//Temetetlen múlt//
- Sajnálom. De talán a mai éjszaka már kellemesebb lesz! *jegyzi meg bizakodóan, ahogy visszafordul az ablaktól. Fogalma sincs, hol fogják tölteni a mai estét, de reméli, hogy valami nyugodtabb és kényelmesebb helyen. ~Remélem, estére már hazamehetünk!~ sóhajt fel magában, hisz már nagyon szeretné újra látni Tiziot, ám egyelőre igyekszik félretenni az ilyen irányú gondolatait, hiszen Ephemiával fontosabb feladatok várnak most rájuk*
- Remélem, abban a fogadóban megtudunk majd valamit! *mosolyodik el kissé a lány lelkesedését látva, ahogy megszületik a terv és mindketten indulásra készen állnak fel a székükről*
- Talán hazaküldethetnénk a köpenyt is valakivel... *jegyzi meg, hisz úgy látja, a lány nehéz szívvel hagyná hátra a ruhadarabot. ~Ha már levelet lehet küldeni valakivel, miért ne lehetne kabátot is?~ érvel magában, de Ephemiára bízza, mihez kezd végül az említett ruhadarabbal*
- Nagyon csinos vagy bennük. Igazán jól állnak. Mindenben gyönyörűen nézel ki. *jegyzi meg egy bátorító mosollyal, hátha ezzel sikerül kis önbizalmat öntenie a lányba, mielőtt elhagynák biztonságos menedéküket*
- Rendben. *biccent aprót a levelet illető megjegyzésre* Nem lesz gond. *suttogja halkan Ephemiának, ahogy már az utcán sétálnak. Nem hitte, hogy valaha is ezt fogja mondani, de bizony Artheniornak vannak rosszabb részei is, mint a Szegénynegyed. Úgy gondolta, már mindent látott, ami a nyomort és a szegénységet illeti, de ez a környék még neki is sok. Míg fél szemmel továbbra is az utcákat és a járókelőket szemléli, valami gyanús vagy hirtelen cselekedet után kutatva, igyekszik közben Ephemián is rajta tartani a tekintetét, vajon a lány bírja-e még a sétájukat. Biztos benne, ha őt ennyire megviselik a látottak, akkor a lány számára még inkább megrázó lehet, amit itt tapasztalnak. ~Bizony, ilyesmit nem látni a Gazdagnegyedben... ~sóhajt fel magában, ahogy haladnak a híd felé*
- Már mindjárt ott vagyunk... és úgy látom, magunkban, szerinted? *jegyzi meg halkan menet közben, feszült figyelemmel várva a választ, vajon a lány kiszúrta-e esetleg, hogy valaki követi őket. Ezen túlmenően azonban nem kezdeményez beszélgetést, hacsak Ephemia nem kérdezne valamit, és csak akkor szólal meg újra, mikor már a híd közelében vannak*
- Jól vagy? Át tudsz menni? *kérdezi halkan a lánytól, mielőtt átkelnének. Fogalma sincs róla, Ephemiát mennyire viselték meg a történtek, vagy mennyire kísértik a tegnapi nap emlékei, főleg a hídon lezajlott események, de reméli, Dak halálának helyszíne nem fogja túlságosan felkavarni őt*
- Hamarosan már biztonságosabb környéken leszünk! *próbálkozik meg egy biztató mosollyal, majd remélve, hogy Ephemia is készen áll rá, határozott léptekkel halad vele a Romváros felé, hogy végre tényleg maguk mögött hagyják ezt a helyet.*