Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (421. - 440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
440. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-12-30 23:59:23
Üzenet elküldve: 2013-12-30 23:59:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Aventhis,Syler,Tawios//
*Ferdnichar vidáman lép be az ajtón. Kezében egy papír melyen egy felhívás található, ígéretes kalandot tartogató felhívás. Alaposan körül néz, szeme megakad egy fura csoporton, melyben egy Tündér is megtalálható. Egy férfival társalognak, akiben Ferdnichar a hirdetés feladóját feltételezi, ezért odamegy hozzájuk.*
- Üdvözletem a szép hölgyeknek és önnek is uram. - *Mondja miközben illendően meghajol, sas tollas kalapját levéve ahogy azt egy nemeshez illik.*
- Egy egészen érdekes felhívást találtam, és merem feltételezni eme kis csoport alapján, hogy jó helyen járok. Van még szabad hej kapitány úr? - *kérdezi a férfitól.*
A hozzászólás írója (Ferdnichar Ni) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.31 00:04:53
*Ferdnichar vidáman lép be az ajtón. Kezében egy papír melyen egy felhívás található, ígéretes kalandot tartogató felhívás. Alaposan körül néz, szeme megakad egy fura csoporton, melyben egy Tündér is megtalálható. Egy férfival társalognak, akiben Ferdnichar a hirdetés feladóját feltételezi, ezért odamegy hozzájuk.*
- Üdvözletem a szép hölgyeknek és önnek is uram. - *Mondja miközben illendően meghajol, sas tollas kalapját levéve ahogy azt egy nemeshez illik.*
- Egy egészen érdekes felhívást találtam, és merem feltételezni eme kis csoport alapján, hogy jó helyen járok. Van még szabad hej kapitány úr? - *kérdezi a férfitól.*
A hozzászólás írója (Ferdnichar Ni) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.31 00:04:53
439. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-12-30 19:26:48
Üzenet elküldve: 2013-12-30 19:26:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Tawios//
*Meglepetésként éri, hogy a férfi megszólítja, ám még jobban elcsodálkozik, mikor egy kissé megviselt papírt ad a kezébe. Kíváncsian olvasni kezdi a szöveget. Még a feléig se jut, mikor arcán széles mosoly jelenik meg. A "...pénz is kerülne osztásra..." rész különösen csábítóan hat rá. Amint ehhez a sorhoz ér, máris nyújtja vissza a hirdetményt.*
- Állok rendelkezésére, Kapitány úr! -*Kacsint, és a nagy vigyort huncut somolygás váltja fel.*
- A nevem Syler Enigh, ha tudni óhajtja -*Teszi hozzá. Hanghordozása lusta, mintha szívességet tenne azáltal, hogy bemutatkozik.*
*Meglepetésként éri, hogy a férfi megszólítja, ám még jobban elcsodálkozik, mikor egy kissé megviselt papírt ad a kezébe. Kíváncsian olvasni kezdi a szöveget. Még a feléig se jut, mikor arcán széles mosoly jelenik meg. A "...pénz is kerülne osztásra..." rész különösen csábítóan hat rá. Amint ehhez a sorhoz ér, máris nyújtja vissza a hirdetményt.*
- Állok rendelkezésére, Kapitány úr! -*Kacsint, és a nagy vigyort huncut somolygás váltja fel.*
- A nevem Syler Enigh, ha tudni óhajtja -*Teszi hozzá. Hanghordozása lusta, mintha szívességet tenne azáltal, hogy bemutatkozik.*
438. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-12-30 18:52:38
Üzenet elküldve: 2013-12-30 18:52:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Aventhis, Syler//
-Meglehet, hogy izgalmas az életem, már amennyire. Nincs jobb érzés annál, amikor a tengeri szél az ember hajába kap és érzi a sós levegőt. De megvannak az árnyoldalai is ennek a dolognak. Nem szerencsés ha a hajó eltéved a nyílt tengeren, sok veszély van odakint és muszáj megküzdeni velük különben halálos.
*A lányból a kérdések csak úgy záporoznak Tawios felé, próbál lépést tartani és válaszolgatni ahogy bír.*
-A régen már mindenféle dolgot szállítottam, sokszor halat, rumot, sört. Ilyen-olyan gabonákat. Csupa unalmas dolgot, de megéri, mert sokat bír a hajó és ha sok a szállítmány, több is az érte járó jutalom vagy fizetség.
*Tawios észreveszi, hogy a tündér már egy ideje oldalra pillog, és egy vörös hajú nőszemélyt néz.*
~Hm, lerí róla, hogy nem szárazföldi. Talán még Ő is potenciális tag lehet.~
*A lány mondatára elmosolyodik.*
-Én is remélem, hogy összegyűlik a csapat a hajóra, ha legközelebb megint itt kötnék ki egy hosszú út után és találkoznánk akár el is vihetnem, de előre szólok, nem egy leányálom a hajózás.
*Amint Aventhis is bemutatkozik egy biccentéssel újra köszönti, majd megint a vörös hajú felé fordul.*
-Igen, igen. Én is észrevettem már. Talán csatlakozna, nem úgy néz ki mintha sok dolga lenne.
*Tawios feláll a pulttól és lassan, odasétál a nő mögé. Egy darabig ott áll, majd megszólítja és ezzel együtt mellé is lép.*
-Üdvözlet, ez talán érdekelhetné.
*Kabátja belső zsebébe nyúl és egy kissé gyűrött papírt nyom a nő kezébe. Egy hirdetményt amin a következő szöveg áll.*
"Tawios Alanur, hajójára avagy a Celestine-re verbuvál csapatot. Olyanok jelentkezését várja akik nem rettennek meg a hajózástól és el tudják látni a hajó körüli teendőket. A hajó kereskedelmi célokat szolgál, ezáltal pénz is kerülne osztásra minden leszállított áru után. Kéretik minden jelentkezőt, magánál Tawios Alanurnál jelezze csatlakozási szándékát a kikötő környékében."
-Én lennék Tawios Alanur. Érdekli a dolog?
*Kérdően néz a tengerész kinézetű hölgyemény felé, várva a választ.*
-Meglehet, hogy izgalmas az életem, már amennyire. Nincs jobb érzés annál, amikor a tengeri szél az ember hajába kap és érzi a sós levegőt. De megvannak az árnyoldalai is ennek a dolognak. Nem szerencsés ha a hajó eltéved a nyílt tengeren, sok veszély van odakint és muszáj megküzdeni velük különben halálos.
*A lányból a kérdések csak úgy záporoznak Tawios felé, próbál lépést tartani és válaszolgatni ahogy bír.*
-A régen már mindenféle dolgot szállítottam, sokszor halat, rumot, sört. Ilyen-olyan gabonákat. Csupa unalmas dolgot, de megéri, mert sokat bír a hajó és ha sok a szállítmány, több is az érte járó jutalom vagy fizetség.
*Tawios észreveszi, hogy a tündér már egy ideje oldalra pillog, és egy vörös hajú nőszemélyt néz.*
~Hm, lerí róla, hogy nem szárazföldi. Talán még Ő is potenciális tag lehet.~
*A lány mondatára elmosolyodik.*
-Én is remélem, hogy összegyűlik a csapat a hajóra, ha legközelebb megint itt kötnék ki egy hosszú út után és találkoznánk akár el is vihetnem, de előre szólok, nem egy leányálom a hajózás.
*Amint Aventhis is bemutatkozik egy biccentéssel újra köszönti, majd megint a vörös hajú felé fordul.*
-Igen, igen. Én is észrevettem már. Talán csatlakozna, nem úgy néz ki mintha sok dolga lenne.
*Tawios feláll a pulttól és lassan, odasétál a nő mögé. Egy darabig ott áll, majd megszólítja és ezzel együtt mellé is lép.*
-Üdvözlet, ez talán érdekelhetné.
*Kabátja belső zsebébe nyúl és egy kissé gyűrött papírt nyom a nő kezébe. Egy hirdetményt amin a következő szöveg áll.*
"Tawios Alanur, hajójára avagy a Celestine-re verbuvál csapatot. Olyanok jelentkezését várja akik nem rettennek meg a hajózástól és el tudják látni a hajó körüli teendőket. A hajó kereskedelmi célokat szolgál, ezáltal pénz is kerülne osztásra minden leszállított áru után. Kéretik minden jelentkezőt, magánál Tawios Alanurnál jelezze csatlakozási szándékát a kikötő környékében."
-Én lennék Tawios Alanur. Érdekli a dolog?
*Kérdően néz a tengerész kinézetű hölgyemény felé, várva a választ.*
437. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-12-29 22:19:47
Üzenet elküldve: 2013-12-29 22:19:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Tawios, Syler?//
*Aventhis nagyon kíváncsi tündér, és talán ez -a fajára való tekintettel - nem is olyan furcsa. Mégis örül és meglepődik, amikor választ kap a férfitól a kérdéseire. Kiderül, hogy Tawios is tengerész, méghozzá kapitány és van is egy hajója a kikötőben.*
- Biztosan nagyon izgalmas élete lehet! *jelenti ki a lány csillogó szemekkel. Habár ő még elég fiatal, mégis szeretne annyit utazgatni, mint amennyit Tawios már utazgatott az élete során. Nem tűnik annyira idősnek ez a férfi, persze ez relatív, hiszen lehet, hogy emberek között már idősnek számít, tündérek között pedig még csak gyermeknek.*
- Nem kedvelem a részeg embereket. *húzza el a száját a lány és körbefordul a kocsmában, ahol azért vannak már egy páran. Megpillant egy gyöny9rű, hosszú vörös hajú nőt, aki őket nézik és egy pillanatra találkozik a tekintetük. Nem tudni miért, de Aventhis-t kirázza a hideg a nő pillantásától. *
~Érdekes, pedig mennyire gyönyörű!~*gondolja a tündér, majd ismét visszafordul a férfi felé, aki tovább folytatja a mondandóját.*
- És hogyha meglesz a legénysége, akkor hova utaznának? És mit szokott szállítani a Celestine-en? *csillan fel ismét kíváncsian a lány szeme, és fejét a kezére támasztja, úgy kavargatja a teájában a kanalat, majd néha kortyol a forró italból egyet-egyet. Nagyon irigyli ezt a férfit, hogy ennyit utazgathat, és hogyha értene is valamennyit a hajókhoz talán még a legénységbe is jelentkezne.*
- Remélem, hogy sikerül összeszednie a megfelelő legénységet. Egyszer engem s elvihetne valahova! *kuncog Aventhis és kíváncsian lesi, hogy ehhez mit szól a férfi. A bemutatkozásra lágyan megrezegteti szárnyait, felemelkedik a székről, majd lágyan fejet hajt Tawos felé.*
- Aventhis Marsillea vagyok, üdvözlöm Tawios! *mutatkozik be a lány is mosolyogva. Tekintete egy pillanatra ismét a vörös hajú nő felé siklik és kíváncsi, hogy vajon mit csinál itt egy nő.*
- Nézze csak, annak a vörös hajú nőnek tengerész kinézete van, nemde? *mosolyodik el Aventhis, ahogy fejével nem túl feltűnően Syler felé int, remélve, hogy Tawos érti, hogy mire gondol.*
*Aventhis nagyon kíváncsi tündér, és talán ez -a fajára való tekintettel - nem is olyan furcsa. Mégis örül és meglepődik, amikor választ kap a férfitól a kérdéseire. Kiderül, hogy Tawios is tengerész, méghozzá kapitány és van is egy hajója a kikötőben.*
- Biztosan nagyon izgalmas élete lehet! *jelenti ki a lány csillogó szemekkel. Habár ő még elég fiatal, mégis szeretne annyit utazgatni, mint amennyit Tawios már utazgatott az élete során. Nem tűnik annyira idősnek ez a férfi, persze ez relatív, hiszen lehet, hogy emberek között már idősnek számít, tündérek között pedig még csak gyermeknek.*
- Nem kedvelem a részeg embereket. *húzza el a száját a lány és körbefordul a kocsmában, ahol azért vannak már egy páran. Megpillant egy gyöny9rű, hosszú vörös hajú nőt, aki őket nézik és egy pillanatra találkozik a tekintetük. Nem tudni miért, de Aventhis-t kirázza a hideg a nő pillantásától. *
~Érdekes, pedig mennyire gyönyörű!~*gondolja a tündér, majd ismét visszafordul a férfi felé, aki tovább folytatja a mondandóját.*
- És hogyha meglesz a legénysége, akkor hova utaznának? És mit szokott szállítani a Celestine-en? *csillan fel ismét kíváncsian a lány szeme, és fejét a kezére támasztja, úgy kavargatja a teájában a kanalat, majd néha kortyol a forró italból egyet-egyet. Nagyon irigyli ezt a férfit, hogy ennyit utazgathat, és hogyha értene is valamennyit a hajókhoz talán még a legénységbe is jelentkezne.*
- Remélem, hogy sikerül összeszednie a megfelelő legénységet. Egyszer engem s elvihetne valahova! *kuncog Aventhis és kíváncsian lesi, hogy ehhez mit szól a férfi. A bemutatkozásra lágyan megrezegteti szárnyait, felemelkedik a székről, majd lágyan fejet hajt Tawos felé.*
- Aventhis Marsillea vagyok, üdvözlöm Tawios! *mutatkozik be a lány is mosolyogva. Tekintete egy pillanatra ismét a vörös hajú nő felé siklik és kíváncsi, hogy vajon mit csinál itt egy nő.*
- Nézze csak, annak a vörös hajú nőnek tengerész kinézete van, nemde? *mosolyodik el Aventhis, ahogy fejével nem túl feltűnően Syler felé int, remélve, hogy Tawos érti, hogy mire gondol.*
436. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-12-29 13:02:59
Üzenet elküldve: 2013-12-29 13:02:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*A lány már két lábbal áll a földön, de még mindig érzi a hajó ringatózását.*
~Talán a megszokás…~*Gondolja, és ravaszkásan elmosolyodik. Körülnéz, hol is lyukadt ki. Körülötte mindenütt hajók ezrei, akad, amelyikből éppen kipakolnak, de olyan is, amelyikre felrakják az árut. Szép látvány, ahogy a fényesre mosott hajópadlókon megcsillan a Nap egyik sugara. Syler még nézelődik kicsit, de amint megpillant a távolban egy ivót, arrafelé veszi az irányt. Elfáradt hosszú útja során, szeretne végre lepihenni, és talán iszik is egy pohárkával. Zsebre tett kézzel lépked, csizmája sarka minden lépésénél fenyegetően a kövekhez csapódik. Alkoholszagtól, és halbűztől szagló matrózok mellett halad el, míg végül oda nem ér a fogadószerű épülethez. Megáll az ajtó előtt, amelyen a Rumos Rókalyuk felirat díszeleg. Syl belöki a vékony faajtót, ezzel fényt engedve be a félhomályba burkolózó helyiségre. Beljebb lép, hagyja, hogy az ajtót becsapja egy könnyed fuvallat. Odalép a pulthoz, mely körül sötétbarna székek helyezkednek el. Leül az egyikre, majd egy apró erszényt rak ki a pultra. A tenyerébe borítja tartalmát, és szórakozottan számolgatja az aranyakat. Amikor végez, odainti magához a csapost.*
- Egy pohárka Rumot! -*Szólítja meg, majd a kezébe nyomja a 8aranyat.
Elveszi az italát, és egy hajtásra kiissza a pohár tartalmát. Elégedetten sóhajt egyet, és kényelmesen hátradől. A vendégeket szemléli. Gonoszan kuncog a részegek dülöngélést látva, majd tekintete továbbsiklik, és megakad egy jóvágású férfin. Hosszasan figyeli, és megállapítja, hogy tengerész lehet. De nem tűnik piás matróznak, inkább kapitánynak gondolná. Egy tündérrel beszélget.*
~Tündér? Mit keres egy ilyen helyen egy tündér?~*Vonja össze kérdőn a szemöldökét.*
~Talán a megszokás…~*Gondolja, és ravaszkásan elmosolyodik. Körülnéz, hol is lyukadt ki. Körülötte mindenütt hajók ezrei, akad, amelyikből éppen kipakolnak, de olyan is, amelyikre felrakják az árut. Szép látvány, ahogy a fényesre mosott hajópadlókon megcsillan a Nap egyik sugara. Syler még nézelődik kicsit, de amint megpillant a távolban egy ivót, arrafelé veszi az irányt. Elfáradt hosszú útja során, szeretne végre lepihenni, és talán iszik is egy pohárkával. Zsebre tett kézzel lépked, csizmája sarka minden lépésénél fenyegetően a kövekhez csapódik. Alkoholszagtól, és halbűztől szagló matrózok mellett halad el, míg végül oda nem ér a fogadószerű épülethez. Megáll az ajtó előtt, amelyen a Rumos Rókalyuk felirat díszeleg. Syl belöki a vékony faajtót, ezzel fényt engedve be a félhomályba burkolózó helyiségre. Beljebb lép, hagyja, hogy az ajtót becsapja egy könnyed fuvallat. Odalép a pulthoz, mely körül sötétbarna székek helyezkednek el. Leül az egyikre, majd egy apró erszényt rak ki a pultra. A tenyerébe borítja tartalmát, és szórakozottan számolgatja az aranyakat. Amikor végez, odainti magához a csapost.*
- Egy pohárka Rumot! -*Szólítja meg, majd a kezébe nyomja a 8aranyat.
Elveszi az italát, és egy hajtásra kiissza a pohár tartalmát. Elégedetten sóhajt egyet, és kényelmesen hátradől. A vendégeket szemléli. Gonoszan kuncog a részegek dülöngélést látva, majd tekintete továbbsiklik, és megakad egy jóvágású férfin. Hosszasan figyeli, és megállapítja, hogy tengerész lehet. De nem tűnik piás matróznak, inkább kapitánynak gondolná. Egy tündérrel beszélget.*~Tündér? Mit keres egy ilyen helyen egy tündér?~*Vonja össze kérdőn a szemöldökét.*
435. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-12-28 19:21:20
Üzenet elküldve: 2013-12-28 19:21:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Aventhis//
*A lány kérdésére, elmosolyodik.*
-Tudja, sok helyen megfordultam már, és megismertem sok-sok furcsa alakot, persze a legtöbb részeges volt, na és persze tengerész is. Ha az ember a kikötőkben jár általában ezekkel találkozik. Mellesleg, igen én is tengerész volnék, de nem az a részeges fajta, nem szokásom folyton részegnek lenni, igaz van, hogy iszom, nem tagadom, de amennyit azzal kitűnök a többiek közül. Persze lehet ez azért is van mert kapitány volnék, vagyis inkább csak lennék.
*Tawios két ujja között felcsillan egy arany pénzérme, amit eleinte csak a pulton pöckölget kissé, de utána az ujjai között forgatja. Egy kis hatásszünet után folytatja.*
-Tudja, odakint horgonyoz a hajóm. Celestine, ez a neve. Magam vettem, még régen, rossz állapotban volt, de sikerült feljavítani. Most kereskedő hajó a foglalkozása, és az enyém is, kereskedő lennék jómagam. De sajnos nem bírok hajózni, elhagyott a legénységem, és most azt kellene szereznem, anélkül nem tudok elindulni.
*Tawios elhallgat, maga elé bámul komoly arccal. De végül a lány felé fordul.*
-Be se mutatkoztam, a nevem Tawios Alanur. Kegyedben kit tisztelhetek?
*Kezd kibújni belőle a jó modor, lehet, hogy az alkohol miatt, vagy mert csak jól érzi magát ezen a helyen, ezt még talán Ő se tudja.*
*A lány kérdésére, elmosolyodik.*
-Tudja, sok helyen megfordultam már, és megismertem sok-sok furcsa alakot, persze a legtöbb részeges volt, na és persze tengerész is. Ha az ember a kikötőkben jár általában ezekkel találkozik. Mellesleg, igen én is tengerész volnék, de nem az a részeges fajta, nem szokásom folyton részegnek lenni, igaz van, hogy iszom, nem tagadom, de amennyit azzal kitűnök a többiek közül. Persze lehet ez azért is van mert kapitány volnék, vagyis inkább csak lennék.
*Tawios két ujja között felcsillan egy arany pénzérme, amit eleinte csak a pulton pöckölget kissé, de utána az ujjai között forgatja. Egy kis hatásszünet után folytatja.*
-Tudja, odakint horgonyoz a hajóm. Celestine, ez a neve. Magam vettem, még régen, rossz állapotban volt, de sikerült feljavítani. Most kereskedő hajó a foglalkozása, és az enyém is, kereskedő lennék jómagam. De sajnos nem bírok hajózni, elhagyott a legénységem, és most azt kellene szereznem, anélkül nem tudok elindulni.
*Tawios elhallgat, maga elé bámul komoly arccal. De végül a lány felé fordul.*
-Be se mutatkoztam, a nevem Tawios Alanur. Kegyedben kit tisztelhetek?
*Kezd kibújni belőle a jó modor, lehet, hogy az alkohol miatt, vagy mert csak jól érzi magát ezen a helyen, ezt még talán Ő se tudja.*
434. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-12-28 16:53:48
Üzenet elküldve: 2013-12-28 16:53:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Tawios//
*Az előadás véget ér, melyet ma este a kis fiatal tündér adott a fogadóbeli népnek. Majdnem egy órán keresztül játszott, így eléggé elfáradt a leányzó, hát itt az ideje, hogy pihenjen egy kicsit. Meglátja a furcsa férfit a pultnál, így - mivel nem hívta meg senki magához és amúgy sem szeret egyedül lenni - odasétál a férfi mellé és leül hozzá. Egy forró teát rendel, amit hamarosan meg is kap, majd beszélgetést kezd a férfivel. Aventhis rákérdez, hogy mi is a véleménye a férfinek az előadásáról és egy széles mosollyal nyugtázza, amikor Tawios kijelenti, hogy igen ügyesen bánik a tündér a hangszerével.*
~Akkor igazán fizethetnél nekem egy vacsorát.~*gondolja a leányzó keserű szájízzel, de ez a gondolata és hangulata szerencsére nem ül ki az arcára, így a férfi nem jöhet rá a keserű gondolatra.*
- Köszönöm. Volt időm gyakorolni. *jelenti ki a lány lágyan mosolyogva.*
- A délelőtt folyamán érkeztem a szigetemről. Szeretnék kicsit világot látni és bárdként keresni a kenyeremet. *meséli el lelkesen a lány és eszébe sem jut, hogy talán nem biztos, hogy az első útjába kerülő embernek el kellene mondani ezeket.*
- És tanulni is szeretnék. Minél többet a különböző népek hagyományaiból. *teszi hozzá a lány mosolyogva, majd belekortyol a teájába.*
- Talán ismer ilyen részeg tengerészeket? Vagy talán... *nevet fel a lány kuncogva*
- ... maga is hozzájuk tartozik? Tengerész talán? *nyílnak kíváncsira a lány szemei.*
*Az előadás véget ér, melyet ma este a kis fiatal tündér adott a fogadóbeli népnek. Majdnem egy órán keresztül játszott, így eléggé elfáradt a leányzó, hát itt az ideje, hogy pihenjen egy kicsit. Meglátja a furcsa férfit a pultnál, így - mivel nem hívta meg senki magához és amúgy sem szeret egyedül lenni - odasétál a férfi mellé és leül hozzá. Egy forró teát rendel, amit hamarosan meg is kap, majd beszélgetést kezd a férfivel. Aventhis rákérdez, hogy mi is a véleménye a férfinek az előadásáról és egy széles mosollyal nyugtázza, amikor Tawios kijelenti, hogy igen ügyesen bánik a tündér a hangszerével.*
~Akkor igazán fizethetnél nekem egy vacsorát.~*gondolja a leányzó keserű szájízzel, de ez a gondolata és hangulata szerencsére nem ül ki az arcára, így a férfi nem jöhet rá a keserű gondolatra.*
- Köszönöm. Volt időm gyakorolni. *jelenti ki a lány lágyan mosolyogva.*
- A délelőtt folyamán érkeztem a szigetemről. Szeretnék kicsit világot látni és bárdként keresni a kenyeremet. *meséli el lelkesen a lány és eszébe sem jut, hogy talán nem biztos, hogy az első útjába kerülő embernek el kellene mondani ezeket.*
- És tanulni is szeretnék. Minél többet a különböző népek hagyományaiból. *teszi hozzá a lány mosolyogva, majd belekortyol a teájába.*
- Talán ismer ilyen részeg tengerészeket? Vagy talán... *nevet fel a lány kuncogva*
- ... maga is hozzájuk tartozik? Tengerész talán? *nyílnak kíváncsira a lány szemei.*
433. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-12-28 15:08:48
Üzenet elküldve: 2013-12-28 15:08:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Aventhis//
*Észre se veszi, hogy a zene elhallgat és még mindig a válla fölött nézelődik hátrafelé. Nem lát ismerős arcokat, pedig már sok helyen megfordult Tawios, sok emberrel megismerkedett, igaz a legtöbbel csak az ivásig jutottak el, de az is valamiféle cimboraság vagy mifene. Nézelődéséből egy felé irányuló hang téríti vissza a pult fele. Oda is fordul és nem más kérdi Őt mint aki az előbb tartott előadást. Csak egy pillanatra néz rá, annyira időre, hogy leessen neki, hogy ki is az, majd előre fordítja a fejét és úgy válaszol. Nem szeret idegenekkel szemtől szembe beszélni, úgy nem tud figyelni más dolgokra egyszerre. Mivel mégsem egy teljesen modortalan, csak kissé morcos tengerész ezért válaszol is a feltett kérdésre.*
-Meg kell hagyni kisasszony, jól bánik a hangszerével.
*Hangjában hallatszik, hogy komolyan gondolja, nem csak ironikus vagy szarkasztikus képen mondja.*
-És, mi szél hozta a maga fajtát, egy ilyen helyre? Nem szokás látni tündéreket a kikötőben, vagy legalábbis nem a kikötői fogadókban. Általában elkerülik az ilyen helyeket, mondván, hogy veszélyes a sok részeg kalóz és tengerész társasága.
*Tawios arcára egy kisebb mosoly ül ki mikor az utolsó gondolatot említi. Neki csak vicces amikor szinte rohanva hagyják el a kikötőket a nemes fajták, hogy nehogy kirabolják őket. Mulatságos hisz sok ilyen helyen járt és nem volt sok alaklom arra, hogy balhé törjön ki. Egy-két kisebb bunyó előfordult már amiben Ő is részt vett, de semmi több, végül minden rendbe jött. Általában egy ital kibékíti a feleket.*
*Észre se veszi, hogy a zene elhallgat és még mindig a válla fölött nézelődik hátrafelé. Nem lát ismerős arcokat, pedig már sok helyen megfordult Tawios, sok emberrel megismerkedett, igaz a legtöbbel csak az ivásig jutottak el, de az is valamiféle cimboraság vagy mifene. Nézelődéséből egy felé irányuló hang téríti vissza a pult fele. Oda is fordul és nem más kérdi Őt mint aki az előbb tartott előadást. Csak egy pillanatra néz rá, annyira időre, hogy leessen neki, hogy ki is az, majd előre fordítja a fejét és úgy válaszol. Nem szeret idegenekkel szemtől szembe beszélni, úgy nem tud figyelni más dolgokra egyszerre. Mivel mégsem egy teljesen modortalan, csak kissé morcos tengerész ezért válaszol is a feltett kérdésre.*
-Meg kell hagyni kisasszony, jól bánik a hangszerével.
*Hangjában hallatszik, hogy komolyan gondolja, nem csak ironikus vagy szarkasztikus képen mondja.*
-És, mi szél hozta a maga fajtát, egy ilyen helyre? Nem szokás látni tündéreket a kikötőben, vagy legalábbis nem a kikötői fogadókban. Általában elkerülik az ilyen helyeket, mondván, hogy veszélyes a sok részeg kalóz és tengerész társasága.
*Tawios arcára egy kisebb mosoly ül ki mikor az utolsó gondolatot említi. Neki csak vicces amikor szinte rohanva hagyják el a kikötőket a nemes fajták, hogy nehogy kirabolják őket. Mulatságos hisz sok ilyen helyen járt és nem volt sok alaklom arra, hogy balhé törjön ki. Egy-két kisebb bunyó előfordult már amiben Ő is részt vett, de semmi több, végül minden rendbe jött. Általában egy ital kibékíti a feleket.*
432. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-12-27 14:35:48
Üzenet elküldve: 2013-12-27 14:35:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Tawios//
*A férfi nem nagyon zavartatja magát, amin valamiért nevethetnékje támad az apró tündér lánynak. A dallam pörgős, feleselgetős része lassan lejár és gy lágyabb, andalítóbb dallamba megy át. Aventhis szereti ezt a fajta lágyabb zenét, persze úgy véli, hogy minden fajta zenéhez megfelelő kedv és hangulat kell. A fogadóban iszogató vendégek közül már van egy-kettő, akik igencsak eláztak, így nem csoda, hogy néhányan sírdogálni kezdenek, majd Aventhis vált: egy itt is ismerős dallamot kezd el fuvolázni, mire néhányan nagy, gyötrelmes hangon kezdik el énekelni a dallamhoz a szöveget. A lány a dallam közben el-elmosolyodik, ahogy a részeg embereket nézi és hamarosan a dallam véget is ér. Elég sok ideig játszott már, úgy vél, hogy elég ennyi szórakoztatás az itt lévőknek, és talán a kalapban s összegyűlt annyi apró, hogy meg tudjon belőle vacsorázni. A dallam lassan elhal, majd Aventhis mosolyogva fogadja a tapsot, amihez foghatót még nem nagyon kapott. Mondhatjuk azt is, hogy idegenek között ez az első fellépése. Örül, hogy ilyen jól sikerült ez az egész, és hogy sok arcra sikerült mosolyt csalnia szép dallamaival, zenéivel. Meghajolva vesz magához a kalapot, amiből apró erszényébe teszi az aprókat, majd loknis szőke fejére helyezi a fehér kalapot, ami igen jól áll neki. A táskáját egyelőre a színpad mellett hagyja, hiszen még akar vacsorázni és nem szeretné magával hurcibálni. Észreveszi, hogy a modortalan férfi a pultnál ül, és elhatározza, hogy csatlakozik hozzá. Talán észre sem vette azt, hogy enyhén modortalan volt, és talán majd ha figyelmeztetik rá, akkor bocsánatot kér tőle. Igen, Aventhis a naív lények közé tartozik, de otthon még nem ütötte meg a bokáját emiatt a tulajdonsága miatt. Talán itt, ebben a furcsa más világban megtanulja, hogy ne feltételezze mindenkiről mindig a legjobbat. Minden esetre a szándéka megvan hozzá, így felpattan az egyik székre a férfi mellé és a csapósra mosolyog.*
- Gyönyörűen játszott, Kisasszony! *mosolyodik el a csapos, amire Aventhis csak hálásan biccent egyet.*
-Egy bögre forró Teát kérek szépen! *rendel a lány és odaadja érte a 4 aranyat.* . Úgy véli, hogy egyelőre elég lesz ez a tea is, majd a későbbiekben rendel valami rendes ételt is, de egyelőre nem érzi magát éhesnek.*
- Önnek tetszett a műsorom, Uram? *fordul Tawios felé Aventhis és kíváncsi szemekkel néz a férfi szemébe.*
*A férfi nem nagyon zavartatja magát, amin valamiért nevethetnékje támad az apró tündér lánynak. A dallam pörgős, feleselgetős része lassan lejár és gy lágyabb, andalítóbb dallamba megy át. Aventhis szereti ezt a fajta lágyabb zenét, persze úgy véli, hogy minden fajta zenéhez megfelelő kedv és hangulat kell. A fogadóban iszogató vendégek közül már van egy-kettő, akik igencsak eláztak, így nem csoda, hogy néhányan sírdogálni kezdenek, majd Aventhis vált: egy itt is ismerős dallamot kezd el fuvolázni, mire néhányan nagy, gyötrelmes hangon kezdik el énekelni a dallamhoz a szöveget. A lány a dallam közben el-elmosolyodik, ahogy a részeg embereket nézi és hamarosan a dallam véget is ér. Elég sok ideig játszott már, úgy vél, hogy elég ennyi szórakoztatás az itt lévőknek, és talán a kalapban s összegyűlt annyi apró, hogy meg tudjon belőle vacsorázni. A dallam lassan elhal, majd Aventhis mosolyogva fogadja a tapsot, amihez foghatót még nem nagyon kapott. Mondhatjuk azt is, hogy idegenek között ez az első fellépése. Örül, hogy ilyen jól sikerült ez az egész, és hogy sok arcra sikerült mosolyt csalnia szép dallamaival, zenéivel. Meghajolva vesz magához a kalapot, amiből apró erszényébe teszi az aprókat, majd loknis szőke fejére helyezi a fehér kalapot, ami igen jól áll neki. A táskáját egyelőre a színpad mellett hagyja, hiszen még akar vacsorázni és nem szeretné magával hurcibálni. Észreveszi, hogy a modortalan férfi a pultnál ül, és elhatározza, hogy csatlakozik hozzá. Talán észre sem vette azt, hogy enyhén modortalan volt, és talán majd ha figyelmeztetik rá, akkor bocsánatot kér tőle. Igen, Aventhis a naív lények közé tartozik, de otthon még nem ütötte meg a bokáját emiatt a tulajdonsága miatt. Talán itt, ebben a furcsa más világban megtanulja, hogy ne feltételezze mindenkiről mindig a legjobbat. Minden esetre a szándéka megvan hozzá, így felpattan az egyik székre a férfi mellé és a csapósra mosolyog.*
- Gyönyörűen játszott, Kisasszony! *mosolyodik el a csapos, amire Aventhis csak hálásan biccent egyet.*
-Egy bögre forró Teát kérek szépen! *rendel a lány és odaadja érte a 4 aranyat.*
. Úgy véli, hogy egyelőre elég lesz ez a tea is, majd a későbbiekben rendel valami rendes ételt is, de egyelőre nem érzi magát éhesnek.*- Önnek tetszett a műsorom, Uram? *fordul Tawios felé Aventhis és kíváncsi szemekkel néz a férfi szemébe.*
431. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-12-27 13:34:06
Üzenet elküldve: 2013-12-27 13:34:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Aventhis//
*Az aprók Tawios orra előtt repülnek bele a kalapba. Érzi, hogy a tündérlány Őt nézi szúrós tekintettel, azt mutatva ezzel, hogy jobb lenne ha Ő is némi apróval megáldaná. De sajnos ez nem válik be annál aki tengerészek és kalózok között dolgozott. Nem érzi szükségét, hogy pénz dobjon a kalapba, hisz ez a zenélést kedvtelésből csinálja, és még pénzt is kap érte, ha dobna is aranyat az úgy is olyan kevés összeg lenne, hogy még az utcán se venné fel senki. A lány szúrós pillantásai a játék közben egyre csak ostromolják Tawiost, de jól állja a strapát, az egyik alkalomkor amikor találkozik a tekintetük, egy gonosz kis félmosolyt ereszt a lány felé és sarkon fordul.*
~Na most már innom is kellene valamit, hisz ezért jöttem.~
*Visszalépdel a pulthoz és újra helyet foglal, ezúttal a színpadnak háttal. Int egyet a csaposnak aki a pult mögött az előadást figyeli. Az intésre oda is fordul Tawioshoz.*
-Mit parancsol az úr?
-Legyen egy Rántott hal, remélem megéri azt a 10 aranyat.
*A kabátja belső zsebébe nyúl, és előhúz egy kisebb pénzes erszényt. Kiköti a száját és belekukkant.*
-Még egy korsó Sör is lesz mellé! *A fizetendő összeget ki is bővíti 4 arannyal.*
~Remélem megéri a pénzt az itteni koszt, nem szeretnék valami moslékot enni.~
*Mikor a fogadós elé rakja a rendelését, hozzá is lát a falatozáshoz. Ízlik neki a hal, sokat eszik halat de nem unja, miközben eszik nagyokat kortyol söréből, hogy a falatokat leöblítse. Egész hamar végzett a hallal és a sörrel, jóllakottan tolja el magától az üres tányért és korsót. A fogadós szó nélkül veszi is el, hogy elmoshassa azokat. Tawios még egy darabig üldögél, majd újra odaszól a pult mögött állónak.*
-Fogadós, töltsön nekem egy kis Rumot is! Megkívántam, most megéri még azt a 8 aranyat is.
*A fogadós egy nagyobbacska poros üveget emel le a polcról, mellette ugyan olyan rumosüvegek, de azok már üresek. Fogyó ital a rum errefelé. Nem is csoda ha ide járnak a kalózok és matrózok inni.
Ahogy a fogadós elé tolja a pohárka rumot Tawios megragadja és egy mélyet szippant az ital illatából. Egy elégedett sóhajjal kisebb mosoly ül ki az arcára. De nem váratja sokáig az italt, le is húzza az egészet, és lecsapja a poharat a pultra. Kissé megrázza a fejét és maga mögé tekint a válla fölött, hogy kicsit szemügyre vegye a bent lévőket.*
*Az aprók Tawios orra előtt repülnek bele a kalapba. Érzi, hogy a tündérlány Őt nézi szúrós tekintettel, azt mutatva ezzel, hogy jobb lenne ha Ő is némi apróval megáldaná. De sajnos ez nem válik be annál aki tengerészek és kalózok között dolgozott. Nem érzi szükségét, hogy pénz dobjon a kalapba, hisz ez a zenélést kedvtelésből csinálja, és még pénzt is kap érte, ha dobna is aranyat az úgy is olyan kevés összeg lenne, hogy még az utcán se venné fel senki. A lány szúrós pillantásai a játék közben egyre csak ostromolják Tawiost, de jól állja a strapát, az egyik alkalomkor amikor találkozik a tekintetük, egy gonosz kis félmosolyt ereszt a lány felé és sarkon fordul.*
~Na most már innom is kellene valamit, hisz ezért jöttem.~
*Visszalépdel a pulthoz és újra helyet foglal, ezúttal a színpadnak háttal. Int egyet a csaposnak aki a pult mögött az előadást figyeli. Az intésre oda is fordul Tawioshoz.*
-Mit parancsol az úr?
-Legyen egy Rántott hal, remélem megéri azt a 10 aranyat.
*A kabátja belső zsebébe nyúl, és előhúz egy kisebb pénzes erszényt. Kiköti a száját és belekukkant.*
-Még egy korsó Sör is lesz mellé! *A fizetendő összeget ki is bővíti 4 arannyal.*
~Remélem megéri a pénzt az itteni koszt, nem szeretnék valami moslékot enni.~
*Mikor a fogadós elé rakja a rendelését, hozzá is lát a falatozáshoz. Ízlik neki a hal, sokat eszik halat de nem unja, miközben eszik nagyokat kortyol söréből, hogy a falatokat leöblítse. Egész hamar végzett a hallal és a sörrel, jóllakottan tolja el magától az üres tányért és korsót. A fogadós szó nélkül veszi is el, hogy elmoshassa azokat. Tawios még egy darabig üldögél, majd újra odaszól a pult mögött állónak.*
-Fogadós, töltsön nekem egy kis Rumot is! Megkívántam, most megéri még azt a 8 aranyat is.
*A fogadós egy nagyobbacska poros üveget emel le a polcról, mellette ugyan olyan rumosüvegek, de azok már üresek. Fogyó ital a rum errefelé. Nem is csoda ha ide járnak a kalózok és matrózok inni.
Ahogy a fogadós elé tolja a pohárka rumot Tawios megragadja és egy mélyet szippant az ital illatából. Egy elégedett sóhajjal kisebb mosoly ül ki az arcára. De nem váratja sokáig az italt, le is húzza az egészet, és lecsapja a poharat a pultra. Kissé megrázza a fejét és maga mögé tekint a válla fölött, hogy kicsit szemügyre vegye a bent lévőket.*
430. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-12-27 11:17:45
Üzenet elküldve: 2013-12-27 11:17:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Tawios//
*Úgy tűnik, hogy a fogadóbéli emberek (és egyéb más fajok) kedvtelve fogadják Aventhis műsorát, hiszen hol lágyan ringatóznak a lágyabb dallamra, hol pedig mosolyogva tapsolnak a ritmikusabb dalokra, melyet a lány gyönyörű fuvolájából csal ki. Látszik rajta, hogy nem ma kezdte, hiszen már egészen gyermekkora óta kezdve játszik ezen a hangszeren. Természetesen tud, ismeri az evilági dallamokat is, de olyan szólamokkal fűszerezi azokat, amiket csak tündérek ismerhetnek. Talán lát a fogadóban néhány felcsillanó, honvágyas szemet, de persze nem ér rá nézelődni. Egészen addig, amíg valaki nyikorogva ki nem nyitja az ajtót. Amikor halkan próbálkozik, akkor a lány odapislog csak, majd mikor az ajtó dörrenve becsapódik - méghozzá a kedves vendég keze miatt, Aventhis ijedten hagyja abba a dallamot. Nem igazán szokta meg, hogy valaki pofátlanul megszakítsa előadását, és ez most kicsit rosszul esik neki. Arca vörös lesz, szemét lágy könnyek lepik el, amiket gyorsan kipislog onnan. Vesz néhány mély levegőt, és hálásan mosolyog azokra az emberekre, akik dühös pillantást vetnek a pultnál leülő férfire. Aventhis vet egy utolsó pillantást előadása megszakítójára, majd ismét nekikezd egy gyönyörű tündér dallamnak, melyben egy lágy és egy ritmikusabb hang feleselget egymásnak. Igazán könnyű kitalálni, hogy ez a dallam most a férfinek szól, és Aventhis néha oda is pillant a férfi szemeibe és remél, hogy rájön, mennyre pofátlan volt és ezt egy kis apróval, vagy egy vacsora meghívással honorálja. Néhányan, hogy talán felhívják a férfi figyelmét, pont előtte dobnak néhány aprót a kalapba, mire Aventhis egy kedves mosolyt küld a többi vendégnek és továbbra is a férfinek játssza a dallamot, mely hamarosan ismét lágy tapsra buzdítja a közönséget.*
*Úgy tűnik, hogy a fogadóbéli emberek (és egyéb más fajok) kedvtelve fogadják Aventhis műsorát, hiszen hol lágyan ringatóznak a lágyabb dallamra, hol pedig mosolyogva tapsolnak a ritmikusabb dalokra, melyet a lány gyönyörű fuvolájából csal ki. Látszik rajta, hogy nem ma kezdte, hiszen már egészen gyermekkora óta kezdve játszik ezen a hangszeren. Természetesen tud, ismeri az evilági dallamokat is, de olyan szólamokkal fűszerezi azokat, amiket csak tündérek ismerhetnek. Talán lát a fogadóban néhány felcsillanó, honvágyas szemet, de persze nem ér rá nézelődni. Egészen addig, amíg valaki nyikorogva ki nem nyitja az ajtót. Amikor halkan próbálkozik, akkor a lány odapislog csak, majd mikor az ajtó dörrenve becsapódik - méghozzá a kedves vendég keze miatt, Aventhis ijedten hagyja abba a dallamot. Nem igazán szokta meg, hogy valaki pofátlanul megszakítsa előadását, és ez most kicsit rosszul esik neki. Arca vörös lesz, szemét lágy könnyek lepik el, amiket gyorsan kipislog onnan. Vesz néhány mély levegőt, és hálásan mosolyog azokra az emberekre, akik dühös pillantást vetnek a pultnál leülő férfire. Aventhis vet egy utolsó pillantást előadása megszakítójára, majd ismét nekikezd egy gyönyörű tündér dallamnak, melyben egy lágy és egy ritmikusabb hang feleselget egymásnak. Igazán könnyű kitalálni, hogy ez a dallam most a férfinek szól, és Aventhis néha oda is pillant a férfi szemeibe és remél, hogy rájön, mennyre pofátlan volt és ezt egy kis apróval, vagy egy vacsora meghívással honorálja. Néhányan, hogy talán felhívják a férfi figyelmét, pont előtte dobnak néhány aprót a kalapba, mire Aventhis egy kedves mosolyt küld a többi vendégnek és továbbra is a férfinek játssza a dallamot, mely hamarosan ismét lágy tapsra buzdítja a közönséget.*
429. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-12-26 22:53:57
Üzenet elküldve: 2013-12-26 22:53:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
*A nap már a horizonton, nagy vörös tányérként izzik és minden pirosas fényt kap megvilágításnak. Ebben a szinte festői szépségű jelentben sétál Tawios a Rumos Rókalyuk felé némi ital reményében. Ahogy egyre közelebb ér az épülethez, egy ritmusos dallam üti meg a fülét, ami tompán szűrődik át a fogadó falán. Megtorpan az ajtóban és egy darabig csak figyeli a muzsikát. Két játék között be is lép, az ajtót próbálja halkan nyitni, de nem jön össze neki az recsegve-ropogva, nyikorogva nyílik. Most már nem törődik a hangos ajtóval szinte bevágja, becsukás helyett. Lassan odasétál a pulthoz, de még nem rendel inkább a színpad felé fordul és immáron nem csak hallgatja az előadást hanem nézi is. Kedvét leli a zenében, sokszor szokott énekelni mikor talál pár jó kedélyű ivócimborát. De józanul is épp úgy szereti a zenét mint részegen.
Egy darabig csak hallgatja, de végül csak feláll és közelebb megy, hogy jobban szemügyre vesse ki is az előadó.*
~Ohh. Egy tündér, távolabbról azt hittem egy gyermek. Érdekes jelenség, nem láttam még tündéreket így, fogadóban zenélni.~
*A színpadtól pár méterre hallgatja tovább a muzsikaszót, de inni még mindig nem vett magának, szinte el is felejtette miért jött ide be.*
Egy darabig csak hallgatja, de végül csak feláll és közelebb megy, hogy jobban szemügyre vesse ki is az előadó.*
~Ohh. Egy tündér, távolabbról azt hittem egy gyermek. Érdekes jelenség, nem láttam még tündéreket így, fogadóban zenélni.~
*A színpadtól pár méterre hallgatja tovább a muzsikaszót, de inni még mindig nem vett magának, szinte el is felejtette miért jött ide be.*
428. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-12-26 19:58:41
Üzenet elküldve: 2013-12-26 19:58:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Ahogy leszáll a hajóról, körbenéz és elvesz a Kikötő csodálatos és izgalmas forgatagában. Mindenfelé rakodó emberek, vagy éppen hajózó kalandorok, akik épp most - hosszú idő után - lépnek újra szárazföldre. Csak úgy, mint a fiatal tündér lány, Aventhis, aki lágyan lengetve meg szárnyait, megigazítva hátán a táskáját nézelődik. A Kikötőben egy nagyobb sereg indul meg valamerre, Aventhis pedig - más megoldást nem látván - követi őket. Útközben elcsen egy kisebb cipót az egyik rakodó ládából, majd fürge lépésekkel bebújik egy ház mögé, hogy nyugodtan elfogyaszthassa szerzeményét. Habár a hajón is evett már valamennyit, mégis jól esik neki a cipó, mely megtölti a gyomrát. Kulacsából finom vizet kortyol, ám az s kezd üres lenni. A közelben finom illatokat szagol apró orrocskája, így az illatot és a tömeget követve hamarosan megérkezik a fogadóhoz.*
- Rumos Rókalyuk. Nocsak, milyen vicces neve van! *kuncog fel vidáman a lány, majd határozott léptekkel sétál be a fogadóba. Egyből kiszúrja a színpadot és felcsillan a szeme. A fogadóshoz sétál és kedves mosollyal, csillogó szemmel szólítja meg őt:*
- Elnézést. Szórakoztatja már a népet ezen az estén valaki? *teszi fel kérdését, amiből már igen könnyen lehet sejteni, hogy mit is szeretne az apró tündér. Kérdésére nemleges választ kap, így elmosolyodik, és lepakolgat a színpad mellé, majd fürgén-lágyan pattan fel a színpadra. Előveszi táskájából ezüst fuvoláját és egy lassú, majd egyre gyorsuló dallamot kezd el játszani egészen addig, amíg nem figyel rá szinte minden vendég. A dallam vége után elmosolyodik, meghajol majd vidáman a színpad szélére rak egy aprócska, díszes fehér kalapot, amibe egy kis borravalót vár.*
- Szép jó estét mindenkinek! Messziről jövő bárd vagyok, aki szíves örömest mulattatja Önöket lágy dallamaival és történeteivel. *hajol meg a lány mosolyogva. Szeme csillog, arcán lágy, kedves mosoly szalad át és végignéz a tömegen, akik lassan tapsolni kezdenek. Aventhis pedig játszani kezd, és reméli, hogy a kalapban gyűlik néhány apró és esetleg valaki ételt és italt is rendel neki...*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.12.27 01:12:24, a következő indokkal:
E/1 helyett E/3.
- Rumos Rókalyuk. Nocsak, milyen vicces neve van! *kuncog fel vidáman a lány, majd határozott léptekkel sétál be a fogadóba. Egyből kiszúrja a színpadot és felcsillan a szeme. A fogadóshoz sétál és kedves mosollyal, csillogó szemmel szólítja meg őt:*
- Elnézést. Szórakoztatja már a népet ezen az estén valaki? *teszi fel kérdését, amiből már igen könnyen lehet sejteni, hogy mit is szeretne az apró tündér. Kérdésére nemleges választ kap, így elmosolyodik, és lepakolgat a színpad mellé, majd fürgén-lágyan pattan fel a színpadra. Előveszi táskájából ezüst fuvoláját és egy lassú, majd egyre gyorsuló dallamot kezd el játszani egészen addig, amíg nem figyel rá szinte minden vendég. A dallam vége után elmosolyodik, meghajol majd vidáman a színpad szélére rak egy aprócska, díszes fehér kalapot, amibe egy kis borravalót vár.*
- Szép jó estét mindenkinek! Messziről jövő bárd vagyok, aki szíves örömest mulattatja Önöket lágy dallamaival és történeteivel. *hajol meg a lány mosolyogva. Szeme csillog, arcán lágy, kedves mosoly szalad át és végignéz a tömegen, akik lassan tapsolni kezdenek. Aventhis pedig játszani kezd, és reméli, hogy a kalapban gyűlik néhány apró és esetleg valaki ételt és italt is rendel neki...*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.12.27 01:12:24, a következő indokkal:
E/1 helyett E/3.
427. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-12-11 21:53:46
Üzenet elküldve: 2013-12-11 21:53:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*A fogadóba betérve már lát néhány személyt, akikről el tudja képzelni, hogy a szigetre készülnek. Már az ajtóból lát egy megtermett orkot, aki azzal szemben ül, és figyeli a belépőket. Tekintetük egy pillanatra összetalálkozik, de Asvil elfordul és a pult felé megy.*
~Remélem ő nem lesz az útitársaim között.~ *az orkok látványa mindig rossz érzést kelt benne, de próbálja elrejteni az arcára kiülő negatív érzelmeket* ~Akárhogy is legyen, nem akarok összetűzésbe keveredni vele.
-Jó estét, kér valamit?- *üdvözli a fogadós*
-Igen egy kupa Bort kérek- *feleli Asvil, és az pultra tesz 5 aranyat.
Miután megkapja borát, egy félreeső asztalhoz vonul, előveszi lantját, és halkan játszani kezd.
A bornak még csak a felét sem itta ki, amikor kintről kiáltást hall.*
~Jobb ha megnézem, mi történik. Talán már itt van a hajó.~ *azzal felhörpinti maradék borát, lantját újra a hátára akasztja, és elindul az ajtó felé, útközben azonban megint megáll a pultnál.*
-Hé, fogadós!- *kiáltja, mire a hívott férfi ott terem* -Megtöltené a kulacsomat Vízzel? Adok érte 2 aranyat. És még kérek öt Piritóst is.- *azzal átnyújtja a piritósokért járó 15 aranyat, és még kettőt a vízért.*
~Sosem árt felkészülni~ *gondolja, miközben a tarisznyájába teszi a friss vízzel telt kulacsát és a becsomagolt pirítósokat is.
Miután ezzel végzett, megköszöni a kiszolgálást, és elhagyja a fogadót.*
~Remélem ő nem lesz az útitársaim között.~ *az orkok látványa mindig rossz érzést kelt benne, de próbálja elrejteni az arcára kiülő negatív érzelmeket* ~Akárhogy is legyen, nem akarok összetűzésbe keveredni vele.
-Jó estét, kér valamit?- *üdvözli a fogadós*
-Igen egy kupa Bort kérek- *feleli Asvil, és az pultra tesz 5 aranyat.
Miután megkapja borát, egy félreeső asztalhoz vonul, előveszi lantját, és halkan játszani kezd.
A bornak még csak a felét sem itta ki, amikor kintről kiáltást hall.*
~Jobb ha megnézem, mi történik. Talán már itt van a hajó.~ *azzal felhörpinti maradék borát, lantját újra a hátára akasztja, és elindul az ajtó felé, útközben azonban megint megáll a pultnál.*
-Hé, fogadós!- *kiáltja, mire a hívott férfi ott terem* -Megtöltené a kulacsomat Vízzel? Adok érte 2 aranyat.
És még kérek öt Piritóst is.- *azzal átnyújtja a piritósokért járó 15 aranyat, és még kettőt a vízért.* ~Sosem árt felkészülni~ *gondolja, miközben a tarisznyájába teszi a friss vízzel telt kulacsát és a becsomagolt pirítósokat is.
Miután ezzel végzett, megköszöni a kiszolgálást, és elhagyja a fogadót.*
426. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-12-11 19:21:44
Üzenet elküldve: 2013-12-11 19:21:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
*Az idő már délutánra jár, mikor Echnal megérkezik, de semmi baj, hiszen egy nappal az előírt időpont előtt érkezett. A felkészülést sosem szabad félvállról venni, ezt Echnal jól tudja. Meg aztán egy 'lakatlan' szigeten sok mindenre szüksége lehet. Igazából semmi különleges dolgot nem kell bevásárolnia, inkább csak az alap vándorfelszerelésből kell egy kis utánpótlás.
Az éjszakát a Rumos Rókalyukban tölti, hiszen annyira még nem tért vissza régi énjéhez, hogy a természet lágy ölén hajtsa álomra a fejét - meg az is igaz, hogy mostanság inkább ad pár aranyat egy jó ágyért. Még a végén olyan lesz, mint az általa lenézett nemesek, kik az életképtelenségig eltunyulnak. Na jó, azért erre igen kevés az esély - már csak azért is, mert minden pénzét a saját fejlesztésébe öli.
Reggel a napot meglőzve kél, s gyorsan rendbe is szedi magát, majd kisétál a fogadó elé, hogy szemügyre vegye az útra induló illusztris társaságot - na meg hogy megtudja a zsold mértékét.*
Az éjszakát a Rumos Rókalyukban tölti, hiszen annyira még nem tért vissza régi énjéhez, hogy a természet lágy ölén hajtsa álomra a fejét - meg az is igaz, hogy mostanság inkább ad pár aranyat egy jó ágyért. Még a végén olyan lesz, mint az általa lenézett nemesek, kik az életképtelenségig eltunyulnak. Na jó, azért erre igen kevés az esély - már csak azért is, mert minden pénzét a saját fejlesztésébe öli.
Reggel a napot meglőzve kél, s gyorsan rendbe is szedi magát, majd kisétál a fogadó elé, hogy szemügyre vegye az útra induló illusztris társaságot - na meg hogy megtudja a zsold mértékét.*
425. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-12-11 19:16:23
Üzenet elküldve: 2013-12-11 19:16:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Thaira hosszan fejti ki a helyzetet, persze azzal tisztában van, hogy a gnóm valószínűleg a nagyját már tudja annak amit mond, ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy elmeséljen neki mindent. A férfi utolsó mondatára még megszólal.*
- Azért remélem találsz majd valakit a te fajodból, akivel boldog lehetsz! De ha itt hagyod majd, egy öleléssel könnyebben el fogja fogadni! Csak egy jótanács!
*Majd mikor visszaadja a kis főnöknek a vezetést, gyorsan közli, hogy semmi rosszat sem tett. Ezek után már nem idegeskedik, inkább mosolyogva siet a toronyba. Amit el is érnek, s az elkövetkező napokban nem is mozdulnak ki. A napok tanulással telnek, Allyn nem nagyon bánja, hiszen gyarapítani akarja a tudását. Bár kicsit sajnálja, hogy ha ki is megy a toronyból azt csak egyedül teszi. Zrekil mindig a mágussal van, vagy a tekercsekbe merül. Ez azonban Allyn-nak egy idő után más sok a rengeteg tekercs, ilyenkor elmegy egy kicsit a toronyból, s jár egyet körülötte. Egyik nap mikor visszaér a gnóm nincs a toronyban, a mágus azt mondta elment egyet sétálni. Így Allyn nem foglalkozik ezzel különösebben. Megint belemerül a tekercsekbe. Bár félfüllel kihallgatja, amit a gnóm beszél a mágussal mikor visszatér. Valami szigetről, meg kapitányról van szó, na meg persze holtakról. Allyn már ekkor tudja, hogy el fogják hagyni a tornyot. Ennek nagyon örül, kicsit kezdte unni a szűrke napokat. Persze a tanulás mindig jó, de kezdett unalmas lenni, főleg Thaira számára. Aki már a mágiát sem kedveli annyira, mint annak előtte. Szerencsére a gnóm elhívja magával, amibe természetesen gyorsan bele is egyezik, s előkeresi a tőrét és a parittyáját, mivel azokat eddig nem kellett hordani, hiszen a toronyban felesleges. De a felhívás szerint nem lehet fegyvertelenül menni. Így kell neki is valami. A tőrét Thaira tanácsára a csizmaszárába dugja, a parittyát pedig az övére erősíti. Na meg természetesen ott van a mágia is, most már azt a keveset, amit biztosan tud, mer haszálni. Így "felfegyverkezve" követi a gnómot a Rumos Rókalyukba, mivel oda kell menniük, ott lesz a találkozó. Ahogy észrevette éppen időben találta meg a férfi a kiírást, ha többet vár lekésik a hajót. A gnóm fehér csuhába öltözött, amit egy varázslattal tart tisztán, legalábbis Allyn így vette észre. Maga csak kitisztította a ruháit, neki teljesen jó az, amit hord, s bár nem szívesen tette (Thaira miatt), de kölcsönzött egy ugyanolyan köppenyt is a mágustól, mint az övé, csak halvány krém színben, az ilyet jobban lehet koszolni, ami akkor igen valószínű, ha belső hangja van hatalmon. Tette ezt, mindössze azért, hogy ne nézzen ki olyan furcsán a gnóm mellett, végül is, ő most Zrekil tanonca, ha lehet ilyet mondani. Így nem fogja magát annyira furcsán érezni a férfi mellett, mintha nem is kellene ott lennie. Végül csak elindulnak a kikötőbe, onnan pedig majd a szigetre. Annyi tanulás után és annyi unalmas nap után végre kimozdulnak.*
~Az egyetlen baj ezzel a kimozdulással az, hogy Zrekil-nek nagyobb lett az arca, mióta beállt a vezetőmágushoz!~
~Nem illik ilyet mondani! Thaira jobb, ha elfogadod, hogy jobb mint mi vagyunk! Vehetjük úgy, hogy csupán azért vagyunk itt, hogy ne a toronyban legyünk!~
*Persze ez a gondolat nem tetszik egyiküknek sem, de nem lehet ellene mit tenni, ez így van. Mikor megérkeznek tudatosul bennük, hogy tényleg pont időben értek ide, hiszen már gyülekeznek különböző lények, bizonyára ők is a szigetre utaznak majd, ahogy ők is.*
- Azért remélem találsz majd valakit a te fajodból, akivel boldog lehetsz! De ha itt hagyod majd, egy öleléssel könnyebben el fogja fogadni! Csak egy jótanács!
*Majd mikor visszaadja a kis főnöknek a vezetést, gyorsan közli, hogy semmi rosszat sem tett. Ezek után már nem idegeskedik, inkább mosolyogva siet a toronyba. Amit el is érnek, s az elkövetkező napokban nem is mozdulnak ki. A napok tanulással telnek, Allyn nem nagyon bánja, hiszen gyarapítani akarja a tudását. Bár kicsit sajnálja, hogy ha ki is megy a toronyból azt csak egyedül teszi. Zrekil mindig a mágussal van, vagy a tekercsekbe merül. Ez azonban Allyn-nak egy idő után más sok a rengeteg tekercs, ilyenkor elmegy egy kicsit a toronyból, s jár egyet körülötte. Egyik nap mikor visszaér a gnóm nincs a toronyban, a mágus azt mondta elment egyet sétálni. Így Allyn nem foglalkozik ezzel különösebben. Megint belemerül a tekercsekbe. Bár félfüllel kihallgatja, amit a gnóm beszél a mágussal mikor visszatér. Valami szigetről, meg kapitányról van szó, na meg persze holtakról. Allyn már ekkor tudja, hogy el fogják hagyni a tornyot. Ennek nagyon örül, kicsit kezdte unni a szűrke napokat. Persze a tanulás mindig jó, de kezdett unalmas lenni, főleg Thaira számára. Aki már a mágiát sem kedveli annyira, mint annak előtte. Szerencsére a gnóm elhívja magával, amibe természetesen gyorsan bele is egyezik, s előkeresi a tőrét és a parittyáját, mivel azokat eddig nem kellett hordani, hiszen a toronyban felesleges. De a felhívás szerint nem lehet fegyvertelenül menni. Így kell neki is valami. A tőrét Thaira tanácsára a csizmaszárába dugja, a parittyát pedig az övére erősíti. Na meg természetesen ott van a mágia is, most már azt a keveset, amit biztosan tud, mer haszálni. Így "felfegyverkezve" követi a gnómot a Rumos Rókalyukba, mivel oda kell menniük, ott lesz a találkozó. Ahogy észrevette éppen időben találta meg a férfi a kiírást, ha többet vár lekésik a hajót. A gnóm fehér csuhába öltözött, amit egy varázslattal tart tisztán, legalábbis Allyn így vette észre. Maga csak kitisztította a ruháit, neki teljesen jó az, amit hord, s bár nem szívesen tette (Thaira miatt), de kölcsönzött egy ugyanolyan köppenyt is a mágustól, mint az övé, csak halvány krém színben, az ilyet jobban lehet koszolni, ami akkor igen valószínű, ha belső hangja van hatalmon. Tette ezt, mindössze azért, hogy ne nézzen ki olyan furcsán a gnóm mellett, végül is, ő most Zrekil tanonca, ha lehet ilyet mondani. Így nem fogja magát annyira furcsán érezni a férfi mellett, mintha nem is kellene ott lennie. Végül csak elindulnak a kikötőbe, onnan pedig majd a szigetre. Annyi tanulás után és annyi unalmas nap után végre kimozdulnak.*
~Az egyetlen baj ezzel a kimozdulással az, hogy Zrekil-nek nagyobb lett az arca, mióta beállt a vezetőmágushoz!~
~Nem illik ilyet mondani! Thaira jobb, ha elfogadod, hogy jobb mint mi vagyunk! Vehetjük úgy, hogy csupán azért vagyunk itt, hogy ne a toronyban legyünk!~
*Persze ez a gondolat nem tetszik egyiküknek sem, de nem lehet ellene mit tenni, ez így van. Mikor megérkeznek tudatosul bennük, hogy tényleg pont időben értek ide, hiszen már gyülekeznek különböző lények, bizonyára ők is a szigetre utaznak majd, ahogy ők is.*
424. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-12-11 18:08:20
Üzenet elküldve: 2013-12-11 18:08:20
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*Thaira szavait végighallgatja ugyan, de a zöméről már volt hozzávetőleges tudomása, így csak néha bólint egyet.*
- Reménytelen helyzet, valóban az *jegyzi meg, majd Allyn vissza is kapja a vezetést, és utána a gnóm (miután a lány tisztázza belső hangjával, hogy mi nem történt), igyekszik újra mosolyogni, majd valóban el is jutnak a toronyba. Valójában a következő pár nap viszonylag eseménytelenül telik, ha lehet ezt mondani, a páros a toronyban tölti szinte minden idejét, mivel az öreg mágus sem mozdul ki ez idő alatt, így Zrekil sem látja okát, helyette inkább elmerül az ottani tekercsekben, jó eséllyel Allynnak is lesz ideje tanulni, még több is, mint szeretné. Napok múltán dönt csak úgy a gnóm, hogy tesz egy sétát a tornyon kívül, és akkor találkozik a felhívással. Egy papiros, rajta egy ajánlattal, és a kapitány aláírásával. A gnóm még nem hallott róla, de hát biztos nem csak kitaláció. A következő beszélgetés alkalmával igyekszik is ere terelni a szót, és az öreg mágustól megtud egyet s mást a kapitányról, illetve a küldetésről is. Hasonlatos lenne a legutóbbihoz, csak talán még veszélyesebb, habár a gnóm nagy tetteket akart véghez vinni, és az öreg szerint amúgy sem lesz bárkiből mágusvezető, ahhoz tenni kell, szóval arra az elhatározásra jutnak, hogy nem ártana, ha Zrekil is elmenne erre a szigetre, és a kikötő képviseletében a holtak körmére nézne. Mire is való egy tanonc? Amennyiben Allyn is beleegyezik, hogy a toronyban való békés időtöltést lecserélje egy életveszélyes küldetésre, úgy a gnóm magához veszi a kalapácsát (mert hát a hirdetés szerint senki nem mehet fegyver nélkül), és el is indulhatnak a Róka felé. Úgyis van még abban a fegyverben egy szunnyadó magmahatás, és mivel jó eséllyel csak ezért tartja magánál, Izzónak nevezte el. Mert hát ha lesújt vele, akkor izzik. A kiírás szerint éppen jókor fedezték fel, hiszen majdnem nélkülük ment el a hajó. Régi zöld ruhája is félre van már téve, helyette újdonsült hófehér, díszes csuhájában jár-kel, mely a méretére készült. A Henuának is bemutatott varázslattal képes is lesz rendben tartani, hát nincs ok az aggodalomra. Legalább így hitelesebben hat, hogy a kikötő képviseletében jött. Hát egy szó, mint száz, végre, majd egy hétnyi tanulás után kimozdul a toronyból, sőt egészen ki a kikötőből is. Láthatóan éppen időben érkeznek a kikötőhöz, hiszen már jó pár lényt látni, akik talán pont a holtak ráncba szedésére jöttek, hasonlóan Zrekilhez.*
- Reménytelen helyzet, valóban az *jegyzi meg, majd Allyn vissza is kapja a vezetést, és utána a gnóm (miután a lány tisztázza belső hangjával, hogy mi nem történt), igyekszik újra mosolyogni, majd valóban el is jutnak a toronyba. Valójában a következő pár nap viszonylag eseménytelenül telik, ha lehet ezt mondani, a páros a toronyban tölti szinte minden idejét, mivel az öreg mágus sem mozdul ki ez idő alatt, így Zrekil sem látja okát, helyette inkább elmerül az ottani tekercsekben, jó eséllyel Allynnak is lesz ideje tanulni, még több is, mint szeretné. Napok múltán dönt csak úgy a gnóm, hogy tesz egy sétát a tornyon kívül, és akkor találkozik a felhívással. Egy papiros, rajta egy ajánlattal, és a kapitány aláírásával. A gnóm még nem hallott róla, de hát biztos nem csak kitaláció. A következő beszélgetés alkalmával igyekszik is ere terelni a szót, és az öreg mágustól megtud egyet s mást a kapitányról, illetve a küldetésről is. Hasonlatos lenne a legutóbbihoz, csak talán még veszélyesebb, habár a gnóm nagy tetteket akart véghez vinni, és az öreg szerint amúgy sem lesz bárkiből mágusvezető, ahhoz tenni kell, szóval arra az elhatározásra jutnak, hogy nem ártana, ha Zrekil is elmenne erre a szigetre, és a kikötő képviseletében a holtak körmére nézne. Mire is való egy tanonc? Amennyiben Allyn is beleegyezik, hogy a toronyban való békés időtöltést lecserélje egy életveszélyes küldetésre, úgy a gnóm magához veszi a kalapácsát (mert hát a hirdetés szerint senki nem mehet fegyver nélkül), és el is indulhatnak a Róka felé. Úgyis van még abban a fegyverben egy szunnyadó magmahatás, és mivel jó eséllyel csak ezért tartja magánál, Izzónak nevezte el. Mert hát ha lesújt vele, akkor izzik. A kiírás szerint éppen jókor fedezték fel, hiszen majdnem nélkülük ment el a hajó. Régi zöld ruhája is félre van már téve, helyette újdonsült hófehér, díszes csuhájában jár-kel, mely a méretére készült. A Henuának is bemutatott varázslattal képes is lesz rendben tartani, hát nincs ok az aggodalomra. Legalább így hitelesebben hat, hogy a kikötő képviseletében jött. Hát egy szó, mint száz, végre, majd egy hétnyi tanulás után kimozdul a toronyból, sőt egészen ki a kikötőből is. Láthatóan éppen időben érkeznek a kikötőhöz, hiszen már jó pár lényt látni, akik talán pont a holtak ráncba szedésére jöttek, hasonlóan Zrekilhez.*
423. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-12-11 00:07:17
Üzenet elküldve: 2013-12-11 00:07:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Wram csalódottan és önmagára dühösen tér vissza a fogadóba. Legszívesebben ott helyben kibelezte volna a szemteen kölyköt, de nem akart ősszetűzést az őrséggel. Heves léptekkel a söntésnél terem.*
-Hé csapos! egy pohár Rum lesz9 aranyért .
*Miután megkapta az italát Wram leül, lehetőleg az ajtóval szemben. Feszülten figyel, hátha megtud valamit erről a szigetről,mielőtt elindul.*
-Hé csapos! egy pohár Rum lesz9 aranyért
. *Miután megkapta az italát Wram leül, lehetőleg az ajtóval szemben. Feszülten figyel, hátha megtud valamit erről a szigetről,mielőtt elindul.*
422. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-12-10 18:24:11
Üzenet elküldve: 2013-12-10 18:24:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* Némán nyílik az ajtó, ahogy a hölgy belép a fogadóba. Orrát rögtön megcsapja az mámorító alkohol csípős illata.*
~ Ez a nekem való hely..~ * Gondolja, majd a pulthoz sétál, hogy rendeljen valami kedvére valót.*
- Egy kis Pálinkát..7 aranyért. *Teszi hozzá az erszényébe pillantva. Nincs túlságosan elengedve anyagilag, de a megélhetéshez még elég.. Miután megkapja az italt egy üres asztalhoz sétál, majd csizmáját az asztalra dobva hátradől a széken. Kortyol egy nagyot a pohárból és a csuklyáját hátra tolva körbepillant. Talán megérdeklődhetné valakitől, hogy pontosan hogy is lesz az "élőholtvadászat", hiszen csak fél szemmel látta a hirdetést, de nem lát senkit, akit érdemesnek találna a társaságára.
Miután az utolsó csepp pálinkát is kiissza feláll, a pulthoz viszi az üres poharat és ugyan olyan feltűnésmentesen, ahogy jött, távozik a helyiségből.*
~ Ez a nekem való hely..~ * Gondolja, majd a pulthoz sétál, hogy rendeljen valami kedvére valót.*
- Egy kis Pálinkát..7 aranyért.
*Teszi hozzá az erszényébe pillantva. Nincs túlságosan elengedve anyagilag, de a megélhetéshez még elég.. Miután megkapja az italt egy üres asztalhoz sétál, majd csizmáját az asztalra dobva hátradől a széken. Kortyol egy nagyot a pohárból és a csuklyáját hátra tolva körbepillant. Talán megérdeklődhetné valakitől, hogy pontosan hogy is lesz az "élőholtvadászat", hiszen csak fél szemmel látta a hirdetést, de nem lát senkit, akit érdemesnek találna a társaságára.Miután az utolsó csepp pálinkát is kiissza feláll, a pulthoz viszi az üres poharat és ugyan olyan feltűnésmentesen, ahogy jött, távozik a helyiségből.*
421. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2013-12-08 20:56:43
Üzenet elküldve: 2013-12-08 20:56:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Immár tántorogva a fáradságtól, felküzdi magát az első emeletre. Örül, hogy nem valami gazdag szerencsétlen, mert akkor most lépcsőzhetne még egy emeletet. Ha lenne ideje és kedve elméleteket gyártani, akkor azt mondaná, hogy valamit tettek az italába, amitől ennyire elfáradt, de tudja, hogy a fogadós nem üldözné el ilyesféle dolgokkal az embereket. Ránéz a kulcsra amin egy kis fityegő tudatja vele, hogy melyik szobában fog lakni. Elvonszolja magát a megfelelő ajtóig, majd pár másodpercnyi vacakolás után kinyitja. Belép és, hogyha nem lenne ilyen átkozottul kimerült, akkor felháborodna a minimalista környezeten. De az és ennek köszönhetően nem törődik semmivel csak azzal, hogy ágyba kerüljön végre. Ledobja magáról a páncélját és a fegyvereit is. Kivéve az egyik méretesebb dobókését, amit a párnája alá rejt. Az ágy sem valami nagy szám, de neki most ez is kiválónak bizonyul. Lefekszik, betakarja magát és behunyja a szemét. Érzi, ahogy az elfogyasztott alkoholnak köszönhetően lassacskán kezdi elnyomni az édes álom.*
*Egy távoli helyen van. Tudja, hogy álmodik és mégsem tudja. Vagy lehet, hogy félig ébren van? Ki tudja. Nem akar ilyen kérdésekkel foglalkozni. Most nem akar semmi mást, csak valami szépet álmodni és kipihenni magát. Körülnéz, hogy hol is jár. Egy sötét szobában van, ahol semmiféle tárgy nincs. Csak egy...akármi áll vele szemben. Nem tudja eldönteni, hogy micsoda. Ez a valami hozzá lép és egy kést döf a szívébe.*
*Felriad és rögtön a késéért nyúl. Aztán megnyugszik és fellélegez. Dől róla a verejték.*
- Csak egy rossz álom. Semmi több. Szerencsére.
*A halál annyira végleges, hogy Enronrian nem akar belegondolni, hogy mi lett volna, ha az álom nem álom, hanem valóság. Minden bizonnyal nem tudta volna megakadályozni a halálát. Elvégre az ember álmában nagyon kiszolgáltatottnak minősül. A vándor pedig utál kiszolgáltatottnak lenni. Most jut csak eszébe, hogy felálljon és elbotorkáljon az övéhez, amin a kulacsát hagyta. Lecsatolja az említett tárgyat és iszik egy jó nagy korty vizet. Aztán egy keveset a tenyerébe önt és megmossa vele az arcát. Mostmár sokkal jobban érzi magát, mint fél perccel ezelőtt. Vissza fekszik az ágyba és hagyja, hogy újfent elaludjon. Mostmár nem álmodik semmit.*
*Egy távoli helyen van. Tudja, hogy álmodik és mégsem tudja. Vagy lehet, hogy félig ébren van? Ki tudja. Nem akar ilyen kérdésekkel foglalkozni. Most nem akar semmi mást, csak valami szépet álmodni és kipihenni magát. Körülnéz, hogy hol is jár. Egy sötét szobában van, ahol semmiféle tárgy nincs. Csak egy...akármi áll vele szemben. Nem tudja eldönteni, hogy micsoda. Ez a valami hozzá lép és egy kést döf a szívébe.*
*Felriad és rögtön a késéért nyúl. Aztán megnyugszik és fellélegez. Dől róla a verejték.*
- Csak egy rossz álom. Semmi több. Szerencsére.
*A halál annyira végleges, hogy Enronrian nem akar belegondolni, hogy mi lett volna, ha az álom nem álom, hanem valóság. Minden bizonnyal nem tudta volna megakadályozni a halálát. Elvégre az ember álmában nagyon kiszolgáltatottnak minősül. A vándor pedig utál kiszolgáltatottnak lenni. Most jut csak eszébe, hogy felálljon és elbotorkáljon az övéhez, amin a kulacsát hagyta. Lecsatolja az említett tárgyat és iszik egy jó nagy korty vizet. Aztán egy keveset a tenyerébe önt és megmossa vele az arcát. Mostmár sokkal jobban érzi magát, mint fél perccel ezelőtt. Vissza fekszik az ágyba és hagyja, hogy újfent elaludjon. Mostmár nem álmodik semmit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3854-3873