//A sötétség kezdete//
*A csapat ismét felállítja a sorrendet, s lassan elindul, élen a gnómmal és Salwarral. Talán nem tűnik fel nekik, de mindenki megtalálja zokszó nélkül a helyét, s szó nélkül helyezkedik. Derék. Lassan alakul a dolog, s még a gnóm is elcsendesedik. Már az első lépésnél érződik, hogy inog, a szakadék felett hangos robajjal olykor átsüvítő szél vérfagyasztó és hideg, kellemesen borzongató érzés, mikor a bőrhöz ér. Ehhez a vándorok előrehaladtával recseg és ropog is, a kötél nyúló hangja kínkeserves a sötét éjszakában, bár mindkét oldalát fáklyákkal világítják meg, ez vajmi keveset ér. Óvatosan kell haladni, még a gnóm is odafigyel, hová lép, s ezt jelzi a csapatnak is, bár friss és új a híd, a deszkák közötti ujjnyi rések között lenézve csak a tátongó sötétség ásít vissza, semmi más. Olykor egy morranás, egy visítás és röfögés hallik lentről, néha meg keserves kiáltás, vagy sírás. Hátborzongató, főleg, mikor hirtelen neszezéssel párosul, persze ez a csapatot csak akkor érinti, ha letekint a mélybe. A túloldalon, ahogy közelednek máris láthatóvá válik Sárváros maga. A posvány, a fertő, a mocsok, szedett-vetett kalyibák, a legkülönfélébb anyagból. A híd lábánál aprócska vityilló, s rögtön követi azt ezer másik. Aktívak voltak az itt ragadtak. Ahogy közelednek mást is hallani, s kósza fénypontok jelennek meg, vonós hangszer zaja, s éktelen ordításé, mi talán valami ordas matróznótának hallatszik a távolban, bősz kocsmahangok, poharak és kések csörgése. Néha nevetés, talán egy szajha sikítása, néha egy fájdalom ittas kiáltás valamelyik sikátorból. Mert a kalyibák és vityillók sűrűn állnak, sűrűn bizony, csak előterüket világítja meg fáklya, a köztük lévő utcácskák sötétek és látszólag üresek. Mindenhol bűzös lé folyik az utcákon, egyetlen kandeláber sem világít, mintha az itt élők kívánnák a sötétséget. Az egyik ház oldalánál dülöngő részeg hugyozik a sarokra.*
- Ne tegyetek hirtelen mozdulatokat és maradjatok a sötétben. *Vartyogja a gnóm, némi remegéssel a hangjában.* Egy darabig eltart míg odaérünk, ha feltűnik, hogy idegenek vagytok, azonnal körbe vesznek! *Pillant a sötétben Salwarra, némán előremutatva. Az egyik beugróban szakadt banda áll körbe két férfit, aki éppen laposra veri egymást. Őrök, vagy polgárőrség sehol, gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak.*
- Itt az utca a törvény. *Szűri ki fogai között a gnóm.* Ott egy banya lakik. *Mutat egy rőzséből összetákolt falú házra, melynek sárkéményéből sűrűn dől a füst.* Amott meg egy zugkocsma van, frissen főzött cefrét árulnak, ha inni akarnátok. De előbb illeszkedjetek be, hogy ismerjék a képeteket, egyébként megesz benneteket a posvány. A folyó mellett tudok egy nagyobb házat, ami szabad, talán még nem foglalta el senki. De ismerek egyet, mi szokványosnak tűnik, azonban kiterjedt pincerendszer húzódik alatta, de az a város közepén van, feltűnő helyen. Melyik legyen? *Kérdezi felsandítva a sötételfre.*