//Második szál//
*Akár tetszik, akár nem, a legtöbben egyszer, előbb vagy utóbb kénytelenek visszatérni, és a többiek sem biztos, hogy jól járnak a maradással. Ezért ő sem marad majd sokkal tovább, mint kedves barátja, egyedül nem egy leányálom az ilyesmi, hacsak nem szórakoztatja el magát magával nagyon jól az ember. Ő viszont sokkal jobban szereti magát másokkal vagy másokat magával szórakoztatni, csak úgy saját magát nem az igazi.*
- Dehogynem kellett! *Ellenkezik és a kiürített rumos és pálinkás kupicákra mutat a pulton.*
- Ezekkel mind meg kellett küzdeni, hogy ez ilyen jó legyen. *És tényleg milyen jó ez a levezető sör a sok maró tömény után, kellemes, már-már lágy élmény, pedig itt sem lehetnek biztosak, hogy nem fulladt-e bele egy patkány a hordójába.*
- Igazán nincs mit, hisz te is, de hát tudod. Nagyon szívesen! *Annyiszor volt már Yerougha vendége, hogy meg sem tudja számolni, nem meglepő tehát, hogy most ő is adott egy keveset.*
- Most már nem fogok. Sok szerencsét! *Lazán int a távozónak, majd visszatér a söre maradékához. Az ajtó nyitásakor látja, hogy az idő még mindig olyan cudar, mint amikor a rumos Rókalyukba menekült előle, ezért nem siet, komótosan iszogatja a ház sörét. Mikor végül a pohár fenekére néz visszatolja a kocsmáros felé a kupát, de egy intéssel jelzi, hogy viheti is elmosni, nem kér még egy kört. Magára teríti a köpönyegét, megigazítja a kalapját, majd biccent a csaposnak és kisétál a helyiségből, vissza az esőbe. Az ajtó kinyitásakor erős szél szökik be, néhány gyertyát el is fúj, a fáklyák lángját is megborzolja, helyettük egy villám fénye világítja be a szobát egy pillanatra.*