Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 69 (1361. - 1380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1380. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 16:20:31
Üzenet elküldve: 2015-07-14 16:20:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Aldren//
*A kérdésre csak szélesen vigyorodik el.*
- Szerinted hol töltöm napom nagyobbik részét?
*Költői kérdés ez, nem kell rá válasz, hiszen egyértelmű. A Rumos bűzös, szutykában. Mióta nincs Felmar, nincs életcélja sem. S ezt a legjobban az mutatja, hogy itt van, s vedel, éjjel nappal. Vagyis csak nappal. Éjjel a barlangban van, s a hajón folytatja a dolgát. Őrült nincs, s össze kell szednie a bagázsot valakinek. Dynti is elment már egy ideje, pedig neki kéne ezt csinálnia, bármit is mond Bájgúnár. Fejét rázza csak meg.*
- Aztán vigyázz a pénzedre.
*Utal immár arra is, hogy mit is tervez vele, ha netán mégis felmenne a szobájába. Minél többet iszik, annál jobban jön meg a kedve egy kis rabláshoz. S ki lenne erre a megfelelőbb ember, mint régi ellensége? Nem, mert nem az, csak egy valaki, kivel kiszúrt. S annak a következményét issza most.
Jobban idegesíti a szöveg, amit a másik mond. Alig néhány lépés köztük a távolság. Tehetetlenül markolja a penge markolatát. S újra hallja a kérdést, melyen agya teljesen elborult. Nem használja a tőrt. Vagyis nem úgy, ahogy azt illene. Lendül a keze másik arca felé, csak a markolattal sújtana le. Nem tudja mi állítja meg mozdulatát, de alig pár milliméterrel a Démon arca előtt lefagy mozdulata.*
- Realoth. *Ejti ki a gyűlölt nevet.* - Őt kellett volna megölnünk. S ő fogott el minket. Ő volt, aki az ultimátumot adta nekünk.
*Köpi ki szavait. Miatta volt az egész. Emlékszik a Kapitány szomorú tekintetére. Nem tudja megmásítani a Démon a Kapitány képét. Erre képtelen, hiszen vele élte le életét. Még ha miatta is szúrták volna le, ami persze kész röhej, még akkor sem.
Szemeiben apró könnyek jelennek meg. Életében nem sűrűn sírt, egy kezén meg tudná számolni, amikor szívébe szomorúság mart. De nem adja meg az örömet a másiknak, hogy lássa legördülni arcán. Szorosan zárja le szemét, miközben fejét hajtja le. Látja maga előtt, ahogy a Kapitány feladja életét.
~Ti csak éljetek tovább.~
Az utolsó szavak, melyek elhangzottak tőle.*
- Bármire is célzol vond vissza.
*Ereszti le végül karját, de nem néz a másikra, még nem. Remeg a teste, az idegtől, a méregtől. Nem sok hiányzik hogy tényleg ráugorjon dühében a másikra. De vissza kell magát fognia. Nem csak Aldrent keresik a Kikötőben fejvadászok. Őt is. S nem most kéne balhét csinálnia. Próbál lehiggadni.*
*A kérdésre csak szélesen vigyorodik el.*
- Szerinted hol töltöm napom nagyobbik részét?
*Költői kérdés ez, nem kell rá válasz, hiszen egyértelmű. A Rumos bűzös, szutykában. Mióta nincs Felmar, nincs életcélja sem. S ezt a legjobban az mutatja, hogy itt van, s vedel, éjjel nappal. Vagyis csak nappal. Éjjel a barlangban van, s a hajón folytatja a dolgát. Őrült nincs, s össze kell szednie a bagázsot valakinek. Dynti is elment már egy ideje, pedig neki kéne ezt csinálnia, bármit is mond Bájgúnár. Fejét rázza csak meg.*
- Aztán vigyázz a pénzedre.
*Utal immár arra is, hogy mit is tervez vele, ha netán mégis felmenne a szobájába. Minél többet iszik, annál jobban jön meg a kedve egy kis rabláshoz. S ki lenne erre a megfelelőbb ember, mint régi ellensége? Nem, mert nem az, csak egy valaki, kivel kiszúrt. S annak a következményét issza most.
Jobban idegesíti a szöveg, amit a másik mond. Alig néhány lépés köztük a távolság. Tehetetlenül markolja a penge markolatát. S újra hallja a kérdést, melyen agya teljesen elborult. Nem használja a tőrt. Vagyis nem úgy, ahogy azt illene. Lendül a keze másik arca felé, csak a markolattal sújtana le. Nem tudja mi állítja meg mozdulatát, de alig pár milliméterrel a Démon arca előtt lefagy mozdulata.*
- Realoth. *Ejti ki a gyűlölt nevet.* - Őt kellett volna megölnünk. S ő fogott el minket. Ő volt, aki az ultimátumot adta nekünk.
*Köpi ki szavait. Miatta volt az egész. Emlékszik a Kapitány szomorú tekintetére. Nem tudja megmásítani a Démon a Kapitány képét. Erre képtelen, hiszen vele élte le életét. Még ha miatta is szúrták volna le, ami persze kész röhej, még akkor sem.
Szemeiben apró könnyek jelennek meg. Életében nem sűrűn sírt, egy kezén meg tudná számolni, amikor szívébe szomorúság mart. De nem adja meg az örömet a másiknak, hogy lássa legördülni arcán. Szorosan zárja le szemét, miközben fejét hajtja le. Látja maga előtt, ahogy a Kapitány feladja életét.
~Ti csak éljetek tovább.~
Az utolsó szavak, melyek elhangzottak tőle.*
- Bármire is célzol vond vissza.
*Ereszti le végül karját, de nem néz a másikra, még nem. Remeg a teste, az idegtől, a méregtől. Nem sok hiányzik hogy tényleg ráugorjon dühében a másikra. De vissza kell magát fognia. Nem csak Aldrent keresik a Kikötőben fejvadászok. Őt is. S nem most kéne balhét csinálnia. Próbál lehiggadni.*
1379. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 16:05:53
Üzenet elküldve: 2015-07-14 16:05:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nadae//
*Igen, ő tudja. Azt, hogy semmi keresnivalója ebben a bagázsban. Hogy sem kedve nincs velük bajlódni, sem pedig ideje, elvégre keresnie kell valakit. Egy új embert, akivel elütheti az időt, miközben szép lassan megtöri akaratát, szolgaságba taszítva őt. Talán ugyanúgy túlad majd rajta, akárcsak korábbi korcsán. Elvégre még neki is meg kell élni valamiből, az érte kapott arany pedig jó időre fedezi költségeit.
A nőszemély megjegyzésére elneveti magát. Semmiféle gondolat, csupán némi furcsamód érkező segítőkészség. Minél több az ital, annál jobb. Kalózoknál ez már csak így megy. Talán éppen ezért nem is illett annyira közéjük. A rumot sem szereti túlzottan, csupán megszokásból rendeli azóta is. Hiszen egykoron ő maga is kalóz volt. Vagy valami olyasmi. Nem is tudná megmondani, mi is pontosan.*
- És mi van akkor, ha csak néhány nap múlva megyek ki azon az ajtón? *- teszi fel kérdését, egész jó kedélyállapotban.
Persze esze ágában sincs addig időzni egyetlen helyen, bezárva saját magát, holott vár rá a kikötő szabadsága, a vele járó bárminemű izgalommal együtt. Akármi is a válasz, bizony megindul a szobák felé. Csupán egyetlen mondatot hagy búcsúzóul, vagy inkább kérdést, mi meghozza eredményét. Már várta, számított minderre. Megáll, szembefordul a tőrt rántóval, miközben kezeit nyugodt szívvel teszi zsebre. Nem futamodik meg, esze ágában sincs. Még félholtan is büszkén fog állni, ha kell, kiállva saját igaza mellett. Ez ügyben nem tántorodik meg, s fel fogja világosítani ezt az olykor még mindig csak kislányként viselkedő boszorkát, hogy valójában ki is a naiv kettejük közül.*
- Mit gondolsz, ki miatt szúrtalak le? Szerinted ki adta az utasítást, Nadae? *- kérdi, oldalra döntött fejjel, miközben közönyös ábrázattal tekint hol a pengére, hol az azt tartó sebes kézre, vagy annak tulajdonosának szemeibe.
Egészen biztos abban, hogy a nő tudja, mégis kire céloz. Miért is ne tudná, elvégre a félvér nagyszerűen előkészítette ezen mondatnak terepét, egyetlen, egyszerű megjegyzéssel. Tudja, hogy ki volt az, kit szolgált. Mégis, úgy érzi, a némber közel sem ismerte annyira jól szülőatyját. Vajon tényleg azért tartott ki mások hűsége, mert annyira törődött velük? Kalózok közt ez még viccnek is rossz!*
*Igen, ő tudja. Azt, hogy semmi keresnivalója ebben a bagázsban. Hogy sem kedve nincs velük bajlódni, sem pedig ideje, elvégre keresnie kell valakit. Egy új embert, akivel elütheti az időt, miközben szép lassan megtöri akaratát, szolgaságba taszítva őt. Talán ugyanúgy túlad majd rajta, akárcsak korábbi korcsán. Elvégre még neki is meg kell élni valamiből, az érte kapott arany pedig jó időre fedezi költségeit.
A nőszemély megjegyzésére elneveti magát. Semmiféle gondolat, csupán némi furcsamód érkező segítőkészség. Minél több az ital, annál jobb. Kalózoknál ez már csak így megy. Talán éppen ezért nem is illett annyira közéjük. A rumot sem szereti túlzottan, csupán megszokásból rendeli azóta is. Hiszen egykoron ő maga is kalóz volt. Vagy valami olyasmi. Nem is tudná megmondani, mi is pontosan.*
- És mi van akkor, ha csak néhány nap múlva megyek ki azon az ajtón? *- teszi fel kérdését, egész jó kedélyállapotban.
Persze esze ágában sincs addig időzni egyetlen helyen, bezárva saját magát, holott vár rá a kikötő szabadsága, a vele járó bárminemű izgalommal együtt. Akármi is a válasz, bizony megindul a szobák felé. Csupán egyetlen mondatot hagy búcsúzóul, vagy inkább kérdést, mi meghozza eredményét. Már várta, számított minderre. Megáll, szembefordul a tőrt rántóval, miközben kezeit nyugodt szívvel teszi zsebre. Nem futamodik meg, esze ágában sincs. Még félholtan is büszkén fog állni, ha kell, kiállva saját igaza mellett. Ez ügyben nem tántorodik meg, s fel fogja világosítani ezt az olykor még mindig csak kislányként viselkedő boszorkát, hogy valójában ki is a naiv kettejük közül.*
- Mit gondolsz, ki miatt szúrtalak le? Szerinted ki adta az utasítást, Nadae? *- kérdi, oldalra döntött fejjel, miközben közönyös ábrázattal tekint hol a pengére, hol az azt tartó sebes kézre, vagy annak tulajdonosának szemeibe.
Egészen biztos abban, hogy a nő tudja, mégis kire céloz. Miért is ne tudná, elvégre a félvér nagyszerűen előkészítette ezen mondatnak terepét, egyetlen, egyszerű megjegyzéssel. Tudja, hogy ki volt az, kit szolgált. Mégis, úgy érzi, a némber közel sem ismerte annyira jól szülőatyját. Vajon tényleg azért tartott ki mások hűsége, mert annyira törődött velük? Kalózok közt ez még viccnek is rossz!*
1378. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 16:03:26
Üzenet elküldve: 2015-07-14 16:03:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Ismerősök//
*Ezzel a lány a karjaiban terem egy pillanat alatt.* ~Nos, elérted, amit akartál Leon, és most mihez kezdesz, vagy egy...~ *Néz végig a lányon ahogy elgondolkodik, hogy kije is Reydis neki. Mert nem nevezheti szolgának azok után, hogy így kimentette. Azonban nem talál rá jó szót.* ~Furcsa, nemde bár? Most, hogy a karjaidban van, nem tudod mit is csinálj!~ *Azonban kárpótolja a lány jelenléte. Ingét, amit azóta sem vett fel senki a lányra adja, ha az engedi neki. A leplet pedig megköti dereka köré, hogy olyan legyen, mint egy szoknya.*
-Nos, most már az enyém vagy, nem nézhetsz ki úgy, mint egy szolga! *Mosolyog, bár szavait azonnal meg is bánja, hiszen azt mondta, hogy az övé. Ez így pedig nem jó. Nos, ha kicsit megnyugszik Leon is, akkor majd megbeszéli vele, hogy nem tulajdon ő, csupán azért vette meg, hogy kiszabadítsa. Végigsimít a lány karján.*
-És, most mit szeretnél csinálni Kedvesem? *Néz rá, bár szemeiben kimerültség látszik. Úgy érzi magát, mintha egy egész szigetet végigprédált volna, pedig csak egy egyszerű szóváltás volt ez.* ~Úgy tűnik Leon elszoktál ettől! Talán majd most kénytelen leszel újra megerősödni!~ *Közben szemével még mindig őrzi Nadot, nehogy valami őrültséget csináljanak. Ha harcra kerülne a sor, még mindig kész beugrani, ha barátnéja veszélybe kerül. Valahol reménykedik benne, hogy meg kell ölni a fickót, mert akkor visszakapja a pénzét, de úgy tűnik erre még nem kerül sor.*
A hozzászólás írója (Leon Descobrat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.14 16:04:16
*Ezzel a lány a karjaiban terem egy pillanat alatt.* ~Nos, elérted, amit akartál Leon, és most mihez kezdesz, vagy egy...~ *Néz végig a lányon ahogy elgondolkodik, hogy kije is Reydis neki. Mert nem nevezheti szolgának azok után, hogy így kimentette. Azonban nem talál rá jó szót.* ~Furcsa, nemde bár? Most, hogy a karjaidban van, nem tudod mit is csinálj!~ *Azonban kárpótolja a lány jelenléte. Ingét, amit azóta sem vett fel senki a lányra adja, ha az engedi neki. A leplet pedig megköti dereka köré, hogy olyan legyen, mint egy szoknya.*
-Nos, most már az enyém vagy, nem nézhetsz ki úgy, mint egy szolga! *Mosolyog, bár szavait azonnal meg is bánja, hiszen azt mondta, hogy az övé. Ez így pedig nem jó. Nos, ha kicsit megnyugszik Leon is, akkor majd megbeszéli vele, hogy nem tulajdon ő, csupán azért vette meg, hogy kiszabadítsa. Végigsimít a lány karján.*
-És, most mit szeretnél csinálni Kedvesem? *Néz rá, bár szemeiben kimerültség látszik. Úgy érzi magát, mintha egy egész szigetet végigprédált volna, pedig csak egy egyszerű szóváltás volt ez.* ~Úgy tűnik Leon elszoktál ettől! Talán majd most kénytelen leszel újra megerősödni!~ *Közben szemével még mindig őrzi Nadot, nehogy valami őrültséget csináljanak. Ha harcra kerülne a sor, még mindig kész beugrani, ha barátnéja veszélybe kerül. Valahol reménykedik benne, hogy meg kell ölni a fickót, mert akkor visszakapja a pénzét, de úgy tűnik erre még nem kerül sor.*
A hozzászólás írója (Leon Descobrat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.14 16:04:16
1377. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 15:51:06
Üzenet elküldve: 2015-07-14 15:51:06
ÚJ
![>Asira Qatil [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1737_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Rumosban//
- Igen, pont, mint azok a gombák. *Vigyorodik el, de nem mond többet. Azok a gombák, amiről Khyr véletlenül beszélt veszélyesek. veszélyesek és drágák, ezért vigyázni kell velük. Szerencsére a kalózlány eladta őket, így senki sem függhet rá. Hiába, a legjobb dolgoknak nagy az áruk, így is és úgy is.*
- Az őzhúst én is kedvelem, bár a szarvas a kedvencem. *Talán a rum oldotta fel a nyelvét jobban, vagy ki tudja? Egyelőre nagyon jól elvan ezzel a kettővel, és valami kezd kialakulni Nadae-ék környékén, ami újabb szórakozást ígér.*
- Igen, mit tehet. *Felemeli egy pillanatra a szemöldökét, furcsa is neki ez a törpe. csapdaállító törpe, vadász, az erdőben. Igen ritka jelenség.*
- Szerintem több fajtát is tudna, igaz Murgind? *Széles vigyor és recsegős kuncogás, Asirát így talán még nem láthatta senki. Jókledvű, és jól szórakozik. felkapja a fejét és a kis Szarkára néz.*
- Az a pasi ott 800 aranyat emleget. *Vonja meg a vállát és figyeli a jelenetet. Nadae pénzt kölcsönöz az idegennek, ami azt jelenti, hogy a kalózlánynak nem idegesen a ficsúr. ~ Nocsak, nocsak. ~ Követi a fejfedős némbert, aki legurít egymás után négy kör rumot. ~ Szóval ezért hívják rumivónak, hihi. ~ Évődik magában. Azonban nem lesz balhé, a férfi távozik a kalózkirálylány mellől, így ő is elveszti az érdeklődését az ügy iránt.*
- Ön szerint szép vagyok? *Incselkedik a törpével, pedig tudja a választ. Nem véletlenül orgyilkos, nem véletlenül lett a Suttogók klánjának a tagja anno. Túlságosan is fiatalnak néz ki, olyan kis ártatlannak, akivel csúnya dolgokat lehet művelni. És ha meg is valósult ezekből valami, általában a másik fél rosszabbul járt. Mindig. Persze a törpée úrral nem akar semmi ilyesmit, csak éppen kedve van meglazítani a köpenyét, és egy kicsit lejjebb hajolni az asztalhoz. Már éppen elhiszi, hogy mégsem történik semmi érdekes, amikor Nadae felháborodik és fenyegető pózt vesz fel. Asira tekintete megrebben, és kész harcba szállni, ha nagyon muszáj.*
A hozzászólás írója (Asira Qatil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.14 15:52:44
- Igen, pont, mint azok a gombák. *Vigyorodik el, de nem mond többet. Azok a gombák, amiről Khyr véletlenül beszélt veszélyesek. veszélyesek és drágák, ezért vigyázni kell velük. Szerencsére a kalózlány eladta őket, így senki sem függhet rá. Hiába, a legjobb dolgoknak nagy az áruk, így is és úgy is.*
- Az őzhúst én is kedvelem, bár a szarvas a kedvencem. *Talán a rum oldotta fel a nyelvét jobban, vagy ki tudja? Egyelőre nagyon jól elvan ezzel a kettővel, és valami kezd kialakulni Nadae-ék környékén, ami újabb szórakozást ígér.*
- Igen, mit tehet. *Felemeli egy pillanatra a szemöldökét, furcsa is neki ez a törpe. csapdaállító törpe, vadász, az erdőben. Igen ritka jelenség.*
- Szerintem több fajtát is tudna, igaz Murgind? *Széles vigyor és recsegős kuncogás, Asirát így talán még nem láthatta senki. Jókledvű, és jól szórakozik. felkapja a fejét és a kis Szarkára néz.*
- Az a pasi ott 800 aranyat emleget. *Vonja meg a vállát és figyeli a jelenetet. Nadae pénzt kölcsönöz az idegennek, ami azt jelenti, hogy a kalózlánynak nem idegesen a ficsúr. ~ Nocsak, nocsak. ~ Követi a fejfedős némbert, aki legurít egymás után négy kör rumot. ~ Szóval ezért hívják rumivónak, hihi. ~ Évődik magában. Azonban nem lesz balhé, a férfi távozik a kalózkirálylány mellől, így ő is elveszti az érdeklődését az ügy iránt.*
- Ön szerint szép vagyok? *Incselkedik a törpével, pedig tudja a választ. Nem véletlenül orgyilkos, nem véletlenül lett a Suttogók klánjának a tagja anno. Túlságosan is fiatalnak néz ki, olyan kis ártatlannak, akivel csúnya dolgokat lehet művelni. És ha meg is valósult ezekből valami, általában a másik fél rosszabbul járt. Mindig. Persze a törpée úrral nem akar semmi ilyesmit, csak éppen kedve van meglazítani a köpenyét, és egy kicsit lejjebb hajolni az asztalhoz. Már éppen elhiszi, hogy mégsem történik semmi érdekes, amikor Nadae felháborodik és fenyegető pózt vesz fel. Asira tekintete megrebben, és kész harcba szállni, ha nagyon muszáj.*
A hozzászólás írója (Asira Qatil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.14 15:52:44
1376. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 15:50:52
Üzenet elküldve: 2015-07-14 15:50:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Aldren//
*Már nem érdekli, hogy mi történik a háttérben. Túl józan ő már ehhez. S józanul nem tud gondolkodni.
Ahogy kiadják neki a négy rumot, rögtön bele is kezd, hogy megigya őket. Még csak a másodiknál jár, amikor a férfi mellé érkezik. Szemei sarkából pillant fel, de nem szól egy szót sem, hogy elcsenik rumját. Az utolsó issza, amikor a férfi megszólal, s hátradöntött fejjel, ajkain a pohárral figyeli.*
- Te tudod.
*Szól hasonló ridegséggel. Még valahol örül is neki. Nem tudja, hogy mi történt vele, hogy felkérte. Talán az, hogy egy ellenségétől védve lett volna. Mégpedig magától a Démontól. Mindig is jobbnak gondolta, ha közel tartja azokat, kik pikkelnek rá. Legalább oda tud rájuk figyelni.
Nézi ahogy kiöntenek neki még négyet az édes nedűből, melyet annyira kedvel. Halkan felnevet, gúnyosan mikor arra gondol, talán azért, hogy hamarabb leitassák. S akkor bármit megtehetnek vele.*
- Balga gondolat.
*Fűz ennyit hangosan hozzá. Több kell neki ettől, hogy fejre álljon. Mégis, mikor megteszi, tud magára annyira vigyázni, hogy ne essen baja. Túl nagy. Szürkéivel akaratlanul is Szarkáék felé néz. Tekintetük összeakad, de a kalózéba csak végtelen nyugalom látszódik. S ez sose jelent jót.
Már épp kezdene neki a második körnek, amikor újra megszólal a férfi, s felmutat a lépcsők irányába. Vállait hegykén megvonja, s megigazítja bőrből készült fűzőjét. Kicsit még szokatlan neki, de legalább keblei nem buggyannak ki belőle. Annyira.*
- Az ajánlatom addig áll, amíg ott nem mész ki. *Mutat hüvelykujjával a kijárat felé, majd belekezd, hogy gyorsan megigya a maradék hármat is. Legfeljebb kikémleli, hogy melyik szobába megy, s visszaszerzi aranyát. Nem fogja csak úgy nála hagyni.
A legkönnyebben így lehet vele tárgyalni. Ha már ivott. S így is szeret. Az utóbbi időben túl sokat ivott, mégis keveset eszik. S ez alakján meglátszik. Jóval vékonyabb, mint egykor volt. Az egyik kupica rumot, mégis csuklójára önti, hogy nemrég szerzett sebét lefertőtlenítse vele.
Az utolsót inná meg, amikor ellépve mellőle a Démon megszólal.
Pohár reccsenése hallik. Nadae mérgesen szorítja meg az erős falú poharat. Az mégis széttörik kezébe, végigvágva tenyerét. A barna nedű lágyan csorog, bele az nyílt sebekbe, csípve azt. Félfordulatot tesz, hogy a Démont jól láthassa. Szemei szikrákat hánynak, s jóval nagyobb gyűlölettel néz rá, mint eddig bármikor is.*
- Mit képzelsz magadról?
*Indul meg felé dühösen, nem kisebb szándékkal, minthogy revans vegyen szavaiért. Kezébe gyorsan ott terem az az éles kés, ahogy a Démon felé halad, alig csak pár lépés.*
- Merd kimondani újra.
*Nem tudja mi történt akkor, de a Kapitány számára olyan, kinek becsületét bármikor megvédené. A halálon túl is.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.14 15:53:52
*Már nem érdekli, hogy mi történik a háttérben. Túl józan ő már ehhez. S józanul nem tud gondolkodni.
Ahogy kiadják neki a négy rumot, rögtön bele is kezd, hogy megigya őket. Még csak a másodiknál jár, amikor a férfi mellé érkezik. Szemei sarkából pillant fel, de nem szól egy szót sem, hogy elcsenik rumját. Az utolsó issza, amikor a férfi megszólal, s hátradöntött fejjel, ajkain a pohárral figyeli.*
- Te tudod.
*Szól hasonló ridegséggel. Még valahol örül is neki. Nem tudja, hogy mi történt vele, hogy felkérte. Talán az, hogy egy ellenségétől védve lett volna. Mégpedig magától a Démontól. Mindig is jobbnak gondolta, ha közel tartja azokat, kik pikkelnek rá. Legalább oda tud rájuk figyelni.
Nézi ahogy kiöntenek neki még négyet az édes nedűből, melyet annyira kedvel. Halkan felnevet, gúnyosan mikor arra gondol, talán azért, hogy hamarabb leitassák. S akkor bármit megtehetnek vele.*
- Balga gondolat.
*Fűz ennyit hangosan hozzá. Több kell neki ettől, hogy fejre álljon. Mégis, mikor megteszi, tud magára annyira vigyázni, hogy ne essen baja. Túl nagy. Szürkéivel akaratlanul is Szarkáék felé néz. Tekintetük összeakad, de a kalózéba csak végtelen nyugalom látszódik. S ez sose jelent jót.
Már épp kezdene neki a második körnek, amikor újra megszólal a férfi, s felmutat a lépcsők irányába. Vállait hegykén megvonja, s megigazítja bőrből készült fűzőjét. Kicsit még szokatlan neki, de legalább keblei nem buggyannak ki belőle. Annyira.*
- Az ajánlatom addig áll, amíg ott nem mész ki. *Mutat hüvelykujjával a kijárat felé, majd belekezd, hogy gyorsan megigya a maradék hármat is. Legfeljebb kikémleli, hogy melyik szobába megy, s visszaszerzi aranyát. Nem fogja csak úgy nála hagyni.
A legkönnyebben így lehet vele tárgyalni. Ha már ivott. S így is szeret. Az utóbbi időben túl sokat ivott, mégis keveset eszik. S ez alakján meglátszik. Jóval vékonyabb, mint egykor volt. Az egyik kupica rumot, mégis csuklójára önti, hogy nemrég szerzett sebét lefertőtlenítse vele.
Az utolsót inná meg, amikor ellépve mellőle a Démon megszólal.
Pohár reccsenése hallik. Nadae mérgesen szorítja meg az erős falú poharat. Az mégis széttörik kezébe, végigvágva tenyerét. A barna nedű lágyan csorog, bele az nyílt sebekbe, csípve azt. Félfordulatot tesz, hogy a Démont jól láthassa. Szemei szikrákat hánynak, s jóval nagyobb gyűlölettel néz rá, mint eddig bármikor is.*
- Mit képzelsz magadról?
*Indul meg felé dühösen, nem kisebb szándékkal, minthogy revans vegyen szavaiért. Kezébe gyorsan ott terem az az éles kés, ahogy a Démon felé halad, alig csak pár lépés.*
- Merd kimondani újra.
*Nem tudja mi történt akkor, de a Kapitány számára olyan, kinek becsületét bármikor megvédené. A halálon túl is.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.14 15:53:52
1375. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 15:47:59
Üzenet elküldve: 2015-07-14 15:47:59
ÚJ
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Ismerősök//
*Sokáig nem tud hozzászólni a dolgok menetében, csak hallgatózik, hogy mi zajlik körülötte. A kalózlány kihegyeztetné a fogát, ami Vérebnek nagyon tetszik ott legbelül, majd mérgekkel vagy ki tudja mikkel mérgezné, mert nem ér semmit az élete, de ha erre kerülne a sor nagy valószínűséggel átadná az uralmát vad énjének, nem akar meghalni most már, hogy lehet új gazdája lehet, reménykedik benne, hogy Leon megkedvelte annyira, hogy ez be is következzen.
Szerencsére nem telik bele sok és egy lökés következtében fenékkel a földön landol, míg volt gazdája kezébe egy jól megrakott erszény kerül. Gyorsan fel néz a kalóz férfira, aki tárt karokkal várja és odafut hozzá és megöleli, fejével a mellkasához bújik.*
-Köszönöm! ~Hát ha ennyit érek neki, mint Véreb, akkor legyen, szolgálom én is ezt... ~ *Reydis megnyugszik és kiegyensúlyozottnak érzi magát, most hogy vad énje is el fogadja új gazdáját vagy mijét, majd kiderül, de reméli szeretni fogja a továbbiakban is, legalább annyira mint ahogy ő beleszeretett mikor jutalomfalatot kapott tőle.*
*Sokáig nem tud hozzászólni a dolgok menetében, csak hallgatózik, hogy mi zajlik körülötte. A kalózlány kihegyeztetné a fogát, ami Vérebnek nagyon tetszik ott legbelül, majd mérgekkel vagy ki tudja mikkel mérgezné, mert nem ér semmit az élete, de ha erre kerülne a sor nagy valószínűséggel átadná az uralmát vad énjének, nem akar meghalni most már, hogy lehet új gazdája lehet, reménykedik benne, hogy Leon megkedvelte annyira, hogy ez be is következzen.
Szerencsére nem telik bele sok és egy lökés következtében fenékkel a földön landol, míg volt gazdája kezébe egy jól megrakott erszény kerül. Gyorsan fel néz a kalóz férfira, aki tárt karokkal várja és odafut hozzá és megöleli, fejével a mellkasához bújik.*
-Köszönöm! ~Hát ha ennyit érek neki, mint Véreb, akkor legyen, szolgálom én is ezt... ~ *Reydis megnyugszik és kiegyensúlyozottnak érzi magát, most hogy vad énje is el fogadja új gazdáját vagy mijét, majd kiderül, de reméli szeretni fogja a továbbiakban is, legalább annyira mint ahogy ő beleszeretett mikor jutalomfalatot kapott tőle.*
1374. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 15:33:23
Üzenet elküldve: 2015-07-14 15:33:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ismerősök//
*Legszívesebben újra felnevetne Leon szavait hallva, mindebből azonban csak egy rövid kacaj lesz, miközben önelégülten vigyorog a másik hiszékenységén. Sosem tekintett nőként Reydisre. Ha így lett volna, hát megszerzi magának, elérve azt, mire a férfi annyira vágyik. Mert vágyik rá, ez nyilvánvaló. Aldren azonban más. Ő sosem tartozott azok közé, kiket csak egyetlen szerve vezérelt. Agyának sokkal több igazat adott, olykor mellőzve testi vágyait. Egyesekkel szemben bizony képes rá, s nem hagyja, hogy holmi némberek arra késztessék, hogy eljátssza a hős lovagot, ha semmi kedve hozzá. A pénz viszont hiányos. Nadae ki is fejti véleményét a szolgával kapcsolatban, ennek ellenére mégis kölcsönad. A félvér nem is érti, hogy miért, hiszen tény, hogy a kalóznémber ellenére van a dolog. Bár egy lánc tény, hogy jól mutatna a korcs nyakán. Maga is tervezett venni neki egyet, ez azonban már más dolga, nem az övé. Legnagyobb szerencséjére. Reydisen lök egyet, eltaszítva magától, miután elveszi az aranyat és el is teszi azt, gondosan.
A némber szavaihoz nincs hozzáfűznivalója. Egyelőre legalábbis, mert az, amit mondani akar, senki másra nem tartozik, csakis kettejükre. Miután lerendezik a lány ügyét, el is lép az újonnan megalakult páros mellett, egyenest a lassacskán lerészegedő felé lépdelve. Mellette megáll, rá pillant, s ha alkalma nyílik rá, hát elcsen egyet a négy rumból, hogy lehúzza azt, mielőtt a másik bármit is tehetne. Ha nem sikerül, hát lemond az italról, elkönyvelve magában, hogy egy igencsak részeg nőszeméllyel kell a továbbiakban beszélgetnie.*
- Úgy tűnik, kénytelen leszek búcsút inteni neked *- jelenti ki szárazon, majd int egyet a fogadósnak, jelezve, hogy bizony rendelne.
Kér is magának egy Szobát (2. emelet), melyért legurít 17 aranyat a pultra.
Mindehhez rendel még négy Rumot, melyekért kifizet további 32 aranyat. Mindent új üzletének bevételéből finanszíroz. Az erszény még kellőképp dagad ahhoz, hogy efféle kiadásokkal boldogítsa saját magát. A négy rumot amint megkapja, Nadae elé tolja. Egyet tart meg belőle csupán, melyet le is gurít torkán, miközben figyeli a nőt. Ha már lerészegedik, részegedjen le rendesen. Ennyi öröme még lehet utolsó találkozásukkor.*
- Én arra megyek! *- mutat jobbja mutatóujjával a szálláshelyek felé.
Az a bizonyos ajtó arrafelé vár rá, nem a másik irányba. Már vár az ágyra, mi hívogatja, csendben, némán, szinte csak suttogva fülébe, akár a lepedő susogása.*
- Már csak egy dolog... Azt mondtad, egyetlen egy embert szolgáltál csak *- kezd bele, miközben lassan kiegyenesedik, a rumos korsót lecsapja üresen a pultra és ellökve magát megindul.*
- Mit gondolsz, ki miatt szúrtalak le?
*Legszívesebben újra felnevetne Leon szavait hallva, mindebből azonban csak egy rövid kacaj lesz, miközben önelégülten vigyorog a másik hiszékenységén. Sosem tekintett nőként Reydisre. Ha így lett volna, hát megszerzi magának, elérve azt, mire a férfi annyira vágyik. Mert vágyik rá, ez nyilvánvaló. Aldren azonban más. Ő sosem tartozott azok közé, kiket csak egyetlen szerve vezérelt. Agyának sokkal több igazat adott, olykor mellőzve testi vágyait. Egyesekkel szemben bizony képes rá, s nem hagyja, hogy holmi némberek arra késztessék, hogy eljátssza a hős lovagot, ha semmi kedve hozzá. A pénz viszont hiányos. Nadae ki is fejti véleményét a szolgával kapcsolatban, ennek ellenére mégis kölcsönad. A félvér nem is érti, hogy miért, hiszen tény, hogy a kalóznémber ellenére van a dolog. Bár egy lánc tény, hogy jól mutatna a korcs nyakán. Maga is tervezett venni neki egyet, ez azonban már más dolga, nem az övé. Legnagyobb szerencséjére. Reydisen lök egyet, eltaszítva magától, miután elveszi az aranyat és el is teszi azt, gondosan.
A némber szavaihoz nincs hozzáfűznivalója. Egyelőre legalábbis, mert az, amit mondani akar, senki másra nem tartozik, csakis kettejükre. Miután lerendezik a lány ügyét, el is lép az újonnan megalakult páros mellett, egyenest a lassacskán lerészegedő felé lépdelve. Mellette megáll, rá pillant, s ha alkalma nyílik rá, hát elcsen egyet a négy rumból, hogy lehúzza azt, mielőtt a másik bármit is tehetne. Ha nem sikerül, hát lemond az italról, elkönyvelve magában, hogy egy igencsak részeg nőszeméllyel kell a továbbiakban beszélgetnie.*
- Úgy tűnik, kénytelen leszek búcsút inteni neked *- jelenti ki szárazon, majd int egyet a fogadósnak, jelezve, hogy bizony rendelne.
Kér is magának egy Szobát (2. emelet), melyért legurít 17 aranyat a pultra.
Mindehhez rendel még négy Rumot, melyekért kifizet további 32 aranyat. Mindent új üzletének bevételéből finanszíroz. Az erszény még kellőképp dagad ahhoz, hogy efféle kiadásokkal boldogítsa saját magát. A négy rumot amint megkapja, Nadae elé tolja. Egyet tart meg belőle csupán, melyet le is gurít torkán, miközben figyeli a nőt. Ha már lerészegedik, részegedjen le rendesen. Ennyi öröme még lehet utolsó találkozásukkor.*- Én arra megyek! *- mutat jobbja mutatóujjával a szálláshelyek felé.
Az a bizonyos ajtó arrafelé vár rá, nem a másik irányba. Már vár az ágyra, mi hívogatja, csendben, némán, szinte csak suttogva fülébe, akár a lepedő susogása.*
- Már csak egy dolog... Azt mondtad, egyetlen egy embert szolgáltál csak *- kezd bele, miközben lassan kiegyenesedik, a rumos korsót lecsapja üresen a pultra és ellökve magát megindul.*
- Mit gondolsz, ki miatt szúrtalak le?
1373. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 15:15:43
Üzenet elküldve: 2015-07-14 15:15:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Ismerősök//
*Nad kifejti véleményét, miszerint semmi szükség a lányra, nem veszi meg. Nos, abban van valami, hogy nincs rá szüksége, azonban fordítva nagyon is igaz hiszen Reydisnek van rájuk szüksége. Leon pedig segít neki. Mert... mert ő ilyen, habár, ha tovább lett volna húzva az ügy, akkor valószínűleg meggondolja magát. Szerencsésen Nad is kölcsönöz neki néhány aranyat, ami még kell, hogy kiadja az összeget. Azonban olyan csúnyán néz rá, hogy Leon önkéntelenül is összébb húzza magát és egy halk "köszönömöt" dob felé. Ezzel meg van a pénz. Az egy dolog, hogy odaadta neki a hajót, de ez mégis csak más, hiszen Nad elvei ellen szólt a dolog. Leon örökre hálás lesz neki ezért a cselekedetért. Belerakja a pénzt az erszényébe. Az erszényt odadobja Aldren Gauthrus-nak, benne az 1050 arannyal. Ezután kitárja karjait, várva, hogy a lány odajöjjön hozzá, mikor régi gazdája elengedi. Ha így történik, finoman magához öleli, és végigsimít az arcocskáján.*
-Most már nem kell aggódnod, megvédelek! *Mondja halkan, mosolyogva. Közben végignézi, ahogy Nad leissza magát. Kissé furcsa, hogy még a beszélgetés közepén vannak, és így lerészegedik.* ~Azért megvárhattad volna, hogy minden rendben legyen!~ *Azonban most már vidám, és Aldrenre is másképp tekint. Szemében már csak egy összetört, az élet által meggyötört szerencsétlen. Ámbár, Leon még mindig a halálát kívánná legszívesebben, de ez már Nadaen múlik, és nem rajta.*
*Nad kifejti véleményét, miszerint semmi szükség a lányra, nem veszi meg. Nos, abban van valami, hogy nincs rá szüksége, azonban fordítva nagyon is igaz hiszen Reydisnek van rájuk szüksége. Leon pedig segít neki. Mert... mert ő ilyen, habár, ha tovább lett volna húzva az ügy, akkor valószínűleg meggondolja magát. Szerencsésen Nad is kölcsönöz neki néhány aranyat, ami még kell, hogy kiadja az összeget. Azonban olyan csúnyán néz rá, hogy Leon önkéntelenül is összébb húzza magát és egy halk "köszönömöt" dob felé. Ezzel meg van a pénz. Az egy dolog, hogy odaadta neki a hajót, de ez mégis csak más, hiszen Nad elvei ellen szólt a dolog. Leon örökre hálás lesz neki ezért a cselekedetért. Belerakja a pénzt az erszényébe. Az erszényt odadobja Aldren Gauthrus-nak, benne az 1050 arannyal.
Ezután kitárja karjait, várva, hogy a lány odajöjjön hozzá, mikor régi gazdája elengedi. Ha így történik, finoman magához öleli, és végigsimít az arcocskáján.*-Most már nem kell aggódnod, megvédelek! *Mondja halkan, mosolyogva. Közben végignézi, ahogy Nad leissza magát. Kissé furcsa, hogy még a beszélgetés közepén vannak, és így lerészegedik.* ~Azért megvárhattad volna, hogy minden rendben legyen!~ *Azonban most már vidám, és Aldrenre is másképp tekint. Szemében már csak egy összetört, az élet által meggyötört szerencsétlen. Ámbár, Leon még mindig a halálát kívánná legszívesebben, de ez már Nadaen múlik, és nem rajta.*
1372. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 15:09:55
Üzenet elküldve: 2015-07-14 15:09:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//A Rumosban//
*A lány életben maradásról szóló szavain kicsit eltöpreng. Nem olyan nehéz itt megmaradni talpon, persze csak ha az ember nem tért át a “rossz” oldalra. A társadalmi normákon kívül állók számára, vagy, ahogy azokat a törvény hívja, a Rejtőzők számára mindenki ellenség. Senkiben nem bíznak és csak keresik a kiutat, nincs megnyugvásuk és mindég futnak.
~Beteg vagyok már a futástól.~
Fintorodik bele üres poharába. Sosem tekintette magát oldalak szolgálatában állónak. Senkinek nem áll szolgálatában, a maga ura és azt teszi ami neki megfelel. S neki nem felel meg a folyamatos futás, és bujkálás és ha emiatt rövid lesz ez élete, akkor legalább boldog lesz az a rövid élet. Már az elején elszúrta a dolgot, de akkor még nem látta át a helyzetet. Nem volt anyja aki megtanítsa neki az emberséget, nem volt apja, aki bátorítsa, az egyetlen támasza egy félkegyelmű kölyök volt, aki túl hamar halt meg, s onnantól nem volt aki fogja a vállát. Tyri már átvágott torokkal fekszik a sírjában, teste már valószínűleg nem is létezik, s csontjai is porrá váltak. Asirára tekint. A nő gyilkos, s ahogy a férfi előadja, úgy tűnik ő is az. A Szarka karmain is vér szárad, a saját vére. Mikor elfojtja a torkát egy nehéz gombóc, gyorsan elhessegeti a gondolatokat a fejéből. Szerencsére Asi itallal tér vissza, s a vörös rá is veti magát az egyik kupára, s csaknem mind kiissza. Pislog néhányat, hogy visszanyerje a látását, melyet az alkohol bódító hatása homályosított el. Nem bánja.*
- Mint azok a gombák, hah? *Válaszolja felröhögve a törpe Chata leveles történetére. Höhöhö, hangú röhögése hamar elnémul és zavarodottan teszi a szája elé a kézfejét, mintha csak egy kevés rumot akarna ledörzsölni róla.
A csapda állítást hallva kicsit felragyognak a szemei, de nem villogtatja sem a férfira, sem a nőre. Örül neki, hogy lesz valaki aki össze tud dobni ilyetén védő mechanizmusokat. Khyr megtanulta a csapda készítés egyik kifinomultabb, mondhatni magasabb fokozatát, s mint mindenkor midőn az alapokra nem fordítunk elég figyelmet, ez a tudása is hiányos, így használhatatlan.*
- Tudnál tanítani p-pár fogást? *Elköhögi az utolsó felét a mondatnak. Az ital vagy az emlékek miatt, de már kissé csukló félben van a hangja. Jól jönne a csapatukba egy ilyen tudással rendelkező törpe, de mielőtt keblére ölelné és felinvitálná a rejtekbe, kinyit egy másik ajtót is, mely akkor is jövedelmező lehet nekik, ha a férfi kiesne a kalapból.
Felemelt női hangot hall pár asztallal odébb. Lopva pillant a férfi-nő párosra. Nadae és egy pasas. Figyeli őket egy darabig, nem feltűnően, többször eltekintve mellettük. Ha az a fickó bántani akarná a lányt, akkor több meglepetésre kell számítania, mint amit esetleg látni vél.*
*A lány életben maradásról szóló szavain kicsit eltöpreng. Nem olyan nehéz itt megmaradni talpon, persze csak ha az ember nem tért át a “rossz” oldalra. A társadalmi normákon kívül állók számára, vagy, ahogy azokat a törvény hívja, a Rejtőzők számára mindenki ellenség. Senkiben nem bíznak és csak keresik a kiutat, nincs megnyugvásuk és mindég futnak.
~Beteg vagyok már a futástól.~
Fintorodik bele üres poharába. Sosem tekintette magát oldalak szolgálatában állónak. Senkinek nem áll szolgálatában, a maga ura és azt teszi ami neki megfelel. S neki nem felel meg a folyamatos futás, és bujkálás és ha emiatt rövid lesz ez élete, akkor legalább boldog lesz az a rövid élet. Már az elején elszúrta a dolgot, de akkor még nem látta át a helyzetet. Nem volt anyja aki megtanítsa neki az emberséget, nem volt apja, aki bátorítsa, az egyetlen támasza egy félkegyelmű kölyök volt, aki túl hamar halt meg, s onnantól nem volt aki fogja a vállát. Tyri már átvágott torokkal fekszik a sírjában, teste már valószínűleg nem is létezik, s csontjai is porrá váltak. Asirára tekint. A nő gyilkos, s ahogy a férfi előadja, úgy tűnik ő is az. A Szarka karmain is vér szárad, a saját vére. Mikor elfojtja a torkát egy nehéz gombóc, gyorsan elhessegeti a gondolatokat a fejéből. Szerencsére Asi itallal tér vissza, s a vörös rá is veti magát az egyik kupára, s csaknem mind kiissza. Pislog néhányat, hogy visszanyerje a látását, melyet az alkohol bódító hatása homályosított el. Nem bánja.*
- Mint azok a gombák, hah? *Válaszolja felröhögve a törpe Chata leveles történetére. Höhöhö, hangú röhögése hamar elnémul és zavarodottan teszi a szája elé a kézfejét, mintha csak egy kevés rumot akarna ledörzsölni róla.
A csapda állítást hallva kicsit felragyognak a szemei, de nem villogtatja sem a férfira, sem a nőre. Örül neki, hogy lesz valaki aki össze tud dobni ilyetén védő mechanizmusokat. Khyr megtanulta a csapda készítés egyik kifinomultabb, mondhatni magasabb fokozatát, s mint mindenkor midőn az alapokra nem fordítunk elég figyelmet, ez a tudása is hiányos, így használhatatlan.*
- Tudnál tanítani p-pár fogást? *Elköhögi az utolsó felét a mondatnak. Az ital vagy az emlékek miatt, de már kissé csukló félben van a hangja. Jól jönne a csapatukba egy ilyen tudással rendelkező törpe, de mielőtt keblére ölelné és felinvitálná a rejtekbe, kinyit egy másik ajtót is, mely akkor is jövedelmező lehet nekik, ha a férfi kiesne a kalapból.
Felemelt női hangot hall pár asztallal odébb. Lopva pillant a férfi-nő párosra. Nadae és egy pasas. Figyeli őket egy darabig, nem feltűnően, többször eltekintve mellettük. Ha az a fickó bántani akarná a lányt, akkor több meglepetésre kell számítania, mint amit esetleg látni vél.*
1371. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 14:57:00
Üzenet elküldve: 2015-07-14 14:57:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Ismerősök//
*A pofonra megjön a másik esze. Vagyis a röhögést ennek tudja be. De továbbra is dühös szikrákat hány a másik szemeibe szürkéivel. Kinevetik, s ez tovább húzza az agyát. De mégis egy pengehideg vigyor fut végig arcán.*
- Ki mondta, hogy örökre maradj? Én lennék az első, aki felnyársalna, oly idegesítő vagy. *Vigyorodik továbbra is, de az őszintét mondja, immár nyugodt hangon.* - Maradsz, amíg maradsz. Addig sem kell egyedül lenned. *Hunyorít szemével, de tudja, hogy már nem tudja rávenni. Ez a hajó elúszott. Még egy régi ismerőst nem tud rávenni, hogy csatlakozzon hozzá és…
~Kikhez még?~
Kezeit továbbra is ökölbe szorítja, s haloványan vibrál az idegtől. Fejét lehajtja, ahogy megfordul, s lassan sétálna vissza a férifhoz. Ám a Démon szavai megakasztják lépésében, s gúnyosan elneveti magát.*
- Hogy jobbnak? Oh nem… *Mondja s újra megfordul.* - Azok után, amit ma tett, az első dolgom lenne, hogy láncot veszek neki, s kiszögelem a barlangba. *Vigyorodik el, s közben a korcsra néz.* - Van pár olyan italom, amit szívesen próbálnék ki rajta, mint magamon. Nem kell önként adnia magát. Kicsi, és törékeny. S ezzel is csak még egy söpredéket tüntetek el az életedből.
*Szól fagyos hangon. Újabb éles kacagásba kezd, rekedtes hangján, ahogy meghallja az árát.*
- Azt hiszed, hogy megvenném? *Röhögi el magát újra.* - Akkor inkább vidd, s tegyél, amit akarsz. *Köpi ki szavait, miközben arcán az ideg megrándul, eltorzítva arcát. Újra megfordul, hogy visszatérjen Leonhoz, s onnan a pulthoz menjen. Még hogy megvegye. Vicc az egész. Ez a helyzet az. Ha ő nem is akarja, de úgy tűnik, hogy a férfi igen. Nagyot sóhajt, amikor mellé ér. S még tőle kér kölcsön! Tőle!
Rideg szürkékkel néz fel Leonra. Mozdulatlanul, s csendben áll pár másodpercig. Vérfagyasztó csendben. Végül keze mozdul meg erszénye felé. Kivesz belőle 200 aranynak megfelelő érmét, s odaadja Leon Descobrat nak. *
- A hajódat adtad, hogy szervezkedjek rajta. Nem kell a kamat.
*S valóban így van. Hálás a férfinak, amiért belement üzletébe, s Révészt hozzá adja ehhez. Ha neki meg az kell, hogy szórakozzon egy kis cafkával, hát tessék. Már indulna is el a pult felé, amikor a Démon újra megszólal. Kezei ökölbe szorulnak, s megfagy lépés közbe. Csigalassúan helyezi vissza talpát a Rumos koszos padlójára. Csak a fejét fordítja hátra, közben haját is hátradobja. Ridegen tekint a másikra.*
- Életemben csak egy embert szolgáltam. Kinek képzeled magad, hogy hozzá hasonlítsd magad? Nem tettél semmit, amiért szolgálnom kéne téged. Bizonyítsd, hogy méltó vagy rá. S akkor visszatérhetünk rá. *Ez az utolsó ajánlata. Nem könnyű vele alkudozni, ahogy a Démonnal sem. De ha nem áll kötélnek, akkor nem. A Kapitány volt az egyetlen, akinek engedelmeskedett, s joggal tette ezt. Nem csak mert az atyja volt. Ennél több volt a számára, hiszen atyai szeretetben nevelte fel Oden, Lrehol, Mirekh, s a többiek.*
- Bizonyíts. *Szól még utoljára, miközben összevonja szemeit. Majd újból hátat fordít neki, s elindul a pult irányába. Most már szomjas.*
- De ha kilépsz az ajtón, többet nem látsz.
*Válaszolja még hetykén, mikor a pulthoz ér. - Négy rumot, de azonnal. *Szól, s odadobja a 28 aranyat a pultosnak, ki máris tölti ki neki Rumokat. Gyorsan húzza le mind a négyet. Egyedül.*
*A pofonra megjön a másik esze. Vagyis a röhögést ennek tudja be. De továbbra is dühös szikrákat hány a másik szemeibe szürkéivel. Kinevetik, s ez tovább húzza az agyát. De mégis egy pengehideg vigyor fut végig arcán.*
- Ki mondta, hogy örökre maradj? Én lennék az első, aki felnyársalna, oly idegesítő vagy. *Vigyorodik továbbra is, de az őszintét mondja, immár nyugodt hangon.* - Maradsz, amíg maradsz. Addig sem kell egyedül lenned. *Hunyorít szemével, de tudja, hogy már nem tudja rávenni. Ez a hajó elúszott. Még egy régi ismerőst nem tud rávenni, hogy csatlakozzon hozzá és…
~Kikhez még?~
Kezeit továbbra is ökölbe szorítja, s haloványan vibrál az idegtől. Fejét lehajtja, ahogy megfordul, s lassan sétálna vissza a férifhoz. Ám a Démon szavai megakasztják lépésében, s gúnyosan elneveti magát.*
- Hogy jobbnak? Oh nem… *Mondja s újra megfordul.* - Azok után, amit ma tett, az első dolgom lenne, hogy láncot veszek neki, s kiszögelem a barlangba. *Vigyorodik el, s közben a korcsra néz.* - Van pár olyan italom, amit szívesen próbálnék ki rajta, mint magamon. Nem kell önként adnia magát. Kicsi, és törékeny. S ezzel is csak még egy söpredéket tüntetek el az életedből.
*Szól fagyos hangon. Újabb éles kacagásba kezd, rekedtes hangján, ahogy meghallja az árát.*
- Azt hiszed, hogy megvenném? *Röhögi el magát újra.* - Akkor inkább vidd, s tegyél, amit akarsz. *Köpi ki szavait, miközben arcán az ideg megrándul, eltorzítva arcát. Újra megfordul, hogy visszatérjen Leonhoz, s onnan a pulthoz menjen. Még hogy megvegye. Vicc az egész. Ez a helyzet az. Ha ő nem is akarja, de úgy tűnik, hogy a férfi igen. Nagyot sóhajt, amikor mellé ér. S még tőle kér kölcsön! Tőle!
Rideg szürkékkel néz fel Leonra. Mozdulatlanul, s csendben áll pár másodpercig. Vérfagyasztó csendben. Végül keze mozdul meg erszénye felé. Kivesz belőle 200 aranynak megfelelő érmét, s odaadja Leon Descobrat nak.
*- A hajódat adtad, hogy szervezkedjek rajta. Nem kell a kamat.
*S valóban így van. Hálás a férfinak, amiért belement üzletébe, s Révészt hozzá adja ehhez. Ha neki meg az kell, hogy szórakozzon egy kis cafkával, hát tessék. Már indulna is el a pult felé, amikor a Démon újra megszólal. Kezei ökölbe szorulnak, s megfagy lépés közbe. Csigalassúan helyezi vissza talpát a Rumos koszos padlójára. Csak a fejét fordítja hátra, közben haját is hátradobja. Ridegen tekint a másikra.*
- Életemben csak egy embert szolgáltam. Kinek képzeled magad, hogy hozzá hasonlítsd magad? Nem tettél semmit, amiért szolgálnom kéne téged. Bizonyítsd, hogy méltó vagy rá. S akkor visszatérhetünk rá. *Ez az utolsó ajánlata. Nem könnyű vele alkudozni, ahogy a Démonnal sem. De ha nem áll kötélnek, akkor nem. A Kapitány volt az egyetlen, akinek engedelmeskedett, s joggal tette ezt. Nem csak mert az atyja volt. Ennél több volt a számára, hiszen atyai szeretetben nevelte fel Oden, Lrehol, Mirekh, s a többiek.*
- Bizonyíts. *Szól még utoljára, miközben összevonja szemeit. Majd újból hátat fordít neki, s elindul a pult irányába. Most már szomjas.*
- De ha kilépsz az ajtón, többet nem látsz.
*Válaszolja még hetykén, mikor a pulthoz ér. - Négy rumot, de azonnal. *Szól, s odadobja a 28 aranyat a pultosnak, ki máris tölti ki neki Rumokat. Gyorsan húzza le mind a négyet.
Egyedül.*
1370. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 14:39:07
Üzenet elküldve: 2015-07-14 14:39:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Ismerősök//
*A lány úgy dönt, hogy velük akar tartani. Ez jó, nagyon örül neki Leon, azonban most jön az, aminek lennie kell. Elő is húzná a kardját már rögtön, hogy tegye, amit kimondott és tényleg levágja a férfit, de ekkor jön valami, amire már számított. Végre egy értelmes reakció Nadae-től! Csatt! Hallja a férfi, minek hatására hangosan elkezd nevetni, és közelebb lép. Most jönne ő, méghozzá, hogy beletaposson Aldren arcába csizmájával. de ekkor megint valami, amire nem számít. Megadja magát.* ~Jóvan, így kell ezt!~ *Azonban olyan feltételt szab, amibe normális esetben nem menne bele Leon, hiszen egy hajót vett ennek a pénznek a feléből, most meg költsön ilyen sokat erre a szakadt kis bolondra? Már mondaná is, hogy nem, inkább levágja és ennyi, amikor a férfi tovább folytatja a szavak csűrését, csavarását. Leonnak sokkal könnyebb dolga lenne, ha nem lenne ilyen könnyen befolyásolható, egyszerű lélek. Arre, hogy mire kell neki a lány, féloldalas hiénavigyor szökik fel arcára, mely kissé talán még groteszk hatást is kelthet.*
-Ha tudni akarod! *Néz rá Aldrenre, majd vicsorog is.*
-Nem vagyok olyan mint te! Ha nekem nő kell, akkor kimondom, és nem játszadozok úgy, mint ti Naddal! *Na, végre elmondta a véleményét, amit magában akart tartani, nehogy megsértse a kalózlányt, de most már mindegy. Ezután köp a férfi elé, de egészen meg van nyugodva. Előveszi erszényét, hogy megszámolja pénzét. Úgy tűnik, túl sokat költött a hajóra, mert csak 850 van nála. Szerencsétlen vigyor ül ki arcára, ahogy a két lányon végignéz.*
-Még, hogy semmit nem jelent a pénz, te kutyaszuka fattya! *Nem is nagyon tudja mihez kezdjen.*
-Nos, megvenném, de csak 850 aranyam van! *Nadaera néz, és legkedvesebb mosolyával kér tőle.*
-Tudsz kölcsönadni? Kérlek! Kamatostól visszaadom!
*A lány úgy dönt, hogy velük akar tartani. Ez jó, nagyon örül neki Leon, azonban most jön az, aminek lennie kell. Elő is húzná a kardját már rögtön, hogy tegye, amit kimondott és tényleg levágja a férfit, de ekkor jön valami, amire már számított. Végre egy értelmes reakció Nadae-től! Csatt! Hallja a férfi, minek hatására hangosan elkezd nevetni, és közelebb lép. Most jönne ő, méghozzá, hogy beletaposson Aldren arcába csizmájával. de ekkor megint valami, amire nem számít. Megadja magát.* ~Jóvan, így kell ezt!~ *Azonban olyan feltételt szab, amibe normális esetben nem menne bele Leon, hiszen egy hajót vett ennek a pénznek a feléből, most meg költsön ilyen sokat erre a szakadt kis bolondra? Már mondaná is, hogy nem, inkább levágja és ennyi, amikor a férfi tovább folytatja a szavak csűrését, csavarását. Leonnak sokkal könnyebb dolga lenne, ha nem lenne ilyen könnyen befolyásolható, egyszerű lélek. Arre, hogy mire kell neki a lány, féloldalas hiénavigyor szökik fel arcára, mely kissé talán még groteszk hatást is kelthet.*
-Ha tudni akarod! *Néz rá Aldrenre, majd vicsorog is.*
-Nem vagyok olyan mint te! Ha nekem nő kell, akkor kimondom, és nem játszadozok úgy, mint ti Naddal! *Na, végre elmondta a véleményét, amit magában akart tartani, nehogy megsértse a kalózlányt, de most már mindegy. Ezután köp a férfi elé, de egészen meg van nyugodva. Előveszi erszényét, hogy megszámolja pénzét. Úgy tűnik, túl sokat költött a hajóra, mert csak 850 van nála. Szerencsétlen vigyor ül ki arcára, ahogy a két lányon végignéz.*
-Még, hogy semmit nem jelent a pénz, te kutyaszuka fattya! *Nem is nagyon tudja mihez kezdjen.*
-Nos, megvenném, de csak 850 aranyam van! *Nadaera néz, és legkedvesebb mosolyával kér tőle.*
-Tudsz kölcsönadni? Kérlek! Kamatostól visszaadom!
1369. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 14:19:15
Üzenet elküldve: 2015-07-14 14:19:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ismerősök//
*A hamis szavak hallatán, kis híján elneveti magát. Még hogy szeretet. Ezt Leon sem gondolhatta komolyan. Valószínűleg csak egyetlen helyen szeretné a korcsot, mégpedig az ágyában, széttárt lábakkal. Ezt a kegyet viszont nem adja meg neki, ahogyan arra sem veszi a fáradtságot, hogy elvilágosítsa a naiv nyomorékot, ki immáron karja szorításában nyugtalankodik. Esze ágában sincs elengedni szolgáját, kit oly nagy gonddal sikerült ismét megkaparintania. Hallgat és nem ereszt, sőt, minden egyes szóval egyre jobban szorítja magához a gyámoltalan dögöt. Az sem érdekli, ha ezzel fájdalmat okoz neki. A szeretet elvégre fáj. Jobban, mint bármi más.
Nadae azonban láthatóan, s még érezhetően is megelégeli mindezt. A pofon nagyot csattan Aldren képén. Kissé oldalra is mozdítja arcát, mely vöröses színt ölt. A férfinek sem kell több. Ledobva puhány köntösét elneveti magát, mit sem törődve semmivel. Hiszen már vége. Véget kell vetni ennek az esztelen szerepnek, megszabadulva minden kínjától. Fájtak neki a hallottak, nagyon is, ugyanakkor ki ő, ha nem képes legyőzni holmi érzelmeket? Ha nem tud túljutni rajtuk, legalább a közönség kedvéért? Ki ő, ha hagyja, hogy ilyesmik befolyásolják tetteit? Ez a pofon észhez térítette, nem is kicsit. Még ő maga is belátja, hogy szüksége volt erre, most pedig elégedetten vigyorog a boszorkára, majd Leonra is.*
- Valamit félre értesz, Nadae. Egyetlen kis csoport már nem nyújt nekem sokáig megnyugvást. Ez a lány is csak azért van még velem, mert megjelent Véreb, aki felkeltette az érdeklődésemet. Különben hagytam volna a hajón, engedve, hogy azt tegyenek vele a matrózok, amit akarnak. És te, ki játssza itt a hős lovagot… Ne mond, hogy nem azért akarod védeni ezt a szolgalelkűt, hogy kiélhesd rajta vágyaid, remélve, hogy hőstetted után önként adja magát? Jobbnak hiszed magad, holott csak alantas söpredék vagy *- mondja fennhangon, Nadae korábbi kiabálásával megegyező hangerővel.
Egy kissé elgondolkozik. Talán mégis keresni kellene valakit. Valaki mást, akiből új állatkát faraghat, vagy egy jó kiállású szolgát. Nem egy koszos, összevert senkit, kiben még annyi sem volt, hogy néhány órát kitartson anélkül, hogy megtörne. Mégis hol az a híres nemesi büszkeség, melyről annyit hallani? Az itteni kocsmalakókban több a tartás.*
- Ezer és ötven arany. Ennyit akarok. És akkor vihetitek a lányt oda, ahová csak akarjátok.
*Ezer a lány ára, ötven pedig az, amit nem is oly rég adott neki. Ha kifizetik, készségesen elereszti a fruskát, hagyva, hogy esetlegesen újra kiszolgáltassa magát, ezúttal teljesen önszántából.*
- S hogy mit akarok tőled, Nadae? Hogy te légy új szolgám. Minden daccal és szabadlelkűséggel, ami benned rejlik. Akkor pedig megvédelek, ahogy akartad. Testőröd leszek, míg készségesen szolgálsz, ha úgy hozza óhajom *- ajánl még egy alkut, ezúttal a némbernek, nem pedig Leonnak.*
*A hamis szavak hallatán, kis híján elneveti magát. Még hogy szeretet. Ezt Leon sem gondolhatta komolyan. Valószínűleg csak egyetlen helyen szeretné a korcsot, mégpedig az ágyában, széttárt lábakkal. Ezt a kegyet viszont nem adja meg neki, ahogyan arra sem veszi a fáradtságot, hogy elvilágosítsa a naiv nyomorékot, ki immáron karja szorításában nyugtalankodik. Esze ágában sincs elengedni szolgáját, kit oly nagy gonddal sikerült ismét megkaparintania. Hallgat és nem ereszt, sőt, minden egyes szóval egyre jobban szorítja magához a gyámoltalan dögöt. Az sem érdekli, ha ezzel fájdalmat okoz neki. A szeretet elvégre fáj. Jobban, mint bármi más.
Nadae azonban láthatóan, s még érezhetően is megelégeli mindezt. A pofon nagyot csattan Aldren képén. Kissé oldalra is mozdítja arcát, mely vöröses színt ölt. A férfinek sem kell több. Ledobva puhány köntösét elneveti magát, mit sem törődve semmivel. Hiszen már vége. Véget kell vetni ennek az esztelen szerepnek, megszabadulva minden kínjától. Fájtak neki a hallottak, nagyon is, ugyanakkor ki ő, ha nem képes legyőzni holmi érzelmeket? Ha nem tud túljutni rajtuk, legalább a közönség kedvéért? Ki ő, ha hagyja, hogy ilyesmik befolyásolják tetteit? Ez a pofon észhez térítette, nem is kicsit. Még ő maga is belátja, hogy szüksége volt erre, most pedig elégedetten vigyorog a boszorkára, majd Leonra is.*
- Valamit félre értesz, Nadae. Egyetlen kis csoport már nem nyújt nekem sokáig megnyugvást. Ez a lány is csak azért van még velem, mert megjelent Véreb, aki felkeltette az érdeklődésemet. Különben hagytam volna a hajón, engedve, hogy azt tegyenek vele a matrózok, amit akarnak. És te, ki játssza itt a hős lovagot… Ne mond, hogy nem azért akarod védeni ezt a szolgalelkűt, hogy kiélhesd rajta vágyaid, remélve, hogy hőstetted után önként adja magát? Jobbnak hiszed magad, holott csak alantas söpredék vagy *- mondja fennhangon, Nadae korábbi kiabálásával megegyező hangerővel.
Egy kissé elgondolkozik. Talán mégis keresni kellene valakit. Valaki mást, akiből új állatkát faraghat, vagy egy jó kiállású szolgát. Nem egy koszos, összevert senkit, kiben még annyi sem volt, hogy néhány órát kitartson anélkül, hogy megtörne. Mégis hol az a híres nemesi büszkeség, melyről annyit hallani? Az itteni kocsmalakókban több a tartás.*
- Ezer és ötven arany. Ennyit akarok. És akkor vihetitek a lányt oda, ahová csak akarjátok.
*Ezer a lány ára, ötven pedig az, amit nem is oly rég adott neki. Ha kifizetik, készségesen elereszti a fruskát, hagyva, hogy esetlegesen újra kiszolgáltassa magát, ezúttal teljesen önszántából.*
- S hogy mit akarok tőled, Nadae? Hogy te légy új szolgám. Minden daccal és szabadlelkűséggel, ami benned rejlik. Akkor pedig megvédelek, ahogy akartad. Testőröd leszek, míg készségesen szolgálsz, ha úgy hozza óhajom *- ajánl még egy alkut, ezúttal a némbernek, nem pedig Leonnak.*
1368. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 13:52:08
Üzenet elküldve: 2015-07-14 13:52:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Ismerősök//
*Nem hisz semmit. Ez rá is igaz. Soha többé nem kéne látnia a férfit, se találkoznia vele. Ez volt életének a záloga. Most mégis itt áll, s vele beszélget. De a következmények már rég nem érdekli. A Kapitány már halott, a másikat meg bármikor kicsinálhatja.
Leon továbbra se érti, hogy mit miért tesz. De úgy tűnik, hogy feldühödik, ahogy a Démon magához vonja a kis lány testét. Nagyot sóhajt, ahogy meglátja a másik hősködését, s meghallja annak szavait. Ami továbbra is csak nevetést vált ki belőle.
~Szeretni?~
De szavai célt érnek. Ha másnál nem is, akkor a korcsnál biztos. De amaz naivitása is szórakoztatja. Még hogy szeretni. Talán Leon jól bánna vele, ki tudja. Neki csak egy valamire kell.
Vagy keresztbe tesz ezzel a Démonnak, vagy maga mellé állítja. Csak egy eszköz jelenleg a kezébe, semmi több.
A férfi arca elkomorodik. Látja hogy válik egyre sötétebbé sárga íriszei, s hogy szomorodik el. Látja rajta, hogy igazat ad neki, de továbbra sem tesz életéért semmit. Csak sajnáltatja magát. Nadae szemei szikrákat hánynak. Ahogy magához húzza, s kényszeríti a másikat. Nem, nem ez húzza fel. Hanem a másikban maradt naivitás. Leon szavai mellett indul meg dühösen a férfi felé. Már nem érdekli, ha amaz újra belé mártja a kést. Nem, már nem érdekli. Elé lépve nem zavarja a csöppnyi lány, ahogy köztük áll. Véres keze meglendül, s egyenes a Démon arcának irányába csap vele. Pofonra készül, de nem tudja, hogy el fogja-e találni.*
-Nyögd már ki, hogy mit akarsz. *Sziszegi dühösen fogai közül. Nem tudja mi történt a férfival a
múltjában, ez tény. Sose tudta, sose érdekelte.*
- Nem fogok tőled sosem bocsánatot kérni. A szavak nincs súlyuk, tudod jól! Felajánlottam, hogy tartozz valahova, Aldren! Hogy a benned lévő ürességet pótold! Hát nem erre vágytál? *Kiabálja, ahogy a férfi előtt áll.* - S te gyáván továbbra is csak megfutamodnál? Meddig tartana, amíg ez a kölyök is magadra hagy, mh?
*Kezei továbbra is ökölbe szorítva tartja. Remegnek kezei, lassan remeg egész teste a dühtől, ahogy látja, hogy futamodna meg, minden alkalommal. Legszívesebben hagyná az egészet a fenébe. Maga sem tudja, hogy miért foglalkozik vele. Miért áll itt előtte. Nem tudja, hogy Leonnak van-e igaza, s csak a nőt akarja magának. De a korcs egyértelműsítette szándékát.*
*Nem hisz semmit. Ez rá is igaz. Soha többé nem kéne látnia a férfit, se találkoznia vele. Ez volt életének a záloga. Most mégis itt áll, s vele beszélget. De a következmények már rég nem érdekli. A Kapitány már halott, a másikat meg bármikor kicsinálhatja.
Leon továbbra se érti, hogy mit miért tesz. De úgy tűnik, hogy feldühödik, ahogy a Démon magához vonja a kis lány testét. Nagyot sóhajt, ahogy meglátja a másik hősködését, s meghallja annak szavait. Ami továbbra is csak nevetést vált ki belőle.
~Szeretni?~
De szavai célt érnek. Ha másnál nem is, akkor a korcsnál biztos. De amaz naivitása is szórakoztatja. Még hogy szeretni. Talán Leon jól bánna vele, ki tudja. Neki csak egy valamire kell.
Vagy keresztbe tesz ezzel a Démonnak, vagy maga mellé állítja. Csak egy eszköz jelenleg a kezébe, semmi több.
A férfi arca elkomorodik. Látja hogy válik egyre sötétebbé sárga íriszei, s hogy szomorodik el. Látja rajta, hogy igazat ad neki, de továbbra sem tesz életéért semmit. Csak sajnáltatja magát. Nadae szemei szikrákat hánynak. Ahogy magához húzza, s kényszeríti a másikat. Nem, nem ez húzza fel. Hanem a másikban maradt naivitás. Leon szavai mellett indul meg dühösen a férfi felé. Már nem érdekli, ha amaz újra belé mártja a kést. Nem, már nem érdekli. Elé lépve nem zavarja a csöppnyi lány, ahogy köztük áll. Véres keze meglendül, s egyenes a Démon arcának irányába csap vele. Pofonra készül, de nem tudja, hogy el fogja-e találni.*
-Nyögd már ki, hogy mit akarsz. *Sziszegi dühösen fogai közül. Nem tudja mi történt a férfival a
múltjában, ez tény. Sose tudta, sose érdekelte.*
- Nem fogok tőled sosem bocsánatot kérni. A szavak nincs súlyuk, tudod jól! Felajánlottam, hogy tartozz valahova, Aldren! Hogy a benned lévő ürességet pótold! Hát nem erre vágytál? *Kiabálja, ahogy a férfi előtt áll.* - S te gyáván továbbra is csak megfutamodnál? Meddig tartana, amíg ez a kölyök is magadra hagy, mh?
*Kezei továbbra is ökölbe szorítva tartja. Remegnek kezei, lassan remeg egész teste a dühtől, ahogy látja, hogy futamodna meg, minden alkalommal. Legszívesebben hagyná az egészet a fenébe. Maga sem tudja, hogy miért foglalkozik vele. Miért áll itt előtte. Nem tudja, hogy Leonnak van-e igaza, s csak a nőt akarja magának. De a korcs egyértelműsítette szándékát.*
1367. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 13:41:34
Üzenet elküldve: 2015-07-14 13:41:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Ismerősök//
*El indul gazdája felé és mikor meggondolná magát már késő, mert az elkapja és magához szorítja erősen, egyik kezével még a lány fejét a mellkasához is fogja. Hallja a lány szavait, hogy magukkal vinnék, majd hallja a Leon szavait is, aki úgy néz ki ismét megvédené őt és vége lehetne szenvedéseinek, mert az is biztos, hogy gazdája nem lesz végig ilyen kedves vele, mint most. Kezeivel próbálja magát ellökni, de valószínű nem sikerül neki, mert Aldrus makacsul ragaszkodik hozzá már, a lány szavaiból kivéve kedvtelésből és h ne legyen annyira egyedül... de ez akkor sem mentség arra, ahogy bánik vele. Kezd dühös enni magára, hogy közelebb lépett, de legalább a belső hang már nem zaklatja tovább.*
-Én... én... *kezdi félénken, majd hangosan határozottan folytatja és próbálja hátra fordítani a fejét* Velük akarok menni! ~Mit képzelsz magadról Hercegnő? Ezt nagyon meg fogod bánni, ha átveszem az irányítást!~
-Engedj el, nem vagyok a Vérebed és én nem akarok veled maradni többet, te sose szerettél engem és most sem szeretsz! *Fakadnak ki belőle érzései.*
*El indul gazdája felé és mikor meggondolná magát már késő, mert az elkapja és magához szorítja erősen, egyik kezével még a lány fejét a mellkasához is fogja. Hallja a lány szavait, hogy magukkal vinnék, majd hallja a Leon szavait is, aki úgy néz ki ismét megvédené őt és vége lehetne szenvedéseinek, mert az is biztos, hogy gazdája nem lesz végig ilyen kedves vele, mint most. Kezeivel próbálja magát ellökni, de valószínű nem sikerül neki, mert Aldrus makacsul ragaszkodik hozzá már, a lány szavaiból kivéve kedvtelésből és h ne legyen annyira egyedül... de ez akkor sem mentség arra, ahogy bánik vele. Kezd dühös enni magára, hogy közelebb lépett, de legalább a belső hang már nem zaklatja tovább.*
-Én... én... *kezdi félénken, majd hangosan határozottan folytatja és próbálja hátra fordítani a fejét* Velük akarok menni! ~Mit képzelsz magadról Hercegnő? Ezt nagyon meg fogod bánni, ha átveszem az irányítást!~
-Engedj el, nem vagyok a Vérebed és én nem akarok veled maradni többet, te sose szerettél engem és most sem szeretsz! *Fakadnak ki belőle érzései.*
1366. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 13:21:10
Üzenet elküldve: 2015-07-14 13:21:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Ismerősök//
*Az történik, amitől a legjobban félt. Reydis a férfihez akar tartozni, és nem Leonhoz és újdonsült bandájához. Azonban, mielőtt magához rántaná Aldren, a kalóz látja a könnyeket a szemében, és a "nem" szócska is elég meggyőzőnek hat, bár ki tudja mire mondta. Ezután jön a nyálas szónoklat, amitől Leonnak először felfordulna a gyomra, meg, hát nem is ért belőle semmit, lévén, nem ismeri a történetet, de a vége megfogja őt. Abban van valami, ami a kalóznak újra visszaadja a bizakodást, és elnézve Reydist, biztos benne, hogy a lány nem akar ehhez az őrülthöz tartozni.* ~Nagy levegő!~ *Fújja ki magából a feszültséget, ami összegyűlt az iménti nap alatt. Majd ujjával Aldra és a kutyalányra mutat.*
-Ez nem jelent semmit! Magadhoz húztad, és esélye sem volt! *Mondja vicsorogva Leon. Majd dühösen dobbant lábával.*
-Engedd el, és mondja ki ő maga, hogy veled, az őrülttel akar-e lenni, aki megkínozta, vagy velünk, akik szeretni fogjuk, és vigyázunk rá? *Reydisre néz.*
-Mond ki Reydis! Mondd, hogy velem tartasz és kiváglak a karjaiból! *Leon tehetetlenségében a földre köp, majd forrongva néz a férfire.*
-Te pedig légy férfi, és szerezz magadnak nőt, aki szeret, ne kínzással akard már elérni! Ilyen puha a farkad? *Röhög rá, majd a férfi felé rúg. Noha az messze van, így csak a levegőbe lóbálja a lábát. Csupán csak idegességében tett mozdulat, nem több. Bosszúsan néz Nadra is, hiszen most úgy gondolja, hogy képtelen lezárni a múltját. Pedig mennyivel könnyebb lenne, ha odamennének, lenyesnék a karját, aztán bedobnák a tengerbe a férfit. Mást úgysem érdemel. Idegesen dobol lábával, közben visszatér tekintete a Kutyusra és jelenlegi gazdájára, akinek Leon szerint már nagyon kijárna egy pofon.* ~Hisztis csürhe!~
*Az történik, amitől a legjobban félt. Reydis a férfihez akar tartozni, és nem Leonhoz és újdonsült bandájához. Azonban, mielőtt magához rántaná Aldren, a kalóz látja a könnyeket a szemében, és a "nem" szócska is elég meggyőzőnek hat, bár ki tudja mire mondta. Ezután jön a nyálas szónoklat, amitől Leonnak először felfordulna a gyomra, meg, hát nem is ért belőle semmit, lévén, nem ismeri a történetet, de a vége megfogja őt. Abban van valami, ami a kalóznak újra visszaadja a bizakodást, és elnézve Reydist, biztos benne, hogy a lány nem akar ehhez az őrülthöz tartozni.* ~Nagy levegő!~ *Fújja ki magából a feszültséget, ami összegyűlt az iménti nap alatt. Majd ujjával Aldra és a kutyalányra mutat.*
-Ez nem jelent semmit! Magadhoz húztad, és esélye sem volt! *Mondja vicsorogva Leon. Majd dühösen dobbant lábával.*
-Engedd el, és mondja ki ő maga, hogy veled, az őrülttel akar-e lenni, aki megkínozta, vagy velünk, akik szeretni fogjuk, és vigyázunk rá? *Reydisre néz.*
-Mond ki Reydis! Mondd, hogy velem tartasz és kiváglak a karjaiból! *Leon tehetetlenségében a földre köp, majd forrongva néz a férfire.*
-Te pedig légy férfi, és szerezz magadnak nőt, aki szeret, ne kínzással akard már elérni! Ilyen puha a farkad? *Röhög rá, majd a férfi felé rúg. Noha az messze van, így csak a levegőbe lóbálja a lábát. Csupán csak idegességében tett mozdulat, nem több. Bosszúsan néz Nadra is, hiszen most úgy gondolja, hogy képtelen lezárni a múltját. Pedig mennyivel könnyebb lenne, ha odamennének, lenyesnék a karját, aztán bedobnák a tengerbe a férfit. Mást úgysem érdemel. Idegesen dobol lábával, közben visszatér tekintete a Kutyusra és jelenlegi gazdájára, akinek Leon szerint már nagyon kijárna egy pofon.* ~Hisztis csürhe!~
1365. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 13:00:20
Üzenet elküldve: 2015-07-14 13:00:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ismerősök//
*Esze ágában sincs csúfítani szolgáját csak azért, hogy az nagyobbat tudjon harapni. Ez még viccnek is rossz, főleg, hogy akkor nagyobb veszélyt jelenten gazdájára is, ki mindeddig abba bele sem gondolt, hogy mit művelhetne vele is, amennyiben megtámadná. De nem. Abban biztos, hogy Véreb nem tenne ilyet, márpedig Hercegnő nem lenne képes efféle lépésre. Tehát marad a biztos nyugalom azt illetően, hogy bizony sértetlen marad, bármit is tenne a szerencsétlennel. Szavai pedig láthatóan elég hatásosak, már ami Leont illeti. A férfi bizonytalanodni látszik, elég erősen, melynek hangot is ad. Azt azért nem mondaná, hogy semmi sem működik ellene. Miket mond, pusztán szavak. Magabiztos kijelentések, melyeknek már azért is van ereje, mert a másik elhiszi. Erről szól ez az egész. A lényeg, hogy ellenfele elhiggye azt, amit mond, ezzel maga alatt vágva a fát, vagy törve a követ, vagy akármi más.*
- Nem hiszek én semmit *- vonja meg vállát egyszerűen.
A hitből már kinőtt. Nem lehet hinni semmiben, mert ha hitt volna, akkor azt állította volna, hogy az ominózus eset után soha többé nem találkozik a boszorkával. És lám, mégis itt vannak, egyazon helyen, egyazon bűzös levegőt szagolva, miközben szavakat vágnak egymás fejéhez, minden bizonnyal hasztalanul. A némber kérdésére nem is válaszol. Tudja ő jól, hogy miért volt ott, ahol. Hogy miért állt atyja szolgálatába, s miért tette azt, amit. Akkor sem igazán a pénz foglalkoztatta. Persze jó volt, hogy volt, hiszen mellőzhette a koplalást, mégis más volt az ok. Tartozott valahova. Olyasmit élt meg akkor, mit előtte sohasem. S bár Nadae nincs tisztában múltjával, okát minden bizonnyal tudja.
Végre foglalkozhat Hercegnővel is. Kedvesen szólítja, karját felé nyújtva, remélve, hogy elfogadja azt. Ha egy szóból nem, hát kettőből. A határozott nem hideg sokként éri eleinte. Karját ennek ellenére nem ereszti, kéri újra, melyhez már az illetéktelen némbernek is van hozzászólása. Be kell ismernie, szavaiban ott lappangott a múlt, ennek ellenére most nem célzásként szánta. Mégis, a másiknak igaza van. Nem vált volna azzá, aki most, ha az nem történik meg. Ha nem válik újra kivetetté. Ha nem veszít el újra valami fontosat, akkori önmagával együtt. A nagy monológ fájón érinti a félvért. Arca elkomorul, szomorúsága azonban nem tűnik el. Sőt, mintha minden egyes szóval csak mélyebb lenne, sötétté változtatva aranyszín pillantását. Ő mást érzett akkor. Teljesen mást, arról nem is beszélve, hogy Nadae teljesen kiforgatja azt, mint ami a való volt. Mert kihagyta a lényeges dolgokat. Mégis, szavai tőrként hatolnak az egyébként is megcsonkított lélek maradványába. Mert igaza van. A férfi hiányt érez és érzett is mindenkor. Az a nem pedig úgy tűnik, tovább fokozza ezen érzést, a nőstényördög legnagyobb örömére.
Valami azonban mégis történik. Reydis megindul felé, míg a kalóz beszél, elég közel érve Aldrenhez ahhoz, hogy az érte tudjon kapni, magához rántva őt. Így Nadae mondhat akármit. A szolga urával marad, nem vitás. Nem is ereszti őt, karjával átöleli, magához húzva, miközben fejét mellkasához szorítja.*
- Mint láthatod, ő velem jön, Nadae. Mégis… igazad van. Köszönöm! *- ejti ki megkönnyebbülten a szavakat.
Mégis van hát remény. Nem marad teljesen magára, hogy új áldozatot kelljen keresnie, hosszadalmas fáradozások során.*
*Esze ágában sincs csúfítani szolgáját csak azért, hogy az nagyobbat tudjon harapni. Ez még viccnek is rossz, főleg, hogy akkor nagyobb veszélyt jelenten gazdájára is, ki mindeddig abba bele sem gondolt, hogy mit művelhetne vele is, amennyiben megtámadná. De nem. Abban biztos, hogy Véreb nem tenne ilyet, márpedig Hercegnő nem lenne képes efféle lépésre. Tehát marad a biztos nyugalom azt illetően, hogy bizony sértetlen marad, bármit is tenne a szerencsétlennel. Szavai pedig láthatóan elég hatásosak, már ami Leont illeti. A férfi bizonytalanodni látszik, elég erősen, melynek hangot is ad. Azt azért nem mondaná, hogy semmi sem működik ellene. Miket mond, pusztán szavak. Magabiztos kijelentések, melyeknek már azért is van ereje, mert a másik elhiszi. Erről szól ez az egész. A lényeg, hogy ellenfele elhiggye azt, amit mond, ezzel maga alatt vágva a fát, vagy törve a követ, vagy akármi más.*
- Nem hiszek én semmit *- vonja meg vállát egyszerűen.
A hitből már kinőtt. Nem lehet hinni semmiben, mert ha hitt volna, akkor azt állította volna, hogy az ominózus eset után soha többé nem találkozik a boszorkával. És lám, mégis itt vannak, egyazon helyen, egyazon bűzös levegőt szagolva, miközben szavakat vágnak egymás fejéhez, minden bizonnyal hasztalanul. A némber kérdésére nem is válaszol. Tudja ő jól, hogy miért volt ott, ahol. Hogy miért állt atyja szolgálatába, s miért tette azt, amit. Akkor sem igazán a pénz foglalkoztatta. Persze jó volt, hogy volt, hiszen mellőzhette a koplalást, mégis más volt az ok. Tartozott valahova. Olyasmit élt meg akkor, mit előtte sohasem. S bár Nadae nincs tisztában múltjával, okát minden bizonnyal tudja.
Végre foglalkozhat Hercegnővel is. Kedvesen szólítja, karját felé nyújtva, remélve, hogy elfogadja azt. Ha egy szóból nem, hát kettőből. A határozott nem hideg sokként éri eleinte. Karját ennek ellenére nem ereszti, kéri újra, melyhez már az illetéktelen némbernek is van hozzászólása. Be kell ismernie, szavaiban ott lappangott a múlt, ennek ellenére most nem célzásként szánta. Mégis, a másiknak igaza van. Nem vált volna azzá, aki most, ha az nem történik meg. Ha nem válik újra kivetetté. Ha nem veszít el újra valami fontosat, akkori önmagával együtt. A nagy monológ fájón érinti a félvért. Arca elkomorul, szomorúsága azonban nem tűnik el. Sőt, mintha minden egyes szóval csak mélyebb lenne, sötétté változtatva aranyszín pillantását. Ő mást érzett akkor. Teljesen mást, arról nem is beszélve, hogy Nadae teljesen kiforgatja azt, mint ami a való volt. Mert kihagyta a lényeges dolgokat. Mégis, szavai tőrként hatolnak az egyébként is megcsonkított lélek maradványába. Mert igaza van. A férfi hiányt érez és érzett is mindenkor. Az a nem pedig úgy tűnik, tovább fokozza ezen érzést, a nőstényördög legnagyobb örömére.
Valami azonban mégis történik. Reydis megindul felé, míg a kalóz beszél, elég közel érve Aldrenhez ahhoz, hogy az érte tudjon kapni, magához rántva őt. Így Nadae mondhat akármit. A szolga urával marad, nem vitás. Nem is ereszti őt, karjával átöleli, magához húzva, miközben fejét mellkasához szorítja.*
- Mint láthatod, ő velem jön, Nadae. Mégis… igazad van. Köszönöm! *- ejti ki megkönnyebbülten a szavakat.
Mégis van hát remény. Nem marad teljesen magára, hogy új áldozatot kelljen keresnie, hosszadalmas fáradozások során.*
1364. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 12:25:22
Üzenet elküldve: 2015-07-14 12:25:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Ismerősök//
*A kibontakozó jelenet már a nevetség határát súrolja.
~Mégis mit csinálok? Mire jó ez nekem?
Egyértelmű, hogy a férfi még pikkel rá. Ő meg természetesen fél tőle, a pár perccel ezelőtti „játékuk” csak azon düh eredménye volt, melyet a korcs harapása váltott ki belőle. S persze a korcsról is hamar megkapja a válaszát, hogy mi is ő.
~Egy kettős személyiségű őrült. Nem is rossz. Az egyiket a halálig lehet kínozni, ahogy sípit, s sír, a másikkal meg bármit meg lehet tetetni. S még torkot is harap.
Vigyorodik el, miközben elereszti a férfi karját. Nem, már nem állítja meg. Kezd lenyugodni, habár szíve még mindig hevesen ver. Ritkán izgatják fel ennyire. Vagyis nem. Lobbanékonysága kiszámítatlan. Pillanatok alatt képes idegessé válni, de ez olyan hirtelen múlik is el, hogy vagy végtelennek tűnő örömre váltsa, vagy letargiába, amit persze a rumba fojt azon nyomban.*
- Vérebnek ki lehetne hegyezni a fogait. Jobban harapna tőle.
*Kacarássza, miközben a hasát fogja. Vére csobogása elállni látszik. Még egy gyors mozdulattal a további vörös nedvet lesepri kezéről. Ami pedig az ujján maradt, azt beveszi szájába. Halkan csócsálja azokat, ízlelgeti vérének ízét. Amit nem is talál olyan rossznak, erre mindig rá kell jönnie. Kicsit savanykás, de azért még ehető, vagy épp iható. Ezért is félti annyira. Ujjbegyeit egyenként tisztítja meg, miközben ártatlan tekintettel mered a Démonra, s annak további ellenkezésére. Fejét nem mozgatja, csak szemeivel tekint fel. Vállait könnyedén vonja meg, s tekint a másik férfira. Akin látszik, hogy hülyének nézi a lányt. Ha tudná, mennyire igaza van, de neki is csak vállát vonogatja. S közbe szemeit megforgatja, ahogy a Démonra néz.*
- Ja persze. Mert ellened semmi sem megy, mi? *Sziszegi, ahogy lassan visszakúszik mellkasába a már jól ismert düh. Nehezen viseli a visszautasítást, még akkor is, ha teljesen értelmetlen, s összezavarodott állapotba ajánlj fel valamit. Majd harsányan kacag fel.*
- Azt hiszed, hogyha kilépsz azon az ajtón, *Mutat a Rumos bejáratára.* - Akkor valaha még viszont fogsz látni?
*Hasát fogja meg, ahol érzi a régi seb fájdalmait, miközben elneveti magát. Ha az utóbbi időben ért valamihez, akkor az az álca, s hogy miként vegyüljön el. S hogy miként ne találják meg. Főleg olyanok, akikkel többet nem akar találkozni. S ha kilép a másik az ajtón, élete hátralévő részében árgus szemekkel fogja lesni, hogy többet ne találhassa meg. Egyszer vétkezett, mégpedig ma. Többet nem fog. De a következő mondat szöget üt a fejébe.*
- Miért akartál kalózkodni, ha a pénz nem foglalkoztat? *Szemöldöke láthatóan kérdőjelet formáz, ahogy felvonja. Számára ez logikátlan. Egykor őt a haszon, a nyereség hajtotta. A kincsek, a csillogó arany, a drágakövek. Ebből párat megtartott ujjain, csuklóján, melyek dallamosan csörögnek.
Félrehajtott fejjel figyeli, ahogy megszólítja, már-már kedvesen a kis korcsot. Közben Leon mellé sétál, s megpaskolgatja annak hátát, tisztának tűnő kezével. Hogy miért is? Nem tudja.
A Démon szavai újabb nevetésre készteti. Bár a szavakat nem hozzá intézi, mégis neki irányulnak. Ám kacagása nem jókedvű. Inkább epés, s gonoszkás.*
- Jaj, menj már! *Kiált a másik után.* - Igazából még köszönetet is mondhatnál. *Fejezi be hirtelen a nevetést, mintha késsel vágták volna el. Tekintete metsző hideggé válik, úgy mint az imént. Szavai olyanok, mint a megfagyott vízcseppek, melyek keményen koppannak a padlón.*
- Ha akkor nem teszek neked keresztbe, akkor most nem lennél olyan, amilyen. Maradtál volna a naiv, álszent figura. Aki azt hiszi, hogy egy hajón mennyire jó szolgálni, csak azért, mert valaki szeretett. Te mondtad, hogy nem szereted a pénzt. Mit kezdtél volna ott, így, mh? Egy rakás haszonleső között, kiket csak az tartott vissza, hogy volt egy jó Kapitánya? Akik öltek, gyilkoltak, csak azért, hogy minél több csillogó dolgot lássanak. Akik kegyetlenül lemészároltak egy másik kalózbandát is, ha kellett. *S még véletlenül sem említi meg, hogy ettől függetlenül milyen összetartás volt közöttük. S hogy a legénység minden tagja a végsőkig elment volna a másik életének megvédéséért.* - De jó. Menj csak vissza poshadt, sivár életedbe. Tedd, amit most is. Gúnyolódj másokon, taszíts szolgaságba másokat. Azt hiszed, hogy örömöd leled benne, pedig csak a hiányt akarod ezzel pótolni. Azt a hiányt, melyet igen, én hoztam rád. Amit sose fogsz tudni pótolni. Menj csak.
*Sziszegi szavait dühösen. Kezei ökölbe szorulnak, ahogy a makacs férfi hátát nézi.*
- S szenvedj életed hátralévő részében magányosan. De látod,még ő sem tart veled, az akit annyira magadhoz akarsz önzőn láncolni. A lány velünk marad. *Jelenti ki, szinte ellentmondást nem tűrően.* - Próbálkozhatunk harccal, tessék. Kiállok ellened. De ő marad. Ha kell neked, maradj te is. Ha nem… Akkor éld tovább szánalmas életedet, keresd az utadat, melyet sose fogsz megtalálni. *Ritkán beszél a kalózlány ilyen nyíltan, egyenesen. S ridegen. Nem ő hozzá illik, de most tényleg kihozták sodrából. Ez az a viselkedés, mely végképp összezavarhatja azokat, kik régóta ismerik őt.*
*A kibontakozó jelenet már a nevetség határát súrolja.
~Mégis mit csinálok? Mire jó ez nekem?
Egyértelmű, hogy a férfi még pikkel rá. Ő meg természetesen fél tőle, a pár perccel ezelőtti „játékuk” csak azon düh eredménye volt, melyet a korcs harapása váltott ki belőle. S persze a korcsról is hamar megkapja a válaszát, hogy mi is ő.
~Egy kettős személyiségű őrült. Nem is rossz. Az egyiket a halálig lehet kínozni, ahogy sípit, s sír, a másikkal meg bármit meg lehet tetetni. S még torkot is harap.
Vigyorodik el, miközben elereszti a férfi karját. Nem, már nem állítja meg. Kezd lenyugodni, habár szíve még mindig hevesen ver. Ritkán izgatják fel ennyire. Vagyis nem. Lobbanékonysága kiszámítatlan. Pillanatok alatt képes idegessé válni, de ez olyan hirtelen múlik is el, hogy vagy végtelennek tűnő örömre váltsa, vagy letargiába, amit persze a rumba fojt azon nyomban.*
- Vérebnek ki lehetne hegyezni a fogait. Jobban harapna tőle.
*Kacarássza, miközben a hasát fogja. Vére csobogása elállni látszik. Még egy gyors mozdulattal a további vörös nedvet lesepri kezéről. Ami pedig az ujján maradt, azt beveszi szájába. Halkan csócsálja azokat, ízlelgeti vérének ízét. Amit nem is talál olyan rossznak, erre mindig rá kell jönnie. Kicsit savanykás, de azért még ehető, vagy épp iható. Ezért is félti annyira. Ujjbegyeit egyenként tisztítja meg, miközben ártatlan tekintettel mered a Démonra, s annak további ellenkezésére. Fejét nem mozgatja, csak szemeivel tekint fel. Vállait könnyedén vonja meg, s tekint a másik férfira. Akin látszik, hogy hülyének nézi a lányt. Ha tudná, mennyire igaza van, de neki is csak vállát vonogatja. S közbe szemeit megforgatja, ahogy a Démonra néz.*
- Ja persze. Mert ellened semmi sem megy, mi? *Sziszegi, ahogy lassan visszakúszik mellkasába a már jól ismert düh. Nehezen viseli a visszautasítást, még akkor is, ha teljesen értelmetlen, s összezavarodott állapotba ajánlj fel valamit. Majd harsányan kacag fel.*
- Azt hiszed, hogyha kilépsz azon az ajtón, *Mutat a Rumos bejáratára.* - Akkor valaha még viszont fogsz látni?
*Hasát fogja meg, ahol érzi a régi seb fájdalmait, miközben elneveti magát. Ha az utóbbi időben ért valamihez, akkor az az álca, s hogy miként vegyüljön el. S hogy miként ne találják meg. Főleg olyanok, akikkel többet nem akar találkozni. S ha kilép a másik az ajtón, élete hátralévő részében árgus szemekkel fogja lesni, hogy többet ne találhassa meg. Egyszer vétkezett, mégpedig ma. Többet nem fog. De a következő mondat szöget üt a fejébe.*
- Miért akartál kalózkodni, ha a pénz nem foglalkoztat? *Szemöldöke láthatóan kérdőjelet formáz, ahogy felvonja. Számára ez logikátlan. Egykor őt a haszon, a nyereség hajtotta. A kincsek, a csillogó arany, a drágakövek. Ebből párat megtartott ujjain, csuklóján, melyek dallamosan csörögnek.
Félrehajtott fejjel figyeli, ahogy megszólítja, már-már kedvesen a kis korcsot. Közben Leon mellé sétál, s megpaskolgatja annak hátát, tisztának tűnő kezével. Hogy miért is? Nem tudja.
A Démon szavai újabb nevetésre készteti. Bár a szavakat nem hozzá intézi, mégis neki irányulnak. Ám kacagása nem jókedvű. Inkább epés, s gonoszkás.*
- Jaj, menj már! *Kiált a másik után.* - Igazából még köszönetet is mondhatnál. *Fejezi be hirtelen a nevetést, mintha késsel vágták volna el. Tekintete metsző hideggé válik, úgy mint az imént. Szavai olyanok, mint a megfagyott vízcseppek, melyek keményen koppannak a padlón.*
- Ha akkor nem teszek neked keresztbe, akkor most nem lennél olyan, amilyen. Maradtál volna a naiv, álszent figura. Aki azt hiszi, hogy egy hajón mennyire jó szolgálni, csak azért, mert valaki szeretett. Te mondtad, hogy nem szereted a pénzt. Mit kezdtél volna ott, így, mh? Egy rakás haszonleső között, kiket csak az tartott vissza, hogy volt egy jó Kapitánya? Akik öltek, gyilkoltak, csak azért, hogy minél több csillogó dolgot lássanak. Akik kegyetlenül lemészároltak egy másik kalózbandát is, ha kellett. *S még véletlenül sem említi meg, hogy ettől függetlenül milyen összetartás volt közöttük. S hogy a legénység minden tagja a végsőkig elment volna a másik életének megvédéséért.* - De jó. Menj csak vissza poshadt, sivár életedbe. Tedd, amit most is. Gúnyolódj másokon, taszíts szolgaságba másokat. Azt hiszed, hogy örömöd leled benne, pedig csak a hiányt akarod ezzel pótolni. Azt a hiányt, melyet igen, én hoztam rád. Amit sose fogsz tudni pótolni. Menj csak.
*Sziszegi szavait dühösen. Kezei ökölbe szorulnak, ahogy a makacs férfi hátát nézi.*
- S szenvedj életed hátralévő részében magányosan. De látod,még ő sem tart veled, az akit annyira magadhoz akarsz önzőn láncolni. A lány velünk marad. *Jelenti ki, szinte ellentmondást nem tűrően.* - Próbálkozhatunk harccal, tessék. Kiállok ellened. De ő marad. Ha kell neked, maradj te is. Ha nem… Akkor éld tovább szánalmas életedet, keresd az utadat, melyet sose fogsz megtalálni. *Ritkán beszél a kalózlány ilyen nyíltan, egyenesen. S ridegen. Nem ő hozzá illik, de most tényleg kihozták sodrából. Ez az a viselkedés, mely végképp összezavarhatja azokat, kik régóta ismerik őt.*
1363. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 12:19:01
Üzenet elküldve: 2015-07-14 12:19:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Ismerősök//
*Reydis félénken gyűrögeti a leple alját, ahogy Aldrus mesél róla, mint Hercegnőről és másik gonosz énjéről Vérebről. Szégyenli magát, tudja hogy csak a baj volt az előbbivel, mert gyenge és utálja magát az utóbbi miatt, mert gyilkolt és még élvezte is azt meg a későbbi verést is amit kapott. ~Gyerünk kicsi add át az irányítást, már a kalóz sem véd meg, nézz rá elbizonytalanodott benned... ~ Gyötri belső vad énje, de igaza látja, hogy igaza van és ahogy Leon mondta is, így már másképp látja a dolgokat.* ~Ha átadod az irányítást nem fog megverni sem Aldrus, hidd el nekem!~
*Nézi még, ahogy a kalóz lány próbálja meggyőzni, hogy velük maradjanak, de gazdája úgy tűnik hajthatatlan, majd kedvesen a polgári nevén szól hozzá, amin megilletődik, de fél megindulni.* ~Indulj már te szerencsétlen! Vagy add át az irányítást végre, mert nagyon megharapgálnék már valakit!~
-Nem! *Mondja hangosan a fejében levő hangnak, de ez a többieknek tiltakozásnak tűnik inkább a gazdája felé, aki kicsit keseredettebben szólítja újra magához, amitől ajkába harap ~Nem akarok senkinek se csalódást okozni.~ Rá néz a kalóz férfira könnyes szemmel, mint aki az életéről mondd le és bizonytalanul, de Aldrushoz lép.*
*Reydis félénken gyűrögeti a leple alját, ahogy Aldrus mesél róla, mint Hercegnőről és másik gonosz énjéről Vérebről. Szégyenli magát, tudja hogy csak a baj volt az előbbivel, mert gyenge és utálja magát az utóbbi miatt, mert gyilkolt és még élvezte is azt meg a későbbi verést is amit kapott. ~Gyerünk kicsi add át az irányítást, már a kalóz sem véd meg, nézz rá elbizonytalanodott benned... ~ Gyötri belső vad énje, de igaza látja, hogy igaza van és ahogy Leon mondta is, így már másképp látja a dolgokat.* ~Ha átadod az irányítást nem fog megverni sem Aldrus, hidd el nekem!~
*Nézi még, ahogy a kalóz lány próbálja meggyőzni, hogy velük maradjanak, de gazdája úgy tűnik hajthatatlan, majd kedvesen a polgári nevén szól hozzá, amin megilletődik, de fél megindulni.* ~Indulj már te szerencsétlen! Vagy add át az irányítást végre, mert nagyon megharapgálnék már valakit!~
-Nem! *Mondja hangosan a fejében levő hangnak, de ez a többieknek tiltakozásnak tűnik inkább a gazdája felé, aki kicsit keseredettebben szólítja újra magához, amitől ajkába harap ~Nem akarok senkinek se csalódást okozni.~ Rá néz a kalóz férfira könnyes szemmel, mint aki az életéről mondd le és bizonytalanul, de Aldrushoz lép.*
1362. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 11:53:19
Üzenet elküldve: 2015-07-14 11:53:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Ismerősök//
*Leon végignézi, miként csatározik magával a lány. Ez egészen elképeszti, hiszen nem is gondolt olyanra, hogy tényleg valami megtébolyult szerzettel van dolga. Ez, valami egészen más színben világítja meg a dolgokat. Megint csak annyival tudja lereagálni, hogy felkúszik a szemöldöke, és egy "Hö?" szócskát hallat. Ezután nem nagyon figyel a lányra, nehogy az kizökkentse őt magabiztosságából, habár, most jelenleg abból nincs sok. Közben Nadae tovább fogdossa a férfit, és úgy beszél hozzá, mintha csak a szeretője volna, aki épp ágyba akarja ráncigatni. Ezt már nem nagyon tűri jó szemmel, mert neki itt több forog kockán. Méghozzá a becsülete, és ha tovább folytatódik ez az egész, akkor lehet a józan esze is veszélybe kerül. Ezután a lány még arra is kitér, hogy pénzt ad a férfinak, ha vele marad. Ezt már Leon nem bírja ki nevetés nélkül. vagyis, inkább kényszeredett röhögés.* ~Oké, még pénzt is adnál neki? Biztos, hogy valami hímringyó a fickó!~ *De nem, hiszen Aldren válasza elég egyértelmű. Nem akarja a lány pénzét. Ami elég furcsa Leon számára, hiszen végül is mit veszthetne a férfi, ha velük marad? Semmit. Nem érti az egész helyzetet. Ezután végül ad egyfajta magyarázatot neki Vérebről, bár ettől sem lesz túl okos a kalóz, csak egy kissé jobban megérti a helyzetet, és meginog abban a hitében, hogy kell-e neki a lány, avagy sem. Egyre jobban húz a nemleges irányba, de továbbra sem tudja kiverni azt az esetlen szeretetre éhes arcocskát, amit akkor látott, amikor kezdett megnyílni felé Reydis.*
-Ohh, hát.. ez egész máshogy mutatja a dolgokat! *Gondolkodik hangosan. Ezután olyan történik, amire nem számított. A férfi egészen kedvesen nyúl a lány irányába. Leon ekkor engedi el a kardmarkolatot. Vár, hogy mi fog történni, hiszen a lánynak szabad akarata van. Ha úgy dönt, hogy odanyújtja a kezét, akkor a kalóz kihátrál az egészből. Azonban, ha úgy látszik neki, hogy mégsem, akkor csupán elrúgja a férfi kezét a közeléből. A kis Kutyuskán múlik a sorsa. Akárhogy is lesz, Leon felteszi a kérést, amire mindenkitől választ vár.*
-Akkor most mi lesz?
*Leon végignézi, miként csatározik magával a lány. Ez egészen elképeszti, hiszen nem is gondolt olyanra, hogy tényleg valami megtébolyult szerzettel van dolga. Ez, valami egészen más színben világítja meg a dolgokat. Megint csak annyival tudja lereagálni, hogy felkúszik a szemöldöke, és egy "Hö?" szócskát hallat. Ezután nem nagyon figyel a lányra, nehogy az kizökkentse őt magabiztosságából, habár, most jelenleg abból nincs sok. Közben Nadae tovább fogdossa a férfit, és úgy beszél hozzá, mintha csak a szeretője volna, aki épp ágyba akarja ráncigatni. Ezt már nem nagyon tűri jó szemmel, mert neki itt több forog kockán. Méghozzá a becsülete, és ha tovább folytatódik ez az egész, akkor lehet a józan esze is veszélybe kerül. Ezután a lány még arra is kitér, hogy pénzt ad a férfinak, ha vele marad. Ezt már Leon nem bírja ki nevetés nélkül. vagyis, inkább kényszeredett röhögés.* ~Oké, még pénzt is adnál neki? Biztos, hogy valami hímringyó a fickó!~ *De nem, hiszen Aldren válasza elég egyértelmű. Nem akarja a lány pénzét. Ami elég furcsa Leon számára, hiszen végül is mit veszthetne a férfi, ha velük marad? Semmit. Nem érti az egész helyzetet. Ezután végül ad egyfajta magyarázatot neki Vérebről, bár ettől sem lesz túl okos a kalóz, csak egy kissé jobban megérti a helyzetet, és meginog abban a hitében, hogy kell-e neki a lány, avagy sem. Egyre jobban húz a nemleges irányba, de továbbra sem tudja kiverni azt az esetlen szeretetre éhes arcocskát, amit akkor látott, amikor kezdett megnyílni felé Reydis.*
-Ohh, hát.. ez egész máshogy mutatja a dolgokat! *Gondolkodik hangosan. Ezután olyan történik, amire nem számított. A férfi egészen kedvesen nyúl a lány irányába. Leon ekkor engedi el a kardmarkolatot. Vár, hogy mi fog történni, hiszen a lánynak szabad akarata van. Ha úgy dönt, hogy odanyújtja a kezét, akkor a kalóz kihátrál az egészből. Azonban, ha úgy látszik neki, hogy mégsem, akkor csupán elrúgja a férfi kezét a közeléből. A kis Kutyuskán múlik a sorsa. Akárhogy is lesz, Leon felteszi a kérést, amire mindenkitől választ vár.*
-Akkor most mi lesz?
1361. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 11:30:45
Üzenet elküldve: 2015-07-14 11:30:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ismerősök//
*Ha a másik szerint nem játék, hát nem, de neki igenis az, hiszen mi más is lehetne? Az ujjak csatározása a tőr körül semmiképp nem lehetne más, ahogyan a többi sem, elvégre itt semmi nem komoly, leszámítva a múlt sérelmeit. Ennek azonban véget kell vetni, holott ő még szívesen folytatná. A következő téma azonban elveszi mindettől kedvét, s inkább a távozás mellett dönt. Kivesz egy jó szobát és ki sem mozdul onnan addig, míg rendesen ki nem piheni az út fáradalmait, mi fele akkora lenne, ha nem lett volna szolgája. Akkor minden bizonnyal kényelmesen kikötött volna a hajóval, ahelyett, hogy még úszik is egyet, miután leveti magát a fedélzetről, a marcangolás végignézése után. A korcs lény azonban megváltozott addigra. Most már újra Hercegnő kuporog előtte, bújva az ismeretlen férfi mögött, ki láthatóan oltalmába vette szerencsétlent. Nem is tudja eldönteni, hogy sajnálja-e a fickót, avagy sem. Még nem is tudja, mekkora nyűgöt akar nyakába venni. A kard szorongatására oda sandít kezeire, ennyivel azonban le is tudja. Mozdulataiban semmi válaszreakció. Nem fog ijedtében kardért nyúlkálni, egyszerűen csak semleges, már-már unott képet ölt magára, miközben figyeli az eseményeket.*
- Na, ne mond… Ha engem kérdezel, én még szeretnék ide visszajönni. Úgyhogy intézzük el ezt odakint, hogy aztán végre kivehessek egy kényelmes szobát.
*Aldren nemigen lát veszélyt. Már csak azért sem, mert régen találkozott már sokkal félelmetesebb alakokkal. Hozzájuk képest ez a Leon, vagy kicsoda, nem több egy pincsinél, még akkor sem, ha jó nagyra nőtt. Mielőtt azonban bármibe belekezdhetnének, Nadae közbeszól. Véres karjával a félvér kezébe kapaszkodva igyekszik győzködni őt. A két férfi egyike sem érti igazán, hogy mi ez az egész. Ez abból is hallatszik, miként a haramialovag felszólal, szinte már sértődötten. Ez ugyan aprócska vigyort kerekít Aldren ábrázatára, viszont hamar el is veszik az. Ha pedig ez nem lenne elég, lassacskán a szolga is kezd megtébolyodni, fennhangon lefolytatva belső vitáját, miről ura nagyon is tudja, hogy mi az. Két fél viaskodik egy test felett, mindezt annak uralásáért. Szeretné, ha Véreb nyerne, nem vitás. Vele sokkal kevesebb gond lenne, később pedig még mindig megnevelheti Hercegnőcskét.*
- Mit gondolsz, miért van két neve? Hercegnő volt az első. Szerencsétlen és haszontalan lény, akivel csak a baj van. És ott van Véreb, aki jóval erősebb nála. Nem lesz rosszul a vér látványától és nem fél bemocskolni a kezét. Hűséges szolga, ki szinte már követeli hibájáért a büntetést. Ezért lett ő szolga a kutya helyett. Lehet, hogy Hercegnő szelíd, de ha átvált Vérebre, kész kiharapni a neki nem tetszők torkát. Ha nem hiszed el, kérdezd meg az egyik matrózt a kikötőben, feltéve, ha még él. Úgy tépte ki nyakából a nyers húscafatot, hogy azt öröm volt nézni *- mosolyodik el elégedetten, miközben felel Nadae kérdésére.
Nem, nem mondaná őrültnek a lányt, még ha sokan annak is vallanák. Néha még a gyengébbik fél is jó lehet valamire, csak meg kellene találnia, hogy mire. Ezt valahogy meg kell oldania. Kár, hogy nem hagyják, mert a kalóznémber belekezd olcsó játékába, balga mód igyekezve győzködni az előtte álló hímet, ki felvont szemöldökkel figyeli a jelenetet.*
- Sosem ment jól a színészkedés, Nadae. Ellenem semmiképp. És bolond vagy, ha komolyan veszed egy játék szavait. Mert megmondtam neked, hogy az csupán az volt, még ha neked nem is. Nem szomjazom véredre. Sokkal nagyobb élvezet lesz látnom, miként szenvedsz mások által, mint megölni téged. A pénz pedig sosem foglalkoztatott túlságosan *- söpör félre minden érvet egykedvűen.
Most, hogy ezzel is megvannak, remélhetőleg békén hagyja a boszorka, s foglalkozhat a nagyobb gondokkal, mégpedig alattvalójával. Arcára lágy mosolyt kerít, miközben aranyló pillantása kedvesen tekint a bujdosóra. Lép egy fél lépést irányába, karját előre nyújtva felé invitálásul.*
- Reydis! Kérlek, gyere! *- használja a szót, mit talán még sosem mondott neki, ahogyan rendes nevén sem szokta illetni.
Ha a lány akárcsak egy tétova lépést is tesz felé, vagy kinyújtaná karját övéhez, megragadja őt és magához rántja, hogy aztán szorosan tartja maga mellett, nem eresztve őt. Ha nem tesz semmit, úgy lágy tekintetét igyekszik némiképp keseredetté tenni, felidézve néhány múltbéli emléket.*
- Kérlek… Ne hagyj te is cserben!
*Ha a másik szerint nem játék, hát nem, de neki igenis az, hiszen mi más is lehetne? Az ujjak csatározása a tőr körül semmiképp nem lehetne más, ahogyan a többi sem, elvégre itt semmi nem komoly, leszámítva a múlt sérelmeit. Ennek azonban véget kell vetni, holott ő még szívesen folytatná. A következő téma azonban elveszi mindettől kedvét, s inkább a távozás mellett dönt. Kivesz egy jó szobát és ki sem mozdul onnan addig, míg rendesen ki nem piheni az út fáradalmait, mi fele akkora lenne, ha nem lett volna szolgája. Akkor minden bizonnyal kényelmesen kikötött volna a hajóval, ahelyett, hogy még úszik is egyet, miután leveti magát a fedélzetről, a marcangolás végignézése után. A korcs lény azonban megváltozott addigra. Most már újra Hercegnő kuporog előtte, bújva az ismeretlen férfi mögött, ki láthatóan oltalmába vette szerencsétlent. Nem is tudja eldönteni, hogy sajnálja-e a fickót, avagy sem. Még nem is tudja, mekkora nyűgöt akar nyakába venni. A kard szorongatására oda sandít kezeire, ennyivel azonban le is tudja. Mozdulataiban semmi válaszreakció. Nem fog ijedtében kardért nyúlkálni, egyszerűen csak semleges, már-már unott képet ölt magára, miközben figyeli az eseményeket.*
- Na, ne mond… Ha engem kérdezel, én még szeretnék ide visszajönni. Úgyhogy intézzük el ezt odakint, hogy aztán végre kivehessek egy kényelmes szobát.
*Aldren nemigen lát veszélyt. Már csak azért sem, mert régen találkozott már sokkal félelmetesebb alakokkal. Hozzájuk képest ez a Leon, vagy kicsoda, nem több egy pincsinél, még akkor sem, ha jó nagyra nőtt. Mielőtt azonban bármibe belekezdhetnének, Nadae közbeszól. Véres karjával a félvér kezébe kapaszkodva igyekszik győzködni őt. A két férfi egyike sem érti igazán, hogy mi ez az egész. Ez abból is hallatszik, miként a haramialovag felszólal, szinte már sértődötten. Ez ugyan aprócska vigyort kerekít Aldren ábrázatára, viszont hamar el is veszik az. Ha pedig ez nem lenne elég, lassacskán a szolga is kezd megtébolyodni, fennhangon lefolytatva belső vitáját, miről ura nagyon is tudja, hogy mi az. Két fél viaskodik egy test felett, mindezt annak uralásáért. Szeretné, ha Véreb nyerne, nem vitás. Vele sokkal kevesebb gond lenne, később pedig még mindig megnevelheti Hercegnőcskét.*
- Mit gondolsz, miért van két neve? Hercegnő volt az első. Szerencsétlen és haszontalan lény, akivel csak a baj van. És ott van Véreb, aki jóval erősebb nála. Nem lesz rosszul a vér látványától és nem fél bemocskolni a kezét. Hűséges szolga, ki szinte már követeli hibájáért a büntetést. Ezért lett ő szolga a kutya helyett. Lehet, hogy Hercegnő szelíd, de ha átvált Vérebre, kész kiharapni a neki nem tetszők torkát. Ha nem hiszed el, kérdezd meg az egyik matrózt a kikötőben, feltéve, ha még él. Úgy tépte ki nyakából a nyers húscafatot, hogy azt öröm volt nézni *- mosolyodik el elégedetten, miközben felel Nadae kérdésére.
Nem, nem mondaná őrültnek a lányt, még ha sokan annak is vallanák. Néha még a gyengébbik fél is jó lehet valamire, csak meg kellene találnia, hogy mire. Ezt valahogy meg kell oldania. Kár, hogy nem hagyják, mert a kalóznémber belekezd olcsó játékába, balga mód igyekezve győzködni az előtte álló hímet, ki felvont szemöldökkel figyeli a jelenetet.*
- Sosem ment jól a színészkedés, Nadae. Ellenem semmiképp. És bolond vagy, ha komolyan veszed egy játék szavait. Mert megmondtam neked, hogy az csupán az volt, még ha neked nem is. Nem szomjazom véredre. Sokkal nagyobb élvezet lesz látnom, miként szenvedsz mások által, mint megölni téged. A pénz pedig sosem foglalkoztatott túlságosan *- söpör félre minden érvet egykedvűen.
Most, hogy ezzel is megvannak, remélhetőleg békén hagyja a boszorka, s foglalkozhat a nagyobb gondokkal, mégpedig alattvalójával. Arcára lágy mosolyt kerít, miközben aranyló pillantása kedvesen tekint a bujdosóra. Lép egy fél lépést irányába, karját előre nyújtva felé invitálásul.*
- Reydis! Kérlek, gyere! *- használja a szót, mit talán még sosem mondott neki, ahogyan rendes nevén sem szokta illetni.
Ha a lány akárcsak egy tétova lépést is tesz felé, vagy kinyújtaná karját övéhez, megragadja őt és magához rántja, hogy aztán szorosan tartja maga mellett, nem eresztve őt. Ha nem tesz semmit, úgy lágy tekintetét igyekszik némiképp keseredetté tenni, felidézve néhány múltbéli emléket.*
- Kérlek… Ne hagyj te is cserben!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3854-3873