Arthenior - Sárváros
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 366. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
352. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2024-11-29 16:44:34
Üzenet elküldve: 2024-11-29 16:44:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vér és magány//
*A sűrűn lakott Polgárnegyed utcáin túl elterülő Romváros tényleg egészen kellemes hely ahhoz, hogy megnyugtassa magát. A romokban van valami bájos, és a tény, hogy szinte egy lélek sem jár még szimpatikusabbá teszi a helyet a feketeség számára. Nem is akar másokkal találkozni. Most épp megint elege van mindenkiből.
Csak céltalanul bandukol, és bámészkodik. Nem keres semmit, és nem is érdekli, hogy mit talál, de mi mást csinálhatna így, újra otthontalanul? Azt már megtanulta, hogyan kell őrök mellett természetes módon elhaladni, így a végtelen mélynek tűnő meredély felett átívelő hidat őrző városőrökkel szemben is beveti az új tudását. Csak megy, mint akinek pont arra van dolga, megy, mintha a világ leghétköznapibb dolga volna, hogy ő arra jár.
A híd túloldalán sártenger fogadja. Itt már akadnak mások is, több szekér mellett is elhalad, és néhány munkáson is végignéz, akik épp serényen a dolgukat végzik.*
~Házakat építenek…?~ *Ilyen az ő szerencséje. Pont oda kellett keverednie, ahol új otthonokat építenek, melyekből egészen biztosan nem lesz az övé egyik sem, soha. Az alapok méretéből ítélve nem is házak lesznek ezek, hanem paloták azok számára, akik ebben az igazságtalan rendszerben kisajátították az összes vagyont. Sárból várat építenek, akinek pedig nem jut, azokat majd ők maguk dobják a sárba.*
~Hát ez egyszerűen csodálatos…~ *Már nem is tetszik neki ez a hely, de azért tesz néhány kört, és meg is érdeklődi, hogy mi folyik itt pontosan. Nem tévedett. Arthenior-ban új lakónegyed épül, és azt is megtudja, hogy négyezer arany fejében már előre meg is lehet vásárolni a telkeket.*
~Négyezer arany, hát persze… A jó édes anyátoknak van annyi, meg annak, aki a csizmátok talpát nyalja négykézláb a lábaitok elé borulva…~
*Csak még dühösebb lesz, nem volt jó ötlet a séta. Hátat is fordít a kedves idegennek, aki elárulta, hogy egy egész vagyont kell fizetni egy otthonért. Köszönés nélkül faképnél hagyja, és távozik. Marad a fogadó, az egyetlen fogadó, amit még ismer a városban, a Pegazus. Talán onnan nem dobják ki az elkövetkezendő pár napban.*
*A sűrűn lakott Polgárnegyed utcáin túl elterülő Romváros tényleg egészen kellemes hely ahhoz, hogy megnyugtassa magát. A romokban van valami bájos, és a tény, hogy szinte egy lélek sem jár még szimpatikusabbá teszi a helyet a feketeség számára. Nem is akar másokkal találkozni. Most épp megint elege van mindenkiből.
Csak céltalanul bandukol, és bámészkodik. Nem keres semmit, és nem is érdekli, hogy mit talál, de mi mást csinálhatna így, újra otthontalanul? Azt már megtanulta, hogyan kell őrök mellett természetes módon elhaladni, így a végtelen mélynek tűnő meredély felett átívelő hidat őrző városőrökkel szemben is beveti az új tudását. Csak megy, mint akinek pont arra van dolga, megy, mintha a világ leghétköznapibb dolga volna, hogy ő arra jár.
A híd túloldalán sártenger fogadja. Itt már akadnak mások is, több szekér mellett is elhalad, és néhány munkáson is végignéz, akik épp serényen a dolgukat végzik.*
~Házakat építenek…?~ *Ilyen az ő szerencséje. Pont oda kellett keverednie, ahol új otthonokat építenek, melyekből egészen biztosan nem lesz az övé egyik sem, soha. Az alapok méretéből ítélve nem is házak lesznek ezek, hanem paloták azok számára, akik ebben az igazságtalan rendszerben kisajátították az összes vagyont. Sárból várat építenek, akinek pedig nem jut, azokat majd ők maguk dobják a sárba.*
~Hát ez egyszerűen csodálatos…~ *Már nem is tetszik neki ez a hely, de azért tesz néhány kört, és meg is érdeklődi, hogy mi folyik itt pontosan. Nem tévedett. Arthenior-ban új lakónegyed épül, és azt is megtudja, hogy négyezer arany fejében már előre meg is lehet vásárolni a telkeket.*
~Négyezer arany, hát persze… A jó édes anyátoknak van annyi, meg annak, aki a csizmátok talpát nyalja négykézláb a lábaitok elé borulva…~
*Csak még dühösebb lesz, nem volt jó ötlet a séta. Hátat is fordít a kedves idegennek, aki elárulta, hogy egy egész vagyont kell fizetni egy otthonért. Köszönés nélkül faképnél hagyja, és távozik. Marad a fogadó, az egyetlen fogadó, amit még ismer a városban, a Pegazus. Talán onnan nem dobják ki az elkövetkezendő pár napban.*
351. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2024-10-29 17:07:14
Üzenet elküldve: 2024-10-29 17:07:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 415
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 415
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
*Piactéri kitérője olyan eredménnyel zárult, amire előre nem is számított, azonban igencsak fellelkesítette. Eddig is tudta, hogy a fekete bájital ritkaság, még ha ő maga nem is kívánja semmire se használni. De ez felidézte benne a régi szép időket, amikor még pontosan efféle ritkaságokra vadásztak és azokat adták tovább szép haszonnal. Bár az is igaz, hogy most éppen nem kért érdemi pénzt a bájitalokért (mármint, érdemi profitot), de néha egy üzlet értékét nem profitban mérik.
Ezen felbuzdulva rögtön visszatér az épülő gazdag negyedbe, és felkeresi azt a munkást, akitől már korábban is tudott ilyen bájitalokat venni. Kellő érdektelenség színlelése mellett sikerül most is viszonylag kedvező áron beszereznie pár üvegcsével, majd elégedetten útra kel, haza. Most már tényleg ideje megszabadulni a sártól, ami még mindig uralja e földet.*
Ezen felbuzdulva rögtön visszatér az épülő gazdag negyedbe, és felkeresi azt a munkást, akitől már korábban is tudott ilyen bájitalokat venni. Kellő érdektelenség színlelése mellett sikerül most is viszonylag kedvező áron beszereznie pár üvegcsével, majd elégedetten útra kel, haza. Most már tényleg ideje megszabadulni a sártól, ami még mindig uralja e földet.*
350. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2024-10-21 19:54:06
Üzenet elküldve: 2024-10-21 19:54:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 415
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 415
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Terepszemlén//
*Ahogy végigkaptat a munkálatoktól nyüzsgő telkek mellett, odasomfordál mellé egy munkás. Azonnal látszik rajta, hogy valami zavaros ügylettel próbálja megkörnyékezni a számára ismeretlen, de öltözete alapján vagyonos férfit.
Orthus már éppen továbbvezetné a lovát, amikor a férfi kiböki: fekete bájitalai lennének, eladók.*
- Ugyan már, honnan lenne magának olyanja?
*kérdi Orthus hitetlenkedve, de - bár nem mutatja - felkeltette a figyelmét az ajánlat.
Aztán ahogy meghallgatja az ismeretlen történetét, úgy nyer az számára egyre több értelmet. Megtudja, hogy ez a munkás és társai egy rakás koszlott viskót számoltak fel, még mielőtt azokon kialakították a telkeket. És hogy ezekben a viskókban, kalyibákban akadt olykor értékesnek tűnő portéka is. Ezt követően a melós egy hosszabb melléktörténetbe kezd arról, hogy az unokaöccse tehetséget mutat az alkímia iránt és hogy talán fényes jövő áll majd előtte, de ezt is megéri végighallgatni. Innen derül ki ugyanis, hogy miként ismerte fel "hősünk" mire is bukkant, és hogy nagy bölcsen ezeket a fiolákat mind begyűjtötte magának.
Szó szót követ, némi alkudozás következik, majd Orthus követi a férfit arra a helyre, ahol amaz a saját holmijait őrzi, míg végül Orthus szegényebb lesz nem csekély pénzzel, de gazdagabb 10 üvegcse fekete bájitallal. És egy értékes kapcsolattal, mert most már tudja: ettől a fickótól később is tud majd ilyet venni.
Ennek tudatában több, mint elégedetten távozik a Csonthídon át.*
*Ahogy végigkaptat a munkálatoktól nyüzsgő telkek mellett, odasomfordál mellé egy munkás. Azonnal látszik rajta, hogy valami zavaros ügylettel próbálja megkörnyékezni a számára ismeretlen, de öltözete alapján vagyonos férfit.
Orthus már éppen továbbvezetné a lovát, amikor a férfi kiböki: fekete bájitalai lennének, eladók.*
- Ugyan már, honnan lenne magának olyanja?
*kérdi Orthus hitetlenkedve, de - bár nem mutatja - felkeltette a figyelmét az ajánlat.
Aztán ahogy meghallgatja az ismeretlen történetét, úgy nyer az számára egyre több értelmet. Megtudja, hogy ez a munkás és társai egy rakás koszlott viskót számoltak fel, még mielőtt azokon kialakították a telkeket. És hogy ezekben a viskókban, kalyibákban akadt olykor értékesnek tűnő portéka is. Ezt követően a melós egy hosszabb melléktörténetbe kezd arról, hogy az unokaöccse tehetséget mutat az alkímia iránt és hogy talán fényes jövő áll majd előtte, de ezt is megéri végighallgatni. Innen derül ki ugyanis, hogy miként ismerte fel "hősünk" mire is bukkant, és hogy nagy bölcsen ezeket a fiolákat mind begyűjtötte magának.
Szó szót követ, némi alkudozás következik, majd Orthus követi a férfit arra a helyre, ahol amaz a saját holmijait őrzi, míg végül Orthus szegényebb lesz nem csekély pénzzel, de gazdagabb 10 üvegcse fekete bájitallal. És egy értékes kapcsolattal, mert most már tudja: ettől a fickótól később is tud majd ilyet venni.
Ennek tudatában több, mint elégedetten távozik a Csonthídon át.*
349. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2024-10-12 17:27:08
Üzenet elküldve: 2024-10-12 17:27:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 415
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 415
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Terepszemlén//
*Annak ellenére, hogy gondolatai többsége e negyed körül forog, Orthus Mortimer még nem járt a Csonthídon túl. Ha belegondol, soha életében. Hiszen fiatalabb korában még nem is volt se Meredély, se Csonthíd. Amióta pedig van, azóta esze ágában se volt a Sárvárosba menni. Valahol érthető. Ugyanakkor, amióta már Sárváros sincs, azóta nem fordult meg erre egyáltalán. Pedig igazán illett volna, ha már egyszer ő is felelősséget vállalt az új negyedért valamilyen szinten.
Bérelt lova nyergében kaptat át a forgalmas hídon, próbálva távol maradni annak szélétől. Ilyen magasból a Meredély még feneketlenebbnek tűnik, szinte be akarja szippantani az embert. Igyekszik hát középen haladni, de olykor mégis meg kell tennie, hogy félrehúzódjon, mivel itt munkások járnak-kelnek, megrakott szekerek hozzák az építőanyagot. Azért mégiscsak megkönnyebbül, amikor végre átér a túloldalra.
Egyelőre nem sokat mutat az épülő negyed, legalábbis a legtöbbeknek, akik nem látták a tervrajzokat. Orthus azonban igen, így tökéletesen tisztában van azzal, melyik utak alapjait ássák ki éppen. Izgalmas belegondolni, hogy nemsokára megkezdődik a kövezés, majd a telkek beépítése, végül pedig a parkosítás.*
*Annak ellenére, hogy gondolatai többsége e negyed körül forog, Orthus Mortimer még nem járt a Csonthídon túl. Ha belegondol, soha életében. Hiszen fiatalabb korában még nem is volt se Meredély, se Csonthíd. Amióta pedig van, azóta esze ágában se volt a Sárvárosba menni. Valahol érthető. Ugyanakkor, amióta már Sárváros sincs, azóta nem fordult meg erre egyáltalán. Pedig igazán illett volna, ha már egyszer ő is felelősséget vállalt az új negyedért valamilyen szinten.
Bérelt lova nyergében kaptat át a forgalmas hídon, próbálva távol maradni annak szélétől. Ilyen magasból a Meredély még feneketlenebbnek tűnik, szinte be akarja szippantani az embert. Igyekszik hát középen haladni, de olykor mégis meg kell tennie, hogy félrehúzódjon, mivel itt munkások járnak-kelnek, megrakott szekerek hozzák az építőanyagot. Azért mégiscsak megkönnyebbül, amikor végre átér a túloldalra.
Egyelőre nem sokat mutat az épülő negyed, legalábbis a legtöbbeknek, akik nem látták a tervrajzokat. Orthus azonban igen, így tökéletesen tisztában van azzal, melyik utak alapjait ássák ki éppen. Izgalmas belegondolni, hogy nemsokára megkezdődik a kövezés, majd a telkek beépítése, végül pedig a parkosítás.*
348. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2024-04-08 17:17:59
Üzenet elküldve: 2024-04-08 17:17:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Távozás//
*Leia és Ryënn nem igazán tud dűlőre jutni. Bár jó elfoglaltságnak ígérkezett, hogy rablási kísérletet tegyen, Ryjënn - akármilyen furcsa is lehet ez személyiségéből adódóan - belátja, hogy a dulakodásnak nincs értelme. Mondhatni teljesen felesleges. Még az is megfordul a fejében, hogy azért távozás előtt a másik karjába döfi a tőrjét, csak hogy ne Leiáé legyen az utolsó "szó", de végül ettől az elképzeléstől is eláll. Különben is, jobban teszi, ha innét most távozik, ugyanis a helyzet igencsak kedvezőtlenné vált. Jól lehet, a városrész eddig sem volt mondható olyan helynek, ahol kiszámítható, mi fog történni a következő pár percben. Ryjënntől egyébként nem áll távol a vérontás sem, de ezúttal nem bocsátkozna mások dolgába. Leginkább azért nem, mert saját bőrét jobban félti. Így hát sebesen indul el kifelé a negyedből, bár ez nem túl könnyű feladat. Apró termete ellenére még így is elkapják a nyakát időnként, de ezeket az alakokat egy jól irányzott tőr döféssel gyengíti meg és rázza le magáról.*
*Leia és Ryënn nem igazán tud dűlőre jutni. Bár jó elfoglaltságnak ígérkezett, hogy rablási kísérletet tegyen, Ryjënn - akármilyen furcsa is lehet ez személyiségéből adódóan - belátja, hogy a dulakodásnak nincs értelme. Mondhatni teljesen felesleges. Még az is megfordul a fejében, hogy azért távozás előtt a másik karjába döfi a tőrjét, csak hogy ne Leiáé legyen az utolsó "szó", de végül ettől az elképzeléstől is eláll. Különben is, jobban teszi, ha innét most távozik, ugyanis a helyzet igencsak kedvezőtlenné vált. Jól lehet, a városrész eddig sem volt mondható olyan helynek, ahol kiszámítható, mi fog történni a következő pár percben. Ryjënntől egyébként nem áll távol a vérontás sem, de ezúttal nem bocsátkozna mások dolgába. Leginkább azért nem, mert saját bőrét jobban félti. Így hát sebesen indul el kifelé a negyedből, bár ez nem túl könnyű feladat. Apró termete ellenére még így is elkapják a nyakát időnként, de ezeket az alakokat egy jól irányzott tőr döféssel gyengíti meg és rázza le magáról.*
347. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2024-03-17 20:44:09
Üzenet elküldve: 2024-03-17 20:44:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Arany a sárban//
//Sárvár//
*Kisebb nehézségek árán, de átvonszolják az erősen vérző Jenarit a sáncok túloldalára. Szerencséjükre a falakon ténykedő ellenség jobban elvan foglalva a kapun betüremkedő városőrökkel, mint a menekülőkkel.
A lőtávolságon kívül felhúzott, kopottfehér felcsersátor szélesen húzódik. Szükség is van a helyre; legalább két tucat városőr fekszik már ott. Kettő felcser épp egy elroncsolódott lábat igyekszik lefűrészelni a bejárat mellett egy eszméletlen harcosról.*
-Fektessék ide! *Egy elnyűtt ábrázatú leány mutat egy szabad faágyra, s bök Jenarira. Amennyiben így tesznek, csak eztán fordul Larderer felé türelmetlenül.*
-Azt a sátor előtt majd ellátják. *Biccent a szőkeség karja felé. Hamar ki is tessékelik őket, így kénytelen-kelletlen, de magára kell hagyniuk Jenarit odabenn.
Miközben Larderer törött kezét kötözik a sátor előtt ténykedő gyógyítók, egy tagbaszakadt férfi lép oda a párosukhoz.*
-Mit keresnek itt? *A parancsnok az, aki homlokráncolva közelít hozzájuk. A férfi látszólag sértetlen, a páncélja ugyanannyira mentes mindenféle mocsoktól, mint a Kaszárnyában, mikor kiadta útjukat. Tekintete az Ettvallder oldalán lógó fejre kúszik.*
-Látom, megtették. A Kaszárnyában fel tudják venni érte a zsoldot. Itt nincs már keresnivalójuk. *Sárvár felé kúszik tekintete, melynek falai közül egyre tompábban és elkeseredetten szűrődik ki a csatazaj.*
-Szép munka. *Szól még szárazon.* -De most tűnjenek el innét.
//Arany a sárban//
//Az utcán//
*Míg a férfi "begyűjti a bizonyítékot", a sokaság is apadni kezd körülöttük. Olybá tűnik, aki akarta, már elhagyta e helyet. Egy-két mozdulatlan test hever csak a mocsok és a szemét között az utcán. A beállt csend még kellemetlenebbé teszi a Virion által végzett művelet hangját füleiknek.*
-Hmm? *Szólal meg a kérdésre Dongnor, miközben magasba emeli az ork fejét, hogy szemügyre vehesse.*
-Persze. *Mindenféle finomkodás nélkül tépi ki a kést a megcsonkított test karjából, hogy aztán a férfi felé nyújtsa szabad kezével.*
-Rohadt egy dög. *Felegyenesedik. Maga is körbekémlel, csakhogy aztán megkeresse tekintetével Dongnort.*
-Tűnjünk el innen. És... Köszönöm. *Utóbbit már a tündér fel intézi. Láthatóan mehetnékje van - egy perccel sem óhajt több időt eltölteni itt.*
//Sárvár//
*Kisebb nehézségek árán, de átvonszolják az erősen vérző Jenarit a sáncok túloldalára. Szerencséjükre a falakon ténykedő ellenség jobban elvan foglalva a kapun betüremkedő városőrökkel, mint a menekülőkkel.
A lőtávolságon kívül felhúzott, kopottfehér felcsersátor szélesen húzódik. Szükség is van a helyre; legalább két tucat városőr fekszik már ott. Kettő felcser épp egy elroncsolódott lábat igyekszik lefűrészelni a bejárat mellett egy eszméletlen harcosról.*
-Fektessék ide! *Egy elnyűtt ábrázatú leány mutat egy szabad faágyra, s bök Jenarira. Amennyiben így tesznek, csak eztán fordul Larderer felé türelmetlenül.*
-Azt a sátor előtt majd ellátják. *Biccent a szőkeség karja felé. Hamar ki is tessékelik őket, így kénytelen-kelletlen, de magára kell hagyniuk Jenarit odabenn.
Miközben Larderer törött kezét kötözik a sátor előtt ténykedő gyógyítók, egy tagbaszakadt férfi lép oda a párosukhoz.*
-Mit keresnek itt? *A parancsnok az, aki homlokráncolva közelít hozzájuk. A férfi látszólag sértetlen, a páncélja ugyanannyira mentes mindenféle mocsoktól, mint a Kaszárnyában, mikor kiadta útjukat. Tekintete az Ettvallder oldalán lógó fejre kúszik.*
-Látom, megtették. A Kaszárnyában fel tudják venni érte a zsoldot. Itt nincs már keresnivalójuk. *Sárvár felé kúszik tekintete, melynek falai közül egyre tompábban és elkeseredetten szűrődik ki a csatazaj.*
-Szép munka. *Szól még szárazon.* -De most tűnjenek el innét.
//Arany a sárban//
//Az utcán//
*Míg a férfi "begyűjti a bizonyítékot", a sokaság is apadni kezd körülöttük. Olybá tűnik, aki akarta, már elhagyta e helyet. Egy-két mozdulatlan test hever csak a mocsok és a szemét között az utcán. A beállt csend még kellemetlenebbé teszi a Virion által végzett művelet hangját füleiknek.*
-Hmm? *Szólal meg a kérdésre Dongnor, miközben magasba emeli az ork fejét, hogy szemügyre vehesse.*
-Persze. *Mindenféle finomkodás nélkül tépi ki a kést a megcsonkított test karjából, hogy aztán a férfi felé nyújtsa szabad kezével.*
-Rohadt egy dög. *Felegyenesedik. Maga is körbekémlel, csakhogy aztán megkeresse tekintetével Dongnort.*
-Tűnjünk el innen. És... Köszönöm. *Utóbbit már a tündér fel intézi. Láthatóan mehetnékje van - egy perccel sem óhajt több időt eltölteni itt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 347-366