//Arany a sárban//
//A fogadóban//
*Froggnak csak arcizma rezdül. Láthatóan hamar összerakta a képet; ezek itt őérte jöttek. Túl sok replikára nem is jut ideje a felé intézett szavakra, mert egy söröskorsó repül felé Ettvallder részéről, ezzel alighanem egy kisebb mennyiségű sört is loccsantva Jenari nyakába.
Repül a nehéz korsó, s ha nem is Frogg fején áll meg, az egyik fogdmeg fülét bizony eltalálja vele.*
-A kurva fajtádat! *Dörzsöli meg a baltás a korsó által érintett területet, ujjai közül pedig vér serken.
Az előhúzott pengékre hasonló válasz érkezik; egyedül Frogg hátrál néhány lépést, s noha keze tőrének nyelén, de láthatóan rábízza a feladatot harcosaira.*
-Kétszáz arany mindegyikért! Öljétek le őket! *Rivall rá az embereire, s nem is kell túl sokat noszogatni őket. Még az eddig háttérbe húzódó törpe is előugrik, kezei között pedig épp egy számszeríjat készül felhúzni.
A hármas akcióba lendül. A baltás férfi, kinek füléből ömlik a vér egyenesen a hozzá legközelebbi Jenari felé indul. Néhány lépés, s a magasba emelt balta lendül is. Elég ügyetlen mozdulattal méghozzá, Jenarinak elég csupán könnyeden kitérnie előle. A férfi hátralép, s tartva a támadástól méricskéli a lányt guvadó szemekkel.*
-Támadj csak, te lotyó! *Még a nyelvét is kiölti vigyorogva, talán épp ellensúlyozni próbálva iménti, szerencsétlen momentumát.
A lándzsás férfi Ettvalldert veszi célba. Két keze keményen markolja a szálfegyvert, s kihasználva annak hosszát szúr Ettvallder gyomra felé. Az elf azonban ha nem is könnyen, de kardjával reflexből háríthatja az ütést.*
-Még elmehetsz, félvér! *Ellenfele jelentőségteljesen pillant az ajtó felé, miközben a lándzsát még mindig Ettvallder felé szegezve oldalaz.
A rövidkardos eközben a félvér mellett álló Larderert célozza meg, s villámgyorsan felé is lendül. Szemmel láthatóan testi erejét óhajtja kihasználni, ám a szőkeség könnyűszerrel kitér előle, hogy pengéjét nyakmagasságba emelve, büszkén szegje fel állát.*
-Te is odamész, ahová a nemeseket küldtétek, söpredék. *Sziszegi, miközben fenyegetően a rövidkardos férfi felé lép.*
//Az utcán//
*Virion Dongnor mellé húzódik, míg amaz a távcsövével bíbelődik. A férfi túl sok eredményre nem jut; mivel a látcső személyeket és mozgó objektumokat nem mutat, ugyanazt a képet kapja, mint eddig.
Körülöttük közben erősödik a káosz; kézikocsin vagy a kezeiben, de a sárvárosiak mentik, mi menthető. Szerencséjükre mindenkinek nagyobb baja van annál, minthogy velük foglalatoskodjon, így nyugodtan tevékenykedhetnek.
A kocsis és az őr vitája halkulni látszik; úgy tűnik, végül megegyezésre jutottak. Amennyiben Dongnor még a látcsövébe bámul, Viron oldalba böki. A kocsis rövidesen a szekér alá mászik, feltehetően azért, hogy megjavítsa a kordét. Eközben az őr feltépi a ponyvát a szekéren, s elkezdi ledobálni róla a holmit. Különböző, szépen faragott székeket, asztalokat, könnyebb bútorokat. Néhány pillanat múlva az is kiderül, miért: Egy fegyvertelen férfi érkezik az udvar irányából, kezében pedig nehéz zsák. Aprócska szakadás villódzik oldalán; a zsák biztosan arannyal van teli. A férfi térül-fordul, alighanem új zsákért indul.
Néhány pillanattal később a ház ura, is megjelenik. Rögtön felismerhetik Krossniakot. Az ork valóban hatalmas. Oldalán láncos buzogány lóg, kezében pedig két, az iméntihez hasonló zsákot cipel. Testén acélból edzett páncél. Szemmel láthatóan tajtékzik.*
-JAVÍTSD MEG AZT A SZART, VAGY KITAPOSOM A BELED, TE FÉREG! *Ordítja el magát, a kocsis pedig összerezzenve kapcsol nagyobb tempóra. Egyértelműen aranyat pakolnak a szekérre, mit aztán megpróbálnak majd mielőbb továbbgörgetni. Eközben egy aprócska, szoknyás ork leányka tántorog ki a kapun. Krossniak felemeli a földről, majd kedvesen jobbjába ülteti.*
-Az arany. *Sziszegi Virion, tekintetét le sem véve a szekérről.*
-Ha meglovasítjuk, gazdagok lehetünk. Örök életünkre bánhatjuk, ha nem próbáljuk meg. *Pillant egyenként társaira. E cselekedet valóban jóval több arannyal kecsegtet, mintha a városőrök instrukcióit követik.*