// Második szál //
*A felajánlásra talán egy józanabb időpontban még visszatérnek, addigra Rhebosse is kigondolja mit tudna igazán kezdeni egy bordély résztulajdonjogával, már azon kívül, hogy a lányokat a sütödébe fogná be édességet készíteni.*
- Az lehet. Észre sem veszem. Mikor besurran a konyhába. *Rosszallóan csóválja a fejét, a srác nem kevés fejtörést okoz neki.* Vagy a hátsókertbe. Van ott mindenféle. Dudva. Pitypang is.
*Bizony a pitypang. Jó teának is, egy-kettőt elrágcsálva enyhíti talán az éhségérzetet, de ha valaki kizárólag pitypangon szeretne élni hosszabb ideig, na akkor jönnek a bajok.*
- Jön elöl. Hátul. Nemkellemes. *Fintorog hozzá.
Ha az könnyebb, elecsetelheti a férfi kedvesének minden testtáját, csak akkor szembe kell néznie azzal, hogy azok lesznek megénekelve gyönyörű szemei helyett.*
- Elveszni. Ez jó. *Még csak ki se kell találjon maga költői hasonlatokat, megteszi helyette asztaltársa.* Magával ránt. Elmerülsz benne. És nem szabadulsz. És nem akarsz. *Sóhajt nagyot, aztán lenéz az asztallapon nyugvó papirosra. Befejezte a műt. Aláfirkantja, aztán félbehajtja a levelet és rányomja a száját, mintha csak egy csókkal pecsételné le. Nem olyan előkelő ő hogy rúzst hordjon, nyoma csak képzeletben marad a gesztusnak. Na jó, talán egy kis nedvesség rákerül rum áztatta ajkairól, de az hamar felszárad.
Aztán Albun kezéért nyúl, ha az engedi széthajtja ujjait és belevágja a szerelmeslevelet. Félnie azért nem kell, értelemszerűen nem neki szól.*
- Kérlek szépen. Add oda neki, ha előbb találkoztok. Mint énvelem.
*Ilyen fontos levelet nem bízhat amúgy sem futárra. Meg valószínűleg pénze sem lenne rá.
Ha a férfi széthajtja a kezében landolt papirost, rajta maszatos betűket láthat, melyek nagyjából úgy hullámzanak mint a viharos tenger. Néhány szó jól olvasható, másoknak fele elkenődött, összességében azonban igen nehéz értelmezni, lévén Rhebosse józanul sem nyerne helyesírási versenyt. A fogalmazást illetőleg azonban kitett magáért, hisz nem akarja, hogy buta fruskának nézzék.
A következőket lehet kisilabizálni a félhomályban -már ha Albun rá tud fókuszálni az irományra-.
Tisztellt Svir Gia-Úr!!
Nem tvellik le nap ugy, hogy ne gondolnék meleg szetettel és odadással. Meglehet csuppán néhánnyszor sodrt minket egymás közellébe a Sós, a közössen eltötlött rövidke idö mindörökr a szivembe záart Önt. Lyól tudok gyarlosság azt kivánni hogy visszonozni tunná a gyengédd ézrelmeket mellyeket Ön iránt táplállok mégiss ara kérem ne tarcson tovbb bizonyatlan. Van-e reménysgégem, hogy valaha is karomba zárthatom és csokokokkal halmoztm el a férf ki olly kedvess a számmra?
Bizkodom, hogy miharamabb ujra viszont látham Önt!
Ősszinte,
Rhebosse Dunos*