Arthenior - Sárváros
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2023-11-01 23:20:23
Üzenet elküldve: 2023-11-01 23:20:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Arany a sárban//
* A pokrócot megköszöni, magára csavarja. Végtagjait ugyan nehezebben mozgatja ebben a túlméretezett ruhadarabban, de kellemes melegség önti el, ráadásul a köpeny egy másik előnyének írhatja fel, hogy az oldalán lévő tőrt is elrejti vele. Elégedetten csatlakozik újfent társaihoz. Ha nem is rózsás a hangulat, legalább abban mindenki egyetért, hogy ideje indulni. Így is tesznek.
Izgul. Kicsit fél is, mivel nem látja előre, mi vár rá. Felzárkózik Dongnor mellé – mivel neki legalább a nevét tudja már – és bizalmas hangerővel szólítja meg. *
– Arsenor… Van már valami terv vagy azt odaérve ötöljük ki? Mármint… Tudod, a nagy orkkal kapcsolatban. Vagy hát… Bármi mással. Én… Látod, nem vagyok valami nagy harcos, de nem kell féltened, eddig még mindig sikerült megvédnem magam! * Más kérdés, hogy a legnagyobb ellenfél, akivel találkozott egy mérges liba lehetett még odahaza, Lihanechben. Viszont nem azért csatlakozott a küldetéshez, hogy a háttérből nézze, ahogy mások átlépnek az akadályokon és ezt mindenképpen tisztázni akarta.
A hídon átérve érzi, hogy közel vannak a célhoz. Ez már nem ugyanaz a város, amit az elmúlt hatban megismert. Noha a romváros kevésbé kitakarított részei versenyezhetnek Sárvárossal, a piactérre érve szertefoszlanak megmaradt illúziói is. Próbál lépést tartani Arsenorral, mert bár épp az előbb mondta el, hogy nincs szüksége különösebb óvásra, azt se szeretné, hogy öt percen belül egy sötét sikátorban találja magát kétes szándékú alakokkal körülvéve. Nem is nézi, hogy miket próbálnak rásózni a szintén nem túl becsületesnek tűnő kereskedők; minden figyelmét leköti, hogy ne lépjen tócsákba és ne botoljon el semmiben. Csak fél füllel figyel a csapat és a sárvárosi ajánlattevők közötti szóváltásokra.
Hamarosan elérik a fogadót, ekkor néz csak fel. ~ Hűha, ez jó nagy. ~ Virion szavaira bólint. *
– Szerintem először nézzük meg a fogadót, talán megtudhatunk itt valami hasznosat. * Felnéz Arsenorra, hiszen övé az utolsó szó joga. *
* A pokrócot megköszöni, magára csavarja. Végtagjait ugyan nehezebben mozgatja ebben a túlméretezett ruhadarabban, de kellemes melegség önti el, ráadásul a köpeny egy másik előnyének írhatja fel, hogy az oldalán lévő tőrt is elrejti vele. Elégedetten csatlakozik újfent társaihoz. Ha nem is rózsás a hangulat, legalább abban mindenki egyetért, hogy ideje indulni. Így is tesznek.
Izgul. Kicsit fél is, mivel nem látja előre, mi vár rá. Felzárkózik Dongnor mellé – mivel neki legalább a nevét tudja már – és bizalmas hangerővel szólítja meg. *
– Arsenor… Van már valami terv vagy azt odaérve ötöljük ki? Mármint… Tudod, a nagy orkkal kapcsolatban. Vagy hát… Bármi mással. Én… Látod, nem vagyok valami nagy harcos, de nem kell féltened, eddig még mindig sikerült megvédnem magam! * Más kérdés, hogy a legnagyobb ellenfél, akivel találkozott egy mérges liba lehetett még odahaza, Lihanechben. Viszont nem azért csatlakozott a küldetéshez, hogy a háttérből nézze, ahogy mások átlépnek az akadályokon és ezt mindenképpen tisztázni akarta.
A hídon átérve érzi, hogy közel vannak a célhoz. Ez már nem ugyanaz a város, amit az elmúlt hatban megismert. Noha a romváros kevésbé kitakarított részei versenyezhetnek Sárvárossal, a piactérre érve szertefoszlanak megmaradt illúziói is. Próbál lépést tartani Arsenorral, mert bár épp az előbb mondta el, hogy nincs szüksége különösebb óvásra, azt se szeretné, hogy öt percen belül egy sötét sikátorban találja magát kétes szándékú alakokkal körülvéve. Nem is nézi, hogy miket próbálnak rásózni a szintén nem túl becsületesnek tűnő kereskedők; minden figyelmét leköti, hogy ne lépjen tócsákba és ne botoljon el semmiben. Csak fél füllel figyel a csapat és a sárvárosi ajánlattevők közötti szóváltásokra.
Hamarosan elérik a fogadót, ekkor néz csak fel. ~ Hűha, ez jó nagy. ~ Virion szavaira bólint. *
– Szerintem először nézzük meg a fogadót, talán megtudhatunk itt valami hasznosat. * Felnéz Arsenorra, hiszen övé az utolsó szó joga. *
279. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2023-11-01 16:26:10
Üzenet elküldve: 2023-11-01 16:26:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
*Danki hamar gazdagabb lesz egy lópokrócnak is beillő köpennyel a jószívű, ám kaján városőrök jóvoltából. Seszínű, foltozott, de arra tökéletesen megfelel, hogy magára csavarva ne legyen olyan feltűnő jelenség.
Eközben Virion értően bólint Dongnor szavaira. Látszik, a legkevésbé sem kíván vitába szállni a férfival.*
-Mutatom az utat. *Csak ennyit mond, ahogy Dongnor és csapata Jenariék után ered és hamar a kurta menetoszlop elejére is áll.
Sárváros. Arthenior pöcegödre, ahogy néhányan emlegetik. Mocsok, bűz, kilátástalanság és veszély. Ide vezet a Csonthíd, amin átkelnek. Őrség ezúttal nem áll itt, már lemondtak a vámszedésről. Sokkal inkább megtömhetik a zsebüket Sárváros urai, ha a hídon átkelő arthenioriakat nem vegzálják, mielőtt azok a sárvárosi piacon költik pénzük kétes portékákra.
Az ő utuk is átvezet e feketepiacon, legalábbis az élre törő, környéket láthatóan jól ismerő Virion erre vezeti őket. A sár, miben tapodnak, már mit sem zavarja a helyieket. A tumultus is nagy itt. Akad erre mindenféle szerzet; jobbra tőlük mindjárt két óriás árul furcsa alakú, túlméretezett bunkósbotokat. Szemben velük zsugorított gnómfejeket bocsájtanak áruba egy bódéból, mindenféle és fajta talizmánnal egyetemben.*
-Halló, öcskös! Ettől duplájára nő a farkad, míg élvezkedsz! Mindössze harmincöt arany! Egyenesen a Kikötőből! *Lép oda Dongnorhoz egy viharvert, vénséges félvér. Virion csak hátra vigyorog a válla felett társai ábrázatát lesve, miközben kerülgeti a jó népet. Kissé lassabbra fogja a tempót, lehetőséget adva a nézelődésre és esetleg a vásárlásra. Eközben az immáron páncéljától megvált Larderer, ki a sor végét zárja, leírhatatlan undorral arcán pislog körbe. Tekintetéből döbbenet és felháborodás elegye olvasható ki.*
-Szervusz csinipofa. Mit szólnál ehhez? *Egy félreeső sikátorból két, foghíjas hölgyemény mutogatja szoknyája tartalmát Ettvallder felé vigyorogva, de Larderer hamar tova is löködi onnét az ifjút rosszalló fejcsóválás közepette.
Mint kiderül, céljuk sincs túl messze a piactól. Alig a következő sarokig érnek, mire megállapodnak a cégér nélküli, emelettel megtoldott fogadó előtt. Belülről barátságos fény szűrődik az ablakokon át, ám a sárból tapasztott falak jó hangszűrőnek bizonyulnak. Virion végigpillant társain, majd kérdőn tekintettel Danki és Dongnor felé fordul.*
-Krassniak "palotája" a következő sarkon van. Arra. De megvárhatnánk itt, a fogadóban a jelet. *Vállat von. Számára biztosan kényelmesebb lenne, de Dongnoron múlik a dolog leginkább.
Hogy Jenari és csapata mit tesz, az szintúgy rajtuk múlik. Az utcán, amin épp állnak, csupán néhányan lézengenek, szemmel láthatóan a Városőrség akciójára nem derült fény még.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.01 18:13:11
Eközben Virion értően bólint Dongnor szavaira. Látszik, a legkevésbé sem kíván vitába szállni a férfival.*
-Mutatom az utat. *Csak ennyit mond, ahogy Dongnor és csapata Jenariék után ered és hamar a kurta menetoszlop elejére is áll.
Sárváros. Arthenior pöcegödre, ahogy néhányan emlegetik. Mocsok, bűz, kilátástalanság és veszély. Ide vezet a Csonthíd, amin átkelnek. Őrség ezúttal nem áll itt, már lemondtak a vámszedésről. Sokkal inkább megtömhetik a zsebüket Sárváros urai, ha a hídon átkelő arthenioriakat nem vegzálják, mielőtt azok a sárvárosi piacon költik pénzük kétes portékákra.
Az ő utuk is átvezet e feketepiacon, legalábbis az élre törő, környéket láthatóan jól ismerő Virion erre vezeti őket. A sár, miben tapodnak, már mit sem zavarja a helyieket. A tumultus is nagy itt. Akad erre mindenféle szerzet; jobbra tőlük mindjárt két óriás árul furcsa alakú, túlméretezett bunkósbotokat. Szemben velük zsugorított gnómfejeket bocsájtanak áruba egy bódéból, mindenféle és fajta talizmánnal egyetemben.*
-Halló, öcskös! Ettől duplájára nő a farkad, míg élvezkedsz! Mindössze harmincöt arany! Egyenesen a Kikötőből! *Lép oda Dongnorhoz egy viharvert, vénséges félvér. Virion csak hátra vigyorog a válla felett társai ábrázatát lesve, miközben kerülgeti a jó népet. Kissé lassabbra fogja a tempót, lehetőséget adva a nézelődésre és esetleg a vásárlásra. Eközben az immáron páncéljától megvált Larderer, ki a sor végét zárja, leírhatatlan undorral arcán pislog körbe. Tekintetéből döbbenet és felháborodás elegye olvasható ki.*
-Szervusz csinipofa. Mit szólnál ehhez? *Egy félreeső sikátorból két, foghíjas hölgyemény mutogatja szoknyája tartalmát Ettvallder felé vigyorogva, de Larderer hamar tova is löködi onnét az ifjút rosszalló fejcsóválás közepette.
Mint kiderül, céljuk sincs túl messze a piactól. Alig a következő sarokig érnek, mire megállapodnak a cégér nélküli, emelettel megtoldott fogadó előtt. Belülről barátságos fény szűrődik az ablakokon át, ám a sárból tapasztott falak jó hangszűrőnek bizonyulnak. Virion végigpillant társain, majd kérdőn tekintettel Danki és Dongnor felé fordul.*
-Krassniak "palotája" a következő sarkon van. Arra. De megvárhatnánk itt, a fogadóban a jelet. *Vállat von. Számára biztosan kényelmesebb lenne, de Dongnoron múlik a dolog leginkább.
Hogy Jenari és csapata mit tesz, az szintúgy rajtuk múlik. Az utcán, amin épp állnak, csupán néhányan lézengenek, szemmel láthatóan a Városőrség akciójára nem derült fény még.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.01 18:13:11
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2023-10-16 16:08:27
Üzenet elküldve: 2023-10-16 16:08:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Írástudó kerestetik//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Roppant elégedetten hümmög, mikor megtudja, hogy a fekete varázsital nyugtalanságot és agressziót okoz. Egyszerre méreg és harci drog. Van ebben potenciál, csak föl kell térképezni! A hazaúton lesz ideje törni rajta a fejét. Megköszöni az infót, aztán mikor a hídhoz érnek, ígéretéhez híven elbúcsúzik a gnómtól.*
- Élmény volt veled üzletelni! *A rozsdás hangban mintha vidámság bujkálna. Valami hátborzongató farkasderű.*
// Drót //
*Xavyról leválva az ork beveszi magát az utcák, közök és sikátorok erdelyébe. Meg kell találnia a Kikötő Királyát. Őfelsége amekkora címeres fasz, talán arról sem tud, hogy körözik, ha pedig a városőrség tényleg begyűjtést tart a Sárvárosban, el fogják kapni őt is. Vagy levágják a faszba. Muszáj figyelmeztetnie, mert Sa'Terethnek terve van vele. Nem ok nélkül hozta vissza a halálból.
Őfelsége szerencsére az egész negyedben kidoboltatta, melyik becsületsüllyesztőben van a székhelye. Wruzto könnyen megtalálja a csehót. Bő egy órával vagyunk éjfél előtt. Tetőfokán áll a hangulat, de mivel hétpróbás alkeszek csinálják, kibaszott kiábrándító az egész. Az ork sárga szemei a melákot keresik a dohányfüsttől homályos ivóban. Nem kellene gondot okoznia, hogy kiszúrja. Valszeg az egyetlen épkézláb figura lesz…*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.16 16:33:54
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Roppant elégedetten hümmög, mikor megtudja, hogy a fekete varázsital nyugtalanságot és agressziót okoz. Egyszerre méreg és harci drog. Van ebben potenciál, csak föl kell térképezni! A hazaúton lesz ideje törni rajta a fejét. Megköszöni az infót, aztán mikor a hídhoz érnek, ígéretéhez híven elbúcsúzik a gnómtól.*
- Élmény volt veled üzletelni! *A rozsdás hangban mintha vidámság bujkálna. Valami hátborzongató farkasderű.*
// Drót //
*Xavyról leválva az ork beveszi magát az utcák, közök és sikátorok erdelyébe. Meg kell találnia a Kikötő Királyát. Őfelsége amekkora címeres fasz, talán arról sem tud, hogy körözik, ha pedig a városőrség tényleg begyűjtést tart a Sárvárosban, el fogják kapni őt is. Vagy levágják a faszba. Muszáj figyelmeztetnie, mert Sa'Terethnek terve van vele. Nem ok nélkül hozta vissza a halálból.
Őfelsége szerencsére az egész negyedben kidoboltatta, melyik becsületsüllyesztőben van a székhelye. Wruzto könnyen megtalálja a csehót. Bő egy órával vagyunk éjfél előtt. Tetőfokán áll a hangulat, de mivel hétpróbás alkeszek csinálják, kibaszott kiábrándító az egész. Az ork sárga szemei a melákot keresik a dohányfüsttől homályos ivóban. Nem kellene gondot okoznia, hogy kiszúrja. Valszeg az egyetlen épkézláb figura lesz…*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.16 16:33:54
277. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2023-10-16 15:16:16
Üzenet elküldve: 2023-10-16 15:16:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Írástudó kerestetik//
*A szütyőért természetesen landol is a kezében a kért italból, míg az a másik kettő agyaras picsipacsizik, ő jobban szemügyre veszi a portékát. Úgy találja, hogy minden rendben van vele. Majd indulna vissza, mikor az ork közli, hogy dolga van még, a hídnál különválnak.* - Persze. Nem akarlak feltartani, amit ígértél azt betartottad. *Biccent nagy kegyesen, szerencsére a hídig még van kísérője.*
- Egy ilyen sima fekete? *Merül fel egy kérdés az orkban.*
- Csak az után próbálkozz meg vele, miután elváltunk. A fogyasztót a nyugtalanság környékezi meg és nagyobb fokú agresszió, egy ork amúgyis veszélyes, még ha meg is vadul... *Motyogja a végét halkabban, majd gyorsít a léptein, hogy minél előbb elérjék a hidat.* - Jó is lesz, ha az őrség kipucolja ezt a helyet. Na szevasztavasz! *Int az orknak és lép is rá visszafelé a hídra.*
*A szütyőért természetesen landol is a kezében a kért italból, míg az a másik kettő agyaras picsipacsizik, ő jobban szemügyre veszi a portékát. Úgy találja, hogy minden rendben van vele. Majd indulna vissza, mikor az ork közli, hogy dolga van még, a hídnál különválnak.* - Persze. Nem akarlak feltartani, amit ígértél azt betartottad. *Biccent nagy kegyesen, szerencsére a hídig még van kísérője.*
- Egy ilyen sima fekete? *Merül fel egy kérdés az orkban.*
- Csak az után próbálkozz meg vele, miután elváltunk. A fogyasztót a nyugtalanság környékezi meg és nagyobb fokú agresszió, egy ork amúgyis veszélyes, még ha meg is vadul... *Motyogja a végét halkabban, majd gyorsít a léptein, hogy minél előbb elérjék a hidat.* - Jó is lesz, ha az őrség kipucolja ezt a helyet. Na szevasztavasz! *Int az orknak és lép is rá visszafelé a hídra.*
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2023-10-15 20:09:18
Üzenet elküldve: 2023-10-15 20:09:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Írástudó kerestetik//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Onnantól, hogy a két ork megegyezett az árus feje fölött, olajozottan megy minden. Wruzto átadja az ügyfelétől kapott iszákot, meg még némi extra pénzt, vesz Balkócza Xavylarinak 5 Fekete varázsitalt,
és egy párat magának is, közben meg eldödörög a félszemű haverjával. Megemlíti neki, hogy át kéne rándulnia a Csonthíd másik oldalára, vagy akár le a Kikötőbe, mert a városőrség nagy razziát tervez. Legalábbis a város tele van plakátokkal, hogy valami titkos akcióhoz toboroznak zsoldosokat meg varázslókat. Hallott olyan pletykát is, hogy ki akarják pucolni a Sárvárost. Babi szerint kamu az egész, és a városőrség amúgy se ér egy kalap szart se. Ha idejönnek, fél óra alatt löncshússá aprítják őket. Wruzto megvonja a vállát, mert való igaz, a kaszárnyába nem látogatott el, hogy meggyőződjön a hír igazságtartalmáról. A haraszt viszont nem zörög, ha nem fújja a szél.*
- Nekem még el kell intézni valamit. *mondja Xavynak, miután ott hagyták az árust meg a félszemű handlerjét* A hídnál leválok rólad.
*Indulás előtt újragyújtotta a pipáját, és most hatalmas, keserű szagú füstfelhőket ereget.*
- Egyet mondjál még meg, te Balkócza: mi lesz azzal, aki megiszik egy sima fekete bájitalt?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Onnantól, hogy a két ork megegyezett az árus feje fölött, olajozottan megy minden. Wruzto átadja az ügyfelétől kapott iszákot, meg még némi extra pénzt, vesz Balkócza Xavylarinak 5 Fekete varázsitalt,
és egy párat magának is, közben meg eldödörög a félszemű haverjával. Megemlíti neki, hogy át kéne rándulnia a Csonthíd másik oldalára, vagy akár le a Kikötőbe, mert a városőrség nagy razziát tervez. Legalábbis a város tele van plakátokkal, hogy valami titkos akcióhoz toboroznak zsoldosokat meg varázslókat. Hallott olyan pletykát is, hogy ki akarják pucolni a Sárvárost. Babi szerint kamu az egész, és a városőrség amúgy se ér egy kalap szart se. Ha idejönnek, fél óra alatt löncshússá aprítják őket. Wruzto megvonja a vállát, mert való igaz, a kaszárnyába nem látogatott el, hogy meggyőződjön a hír igazságtartalmáról. A haraszt viszont nem zörög, ha nem fújja a szél.*- Nekem még el kell intézni valamit. *mondja Xavynak, miután ott hagyták az árust meg a félszemű handlerjét* A hídnál leválok rólad.
*Indulás előtt újragyújtotta a pipáját, és most hatalmas, keserű szagú füstfelhőket ereget.*
- Egyet mondjál még meg, te Balkócza: mi lesz azzal, aki megiszik egy sima fekete bájitalt?
275. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2023-10-15 10:09:35
Üzenet elküldve: 2023-10-15 10:09:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Írástudó kerestetik//
*Bizony, nem tolja Sárvárosba a képét minden héten, még eddig csak egyszer járt erre, így csak azt tudja, akinél legutóbb vette. Mikor kinyögi az árat, hatalmasra kerekednek a szemei, a méregtől szinte a füle is füstöt ereget.*
- Mit gondolsz te ganalytúró, majd megmutatom én neked kivel szó..*Már tűri is fel az egyik pulcsiujját, hogy jól odamegy és beletöngöli a vénembert a macskakőbe, mikor az ork felhívja a figyelmét a szemközti árusra.*
- Ja. Jó, menjünk. Nézzük meg. *Majd két ujjával először a saját, majd a pimasz árus árgus szemeire céloz.*
- Most megúsztad, gondold át még egyszer. *Fenyegeti meg a gnóm, félárbócra eresztett szemhéjakkal a férfit, aki úgy pislog, mint aki még ilyet nem látott. És lehet valóban még nem. Csak legyint a pukkancs felé, aki követi Wruztot, azonnal utána is lép, ahogy elsétál mellőle. Csak ott ácsorog és várakozik, miközben azok alkudoznak, ha ezt lehet annak nevezni. Mikor kilép a másik ork, kicsit meglepődik, azt hitte itt csak neki van zseborkja, de ezek szerint tévedett. Sóhajt lemondóan, mert úgy tűnik, ma is drága itallal fog távozni. De meglepetésére nagyon úgy tűnik, hogy a két ork ismeri egymást és nem akarják mindjárt agyarral szétcincálni egymást. Ami jó hír. Be is mennek, ő meg addig kinn toporog a fal mellett, minél kisebbre összehúzva magát, mielőtt még valaki bele akarna kötni. Nem sok idő telik bele, azt ork visszatér az árral. Ami még mindig nem olcsó, de már sokkal jobb, mint a másik árusnál.*
- Akkor legyen öt. * Oda is csúsztat egy erszényt Wruzto Molzichygknak, amiben 1330 arany lapul.*
- Tessék. *Néz körbe, gyanakodva végigmérve minden elhaladót.*
*Bizony, nem tolja Sárvárosba a képét minden héten, még eddig csak egyszer járt erre, így csak azt tudja, akinél legutóbb vette. Mikor kinyögi az árat, hatalmasra kerekednek a szemei, a méregtől szinte a füle is füstöt ereget.*
- Mit gondolsz te ganalytúró, majd megmutatom én neked kivel szó..*Már tűri is fel az egyik pulcsiujját, hogy jól odamegy és beletöngöli a vénembert a macskakőbe, mikor az ork felhívja a figyelmét a szemközti árusra.*
- Ja. Jó, menjünk. Nézzük meg. *Majd két ujjával először a saját, majd a pimasz árus árgus szemeire céloz.*
- Most megúsztad, gondold át még egyszer. *Fenyegeti meg a gnóm, félárbócra eresztett szemhéjakkal a férfit, aki úgy pislog, mint aki még ilyet nem látott. És lehet valóban még nem. Csak legyint a pukkancs felé, aki követi Wruztot, azonnal utána is lép, ahogy elsétál mellőle. Csak ott ácsorog és várakozik, miközben azok alkudoznak, ha ezt lehet annak nevezni. Mikor kilép a másik ork, kicsit meglepődik, azt hitte itt csak neki van zseborkja, de ezek szerint tévedett. Sóhajt lemondóan, mert úgy tűnik, ma is drága itallal fog távozni. De meglepetésére nagyon úgy tűnik, hogy a két ork ismeri egymást és nem akarják mindjárt agyarral szétcincálni egymást. Ami jó hír. Be is mennek, ő meg addig kinn toporog a fal mellett, minél kisebbre összehúzva magát, mielőtt még valaki bele akarna kötni. Nem sok idő telik bele, azt ork visszatér az árral. Ami még mindig nem olcsó, de már sokkal jobb, mint a másik árusnál.*
- Akkor legyen öt. * Oda is csúsztat egy erszényt Wruzto Molzichygknak, amiben 1330 arany lapul.
*- Tessék. *Néz körbe, gyanakodva végigmérve minden elhaladót.*
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2023-10-13 10:52:18
Üzenet elküldve: 2023-10-13 10:52:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Írástudó kerestetik//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Úgy látszik Xavynak nem egy becsületes, megbízható dílere van, hanem csak ismer egy árust az éjszakai piacon, aki fekete italban is utazik. Feketén. Már amennyire ez a Sárvárosban értelmezhető.
A dagadt gnóm flegmán odabiccent a gnőmnek, végigméri az orkot, majd meghatározza az aktuális piaci árat:*
- Há' kettő-nyolcvanötér'.
*Wruzto pislant egy laposat, aztán Xavy vállára teszi a mancsát.*
- Figyelj már. Nem nézed meg, mit lehet annál a szemközti kofánál szerezni?
*A mondott irányban egy üvegárus van. Mindenféle butéliája van: színes, víztiszta, dugós, csatos, karcsú, hasas. Wruztónak annyi célja van ezzel, hogy kettesben maradjon a bájital-kereskedővel, mert kicsit más taktikával szeretne tárgyalni, mint amit Xavy felvezetett. Ügyfele akár megy, akár marad, ezután Wruzto két manccsal rátehénkedik az árus pultjára, hogy megfelelően fölé tudjon tornyosulni. Mivel a pipája még mindig ég, eddigre a fojtó szagú füst mindent beterített körülötte.*
- A koleginádnak kettő-nyolcvanért adtad a múltkor. *füstbodrok* Ez még mindig baszottul fölötte van a nagyker árnak, ami nekem kéne. A Kikötőbe vinném innen a cuccot…
*A gnóm nem igazán akar engedni, Wruzto meg egyre hangosabban vitatkozik vele. A pipája is elalszik közben. Aztán a gnóm mögötti épület ajtajában megjelenik egy félszemű ork. Akkora, hogy kitölti az ajtónyílást. Kopasz fején nyíl alakú hegtetoválás fut végig. Övében henteskés.*
- Van valami probléma?
*Wruzto ránéz. A fickónak megnyúlik az arca, majd kibukik belőle egy név:*
- Uddorak…?
- Nézd már! Szevasz Babi!
*A két agyaras egyből lepacsizik, az árus pedig nagyot nyel. Wruzto pár szóban előadja a problémáját, mire Babi beinvitálja az épületbe. Ha Xavy még esetleg ott van velük, akkor neki kint kell maradnia. Negyed óra múlva előjönnek, és a félszemű ork megmondja a kufárnak, hogy kettő-hatvanhat az ár. Ezt Wruzto is közli Xavyval.*
- Mennyit akarsz venni? *kérdi, miközben nekiáll újratömni a pipáját.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Úgy látszik Xavynak nem egy becsületes, megbízható dílere van, hanem csak ismer egy árust az éjszakai piacon, aki fekete italban is utazik. Feketén. Már amennyire ez a Sárvárosban értelmezhető.
A dagadt gnóm flegmán odabiccent a gnőmnek, végigméri az orkot, majd meghatározza az aktuális piaci árat:*
- Há' kettő-nyolcvanötér'.
*Wruzto pislant egy laposat, aztán Xavy vállára teszi a mancsát.*
- Figyelj már. Nem nézed meg, mit lehet annál a szemközti kofánál szerezni?
*A mondott irányban egy üvegárus van. Mindenféle butéliája van: színes, víztiszta, dugós, csatos, karcsú, hasas. Wruztónak annyi célja van ezzel, hogy kettesben maradjon a bájital-kereskedővel, mert kicsit más taktikával szeretne tárgyalni, mint amit Xavy felvezetett. Ügyfele akár megy, akár marad, ezután Wruzto két manccsal rátehénkedik az árus pultjára, hogy megfelelően fölé tudjon tornyosulni. Mivel a pipája még mindig ég, eddigre a fojtó szagú füst mindent beterített körülötte.*
- A koleginádnak kettő-nyolcvanért adtad a múltkor. *füstbodrok* Ez még mindig baszottul fölötte van a nagyker árnak, ami nekem kéne. A Kikötőbe vinném innen a cuccot…
*A gnóm nem igazán akar engedni, Wruzto meg egyre hangosabban vitatkozik vele. A pipája is elalszik közben. Aztán a gnóm mögötti épület ajtajában megjelenik egy félszemű ork. Akkora, hogy kitölti az ajtónyílást. Kopasz fején nyíl alakú hegtetoválás fut végig. Övében henteskés.*
- Van valami probléma?
*Wruzto ránéz. A fickónak megnyúlik az arca, majd kibukik belőle egy név:*
- Uddorak…?
- Nézd már! Szevasz Babi!
*A két agyaras egyből lepacsizik, az árus pedig nagyot nyel. Wruzto pár szóban előadja a problémáját, mire Babi beinvitálja az épületbe. Ha Xavy még esetleg ott van velük, akkor neki kint kell maradnia. Negyed óra múlva előjönnek, és a félszemű ork megmondja a kufárnak, hogy kettő-hatvanhat az ár. Ezt Wruzto is közli Xavyval.*
- Mennyit akarsz venni? *kérdi, miközben nekiáll újratömni a pipáját.*
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2023-10-13 09:40:20
Üzenet elküldve: 2023-10-13 09:40:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Írástudó kerestetik//
- Majd meglátjuk, meglátjuk... *Integet az ork felé egy kacsóval, mert ő biztos benne, hogy a nagydarabnak olcsóbb árat fognak így is mondani, mint, amit tőle legutóbb elkértek. Pofarohasztó volt végighallgatni, hogy kettőszáznyolcvan aranyat akarnak egy kis fekete italért. Bár megtehetik, hiszen egyedül csak itt lelhető fel ez a fajta varázsital. Talán nem véletlenül. Ő is mindenfelé nézelődik, de nem igazán van otthon az alvilági ügyekben, jelzésekben, szokásokban, hiszen őt egyetlen bandita is könnyedén felfordítja, hogy aztán kirázza a ruhájából az összes nemesfémre hajazó érmét. Még vagy néhány percbe beletelik, mire befordulva az egyik sikátornak tetszó utcán, egy nagyobb lepelbe botlanak, ami a két ház között van kifeszítve. Hallani a piac mormogós hangját a túloldalról, a gnóm benyúl az anyag közé és fellebbenti. Bizony mögötte ott lelhetőek fel a ponyváról árult galádságok és egyéb nem mindennapi portékák. Nem kell sokat haladniuk a tömegben, mert itt bizony akadnak dögivel, nem úgy, mint az utcán, majd megtorpan és egy testesebb gnóm férfi irányába mutat, előtte italok sorakoznak, de nem azok, amiket ők keresnek.*
- Pult alól árulja, még így is félti, nem is csoda, amennyibe kerül. *Csóválja a fejét, majd kézen fogja az orkot, erősen megmarkolja a kezét és nagyon kell türtőztetnie magát, hogy ne fintorodjon el. Húzza egyenest az árushoz.*
- Napot! Nem cicózunk, nem segíthetsz, inkább mondjad meg mennyiért sóznád rá drága barátomra... *Itt felmutat az orkra.*
- Azt a sötét italt. De aztán jó árat mondjál mert nem reggelizett... vagy három napja. *Mondja kidűlesztett szemekkel.*
- Majd meglátjuk, meglátjuk... *Integet az ork felé egy kacsóval, mert ő biztos benne, hogy a nagydarabnak olcsóbb árat fognak így is mondani, mint, amit tőle legutóbb elkértek. Pofarohasztó volt végighallgatni, hogy kettőszáznyolcvan aranyat akarnak egy kis fekete italért. Bár megtehetik, hiszen egyedül csak itt lelhető fel ez a fajta varázsital. Talán nem véletlenül. Ő is mindenfelé nézelődik, de nem igazán van otthon az alvilági ügyekben, jelzésekben, szokásokban, hiszen őt egyetlen bandita is könnyedén felfordítja, hogy aztán kirázza a ruhájából az összes nemesfémre hajazó érmét. Még vagy néhány percbe beletelik, mire befordulva az egyik sikátornak tetszó utcán, egy nagyobb lepelbe botlanak, ami a két ház között van kifeszítve. Hallani a piac mormogós hangját a túloldalról, a gnóm benyúl az anyag közé és fellebbenti. Bizony mögötte ott lelhetőek fel a ponyváról árult galádságok és egyéb nem mindennapi portékák. Nem kell sokat haladniuk a tömegben, mert itt bizony akadnak dögivel, nem úgy, mint az utcán, majd megtorpan és egy testesebb gnóm férfi irányába mutat, előtte italok sorakoznak, de nem azok, amiket ők keresnek.*
- Pult alól árulja, még így is félti, nem is csoda, amennyibe kerül. *Csóválja a fejét, majd kézen fogja az orkot, erősen megmarkolja a kezét és nagyon kell türtőztetnie magát, hogy ne fintorodjon el. Húzza egyenest az árushoz.*
- Napot! Nem cicózunk, nem segíthetsz, inkább mondjad meg mennyiért sóznád rá drága barátomra... *Itt felmutat az orkra.*
- Azt a sötét italt. De aztán jó árat mondjál mert nem reggelizett... vagy három napja. *Mondja kidűlesztett szemekkel.*
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2023-10-11 10:14:36
Üzenet elküldve: 2023-10-11 10:14:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Írástudó kerestetik//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Követi a gnőmöt a Csonthídig, a hídnál pedig maga megy előre, törni az utat. Az innenső oldalon tényleg nem baszakodnak az őrök, a túlsón ellenben csak koponyánként öt arany ellenében engedik át a párost. Az egyszerűség kedvéért kipengeti a 10 petákot , aztán hagyja, hogy Xavy mutassa az irányt.*
- Nekem jó, de most vagyok itt először. Ne számíts nagy engedményre.
*A bűz még rosszabb, mint a Kikötőben. Égett sütőzsír, szemét, latrinák, de mindenek fölött a nyomor szaga üli meg a sáros utcákat. A legtöbb járókelő ruhája régi és foltozott. Van akinek cipője sincs, de fegyver az összesnél van. A bandatagokat egy-egy rikító színű ruhadarab alapján könnyen ki lehet szúrni. Többségüknek az arca is tetovált.
Ha az orkban van bármiféle aggodalom, nem mutatja. Kezeit maga mellett lógatja, és fapofával nézelődik. Valójában zsebeseket meg hasonló vállalkozó szellemeket keres, akik valamiért benne és/vagy a gnómban látták meg a lehetőséget. Egy vézna embert ki is szúr az egyik kapualjban. Annyira nézi őket, hogy valószínűleg hesszelő lesz, aki a banda többi tagjának jelzi a megfelelő célpontokat. Az ork kurta fejrázással tájékoztatja, hogy ez nagy meggondolatlanság lenne. A fickó elfordítja róluk a tekintetét, mintha tök mással lenne elfoglalva. Fütty- vagy egyéb jelet viszont azután se ad senkinek, hogy Xavy meg az ork elhaladtak mellette.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Követi a gnőmöt a Csonthídig, a hídnál pedig maga megy előre, törni az utat. Az innenső oldalon tényleg nem baszakodnak az őrök, a túlsón ellenben csak koponyánként öt arany ellenében engedik át a párost. Az egyszerűség kedvéért kipengeti a 10 petákot
, aztán hagyja, hogy Xavy mutassa az irányt.*- Nekem jó, de most vagyok itt először. Ne számíts nagy engedményre.
*A bűz még rosszabb, mint a Kikötőben. Égett sütőzsír, szemét, latrinák, de mindenek fölött a nyomor szaga üli meg a sáros utcákat. A legtöbb járókelő ruhája régi és foltozott. Van akinek cipője sincs, de fegyver az összesnél van. A bandatagokat egy-egy rikító színű ruhadarab alapján könnyen ki lehet szúrni. Többségüknek az arca is tetovált.
Ha az orkban van bármiféle aggodalom, nem mutatja. Kezeit maga mellett lógatja, és fapofával nézelődik. Valójában zsebeseket meg hasonló vállalkozó szellemeket keres, akik valamiért benne és/vagy a gnómban látták meg a lehetőséget. Egy vézna embert ki is szúr az egyik kapualjban. Annyira nézi őket, hogy valószínűleg hesszelő lesz, aki a banda többi tagjának jelzi a megfelelő célpontokat. Az ork kurta fejrázással tájékoztatja, hogy ez nagy meggondolatlanság lenne. A fickó elfordítja róluk a tekintetét, mintha tök mással lenne elfoglalva. Fütty- vagy egyéb jelet viszont azután se ad senkinek, hogy Xavy meg az ork elhaladtak mellette.*
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2023-10-11 09:16:48
Üzenet elküldve: 2023-10-11 09:16:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Írástudó kerestetik//
*Neki aztán mindegy is, a célt elérte, megvannak a könyvei és még aranyat se kellett érte kicsengetni.*
- Induljunk akkor. *A vállára veszi a cókmókját, a fejére a kalapot teszi és már kattan is a zár. Mind a ketten tudják az utat valószínűleg, de a gnóm nagy lendületesen halad előre, egy egész jól megtisztított úton. Az kéne még, hogy romokat kelljen megmásznia. Nem telik bele sok idő és már a hídnál is vannak. Ott nyel egy nagyobbat, mert legutóbb is szépen lenyúlták itt, de most orkkal van! Előre engedi a termetes férfit, ha nem bánja a dolgot és mennek. Bizony ezúttal egyik őr se mer cicózni velük, fel is húzza az orrát, hogy milyen egy zseni, hozott orkot! Erre tuti nem számítottak. Odaát a szokásos kép fogadja őket, nem javult a helyzet, ám mintha ezúttal nagyobb lenne a mozgás. A peremterületek kicsit kihaltabbak, de ahogy a piac felé veszik az irányt az utcákon egyre több a fel- felbukkanó embercsapat. Gyanakodva méregetik őket, és ezt vissza is kapják, itt mindenki mindenkire gyanakodva tekint. Nem is véletlenül. Tartja a tempót, nem szeretne a féfitől elmaradni, mert a végén még behúzzák egy sikátorba és jól kizsebelik, majd beleborítják a szemét közé. Ahogy azt a kikötői részeg senkiháziak tették vele annó.*
- Már nem vagyunk messze. Ha odaértünk szeretném, ha te alkudnád meg az árat. Ez nem probléma? *Puhatolózik óvatosan, hiszen egy orknak ki merne magas árat mondani, még itt is mindenki becsinál a gatyájába egy ilyen agyaras lénytől.*
- Aztán majd meglátjuk mennyit viszek. Remélem szerencsénk lesz... ~ És jól berezelnek tőled.~ *Fejezi be magában a mondatot.*
*Neki aztán mindegy is, a célt elérte, megvannak a könyvei és még aranyat se kellett érte kicsengetni.*
- Induljunk akkor. *A vállára veszi a cókmókját, a fejére a kalapot teszi és már kattan is a zár. Mind a ketten tudják az utat valószínűleg, de a gnóm nagy lendületesen halad előre, egy egész jól megtisztított úton. Az kéne még, hogy romokat kelljen megmásznia. Nem telik bele sok idő és már a hídnál is vannak. Ott nyel egy nagyobbat, mert legutóbb is szépen lenyúlták itt, de most orkkal van! Előre engedi a termetes férfit, ha nem bánja a dolgot és mennek. Bizony ezúttal egyik őr se mer cicózni velük, fel is húzza az orrát, hogy milyen egy zseni, hozott orkot! Erre tuti nem számítottak. Odaát a szokásos kép fogadja őket, nem javult a helyzet, ám mintha ezúttal nagyobb lenne a mozgás. A peremterületek kicsit kihaltabbak, de ahogy a piac felé veszik az irányt az utcákon egyre több a fel- felbukkanó embercsapat. Gyanakodva méregetik őket, és ezt vissza is kapják, itt mindenki mindenkire gyanakodva tekint. Nem is véletlenül. Tartja a tempót, nem szeretne a féfitől elmaradni, mert a végén még behúzzák egy sikátorba és jól kizsebelik, majd beleborítják a szemét közé. Ahogy azt a kikötői részeg senkiháziak tették vele annó.*
- Már nem vagyunk messze. Ha odaértünk szeretném, ha te alkudnád meg az árat. Ez nem probléma? *Puhatolózik óvatosan, hiszen egy orknak ki merne magas árat mondani, még itt is mindenki becsinál a gatyájába egy ilyen agyaras lénytől.*
- Aztán majd meglátjuk mennyit viszek. Remélem szerencsénk lesz... ~ És jól berezelnek tőled.~ *Fejezi be magában a mondatot.*
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2023-10-09 17:13:07
Üzenet elküldve: 2023-10-09 17:13:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1443
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1443
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél//
*A csinos pofijára tett megjegyzés ellenére lekoppintja őt a nő. Az elf biztos benne, hogy a másik szórakozik vele. Kicsit hitegeti, aztán lerázza. Volt már csúnyább bánásmódban is része így nem akad fenn a dolgon. A mosolya nem fagy le. Hadd játsszon a félvér ha ő ezt élvezi.*
-Rendben.
~Kísérgessen akkor a fekete halál!~
*Zsebre dugja a kezét és megindul a piacra. Nézelődik a pultok közt mikor is ismerős arcra lesz figyelmes. Az egyik régi beszállítója épp "halászik" a tömegben. Sikerült is valakit megszabadítania a zsebe tartalmától. Épp igyekezne el. Ezt a pillanatot tartja tökéletesnek a doki, hogy karon ragadja a kamaszkölyköt és két pult közé belökje. Sikerült úgy ráijesztenie a kölyökre, hogy pár évvel biztos megrövidítette ezzel az életét. De annak van esze és nagyobb jelenetet nem csinál. A viszontlátás mivel tartozik a dokinak hiába mosolyognak mindketten, de az ő részéről nem őszintén boldog. Az elf ezzel szemben tényleg gondtalan hisz ő van nyertes helyzetben. Az ő zsebét lopott pénz nem nyomja. Nincs baja az ilyen utcamocskokkal. Csak élni akarnak. Ami, miatt míg hasznuk származik valakiből és tartanak is tőle addig nincs velük gond. Ez is igen hamar előveszi a legnyájasabb hangját az orvossal szemben. Megbeszélik, hogy ez nem egy jó hely beszélgetni. Azt, is hogy a múltkori adósság nem egy olyan komoly dolog. Felesleges miatta haragoskodni. Barátságuk jeléül a srác mesél az elfnek a legújabb városi hírekről. Köztük arról, hogy ismer valakit akitől lehet feketét szerezni. Ezt az orvos annyira értékesnek tartja, hogy elengedi az adósság egy részét és hagyja a zsebest szaladni. Mivel pedig egy órát beszéltek meg a vörössel ki is lép a volt gazdagnegyed irányába. Közben végig figyel a hátára. Pár gyors kitérő után már lehetetlenné válik őt követni vagy kiszúrni a tömegből. Régi trükk, de nem egyszer vette már hasznát. A piacról kiérve ez kicsit nehezebbé válik beolvadni a tömegbe, de egyszerűbbé válik a környezet megfigyelése. Nem követi senki. Ha mozgást lát akkor se jön zavarba. Fényes nappal ritkábbak a rajtaütések. A nagyobb csapatokat azért elkerüli. Mikor pedig eléri a hidat akkor se torpan meg. Átsétál rajta. Sárváros utcáin úgy sétál mintha született helyi lenne. Pedig még nem sokat járt itt. A kölyök pontos leírást adott arról hol találja meg a kereskedőjét. Kis zugkocsma. Beül, rendel, kérdez a pultostól, ő nem tud a fickóról semmit, de nemsokára jön egy tepsiképű ork, aki nem túl barátságosan számon kéri mit akar. A volt kalóz nyugalma és pár név megemlítése végül megteszi a dolgát. Eljut a fickóhoz. Egy penge se kerül elő és nyíltan egy fenyegetés se hangzik el, de a szerepek tiszták. Végül Int megkapja amit akar. Nem olcsón, de a kezébe kerül pár fekete ital, senki se szúrta vesén és sétálhat vissza a piacra ahol a vörös minden bizonnyal már epekedve várja.*
*A csinos pofijára tett megjegyzés ellenére lekoppintja őt a nő. Az elf biztos benne, hogy a másik szórakozik vele. Kicsit hitegeti, aztán lerázza. Volt már csúnyább bánásmódban is része így nem akad fenn a dolgon. A mosolya nem fagy le. Hadd játsszon a félvér ha ő ezt élvezi.*
-Rendben.
~Kísérgessen akkor a fekete halál!~
*Zsebre dugja a kezét és megindul a piacra. Nézelődik a pultok közt mikor is ismerős arcra lesz figyelmes. Az egyik régi beszállítója épp "halászik" a tömegben. Sikerült is valakit megszabadítania a zsebe tartalmától. Épp igyekezne el. Ezt a pillanatot tartja tökéletesnek a doki, hogy karon ragadja a kamaszkölyköt és két pult közé belökje. Sikerült úgy ráijesztenie a kölyökre, hogy pár évvel biztos megrövidítette ezzel az életét. De annak van esze és nagyobb jelenetet nem csinál. A viszontlátás mivel tartozik a dokinak hiába mosolyognak mindketten, de az ő részéről nem őszintén boldog. Az elf ezzel szemben tényleg gondtalan hisz ő van nyertes helyzetben. Az ő zsebét lopott pénz nem nyomja. Nincs baja az ilyen utcamocskokkal. Csak élni akarnak. Ami, miatt míg hasznuk származik valakiből és tartanak is tőle addig nincs velük gond. Ez is igen hamar előveszi a legnyájasabb hangját az orvossal szemben. Megbeszélik, hogy ez nem egy jó hely beszélgetni. Azt, is hogy a múltkori adósság nem egy olyan komoly dolog. Felesleges miatta haragoskodni. Barátságuk jeléül a srác mesél az elfnek a legújabb városi hírekről. Köztük arról, hogy ismer valakit akitől lehet feketét szerezni. Ezt az orvos annyira értékesnek tartja, hogy elengedi az adósság egy részét és hagyja a zsebest szaladni. Mivel pedig egy órát beszéltek meg a vörössel ki is lép a volt gazdagnegyed irányába. Közben végig figyel a hátára. Pár gyors kitérő után már lehetetlenné válik őt követni vagy kiszúrni a tömegből. Régi trükk, de nem egyszer vette már hasznát. A piacról kiérve ez kicsit nehezebbé válik beolvadni a tömegbe, de egyszerűbbé válik a környezet megfigyelése. Nem követi senki. Ha mozgást lát akkor se jön zavarba. Fényes nappal ritkábbak a rajtaütések. A nagyobb csapatokat azért elkerüli. Mikor pedig eléri a hidat akkor se torpan meg. Átsétál rajta. Sárváros utcáin úgy sétál mintha született helyi lenne. Pedig még nem sokat járt itt. A kölyök pontos leírást adott arról hol találja meg a kereskedőjét. Kis zugkocsma. Beül, rendel, kérdez a pultostól, ő nem tud a fickóról semmit, de nemsokára jön egy tepsiképű ork, aki nem túl barátságosan számon kéri mit akar. A volt kalóz nyugalma és pár név megemlítése végül megteszi a dolgát. Eljut a fickóhoz. Egy penge se kerül elő és nyíltan egy fenyegetés se hangzik el, de a szerepek tiszták. Végül Int megkapja amit akar. Nem olcsón, de a kezébe kerül pár fekete ital, senki se szúrta vesén és sétálhat vissza a piacra ahol a vörös minden bizonnyal már epekedve várja.*
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2023-09-28 11:44:23
Üzenet elküldve: 2023-09-28 11:44:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A hídon az őrök jól lehúzták, bár nem várt többet. Már első ránézésre sem a tisztességesebb fajtából származnak, ez az egy szerencséjük talán, hogy itt ácsoroghatnak, így talán ezen a hídon jelentős hasznot remélhetnek a semmiért jóformán. Minek hepciáskodjon, nem sajnálja azt a pár aranyat, talán jobb helyre is kerül, mintha az ő erszényét nyomná önmagában. Átérve felhúzza a fejére a csuklyát, minthogy mindenféle népek itt megjegyezzék az arcát már első nap. Elsétál az ismerősnek vélt utcán, majd befordul a sarkon, és újra, meg újra. Egyre jobban motoszkál benne, hogy jó az irány, az összkép nagyjából stimmel, annak ellenére, hogy a házakat tákolt viskók váltották fel. Mindenki azzal dolgozott, ami éppen akadt, látszik, hogy a város ezen része elszigetelődött a többitől. Az utcán fekszenek a kéregetők, némelyik már odáig is elmegy, hogy megragadja a ruhája szélét, de őt ilyesmivel nem lehet adakozásra késztetni. Tovább sétálva az egyik utca irányában meglátja, hogy árusok bodegái állnak. Nem szeretne a kétes portékek piacára besétálni, csak megjegyzi a helyét, hiszen a helyiek mindent itt szereznek be maguknak, amire szükségük lehet. Úgy véli, már nagyon közel járhat, de csak nem találja azt az épületet, ahol régen a klán leledzett. Pedig aztán több épülettel is büszkélkedhettek, a bőr és szőrmekikészítéshez bizony helyre volt szükségük. A nagy medencékre emlékszik, amelyekben a bőrök áztak és a faállványokra, amelyeken kifeszítve száradtak, de, csak nem leli a helyet.*
- Vajon ők is elmentek?
- Vajon ők is elmentek?
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2023-07-09 18:57:24
Üzenet elküldve: 2023-07-09 18:57:24
ÚJ
![>Niagati Didispu [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1397_tunder_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Niagati lépéseit óvatosan méri, amint átkel a Csonthídon és belép Sárvárosba. Az erős őrök jelenléte és az emberek gyanakvó pillantásai bizonyítják, hogy ez a hely valóban veszélyes és kedvezőtlen a tündérlány számára. A lány érzi, ahogy a hangulat megváltozik a városban. A káosz és a szegénység körülötte táncol, és a bűn mindenhol jelen van.
Ahogy Niagati halad előre a sáros utcákon, egyre inkább érzi a figyelem súlyát. Kétes erkölcsű alakok lesik minden mozdulatát, míg mások gyorsan tovasuhanva szegényes otthonaikba menekülnek. Az utcagyerekek vadul futkosnak körülötte, köpködve és csúfolódva, talán csak azért, mert tündér. Niagati erőt vesz magán, ahogy a kezében tartott kosarat szorítja. Tudja, hogy itt bőven akadnak emberek, akik segítségre szorulnak. Elindul a feketepiac felé.
A feketepiac sötét és zsúfolt. Az eladók hangosan reklámozzák áruikat, miközben a vevők nyugtalanul kotorásznak a portékák között. Az alkohol- és drogárusok szinte hívogatóan mutogatják áruikat, míg a rabszolga- és prostituáltkereskedők álszent mosollyal várják a vevőket. Niagati azonban nem ezt keresi. Ő ételt szeretne venni az embereknek, akik itt küzdenek az életükért.
A lány körültekintően nézelődik a piacon, és végül megtalálja az egyik kis standot, ahol zöldségeket és gyümölcsöket árusítanak. Az eladó egy goromba férfi, aki fél szemmel folyamatosan figyeli a környéket. Niagati közelebb lép hozzá és reménykedve néz rá. *
– Jó napot kívánok, uram. Szeretnék egy kis ételt vásárolni az embereknek, akik itt élnek. * Mondja halkan.
Az eladó lenéző pillantással méregeti a tündérlányt, majd elneveti magát. *
– Te aztán nagyon nagylelkű vagy, kicsike! Ki gondolná, hogy egy tündérlány foglalkozik az ilyesmivel? De minek segítenél az ilyen nyomorultakon? Nem értem. * Mondja gúnyosan az eladó.
Niagati arcán fájdalom és elszántság tükröződik. Nem érti, miért nem fogadják el segítségét. Ő csak szeretne enyhíteni a szenvedésen, még ha csak egy kicsit is. *
– Kérem, uram, ők rászorulnak. Nem kérnék semmit ajándékba, fizetni akarok érte. Kérem, engedjen vásárolni. * Mondja kitartóan Niagati.
Az eladó gúnyosan felnevet, majd megrázza a fejét. *
– Nem hiszem, hogy akadna valaki, aki vásárolna neked. Mégis mire számítasz, kicsike? * Mondja az eladó, majd hátat fordít Niagatinak. A tündérlány magában megremeg. Senki sem akar segíteni neki. Az emberek közönyösek és ellenségesek. De ő nem adja fel. Egyre csak nő az elszántsága, hogy segítsen az embereknek, akiknek mindenük hiányzik. Végül átad 50 aranyat a kereskedőnek néhány cipóért cserébe. A kenyereket kosarában viszi tovább.
Hirtelen egy öregasszony közeledik a lányhoz. Arcán csalódottság és megértés látható. *
– Látom, hogy szeretnél segíteni, kicsi tündér. Sokan nem értik meg, de én igen. * Mondja az asszony.
Niagati meglepetten néz az asszonyra. Örül, hogy végre találkozik valakivel, aki megérti szándékát. *
– Kérem, segítsen nekem. * mondja Niagati hálásan. * – Hol találhatok ételt az embereknek?
Az asszony elmosolyodik és megszólal: *
– Kövess engem, kicsi tündér. Tudom, hogy hol kaphatsz segítséget.
* Niagati izgalommal és reménnyel követi az öregasszonyt a sáros utcákon át. Ahogy mélyebbre hatolnak Sárvárosban, a táj még kegyetlenebb és sötétebb lesz. A falakon firkált szimbólumok és fenyegető üzenetek üdvözlik a járókelőket, miközben a zajok és a zűrzavar egyre fokozódik.
Az öregasszony hirtelen megáll egy sötét sikátorban, és visszafordul Niagati felé. Arcán hirtelen komor kifejezés látható, és a szemeiben valami mély, sötét titok villan fel. *
– Úgy látszik, kicsi tündér, hogy túlságosan naiv vagy ehhez a városhoz * mondja az öregasszony rekedtes hangon. * – Itt senki sem akar valóban segíteni. Mindenki a saját érdekeit követi, és nem törődik másokkal. Bajba kerülsz, ha továbbra is Sárvárosban maradsz.
* Niagati szíve lassan összeszorul, ahogy megérti az öregasszony szavait. A remény, amit eddig érzett, hirtelen elhalványul, és helyét félelem váltja fel.
– De... de miért vezetett ide? * kérdezi tétován a lány. * – Nem akart segíteni?
* Az öregasszony szomorúan mosolyog, majd lassan felemeli a kezét és megérinti Niagati arcát. *
– Nem mindig az az igazi segítség, amit képzelünk * suttogja az öregasszony. * – Az itteni világ más szabályok szerint működik. Légy óvatos, kicsi tündér, mert veszélyben vagy.
* Niagati zavarodottan és elszomorodva néz az öregasszonyra. Az eddigi remény és akaratosság most füstbe ment, és az elbizonytalanodás és a tehetetlenség érzése tölti el. *
– Akkor mit tegyek? * kérdezi Niagati suttogva. *
* Az öregasszony figyelmesen néz rá, majd halkan szól: *
– Talán a legjobb, ha ebből a városból távozol, kicsi tündér. Vigyázz magadra és keress más lehetőségeket, ahol valóban segíthetsz. Ez a hely nem szánakozik az ártatlanokra.
* Niagati lassan bólint, de szíve még mindig nehéz a csalódástól és a fájdalomtól. Lassan elfordul az öregasszonytól, és indul visszafelé a sáros utcákon keresztül, úgy érzi, hogy mindenki figyeli lépteit.
Az utcagyerekek vadul rikácsolva követik, és a szemükben félelmetes ragadozó fény csillan. A lány izgatottan és könnyedén lépked előre, de a megmagyarázhatatlan érzés, hogy valami rossz történik, egyre csak erősödik benne.
Hirtelen egy szűk sikátorban két alak lép elé Niagatinak, akiket meggyűlöl a város, a Sárpénzeseknek nevezett őrök. Arcukon durva vigyor és fenyegető tekintet látszik, miközben előre lépnek a lány felé. *
– Hova hiszed, hogy mész, kis tündér? * morogja az egyik őr. * – Nem vagy itt kívánatos.
* Niagati hátrál egy lépést, és kétségbeesetten próbálja keresni a kivezető utat. *
– Kérem, hagyjanak békén * mondja remegő hangon. * – Nem ártok senkinek, csak szeretnék segíteni.
* Az őrök közül az egyik gúnyosan felnevet, majd hirtelen odalép és megragadja Niagati karját. A lány sikoltani akar, de a hang elakad a torkában. *
– Mit mondtam neked, kis tündér? Itt senki sem akar segítséget * mondja az őr mogorván. *– Most pedig tanítunk neked egy leckét, hogy megtanuld a helyed.
* Az őrök közre zárjak Niagatit, miközben a lány tehetetlenül küzd az elkapás ellen. A szűk sikátorban a sötétség elnyeli a sikolyait, és Sárváros mélyén elszabadul az erőszak és a kegyetlenség. Niagati testét elborítja a félelem és a reménytelenség, miközben a város elnyeli őt, mint annyi más áldozatot, akik megpróbáltak segíteni, de elvesztek a sártengerben.
Sárvárosban a jóságnak és a fénynek nincs helye. Csak a sötét uralkodik, és a tündérlány története veszteségbe fullad.
A lány sikoltása tompán visszhangzik a sáros utcákon, de senki sem jön segítségére. Az őrök durván megragadják Niagati karját, és könyörtelenül taszigálják előre a sötét sikátorban.
Niagati szíve hevesen dobog, és félelem tölti el minden porcikáját. Próbál ellenállni és kiszabadulni az őrök markából, de azok erőteljes fogása alatt tehetetlennek érzi magát. Elkeseredetten próbál segítségért kiáltani, de a szavak elfojtódnak a torokban.
Az őrök végül egy házhoz vezetik Niagatit, és brutálisan a földre taszítják. A lány arcát és testét fájdalom tölti el, miközben az őrök körbeállják, fenyegetőn vigyorogva. *
– Nos, kis tündér, itt leszel a helyed * mormolja az egyik őr alattomosan.
A lány próbál felállni és megszökni, de az őrök előreugranak és újra letartóztatják. Az arcukon düh és öröm keveredik, hiszen élvezik a hatalmukat és a kiszolgáltatottságát.
Niagati rettegve néz körbe a körülötte álló arcokon, de senki sem ad neki segítő kezet. A környező ablakokból és ajtókból csak néma szemlélődők figyelik az eseményeket, de senki sem tesz semmit. Az utcagyerekek örömteli kiáltásokkal és kaján vigyorokkal nézik a látványt, hiszen ők is részei ennek az erőszakos és kegyetlen világnak.
Az őrök egyike megragadja Niagati haját, és durván hátrarántja a fejét. *
– Megtanulod te kis tündér, hogy itt nincs helyed * bömböli az őr. * Most megtanítunk neked egy leckét, hogy soha többé ne próbálkozz ilyen ostobaságokkal.
* Az őrök közül az egyik felrántja a lányt a földről, és brutalitással nekiesik. Niagati arcán és testén sebek keletkeznek, miközben a fájdalom és az elkeseredés könnyeivel küzd.
Bár felesleges volna részletezni az erőszakot, ami a tündérlánnyal történik, elmondhatjuk, hogy Niagati fizikailag és mentálisan megtört az őrök brutalitása miatt. Megfosztják minden méltóságától és emberi jogaitól, kiszolgáltatva a sáros utcák sötét világának kegyetlenségét.
Miután az őrök végeznek vele, Niagati megpróbál talpra állni a romos sikátorban. Teste fájdalmasan remeg, sérülései vérrel folynak, de a lány még mindig őriz némi erőt és akaratot.
Fáradtan és reményvesztetten elindul Sárvárosban, míg a lakosok csak nézik a történteket és közömbösen fordítják el tekintetüket. Senki sem nyújt neki segítő kezet, és a sárosok csak a saját érdekeikre koncentrálnak.
A tündérlány végigsétál a sárgás fényű utca kövezetén, ahol a bűnözők, tolvajok és veszélyes alakok suttogó szavait hallja. Minden lépéssel a sötétség egyre mélyebbre szippantja, és szinte érezhető a veszély az utcákon.
Niagati teste meggyengül, és a lábai alig képesek hordozni. Vérző és megtört, de a küldetése még mindig lángol a szívében. Az éhség és a kimerültség súlya alatt alig képes előre jutni, de egy utolsó maradék erővel folytatja az útját Sárváros veszélyes utcáin át.
Az emberek, akik keresztülhaladnak mellette, inkább elfordulnak és igyekeznek minél távolabb maradni a lánytól. Az arcokon előítélet és gyanakvás tükröződik, és senki sem vállalja fel a felelősséget vagy segítséget ajánl neki. Sárvárosban a bizalom hiánya és a magukra hagyottság érzése uralkodik.
Ahogy a lány botorkál a sáros utcák labirintusában, a sötétség árnyai lassan maguk alá temetik. Minden lépéssel egyre közelebb kerül az elveszettséghez, ahol a fény csak egy távoli emlék marad.
Niagati keze remegve szorítja a kezében lévő kis élelemmaradékot, amit Sárvárosba szánt. Szíve szakadni látszik, mert nem tudja, hogyan fogja segíteni az embereket ebben a kegyetlen és megvetett helyen. De a vágy, hogy valamilyen pozitív változást hozzon, még mindig lobog benne.
Elhatározza, hogy még a remény vesztése előtt megpróbálja eljuttatni az élelmet a rászorulóknak. Az utcákon tovább botorkálva küzd a fáradtság és a kétségbeesés ellen. Talán nem mindenki fordít hátat neki, talán még akad segítő lélek Sárvárosban.
Niagati kitartóan halad előre, miközben a sáros utcák egyre inkább elnyelik. A küldetése tovább hajtja, még akkor is, ha a világ sötét oldala megpróbálja elnyelni őt.
Niagati hősiesen küzd a fáradtság és a sérülések ellen, ahogy halad előre Sárvárosban. Az utcákon senki sem vesz róla tudomást, ahogy reménytelenül próbálja elérni célját, hogy segítsen az éhező és szenvedő embereknek.
Ahogy a lány tovább botorkál, egy kis csoport megállítja. Kócos hajú férfiak, akiknek a tekintete veszélyt és gyanakvást sugall. Niagati testét ismét elönti a félelem, ahogy érzi, hogy a helyzet egyre rosszabbra fordul. *
– Mit akarsz itt, kis tündér? * kérdezi a legközelebb álló férfi, szemében fenyegető tekintettel.
Niagati nyelve megakad a szájában, de az elszántsága nem hagyja cserben. Gyengén, de határozottan válaszol: *
– Csak segíteni szeretnék. Van nálam némi élelem, amit az itt élő embereknek szeretnék adni.
* A férfiak között néhányan gúnyosan nevetni kezdenek, mások pedig megvetően biccentenek a fejükkel. Niagati szívét megtörik, ahogy rájön, hogy még itt sem talál támogatást és megértést. *
– Kicsit naiv vagy, kis tündér * mondja egy másik férfi cinikusan. * – Mit gondolsz, hogy egy kis étellel megváltoztathatod Sárváros sorsát? Ezt a helyet már rég elnyelte a sötétség.
* Niagati arca megfájdul a keserűségtől, de a remény továbbra is lángol a szívében. Nem hajlandó feladni. *
– Lehet, hogy kicsi a hatásom, de még mindig többet jelent, mint tétlenül állni és nézni, ahogy az emberek szenvednek. * mondja a lány határozottan.
Az egyik férfi kiveri a lány kezéből a kosarat és kegyetlenül felnevet, majd a többiekkel egyetértve megfordulnak, hogy továbbmenjenek. Niagati szemében könnyek csillannak, de még mindig megvan az elszántsága és a kitartása.
A lány tovább folytatja útját, bár testében a fájdalom és a lelkében a csalódottság tombol. Sárvárosban mindenki hátat fordít neki, senki sem akarja elfogadni segítségét. Minden ajtó, amelyhez kopogtat, bezárul előtte. Senki sem hajlandó elfogadni a segítségét vagy hallgatni a szavait.
Niagati egyre mélyebben merül a város sötétjébe. Az utcákon áthaladva megfigyeli a zaklatott arcokat, az emberek szemében rejlő félelmet és gyanakvást. Senki sem kíváncsi rá, senki sem hisz benne.
Az éhség fájdalmasan emlékezteti a lányt testének gyengeségére. Az élelemmaradék, amit magával hozott, szinte elfogyott, és még mindig nem talált olyanokat, akiknek segíthetne. A kiszolgáltatottság érzése kísérti minden lépését.
A következő órákban Niagati vándorol tovább a sötét és veszélyes utcákon. A kimerültség fátyla mind erősebben terjed testén, de még mindig próbál kitartani és tovább küzdeni.
Niagati megáll néhány pillanatra, ahogy meglát egy apró csoportot, amelynek tagjai egy közeli tűz köré gyűltek össze. A fények táncolnak az arcokon, de a lány észreveszi, hogy ezek az emberek nem keresnek társaságot vagy közösséget. Mindegyikük egyedül van, harcolva a saját démonaival.
A lány folytatja útját, a város mélyén egyre inkább elveszve. A testi fájdalom és az elhagyatottság érzése súlyosan nyomja lelkét. Az álmosság lassan eléri őt, de erősen próbálja magát ébren tartani, hogy ne maradjon kiszolgáltatva a veszélynek. De Sárváros sötét oldala erőteljesen uralja a környezetet, és senki sem kínál neki menedéket vagy támogatást.
A lány a kimerültség és a csalódottság határán egy régi épület hűvös árnyékában hajtja le a fejét. Teste megadja magát a fáradtságtól, és lassan átveszi az álom.
Álomvilágba merülve Niagati egy másik valóságban találja magát. Egy gyönyörű, varázslatos erdőben sétál, ahol a virágok ragyognak, és a madarak édes dallamot zengenek. A levegő tiszta és friss, és a csend betölti a környezetet.
A lány megkönnyebbülten lélegzik, ahogy a békés tájban barangol. Az erdő nyugalmat és reményt sugároz számára, eltávolítva a valóság sötét terheit. Itt nincs fájdalom, nincs elutasítás, csak a természet harmóniája.
Aztán, hirtelen egy hang szakítja meg a csendet. Egy fuvolajáték hangjai áradnak a levegőben, melankolikus és varázslatos dallamot szőve a környezetbe. Niagati megfordul, és meglát egy rejtélyes alakot az erdő mélyén.
Egy idős, bölcs tündér jelenik meg a lánynak. Az arca ősz hajszálakkal és bölcsességet sugárzó szemekkel teli. A ruhája gyönyörűen csillogó és tele van varázslattal. Ő az, akit Niagati mindig keresett, egy igazi vezető, aki elfogadja és segíti őt.
Az öreg tündér közelebb lép, és szelíd hangon szól hozzá: "Niagati, te vagy az, aki hozzám jött a legnagyobb erővel és elszántsággal. Látom, hogy Sárvárosban csalódott vagy, de ne feledd, hogy még a legmélyebb sötétségben is megtalálhatod a fényt."
De Niagati nem tud megszabadulni az érzéstől, hogy mindez csak álom. A békés erdő és az öreg tündérülő látomása csak pillanatnyi menekülést nyújt a valóság keménységétől és kegyetlenségétől.
Lassan felébred az álmából, és a régi épület hideg valósága veszi körül. Az elnyűtt falak és a poros padló emlékeztetik rá, hogy még mindig Sárvárosban van.
A lány megdöbben, ahogy az álom szépsége és nyugalma elszáll mellette. Az erdő pillanatai távoli emlékké válnak, ahogy a nyers valóság újra elárasztja.
Niagati hirtelen érzékeli az arcán és testén hagyott fájdalmas sebeket, amelyek az őrök kegyetlen cselekedeteinek a következményei. Az emlékek visszatérnek, és a fájdalom mind erősebben tör rá. Megtört lélekkel a lány szíve tele lesz kétségekkel és reménytelenséggel.
A sáros utcákon átbotorkálva Niagati elhatározza, hogy elindul hazafelé a polgárnegyedbe. A város központja felé veszi az irányt, úgy érzi, hogy már nem talál semmit, amiért itt maradhatna. A csalódottság és az elutasítás terhei súlyosan nehezednek a vállára.
Teste lassan mozog, mintha minden mozdulatában benne lenne a megadás és a bánat. Arcán a sebek véres nyomai emlékeztetik arra, hogy mennyi szörnyűség történt vele. Minden lépés fájdalmas, minden lélegzetvétel nehéz. Megszenvedett testének minden része árulkodik a múlt szörnyűségeiről.
A lány egyre közelebb ér a polgárnegyedhez, amit valaha otthonának érzett. Azonban most a hazatérés gondolata csak még inkább megtöri a lelkét. Elveszítette a hitét abban, hogy a polgárnegyedben találhatna vigaszt, elfogadást vagy bármilyen segítséget.
Niagati sebeit simogatva és könnyeivel küszködve, egy szomorú és fájdalmas döntést hoz. Elhatározza, hogy elhagyja a várost, ahol nem talált más, csak szenvedést és elutasítást. Az otthont, amely már nem az otthona, a biztonságot, amely elveszett.
A lány megtörve lélekben és testben, az egykori polgárnegyed felé tart, de nem érzi többé azt a melegséget és otthont, amit egyszer érzett. Niagati számára nincs más választás, csak tovább küzdeni a maga útján, távol a sötétség városától. Az elkeseredés és a fájdalom minden mozdulatával mélyebben gyökerezik a lelkében, de mégis reménytelenül kutat valami jobb után, ahol megtalálhatja a helyét a világban. *
Ahogy Niagati halad előre a sáros utcákon, egyre inkább érzi a figyelem súlyát. Kétes erkölcsű alakok lesik minden mozdulatát, míg mások gyorsan tovasuhanva szegényes otthonaikba menekülnek. Az utcagyerekek vadul futkosnak körülötte, köpködve és csúfolódva, talán csak azért, mert tündér. Niagati erőt vesz magán, ahogy a kezében tartott kosarat szorítja. Tudja, hogy itt bőven akadnak emberek, akik segítségre szorulnak. Elindul a feketepiac felé.
A feketepiac sötét és zsúfolt. Az eladók hangosan reklámozzák áruikat, miközben a vevők nyugtalanul kotorásznak a portékák között. Az alkohol- és drogárusok szinte hívogatóan mutogatják áruikat, míg a rabszolga- és prostituáltkereskedők álszent mosollyal várják a vevőket. Niagati azonban nem ezt keresi. Ő ételt szeretne venni az embereknek, akik itt küzdenek az életükért.
A lány körültekintően nézelődik a piacon, és végül megtalálja az egyik kis standot, ahol zöldségeket és gyümölcsöket árusítanak. Az eladó egy goromba férfi, aki fél szemmel folyamatosan figyeli a környéket. Niagati közelebb lép hozzá és reménykedve néz rá. *
– Jó napot kívánok, uram. Szeretnék egy kis ételt vásárolni az embereknek, akik itt élnek. * Mondja halkan.
Az eladó lenéző pillantással méregeti a tündérlányt, majd elneveti magát. *
– Te aztán nagyon nagylelkű vagy, kicsike! Ki gondolná, hogy egy tündérlány foglalkozik az ilyesmivel? De minek segítenél az ilyen nyomorultakon? Nem értem. * Mondja gúnyosan az eladó.
Niagati arcán fájdalom és elszántság tükröződik. Nem érti, miért nem fogadják el segítségét. Ő csak szeretne enyhíteni a szenvedésen, még ha csak egy kicsit is. *
– Kérem, uram, ők rászorulnak. Nem kérnék semmit ajándékba, fizetni akarok érte. Kérem, engedjen vásárolni. * Mondja kitartóan Niagati.
Az eladó gúnyosan felnevet, majd megrázza a fejét. *
– Nem hiszem, hogy akadna valaki, aki vásárolna neked. Mégis mire számítasz, kicsike? * Mondja az eladó, majd hátat fordít Niagatinak. A tündérlány magában megremeg. Senki sem akar segíteni neki. Az emberek közönyösek és ellenségesek. De ő nem adja fel. Egyre csak nő az elszántsága, hogy segítsen az embereknek, akiknek mindenük hiányzik. Végül átad 50 aranyat a kereskedőnek néhány cipóért cserébe.
A kenyereket kosarában viszi tovább.Hirtelen egy öregasszony közeledik a lányhoz. Arcán csalódottság és megértés látható. *
– Látom, hogy szeretnél segíteni, kicsi tündér. Sokan nem értik meg, de én igen. * Mondja az asszony.
Niagati meglepetten néz az asszonyra. Örül, hogy végre találkozik valakivel, aki megérti szándékát. *
– Kérem, segítsen nekem. * mondja Niagati hálásan. * – Hol találhatok ételt az embereknek?
Az asszony elmosolyodik és megszólal: *
– Kövess engem, kicsi tündér. Tudom, hogy hol kaphatsz segítséget.
* Niagati izgalommal és reménnyel követi az öregasszonyt a sáros utcákon át. Ahogy mélyebbre hatolnak Sárvárosban, a táj még kegyetlenebb és sötétebb lesz. A falakon firkált szimbólumok és fenyegető üzenetek üdvözlik a járókelőket, miközben a zajok és a zűrzavar egyre fokozódik.
Az öregasszony hirtelen megáll egy sötét sikátorban, és visszafordul Niagati felé. Arcán hirtelen komor kifejezés látható, és a szemeiben valami mély, sötét titok villan fel. *
– Úgy látszik, kicsi tündér, hogy túlságosan naiv vagy ehhez a városhoz * mondja az öregasszony rekedtes hangon. * – Itt senki sem akar valóban segíteni. Mindenki a saját érdekeit követi, és nem törődik másokkal. Bajba kerülsz, ha továbbra is Sárvárosban maradsz.
* Niagati szíve lassan összeszorul, ahogy megérti az öregasszony szavait. A remény, amit eddig érzett, hirtelen elhalványul, és helyét félelem váltja fel.
– De... de miért vezetett ide? * kérdezi tétován a lány. * – Nem akart segíteni?
* Az öregasszony szomorúan mosolyog, majd lassan felemeli a kezét és megérinti Niagati arcát. *
– Nem mindig az az igazi segítség, amit képzelünk * suttogja az öregasszony. * – Az itteni világ más szabályok szerint működik. Légy óvatos, kicsi tündér, mert veszélyben vagy.
* Niagati zavarodottan és elszomorodva néz az öregasszonyra. Az eddigi remény és akaratosság most füstbe ment, és az elbizonytalanodás és a tehetetlenség érzése tölti el. *
– Akkor mit tegyek? * kérdezi Niagati suttogva. *
* Az öregasszony figyelmesen néz rá, majd halkan szól: *
– Talán a legjobb, ha ebből a városból távozol, kicsi tündér. Vigyázz magadra és keress más lehetőségeket, ahol valóban segíthetsz. Ez a hely nem szánakozik az ártatlanokra.
* Niagati lassan bólint, de szíve még mindig nehéz a csalódástól és a fájdalomtól. Lassan elfordul az öregasszonytól, és indul visszafelé a sáros utcákon keresztül, úgy érzi, hogy mindenki figyeli lépteit.
Az utcagyerekek vadul rikácsolva követik, és a szemükben félelmetes ragadozó fény csillan. A lány izgatottan és könnyedén lépked előre, de a megmagyarázhatatlan érzés, hogy valami rossz történik, egyre csak erősödik benne.
Hirtelen egy szűk sikátorban két alak lép elé Niagatinak, akiket meggyűlöl a város, a Sárpénzeseknek nevezett őrök. Arcukon durva vigyor és fenyegető tekintet látszik, miközben előre lépnek a lány felé. *
– Hova hiszed, hogy mész, kis tündér? * morogja az egyik őr. * – Nem vagy itt kívánatos.
* Niagati hátrál egy lépést, és kétségbeesetten próbálja keresni a kivezető utat. *
– Kérem, hagyjanak békén * mondja remegő hangon. * – Nem ártok senkinek, csak szeretnék segíteni.
* Az őrök közül az egyik gúnyosan felnevet, majd hirtelen odalép és megragadja Niagati karját. A lány sikoltani akar, de a hang elakad a torkában. *
– Mit mondtam neked, kis tündér? Itt senki sem akar segítséget * mondja az őr mogorván. *– Most pedig tanítunk neked egy leckét, hogy megtanuld a helyed.
* Az őrök közre zárjak Niagatit, miközben a lány tehetetlenül küzd az elkapás ellen. A szűk sikátorban a sötétség elnyeli a sikolyait, és Sárváros mélyén elszabadul az erőszak és a kegyetlenség. Niagati testét elborítja a félelem és a reménytelenség, miközben a város elnyeli őt, mint annyi más áldozatot, akik megpróbáltak segíteni, de elvesztek a sártengerben.
Sárvárosban a jóságnak és a fénynek nincs helye. Csak a sötét uralkodik, és a tündérlány története veszteségbe fullad.
A lány sikoltása tompán visszhangzik a sáros utcákon, de senki sem jön segítségére. Az őrök durván megragadják Niagati karját, és könyörtelenül taszigálják előre a sötét sikátorban.
Niagati szíve hevesen dobog, és félelem tölti el minden porcikáját. Próbál ellenállni és kiszabadulni az őrök markából, de azok erőteljes fogása alatt tehetetlennek érzi magát. Elkeseredetten próbál segítségért kiáltani, de a szavak elfojtódnak a torokban.
Az őrök végül egy házhoz vezetik Niagatit, és brutálisan a földre taszítják. A lány arcát és testét fájdalom tölti el, miközben az őrök körbeállják, fenyegetőn vigyorogva. *
– Nos, kis tündér, itt leszel a helyed * mormolja az egyik őr alattomosan.
A lány próbál felállni és megszökni, de az őrök előreugranak és újra letartóztatják. Az arcukon düh és öröm keveredik, hiszen élvezik a hatalmukat és a kiszolgáltatottságát.
Niagati rettegve néz körbe a körülötte álló arcokon, de senki sem ad neki segítő kezet. A környező ablakokból és ajtókból csak néma szemlélődők figyelik az eseményeket, de senki sem tesz semmit. Az utcagyerekek örömteli kiáltásokkal és kaján vigyorokkal nézik a látványt, hiszen ők is részei ennek az erőszakos és kegyetlen világnak.
Az őrök egyike megragadja Niagati haját, és durván hátrarántja a fejét. *
– Megtanulod te kis tündér, hogy itt nincs helyed * bömböli az őr. * Most megtanítunk neked egy leckét, hogy soha többé ne próbálkozz ilyen ostobaságokkal.
* Az őrök közül az egyik felrántja a lányt a földről, és brutalitással nekiesik. Niagati arcán és testén sebek keletkeznek, miközben a fájdalom és az elkeseredés könnyeivel küzd.
Bár felesleges volna részletezni az erőszakot, ami a tündérlánnyal történik, elmondhatjuk, hogy Niagati fizikailag és mentálisan megtört az őrök brutalitása miatt. Megfosztják minden méltóságától és emberi jogaitól, kiszolgáltatva a sáros utcák sötét világának kegyetlenségét.
Miután az őrök végeznek vele, Niagati megpróbál talpra állni a romos sikátorban. Teste fájdalmasan remeg, sérülései vérrel folynak, de a lány még mindig őriz némi erőt és akaratot.
Fáradtan és reményvesztetten elindul Sárvárosban, míg a lakosok csak nézik a történteket és közömbösen fordítják el tekintetüket. Senki sem nyújt neki segítő kezet, és a sárosok csak a saját érdekeikre koncentrálnak.
A tündérlány végigsétál a sárgás fényű utca kövezetén, ahol a bűnözők, tolvajok és veszélyes alakok suttogó szavait hallja. Minden lépéssel a sötétség egyre mélyebbre szippantja, és szinte érezhető a veszély az utcákon.
Niagati teste meggyengül, és a lábai alig képesek hordozni. Vérző és megtört, de a küldetése még mindig lángol a szívében. Az éhség és a kimerültség súlya alatt alig képes előre jutni, de egy utolsó maradék erővel folytatja az útját Sárváros veszélyes utcáin át.
Az emberek, akik keresztülhaladnak mellette, inkább elfordulnak és igyekeznek minél távolabb maradni a lánytól. Az arcokon előítélet és gyanakvás tükröződik, és senki sem vállalja fel a felelősséget vagy segítséget ajánl neki. Sárvárosban a bizalom hiánya és a magukra hagyottság érzése uralkodik.
Ahogy a lány botorkál a sáros utcák labirintusában, a sötétség árnyai lassan maguk alá temetik. Minden lépéssel egyre közelebb kerül az elveszettséghez, ahol a fény csak egy távoli emlék marad.
Niagati keze remegve szorítja a kezében lévő kis élelemmaradékot, amit Sárvárosba szánt. Szíve szakadni látszik, mert nem tudja, hogyan fogja segíteni az embereket ebben a kegyetlen és megvetett helyen. De a vágy, hogy valamilyen pozitív változást hozzon, még mindig lobog benne.
Elhatározza, hogy még a remény vesztése előtt megpróbálja eljuttatni az élelmet a rászorulóknak. Az utcákon tovább botorkálva küzd a fáradtság és a kétségbeesés ellen. Talán nem mindenki fordít hátat neki, talán még akad segítő lélek Sárvárosban.
Niagati kitartóan halad előre, miközben a sáros utcák egyre inkább elnyelik. A küldetése tovább hajtja, még akkor is, ha a világ sötét oldala megpróbálja elnyelni őt.
Niagati hősiesen küzd a fáradtság és a sérülések ellen, ahogy halad előre Sárvárosban. Az utcákon senki sem vesz róla tudomást, ahogy reménytelenül próbálja elérni célját, hogy segítsen az éhező és szenvedő embereknek.
Ahogy a lány tovább botorkál, egy kis csoport megállítja. Kócos hajú férfiak, akiknek a tekintete veszélyt és gyanakvást sugall. Niagati testét ismét elönti a félelem, ahogy érzi, hogy a helyzet egyre rosszabbra fordul. *
– Mit akarsz itt, kis tündér? * kérdezi a legközelebb álló férfi, szemében fenyegető tekintettel.
Niagati nyelve megakad a szájában, de az elszántsága nem hagyja cserben. Gyengén, de határozottan válaszol: *
– Csak segíteni szeretnék. Van nálam némi élelem, amit az itt élő embereknek szeretnék adni.
* A férfiak között néhányan gúnyosan nevetni kezdenek, mások pedig megvetően biccentenek a fejükkel. Niagati szívét megtörik, ahogy rájön, hogy még itt sem talál támogatást és megértést. *
– Kicsit naiv vagy, kis tündér * mondja egy másik férfi cinikusan. * – Mit gondolsz, hogy egy kis étellel megváltoztathatod Sárváros sorsát? Ezt a helyet már rég elnyelte a sötétség.
* Niagati arca megfájdul a keserűségtől, de a remény továbbra is lángol a szívében. Nem hajlandó feladni. *
– Lehet, hogy kicsi a hatásom, de még mindig többet jelent, mint tétlenül állni és nézni, ahogy az emberek szenvednek. * mondja a lány határozottan.
Az egyik férfi kiveri a lány kezéből a kosarat és kegyetlenül felnevet, majd a többiekkel egyetértve megfordulnak, hogy továbbmenjenek. Niagati szemében könnyek csillannak, de még mindig megvan az elszántsága és a kitartása.
A lány tovább folytatja útját, bár testében a fájdalom és a lelkében a csalódottság tombol. Sárvárosban mindenki hátat fordít neki, senki sem akarja elfogadni segítségét. Minden ajtó, amelyhez kopogtat, bezárul előtte. Senki sem hajlandó elfogadni a segítségét vagy hallgatni a szavait.
Niagati egyre mélyebben merül a város sötétjébe. Az utcákon áthaladva megfigyeli a zaklatott arcokat, az emberek szemében rejlő félelmet és gyanakvást. Senki sem kíváncsi rá, senki sem hisz benne.
Az éhség fájdalmasan emlékezteti a lányt testének gyengeségére. Az élelemmaradék, amit magával hozott, szinte elfogyott, és még mindig nem talált olyanokat, akiknek segíthetne. A kiszolgáltatottság érzése kísérti minden lépését.
A következő órákban Niagati vándorol tovább a sötét és veszélyes utcákon. A kimerültség fátyla mind erősebben terjed testén, de még mindig próbál kitartani és tovább küzdeni.
Niagati megáll néhány pillanatra, ahogy meglát egy apró csoportot, amelynek tagjai egy közeli tűz köré gyűltek össze. A fények táncolnak az arcokon, de a lány észreveszi, hogy ezek az emberek nem keresnek társaságot vagy közösséget. Mindegyikük egyedül van, harcolva a saját démonaival.
A lány folytatja útját, a város mélyén egyre inkább elveszve. A testi fájdalom és az elhagyatottság érzése súlyosan nyomja lelkét. Az álmosság lassan eléri őt, de erősen próbálja magát ébren tartani, hogy ne maradjon kiszolgáltatva a veszélynek. De Sárváros sötét oldala erőteljesen uralja a környezetet, és senki sem kínál neki menedéket vagy támogatást.
A lány a kimerültség és a csalódottság határán egy régi épület hűvös árnyékában hajtja le a fejét. Teste megadja magát a fáradtságtól, és lassan átveszi az álom.
Álomvilágba merülve Niagati egy másik valóságban találja magát. Egy gyönyörű, varázslatos erdőben sétál, ahol a virágok ragyognak, és a madarak édes dallamot zengenek. A levegő tiszta és friss, és a csend betölti a környezetet.
A lány megkönnyebbülten lélegzik, ahogy a békés tájban barangol. Az erdő nyugalmat és reményt sugároz számára, eltávolítva a valóság sötét terheit. Itt nincs fájdalom, nincs elutasítás, csak a természet harmóniája.
Aztán, hirtelen egy hang szakítja meg a csendet. Egy fuvolajáték hangjai áradnak a levegőben, melankolikus és varázslatos dallamot szőve a környezetbe. Niagati megfordul, és meglát egy rejtélyes alakot az erdő mélyén.
Egy idős, bölcs tündér jelenik meg a lánynak. Az arca ősz hajszálakkal és bölcsességet sugárzó szemekkel teli. A ruhája gyönyörűen csillogó és tele van varázslattal. Ő az, akit Niagati mindig keresett, egy igazi vezető, aki elfogadja és segíti őt.
Az öreg tündér közelebb lép, és szelíd hangon szól hozzá: "Niagati, te vagy az, aki hozzám jött a legnagyobb erővel és elszántsággal. Látom, hogy Sárvárosban csalódott vagy, de ne feledd, hogy még a legmélyebb sötétségben is megtalálhatod a fényt."
De Niagati nem tud megszabadulni az érzéstől, hogy mindez csak álom. A békés erdő és az öreg tündérülő látomása csak pillanatnyi menekülést nyújt a valóság keménységétől és kegyetlenségétől.
Lassan felébred az álmából, és a régi épület hideg valósága veszi körül. Az elnyűtt falak és a poros padló emlékeztetik rá, hogy még mindig Sárvárosban van.
A lány megdöbben, ahogy az álom szépsége és nyugalma elszáll mellette. Az erdő pillanatai távoli emlékké válnak, ahogy a nyers valóság újra elárasztja.
Niagati hirtelen érzékeli az arcán és testén hagyott fájdalmas sebeket, amelyek az őrök kegyetlen cselekedeteinek a következményei. Az emlékek visszatérnek, és a fájdalom mind erősebben tör rá. Megtört lélekkel a lány szíve tele lesz kétségekkel és reménytelenséggel.
A sáros utcákon átbotorkálva Niagati elhatározza, hogy elindul hazafelé a polgárnegyedbe. A város központja felé veszi az irányt, úgy érzi, hogy már nem talál semmit, amiért itt maradhatna. A csalódottság és az elutasítás terhei súlyosan nehezednek a vállára.
Teste lassan mozog, mintha minden mozdulatában benne lenne a megadás és a bánat. Arcán a sebek véres nyomai emlékeztetik arra, hogy mennyi szörnyűség történt vele. Minden lépés fájdalmas, minden lélegzetvétel nehéz. Megszenvedett testének minden része árulkodik a múlt szörnyűségeiről.
A lány egyre közelebb ér a polgárnegyedhez, amit valaha otthonának érzett. Azonban most a hazatérés gondolata csak még inkább megtöri a lelkét. Elveszítette a hitét abban, hogy a polgárnegyedben találhatna vigaszt, elfogadást vagy bármilyen segítséget.
Niagati sebeit simogatva és könnyeivel küszködve, egy szomorú és fájdalmas döntést hoz. Elhatározza, hogy elhagyja a várost, ahol nem talált más, csak szenvedést és elutasítást. Az otthont, amely már nem az otthona, a biztonságot, amely elveszett.
A lány megtörve lélekben és testben, az egykori polgárnegyed felé tart, de nem érzi többé azt a melegséget és otthont, amit egyszer érzett. Niagati számára nincs más választás, csak tovább küzdeni a maga útján, távol a sötétség városától. Az elkeseredés és a fájdalom minden mozdulatával mélyebben gyökerezik a lelkében, de mégis reménytelenül kutat valami jobb után, ahol megtalálhatja a helyét a világban. *
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2023-07-03 14:31:40
Üzenet elküldve: 2023-07-03 14:31:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
// A Király színe elé //
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Kissé összehúzza szemöldökét a hallottakra, de nem teszi szóvá gondolatait. Ő maga sosem lelte különösebben örömét a vérengzésben. Mármint a kínzásban. Jobb szerette a tiszta munkát, de sosem okozott álmatlan éjszakát számára sem mások szenvedése.*
-Azt teszel, amit akarsz velük. *Von vállat a dologra. Nem ellenzi különösebben, ha ilyen törekvések hajtják újdonsült partnerét. Sőt! Annál elrettentőbb lesz számukra az egész, mikor miszlikbe aprítva küldik vissza őket a feladóhoz.* ~Apropó miszlik. Mi a fene az a miszlik, amire aprítódnak?!~
*Nem sokat mereng a dolgon, mert Azryath újabb kérdést intéz felé.*
-Hmm! Fojtogatás. Igen, hogyne. *Látott már ilyet. Mármint hasonló alakot. Vannak, kik felgerjednek a látványtól, ahogy másnak a szeméből elpárolog az élet. És mi kecsegtetne a legjobban ilyesmivel, ha nem a fojtogatás?
Szórakozottan bámul ki egy darabig az ablakon. Roppant mód örülne most valami bódító szernek. Na nem alkoholnak, abból van épp elég a vérében. Sokkal inkább valami könnyítőszer illene e pillanathoz...
Gondolataiból megint csak a vörös posztós leány ugrasztja ki. Összerezzenve fordul felé ismét.*
-Hogy mit? Nos, van még néhány napunk. Aztán szükségem van rád. Itt fogunk várni. Lehet, hogy hosszabb ideig. Ki tudja, mikor jönnek a warg faszok?! Sa'Tereth a megmondója csak. Addig pedig... *Vállat von. Sejti, mibe fog kezdeni a lány, ahogy beáll az éj. Persze a világért sem beszélné le róla. Ő alighanem itt lesz, sőt, talán még egy ágyat is kivesz, már ha akad ilyen. Ha nincs, beszereztet egyet a csapossal. Merthogy ez már a Király törzshelye.*
-Amit akarsz. *Vigyorodik el, majd 100 aranyat helyez az asztalra, egyenesen Azryath, a Novícia elé. *
-Előleg. Tudom, hogy amire te vágysz, az nem az arany, de valamiből meg kell élni, igaz-e? *Istenesen hátba csapkodná a nőt, ha nem tartana attól, hogy az cserébe pengét ránt. Nem fél a vörös köpenyestől, a legkevésbé sem. Pont ilyen alakokat keres. De tudni véli, hol húzódnak e különös kéjvágytól megáldott lelkeknek a határai, ő pedig fölöslegesen nem lépi át őket.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Kissé összehúzza szemöldökét a hallottakra, de nem teszi szóvá gondolatait. Ő maga sosem lelte különösebben örömét a vérengzésben. Mármint a kínzásban. Jobb szerette a tiszta munkát, de sosem okozott álmatlan éjszakát számára sem mások szenvedése.*
-Azt teszel, amit akarsz velük. *Von vállat a dologra. Nem ellenzi különösebben, ha ilyen törekvések hajtják újdonsült partnerét. Sőt! Annál elrettentőbb lesz számukra az egész, mikor miszlikbe aprítva küldik vissza őket a feladóhoz.* ~Apropó miszlik. Mi a fene az a miszlik, amire aprítódnak?!~
*Nem sokat mereng a dolgon, mert Azryath újabb kérdést intéz felé.*
-Hmm! Fojtogatás. Igen, hogyne. *Látott már ilyet. Mármint hasonló alakot. Vannak, kik felgerjednek a látványtól, ahogy másnak a szeméből elpárolog az élet. És mi kecsegtetne a legjobban ilyesmivel, ha nem a fojtogatás?
Szórakozottan bámul ki egy darabig az ablakon. Roppant mód örülne most valami bódító szernek. Na nem alkoholnak, abból van épp elég a vérében. Sokkal inkább valami könnyítőszer illene e pillanathoz...
Gondolataiból megint csak a vörös posztós leány ugrasztja ki. Összerezzenve fordul felé ismét.*
-Hogy mit? Nos, van még néhány napunk. Aztán szükségem van rád. Itt fogunk várni. Lehet, hogy hosszabb ideig. Ki tudja, mikor jönnek a warg faszok?! Sa'Tereth a megmondója csak. Addig pedig... *Vállat von. Sejti, mibe fog kezdeni a lány, ahogy beáll az éj. Persze a világért sem beszélné le róla. Ő alighanem itt lesz, sőt, talán még egy ágyat is kivesz, már ha akad ilyen. Ha nincs, beszereztet egyet a csapossal. Merthogy ez már a Király törzshelye.*
-Amit akarsz. *Vigyorodik el, majd 100 aranyat helyez az asztalra, egyenesen Azryath, a Novícia elé.
*-Előleg. Tudom, hogy amire te vágysz, az nem az arany, de valamiből meg kell élni, igaz-e? *Istenesen hátba csapkodná a nőt, ha nem tartana attól, hogy az cserébe pengét ránt. Nem fél a vörös köpenyestől, a legkevésbé sem. Pont ilyen alakokat keres. De tudni véli, hol húzódnak e különös kéjvágytól megáldott lelkeknek a határai, ő pedig fölöslegesen nem lépi át őket.*
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2023-06-26 09:44:52
Üzenet elküldve: 2023-06-26 09:44:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A Király színe elé //
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
* Izgatottan előredől, hogy minden szavát jól hallja. Talán még levegőt is elfelejt venni. Kerekre tágult szemmel figyel, majd hatalmasat ugrik a csapást követően.
Hosszú másodpercekig emészti a hallotakat, töprengve összehúzott szemöldökökkel. Majd felderül a tekintete és önfeledt tapsikolásba kezd. *
- Ez jó. Ez nagyon jó!
* Arra gondol, hogy milyen szerencse, hogy ilyen rendes, kedves barátra lelt. Szívből elmosolyodik, természetesen a maszk miatt ebből csak a hunyorgó szeme látszik. *
- Ők nem bánhatnak engem, de én bánthatom őket?
* Kérdez vissza roppant komoly arccal aztán. *
- Felszeletelhetem, kibelezhetem?
* Kézzel mutogatja, egészen pontosan mire gondol.
Egészen megnyugszik. Lám, mégis csak boldog élete lesz... Felbámul a felette támaszkodó férfi arcába. Felegyenesedik ültében, mutatóujját feltartva, mint aki szólni kíván. Majd elbámul a feje mellett valahova a távolba, félrebillentett fejjel, mint aki erősen hallgatózik. Ki tudja, vajon éppen a másik személyiségével tárgyal-e vagy a hangokkal a fejében... *
- Jó, de mi van a fojtogatással? Azt lehet?
* Ez igen fontos, mondhatni életbe vágó kérdés. Ha megnyugtató választ kap, óvatosan bólint. *
- Rendben van. Segítek.
* A rá jellemző hátborzongató kis kuncogást hallatja. *
- És most? Mit csináljak?
* Tárja szét a kezeit. *
- Ameddig nem jönnek.
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
* Izgatottan előredől, hogy minden szavát jól hallja. Talán még levegőt is elfelejt venni. Kerekre tágult szemmel figyel, majd hatalmasat ugrik a csapást követően.
Hosszú másodpercekig emészti a hallotakat, töprengve összehúzott szemöldökökkel. Majd felderül a tekintete és önfeledt tapsikolásba kezd. *
- Ez jó. Ez nagyon jó!
* Arra gondol, hogy milyen szerencse, hogy ilyen rendes, kedves barátra lelt. Szívből elmosolyodik, természetesen a maszk miatt ebből csak a hunyorgó szeme látszik. *
- Ők nem bánhatnak engem, de én bánthatom őket?
* Kérdez vissza roppant komoly arccal aztán. *
- Felszeletelhetem, kibelezhetem?
* Kézzel mutogatja, egészen pontosan mire gondol.
Egészen megnyugszik. Lám, mégis csak boldog élete lesz... Felbámul a felette támaszkodó férfi arcába. Felegyenesedik ültében, mutatóujját feltartva, mint aki szólni kíván. Majd elbámul a feje mellett valahova a távolba, félrebillentett fejjel, mint aki erősen hallgatózik. Ki tudja, vajon éppen a másik személyiségével tárgyal-e vagy a hangokkal a fejében... *
- Jó, de mi van a fojtogatással? Azt lehet?
* Ez igen fontos, mondhatni életbe vágó kérdés. Ha megnyugtató választ kap, óvatosan bólint. *
- Rendben van. Segítek.
* A rá jellemző hátborzongató kis kuncogást hallatja. *
- És most? Mit csináljak?
* Tárja szét a kezeit. *
- Ameddig nem jönnek.
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2023-06-24 19:22:49
Üzenet elküldve: 2023-06-24 19:22:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
// A Király színe elé //
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Faarccal bámulja a vörös posztóba bújt nőt. Nem szól közbe, csak üveges szemekkel mered. Nem az első gyilkos, akit elé sodor az élet, s alighanem nem is az utolsó. De a bolondok között még befutó lehet.*
-Mondom, mi van. *Dohogja, miután végighallgatta a rapszodikus értekezést.*
-Idejönnek majd. Alighanem így lesz. *Fontoskodva kulcsolja össze kezeit az asztalon.*
-Hagytam nekik üzenetet. Szóval. Idejönnek. Én pedig megölöm azokat, amelyikek idejönnek! Letépem a fejüket és átdobom a túloldalra! Basszameg! *Ököllel csap az asztalra, hogy az csak úgy rezzen.*
-Idejönnek a warg faszok a Király földjére, de vissza már nem térnek. Érted?! Megöljük őket. Úgy megöljük őket, hogy a következő tíz esztendőben meg sem fogják közelíteni Sárvárost. Ez az első lépés. És te segítesz benne. Megegyeztünk?
*Felugrik ültéből, hogy kezeivel az asztalra támaszkodva pillantson le a nőre. Itt ő ajánlhat csak üzletet. Elvégre ő a Király.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Faarccal bámulja a vörös posztóba bújt nőt. Nem szól közbe, csak üveges szemekkel mered. Nem az első gyilkos, akit elé sodor az élet, s alighanem nem is az utolsó. De a bolondok között még befutó lehet.*
-Mondom, mi van. *Dohogja, miután végighallgatta a rapszodikus értekezést.*
-Idejönnek majd. Alighanem így lesz. *Fontoskodva kulcsolja össze kezeit az asztalon.*
-Hagytam nekik üzenetet. Szóval. Idejönnek. Én pedig megölöm azokat, amelyikek idejönnek! Letépem a fejüket és átdobom a túloldalra! Basszameg! *Ököllel csap az asztalra, hogy az csak úgy rezzen.*
-Idejönnek a warg faszok a Király földjére, de vissza már nem térnek. Érted?! Megöljük őket. Úgy megöljük őket, hogy a következő tíz esztendőben meg sem fogják közelíteni Sárvárost. Ez az első lépés. És te segítesz benne. Megegyeztünk?
*Felugrik ültéből, hogy kezeivel az asztalra támaszkodva pillantson le a nőre. Itt ő ajánlhat csak üzletet. Elvégre ő a Király.*
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2023-06-22 14:43:33
Üzenet elküldve: 2023-06-22 14:43:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A Király színe elé //
* Válaszadás helyett kibámul az törött ablakon. Ködös szemmel, tűnődve elmélkedik félhangosan. *
- Lement a nap.
* Ismét elvihogja magát, majd ujjait játékosan végigsétáltatja az asztal peremén. *
- Ha?
* Kérdezi félrebillentett fejjel, mint akinek most esik le, hogy kérdeztek tőle valamit. *
- Semmi, semmi, semmi. Az égvilágon. Király.
* Ízlelgeti a szót, majd barátságosnak szánt gesztussal ráhunyorog. Inkább lesz ijesztő a hatás, de sebaj. *
- Körözés alatt vagyok. De nem szeretnék meghalni, nem, nem, nem bizony.
* Dalolássza vidáman. *
- Lehet, hogy bántottam egy-két férfit az utóbbi időben.
* Susogja, bár talán hallhatott is a szétkarmolt, szétvagdosott emberekről. Külön figyelt rá, hogy biztosan megtalálják őket. *
- De a Királyt sosem bántanám, nem-nem. Ha segít, hogy elkerüljem a büntetést. Segít?
* Egyedül nincs sok esélye. Előbb vagy utóbb, a Városi Őrség keze ide is elér, és akkor kipucolják a romokat. Akkor nem folytathatja szórakoztató kis játékait az éj leple alatt. *
- Cserébe megteszek dolgokat.
* Elbájolóan cicceg, miközben az ujjával integet. *
- Dolgokat, amikbe nem halok bele. Ez fontos. Megegyeztünk?
* Válaszadás helyett kibámul az törött ablakon. Ködös szemmel, tűnődve elmélkedik félhangosan. *
- Lement a nap.
* Ismét elvihogja magát, majd ujjait játékosan végigsétáltatja az asztal peremén. *
- Ha?
* Kérdezi félrebillentett fejjel, mint akinek most esik le, hogy kérdeztek tőle valamit. *
- Semmi, semmi, semmi. Az égvilágon. Király.
* Ízlelgeti a szót, majd barátságosnak szánt gesztussal ráhunyorog. Inkább lesz ijesztő a hatás, de sebaj. *
- Körözés alatt vagyok. De nem szeretnék meghalni, nem, nem, nem bizony.
* Dalolássza vidáman. *
- Lehet, hogy bántottam egy-két férfit az utóbbi időben.
* Susogja, bár talán hallhatott is a szétkarmolt, szétvagdosott emberekről. Külön figyelt rá, hogy biztosan megtalálják őket. *
- De a Királyt sosem bántanám, nem-nem. Ha segít, hogy elkerüljem a büntetést. Segít?
* Egyedül nincs sok esélye. Előbb vagy utóbb, a Városi Őrség keze ide is elér, és akkor kipucolják a romokat. Akkor nem folytathatja szórakoztató kis játékait az éj leple alatt. *
- Cserébe megteszek dolgokat.
* Elbájolóan cicceg, miközben az ujjával integet. *
- Dolgokat, amikbe nem halok bele. Ez fontos. Megegyeztünk?
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2023-06-22 12:31:09
Üzenet elküldve: 2023-06-22 12:31:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
// A Király színe elé //
*Mereng. Nem a jövőn, nem a holnapon. Leginkább a múlton. Meg kell hagyni, vajmi kevés dologra emlékszik a Visszatérés előttről. Dereng azonban egy emlék... Bölény és a feketemágus Artheniorba jött a lázadás hírére. Ám se hírük, se hamvuk. Vaszív is eltűnt valahol a Szántóföldek közelében. Jelek ezek. Jelek, amiket ő nem tud megfejteni.*
-Höhh! *Nyúl a csatabárd után felocsúdva, s nem sok híja, hogy meg is lendítse a fegyvert. Üveges szemekkel nézi, ahogy a nő leülepszik a székre, nem moccan még. A szavakra végül lassan elvigyorodik, majd biccentve helyezkedik vissza. Szemmel láthatóan nincs minden rendben az újdonsült vendéggel, de ez őt a legkevésbé sem zavarja. Épp ellenkezőleg. Ez a tényállás az, mi megnyugtatja. Minél veszélyesebb és beszámíthatatlanabb társakra van szüksége. Olyanokra, akik keveset kérdeznek, ám annál többet cselekszenek.*
-Miféle problémád? Hmm? *Fordul be végül az asztalnak, megtámasztva combján a csatabárdot.*
-A Király azért van, hogy megoldja a nép problémáit! Nem igaz? *Nagy hangon szól, s szét is pillant a krimóban, hátha akad kihívója. Végül azonban csak visszavándorol a vörös posztót viselő nőre.*
-Na, halljam.
*Mereng. Nem a jövőn, nem a holnapon. Leginkább a múlton. Meg kell hagyni, vajmi kevés dologra emlékszik a Visszatérés előttről. Dereng azonban egy emlék... Bölény és a feketemágus Artheniorba jött a lázadás hírére. Ám se hírük, se hamvuk. Vaszív is eltűnt valahol a Szántóföldek közelében. Jelek ezek. Jelek, amiket ő nem tud megfejteni.*
-Höhh! *Nyúl a csatabárd után felocsúdva, s nem sok híja, hogy meg is lendítse a fegyvert. Üveges szemekkel nézi, ahogy a nő leülepszik a székre, nem moccan még. A szavakra végül lassan elvigyorodik, majd biccentve helyezkedik vissza. Szemmel láthatóan nincs minden rendben az újdonsült vendéggel, de ez őt a legkevésbé sem zavarja. Épp ellenkezőleg. Ez a tényállás az, mi megnyugtatja. Minél veszélyesebb és beszámíthatatlanabb társakra van szüksége. Olyanokra, akik keveset kérdeznek, ám annál többet cselekszenek.*
-Miféle problémád? Hmm? *Fordul be végül az asztalnak, megtámasztva combján a csatabárdot.*
-A Király azért van, hogy megoldja a nép problémáit! Nem igaz? *Nagy hangon szól, s szét is pillant a krimóban, hátha akad kihívója. Végül azonban csak visszavándorol a vörös posztót viselő nőre.*
-Na, halljam.
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2023-06-17 22:56:32
Üzenet elküldve: 2023-06-17 22:56:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A Király színe elé //
* A nő zavart arccal felbámul az égboltra. Nemsokára lemegy a nap. Idegesen reszkető kézzel tolja be a csehó korhadó ajtaját. Az arca nagy részét takaró maszkját huzigálja feljebb. Szemei sötét karikákkal övezettek, beesettek, mint aki hisszú ideje nem aludt igazán.
Hatalmas kockázatott vállalt, hogy ilyen kései órán egyáltalán kimerészkedett. Csontjai szinte sajognak az éjszaka ígéretétől.
Azt beszélik itt van az, aki Királynak nevezi magát, ezen a lepratelepen és embereket keres az oldalára. Ott sem lenne rosszabb, mint máshol. Talán valaki végre hasznát veszi és célt ad a számára.
Vállait behúzva, fejét lehajtva somfordál beljebb, szorosan a fal mellett. Halkan zihálva a pulthoz lép és kapkodó suttogással kérdez a keresett személy felől. Az egyik asztal felé bök a pultos, majd sietve távozik hátulra.
Apró, szapora léptekkel odasiet. Habozva megtorpan, majd finonam megkocogtatja a férfi vállát. *
- Elnézést? Te vagy... akit Királynak szólítanak?
* A látóterébe lép, majd aggodalmasan tördelni kezdi a kezeit, hogy most hogyan tovább. Összerezzen egy hangosabb zajtól, majd bátorságát összeszedve leereszkedik egy szék legszélére. *
- Úgy tudom embereket toboroz. Nekem nincs hová mennem, bármit megteszek és...
* Reszkető, vibráló lélegzetet vesz, majd lehunyja a szemét egy hosszú pillanatra. Az egész arckifejezése átrendeződik, homloka kisimul, ajka hideg és cinikus mosolyra kunkorodik. Amikor felpillant, zöld szemeibe borostyánsárga vegyül. Tekintete üres, halott, lázas fénnyel csillog. Ijesztő kuncogás szökik ki az ajkán, majd egy villanás alatt újra az ijedt arc néz vissza rá. Nagyot nyel. *
- Van egy ilyen... kis problémám...
* A nő zavart arccal felbámul az égboltra. Nemsokára lemegy a nap. Idegesen reszkető kézzel tolja be a csehó korhadó ajtaját. Az arca nagy részét takaró maszkját huzigálja feljebb. Szemei sötét karikákkal övezettek, beesettek, mint aki hisszú ideje nem aludt igazán.
Hatalmas kockázatott vállalt, hogy ilyen kései órán egyáltalán kimerészkedett. Csontjai szinte sajognak az éjszaka ígéretétől.
Azt beszélik itt van az, aki Királynak nevezi magát, ezen a lepratelepen és embereket keres az oldalára. Ott sem lenne rosszabb, mint máshol. Talán valaki végre hasznát veszi és célt ad a számára.
Vállait behúzva, fejét lehajtva somfordál beljebb, szorosan a fal mellett. Halkan zihálva a pulthoz lép és kapkodó suttogással kérdez a keresett személy felől. Az egyik asztal felé bök a pultos, majd sietve távozik hátulra.
Apró, szapora léptekkel odasiet. Habozva megtorpan, majd finonam megkocogtatja a férfi vállát. *
- Elnézést? Te vagy... akit Királynak szólítanak?
* A látóterébe lép, majd aggodalmasan tördelni kezdi a kezeit, hogy most hogyan tovább. Összerezzen egy hangosabb zajtól, majd bátorságát összeszedve leereszkedik egy szék legszélére. *
- Úgy tudom embereket toboroz. Nekem nincs hová mennem, bármit megteszek és...
* Reszkető, vibráló lélegzetet vesz, majd lehunyja a szemét egy hosszú pillanatra. Az egész arckifejezése átrendeződik, homloka kisimul, ajka hideg és cinikus mosolyra kunkorodik. Amikor felpillant, zöld szemeibe borostyánsárga vegyül. Tekintete üres, halott, lázas fénnyel csillog. Ijesztő kuncogás szökik ki az ajkán, majd egy villanás alatt újra az ijedt arc néz vissza rá. Nagyot nyel. *
- Van egy ilyen... kis problémám...
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2023-06-16 21:59:54
Üzenet elküldve: 2023-06-16 21:59:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Egy ideig szorongatja és forgatja a körözési listát, majd nagyot horkant és begyűri kabátjába. Nincs ideje ezzel foglalkozni. Tisztában van vele, hogy Sa'Tereth halhatatlanná tette, porba fingó városőröktől sosem tartana.*
-Király, király, király, király. *Dudorássza serényen, gyilkos pillantást vetve minden elhaladóra maga mellett. Jobb, ha nyitva tartja a szemét. Na nem a késektől és a fejvadászoktól tart. Keresi a lehetőségeket. Nem sajnálja, hogy elhagyta a bandát, amit éppen csak, hogy összeverbuvált. A gazemberek is csak olyanok, mint a fehérnépek; mindig jön újabb.
Betér hát abba a krimóba, ahol félholtra verték az ipsét és leülepszik egy asztalnak látszó valami mellé. Jóval kihaltabb a hely, mint legutoljára. Talán ittjártuk keltett némi riadalmat a népek körében. Bárhogy is álljon a helyzet, a Király most itt van.*
-Most én vagyok itt! *Erősíti meg ezt a tényállást maga is, mire kifordulnak páran még az ivóból.*
-Adj egy sört, tökfilkó. A Király ma is arannyal fizet! *Azzal az asztalra csapja a 10 aranyat. Arcához emeli a koszos korsót, majd akkorát húz a habos sörből, hogy csak úgy csepeg a szakálláról.* -Mondjátok meg Sárváros legfőbb szarhordóinak, hogy itt tudnak szót váltani a Királlyal. *Rivall rá két sihederre, akik eddig nem tágítottak az asztaltól.* -GYERÜNK!
*Egy ideig szorongatja és forgatja a körözési listát, majd nagyot horkant és begyűri kabátjába. Nincs ideje ezzel foglalkozni. Tisztában van vele, hogy Sa'Tereth halhatatlanná tette, porba fingó városőröktől sosem tartana.*
-Király, király, király, király. *Dudorássza serényen, gyilkos pillantást vetve minden elhaladóra maga mellett. Jobb, ha nyitva tartja a szemét. Na nem a késektől és a fejvadászoktól tart. Keresi a lehetőségeket. Nem sajnálja, hogy elhagyta a bandát, amit éppen csak, hogy összeverbuvált. A gazemberek is csak olyanok, mint a fehérnépek; mindig jön újabb.
Betér hát abba a krimóba, ahol félholtra verték az ipsét és leülepszik egy asztalnak látszó valami mellé. Jóval kihaltabb a hely, mint legutoljára. Talán ittjártuk keltett némi riadalmat a népek körében. Bárhogy is álljon a helyzet, a Király most itt van.*
-Most én vagyok itt! *Erősíti meg ezt a tényállást maga is, mire kifordulnak páran még az ivóból.*
-Adj egy sört, tökfilkó. A Király ma is arannyal fizet! *Azzal az asztalra csapja a 10 aranyat.
Arcához emeli a koszos korsót, majd akkorát húz a habos sörből, hogy csak úgy csepeg a szakálláról.* -Mondjátok meg Sárváros legfőbb szarhordóinak, hogy itt tudnak szót váltani a Királlyal. *Rivall rá két sihederre, akik eddig nem tágítottak az asztaltól.* -GYERÜNK!1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 347-366