Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 55 (1081. - 1100. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1100. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-05 11:03:24
Üzenet elküldve: 2015-02-05 11:03:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Thyseynn Aloryen//
*Nem tulajdonított túl nagy jelentőséget a háta mögül érkező nesznek, bár lehet kellett volna. Hallotta, amint az ajtó halkan nyílik, mégsem tett semmit, csak állt ott, mint egy szobor és várta, hogy valaki választ adjon a kérdésére. Ám a válasz elmaradt... úgy állt ott, mint valami elanyátlanodott kalandor. Míg egy hangos koppantás a fogadó padlózatán fel nem riasztja. Jobb keze önkéntelenül is kardmarkolatok felé siklik, mint valami pökhendi, kivagyi ficsúrnak, aki minden felé morrantott lefitymáló szóra pengét villant, hogy bizonyítsa... mekkora barom is ő valójában. És lám! Hát nem azzá vált? Egy csuklyás alak rákoppintott a padlóra a botjával és ő máris cselvetéstől, hátbatámadástól tart. Halkan sóhajt fel, és épp nyitná száját, hogy újra feltegye az iménti kérdést, amikor a rongyokba öltözött figura italt rendel és egészen úgy tűnik, neki is. Múgen most már homlokráncolva nézi a figurát, aki megindul felé és kezébe nyomja az italt. Próbál betekinteni a csuklya alá,, mégis ki ez az ismeretlen, titokzatos alak, de a másik már egy asztal felé lép és int neki, hogy kövesse.*
~Mi a fene folyik itt?~
*Forrong magában. A fogadóban lézengők legkisebb jelét sem adták sem annak, hogy kérdezett valamit, sem annak, hogy ez a muksó, mint valami élő madárijesztő, megjelent.*
~És az a madár? Az, az mi?~
*Egy pillanatig tétovázik, hogy mit is tegyen, de be kell látnia, ez biztosan így kell, hogy legyen. Ismeretlen helyre vetődött, és Taug felhívta a figyelmét arra, hogy errefelé akadnak különös szerzetek és különös dolgok. Leül hát a fickóval szemközt és egy kisebb torokköszörülés után megszólal. Azaz megszólalna, ha a másik nem nyitná szóra gyorsabban a száját.*
- Már várnak.
*Ismétli és kissé zavartan, de egyre növekvő érdeklődéssel figyeli az alakot. Igazán különös, szögezi le magában, de tetszik neki ez a faramuci helyzet.*
~A legjobb történetek, a nagy kalandok így szoktak kezdődni. Ilyen helyeken, ilyen alakokkal.~
- Akkor igyunk. Vérré váljon!
*Emeli poharát, de nem koccintásra, csupán megszokásból.*
*Nem tulajdonított túl nagy jelentőséget a háta mögül érkező nesznek, bár lehet kellett volna. Hallotta, amint az ajtó halkan nyílik, mégsem tett semmit, csak állt ott, mint egy szobor és várta, hogy valaki választ adjon a kérdésére. Ám a válasz elmaradt... úgy állt ott, mint valami elanyátlanodott kalandor. Míg egy hangos koppantás a fogadó padlózatán fel nem riasztja. Jobb keze önkéntelenül is kardmarkolatok felé siklik, mint valami pökhendi, kivagyi ficsúrnak, aki minden felé morrantott lefitymáló szóra pengét villant, hogy bizonyítsa... mekkora barom is ő valójában. És lám! Hát nem azzá vált? Egy csuklyás alak rákoppintott a padlóra a botjával és ő máris cselvetéstől, hátbatámadástól tart. Halkan sóhajt fel, és épp nyitná száját, hogy újra feltegye az iménti kérdést, amikor a rongyokba öltözött figura italt rendel és egészen úgy tűnik, neki is. Múgen most már homlokráncolva nézi a figurát, aki megindul felé és kezébe nyomja az italt. Próbál betekinteni a csuklya alá,, mégis ki ez az ismeretlen, titokzatos alak, de a másik már egy asztal felé lép és int neki, hogy kövesse.*
~Mi a fene folyik itt?~
*Forrong magában. A fogadóban lézengők legkisebb jelét sem adták sem annak, hogy kérdezett valamit, sem annak, hogy ez a muksó, mint valami élő madárijesztő, megjelent.*
~És az a madár? Az, az mi?~
*Egy pillanatig tétovázik, hogy mit is tegyen, de be kell látnia, ez biztosan így kell, hogy legyen. Ismeretlen helyre vetődött, és Taug felhívta a figyelmét arra, hogy errefelé akadnak különös szerzetek és különös dolgok. Leül hát a fickóval szemközt és egy kisebb torokköszörülés után megszólal. Azaz megszólalna, ha a másik nem nyitná szóra gyorsabban a száját.*
- Már várnak.
*Ismétli és kissé zavartan, de egyre növekvő érdeklődéssel figyeli az alakot. Igazán különös, szögezi le magában, de tetszik neki ez a faramuci helyzet.*
~A legjobb történetek, a nagy kalandok így szoktak kezdődni. Ilyen helyeken, ilyen alakokkal.~
- Akkor igyunk. Vérré váljon!
*Emeli poharát, de nem koccintásra, csupán megszokásból.*
1099. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-04 22:14:31
Üzenet elküldve: 2015-02-04 22:14:31
![>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3154_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Lana//
* Továbbra sem sikerül jól a dolog, de végre valamit megtud a másikról. Biztosan nem kenyérszelésre használja a tőrt, ami nagyon is jó! Úgy tűnik elerkeztek a vontatott beszélgetés üzleti részéhez. Elmosolyodik, miközben szablyája az asztal alatt atsiklik remélhetőlega lány hasi részéhez. A penge kihúzása talán csap egy kis zajt, de megpróbálja az olcsó trükkel fedezni azt. Köhögni kezd.
Ha sikerül a művelet, akkor sem sebzi meg a másikat, csupán (a ficankolástól függően) megnyomja a hasát a hideg pengével. Szinte suttogva szólal meg (abban az esetben is, ha a lány valahogy kitér a penge elől). *
- Nem bántalak. Csak lenne egy ajánlatom. Szigorúan üzleti célú. * Húzódik mosolyra szája. *
- Ha érdekel, akkor kövess! * Mordul egyet, majd, ha kitért már, ha nem a penge elől a másik - visszahúzza a szablyát és búcsúztatja a helyére. Amennyiben látja, hogy Lana követi úgy nagyobb lelkesedéssel arcán - amennyiben nem úgy kisebbel elindul az ajtó felé. Ha jön a másik, akkor kitamasztja az ajtót, hogy csak a lány után érjen ki - persze, ha különösebb ellenvetést produká úgy megelégszik az előtte lévő hellyel is. A fal mellett áll meg - nem akar messzire menni, csak az a lényeg, hogy a bentlévők ne nagyon hallgatózhassanak. Na meg már ki is fizette azt a szobát... *
* Továbbra sem sikerül jól a dolog, de végre valamit megtud a másikról. Biztosan nem kenyérszelésre használja a tőrt, ami nagyon is jó! Úgy tűnik elerkeztek a vontatott beszélgetés üzleti részéhez. Elmosolyodik, miközben szablyája az asztal alatt atsiklik remélhetőlega lány hasi részéhez. A penge kihúzása talán csap egy kis zajt, de megpróbálja az olcsó trükkel fedezni azt. Köhögni kezd.
Ha sikerül a művelet, akkor sem sebzi meg a másikat, csupán (a ficankolástól függően) megnyomja a hasát a hideg pengével. Szinte suttogva szólal meg (abban az esetben is, ha a lány valahogy kitér a penge elől). *
- Nem bántalak. Csak lenne egy ajánlatom. Szigorúan üzleti célú. * Húzódik mosolyra szája. *
- Ha érdekel, akkor kövess! * Mordul egyet, majd, ha kitért már, ha nem a penge elől a másik - visszahúzza a szablyát és búcsúztatja a helyére. Amennyiben látja, hogy Lana követi úgy nagyobb lelkesedéssel arcán - amennyiben nem úgy kisebbel elindul az ajtó felé. Ha jön a másik, akkor kitamasztja az ajtót, hogy csak a lány után érjen ki - persze, ha különösebb ellenvetést produká úgy megelégszik az előtte lévő hellyel is. A fal mellett áll meg - nem akar messzire menni, csak az a lényeg, hogy a bentlévők ne nagyon hallgatózhassanak. Na meg már ki is fizette azt a szobát... *
1098. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-04 19:59:09
Üzenet elküldve: 2015-02-04 19:59:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Féllábú Jorrih//
* Meglepetten, felvont szemöldökkel figyeli a Jorrih nevű idegen zavart monológját, de azért szórakoztatja is a dolog. Viszont a kijelentés az udvarlókról eléggé meghökkenti, s azonnal visszazökkenti a valóságba.*
~Ez egy bók akart lenni? Mert akkor nem igazán sikerült.~
*Közelebb hajol a férfihez, szeme vészjóslóan lángol. Halk, félelmetes hangon kezd suttogni.*
- Még egy ilyen megjegyzés az udvarlókról, s garantálom, hogy nem lesz több problémád a lányokkal.
*Reménykedik benne, hogy Jorrihnak leesik a tantusz, már ha van egy kis sütnivalója.*
- Nem szeretem az efféle bókokat, de ezt már egyszer említettem. Menj egy nyilvános házba, ott talán le tudsz venni a lábáról egy nőcskét ezzel a dumával. Jorrih...
*Nevét végtelenül gunyorosan, és megvetően ejti ki. Szemét továbbra sem veszi le a kalózról, határozottan állja pillantását. Drámai mozdulattal visszahelyezi övébe a tőrt, de előtte villámgyorsan Jorrih nyaka felé suhant. Gonosz mosollyal várja a másik reakcióját, de nem sokáig bírja szó nélkül.*
- Csak vigyázz magadra, nehogy az én kicsikém a nyakaddal találkozzon egy nap. Ő mindig jól végzi a dolgát.
*Ez egy burkolt célzás alvilági munkájára, kérdés, hogy a másik megérti-e.*
* Meglepetten, felvont szemöldökkel figyeli a Jorrih nevű idegen zavart monológját, de azért szórakoztatja is a dolog. Viszont a kijelentés az udvarlókról eléggé meghökkenti, s azonnal visszazökkenti a valóságba.*
~Ez egy bók akart lenni? Mert akkor nem igazán sikerült.~
*Közelebb hajol a férfihez, szeme vészjóslóan lángol. Halk, félelmetes hangon kezd suttogni.*
- Még egy ilyen megjegyzés az udvarlókról, s garantálom, hogy nem lesz több problémád a lányokkal.
*Reménykedik benne, hogy Jorrihnak leesik a tantusz, már ha van egy kis sütnivalója.*
- Nem szeretem az efféle bókokat, de ezt már egyszer említettem. Menj egy nyilvános házba, ott talán le tudsz venni a lábáról egy nőcskét ezzel a dumával. Jorrih...
*Nevét végtelenül gunyorosan, és megvetően ejti ki. Szemét továbbra sem veszi le a kalózról, határozottan állja pillantását. Drámai mozdulattal visszahelyezi övébe a tőrt, de előtte villámgyorsan Jorrih nyaka felé suhant. Gonosz mosollyal várja a másik reakcióját, de nem sokáig bírja szó nélkül.*
- Csak vigyázz magadra, nehogy az én kicsikém a nyakaddal találkozzon egy nap. Ő mindig jól végzi a dolgát.
*Ez egy burkolt célzás alvilági munkájára, kérdés, hogy a másik megérti-e.*
1097. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-04 17:55:02
Üzenet elküldve: 2015-02-04 17:55:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Leilana Mereth//
~ Nem vagyok én valami nemes ember, hogy tudjam azt a modor-dolgot. ~ * De "ez egyszer" nincs igaza. Mármint abbn igaza van, hogy nem nemes, viszont egy bemutatkozással akkor is kezdhette volna a társalgást. *
- Féllábú Jorrih. * Ha akarna sem tudna bemutatkozni a teljes nevén - lévén, hogy ő maga sem tudja azt, csak a Jorrihra emlékszik. Kicsit elkalandozik gyermekkorában, de hamar visszatér a jelenbe, ahol már nem olyan könnyűek a dolgok... Persze regebben sem volt aranyélete, de most... Hagyjuk is!
Tetszik neki a lány és most nem csak a külsőre kell gondolni. *
- Elnézést a modortalanságért. * Veti oda félvállról, hogy "örüljön a nép".
~ Mit kéne mondanom? ~ Elmélkedik, mert nem jut eszébe semmi értelmes. Nem akarja túl egyhangúra irányírani a beszélgetést. Az egyik irányba sem. *
- Biztosan sok udvarlód van... Lana. * Ez aztán ritka! Elsőre megjegyezte a nevét, nem kellett húszszor megismételnie.
~ Mondj már valami értelmeset, hülye róka! ~ Természetesen magára gondol most. *
~ Nem vagyok én valami nemes ember, hogy tudjam azt a modor-dolgot. ~ * De "ez egyszer" nincs igaza. Mármint abbn igaza van, hogy nem nemes, viszont egy bemutatkozással akkor is kezdhette volna a társalgást. *
- Féllábú Jorrih. * Ha akarna sem tudna bemutatkozni a teljes nevén - lévén, hogy ő maga sem tudja azt, csak a Jorrihra emlékszik. Kicsit elkalandozik gyermekkorában, de hamar visszatér a jelenbe, ahol már nem olyan könnyűek a dolgok... Persze regebben sem volt aranyélete, de most... Hagyjuk is!
Tetszik neki a lány és most nem csak a külsőre kell gondolni. *
- Elnézést a modortalanságért. * Veti oda félvállról, hogy "örüljön a nép".
~ Mit kéne mondanom? ~ Elmélkedik, mert nem jut eszébe semmi értelmes. Nem akarja túl egyhangúra irányírani a beszélgetést. Az egyik irányba sem. *
- Biztosan sok udvarlód van... Lana. * Ez aztán ritka! Elsőre megjegyezte a nevét, nem kellett húszszor megismételnie.
~ Mondj már valami értelmeset, hülye róka! ~ Természetesen magára gondol most. *
1096. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-04 16:04:22
Üzenet elküldve: 2015-02-04 16:04:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszettróka Múgen//
*Ahogy a főnök kérte... Gyorsan megreggelizik, minden bezabál, amit csak lehet, és amit aprócska gyomra magába enged, majd kilép a levegőre. A szél tépázza feslett ruházatát, de ez őt egyáltalán nem érdekli, csak az, hogy a figyelő szemek előtt a kámzsája ne kerüljön levételre. Qharrt, a varját ott akarta hagyni, de az hajthatatlan vele jött.
És most a kikötőben jönnek, mint apja és fia. Thys csak lassan battyog a sáros úton, míg társa a vállán ül, és ha úgy tetszik neki, akkor hát elkárogja magát. Egyszer-kétszer elröppen onnan, hogy egy fa ágán telepedjen meg, kukacok után kutatva, vagy éppen egy bozótosba, ahol valami dög szemét vájja ki, de messzire sosem távolodik társától.
Hamuszürke, szinte halottnak tetsző keze a Rumos Rókalyuk ajtajának kilincsére fonódik, mint megannyi dögzabáló kukac. Az ajtó halk morranással nyílik ki előtte, és megcsapja az alkohol szaga. Régen ivott már, és nagyon nem is kívánta eddig, de az biztos, hogy egy-két pohár bort nem árt meg addig, amíg a hapsi meg nem jön. Csak az a baki, hogy már megjött. Pont akkor nyit be, mikor Taug nevét említi. Éppen Múgen háta mögött áll, így minden bizonnyal hatásos belépő lehet, ha a botjával rákoppint egy erősen a földre. Így is tesz.
Elsétál mellette, egészen a pultig. ~Na most ennek a szerencsétlen öngyilkosjelöltnek is rendeljek?~ Igen, rendel...*
- Kettő...* *Mutatja ujjával, miközben a Sellővér nevű itókára szegeződik tekintete. Máris csendül a 24 arany.*
* Nekem, meg annak az alaknak, mögöttem.
*Ha kiszolgálják, a másik sellővért Múgen kezébe nyomja, és int, hogy üljenek le. Ekkor veszi észre azt, hogy jobb szemével gondok akadnak. ~Talán nem is annyira idegen...~ Hiszen neki sincs meg egy szeme, kedves varja vájta ki, aki most éppen a vállán pihen.
Ha leültek, egyből rátér a lényegre.*
- Igyunk, aztán menjünk. Már várnak.
*Ahogy a főnök kérte... Gyorsan megreggelizik, minden bezabál, amit csak lehet, és amit aprócska gyomra magába enged, majd kilép a levegőre. A szél tépázza feslett ruházatát, de ez őt egyáltalán nem érdekli, csak az, hogy a figyelő szemek előtt a kámzsája ne kerüljön levételre. Qharrt, a varját ott akarta hagyni, de az hajthatatlan vele jött.
És most a kikötőben jönnek, mint apja és fia. Thys csak lassan battyog a sáros úton, míg társa a vállán ül, és ha úgy tetszik neki, akkor hát elkárogja magát. Egyszer-kétszer elröppen onnan, hogy egy fa ágán telepedjen meg, kukacok után kutatva, vagy éppen egy bozótosba, ahol valami dög szemét vájja ki, de messzire sosem távolodik társától.
Hamuszürke, szinte halottnak tetsző keze a Rumos Rókalyuk ajtajának kilincsére fonódik, mint megannyi dögzabáló kukac. Az ajtó halk morranással nyílik ki előtte, és megcsapja az alkohol szaga. Régen ivott már, és nagyon nem is kívánta eddig, de az biztos, hogy egy-két pohár bort nem árt meg addig, amíg a hapsi meg nem jön. Csak az a baki, hogy már megjött. Pont akkor nyit be, mikor Taug nevét említi. Éppen Múgen háta mögött áll, így minden bizonnyal hatásos belépő lehet, ha a botjával rákoppint egy erősen a földre. Így is tesz.
Elsétál mellette, egészen a pultig. ~Na most ennek a szerencsétlen öngyilkosjelöltnek is rendeljek?~ Igen, rendel...*
- Kettő...* *Mutatja ujjával, miközben a Sellővér nevű itókára szegeződik tekintete. Máris csendül a 24 arany.*
* Nekem, meg annak az alaknak, mögöttem. *Ha kiszolgálják, a másik sellővért Múgen kezébe nyomja, és int, hogy üljenek le. Ekkor veszi észre azt, hogy jobb szemével gondok akadnak. ~Talán nem is annyira idegen...~ Hiszen neki sincs meg egy szeme, kedves varja vájta ki, aki most éppen a vállán pihen.
Ha leültek, egyből rátér a lényegre.*
- Igyunk, aztán menjünk. Már várnak.
1095. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-03 16:38:55
Üzenet elküldve: 2015-02-03 16:38:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Nadae, Zara//
//Útközben//
*Nadae kérdéssorozatára csak kapkodja a fejét, s elismerően bólogat. Neki ezek így biztosan nem jutottak eszébe, de valami elkezdett derengeni Kagan beszédéből.*
- Ööö aha… Pontosan ezeket kérdezte. *Hát persze ez egyáltalán nem biztos, de olyan jól hangzó dolgokat sorolt fel társnője, hogy megvan az esélye, hogy a fickó is ezekre akart kitérni. Így aztán ráhagyja a lányra dolgot.* Igen, igen. Ilyen izé… *Töprengése közben a szájára harap.* Ilyen… Szóval valami könnyen támadható gazdag célpontot is említett. Meg ööö… *Válaszadását legalább két percig elhúzza, míg fejében kutat.* Megvan! *Kiállt fel az ujját a magasba emelve, már csak az hiányzik a képből, hogy meggyulladjon a feje mellett egy villanykörte.* Azt is tudni akarja, hogy milyen gyorsan mozgósítanak. *Kézfejének külső felével végigsimít a homlokán, mintha ebben a hidegben lenne rá esély, hogy lecsöppenjen róla egy izzadtságcsepp a nagy gondolkodásban. Mindenesetre örül, mert így ketten összehozták, bár a munka érdemi része Nadaenak köszönhető, de ezt jelenleg viszonyrendszerükben nem jegyzi meg neki.*
- Ki a fene az a Fej… Jaa. *Forgatja a szemét, amint most már ténylegesen sikerül a fejébe vernie, hogy a Fejes, az bizony Mortar, ha Nadae szájából hangzik. Mélyről jövő sóhajt hallat.* Nem! *Tiltakozik hangosan. ~Legalábbis, most nem... csak.~ *
- Most valaki máson. *Mondja kissé komoran, majd torkát köszörülve jelzi, hogy ezzel részéről ez le is van tudva. Igaz nem érzett a másik hangjából semmiféle szemrehányást, de ezúttal tényleg nincs abban a hangulatában, hogy arról cseverésszen, mi is zavarja valójában.*
- Ó, milyen önfeláldozó lettél. *Vágja oda gúnyosan a másik felé, bár valójában, már nem kétli, hogy a kalózka megtenné érte, ám agyvize olyan magasan zubog a másik miatt, hogy egyszerűbb, ha kicsit ő is sértegeti a másikat.* Higgyem el, hogy csak miattam enyelegtél? *Most ő teszi csípőre a kezét, szándékosan utánozva a másik viselkedését.*
- Ah, mindegy. *Éhes, szomjas és hisztis.*
//Bent//
*Minden egyes falattal, ami lecsúszik, csökken a feszültség is. Bár néha elcsábul, hogy egy-egy falatot villája segítségével Nadae hajába küldjön, afféle elégtételként, de olyankor inkább nagyot kortyol a finom nedűből. Főleg, hogy társnője mostani viselkedése inkább szórakoztatja most már, mintsem dühítené. Legalábbis egyelőre, de azért nem felejti el, hogy milyen kotnyeles volt nemrég. Arról nem is beszélve, hogy rögtön, amint leültek, máris ráhozta újfent a szívrohamot. A földön darabokra törő piásüvegre összerezzen és tiszta erejéből szorítja meg a köpenye szélét, miközben igyekszik mindezt nem szóvá tenni. Máskor igaz ő szokott ilyen balfék lenni.
Eszegeti a pörköltöt, s ekkor figyel fel arra, amit a Zara névre hallgató fickó kezdett el majszolni és hát persze, hogy megkívánja.*
- Fú, nézzétek már, az egy ork fickó szoknyában? *Néz a férfi feje mögé, remélvén, hogy az megfordul, s akkor gyorsan a szájába nyomhat ő is egy halrudacskát. Annak beszéde közben, olykor sandán a nőre pillant és szemöldökét magasba vonja.*
- Persze, hogy megbízhatatlan. *Löki közbe teljesen hirtelen, mintha mi sem lenne természetesebb, majd eltolja magától a kiürült tányért. Hátradől és elégedett mosollyal pásztázza a másik két felet. Mostmár Nadaet sem igyekszik elképzelni egy a fejéből kiálló nyílvesszővel, de azért még szívesen megdobálná valamivel.*
- Ezért megyünk mindenhová együtt. *Mondja végül. Bár sok logika nincs a szavaiban, de veszekedéseik ellenére ő tudja, hogy valahol nagyon mélyen (nagyon-nagyon mélyen) mégis csak megbízik a másikban, s azt is, hogy másoknak erre nem nagyon van oka. Ez pedig valahol fordítva is működik. Bár, ha arról lenne szó, hogy saját, vagy a társnője életét mentse, hát akkor neki abban a pillanatban hűlt helye lenne, kivéve persze, ha nem lenne más megoldás.*
- Aha. *Játszadozik a korsó oldalán ujjaival.* Szóval akkor te vagy Nadae, csak férfiben? *Vet be a kérdést és továbbra is oda-vissza jártatja szemét a két fél között.
Végül persze elérkezik az a kérdés, amit sosem tud kikerülni, amikor magáról kell pár szót ejtenie. Ugyan észleli a sokat mondó pillantást, amit a fickó emel a kalózkára, amiért az utóbbi egy ismételt szúrós pillantást kap ajándékba a vöröskétől, de mégis úgy dönt, menti, ami még talán menthető.*
- Mondjuk úgy, hogy ideiglenesen segítségére vagyok ennek a hibbant nőnek, hogy megtaláljon valamit, amit elveszített. Merthogy… *Ismét előveszi színpadra született énjét. Hangját lehalkítja, majd hirtelen kihúzza magát.* Tökéletesen bánok a karddal. *Persze, egója tényleg elhiszi, hogy ez így van, talán tényleg igaz is, de inkább csak afféle fenyegetésnek hangzott arra az esetre, ha a férfi mégsem az, akinek mondja magát. Most, hogy tele a hasa, sokkal hamarabb rájön a paranoia.*
- És nem vagyok nemes! *Jelenti ki, bár senki sem kérdezte.*
//Útközben//
*Nadae kérdéssorozatára csak kapkodja a fejét, s elismerően bólogat. Neki ezek így biztosan nem jutottak eszébe, de valami elkezdett derengeni Kagan beszédéből.*
- Ööö aha… Pontosan ezeket kérdezte. *Hát persze ez egyáltalán nem biztos, de olyan jól hangzó dolgokat sorolt fel társnője, hogy megvan az esélye, hogy a fickó is ezekre akart kitérni. Így aztán ráhagyja a lányra dolgot.* Igen, igen. Ilyen izé… *Töprengése közben a szájára harap.* Ilyen… Szóval valami könnyen támadható gazdag célpontot is említett. Meg ööö… *Válaszadását legalább két percig elhúzza, míg fejében kutat.* Megvan! *Kiállt fel az ujját a magasba emelve, már csak az hiányzik a képből, hogy meggyulladjon a feje mellett egy villanykörte.* Azt is tudni akarja, hogy milyen gyorsan mozgósítanak. *Kézfejének külső felével végigsimít a homlokán, mintha ebben a hidegben lenne rá esély, hogy lecsöppenjen róla egy izzadtságcsepp a nagy gondolkodásban. Mindenesetre örül, mert így ketten összehozták, bár a munka érdemi része Nadaenak köszönhető, de ezt jelenleg viszonyrendszerükben nem jegyzi meg neki.*
- Ki a fene az a Fej… Jaa. *Forgatja a szemét, amint most már ténylegesen sikerül a fejébe vernie, hogy a Fejes, az bizony Mortar, ha Nadae szájából hangzik. Mélyről jövő sóhajt hallat.* Nem! *Tiltakozik hangosan. ~Legalábbis, most nem... csak.~ *
- Most valaki máson. *Mondja kissé komoran, majd torkát köszörülve jelzi, hogy ezzel részéről ez le is van tudva. Igaz nem érzett a másik hangjából semmiféle szemrehányást, de ezúttal tényleg nincs abban a hangulatában, hogy arról cseverésszen, mi is zavarja valójában.*
- Ó, milyen önfeláldozó lettél. *Vágja oda gúnyosan a másik felé, bár valójában, már nem kétli, hogy a kalózka megtenné érte, ám agyvize olyan magasan zubog a másik miatt, hogy egyszerűbb, ha kicsit ő is sértegeti a másikat.* Higgyem el, hogy csak miattam enyelegtél? *Most ő teszi csípőre a kezét, szándékosan utánozva a másik viselkedését.*
- Ah, mindegy. *Éhes, szomjas és hisztis.*
//Bent//
*Minden egyes falattal, ami lecsúszik, csökken a feszültség is. Bár néha elcsábul, hogy egy-egy falatot villája segítségével Nadae hajába küldjön, afféle elégtételként, de olyankor inkább nagyot kortyol a finom nedűből. Főleg, hogy társnője mostani viselkedése inkább szórakoztatja most már, mintsem dühítené. Legalábbis egyelőre, de azért nem felejti el, hogy milyen kotnyeles volt nemrég. Arról nem is beszélve, hogy rögtön, amint leültek, máris ráhozta újfent a szívrohamot. A földön darabokra törő piásüvegre összerezzen és tiszta erejéből szorítja meg a köpenye szélét, miközben igyekszik mindezt nem szóvá tenni. Máskor igaz ő szokott ilyen balfék lenni.
Eszegeti a pörköltöt, s ekkor figyel fel arra, amit a Zara névre hallgató fickó kezdett el majszolni és hát persze, hogy megkívánja.*
- Fú, nézzétek már, az egy ork fickó szoknyában? *Néz a férfi feje mögé, remélvén, hogy az megfordul, s akkor gyorsan a szájába nyomhat ő is egy halrudacskát. Annak beszéde közben, olykor sandán a nőre pillant és szemöldökét magasba vonja.*
- Persze, hogy megbízhatatlan. *Löki közbe teljesen hirtelen, mintha mi sem lenne természetesebb, majd eltolja magától a kiürült tányért. Hátradől és elégedett mosollyal pásztázza a másik két felet. Mostmár Nadaet sem igyekszik elképzelni egy a fejéből kiálló nyílvesszővel, de azért még szívesen megdobálná valamivel.*
- Ezért megyünk mindenhová együtt. *Mondja végül. Bár sok logika nincs a szavaiban, de veszekedéseik ellenére ő tudja, hogy valahol nagyon mélyen (nagyon-nagyon mélyen) mégis csak megbízik a másikban, s azt is, hogy másoknak erre nem nagyon van oka. Ez pedig valahol fordítva is működik. Bár, ha arról lenne szó, hogy saját, vagy a társnője életét mentse, hát akkor neki abban a pillanatban hűlt helye lenne, kivéve persze, ha nem lenne más megoldás.*
- Aha. *Játszadozik a korsó oldalán ujjaival.* Szóval akkor te vagy Nadae, csak férfiben? *Vet be a kérdést és továbbra is oda-vissza jártatja szemét a két fél között.
Végül persze elérkezik az a kérdés, amit sosem tud kikerülni, amikor magáról kell pár szót ejtenie. Ugyan észleli a sokat mondó pillantást, amit a fickó emel a kalózkára, amiért az utóbbi egy ismételt szúrós pillantást kap ajándékba a vöröskétől, de mégis úgy dönt, menti, ami még talán menthető.*
- Mondjuk úgy, hogy ideiglenesen segítségére vagyok ennek a hibbant nőnek, hogy megtaláljon valamit, amit elveszített. Merthogy… *Ismét előveszi színpadra született énjét. Hangját lehalkítja, majd hirtelen kihúzza magát.* Tökéletesen bánok a karddal. *Persze, egója tényleg elhiszi, hogy ez így van, talán tényleg igaz is, de inkább csak afféle fenyegetésnek hangzott arra az esetre, ha a férfi mégsem az, akinek mondja magát. Most, hogy tele a hasa, sokkal hamarabb rájön a paranoia.*
- És nem vagyok nemes! *Jelenti ki, bár senki sem kérdezte.*
1094. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-03 15:05:06
Üzenet elküldve: 2015-02-03 15:05:06
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Féllábú Jorrih//
*Ellenállhatatlan mosolyt küld a féllábú felé, de szeme baljósan csillog. Odébb löki a kiürült tányért, s egy laza mozdulattal félresöpri a szemébe lógó hajat. Végül egy hatalmasat böffent, cseppet sem zavartatva magát. Az sem kelti fel figyelmét, hogy a másik tegezni kezdi. Tulajdonképpen már neki is kellemetlen volt a magázódás. Nem szokott hozzá az udvariaskodáshoz. Arra figyel, hogy ne engedje magához túl közel az idegent, se térben, se szóban. Így barátságos arckifejezése mellett továbbra is megtartja hideg, egyhangú, unott hangnemét, s úgy szólal meg, éreztetve, hogy eddig tökéletesen megvolt egyedül.*
- Gratulálok. Egy csomó dolgot megtudtam rólad, pedig még a nevemet sem ismered. Hol az elővigyázatosság? Bár az benned nincs. Ez egyszer a veszted lesz...
*Megtörli a száját, és rosszallóan a plafonra pillant.*
- De hogy megmutassam, mi a jó modor, kezdem a bemutatkozást. Bár ezt illene a férfinak kérdeznie. És enyhén szólva vicces a szituáció, hogy egy fiatal nő oktat udvariasságra egy férfit.
*Elgondolkodik, hogy célszerű-e az igazi nevét elmondania, vagy használjon álnevet. De csakhamar elveti az ötletet. Őt erősebb fából faragták, minthogy hamis nevek mögé rejtőzzön.*
- Az emberek csak Lanaként ismernek. Tőled is elvárom, hogy így szólíts, mellőzd a beceneveket.
*Hangja az utolsó pár mondatra már erőltetetten kedvessé változott, némi gúnyt sugározva a féllábú felé.*
- Az pedig, hogy alakváltó vagyok-e vagy sem, nem rád tartozik. Én dolgom.
* Titokzatosan elmosolyodik, gondolatai egy pillanatra elkalandoznak. De hamar visszazökken a valóságba, és folytatja az epés megjegyzésekkel tűzdelt monológját.*
- Sok helyről jöttem, de most itt vagyok, mint látod. Azért vagyok itt, mert erre hozott utam.
*Hátradől, mint aki feladatát letudta, s előveszi szemrevaló tőrét. Végigsimítja a pengét, majd egy valahonnan elővarázsolt kővel élezni kezdi azt. A féllábú pedig minden kérdésére választ kapott, mégsem tudott meg semmi mást a lányról, csak a nevét.*
*Ellenállhatatlan mosolyt küld a féllábú felé, de szeme baljósan csillog. Odébb löki a kiürült tányért, s egy laza mozdulattal félresöpri a szemébe lógó hajat. Végül egy hatalmasat böffent, cseppet sem zavartatva magát. Az sem kelti fel figyelmét, hogy a másik tegezni kezdi. Tulajdonképpen már neki is kellemetlen volt a magázódás. Nem szokott hozzá az udvariaskodáshoz. Arra figyel, hogy ne engedje magához túl közel az idegent, se térben, se szóban. Így barátságos arckifejezése mellett továbbra is megtartja hideg, egyhangú, unott hangnemét, s úgy szólal meg, éreztetve, hogy eddig tökéletesen megvolt egyedül.*
- Gratulálok. Egy csomó dolgot megtudtam rólad, pedig még a nevemet sem ismered. Hol az elővigyázatosság? Bár az benned nincs. Ez egyszer a veszted lesz...
*Megtörli a száját, és rosszallóan a plafonra pillant.*
- De hogy megmutassam, mi a jó modor, kezdem a bemutatkozást. Bár ezt illene a férfinak kérdeznie. És enyhén szólva vicces a szituáció, hogy egy fiatal nő oktat udvariasságra egy férfit.
*Elgondolkodik, hogy célszerű-e az igazi nevét elmondania, vagy használjon álnevet. De csakhamar elveti az ötletet. Őt erősebb fából faragták, minthogy hamis nevek mögé rejtőzzön.*
- Az emberek csak Lanaként ismernek. Tőled is elvárom, hogy így szólíts, mellőzd a beceneveket.
*Hangja az utolsó pár mondatra már erőltetetten kedvessé változott, némi gúnyt sugározva a féllábú felé.*
- Az pedig, hogy alakváltó vagyok-e vagy sem, nem rád tartozik. Én dolgom.
* Titokzatosan elmosolyodik, gondolatai egy pillanatra elkalandoznak. De hamar visszazökken a valóságba, és folytatja az epés megjegyzésekkel tűzdelt monológját.*
- Sok helyről jöttem, de most itt vagyok, mint látod. Azért vagyok itt, mert erre hozott utam.
*Hátradől, mint aki feladatát letudta, s előveszi szemrevaló tőrét. Végigsimítja a pengét, majd egy valahonnan elővarázsolt kővel élezni kezdi azt. A féllábú pedig minden kérdésére választ kapott, mégsem tudott meg semmi mást a lányról, csak a nevét.*
1093. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-03 14:16:12
Üzenet elküldve: 2015-02-03 14:16:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Nadae, Dyntina//
*Asztalt gyorsan foglalnak helyette, így nem kell túl sokat célozgatnia a fogadós felé, hova küldessék az italokat és ételeket. Viszont ezeket a népeket sosem fogja megérteni. Kettőszáz aranyat vett el az egyik és még ha oly királyi életmódot is követne, mint Zaranir... na jó, azért annyira nem, de be tudná osztani, főleg ha még emellé is keres. Ezzel ellentétben, bármikor, amikor rá és társaságára talál, napok óta koplaláson vannak, fel sem képes fogni ezt rendesen. Nad most éppen... még keresi erre a megfelelő szót, de mivel mentális kapacitásai végesek, így fontossági sorrendet állít fel a tevékenységek között és ez az állati ételnász elég messze került a prior események láncolatában. Így Dynti felé fordul a figyelme, bár ő sem étkezik illedelmesebben egy ketrecből szabadított ebnél.*
-Barátoknak csak Zara.
*Előlegzi meg az eddig jó hangulatukra a megnevezést.*
-A találkozásunk pedig... *kissé belenevet a mondandójába.* ilyenkor általában hagyom, hogy Nad a számára kedvezőbb verzióját hazudja össze, amíg nem megy vele túl messze, addig maradhat.
*Intézi el ezzel gyorsan és könnyen a problémát. A valóság úgy is túl szürke és unalmas, így a kutyát nem érdekelné. Nad legalább színesre hazudja a királlyal, a szoborral és a harccal úgy, hogy még ő maga is élvezettel hallgatja ezt a gyerekmesét. Egy Halrudakat azért elmajszolgat (6 arany). Néha mutogat velük, néha csak unottan harapdál bele aprókat, de sokkal igényesebben, mint amit a két nő leművel. Ő maga úgy is már megétkezett, most csak kisebb nasijának tekinti ezt. Egy kicsit középre is tolja, hátha mások is kívánnak belőle falatozni.*
-Nekem több félnivalóm van az orgyilkosoktól, mint amennyi ügyem velük. Mondjuk nem most, mert sikerült elvarratnom a saját szálaimat, így újra tiszta emberként, vérdíj nélkül járom az utcákat. Ezen egyébként ti is elgondolkodhatnátok, hogy néha ki kéne takarítani azt a bizonyos padlást. Ebben akár segíthetek is. Egyébként meg, az én titoktartási képességeim sokkal jobbak, mint egyeseké és ha jól emlékszem, a hátbaszúrási alkalmak számában vezet csak erősen Nad jelentős mennyiségével. Tehát vegyük újra azt a részt, hogy ki is a megbízhatatlan?
*Ha a nő válaszol, válaszol, ha durcizik, durcizik, van ilyen, inkább csak megmondani akarta.*
-Jelenleg unatkozás folyik, kereskedői habitusom lappang, készülődök egy esetleges akcióra, ami által újra lehet újra felkerülök arra bizonyos listára. Még lenne megbeszélnivalóm egy régi kártyás ismerősömmel, de ahogy látszik, nincs nagy motivációm rá. Kisebb tartozás, csak nem tudom, hogy most kérni vagy kapni fogok. Ha meg mégis, nem fog érdekelni, mert már rég a hullámokat szelem. De én mindig rontom valahol a levegőt, ellentétben, most inkább mesélj te... Ő volt az, akivel 'dolgod volt' és ami miatt nem jöttél velem egy közepesen jól fizető feladatra?
*Sokat sejtető mosoly, természetesen nem csak ennyi, amit Nadtól tud, hisz máskor is tartja magát heves vérmérsékletéhez és ki is kicsúsznak dolgok a száján. És a fesztiválon mindkettejüknek heves volt a vérmérséklete. Vagy csak szeretné, ha Dynti ezt hinné.*
*Asztalt gyorsan foglalnak helyette, így nem kell túl sokat célozgatnia a fogadós felé, hova küldessék az italokat és ételeket. Viszont ezeket a népeket sosem fogja megérteni. Kettőszáz aranyat vett el az egyik és még ha oly királyi életmódot is követne, mint Zaranir... na jó, azért annyira nem, de be tudná osztani, főleg ha még emellé is keres. Ezzel ellentétben, bármikor, amikor rá és társaságára talál, napok óta koplaláson vannak, fel sem képes fogni ezt rendesen. Nad most éppen... még keresi erre a megfelelő szót, de mivel mentális kapacitásai végesek, így fontossági sorrendet állít fel a tevékenységek között és ez az állati ételnász elég messze került a prior események láncolatában. Így Dynti felé fordul a figyelme, bár ő sem étkezik illedelmesebben egy ketrecből szabadított ebnél.*
-Barátoknak csak Zara.
*Előlegzi meg az eddig jó hangulatukra a megnevezést.*
-A találkozásunk pedig... *kissé belenevet a mondandójába.* ilyenkor általában hagyom, hogy Nad a számára kedvezőbb verzióját hazudja össze, amíg nem megy vele túl messze, addig maradhat.
*Intézi el ezzel gyorsan és könnyen a problémát. A valóság úgy is túl szürke és unalmas, így a kutyát nem érdekelné. Nad legalább színesre hazudja a királlyal, a szoborral és a harccal úgy, hogy még ő maga is élvezettel hallgatja ezt a gyerekmesét. Egy Halrudakat azért elmajszolgat (6 arany).
Néha mutogat velük, néha csak unottan harapdál bele aprókat, de sokkal igényesebben, mint amit a két nő leművel. Ő maga úgy is már megétkezett, most csak kisebb nasijának tekinti ezt. Egy kicsit középre is tolja, hátha mások is kívánnak belőle falatozni.*-Nekem több félnivalóm van az orgyilkosoktól, mint amennyi ügyem velük. Mondjuk nem most, mert sikerült elvarratnom a saját szálaimat, így újra tiszta emberként, vérdíj nélkül járom az utcákat. Ezen egyébként ti is elgondolkodhatnátok, hogy néha ki kéne takarítani azt a bizonyos padlást. Ebben akár segíthetek is. Egyébként meg, az én titoktartási képességeim sokkal jobbak, mint egyeseké és ha jól emlékszem, a hátbaszúrási alkalmak számában vezet csak erősen Nad jelentős mennyiségével. Tehát vegyük újra azt a részt, hogy ki is a megbízhatatlan?
*Ha a nő válaszol, válaszol, ha durcizik, durcizik, van ilyen, inkább csak megmondani akarta.*
-Jelenleg unatkozás folyik, kereskedői habitusom lappang, készülődök egy esetleges akcióra, ami által újra lehet újra felkerülök arra bizonyos listára. Még lenne megbeszélnivalóm egy régi kártyás ismerősömmel, de ahogy látszik, nincs nagy motivációm rá. Kisebb tartozás, csak nem tudom, hogy most kérni vagy kapni fogok. Ha meg mégis, nem fog érdekelni, mert már rég a hullámokat szelem. De én mindig rontom valahol a levegőt, ellentétben, most inkább mesélj te... Ő volt az, akivel 'dolgod volt' és ami miatt nem jöttél velem egy közepesen jól fizető feladatra?
*Sokat sejtető mosoly, természetesen nem csak ennyi, amit Nadtól tud, hisz máskor is tartja magát heves vérmérsékletéhez és ki is kicsúsznak dolgok a száján. És a fesztiválon mindkettejüknek heves volt a vérmérséklete. Vagy csak szeretné, ha Dynti ezt hinné.*
1092. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-03 12:17:25
Üzenet elküldve: 2015-02-03 12:17:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Dyntina, Zara//
//Idefele//
*Érzi, hogy társnője elnyűtt idegein táncol. Más esetben, ha elfelejt, valamit nem érdekli. Legfeljebb megtudják újra, más forrásból. De jelen esetben. Nincs az a pénz, amiért ő visszamenjen oda. Na jó, természetesen van, de nincs az a félnótás, aki ezt ki is fizetné. Lassan megáll, s lenyugtatja magát. Mély levegőket vesz, s lassan engedi ki. Ezt számtalanszor megismétli.*
- A krákenek anyja verjen bele! *Fakad ki mégis, csak úgy a nagyvilágba, senkinek sem címezve szavait. Vörike szakadozó szavaira felfigyel. Ez az információ már jobban érdekli.*
- Na látod, megy ez neked. Szóval kikötővel kapcsolatos információk érdeklik? Az őrök számai, a nagyfőnökök? Név szerint? Mennyien vannak egyszerre jelen a Kikötőben, s mennyien csücsülnek otthon, akik csak azt várják, hogy riasszák őket? *Teszi fel kérdésözönét. Számára ezek lennének a logikus kérdések, ha információt akarnak a Kikötőről. No meg, ha már az őrség szó is benne szerepel.* -. Kikötő gyenge pontjai is netalán? *Ezek azok a kérdések, melyekre egyszerűen, már akkor helyben válaszolni tudott volna a vezérnek.
Vállait megrántja, legalább nem maradtak tovább, s mielőbb visszatérhettek, hogy a kikötői levegőt rontsák jelenlétükkel.*
- Oh, tudom én hogy hol járt! Fejesen, mi? Azon az ében hajú fricskán mi? Mondtam én, hogy elveszi az eszed, nem megmondtam? *Kérdi csípőre tett kézzel, de hangjában semmi rosszallás nincs. Kezd hozzászokni gondolathoz, hogy új hálótársat kell, találjon magának. No meg új jobb kezet, aki segíthet neki a csábítási feladatokban. Bár, ahogy látta ez ment neki a táborban is. Kíváncsi, ha Mortar megtudná, vajon mit szólna hozzá.
Bizony a rum hiánya sok aljas dologra képes. Arcán egy ördögi mosoly húzódik végig. Ötletén nincs sok ideje agyalnia. Nem tűnik fel számára társnőjének próbálkozása, hogy lenyugodjon.*
- Valóban az ő levele. S ki tudja mi áll benne? Lehet, hogy a halálos ítéletünk is lehetett volna benne. *Noha teljesen az lányok hibája, hogy nem bontották fel előre a levelet, s nem olvasták el, mi áll benne. Így izgalmasabb volt a játék. Csak hogy mindig elfelejtette, milyen barlangba is lépett be. Továbbá azt sem érti, Neki, személy szerint minek kell mennie. Hiszen a nagyfőnök inkább Vöröskére volt kíváncsi, róla szinte tudomást sem vett. Akkor meg minek akarja, hogy odamenjen?* - Utálom a kötelező megjelenéseket. *Nyavalyogja.
A kutyaszemekkel megáldott fickó felé csak szikrákat hánynak szürkéi. Jelzi, hogy őt ugyan nem etette meg, kiskutya ártatlan szemeivel. Csak még jobban bizalmatlanná vált, hogy mit is keres itt. Nem lenne joga itt lennie. A Kikötő az övé. Csak az övé. S ha nem is így lenne, még csak kérvényt sem nyújtott be, hogy láthassa a nőt. Teljes esztelenség uralkodik itt, már látja.
Vörike szavaira, most rajta a sor, hogy megvonja a vállait.*
- Miért ne? Azt hiszed, hogy nem tenném meg érted? *Teszi csípőre a kezét. Ő képes volt hamar függetleníteni beszélgetését a szöszitől. Valóban, ha Vörike élete lenne a tét, bármilyen fajzattal összefeküdne, csak hogy a figyelmet elterelje központban tündöklő társnője felől. Így teljes joggal sértődik meg az elképzelésen. Fitos orrát felhúzva fordul el tőlük, s inkább a nemrég szerzett üveggel van elfoglalva. Egyértelműen kellemesebb társalgó, mint a másik kettő. Főként, hogy szöszke is inkább Dyntivel van elfoglalva, nem értvén mi célja van ezzel.
Meséjével érzi, hogy többet mondott, mint kellett volna, de jelen pillanatban nem tudja érdekelni. Ahogy az sem, hogy Vöröske ráripakodik. Dühös tekintetére, csak megvonja a vállát. Nem bízik meg Zaranirben, de ha képes lenne még egyszer kiadni őt, vagy netalán Vöröskét, biztos lehet benne, hogy nem csak vele gyűlik meg a baja. Ismer elég embert, akivel elintéztetheti a kereskedőszerzetet.*
//Bent//
*Szinte hangtalanul, észrevehetetlenül lép be az ajtón, kabátját magához szorítva, s gyanúsan kémlelve körbe. Akik ismerik már régről a lányt, azok most láthatják elsőként, hogy nem feltűnő jelenségként lép be az ajtón. Maga helyett inkább vörös hajú társnője kelti fel a figyelmet. Osonva halad. Az asztal mellett megállva, villámsebesen húzza ki az egyik széket, s huppan le rá. A kémlelést továbbra sem fejezi be, egészen a fiú visszaérkezéséig.
Meglátva a rummal teli korsót, halk, örömteli sikolyt hallat. Kezeit felemeli, feje magasságában, s szemeiben ott csillog, a gyermeki öröm, amit még sose láthattak tőle. Mivel kezeit felemelte, így az eddig hűen védett pocsék ital zuhanórepülésbe indult a padló irányába. Zuhanását semmi sem állítja meg, így néhány pillanat múlva hangos csörömpölés jelzi, hogy földet ért a betyár, az üveg apró darabokra törve.
Két kézzel nyúl a korsó felé, s emeli szájához azt. Mohón issza, az sem érdekli, ha félrenyel, vagy ha szájai szélénél kifolyik egy kicsi. Oly régen itta már, oly régóta hiányzott neki, hogy nem tudja nem megállni, hogy legalább a felét egyszerre meg ne igya. Tudja, hogy ebből nem is oly sokára baja lesz, hiszen hamar fejébe fog szállni az édes nedű. De most nem tud ezzel törődni. Lecsapja az asztalra a korsót. Kezével a mellkasára ütve, hallat egy jókora büfögést, majd egy jóleső sóhajt.*
- No, ez jól esett.
*Csak ennyit mondd, majd az ételre veti magát. Sose gondolták róla, hogy úrinő lenne, s erre ismét okot ad. Evése nem épp szép, inkább mohó, de annál gyorsabb. Mintha attól félne, hogy valaki elorozná előle az ételt. Gyors evésével végezve, hátradől a székébe. Kissé meghintáztatva magát, lábait az asztal lapjára teszi, keresztbe. Előhúzza egyik, kisebb tőrét csizmájából, s a fogai között étel maradékát kezdi el kipiszkálni vele. Nem foglalkozik társnője esetleges durcájával. Most visszakapta, hogy nevetségessé tette a barbárok előtt, a mázolt bajszával. Szemeivel inkább Zarát kémleli.*
- Mi a rák hozott erre? *Kérdi meg ismét a férfit, immár nyugodtabban, a megszokott stílusában. Most hogy már evett, s ivott is, s kezei ügyében van a rummal félig teli korsó, mintha egy csapásra kicserélték volna.*
//Idefele//
*Érzi, hogy társnője elnyűtt idegein táncol. Más esetben, ha elfelejt, valamit nem érdekli. Legfeljebb megtudják újra, más forrásból. De jelen esetben. Nincs az a pénz, amiért ő visszamenjen oda. Na jó, természetesen van, de nincs az a félnótás, aki ezt ki is fizetné. Lassan megáll, s lenyugtatja magát. Mély levegőket vesz, s lassan engedi ki. Ezt számtalanszor megismétli.*
- A krákenek anyja verjen bele! *Fakad ki mégis, csak úgy a nagyvilágba, senkinek sem címezve szavait. Vörike szakadozó szavaira felfigyel. Ez az információ már jobban érdekli.*
- Na látod, megy ez neked. Szóval kikötővel kapcsolatos információk érdeklik? Az őrök számai, a nagyfőnökök? Név szerint? Mennyien vannak egyszerre jelen a Kikötőben, s mennyien csücsülnek otthon, akik csak azt várják, hogy riasszák őket? *Teszi fel kérdésözönét. Számára ezek lennének a logikus kérdések, ha információt akarnak a Kikötőről. No meg, ha már az őrség szó is benne szerepel.* -. Kikötő gyenge pontjai is netalán? *Ezek azok a kérdések, melyekre egyszerűen, már akkor helyben válaszolni tudott volna a vezérnek.
Vállait megrántja, legalább nem maradtak tovább, s mielőbb visszatérhettek, hogy a kikötői levegőt rontsák jelenlétükkel.*
- Oh, tudom én hogy hol járt! Fejesen, mi? Azon az ében hajú fricskán mi? Mondtam én, hogy elveszi az eszed, nem megmondtam? *Kérdi csípőre tett kézzel, de hangjában semmi rosszallás nincs. Kezd hozzászokni gondolathoz, hogy új hálótársat kell, találjon magának. No meg új jobb kezet, aki segíthet neki a csábítási feladatokban. Bár, ahogy látta ez ment neki a táborban is. Kíváncsi, ha Mortar megtudná, vajon mit szólna hozzá.
Bizony a rum hiánya sok aljas dologra képes. Arcán egy ördögi mosoly húzódik végig. Ötletén nincs sok ideje agyalnia. Nem tűnik fel számára társnőjének próbálkozása, hogy lenyugodjon.*
- Valóban az ő levele. S ki tudja mi áll benne? Lehet, hogy a halálos ítéletünk is lehetett volna benne. *Noha teljesen az lányok hibája, hogy nem bontották fel előre a levelet, s nem olvasták el, mi áll benne. Így izgalmasabb volt a játék. Csak hogy mindig elfelejtette, milyen barlangba is lépett be. Továbbá azt sem érti, Neki, személy szerint minek kell mennie. Hiszen a nagyfőnök inkább Vöröskére volt kíváncsi, róla szinte tudomást sem vett. Akkor meg minek akarja, hogy odamenjen?* - Utálom a kötelező megjelenéseket. *Nyavalyogja.
A kutyaszemekkel megáldott fickó felé csak szikrákat hánynak szürkéi. Jelzi, hogy őt ugyan nem etette meg, kiskutya ártatlan szemeivel. Csak még jobban bizalmatlanná vált, hogy mit is keres itt. Nem lenne joga itt lennie. A Kikötő az övé. Csak az övé. S ha nem is így lenne, még csak kérvényt sem nyújtott be, hogy láthassa a nőt. Teljes esztelenség uralkodik itt, már látja.
Vörike szavaira, most rajta a sor, hogy megvonja a vállait.*
- Miért ne? Azt hiszed, hogy nem tenném meg érted? *Teszi csípőre a kezét. Ő képes volt hamar függetleníteni beszélgetését a szöszitől. Valóban, ha Vörike élete lenne a tét, bármilyen fajzattal összefeküdne, csak hogy a figyelmet elterelje központban tündöklő társnője felől. Így teljes joggal sértődik meg az elképzelésen. Fitos orrát felhúzva fordul el tőlük, s inkább a nemrég szerzett üveggel van elfoglalva. Egyértelműen kellemesebb társalgó, mint a másik kettő. Főként, hogy szöszke is inkább Dyntivel van elfoglalva, nem értvén mi célja van ezzel.
Meséjével érzi, hogy többet mondott, mint kellett volna, de jelen pillanatban nem tudja érdekelni. Ahogy az sem, hogy Vöröske ráripakodik. Dühös tekintetére, csak megvonja a vállát. Nem bízik meg Zaranirben, de ha képes lenne még egyszer kiadni őt, vagy netalán Vöröskét, biztos lehet benne, hogy nem csak vele gyűlik meg a baja. Ismer elég embert, akivel elintéztetheti a kereskedőszerzetet.*
//Bent//
*Szinte hangtalanul, észrevehetetlenül lép be az ajtón, kabátját magához szorítva, s gyanúsan kémlelve körbe. Akik ismerik már régről a lányt, azok most láthatják elsőként, hogy nem feltűnő jelenségként lép be az ajtón. Maga helyett inkább vörös hajú társnője kelti fel a figyelmet. Osonva halad. Az asztal mellett megállva, villámsebesen húzza ki az egyik széket, s huppan le rá. A kémlelést továbbra sem fejezi be, egészen a fiú visszaérkezéséig.
Meglátva a rummal teli korsót, halk, örömteli sikolyt hallat. Kezeit felemeli, feje magasságában, s szemeiben ott csillog, a gyermeki öröm, amit még sose láthattak tőle. Mivel kezeit felemelte, így az eddig hűen védett pocsék ital zuhanórepülésbe indult a padló irányába. Zuhanását semmi sem állítja meg, így néhány pillanat múlva hangos csörömpölés jelzi, hogy földet ért a betyár, az üveg apró darabokra törve.
Két kézzel nyúl a korsó felé, s emeli szájához azt. Mohón issza, az sem érdekli, ha félrenyel, vagy ha szájai szélénél kifolyik egy kicsi. Oly régen itta már, oly régóta hiányzott neki, hogy nem tudja nem megállni, hogy legalább a felét egyszerre meg ne igya. Tudja, hogy ebből nem is oly sokára baja lesz, hiszen hamar fejébe fog szállni az édes nedű. De most nem tud ezzel törődni. Lecsapja az asztalra a korsót. Kezével a mellkasára ütve, hallat egy jókora büfögést, majd egy jóleső sóhajt.*
- No, ez jól esett.
*Csak ennyit mondd, majd az ételre veti magát. Sose gondolták róla, hogy úrinő lenne, s erre ismét okot ad. Evése nem épp szép, inkább mohó, de annál gyorsabb. Mintha attól félne, hogy valaki elorozná előle az ételt. Gyors evésével végezve, hátradől a székébe. Kissé meghintáztatva magát, lábait az asztal lapjára teszi, keresztbe. Előhúzza egyik, kisebb tőrét csizmájából, s a fogai között étel maradékát kezdi el kipiszkálni vele. Nem foglalkozik társnője esetleges durcájával. Most visszakapta, hogy nevetségessé tette a barbárok előtt, a mázolt bajszával. Szemeivel inkább Zarát kémleli.*
- Mi a rák hozott erre? *Kérdi meg ismét a férfit, immár nyugodtabban, a megszokott stílusában. Most hogy már evett, s ivott is, s kezei ügyében van a rummal félig teli korsó, mintha egy csapásra kicserélték volna.*
1091. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-03 08:01:37
Üzenet elküldve: 2015-02-03 08:01:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Nadae, Zara//
//Úton//
*A sipítozásra csak egy laza vállrántással reagál, ami talán csak olaj a tűzre, de éppen ezt élvezi. Amúgy is úton, útfélen egymást szekálják, bár a mai nap talán különösen rossz szintről indul a kapcsolatuk, viszont nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget, mindketten kiégtek.*
- Nem felejtettem el. *Mondja csendesen és továbbra sem néz a másikra. Fejét behúzza vállai közé.* Azt akarja tudni, hogy... *Mély gondolkodásba esik. Ha ő lenne Kagan, mit akarna tudni az őrségről? Első körben mindenképpen azt, hogy van-e közöttük valami használható férfiegyed-e, de valószínűleg a barbár férfit ez nem különösebben érdekelné.*
- Hát izé... Hogy mennyien vannak meg... meg ilyenek. *Szépen lassan csak eszébe jutnak a dolgok, vagyis ő ebben reménykedik, közben pedig magában szitkozódik. Ő előre szólt, hogy nem jó ötlet őt küldeni tárgyalni, hiszen mindenki tudja milyen szétszórt és meggondolatlan, s különben is, torkig van ezekkel a tárgyalásos dolgokkal. Másból sem állt a gyerekkora, csak, hogy az apjától ezt látta, s ő is ideje korán elkezdett őszülni. Lesüti a fejét, amikor eléri a kérdés, hogy parányi kis agya min gondolkodott.*
- Hát tudd meg, hogy igenis nagyon sok mindenen. *Vágja vissza sértetten a másik felé. Nincs kedve kifakadni felé, ahogy azt sincs kedve közölni, hogy két napig merő letargiában járta az utakat, s olyan dolgokon járt az agya, mikről egyébként mindig sikerült elterelnie a figyelmet, ráadásul gyengének sem akar látszani. Ha most lenne néhány kavics a közelében, biztos küldene a másik felé egy jó nagy adaggal, afféle nevelőcélzattal, ahogy azt szokta, de jelenleg nem lát. Így nem maradt más, minthogy újra kihúzza magát és magában meditálva igyekszik nem elképzelni Nadaet, ahogy egy ékes nyílvessző áll ki homlokából. Próbálja mindezt elvonási tüneteknek titulálni, valamint az éhség nagy hatalmának. Vesz egy mély levegőt, és tőle szokatlan nyugodtsággal szólal meg. Igaz, ökölbe szorított keze nem éppen erről a lelki nyugalomról árulkodik, sokkal inkább arról, hogy lassan ő is elveszti önuralmát, ha a másik így folytatja.*
- Nem lesz gond. S egyébként, az ő levele mentett ki minket s trutyiból, csak szólok. *Jegyzi meg amolyan mellékesen.* Nem az én szavaim, azok inkább csak arra kellettek, hogy alátámasszam látatlanba is, amit Taug írt. *Ő azért bizakodó. Nem tudja még mindig pontosan mit írt a levélben, de az biztos, hogy miután kiderült annak tartalma, a Thargodarok viselkedése is megenyhült némileg.
Mikor már a szöszi fickó is megérkezik, Nadae válaszára nem tud mást válaszolni, minthogy gúnyosan felnevet.*
- Hát persze, hogy eltereld rólam a figyelmet, mi? *Hasát fogva kacarászik, mikor abbahagyta néha-néha Zaranir felé pillant, majd ujjait a halántéka felé emeli, s ott körkörös mozdulatokkal jelzi a férfi felé, hogy Nadae bizony meghibbant. Ez már tény.
Egyébként sem tűnik neki a férfi olyan fejvadász típusnak, sokkal inkább valamiféle tengerjáró csavargónak. Persze, ha kalóz, akkor viszont nem árt, ha megválogatja a szavait, ki tudja tengeri medvék körében mennyire terjedt el, ami Feelosékkal történt. Talán ő is ismeri exkapitányát, s tudja, hogy mit akartak az akkor még szőke hajú leányzóval. Így bár, tartani nem tart tőle, de kívánja kiteregetni előtte a szennyesét. Megteszi azt Nadae helyette. Megtorpan menet közben, amikor a kalózka megemlíti a gazdag, unatkozó férj részt és hátrafordulva, most az ő szemei szikráznak, s úgy felfújta magát, mint egy dúvad. Ezúttal már Nadae is többet mondott, mint kellett volna, hiszen az meglehet, hogy mindannyiuknak van vérdíj a fején, így ezzel a fickó sem foglalkozik, na de így elhinteni, hogy a leányzónak pontosan mi is? Hisz, ha Zaranir hallott már róla, esetleg pontosan kalózkörökből, akkor most pontosan be tudná azonosítani.*
- Nadae, elég lesz! *Nem sok gyengepontja van, de a múltja az. Átlendül az agyán a gondolat, hogy épp az ideje ismét lelécelni, de még tartja magát a dologhoz, hogy a férfi nem fejvadász, Nadaenál pedig ez csak átmeneti állapot. Mindenesetre régen volt már ilyen dühös. Futó pillantást vet Zaranir felé, majd vissza társnője felé, s mikor látja, hogy az már intim kapcsolatot kezdett kialakítani a satnya minőségű itallal, legyint egyet és megindul a fogadó felé. Nem a férfi hibája, de Dynti akkor sem hagyja, hogy kinyissák előtte az ajtót. Idegesen ragadja meg a kilincset, majd olyan erővel nyomja be a nehéz ajtót, hogy gyakorlatilag beesik a fogadóba.*
//Bent//
*Most rajta a sor, hogy tomboló viharként vágtázzon végig a helyen, meg sem figyelve, hogy kik vannak bent. Kirántja az egyik széket, majd sértetten leül. Még a kezét is keresztberakja mellkasán, s csak néz maga elé. ~Még az hiányzik, hogy megint lebukjak.~ Mérgelődik magában, csak akkor virul fel némileg az arca, amikor a férfi leadja a rendelést.*
- Korsó? *Csillan fel a szeme. Most kicsit meg is sajnálja a harmadikat, amiért belecsöppent két elmebeteg nőszemély vitájába, s mivel továbbra sem hiszi el Nadae meséjét, hogy azért enyelgett vele, hogy róla elterelje a figyelmet, így úgy dönt megtöri a jeget, de csakis a szőkeség felé.* Máris kedvellek. *Mosolyodik el gyéren.* Bár a nevedet még nem tudom, s azt sem honnan ismeritek egymást ezzel. *Bök a nő felé, kivel kapcsolatuk éppen most érkezett valami igen mély pontra, ám valószínűleg a tetemes pörkölt elfogyasztása és a rum után, ez is megoldódik majd. Ha nem, akkor bunyóval rendezik le a dolgot.
Neki is esik rögtön a korsó tartalmának. Nagyot nyel belőle, majd érzi, ahogy vérmérséklete is lenyugszik. Ezután az étel szabályszerű megrontása következik, néha-néha teli szájjal, azért megszólal, s hangja érezhetően nyugodtabb, mint volt.*
- Ezek után, ha orgyilkos is vagy, önként megadom magam. *Viccelődik kicsit, hogy törje a jeget.*
//Úton//
*A sipítozásra csak egy laza vállrántással reagál, ami talán csak olaj a tűzre, de éppen ezt élvezi. Amúgy is úton, útfélen egymást szekálják, bár a mai nap talán különösen rossz szintről indul a kapcsolatuk, viszont nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget, mindketten kiégtek.*
- Nem felejtettem el. *Mondja csendesen és továbbra sem néz a másikra. Fejét behúzza vállai közé.* Azt akarja tudni, hogy... *Mély gondolkodásba esik. Ha ő lenne Kagan, mit akarna tudni az őrségről? Első körben mindenképpen azt, hogy van-e közöttük valami használható férfiegyed-e, de valószínűleg a barbár férfit ez nem különösebben érdekelné.*
- Hát izé... Hogy mennyien vannak meg... meg ilyenek. *Szépen lassan csak eszébe jutnak a dolgok, vagyis ő ebben reménykedik, közben pedig magában szitkozódik. Ő előre szólt, hogy nem jó ötlet őt küldeni tárgyalni, hiszen mindenki tudja milyen szétszórt és meggondolatlan, s különben is, torkig van ezekkel a tárgyalásos dolgokkal. Másból sem állt a gyerekkora, csak, hogy az apjától ezt látta, s ő is ideje korán elkezdett őszülni. Lesüti a fejét, amikor eléri a kérdés, hogy parányi kis agya min gondolkodott.*
- Hát tudd meg, hogy igenis nagyon sok mindenen. *Vágja vissza sértetten a másik felé. Nincs kedve kifakadni felé, ahogy azt sincs kedve közölni, hogy két napig merő letargiában járta az utakat, s olyan dolgokon járt az agya, mikről egyébként mindig sikerült elterelnie a figyelmet, ráadásul gyengének sem akar látszani. Ha most lenne néhány kavics a közelében, biztos küldene a másik felé egy jó nagy adaggal, afféle nevelőcélzattal, ahogy azt szokta, de jelenleg nem lát. Így nem maradt más, minthogy újra kihúzza magát és magában meditálva igyekszik nem elképzelni Nadaet, ahogy egy ékes nyílvessző áll ki homlokából. Próbálja mindezt elvonási tüneteknek titulálni, valamint az éhség nagy hatalmának. Vesz egy mély levegőt, és tőle szokatlan nyugodtsággal szólal meg. Igaz, ökölbe szorított keze nem éppen erről a lelki nyugalomról árulkodik, sokkal inkább arról, hogy lassan ő is elveszti önuralmát, ha a másik így folytatja.*
- Nem lesz gond. S egyébként, az ő levele mentett ki minket s trutyiból, csak szólok. *Jegyzi meg amolyan mellékesen.* Nem az én szavaim, azok inkább csak arra kellettek, hogy alátámasszam látatlanba is, amit Taug írt. *Ő azért bizakodó. Nem tudja még mindig pontosan mit írt a levélben, de az biztos, hogy miután kiderült annak tartalma, a Thargodarok viselkedése is megenyhült némileg.
Mikor már a szöszi fickó is megérkezik, Nadae válaszára nem tud mást válaszolni, minthogy gúnyosan felnevet.*
- Hát persze, hogy eltereld rólam a figyelmet, mi? *Hasát fogva kacarászik, mikor abbahagyta néha-néha Zaranir felé pillant, majd ujjait a halántéka felé emeli, s ott körkörös mozdulatokkal jelzi a férfi felé, hogy Nadae bizony meghibbant. Ez már tény.
Egyébként sem tűnik neki a férfi olyan fejvadász típusnak, sokkal inkább valamiféle tengerjáró csavargónak. Persze, ha kalóz, akkor viszont nem árt, ha megválogatja a szavait, ki tudja tengeri medvék körében mennyire terjedt el, ami Feelosékkal történt. Talán ő is ismeri exkapitányát, s tudja, hogy mit akartak az akkor még szőke hajú leányzóval. Így bár, tartani nem tart tőle, de kívánja kiteregetni előtte a szennyesét. Megteszi azt Nadae helyette. Megtorpan menet közben, amikor a kalózka megemlíti a gazdag, unatkozó férj részt és hátrafordulva, most az ő szemei szikráznak, s úgy felfújta magát, mint egy dúvad. Ezúttal már Nadae is többet mondott, mint kellett volna, hiszen az meglehet, hogy mindannyiuknak van vérdíj a fején, így ezzel a fickó sem foglalkozik, na de így elhinteni, hogy a leányzónak pontosan mi is? Hisz, ha Zaranir hallott már róla, esetleg pontosan kalózkörökből, akkor most pontosan be tudná azonosítani.*
- Nadae, elég lesz! *Nem sok gyengepontja van, de a múltja az. Átlendül az agyán a gondolat, hogy épp az ideje ismét lelécelni, de még tartja magát a dologhoz, hogy a férfi nem fejvadász, Nadaenál pedig ez csak átmeneti állapot. Mindenesetre régen volt már ilyen dühös. Futó pillantást vet Zaranir felé, majd vissza társnője felé, s mikor látja, hogy az már intim kapcsolatot kezdett kialakítani a satnya minőségű itallal, legyint egyet és megindul a fogadó felé. Nem a férfi hibája, de Dynti akkor sem hagyja, hogy kinyissák előtte az ajtót. Idegesen ragadja meg a kilincset, majd olyan erővel nyomja be a nehéz ajtót, hogy gyakorlatilag beesik a fogadóba.*
//Bent//
*Most rajta a sor, hogy tomboló viharként vágtázzon végig a helyen, meg sem figyelve, hogy kik vannak bent. Kirántja az egyik széket, majd sértetten leül. Még a kezét is keresztberakja mellkasán, s csak néz maga elé. ~Még az hiányzik, hogy megint lebukjak.~ Mérgelődik magában, csak akkor virul fel némileg az arca, amikor a férfi leadja a rendelést.*
- Korsó? *Csillan fel a szeme. Most kicsit meg is sajnálja a harmadikat, amiért belecsöppent két elmebeteg nőszemély vitájába, s mivel továbbra sem hiszi el Nadae meséjét, hogy azért enyelgett vele, hogy róla elterelje a figyelmet, így úgy dönt megtöri a jeget, de csakis a szőkeség felé.* Máris kedvellek. *Mosolyodik el gyéren.* Bár a nevedet még nem tudom, s azt sem honnan ismeritek egymást ezzel. *Bök a nő felé, kivel kapcsolatuk éppen most érkezett valami igen mély pontra, ám valószínűleg a tetemes pörkölt elfogyasztása és a rum után, ez is megoldódik majd. Ha nem, akkor bunyóval rendezik le a dolgot.
Neki is esik rögtön a korsó tartalmának. Nagyot nyel belőle, majd érzi, ahogy vérmérséklete is lenyugszik. Ezután az étel szabályszerű megrontása következik, néha-néha teli szájjal, azért megszólal, s hangja érezhetően nyugodtabb, mint volt.*
- Ezek után, ha orgyilkos is vagy, önként megadom magam. *Viccelődik kicsit, hogy törje a jeget.*
1090. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-03 01:20:03
Üzenet elküldve: 2015-02-03 01:20:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Nadae, Dyntina//
//Idefele//
*Nehéz eldöntenie, hogy Nadnak most megjött-e a hónap azon szaka vagy itten már a szellemi leépülés erős jegyeit mutatja-e. De addig ez nem is igazán hatja meg lelki világát, ameddig őt elkerülik az általa nem túl sokra értékelt szavak, addig csak összenézeget Dyntivel, egy-két grimaszt is megejt, amikor Nad éppen nem rá vetíti a figyelmét, szóval, építi kettejük között a baráti viszonyt és játékával biztosítja, hogy ő mellette áll. A nő mártírtevékenységét, amivel Zarát magára hívta, hogy a nőnek ne kelljen, nem bírja egy szemforgatásnál alább adni. Persze a nő látóterén kívül, hiszen direkt esze ágában sincs összeveszni vele. Inkább megsejlik a háttérben, egyelőre. Próbálkozik a kutyafajzatra valami vérmes tekintetet felvenni, de legfeljebb egy kölyökkutyáig jut el arca, aki megpróbál úgy viselkedni, mint a nagyok, ettől még ártalmatlanabb lesz, ahogy szerencsétlenül megjátszódik. Még nem kíván ezen túl komolyabb ellenérveket felhozni, azzal beleavatkozva, leginkább Nad harci tusájába, a világ ellen. Végtére azért megnyugszik hátul, bár szerencsére Zaranir csak részletekben találkozik azzal a tébolyult jelenettel, ami a háta mögött játszódik le. Az orgyilkos jelenetre csak egy újabb szemforgatást küld Dynti felé, már félig őszinte fáradtsággal és egy "etessük meg gyorsan, mert lesz még rosszabb is" nézést csatol mellé, hogy megszedjék lépteiket. Reméli, hogy ez az alaptalan mocskolódás megmarad egy puszta hangsornak, amit szépen messze fúj a szél. Egyébként még örül is neki bizonyos szempontból, mert azzal, hogy Nad kiteregeti előtte Dynti életének fontosabb mozzanatait, nagyon sok tiszteletkört előz meg a számukra. Ő maga még a saját házasságügyeivel sem foglalkozik, nemhogy máséval. Volt egy ismerőse, még az egyik kártyalyukba, aki belezett is már embert, de a házassági ügyekbe nem folyt bele, mert 'mocskos ügyek', ahol a felek hisztériája gyorsan ölhet. Mondjuk Nadé is és lassan észreveszi magán, hogy a fegyverén lapul az egyik keze. Persze, csak ösztönből, nem fog ellenük fegyvert rántani és amikor észreveszi ezt magán, máris nyúl az ajtó felé, hogy nyithassa.*
//Bent//
*Első körben a legfontosabbat intézi.*
-Kocsmáros, azt a két szép korsó Rumot és még kettő emberes méretű vaddisznópörköltet! *majd jelentős alkudozások után még így is 90 aranyat hagy lent.*
*Hatvan arannyi volt a rum és még harminc, hogy igazából másfeles adagban hozzák ki a pörkölteket, de most ezt nem fogja sajnálni, ha rövid időn belül vége lesz ennek a földi káosznak. Nadért aggódik inkább, reméli, hogy fogadott gyermekével gyorsan megromlik a kapcsolata a többliteres kancsó láttán és Dynti lelki világáért is aggódik, bár lehet teljesen fölöslegesen. Megvárja, amíg rendeződik a gyomruk tartalma, majd később fog beszélgetésbe elegyedni velük, ha nem kényszerítik ki valamiképp.*
//Idefele//
*Nehéz eldöntenie, hogy Nadnak most megjött-e a hónap azon szaka vagy itten már a szellemi leépülés erős jegyeit mutatja-e. De addig ez nem is igazán hatja meg lelki világát, ameddig őt elkerülik az általa nem túl sokra értékelt szavak, addig csak összenézeget Dyntivel, egy-két grimaszt is megejt, amikor Nad éppen nem rá vetíti a figyelmét, szóval, építi kettejük között a baráti viszonyt és játékával biztosítja, hogy ő mellette áll. A nő mártírtevékenységét, amivel Zarát magára hívta, hogy a nőnek ne kelljen, nem bírja egy szemforgatásnál alább adni. Persze a nő látóterén kívül, hiszen direkt esze ágában sincs összeveszni vele. Inkább megsejlik a háttérben, egyelőre. Próbálkozik a kutyafajzatra valami vérmes tekintetet felvenni, de legfeljebb egy kölyökkutyáig jut el arca, aki megpróbál úgy viselkedni, mint a nagyok, ettől még ártalmatlanabb lesz, ahogy szerencsétlenül megjátszódik. Még nem kíván ezen túl komolyabb ellenérveket felhozni, azzal beleavatkozva, leginkább Nad harci tusájába, a világ ellen. Végtére azért megnyugszik hátul, bár szerencsére Zaranir csak részletekben találkozik azzal a tébolyult jelenettel, ami a háta mögött játszódik le. Az orgyilkos jelenetre csak egy újabb szemforgatást küld Dynti felé, már félig őszinte fáradtsággal és egy "etessük meg gyorsan, mert lesz még rosszabb is" nézést csatol mellé, hogy megszedjék lépteiket. Reméli, hogy ez az alaptalan mocskolódás megmarad egy puszta hangsornak, amit szépen messze fúj a szél. Egyébként még örül is neki bizonyos szempontból, mert azzal, hogy Nad kiteregeti előtte Dynti életének fontosabb mozzanatait, nagyon sok tiszteletkört előz meg a számukra. Ő maga még a saját házasságügyeivel sem foglalkozik, nemhogy máséval. Volt egy ismerőse, még az egyik kártyalyukba, aki belezett is már embert, de a házassági ügyekbe nem folyt bele, mert 'mocskos ügyek', ahol a felek hisztériája gyorsan ölhet. Mondjuk Nadé is és lassan észreveszi magán, hogy a fegyverén lapul az egyik keze. Persze, csak ösztönből, nem fog ellenük fegyvert rántani és amikor észreveszi ezt magán, máris nyúl az ajtó felé, hogy nyithassa.*
//Bent//
*Első körben a legfontosabbat intézi.*
-Kocsmáros, azt a két szép korsó Rumot és még kettő emberes méretű vaddisznópörköltet! *majd jelentős alkudozások után még így is 90 aranyat hagy lent.*
*Hatvan arannyi volt a rum és még harminc, hogy igazából másfeles adagban hozzák ki a pörkölteket, de most ezt nem fogja sajnálni, ha rövid időn belül vége lesz ennek a földi káosznak. Nadért aggódik inkább, reméli, hogy fogadott gyermekével gyorsan megromlik a kapcsolata a többliteres kancsó láttán és Dynti lelki világáért is aggódik, bár lehet teljesen fölöslegesen. Megvárja, amíg rendeződik a gyomruk tartalma, majd később fog beszélgetésbe elegyedni velük, ha nem kényszerítik ki valamiképp.*
1089. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-02 21:48:27
Üzenet elküldve: 2015-02-02 21:48:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Leilana Mereth//
* Valóban nem az a városi leányzó a "kiszemelt vad", hanem egy... Szelídítetlen paripa, amely úgy rúgja el magától a befogokat, hogy nincs kedvük kétszer próbálkozni. De Jorrihot nem abból a fából faragták, ő tudomást sem vesz a lány szavainak jelenteséről. *
- Csak tudod... * Elgondolkodik, hogy vajon gond e a másiknak, hogy tegezi őt, de mire a gondolatmenet végére érne szája beszédre nyílik újra. *
- Nemrégiben találkoztam egy... Nővel, aki... Hogy is mondjam? * Magában már vigyorog. Valóban nagyon szép hasonlat, még jobb, mint a lovas. Visszaemlékszik a szigeten lévő pokolfajzatra, ami valóban szép kislánynak tűnt, csak barlangban változott át kígyótestű csúfsággá. *
- Olyan volt, mint te, csak a sötétben kígyóvá változott. Vagy valami affélévé. * Szája huncut mosolyra dől, majd mielőtt végiggondolhatná a lány, hogy mit is mondott Jorrih hozzáteszi. *
- Ugye te nem változol éjszaka borzoivá? * Neveti el magát. *
- Két hétig kellett egyedül túlélnem egy szigeten. Azzal. * Na ez egy kicsit túlzás, de úgyse derül ki, hogy nem egyedül volt ott és talán nem is két hétig... *
- Nem dicsekvésből mondom, csak... ~Dehogynem. ~ Mostanában szeretek elővigyázatos lenni a fehérnéppel, mert több ilyen alakvaltoval is találkoztam mostanság. * Fejezi be végül azzal nem is foglalkozva, ha esetleg megunja a beszédet a másik. *
- Na és honnan érkezett ide a "borzoi"? * Vonja fel szemoldoket. Kellett már ez az új téma úgy érzi, mert idáig csak magáról dumált folyamatosan, most talán meg tud valamit a lanyrol is. *
* Valóban nem az a városi leányzó a "kiszemelt vad", hanem egy... Szelídítetlen paripa, amely úgy rúgja el magától a befogokat, hogy nincs kedvük kétszer próbálkozni. De Jorrihot nem abból a fából faragták, ő tudomást sem vesz a lány szavainak jelenteséről. *
- Csak tudod... * Elgondolkodik, hogy vajon gond e a másiknak, hogy tegezi őt, de mire a gondolatmenet végére érne szája beszédre nyílik újra. *
- Nemrégiben találkoztam egy... Nővel, aki... Hogy is mondjam? * Magában már vigyorog. Valóban nagyon szép hasonlat, még jobb, mint a lovas. Visszaemlékszik a szigeten lévő pokolfajzatra, ami valóban szép kislánynak tűnt, csak barlangban változott át kígyótestű csúfsággá. *
- Olyan volt, mint te, csak a sötétben kígyóvá változott. Vagy valami affélévé. * Szája huncut mosolyra dől, majd mielőtt végiggondolhatná a lány, hogy mit is mondott Jorrih hozzáteszi. *
- Ugye te nem változol éjszaka borzoivá? * Neveti el magát. *
- Két hétig kellett egyedül túlélnem egy szigeten. Azzal. * Na ez egy kicsit túlzás, de úgyse derül ki, hogy nem egyedül volt ott és talán nem is két hétig... *
- Nem dicsekvésből mondom, csak... ~Dehogynem. ~ Mostanában szeretek elővigyázatos lenni a fehérnéppel, mert több ilyen alakvaltoval is találkoztam mostanság. * Fejezi be végül azzal nem is foglalkozva, ha esetleg megunja a beszédet a másik. *
- Na és honnan érkezett ide a "borzoi"? * Vonja fel szemoldoket. Kellett már ez az új téma úgy érzi, mert idáig csak magáról dumált folyamatosan, most talán meg tud valamit a lanyrol is. *
1088. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-02 19:54:36
Üzenet elküldve: 2015-02-02 19:54:36
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Féllábú Jorrih//
* Az utolsó kanál levest szürcsöli, amikor nem várt társasága érkezik. Egy szerencsétlen féllábú. Talán kalóz. Dühös, villámló tekintettel pillant fel. Hideg kék szemeit az idegenbe fúrja, késként döfi belé. Becsmérlő tekintettel mér végig a különös szerzetet, majd szája gúnyos mosolyra húzódik.*
- Ne próbálkozzon bókokkal. Nem vagyok érzelgős típus.
*A "szép kis hölgy" jelző még külsőleg illene rá, de a szíve inkább egy olvaszthatatlan jégtömbhöz hasonlít. Mely talán akkor fagyhatott be örökké, amikor szeretett mestere nyom nélkül eltűnt, s az alig 16 éves lány kénytelen volt saját lábára állni. S azóta akárkivel összefut, legyen az bárki emberfia, gúnyos hidegséggel fordul felé. Így viselkedik az imént érkezettel is. Bár nem mintha sokat beszélgetett volna emberekkel, sőt, zárkózott fajta lévén kifejezetten rühelli az efféle kéretlen társaságot. Nem tanúsít túlzott érdeklődést a másik iránt, ezt unott, gúnyos hangjával is érezteti.*
- Csinos hölgyikének néz, mi? Csak ne vigye túlzásba a finomkodást. Nehogy egy vérengző borzoi váljon a kiszemelt nőcskéből.
*Elégedett vigyor ül arcára.*
* Az utolsó kanál levest szürcsöli, amikor nem várt társasága érkezik. Egy szerencsétlen féllábú. Talán kalóz. Dühös, villámló tekintettel pillant fel. Hideg kék szemeit az idegenbe fúrja, késként döfi belé. Becsmérlő tekintettel mér végig a különös szerzetet, majd szája gúnyos mosolyra húzódik.*
- Ne próbálkozzon bókokkal. Nem vagyok érzelgős típus.
*A "szép kis hölgy" jelző még külsőleg illene rá, de a szíve inkább egy olvaszthatatlan jégtömbhöz hasonlít. Mely talán akkor fagyhatott be örökké, amikor szeretett mestere nyom nélkül eltűnt, s az alig 16 éves lány kénytelen volt saját lábára állni. S azóta akárkivel összefut, legyen az bárki emberfia, gúnyos hidegséggel fordul felé. Így viselkedik az imént érkezettel is. Bár nem mintha sokat beszélgetett volna emberekkel, sőt, zárkózott fajta lévén kifejezetten rühelli az efféle kéretlen társaságot. Nem tanúsít túlzott érdeklődést a másik iránt, ezt unott, gúnyos hangjával is érezteti.*
- Csinos hölgyikének néz, mi? Csak ne vigye túlzásba a finomkodást. Nehogy egy vérengző borzoi váljon a kiszemelt nőcskéből.
*Elégedett vigyor ül arcára.*
1087. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-02 16:56:31
Üzenet elküldve: 2015-02-02 16:56:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Leilana Mereth//
* Jogos a felvetés: "mit keres egy ilyen fiatal lányka a Rókalyukban, ahova szinte csak a kalózok és minden más törvényenkívüli jön inni.
Vagy nem ismeri a helyet, vagy pedig a lányka sem egy egyszerű lányka, hanem annál akár több rejlik a "csinos kis pofi" mögött.
Jorrih már épp lépne fel az első nehéz lépést megtéve felfelé, mikor a lány belép a fogadóba. A fentiek vegigcikáznak fejében, s gonosz mosoly gyűlik az arcára. Ezt hamar elfedi egy "öregbácsis" tekintettel, mikor közelebb ér a lányhoz. Előveszi legrégebben használt és egyben legkifinomultabb modorat. *
- Szabad? * A választ meg em várja, leül a lánnyal szemben. *
- Mi járatban vn egy iyen szép kis hölgy errefelé? * Billen mosolyra szája. *
* Jogos a felvetés: "mit keres egy ilyen fiatal lányka a Rókalyukban, ahova szinte csak a kalózok és minden más törvényenkívüli jön inni.
Vagy nem ismeri a helyet, vagy pedig a lányka sem egy egyszerű lányka, hanem annál akár több rejlik a "csinos kis pofi" mögött.
Jorrih már épp lépne fel az első nehéz lépést megtéve felfelé, mikor a lány belép a fogadóba. A fentiek vegigcikáznak fejében, s gonosz mosoly gyűlik az arcára. Ezt hamar elfedi egy "öregbácsis" tekintettel, mikor közelebb ér a lányhoz. Előveszi legrégebben használt és egyben legkifinomultabb modorat. *
- Szabad? * A választ meg em várja, leül a lánnyal szemben. *
- Mi járatban vn egy iyen szép kis hölgy errefelé? * Billen mosolyra szája. *
1086. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-02 16:38:56
Üzenet elküldve: 2015-02-02 16:38:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A fekete ruhás alak kivágja az ajtót, s határozott léptekkel elindul egy üres asztal felé. Köpenyt, csuklyát nem visel, minek elrejtőznie a tekintetek elől? Nem fél ő az idegenektől... Sötét öltözetéből csak a szembetűnő, vörös trikója lóg ki. Az övébe helyezett fegyverek is jól láthatóak a vendégek számára. Fekete fürtjei mögül gunyorosan végigpillant a részeges társaságon, majd lehuppan a szabad asztal mögé. Hanyag mozdulattal inti magához a pincért, és a szokásos ételét, italát rendeli. Egy tál ízletes, erős Hagymalevest. Nem várat magára, a felszolgáló kezébe nyomja az 5 aranyat. Majd barátságtalanul rámorrant, hogy aztán siessen. Unatkozva dobol a durva faasztalon ujjaival, amikor végre valahára felbukkan a pincér. Sietve vágja a lány elé az ételt, majd el is fut a többi vendég felé. Hősünk nem veszi jó néven a bunkó bánásmódot, a leves még ki is loccsan. Végül úgy dönt, nem teszi szóvá. Van elég baja a személyzetnek az ő reklamálása nélkül is. Sorsába beletörődve kezdi kanalazni a meleg levest, azon morfondírozva, mi keresnivalója egy magafajta, alig húszéves lánykának ezen a mocskos helyen.*
Majd barátságtalanul rámorrant, hogy aztán siessen. Unatkozva dobol a durva faasztalon ujjaival, amikor végre valahára felbukkan a pincér. Sietve vágja a lány elé az ételt, majd el is fut a többi vendég felé. Hősünk nem veszi jó néven a bunkó bánásmódot, a leves még ki is loccsan. Végül úgy dönt, nem teszi szóvá. Van elég baja a személyzetnek az ő reklamálása nélkül is. Sorsába beletörődve kezdi kanalazni a meleg levest, azon morfondírozva, mi keresnivalója egy magafajta, alig húszéves lánykának ezen a mocskos helyen.*
1085. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-31 01:21:25
Üzenet elküldve: 2015-01-31 01:21:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Rika Jh'tael//
*Elmosolyodik a lány szavain.*
-Majd fogunk is, de nem lesz az olyan messze, hogy álmodozni kelljen róla. Már három lehetőség is van, hogy egy szép nagy hajón ússzunk ki a vizekre és egyik vasat sem szedem ki, ameddig látok benne reményt.
*Utal egy régi mondásra. Az arcáról leolvasható, hogy annyira nem szeretne róla mesélni, talán majd később, szerencsére a lány gyorsan kényelmesebb témára vált.*
-Mondtam már, meglesz a kis hajónk, amikor éppen nem a Kikötőben lapul, amíg mi a közeli kocsmának isszuk ki a készletét, akkor csak lágyan ringatja el a víz, ahogy új kihívásokat keresünk. Te megülsz a hajókosárban, én fellátogatok, aztán nézzük onnan a végtelen fegyvert. Ott már szóba kerülhetnek a vágyak is, ha ennyire szeretnéd...
*Kicsit ringatja is, talán tényleg gyerekes a dolog, de az előző napok eseménye után neki is kijár egy kis nyugalom. És biztos lenne most valami jó kalóznóta, ami a tenger szépségéről szólna, ha Zaranir igazi kalóz lenne, még tudná is, de ő csak egy kereskedő, aki szeret ebben a szerepben tetszelegni.*
*Elmosolyodik a lány szavain.*
-Majd fogunk is, de nem lesz az olyan messze, hogy álmodozni kelljen róla. Már három lehetőség is van, hogy egy szép nagy hajón ússzunk ki a vizekre és egyik vasat sem szedem ki, ameddig látok benne reményt.
*Utal egy régi mondásra. Az arcáról leolvasható, hogy annyira nem szeretne róla mesélni, talán majd később, szerencsére a lány gyorsan kényelmesebb témára vált.*
-Mondtam már, meglesz a kis hajónk, amikor éppen nem a Kikötőben lapul, amíg mi a közeli kocsmának isszuk ki a készletét, akkor csak lágyan ringatja el a víz, ahogy új kihívásokat keresünk. Te megülsz a hajókosárban, én fellátogatok, aztán nézzük onnan a végtelen fegyvert. Ott már szóba kerülhetnek a vágyak is, ha ennyire szeretnéd...
*Kicsit ringatja is, talán tényleg gyerekes a dolog, de az előző napok eseménye után neki is kijár egy kis nyugalom. És biztos lenne most valami jó kalóznóta, ami a tenger szépségéről szólna, ha Zaranir igazi kalóz lenne, még tudná is, de ő csak egy kereskedő, aki szeret ebben a szerepben tetszelegni.*
1084. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-31 01:08:20
Üzenet elküldve: 2015-01-31 01:08:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Zara//
*A férfi nem habozik sokat, egy pillanat alatt pattan be Rika mellé, ami kissé azért meglepi a lányt, de végül is miért zavarná...*
- Sokkal többet. A hajónkon akarok végre koccintani.
*Sóhajt fel lemondóan, ajkaira fintor kúszik, ahogy az egyre inkább távolodó álom szertefoszlik előtte.*
- Mesélj csak, most kíváncsivá tettél.
*Persze nem kerüli el a figyelmét, ahogy Zara végigfutattja rajta a tekintetét, válaszul viszonozza a gesztust, majd némi helyezkedés után a szőkeség mellkasára fekteti fejét.*
- Képzeld el a saját kis hajónkat... a kalandjainkat, a vágyainkat. Muszáj megszereznümk.
*A férfi nem habozik sokat, egy pillanat alatt pattan be Rika mellé, ami kissé azért meglepi a lányt, de végül is miért zavarná...*
- Sokkal többet. A hajónkon akarok végre koccintani.
*Sóhajt fel lemondóan, ajkaira fintor kúszik, ahogy az egyre inkább távolodó álom szertefoszlik előtte.*
- Mesélj csak, most kíváncsivá tettél.
*Persze nem kerüli el a figyelmét, ahogy Zara végigfutattja rajta a tekintetét, válaszul viszonozza a gesztust, majd némi helyezkedés után a szőkeség mellkasára fekteti fejét.*
- Képzeld el a saját kis hajónkat... a kalandjainkat, a vágyainkat. Muszáj megszereznümk.
1083. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-30 21:32:58
Üzenet elküldve: 2015-01-30 21:32:58
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Egy csuklyás alak lép be a fogadóba, régóta tartó vándorlása megterhelte, azért a pulthoz közeli asztalnál keres helyet. Nem is gondolkozik hogy mit kérjen. Rumot választja 9 aranyért. Egyből lehúzza majd elterpeszkedik a székén megpihenve. Figyeli az ott italozgató vendégeket és a történő eseményeket. Lehajtja a csuklyát a fejéről, majd még egy utolsót körbekémlel, aranyát számolgatva még egy rumon gondolkozik.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.02.01 13:41:10, a következő indokkal:
Jelek pótlása; múlt helyett jelenidő; helyesírás.
Figyeli az ott italozgató vendégeket és a történő eseményeket. Lehajtja a csuklyát a fejéről, majd még egy utolsót körbekémlel, aranyát számolgatva még egy rumon gondolkozik.*A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.02.01 13:41:10, a következő indokkal:
Jelek pótlása; múlt helyett jelenidő; helyesírás.
1082. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-29 23:13:43
Üzenet elküldve: 2015-01-29 23:13:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy belép a helyre, háta mögött nem cikáznak villámok, nem tombol orkán erejű szél és nem csattog a felleghajtója... sőt egyeseknek talán fel sem tűnik, hogy belépett a helyre. Múgen bizalmatlanul néz körbe a fogadó ~fogadó ez egyáltalán?~ belső terén. Aki csak ráemeli tekintetét, megállapíthatja, hogy nem épp az az első látásra megnyerő figura. Mi több, még második látásra sem az. Nagyjából 2 méter magas lehet, szikár testalkatú, erőteljes felépítésű. Arca szögletes, álla hegyes. Haja fekete, mint a szurok és legtöbbször kócos, vagy épp mintha egy sündisznó ülne a feje tetején. Jobb, világtalan szeme letapasztva, a még ép bal pedig barna színű. Mellkasán, karjain és egyéb kevésbé jól látható helyeken hegek és vágások nyomai csúfítják (vagy épp ékítik) testét. Ruházata kopottas, viseltes. Oldalán két kardot hord. Mindkettő kecsesen ívelt penge. Felsőtestén egy egyszerű fekete zubbony, szíve felett hímzett minta, talán valami klán jelképe. Nadrágja térdénél lyukas, régi darab. Lábbelije egy pár hétköznapi saru. Oldalára öv helyett egy rikító vörös kendő van kötve. Nem biccent senkinek, nem köszön, csupán pár lépéssel megy beljebb, mielőtt megszólalna.*
- Taug... itt van?
*Hangja nem kíméletlen, nem recsegő és nem sugárzik belőle rosszindulat. Mondhatni, hangja sokkal inkább könnyedségről árulkodik. Egy megbeszélt találkára jött.*
- Taug... itt van?
*Hangja nem kíméletlen, nem recsegő és nem sugárzik belőle rosszindulat. Mondhatni, hangja sokkal inkább könnyedségről árulkodik. Egy megbeszélt találkára jött.*
1081. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-28 00:08:40
Üzenet elküldve: 2015-01-28 00:08:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Rika Jh'tael//
*Pár mozdulattal vissza is rakja a poharat, majd ő is a takaró alá tornázza magát, persze csak felülve, egy étkezés neki sem árt.*
-Ennek a romhalmaznak a legjobb szobájában. Hiszen megérdemeljük, nem? Többet is...
*Egy játékos mosoly és kacsintás.*
-Ez egy hosszú és csúnya történet, biztos ezzel akarod kezdeni a napodat? De ha akarod, neked elmesélhetem.
*Kisebb horzsolásokat is észrevehet rajta Rika, de szerencsére semmi komolyat. Azért vigyáz a bőrére. Maga elé rakja a tálcát, rajta a halrudacskákkal és pirítósokkal, hátha a kisasszonynak is kedvé támad falatozni. És persze a pohár víz, na meg a jutalomsütemény, ha egyszer eljutnak addig. Bár már nem kell nagyon tovább pihennie, azért elkényelmesedik és játékos tekintetével Rikát méricskéli.*
*Pár mozdulattal vissza is rakja a poharat, majd ő is a takaró alá tornázza magát, persze csak felülve, egy étkezés neki sem árt.*
-Ennek a romhalmaznak a legjobb szobájában. Hiszen megérdemeljük, nem? Többet is...
*Egy játékos mosoly és kacsintás.*
-Ez egy hosszú és csúnya történet, biztos ezzel akarod kezdeni a napodat? De ha akarod, neked elmesélhetem.
*Kisebb horzsolásokat is észrevehet rajta Rika, de szerencsére semmi komolyat. Azért vigyáz a bőrére. Maga elé rakja a tálcát, rajta a halrudacskákkal és pirítósokkal, hátha a kisasszonynak is kedvé támad falatozni. És persze a pohár víz, na meg a jutalomsütemény, ha egyszer eljutnak addig. Bár már nem kell nagyon tovább pihennie, azért elkényelmesedik és játékos tekintetével Rikát méricskéli.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3854-3873