Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 98 (1941. - 1960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1960. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-10 09:18:43
Üzenet elküldve: 2016-05-10 09:18:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Szemben az árral //
*Nusgáról (ahogy az ember férfi kurtán bemutatkozik), Drann meglepetésére kiderül, hogy katona. Az is új az elfnek, hogy az első harcok ezek szerint, ahogy az elég nyomott hangulatban lévő férfi szavaiból kitűnik, nem is a Grombarnál, hanem errefelé voltak. A híren, hogy a városi tanács vezető tisztségviselői Artheniorban most, a támadások után sorra lemondanak, először egészen elcsodálkozik. Hogy ő is az ő fajtájuk lenne, ahogy az elfet távolságtartóan végigmérve a katona fogalmaz, betudja amaz keserűségének. De a szavain elgondolkodik.* - Furcsa egy bagázs. Egyikük se járt még Wegtorenben, amennyire én tudom. Atyám szerint itt sem talákozott még eggyel sem senki közülük. Még ha össze is ülnek időnként, szerinte valójában egyetlen személy irányítja vaskézzel a várost, a háttérből. A tanácstagok csupán bábok a kezében, porhintés, szemfényvesztés a népnek. És hogy ez sohasem fog változni. Ha ez tényleg így van *gondolkodik el a dolgon, bár őt sosem érdekelte a nagypolitika* - a mostani menekülésükön igazából nincsen sok csodálkoznivaló. *Vélekedik. Eszébe jut Rhigottem, meg amit megtudtak tőle az artheniori nagytanácstagokról, és a kurtán-furcsán lezárult küldetés. Még a wegtoreni városőrparancsnoknak sem sikerült kiderítenie, ki is az, aki nem elégszik meg a nagytanács tagjaként a kényelmes és jól fizetett pozíciójával, hanem a megszerzett információkat aranyért továbbítja. Az alvilágnak. Hamar lefújhatták a dolgot.*
- Északon harcoltam, a Karavánpihenőben. Ott ért a támadás. Majdnem ott maradtam. *ennyit mesél csak, keserűséggel a hangjában. Elege lehetett ennek a katonának is itt a harcokból.* - Mondd csak, itt délen is csontvázak, élőholtak inváziójából állt a támadás? Ki vezette őket? *érdekli főleg ez utóbbi. Nem állja meg, hogy azért ne kérdezzen.*
*Nusgáról (ahogy az ember férfi kurtán bemutatkozik), Drann meglepetésére kiderül, hogy katona. Az is új az elfnek, hogy az első harcok ezek szerint, ahogy az elég nyomott hangulatban lévő férfi szavaiból kitűnik, nem is a Grombarnál, hanem errefelé voltak. A híren, hogy a városi tanács vezető tisztségviselői Artheniorban most, a támadások után sorra lemondanak, először egészen elcsodálkozik. Hogy ő is az ő fajtájuk lenne, ahogy az elfet távolságtartóan végigmérve a katona fogalmaz, betudja amaz keserűségének. De a szavain elgondolkodik.* - Furcsa egy bagázs. Egyikük se járt még Wegtorenben, amennyire én tudom. Atyám szerint itt sem talákozott még eggyel sem senki közülük. Még ha össze is ülnek időnként, szerinte valójában egyetlen személy irányítja vaskézzel a várost, a háttérből. A tanácstagok csupán bábok a kezében, porhintés, szemfényvesztés a népnek. És hogy ez sohasem fog változni. Ha ez tényleg így van *gondolkodik el a dolgon, bár őt sosem érdekelte a nagypolitika* - a mostani menekülésükön igazából nincsen sok csodálkoznivaló. *Vélekedik. Eszébe jut Rhigottem, meg amit megtudtak tőle az artheniori nagytanácstagokról, és a kurtán-furcsán lezárult küldetés. Még a wegtoreni városőrparancsnoknak sem sikerült kiderítenie, ki is az, aki nem elégszik meg a nagytanács tagjaként a kényelmes és jól fizetett pozíciójával, hanem a megszerzett információkat aranyért továbbítja. Az alvilágnak. Hamar lefújhatták a dolgot.*
- Északon harcoltam, a Karavánpihenőben. Ott ért a támadás. Majdnem ott maradtam. *ennyit mesél csak, keserűséggel a hangjában. Elege lehetett ennek a katonának is itt a harcokból.* - Mondd csak, itt délen is csontvázak, élőholtak inváziójából állt a támadás? Ki vezette őket? *érdekli főleg ez utóbbi. Nem állja meg, hogy azért ne kérdezzen.*
1959. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-09 16:28:27
Üzenet elküldve: 2016-05-09 16:28:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Attól aztán tényleg nem kell félnie a szerzetesnek, hogy a halott fél a haláltól, vagy ilyesmi. Legalábbis Norgen szerint. Ő például nem halott, mégsem fél tőle. Persze lehet, hogy az élőholtak pont azért keltek fel, mert nem mernek meghalni. De akkor bizonyára tiszta hülyék. Akkor meg az sem jut eszükbe, hogy a kérdéseikkel bajba sodorják magukat. Tehát Lorewnek elég talán annyit mondania a halott barátjának, hogy ne mondja meg az élőhalottak vezetőjének, hogy ő kérdezi. Vagy... Mindegy is. Ez a legkevésbé érdekes dolog az egész történetben. Vannak pontok, ahol sokkal inkább kéne aggódni, mint pont itt. A halottnak csak annyit kell mondani, hogy "kérdezd meg tőle, hogy mi a céljuk", míg mondjuk az artheniori vezetőket egyesével fel kéne kutatni, meg kéne ölni, el kéne rejteni a holttestet. És vannak öten. Meg a kisebb fajta tanácsosok is... Sokan. Bár azokat még csak nem is biztos, hogy meg kéne öletni. Közöttük már jóval nagyobb eséllyel találhatóak olyanok, akik berezelnek, és inkább elárulják a többieket. Tényleg... Ebben az esetben csak egy ilyet kéne találni. Valamint, ha találnak egy volt-tanácstagot... Akit kirúgtak. Ezt a gondolatmenetet folytatja, Norgen hamarosan rájön, hogy elegendő lenne egyetlen téglát kiemelni, máris összedőlne a fal. Vagy valami ilyesmi a helyzet. Noha nem épp egy építőmester, de azt ő is tudja, hogy ritka az olyan fal, aminek csak egyetlen kövét kell kiszedni, hogy összedőljön. Szóval hasonlítsuk inkább... Egy fordított piramishoz. Az meg túl könnyű lenne. A tanácsnak meg amúgy sem egyetlen alapköve van, hanem öt. Ha minden igaz. És mi a helyzet Amos Theniorral, vagy kivel? Akiről azt hiszik, hogy áruló? És talán az is. Bizonyára ő is tudna segíteni nekik a volt kollégák tartózkodási helyét tekintve. Sajnálatos, hogy róla sem tudják, hogy hol van. *
- Egyszerű kérdés jön. * Szakítja félbe a rövid csendet, mely azután áll be, hogy Lorew elmondja, hogy majd mindent megtesz, de még nem mondja azt, hogy "ööö". *
- Ismersz akár egyetlen volt, vagy jelenlegi tanácstagot? Nyilván az artheniori tanácsról beszélek. * Egyelőre tényleg csak igent, vagy nemet vár. Hogy tovább bonyolítsa a dolgot, meg hogy pontosítson, hozzáteszi: *
- Az is megfelel, ha már meghalt. És, ha ismersz valakit, akkor kit? És esetleg... ~ Bár ki van zárva, hogy erre tudjon válaszolni. ~ Hol van most? * Nem remél sokat. Orgyilkosokat ismer, démonokat ismer, halottakat ismer, de azt szinte el sem tudja képzelni, hogy Arthenior vezetőinek akár csak egyikével is szoros kapcsolata legyen. Vagy akár gyenge. Csak akármilyen. A lényeg, hogy legyen. Akkor már el tudnának indulni valahonnan.
Miután választ a férfi, így folytatja. *
- Ha van ilyen ismerősöd, az azért volna jó, mivel belőle kiszedhetnénk, hogy hol vannak a többiek. Bármilyen módszerrel. Persze, ha nem elég beszédes, akkor jól jönne akár egy mágus is, mivel bizonyosan van olyan varázslat, amivel ki lehet halászni egy személy gondolatait, emlékeit, titkait, s a többi. * Magyarázza, majd csöndben marad egy ideig, míg Lorew eldönti, hogy mit válaszol, valamint válaszol is.
A következő téma pedig az, hogy miért akarja látni Lorew Mazoral azt, ahogyan Norgen Arisad megöl valakit? Mert hülye. Legalábbis ez az eredar első ötlete, miután értelmezi a hallottakat. Bizony, az értelmezi tartományban ez is benne van, de egy kicsit továbbgondolva, hamar újraértelmezi inkább a dolgot. Szóval nem is azért, mert hülye. Hanem azért, mert saját maga nem tud megölni senkit. Norgennek viszont egészen jó ötlete támad. *
- Van az a halott fickó. Vagy nő. Tudom is én. Tudod, a barátod. Meg van az a varázslat, amivel megnézheted egy halott utolsó emlékeit. * Nem túl járatos a mágiában, erről is csak úgy hallott, amellett a legfeljebb egy tucat másik varázslat mellett, melyekről korábban azt gondolta, hogy teljesen feleslegesek, de most már legalább az egyiknek látja értelmét. *
- Őt is biztosan megölte valaki. Vagy csak úgy meghalt? Az valószínűtlen. * Az élőholtak feltámasztójának nem túl valószínű, hogy pont egy olyanra lenne szüksége, aki öregségben halálozott el a halálos ágyán, és már mozogni sem tud. Mondjuk Lorew barátját elvihette valamilyen betegség is - nincs kizárva -, de Norgen ebbe nem igazán gondol bele, vagy legalábbis előbb mondja, amit mond, mint gondolná, amit gondol. *
- Tehát megnézhetnéd, hogy hogyan halt meg. Vagy... * És csak most jut eszébe, hogy talán nem is azon van a hangsúly, hogy valaki meghaljon. Hanem, hogy valakit megöljön valaki, aki nem más, mint Norgen. Így már más a helyzet. Így már... Tegye azt a szerzetes a céljai elérésében, amit jónak lát. *
- Ha az a lényeg, hogy én öljem meg a valakit, akkor továbbra is csak azt tudom mondani, hogy legyél minél többet mellettem. * Válaszol végül, mivel ezt már elmondta az előbb, és most sem változott a helyzet. Harmadszor viszont már biztosan nem fogja elmondani.
A másik témakör pedig az, hogy megölné-e Norgen Arisad, Lorew Mazoralt, ha nem végezné a feladatát? Mikor meghallotta a kérdést, először azt hitte, ez csak egy amolyan félelem-dolog, amit akkor szoktak csinálni az emberek, mikor félnek. De már a kérdés maga is furcsa volt. Nem érezte, hogy félelemből kérdezné azt a szerzetes. Vagyis félelem volt benne, de egészen más jellegű félelem. Még jó, hogy Norgen első válaszára megnyugodott némileg, sőt: nagyon. Ám mivel az eredar nem ismeri még elég jól Lorewet, a pár másodperces furcsa viselkedést annak értelmezi, hogy most éppen nagyon fél, és ezért nem tudja értelmezni se azt a szót, hogy "természetesen", se nem tud figyelni a továbbiakra. Ezért kezd el "magyarázkodni", azaz megnyugtatni Lorewet, hogy csak akkor öli meg őt, hogyha nem tudja teljesíteni a feladatkört, amit neki szánt az eredar. De, mivel ezek után már Lorew kezd el magyarázkodni, hogy nem kell félteni; őt bármikor meg szabad ölni, meg ilyesmi. Így már egészen más a helyzet. Norgen kezdi kiismerni a férfit, de azért egy tesztet még végez, hogy megtudja: a saját fájdalmában leli örömét, vagy csak egyszerűen nem akar láb alatt lenni? Ez a mondat - mármint az arra adott válaszreakció - remélhetőleg eldönti. *
- Nem kell félned. Ha kell hónapokig foglak kínozni, míg halálodat nem leled. * Egy kicsit persze túloz. Semmi kedve nincs neki hónapokig kínozni valakit, mikor egy várost akar elfoglalni. Ha valaki kínozni fogja Lorewet, az egy kínzómester lesz, biztosan nem Norgen. Apropó, kéne majd az orgyilkosok mellé egy hivatásos kínzómester is, ugyanis bár Norgennek van némi tapasztalata, egy a szakmát mesterszinten űzi egyén bizonyára még inkább fájdalombelivé tudná varázsolni a rabokkal töltött perceket. Ha az kell hozzá, akkor akár azzal, hogy szándékosan nem kínozza meg őket. Mert, hogy vannak olyan alakok, akiknek az fájdalmasabb, ha nem kínozzák meg őket, mintha igen. És mindjárt eldől, hogy Lorew is ilyen egyed-e, vagy neki kellemesebb a kevesebb kínzás?
Aztán, ahogy halad előre a beszélgetés, egyre izgalmasabb témákat karolnak fel. Például azt, hogy Lorewet mennyire utálja egy alvilági figura, és az egész kehely dolgot csak kitalálta valaki. Még azt is elmondja, hogy miért járna jutalom annak, aki megtalálja Lorewnél. Ez pedig egyből be is indítja Norgen fantáziáját. *
- Kérnék tőled egy szívességet. Ha meghalsz... És feléledsz... Akkor gyere majd oda hozzám. A továbbiakat akkor mondom majd el. De amíg nem muszáj, addig életben is maradhatsz felőlem. * Mondja, de persze a részleteket hülye lenne megosztani a szerzetessel. A terve az, hogy ha a férfi elhunyna, akkor felboncolja, hátha mégis megleli benne azt a kelyhet. Habár addigra már remélhetőleg lesz egy koncolómestere is. Amíg él, addig viszont meg kéne ölni ahhoz, hogy kiszedje belőle a kelyhet. Ami amúgy nagy valószínűséggel nincs is nála. Már, ha ezúttal (is) igazat mond a szerzetes. Az pedig nem biztosíték a további létezésére, hogy "majd a hullafeltámasztó feltámasztja", ugyanis ki tudja, milyen szempontok alapján kelt fel valakit - valakit pedig nem? *
- Érted? * Azért egy megerősítést elvárna a férfitől, mert a végén még az is kiderül, hogy végig nem figyelt rá, hanem valami teljesen máson agyalt.
Aztán egy ideig csendben üldögél, hintázik egy kicsit a recsegő-ropogó faszéken, és hallgatja Lorew kiselőadását arról, hogy még mindig nincs nála egyetlen kehely sem, valamint arról, hogy akkor biztosan az alvilági figuránál van, aki feladta a hirdetést. A gondolatmenet helyénvaló, hiszen tényleg ki gyanakodna egy olyan emberre, hogy nála van egy kehely, aki hirdetést ad fel egy kehely megszerzésének céljából. Ami amúgy nála van, de ezt persze nem közli a keresőkkel. De akkor viszont nincs sok értelme, csak az, hogy megölesse Lorewet. És, ha olyan béna orgyilkosokat fogad fel, akik még a szerzetest sem tudják kiiktatni, akkor Arthenior utcáin alighanem szabadon kóborol még most is néhány profibb fejvadász, bérgyilkos, orgyilkos, vagy nevezzük, ahogyan akarjuk őket. Aztán az eredarnak eszébe jut, hogy mégis miért kéne nekik az eredeti kelyhet felajánlani. Meg is szólal hát. *
- Öhm... Gondolom senki soha nem látta még a kelyhet, senkinek fogalma sincs róla, hogy hogyan néz ki és a legtöbbeknek arról sem, hogy mire jó. Szóval mi lenne, ha készítenénk egy másolatot... Pontosabban vennél a piacon egy egyszerű kelyhet, megtöltenéd almaborral, és azt árulnád? Mármint a... versenyen az lenne a nyeremény. * Ám az előbbi rossz szóhasználat újabb gondolatot támaszt fel a nőben. *
- Meg mondjuk árulhatnánk is. Veszel tíz kelyhet, darabját száz aranyért eladnánk az orgyilkosoknak. Egyik sem tudná, hogy átverés, amíg oda nem viszik a megbízónak. Annak meg ki kéne fizetnie őket, különben az orgyilkosoknak nem tetszene, hogy szórakoznak velük. Tehát visszadobnád neki a labdát - az orgyilkosok megölnék őt, vagy pedig teljesen csődbe menne. Már, ha nem egy hülye nemes az illető. Az bizony elszomorító lenne. Vagyis nem. Mivel csak meg kéne keresni, azt mondani, hogy elvállalom a küldetést, hogy megöllek téged, elvinném neki egy ujjadat, és megfizetne bőven. És hány ujjad is van... Tíz? Na, ezt tízszer eljátszani vele. * Na jó, ez utóbbi része a dolognak már hagy bőven kivetnivalót a dologban, meg talán az elülső része sem tökéletes terv, de még mindig jobb, mintha nem tennének semmit. Vagyis... Ami azt illeti, lehet mégis, mivel akkor legalább van esély rá, hogy betoppan a fogadó egy orgyilkos. *
- De maradjunk a témánál. Túl sok a lehetőség, a végén még elveszünk az ötletek rengetegében és újra besötétedik. * Bár egyelőre még a nap is csak épp, hogy lement, szóval feljönni még nem fog jó pár óráig. Újra lemenni pedig még majdnem egy nap múlva fog csak. De a lényeg azon van, hogy sok idő volna minden ötletet elmondani egymásnak. Maradjanak hát csak az értelmesebb fajtáknál. *
- Lehet, hogy nem is kell a kehely. Lehet, hogy elegendő volna némi pénzt felajánlani a versenyre jelentkezőknek. Elvégre a kehely is csak pénz lenne nekik. Na jó, meg az a hülyeség, amit mondtál. Az... Az hasznos lenne nekik, valóban. De akkor azt is mondhatjuk akár, hogy aki a versenyt követően a legtöbb artheniori tanácstagot öli meg záros határidőn belül, az megkapja a kelyhet. És miután megölték őket, még mindig mondhatjuk azt, hogy még sincs a birtokunkban. Akkor ugyanis már nem fogják tudni feltámasztani őket. Mármint, lehet, hogy mégis, azonban a halottakat feltámasztó erőnek gondolom, hogy van annyi esze, hogy a legnagyobb ellenségeinek nem ad új életet, új esélyeket, mivel annak nem volna túl sok értelme. Hacsak nem ő is az izgalmat keresi. Nem hiszem, hogy az izgalom miatt akarja elfoglalni a várost, vagy városokat. De... * Vállvon. * Ki tudja ezt rajta kívül? Na ugye, akkor meg ez a téma már megint csak értelmetlen. Nem tudhatjuk, hogy éppen mire gondol az élőhalottak vezetője, akkor hát ne próbáljuk kitalálni.
Akkor hát. Mit javasolsz? Rengeteg módszert felvázoltunk már a beszélgetés során? Melyikkel volna leginkább érdemes megszabadulni a város vezető rétegétől? És azon belül is hogyan... Mármint érted, nem annyit várok, hogy "orgyilkosokkal", hanem arra is kíváncsi vagyok, hogy akkor a kehellyel, anélkül, a másik kelyhessel, a harmadik kelyhessel, vagy ilyesmi. Sok a lehetőség, melyik a legjobb?
* Attól aztán tényleg nem kell félnie a szerzetesnek, hogy a halott fél a haláltól, vagy ilyesmi. Legalábbis Norgen szerint. Ő például nem halott, mégsem fél tőle. Persze lehet, hogy az élőholtak pont azért keltek fel, mert nem mernek meghalni. De akkor bizonyára tiszta hülyék. Akkor meg az sem jut eszükbe, hogy a kérdéseikkel bajba sodorják magukat. Tehát Lorewnek elég talán annyit mondania a halott barátjának, hogy ne mondja meg az élőhalottak vezetőjének, hogy ő kérdezi. Vagy... Mindegy is. Ez a legkevésbé érdekes dolog az egész történetben. Vannak pontok, ahol sokkal inkább kéne aggódni, mint pont itt. A halottnak csak annyit kell mondani, hogy "kérdezd meg tőle, hogy mi a céljuk", míg mondjuk az artheniori vezetőket egyesével fel kéne kutatni, meg kéne ölni, el kéne rejteni a holttestet. És vannak öten. Meg a kisebb fajta tanácsosok is... Sokan. Bár azokat még csak nem is biztos, hogy meg kéne öletni. Közöttük már jóval nagyobb eséllyel találhatóak olyanok, akik berezelnek, és inkább elárulják a többieket. Tényleg... Ebben az esetben csak egy ilyet kéne találni. Valamint, ha találnak egy volt-tanácstagot... Akit kirúgtak. Ezt a gondolatmenetet folytatja, Norgen hamarosan rájön, hogy elegendő lenne egyetlen téglát kiemelni, máris összedőlne a fal. Vagy valami ilyesmi a helyzet. Noha nem épp egy építőmester, de azt ő is tudja, hogy ritka az olyan fal, aminek csak egyetlen kövét kell kiszedni, hogy összedőljön. Szóval hasonlítsuk inkább... Egy fordított piramishoz. Az meg túl könnyű lenne. A tanácsnak meg amúgy sem egyetlen alapköve van, hanem öt. Ha minden igaz. És mi a helyzet Amos Theniorral, vagy kivel? Akiről azt hiszik, hogy áruló? És talán az is. Bizonyára ő is tudna segíteni nekik a volt kollégák tartózkodási helyét tekintve. Sajnálatos, hogy róla sem tudják, hogy hol van. *
- Egyszerű kérdés jön. * Szakítja félbe a rövid csendet, mely azután áll be, hogy Lorew elmondja, hogy majd mindent megtesz, de még nem mondja azt, hogy "ööö". *
- Ismersz akár egyetlen volt, vagy jelenlegi tanácstagot? Nyilván az artheniori tanácsról beszélek. * Egyelőre tényleg csak igent, vagy nemet vár. Hogy tovább bonyolítsa a dolgot, meg hogy pontosítson, hozzáteszi: *
- Az is megfelel, ha már meghalt. És, ha ismersz valakit, akkor kit? És esetleg... ~ Bár ki van zárva, hogy erre tudjon válaszolni. ~ Hol van most? * Nem remél sokat. Orgyilkosokat ismer, démonokat ismer, halottakat ismer, de azt szinte el sem tudja képzelni, hogy Arthenior vezetőinek akár csak egyikével is szoros kapcsolata legyen. Vagy akár gyenge. Csak akármilyen. A lényeg, hogy legyen. Akkor már el tudnának indulni valahonnan.
Miután választ a férfi, így folytatja. *
- Ha van ilyen ismerősöd, az azért volna jó, mivel belőle kiszedhetnénk, hogy hol vannak a többiek. Bármilyen módszerrel. Persze, ha nem elég beszédes, akkor jól jönne akár egy mágus is, mivel bizonyosan van olyan varázslat, amivel ki lehet halászni egy személy gondolatait, emlékeit, titkait, s a többi. * Magyarázza, majd csöndben marad egy ideig, míg Lorew eldönti, hogy mit válaszol, valamint válaszol is.
A következő téma pedig az, hogy miért akarja látni Lorew Mazoral azt, ahogyan Norgen Arisad megöl valakit? Mert hülye. Legalábbis ez az eredar első ötlete, miután értelmezi a hallottakat. Bizony, az értelmezi tartományban ez is benne van, de egy kicsit továbbgondolva, hamar újraértelmezi inkább a dolgot. Szóval nem is azért, mert hülye. Hanem azért, mert saját maga nem tud megölni senkit. Norgennek viszont egészen jó ötlete támad. *
- Van az a halott fickó. Vagy nő. Tudom is én. Tudod, a barátod. Meg van az a varázslat, amivel megnézheted egy halott utolsó emlékeit. * Nem túl járatos a mágiában, erről is csak úgy hallott, amellett a legfeljebb egy tucat másik varázslat mellett, melyekről korábban azt gondolta, hogy teljesen feleslegesek, de most már legalább az egyiknek látja értelmét. *
- Őt is biztosan megölte valaki. Vagy csak úgy meghalt? Az valószínűtlen. * Az élőholtak feltámasztójának nem túl valószínű, hogy pont egy olyanra lenne szüksége, aki öregségben halálozott el a halálos ágyán, és már mozogni sem tud. Mondjuk Lorew barátját elvihette valamilyen betegség is - nincs kizárva -, de Norgen ebbe nem igazán gondol bele, vagy legalábbis előbb mondja, amit mond, mint gondolná, amit gondol. *
- Tehát megnézhetnéd, hogy hogyan halt meg. Vagy... * És csak most jut eszébe, hogy talán nem is azon van a hangsúly, hogy valaki meghaljon. Hanem, hogy valakit megöljön valaki, aki nem más, mint Norgen. Így már más a helyzet. Így már... Tegye azt a szerzetes a céljai elérésében, amit jónak lát. *
- Ha az a lényeg, hogy én öljem meg a valakit, akkor továbbra is csak azt tudom mondani, hogy legyél minél többet mellettem. * Válaszol végül, mivel ezt már elmondta az előbb, és most sem változott a helyzet. Harmadszor viszont már biztosan nem fogja elmondani.
A másik témakör pedig az, hogy megölné-e Norgen Arisad, Lorew Mazoralt, ha nem végezné a feladatát? Mikor meghallotta a kérdést, először azt hitte, ez csak egy amolyan félelem-dolog, amit akkor szoktak csinálni az emberek, mikor félnek. De már a kérdés maga is furcsa volt. Nem érezte, hogy félelemből kérdezné azt a szerzetes. Vagyis félelem volt benne, de egészen más jellegű félelem. Még jó, hogy Norgen első válaszára megnyugodott némileg, sőt: nagyon. Ám mivel az eredar nem ismeri még elég jól Lorewet, a pár másodperces furcsa viselkedést annak értelmezi, hogy most éppen nagyon fél, és ezért nem tudja értelmezni se azt a szót, hogy "természetesen", se nem tud figyelni a továbbiakra. Ezért kezd el "magyarázkodni", azaz megnyugtatni Lorewet, hogy csak akkor öli meg őt, hogyha nem tudja teljesíteni a feladatkört, amit neki szánt az eredar. De, mivel ezek után már Lorew kezd el magyarázkodni, hogy nem kell félteni; őt bármikor meg szabad ölni, meg ilyesmi. Így már egészen más a helyzet. Norgen kezdi kiismerni a férfit, de azért egy tesztet még végez, hogy megtudja: a saját fájdalmában leli örömét, vagy csak egyszerűen nem akar láb alatt lenni? Ez a mondat - mármint az arra adott válaszreakció - remélhetőleg eldönti. *
- Nem kell félned. Ha kell hónapokig foglak kínozni, míg halálodat nem leled. * Egy kicsit persze túloz. Semmi kedve nincs neki hónapokig kínozni valakit, mikor egy várost akar elfoglalni. Ha valaki kínozni fogja Lorewet, az egy kínzómester lesz, biztosan nem Norgen. Apropó, kéne majd az orgyilkosok mellé egy hivatásos kínzómester is, ugyanis bár Norgennek van némi tapasztalata, egy a szakmát mesterszinten űzi egyén bizonyára még inkább fájdalombelivé tudná varázsolni a rabokkal töltött perceket. Ha az kell hozzá, akkor akár azzal, hogy szándékosan nem kínozza meg őket. Mert, hogy vannak olyan alakok, akiknek az fájdalmasabb, ha nem kínozzák meg őket, mintha igen. És mindjárt eldől, hogy Lorew is ilyen egyed-e, vagy neki kellemesebb a kevesebb kínzás?
Aztán, ahogy halad előre a beszélgetés, egyre izgalmasabb témákat karolnak fel. Például azt, hogy Lorewet mennyire utálja egy alvilági figura, és az egész kehely dolgot csak kitalálta valaki. Még azt is elmondja, hogy miért járna jutalom annak, aki megtalálja Lorewnél. Ez pedig egyből be is indítja Norgen fantáziáját. *
- Kérnék tőled egy szívességet. Ha meghalsz... És feléledsz... Akkor gyere majd oda hozzám. A továbbiakat akkor mondom majd el. De amíg nem muszáj, addig életben is maradhatsz felőlem. * Mondja, de persze a részleteket hülye lenne megosztani a szerzetessel. A terve az, hogy ha a férfi elhunyna, akkor felboncolja, hátha mégis megleli benne azt a kelyhet. Habár addigra már remélhetőleg lesz egy koncolómestere is. Amíg él, addig viszont meg kéne ölni ahhoz, hogy kiszedje belőle a kelyhet. Ami amúgy nagy valószínűséggel nincs is nála. Már, ha ezúttal (is) igazat mond a szerzetes. Az pedig nem biztosíték a további létezésére, hogy "majd a hullafeltámasztó feltámasztja", ugyanis ki tudja, milyen szempontok alapján kelt fel valakit - valakit pedig nem? *
- Érted? * Azért egy megerősítést elvárna a férfitől, mert a végén még az is kiderül, hogy végig nem figyelt rá, hanem valami teljesen máson agyalt.
Aztán egy ideig csendben üldögél, hintázik egy kicsit a recsegő-ropogó faszéken, és hallgatja Lorew kiselőadását arról, hogy még mindig nincs nála egyetlen kehely sem, valamint arról, hogy akkor biztosan az alvilági figuránál van, aki feladta a hirdetést. A gondolatmenet helyénvaló, hiszen tényleg ki gyanakodna egy olyan emberre, hogy nála van egy kehely, aki hirdetést ad fel egy kehely megszerzésének céljából. Ami amúgy nála van, de ezt persze nem közli a keresőkkel. De akkor viszont nincs sok értelme, csak az, hogy megölesse Lorewet. És, ha olyan béna orgyilkosokat fogad fel, akik még a szerzetest sem tudják kiiktatni, akkor Arthenior utcáin alighanem szabadon kóborol még most is néhány profibb fejvadász, bérgyilkos, orgyilkos, vagy nevezzük, ahogyan akarjuk őket. Aztán az eredarnak eszébe jut, hogy mégis miért kéne nekik az eredeti kelyhet felajánlani. Meg is szólal hát. *
- Öhm... Gondolom senki soha nem látta még a kelyhet, senkinek fogalma sincs róla, hogy hogyan néz ki és a legtöbbeknek arról sem, hogy mire jó. Szóval mi lenne, ha készítenénk egy másolatot... Pontosabban vennél a piacon egy egyszerű kelyhet, megtöltenéd almaborral, és azt árulnád? Mármint a... versenyen az lenne a nyeremény. * Ám az előbbi rossz szóhasználat újabb gondolatot támaszt fel a nőben. *
- Meg mondjuk árulhatnánk is. Veszel tíz kelyhet, darabját száz aranyért eladnánk az orgyilkosoknak. Egyik sem tudná, hogy átverés, amíg oda nem viszik a megbízónak. Annak meg ki kéne fizetnie őket, különben az orgyilkosoknak nem tetszene, hogy szórakoznak velük. Tehát visszadobnád neki a labdát - az orgyilkosok megölnék őt, vagy pedig teljesen csődbe menne. Már, ha nem egy hülye nemes az illető. Az bizony elszomorító lenne. Vagyis nem. Mivel csak meg kéne keresni, azt mondani, hogy elvállalom a küldetést, hogy megöllek téged, elvinném neki egy ujjadat, és megfizetne bőven. És hány ujjad is van... Tíz? Na, ezt tízszer eljátszani vele. * Na jó, ez utóbbi része a dolognak már hagy bőven kivetnivalót a dologban, meg talán az elülső része sem tökéletes terv, de még mindig jobb, mintha nem tennének semmit. Vagyis... Ami azt illeti, lehet mégis, mivel akkor legalább van esély rá, hogy betoppan a fogadó egy orgyilkos. *
- De maradjunk a témánál. Túl sok a lehetőség, a végén még elveszünk az ötletek rengetegében és újra besötétedik. * Bár egyelőre még a nap is csak épp, hogy lement, szóval feljönni még nem fog jó pár óráig. Újra lemenni pedig még majdnem egy nap múlva fog csak. De a lényeg azon van, hogy sok idő volna minden ötletet elmondani egymásnak. Maradjanak hát csak az értelmesebb fajtáknál. *
- Lehet, hogy nem is kell a kehely. Lehet, hogy elegendő volna némi pénzt felajánlani a versenyre jelentkezőknek. Elvégre a kehely is csak pénz lenne nekik. Na jó, meg az a hülyeség, amit mondtál. Az... Az hasznos lenne nekik, valóban. De akkor azt is mondhatjuk akár, hogy aki a versenyt követően a legtöbb artheniori tanácstagot öli meg záros határidőn belül, az megkapja a kelyhet. És miután megölték őket, még mindig mondhatjuk azt, hogy még sincs a birtokunkban. Akkor ugyanis már nem fogják tudni feltámasztani őket. Mármint, lehet, hogy mégis, azonban a halottakat feltámasztó erőnek gondolom, hogy van annyi esze, hogy a legnagyobb ellenségeinek nem ad új életet, új esélyeket, mivel annak nem volna túl sok értelme. Hacsak nem ő is az izgalmat keresi. Nem hiszem, hogy az izgalom miatt akarja elfoglalni a várost, vagy városokat. De... * Vállvon. * Ki tudja ezt rajta kívül? Na ugye, akkor meg ez a téma már megint csak értelmetlen. Nem tudhatjuk, hogy éppen mire gondol az élőhalottak vezetője, akkor hát ne próbáljuk kitalálni.
Akkor hát. Mit javasolsz? Rengeteg módszert felvázoltunk már a beszélgetés során? Melyikkel volna leginkább érdemes megszabadulni a város vezető rétegétől? És azon belül is hogyan... Mármint érted, nem annyit várok, hogy "orgyilkosokkal", hanem arra is kíváncsi vagyok, hogy akkor a kehellyel, anélkül, a másik kelyhessel, a harmadik kelyhessel, vagy ilyesmi. Sok a lehetőség, melyik a legjobb?
1958. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-09 15:04:30
Üzenet elküldve: 2016-05-09 15:04:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
// Szemben az árral //
* A fiú túl sokat nem kérdezősködik a toronyban a mágustól megy is tovább. Az nem marasztalja, hisz ha bármi más kérdése lett volna, feltette volna. Jó szerencsét és sikert kíván neki, még kopogtató képében is, s zárul mögötte az ajtó. Útja a Kikötőbe vezet, ott is a Rumosba. Nem olyan rózsás itt a helyzet, mint gondolja, a Kikötőben hemzsegnek a katonák, sáncokat emelnek a parton, s kisebb nagyobb javításokat végeznek a megrongálódott épületeken. Kivezényelt katonák a parton, sérültek a kinevezett épületben. Az emberek próbálják éni mindennapi életüket, indulnak és kikötnek a hajók, rakodnak a matrózok, de ott hagyta nyomát rajtuk a történések sorozata. A fogadóban is nyomott hangulat uralkodik, katonák pihenik itt ki fáradalmaikat, abban a pár órában, melyet kimenő gyanánt kaptak. A férfi is egy kedvűen falatozik asztalánál, mikor megszólítják.*
- Szebbet!
Köszön vissza a Drennek.
- Ahogy kedved tartja, engem ugyan nem zavarsz. Nusga.
* Ennyivel adja jelét, hogy akár oda is ülhetnek, s ezek után kurtán be is mutatkozik. *
- Hírek mindig vannak főleg ebben az ilyenkor. Jót vagy rosszat akarsz hallani? Itt sikerült először visszaverni a holt sereget súlyos áldozatok árán, akik visszavonultak a kastélyhoz egy Fekete Lovas vezetésével. Felderítőket küldtek ki, akik ha minden igaz Tharg csapatokkal találkoztak s közös erővel legyőzték a Lovast. Az a fénycsóva mely újra az égbolt felé tört, talán e győzelemnek a jele. Remélem. Rossz helyre tévedtél, ha szerencsét keresel. Felbolydult a város is, nem hittem volna, hogy efféle káosz fog eluralkodni a vidékünkön. A tanács tagjai sorra adják vissza tisztségüket vagy csak gyáván menekülnek el a felelősség elől. Pont a te fajtád.
* Méri végig a fiút, majd jókorát harap az előtte lévő halból. *
- Nem jöttem én se merről se, otthonom a Levegő városa, itt születtem, itt is fogok meghalni, ha úgy hozza a sors. S téged ugyan mi hozott erre, ezekben a viharos időkben?
* A fiú túl sokat nem kérdezősködik a toronyban a mágustól megy is tovább. Az nem marasztalja, hisz ha bármi más kérdése lett volna, feltette volna. Jó szerencsét és sikert kíván neki, még kopogtató képében is, s zárul mögötte az ajtó. Útja a Kikötőbe vezet, ott is a Rumosba. Nem olyan rózsás itt a helyzet, mint gondolja, a Kikötőben hemzsegnek a katonák, sáncokat emelnek a parton, s kisebb nagyobb javításokat végeznek a megrongálódott épületeken. Kivezényelt katonák a parton, sérültek a kinevezett épületben. Az emberek próbálják éni mindennapi életüket, indulnak és kikötnek a hajók, rakodnak a matrózok, de ott hagyta nyomát rajtuk a történések sorozata. A fogadóban is nyomott hangulat uralkodik, katonák pihenik itt ki fáradalmaikat, abban a pár órában, melyet kimenő gyanánt kaptak. A férfi is egy kedvűen falatozik asztalánál, mikor megszólítják.*
- Szebbet!
Köszön vissza a Drennek.
- Ahogy kedved tartja, engem ugyan nem zavarsz. Nusga.
* Ennyivel adja jelét, hogy akár oda is ülhetnek, s ezek után kurtán be is mutatkozik. *
- Hírek mindig vannak főleg ebben az ilyenkor. Jót vagy rosszat akarsz hallani? Itt sikerült először visszaverni a holt sereget súlyos áldozatok árán, akik visszavonultak a kastélyhoz egy Fekete Lovas vezetésével. Felderítőket küldtek ki, akik ha minden igaz Tharg csapatokkal találkoztak s közös erővel legyőzték a Lovast. Az a fénycsóva mely újra az égbolt felé tört, talán e győzelemnek a jele. Remélem. Rossz helyre tévedtél, ha szerencsét keresel. Felbolydult a város is, nem hittem volna, hogy efféle káosz fog eluralkodni a vidékünkön. A tanács tagjai sorra adják vissza tisztségüket vagy csak gyáván menekülnek el a felelősség elől. Pont a te fajtád.
* Méri végig a fiút, majd jókorát harap az előtte lévő halból. *
- Nem jöttem én se merről se, otthonom a Levegő városa, itt születtem, itt is fogok meghalni, ha úgy hozza a sors. S téged ugyan mi hozott erre, ezekben a viharos időkben?
1957. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-08 18:47:23
Üzenet elküldve: 2016-05-08 18:47:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Tetszésére szolgáló választ kap, előrevetíti, hogy (egyelőre) Isurii nem kívánja visszahúzni olyan módon a falat, hogy ő annak másik oldalán rekedjen, bár garanciája természetesen nincs arra vonatkozóan, hogy a tagok átgyúrása után nem mutat neki másik kilincset a nő.
A kettejük között függő kérdéseket tudatosan kerülte, pedig hazudna, ha azt állítaná róluk, hogy nem bosszantják jó ideje megválaszolatlanságukkal. Az emberként örökölhető gyengeségek egyikeként azonosítja a definiálás iránti vágyat, ami azért más és más intenzitással jelentkezik, függően az érintett témától és érzéstől. Isurii esetében egy szűnni nem akaró, viszkető érzés a bőre alatt, ami arra akarná bírni a férfit, hogy beszéljen. A nőhöz közel tartózkodva ez exponenciálisan erősödik is benne, olyan végletmegoldásokat is fontolva, mint az, hogy mindegy is, mint mondd, csak hagyja el valami a száját. A türtőztetéssel vívott harcot azok a múltból eredő események segítenek megnyerni neki, amelyek árán megtanulta, hogy a sebtében elhadart szónak mégannyira sem lehet a parancsolója, mint a jóval átgondoltabbaknak.
Isurii kezdeményezése arra, hogy ezt itt és most rendezzék, darabos-kényszeredettebb már nem nagyon lehetne, de fontos lehet a folytatáshoz, bárminemű is legyen. Khan a kardra pillant, de abból most csak hamis biztonságot meríthetne: nem nyúl a pengéért. Ez nem olyan harc.*
- Mert feléd űznek az érzéseim, a tieidhez tartozóként keresnek, ha nem vagy a közelükben. *Isurii valószínűleg köntörfalazással és a nyílt válasz elkerülésével számolt, tekintve, hogy a kérdezett az Khan Lero. E feltételezett várakozással megy szembe azzal a zsoldos, hogy ha nem is mindenféle cicoma nélkül, de a történet ráeső részére választ ad.*
- Melletted erősebbé válhatok.
~ És teljessé is. ~
*Tetszésére szolgáló választ kap, előrevetíti, hogy (egyelőre) Isurii nem kívánja visszahúzni olyan módon a falat, hogy ő annak másik oldalán rekedjen, bár garanciája természetesen nincs arra vonatkozóan, hogy a tagok átgyúrása után nem mutat neki másik kilincset a nő.
A kettejük között függő kérdéseket tudatosan kerülte, pedig hazudna, ha azt állítaná róluk, hogy nem bosszantják jó ideje megválaszolatlanságukkal. Az emberként örökölhető gyengeségek egyikeként azonosítja a definiálás iránti vágyat, ami azért más és más intenzitással jelentkezik, függően az érintett témától és érzéstől. Isurii esetében egy szűnni nem akaró, viszkető érzés a bőre alatt, ami arra akarná bírni a férfit, hogy beszéljen. A nőhöz közel tartózkodva ez exponenciálisan erősödik is benne, olyan végletmegoldásokat is fontolva, mint az, hogy mindegy is, mint mondd, csak hagyja el valami a száját. A türtőztetéssel vívott harcot azok a múltból eredő események segítenek megnyerni neki, amelyek árán megtanulta, hogy a sebtében elhadart szónak mégannyira sem lehet a parancsolója, mint a jóval átgondoltabbaknak.
Isurii kezdeményezése arra, hogy ezt itt és most rendezzék, darabos-kényszeredettebb már nem nagyon lehetne, de fontos lehet a folytatáshoz, bárminemű is legyen. Khan a kardra pillant, de abból most csak hamis biztonságot meríthetne: nem nyúl a pengéért. Ez nem olyan harc.*
- Mert feléd űznek az érzéseim, a tieidhez tartozóként keresnek, ha nem vagy a közelükben. *Isurii valószínűleg köntörfalazással és a nyílt válasz elkerülésével számolt, tekintve, hogy a kérdezett az Khan Lero. E feltételezett várakozással megy szembe azzal a zsoldos, hogy ha nem is mindenféle cicoma nélkül, de a történet ráeső részére választ ad.*
- Melletted erősebbé válhatok.
~ És teljessé is. ~
1956. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-08 18:13:26
Üzenet elküldve: 2016-05-08 18:13:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A komor események láncolatának egy parányi darabja valóban beárnyékolta a reggelt, mely legutóbb együtt érte őket, bár erről beszélni most nem lenne tanácsos több okból kifolyólag sem. Távolinak tűnik a szemében és nem biztos benne hogy ezen szeretne változtatni, hiszen olyan kérdéseket vagy akár válaszokat vonzana magával, melyekkel nem tud mit kezdeni, foglalkozni velük nincs kedve "korán reggel".
Nincs semmiféle garancia arra, hogy a Khan szemei előtt megjelenő kép nem csupán egy illúzió, mely kizárólag a zsoldos fejében él, ám mivel efféle kétségek nem merülnek fel benne, nyugodtan hiheti hogy a mágiahasználók is épp ugyan olyanok, mint bárki más. Jelen helyzetben teljesen indokolt és helytálló eme feltételezése, s talán általánosságban is érthető ha nem törekszünk épp minden áron rácáfolni. Nincs köztük sem több bugris, mint a sok csatát megélt harcosok közt, épp csak más okozza náluk az elme bajait. Egyiküknek az energiával járó hatalom, másikuknak a sokat látott szörnyűség veszi eszét, a végeredmény ugyan az: az átlagostól eltérő, furcsa viselkedés, rosszabb esetben teljes őrület.
Némán fogadja a választ, épp csak egy aprót biccent, bár a következő javaslat megakasztja egy pillanatra aktuális tevékenységét.*
-Nagyon kedves hogy felajánlod, de gyakorolj egy kis türelmet legalább nap végéig.
*Pillantását most először szegezi egyenesen Khanra, s ha viselne szemüveget bizonyára épp annak lencséi fölött átkukucskálva kémlelné a másik vonásait.*
-Már egy ideje foglalkoztat a kérdés... *rátámaszkodva az asztal lapjára, a kezében lévő késsel együtt gesztikulál mondandója közben* -de azt hiszem nincs megfelelő alkalom arra, hogy feltegyem, így hát mindegy mikor is esünk túl rajta.
*Úgy fest leginkább magát szeretné meggyőzni mindamellett, hogy némi időt is nyer a magyarázás alatt.*
-Van esetleg valami különösebb oka, a nyilvánvalókon túl, annak hogy éppen az én nyomomban jársz?
*Worenthel vagy Taitossal nyilván nem lett volna ilyen kellemes megosztani az ágyat, de azért még mindig nem egészen tiszta ez a rész a nő előtt.*
~Miért, miért mindig pont én? - Heh.~
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.08 18:15:46
*A komor események láncolatának egy parányi darabja valóban beárnyékolta a reggelt, mely legutóbb együtt érte őket, bár erről beszélni most nem lenne tanácsos több okból kifolyólag sem. Távolinak tűnik a szemében és nem biztos benne hogy ezen szeretne változtatni, hiszen olyan kérdéseket vagy akár válaszokat vonzana magával, melyekkel nem tud mit kezdeni, foglalkozni velük nincs kedve "korán reggel".
Nincs semmiféle garancia arra, hogy a Khan szemei előtt megjelenő kép nem csupán egy illúzió, mely kizárólag a zsoldos fejében él, ám mivel efféle kétségek nem merülnek fel benne, nyugodtan hiheti hogy a mágiahasználók is épp ugyan olyanok, mint bárki más. Jelen helyzetben teljesen indokolt és helytálló eme feltételezése, s talán általánosságban is érthető ha nem törekszünk épp minden áron rácáfolni. Nincs köztük sem több bugris, mint a sok csatát megélt harcosok közt, épp csak más okozza náluk az elme bajait. Egyiküknek az energiával járó hatalom, másikuknak a sokat látott szörnyűség veszi eszét, a végeredmény ugyan az: az átlagostól eltérő, furcsa viselkedés, rosszabb esetben teljes őrület.
Némán fogadja a választ, épp csak egy aprót biccent, bár a következő javaslat megakasztja egy pillanatra aktuális tevékenységét.*
-Nagyon kedves hogy felajánlod, de gyakorolj egy kis türelmet legalább nap végéig.
*Pillantását most először szegezi egyenesen Khanra, s ha viselne szemüveget bizonyára épp annak lencséi fölött átkukucskálva kémlelné a másik vonásait.*
-Már egy ideje foglalkoztat a kérdés... *rátámaszkodva az asztal lapjára, a kezében lévő késsel együtt gesztikulál mondandója közben* -de azt hiszem nincs megfelelő alkalom arra, hogy feltegyem, így hát mindegy mikor is esünk túl rajta.
*Úgy fest leginkább magát szeretné meggyőzni mindamellett, hogy némi időt is nyer a magyarázás alatt.*
-Van esetleg valami különösebb oka, a nyilvánvalókon túl, annak hogy éppen az én nyomomban jársz?
*Worenthel vagy Taitossal nyilván nem lett volna ilyen kellemes megosztani az ágyat, de azért még mindig nem egészen tiszta ez a rész a nő előtt.*
~Miért, miért mindig pont én? - Heh.~
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.08 18:15:46
1955. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-08 17:41:30
Üzenet elküldve: 2016-05-08 17:41:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Amikor legutóbb együtt töltöttek egy estét, egy borúsabb napra ébredtek mindketten: abban nem volt helye egy olyan reggel nyugalmának, mint a máé, s ha még ez nem is ül ki a férfi arcára játszi könnyedséggel leolvashatóan, kedvtelve nézi, ahogy a boszorkány az ébredés komótos ütemében elindítja a maga napját. Talán csak azért tekint rá másként, mert a mágiaszövőket minden korban és világon különc madarakként tartják számon, akik a leghétköznapibb dolgokat is a maguk sajátos szűrőjén keresztül látnak, aztán ha mégis úgy alakulna, hogy egy gyorsan múló szívverésnél több időt is eltöltesz egynek az oldalán rájössz, hogy életeitekben nem nehezebb kapcsolódási pontokat találni mint bárki más, "normálisabb" életet élővel.*
- Sokkal jobban, mintha egy fallal arrébb aludtam volna. *Koránkelése félreértelmezhető is lehet, ha rossz végéről akarják magyarázni, ami így a lehető legtávolabb kerülne az igazságtól. Pihentető és nyugodt estéje volt Isurii oldalán, akit ébredésekor ugyanúgy, mint elalvása előtt, karja által ölelve talált maga előtt. Békés, hovatovább boldog és elégedett érzéssel telten virradt rá az új nap, de ódzkodik egyelőre ilyen szélsőségek megfogalmazásától, noha szokatlannak legfeljebb ez az élethelyzet tekinthető, a férfi és nő közt meg-megpendülő akkordok már kevéssé új keletűek.
Az asztal oldalának dönti a kardot, miután végezve a tisztítással visszalöki azt a tokjába.*
- Ha megreggeliztél, kimasszírozom a vállaidból azt a merevséget, mert kivárni úgysem tudom, amíg magától elmúlik.
*Amikor legutóbb együtt töltöttek egy estét, egy borúsabb napra ébredtek mindketten: abban nem volt helye egy olyan reggel nyugalmának, mint a máé, s ha még ez nem is ül ki a férfi arcára játszi könnyedséggel leolvashatóan, kedvtelve nézi, ahogy a boszorkány az ébredés komótos ütemében elindítja a maga napját. Talán csak azért tekint rá másként, mert a mágiaszövőket minden korban és világon különc madarakként tartják számon, akik a leghétköznapibb dolgokat is a maguk sajátos szűrőjén keresztül látnak, aztán ha mégis úgy alakulna, hogy egy gyorsan múló szívverésnél több időt is eltöltesz egynek az oldalán rájössz, hogy életeitekben nem nehezebb kapcsolódási pontokat találni mint bárki más, "normálisabb" életet élővel.*
- Sokkal jobban, mintha egy fallal arrébb aludtam volna. *Koránkelése félreértelmezhető is lehet, ha rossz végéről akarják magyarázni, ami így a lehető legtávolabb kerülne az igazságtól. Pihentető és nyugodt estéje volt Isurii oldalán, akit ébredésekor ugyanúgy, mint elalvása előtt, karja által ölelve talált maga előtt. Békés, hovatovább boldog és elégedett érzéssel telten virradt rá az új nap, de ódzkodik egyelőre ilyen szélsőségek megfogalmazásától, noha szokatlannak legfeljebb ez az élethelyzet tekinthető, a férfi és nő közt meg-megpendülő akkordok már kevéssé új keletűek.
Az asztal oldalának dönti a kardot, miután végezve a tisztítással visszalöki azt a tokjába.*
- Ha megreggeliztél, kimasszírozom a vállaidból azt a merevséget, mert kivárni úgysem tudom, amíg magától elmúlik.
1954. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-08 17:06:30
Üzenet elküldve: 2016-05-08 17:06:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem siet sehova, nincs benne különösebben a mehetnék, egyszerű megszokás csupán, hogy szinte menetkészen hagyja el az ágyat. Különösebb mögöttes szándékot belelátni nem érdemes.
Elhaladva Khan mellett igyekszik kedvesnek szánt gesztust tenni irányába és megsimítja csupasz hátát, vállát mielőtt helyet foglalna a közelében. Hamar felméri a helyzetet, bár arcán látszik, hogy az álom csak nemrég hagyta el szemeit. Sorra veszi a kínálatból fakadó lehetőségeket, majd kenyeret, tojást, sajtot és némi húst vesz maga elé és helyes katonák gyártásába fog. Évtizedes rutinnal hasítja apróbb egységekre a reggelinek valót és legalább egy, azaz inkább két évtizeddel korábbról fakadó gyermeki beleéléssel állítja össze a részeket egy egésszé mielőtt őrlőfogai közé vetné a falatokat.*
-Hogy aludtál?
*Érdeklődik visszafogottan, hiszen nem feltétlen szükséges némán múlatniuk az időt, ám a maga részéről tudja élvezni a csöndet is ha éppen úgy adódik, hogy a férfi nem kívánja felvenni a tegnap este abbamaradt beszélgetés fonalát.*
*Nem siet sehova, nincs benne különösebben a mehetnék, egyszerű megszokás csupán, hogy szinte menetkészen hagyja el az ágyat. Különösebb mögöttes szándékot belelátni nem érdemes.
Elhaladva Khan mellett igyekszik kedvesnek szánt gesztust tenni irányába és megsimítja csupasz hátát, vállát mielőtt helyet foglalna a közelében. Hamar felméri a helyzetet, bár arcán látszik, hogy az álom csak nemrég hagyta el szemeit. Sorra veszi a kínálatból fakadó lehetőségeket, majd kenyeret, tojást, sajtot és némi húst vesz maga elé és helyes katonák gyártásába fog. Évtizedes rutinnal hasítja apróbb egységekre a reggelinek valót és legalább egy, azaz inkább két évtizeddel korábbról fakadó gyermeki beleéléssel állítja össze a részeket egy egésszé mielőtt őrlőfogai közé vetné a falatokat.*
-Hogy aludtál?
*Érdeklődik visszafogottan, hiszen nem feltétlen szükséges némán múlatniuk az időt, ám a maga részéről tudja élvezni a csöndet is ha éppen úgy adódik, hogy a férfi nem kívánja felvenni a tegnap este abbamaradt beszélgetés fonalát.*
1953. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-08 16:40:22
Üzenet elküldve: 2016-05-08 16:40:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Khanhoz képest Isurii egészen menetkészre öltözteti magát, mielőtt széket húzna és asztalhoz ülne, teljes átellenben a férfivel. Akart vagy szándékolatlan, a megint fellépő távolságnöveléstől feltörekszik benne az érzés arról, amit az a vörös bundás négylábú próbált megértetni egy kisfiúval, aki szelídíteni kívánta volna. Az ő története Isuriival a szerepek felcseréltségében más csak, na meg persze egy kötegre való, rozsdaszínű irha hiányában.
Ettől függetlenül korántsem biztos, hogy ugyanonnan kezdik, mint napokkal ezelőtt, de az Ezüstboszorkány már többször is megfogalmazta nyíltan a bizalmatlanságát a Félszeművel szemben. Az asztalra került reggeli mennyiségben nem, változatosságban gazdag csak, igény szerint összeválogatható. A Khan előtt fekvő, zsírtól fénylő fatál azt mutatja, hogy a férfi már végzett a saját adagjával, a maradékból Isurii kedvére szemezhet magának.
A Vashegyen (nem teljesen alapozatlanul) olyannak ismerik, aki elsőként bukna el a "ki tud tovább hallgatni" játékon, s ő az, akinek mindenhez akad valamilyen csípős megjegyzése is. E feltételezésnek próbál cáfolatává válni a rájuk köszöntő reggel és a férfin ülő csöndesség. A hangulata ennek dacára sem komorabb mint tegnap vagy annakelőtte volt, talán csak nem akar ott és akkor is beszélni, amikor arra semmi szükség.
Ahhoz, hogy Isurii mellett maradva elkövesse a nőt, akárhova tartson is amaz, nem feltétlenül kell a szavakat is magával vinnie.*
- Jó reggelt. *Ettől még persze beszél, ha annak helye és ideje van, de amíg a hófürtű a reggelijét költi, ő a mesterpenge megtisztítását fejezi be.*
*Khanhoz képest Isurii egészen menetkészre öltözteti magát, mielőtt széket húzna és asztalhoz ülne, teljes átellenben a férfivel. Akart vagy szándékolatlan, a megint fellépő távolságnöveléstől feltörekszik benne az érzés arról, amit az a vörös bundás négylábú próbált megértetni egy kisfiúval, aki szelídíteni kívánta volna. Az ő története Isuriival a szerepek felcseréltségében más csak, na meg persze egy kötegre való, rozsdaszínű irha hiányában.
Ettől függetlenül korántsem biztos, hogy ugyanonnan kezdik, mint napokkal ezelőtt, de az Ezüstboszorkány már többször is megfogalmazta nyíltan a bizalmatlanságát a Félszeművel szemben. Az asztalra került reggeli mennyiségben nem, változatosságban gazdag csak, igény szerint összeválogatható. A Khan előtt fekvő, zsírtól fénylő fatál azt mutatja, hogy a férfi már végzett a saját adagjával, a maradékból Isurii kedvére szemezhet magának.
A Vashegyen (nem teljesen alapozatlanul) olyannak ismerik, aki elsőként bukna el a "ki tud tovább hallgatni" játékon, s ő az, akinek mindenhez akad valamilyen csípős megjegyzése is. E feltételezésnek próbál cáfolatává válni a rájuk köszöntő reggel és a férfin ülő csöndesség. A hangulata ennek dacára sem komorabb mint tegnap vagy annakelőtte volt, talán csak nem akar ott és akkor is beszélni, amikor arra semmi szükség.
Ahhoz, hogy Isurii mellett maradva elkövesse a nőt, akárhova tartson is amaz, nem feltétlenül kell a szavakat is magával vinnie.*
- Jó reggelt. *Ettől még persze beszél, ha annak helye és ideje van, de amíg a hófürtű a reggelijét költi, ő a mesterpenge megtisztítását fejezi be.*
1952. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-08 16:29:07
Üzenet elküldve: 2016-05-08 16:29:07
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mennyire igaz! Miért neki kéne aggódnia, amikor úgyis a zombi megkérdezni ezeket a dolgokat? Hát mondjuk mert valószínűleg hozzá fogja tenni, hogy Lorew kérdezi... Vagy lehet a felsőbbrendű erő már amúgy is tudni fogja, akkor meg átveheti megint az uralmat az élőhalott teste felett, aztán ki tudja, mi mindent művelne a szerzetessel. Jobbára talán megölné, és feltámasztaná. De lehet, hogy nem támasztaná fel! Akkor úgy maradna, együtt tudna halni a gondolattal, de mégis, nem szeretné ily módon magára hagyni a világot. Szeretné látni az élők és holtak közti háború végét, és még egyszer elzarándokolni a karavánpihenőbe, amíg az élőholt fennhatóság alatt áll. Az volna csak az igazi kirándulás. Szóval a lényeg a lényeg, egyelőre még nem halhat meg, ahhoz túl sok elintézetlen dolga van. Szóval óvatosan kell majd kitapogatni a dolgokat.*
- Rendben, azt is megkérdezem, meg mindent. Igyekszem észben tartani *gyorsan átnézi a dolgait, hátha van nála papír és írószerszám, de hát természetesen semmi ilyesmit nem talál. Nem is emlékezett, hogy hasonlót bepakolt volna a szütyőjébe, de nála ez nem jelent semmit. Most is talál például néhány érdekes, kocka alakú fadarabot, amire átkozottul nem emlékszik, hogy mikor, és hogyan kerültek oda. Mindegy, a lényeg, hogy papír nincs. Ami elgondolkoztatja, vajon hová tette a Worenthtel tervezett mágustusa szabályzatát? Mert annak a hátoldalára írhatná... Bár már rajzolt rá, de... van még ott hely. Bizonyára már kirakta a Namos házban. Nagyszerű. Ugyanakkor még nem dugta Eralil orra alá. Fájdalom. Nem olyanok voltak a körülmények.*
- Ööö *a következő kérdés meglepi. Mármint ha józanul végiggondolná, akkor teljesen logikus lenne, és számíthatott volna hasonlóra, de mikor gondol ő végig józanul bármit is? Nem egészen biztos benne, hogy mit kéne mondania, sőt, ami azt illeti, talán még magának sem tudná beadagolni, hogy vajon miért is akarja ennyire látni, de... valamit mégis csak mondani kéne.*
- Nos... hát... mert... az olyan csodálatos lenne... mármint ne vedd tolakodásnak, de... nem ahogy legyőzöl, hanem ahogy megölsz valakit. Persze nyilván az is, ahogy legyőzöd, csak... ahogy megölöd az még inkább. És... még sosem láttam hasonlót...
*Nagyjából magában is eddig jutott az érvelésben. Azért akarja látni, mert mi lehetne csodálatosabb, mint ahogy Norgen kioltja valaki ártatlan embernek az életét? Aztán ennél tovább már nem jutott. Mondjuk hogy miért lenne mindez olyan csodálatos, vagy ilyenek, de hát kit zavar ez? Nem kell mindennek értelme legyen. Kivéve ha a nő tovább kérdezősködik, akkor sürgősen kell találjon valami ilyesmit, de azt leszámítva... nem kell mindennek értelme legyen.
A másik kérdéskör persze sokkal érdekesebb. Persze nem az, hogy vajon mit terveznek az élőholtak, mert hát Lorew számára az nem annyira lényeges. Ő csak segíteni akar nekik, amiben lehet. Meg persze Norgennek is, és nagyszerű, hogy ő is az élőholtakon keresztül tervezi a hatalom megszerzését, így nem kell ellentmondásokba gabalyodnia a szerzetesnek saját magával. Az érdekes kérdéskör, amely Lorewet annyira nyugtalanította, az az, hogy vajon őt is megölné-e, ha már nincs hasznára. A válasz pedig igen. Hirtelen minden idegesség eltűnik belőle, sőt, abban a pillanatban, ahogy felfogja, még egy kellemesen nagy sóhaj is felszakad a mellkasából. Megnyugodott.*
- Hála az égnek *nyögi, miközben kinyújtóztatja elgémberedett tagjait. Nem ülnek itt olyan régóta, de az aggodalomban eltöltött percek ötszörösen számítanak ilyen téren, hát nem is lehet neheztelni rá, hogy kicsit megmozgatja a végtagokat. Úgy érzi, mintha órák óta meg sem moccant volna, pedig hát... erre kicsi az esély. Csak nagyjából ebben a pillanatban esik le neki, hogy Norgen folytatta a választ, így persze azonnal próbál figyelni, hogy mivel egészíti ki a nő a korábbiakat. Ebből pedig úgy szűri le, hogy... Igen, megint megtörtént az az apró probléma, ami Lorew esetében gyakran. A legtöbb feltett kérdésre van egy helyes, és sok helytelen válasz, attól függően, hogy kik a beszélgető felek. Amikor egy átlagos beszélgetésben elhangzik a kérdés, hogy "megölnél-e?" arra szinte mindig a nemleges válasz értelmezhető helyesként. Tehát... elképzelhető, hogy Norgen is azért... nos... magyarázkodik, mert úgy gondolja, hogy a szerzetes is nemre számított? Persze nem magyarázkodik, ez a szó túlságosan lealacsonyító, csak... további információkkal bővíti ki a korábbi válaszát. Ennek ellenére Lorew szörnyen rosszul kezdi érezni magát emiatt, hogy talán feleslegesen fáradozik a nő az ő lelki nyugalmáért, ezért rövid idő múltán bizonytalan hangon megjegyzi:*
- Nos, igazából... teljesen rendben van a helyzet. Mármint... csak biztosra akartam menni, hogy nem kell úgy élnem, hogy útban vagyok neked. Nekem nincs kifogásom az ellen, ha megölsz, amikor problémássá válok, inkább örülök neki, hogy őszinte vagy velem. Tudod, csak azért kérdeztem...
*Nem azért nyilván, hogy megtudja, Norgen őszinte-e vele (mert lehet, hogy hazudott, és valójában nem is ölné meg, bár ez igencsak... nehezen hihető), hanem hogy megnyugodhasson, hogy amennyiben problémát jelent a létezése a démonnak, úgy nem kell tovább élnie. Az meg, hogy mi számít problémásnak, vagy ilyenek... Hát azt neki nem kell igazán tudnia, majd a nő eldönti, hogy a saját mércéje alapján mikor lett a szerzetes problémás. És akkor megöli. Mivel az ő mércéje tekinthető A mércének, így felesleges ismertetni, mert csak tőle függ, reklamációnak pedig helye aligha lesz.*
- De persze igyekszem nem túl nagy hülyeséget csinálni *ez sem egy olyan általánosan értelmezhető fogalom, hogy mit is jelent a túl nagy hülyeség, de hát rá fog jönni, ha olyat csinál. Mert meghal. Remélhetőleg Norgen előbb szembesíti a ténnyel, aztán öli meg, akkor biztosan rájön. Ha csak meghal, akkor lehet, hogy sosem tudja meg, hogy hibázott. Ez persze már csak esztétikai kérdés, kit érdekel, hogy megtudja-e, vagy nem. Nem lesz útban, ez a fő. Hogy minden tőle telhetőt megtesz, az meg egészen egyértelmű. Majd pedig jöhet a kehely, amely bár nem létezik, a híre már elterjedt az alvilágban, Lorew nem kis aggodalmára egyébként. Viszont megrázza a fejét, mert muszáj helyesbítenie:*
- Nem, nem a kehely. Igazság szerint valaki odalent nem kedvel engem valami furcsa oknál fogva, ezért a megbízás egészen pontosan úgy szól, hogy a pénz azért jár, ha kiszedik belőlem a kelyhet, vagy pedig bizonyítják, hogy mindent megtettek. Igazság szerint ennek az egésznek nem a kehely a célja, hanem hogy velem rossz dolgok történjenek. Sven például legutóbb le akarta vágni néhány ujjamat, és elküldeni a megbízójának. Szerencsére az utolsó pillanatban másképpen alakultak a dolgok, de... Tényleg, Sven! Ő, ha úgy vesszük, alvilági figura. Bár biztosan nem örülne a viszontlátásnak, de... talán ki lehetne belőle szedni néhány dörzsöltebb cimborája nevét. Vagy tartózkodási helyét. Feltéve persze, hogy rendelkezik ilyenekkel.
*Norgen ötlete pedig egyszerűen zseniális. Teljesen eltereli Lorew figyelmét a sajátjáról, így már nem juthat el addig, hogy egyébként arról fogalma sincs, hol lehet Sven. Egy versenyt hirdetni, melynek nyereménye a kehely lenne. Legalábbis eljátszanák. Így nem pusztán azokat a bérgyilkosokat gyűjtenék valószínűleg egy fedél alá, akik a szerzetest bántani akarják, és kiszedni belőle az információkat, de még talán maga a megbízó is megjelenhetne. Ez persze nem valószínű, hiszen ha ennyi orgyilkoshoz képes volt eljuttatni a megbízást, akkor nagy valószínűséggel van annyi befolyása, na meg ismerete a témában, hogy pontosan tudja: Lorew nem rendelkezik ilyesmivel, mert ha rendelkezne, már az első támadójának odaadta volna. Sőt, talán azt is tudja, hogy nem is létezik ilyen, csak ő találta ki, erről Lorew még nem bizonyosodott meg. Viszont ha mégis odatolná a képét, mert mondjuk érdeklődve várná, hogy honnan fogja a szerzetes előhúzni a fődíjat, akkor elbeszélgethetnének. Jobbára Lorewnek lenne némi mondanivalója annak a sunyi alaknak, aki a fél alvilágot ilyen hülyeségekkel ámította, és ráküldte. Kellemest a hasznossal. Vagy inkább... hasznost a hasznossal. Két legyet egy csapásra, ez az. Ám az utolsó kérdés valami olyasmi feltételezés magvait hinti el Lorewben, hogy nem volt elég világos, amikor közölte az elején, hogy nincs nála semmiféle serleg. Mármint... hogyan lenne? Jó, persze, lehetne, de hát nincs, ezt el is mondta, talán már a legeslegelején a bemutatkozásnál.*
- Hát... sajnos, mint már említettem, nincs nálam ilyen serleg. Ez csak egy kis félrevezetés az alvilági figura részéről, mert ha olyat akarna elvetetni tőlem, amim van, azt odaadnám. Neked is szívesen odaadnám a serleget, ha nálam lenne, de hát nincs. Meg egyébként még annak sem tudtam rendesen utánajárni, hogy létezik-e ez a varázstárgy. Elvileg valami zöld drágakő van az alján, és minden folyadék, amit beleöntenek, azonnal méreggé válik. Éppen ezért a legjobb eszköz orgyilkosoknak. Nem véletlenül még azok is megtalálnak, akik egyébként nem fogadnák el ezt a megbízást. Továbbra sem teszik, a tervük, hogy elveszik tőlem, és megtartják maguknak. Szóval jól kiforralt terv, annyi biztos... De visszatérve az elejére, ha tudnánk, hogy létezik... ha biztosan tudnánk... *kicsit eltűnődik, aztán folytatja* Ha biztosan tudnánk, és esetlegesen még azt is, hogy merre keressük, akkor megpróbálhatnánk megszerezni, majd minden mehetne az általad mondott módon. Azonban szinte biztos vagyok benne, hogyha létezik is, akkor is a megbízónál van. Elvégre a legbiztosabb módja annak, hogy mondjon egy eszközt, ami nincs nálam, ha olyasmit mond, ami az ő birtokában van. Őt meg ugyebár aligha találhatjuk meg, vagy csak nagyon kockázatos, és hosszú módon, például a bérgyilkosokon keresztül. Csak a hírek is szájról szájra terjednek, több tucat kéne ahhoz, hogy valaki esetleg tudja az eredeti forrást. Így hát valószínűleg egy jó öreg hazugsággal kéne csinálni az egészet, eljátszani, hogy nálunk van, meghirdetni a versenyt, odacsalni az orgyilkosokat, majd a végén közölni, hogy hát szánjuk-bánjuk, ilyen serlegünk valójában nincs, viszont megbízás van, aminek a jutalma pénz, hatalom, örök élet, és minden ilyesmi. És akkor rájönne, hogy neki ez tulajdonképpen nagyon megéri, mert így még egy kis energiabefektetéssel sokkal jobb dolgokat kap, mint egy ócska serleg. Vagy pedig dühös lesz, elutasítja a megbízást, és megöl, valamelyik a két lehetőség közül. Ezt ki kell tapasztalni.
*Mennyire igaz! Miért neki kéne aggódnia, amikor úgyis a zombi megkérdezni ezeket a dolgokat? Hát mondjuk mert valószínűleg hozzá fogja tenni, hogy Lorew kérdezi... Vagy lehet a felsőbbrendű erő már amúgy is tudni fogja, akkor meg átveheti megint az uralmat az élőhalott teste felett, aztán ki tudja, mi mindent művelne a szerzetessel. Jobbára talán megölné, és feltámasztaná. De lehet, hogy nem támasztaná fel! Akkor úgy maradna, együtt tudna halni a gondolattal, de mégis, nem szeretné ily módon magára hagyni a világot. Szeretné látni az élők és holtak közti háború végét, és még egyszer elzarándokolni a karavánpihenőbe, amíg az élőholt fennhatóság alatt áll. Az volna csak az igazi kirándulás. Szóval a lényeg a lényeg, egyelőre még nem halhat meg, ahhoz túl sok elintézetlen dolga van. Szóval óvatosan kell majd kitapogatni a dolgokat.*
- Rendben, azt is megkérdezem, meg mindent. Igyekszem észben tartani *gyorsan átnézi a dolgait, hátha van nála papír és írószerszám, de hát természetesen semmi ilyesmit nem talál. Nem is emlékezett, hogy hasonlót bepakolt volna a szütyőjébe, de nála ez nem jelent semmit. Most is talál például néhány érdekes, kocka alakú fadarabot, amire átkozottul nem emlékszik, hogy mikor, és hogyan kerültek oda. Mindegy, a lényeg, hogy papír nincs. Ami elgondolkoztatja, vajon hová tette a Worenthtel tervezett mágustusa szabályzatát? Mert annak a hátoldalára írhatná... Bár már rajzolt rá, de... van még ott hely. Bizonyára már kirakta a Namos házban. Nagyszerű. Ugyanakkor még nem dugta Eralil orra alá. Fájdalom. Nem olyanok voltak a körülmények.*
- Ööö *a következő kérdés meglepi. Mármint ha józanul végiggondolná, akkor teljesen logikus lenne, és számíthatott volna hasonlóra, de mikor gondol ő végig józanul bármit is? Nem egészen biztos benne, hogy mit kéne mondania, sőt, ami azt illeti, talán még magának sem tudná beadagolni, hogy vajon miért is akarja ennyire látni, de... valamit mégis csak mondani kéne.*
- Nos... hát... mert... az olyan csodálatos lenne... mármint ne vedd tolakodásnak, de... nem ahogy legyőzöl, hanem ahogy megölsz valakit. Persze nyilván az is, ahogy legyőzöd, csak... ahogy megölöd az még inkább. És... még sosem láttam hasonlót...
*Nagyjából magában is eddig jutott az érvelésben. Azért akarja látni, mert mi lehetne csodálatosabb, mint ahogy Norgen kioltja valaki ártatlan embernek az életét? Aztán ennél tovább már nem jutott. Mondjuk hogy miért lenne mindez olyan csodálatos, vagy ilyenek, de hát kit zavar ez? Nem kell mindennek értelme legyen. Kivéve ha a nő tovább kérdezősködik, akkor sürgősen kell találjon valami ilyesmit, de azt leszámítva... nem kell mindennek értelme legyen.
A másik kérdéskör persze sokkal érdekesebb. Persze nem az, hogy vajon mit terveznek az élőholtak, mert hát Lorew számára az nem annyira lényeges. Ő csak segíteni akar nekik, amiben lehet. Meg persze Norgennek is, és nagyszerű, hogy ő is az élőholtakon keresztül tervezi a hatalom megszerzését, így nem kell ellentmondásokba gabalyodnia a szerzetesnek saját magával. Az érdekes kérdéskör, amely Lorewet annyira nyugtalanította, az az, hogy vajon őt is megölné-e, ha már nincs hasznára. A válasz pedig igen. Hirtelen minden idegesség eltűnik belőle, sőt, abban a pillanatban, ahogy felfogja, még egy kellemesen nagy sóhaj is felszakad a mellkasából. Megnyugodott.*
- Hála az égnek *nyögi, miközben kinyújtóztatja elgémberedett tagjait. Nem ülnek itt olyan régóta, de az aggodalomban eltöltött percek ötszörösen számítanak ilyen téren, hát nem is lehet neheztelni rá, hogy kicsit megmozgatja a végtagokat. Úgy érzi, mintha órák óta meg sem moccant volna, pedig hát... erre kicsi az esély. Csak nagyjából ebben a pillanatban esik le neki, hogy Norgen folytatta a választ, így persze azonnal próbál figyelni, hogy mivel egészíti ki a nő a korábbiakat. Ebből pedig úgy szűri le, hogy... Igen, megint megtörtént az az apró probléma, ami Lorew esetében gyakran. A legtöbb feltett kérdésre van egy helyes, és sok helytelen válasz, attól függően, hogy kik a beszélgető felek. Amikor egy átlagos beszélgetésben elhangzik a kérdés, hogy "megölnél-e?" arra szinte mindig a nemleges válasz értelmezhető helyesként. Tehát... elképzelhető, hogy Norgen is azért... nos... magyarázkodik, mert úgy gondolja, hogy a szerzetes is nemre számított? Persze nem magyarázkodik, ez a szó túlságosan lealacsonyító, csak... további információkkal bővíti ki a korábbi válaszát. Ennek ellenére Lorew szörnyen rosszul kezdi érezni magát emiatt, hogy talán feleslegesen fáradozik a nő az ő lelki nyugalmáért, ezért rövid idő múltán bizonytalan hangon megjegyzi:*
- Nos, igazából... teljesen rendben van a helyzet. Mármint... csak biztosra akartam menni, hogy nem kell úgy élnem, hogy útban vagyok neked. Nekem nincs kifogásom az ellen, ha megölsz, amikor problémássá válok, inkább örülök neki, hogy őszinte vagy velem. Tudod, csak azért kérdeztem...
*Nem azért nyilván, hogy megtudja, Norgen őszinte-e vele (mert lehet, hogy hazudott, és valójában nem is ölné meg, bár ez igencsak... nehezen hihető), hanem hogy megnyugodhasson, hogy amennyiben problémát jelent a létezése a démonnak, úgy nem kell tovább élnie. Az meg, hogy mi számít problémásnak, vagy ilyenek... Hát azt neki nem kell igazán tudnia, majd a nő eldönti, hogy a saját mércéje alapján mikor lett a szerzetes problémás. És akkor megöli. Mivel az ő mércéje tekinthető A mércének, így felesleges ismertetni, mert csak tőle függ, reklamációnak pedig helye aligha lesz.*
- De persze igyekszem nem túl nagy hülyeséget csinálni *ez sem egy olyan általánosan értelmezhető fogalom, hogy mit is jelent a túl nagy hülyeség, de hát rá fog jönni, ha olyat csinál. Mert meghal. Remélhetőleg Norgen előbb szembesíti a ténnyel, aztán öli meg, akkor biztosan rájön. Ha csak meghal, akkor lehet, hogy sosem tudja meg, hogy hibázott. Ez persze már csak esztétikai kérdés, kit érdekel, hogy megtudja-e, vagy nem. Nem lesz útban, ez a fő. Hogy minden tőle telhetőt megtesz, az meg egészen egyértelmű. Majd pedig jöhet a kehely, amely bár nem létezik, a híre már elterjedt az alvilágban, Lorew nem kis aggodalmára egyébként. Viszont megrázza a fejét, mert muszáj helyesbítenie:*
- Nem, nem a kehely. Igazság szerint valaki odalent nem kedvel engem valami furcsa oknál fogva, ezért a megbízás egészen pontosan úgy szól, hogy a pénz azért jár, ha kiszedik belőlem a kelyhet, vagy pedig bizonyítják, hogy mindent megtettek. Igazság szerint ennek az egésznek nem a kehely a célja, hanem hogy velem rossz dolgok történjenek. Sven például legutóbb le akarta vágni néhány ujjamat, és elküldeni a megbízójának. Szerencsére az utolsó pillanatban másképpen alakultak a dolgok, de... Tényleg, Sven! Ő, ha úgy vesszük, alvilági figura. Bár biztosan nem örülne a viszontlátásnak, de... talán ki lehetne belőle szedni néhány dörzsöltebb cimborája nevét. Vagy tartózkodási helyét. Feltéve persze, hogy rendelkezik ilyenekkel.
*Norgen ötlete pedig egyszerűen zseniális. Teljesen eltereli Lorew figyelmét a sajátjáról, így már nem juthat el addig, hogy egyébként arról fogalma sincs, hol lehet Sven. Egy versenyt hirdetni, melynek nyereménye a kehely lenne. Legalábbis eljátszanák. Így nem pusztán azokat a bérgyilkosokat gyűjtenék valószínűleg egy fedél alá, akik a szerzetest bántani akarják, és kiszedni belőle az információkat, de még talán maga a megbízó is megjelenhetne. Ez persze nem valószínű, hiszen ha ennyi orgyilkoshoz képes volt eljuttatni a megbízást, akkor nagy valószínűséggel van annyi befolyása, na meg ismerete a témában, hogy pontosan tudja: Lorew nem rendelkezik ilyesmivel, mert ha rendelkezne, már az első támadójának odaadta volna. Sőt, talán azt is tudja, hogy nem is létezik ilyen, csak ő találta ki, erről Lorew még nem bizonyosodott meg. Viszont ha mégis odatolná a képét, mert mondjuk érdeklődve várná, hogy honnan fogja a szerzetes előhúzni a fődíjat, akkor elbeszélgethetnének. Jobbára Lorewnek lenne némi mondanivalója annak a sunyi alaknak, aki a fél alvilágot ilyen hülyeségekkel ámította, és ráküldte. Kellemest a hasznossal. Vagy inkább... hasznost a hasznossal. Két legyet egy csapásra, ez az. Ám az utolsó kérdés valami olyasmi feltételezés magvait hinti el Lorewben, hogy nem volt elég világos, amikor közölte az elején, hogy nincs nála semmiféle serleg. Mármint... hogyan lenne? Jó, persze, lehetne, de hát nincs, ezt el is mondta, talán már a legeslegelején a bemutatkozásnál.*
- Hát... sajnos, mint már említettem, nincs nálam ilyen serleg. Ez csak egy kis félrevezetés az alvilági figura részéről, mert ha olyat akarna elvetetni tőlem, amim van, azt odaadnám. Neked is szívesen odaadnám a serleget, ha nálam lenne, de hát nincs. Meg egyébként még annak sem tudtam rendesen utánajárni, hogy létezik-e ez a varázstárgy. Elvileg valami zöld drágakő van az alján, és minden folyadék, amit beleöntenek, azonnal méreggé válik. Éppen ezért a legjobb eszköz orgyilkosoknak. Nem véletlenül még azok is megtalálnak, akik egyébként nem fogadnák el ezt a megbízást. Továbbra sem teszik, a tervük, hogy elveszik tőlem, és megtartják maguknak. Szóval jól kiforralt terv, annyi biztos... De visszatérve az elejére, ha tudnánk, hogy létezik... ha biztosan tudnánk... *kicsit eltűnődik, aztán folytatja* Ha biztosan tudnánk, és esetlegesen még azt is, hogy merre keressük, akkor megpróbálhatnánk megszerezni, majd minden mehetne az általad mondott módon. Azonban szinte biztos vagyok benne, hogyha létezik is, akkor is a megbízónál van. Elvégre a legbiztosabb módja annak, hogy mondjon egy eszközt, ami nincs nálam, ha olyasmit mond, ami az ő birtokában van. Őt meg ugyebár aligha találhatjuk meg, vagy csak nagyon kockázatos, és hosszú módon, például a bérgyilkosokon keresztül. Csak a hírek is szájról szájra terjednek, több tucat kéne ahhoz, hogy valaki esetleg tudja az eredeti forrást. Így hát valószínűleg egy jó öreg hazugsággal kéne csinálni az egészet, eljátszani, hogy nálunk van, meghirdetni a versenyt, odacsalni az orgyilkosokat, majd a végén közölni, hogy hát szánjuk-bánjuk, ilyen serlegünk valójában nincs, viszont megbízás van, aminek a jutalma pénz, hatalom, örök élet, és minden ilyesmi. És akkor rájönne, hogy neki ez tulajdonképpen nagyon megéri, mert így még egy kis energiabefektetéssel sokkal jobb dolgokat kap, mint egy ócska serleg. Vagy pedig dühös lesz, elutasítja a megbízást, és megöl, valamelyik a két lehetőség közül. Ezt ki kell tapasztalni.
1951. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-08 13:14:47
Üzenet elküldve: 2016-05-08 13:14:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Az csak egy gyorsan jövő és gyorsan is távozó gondolat volt. Valójában nincs szándékában megölni a holtak vezérét, egyrészt mert nem is lenne túl könnyű, másrészt attól fél, hogy akkor az összes halott meghalna... Vagy, hogy is kéne ezt megfogalmazni... Még jobban meghalna. Akkor pedig előjönnének az elzárkózott nemesek, és kezdődne minden elölről. Még több orgyilkos, még több pénz, még több idővesztés, és a többi. Bárhogy is gondolkodik, nem látja immár értelmét annak a gyilkosságnak. Persze lehet, hogy később más véleményen lesz már, de egyelőre így gondolja. *
- Tehát toborzol. * Ismétli halkan. Hümmög egyet, másodperceken át csendben ül, aztán bólint. *
- Számítok rád. Tedd úgy, ahogy magad is mondtad. Szólj a halott barátodnak, hogy beszélgessen el vele. Akkor legalább nem is téged fog okolni, ha rosszat kérdez, hanem őt. * Ez így nagyszerű. Legalább, ha túl sokat kíváncsiskodik, Norgennek akkor sem kell féltenie az eddigi egyetlen szolgálóját, mivel nem őt öli meg az élőholtak vezetője, hanem a halott barátját. Már, ha mindent jól értelmez az eredar. *
- És ezt is kérdezd meg akkor. Vagy kérdeztesd meg. * Válaszol arra is, mikor Lorew tovább magyaráz. Aztán egy ideig csendben ül, és hallgatja a továbbiakat. Az egyetlen, ami böki Norgen csőrét ebben a beszélgetésben az az, hogy ennyire érdekli őt a másik eredarral való küzdelme. Sőt, úgy tűnik, bármiféle küzdelem érdekli őt, amiben Norgen benne van. ~ Talán azt akarja látni, hogy mekkora az erőm. Vagy... ~ A férfi szemeibe néz, és hirtelen eszébe jut egy másik lehetőség is. Sőt, igazából ez a lehetőség ugyanaz, mint a másik, csupán továbbgondolva azt. ~ Talán csak utánam kémkedik. Nem is velem akar lenni, csak kikémlelni engem? ~ Idegeskedik a gondolaton. Szemöldökét ráncolva figyeli Lorew mondandóját, majd mikor elhallgat végre, az eredar egy egyszerű, hétköznapi, teljesen jogos kérdéssel kedveskedik. *
- Miért akarod látni mindenképpen, ahogy legyőzök valakit? * Hangja sokkal higgadtabb, mint ahogy valójában érez. Úgy, érzi, hogy már megint elárulták. Érzi, hogy karmai ki akarnak törni az emberi test láncai közül, és szét akarja marcangolni Lorew testét. De aztán eszébe jut, hogy még semmit nem tud valókéban, így legalább azt meg akarja tudni, hogy miért érdeklődik Norgen harca iránt a szerzetes. Valamint... Minden másról is annyi információt akar megtudni, amennyi csak lehetséges záros határidőn belül. Mert, hogy nem fognak ugyebár hónapokig itt ülni és beszélgetni, mivel az élőholt seregek készülődnek, és nemsokára talán le is rohanják a várost. Akkor viszont Norgen is csak egy egyszerű ember lesz a szemükben, az pedig ahhoz vezetne, hogy őt is eltapossák a végén. Ha viszont még időben jelzi nekik, hogy velük van, akkor a támadást sem hamarkodják talán annyira el, és ideje is lesz arra, hogy orgyilkosokat gyűjtsön.
Megvárja, míg a férfi válaszol neki a feltett kérdésre, aztán mehetnek is tovább, akármi is legyen a válasz. Persze kivéve, ha Norgen első sejtése igaz, és a férfi még be is vallja, hogy azért akar ennyit tudni, mert kémkedik. Erre ugyan elég kevés az esély, de megtörténhet. Ha így van, akkor nyilván nem fog tovább csevegni vele, hanem ismét kimennek a fogadó elé/mögé, viszont akkor már nem jönnek valószínűleg vissza, vigyorogva. *
- Valahogy úgy. * Válaszol, és azzal egy időben bólint is a szerzetes összegzésére. Ez az elképzelés legalábbis, de könnyen meglehet, hogy az élőholtak vezére csak Artheniort akarja elfoglalni, akkor viszont nem túl valószínű, hogy azt Norgennek adná. Mivel miért tenne ilyet? Legfeljebb, ha az eredar jól taktikázik. De amíg nem tudja, hogy mit tervez az élőhalottak vezetője, addig teljességgel felesleges ezen mélázni. Lesz, ami lesz, gondolkodjanak eleinte a lehető legjobbakkal.
A következő kérdést nem igazán érti. Talán valamit nem jól fogalmazott meg, megint? Nem volt elég egyértelmű? Hát, akkor most válaszolni fog. Méghozzá teljes higgadtsággal a hangjában. *
- Természetesen. * Hátradől a székében, és hümmög egyet. ~ Most akkor jön a jajveszékelés? ~ Fut át agyán, és még mielőtt megkezdődne, egyből hozzáteszi az előzőhöz. *
- Persze, ha nem muszáj, nem őket - titeket - ölnélek meg. Az alkalmatlan alatt azt értem, hogy... Olyasmiket csinálnak, mint a mostani vezetők. Vagy túl lágyszívű a lakosokkal... Esetleg fordítva. Az sem előnyös ugyebár, ha egy egész városrész egy az egyben kihal... Mármint, ha mondjuk lázadnának az emberek valamiért, akkor jó, ha elrettentésképpen egy-egy területet megfogyasztunk... De általában nem az a legjobb megoldás. Szóval... Igen, téged is - ha túl nagy hülyeséget csinálnál, vagy ilyesmi. * Nyilvánvalóan, ha csak a fájdalom és félelem iránti éhségét akarja enyhíteni, akkor nem a közvetlen alárendeltjeit használja, amíg nem "adják magukat", de nem is fogja dédelgetni őket.
Tovább folyik a beszélgetés, ezúttal kicsit más mederben, mígnem elérnek egy igencsak kínos részlethez. Az orgyilkosok ügyéhez. Ami azt illeti, a városban nem emelhetnek pódiumot, és hirdethetik meg, hogy orgyilkosokat keresnek a városi tanács embereinek kiiktatásához, mivel az kicsit... A városiak szerint... Törvénybe ütköző volna. Vagy valami ilyesmi. Mindenesetre bizonyára hamarosan megjelennének a városőrök, és véget vetnének a dolgoknak. Máshol meg nincsenek bérgyilkosok. Vagy, ha akad is néhány az erdőben, a hegyek között, a folyóban, a föld alatt... Nem elég nagy számban ahhoz, hogy érdemes legyen őket felkutatni. Tehát mindenképpen marad a város, mint bérgyilkos-lelő terület. A gond csak az, ami már az előbb említve volt.
A másik probléma a dologgal, hogy Lorewnek még csak személyes ismertsége sincs az orgyilkosok fajtájával. Az egyetlen értelmes lehetőség, ha a város világában néznek körül. De az meg megint csak túl sok idő, ráadásul túl könnyedén sülhet el balul a dolog. *
- Tehát... * Kezd bele hirtelen. * Az a kehely értékes, nem? És az orgyilkosok között már elterjedt a híre, hogy valaki sokat fizet érte. Mi lenne, ha egy egyszerű "baráti megmérettetés" formájában meghirdetnénk egy... Hümm... Versenyt! Igen, azt. * Szája mosolyra görbül, szemei vidáman ragyognak fel. *
- Tehát. Meghirdetünk egy versenyt. Ebbe még a városiak sem szólhatnak bele, mivel minden a helyén van, senkit nem ölünk meg a versenyen, ha nem muszáj, és nem túl bénák. Viszont titokban olyan feladatok elé állítanánk a résztvevőket, amiket csak az orgyilkosok tudnak teljesíteni. Vagy egyéb, elszánt fickók. Az mindegy is, hogy kik ők. A lényeg, hogy nyerjenek a versenyen. És itt jössz te a képbe. * Magyarázza, kezét ide-oda rakosgatva közben, így próbálva vizuálisan is elmagyarázni a dolgokat, habár ha Lorew meg akarja érteni, akkor biztosan többet ér, hogyha inkább Norgen szavaira figyel jobban. *
- Ugyanis neked van egy serleged, amit szeretnének megkapni az orgyilkosok. Nos, az előzetes nyeremény a serleg volna... Viszont azt is megmondanánk nekik, miután "nyertek" - már, akik nyertek -, hogy kaphatnának még több pénzt, ha segítenének nekünk. És akkor elmondanánk nekik, hogy mit kell csinálniuk, meg ilyesmi... És minden tök jó. Kell neked egyáltalán az a serleg, vagy felajánlod erre a célra? * Nos, ez is egy fontos kérdés az egészben. Ha Lorew nem akarja odaadni Norgennek, hogy felhasználják erre a nemes célra, akkor bizony kénytelen lesz megölni őt, elvenni a kupát, és egyedül megszervezni az egészet. Úgy sokkal unalmasabb volna. *
- Tehát... a kérdés adott, már csak a válaszodat várom. * Mondja, mivel ez egész jól hangzik most ebben a helyzetben, meg mert mi van, ha a kézzel való mutogatást figyelte csak a férfi, és lemaradt a legfontosabbról: a végső kérdésről? Akkor még van ideje, feltenni a "tessék"-et, meg hasonlókat csinálnia, de a végső összegzés nélkül talán teljesen belekábulna a mutogatásba, ezért most nem tudna mit tenni... Meg kéne ölnie Lorewet. *
* Az csak egy gyorsan jövő és gyorsan is távozó gondolat volt. Valójában nincs szándékában megölni a holtak vezérét, egyrészt mert nem is lenne túl könnyű, másrészt attól fél, hogy akkor az összes halott meghalna... Vagy, hogy is kéne ezt megfogalmazni... Még jobban meghalna. Akkor pedig előjönnének az elzárkózott nemesek, és kezdődne minden elölről. Még több orgyilkos, még több pénz, még több idővesztés, és a többi. Bárhogy is gondolkodik, nem látja immár értelmét annak a gyilkosságnak. Persze lehet, hogy később más véleményen lesz már, de egyelőre így gondolja. *
- Tehát toborzol. * Ismétli halkan. Hümmög egyet, másodperceken át csendben ül, aztán bólint. *
- Számítok rád. Tedd úgy, ahogy magad is mondtad. Szólj a halott barátodnak, hogy beszélgessen el vele. Akkor legalább nem is téged fog okolni, ha rosszat kérdez, hanem őt. * Ez így nagyszerű. Legalább, ha túl sokat kíváncsiskodik, Norgennek akkor sem kell féltenie az eddigi egyetlen szolgálóját, mivel nem őt öli meg az élőholtak vezetője, hanem a halott barátját. Már, ha mindent jól értelmez az eredar. *
- És ezt is kérdezd meg akkor. Vagy kérdeztesd meg. * Válaszol arra is, mikor Lorew tovább magyaráz. Aztán egy ideig csendben ül, és hallgatja a továbbiakat. Az egyetlen, ami böki Norgen csőrét ebben a beszélgetésben az az, hogy ennyire érdekli őt a másik eredarral való küzdelme. Sőt, úgy tűnik, bármiféle küzdelem érdekli őt, amiben Norgen benne van. ~ Talán azt akarja látni, hogy mekkora az erőm. Vagy... ~ A férfi szemeibe néz, és hirtelen eszébe jut egy másik lehetőség is. Sőt, igazából ez a lehetőség ugyanaz, mint a másik, csupán továbbgondolva azt. ~ Talán csak utánam kémkedik. Nem is velem akar lenni, csak kikémlelni engem? ~ Idegeskedik a gondolaton. Szemöldökét ráncolva figyeli Lorew mondandóját, majd mikor elhallgat végre, az eredar egy egyszerű, hétköznapi, teljesen jogos kérdéssel kedveskedik. *
- Miért akarod látni mindenképpen, ahogy legyőzök valakit? * Hangja sokkal higgadtabb, mint ahogy valójában érez. Úgy, érzi, hogy már megint elárulták. Érzi, hogy karmai ki akarnak törni az emberi test láncai közül, és szét akarja marcangolni Lorew testét. De aztán eszébe jut, hogy még semmit nem tud valókéban, így legalább azt meg akarja tudni, hogy miért érdeklődik Norgen harca iránt a szerzetes. Valamint... Minden másról is annyi információt akar megtudni, amennyi csak lehetséges záros határidőn belül. Mert, hogy nem fognak ugyebár hónapokig itt ülni és beszélgetni, mivel az élőholt seregek készülődnek, és nemsokára talán le is rohanják a várost. Akkor viszont Norgen is csak egy egyszerű ember lesz a szemükben, az pedig ahhoz vezetne, hogy őt is eltapossák a végén. Ha viszont még időben jelzi nekik, hogy velük van, akkor a támadást sem hamarkodják talán annyira el, és ideje is lesz arra, hogy orgyilkosokat gyűjtsön.
Megvárja, míg a férfi válaszol neki a feltett kérdésre, aztán mehetnek is tovább, akármi is legyen a válasz. Persze kivéve, ha Norgen első sejtése igaz, és a férfi még be is vallja, hogy azért akar ennyit tudni, mert kémkedik. Erre ugyan elég kevés az esély, de megtörténhet. Ha így van, akkor nyilván nem fog tovább csevegni vele, hanem ismét kimennek a fogadó elé/mögé, viszont akkor már nem jönnek valószínűleg vissza, vigyorogva. *
- Valahogy úgy. * Válaszol, és azzal egy időben bólint is a szerzetes összegzésére. Ez az elképzelés legalábbis, de könnyen meglehet, hogy az élőholtak vezére csak Artheniort akarja elfoglalni, akkor viszont nem túl valószínű, hogy azt Norgennek adná. Mivel miért tenne ilyet? Legfeljebb, ha az eredar jól taktikázik. De amíg nem tudja, hogy mit tervez az élőhalottak vezetője, addig teljességgel felesleges ezen mélázni. Lesz, ami lesz, gondolkodjanak eleinte a lehető legjobbakkal.
A következő kérdést nem igazán érti. Talán valamit nem jól fogalmazott meg, megint? Nem volt elég egyértelmű? Hát, akkor most válaszolni fog. Méghozzá teljes higgadtsággal a hangjában. *
- Természetesen. * Hátradől a székében, és hümmög egyet. ~ Most akkor jön a jajveszékelés? ~ Fut át agyán, és még mielőtt megkezdődne, egyből hozzáteszi az előzőhöz. *
- Persze, ha nem muszáj, nem őket - titeket - ölnélek meg. Az alkalmatlan alatt azt értem, hogy... Olyasmiket csinálnak, mint a mostani vezetők. Vagy túl lágyszívű a lakosokkal... Esetleg fordítva. Az sem előnyös ugyebár, ha egy egész városrész egy az egyben kihal... Mármint, ha mondjuk lázadnának az emberek valamiért, akkor jó, ha elrettentésképpen egy-egy területet megfogyasztunk... De általában nem az a legjobb megoldás. Szóval... Igen, téged is - ha túl nagy hülyeséget csinálnál, vagy ilyesmi. * Nyilvánvalóan, ha csak a fájdalom és félelem iránti éhségét akarja enyhíteni, akkor nem a közvetlen alárendeltjeit használja, amíg nem "adják magukat", de nem is fogja dédelgetni őket.
Tovább folyik a beszélgetés, ezúttal kicsit más mederben, mígnem elérnek egy igencsak kínos részlethez. Az orgyilkosok ügyéhez. Ami azt illeti, a városban nem emelhetnek pódiumot, és hirdethetik meg, hogy orgyilkosokat keresnek a városi tanács embereinek kiiktatásához, mivel az kicsit... A városiak szerint... Törvénybe ütköző volna. Vagy valami ilyesmi. Mindenesetre bizonyára hamarosan megjelennének a városőrök, és véget vetnének a dolgoknak. Máshol meg nincsenek bérgyilkosok. Vagy, ha akad is néhány az erdőben, a hegyek között, a folyóban, a föld alatt... Nem elég nagy számban ahhoz, hogy érdemes legyen őket felkutatni. Tehát mindenképpen marad a város, mint bérgyilkos-lelő terület. A gond csak az, ami már az előbb említve volt.
A másik probléma a dologgal, hogy Lorewnek még csak személyes ismertsége sincs az orgyilkosok fajtájával. Az egyetlen értelmes lehetőség, ha a város világában néznek körül. De az meg megint csak túl sok idő, ráadásul túl könnyedén sülhet el balul a dolog. *
- Tehát... * Kezd bele hirtelen. * Az a kehely értékes, nem? És az orgyilkosok között már elterjedt a híre, hogy valaki sokat fizet érte. Mi lenne, ha egy egyszerű "baráti megmérettetés" formájában meghirdetnénk egy... Hümm... Versenyt! Igen, azt. * Szája mosolyra görbül, szemei vidáman ragyognak fel. *
- Tehát. Meghirdetünk egy versenyt. Ebbe még a városiak sem szólhatnak bele, mivel minden a helyén van, senkit nem ölünk meg a versenyen, ha nem muszáj, és nem túl bénák. Viszont titokban olyan feladatok elé állítanánk a résztvevőket, amiket csak az orgyilkosok tudnak teljesíteni. Vagy egyéb, elszánt fickók. Az mindegy is, hogy kik ők. A lényeg, hogy nyerjenek a versenyen. És itt jössz te a képbe. * Magyarázza, kezét ide-oda rakosgatva közben, így próbálva vizuálisan is elmagyarázni a dolgokat, habár ha Lorew meg akarja érteni, akkor biztosan többet ér, hogyha inkább Norgen szavaira figyel jobban. *
- Ugyanis neked van egy serleged, amit szeretnének megkapni az orgyilkosok. Nos, az előzetes nyeremény a serleg volna... Viszont azt is megmondanánk nekik, miután "nyertek" - már, akik nyertek -, hogy kaphatnának még több pénzt, ha segítenének nekünk. És akkor elmondanánk nekik, hogy mit kell csinálniuk, meg ilyesmi... És minden tök jó. Kell neked egyáltalán az a serleg, vagy felajánlod erre a célra? * Nos, ez is egy fontos kérdés az egészben. Ha Lorew nem akarja odaadni Norgennek, hogy felhasználják erre a nemes célra, akkor bizony kénytelen lesz megölni őt, elvenni a kupát, és egyedül megszervezni az egészet. Úgy sokkal unalmasabb volna. *
- Tehát... a kérdés adott, már csak a válaszodat várom. * Mondja, mivel ez egész jól hangzik most ebben a helyzetben, meg mert mi van, ha a kézzel való mutogatást figyelte csak a férfi, és lemaradt a legfontosabbról: a végső kérdésről? Akkor még van ideje, feltenni a "tessék"-et, meg hasonlókat csinálnia, de a végső összegzés nélkül talán teljesen belekábulna a mutogatásba, ezért most nem tudna mit tenni... Meg kéne ölnie Lorewet. *
1950. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-08 02:29:22
Üzenet elküldve: 2016-05-08 02:29:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Igen, úgy látszik sikerül meggyőznie Norgent arról, hogy az élőholtak vezérével nem kellene ujjat húzni. Nem pusztán azért, mert Lorew már korábban hűséget esküdött neki... bár ez is benne van. Még sem szeretne két ilyen személyt összeugrasztani. Mégis hogy a francba tudna azok után állást foglalni? Nem maradna más racionális lehetősége, mint az öngyilkosság, az pedig nem valami kellemes megoldás.*
- Nos, igazság szerint nekem azt mondta, toborozzak még híveket. Szóval... nem zárkózott el a szövetségesek gondolata elől. Tehát könnyűszerrel tudathatjuk velük, hogy te is az ő oldalukon állsz. Csak szükség van hozzá az élőholt ismerősömre, ő tud kommunikálni a lénnyel. De első adandó alkalommal jelzem neki, hogy egy nagyon különleges személyt is a szövetségesei között tudhat. Téged.
*A maradék dolog már lényegesen nehezebb, mert hát Lorew sem valami komoly tisztségnek örvendő oszlopos tagja az élőholtak seregének, pusztán egy egyszerű gyalog. Na jó, talán annál kicsit több, nevezzük felderítőnek, informátornak, vagy az embernek a fal mögött. Nem, ez utóbbi tisztséget sajnos nem érdemelheti ki, mivel Artheniornak nincsenek falai. Igazságtalan dolog... Miattuk Lorew marad felderítő.*
- Igazság szerint... nekem mindig csak annyit mond, amennyit tudnom szükséges. Ami nagyjából a semmi, leszámítva persze néhány utasítást. Azokat kiadta. De ezenkívül... nem igazán. Mint mondtam, nehézkes a kommunikáció, mert kell hozzá az élőhalott is. Őszintén szólva boldoggá tenne, ha nem így lenne, de... ez van. Mindenesetre nem hiszem, hogy el akarnak pusztítani mindent. Az a karavánpihenőt védő csapatok saját hülyesége volt, hogy felrobbantottak mindent. Az élőholtak valószínűleg nem ezt tennék, elvégre... különben minek kellenék nekik én, mint élő szövetséges? Ha nem akarna életet tartani ott, amit elfoglal, engem is régen megölt, és feltámasztott volna. Hogy a többi város kell-e neki... nos ennyire mélyen biztosan nem avat be a terveibe, de amint lehet, meg fogom kérdezni tőle mindezt.
*Legalábbis reméli, hogy lesz hozzá bátorsága. Nem az erőssége a faggatózás, de most végtére is nemes célt szolgálna vele, szóval miért is ne? Egyszer él... Illetve ezekben a furcsa időkben talán kétszer is, és talán a túlzott kíváncsiság véget vet az elsőnek, viszont ezek mind apróságok. Apróságok amellett, amit eztán mond a nő, hiszen nagyjából az egész beszélgetés legfontosabb dolgává vált a másik démon megölésének kérdése. Jobban mondva annak a kérdése, hogy Lorew láthatja-e ezt. Nos igen, tisztességes alkunak tűnik, legyen éppen mellette, de hát az nem olyan egyszerű. Mármint... nem tudhatja előre, mikor fognak majd találkozni azzal a másikkal, innentől kezdve pedig egyedül akkor mehetne biztosra, ha vállalná, hogy egyfolytában a nőt fogja követni mindenhová. Igen, tisztességes alkunak tűnik. Habár... nem lenne útban? Több, mint valószínű...*
- Rendben, igazán nagylelkű tőled, de véletlenül sem szeretnék alkalmatlankodni. Majd... majd a szerencse eldönti *nincs mese, innentől egyfolytában Norgen közelében kell legyen, mindegy milyen hülye kifogással kell ehhez előállnia. Bár ez olyan önző... Nem gondolhat mindig csak magára, mindegy mennyit érne neki, hogy lássa, amint a démon megöl valakit. Egy másik démont... Ebből problémák lehetnének. De talán annak a démonnak még nem esküdött hűséget, vagy ilyenek, szóval... Nem, lehet mégsem kéne jelen lenni. Inkább olyankor kéne ott lenni, mikor Norgen halandókat gyilkol. Feltéve, hogy szokott olyat csinálni. Igen, ez utóbbi meggyőző érv, mi van, ha pont arról a vörös hajú nőről van szó a forgatagról? Esetleg a vak hölgyeményről? Nem, ő nem lenne béna. Meg ő nincs is ezen a világon. Még. Persze, minimális az esélye, hogy pont itt is legyen valami buta összefüggés, de jobb biztosra menni. Majd a véletlen eldönti. Ha meg a véletlen rosszul dönt, még mindig elbújhat valahol, amíg a démonok lerendezik egymás között. Remek stratégia... Most akár már figyelhetne az aktuális beszélgetésre is a saját problémái helyett, mielőtt az egész csak úgy elsuhan mellette.
Úgy tűnik, a kérdése talán kicsit... túl nehézre sikerült? Mármint... nyilván nem megválaszolhatatlan, de talán nem olyan egyszerű, mint ahogy a szerzetes tervezte. Az ő elképzelésében pusztán annyi lett volna, hogy Norgené a világ, míg Lorew az irányítással járó nehézségekkel szenvedhet. Szerencsére nem tud belekezdeni a bocsánatkérésbe, mert a nő megelőzi a válasszal, amire ismét csak sűrű bólogatással helyesel. A halandók mind értéktelen, megbízhatatlan lények, legfeljebb rövid ideig képesek megfelelően ellátni egy feladatot. Mondjuk ez egy új kétséget ébreszt benne... képes lenne ő hosszabb távon ellátni a sajátját? Ő is csak egy halandó... És Norgen megölné, ha nem elégedett?*
- Szóval mindent te irányítanál, és megölnéd a problémásakat *rövid hezitálás következik a férfi részéről, nem biztos benne, tegye-e fel rögtön a következő kérdését is. Szerinte egy egyszerű igen vagy nem típusú, de lehet, ez is komplikáltabb annál, mint amilyennek elsőre tűnik. Ugyanakkor most vannak témánál. Akármilyen nehéz kérdés is, Norgennek lényegesen kevesebb idejébe kerül a dolog most, mintha később még azt is fel kell vezetni majd, hogy "emlékszel, beszéltünk arról, hogy megölnéd a problémás halandókat...".*
- Engem is? Szóval... engem is megölnél, ha már haszontalan lennék? Vagy problémás?
*Sosem szeretne problémássá válni, de hát könnyen megtörténhet, akár körülmények áldozatává is válhat, vagy ilyenek. Nem az a kérdés, hogyan történhetne ilyesmi, hanem hogy mi történne aztán. Igazság szerint őszintén reméli, hogy az érkező válasz nem fog további kétségeket ébreszteni benne, amiknek kérdés formájában kell hangot adnia. Tapasztalat szerint nem szokták szeretni, mikor sokat kérdez, az igazán borzalmas meg, hogy mások át sem érzik az ilyen problémák mibenlétét. Vagy ha át is érzik, akkor pont fordítva, mint ahogyan kéne. Neki fontosak ezek az "apróságok", ahogy más nevezi őket. Ellenben a pénz dolgát hamar túltárgyalják, azt nem tudná megmondani, hogy a válasza kielégítő volt-e, avagy nem, de mivel további kérdést nem kap a témában, így szinte biztosra veszi, hogy minden rendben ez ügyben. A néhány ezer elég lesz. Az orgyilkos-kérdés sokkal érdekesebb, mert hát a fene sem tudja, hol lehet ilyeneket találni, de könnyen elindulhatnak egy vonalon.*
- Nos, igazság szerint én egyet sem ismerek, legfeljebb futólag, de hát semmi nincs veszve. Ugyebár valaki vérdíjat tűzött ki rám, legalábbis a serlegemre, aminek egy zöld valami van az alján, és ami nem létezik. Így időről időre megtalálnak bérgyilkosok, akik pedig nagyon szeretnék a pénzt, és főleg a serleget. Amúgy is fájdalom kiábrándítanom őket, és meggyőzni arról, hogy azért hagyjanak életben, szóval mennyivel jobb lenne, ha már egyből egy másik munkát is felkínálnék nekik, feltéve, hogy addigra még nem vágták ki a nyelvemet? Bár... csak az igazán jóknak. A rosszaknak sajnos meg kell elégedni a csalódással, és elkullogni.
*Elvégre ha mindenkit felbérel, akkor gyorsan elmegy néhány ezer arany, főleg mivel ki tudja, érte mennyit adnának. Tényleg, ezt egyszer meg kéne kérdezze valamelyik beszédesebbtől... Mert ha újrabérelné, az nyilván hivatalból többe kerülne, mint amennyit érte fizetnének.*
*Igen, úgy látszik sikerül meggyőznie Norgent arról, hogy az élőholtak vezérével nem kellene ujjat húzni. Nem pusztán azért, mert Lorew már korábban hűséget esküdött neki... bár ez is benne van. Még sem szeretne két ilyen személyt összeugrasztani. Mégis hogy a francba tudna azok után állást foglalni? Nem maradna más racionális lehetősége, mint az öngyilkosság, az pedig nem valami kellemes megoldás.*
- Nos, igazság szerint nekem azt mondta, toborozzak még híveket. Szóval... nem zárkózott el a szövetségesek gondolata elől. Tehát könnyűszerrel tudathatjuk velük, hogy te is az ő oldalukon állsz. Csak szükség van hozzá az élőholt ismerősömre, ő tud kommunikálni a lénnyel. De első adandó alkalommal jelzem neki, hogy egy nagyon különleges személyt is a szövetségesei között tudhat. Téged.
*A maradék dolog már lényegesen nehezebb, mert hát Lorew sem valami komoly tisztségnek örvendő oszlopos tagja az élőholtak seregének, pusztán egy egyszerű gyalog. Na jó, talán annál kicsit több, nevezzük felderítőnek, informátornak, vagy az embernek a fal mögött. Nem, ez utóbbi tisztséget sajnos nem érdemelheti ki, mivel Artheniornak nincsenek falai. Igazságtalan dolog... Miattuk Lorew marad felderítő.*
- Igazság szerint... nekem mindig csak annyit mond, amennyit tudnom szükséges. Ami nagyjából a semmi, leszámítva persze néhány utasítást. Azokat kiadta. De ezenkívül... nem igazán. Mint mondtam, nehézkes a kommunikáció, mert kell hozzá az élőhalott is. Őszintén szólva boldoggá tenne, ha nem így lenne, de... ez van. Mindenesetre nem hiszem, hogy el akarnak pusztítani mindent. Az a karavánpihenőt védő csapatok saját hülyesége volt, hogy felrobbantottak mindent. Az élőholtak valószínűleg nem ezt tennék, elvégre... különben minek kellenék nekik én, mint élő szövetséges? Ha nem akarna életet tartani ott, amit elfoglal, engem is régen megölt, és feltámasztott volna. Hogy a többi város kell-e neki... nos ennyire mélyen biztosan nem avat be a terveibe, de amint lehet, meg fogom kérdezni tőle mindezt.
*Legalábbis reméli, hogy lesz hozzá bátorsága. Nem az erőssége a faggatózás, de most végtére is nemes célt szolgálna vele, szóval miért is ne? Egyszer él... Illetve ezekben a furcsa időkben talán kétszer is, és talán a túlzott kíváncsiság véget vet az elsőnek, viszont ezek mind apróságok. Apróságok amellett, amit eztán mond a nő, hiszen nagyjából az egész beszélgetés legfontosabb dolgává vált a másik démon megölésének kérdése. Jobban mondva annak a kérdése, hogy Lorew láthatja-e ezt. Nos igen, tisztességes alkunak tűnik, legyen éppen mellette, de hát az nem olyan egyszerű. Mármint... nem tudhatja előre, mikor fognak majd találkozni azzal a másikkal, innentől kezdve pedig egyedül akkor mehetne biztosra, ha vállalná, hogy egyfolytában a nőt fogja követni mindenhová. Igen, tisztességes alkunak tűnik. Habár... nem lenne útban? Több, mint valószínű...*
- Rendben, igazán nagylelkű tőled, de véletlenül sem szeretnék alkalmatlankodni. Majd... majd a szerencse eldönti *nincs mese, innentől egyfolytában Norgen közelében kell legyen, mindegy milyen hülye kifogással kell ehhez előállnia. Bár ez olyan önző... Nem gondolhat mindig csak magára, mindegy mennyit érne neki, hogy lássa, amint a démon megöl valakit. Egy másik démont... Ebből problémák lehetnének. De talán annak a démonnak még nem esküdött hűséget, vagy ilyenek, szóval... Nem, lehet mégsem kéne jelen lenni. Inkább olyankor kéne ott lenni, mikor Norgen halandókat gyilkol. Feltéve, hogy szokott olyat csinálni. Igen, ez utóbbi meggyőző érv, mi van, ha pont arról a vörös hajú nőről van szó a forgatagról? Esetleg a vak hölgyeményről? Nem, ő nem lenne béna. Meg ő nincs is ezen a világon. Még. Persze, minimális az esélye, hogy pont itt is legyen valami buta összefüggés, de jobb biztosra menni. Majd a véletlen eldönti. Ha meg a véletlen rosszul dönt, még mindig elbújhat valahol, amíg a démonok lerendezik egymás között. Remek stratégia... Most akár már figyelhetne az aktuális beszélgetésre is a saját problémái helyett, mielőtt az egész csak úgy elsuhan mellette.
Úgy tűnik, a kérdése talán kicsit... túl nehézre sikerült? Mármint... nyilván nem megválaszolhatatlan, de talán nem olyan egyszerű, mint ahogy a szerzetes tervezte. Az ő elképzelésében pusztán annyi lett volna, hogy Norgené a világ, míg Lorew az irányítással járó nehézségekkel szenvedhet. Szerencsére nem tud belekezdeni a bocsánatkérésbe, mert a nő megelőzi a válasszal, amire ismét csak sűrű bólogatással helyesel. A halandók mind értéktelen, megbízhatatlan lények, legfeljebb rövid ideig képesek megfelelően ellátni egy feladatot. Mondjuk ez egy új kétséget ébreszt benne... képes lenne ő hosszabb távon ellátni a sajátját? Ő is csak egy halandó... És Norgen megölné, ha nem elégedett?*
- Szóval mindent te irányítanál, és megölnéd a problémásakat *rövid hezitálás következik a férfi részéről, nem biztos benne, tegye-e fel rögtön a következő kérdését is. Szerinte egy egyszerű igen vagy nem típusú, de lehet, ez is komplikáltabb annál, mint amilyennek elsőre tűnik. Ugyanakkor most vannak témánál. Akármilyen nehéz kérdés is, Norgennek lényegesen kevesebb idejébe kerül a dolog most, mintha később még azt is fel kell vezetni majd, hogy "emlékszel, beszéltünk arról, hogy megölnéd a problémás halandókat...".*
- Engem is? Szóval... engem is megölnél, ha már haszontalan lennék? Vagy problémás?
*Sosem szeretne problémássá válni, de hát könnyen megtörténhet, akár körülmények áldozatává is válhat, vagy ilyenek. Nem az a kérdés, hogyan történhetne ilyesmi, hanem hogy mi történne aztán. Igazság szerint őszintén reméli, hogy az érkező válasz nem fog további kétségeket ébreszteni benne, amiknek kérdés formájában kell hangot adnia. Tapasztalat szerint nem szokták szeretni, mikor sokat kérdez, az igazán borzalmas meg, hogy mások át sem érzik az ilyen problémák mibenlétét. Vagy ha át is érzik, akkor pont fordítva, mint ahogyan kéne. Neki fontosak ezek az "apróságok", ahogy más nevezi őket. Ellenben a pénz dolgát hamar túltárgyalják, azt nem tudná megmondani, hogy a válasza kielégítő volt-e, avagy nem, de mivel további kérdést nem kap a témában, így szinte biztosra veszi, hogy minden rendben ez ügyben. A néhány ezer elég lesz. Az orgyilkos-kérdés sokkal érdekesebb, mert hát a fene sem tudja, hol lehet ilyeneket találni, de könnyen elindulhatnak egy vonalon.*
- Nos, igazság szerint én egyet sem ismerek, legfeljebb futólag, de hát semmi nincs veszve. Ugyebár valaki vérdíjat tűzött ki rám, legalábbis a serlegemre, aminek egy zöld valami van az alján, és ami nem létezik. Így időről időre megtalálnak bérgyilkosok, akik pedig nagyon szeretnék a pénzt, és főleg a serleget. Amúgy is fájdalom kiábrándítanom őket, és meggyőzni arról, hogy azért hagyjanak életben, szóval mennyivel jobb lenne, ha már egyből egy másik munkát is felkínálnék nekik, feltéve, hogy addigra még nem vágták ki a nyelvemet? Bár... csak az igazán jóknak. A rosszaknak sajnos meg kell elégedni a csalódással, és elkullogni.
*Elvégre ha mindenkit felbérel, akkor gyorsan elmegy néhány ezer arany, főleg mivel ki tudja, érte mennyit adnának. Tényleg, ezt egyszer meg kéne kérdezze valamelyik beszédesebbtől... Mert ha újrabérelné, az nyilván hivatalból többe kerülne, mint amennyit érte fizetnének.*
1949. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-07 21:14:16
Üzenet elküldve: 2016-05-07 21:14:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Megint csak bólogat. Igen, így van ez. Elbújnak, mint a nyulak. Bár fiatal még ebben a világban, de ennyit már sikerült megtapasztalnia. Ha nem így lenne, akkor nem felbomlott volna a fél tanács az utóbbi pár hatban, hanem ellentámadásként kilovagoltak volna a vezetők. Vagy legalább kitaláltak volna valami rendes védekezési rendszert. Azután bólogatása alábbhagy, elgondolkodva hallgatja Lorew szavait. *
- Van benne valami igazság. Elvégre nem akármilyen nekroizé az, ami egy ekkora sereget tud mozgatni. * Erről viszont már korábban eleget beszéltek, így nem tér ki bővebben erre a témára, nem pontosít. *
- Akkor az élőhalottakat nem is kell kiiktatni. * Eggyel kevesebb probléma. Akkor ugyan kicsit elkerekednek a szemei, mikor hallja, hogy Lorew csatlakozott már hozzájuk, de amilyen fickó ez a Lorew, hamar rájön, hogy nincs kizárva, hogy mindenhová csatlakozik. Addig jó ez, amíg csak a mézesmadzagot lógatják neki, így meg sem kell moccannia, csupán mindenfelől csipegetni, élvezni az egyes szervezetek előnyeit; akkor van gond, hogyha két olyan csapat, melyeknek tagja, egymás ellen fordulnak. Mondjuk a szerzetes akkor is biztosan kiutat találna. *
- Ez esetben viszont minél előbb tudtára kéne adnunk az élőholtak vezérének, hogy velük vagyunk. Valamint... Ha te már úgyis velük vagy, elmagyarázhatnád nekik a tervünket. Ezen kívül pedig járj utána, hogy mi a valódi céljuk? A város leigázása? Elfoglalása? Romba döntése? Vagy a többi városra is igényt tartanak. Csak, mert ez esetben kérhetnénk, hogy Arthenior legyen a miénk. És akkor azt úgy, ahogy van el is foglalnánk, ráadásul még az élőholtak is a segítségünkre válnának. * A végén pedig oda jutottak, hogy már az élőholtak oldalán fognak harcolni. Azt azért nem... Egy tisztes távolságot tartana még ettől az eredar, viszont nagyjából azonos célokkal fog harcolni, ha harcolni fog. És, ha jól képzeli el az élőholtak célját. Mert, ha kiderül, hogy ők is az egészet csak lerombolni akarják, az nem jó. Akkor bizony nem lenne annyi almabor, ráadásul a végén még ellenük kéne harcolnia. Vagy semlegesnek maradnia. Igen, akkor ez lenne a legjobb. De persze ez is csak egy lehetséges variáció lehetséges választási lehetősége. Egyelőre majdhogynem semmit sem tud arról, hogy mit akarnak az élőhalottak. *
- Szóval, ha ezeknek az információknak a tudatában vagy, akkor oszd meg velem. Ha még nem, akkor járj utána. * Összegzi végezetül a parancslistát, azzal meghúzza a bor második felét. Remélhetőleg ezúttal már több jut a gyomrába és kevesebb az asztalra. Meg a szerzetesre. *
- Ha éppen mellettem leszel. * Vonja meg a vállát. *
- De jelenleg fogalmam sincs, hogy merre lófrál, és nem is érnék vele túl sokat, ha megölném. Az egy századrangú dolog a jelenlegi helyzetben. De, ha mindenképpen látni akarod majd azt a jelenetet, akkor azt ajánlom, legyél minél többet a közelemben. ~ Ó, mit tettem. ~ * Ezzel az utolsó mondatával talán azt érte csak el, hogy mostantól mindig mögötte fog szaladni a szerzetes, mint valami bolhás eb. Azt nem akarja. Legyen kéznél, de nem láb előtt. A legjobb lenne, ha zsebre lehetne vágni, és elővenni, ha kell, de ez - azon felül, hogy nem volna valami könnyen elérhető dolog így lekicsinyíteni Lorewet, vagy felnagyítani Norgen zsebét - több sebből is vérzik. Például, hogy mégis ki akar akkora lenni, mint egy... Zsebben elférő akármi? Mármint nem időlegesen, hanem mindig. *
- Öhm... * Homlok ráncolva hallgatja a kérdést. *
- Én? * Ez a kérdés alighanem felé van intézve. De mégis hogyan kell értelmezni? *
- Én... ~ Ugyan már, mitől félsz? ~ * Szólal meg valami vékony hang, gondolatai mélyéről. Még, hogy ő fél? Ez hazugság. Megmutatja ő, hogy nem fél. Meg amúgy is... Mitől kéne félnie? Csak egyszerűen nem jutott eszébe egy ideillő szó, vagy mondat sem. *
- Ismerve az embereket, bárkit választanak meg vezetőnek, az összes képtelen rá. Szóval valakinek mégis csak fenékbe kell billenteni őket, amikor hülyeséget csinálnak. Szóval érted... Mikor már miénk a város, akkor ha az egyik volt orgyilkosunk kap egy kis szeletet belőle... És kitalál valami marhaságot... * Nem is fejezi be, remélhetőleg Lorew érti, hogy mire céloz a démon, aki egy démon. Egy fájdalomból és félelemből táplálkozó démon. Na, csak egy kicsit kell gondolkodni.
~ Meg úgy egyszerűen... Biztos mókás egy várost vezetni. ~ Teszi hozzá gondolatban, aztán az utolsó mondatra is reagál. *
- Néhány ezer. * Ismétli el. Méregeti a két szót, majd bólint. Az bizonyára elég lesz, ha nem minden kezdő, magát orgyilkosnak nevező alaknak fizetséget adnak. Ide tényleg profik kellenek. *
- Ismersz te olyanokat? Mármint, hogy is fogalmaztad...? Megbízható? Igen, az. Szóval... Olyanokat hol lehet találni? * Maga is elgondolkodik rajta, de több agy többet gondol alapon azért hadd tanakodjon egy kicsit Lorew is. Elvégre ő többet tapasztalt már, talán az alvilági ügyletekhez is jobban ért. *
* Megint csak bólogat. Igen, így van ez. Elbújnak, mint a nyulak. Bár fiatal még ebben a világban, de ennyit már sikerült megtapasztalnia. Ha nem így lenne, akkor nem felbomlott volna a fél tanács az utóbbi pár hatban, hanem ellentámadásként kilovagoltak volna a vezetők. Vagy legalább kitaláltak volna valami rendes védekezési rendszert. Azután bólogatása alábbhagy, elgondolkodva hallgatja Lorew szavait. *
- Van benne valami igazság. Elvégre nem akármilyen nekroizé az, ami egy ekkora sereget tud mozgatni. * Erről viszont már korábban eleget beszéltek, így nem tér ki bővebben erre a témára, nem pontosít. *
- Akkor az élőhalottakat nem is kell kiiktatni. * Eggyel kevesebb probléma. Akkor ugyan kicsit elkerekednek a szemei, mikor hallja, hogy Lorew csatlakozott már hozzájuk, de amilyen fickó ez a Lorew, hamar rájön, hogy nincs kizárva, hogy mindenhová csatlakozik. Addig jó ez, amíg csak a mézesmadzagot lógatják neki, így meg sem kell moccannia, csupán mindenfelől csipegetni, élvezni az egyes szervezetek előnyeit; akkor van gond, hogyha két olyan csapat, melyeknek tagja, egymás ellen fordulnak. Mondjuk a szerzetes akkor is biztosan kiutat találna. *
- Ez esetben viszont minél előbb tudtára kéne adnunk az élőholtak vezérének, hogy velük vagyunk. Valamint... Ha te már úgyis velük vagy, elmagyarázhatnád nekik a tervünket. Ezen kívül pedig járj utána, hogy mi a valódi céljuk? A város leigázása? Elfoglalása? Romba döntése? Vagy a többi városra is igényt tartanak. Csak, mert ez esetben kérhetnénk, hogy Arthenior legyen a miénk. És akkor azt úgy, ahogy van el is foglalnánk, ráadásul még az élőholtak is a segítségünkre válnának. * A végén pedig oda jutottak, hogy már az élőholtak oldalán fognak harcolni. Azt azért nem... Egy tisztes távolságot tartana még ettől az eredar, viszont nagyjából azonos célokkal fog harcolni, ha harcolni fog. És, ha jól képzeli el az élőholtak célját. Mert, ha kiderül, hogy ők is az egészet csak lerombolni akarják, az nem jó. Akkor bizony nem lenne annyi almabor, ráadásul a végén még ellenük kéne harcolnia. Vagy semlegesnek maradnia. Igen, akkor ez lenne a legjobb. De persze ez is csak egy lehetséges variáció lehetséges választási lehetősége. Egyelőre majdhogynem semmit sem tud arról, hogy mit akarnak az élőhalottak. *
- Szóval, ha ezeknek az információknak a tudatában vagy, akkor oszd meg velem. Ha még nem, akkor járj utána. * Összegzi végezetül a parancslistát, azzal meghúzza a bor második felét. Remélhetőleg ezúttal már több jut a gyomrába és kevesebb az asztalra. Meg a szerzetesre. *
- Ha éppen mellettem leszel. * Vonja meg a vállát. *
- De jelenleg fogalmam sincs, hogy merre lófrál, és nem is érnék vele túl sokat, ha megölném. Az egy századrangú dolog a jelenlegi helyzetben. De, ha mindenképpen látni akarod majd azt a jelenetet, akkor azt ajánlom, legyél minél többet a közelemben. ~ Ó, mit tettem. ~ * Ezzel az utolsó mondatával talán azt érte csak el, hogy mostantól mindig mögötte fog szaladni a szerzetes, mint valami bolhás eb. Azt nem akarja. Legyen kéznél, de nem láb előtt. A legjobb lenne, ha zsebre lehetne vágni, és elővenni, ha kell, de ez - azon felül, hogy nem volna valami könnyen elérhető dolog így lekicsinyíteni Lorewet, vagy felnagyítani Norgen zsebét - több sebből is vérzik. Például, hogy mégis ki akar akkora lenni, mint egy... Zsebben elférő akármi? Mármint nem időlegesen, hanem mindig. *
- Öhm... * Homlok ráncolva hallgatja a kérdést. *
- Én? * Ez a kérdés alighanem felé van intézve. De mégis hogyan kell értelmezni? *
- Én... ~ Ugyan már, mitől félsz? ~ * Szólal meg valami vékony hang, gondolatai mélyéről. Még, hogy ő fél? Ez hazugság. Megmutatja ő, hogy nem fél. Meg amúgy is... Mitől kéne félnie? Csak egyszerűen nem jutott eszébe egy ideillő szó, vagy mondat sem. *
- Ismerve az embereket, bárkit választanak meg vezetőnek, az összes képtelen rá. Szóval valakinek mégis csak fenékbe kell billenteni őket, amikor hülyeséget csinálnak. Szóval érted... Mikor már miénk a város, akkor ha az egyik volt orgyilkosunk kap egy kis szeletet belőle... És kitalál valami marhaságot... * Nem is fejezi be, remélhetőleg Lorew érti, hogy mire céloz a démon, aki egy démon. Egy fájdalomból és félelemből táplálkozó démon. Na, csak egy kicsit kell gondolkodni.
~ Meg úgy egyszerűen... Biztos mókás egy várost vezetni. ~ Teszi hozzá gondolatban, aztán az utolsó mondatra is reagál. *
- Néhány ezer. * Ismétli el. Méregeti a két szót, majd bólint. Az bizonyára elég lesz, ha nem minden kezdő, magát orgyilkosnak nevező alaknak fizetséget adnak. Ide tényleg profik kellenek. *
- Ismersz te olyanokat? Mármint, hogy is fogalmaztad...? Megbízható? Igen, az. Szóval... Olyanokat hol lehet találni? * Maga is elgondolkodik rajta, de több agy többet gondol alapon azért hadd tanakodjon egy kicsit Lorew is. Elvégre ő többet tapasztalt már, talán az alvilági ügyletekhez is jobban ért. *
1948. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-07 19:21:03
Üzenet elküldve: 2016-05-07 19:21:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nos igen, az ilyenek általában elbújnak, ezt beszélte Worenthtel is nemrég, szóval az akkori okfejtéseket gyorsan összegzi:*
- Az ilyen vezetők általában még a város pusztulását is túlélik. Még ha a földdel is tennék egyenlővé az egész helyet, nekik biztosan meglenne rá a vésztervük, hogy elmeneküljenek, és másnapra már Lihanechben teázgassanak. Ebből a szempontból a készültség nem tesz a kedvünkre, mivel még paranoiásabbak lehetnek, mint általában. Az ingázás pedig... én a magam részéről nem igazán terveztem ilyet, én az élőholt erőkhöz... csatlakoztam... ha lehet így mondani *azért még egyszer biztosra megy, hogy nem figyel-e senki, de hát mégiscsak éjjel van. Ez egy fogadó, az alapvető részeg nyüzsgésen túl senkinek nincs energiája fülelni.*
- Azért nem tudom, jó ötlet-e az élőholtak vezetőjének megmerénylésére építeni. Ő egy felsőbbrendű erő, aligha tudjuk csak úgy megölni. Ha amúgy is nekik segítettünk, és győzedelmeskednek, akkor talán amúgy is meg leszünk jutalmazva... vagy legalább életben hagynak... Ellenben ha megpróbálnánk megölni a vezetőjüket, akkor... hát az egy öngyilkossággal érne fel.
*Alapvetően nem tartja jó ötletnek a bármilyen vezetők megölését, mert hát ő maga sosem teljhatalomra vágyott, pusztán... hogy valami teljhatalmú erőt szolgáljon? Igaz, szava nem lehet. Viszont azért mégis... Ha a város győz, de kis híján kipusztul a nép, akkor ott meg lehet kockáztatni egy hatalomátvételt. Nagy eséllyel halálos kimenetelű lesz, de van esély. Ellenben az élőholtak mögött álló erőt jó eséllyel nem is lehet csak úgy megölni. Nem halandó. Majd végighallgatja a beszámolót a másik démonról, és közben apró bólintásokkal jelzi, ha olyasmi kerül terítékre, amire ő is képest. Almabort mutatni... még szép. Norgennél gyengébbnek lenni... máris kész. Utánajárni az idézés módjainak... nem lehetetlen. Eltűnni... bár nem, ez utóbbi valószínűleg nem kritérium. Aztán az utolsó mondatnál egy rövid időre megdermed, majd némi reménykedéssel a hangjában megkérdezi:*
- Végignézhetem? *valamivel közelebb hajol és nagy szemeket mereszt, hogy bárki láthassa, az érdeklődése másvilági méreteket öltött* Mármint ahogy megölöd... szóval... tudod...
*És remélhetőleg tudja, elvégre ő mondta korábban, hogy meg fogja ölni a másik démont. Lorew pedig mindennél jobban látni szeretné ezt. Felesleges volna továbbragozni. A magyarázat másik felére bólogat bár, de azért mégis... valami zavarja az egészben. Oké, megértette, hogy ha mindez sikerülne, akkor ő csak amolyan bábfigura lenne, és valójában minden hatalom Norgen kezében összpontosulna, de... szeretné ezt hallani is, hogy biztos lehessen benne.*
- És... hol vagy ebben te? *aztán ha megnyugtatásra került a szíve, akkor elkezd tűnődni, vajon mennyi pénzt is tudna szerezni. Hát még ezrekről is lehet szó, sőt... de ugyanakkor nem akar olyat ígérni, amit nem tud betartani, szóval inkább valami... rejtélyesebb válasz kéne.*
- Nem tudom, mennyi pénzt tudnék összeszedni. De... talán néhány ezer arany. Ugyanakkor nem hiszem, hogy bérgyilkos vállalkozna egy igazi fejes megölésére. De még ha vállalkozna is, egy hétköznapi bérgyilkosra nem bíznék ilyen nagy feladatot, egy hiba, és borul a mutatvány. Kéne néhány megbízható bérgyilkos ismerős. Esetleg kapnának részt a városból, ha sikerrel járunk, és két probléma is ki lenne pipálva egyszerre.
*Nos igen, az ilyenek általában elbújnak, ezt beszélte Worenthtel is nemrég, szóval az akkori okfejtéseket gyorsan összegzi:*
- Az ilyen vezetők általában még a város pusztulását is túlélik. Még ha a földdel is tennék egyenlővé az egész helyet, nekik biztosan meglenne rá a vésztervük, hogy elmeneküljenek, és másnapra már Lihanechben teázgassanak. Ebből a szempontból a készültség nem tesz a kedvünkre, mivel még paranoiásabbak lehetnek, mint általában. Az ingázás pedig... én a magam részéről nem igazán terveztem ilyet, én az élőholt erőkhöz... csatlakoztam... ha lehet így mondani *azért még egyszer biztosra megy, hogy nem figyel-e senki, de hát mégiscsak éjjel van. Ez egy fogadó, az alapvető részeg nyüzsgésen túl senkinek nincs energiája fülelni.*
- Azért nem tudom, jó ötlet-e az élőholtak vezetőjének megmerénylésére építeni. Ő egy felsőbbrendű erő, aligha tudjuk csak úgy megölni. Ha amúgy is nekik segítettünk, és győzedelmeskednek, akkor talán amúgy is meg leszünk jutalmazva... vagy legalább életben hagynak... Ellenben ha megpróbálnánk megölni a vezetőjüket, akkor... hát az egy öngyilkossággal érne fel.
*Alapvetően nem tartja jó ötletnek a bármilyen vezetők megölését, mert hát ő maga sosem teljhatalomra vágyott, pusztán... hogy valami teljhatalmú erőt szolgáljon? Igaz, szava nem lehet. Viszont azért mégis... Ha a város győz, de kis híján kipusztul a nép, akkor ott meg lehet kockáztatni egy hatalomátvételt. Nagy eséllyel halálos kimenetelű lesz, de van esély. Ellenben az élőholtak mögött álló erőt jó eséllyel nem is lehet csak úgy megölni. Nem halandó. Majd végighallgatja a beszámolót a másik démonról, és közben apró bólintásokkal jelzi, ha olyasmi kerül terítékre, amire ő is képest. Almabort mutatni... még szép. Norgennél gyengébbnek lenni... máris kész. Utánajárni az idézés módjainak... nem lehetetlen. Eltűnni... bár nem, ez utóbbi valószínűleg nem kritérium. Aztán az utolsó mondatnál egy rövid időre megdermed, majd némi reménykedéssel a hangjában megkérdezi:*
- Végignézhetem? *valamivel közelebb hajol és nagy szemeket mereszt, hogy bárki láthassa, az érdeklődése másvilági méreteket öltött* Mármint ahogy megölöd... szóval... tudod...
*És remélhetőleg tudja, elvégre ő mondta korábban, hogy meg fogja ölni a másik démont. Lorew pedig mindennél jobban látni szeretné ezt. Felesleges volna továbbragozni. A magyarázat másik felére bólogat bár, de azért mégis... valami zavarja az egészben. Oké, megértette, hogy ha mindez sikerülne, akkor ő csak amolyan bábfigura lenne, és valójában minden hatalom Norgen kezében összpontosulna, de... szeretné ezt hallani is, hogy biztos lehessen benne.*
- És... hol vagy ebben te? *aztán ha megnyugtatásra került a szíve, akkor elkezd tűnődni, vajon mennyi pénzt is tudna szerezni. Hát még ezrekről is lehet szó, sőt... de ugyanakkor nem akar olyat ígérni, amit nem tud betartani, szóval inkább valami... rejtélyesebb válasz kéne.*
- Nem tudom, mennyi pénzt tudnék összeszedni. De... talán néhány ezer arany. Ugyanakkor nem hiszem, hogy bérgyilkos vállalkozna egy igazi fejes megölésére. De még ha vállalkozna is, egy hétköznapi bérgyilkosra nem bíznék ilyen nagy feladatot, egy hiba, és borul a mutatvány. Kéne néhány megbízható bérgyilkos ismerős. Esetleg kapnának részt a városból, ha sikerrel járunk, és két probléma is ki lenne pipálva egyszerre.
1947. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-07 16:55:25
Üzenet elküldve: 2016-05-07 16:55:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Hagyja, hogy Lorew kimagyarázza magát, valamint megfogalmazza mindazt, mit Norgen mond, a saját szavaival is. *
- Igen, erről lenne szó. Csak hát... Ezek a vezetők olyanok is, hogy elzárkóznak a világ elől, csak, hogy ne essen bántódásuk. Épp ezért nehéz őket csak úgy megölni. Mágia. Az kell. Meg orgyilkosok. És a kettő együtt. De ehhez meg sok pénz kell. A pénzkeresésnek pedig vannak bizonyos módszerei. Például egy helyben ülünk egy fogadóban... Esetleg... Van valami jobb ötleted? * Csak egy pillanatra hallgat el, mert kifogyott a szóból. Rendezi gondolatait, és újból belekezd. *
- Persze jobb lenne, ha mágusok és orgyilkosok helyett elintézném Te mindent. Azonban erre gondolom nem vagy képes. * Most nem áll meg. Tudja, hogy Lorew nem tudna ennyi mindent egyedül megcsinálni, akármit mond is. *
- Igen-igen. A lényeg, hogy egyik fél se győzzön, mindketten legyengüljenek. De én mindenképpen az élőholtak mellé csatlakoznék először, mert nekik mindenki ellenség, aki nem szövetséges - míg a városiaknak mindenki szövetséges, aki nem ellenséges. Azért nem mindegy. Tehát azt mondjuk a halottaknak, hogy velük vagyunk, besétálunk a városba, felbérelünk pár orgyilkost, megöletjük a vezetőket és megvárjuk, míg megérkeznek a halottak. Akkor a megmaradt embereket arra utasítjuk, hogy támadjanak. És ekkor már tök mindegy lesz, hogy ki nyer, mert a harc után mindkét fél elveszíti az erejét. És ennyi, mi vagyunk a vezetők. * Mondja lelkesen a tervet, és már el is képzeli a történetet. Égő város, rothadó hullák, halott halottak... Gyönyörű volna. *
- Ha esetleg túl sokan élik túl a halottak közül... Mármint... Érted... Akkor eljátsszuk, hogy velük vagyunk, aztán az ő vezetőiket is levadásszuk, egyesével. Csodás terv, nemde? De mindenek előtt a pénz. Nálad mennyi van? És mennyit tudsz "kölcsönkérni" a városi barátaidtól? * Érdeklődik, aztán egy ideig csendben marad, hogy Lorew számolhasson, beszélhessen, meg még többet beszélhessen.
Meg persze válaszol valamikor a démonidézős kérdésekre is. Arról már sokkal inkább lemondott. Egyelőre minden tekintetben jobb lenne a városrombolás, meg az ilyesmik, mintsem holmi démonokat megidézni. *
- Szóval... Leilith egy másik démon. Csak ő sokkal gyengébb még. Ő mutatta meg az almabort, meg vele kezdtünk el utánajárni a démonidézés módjainak. De aztán egyszer csak eltűnt. Szomorú, de annyi baj legyen! Eddig úgy gondoltam, hogy ő lesz a társam, aki segít végrehajtani ezt az akciót a város ellen, de jobba belegondolva, rá kell jönnöm, hogy vele kevesebbet érek, mint veled. Ha legközelebb látom, minden bizonnyal csak megölöm. * Magyarázza teljes nyugodtsággal. *
- A Megidézett pedig az a démon, akit meg akarnánk idézni. Bár még nincs megidézve, meg nem is lesz, de azért most hívjuk így. Úgy gondoltam eddig, hogy őt kéne majd a város élére állítani, de te sokkal alkalmasabb lennél rá. Vagy, ha nem is alkalmasabb vagy, de te itt vagy, a démonidézéssel meg évekig kéne bajlódni. Szóval te lennél Leilith is, aki segít a várost és az élőhalottakat legyőzni, valamint a Megidézett is, aki a végén az élére áll, és parancsolgat az embereknek. Így már világos?
* Hagyja, hogy Lorew kimagyarázza magát, valamint megfogalmazza mindazt, mit Norgen mond, a saját szavaival is. *
- Igen, erről lenne szó. Csak hát... Ezek a vezetők olyanok is, hogy elzárkóznak a világ elől, csak, hogy ne essen bántódásuk. Épp ezért nehéz őket csak úgy megölni. Mágia. Az kell. Meg orgyilkosok. És a kettő együtt. De ehhez meg sok pénz kell. A pénzkeresésnek pedig vannak bizonyos módszerei. Például egy helyben ülünk egy fogadóban... Esetleg... Van valami jobb ötleted? * Csak egy pillanatra hallgat el, mert kifogyott a szóból. Rendezi gondolatait, és újból belekezd. *
- Persze jobb lenne, ha mágusok és orgyilkosok helyett elintézném Te mindent. Azonban erre gondolom nem vagy képes. * Most nem áll meg. Tudja, hogy Lorew nem tudna ennyi mindent egyedül megcsinálni, akármit mond is. *
- Igen-igen. A lényeg, hogy egyik fél se győzzön, mindketten legyengüljenek. De én mindenképpen az élőholtak mellé csatlakoznék először, mert nekik mindenki ellenség, aki nem szövetséges - míg a városiaknak mindenki szövetséges, aki nem ellenséges. Azért nem mindegy. Tehát azt mondjuk a halottaknak, hogy velük vagyunk, besétálunk a városba, felbérelünk pár orgyilkost, megöletjük a vezetőket és megvárjuk, míg megérkeznek a halottak. Akkor a megmaradt embereket arra utasítjuk, hogy támadjanak. És ekkor már tök mindegy lesz, hogy ki nyer, mert a harc után mindkét fél elveszíti az erejét. És ennyi, mi vagyunk a vezetők. * Mondja lelkesen a tervet, és már el is képzeli a történetet. Égő város, rothadó hullák, halott halottak... Gyönyörű volna. *
- Ha esetleg túl sokan élik túl a halottak közül... Mármint... Érted... Akkor eljátsszuk, hogy velük vagyunk, aztán az ő vezetőiket is levadásszuk, egyesével. Csodás terv, nemde? De mindenek előtt a pénz. Nálad mennyi van? És mennyit tudsz "kölcsönkérni" a városi barátaidtól? * Érdeklődik, aztán egy ideig csendben marad, hogy Lorew számolhasson, beszélhessen, meg még többet beszélhessen.
Meg persze válaszol valamikor a démonidézős kérdésekre is. Arról már sokkal inkább lemondott. Egyelőre minden tekintetben jobb lenne a városrombolás, meg az ilyesmik, mintsem holmi démonokat megidézni. *
- Szóval... Leilith egy másik démon. Csak ő sokkal gyengébb még. Ő mutatta meg az almabort, meg vele kezdtünk el utánajárni a démonidézés módjainak. De aztán egyszer csak eltűnt. Szomorú, de annyi baj legyen! Eddig úgy gondoltam, hogy ő lesz a társam, aki segít végrehajtani ezt az akciót a város ellen, de jobba belegondolva, rá kell jönnöm, hogy vele kevesebbet érek, mint veled. Ha legközelebb látom, minden bizonnyal csak megölöm. * Magyarázza teljes nyugodtsággal. *
- A Megidézett pedig az a démon, akit meg akarnánk idézni. Bár még nincs megidézve, meg nem is lesz, de azért most hívjuk így. Úgy gondoltam eddig, hogy őt kéne majd a város élére állítani, de te sokkal alkalmasabb lennél rá. Vagy, ha nem is alkalmasabb vagy, de te itt vagy, a démonidézéssel meg évekig kéne bajlódni. Szóval te lennél Leilith is, aki segít a várost és az élőhalottakat legyőzni, valamint a Megidézett is, aki a végén az élére áll, és parancsolgat az embereknek. Így már világos?
1946. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-07 15:48:18
Üzenet elküldve: 2016-05-07 15:48:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Meglehetősen sokat mozgott és mozog a mai napig Khan hölgytársaságban, ami alapján azt hihetné az ember lánya hogy a lovag alaposan ismeri a női lélek szeszélyeit, nem ritkán szélsőséges mivoltát.
Álma nyugodt és mivel egy határidő sem szorítja nem is siet a felkeléssel. Olykor felébred, de még annyira se mindig veszi a fáradtságot hogy szemeit felnyissa. Így történhet, hogy Khan észrevétlenül átcsempészheti holmijait és még reggelit is tálalhat mire Isurii lábai újra a hűvös padlóhoz közelítenek.*
-Jó reggelt.
*Adja jelét annak, hogy most már egyértelmű szándéka elindítani a mai napot legalább a saját részéről.
Enerváltan és kissé darabosan nyúl ruháiért. Felküzdi magára nadrágját, belelép csizmájába majd felsőjét is leváltja. Haját laza kényelmes-kontyba fogja feje tetején és így környékezi meg a reggelis tálat, na meg vele együtt Khant.*
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.07 15:49:55
*Meglehetősen sokat mozgott és mozog a mai napig Khan hölgytársaságban, ami alapján azt hihetné az ember lánya hogy a lovag alaposan ismeri a női lélek szeszélyeit, nem ritkán szélsőséges mivoltát.
Álma nyugodt és mivel egy határidő sem szorítja nem is siet a felkeléssel. Olykor felébred, de még annyira se mindig veszi a fáradtságot hogy szemeit felnyissa. Így történhet, hogy Khan észrevétlenül átcsempészheti holmijait és még reggelit is tálalhat mire Isurii lábai újra a hűvös padlóhoz közelítenek.*
-Jó reggelt.
*Adja jelét annak, hogy most már egyértelmű szándéka elindítani a mai napot legalább a saját részéről.
Enerváltan és kissé darabosan nyúl ruháiért. Felküzdi magára nadrágját, belelép csizmájába majd felsőjét is leváltja. Haját laza kényelmes-kontyba fogja feje tetején és így környékezi meg a reggelis tálat, na meg vele együtt Khant.*
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.07 15:49:55
1945. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-07 15:46:07
Üzenet elküldve: 2016-05-07 15:46:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A kérdésre azonnal elbizonytalanodik annak rendje és módja szerint, mert hát az életét azért mégsem tenné rá, hogy ilyet mondott a hölgy. Talán csak ő hallotta rosszul? Mindegy, lényegtelen, gyorsan korrigálni kell ezt az apró csúszást:*
- Nos, szerintem... szerintem igen, de nem biztos. De mármint ha el akarod pusztítani, azzal sincs semmi probléma, ahogy jól esik... Csak azért kérdeztem, hogy... szóval hogy tudjam hogy mire számítsak. Ha szabad...
*Nem akar ő túlzottan kíváncsiskodni, legfeljebb még egy csodálathullámot váltott volna ki belőle, ha Norgen egy az egyben el akarja törölni a világot a föld színéről... ami része a világnak, tehát ez így nem teljesen helyes gondolkodás, de ez most nem számít. Sűrű bólogatással hallgatja, ahogy a nő körülírja, mihez is kezdene legszívesebben Artheniorral, meg persze úgy... úgy nagyjából mindennel.*
- Elfoglalni? Meghódítani? Uralkodni? *mert hát nagyjából erről van szó, és lássuk be, az élőholtak jól csinálják a Norgen által kijelölt feladatokat* Akkor talán a mostani krízis pont kapóra is jöhetne, elvégre a vezetők egy része halott, a másik fele elmenekült, a nagytanácsot is lecsökkentették... azt hitem öt és tizenöt fő, tehát összesen húsz. A korábbi... ötven... hatvan helyett pusztán húszat kéne megölnöd, és tulajdonképpen ez még messze nem minden, hiszen csak most következik a város ostroma, ha nem tévedek. Ott is nyilván lesznek veszteségek, remélem jó sok az őrségből, és remélem a város is elbukik, de ez most lényegtelen. Szóval egy háborút remekül ki lehet használni, és ide-oda billegni a felek között, a lényeg, hogy akárki nyer is, neked legyen jó. Várj, szóval... tegyük fel, hogy Arthenior visszaveri az ostromot, de nagy veszteségeket szenvednek. Romokban az egész. Onnantól már csak néhány lépés átvenni a hatalmat a város felett. A fordított esetben is, a fontos, hogy mindkét oldal belerogyjon a harcba. De persze csak ötletek, ez mind kockázatos.
*A másik fele a dolgoknak, a démonidézés... hát az már macerásabb. Remélhetőleg az ellenérvei meggyőzőnek bizonyultak, meg hát érezhetően Norgennek semmi kedve komolyabb energiát belefektetni az idézésbe, így akkor minden rendben. Akkor ezzel le is tudta ezt a felét, viszont... milyen áron? Nem úgy, mint költői kérdés, hanem valóban ezt kérdezi magától, hiszen fogalma sincs róla, hogy mit jelent az, hogy ő legyen Le... Lejle és az idézett is. Ráadásul egy személyben. Jó, hát többel nem rendelkezik. Illetve... az egy egészen másik történet.*
- Parancsolsz? *teszi fel végül a kérdést, mert hát addig rendben, hogy ő a megidézett, akinek az lenne a dolga, hogy valamiféle kapocs legyen Norgen és az általa uralt területek között, rendben. Megoldható, mint minden, ami lebontható megoldható részekre. De még mindig fogalma sincs arról a bizonyos másik személyről* Nem biztos, hogy máris megértettem, hogy mindez mit takar. Esetleg... tudnád részletezni?
*Mármint eddig annyit tudott meg Lejléről, hogy akaratos volt, és béna. Ha csak ennyi, ez könnyen kivitelezhető, de valamiért csak ott duruzsol a fülében a bogár, hogy ennél azért kicsit többről lenne szó, bénázásért senkit nem tartanak. Mármint most tekintsünk el Eralil és Nym példájától... mert ő a cselédet főleg azért tartja, de... általában nem jellemző.*
*A kérdésre azonnal elbizonytalanodik annak rendje és módja szerint, mert hát az életét azért mégsem tenné rá, hogy ilyet mondott a hölgy. Talán csak ő hallotta rosszul? Mindegy, lényegtelen, gyorsan korrigálni kell ezt az apró csúszást:*
- Nos, szerintem... szerintem igen, de nem biztos. De mármint ha el akarod pusztítani, azzal sincs semmi probléma, ahogy jól esik... Csak azért kérdeztem, hogy... szóval hogy tudjam hogy mire számítsak. Ha szabad...
*Nem akar ő túlzottan kíváncsiskodni, legfeljebb még egy csodálathullámot váltott volna ki belőle, ha Norgen egy az egyben el akarja törölni a világot a föld színéről... ami része a világnak, tehát ez így nem teljesen helyes gondolkodás, de ez most nem számít. Sűrű bólogatással hallgatja, ahogy a nő körülírja, mihez is kezdene legszívesebben Artheniorral, meg persze úgy... úgy nagyjából mindennel.*
- Elfoglalni? Meghódítani? Uralkodni? *mert hát nagyjából erről van szó, és lássuk be, az élőholtak jól csinálják a Norgen által kijelölt feladatokat* Akkor talán a mostani krízis pont kapóra is jöhetne, elvégre a vezetők egy része halott, a másik fele elmenekült, a nagytanácsot is lecsökkentették... azt hitem öt és tizenöt fő, tehát összesen húsz. A korábbi... ötven... hatvan helyett pusztán húszat kéne megölnöd, és tulajdonképpen ez még messze nem minden, hiszen csak most következik a város ostroma, ha nem tévedek. Ott is nyilván lesznek veszteségek, remélem jó sok az őrségből, és remélem a város is elbukik, de ez most lényegtelen. Szóval egy háborút remekül ki lehet használni, és ide-oda billegni a felek között, a lényeg, hogy akárki nyer is, neked legyen jó. Várj, szóval... tegyük fel, hogy Arthenior visszaveri az ostromot, de nagy veszteségeket szenvednek. Romokban az egész. Onnantól már csak néhány lépés átvenni a hatalmat a város felett. A fordított esetben is, a fontos, hogy mindkét oldal belerogyjon a harcba. De persze csak ötletek, ez mind kockázatos.
*A másik fele a dolgoknak, a démonidézés... hát az már macerásabb. Remélhetőleg az ellenérvei meggyőzőnek bizonyultak, meg hát érezhetően Norgennek semmi kedve komolyabb energiát belefektetni az idézésbe, így akkor minden rendben. Akkor ezzel le is tudta ezt a felét, viszont... milyen áron? Nem úgy, mint költői kérdés, hanem valóban ezt kérdezi magától, hiszen fogalma sincs róla, hogy mit jelent az, hogy ő legyen Le... Lejle és az idézett is. Ráadásul egy személyben. Jó, hát többel nem rendelkezik. Illetve... az egy egészen másik történet.*
- Parancsolsz? *teszi fel végül a kérdést, mert hát addig rendben, hogy ő a megidézett, akinek az lenne a dolga, hogy valamiféle kapocs legyen Norgen és az általa uralt területek között, rendben. Megoldható, mint minden, ami lebontható megoldható részekre. De még mindig fogalma sincs arról a bizonyos másik személyről* Nem biztos, hogy máris megértettem, hogy mindez mit takar. Esetleg... tudnád részletezni?
*Mármint eddig annyit tudott meg Lejléről, hogy akaratos volt, és béna. Ha csak ennyi, ez könnyen kivitelezhető, de valamiért csak ott duruzsol a fülében a bogár, hogy ennél azért kicsit többről lenne szó, bénázásért senkit nem tartanak. Mármint most tekintsünk el Eralil és Nym példájától... mert ő a cselédet főleg azért tartja, de... általában nem jellemző.*
1944. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-07 14:41:59
Üzenet elküldve: 2016-05-07 14:41:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Magabiztosan bólogat a szövegelésre, egyedül akkor hagyja abba ezt a tevékenységét, mikor Lorew a világ elpusztításáról kérdez. *
- Ilyet mondtam volna? * Vonja fel szemöldökét. Ez talán csak kicsúszott a száján, vagy rossz szóhasználattal mondta, ezért maga is meglepődik egy kicsit a kérdésen. Hümmög egyet, majd megvonja vállát. *
- Az kicsit túlzás... Nincs annyi robbanópor a világon, hogy el lehessen pusztítani az egészet. * Na, meg vannak ugyebár más kockázatok és mellékhatások is, amik miatt nem ez a legjobb döntés. *
- Nem is elpusztítani. Inkább... Hmm... * Egyszerűen nem jut eszébe megfelelő szó. Mit is akar tenni a világgal? Először is mindenképpen... *
- Eltüntetni a mostani vezetőket. * Aztán, vagy ha úgy tetszik, ebből következve. *
- Átalakítani az egészet. * Végül pedig. *
- Átvenni felette az uralmat. * Valami ilyesmit képzelt el, mikor azt mondta, "elpusztítani". Azzal minden bizonnyal a szerzetes is egyetért, hogy a mostani vezetők - legalábbis az emberek társadalmában - teljesen képtelenek irányítani. Nem tesznek semmit a haladás érdekében, csak a maguk legújabb házát, és legújabb szekerét képesek kifizetni. *
- Nézzünk csak egy aktuális példát... * Szólal meg, és természetesen nem másra gondol itt, mint amiről mostani beszélgetésük alatt is sok szó esett már. *
- Az élőholtak. Itt van a Város, idáig végig ott díszelegtek a városőrök az utcákon, vigyorogtak, gyakoroltak, meg 'mittomén'. Jön egy kis ellenség, és összedől az egész. A fél seregük elpusztul, a vezetők berezelnek, elmenekülnek, meg ilyesmi. * Noha Norgent nem igazán izgatják általában a politikai változások, de annak a híre, hogy mit összeszerencsétlenkednek az artheniori vezetők, hozzá is eljutott. *
- És nem mondom, hogy a közemberek jók valamire, de azért ennél a vezetőségnél még ők is többet érdemelnek. Viszont... * Ez pedig már össze is van kapcsolva a démonidézős dologgal. *
- Viszont nekem aztán semmi kedvem nincs ezzel a reménytelen népességgel bajlódni. Leilith meg túl megbízhatatlan. Egy olyan harmadik személy kéne, aki engedelmeskedik nekem, mégsem kell folyton megmondanom neki, hogy mikor mit tegyen - szóval önállóan elbírna a vezetéssel. Szóval én ezért akartam démont idézni. Meg, mert az izgalmas. * Elvégre, mint ahogy azt Lorew is mondta, nem olyan könnyű hozzájutni az ilyen tekercsekhez - ezt bizony ők maguk is tapasztalták annak idején -, de az sem mindegy, hogy kit és hogyan idéznek meg. Ha a valaha élt leghatalmasabb démont idézik meg, az nekik sem jó, mivel akkor valószínűleg őket is megöli - vagy, ha nem is, neki már biztosan célja volna elpusztítani ezt a világot. Az meg megint csak nem volna jó. Ha viszont valami "gyenge démont" hívnának ide, azzal nem érnének többet, mintha két Leilithük lenne. Most ugyan egy sincs, de nem is a most-ról van szó, hanem mikor még nem tűnt el a másik eredar a folyóparton, azzal a címszóval, hogy "mindjárt jövök". *
- Viszont. Már nincs Leilith, de itt vagy te. ~ Csak most ugye nincs Leilith. ~ És azt mondtad, hogy értesz az idézéshez... * Most egy kisebb szünetet tart. Meghallgatja Lorewet, aztán az utolsó kérdéséig nem is szólal meg. Akkor azonban egyből megszólal. *
- Mint azt már mondtam az előbb, leginkább a hatalom átvétele miatt volna rá szükség. De... Most már itt vagy te. Te lehetnél egyszerre Leilith is és a Megidézett is. ~ Két legyet egy csapásra. ~ * Magyarázza, noha nem teljesen biztos benne, hogy Lorew is oly' könnyedén megérti ezeket, mint ahogy ő kigondolja, elmondja. *
* Magabiztosan bólogat a szövegelésre, egyedül akkor hagyja abba ezt a tevékenységét, mikor Lorew a világ elpusztításáról kérdez. *
- Ilyet mondtam volna? * Vonja fel szemöldökét. Ez talán csak kicsúszott a száján, vagy rossz szóhasználattal mondta, ezért maga is meglepődik egy kicsit a kérdésen. Hümmög egyet, majd megvonja vállát. *
- Az kicsit túlzás... Nincs annyi robbanópor a világon, hogy el lehessen pusztítani az egészet. * Na, meg vannak ugyebár más kockázatok és mellékhatások is, amik miatt nem ez a legjobb döntés. *
- Nem is elpusztítani. Inkább... Hmm... * Egyszerűen nem jut eszébe megfelelő szó. Mit is akar tenni a világgal? Először is mindenképpen... *
- Eltüntetni a mostani vezetőket. * Aztán, vagy ha úgy tetszik, ebből következve. *
- Átalakítani az egészet. * Végül pedig. *
- Átvenni felette az uralmat. * Valami ilyesmit képzelt el, mikor azt mondta, "elpusztítani". Azzal minden bizonnyal a szerzetes is egyetért, hogy a mostani vezetők - legalábbis az emberek társadalmában - teljesen képtelenek irányítani. Nem tesznek semmit a haladás érdekében, csak a maguk legújabb házát, és legújabb szekerét képesek kifizetni. *
- Nézzünk csak egy aktuális példát... * Szólal meg, és természetesen nem másra gondol itt, mint amiről mostani beszélgetésük alatt is sok szó esett már. *
- Az élőholtak. Itt van a Város, idáig végig ott díszelegtek a városőrök az utcákon, vigyorogtak, gyakoroltak, meg 'mittomén'. Jön egy kis ellenség, és összedől az egész. A fél seregük elpusztul, a vezetők berezelnek, elmenekülnek, meg ilyesmi. * Noha Norgent nem igazán izgatják általában a politikai változások, de annak a híre, hogy mit összeszerencsétlenkednek az artheniori vezetők, hozzá is eljutott. *
- És nem mondom, hogy a közemberek jók valamire, de azért ennél a vezetőségnél még ők is többet érdemelnek. Viszont... * Ez pedig már össze is van kapcsolva a démonidézős dologgal. *
- Viszont nekem aztán semmi kedvem nincs ezzel a reménytelen népességgel bajlódni. Leilith meg túl megbízhatatlan. Egy olyan harmadik személy kéne, aki engedelmeskedik nekem, mégsem kell folyton megmondanom neki, hogy mikor mit tegyen - szóval önállóan elbírna a vezetéssel. Szóval én ezért akartam démont idézni. Meg, mert az izgalmas. * Elvégre, mint ahogy azt Lorew is mondta, nem olyan könnyű hozzájutni az ilyen tekercsekhez - ezt bizony ők maguk is tapasztalták annak idején -, de az sem mindegy, hogy kit és hogyan idéznek meg. Ha a valaha élt leghatalmasabb démont idézik meg, az nekik sem jó, mivel akkor valószínűleg őket is megöli - vagy, ha nem is, neki már biztosan célja volna elpusztítani ezt a világot. Az meg megint csak nem volna jó. Ha viszont valami "gyenge démont" hívnának ide, azzal nem érnének többet, mintha két Leilithük lenne. Most ugyan egy sincs, de nem is a most-ról van szó, hanem mikor még nem tűnt el a másik eredar a folyóparton, azzal a címszóval, hogy "mindjárt jövök". *
- Viszont. Már nincs Leilith, de itt vagy te. ~ Csak most ugye nincs Leilith. ~ És azt mondtad, hogy értesz az idézéshez... * Most egy kisebb szünetet tart. Meghallgatja Lorewet, aztán az utolsó kérdéséig nem is szólal meg. Akkor azonban egyből megszólal. *
- Mint azt már mondtam az előbb, leginkább a hatalom átvétele miatt volna rá szükség. De... Most már itt vagy te. Te lehetnél egyszerre Leilith is és a Megidézett is. ~ Két legyet egy csapásra. ~ * Magyarázza, noha nem teljesen biztos benne, hogy Lorew is oly' könnyedén megérti ezeket, mint ahogy ő kigondolja, elmondja. *
1943. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-07 01:05:25
Üzenet elküldve: 2016-05-07 01:05:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nos igen, ez tulajdonképpen zseniális ötlet. Miért is nem Lorewnek jutott eszébe? Minden születendő gyermeket egy helyre... Na de hogyan? Nos, ebből a szempontból talán mégis jobb, hogy nem a szerzetesnek jutott eszébe, mert ha Norgen rákérdez, hogy hogyan is csinálják, ő nem tud felelni. Ellenben így, hogy a démon vetette fel, Lorew bólogat, és véletlenül sem kérdezi meg, hogyan tervezi ezt. Ha tudja, úgyis el fogja mondani, ha nem, akkor pedig igencsak vakmerő lenne firtatni a témát.*
- Nos igen, egyszerűen túlértékelik. Nem is jó nekromantának lenni. Nem nagyobb dolog, mint mondjuk levegőmágusnak *majd ténylegesen eljutnak az agyáig a korábbi szavak* El akarod pusztítani a világot?
*Ez ugyebár egy nagyon fontos kérdés, hiszen... mégis csak egy világ elpusztításáról van szó. Leigázni persze más, rabszolgasorba dönteni a halandókat, ilyen célokkal szinte naponta találkozik az emberfia, de elpusztítani... Az egészen más tészta. És ha már az ételek, akkor Norgené hamar el is tűnt a tányérról, bár... tulajdonképpen Lorew elég sokat beszélt, lehet csak nem vette észre az idő múlását. Mindegy is, ha eltűnt, akkor eltűnt, a fő, hogy nem belőle lakott jól a nő. Eddig. Őszintén fogalma sincs róla, ki is lehet az a bizonyos Lele... Leli... szóval az a személy, akit Norgen olyan gyakran emleget, de... ennek ellenére természetesen bólogat, egészen addig, az ital az asztalon, és kis részben rajta nem landol. Akkor belefagy a levegő, és egy pillanatra azt hiszi, most meg fog halni. Hogy rossz a bor. Bár nem ő választotta, de mégis... Csak akkor nyugszik meg némileg, amikor biztossá válik, hogy a nő pusztán... nevet. Persze lehet, hogy azon, hogy Lorew még nem is tudja, hogy másodpercek választják el a haláltól, de nem valószínű.*
- Hát, ha itt vagy ebben a testben, az mégiscsak bizonyítja, hogy értesz a dologhoz.
*Mert hát mégis, ki van most itt, Norgen, vagy az, vagy azok, akik megidézték? Ez Lorew számára éppen elég meggyőző érv, bár a valóságban semmit nem bizonyít az adott témában, de... számít ez?*
- Nos, a démonidézés... Véletlenül rengeteget dolgoztam azon, hogy képes legyek kapcsolatot teremteni felsőbbrendű lényekkel, így... tudok néhány dolgot az idéző varázslatokról. A könnyebbek csak arra jók, hogy egy rövid időre áthozzanak egy lényt, aki aztán visszakényszerül a saját létsíkjára. Ilyeneket tudok néhányat, ehhez csak az entitás nevére van szükségem, és működik. Az ennél komolyabbakhoz viszont több idő, és előkészület szükséges, na meg rettenetesen képesek őrizni az erről szóló tekercseket, tehát nem könnyű hozzájuk jutni. Még azt sem tartom kizártnak, hogy minden lényhez külön tekercs tartozik. Tehát ha valóban bele akartok vágni valami hasonlóba, akkor annak aligha lesz békés útja. Az ilyen információkat zömével lopni kell, démonvadászoktól vagy a főpaptól.
*Fogalma sincs, hogyan próbálkoztak korábban, de Lorew már megtanulta, hogy a szabályok betartásával aligha juthat ilyen dolgokhoz. Igazából csak ezért csatlakozott Eralil rendjébe, ilyen, és ehhez hasonló dolgok képezték a mézesmadzagot, aztán... aztán azóta sem történt semmi. Sőt, még annyi sem.*
- Ha szabad megkérdeznem, miért olyan fontos, hogy megidézettek valakit egy halandó testébe? *nem akar tolakodni, de ha nincs különösebb oka, akkor szíve szerint azt javasolná, hogy tegyenek le róla. Legalábbis egy időre mindenképpen, és helyette ismerkedjenek meg a mágia könnyebb formáival. Mivel valószínűleg nem a főpapot akarják kizsebelni, túl mélyen kéne az alvilágba túrniuk, hogy ilyen iratokhoz jussanak. Ráadásul olyanoktól kéne elragadják, akik egyenesen rájuk vadásznak. Még belegondolni is rossz.*
*Nos igen, ez tulajdonképpen zseniális ötlet. Miért is nem Lorewnek jutott eszébe? Minden születendő gyermeket egy helyre... Na de hogyan? Nos, ebből a szempontból talán mégis jobb, hogy nem a szerzetesnek jutott eszébe, mert ha Norgen rákérdez, hogy hogyan is csinálják, ő nem tud felelni. Ellenben így, hogy a démon vetette fel, Lorew bólogat, és véletlenül sem kérdezi meg, hogyan tervezi ezt. Ha tudja, úgyis el fogja mondani, ha nem, akkor pedig igencsak vakmerő lenne firtatni a témát.*
- Nos igen, egyszerűen túlértékelik. Nem is jó nekromantának lenni. Nem nagyobb dolog, mint mondjuk levegőmágusnak *majd ténylegesen eljutnak az agyáig a korábbi szavak* El akarod pusztítani a világot?
*Ez ugyebár egy nagyon fontos kérdés, hiszen... mégis csak egy világ elpusztításáról van szó. Leigázni persze más, rabszolgasorba dönteni a halandókat, ilyen célokkal szinte naponta találkozik az emberfia, de elpusztítani... Az egészen más tészta. És ha már az ételek, akkor Norgené hamar el is tűnt a tányérról, bár... tulajdonképpen Lorew elég sokat beszélt, lehet csak nem vette észre az idő múlását. Mindegy is, ha eltűnt, akkor eltűnt, a fő, hogy nem belőle lakott jól a nő. Eddig. Őszintén fogalma sincs róla, ki is lehet az a bizonyos Lele... Leli... szóval az a személy, akit Norgen olyan gyakran emleget, de... ennek ellenére természetesen bólogat, egészen addig, az ital az asztalon, és kis részben rajta nem landol. Akkor belefagy a levegő, és egy pillanatra azt hiszi, most meg fog halni. Hogy rossz a bor. Bár nem ő választotta, de mégis... Csak akkor nyugszik meg némileg, amikor biztossá válik, hogy a nő pusztán... nevet. Persze lehet, hogy azon, hogy Lorew még nem is tudja, hogy másodpercek választják el a haláltól, de nem valószínű.*
- Hát, ha itt vagy ebben a testben, az mégiscsak bizonyítja, hogy értesz a dologhoz.
*Mert hát mégis, ki van most itt, Norgen, vagy az, vagy azok, akik megidézték? Ez Lorew számára éppen elég meggyőző érv, bár a valóságban semmit nem bizonyít az adott témában, de... számít ez?*
- Nos, a démonidézés... Véletlenül rengeteget dolgoztam azon, hogy képes legyek kapcsolatot teremteni felsőbbrendű lényekkel, így... tudok néhány dolgot az idéző varázslatokról. A könnyebbek csak arra jók, hogy egy rövid időre áthozzanak egy lényt, aki aztán visszakényszerül a saját létsíkjára. Ilyeneket tudok néhányat, ehhez csak az entitás nevére van szükségem, és működik. Az ennél komolyabbakhoz viszont több idő, és előkészület szükséges, na meg rettenetesen képesek őrizni az erről szóló tekercseket, tehát nem könnyű hozzájuk jutni. Még azt sem tartom kizártnak, hogy minden lényhez külön tekercs tartozik. Tehát ha valóban bele akartok vágni valami hasonlóba, akkor annak aligha lesz békés útja. Az ilyen információkat zömével lopni kell, démonvadászoktól vagy a főpaptól.
*Fogalma sincs, hogyan próbálkoztak korábban, de Lorew már megtanulta, hogy a szabályok betartásával aligha juthat ilyen dolgokhoz. Igazából csak ezért csatlakozott Eralil rendjébe, ilyen, és ehhez hasonló dolgok képezték a mézesmadzagot, aztán... aztán azóta sem történt semmi. Sőt, még annyi sem.*
- Ha szabad megkérdeznem, miért olyan fontos, hogy megidézettek valakit egy halandó testébe? *nem akar tolakodni, de ha nincs különösebb oka, akkor szíve szerint azt javasolná, hogy tegyenek le róla. Legalábbis egy időre mindenképpen, és helyette ismerkedjenek meg a mágia könnyebb formáival. Mivel valószínűleg nem a főpapot akarják kizsebelni, túl mélyen kéne az alvilágba túrniuk, hogy ilyen iratokhoz jussanak. Ráadásul olyanoktól kéne elragadják, akik egyenesen rájuk vadásznak. Még belegondolni is rossz.*
1942. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-06 19:47:52
Üzenet elküldve: 2016-05-06 19:47:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Eh. Akkor az összes születendő gyereket egy helyre rakjuk. * Jut egyből eszébe, de aztán rájön, hogy ez megint csak nehézkes feladat lenne, úgyhogy jobb lenne inkább valami teljesen más útvonalon elindulni. Lorew következő, nem éppen ösztönzően ható szavai szintúgy arra sarkalják, hogy valami egyedibbet találjon ki ennél. *
- Valljuk meg, a nekromágia túl bonyolult ahhoz, hogy elpusztítsuk a világot, vagy ilyesmi. * Mondja, majd hallgatja még egy ideig a szerzetes szavait. Közben az utolsó falatokat eszegeti a tányérról, ami igen jó teljesítmény, ugyanis nem volt olyan kevés az a csirke. Most áttér hát a bor ügyére. Kezébe veszi az üveget, kicsit lötyögteti a pohárban, majd belekóstol. *
- Ez az az íz, amit Leilith mutatott, a városban. * Állapítja meg, azzal meg is húzza a feltehetően nem mérgezett italt.
A még szájában lévő folyadék azonban hamar irányt változtat, és ahelyett, hogy folytatná lefelé az útját, inkább feljön, és némi prüszkölés kíséretében kiköpi azt. Meglehet, hogy Lorewre is megy belőle, de elsődleges célja nem az, hogy eltalálja a férfit. Sőt, nincs is vele valójában célja. Egyszerűen a nevetés váltja ki ezt a hatást, ami miatt el kell pazarolnia a drága bor felét. *
- Ugyan. * Legyint, miközben szélesen vigyorog Lorew feltételezésén. Hallva annak további szavait, kicsit elhúzza azonban a száját. ~ Tényleg jó lenne az az alakváltó képesség... Mármint kicsit jobb formában. ~ Aztán csak fejét rázza, ide-oda. *
- Nem igazán megy az nekem. Mármint, valahogyan ide kellett jönnöm, és bele kellett jönnöm ebbe a testbe, de azt valaki elintézte nekem. Vagy valakik. Jut is eszembe. Még régebben rendeztünk is egy kis kutakodást a város könyvespolcain, hátha találunk valamit a démonidézés módjáról, de én... Én nem akartam olvasni, Leilith pedig... * Ami azt illeti, már cseppet sem emlékszik arra, hogy mi is sült ki a dologból. De nem idéztek eredart, se másféle démont, úgyhogy minden bizonnyal sikertelenül jártak el. *
- Leilith pedig elrontott valamit, mert béna. * Magyarázza végül. *
- De az ötlet még nincs elfelejtve. Csak kéne egy pár alak hozzá... Na, meg ugyebár egy testalany, mert a démonok nem tudnak ezen a síkon lenni, ha nem kapnak egy testet. Mit gondolsz... És mit tudsz? * Igen, most Lorewtől kér segítséget a démonidézéshez. Rendkívül könnyen menne a dolog, ha tudná, hogy hogyan kell csinálni. Ha jobban belegondol, akkor nem rontottak el semmit akkor sem, amikor Leilith-el próbáltak utánajárni a dolgoknak, azt leszámítva, hogy nem sikerült utánajárniuk a dolgoknak. De, aki ennyit tud, az biztos ért egy cseppet ehhez a szakmához is. Érdeklődve figyeli, hogy vajon mit ad válaszol a szerzetes. *
- Eh. Akkor az összes születendő gyereket egy helyre rakjuk. * Jut egyből eszébe, de aztán rájön, hogy ez megint csak nehézkes feladat lenne, úgyhogy jobb lenne inkább valami teljesen más útvonalon elindulni. Lorew következő, nem éppen ösztönzően ható szavai szintúgy arra sarkalják, hogy valami egyedibbet találjon ki ennél. *
- Valljuk meg, a nekromágia túl bonyolult ahhoz, hogy elpusztítsuk a világot, vagy ilyesmi. * Mondja, majd hallgatja még egy ideig a szerzetes szavait. Közben az utolsó falatokat eszegeti a tányérról, ami igen jó teljesítmény, ugyanis nem volt olyan kevés az a csirke. Most áttér hát a bor ügyére. Kezébe veszi az üveget, kicsit lötyögteti a pohárban, majd belekóstol. *
- Ez az az íz, amit Leilith mutatott, a városban. * Állapítja meg, azzal meg is húzza a feltehetően nem mérgezett italt.
A még szájában lévő folyadék azonban hamar irányt változtat, és ahelyett, hogy folytatná lefelé az útját, inkább feljön, és némi prüszkölés kíséretében kiköpi azt. Meglehet, hogy Lorewre is megy belőle, de elsődleges célja nem az, hogy eltalálja a férfit. Sőt, nincs is vele valójában célja. Egyszerűen a nevetés váltja ki ezt a hatást, ami miatt el kell pazarolnia a drága bor felét. *
- Ugyan. * Legyint, miközben szélesen vigyorog Lorew feltételezésén. Hallva annak további szavait, kicsit elhúzza azonban a száját. ~ Tényleg jó lenne az az alakváltó képesség... Mármint kicsit jobb formában. ~ Aztán csak fejét rázza, ide-oda. *
- Nem igazán megy az nekem. Mármint, valahogyan ide kellett jönnöm, és bele kellett jönnöm ebbe a testbe, de azt valaki elintézte nekem. Vagy valakik. Jut is eszembe. Még régebben rendeztünk is egy kis kutakodást a város könyvespolcain, hátha találunk valamit a démonidézés módjáról, de én... Én nem akartam olvasni, Leilith pedig... * Ami azt illeti, már cseppet sem emlékszik arra, hogy mi is sült ki a dologból. De nem idéztek eredart, se másféle démont, úgyhogy minden bizonnyal sikertelenül jártak el. *
- Leilith pedig elrontott valamit, mert béna. * Magyarázza végül. *
- De az ötlet még nincs elfelejtve. Csak kéne egy pár alak hozzá... Na, meg ugyebár egy testalany, mert a démonok nem tudnak ezen a síkon lenni, ha nem kapnak egy testet. Mit gondolsz... És mit tudsz? * Igen, most Lorewtől kér segítséget a démonidézéshez. Rendkívül könnyen menne a dolog, ha tudná, hogy hogyan kell csinálni. Ha jobban belegondol, akkor nem rontottak el semmit akkor sem, amikor Leilith-el próbáltak utánajárni a dolgoknak, azt leszámítva, hogy nem sikerült utánajárniuk a dolgoknak. De, aki ennyit tud, az biztos ért egy cseppet ehhez a szakmához is. Érdeklődve figyeli, hogy vajon mit ad válaszol a szerzetes. *
1941. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-05-06 18:05:05
Üzenet elküldve: 2016-05-06 18:05:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nos, hát talán kicsit eltúlozta a dolgot? Nem, ő pontosan azt mondta, ami tényeknek megfelel, talán Norgen lát bele kicsivel többet a nekromanták erejébe, mint az egészséges volna.*
- Nos, igen, és nem. Nem pusztán gyereknek kell lenni, hanem egy éppen születendő gyereknek. Viszont az sem nyújt sok segítséget, mert ki tudja, hány kölyök születik pont abban a pillanatban. Ha mondjuk éppen akkor születik, mikor minden nekromanta meghal, akkor jó eséllyel az lesz. Akkor viszont nem lesz senki, aki kitanítsa. Mert mindegyik nekromanta ereje a világon csecsemőkben lesz. Na meg... nem olyan egyszerű ám egy nekromantát birtokolni. Szóval ezek olyanok, mint... mint... nos, nem jut eszembe jó példa, de ezek érzik egymást. Tehát egy nekromanta mikor megszületik, az olyan... szóval azt úgy érzi a tanács. És eljönnek érte. Begyűjtik, és onnantól velük él. Tipikusan csapatjátékosok, egy kupacban szeretik látni összes barátjukat, szóval még ha sikerülne is egyet ilyen módon kitenyészteni, akkor is felmerülne a probléma, hogy nem igazán tarthatnánk meg. Kivéve persze, ha lemészároljuk az egész tanácsot, csak akkor megint nincs aki kitanítsa. Ha meg elviszik kitanításra, az már náluk is marad. És akkor pedig ha meg akarod szerezni, ugyanúgy el kell rabolnod, és rákényszeríteni az akaratodat. Akkor pedig már sok időt és energiát spóroltál volna, ha rögtön az elsővel csinálod ezt ahelyett, hogy megölöd.
*Persze ez csak Lorew véleménye, ami főleg arra szolgál, hogy kicsit húzza az időt, mielőtt tálalja, hogy egyébként a nekromanták szinte semmire nem jók. Mármint túl sokat látnak bele ebbe az egészbe. Egy gyenge nekromanta annyit ér, mint egy gyenge levegőmágus. Egy erős nekromanta meg mint egy erős levegőmágus, de ennyi. Egy mágiaág, semmi több.*
- Tudsz testet cserélni? *kérdezi enyhén lehalkított hangon, bár továbbra sincs szükség rá, hiszen örülnek, ha egymást hallják a ricsajban, de mégis... Izgalom és csodálat keverékével bámul Norgenre, és persze választ igazán nem vár, mert hát... a korábbi szavakból egyértelmű, hogy igen, tud, de mégis, ez a szerzetes számára nagy dolog* Akkor viszont könnyen lehet, hogyha egy olyan testébe költöznél, aki nekromanta, de... a test nem lenne halott, tehát... érted, élne, miközben beleköltöznél, talán az erő is benne maradna. És akkor nekromanta lehetnél. Bármilyen nagy fáradtság is, ez az egyetlen módja, azt hiszem.
*Viszont azt már nem teszi hozzá csillogó szemekkel, hogy "és akkor még hatalmasabb lehetnél", inkább rátér a kicsit félrecsúszott dolog helyreigazítására.*
- Bár ugyanakkor nem hiszem, hogy a nekromanták ereje méltó lenne hozzád. A halandóké legalábbis... Akit én ismertem, az viszonylag magas rangú volt, és összesen két halottat tudott egyszerre irányítani. Még az erejük csúcsán is legfeljebb egy udvartartásuk lehet élőholtakból, seregük sosem. Olyan sereget talán az összes nekromanta együtt sem tudna felállítani, amit ez a felsőbbrendű erő a karavánpihenőbe illetve a kikötőbe vezényelt. Szóval inkább ezen a vonalon kéne elindulnod, ha megengeded a javaslatot. A halandó oldal túl sok problémával és minimális eredménnyel jár. De persze nem akarok beleszólni.
*Elvégre még ha sikerülne is az összes macerával együtt a testváltás, és nekromantává válna, és megmaradna az ereje, akkor is legfeljebb néhány tucat alárendeltje lehet, az pedig egyáltalán nem számottevő haderő.*
*Nos, hát talán kicsit eltúlozta a dolgot? Nem, ő pontosan azt mondta, ami tényeknek megfelel, talán Norgen lát bele kicsivel többet a nekromanták erejébe, mint az egészséges volna.*
- Nos, igen, és nem. Nem pusztán gyereknek kell lenni, hanem egy éppen születendő gyereknek. Viszont az sem nyújt sok segítséget, mert ki tudja, hány kölyök születik pont abban a pillanatban. Ha mondjuk éppen akkor születik, mikor minden nekromanta meghal, akkor jó eséllyel az lesz. Akkor viszont nem lesz senki, aki kitanítsa. Mert mindegyik nekromanta ereje a világon csecsemőkben lesz. Na meg... nem olyan egyszerű ám egy nekromantát birtokolni. Szóval ezek olyanok, mint... mint... nos, nem jut eszembe jó példa, de ezek érzik egymást. Tehát egy nekromanta mikor megszületik, az olyan... szóval azt úgy érzi a tanács. És eljönnek érte. Begyűjtik, és onnantól velük él. Tipikusan csapatjátékosok, egy kupacban szeretik látni összes barátjukat, szóval még ha sikerülne is egyet ilyen módon kitenyészteni, akkor is felmerülne a probléma, hogy nem igazán tarthatnánk meg. Kivéve persze, ha lemészároljuk az egész tanácsot, csak akkor megint nincs aki kitanítsa. Ha meg elviszik kitanításra, az már náluk is marad. És akkor pedig ha meg akarod szerezni, ugyanúgy el kell rabolnod, és rákényszeríteni az akaratodat. Akkor pedig már sok időt és energiát spóroltál volna, ha rögtön az elsővel csinálod ezt ahelyett, hogy megölöd.
*Persze ez csak Lorew véleménye, ami főleg arra szolgál, hogy kicsit húzza az időt, mielőtt tálalja, hogy egyébként a nekromanták szinte semmire nem jók. Mármint túl sokat látnak bele ebbe az egészbe. Egy gyenge nekromanta annyit ér, mint egy gyenge levegőmágus. Egy erős nekromanta meg mint egy erős levegőmágus, de ennyi. Egy mágiaág, semmi több.*
- Tudsz testet cserélni? *kérdezi enyhén lehalkított hangon, bár továbbra sincs szükség rá, hiszen örülnek, ha egymást hallják a ricsajban, de mégis... Izgalom és csodálat keverékével bámul Norgenre, és persze választ igazán nem vár, mert hát... a korábbi szavakból egyértelmű, hogy igen, tud, de mégis, ez a szerzetes számára nagy dolog* Akkor viszont könnyen lehet, hogyha egy olyan testébe költöznél, aki nekromanta, de... a test nem lenne halott, tehát... érted, élne, miközben beleköltöznél, talán az erő is benne maradna. És akkor nekromanta lehetnél. Bármilyen nagy fáradtság is, ez az egyetlen módja, azt hiszem.
*Viszont azt már nem teszi hozzá csillogó szemekkel, hogy "és akkor még hatalmasabb lehetnél", inkább rátér a kicsit félrecsúszott dolog helyreigazítására.*
- Bár ugyanakkor nem hiszem, hogy a nekromanták ereje méltó lenne hozzád. A halandóké legalábbis... Akit én ismertem, az viszonylag magas rangú volt, és összesen két halottat tudott egyszerre irányítani. Még az erejük csúcsán is legfeljebb egy udvartartásuk lehet élőholtakból, seregük sosem. Olyan sereget talán az összes nekromanta együtt sem tudna felállítani, amit ez a felsőbbrendű erő a karavánpihenőbe illetve a kikötőbe vezényelt. Szóval inkább ezen a vonalon kéne elindulnod, ha megengeded a javaslatot. A halandó oldal túl sok problémával és minimális eredménnyel jár. De persze nem akarok beleszólni.
*Elvégre még ha sikerülne is az összes macerával együtt a testváltás, és nekromantává válna, és megmaradna az ereje, akkor is legfeljebb néhány tucat alárendeltje lehet, az pedig egyáltalán nem számottevő haderő.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3854-3873