Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 64 (1261. - 1280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1280. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-30 00:48:53
Üzenet elküldve: 2015-06-30 00:48:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Kalózok markában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A tagba szakadt alakok valahol meglepődnek azon, hogy a hölgy társaságában lévő férfi nem kezd el problémázni, és nem kel egyből a lány védelmére, ám annál könnyebb lesz a dolguk. Persze az várható volt, hogy a vöröske már nem fogja ilyen nyugodtan tűrni a közbeavatkozásukat.*
- Ugyan már, ennyire belezúgtál, szívem, hogy mindent elnézel neki? He? Na, gyere, mutatok neked jobb fogadót és érdekesebb társaságot! Láttál már ketrecharcot? Ittál már a Szhylla énekéből? Biztosan nem, gyere csak. *Noszogatja a lányt, és amannak ellenkezése ellenére is megragadja a karját, hogy gyengéden elkezdje húzni, remélve, hogy nem kell nagyon ráncigálni az asztaltól való felkeléshez.*
- Nézd meg, rád se bagózik ez az alak, mit szenvedsz vele? Olyan sokat fizetne azért, hogy széttedd neki a lábadat? Nem éri meg, kislány, a legtöbb mocsodék fizetség helyett elnyisszantja a torkodat, nem, hogy adna az untig elég aranyából! *Szólal fel a vezér egyik beosztottja, aki történetesen a férfi mögött ácsorog.*
- Na, fogd már vissza a szádat, te kutya, nőkkel így ne beszélj! Főleg az ilyen csinosakkal. *Morran rá a vezető, majd visszafordul a vöröskéhez.*
- Hívj csak Arunnak. S ne kéresd magad, jobb társaságot ajánlunk, mint ez a savanyodott képű. *Bök fejével Valahin felé, aki mellé szépen beáll a banda további két tagja, lesve minden mozdulatát és rezdülését, ha netán támadásra hajtaná a fejét Arunnal szemben.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A tagba szakadt alakok valahol meglepődnek azon, hogy a hölgy társaságában lévő férfi nem kezd el problémázni, és nem kel egyből a lány védelmére, ám annál könnyebb lesz a dolguk. Persze az várható volt, hogy a vöröske már nem fogja ilyen nyugodtan tűrni a közbeavatkozásukat.*
- Ugyan már, ennyire belezúgtál, szívem, hogy mindent elnézel neki? He? Na, gyere, mutatok neked jobb fogadót és érdekesebb társaságot! Láttál már ketrecharcot? Ittál már a Szhylla énekéből? Biztosan nem, gyere csak. *Noszogatja a lányt, és amannak ellenkezése ellenére is megragadja a karját, hogy gyengéden elkezdje húzni, remélve, hogy nem kell nagyon ráncigálni az asztaltól való felkeléshez.*
- Nézd meg, rád se bagózik ez az alak, mit szenvedsz vele? Olyan sokat fizetne azért, hogy széttedd neki a lábadat? Nem éri meg, kislány, a legtöbb mocsodék fizetség helyett elnyisszantja a torkodat, nem, hogy adna az untig elég aranyából! *Szólal fel a vezér egyik beosztottja, aki történetesen a férfi mögött ácsorog.*
- Na, fogd már vissza a szádat, te kutya, nőkkel így ne beszélj! Főleg az ilyen csinosakkal. *Morran rá a vezető, majd visszafordul a vöröskéhez.*
- Hívj csak Arunnak. S ne kéresd magad, jobb társaságot ajánlunk, mint ez a savanyodott képű. *Bök fejével Valahin felé, aki mellé szépen beáll a banda további két tagja, lesve minden mozdulatát és rezdülését, ha netán támadásra hajtaná a fejét Arunnal szemben.*
1279. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-29 10:34:59
Üzenet elküldve: 2015-06-29 10:34:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Ki mint vet, úgy arat //
*Garlan Tanos az a fajta ember, akiről mindenki pontosan tudni véli, hogy miből szerezte vagyonát. A világnak szereti azt az arcát mutatni, amit minden törvénytisztelő polgár szokott. Hű alattvalója ő az aktuálisan regnáló hatalomnak és mindenben igyekszik is eleget tenni az általuk kivetett szabályoknak. Minél egyenesebb jellemet mutat azonban az ember, annál gyanúsabb lehet, hogy valamit leplezni próbál csak makulátlanságával. Ez nincsen másként az említett férfivel sem, hisz ki látott már olyat, hogy egy nincstelen utcagyerek egyszerre csak a Kikötő egyik legbefolyásosabb emberévé lesz úgy, hogy közben végig szem előtt tartja emberek és más fajok becsületét?
Az új napra virradva ugyanazt a rutint járja végig, mint bármely másikon szokta. Az otthonának tartott takaros épület mellőzi a hivalkodást, szolgálóból is csak néhány akad, akik gondoskodnak róla. Ebben a gúnyájában tölti napjainak nagy részét, amikor bárki megtalálhatja őt. De akadnak olyan órák is, amikor eltűnik a szemek elől. Olyankor modort és "hivatást" is vált, előlép azzá, aki felépített magának egy titkon működő szervezetet.
Ha épp munkájuk akad másoknak, azokat a Rumos Rókalyukban fogadják, hogy meggyőződjenek alkalmasságukról. A kismadarak sok mindenről szoktak csiripelni a fülébe, eljutott hozzá annak újdonsága is, hogy a városban megjelent egy új szervezet, ez pedig felkeltette az érdeklődését. Minden hasonlót ugyanúgy tekint lehetőségnek mint veszélynek, épp kapóra jött hát, hogy akad ennek az újonnan alakult hálózatnak egy munkája. Előbb azonban "látnia" kell őket, ezért egyik megbízottját küldi el, hogy egy rövid találkozót eszközöljön az érintettekkel.
Az illető egy harmincas éveiben járó, körszakállas férfi, aki szemmel láthatóan nem tartja fontosnak, hogy fegyvert hordjon magánál. Ruházata alapján kikötői munkásnak tűnik, aki szabadidejében beugrik a kocsmába egy kör grogra. Régi ismerősként üdvözli a csapost és szokott helyét foglalja el, a Rókalyuk hátsó traktusában.
Ha megérkeznek azok, akikre vár, a pult mögött foglalatoskodó pacák csak szemével int a megfelelő asztal felé.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.29 10:43:38
*Garlan Tanos az a fajta ember, akiről mindenki pontosan tudni véli, hogy miből szerezte vagyonát. A világnak szereti azt az arcát mutatni, amit minden törvénytisztelő polgár szokott. Hű alattvalója ő az aktuálisan regnáló hatalomnak és mindenben igyekszik is eleget tenni az általuk kivetett szabályoknak. Minél egyenesebb jellemet mutat azonban az ember, annál gyanúsabb lehet, hogy valamit leplezni próbál csak makulátlanságával. Ez nincsen másként az említett férfivel sem, hisz ki látott már olyat, hogy egy nincstelen utcagyerek egyszerre csak a Kikötő egyik legbefolyásosabb emberévé lesz úgy, hogy közben végig szem előtt tartja emberek és más fajok becsületét?
Az új napra virradva ugyanazt a rutint járja végig, mint bármely másikon szokta. Az otthonának tartott takaros épület mellőzi a hivalkodást, szolgálóból is csak néhány akad, akik gondoskodnak róla. Ebben a gúnyájában tölti napjainak nagy részét, amikor bárki megtalálhatja őt. De akadnak olyan órák is, amikor eltűnik a szemek elől. Olyankor modort és "hivatást" is vált, előlép azzá, aki felépített magának egy titkon működő szervezetet.
Ha épp munkájuk akad másoknak, azokat a Rumos Rókalyukban fogadják, hogy meggyőződjenek alkalmasságukról. A kismadarak sok mindenről szoktak csiripelni a fülébe, eljutott hozzá annak újdonsága is, hogy a városban megjelent egy új szervezet, ez pedig felkeltette az érdeklődését. Minden hasonlót ugyanúgy tekint lehetőségnek mint veszélynek, épp kapóra jött hát, hogy akad ennek az újonnan alakult hálózatnak egy munkája. Előbb azonban "látnia" kell őket, ezért egyik megbízottját küldi el, hogy egy rövid találkozót eszközöljön az érintettekkel.
Az illető egy harmincas éveiben járó, körszakállas férfi, aki szemmel láthatóan nem tartja fontosnak, hogy fegyvert hordjon magánál. Ruházata alapján kikötői munkásnak tűnik, aki szabadidejében beugrik a kocsmába egy kör grogra. Régi ismerősként üdvözli a csapost és szokott helyét foglalja el, a Rókalyuk hátsó traktusában.
Ha megérkeznek azok, akikre vár, a pult mögött foglalatoskodó pacák csak szemével int a megfelelő asztal felé.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.29 10:43:38
1278. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-26 10:10:35
Üzenet elküldve: 2015-06-26 10:10:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Kalózok markában//
*Jól esett neki ez a kirohanás, a végére érve már egész megnyugodott. Szemével a lovag mögötti falra fókuszál várva, hogy vajon nagyon megszidja-e a vádló szavaiért vagy csak egy kicsit, hiszen tudja, hogy semmilyen úr nem tűrne ilyet a szolgájától. Ám mielőtt választ kaphatna kimondatlan kérdésére, egy csapat zavarja meg a "társalgásukat".*
- Köszönöm a tanácsot, de magam is eltudom intézni a dolgot, nincs szükségem más kéretlen segítségére. *Sziszegi idegesen, és a mondata végére érve fordul csak oda az érkezőkhöz. Tetőtől talpig végigméri, és kénytelen megállapítani, hogy tényleg igen jóképű a férfi, ám ennél azért több kell, hogy Dinarat meggyőzze, sőt! Mikor közelebb hajol, futtában egy undorodó grimasz is kiül az arcára, sosem kedvelte az efféle alakokat. Az érintését is próbálja elkerülni, ezért a kurta ujjak szándékát látva, azokat megelőzve túr bele saját vörös tincseibe, majd a mozdulatot befejezve próbálja arrébb lökni a közeledő kezet.*
-Ne nyúljon hozzám! *Úgy tűnik a bor nem csak a nyelvét oldotta meg, de e mellé még a bátorságára is rátett egy lapáttal, így szemrebbenés nélkül vág vissza az erőszakoskodónak. Bár nem tagadhatja, egy pillanatra megfordult a fejében, hogy csatlakozzon az ötös fogathoz csak azért, hogy lássa a lovag, nem kívánja a társaságát, de több oka is van, amiért nem teszi. Először, mert most egy időre lekötelezte magát Valahin mellett, és amíg hajlandó fizetni a lány segítségét, addig nem hagyhatja csak úgy faképnél; másodszor pedig még mindig reméli, hogyha kissé lenyugodnak a kedélyek, akkor rövid magyarázkodás után újra megpróbálhatnának legalább egy ismerősi szálat kialakítani kettőjük között.*
-Felesleges smúzolnia, tökéletesen érzem magam a mostani asztaltársaságban. *Jelenti ki határozottan, miközben méregzöld szemei az idegen íriszeire merednek. Ismeri a fajtáját, az utcán sokszor találkozott már ilyen felfújt hólyagokkal, és pontosan tudja, hogy ennyi nem elég ahhoz, hogy lekoptassák, de egy próbát megért...*
*Jól esett neki ez a kirohanás, a végére érve már egész megnyugodott. Szemével a lovag mögötti falra fókuszál várva, hogy vajon nagyon megszidja-e a vádló szavaiért vagy csak egy kicsit, hiszen tudja, hogy semmilyen úr nem tűrne ilyet a szolgájától. Ám mielőtt választ kaphatna kimondatlan kérdésére, egy csapat zavarja meg a "társalgásukat".*
- Köszönöm a tanácsot, de magam is eltudom intézni a dolgot, nincs szükségem más kéretlen segítségére. *Sziszegi idegesen, és a mondata végére érve fordul csak oda az érkezőkhöz. Tetőtől talpig végigméri, és kénytelen megállapítani, hogy tényleg igen jóképű a férfi, ám ennél azért több kell, hogy Dinarat meggyőzze, sőt! Mikor közelebb hajol, futtában egy undorodó grimasz is kiül az arcára, sosem kedvelte az efféle alakokat. Az érintését is próbálja elkerülni, ezért a kurta ujjak szándékát látva, azokat megelőzve túr bele saját vörös tincseibe, majd a mozdulatot befejezve próbálja arrébb lökni a közeledő kezet.*
-Ne nyúljon hozzám! *Úgy tűnik a bor nem csak a nyelvét oldotta meg, de e mellé még a bátorságára is rátett egy lapáttal, így szemrebbenés nélkül vág vissza az erőszakoskodónak. Bár nem tagadhatja, egy pillanatra megfordult a fejében, hogy csatlakozzon az ötös fogathoz csak azért, hogy lássa a lovag, nem kívánja a társaságát, de több oka is van, amiért nem teszi. Először, mert most egy időre lekötelezte magát Valahin mellett, és amíg hajlandó fizetni a lány segítségét, addig nem hagyhatja csak úgy faképnél; másodszor pedig még mindig reméli, hogyha kissé lenyugodnak a kedélyek, akkor rövid magyarázkodás után újra megpróbálhatnának legalább egy ismerősi szálat kialakítani kettőjük között.*
-Felesleges smúzolnia, tökéletesen érzem magam a mostani asztaltársaságban. *Jelenti ki határozottan, miközben méregzöld szemei az idegen íriszeire merednek. Ismeri a fajtáját, az utcán sokszor találkozott már ilyen felfújt hólyagokkal, és pontosan tudja, hogy ennyi nem elég ahhoz, hogy lekoptassák, de egy próbát megért...*
1277. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-26 04:56:30
Üzenet elküldve: 2015-06-26 04:56:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Kalózok markában//
*Valahin tekintette, ha lehet ezt mondani, még komorabbá válik, mikor Dina kifakadása a tetőpontjára hág. Már azt is nehezére esett elviselni, hogy a lány szavait hallgassa arról, ami valójában az igazság, de mikor a könnyeket meglátja, még egy olyan kemény harcos szíve is képes megdobbanni, mint az övé ~Kihasználtam volna őt?~ kérdi saját magától kissé elbizonytalanodva, de ez mégsem tükröződik komor tekintetén, mely ugyanolyan mint amikor a leány először megszólította. ~Igen. KI. Nem vagyok jobb az öcsémnél, de hogyan is lennék, ha én mutattam neki példát.~ egy pillanatra lehunyja szemeit és vesz egy mély levegőt. ~Ennyi idő után is, csak rá tudok gondolni és igen, őt láttam benne is. De már nem. Ugyan úgy néz ki, de ő mégis más. Sose esz olyan mint... mint...~ még a nevét sem tudja kimondani, ahhoz is túlságosan büszke.*
- Én... *szólalna meg, mikor felszisszen egy mély hang, Valahin-nak pedig önkénytelenül is egy kígyó jut eszébe, mikor a leány mellett férfira tekint. Nem olyan magas mint a lovag, még csak nem is olyan széles, de mindaz amit Valahin nem birtokol, az ennek a férfinak megadatott. Sármossabb mint a lovag, edzett és kemény arca, a mosolya szélesebb és barátságosabb, mind amire Valahin valaha képes volt, a megjelenése pedig nem sugall egy pillanatra sem eleganciát és felsőbbrendűséget, mint a Wegtoren férfi nemes ruházata.*
*De eddig tartott csak az a furcsa érzés, melyet lehet féltékenységnek is nevezni. Valahin hátradől, ahogyan bal kezét óvatosan az oldalán logó kard gombjára csúsztatja és szilárd, rendíthetetlen, sőt komornak is nevezhető arccal nézi végig, hogy a férfi a lány hajába túrjon és ellene áskálódjon. Mert már megtanulta, hogy sohasem az a lényeg, amit maga előtt lát. Abban a pillanatban pedig még jobban örül, hogy jó helyre ültek. A sarokban elégég beszorultak ugyan az öt fős társaság közé, de a fal mellé húzott kopott széke miatt, legalább nem fél attól, hogy valaki is mögé kerülhet. ~Ne foglalkozz vele...~ próbálja levenni a szemét Dina-ról és a mellett lévő férfiról és arra koncentrálni ami fontosabb. A másik két alakra tekint, akik láthatólag lassan ugyan, de felé csalják a távolságot, próbálva leplezni tettüket. A lovag pedig? Csak némán ül, de ugyanakkor próbálja felmérni azt is, hogy kinél milyen jól látható fegyver van és, hogy testalkatra, vajon melyikük is vetélkedhet vele. Elsőnek pedig a felé közeledni próbáló két alakot próbálja feltérképezni.*
*Valahin tekintette, ha lehet ezt mondani, még komorabbá válik, mikor Dina kifakadása a tetőpontjára hág. Már azt is nehezére esett elviselni, hogy a lány szavait hallgassa arról, ami valójában az igazság, de mikor a könnyeket meglátja, még egy olyan kemény harcos szíve is képes megdobbanni, mint az övé ~Kihasználtam volna őt?~ kérdi saját magától kissé elbizonytalanodva, de ez mégsem tükröződik komor tekintetén, mely ugyanolyan mint amikor a leány először megszólította. ~Igen. KI. Nem vagyok jobb az öcsémnél, de hogyan is lennék, ha én mutattam neki példát.~ egy pillanatra lehunyja szemeit és vesz egy mély levegőt. ~Ennyi idő után is, csak rá tudok gondolni és igen, őt láttam benne is. De már nem. Ugyan úgy néz ki, de ő mégis más. Sose esz olyan mint... mint...~ még a nevét sem tudja kimondani, ahhoz is túlságosan büszke.*
- Én... *szólalna meg, mikor felszisszen egy mély hang, Valahin-nak pedig önkénytelenül is egy kígyó jut eszébe, mikor a leány mellett férfira tekint. Nem olyan magas mint a lovag, még csak nem is olyan széles, de mindaz amit Valahin nem birtokol, az ennek a férfinak megadatott. Sármossabb mint a lovag, edzett és kemény arca, a mosolya szélesebb és barátságosabb, mind amire Valahin valaha képes volt, a megjelenése pedig nem sugall egy pillanatra sem eleganciát és felsőbbrendűséget, mint a Wegtoren férfi nemes ruházata.*
*De eddig tartott csak az a furcsa érzés, melyet lehet féltékenységnek is nevezni. Valahin hátradől, ahogyan bal kezét óvatosan az oldalán logó kard gombjára csúsztatja és szilárd, rendíthetetlen, sőt komornak is nevezhető arccal nézi végig, hogy a férfi a lány hajába túrjon és ellene áskálódjon. Mert már megtanulta, hogy sohasem az a lényeg, amit maga előtt lát. Abban a pillanatban pedig még jobban örül, hogy jó helyre ültek. A sarokban elégég beszorultak ugyan az öt fős társaság közé, de a fal mellé húzott kopott széke miatt, legalább nem fél attól, hogy valaki is mögé kerülhet. ~Ne foglalkozz vele...~ próbálja levenni a szemét Dina-ról és a mellett lévő férfiról és arra koncentrálni ami fontosabb. A másik két alakra tekint, akik láthatólag lassan ugyan, de felé csalják a távolságot, próbálva leplezni tettüket. A lovag pedig? Csak némán ül, de ugyanakkor próbálja felmérni azt is, hogy kinél milyen jól látható fegyver van és, hogy testalkatra, vajon melyikük is vetélkedhet vele. Elsőnek pedig a felé közeledni próbáló két alakot próbálja feltérképezni.*
1276. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-25 22:53:42
Üzenet elküldve: 2015-06-25 22:53:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Kalózok markában//
*A szemrevaló leány előnyeit nem csupán a társaságában leledző úr veszi észre, hanem a Rumos egyéb vendégei is, kiváltképp egy csapat rossz arcú alak, akik pont olyannak tűnnek, mint akik bármelyik pillanatban felgyújthatnák az egész kócerájt, benne az összes lénnyel, legyen az nő, férfi, elf vagy ember, idős vagy fiatal... Persze ilyet nem tesznek, hiszen az ital jó, és szórakozásuk is akad bőven, amely jelen pillanatban a Dinarán való szemlegeltetésben csúcsosodik ki.
Az öt fős társaság vezéralakja az, akinek igazán kedvére tesz a vörös, így csupán idő kérdése, amíg nem lép valamit. Ezt a többiek is észreveszik, ugyanis sietősen isszák ki korsóikból az utolsó kortyokat, nehogy induláskor hátra kelljen hagyni bármennyit az éltető nedűből, amiért nem is akármennyit fizettek.
Végül a hölgyemény kifakadása az, mi jelzőértékű a vezérnek, aki egyébiránt nem egy lepukkadt férfi. Amolyan tipikus rosszfiú, sármos arccal, szívdöglesztő mosollyal és magabiztos kiállással. Hiába nem ragyognak fehéren a fogai, hiába kanyarognak testfestések a karjain, s hiába díszeleg az egyik fülében arany karika, egyszerűen nem lehet elkerülni, hogy szimpátiát érezzen iránta az ember.
Tehát Dinara kiborulásának végett felkel a kis csapat a saját asztalától, hogy odalépdelhessenek az idegenekhez.*
- Vörös madárkám, ki ez a senkiházi, hogy így megalázkodsz előtte?! Oda kellene csapnod neki, ha van pofája kihasználni téged! *Morran fel a vezér, mögötte két követőjével. A másik kettő Valahin felé orientálódik, hátha szükség lesz a visszatartására.*
- Ne legyél ilyen szolgalelkű, egy ilyen csinos pofi sokkal többre érett. *Vigyorodik el a férfi, miközben közelebb hajol a lányhoz, hogy gyűrűkkel ékesített ujjaival beletúrhasson a vörös tincsekbe. Másik kezével a szék háttámláján támaszkodik meg.* Nálunk jobban éreznéd magad! Hagyd itt ezt a tuskót. *Duruzsol tovább, nem egyéb szándékkal, minthogy magához édesgethesse a bájos hölgyeményt.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.25 22:56:57
*A szemrevaló leány előnyeit nem csupán a társaságában leledző úr veszi észre, hanem a Rumos egyéb vendégei is, kiváltképp egy csapat rossz arcú alak, akik pont olyannak tűnnek, mint akik bármelyik pillanatban felgyújthatnák az egész kócerájt, benne az összes lénnyel, legyen az nő, férfi, elf vagy ember, idős vagy fiatal... Persze ilyet nem tesznek, hiszen az ital jó, és szórakozásuk is akad bőven, amely jelen pillanatban a Dinarán való szemlegeltetésben csúcsosodik ki.
Az öt fős társaság vezéralakja az, akinek igazán kedvére tesz a vörös, így csupán idő kérdése, amíg nem lép valamit. Ezt a többiek is észreveszik, ugyanis sietősen isszák ki korsóikból az utolsó kortyokat, nehogy induláskor hátra kelljen hagyni bármennyit az éltető nedűből, amiért nem is akármennyit fizettek.
Végül a hölgyemény kifakadása az, mi jelzőértékű a vezérnek, aki egyébiránt nem egy lepukkadt férfi. Amolyan tipikus rosszfiú, sármos arccal, szívdöglesztő mosollyal és magabiztos kiállással. Hiába nem ragyognak fehéren a fogai, hiába kanyarognak testfestések a karjain, s hiába díszeleg az egyik fülében arany karika, egyszerűen nem lehet elkerülni, hogy szimpátiát érezzen iránta az ember.
Tehát Dinara kiborulásának végett felkel a kis csapat a saját asztalától, hogy odalépdelhessenek az idegenekhez.*
- Vörös madárkám, ki ez a senkiházi, hogy így megalázkodsz előtte?! Oda kellene csapnod neki, ha van pofája kihasználni téged! *Morran fel a vezér, mögötte két követőjével. A másik kettő Valahin felé orientálódik, hátha szükség lesz a visszatartására.*
- Ne legyél ilyen szolgalelkű, egy ilyen csinos pofi sokkal többre érett. *Vigyorodik el a férfi, miközben közelebb hajol a lányhoz, hogy gyűrűkkel ékesített ujjaival beletúrhasson a vörös tincsekbe. Másik kezével a szék háttámláján támaszkodik meg.* Nálunk jobban éreznéd magad! Hagyd itt ezt a tuskót. *Duruzsol tovább, nem egyéb szándékkal, minthogy magához édesgethesse a bájos hölgyeményt.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.25 22:56:57
1275. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-25 19:48:16
Üzenet elküldve: 2015-06-25 19:48:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Úr-szolga//
*Nem szeretné megtörni a rájuk nehezedő csendet, habár kissé feszéjezve érzi magát a némaságban. Ám így kénytelen kelletlen gondolataiba mélyedni, melyre a szájmenése miatt ritkán van ideje, most megteheti. Szemei az asztallapon doboló ujjakra szegeződnek, miközben gondolatai messzebb kalandoznak.
A lovagra gondol; arra, aki most itt ül előtte, viszont még a nevét sem tudja; kinek tekintetét olyan sokszor érzi magán, ám nem meri viszonozni; ki életében először kedves volt hozzá; ki... Nem is tud róla semmit, mégis furcsa érzés kerítette hatalmába már a beszélgetésük elején. Sosem volt az a romantikus alkat, mindig jobban vonzották a kalandos és veszélyekkel teli történetek, mint a szerelmes mesék, most mintha mégis megismerhetné, milyen is lehet igazán nőnek lenni.*
~ Ez butaság!~ *Torkolja le magát, még mielőtt a gondolat testet ölthetne benne, és a poharához nyúlva egy hajtásra megissza a maradék benne lévő bort. Kissé megfájdul tőle a feje, de mintha felszabadultabbnak is érezné magát, csak egy kicsit. S ekkor meghallja a férfi csendes, kimért szavait. Tekintetét az övéihez hasonló zöld szempárra szegezi, és figyelmesen hallgatja a szavakat, amik az alkohol hatására kissé lassabban jutnak el hozzá, ám annál nagyobb hatással vannak rá.*
- Szóval... *A lány hangja is halk, és beszéd közben szemébe könnyek gyűlnek.* ... csak azért vagyok itt, hogy újraélhesd a múltat, hogy megtestesítsek neked egy kósza álmot. *Egy pillanatra elhallgat, de csak azért, hogy összeszedje gondolatait, amik már törnek is fel belőle.* Azt hittem te más vagy, azt hittem te látsz bennem valamit, amit megkedvelhetsz. Én naív... Azt hittem, ha már magad mellé fogadtál, legalább alkalmasnak találsz arra, hogy elkísérjelek, hogy segítselek. Erre kiderül, *Szipog halkan.* hogy te sem vagy más. Igaz, legalább nem egy mocskos kislányt láttál bennem, akire sokan a csizmájuk fényezését sem bíznák rá, te még csak nem is engem láttál. De ne aggódjon, nem bántott meg, *Vált vissza hirtelen magázásba.* hisz mit számítanak az én érzéseim... Tudja mit, bocsássa meg a naivitásomat, uram! *Erősen megnyomja az utolsó szót.* Többé nem fordul elő, hogy reménykedem!
*Kifakadása közben sikerült visszatartania a könnyeit, de a végére érve egy kósza cseppnek sikerült utat találnia, és arcán végiggurulva nagyot koppan az asztallapon. Dina idegesen kitörli bánatának félreérthetetlen jeleit a szeméből, majd nagyot sóhajtva hátradől a széken, tekintete a semmibe veszik. Úgy tűnik, már ez az egy pohár bor is elég erősen hatással volt rá elég rendesen, de vajon mikor beszélt belőle az alkohol, és mikor az eddig elfojtott énje?*
*Nem szeretné megtörni a rájuk nehezedő csendet, habár kissé feszéjezve érzi magát a némaságban. Ám így kénytelen kelletlen gondolataiba mélyedni, melyre a szájmenése miatt ritkán van ideje, most megteheti. Szemei az asztallapon doboló ujjakra szegeződnek, miközben gondolatai messzebb kalandoznak.
A lovagra gondol; arra, aki most itt ül előtte, viszont még a nevét sem tudja; kinek tekintetét olyan sokszor érzi magán, ám nem meri viszonozni; ki életében először kedves volt hozzá; ki... Nem is tud róla semmit, mégis furcsa érzés kerítette hatalmába már a beszélgetésük elején. Sosem volt az a romantikus alkat, mindig jobban vonzották a kalandos és veszélyekkel teli történetek, mint a szerelmes mesék, most mintha mégis megismerhetné, milyen is lehet igazán nőnek lenni.*
~ Ez butaság!~ *Torkolja le magát, még mielőtt a gondolat testet ölthetne benne, és a poharához nyúlva egy hajtásra megissza a maradék benne lévő bort. Kissé megfájdul tőle a feje, de mintha felszabadultabbnak is érezné magát, csak egy kicsit. S ekkor meghallja a férfi csendes, kimért szavait. Tekintetét az övéihez hasonló zöld szempárra szegezi, és figyelmesen hallgatja a szavakat, amik az alkohol hatására kissé lassabban jutnak el hozzá, ám annál nagyobb hatással vannak rá.*
- Szóval... *A lány hangja is halk, és beszéd közben szemébe könnyek gyűlnek.* ... csak azért vagyok itt, hogy újraélhesd a múltat, hogy megtestesítsek neked egy kósza álmot. *Egy pillanatra elhallgat, de csak azért, hogy összeszedje gondolatait, amik már törnek is fel belőle.* Azt hittem te más vagy, azt hittem te látsz bennem valamit, amit megkedvelhetsz. Én naív... Azt hittem, ha már magad mellé fogadtál, legalább alkalmasnak találsz arra, hogy elkísérjelek, hogy segítselek. Erre kiderül, *Szipog halkan.* hogy te sem vagy más. Igaz, legalább nem egy mocskos kislányt láttál bennem, akire sokan a csizmájuk fényezését sem bíznák rá, te még csak nem is engem láttál. De ne aggódjon, nem bántott meg, *Vált vissza hirtelen magázásba.* hisz mit számítanak az én érzéseim... Tudja mit, bocsássa meg a naivitásomat, uram! *Erősen megnyomja az utolsó szót.* Többé nem fordul elő, hogy reménykedem!
*Kifakadása közben sikerült visszatartania a könnyeit, de a végére érve egy kósza cseppnek sikerült utat találnia, és arcán végiggurulva nagyot koppan az asztallapon. Dina idegesen kitörli bánatának félreérthetetlen jeleit a szeméből, majd nagyot sóhajtva hátradől a széken, tekintete a semmibe veszik. Úgy tűnik, már ez az egy pohár bor is elég erősen hatással volt rá elég rendesen, de vajon mikor beszélt belőle az alkohol, és mikor az eddig elfojtott énje?*
1274. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-25 18:55:02
Üzenet elküldve: 2015-06-25 18:55:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Úr-szolga//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Újfent néma csend telepedett a társalgókra, hiába vált a fogadó egyre hangosabbá és telt meg lassan egyre több élettel. Valahinékra egy láthatatlan lepel hull, mely kizárja a külvilágot. A körülötte lévő világ egyre halkabb és elenyészőbb és csakis Dina-ra kezd figyelni. Feltűnik neki, hogy hosszú vörös hajzuhataga végei mintha egy kicsit visszapöndörödnének, vagy inkább kissé göndör haja lenne? Észreveszi, hogy vadító zöld szemei, nem is sötétek, hanem világosak és egy kis szürke is vegyül a pupillába. Vagy csak a szeme káprázik a lovagnak, a bent uralkodó félhomályban. Sőt, a ruhája, mely valamiért abban a pillanatban, sokkal kisebbnek tűnne. Minden egyes levegővételkor, mikor megemelkedik a lány mellkasa, sokkal hangsúlyosabbá és hívogatóbba válnának kerekded mellei. Keresztbe font lábain pedig, a szoknyája kissé feljebb csúszott, kivillantva napbarnított combjait. Valahin ujjai közben egyre egyre gyorsabban és vadabbul dobolnak az asztallapon. Majd ahogyan egy villám csap le, hirtelen abbahagyja, tekintette pedig a lányra szegeződik.*
- Nem azért fogadtalak fel, mert meggyőztél. *hangja halk és komoly* Hanem mert hasonlítasz egy leányra, akit valaha szerettem. Neki is vörös göndör haja volt, egészen a derekáig ért és lófarokba kötve hordta. *hangja pontosan olyan, mint aki nem csak mond valamit, hanem szemei előtt is látja szavai megtestesülését. A lovag hangja pedig átható, tükrözödik belőle a bánat és a megvetés furcsa keveréke.* Zöld szemei voltak, akár a déli lagúnák vizei, ahol gyerekoromban fürdeni szoktam apámmal és anyámmal. *tekintette a borra téved, melyet felrántva egy nagyobb korttyal tisztítja meg a torkát a felesleges érces és kissé dühös hangtól.* Szerettem őt, hittem, hogy vele fogom leélni az életem. *vaskos keze megszorul a kupán* Mikor pedig megláttalak, egy pillanatra azt hittem, hogy ő áll előttem. Csakis ezért vagy most itt. *egy újabb korty* Azért, hogy ne kövessem el még egyszer ugyanazt a hibát, hogyha neki már nem lehetett, neked jobb életed legyen. Hogy így, vezekeljek a bűnömért. *egy utolsó, hosszabb korty, melynek végén Valahin az asztalra csapja a kupát, melynek tartalma már eltűnt. Ő pedig mintha sokkal nyugodtabb lenne, mintha egy követ dobott volna a folyóba, melyet eddig cipelt.* Bocssás meg, ha megbántottalak a szavaimmal. *hangja már sokkal szelídebb, de a mosolygós arc talán örökre tovaszállt.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Újfent néma csend telepedett a társalgókra, hiába vált a fogadó egyre hangosabbá és telt meg lassan egyre több élettel. Valahinékra egy láthatatlan lepel hull, mely kizárja a külvilágot. A körülötte lévő világ egyre halkabb és elenyészőbb és csakis Dina-ra kezd figyelni. Feltűnik neki, hogy hosszú vörös hajzuhataga végei mintha egy kicsit visszapöndörödnének, vagy inkább kissé göndör haja lenne? Észreveszi, hogy vadító zöld szemei, nem is sötétek, hanem világosak és egy kis szürke is vegyül a pupillába. Vagy csak a szeme káprázik a lovagnak, a bent uralkodó félhomályban. Sőt, a ruhája, mely valamiért abban a pillanatban, sokkal kisebbnek tűnne. Minden egyes levegővételkor, mikor megemelkedik a lány mellkasa, sokkal hangsúlyosabbá és hívogatóbba válnának kerekded mellei. Keresztbe font lábain pedig, a szoknyája kissé feljebb csúszott, kivillantva napbarnított combjait. Valahin ujjai közben egyre egyre gyorsabban és vadabbul dobolnak az asztallapon. Majd ahogyan egy villám csap le, hirtelen abbahagyja, tekintette pedig a lányra szegeződik.*
- Nem azért fogadtalak fel, mert meggyőztél. *hangja halk és komoly* Hanem mert hasonlítasz egy leányra, akit valaha szerettem. Neki is vörös göndör haja volt, egészen a derekáig ért és lófarokba kötve hordta. *hangja pontosan olyan, mint aki nem csak mond valamit, hanem szemei előtt is látja szavai megtestesülését. A lovag hangja pedig átható, tükrözödik belőle a bánat és a megvetés furcsa keveréke.* Zöld szemei voltak, akár a déli lagúnák vizei, ahol gyerekoromban fürdeni szoktam apámmal és anyámmal. *tekintette a borra téved, melyet felrántva egy nagyobb korttyal tisztítja meg a torkát a felesleges érces és kissé dühös hangtól.* Szerettem őt, hittem, hogy vele fogom leélni az életem. *vaskos keze megszorul a kupán* Mikor pedig megláttalak, egy pillanatra azt hittem, hogy ő áll előttem. Csakis ezért vagy most itt. *egy újabb korty* Azért, hogy ne kövessem el még egyszer ugyanazt a hibát, hogyha neki már nem lehetett, neked jobb életed legyen. Hogy így, vezekeljek a bűnömért. *egy utolsó, hosszabb korty, melynek végén Valahin az asztalra csapja a kupát, melynek tartalma már eltűnt. Ő pedig mintha sokkal nyugodtabb lenne, mintha egy követ dobott volna a folyóba, melyet eddig cipelt.* Bocssás meg, ha megbántottalak a szavaimmal. *hangja már sokkal szelídebb, de a mosolygós arc talán örökre tovaszállt.*
1273. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-25 10:43:30
Üzenet elküldve: 2015-06-25 10:43:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Úr-szolga//
*Ő is kezdi megérezni a bor hatását, úgyhogy az asztalla rakja a kupáját a maradék borral.*
- Én is eléggé meggyőző tudok lenni, hiszen Önt is meg tudtam győzni, hogy segítségére lehetek és fogadjon maga mellé. *Mosolyog a lovag felé, hiszen biztos benne, hogy csak csökönyös határozottsága miatt járt sikerrel.* Engem ugyan nem fektet meg senki szórakozásból. *Grimaszol a történet elejét hallva. Voltak már páran, akik megpróbálták megfűzni, de végül egyiküknek sem sikerült, Dinara viszont mindig gazdagodott egy kisebb vagyonnal.*
- Mindenki követ el hibákat, valaki nagyobbakat, valaki kisebbeket, de ettől függetlenül a szeretteik és barátaik nem fordulnak el tőlük. Nem szeretnék személyeskedőnek tűnni, de biztos vagyok benne, hogy egy idő után az öcséd is kinövi ezt a párbajozós és csajozós korszakát. Vagy ha mégsem... Hát, akkor is lehet valaki jó ember. *Elég zavarosra sikerült ez apár mondat, és nem is tudja, hogy szavai segítenek-e a férfinak, hiszen nem egy lélekgyógyász, de azért megpróbál együtt érezni és ezt kimutatni. Ugyan neki sosem kellett átélnie ilyen családi "drámát", deel tudja képzelni az érzést. S ez talán épp elég is lenne, nem szeretné tovább fűzni a témát, ezért inkább el is hallgat, és tekintetét az asztalra helyezett poharára szegezi.*
A hozzászólás írója (Dinara Minerton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.25 10:44:22
*Ő is kezdi megérezni a bor hatását, úgyhogy az asztalla rakja a kupáját a maradék borral.*
- Én is eléggé meggyőző tudok lenni, hiszen Önt is meg tudtam győzni, hogy segítségére lehetek és fogadjon maga mellé. *Mosolyog a lovag felé, hiszen biztos benne, hogy csak csökönyös határozottsága miatt járt sikerrel.* Engem ugyan nem fektet meg senki szórakozásból. *Grimaszol a történet elejét hallva. Voltak már páran, akik megpróbálták megfűzni, de végül egyiküknek sem sikerült, Dinara viszont mindig gazdagodott egy kisebb vagyonnal.*
- Mindenki követ el hibákat, valaki nagyobbakat, valaki kisebbeket, de ettől függetlenül a szeretteik és barátaik nem fordulnak el tőlük. Nem szeretnék személyeskedőnek tűnni, de biztos vagyok benne, hogy egy idő után az öcséd is kinövi ezt a párbajozós és csajozós korszakát. Vagy ha mégsem... Hát, akkor is lehet valaki jó ember. *Elég zavarosra sikerült ez apár mondat, és nem is tudja, hogy szavai segítenek-e a férfinak, hiszen nem egy lélekgyógyász, de azért megpróbál együtt érezni és ezt kimutatni. Ugyan neki sosem kellett átélnie ilyen családi "drámát", deel tudja képzelni az érzést. S ez talán épp elég is lenne, nem szeretné tovább fűzni a témát, ezért inkább el is hallgat, és tekintetét az asztalra helyezett poharára szegezi.*
A hozzászólás írója (Dinara Minerton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.25 10:44:22
1272. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-24 19:06:29
Üzenet elküldve: 2015-06-24 19:06:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Enlior Thrahil//
- Így van! Bárki eladja a lelkét egy nagyobb összegért. Így hát élhet a világban olyan ember, aki igazi barátokkal rendelkezik? Jó kis vitatéma lehetne egy alkohollal teli estén, nemde? Igazából a vándorok kis rétege és a remeték kivételek. Tudja, akik megszabadultak a javaiktól és elszigetelten élnek. Mint a mesékben...
*Deron kuncog egyet, elvégre ez tényleg olyan, mint a mesékben, viszont meglepő módon tényleg élnek ilyen emberek. Bölcsek, vének és lehet hozzájuk tanácsért fordulni. Igazán szórakoztató.*
- Hát igen, hajlamosak vagyunk a teljesen hétköznapi, könnyen beszerezhető tárgyakat szeretni. Ne haragudjon meg, ismételten nem bántani akarom, de én ilyen esetben tényleg inkább a lovat sajnálnám. Bár mivel fogalmam sincs, hogy mik voltak abban a nyeregtáskában, ezért nem érezhetem át, hogy milyen volt ezeket elveszteni.
*Persze, a tolvajt is zavarná, hogyha egy csomó olyan holmitól kellett volna kényszeres búcsút vennie, amiket jó pénzért értékesíthetett volna, de mivel erre még csak ritkán volt példa, inkább tudna fájlalni a szívét egy szép lóért. Elvégre kiváló társak ezek a négylábúak és végső soron tőlük is meglehet válni, méghozzá csinos összegekért.*
- Kár érte.*Leveszi a lábát az asztalról és közelebb hajol asztaltársához.*Pedig igazán megnézném, ahogy felkötnek egy a szolgáit verő, beképzelt, tudatlan uracsot. Inkább, minthogy egy tolvajt, akinek talán épp elég jó oka volt arra, hogy lopjon.
*Deron sem jókedvéből kezdte el űzni a mesterséget. Azért csinálta, mert egy kitagadott utcagyereknek nincs más lehetősége, ha életben akar maradni. Lopni kell és koldulni. Egészen más problémakör, hogy még most is eme nemes tevékenység mondható a mesterségének. Valamiből viszont élni kell és ő maga nem ért máshoz, legalábbis nem olyan szinten, hogy pénzt keressen belőle.*
- A sereget nem küldhetik mindenhova, de ha a zsoldosok elpatkolnak, ami igen valószínű, akkor mi történik? A megbízó és a megbízott is hoppon marad. A magam részéről, nem szeretem, ha utasítgatnak, így hát a zsoldos munka nem nekem való.
*Ehhez nagyban hozzá tartozik, hogy Deron nem valami nagy stratéga. Harcolni tud, nem is rosszul, de a tervezés nem az ő asztala. Így hát aligha vezethetne egy zsoldos alakulatot. Továbbá a vezetői képességek is hiányoznak belőle. Minden tekintetben jobb tolvajnak, mint katonának.*
- Ó, tudom én, hogy mit szeretnek a fiatal lányok. Van egy kis... hm... tapasztalatom ilyen téren.
*Továbbra is vigyorog, majd ismét vet egy pillantást a pult felé.*
- Így van! Bárki eladja a lelkét egy nagyobb összegért. Így hát élhet a világban olyan ember, aki igazi barátokkal rendelkezik? Jó kis vitatéma lehetne egy alkohollal teli estén, nemde? Igazából a vándorok kis rétege és a remeték kivételek. Tudja, akik megszabadultak a javaiktól és elszigetelten élnek. Mint a mesékben...
*Deron kuncog egyet, elvégre ez tényleg olyan, mint a mesékben, viszont meglepő módon tényleg élnek ilyen emberek. Bölcsek, vének és lehet hozzájuk tanácsért fordulni. Igazán szórakoztató.*
- Hát igen, hajlamosak vagyunk a teljesen hétköznapi, könnyen beszerezhető tárgyakat szeretni. Ne haragudjon meg, ismételten nem bántani akarom, de én ilyen esetben tényleg inkább a lovat sajnálnám. Bár mivel fogalmam sincs, hogy mik voltak abban a nyeregtáskában, ezért nem érezhetem át, hogy milyen volt ezeket elveszteni.
*Persze, a tolvajt is zavarná, hogyha egy csomó olyan holmitól kellett volna kényszeres búcsút vennie, amiket jó pénzért értékesíthetett volna, de mivel erre még csak ritkán volt példa, inkább tudna fájlalni a szívét egy szép lóért. Elvégre kiváló társak ezek a négylábúak és végső soron tőlük is meglehet válni, méghozzá csinos összegekért.*
- Kár érte.*Leveszi a lábát az asztalról és közelebb hajol asztaltársához.*Pedig igazán megnézném, ahogy felkötnek egy a szolgáit verő, beképzelt, tudatlan uracsot. Inkább, minthogy egy tolvajt, akinek talán épp elég jó oka volt arra, hogy lopjon.
*Deron sem jókedvéből kezdte el űzni a mesterséget. Azért csinálta, mert egy kitagadott utcagyereknek nincs más lehetősége, ha életben akar maradni. Lopni kell és koldulni. Egészen más problémakör, hogy még most is eme nemes tevékenység mondható a mesterségének. Valamiből viszont élni kell és ő maga nem ért máshoz, legalábbis nem olyan szinten, hogy pénzt keressen belőle.*
- A sereget nem küldhetik mindenhova, de ha a zsoldosok elpatkolnak, ami igen valószínű, akkor mi történik? A megbízó és a megbízott is hoppon marad. A magam részéről, nem szeretem, ha utasítgatnak, így hát a zsoldos munka nem nekem való.
*Ehhez nagyban hozzá tartozik, hogy Deron nem valami nagy stratéga. Harcolni tud, nem is rosszul, de a tervezés nem az ő asztala. Így hát aligha vezethetne egy zsoldos alakulatot. Továbbá a vezetői képességek is hiányoznak belőle. Minden tekintetben jobb tolvajnak, mint katonának.*
- Ó, tudom én, hogy mit szeretnek a fiatal lányok. Van egy kis... hm... tapasztalatom ilyen téren.
*Továbbra is vigyorog, majd ismét vet egy pillantást a pult felé.*
1271. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-24 18:54:54
Üzenet elküldve: 2015-06-24 18:54:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Úr-szolga//
*A lovag elmosolyodott a lány, vagyis inkább fiatal nő érett és megfontolt válaszán. ~Talán mégsem lenne olyan könnyű dolga.~ néz Dina-ra közben és megajándékozza magát egy újabb korty borral. De ha egy pillanatra is, megfordul vele a világ. Furcsa és kétségbeejtő érzés ez, melynek okát, vagyis inkább okozóját ő maga is jól tudja. ~Sokkal erősebb, mint azt gondoltam.~ néz a kupa aljára, mielőtt visszarakná az asztalra, hogy nyerjen magának egy kis pihenőt.*
- Hát Valahir elég meggyőző tud lenni. *mosolyodik el ismét, miközben kérdő tekintettel néz a lányra. Tekintetébe azonban vegyül némi ironikus gúny is.* Emlékszem, egyszer lefektette Lena űrnő kisebbik leányát. Az özvegy teljesen magán kívül volt a haragtól. Követelte, hogy vegye el a lányt, ha már meggyalázta. Erre az öcsém elé állt és ezt mondta: „Ez nem lehetséges, hiszen előtte a nővérével is voltam. Két felesége pedig senkinek nem lehet.” *neveti el magát ismét* Végül azonban odáig fajult a dolog, hogy a lányok bátyja, párbajra hívta ki Valahir-t, hogy kardal torolja meg a családját ért sértést. Szegény fiú, nem tudta mit tesz. Valahir a lányok és az anyja szeme láttára ölte meg őt. Mert bár szerette a lányokat, de csak addig míg vele voltak, utána nem jelentettek neki semmit. *húzta el a száját, mert amit mondott, hiába az öcséről volt szó, mégsem tetszett neki.* Ő, mindent megtesz azért, hogy megszerezze amit akar, de ha már megkapta, nem jelent többé számára semmit. Ez … a legnagyobb hibája. *szomorú és kissé dühös szemei, Dina zöld mezejére vetődnek, és ott is maradnak.* De én akkor is szerettem. Hiszen az öcsém és neki is van egy jó oldala. Még ha jól leplezi is.
A hozzászólás írója (Valahin Arrowyen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.24 19:29:14
*A lovag elmosolyodott a lány, vagyis inkább fiatal nő érett és megfontolt válaszán. ~Talán mégsem lenne olyan könnyű dolga.~ néz Dina-ra közben és megajándékozza magát egy újabb korty borral. De ha egy pillanatra is, megfordul vele a világ. Furcsa és kétségbeejtő érzés ez, melynek okát, vagyis inkább okozóját ő maga is jól tudja. ~Sokkal erősebb, mint azt gondoltam.~ néz a kupa aljára, mielőtt visszarakná az asztalra, hogy nyerjen magának egy kis pihenőt.*
- Hát Valahir elég meggyőző tud lenni. *mosolyodik el ismét, miközben kérdő tekintettel néz a lányra. Tekintetébe azonban vegyül némi ironikus gúny is.* Emlékszem, egyszer lefektette Lena űrnő kisebbik leányát. Az özvegy teljesen magán kívül volt a haragtól. Követelte, hogy vegye el a lányt, ha már meggyalázta. Erre az öcsém elé állt és ezt mondta: „Ez nem lehetséges, hiszen előtte a nővérével is voltam. Két felesége pedig senkinek nem lehet.” *neveti el magát ismét* Végül azonban odáig fajult a dolog, hogy a lányok bátyja, párbajra hívta ki Valahir-t, hogy kardal torolja meg a családját ért sértést. Szegény fiú, nem tudta mit tesz. Valahir a lányok és az anyja szeme láttára ölte meg őt. Mert bár szerette a lányokat, de csak addig míg vele voltak, utána nem jelentettek neki semmit. *húzta el a száját, mert amit mondott, hiába az öcséről volt szó, mégsem tetszett neki.* Ő, mindent megtesz azért, hogy megszerezze amit akar, de ha már megkapta, nem jelent többé számára semmit. Ez … a legnagyobb hibája. *szomorú és kissé dühös szemei, Dina zöld mezejére vetődnek, és ott is maradnak.* De én akkor is szerettem. Hiszen az öcsém és neki is van egy jó oldala. Még ha jól leplezi is.
A hozzászólás írója (Valahin Arrowyen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.24 19:29:14
1270. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-24 18:10:33
Üzenet elküldve: 2015-06-24 18:10:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Úr-szolga//
- Rendben, akkor maradunk. Én ugyan nem vagyok hozzászokva a lármázó és dalolászó részegekhez, de amíg nem tartozom közéjük, addig szívesen maradok. *Kortyol ismét, csak hogy fogyjon az ital, bár most már kezdi érezni az alkohol hatását, épp csak annyira, amennyire a tapasztalatlan fej megérzi a fél kupa bort.*
-Az öcsédet? *Néz meglepetten a lovagra.* Hát, én egyikért sem vagyok oda, főleg nem a nőkért, úgyhogy nem tudom, mennyi bennünk a közös vonás. *Mosolyodik el ismét, majd egy újabb korty után folytatja.* Abban viszont biztos vagyok, hogy ő előbb csavarodna a kisujjam köré, mint fordítva. Nem vagyok az a tipikus fiatal lány, aki férfiak után futkos, úgyhogy nehéz dolga lenne velem. *Ismét elneveti magát, bár most jóval visszafogottabb,mint az előbb. Kissé furcsán vette ki magát, hogy Valahin egy számára ismeretlen emberhez hasonlította, de azok alapján, ahogy leírta, könnyedén el tudja képzelni az öccsét. S nehezen érti meg, hogy két ennyire különböző jellem, hogy állhat ilyen szoros rokonságban, hiszen a lovagot eddig határozottnak és mértéktartónak ismerte meg, el sem tudná képzelni róla, hogy leissza magát a sárga földig vagy fogadókban csapja a szelet a hölgyeknek... Bár ha őszinte akar lenni, nála lenne sikere. Mint mondta, nem az a szerelmes vagy álmodozó típus, viszont ha jobban megismer valakit, könnyedén összezavarják az érzései.*
~Fránya női lélek, mennyivel könnyebb lehet a férfiaknak, akik tudják mit akarnak és nem bonyolítják túl adolgokat.~
- Rendben, akkor maradunk. Én ugyan nem vagyok hozzászokva a lármázó és dalolászó részegekhez, de amíg nem tartozom közéjük, addig szívesen maradok. *Kortyol ismét, csak hogy fogyjon az ital, bár most már kezdi érezni az alkohol hatását, épp csak annyira, amennyire a tapasztalatlan fej megérzi a fél kupa bort.*
-Az öcsédet? *Néz meglepetten a lovagra.* Hát, én egyikért sem vagyok oda, főleg nem a nőkért, úgyhogy nem tudom, mennyi bennünk a közös vonás. *Mosolyodik el ismét, majd egy újabb korty után folytatja.* Abban viszont biztos vagyok, hogy ő előbb csavarodna a kisujjam köré, mint fordítva. Nem vagyok az a tipikus fiatal lány, aki férfiak után futkos, úgyhogy nehéz dolga lenne velem. *Ismét elneveti magát, bár most jóval visszafogottabb,mint az előbb. Kissé furcsán vette ki magát, hogy Valahin egy számára ismeretlen emberhez hasonlította, de azok alapján, ahogy leírta, könnyedén el tudja képzelni az öccsét. S nehezen érti meg, hogy két ennyire különböző jellem, hogy állhat ilyen szoros rokonságban, hiszen a lovagot eddig határozottnak és mértéktartónak ismerte meg, el sem tudná képzelni róla, hogy leissza magát a sárga földig vagy fogadókban csapja a szelet a hölgyeknek... Bár ha őszinte akar lenni, nála lenne sikere. Mint mondta, nem az a szerelmes vagy álmodozó típus, viszont ha jobban megismer valakit, könnyedén összezavarják az érzései.*
~Fránya női lélek, mennyivel könnyebb lehet a férfiaknak, akik tudják mit akarnak és nem bonyolítják túl adolgokat.~
1269. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-24 17:21:05
Üzenet elküldve: 2015-06-24 17:21:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Úr-szolga//
*Dina két javaslata egy pillanatra elgondolkodtatja Valahin-t. ~Menni vagy maradni.~ ez a két lehetőségük van, és a lovag valamiért a korábbiért lelkesedik jobban. Odakint meleg van, a tenger sós illata pedig még párásabbá teszi a levegőt, bár korántsem annyira mint Wegtoren kikötőjében, ahol a lány valószínűleg már ájultan esett volna össze, a tűző nap csókja miatt. Ez volt az egyetlen dolog, amit Valahin utált a szülőföldjén. Gyerekkorában még élvezte, hogy félmeztelenül futkározhat a fák alatt, de fegyverhordózóként már érezte az a fúra érzést, amikor valaki majdnem belefő a saját bőrpáncéljába és csak remélni tudja, hogy soha sem kel acélpáncélt húznia a sivatagban. De minden olyan távolinak tűnt már, és abban a pillanatban nem vágyott másra, mit a kissé lármás, homályos és hűvös fogadóra.*
- Maradjunk. *kortyolt újra a kukából* Nem zavarnak a lármázó matrózok. Sőt mulattatnak. Ha az ember odafigyel rájuk, néha elég könnyedén ráragad pár trágár nóta. Mely tökéletes ha izzadt férfiak társaságába kel menetelned az ellenség felé. *csak egy újabb korty, mielőtt az asztalra helyezné a boros kupát.* Tudod... *néz Dinara gyönyörű szép zöld szemeibe* … az előbb. Mikor végre nevettél, egy pillanatra az öcsémet juttattad eszembe. Ő is szeret hangosan nevetni a jó tréfákon. Szereti a bort, nagyon is, sőt szerintem túlságosan is. *mosolyodik el* De annál is jobban szereti a párviadalokat és nőket. Ó, főleg a nőket. *neveti el magát ismét.* Ha megismernéd, biztosan elcsavarná a fejedet egy pillanat alatt. *veszi észre a bor kortyolgatása közben, hogy a kupája ismét féli van már.*
A hozzászólás írója (Valahin Arrowyen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.24 17:53:44
*Dina két javaslata egy pillanatra elgondolkodtatja Valahin-t. ~Menni vagy maradni.~ ez a két lehetőségük van, és a lovag valamiért a korábbiért lelkesedik jobban. Odakint meleg van, a tenger sós illata pedig még párásabbá teszi a levegőt, bár korántsem annyira mint Wegtoren kikötőjében, ahol a lány valószínűleg már ájultan esett volna össze, a tűző nap csókja miatt. Ez volt az egyetlen dolog, amit Valahin utált a szülőföldjén. Gyerekkorában még élvezte, hogy félmeztelenül futkározhat a fák alatt, de fegyverhordózóként már érezte az a fúra érzést, amikor valaki majdnem belefő a saját bőrpáncéljába és csak remélni tudja, hogy soha sem kel acélpáncélt húznia a sivatagban. De minden olyan távolinak tűnt már, és abban a pillanatban nem vágyott másra, mit a kissé lármás, homályos és hűvös fogadóra.*
- Maradjunk. *kortyolt újra a kukából* Nem zavarnak a lármázó matrózok. Sőt mulattatnak. Ha az ember odafigyel rájuk, néha elég könnyedén ráragad pár trágár nóta. Mely tökéletes ha izzadt férfiak társaságába kel menetelned az ellenség felé. *csak egy újabb korty, mielőtt az asztalra helyezné a boros kupát.* Tudod... *néz Dinara gyönyörű szép zöld szemeibe* … az előbb. Mikor végre nevettél, egy pillanatra az öcsémet juttattad eszembe. Ő is szeret hangosan nevetni a jó tréfákon. Szereti a bort, nagyon is, sőt szerintem túlságosan is. *mosolyodik el* De annál is jobban szereti a párviadalokat és nőket. Ó, főleg a nőket. *neveti el magát ismét.* Ha megismernéd, biztosan elcsavarná a fejedet egy pillanat alatt. *veszi észre a bor kortyolgatása közben, hogy a kupája ismét féli van már.*
A hozzászólás írója (Valahin Arrowyen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.24 17:53:44
1268. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-24 13:33:58
Üzenet elküldve: 2015-06-24 13:33:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Úr-szolga//
* Széles mosollyal konstatálja, hogy mégis csak tudott segíteni a lovagnak ezzel a kevéske tudásával is.*
-Ezt örömmel hallom, akkor nem járattam hiába a számat. *Kacsint játékosan, hiszen ha nem feleslegesek a mondatok, mik elhagyják a száját, akkor nem szegi meg a parancsot. Mikor közelebb hajol hozzá a férfi, arca egy pillanatra elkomorul, várja a következő kérdést, de mikor kiderül, hogy feleslegesen aggódott ő is elneveti magát. Jobbját a szája elé teszi, hogy ne legyen túl hangos a nevetése, de így sem tudja elrejteni a feltörő örömét.* Ez nem ér, már féltem, hogy ismét egy olyan kérdéssel fogsz előállni, amire nem tudok kielégítő választ adni. *Mosolyog Valahin felé.* Ha engem kérdezel, vagy tölthetjük a délután nagy részét itt benn, egy kis beszélgetés mindig jól esik, de sajnos elég gyorsan megtelik a Rókalyuk rumgőzös matrózokkal, úgyhogy akár ki is mehetnénk a kikötőbe. Bár akkor érdemes lenne előtte felvinni a cuccok egy részét a szobába. *Ismét eltűnik egy kis adag bor a pohárból. Ahogy beletekintlátja, hogy igen lassan fogy a vörös nedű, ezért lehet, hogy nem is kéne annyira elsietni a távozást, beletelik még egy kis időbe, mire kiissza az egészet.*
* Széles mosollyal konstatálja, hogy mégis csak tudott segíteni a lovagnak ezzel a kevéske tudásával is.*
-Ezt örömmel hallom, akkor nem járattam hiába a számat. *Kacsint játékosan, hiszen ha nem feleslegesek a mondatok, mik elhagyják a száját, akkor nem szegi meg a parancsot. Mikor közelebb hajol hozzá a férfi, arca egy pillanatra elkomorul, várja a következő kérdést, de mikor kiderül, hogy feleslegesen aggódott ő is elneveti magát. Jobbját a szája elé teszi, hogy ne legyen túl hangos a nevetése, de így sem tudja elrejteni a feltörő örömét.* Ez nem ér, már féltem, hogy ismét egy olyan kérdéssel fogsz előállni, amire nem tudok kielégítő választ adni. *Mosolyog Valahin felé.* Ha engem kérdezel, vagy tölthetjük a délután nagy részét itt benn, egy kis beszélgetés mindig jól esik, de sajnos elég gyorsan megtelik a Rókalyuk rumgőzös matrózokkal, úgyhogy akár ki is mehetnénk a kikötőbe. Bár akkor érdemes lenne előtte felvinni a cuccok egy részét a szobába. *Ismét eltűnik egy kis adag bor a pohárból. Ahogy beletekintlátja, hogy igen lassan fogy a vörös nedű, ezért lehet, hogy nem is kéne annyira elsietni a távozást, beletelik még egy kis időbe, mire kiissza az egészet.*
1267. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-24 04:34:35
Üzenet elküldve: 2015-06-24 04:34:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Valahin csendben hallgatja végi Dina kiselőadását Arthenior főtanácsáról. ~Legalább a nevükkel már tisztában vagyok.~ gondolja, tisztán emlékezve a tanácsot alkotó tizenegy személy nevére. ~Szóval Consiglio áll az egész csúcsán, érdekes.~ jobb keze lágyan pihen továbbra is, a keresztbe rakott lába térdén. Míg pedig Dina beszél, egyszer sem nyúl a borhoz. ~Helwy pedig a városőrök vezetője. Ő a második legjelentősebb ember, benn biztos vagyok.~ apró kis mosoly ül ki az arcára, ahogyan a leány lassan a végére él a mesélésnek.*
- Egy picit.*keze újra megmarkolja a korsót és egy nagyobbat húz belőle. Jóleső érzés tölti el a lovagot, miközben a hűs nedűt ízlelheti* Legalább már a nevüket tudom és ez is jelentős lépés.*néz újfent a lányra, miközben már enged a kísértésnek és a kezében marad a pohár.* Hiszen ahogy az apám tanította jobb fél szemmel csatába menetelni, mind teljesen vakon. *mosolyodik el ismét, majd egy újabbat húz a borból.* De kíváncsi vagyok még valamire. *hajol kissé előre* Ha csak ennyit tudsz, mégis mit csinálunk a nap hátralevő részében? *neveti el magát, majd újra kortyol egyet, miközben egyre jobban érzi magát. Talán a bortól, esetleg a lány társaságától.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.24 10:44:37, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása (*).
- Egy picit.*keze újra megmarkolja a korsót és egy nagyobbat húz belőle. Jóleső érzés tölti el a lovagot, miközben a hűs nedűt ízlelheti* Legalább már a nevüket tudom és ez is jelentős lépés.*néz újfent a lányra, miközben már enged a kísértésnek és a kezében marad a pohár.* Hiszen ahogy az apám tanította jobb fél szemmel csatába menetelni, mind teljesen vakon. *mosolyodik el ismét, majd egy újabbat húz a borból.* De kíváncsi vagyok még valamire. *hajol kissé előre* Ha csak ennyit tudsz, mégis mit csinálunk a nap hátralevő részében? *neveti el magát, majd újra kortyol egyet, miközben egyre jobban érzi magát. Talán a bortól, esetleg a lány társaságától.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.24 10:44:37, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása (*).
1266. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-23 19:07:23
Üzenet elküldve: 2015-06-23 19:07:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Úr-szolga//
*Ahogy már Dinara felfogadásánál is mondta, Artheniorról is szeretne többet megtudni a lovag, bár félő, hogy ebben a témában nem lesz annyira a segítségére, mint azt várja.*
-Fuh, ez elég fogós téma, sosem érdekelt a politika, viszont ettől függetlenül tudok ezt-azt a vezetőségről. Vannak dolgok, amik úgymond közismertek, így szinte mindenki tudja a városban, és van rengeteg pletyka is, amikből ki tudja, mennyi az igazság. Amit én tudok: a tagok nevei Antonio Consiglio, Amos Thenior, Gregon Muelbar, Creton Helwy, Humbaq Falva, Naruhil Cyl Dalburn, Lastor Aleny, Damor Arbeth, Flardryn Elvanduil, Krollnel Morfneh és Birnael Avartor. Ez a Consiglio, ő a legbefolyásosabb közülük, nem csoda, hogy róla szivárog ki a legkevesebb adat, alig lehet tudni róla valamit. Természetesen a többiek között is van egyfajta fontossági sorrend, de azt már nem ismerem. Helwy az artheniori városőrök parancsnoka; Avartor híres építész, nem egy épület fűződik a nevéhez a városban; Muelbar is városőrök vezetője bizonyos fokon, de nem tudom pontosan, hogy mi a feladata; a többiekről sajnos semmit nem tudok. A főtanácsot követi az úgynevezett nagytanács, ami negyvenegy taggal büszkélkedhet. Név szerint nem tudok senkiről, de a legtöbb fogadó tulajdonosa, a kereskedők és iparosok nagy része helyet kap a névsorban. S természetesen a városőrségnek is elég nagy befolyása van a városi életet illetőleg, de ez már más tészta, úgyhogy az eredeti témához visszakanyarodva, sajnos csak ennyit tudok. Lehet, hogyha kicsit körbekérdeznél a városban többet is megtudhatnál, nem hiszem, hogy én vagyok a legjobban informált, de azért remélem segítettem. *Ettől a hosszú beszédtől eléggé kiszáradt a torka, ezért gyorsan szájához is emeli a poharat és nagyot kortyol belőle.*
*Ahogy már Dinara felfogadásánál is mondta, Artheniorról is szeretne többet megtudni a lovag, bár félő, hogy ebben a témában nem lesz annyira a segítségére, mint azt várja.*
-Fuh, ez elég fogós téma, sosem érdekelt a politika, viszont ettől függetlenül tudok ezt-azt a vezetőségről. Vannak dolgok, amik úgymond közismertek, így szinte mindenki tudja a városban, és van rengeteg pletyka is, amikből ki tudja, mennyi az igazság. Amit én tudok: a tagok nevei Antonio Consiglio, Amos Thenior, Gregon Muelbar, Creton Helwy, Humbaq Falva, Naruhil Cyl Dalburn, Lastor Aleny, Damor Arbeth, Flardryn Elvanduil, Krollnel Morfneh és Birnael Avartor. Ez a Consiglio, ő a legbefolyásosabb közülük, nem csoda, hogy róla szivárog ki a legkevesebb adat, alig lehet tudni róla valamit. Természetesen a többiek között is van egyfajta fontossági sorrend, de azt már nem ismerem. Helwy az artheniori városőrök parancsnoka; Avartor híres építész, nem egy épület fűződik a nevéhez a városban; Muelbar is városőrök vezetője bizonyos fokon, de nem tudom pontosan, hogy mi a feladata; a többiekről sajnos semmit nem tudok. A főtanácsot követi az úgynevezett nagytanács, ami negyvenegy taggal büszkélkedhet. Név szerint nem tudok senkiről, de a legtöbb fogadó tulajdonosa, a kereskedők és iparosok nagy része helyet kap a névsorban. S természetesen a városőrségnek is elég nagy befolyása van a városi életet illetőleg, de ez már más tészta, úgyhogy az eredeti témához visszakanyarodva, sajnos csak ennyit tudok. Lehet, hogyha kicsit körbekérdeznél a városban többet is megtudhatnál, nem hiszem, hogy én vagyok a legjobban informált, de azért remélem segítettem. *Ettől a hosszú beszédtől eléggé kiszáradt a torka, ezért gyorsan szájához is emeli a poharat és nagyot kortyol belőle.*
1265. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-23 17:39:24
Üzenet elküldve: 2015-06-23 17:39:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Úr-szolga//
*Dina úgy szalad el a pénzel, hogy olybá tűnhet soha vissza sem tér vele. Hiszen harminc arany egy hordárnak hatalmas összeg, sok-sok napi kemény munka eredményke, melyet most a lány alig pár órás semmiségért kaphat meg. Nem kellene sokat tennie érte, csak a pulthoz sietnie, hogy megtévessze a férfit, majd onnan egyenes az ajtóhoz, ki a kikötőbe és a jól ismert utcákon fél perc alatt lehagyni a lovagot. Ezt kellene tennie, sőt sokan ezt is tennék. De Valahin legnagyobb örömére, Dinara nem. Nem telik bele két perc és máris visszatér, kezében két, csurig töltött, kupával.*
- Köszönöm *húzza közelebb az asztalon maradt utolsó kupát, mivel Dina nem rest azonnal magához venni az egyiket* Ami a megbeszélésünket illeti. Nos a hosszú hajóút alatt volt szerencsém részletesebben áttanulmányozni Arthenior történelmét. Illetve jelenlegi intézményét … *kortyol egyet a borból, mely mind a korábbi ismét elég hűs* … és ha az ismereteim helyesek, a várost egy tizenegy tagú tanács irányítja. * egy újabb apró kortyot enged meg magának, majd lágyan visszarakja a kopott asztallapra.* Kíváncsian várom, hogy mit tudsz erről a tizenegy emberről. *keze továbbra is a poháron pihen, de nem kortyol belőle újra. Az első pohár tökéletes volt arra, hogy a szomját oltsa, de ez a második már talán elég lenne ahhoz, hogy sokkal jobban érezze magát. Erre pedig nem vágyik. Még annak ellenére sem, hogy ki is a társasága. ~Olyan mind Reala.~ nézi a lány arcát, de egy pillanatra óhatatlanul is a lány keresztbe tett lábaira siklik a szeme, eszébe juttatva pár olyan emléket, melyre mint lovag korántsem annyira büszke.*
A hozzászólás írója (Valahin Arrowyen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.23 18:44:04
*Dina úgy szalad el a pénzel, hogy olybá tűnhet soha vissza sem tér vele. Hiszen harminc arany egy hordárnak hatalmas összeg, sok-sok napi kemény munka eredményke, melyet most a lány alig pár órás semmiségért kaphat meg. Nem kellene sokat tennie érte, csak a pulthoz sietnie, hogy megtévessze a férfit, majd onnan egyenes az ajtóhoz, ki a kikötőbe és a jól ismert utcákon fél perc alatt lehagyni a lovagot. Ezt kellene tennie, sőt sokan ezt is tennék. De Valahin legnagyobb örömére, Dinara nem. Nem telik bele két perc és máris visszatér, kezében két, csurig töltött, kupával.*
- Köszönöm *húzza közelebb az asztalon maradt utolsó kupát, mivel Dina nem rest azonnal magához venni az egyiket* Ami a megbeszélésünket illeti. Nos a hosszú hajóút alatt volt szerencsém részletesebben áttanulmányozni Arthenior történelmét. Illetve jelenlegi intézményét … *kortyol egyet a borból, mely mind a korábbi ismét elég hűs* … és ha az ismereteim helyesek, a várost egy tizenegy tagú tanács irányítja. * egy újabb apró kortyot enged meg magának, majd lágyan visszarakja a kopott asztallapra.* Kíváncsian várom, hogy mit tudsz erről a tizenegy emberről. *keze továbbra is a poháron pihen, de nem kortyol belőle újra. Az első pohár tökéletes volt arra, hogy a szomját oltsa, de ez a második már talán elég lenne ahhoz, hogy sokkal jobban érezze magát. Erre pedig nem vágyik. Még annak ellenére sem, hogy ki is a társasága. ~Olyan mind Reala.~ nézi a lány arcát, de egy pillanatra óhatatlanul is a lány keresztbe tett lábaira siklik a szeme, eszébe juttatva pár olyan emléket, melyre mint lovag korántsem annyira büszke.*
A hozzászólás írója (Valahin Arrowyen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.23 18:44:04
1264. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-22 19:41:32
Üzenet elküldve: 2015-06-22 19:41:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
* Úgy tűnik, a férfi nincs elragadtatva a válaszától, és ugyan kicsit tényleg túlzásba vitte a magyarázkodást, nem tudja másképp elmondani, hogy pontosan hogy érez. Fél, az biztos, hiszen mégis csak egy idegen világba kellene fejest ugrania, ami hatalmas változás lenne mostani nyugodt életéhez képest.*
- Meglehet. *Ért egyet mosolyogva, mégis kellemetlenül érzi magát, mintha megsértette volna a lovagot nemleges válaszával.* Nem igazán tudom, mikor használom az eszem és mikor a szívem, bár az utóbbi talán túl gyakran érvényesül. *Húzza el keserűen a száját. Nem tudja, hogy áldja vagy inkább átkozza a kedves természetét, hiszen nem kevés alkalom volt, mikor a puha vajszíve miatt majdnem felkopott az álla. S ez is lehet félelmének egyik oka, hiszen ki hallott már olyat, hogy egy lovag mellett könnyen és vidáman telik az élet; a sok veszély között nem egy szempilla rebegtető kislányra van szükség, hanem egy határozott és erősjellemű segédre, viszont Dinaról egyik sem mondható el igazán.*
~Remélem ez a kellemetlen téma nem nyomja rá a pecsétjét a kialakuló kapcsolatunkra, eddig úgy tűnt, hogy könnyedén barátok lehetünk, de most már nem vagyok biztos benne...~
*Hamar kínos lesz számára a hirtelen rájuk telepedett csend, de szerencsére a férfi hamar megtöri.*
- Igenis! *Pattan fel rögtön, majd hálás mosollyal felmarkolja a pénzt, ám mielőtt még elindulna a pult felé, visszaszól a válla felett.* Nagyon remélem, hogy tudok segíteni!
*Nem is sejti mi lehet olyan komoly, hogy még neki is jobban áll, ha borospohár van a kezében.*
- Még kétBort szeretnénk, itt is az érte járó 12 arany.
*Leteszi a megfelelő összeget a pultos elé.* Köszönöm! *Veszi át a két poharat, és pár perc múlva már ismét az asztaluk mellett ül, a falapra helyezett italok társaságában. A hozzá közelebb esőt a kezébe veszi, lábait keresztbe teszi, és némán, türelmesen várja, hogy a lovag előhozakodjon a mondanivalójával.*
- Meglehet. *Ért egyet mosolyogva, mégis kellemetlenül érzi magát, mintha megsértette volna a lovagot nemleges válaszával.* Nem igazán tudom, mikor használom az eszem és mikor a szívem, bár az utóbbi talán túl gyakran érvényesül. *Húzza el keserűen a száját. Nem tudja, hogy áldja vagy inkább átkozza a kedves természetét, hiszen nem kevés alkalom volt, mikor a puha vajszíve miatt majdnem felkopott az álla. S ez is lehet félelmének egyik oka, hiszen ki hallott már olyat, hogy egy lovag mellett könnyen és vidáman telik az élet; a sok veszély között nem egy szempilla rebegtető kislányra van szükség, hanem egy határozott és erősjellemű segédre, viszont Dinaról egyik sem mondható el igazán.*
~Remélem ez a kellemetlen téma nem nyomja rá a pecsétjét a kialakuló kapcsolatunkra, eddig úgy tűnt, hogy könnyedén barátok lehetünk, de most már nem vagyok biztos benne...~
*Hamar kínos lesz számára a hirtelen rájuk telepedett csend, de szerencsére a férfi hamar megtöri.*
- Igenis! *Pattan fel rögtön, majd hálás mosollyal felmarkolja a pénzt, ám mielőtt még elindulna a pult felé, visszaszól a válla felett.* Nagyon remélem, hogy tudok segíteni!
*Nem is sejti mi lehet olyan komoly, hogy még neki is jobban áll, ha borospohár van a kezében.*
- Még kétBort szeretnénk, itt is az érte járó 12 arany.
*Leteszi a megfelelő összeget a pultos elé.* Köszönöm! *Veszi át a két poharat, és pár perc múlva már ismét az asztaluk mellett ül, a falapra helyezett italok társaságában. A hozzá közelebb esőt a kezébe veszi, lábait keresztbe teszi, és némán, türelmesen várja, hogy a lovag előhozakodjon a mondanivalójával.*
1263. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-22 18:08:47
Üzenet elküldve: 2015-06-22 18:08:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*A leány kezdeti lelkesedése alábbhagy Valahin szavai hallatán. A férfinak címzett válasza közben pedig a hangja egyre jobban elhalkul, addigi közvetlen viselkedése pedig egyre visszafogottabbá és egyre inkább távolságtartóvá válik, melyen apró mosolya sem segít semmit. ~Szóval nem vagy benne biztos, hogy kibírnálak vagy csak félsz egy új élettől?~ húzza fel kérdően a szemöldökét, miközben csak apró mosollyal viszonozza a leány sokkal szélesebb, barátságos mosolyát.*
- Hmmm. *húzódik vigyorra Valahin szája *Az lett volna inkább furcsa, ha egyből beleegyezel. *nyögi ki immáron valóban boldog mosollyal.* Ez legalább azt jelenti, hogy gondolkozol is és az istenek, nem csupán egy aranyos kis pofival áldottak meg. *hogy gúnyt űz-e belőle, vagy valóban elégedett, azt igazán nehéz eldönteni, ha nem lehetetlen abban a helyzetben.*
*Valahain pedig csendben marad mindezek után. Tekintetét le sem veszi a lányról, arca rezdületlen és csak az a halvány mosoly van jelen rajta, mely az előbbi beszélgetésből megmarad. ~Jobban megismerni egymást. Ő is hasonlót mondott, bár teljesen máshogy értette.~ arca egyre komolyabbá válik ~ Vajon akkor miért érzem azt, hogy ez a lányt mégis magammal kell vinnem? Hogy neki,ha csak egy apró kis szerepben is, de fontos kihatása van a jövőmre. Vagy áltatom magam, a kinézette miatt, a haja miatt, a szeme miatt, vagy talán másról lenne szó? ~ kicsit oldalra fordítja a fejét, miközben hatalmasat sóhajt. Talán a fáradságtól, vagy a megnyugvástól, esetleg a felismeréstől. Ezt még ő sem tudja, ezért megpróbálja elhessegetni ezeket a gondolatokat és nem gondolni a múltra és a hasonlóságra.*
- Hozz még egy kis bort. * hajol előre* de ezúttal magadnak is. Van valami amit meg kell beszélnünk és ha a segítségemre tudsz benne lenni, akkor bizony elég hosszú nap elé nézünk. *a bal keze alatt pihenő erszénye pedig megnyílik és három nagyobb érme hull a következő pillanatban az asztalra.* Ez fedezi a munkabéred, a szoba árát és a bort is. * add 30 aranyat Dinara Minerton-nak *
- Hmmm. *húzódik vigyorra Valahin szája *Az lett volna inkább furcsa, ha egyből beleegyezel. *nyögi ki immáron valóban boldog mosollyal.* Ez legalább azt jelenti, hogy gondolkozol is és az istenek, nem csupán egy aranyos kis pofival áldottak meg. *hogy gúnyt űz-e belőle, vagy valóban elégedett, azt igazán nehéz eldönteni, ha nem lehetetlen abban a helyzetben.*
*Valahain pedig csendben marad mindezek után. Tekintetét le sem veszi a lányról, arca rezdületlen és csak az a halvány mosoly van jelen rajta, mely az előbbi beszélgetésből megmarad. ~Jobban megismerni egymást. Ő is hasonlót mondott, bár teljesen máshogy értette.~ arca egyre komolyabbá válik ~ Vajon akkor miért érzem azt, hogy ez a lányt mégis magammal kell vinnem? Hogy neki,ha csak egy apró kis szerepben is, de fontos kihatása van a jövőmre. Vagy áltatom magam, a kinézette miatt, a haja miatt, a szeme miatt, vagy talán másról lenne szó? ~ kicsit oldalra fordítja a fejét, miközben hatalmasat sóhajt. Talán a fáradságtól, vagy a megnyugvástól, esetleg a felismeréstől. Ezt még ő sem tudja, ezért megpróbálja elhessegetni ezeket a gondolatokat és nem gondolni a múltra és a hasonlóságra.*
- Hozz még egy kis bort. * hajol előre* de ezúttal magadnak is. Van valami amit meg kell beszélnünk és ha a segítségemre tudsz benne lenni, akkor bizony elég hosszú nap elé nézünk. *a bal keze alatt pihenő erszénye pedig megnyílik és három nagyobb érme hull a következő pillanatban az asztalra.* Ez fedezi a munkabéred, a szoba árát és a bort is. * add 30 aranyat Dinara Minerton-nak
*
1262. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-22 09:17:11
Üzenet elküldve: 2015-06-22 09:17:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
*Úgy tűnik, most sikerült nem túlzásba vinnie a szövegelést, a férfi még néhány mosolyt is megereszt a történetét hallgatva.*
- Hát nem, de gyerekként nem is nagyon vágytam másra, ezt az életet ismertem meg, ezt szerettem meg. *Von vállat közömbösen.* Bár amióta felnőttem, tényleg kezdtem belefásulni ebbe az életbe. Minden napomat ugyan úgy töltöttem, már több, mint tizennyolc éve, mégsem voltam képes elszakadni tőle, és félek, hogy most sem menne, túl sok minden köt ide. Igaz, nem a jó emlékek vagy a szeretett emberek, csak az életem; itt van az életem. S még nem is ismerjük egymást annyira, hogy együtt dolgozzunk több éven át, még abban sem vagyok biztos, hogy te el tudnál fogadni engem. Félek, hogy az idegeidre mennék. *Eléggé bizonytalan ezt az ajánlatot illetően, hiszen tényleg nem járt még sehol Lanawin világában, de most, életében talán először elbizonytalanodott.*
- Tudod, mivel még csak most ismertük meg egymást, visszatérhetnénk erre később, pár nap múlva. *Szemeit lesüti, és úgy bámulja a lábait, mintha valai nagyon érdekeset talált volna rajtuk.* Addigra biztosan jobban megismerhetem ezt a helyzetet, és könnyebben eltudnám dönteni, hogy itt hagynám-e ezt a helyet egy új életért. *Ismét a férfira tekint, és a barátságos mosoly is visszatér az arcára, hiszen nem szeretné agyoncsapni az eddigi kellemes hangulatot a bizonytalanságával.*
- Hát nem, de gyerekként nem is nagyon vágytam másra, ezt az életet ismertem meg, ezt szerettem meg. *Von vállat közömbösen.* Bár amióta felnőttem, tényleg kezdtem belefásulni ebbe az életbe. Minden napomat ugyan úgy töltöttem, már több, mint tizennyolc éve, mégsem voltam képes elszakadni tőle, és félek, hogy most sem menne, túl sok minden köt ide. Igaz, nem a jó emlékek vagy a szeretett emberek, csak az életem; itt van az életem. S még nem is ismerjük egymást annyira, hogy együtt dolgozzunk több éven át, még abban sem vagyok biztos, hogy te el tudnál fogadni engem. Félek, hogy az idegeidre mennék. *Eléggé bizonytalan ezt az ajánlatot illetően, hiszen tényleg nem járt még sehol Lanawin világában, de most, életében talán először elbizonytalanodott.*
- Tudod, mivel még csak most ismertük meg egymást, visszatérhetnénk erre később, pár nap múlva. *Szemeit lesüti, és úgy bámulja a lábait, mintha valai nagyon érdekeset talált volna rajtuk.* Addigra biztosan jobban megismerhetem ezt a helyzetet, és könnyebben eltudnám dönteni, hogy itt hagynám-e ezt a helyet egy új életért. *Ismét a férfira tekint, és a barátságos mosoly is visszatér az arcára, hiszen nem szeretné agyoncsapni az eddigi kellemes hangulatot a bizonytalanságával.*
1261. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-21 20:44:55
Üzenet elküldve: 2015-06-21 20:44:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Valahin némán hallgatja végig Dinara szavait, ami legelőször arról szol, hogy mennyire nincs is pénze a napi borfogyasztásra. Majd a lovag története után arról, hogy sok tekintettben mennyire is sanyarú sorsa volt gyerekkorában. Néha megenged magának ugyan, egy halvány mosolyt, de ezen kívül csendben hallgatja a lány hangját és issza szavait. Tekintette végig a lányra szegeződik és zöld szemeit fürkészi, miközben jobb keze ütemesen üti az asztal lapját, bár korántsem azon okból, hogy mikor is ér a története végére. ~Tényleg hasonlít rá. Néha túlságosan is.~ mosolyodik el, mikor is Dina a meséje végéhez ér és ujjai halk játéka abban a pillanatban el is hal. A lovag vesz egy mély levegőt, mely leginkább egy halk sóhajhoz hasonlít és egy pillanatra elmosolyodik.*
- Hát nem valami eseménydús életed volt. *jegyzi meg halkan, ahogyan felhúzza a szemöldökét* Bár ez sok emberre igaz ezen a világon. Sokan úgy élik le az életüket, hogy nem mernek kilépni abba a valóságba melyben élnek. Áltatják magukat és falakat állítanak maguk elé, hogy a megszokott kis valóságukban tengessék le az unalmas és semmitmondó életüket. *keze lassan lecsúszik az asztalról, és lágyan másik lábbán pihenő térdére helyezi* De ha szerencsések boldog és teljes életet is élhetnek. De nem fognak regék hősei lenni és az unokáikon kívül mindenki elfelejti nevüket. *egy apró kis mosoly ült ki az arcára, melyet leplezetlenül a lánynak szán* Mégis, talán a mai nap megadatik neked egy olyan élet, mely nem éppen könnyű, sőt, néha nagyon is veszélyes, de sokkal izgalmasabb mind amiben eddig éltél. Szolgálj engem és megadom neked egy új élet reményét. *néz körbe, hogy ezzel is jelezze, hogy a következő szavait mire is érti.* Ezt pedig örökre magad magad mögött hagyhatod.
- Hát nem valami eseménydús életed volt. *jegyzi meg halkan, ahogyan felhúzza a szemöldökét* Bár ez sok emberre igaz ezen a világon. Sokan úgy élik le az életüket, hogy nem mernek kilépni abba a valóságba melyben élnek. Áltatják magukat és falakat állítanak maguk elé, hogy a megszokott kis valóságukban tengessék le az unalmas és semmitmondó életüket. *keze lassan lecsúszik az asztalról, és lágyan másik lábbán pihenő térdére helyezi* De ha szerencsések boldog és teljes életet is élhetnek. De nem fognak regék hősei lenni és az unokáikon kívül mindenki elfelejti nevüket. *egy apró kis mosoly ült ki az arcára, melyet leplezetlenül a lánynak szán* Mégis, talán a mai nap megadatik neked egy olyan élet, mely nem éppen könnyű, sőt, néha nagyon is veszélyes, de sokkal izgalmasabb mind amiben eddig éltél. Szolgálj engem és megadom neked egy új élet reményét. *néz körbe, hogy ezzel is jelezze, hogy a következő szavait mire is érti.* Ezt pedig örökre magad magad mögött hagyhatod.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3854-3873