Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 85 (1681. - 1700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1700. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-11-10 22:29:11
Üzenet elküldve: 2015-11-10 22:29:11
ÚJ
![>Grubek Norragimhak [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1246_torpe_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
*Nem épp a legkellemesebb látvány sétál elő az egyik sötét részéből a kocsmának. Grubek Norragimhak a legnagyobb törpe harcos az aki tegnap egy vagyont elivott és most ébredt fel. Oda is lép a pulthoz és éles magas hangjával felkiált.*
-Adjon az ég jó szelet kocsmáros uram. Fáj a fejem mint a rosseb. Rumot rá mondom én. Nesze 8 arany.
*Majd meglátja azt a vörös lányt a pult mellett aki nem ismerős neki és valószínűleg életében nem is látta.*
-Ismertem az apádat. Magas ember volt és idősebb mint te. Tudod, hogy én ki vagyok? A nagy Grubek Norragimhak a legnagyobb harcos.
*Nem épp a legkellemesebb látvány sétál elő az egyik sötét részéből a kocsmának. Grubek Norragimhak a legnagyobb törpe harcos az aki tegnap egy vagyont elivott és most ébredt fel. Oda is lép a pulthoz és éles magas hangjával felkiált.*
-Adjon az ég jó szelet kocsmáros uram. Fáj a fejem mint a rosseb. Rumot rá mondom én. Nesze 8 arany.
*Majd meglátja azt a vörös lányt a pult mellett aki nem ismerős neki és valószínűleg életében nem is látta.*
-Ismertem az apádat. Magas ember volt és idősebb mint te. Tudod, hogy én ki vagyok? A nagy Grubek Norragimhak a legnagyobb harcos.
1699. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-11-10 22:18:34
Üzenet elküldve: 2015-11-10 22:18:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Egy újabb kirándulás, ezúttal a Kikötőbe. A lány már egy ideje tervezgette az utat; szerette volna megnézni magának a zsúfolt hajókat és a népeket, akik erre járnak. Persze, egyszer már elindult, de akkor balul ütöttek ki a dolgok, most viszont semmi nem tudta eltántorítani a szándékától. Itt van hát. Egy alapos lődörgés és tengerbámulás után azonban megszomjazik (és megéhezik) az ember lánya, így úgy dönt, megnézi magának a fogadónak tűnő épületet, amely kicsit messzebb, az utolsó hajó mellett található. Rhebosse gondolja, hogy fogadó, hiszen terasz is tartozik hozzá padokkal, amelyeken hangos matrózok ülnek jókedvűen kurjongatva, italos poharakat szorongatva. Határozott léptekkel indul hát el felé, ügyesen átvág a vicces kedvű fiúkon, s a vékony faajtón keresztül beljebb merészkedik. Á, A Rumos Rókalyuk. Hallotta már ezt a nevet… Talán a kalapos férfi említette?
Száraz torokkal rohamozza meg a pultot, közben egy köszönés-félét mormogva a bent lévők számára. Fejéről lehajtja a kendőt, amellyel eddig eltakarta magát, s két tenyérrel a pultra támaszkodva teszi föl a kérdést:*
- Mit ajánl? *nem is annyira bízik a csapos válaszában, hiszen nyilván a legdrágább portékát akarja majd rásózni, inkább a lehetőségek érdeklik. Alkohol, az mondjuk lehetne a dologban.*
*Egy újabb kirándulás, ezúttal a Kikötőbe. A lány már egy ideje tervezgette az utat; szerette volna megnézni magának a zsúfolt hajókat és a népeket, akik erre járnak. Persze, egyszer már elindult, de akkor balul ütöttek ki a dolgok, most viszont semmi nem tudta eltántorítani a szándékától. Itt van hát. Egy alapos lődörgés és tengerbámulás után azonban megszomjazik (és megéhezik) az ember lánya, így úgy dönt, megnézi magának a fogadónak tűnő épületet, amely kicsit messzebb, az utolsó hajó mellett található. Rhebosse gondolja, hogy fogadó, hiszen terasz is tartozik hozzá padokkal, amelyeken hangos matrózok ülnek jókedvűen kurjongatva, italos poharakat szorongatva. Határozott léptekkel indul hát el felé, ügyesen átvág a vicces kedvű fiúkon, s a vékony faajtón keresztül beljebb merészkedik. Á, A Rumos Rókalyuk. Hallotta már ezt a nevet… Talán a kalapos férfi említette?
Száraz torokkal rohamozza meg a pultot, közben egy köszönés-félét mormogva a bent lévők számára. Fejéről lehajtja a kendőt, amellyel eddig eltakarta magát, s két tenyérrel a pultra támaszkodva teszi föl a kérdést:*
- Mit ajánl? *nem is annyira bízik a csapos válaszában, hiszen nyilván a legdrágább portékát akarja majd rásózni, inkább a lehetőségek érdeklik. Alkohol, az mondjuk lehetne a dologban.*
1698. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-11-10 20:18:04
Üzenet elküldve: 2015-11-10 20:18:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Bress//
*A férfi felvetése, hogy a sok ismerős nem a legjobb befektetés, egy pillanatra el is mereng.*
- Tudom. *Hajtja le a fejét, mint egy rossz kislány.* De szerencsére, most már itt vagy megint, így ismét biztonságban leszek, ha valaki hátba akarna szúrni. *Kacarászik kicsit. Ez persze élénken feleleveníti annak emlékét, amikor a bárd csőbe húzta, csak azért, hogy utána megmenthesse attól a retek férfitől, aki a nyomában járt. Bár ha belegondol hogyan gyötörte a fickó még mindig a hideg rázza, de mégis őszinte mosoly ül ki az arcára.*
- Még mindig te vagy az egyetlen, akiben meg tudok bízni. *Na igen, Bress bizonyította. Igaz, Taran is egészen közel jár hozzá, de ahhoz még sok kell, hogy ezt a szintet elérhesse.*
- Szóval megharapnál? *Kérdez vissza kirívóan.* Belém törne a fogad. *Kacsint mellé egyet egy pimasz mosollyal és kényelmesen hátradől a széken. Egyik lábát átveti a másikon, s bár többnyire a bárdot figyeli, olykor azért körbejáratja tekintetét a kocsmába. Igaz, az a beteges paranoia, ami mindig elöntötte amikor betette ide a lábát, már elmúlni látszik, de ez nem azt jelenti, hogy nem fél továbbra sem. Ráadásul, egyre több oka is van rá. Ám most végül is nincs egyedül, itt van Bress, ott van a képzett orgyilkos En, valamint Rinan is valahol, így nyugodtan fordul vissza az asztalhoz és húzódik ismét közelebb a férfihez, sejtve, hogy amit hallani fog, az nem túlságosan publikus.*
- Szóval Rozmár? Hmm… *Ujjaival az asztal lapján dobol, és próbálja előidézni, vajon ismerhetik-e ennek a hajónak a kapitányát. Talán, majd Nad.*
- Hah, micsoda gonosz emberek. Egy ilyen ártatlan teremtéssel így bánni. *Mondja játékos meglepettséggel, de azért közben el-elneveti magát.*
- Ez egyébként remek hír. *Harapja be az ajkát és még közelebb húzza a széket, ám mielőtt beszédbe kezdene, ismét körbetekint, hogy nem hallgatózik-e valahol valami kíváncsi természet.*
- Annál is remekebb, minthogy nekem van egy csapatom, és van egy hajónk is. Remek kis búvóhelyünk van a szirtek között. Add össze. *Mosolyodik el.* Együtt megcsapolhatjuk a készleteiket. Vagy talán, kideríthetjük, hogy honnan hozzák és ott ütünk rajtuk. *Pompásabb hírek nem is érkezhettek volna, visszatért a bárd és még rumot is szerezhetnek. Kell ennél több?*
- Szeretném, ha csatlakoznál hozzánk. Tudod, afféle alvilági gyűjtemény vagyunk, tolvajok, kalózok, orgyilkosok, egy méregkeverő ork, egy tűzmániás mágus, valamint a világ legcsodásabb teremtése. *Utal ekkor persze saját magára.* És mi is egészíthetné ki szebben a gyűjteményt, mint egy bárd? *Tárja szét a karját elégedetten.* Ha érdekel, mindent elmondok, csak mondj igent. Különben sajnos, én foglak megharapni. *Ismételt szemöldökhúzogatás.*
*A férfi felvetése, hogy a sok ismerős nem a legjobb befektetés, egy pillanatra el is mereng.*
- Tudom. *Hajtja le a fejét, mint egy rossz kislány.* De szerencsére, most már itt vagy megint, így ismét biztonságban leszek, ha valaki hátba akarna szúrni. *Kacarászik kicsit. Ez persze élénken feleleveníti annak emlékét, amikor a bárd csőbe húzta, csak azért, hogy utána megmenthesse attól a retek férfitől, aki a nyomában járt. Bár ha belegondol hogyan gyötörte a fickó még mindig a hideg rázza, de mégis őszinte mosoly ül ki az arcára.*
- Még mindig te vagy az egyetlen, akiben meg tudok bízni. *Na igen, Bress bizonyította. Igaz, Taran is egészen közel jár hozzá, de ahhoz még sok kell, hogy ezt a szintet elérhesse.*
- Szóval megharapnál? *Kérdez vissza kirívóan.* Belém törne a fogad. *Kacsint mellé egyet egy pimasz mosollyal és kényelmesen hátradől a széken. Egyik lábát átveti a másikon, s bár többnyire a bárdot figyeli, olykor azért körbejáratja tekintetét a kocsmába. Igaz, az a beteges paranoia, ami mindig elöntötte amikor betette ide a lábát, már elmúlni látszik, de ez nem azt jelenti, hogy nem fél továbbra sem. Ráadásul, egyre több oka is van rá. Ám most végül is nincs egyedül, itt van Bress, ott van a képzett orgyilkos En, valamint Rinan is valahol, így nyugodtan fordul vissza az asztalhoz és húzódik ismét közelebb a férfihez, sejtve, hogy amit hallani fog, az nem túlságosan publikus.*
- Szóval Rozmár? Hmm… *Ujjaival az asztal lapján dobol, és próbálja előidézni, vajon ismerhetik-e ennek a hajónak a kapitányát. Talán, majd Nad.*
- Hah, micsoda gonosz emberek. Egy ilyen ártatlan teremtéssel így bánni. *Mondja játékos meglepettséggel, de azért közben el-elneveti magát.*
- Ez egyébként remek hír. *Harapja be az ajkát és még közelebb húzza a széket, ám mielőtt beszédbe kezdene, ismét körbetekint, hogy nem hallgatózik-e valahol valami kíváncsi természet.*
- Annál is remekebb, minthogy nekem van egy csapatom, és van egy hajónk is. Remek kis búvóhelyünk van a szirtek között. Add össze. *Mosolyodik el.* Együtt megcsapolhatjuk a készleteiket. Vagy talán, kideríthetjük, hogy honnan hozzák és ott ütünk rajtuk. *Pompásabb hírek nem is érkezhettek volna, visszatért a bárd és még rumot is szerezhetnek. Kell ennél több?*
- Szeretném, ha csatlakoznál hozzánk. Tudod, afféle alvilági gyűjtemény vagyunk, tolvajok, kalózok, orgyilkosok, egy méregkeverő ork, egy tűzmániás mágus, valamint a világ legcsodásabb teremtése. *Utal ekkor persze saját magára.* És mi is egészíthetné ki szebben a gyűjteményt, mint egy bárd? *Tárja szét a karját elégedetten.* Ha érdekel, mindent elmondok, csak mondj igent. Különben sajnos, én foglak megharapni. *Ismételt szemöldökhúzogatás.*
1697. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-11-10 17:19:00
Üzenet elküldve: 2015-11-10 17:19:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn, Taran, Enrakhala, Reydis//
*Szemei kicsit elkerekednek, majd hátranyúl és megfogja a lantját.*
-Ez nagyon ritka darab, de ha szerzel még egy ilyet megveszem. Amúgy eladó. Tízezer arany. *mosolyodik el, mert hát mindennek megvan az ára.*
-Ehh... jólvan. *morogja a hőstettre. Nem is olyan rossz fej ez a fickó, azt hitte az összes mágusszerzet ilyen begyepesedett, okoskodó, idegesítő alak, akik ócska bűvésztrükkökkel etetik a jó népet.*
-Jó ötlet szevasz! *integet is a mágusszerzetnek amikor az elfelé megy.*
-Ó akkor nagyon rendes lehet. *vigyorodik el a vöröskére nézve.* -Na lám, lassan téged is annyian fognak ismerni mint engem. Csak vigyázz, mert a végén valamelyik mocsok ki akar majd nyírni. *köpne egyet, de az utolsó pillanatban nagy erőfeszítés árán sikerül visszaszívnia a turhát. Pihe és Reydis felé csak biccent egyet, meg esetleg végigfuttatja rajtuk szemeit, hogy lássa elég jó bőrök e, de jelenleg részéről ennyi.*
-Csavargó? Na szép. Egy éve még megharaptalak volna ezért, de mára már... bár végül is így is megharaphatlak ha szeretnéd. *vonja fel a szemöldökét, ismerős lehet már a vöröskének, hogy a bárd játszadozik vele.*
-Meg hát! *majd nézi az előkerülő tolvajkulcsokat.* -El ne törd már valaki fején! Nem olcsó holmi.
*Ezután megemeli ő is pálinkáspoharát.*
-A találkozásra! *majd magába önti a páleszt.*
-Áh tudod mindig akad valami. Ez viszont elég nagy hal lenne. *hajol közelebb.* -Három napja figyelek egy hajót. Az infók alapján hordószámra szállítják a rumot. A hajó neve Rozmár. Ki akartam deríteni a részleteket, fel is mentem a hajóra mint kalóz, aki a legénységbe akar belépni. Csak hát... rajtakaptak mikor a raktérben mászkáltam, elkaptak, és valamelyik szarházi felismert. Elvertek mint a rongyot, és lehajítottak a hajóról... micsoda világ, micsoda modor! *mondja úgy, mintha ő a legártatlanabb teremtés lenne.* -Szóval arra pályáznék éppen. Nekem az életem sem egy életbiztosítás szivi! Avass be a részletekbe. *kacsint egyet, majd csupa füllé változik.*
*Szemei kicsit elkerekednek, majd hátranyúl és megfogja a lantját.*
-Ez nagyon ritka darab, de ha szerzel még egy ilyet megveszem. Amúgy eladó. Tízezer arany. *mosolyodik el, mert hát mindennek megvan az ára.*
-Ehh... jólvan. *morogja a hőstettre. Nem is olyan rossz fej ez a fickó, azt hitte az összes mágusszerzet ilyen begyepesedett, okoskodó, idegesítő alak, akik ócska bűvésztrükkökkel etetik a jó népet.*
-Jó ötlet szevasz! *integet is a mágusszerzetnek amikor az elfelé megy.*
-Ó akkor nagyon rendes lehet. *vigyorodik el a vöröskére nézve.* -Na lám, lassan téged is annyian fognak ismerni mint engem. Csak vigyázz, mert a végén valamelyik mocsok ki akar majd nyírni. *köpne egyet, de az utolsó pillanatban nagy erőfeszítés árán sikerül visszaszívnia a turhát. Pihe és Reydis felé csak biccent egyet, meg esetleg végigfuttatja rajtuk szemeit, hogy lássa elég jó bőrök e, de jelenleg részéről ennyi.*
-Csavargó? Na szép. Egy éve még megharaptalak volna ezért, de mára már... bár végül is így is megharaphatlak ha szeretnéd. *vonja fel a szemöldökét, ismerős lehet már a vöröskének, hogy a bárd játszadozik vele.*
-Meg hát! *majd nézi az előkerülő tolvajkulcsokat.* -El ne törd már valaki fején! Nem olcsó holmi.
*Ezután megemeli ő is pálinkáspoharát.*
-A találkozásra! *majd magába önti a páleszt.*
-Áh tudod mindig akad valami. Ez viszont elég nagy hal lenne. *hajol közelebb.* -Három napja figyelek egy hajót. Az infók alapján hordószámra szállítják a rumot. A hajó neve Rozmár. Ki akartam deríteni a részleteket, fel is mentem a hajóra mint kalóz, aki a legénységbe akar belépni. Csak hát... rajtakaptak mikor a raktérben mászkáltam, elkaptak, és valamelyik szarházi felismert. Elvertek mint a rongyot, és lehajítottak a hajóról... micsoda világ, micsoda modor! *mondja úgy, mintha ő a legártatlanabb teremtés lenne.* -Szóval arra pályáznék éppen. Nekem az életem sem egy életbiztosítás szivi! Avass be a részletekbe. *kacsint egyet, majd csupa füllé változik.*
1696. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-11-10 09:52:21
Üzenet elküldve: 2015-11-10 09:52:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Taran, Bress, En, Rey//
*Huncut mosollyal figyeli a két férfi cívódását, az efféle dolog neki való. Az lenne a legjobb, ha egymásnak esnének, de úgy tűnik erre nem lesz lehetőség. Bress a szokott formáját hozza, amikor néhány apró megjegyzéssel piszkálja Tarant, aki hasonló visszavágásokkal reagál.*
- Hogy rendes tag-e? *Vigyorodik el és a tanoncra néz, majd vissza a bárdra.* Csak annyira, mint én.
* Egészen addig elkacarászik az oda-vissza dobált beszólásokon, amíg a tanonc meg nem jegyzi, hogy inkább visszamegy a barlangba. Meglepetten néz utána.*
- Hát de… *Búslakodó kiskutya szemekkel néz utána.* Nem zavarsz. *Hebegi végül, ám úgy tűnik inkább a bárd az aki zavarhatja a férfit, Bressel viszont neki dolga van, így nem rángatja vissza útjából a mágust.* Ott találkozunk.
*Utal a barlangba, majd Bress ötletéhez csatlakozva felkapja az üveget és megindul a leghátsóbb asztal felé. Vagyis haladna, ha nem ütné meg fülét újból egy ismerős hang, majd amint odafordul, már meg is látja a hófehér sörényt, és a hozzátartozó Hópihét.*
~Mi van itt ma?~
- Pihe. *Vigyorodik el a nő láttán, majd szürkéit a mellette ülő szöszi leányzóra szegezi. Hosszú szőke haj, bájos arc, mintha csak a húgát látná. Persze az illető láthatóan fél-elf, így inkább En testvére lehet, mint az övé, de azért mindenképpen kedves mosollyal köszönti, ami egyáltalán nem illik hozzá.* És helyes ismeretlen szőke lány, akit még még életemben nem láttam. *Biccent felé és visszafordul Hópihe felé.* Jó is, hogy itt vagy, lenne egy kis munka számodra. *Kacsint mellé feltűnően. Neki ugyanis fogalma sincs, hogy a szöszi fél-elf lány is be van szervezve közéjük, így nem árt az óvatosság.* Maradj itt, van egy kis dolgom, majd utána megbeszéljük.
*Majd indul is tovább Bressel az asztalhoz. Lecsapja az üveget, egy feles poharat az asztalra, majd pedig a hátsóját a székre és jobban szemügyre veszi a férfi új külsejét. Már az első pillanatban feltűnt neki, hogy eltűntek a drága anyagok a ruhatárából.*
- Úgy nézel ki, mint egy csavargó. *Kacarászik egy kicsit.* És jól áll. *Mosolyodik el. Főleg, amikor a bárd meglendíti előtte a tőle kapott sípot. Meglepettségében ki is húzza magát.*
- Megtartottad! *Csapja össze a tenyerét vidáman.* Várjál csak… *Ekkor ölébe húzza kopott bőrtáskáját és könyékig belenyúlja kotorászik, olykor kihúz belőle valami jelentéktelen dolgot, mint egy koszos, véres kendőt, majd a háta mögé dobja és tovább keresgél.* Meg is van! *Lendíti meg a férfi orra előtt a tőle kapott tolvajkulcsokat.* Bár bevallom őszintén, egyelőre csak arra használtam, hogy fejbe vágjak vele valakit, de arra igen jó.
*Csúsztatja vissza a táskába, majd nekiáll kitölteni egy-egy feles rumot. A kellemes viszontlátás örömére ugyanis inni kell. Meg úgy, minden másért is.*
- Persze, hogy vedelek. Elég hosszú útról jöttem meg és bármerre jártam, rumot sehol sem találtam. Hihetetlen. *Rázza meg a fejét rosszallóan, kezébe kapja az egyik poharat és koccintásra emeli.*
- Az újra találkozásra. *Majd meghúzza. Miután az ital bizsergetően szétárad a testében, közelebb húzódik székével a másikhoz.*
- Mondd csak, mit csinálsz mostanság? Csak, mert van valami, ami esetleg érdekelne… Na persze, előre szólok, hogy nem életbiztosítás a dolog. De ahogy ismerlek, téged ez nem zavar. *Vonogatja meg kacéran a szemöldökét.*
*Huncut mosollyal figyeli a két férfi cívódását, az efféle dolog neki való. Az lenne a legjobb, ha egymásnak esnének, de úgy tűnik erre nem lesz lehetőség. Bress a szokott formáját hozza, amikor néhány apró megjegyzéssel piszkálja Tarant, aki hasonló visszavágásokkal reagál.*
- Hogy rendes tag-e? *Vigyorodik el és a tanoncra néz, majd vissza a bárdra.* Csak annyira, mint én.
* Egészen addig elkacarászik az oda-vissza dobált beszólásokon, amíg a tanonc meg nem jegyzi, hogy inkább visszamegy a barlangba. Meglepetten néz utána.*
- Hát de… *Búslakodó kiskutya szemekkel néz utána.* Nem zavarsz. *Hebegi végül, ám úgy tűnik inkább a bárd az aki zavarhatja a férfit, Bressel viszont neki dolga van, így nem rángatja vissza útjából a mágust.* Ott találkozunk.
*Utal a barlangba, majd Bress ötletéhez csatlakozva felkapja az üveget és megindul a leghátsóbb asztal felé. Vagyis haladna, ha nem ütné meg fülét újból egy ismerős hang, majd amint odafordul, már meg is látja a hófehér sörényt, és a hozzátartozó Hópihét.*
~Mi van itt ma?~
- Pihe. *Vigyorodik el a nő láttán, majd szürkéit a mellette ülő szöszi leányzóra szegezi. Hosszú szőke haj, bájos arc, mintha csak a húgát látná. Persze az illető láthatóan fél-elf, így inkább En testvére lehet, mint az övé, de azért mindenképpen kedves mosollyal köszönti, ami egyáltalán nem illik hozzá.* És helyes ismeretlen szőke lány, akit még még életemben nem láttam. *Biccent felé és visszafordul Hópihe felé.* Jó is, hogy itt vagy, lenne egy kis munka számodra. *Kacsint mellé feltűnően. Neki ugyanis fogalma sincs, hogy a szöszi fél-elf lány is be van szervezve közéjük, így nem árt az óvatosság.* Maradj itt, van egy kis dolgom, majd utána megbeszéljük.
*Majd indul is tovább Bressel az asztalhoz. Lecsapja az üveget, egy feles poharat az asztalra, majd pedig a hátsóját a székre és jobban szemügyre veszi a férfi új külsejét. Már az első pillanatban feltűnt neki, hogy eltűntek a drága anyagok a ruhatárából.*
- Úgy nézel ki, mint egy csavargó. *Kacarászik egy kicsit.* És jól áll. *Mosolyodik el. Főleg, amikor a bárd meglendíti előtte a tőle kapott sípot. Meglepettségében ki is húzza magát.*
- Megtartottad! *Csapja össze a tenyerét vidáman.* Várjál csak… *Ekkor ölébe húzza kopott bőrtáskáját és könyékig belenyúlja kotorászik, olykor kihúz belőle valami jelentéktelen dolgot, mint egy koszos, véres kendőt, majd a háta mögé dobja és tovább keresgél.* Meg is van! *Lendíti meg a férfi orra előtt a tőle kapott tolvajkulcsokat.* Bár bevallom őszintén, egyelőre csak arra használtam, hogy fejbe vágjak vele valakit, de arra igen jó.
*Csúsztatja vissza a táskába, majd nekiáll kitölteni egy-egy feles rumot. A kellemes viszontlátás örömére ugyanis inni kell. Meg úgy, minden másért is.*
- Persze, hogy vedelek. Elég hosszú útról jöttem meg és bármerre jártam, rumot sehol sem találtam. Hihetetlen. *Rázza meg a fejét rosszallóan, kezébe kapja az egyik poharat és koccintásra emeli.*
- Az újra találkozásra. *Majd meghúzza. Miután az ital bizsergetően szétárad a testében, közelebb húzódik székével a másikhoz.*
- Mondd csak, mit csinálsz mostanság? Csak, mert van valami, ami esetleg érdekelne… Na persze, előre szólok, hogy nem életbiztosítás a dolog. De ahogy ismerlek, téged ez nem zavar. *Vonogatja meg kacéran a szemöldökét.*
1695. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-11-09 22:11:11
Üzenet elküldve: 2015-11-09 22:11:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Reydis és Hópihe, meg a díszes társaság//
*Csendben hallgatja végig Reydist. Ugyan szavaival nem szakítja félbe. Az első mondatig még nincs benne semmi különös, megannyiszor megtörtént eset szerte Lanawinon. A folytatásra azonban előbb csak kicsit, majd egyre hatalmasabbra kerekedő szemekkel nézi a lányt. Most már ha akarna se lenne képes közbe kotyogni, annyira ledöbben a lány történetén. Ugyan így a kalózhoz fűződő viszonyával kapcsolatban is nem kevés kérdés merül fel benne, de hát ki ő, hogy sötét fellegeket vonjon a nehéz sorsú félvér boldogsága fölé.*
- Hát ez... nem mindennapi történet. *Összegzi röviden, nem igazán találva szavakat az egészre. Végtére is, a hasba akasztós beszéd művészetét sak ritkán kellett gyakorolnia, így kommunikáció terén van még mit csiszolnia.*
- Ahha, hát ezért. De szerintem kicsit félreérted a helyzetet. A testőr dolga az, hogy megvédje azt, aki miatt fizetnek neki. Az orgyilkos dolga az, hogy megölje azt, aki miatt fizetnek neki. Mondhatni ez a két szakma fúj a másikra, gyűlölik egymást, mert a másik munkáját nehezítik meg. Az orgyilkos viszont nem védelmez, hanem támad. Hol szemből, hol alattomosan. Ők nem azért vannak, hogy mások biztonságban legyenek. Ők azért vannak, hogy mások féljenek, hogy mások pusztuljanak. Te pedig pont az ellenkezőjét tennéd. Persze, az is egy védelem, ha kiiktatod a kalózod ellenségeit, de ez azzal jár, hogy nem leszel mellette, mert a rossz akarók nyomába kell eredned. És ha meg akarod őket ölni, az olykor nagyon időigényes feladat. *Tár a lány elé néhány alapkövet a saját szakmáját illetően. Mert az orgyilkosok élete nem csak játék és és mese.
A leadott rendelés menyiségére pedig megint jócskán elkerekednek szemeit. Tud ő rendesen enni, szó se róla, de ez egy kisebb lakoma az ő szemében. A leveseket persze segít az asztalukhoz vinni, majd viszonozva a jó étvágyadot, neki is lát. Addig nem is igen törődik mással, míg a lány fel nem hívja a figyelmét a pult körüli társaságra. Vörös? Rum? Csak nem? Csak de. Elképedve mered az ott gyülekezőkre.*
- Ezt nem hiszem el. *Hebegi, majd jóval-jóval hangosabban rikkantja el magát.* Hát ti is előkerültetek végre Vöröske?
A hozzászólás írója (Enrakhala Nieth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.09 22:22:07
*Csendben hallgatja végig Reydist. Ugyan szavaival nem szakítja félbe. Az első mondatig még nincs benne semmi különös, megannyiszor megtörtént eset szerte Lanawinon. A folytatásra azonban előbb csak kicsit, majd egyre hatalmasabbra kerekedő szemekkel nézi a lányt. Most már ha akarna se lenne képes közbe kotyogni, annyira ledöbben a lány történetén. Ugyan így a kalózhoz fűződő viszonyával kapcsolatban is nem kevés kérdés merül fel benne, de hát ki ő, hogy sötét fellegeket vonjon a nehéz sorsú félvér boldogsága fölé.*
- Hát ez... nem mindennapi történet. *Összegzi röviden, nem igazán találva szavakat az egészre. Végtére is, a hasba akasztós beszéd művészetét sak ritkán kellett gyakorolnia, így kommunikáció terén van még mit csiszolnia.*
- Ahha, hát ezért. De szerintem kicsit félreérted a helyzetet. A testőr dolga az, hogy megvédje azt, aki miatt fizetnek neki. Az orgyilkos dolga az, hogy megölje azt, aki miatt fizetnek neki. Mondhatni ez a két szakma fúj a másikra, gyűlölik egymást, mert a másik munkáját nehezítik meg. Az orgyilkos viszont nem védelmez, hanem támad. Hol szemből, hol alattomosan. Ők nem azért vannak, hogy mások biztonságban legyenek. Ők azért vannak, hogy mások féljenek, hogy mások pusztuljanak. Te pedig pont az ellenkezőjét tennéd. Persze, az is egy védelem, ha kiiktatod a kalózod ellenségeit, de ez azzal jár, hogy nem leszel mellette, mert a rossz akarók nyomába kell eredned. És ha meg akarod őket ölni, az olykor nagyon időigényes feladat. *Tár a lány elé néhány alapkövet a saját szakmáját illetően. Mert az orgyilkosok élete nem csak játék és és mese.
A leadott rendelés menyiségére pedig megint jócskán elkerekednek szemeit. Tud ő rendesen enni, szó se róla, de ez egy kisebb lakoma az ő szemében. A leveseket persze segít az asztalukhoz vinni, majd viszonozva a jó étvágyadot, neki is lát. Addig nem is igen törődik mással, míg a lány fel nem hívja a figyelmét a pult körüli társaságra. Vörös? Rum? Csak nem? Csak de. Elképedve mered az ott gyülekezőkre.*
- Ezt nem hiszem el. *Hebegi, majd jóval-jóval hangosabban rikkantja el magát.* Hát ti is előkerültetek végre Vöröske?
A hozzászólás írója (Enrakhala Nieth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.09 22:22:07
1694. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-11-09 20:58:19
Üzenet elküldve: 2015-11-09 20:58:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozások//
-Az egyezségre! Meg rád!
*Mosolyodik el, hiszen a nő külön poháremelést érdemel az elmúlt napokban tanúsított fejlődése miatt. Ha igaz, nem volt túl rossz hatással rá a mágustanonc, így talán tudott tőle egy keveset tanulni.
A koccintás után útjára ereszti a pohárka tartalmát, majd próbál egy kicsit az új jövevényre koncentrálni, ne adj' Szellem, jó pofát vágni hozzá. Hát, ez úttal nem túlzottan sikerül magára erőltetnie egy mosolyt. A fickó túlságosan is tenyérbemászó.
Némileg jó pont lenne neki, hogy a varázsbotot megdicséri, de azt is kellően elrontja a mondatának második felével.*
-Nem!
*Vágja rá határozottan, miközben rosszallóan mered a bárdra. Szerencsére a férfinek sikerül elejtenie egy olyan megjegyzést, amelyre visszavághat a tűzmágus, jóllehet, hogy annak cukkolására született a gondolat.*
-Lantokra vagyok specializálva!
*Pillant egy gonosz mosoly keretében a fickónál lévő Baglamára. Ha már a mágusbotra szemet vetett, ne érezze már olyan jól magát!*
-De a tiéddel talán kivételt teszek, hogy megénekelhesd majd a hőstetteimet!
*Mosolyodik el végül barátságosan, igaz, a játékos mondatban benne volt az is, hogy a mágussal ellentétben a bárdnak ez lehet a legnagyobb hőstette.
Taran ledobja a harmadik felesét is, amíg a másik kettő megtárgyalják a magukét és arra jutnak, hogy leülnek egy közeli sarokba beszélgetni.*
-Azt hiszem, hogy ebből én kimaradnék! Bizonyára sok beszélnivalód van a rég látott ismerősöddel, Dynti! A világért sem szeretnék zavarni!
*Nem fogja végighallgatni a bárd bájcsevegését, ha nem muszáj, inkább visszatér a barlangba, hátha hozzá tud férni Nad titkos rumkészletéhez.*
-Elindulok, és megnézem, hogy ezek mit csináltak a barlangból! Tán' még időben érkezem!
*Mosolyodik el, és hacsak nem ragaszkodik hozzá Dyn, hogy ezúttal is mellette maradjon, akkor elindul a kijárat felé. Így, hogy hazaértek, hirtelen sok-sok elintéznivalója támadt, de ami a legfontosabb, rumozhat kedvére! Feltéve, ha tud lopni a rumkészletből.*
-Az egyezségre! Meg rád!
*Mosolyodik el, hiszen a nő külön poháremelést érdemel az elmúlt napokban tanúsított fejlődése miatt. Ha igaz, nem volt túl rossz hatással rá a mágustanonc, így talán tudott tőle egy keveset tanulni.
A koccintás után útjára ereszti a pohárka tartalmát, majd próbál egy kicsit az új jövevényre koncentrálni, ne adj' Szellem, jó pofát vágni hozzá. Hát, ez úttal nem túlzottan sikerül magára erőltetnie egy mosolyt. A fickó túlságosan is tenyérbemászó.
Némileg jó pont lenne neki, hogy a varázsbotot megdicséri, de azt is kellően elrontja a mondatának második felével.*
-Nem!
*Vágja rá határozottan, miközben rosszallóan mered a bárdra. Szerencsére a férfinek sikerül elejtenie egy olyan megjegyzést, amelyre visszavághat a tűzmágus, jóllehet, hogy annak cukkolására született a gondolat.*
-Lantokra vagyok specializálva!
*Pillant egy gonosz mosoly keretében a fickónál lévő Baglamára. Ha már a mágusbotra szemet vetett, ne érezze már olyan jól magát!*
-De a tiéddel talán kivételt teszek, hogy megénekelhesd majd a hőstetteimet!
*Mosolyodik el végül barátságosan, igaz, a játékos mondatban benne volt az is, hogy a mágussal ellentétben a bárdnak ez lehet a legnagyobb hőstette.
Taran ledobja a harmadik felesét is, amíg a másik kettő megtárgyalják a magukét és arra jutnak, hogy leülnek egy közeli sarokba beszélgetni.*
-Azt hiszem, hogy ebből én kimaradnék! Bizonyára sok beszélnivalód van a rég látott ismerősöddel, Dynti! A világért sem szeretnék zavarni!
*Nem fogja végighallgatni a bárd bájcsevegését, ha nem muszáj, inkább visszatér a barlangba, hátha hozzá tud férni Nad titkos rumkészletéhez.*
-Elindulok, és megnézem, hogy ezek mit csináltak a barlangból! Tán' még időben érkezem!
*Mosolyodik el, és hacsak nem ragaszkodik hozzá Dyn, hogy ezúttal is mellette maradjon, akkor elindul a kijárat felé. Így, hogy hazaértek, hirtelen sok-sok elintéznivalója támadt, de ami a legfontosabb, rumozhat kedvére! Feltéve, ha tud lopni a rumkészletből.*
1693. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-11-06 10:14:57
Üzenet elküldve: 2015-11-06 10:14:57
ÚJ
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Hópihe és Reydis//
-A családom nem szeretett, egy szégyen folt voltam és egy idő után kidobtak otthonról, mert rossz fényt vetettem a családra. Egyik nap egy őrült elkapott a szegénynegyedben és törődött velem, még ha nem is a szó legjobb értelmében, de én hülye örültem neki és bedőltem. Megtörtem lelkileg és a kutyája lettem, meztelenül négykézláb kellett követnem őt és mikor nagyobb társaságba kerültünk, csak egy rongyot tekerhettem magamra. Mikor elhagytuk a várost, akkor egy hajón meg akartak erőszakolni és kiharaptam egy ember nyakát, aki ott meg is halt. *Kicsit büszkén elmosolyodik, mert már ő is ezt tenné, ha újra megtámadnák.* Így lettem a Véreb, aki a gazdája parancsára cselekszik, de akkor még ezt nehezen dolgoztam fel, mert ezelőtt nem öltem még embert, de még egy állatot sem, jobb készen venni az ételt. *Kuncogja el magát aranyosan.* Szóval itt kötöttünk ki és Aldrus Nadaera uszított, hogy harapjam meg és vigyem a színe elé, ezért engem a kalózlány nem is nagyon kedvel. Leon kísérte a lányt és mikor kedves volt velem, míg az a kettő egymással beszélgetett, akkor jöttem rá, hogy lehetne jobb is és talán más kedvesebben bánna velem. Ezer aranyért eladott és azóta vagyok együtt Leonnal. *Kis mesedélutánt tart, de ezek úgy is kiderülnének előbb vagy utóbb, így nem baj ha tud róla Hópihe.*
-Szerelmes vagyok a kalózomba és meg akarom védeni minden áron, ami egy orgyilkosnak jobban menne, mint egy testőrnek, akiknek a rémálmai az előzőek. *Logikus válasz és reméli ennyi elég is ahhoz, hogy esélyt kapjon kitanulni a szakmát, hiszen nem venné el előle a munkát, kizárólag egy személyt akar védeni.*
-Rendben, akkor majd azt eszel, amit én is. *Vigyorodik el, szereti ám ő a hasát, szóval a választás jó lesz. Amíg a pulthoz lép, ahol már megy az ivászat, a társa helyet is foglal számukra.*
-Üdv! Kérek két Halászlevet *amiért majd 14 aranyat fizet és két tál Vaddisznópörköltöt *amiért újabb 26 aranyat fizet a végén* meg egy pohár jóféle Bort *ami újabb 5 aranyába kerül* és még egy kis Rumot, már ha még nem fogyott el. *fizet további 8 aranyat, majd maga mellett furán néz a vöröskére, aki már az üveget veszi meg, olyan mennyiséget lenyakal. - Ja és legyen még egy Gyümölcsös sütemény is! *Ezért szintén fizet még 7 aranyat, majd elindul Hópihéhez, hogy a leveseket letegye maguk elé, a többit meg kihozza a felszolgáló személyzet úgy is.*
-Jó étvágyat! Most biztos megtömjük a hasunkat rendesen. *Mosolyodik el és ha nem bírnák még sem, akkor majd elcsomagoltatja, ami megmarad.*
-Az a vöröske nem semmi, már a rumos üveget nyakalja be, nem is pohárba kéri ki. *Jegyzi meg társának és fejével a pult felé bök.*
-A családom nem szeretett, egy szégyen folt voltam és egy idő után kidobtak otthonról, mert rossz fényt vetettem a családra. Egyik nap egy őrült elkapott a szegénynegyedben és törődött velem, még ha nem is a szó legjobb értelmében, de én hülye örültem neki és bedőltem. Megtörtem lelkileg és a kutyája lettem, meztelenül négykézláb kellett követnem őt és mikor nagyobb társaságba kerültünk, csak egy rongyot tekerhettem magamra. Mikor elhagytuk a várost, akkor egy hajón meg akartak erőszakolni és kiharaptam egy ember nyakát, aki ott meg is halt. *Kicsit büszkén elmosolyodik, mert már ő is ezt tenné, ha újra megtámadnák.* Így lettem a Véreb, aki a gazdája parancsára cselekszik, de akkor még ezt nehezen dolgoztam fel, mert ezelőtt nem öltem még embert, de még egy állatot sem, jobb készen venni az ételt. *Kuncogja el magát aranyosan.* Szóval itt kötöttünk ki és Aldrus Nadaera uszított, hogy harapjam meg és vigyem a színe elé, ezért engem a kalózlány nem is nagyon kedvel. Leon kísérte a lányt és mikor kedves volt velem, míg az a kettő egymással beszélgetett, akkor jöttem rá, hogy lehetne jobb is és talán más kedvesebben bánna velem. Ezer aranyért eladott és azóta vagyok együtt Leonnal. *Kis mesedélutánt tart, de ezek úgy is kiderülnének előbb vagy utóbb, így nem baj ha tud róla Hópihe.*
-Szerelmes vagyok a kalózomba és meg akarom védeni minden áron, ami egy orgyilkosnak jobban menne, mint egy testőrnek, akiknek a rémálmai az előzőek. *Logikus válasz és reméli ennyi elég is ahhoz, hogy esélyt kapjon kitanulni a szakmát, hiszen nem venné el előle a munkát, kizárólag egy személyt akar védeni.*
-Rendben, akkor majd azt eszel, amit én is. *Vigyorodik el, szereti ám ő a hasát, szóval a választás jó lesz. Amíg a pulthoz lép, ahol már megy az ivászat, a társa helyet is foglal számukra.*
-Üdv! Kérek két Halászlevet *amiért majd 14 aranyat fizet
és két tál Vaddisznópörköltöt *amiért újabb 26 aranyat fizet a végén* meg egy pohár jóféle Bort *ami újabb 5 aranyába kerül* és még egy kis Rumot, már ha még nem fogyott el. *fizet további 8 aranyat, majd maga mellett furán néz a vöröskére, aki már az üveget veszi meg, olyan mennyiséget lenyakal. - Ja és legyen még egy Gyümölcsös sütemény is! *Ezért szintén fizet még 7 aranyat, majd elindul Hópihéhez, hogy a leveseket letegye maguk elé, a többit meg kihozza a felszolgáló személyzet úgy is.* -Jó étvágyat! Most biztos megtömjük a hasunkat rendesen. *Mosolyodik el és ha nem bírnák még sem, akkor majd elcsomagoltatja, ami megmarad.*
-Az a vöröske nem semmi, már a rumos üveget nyakalja be, nem is pohárba kéri ki. *Jegyzi meg társának és fejével a pult felé bök.*
1692. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-11-06 10:04:43
Üzenet elküldve: 2015-11-06 10:04:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn, Taran//
*Hagy egy kis időt a nőnek, amíg feldolgozza a bárd látványát, megölelgeti meg minden.*
-Áh burokban születtem. *legyint egyet.* -Nehéz volt visszajönnöm az átkozott szigetről, de éppen arra járt egy hajó, és nos hát itt vagyok.
*A Taran nevű fickó bemutatkozik neki. Kocsmai verekedés?! Az most nem nagyon feküdne neki, épp az imént lyukasztották ki kis híján egy sarlóval, bár Rinan képe megbánta a próbálkozást, kár lenne a botos fickó arcát is beszínezni.*
-Értem tehát ő Izé Taran. Ej haver jó az farkasfejes bot, nem adod el? *majd közelebb hajol a vöröskéhez, persze attól még Taran is hallhatja, de nem igazán érdekli.*
-Ez mágus vagy mi a tököm? Rendes tag?
*Nem árt megtudni, mennyire lehet előtte beszélni, vagy mennyire ismeri már Dyn.*
-Áh szóval ő is simlis. Feltételezem cukorkát lop az úr. *nyomja meg a végén az úr szót. Félre ne értessék nem ellenszenves neki a fickó, de Bress ilyen, szereti heccelni az embereket, szívni a vérüket, húzni őket, elvégre egy bárd a balhéban is meglátja a kalandot és a pezsgést.*
-Velem is. *legyint.* -Most azonban rengeteg az időm, így mesélhetnél is. Mit szólsz az új hacukámhoz? *mutat magára.* -Bár ebben tényleg kalóznak festek, mintsem elegánsnak. Látod növesztettem egy kis muffsimogatót is. *húzza végig ujjait vigyorogva a körszakállán.* -Meg a hajam is megnőtt. Hiába na változik az idő, meg vadásztak is rám a kis barátod miatt.
*Dyn jól tudhatja, hogy Bress a kinyírt kalózra gondol, aki sanyargatta a vöröst.*
-Héj szivi én fújogattam ezt. *veszi elő a zsebéből Dyn sípját.* -Azt semmit sem ért. Egyébként éppen keresni akartalak tényleg, csak hát tudod az üzlet... majd mesélek. Látom még mindig vedelsz mint a gödény szivi. *mosolyodik el, majd éppen eszébe jut, hogy még egy feles pálinkája a pulton van, azt gyorsan meg is ragadja.*
-Igyunk akkor! Bár nekem már nem nagyon kellene, tegnap is szétcsaptam magam. Üljünk le oda a végébe. *bök az egyik asztal felé.*
*Hagy egy kis időt a nőnek, amíg feldolgozza a bárd látványát, megölelgeti meg minden.*
-Áh burokban születtem. *legyint egyet.* -Nehéz volt visszajönnöm az átkozott szigetről, de éppen arra járt egy hajó, és nos hát itt vagyok.
*A Taran nevű fickó bemutatkozik neki. Kocsmai verekedés?! Az most nem nagyon feküdne neki, épp az imént lyukasztották ki kis híján egy sarlóval, bár Rinan képe megbánta a próbálkozást, kár lenne a botos fickó arcát is beszínezni.*
-Értem tehát ő Izé Taran. Ej haver jó az farkasfejes bot, nem adod el? *majd közelebb hajol a vöröskéhez, persze attól még Taran is hallhatja, de nem igazán érdekli.*
-Ez mágus vagy mi a tököm? Rendes tag?
*Nem árt megtudni, mennyire lehet előtte beszélni, vagy mennyire ismeri már Dyn.*
-Áh szóval ő is simlis. Feltételezem cukorkát lop az úr. *nyomja meg a végén az úr szót. Félre ne értessék nem ellenszenves neki a fickó, de Bress ilyen, szereti heccelni az embereket, szívni a vérüket, húzni őket, elvégre egy bárd a balhéban is meglátja a kalandot és a pezsgést.*
-Velem is. *legyint.* -Most azonban rengeteg az időm, így mesélhetnél is. Mit szólsz az új hacukámhoz? *mutat magára.* -Bár ebben tényleg kalóznak festek, mintsem elegánsnak. Látod növesztettem egy kis muffsimogatót is. *húzza végig ujjait vigyorogva a körszakállán.* -Meg a hajam is megnőtt. Hiába na változik az idő, meg vadásztak is rám a kis barátod miatt.
*Dyn jól tudhatja, hogy Bress a kinyírt kalózra gondol, aki sanyargatta a vöröst.*
-Héj szivi én fújogattam ezt. *veszi elő a zsebéből Dyn sípját.* -Azt semmit sem ért. Egyébként éppen keresni akartalak tényleg, csak hát tudod az üzlet... majd mesélek. Látom még mindig vedelsz mint a gödény szivi. *mosolyodik el, majd éppen eszébe jut, hogy még egy feles pálinkája a pulton van, azt gyorsan meg is ragadja.*
-Igyunk akkor! Bár nekem már nem nagyon kellene, tegnap is szétcsaptam magam. Üljünk le oda a végébe. *bök az egyik asztal felé.*
1691. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-11-06 09:36:25
Üzenet elküldve: 2015-11-06 09:36:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozások//
*Kényelmesen támasztja a hátát és mélyet szippant a kocsma izzadtságtól és alkoholpárától bűzlő levegőjéből, teszi persze mindezt olyan arccal, mintha egy virágoskert közepén szaglászna.
Kezébe kap egy újabb apró poharat a finom nedűvel megtöltve, majd enyhén megemeli Taran felé.*
- Akkor ezt igyuk a kis egyezségünkre. *És már dönti is magába a következő adagot. Szerencsétlenségére. Ugyanis ekkor üti meg a fülét, egy már igen régen hallott hang, valaki olyantól, akiről azt hitte, odaveszett a tengeren.*
~Ütős ez a rum.~
*Ez az első gondolata, ám amint tudatosul benne, hogy nem csak az alkohol hatására képzelődik, az ital rögtön félremegy, aminek az eredménye némi köhécselés és könnyezés. Amint a fuldoklás alább hagy a hang irányába fordul.*
- B. *Hagyja el egyetlen betű az ajkait a meglepettségtől. Hirtelen köpni, nyelni nem tud. Kell egy kis idő, amíg magához tér, majd lecsapja a poharat a pultra.* Bress? *A legtaglózásból magához térve szélesen elmosolyodik, és gyakorlatilag beleugrik a férfi nyakába, közben alaposan megütögetve a másik hátát, afféle ellenőrzésként, hogy tényleg hús-vér lény áll-e előtte, vagy csak a fél-elf szelleme tért-e vissza kísérteni. De úgy tűnik a bárd valóban itt van. És persze rögtön bókolással kezdi. Amire mi is lehetne Dynti reakciója, minthogy lábujjtól fejtetőig rákvörös lesz, ez már ismerős dolog mindkét férfinek aki körülötte áll.*
- Én… szóval… te. Te itt vagy! Én, tényleg azt hittem meghaltál. De nem. *Mosolyodik el. Nem igazán tudja még hirtelen mit gondoljon, a viszontlátás okozta öröm kissé megmérgezi az elméjét, így a „Ki ez a csóka” kérdés rögtön össze is zavarja.*
- Ő az én… Ő… izé. *Mutat Taran felé, majd Bress felé. *Ő pedig izé. *Igyekszik bemutatni a két férfit egymásnak, nem túlságosan sikeresen, de szerencséjére a máguska most is van olyan diplomatikus, hogy megtegye ezt magától is. Megrázza a fejét, hogy észhez térjen majd igyekszik a tanonc kérdésére is választ adni.*
- Ó, ő nem kalóz, ő egy vérbeli simlis. Akárcsak te. *Ejt meg egy mosolyt, majd rákacsint társára.*
- Ám, Bress, kérdésedre választ adva, el is húztam a városból, de hát látod, mindig visszahúz a szívem. Annyi minden történt. *Kislány módjára izgatottan rázza a kezét.*
- De először, is. Nem vagy halott, tehát mi a mentséged arra, hogy nem kerestél? *Emeli meg tettetett sértettséggel az állát, majd gyorsan a pultos felé fordul.*
- Tudja mit? Adja ide az egész üveget. Szükségem lesz rá. *Lecsap 70 aranyat a pultra és már nyúl is az üveg Rumért. *
*Kényelmesen támasztja a hátát és mélyet szippant a kocsma izzadtságtól és alkoholpárától bűzlő levegőjéből, teszi persze mindezt olyan arccal, mintha egy virágoskert közepén szaglászna.
Kezébe kap egy újabb apró poharat a finom nedűvel megtöltve, majd enyhén megemeli Taran felé.*
- Akkor ezt igyuk a kis egyezségünkre. *És már dönti is magába a következő adagot. Szerencsétlenségére. Ugyanis ekkor üti meg a fülét, egy már igen régen hallott hang, valaki olyantól, akiről azt hitte, odaveszett a tengeren.*
~Ütős ez a rum.~
*Ez az első gondolata, ám amint tudatosul benne, hogy nem csak az alkohol hatására képzelődik, az ital rögtön félremegy, aminek az eredménye némi köhécselés és könnyezés. Amint a fuldoklás alább hagy a hang irányába fordul.*
- B. *Hagyja el egyetlen betű az ajkait a meglepettségtől. Hirtelen köpni, nyelni nem tud. Kell egy kis idő, amíg magához tér, majd lecsapja a poharat a pultra.* Bress? *A legtaglózásból magához térve szélesen elmosolyodik, és gyakorlatilag beleugrik a férfi nyakába, közben alaposan megütögetve a másik hátát, afféle ellenőrzésként, hogy tényleg hús-vér lény áll-e előtte, vagy csak a fél-elf szelleme tért-e vissza kísérteni. De úgy tűnik a bárd valóban itt van. És persze rögtön bókolással kezdi. Amire mi is lehetne Dynti reakciója, minthogy lábujjtól fejtetőig rákvörös lesz, ez már ismerős dolog mindkét férfinek aki körülötte áll.*
- Én… szóval… te. Te itt vagy! Én, tényleg azt hittem meghaltál. De nem. *Mosolyodik el. Nem igazán tudja még hirtelen mit gondoljon, a viszontlátás okozta öröm kissé megmérgezi az elméjét, így a „Ki ez a csóka” kérdés rögtön össze is zavarja.*
- Ő az én… Ő… izé. *Mutat Taran felé, majd Bress felé. *Ő pedig izé. *Igyekszik bemutatni a két férfit egymásnak, nem túlságosan sikeresen, de szerencséjére a máguska most is van olyan diplomatikus, hogy megtegye ezt magától is. Megrázza a fejét, hogy észhez térjen majd igyekszik a tanonc kérdésére is választ adni.*
- Ó, ő nem kalóz, ő egy vérbeli simlis. Akárcsak te. *Ejt meg egy mosolyt, majd rákacsint társára.*
- Ám, Bress, kérdésedre választ adva, el is húztam a városból, de hát látod, mindig visszahúz a szívem. Annyi minden történt. *Kislány módjára izgatottan rázza a kezét.*
- De először, is. Nem vagy halott, tehát mi a mentséged arra, hogy nem kerestél? *Emeli meg tettetett sértettséggel az állát, majd gyorsan a pultos felé fordul.*
- Tudja mit? Adja ide az egész üveget. Szükségem lesz rá. *Lecsap 70 aranyat a pultra és már nyúl is az üveg Rumért.
*
1690. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-11-05 22:18:59
Üzenet elküldve: 2015-11-05 22:18:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Révészről//
*A fogadott gyerek és pár témát inkább nem feszegeti tovább, épp elég kényes sikerült érintenie vele. N o meg, előbb napirendre kell térnie afeletti megdöbbenésén, hogy a lány orgyilkos akar lenni. Nem merne mérget venni rá, hogy Reydis tudja, mit is jelent ez. Ilyen természettel, mint amilyennel a lány rendelkezik, aligha akarna valaki abból élni, hogy másokat eltesz láb alól.*
- Tehát egy kereskedő család utolsó sarja, akrobatikát tanult, kalózok mellé keveredett, és most orgyilkosnak állna. Miért is? *Pillant kérőn a mellette haladó lányra. Őszintén érdekli a válasz.
A Rumoshoz érve előreengedi Reydist, nem mintha nem ismerné a járást, vagy különösen udvarias akarna lenni, csak így jött most ki a lépés.*
- Köszönöm, elfogadom a meghívást. Igazából bármi jó lesz, nem vagyok válogatós.
*Addig is, amíg Reydis rendel, ő rögvest megcéloz egy asztalt, amit lefoglal maguknak. Talán hozzátehette volna, hogy néhány halrudat mégis kikérhetne a lány, olyan szép tradíciót folytatna akkor. Rumos és halrúd.*
*A fogadott gyerek és pár témát inkább nem feszegeti tovább, épp elég kényes sikerült érintenie vele. N o meg, előbb napirendre kell térnie afeletti megdöbbenésén, hogy a lány orgyilkos akar lenni. Nem merne mérget venni rá, hogy Reydis tudja, mit is jelent ez. Ilyen természettel, mint amilyennel a lány rendelkezik, aligha akarna valaki abból élni, hogy másokat eltesz láb alól.*
- Tehát egy kereskedő család utolsó sarja, akrobatikát tanult, kalózok mellé keveredett, és most orgyilkosnak állna. Miért is? *Pillant kérőn a mellette haladó lányra. Őszintén érdekli a válasz.
A Rumoshoz érve előreengedi Reydist, nem mintha nem ismerné a járást, vagy különösen udvarias akarna lenni, csak így jött most ki a lépés.*
- Köszönöm, elfogadom a meghívást. Igazából bármi jó lesz, nem vagyok válogatós.
*Addig is, amíg Reydis rendel, ő rögvest megcéloz egy asztalt, amit lefoglal maguknak. Talán hozzátehette volna, hogy néhány halrudat mégis kikérhetne a lány, olyan szép tradíciót folytatna akkor. Rumos és halrúd.*
1689. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-11-05 20:47:10
Üzenet elküldve: 2015-11-05 20:47:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé-édes kettesben//
*Bizalmatlan a lány még egy keveset, de vannak efféle őstípusok. Nem baj az! Majd megpuhul!*
-Gondolod, hogy nem tudok vigyázni magamra?
*Felhúzza a szemöldökét a távozó lány után meredve, de a kérdésére ezúttal nem vár választ. Elindul ő is a Rumos felé, és miután a lovat kikötötte, belép Dynti után.*
//Dyn, Bress, Rinan//
*A lánytól már megszokta, hogy egy percig sem habozik, ha arról van szó, hogy nagy kanállal kell ennie az életet! Most sincs ez másképp, és a mágus csupán elismerően bólint, hogy mire kettőt lépet, a vöröske le is dobott egy pohár rumot.
A rum egyébként lassan Taran kedvencévé is válik, mert emlékezteti a tűzre és ez mindig lázba hozza.
Varázsbotja ütemesen kopog a padlózaton, miközben a férfi odasétál a pulthoz és megragad egy másik poharat, hogy tartalmát útjára engedje.*
~Szellemekre! Ez nagyon jó!~
*Pedig nem is a legjobb minőségűt kaphatták, hacsaknem Dyntinát ismerik és az üvegcse tartalma a pult rejtett zugaiból került a poharukba.
Gyakorlatilag alig, hogy leér az égető nedű, a kalózkát azonnal megszólítják. Vélhetően a kikötő telve van a nő haverjaival, így ezen meg sem lepődik. Azon annál is inkább, hogy a huncutan kinéző alak "lecsókázza". Hangot nem ad a véleményének, mert abból igen hamar kocsmai verekedés lenne, de a szemöldökét felhúzza.*
-Csak nem egy újabb kalóz?
*Kérdezi, hiszen a beszéde stílusa leginkább Nadéra hasonlít, valamint emlegette a tengert is.*
-A nevem Taran.
*Előzi meg a bemutatását, miközben látványosan végigméri az érkezőt, méghozzá tetőtől talpig.*
~A lelke mélyén ez is Kárhozott, ahogy elnézem!~
*Az Emberevőnél és a Boncnoknál nem igen elvetemültebb, de bizonyára megéri a pénzét.*
A hozzászólás írója (Taran Laton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.05 20:48:01
*Bizalmatlan a lány még egy keveset, de vannak efféle őstípusok. Nem baj az! Majd megpuhul!*
-Gondolod, hogy nem tudok vigyázni magamra?
*Felhúzza a szemöldökét a távozó lány után meredve, de a kérdésére ezúttal nem vár választ. Elindul ő is a Rumos felé, és miután a lovat kikötötte, belép Dynti után.*
//Dyn, Bress, Rinan//
*A lánytól már megszokta, hogy egy percig sem habozik, ha arról van szó, hogy nagy kanállal kell ennie az életet! Most sincs ez másképp, és a mágus csupán elismerően bólint, hogy mire kettőt lépet, a vöröske le is dobott egy pohár rumot.
A rum egyébként lassan Taran kedvencévé is válik, mert emlékezteti a tűzre és ez mindig lázba hozza.
Varázsbotja ütemesen kopog a padlózaton, miközben a férfi odasétál a pulthoz és megragad egy másik poharat, hogy tartalmát útjára engedje.*
~Szellemekre! Ez nagyon jó!~
*Pedig nem is a legjobb minőségűt kaphatták, hacsaknem Dyntinát ismerik és az üvegcse tartalma a pult rejtett zugaiból került a poharukba.
Gyakorlatilag alig, hogy leér az égető nedű, a kalózkát azonnal megszólítják. Vélhetően a kikötő telve van a nő haverjaival, így ezen meg sem lepődik. Azon annál is inkább, hogy a huncutan kinéző alak "lecsókázza". Hangot nem ad a véleményének, mert abból igen hamar kocsmai verekedés lenne, de a szemöldökét felhúzza.*
-Csak nem egy újabb kalóz?
*Kérdezi, hiszen a beszéde stílusa leginkább Nadéra hasonlít, valamint emlegette a tengert is.*
-A nevem Taran.
*Előzi meg a bemutatását, miközben látványosan végigméri az érkezőt, méghozzá tetőtől talpig.*
~A lelke mélyén ez is Kárhozott, ahogy elnézem!~
*Az Emberevőnél és a Boncnoknál nem igen elvetemültebb, de bizonyára megéri a pénzét.*
A hozzászólás írója (Taran Laton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.05 20:48:01
1688. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-11-05 20:16:44
Üzenet elküldve: 2015-11-05 20:16:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés az élők soraiba//
//Rinan, Dyn, Taran//
*Várja ő még Rinan válaszát, de az nem kifejezetten úgy tűnik, mint aki nagyon mesemondásba akar kezdeni, végül a bárd megcsóválja a fejét.*
-E majd akkor kigondolod, aztán elmondod.
*Aztán érkezik egy nőci meg egy fickó a Rumosba, persze jönnek-mennek mások is, azonban ismerős, nagyon is ismerős a női hang, szinte cseng a fülében.*
~Dyn.~
*Majdnem mellé könyököl le a pultra a vöröske, Bress direkt elfordítja a fejét, hogy ne vegye észre, de magában már nevet. A teremtő ajándéka, hogy a vöröskét befújta a szél a Rumosba, bár kicsit később akarta felkutatni, de tényleg örül neki. Semmit sem változott, talán csak csinosabb és vonzóbb lett mint eddig. Majdnem bele is esett abba a hibába, hogy túl közel került hozzá érzelmileg, főleg azon az ominózus megmentéskor a szálláshelyen, mikor lekaszabolta azt a férfit, akitől rettegett. Mikor Dyn kicsit eltávolodik, hátat fordít a pultnak, hátrakönyököl lazán, és a neki háttal álló vörösnek szól.*
-Azt hittem, már rég elhúztál a környékről vöröske. *majd mikor elnyeri a nő tekintetét, megvillantja a legszélesebb, legelbűvölőbb, és legördögibb mosolyát egyben.*
-Dyn! *tárja szét a kezeit, majd közelebb lép, és átöleli barátságosan a nőt a Rumos kellős közepén.*
-De dögös vagy. *néz végig rajta.* -Mi van veled szivi? Ugye nem hitted azt, hogy Bress bácsit elnyelte a tenger?! Pedig majdnem így volt. *aztán feltűnik neki a fickó mellette, és kérdően felé biccent, de szemeit nem veszi le a vörösről.* -Ki ez a csóka?
//Rinan, Dyn, Taran//
*Várja ő még Rinan válaszát, de az nem kifejezetten úgy tűnik, mint aki nagyon mesemondásba akar kezdeni, végül a bárd megcsóválja a fejét.*
-E majd akkor kigondolod, aztán elmondod.
*Aztán érkezik egy nőci meg egy fickó a Rumosba, persze jönnek-mennek mások is, azonban ismerős, nagyon is ismerős a női hang, szinte cseng a fülében.*
~Dyn.~
*Majdnem mellé könyököl le a pultra a vöröske, Bress direkt elfordítja a fejét, hogy ne vegye észre, de magában már nevet. A teremtő ajándéka, hogy a vöröskét befújta a szél a Rumosba, bár kicsit később akarta felkutatni, de tényleg örül neki. Semmit sem változott, talán csak csinosabb és vonzóbb lett mint eddig. Majdnem bele is esett abba a hibába, hogy túl közel került hozzá érzelmileg, főleg azon az ominózus megmentéskor a szálláshelyen, mikor lekaszabolta azt a férfit, akitől rettegett. Mikor Dyn kicsit eltávolodik, hátat fordít a pultnak, hátrakönyököl lazán, és a neki háttal álló vörösnek szól.*
-Azt hittem, már rég elhúztál a környékről vöröske. *majd mikor elnyeri a nő tekintetét, megvillantja a legszélesebb, legelbűvölőbb, és legördögibb mosolyát egyben.*
-Dyn! *tárja szét a kezeit, majd közelebb lép, és átöleli barátságosan a nőt a Rumos kellős közepén.*
-De dögös vagy. *néz végig rajta.* -Mi van veled szivi? Ugye nem hitted azt, hogy Bress bácsit elnyelte a tenger?! Pedig majdnem így volt. *aztán feltűnik neki a fickó mellette, és kérdően felé biccent, de szemeit nem veszi le a vörösről.* -Ki ez a csóka?
1687. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-11-05 13:04:24
Üzenet elküldve: 2015-11-05 13:04:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Hazafelé-édes kettesben//
//Útközben//
- Nem tudom hova megy, remélem sehova. *Morogja az orra alatt. Kissé mérgelődik a helyzet miatt, ő nem azért csatlakozott ehhez a bagázshoz, hogy neki kelljen utána a vállán cipelnie mindent, pusztán jó lehetőséget látott benne.
Valahol persze értékeli, hogy a férfi nem kacag fel hangosan a képtelenségen, hogy egy olyan ember legyen a vezére aki komolyan fél a kísértetektől és olyan szeszélyes, akár csak az időjárás.*
- Nem *csattan fel hirtelen* nem bízok meg benned továbbra sem. Ahhoz még közel sem tettél eleget, bár el kell ismernem, hogy lett volna lehetőséged átverni a fejem és nem tetted. Én a kölcsönös szívesség elméletében hiszek, te segítesz nekem és én is segítek neked. Ahogy mondtad, ez egy szövetség, amihez persze kell némi bizalom is, *A „némi” szót erősen megnyomja, továbbra is hangsúlyozva a dolgot.* Három emberben bíztam meg eddig életemben, ebből kettő egészen biztosan meghalt, a harmadik pedig… Hát szerintem az is. Tehát, ha így nézzük a dolgot, jobban jársz, ha nem bízok meg benned. *Vicceli el a dolgot.
Na persze, amikor a férfi vállalja a dolgot, nem igazán tudja leplezni boldogságát, ezt jelezvén rögtön a másik nyakába ugrik.*
- De átversz, azt nem éled túl. *Súgja félkomolyan Taran fülébe, majd elengedi és folytatja az útját a Rumos felé. Meglátván a közel sem puccos kocsmát, ismét elönti a hazatérés okozta eufória.*
- Rejtsd el a dögöt és kövess, kikérem addig az italt. *És már tépi is fel az ajtót.*
//Rumosban//
*Az öreg ajtó fájdalmasan nyílik ki vékony kezeinek indulatossága által. Szinte körbe sem néz, már repül is a pult irányába, mint a játszópajtársaihoz siető gyerek.*
- Könyörgöm *Tapad rá a pultra.* Könyörgöm, adjon rumot! Mondja, hogy nem fogyott ki és van és nem romlott meg! *Teszi össze a két kezét maga előtt. A pultos válasz helyett pedig meglenget előtte egy egész üvegnyi barna nedűt. Dynti szürke íriszei felragyognak.* Adjon hatot rögtön!
*Amilyen gyorsan csak lehet kipengeti a 42 aranyat a 6 darab várva várt Rumért. Ha Taran megérkezik közben, ha nem, ő már fel is hajtja az egyiket a szájába és csak miután a folyékony boldogság szétárad testében akkor fordul meg hátát a pultnak vetve, hogy szétnézzen a helyen. Az első akit kiszúr az Rinan, aki valami ismeretlen fószerrel beszélget, legalábbis, miután az háttal ül neki, így nem sejti, hogy ki az.
Nadot persze nem látja, pedig a lány ingyen iszik a kocsmában, de most nem is ez a lényeg. Hazatért és rumozik is, a többi pedig nem érdekli.*
- Az üveget ne tegye még el. *Szól hátra a pultosnak. Lehet egyszerűbb lett volna magát az üveget megvenni.*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.05 13:04:51
//Útközben//
- Nem tudom hova megy, remélem sehova. *Morogja az orra alatt. Kissé mérgelődik a helyzet miatt, ő nem azért csatlakozott ehhez a bagázshoz, hogy neki kelljen utána a vállán cipelnie mindent, pusztán jó lehetőséget látott benne.
Valahol persze értékeli, hogy a férfi nem kacag fel hangosan a képtelenségen, hogy egy olyan ember legyen a vezére aki komolyan fél a kísértetektől és olyan szeszélyes, akár csak az időjárás.*
- Nem *csattan fel hirtelen* nem bízok meg benned továbbra sem. Ahhoz még közel sem tettél eleget, bár el kell ismernem, hogy lett volna lehetőséged átverni a fejem és nem tetted. Én a kölcsönös szívesség elméletében hiszek, te segítesz nekem és én is segítek neked. Ahogy mondtad, ez egy szövetség, amihez persze kell némi bizalom is, *A „némi” szót erősen megnyomja, továbbra is hangsúlyozva a dolgot.* Három emberben bíztam meg eddig életemben, ebből kettő egészen biztosan meghalt, a harmadik pedig… Hát szerintem az is. Tehát, ha így nézzük a dolgot, jobban jársz, ha nem bízok meg benned. *Vicceli el a dolgot.
Na persze, amikor a férfi vállalja a dolgot, nem igazán tudja leplezni boldogságát, ezt jelezvén rögtön a másik nyakába ugrik.*
- De átversz, azt nem éled túl. *Súgja félkomolyan Taran fülébe, majd elengedi és folytatja az útját a Rumos felé. Meglátván a közel sem puccos kocsmát, ismét elönti a hazatérés okozta eufória.*
- Rejtsd el a dögöt és kövess, kikérem addig az italt. *És már tépi is fel az ajtót.*
//Rumosban//
*Az öreg ajtó fájdalmasan nyílik ki vékony kezeinek indulatossága által. Szinte körbe sem néz, már repül is a pult irányába, mint a játszópajtársaihoz siető gyerek.*
- Könyörgöm *Tapad rá a pultra.* Könyörgöm, adjon rumot! Mondja, hogy nem fogyott ki és van és nem romlott meg! *Teszi össze a két kezét maga előtt. A pultos válasz helyett pedig meglenget előtte egy egész üvegnyi barna nedűt. Dynti szürke íriszei felragyognak.* Adjon hatot rögtön!
*Amilyen gyorsan csak lehet kipengeti a 42 aranyat a 6 darab várva várt Rumért.
Ha Taran megérkezik közben, ha nem, ő már fel is hajtja az egyiket a szájába és csak miután a folyékony boldogság szétárad testében akkor fordul meg hátát a pultnak vetve, hogy szétnézzen a helyen. Az első akit kiszúr az Rinan, aki valami ismeretlen fószerrel beszélget, legalábbis, miután az háttal ül neki, így nem sejti, hogy ki az.Nadot persze nem látja, pedig a lány ingyen iszik a kocsmában, de most nem is ez a lényeg. Hazatért és rumozik is, a többi pedig nem érdekli.*
- Az üveget ne tegye még el. *Szól hátra a pultosnak. Lehet egyszerűbb lett volna magát az üveget megvenni.*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.05 13:04:51
1686. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-11-05 09:01:58
Üzenet elküldve: 2015-11-05 09:01:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ambrud Omal//
*Ahogy a célpont felhajtja italát, el is árulja magát. Quinn kiszórja a kihegyezett fogakat. Ekkor csak megerősítést kap arra, amit a csapos is jelzett neki. Mikor a férfi távozik, Quinn is azonnal felhajtja a maradék italát és persze lemaradva, de azonnal követi. A rókalyukból kilépve egy pillanatra elveszti szem elől, de aztán a hömpölygő tömegben ismét kiszúrja. Innentől nem veszíti el szem elől. Nyílt színen ha Quinn befókuszál valakit, azt nem téveszti el.
Ennyi ember előtt azonban kockázatos lenne bármit is csinálni, ezért inkább csak tovább követi őt, hátha még el is vezeti a hajójához, vagy esetleg egy eldugottabb helyre, ahonnan könnyen a vízbe lehet hajítani.
Lassan kezd egyértelművé válni, hogy a célpont tényleg a hajójához igyekszik vissza. Úgy tűnik kitűnő helyszíne lesz ez a feladat elvégzésének. Szürke, megtépázott hajócskát közelít meg, azonban Quinn itt már óvatosabb és úgy tesz, mintha nem is utána menne, csak a magányosan álló bárkák közt nézelődne. Pontosan megfigyeli, melyik fedélzeten tűnik el az idegen, és csak az alkalmas pillanatra vár, hogy ő is felszállhasson.*
*Ahogy a célpont felhajtja italát, el is árulja magát. Quinn kiszórja a kihegyezett fogakat. Ekkor csak megerősítést kap arra, amit a csapos is jelzett neki. Mikor a férfi távozik, Quinn is azonnal felhajtja a maradék italát és persze lemaradva, de azonnal követi. A rókalyukból kilépve egy pillanatra elveszti szem elől, de aztán a hömpölygő tömegben ismét kiszúrja. Innentől nem veszíti el szem elől. Nyílt színen ha Quinn befókuszál valakit, azt nem téveszti el.
Ennyi ember előtt azonban kockázatos lenne bármit is csinálni, ezért inkább csak tovább követi őt, hátha még el is vezeti a hajójához, vagy esetleg egy eldugottabb helyre, ahonnan könnyen a vízbe lehet hajítani.
Lassan kezd egyértelművé válni, hogy a célpont tényleg a hajójához igyekszik vissza. Úgy tűnik kitűnő helyszíne lesz ez a feladat elvégzésének. Szürke, megtépázott hajócskát közelít meg, azonban Quinn itt már óvatosabb és úgy tesz, mintha nem is utána menne, csak a magányosan álló bárkák közt nézelődne. Pontosan megfigyeli, melyik fedélzeten tűnik el az idegen, és csak az alkalmas pillanatra vár, hogy ő is felszállhasson.*
1685. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-11-04 10:27:43
Üzenet elküldve: 2015-11-04 10:27:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Az ébredés //
*El is indul a törpével a Rumos Rókalyukba, hogy levezessék a nap felkavaró részeit, hiszen nem minden nap lát a gnóm felrobban testeket maga körül, meg árnyékokat, amik elmenekülnek, még a hideg is kirázza, ha csak belegondol és nem is nagyon szeretne többet agyalni a dolog, mint ami megtörtént. Annyira belemerengett a saját gondolataiba, hogy meg is felejtkezett Grubekról, akivel ide indult és nem is látja most sehol, de nem foglalkozik most ezzel, amúgy is hóbortos a a törpe és jó nagy szájhős. A pulthoz lép és leadja rendelését.*
-Adjon nyomban nekem Pálinkát! *Oda is adja az érte járó 6 aranyat.*
-Meg csapoljon hozzá még egy korsó Sört is levezetésképpen. *Jut eszébe és ezt fizetve még 4 arannyal megtolja előző vásárlását.*
-Köszönöm. *Ezzel le is húzza a pálinkát és nagyon sóhajtva utána küldi a sört is. Eszébe jut valami, a nő nekik adta a házat és ott talán még találhat valami értékeset, amit ha elad pénzhez jut, a pénz meg elengedhetetlen a közös műhely megépítéséhez Jezabiellel.*
*El is indul a törpével a Rumos Rókalyukba, hogy levezessék a nap felkavaró részeit, hiszen nem minden nap lát a gnóm felrobban testeket maga körül, meg árnyékokat, amik elmenekülnek, még a hideg is kirázza, ha csak belegondol és nem is nagyon szeretne többet agyalni a dolog, mint ami megtörtént. Annyira belemerengett a saját gondolataiba, hogy meg is felejtkezett Grubekról, akivel ide indult és nem is látja most sehol, de nem foglalkozik most ezzel, amúgy is hóbortos a a törpe és jó nagy szájhős. A pulthoz lép és leadja rendelését.*
-Adjon nyomban nekem Pálinkát! *Oda is adja az érte járó 6 aranyat.*
-Meg csapoljon hozzá még egy korsó Sört is levezetésképpen. *Jut eszébe és ezt fizetve még 4 arannyal megtolja előző vásárlását.*
-Köszönöm. *Ezzel le is húzza a pálinkát és nagyon sóhajtva utána küldi a sört is. Eszébe jut valami, a nő nekik adta a házat és ott talán még találhat valami értékeset, amit ha elad pénzhez jut, a pénz meg elengedhetetlen a közös műhely megépítéséhez Jezabiellel.*
1684. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-11-03 21:35:56
Üzenet elküldve: 2015-11-03 21:35:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Révészről//
-Akkor még vele nem találkoztam, mert a másik vörös hajú nem úgy viselkedett. *Válaszol és nem is tudja mit szólhatna ehhez, csak reméli, hogy a másik jobban fogja kedvelni, mint Nadae.*
-Egy gazdag kereskedőcsalád fattya vagyok, anyám félrelépett és sokáig szolga voltam csak, de mikor megelégeltem eljöttem és utána megörököltem minden vagyont, mint utolsó élő rokon. *Nem volt szörnyű élete azért, de nem sok szeretetet kapott és amit most kap is csak az egyesülések számából ítéli meg és az ölelések csókok számából.*
-Orgyilkos? *Hát ezekről se sokat hallott csak a mesékben kicsit meglepődik, de nem ijed meg, mert elvileg egy oldalon állnak és őt nem fogja bántani a lány, csak megvédeni és azt a legbrutálisabb módon.*
-Én is olyasmi szeretnék lenni! *Szólal meg határozottan, mert nagyon felkeltette az érdeklődését a dolog és Leont meg akarja védeni minden áron, már az ölés tényét is elfogadta és ha kell Véreb helyett ő maga végzi majd a piszkos munkát.*
-Sajnos én ezt nem látom, mert ha vele vagyok megszűnik a külvilág. *Mosolyodik el pajkosan és beindul a piszkos fantáziája is, mert hát ha együtt vannak ott már történnek is dolgok.*
-Azt hiszem fiú és nem tudom mennyi lehet, csak azt, hogy van. *Feleli szomorkásan és kicsit bosszantja a dolog is már. közben szedik a lábukat is és már meg is érkeznek a Rumoshoz, ahol Reydis a hasára kapja a kezét, mert az bizony korog.*
-Bocsi, de farkaséhes vagyok. *Kér elnézést, majd beérve válaszol még az előző kijelentésére Hópihének.*
-Tényleg? Ó ez szipi szupi! *Láthatóan majd kiugrik a bőréből annyira örül és a kezébe kapja újra az étlapot, hogy megnézze mit egyen.*
-Te kérsz valamit? Meghívlak szívesen, ha már elkísértél.
-Akkor még vele nem találkoztam, mert a másik vörös hajú nem úgy viselkedett. *Válaszol és nem is tudja mit szólhatna ehhez, csak reméli, hogy a másik jobban fogja kedvelni, mint Nadae.*
-Egy gazdag kereskedőcsalád fattya vagyok, anyám félrelépett és sokáig szolga voltam csak, de mikor megelégeltem eljöttem és utána megörököltem minden vagyont, mint utolsó élő rokon. *Nem volt szörnyű élete azért, de nem sok szeretetet kapott és amit most kap is csak az egyesülések számából ítéli meg és az ölelések csókok számából.*
-Orgyilkos? *Hát ezekről se sokat hallott csak a mesékben kicsit meglepődik, de nem ijed meg, mert elvileg egy oldalon állnak és őt nem fogja bántani a lány, csak megvédeni és azt a legbrutálisabb módon.*
-Én is olyasmi szeretnék lenni! *Szólal meg határozottan, mert nagyon felkeltette az érdeklődését a dolog és Leont meg akarja védeni minden áron, már az ölés tényét is elfogadta és ha kell Véreb helyett ő maga végzi majd a piszkos munkát.*
-Sajnos én ezt nem látom, mert ha vele vagyok megszűnik a külvilág. *Mosolyodik el pajkosan és beindul a piszkos fantáziája is, mert hát ha együtt vannak ott már történnek is dolgok.*
-Azt hiszem fiú és nem tudom mennyi lehet, csak azt, hogy van. *Feleli szomorkásan és kicsit bosszantja a dolog is már. közben szedik a lábukat is és már meg is érkeznek a Rumoshoz, ahol Reydis a hasára kapja a kezét, mert az bizony korog.*
-Bocsi, de farkaséhes vagyok. *Kér elnézést, majd beérve válaszol még az előző kijelentésére Hópihének.*
-Tényleg? Ó ez szipi szupi! *Láthatóan majd kiugrik a bőréből annyira örül és a kezébe kapja újra az étlapot, hogy megnézze mit egyen.*
-Te kérsz valamit? Meghívlak szívesen, ha már elkísértél.
1683. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-11-01 19:39:22
Üzenet elküldve: 2015-11-01 19:39:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Reggel lassan, álmosan kullog le a lépcsőn. Fejére természetesen a kapucni fel van húzva. Tegeze a hátán az íjjal együtt. A kocsma szinte üres, mintha egy teljesen más fogadóba szállna. Néhány öreg ül szétszórva az asztaloknál, közbe teát, kávét, vagy valamiféle reggelit fogyasztanak. Dél körül lehet. Léptei visszhangoznak a fapadlón. Eléri az ajtót, kinyitja és köszönés nélkül távozik.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.02 18:22:09, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.02 18:22:09, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
1682. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-11-01 12:04:16
Üzenet elküldve: 2015-11-01 12:04:16
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Amint felér, egy viszonylag sötét folyosóval áll szemben. Egyetlen egy gyertya ég. Nem kell sokat sétálni a szobáig. Az ajtó élé lép és felméri az ajtót.~Ki tudja mikor kell sietve távoznom, nem árt tudni milyen ajtó ez.~ Lassan lenyomja a kilincset és belép az ajtón. A hold fénye enyhén beszűrődik az ablakon. A fény a levegőben szálló apró kis porszemeket úgy világítja meg mintha apró kis csillagok lennének. Por ül mindenhol. ~11 arany...~
Jelenti ki magában elég gúnyosan. Lassan odasétál az ablakhoz, kinyitja és kipillant rajta. Néhány fény pislákol még a távolban a hajók miatt, valamint az utcákon a házakba néhány égő gyertya. A szél süvítése hallatszik, csak néhol zavarja meg egy-egy felröhögés vagy macskanyávogás. Ellép az ablaktól és oda sétál a kicsi, korhadt faasztalkához. Jobb kezével arrébb löki köpenyét, majd bal kezével leköti kardját. Lehelyezi az asztalra, majd utána a hátán lapuló íját és tegezét is. Nagyokat lélegzik miközben sétálgat. Az ágyához érve, mielőtt leülne rá, egy nagyot csap rá amitől hatalmas porfelhő tör fel. Leül, felnéz a plafonra és lehunyta egy pillanatra a szemét. Észbe kap és lenyúl a csizmájáért. Leveszi mindkettőt és szépen, szimmetrikusan elhelyezi őket egymás mellé és becsúsztatja az ágy alá őket. Köpenyét nem veszi le, de mivel mégis csak alszik, ezért csak fejéről húzza le kapucniját. Hátrahúzott mogyoró barna haja előre bukik kissé(hiszen egész nap a kapucni alatt volt). Hátára fekszik, majd két kezét a feje alá rakja, hogy megtámassza azt. Egy darabig még nézi a plafont, de lassan kezdi elnyomni az álom, szeme összecsukódik és álomba zuhan.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.02 18:20:59, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
Jelenti ki magában elég gúnyosan. Lassan odasétál az ablakhoz, kinyitja és kipillant rajta. Néhány fény pislákol még a távolban a hajók miatt, valamint az utcákon a házakba néhány égő gyertya. A szél süvítése hallatszik, csak néhol zavarja meg egy-egy felröhögés vagy macskanyávogás. Ellép az ablaktól és oda sétál a kicsi, korhadt faasztalkához. Jobb kezével arrébb löki köpenyét, majd bal kezével leköti kardját. Lehelyezi az asztalra, majd utána a hátán lapuló íját és tegezét is. Nagyokat lélegzik miközben sétálgat. Az ágyához érve, mielőtt leülne rá, egy nagyot csap rá amitől hatalmas porfelhő tör fel. Leül, felnéz a plafonra és lehunyta egy pillanatra a szemét. Észbe kap és lenyúl a csizmájáért. Leveszi mindkettőt és szépen, szimmetrikusan elhelyezi őket egymás mellé és becsúsztatja az ágy alá őket. Köpenyét nem veszi le, de mivel mégis csak alszik, ezért csak fejéről húzza le kapucniját. Hátrahúzott mogyoró barna haja előre bukik kissé(hiszen egész nap a kapucni alatt volt). Hátára fekszik, majd két kezét a feje alá rakja, hogy megtámassza azt. Egy darabig még nézi a plafont, de lassan kezdi elnyomni az álom, szeme összecsukódik és álomba zuhan.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.02 18:20:59, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
1681. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-11-01 10:11:57
Üzenet elküldve: 2015-11-01 10:11:57
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*A többi ember szavai kezdenek egyre értelmetlenebbé válni. Egyre visszhangosabb és zavaros. Egy pillanatra Anuz szeme elgyengül, de egy félmásodperc múlva riadtan kinyitja.~Na, ez egy nyilvánvaló jel arra, hogy alvás idő van.~ Vissza fordul a székén, magához inti a csapost. Kivesz egy Szobát (1. emelet), szippant egyet az orrával, majd belenyúl a zsebébe és kiveszi a 11 fénylő aranyat. . Lassan és egy kicsit nehézkesen feláll és szemével keresi a lépcsőt. Elindul a feljáró felé nyugodtan, szaggatottan lépked előre. Egy olyan felsőbbrendűséget kelt az emberekben. Természetesen nem akarja ezt elérni csak szeretne magabiztosságot kifejezni magában illetve azokban akik látják. A recsegő lépcsőn lépked felfele majd belép a szobájába.*
. Lassan és egy kicsit nehézkesen feláll és szemével keresi a lépcsőt. Elindul a feljáró felé nyugodtan, szaggatottan lépked előre. Egy olyan felsőbbrendűséget kelt az emberekben. Természetesen nem akarja ezt elérni csak szeretne magabiztosságot kifejezni magában illetve azokban akik látják. A recsegő lépcsőn lépked felfele majd belép a szobájába.* 1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3854-3873