Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 13 (241. - 260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1432-1451
260. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-14 23:15:27
Üzenet elküldve: 2018-02-14 23:15:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Siel nem a kardját készítené, hanem az egész testőri gárdát! Apáink pedig biztosan jót beszélgetnének arról, milyen módszerekkel lehet megduplázni a vagyonod úgy, hogy még tisztességesnek is tűnjön.
*Vidám, gyöngyöző kacaj szökik ki belőle. Pár órája még csak elképzelni sem tudta, hogy azok után amik történtek ma még képes lesz így nevetni, egyáltalán mosolyogni. És mégis, most elfelejtődni látszik minden gond így, egymás karjaiban heverve a sötét szobában, hova csak halványan szűrődik be a bársonyfüggönyön keresztül a gyenge holdvilág.
Mikor említi, hogy fel is akaszthatják, Nairada nem nevet vele. Még csak viccnek is rossz, főleg, hogy akár még meg is történhet.
Teljesen oldalra fordul, hogy a szemébe tudjon nézni. Végigsimít aggódó arcán, majd gyengéden, szerelemesen megcsókolja.*
- Ha nem sikerül felbontani a szerződést, akkor sem lesz semmi. *Feleli suttogva. Arca komoly, ugyanakkor tekintete egészen mást sugároz. Kételyt, félelmet.* Az csak egy papír, Aleimord, amit bárki megszerezhet magának. Nem számít!
*Vonásai egészen megenyhülnek, ajka halvány mosolyra húzódik.*
- Ha te is úgy akarod, attól még ideköltözhetek, élhetünk úgy, ahogy terveztük. Minden este lehetne ilyen, gondolj csak bele! *Egészen fellelkesül a gondolatra, lassacskán kezd megint visszatérni a bájos, gondtalan Nairada.* Az pedig egy cseppet sem érdekel, miről beszélnek majd, és miknek fognak titulálni emiatt! Igazán hidegen hagy.
*Persze tudja, mekkora érvágás ez most Aleimordnak. Elvenni egy vagyontalan közrendűt, ráadásul mikor Nairadával ketten tervezgették, hogy majd hogy és mint lesz, mikor ő is lecseréli nevét Sayquevesre.*
- Nem kételkedem benned! Nincs miért.
*Feleli szinte alig hallhatóan suttogva.
Az ezt követőket csendben hallgatja végig, nem is igazán tudja mit mondhatna. Egészen az utoljára elhangzó kérdésig, mikor is felkapja a fejét, és először csak mereven bámul Aleimord szemébe, majd édesen elmosolyodik. Nem is gondolná az elf, hogy még a mindig magabiztos főnemesi sarj is lehet néha bizonytalan…
Nai kissé felkönyököl, és játékosan ráncolva a szemöldökét néz a férfira.*
- Szerinted engedtem volna, hogy az ujjamra húzd ezt, ha „nem” lenne a válaszom?
*Halkan felnevetve gördül fölébe, hogy aztán nyaka köré fonja karajit és elvesszen ajkai ízében.*
- Siel nem a kardját készítené, hanem az egész testőri gárdát! Apáink pedig biztosan jót beszélgetnének arról, milyen módszerekkel lehet megduplázni a vagyonod úgy, hogy még tisztességesnek is tűnjön.
*Vidám, gyöngyöző kacaj szökik ki belőle. Pár órája még csak elképzelni sem tudta, hogy azok után amik történtek ma még képes lesz így nevetni, egyáltalán mosolyogni. És mégis, most elfelejtődni látszik minden gond így, egymás karjaiban heverve a sötét szobában, hova csak halványan szűrődik be a bársonyfüggönyön keresztül a gyenge holdvilág.
Mikor említi, hogy fel is akaszthatják, Nairada nem nevet vele. Még csak viccnek is rossz, főleg, hogy akár még meg is történhet.
Teljesen oldalra fordul, hogy a szemébe tudjon nézni. Végigsimít aggódó arcán, majd gyengéden, szerelemesen megcsókolja.*
- Ha nem sikerül felbontani a szerződést, akkor sem lesz semmi. *Feleli suttogva. Arca komoly, ugyanakkor tekintete egészen mást sugároz. Kételyt, félelmet.* Az csak egy papír, Aleimord, amit bárki megszerezhet magának. Nem számít!
*Vonásai egészen megenyhülnek, ajka halvány mosolyra húzódik.*
- Ha te is úgy akarod, attól még ideköltözhetek, élhetünk úgy, ahogy terveztük. Minden este lehetne ilyen, gondolj csak bele! *Egészen fellelkesül a gondolatra, lassacskán kezd megint visszatérni a bájos, gondtalan Nairada.* Az pedig egy cseppet sem érdekel, miről beszélnek majd, és miknek fognak titulálni emiatt! Igazán hidegen hagy.
*Persze tudja, mekkora érvágás ez most Aleimordnak. Elvenni egy vagyontalan közrendűt, ráadásul mikor Nairadával ketten tervezgették, hogy majd hogy és mint lesz, mikor ő is lecseréli nevét Sayquevesre.*
- Nem kételkedem benned! Nincs miért.
*Feleli szinte alig hallhatóan suttogva.
Az ezt követőket csendben hallgatja végig, nem is igazán tudja mit mondhatna. Egészen az utoljára elhangzó kérdésig, mikor is felkapja a fejét, és először csak mereven bámul Aleimord szemébe, majd édesen elmosolyodik. Nem is gondolná az elf, hogy még a mindig magabiztos főnemesi sarj is lehet néha bizonytalan…
Nai kissé felkönyököl, és játékosan ráncolva a szemöldökét néz a férfira.*
- Szerinted engedtem volna, hogy az ujjamra húzd ezt, ha „nem” lenne a válaszom?
*Halkan felnevetve gördül fölébe, hogy aztán nyaka köré fonja karajit és elvesszen ajkai ízében.*
259. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-14 22:56:57
Üzenet elküldve: 2018-02-14 22:56:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Várakozás//
*Darehnar felvetésére bólint, és segít is neki a tündért egy kanapéra fektetni. Nem egy debella óriásról van szó, úgyhogy ketten biztosan megoldják - akár éledezik Vokattä, akár nem. Utána azért odaadja az embernek a neki szánt pohár vizet, a másikat a kezében tartja, arra várva, hogy a maradékkal is próbálja magához téríteni, vagy odaadhatja neki, hogy megigya.
Szegény, azért sajnálja. A kint zajlott jelenet kettesben is elég fájdalmas lett volna, hát még az akaratlan szem- és fültanúk hallatán. Hónapok teltek el azóta, hogy az ő és a mélységi útjai végleg elváltak egymástól, de azt az űrt, és a fájdalmat még érzi tompa, meg nem szűnő lüktetéssel. Mintha egy második szívverés lenne, vagy inkább annak tökéletes ellentéte.
Mennyire hiányzik neki Kharasshi, még mindig, pedig már belátta, túl sok a különbség kettejük között, túlságosan más világból származnak, hogy bármi jó kisülhessen ebből. A megannyi nehézség, amikkel meg kellett küzdeniük ékes bizonyítéka volt ennek. Pedig voltak csodaszép pillanataik is, talán kevés, de igazi kincsként őrzi azokat. Egy-egy gyengéd, törődő, gondoskodó érintés, a vicces csipkelődés, ahogy együtt kilovagoltak az erdőbe, vagy amikor együtt nevelték a kölyök csahost. Ezek az emlékek egyszerre melegséggel teli és melankolikus mosolyt csalnak a lány arcára, ahogy a messzeségbe pillant. Illetve nem is annyira a messzeségbe. Hiszen a Szegénynegyed nincs messze, csak el kellene mennie a templomkerthez közelebb eső szélére, elmenni a kis lakig, és ott lenne.
Nem, nem lehet. Bármennyire is belebújna a hím ölelésébe, bármennyire is hallaná a mufurc megjegyzéseit, bármennyire is elolvadna egy csókjától, nem teheti. Nem tépheti fel a régi sebeket, nem kavarhatja fel megint az életét. Meg kell hagynia az esélyt, hogy tovább léphessen, hogy amit az elf makacs ragaszkodása, naiv álomképe lerombolt, azt újjáépíthesse. Ha fájdalmas is, de engednie kell. Így talán legalább a hímnek sikerült az életét normális mederbe visszaterelnie.
Ugyanakkor belül retteg is attól, hogy mi várná annál a kis laknál. Nem a haragos szavaktól, nem a hideg fogadtatástól, hiszen a mélységi megmondta, ha Artheniorban jár, a rőt hajú elf mindig szívesen látott vendég lesz. De mi van, ha tényleg tovább lépett már? Hiszen az is hamar bebizonyosodott, hogy saját népe körében azért meglehetősen könnyen lelt volna asszonyra, és ismeretségük kezdetét, majd későbbi szakaszát is megnehezítette kapcsolatukat egy kormos nőstény. De nem, akár újrakezdett mindent a hím, nem mehet oda, nem teheti ezt meg vele. A távolság eleve olajként szítja benne a sóvárgást, de az önnön maga kiszabta tiltás még jobban táplálja a lángokat.
Lassan emelkednek karjai, de még időben erőt vesz magán, és végül csak egymásba fonja őket maga előtt.
Csak most merül fel benne, hogy esetleg már nincs is a városban, hanem elment, hogy megkeresse azt a nőstényt, és a gyermeket. Ha így van, szívből kívánja, hogy találja meg őket. Vagy egyáltalán bármibe is fogott, a legjobbakat szeretné. Tudja, látta, hogy a hím nem egy szörnyeteg, épp ezért annál többet érdemel, mint amit egy csacska elf lányka adni tudna.
Hangtalan sóhajjal fordul vissza Darenhar felé.*
- És Ön mivel foglalkozik? *Tesz fel egy általános kérdést, hogy ne mélyüljön el annyira az a kínos csend, és hogy őt se nyeljék el ezek a keserédes érzelmek és emlékek.*
*Darehnar felvetésére bólint, és segít is neki a tündért egy kanapéra fektetni. Nem egy debella óriásról van szó, úgyhogy ketten biztosan megoldják - akár éledezik Vokattä, akár nem. Utána azért odaadja az embernek a neki szánt pohár vizet, a másikat a kezében tartja, arra várva, hogy a maradékkal is próbálja magához téríteni, vagy odaadhatja neki, hogy megigya.
Szegény, azért sajnálja. A kint zajlott jelenet kettesben is elég fájdalmas lett volna, hát még az akaratlan szem- és fültanúk hallatán. Hónapok teltek el azóta, hogy az ő és a mélységi útjai végleg elváltak egymástól, de azt az űrt, és a fájdalmat még érzi tompa, meg nem szűnő lüktetéssel. Mintha egy második szívverés lenne, vagy inkább annak tökéletes ellentéte.
Mennyire hiányzik neki Kharasshi, még mindig, pedig már belátta, túl sok a különbség kettejük között, túlságosan más világból származnak, hogy bármi jó kisülhessen ebből. A megannyi nehézség, amikkel meg kellett küzdeniük ékes bizonyítéka volt ennek. Pedig voltak csodaszép pillanataik is, talán kevés, de igazi kincsként őrzi azokat. Egy-egy gyengéd, törődő, gondoskodó érintés, a vicces csipkelődés, ahogy együtt kilovagoltak az erdőbe, vagy amikor együtt nevelték a kölyök csahost. Ezek az emlékek egyszerre melegséggel teli és melankolikus mosolyt csalnak a lány arcára, ahogy a messzeségbe pillant. Illetve nem is annyira a messzeségbe. Hiszen a Szegénynegyed nincs messze, csak el kellene mennie a templomkerthez közelebb eső szélére, elmenni a kis lakig, és ott lenne.
Nem, nem lehet. Bármennyire is belebújna a hím ölelésébe, bármennyire is hallaná a mufurc megjegyzéseit, bármennyire is elolvadna egy csókjától, nem teheti. Nem tépheti fel a régi sebeket, nem kavarhatja fel megint az életét. Meg kell hagynia az esélyt, hogy tovább léphessen, hogy amit az elf makacs ragaszkodása, naiv álomképe lerombolt, azt újjáépíthesse. Ha fájdalmas is, de engednie kell. Így talán legalább a hímnek sikerült az életét normális mederbe visszaterelnie.
Ugyanakkor belül retteg is attól, hogy mi várná annál a kis laknál. Nem a haragos szavaktól, nem a hideg fogadtatástól, hiszen a mélységi megmondta, ha Artheniorban jár, a rőt hajú elf mindig szívesen látott vendég lesz. De mi van, ha tényleg tovább lépett már? Hiszen az is hamar bebizonyosodott, hogy saját népe körében azért meglehetősen könnyen lelt volna asszonyra, és ismeretségük kezdetét, majd későbbi szakaszát is megnehezítette kapcsolatukat egy kormos nőstény. De nem, akár újrakezdett mindent a hím, nem mehet oda, nem teheti ezt meg vele. A távolság eleve olajként szítja benne a sóvárgást, de az önnön maga kiszabta tiltás még jobban táplálja a lángokat.
Lassan emelkednek karjai, de még időben erőt vesz magán, és végül csak egymásba fonja őket maga előtt.
Csak most merül fel benne, hogy esetleg már nincs is a városban, hanem elment, hogy megkeresse azt a nőstényt, és a gyermeket. Ha így van, szívből kívánja, hogy találja meg őket. Vagy egyáltalán bármibe is fogott, a legjobbakat szeretné. Tudja, látta, hogy a hím nem egy szörnyeteg, épp ezért annál többet érdemel, mint amit egy csacska elf lányka adni tudna.
Hangtalan sóhajjal fordul vissza Darenhar felé.*
- És Ön mivel foglalkozik? *Tesz fel egy általános kérdést, hogy ne mélyüljön el annyira az a kínos csend, és hogy őt se nyeljék el ezek a keserédes érzelmek és emlékek.*
258. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-14 22:01:31
Üzenet elküldve: 2018-02-14 22:01:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Minden testrésze egyszerre rándul össze a vágytól, érzi, hogy a vér a fejébe szökik. Pár másodpercig önkívületi állapotba esik, majd bizsergő testtel esik le az ágyra kedvese mellé. Mind a két kezével érte nyúl, hogy ajkaikat egymáshoz érinthesse, és nyelveik cifra, nemesi táncot járhassanak.
Végül a takaró finom, puha ölelésében, egymás karjaiba felejtkezve rejtőznek el a kegyetlen világ elől.*
- Siel már készítené a kardját.
*Halkan felnevet kedvese jövőképén.*
- Az apáink biztosan jól kijönnének.
~Bár az enyém úgysem jönne el. Kitagadott.~
*Magához húzza a lány kezét, majd a gyűrűre pillant, és a rajta lévő mintára. Főnix*
- Ha nem sikerül majd megtörnünk a házasságot a barátnőddel lehet, hogy felakasztanak. Törvényszegésért. Mert lefizettem a főnemeseket.
*Halkan elneveti magát, de belül mást érez.*
~Vagy én akasztom fel magamat.~
*Teljesen más a gyűrűt a dobozkában látni, mint a kedvese ujján. Finom csókot lehet a kecses kézfejre.*
- Mi lesz, ha nem sikerül?
*Kérdezi suttogva.*
- Ha a húgomat visszakapom, de azzal a nővel kell leélnem az életemet, akit nem is szeretek?
*Ritán ilyen érzelmes, de most csak ketten vannak, ő és Nairada. Ha minden jól megy, vele fogja leélni az életét, miért ne lehetne teljesen őszinte?*
- Ha bármikor kételkednél bennem, a gyűrűről majd eszedbe jutok.
*Nem véletlenül választotta ezt a darabot. A főnix, a tűz... Aleimord mindig is tűzmágus akart lenni, és a lelke, az érzelmei is a felcsapó lángokéhoz hasonlítanak.*
- Tudod, igazad volt, mikor találkoztunk, és érdekházasságot ajánlottam a fél óra üzleti megbeszélés után.
*Pár pillanatot vár, mielőtt megszólalna. Sosem mondott még ilyesmit a lánynak, nem érzi azt a lelki stabilitást, amit beleneveltek a főnemes szülei.*
- Nem lehet olyannal leélni az életünket, akit nem szeretünk.
*Ezt most saját kézből tapasztalja meg. El kell vennie Natyt, hogy visszakapja a húgát, de szinte beleőrül a tudatba, hogy utána vele kell megöregednie. Az elf élet hosszú, és így még hosszabb. Még csak nem is ismeri azt a nőt, egyszer sem beszélgettek el.*
- Leélnéd velem az életedet?
*Minden testrésze egyszerre rándul össze a vágytól, érzi, hogy a vér a fejébe szökik. Pár másodpercig önkívületi állapotba esik, majd bizsergő testtel esik le az ágyra kedvese mellé. Mind a két kezével érte nyúl, hogy ajkaikat egymáshoz érinthesse, és nyelveik cifra, nemesi táncot járhassanak.
Végül a takaró finom, puha ölelésében, egymás karjaiba felejtkezve rejtőznek el a kegyetlen világ elől.*
- Siel már készítené a kardját.
*Halkan felnevet kedvese jövőképén.*
- Az apáink biztosan jól kijönnének.
~Bár az enyém úgysem jönne el. Kitagadott.~
*Magához húzza a lány kezét, majd a gyűrűre pillant, és a rajta lévő mintára. Főnix*
- Ha nem sikerül majd megtörnünk a házasságot a barátnőddel lehet, hogy felakasztanak. Törvényszegésért. Mert lefizettem a főnemeseket.
*Halkan elneveti magát, de belül mást érez.*
~Vagy én akasztom fel magamat.~
*Teljesen más a gyűrűt a dobozkában látni, mint a kedvese ujján. Finom csókot lehet a kecses kézfejre.*
- Mi lesz, ha nem sikerül?
*Kérdezi suttogva.*
- Ha a húgomat visszakapom, de azzal a nővel kell leélnem az életemet, akit nem is szeretek?
*Ritán ilyen érzelmes, de most csak ketten vannak, ő és Nairada. Ha minden jól megy, vele fogja leélni az életét, miért ne lehetne teljesen őszinte?*
- Ha bármikor kételkednél bennem, a gyűrűről majd eszedbe jutok.
*Nem véletlenül választotta ezt a darabot. A főnix, a tűz... Aleimord mindig is tűzmágus akart lenni, és a lelke, az érzelmei is a felcsapó lángokéhoz hasonlítanak.*
- Tudod, igazad volt, mikor találkoztunk, és érdekházasságot ajánlottam a fél óra üzleti megbeszélés után.
*Pár pillanatot vár, mielőtt megszólalna. Sosem mondott még ilyesmit a lánynak, nem érzi azt a lelki stabilitást, amit beleneveltek a főnemes szülei.*
- Nem lehet olyannal leélni az életünket, akit nem szeretünk.
*Ezt most saját kézből tapasztalja meg. El kell vennie Natyt, hogy visszakapja a húgát, de szinte beleőrül a tudatba, hogy utána vele kell megöregednie. Az elf élet hosszú, és így még hosszabb. Még csak nem is ismeri azt a nőt, egyszer sem beszélgettek el.*
- Leélnéd velem az életedet?
257. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-14 21:54:52
Üzenet elküldve: 2018-02-14 21:54:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Várakozás//
*Míg az elf vissza nem tér a két pohár vízzel, hátrafordul, hogy a elmerengjen a falon lévő képeken. Teljesen belefeledkezik, még nem nagyon volt szerencséje ennyi eredeti, és ennyire értékes festményekhez. Annyira belefeledkezik, hogy még a tompa puffanásra sem figyel fel. Csak akkor fordul meg, mikor hallja a másik lépteit.*
- Hát ezzel meg mi lett?
*Gyorsan ő is odamegy, és leguggol a tündérhez. Igazából azon gondolkodik, hogy meginná azt a pohár vizet, mert elég szomjas, de hát mégsem lenne túl udvarias ebben a helyzetben kényelmesen iszogatni.*
~Kár.~
- Dehogy fogok! Na de tegyük fel arra a kanapéra, ne a földön feküdjön már szerencsétlen!
*Míg az elf vissza nem tér a két pohár vízzel, hátrafordul, hogy a elmerengjen a falon lévő képeken. Teljesen belefeledkezik, még nem nagyon volt szerencséje ennyi eredeti, és ennyire értékes festményekhez. Annyira belefeledkezik, hogy még a tompa puffanásra sem figyel fel. Csak akkor fordul meg, mikor hallja a másik lépteit.*
- Hát ezzel meg mi lett?
*Gyorsan ő is odamegy, és leguggol a tündérhez. Igazából azon gondolkodik, hogy meginná azt a pohár vizet, mert elég szomjas, de hát mégsem lenne túl udvarias ebben a helyzetben kényelmesen iszogatni.*
~Kár.~
- Dehogy fogok! Na de tegyük fel arra a kanapéra, ne a földön feküdjön már szerencsétlen!
256. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-14 20:09:19
Üzenet elküldve: 2018-02-14 20:09:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A forró, együtt töltött percek után magukra húzza a takarót, fejét pedig Aleimord mellkasára hajtja. Úgy fészkelődik, hogy a férfi ölelő karja fogja körbe őt védelmezően, elvégre mostantól apjáról ez a feladat áthárul majd rá, bár ha jól sejti, ez inkább ok örömre mindkettejük részéről. Nairadáéról biztosan.
Az ujján csillogó főnixes jegygyűrűre pillant, szája pedig széles mosolyra húzódik. Még csak most kezdi igazán felfogni, hogy pár órával ezelőtt valóban menyasszony lett.
Kicsit feljebb csúszik, hogy gyengéd csókot lehelhessen Aleimord ajkára.*
- Tudod mi jutott eszembe? Képzeld csak el a jelenetet, mikor ott lesz majd egyszerre a ceremónián a te apád, az enyém és Siel. *Halkan felnevet.* Nem tudom eldönteni, melyik a rosszabb. De mint tudjuk, a közös érdekek összehozzák az embereket, még a végén kebelbarátok lesznek mind a hárman.
*Persze nagyrészt csak viccel. Nem tudná elképzelni az apjáról, hogy megtagadná lányától ezt az örömöt, csak mer tő nem úgy akarja. Siel... Nos, ő határeset...
Feját visszahajtja a mellkasára, és még mindig mosolyogva dörgölődzik hozzá, hogy magába szippanthassa a férfi hihetetlenül kellemes illatát, mellyel még mindig nem tud betelni.*
*A forró, együtt töltött percek után magukra húzza a takarót, fejét pedig Aleimord mellkasára hajtja. Úgy fészkelődik, hogy a férfi ölelő karja fogja körbe őt védelmezően, elvégre mostantól apjáról ez a feladat áthárul majd rá, bár ha jól sejti, ez inkább ok örömre mindkettejük részéről. Nairadáéról biztosan.
Az ujján csillogó főnixes jegygyűrűre pillant, szája pedig széles mosolyra húzódik. Még csak most kezdi igazán felfogni, hogy pár órával ezelőtt valóban menyasszony lett.
Kicsit feljebb csúszik, hogy gyengéd csókot lehelhessen Aleimord ajkára.*
- Tudod mi jutott eszembe? Képzeld csak el a jelenetet, mikor ott lesz majd egyszerre a ceremónián a te apád, az enyém és Siel. *Halkan felnevet.* Nem tudom eldönteni, melyik a rosszabb. De mint tudjuk, a közös érdekek összehozzák az embereket, még a végén kebelbarátok lesznek mind a hárman.
*Persze nagyrészt csak viccel. Nem tudná elképzelni az apjáról, hogy megtagadná lányától ezt az örömöt, csak mer tő nem úgy akarja. Siel... Nos, ő határeset...
Feját visszahajtja a mellkasára, és még mindig mosolyogva dörgölődzik hozzá, hogy magába szippanthassa a férfi hihetetlenül kellemes illatát, mellyel még mindig nem tud betelni.*
255. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-14 10:01:55
Üzenet elküldve: 2018-02-14 10:01:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Várakozás//
*Mintha az istenek valami groteszk módon kifordított humorú színdarabot rendeznének éppen, amelynek egyik főhőse a vörös hajú lány. Ahogy a vendégszeretet megkívánja, elindul a konyhába vízért. Nem mer semelyik drágább kinézetű holmihoz nyúlni, inkább olyasmibe tölti a kért szomjoltókat, amikből a személyzet tagjai szoktak inni. Elvégre egyikük sem valamiféle nemes, sőt, az ember pont úgy fest, mint bármelyik egykori szegénynegyedi szomszédja. Vagy még rosszabbul.
Az abszurd jelenet első része, hogy a tündér ifjút eszméletlenül találja a földön elterülve. Az ember meg felebaráti szeretetből álldogál, mintha mi sem történt volna. Nem vette észre, vagy csak nem érdekli. Olyan mindegy. Ydriss viszont elsápadva siet oda. ~Vajon beteg lenne?~ Ez a leglogikusabbnak tűnő magyarázat a számára.
Letérdel Vokattä mellé, a két poharat is csak a padlóra teszi. Csuklóját a tündér homlokához érinti, úgy próbálja meg megnézni, hátha esetleg valamilyen láz gyötri az alkimistát. Nagyjából valamikor ekkor futhatnak be Aleimordék szinte csak egy pillanatra, és mielőtt Ydriss még bármit mondhatna, már el is viharoznak valamiféle papírokkal - tovább mélyítve a groteszk humorú képtelenséget. Jó, hát a tündér biztosan nem fog elfutni.
Lemondóan sóhajt, majd finoman pofozva a tündért próbálja magához téríteni.*
- Vokattä, Vokattä, térj magadhoz! *Ha a finoman kivitelezett arcon legyintés nem bizonyul hatásosnak, jön a B-terv. Fogja a tündérnek szánt poharat, és a víz egy részét az arcára löttyinti. Jobb híján, sérülés rendbehozatalra lenne varázslata, eszméletlenségre sajnos nincs. Legfeljebb az említett állapot közelebb hozatalára lenne, de hát ugye pont nem ezt szeretné elérni.*
- Ugye maga nem készül spontán elájulni, vagy valami hasonlóra? *Sandít azért az emberre is, nehogy teljesen elhanyagolva érezze magát.*
*Mintha az istenek valami groteszk módon kifordított humorú színdarabot rendeznének éppen, amelynek egyik főhőse a vörös hajú lány. Ahogy a vendégszeretet megkívánja, elindul a konyhába vízért. Nem mer semelyik drágább kinézetű holmihoz nyúlni, inkább olyasmibe tölti a kért szomjoltókat, amikből a személyzet tagjai szoktak inni. Elvégre egyikük sem valamiféle nemes, sőt, az ember pont úgy fest, mint bármelyik egykori szegénynegyedi szomszédja. Vagy még rosszabbul.
Az abszurd jelenet első része, hogy a tündér ifjút eszméletlenül találja a földön elterülve. Az ember meg felebaráti szeretetből álldogál, mintha mi sem történt volna. Nem vette észre, vagy csak nem érdekli. Olyan mindegy. Ydriss viszont elsápadva siet oda. ~Vajon beteg lenne?~ Ez a leglogikusabbnak tűnő magyarázat a számára.
Letérdel Vokattä mellé, a két poharat is csak a padlóra teszi. Csuklóját a tündér homlokához érinti, úgy próbálja meg megnézni, hátha esetleg valamilyen láz gyötri az alkimistát. Nagyjából valamikor ekkor futhatnak be Aleimordék szinte csak egy pillanatra, és mielőtt Ydriss még bármit mondhatna, már el is viharoznak valamiféle papírokkal - tovább mélyítve a groteszk humorú képtelenséget. Jó, hát a tündér biztosan nem fog elfutni.
Lemondóan sóhajt, majd finoman pofozva a tündért próbálja magához téríteni.*
- Vokattä, Vokattä, térj magadhoz! *Ha a finoman kivitelezett arcon legyintés nem bizonyul hatásosnak, jön a B-terv. Fogja a tündérnek szánt poharat, és a víz egy részét az arcára löttyinti. Jobb híján, sérülés rendbehozatalra lenne varázslata, eszméletlenségre sajnos nincs. Legfeljebb az említett állapot közelebb hozatalára lenne, de hát ugye pont nem ezt szeretné elérni.*
- Ugye maga nem készül spontán elájulni, vagy valami hasonlóra? *Sandít azért az emberre is, nehogy teljesen elhanyagolva érezze magát.*
254. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-12 22:13:06
Üzenet elküldve: 2018-02-12 22:13:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Várakozás//
- Köszönöm!
*Bevezeti a megpakolt öszvért, és egy füvesebb résznél köti, ki, ha nincs ellene senkinek kifogása. Egy pillanat alatt leszedi róla a nehezebb cuccokat, és otthagyja mellette, elvégre ha már őrök állnak a kapu előtt, lába csak nem fog kélni.
Követi a nőt befelé. Ha azt gondolta, hogy kívülről túl nagy a fényűzés, hát akkor mikor beér az épületre, nagy önuralomra van szüksége, hogy ne szájtátva bámuljon meg mindent. Kívülről már sok hasonló birtokot látott, de belülről talán ez az első. Mindenesetre elég jól palástolja csodálatát, de amint végignéz a rajta lévő poros göncön, egyre kényelmetlenebbül kezdi érezni magát. Ezelőtt nem zavarta, most sem szégyelli, de hát akkor miben mászkálhat a ház ura, ha csak a rezidenciája ilyen?*
- Egy pohár vizet én is elfogadnék!
*Mondja, majd továbbra is ott ácsorog a fal mellett.*
- Nem munkáért jöttem. Egy ajánlatom volna az Úr számára, de ezt inkább vele beszélném meg majd.
- Köszönöm!
*Bevezeti a megpakolt öszvért, és egy füvesebb résznél köti, ki, ha nincs ellene senkinek kifogása. Egy pillanat alatt leszedi róla a nehezebb cuccokat, és otthagyja mellette, elvégre ha már őrök állnak a kapu előtt, lába csak nem fog kélni.
Követi a nőt befelé. Ha azt gondolta, hogy kívülről túl nagy a fényűzés, hát akkor mikor beér az épületre, nagy önuralomra van szüksége, hogy ne szájtátva bámuljon meg mindent. Kívülről már sok hasonló birtokot látott, de belülről talán ez az első. Mindenesetre elég jól palástolja csodálatát, de amint végignéz a rajta lévő poros göncön, egyre kényelmetlenebbül kezdi érezni magát. Ezelőtt nem zavarta, most sem szégyelli, de hát akkor miben mászkálhat a ház ura, ha csak a rezidenciája ilyen?*
- Egy pohár vizet én is elfogadnék!
*Mondja, majd továbbra is ott ácsorog a fal mellett.*
- Nem munkáért jöttem. Egy ajánlatom volna az Úr számára, de ezt inkább vele beszélném meg majd.
253. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-12 19:11:47
Üzenet elküldve: 2018-02-12 19:11:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
*Ydriss könnyedén utoléri a tündért, ki csak kullog az úton a házhoz. Ajtót nyit neki és a másik idegennek is. Úgy tűnik ő is bebocsájtást nyert a házba. A hatalmas ablakokon beáramló fény, meglepi Vokattät. Mintha kültéren lennének, annyi különbséggel hogy nem fúj be a szél és nem esik be az eső.
Az elf kicsit izgatottnak tűnik, hogy neki kell vendégül látnia valakiket. Tudja-e mit kell ilyenkor csinálni vagy sem az talány, mindenesetre az illem úgy kívánja, hogy megkérdezze a vendégeket mit kívánnak inni.*
-Jól esne egy pohár víz, köszönöm.
*Nagyokat sóhajtozva nekitámaszkodik egy karos széknek. Mellkasát mintha mázsás súlyok nyomnák. Figyelmét már felkelti a mellette álló ember. Hatalmas termetű férfi. Egy tündér nyilvánvalóan elveszik mellette. Jobban azonban nem tudja szemügyre venni őt. Hirtelen szédülni kezd, keze lecsúszik a karfáról és tehetetlenül elterül a márvány padlón. Önmagáról mit sem tudva, fekszik ott. Tudat alatt talán azt remélve, hogy mivel egyedül maradt az életben, nem is feltétlen rossz ez az állapot.*
Az elf kicsit izgatottnak tűnik, hogy neki kell vendégül látnia valakiket. Tudja-e mit kell ilyenkor csinálni vagy sem az talány, mindenesetre az illem úgy kívánja, hogy megkérdezze a vendégeket mit kívánnak inni.*
-Jól esne egy pohár víz, köszönöm.
*Nagyokat sóhajtozva nekitámaszkodik egy karos széknek. Mellkasát mintha mázsás súlyok nyomnák. Figyelmét már felkelti a mellette álló ember. Hatalmas termetű férfi. Egy tündér nyilvánvalóan elveszik mellette. Jobban azonban nem tudja szemügyre venni őt. Hirtelen szédülni kezd, keze lecsúszik a karfáról és tehetetlenül elterül a márvány padlón. Önmagáról mit sem tudva, fekszik ott. Tudat alatt talán azt remélve, hogy mivel egyedül maradt az életben, nem is feltétlen rossz ez az állapot.*
252. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-12 10:22:35
Üzenet elküldve: 2018-02-12 10:22:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérek a kapuban//
*Látva a pityergő tündér lányt kicsit meghasad a szíve. Már nyitná a száját, hogy mondjon valami vigasztalót, bátorítót, de a józan ész hamar jobb belátásra téríti. ~A saját életedet, kapcsolatodat sem tudtad egyben tartani, akkor miért hiszed, hogy másokon, ismeretlenül, tudatlanul segíteni tudnál?~ Hangtalanul sóhajt, majd az ismeretlen felé fordul.*
- Bent megvárhatja Aleimordot a tündér úriemberrel együtt, addig kikötheti a kapun belül a jószágot. *Bólint a férfinek. Immár két illetőt kell majd szemmel tartania, ami jóval egyszerűbb lenne, ha a farkaskutya is bent lehetne a rezidenciában, de ezt nélküle kell majd megoldania.
Loholva halad tovább, hogy a menet élére kerülve nyissa az ajtót a vendégeknek, és közben azon fohászkodik, a többiek minél előbb érjenek haza.*
- Öhm, esetleg kérnek valamit inni? *Kérdezi némileg zavarban. Ha a saját otthona házigazdája lenne, sokkal egyszerűbben letudná az illemet, csakhogy egy puccos nemesi lakban az ég tudja, mi számít megbocsájthatatlan bűnnek.*
- Ön milyen munkára is jeletkezne? *Fordul kérdőn Darenahr felé, elvégre csak Vokattä árulta el, hogy alkimistaként szeretne szolgálatba állni.*
*Látva a pityergő tündér lányt kicsit meghasad a szíve. Már nyitná a száját, hogy mondjon valami vigasztalót, bátorítót, de a józan ész hamar jobb belátásra téríti. ~A saját életedet, kapcsolatodat sem tudtad egyben tartani, akkor miért hiszed, hogy másokon, ismeretlenül, tudatlanul segíteni tudnál?~ Hangtalanul sóhajt, majd az ismeretlen felé fordul.*
- Bent megvárhatja Aleimordot a tündér úriemberrel együtt, addig kikötheti a kapun belül a jószágot. *Bólint a férfinek. Immár két illetőt kell majd szemmel tartania, ami jóval egyszerűbb lenne, ha a farkaskutya is bent lehetne a rezidenciában, de ezt nélküle kell majd megoldania.
Loholva halad tovább, hogy a menet élére kerülve nyissa az ajtót a vendégeknek, és közben azon fohászkodik, a többiek minél előbb érjenek haza.*
- Öhm, esetleg kérnek valamit inni? *Kérdezi némileg zavarban. Ha a saját otthona házigazdája lenne, sokkal egyszerűbben letudná az illemet, csakhogy egy puccos nemesi lakban az ég tudja, mi számít megbocsájthatatlan bűnnek.*
- Ön milyen munkára is jeletkezne? *Fordul kérdőn Darenahr felé, elvégre csak Vokattä árulta el, hogy alkimistaként szeretne szolgálatba állni.*
251. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-10 21:50:38
Üzenet elküldve: 2018-02-10 21:50:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tündérek a kapuban//
*A tündérek jelenleg mintha tudomást sem vennének az új alak érkezéséről, amin nem is nagyon lehet csodálkozni. Igazán nem kell zseninek lennie az embernek, hogy rájöjjön, éppen egy szerelmi vita közepébe csöppent. Bár csak a veszekedés végére ért oda, azt is csak fél füllel hallja, hisz inkább saját dolgát intézi az elffel, mégis leszűri, hogy valószínűleg a nő lett elküldve, és talán nem éppen kedvesen.*
~Kár, pedig mutatós kis hölgyemény. Ahonnan én jövök, jó pénzért el lehetne adni.~
- Nincs itthon? *Fordul vissza Ydrisshez.* Oh, értem. És esetleg volna rá lehetőségem, hogy megvárjam? Vagy jöjjek vissza később?
*Hogy addig mit csinálna a városban, Eeyr tudja. Megy egy kört, megnézi esetleg a piacot. Azt még úgysem tudta, és mindenképp szeretné.*
*A tündérek jelenleg mintha tudomást sem vennének az új alak érkezéséről, amin nem is nagyon lehet csodálkozni. Igazán nem kell zseninek lennie az embernek, hogy rájöjjön, éppen egy szerelmi vita közepébe csöppent. Bár csak a veszekedés végére ért oda, azt is csak fél füllel hallja, hisz inkább saját dolgát intézi az elffel, mégis leszűri, hogy valószínűleg a nő lett elküldve, és talán nem éppen kedvesen.*
~Kár, pedig mutatós kis hölgyemény. Ahonnan én jövök, jó pénzért el lehetne adni.~
- Nincs itthon? *Fordul vissza Ydrisshez.* Oh, értem. És esetleg volna rá lehetőségem, hogy megvárjam? Vagy jöjjek vissza később?
*Hogy addig mit csinálna a városban, Eeyr tudja. Megy egy kört, megnézi esetleg a piacot. Azt még úgysem tudta, és mindenképp szeretné.*
250. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-10 16:57:14
Üzenet elküldve: 2018-02-10 16:57:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Tündérek a kapuban//
~Ha nem mond semmit akkor úgy is jó. Egy szavába került volna és vele megyek, főleg hogy ide se én akartam jönni. Most már világos miért nem engedte, hogy fizessem a lovat, biztosan lelkiismeret furdalása lett volna.~ *Vokka mérhetetlenül feldúlt, hogy Nell el akar tőle szakadni, de ha nem tudja meg mi a valódi ok, úgy is jó. Ydriss engedélye mellett az őrök beengedik a kapun belülre, ahonnan egy széles kikövezett út vezet a főbejárathoz. Itt még egy hintó is elférne. Lehet, hogy bent szolgák etetik és fürdetik a családot. Vokka csak ballag előre, szíve nagyon szúr, alig kap levegőt. Ilyen sok érzelmi megnyilvánulásra ő nincsen felkészülve. Az elf nő, ki most komornyiknak is beillik, türelemre inti. Valami koldus érkezett közben akit ő észre sem vett. Bemutatkozik de kit érdekel ez most? Valahogy elnevezték a szülei, és? Mindenkivel előfordul. A tündérnek erre most nem csak energiája, de kedve sincsen leállni bájcsevegni. Előre ballag az ajtó felé, úgy téve mint aki nem is hallotta volna őt. Remélhetőleg nem konkurencia érkezett, mert akkor jobban teszi ha fordul is vissza afelé a híres nyugat irányába amit említett.*
~Ha nem mond semmit akkor úgy is jó. Egy szavába került volna és vele megyek, főleg hogy ide se én akartam jönni. Most már világos miért nem engedte, hogy fizessem a lovat, biztosan lelkiismeret furdalása lett volna.~ *Vokka mérhetetlenül feldúlt, hogy Nell el akar tőle szakadni, de ha nem tudja meg mi a valódi ok, úgy is jó. Ydriss engedélye mellett az őrök beengedik a kapun belülre, ahonnan egy széles kikövezett út vezet a főbejárathoz. Itt még egy hintó is elférne. Lehet, hogy bent szolgák etetik és fürdetik a családot. Vokka csak ballag előre, szíve nagyon szúr, alig kap levegőt. Ilyen sok érzelmi megnyilvánulásra ő nincsen felkészülve. Az elf nő, ki most komornyiknak is beillik, türelemre inti. Valami koldus érkezett közben akit ő észre sem vett. Bemutatkozik de kit érdekel ez most? Valahogy elnevezték a szülei, és? Mindenkivel előfordul. A tündérnek erre most nem csak energiája, de kedve sincsen leállni bájcsevegni. Előre ballag az ajtó felé, úgy téve mint aki nem is hallotta volna őt. Remélhetőleg nem konkurencia érkezett, mert akkor jobban teszi ha fordul is vissza afelé a híres nyugat irányába amit említett.*
249. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-09 23:33:43
Üzenet elküldve: 2018-02-09 23:33:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérek a kapuban//
*Nellara egyáltalán nem érti. Ő csak haza akart indulni Synmirára, hiszen olyan naiv, hogy tudja, Voka úgy is itt marad majd. Miért ne maradna? Hisz olyan ügyes, a lány pedig teljesen bízik benne. De most a férfi olyan csúnya dolgokat mond neki, hogy azt sem tudja, hogy mit tegyen a síráson kívül.
Szinte nem is tud megmozdulni csak megszólalni, csak áll csendben, amíg a férfi beszél, és a nyakába akasztja a nyakláncot.*
- De...
*Próbál makogni valamit, de nem sikerül semmi értelmeset mondania, és addigra már a férfi el is indul befelé az elffel.
A lány egy ideig földbe gyökerezet lábakkal áll a kapuban, nem is figyeli az érkezőt, majd egyre jobban sírva ballag el a pónival.*
*Nellara egyáltalán nem érti. Ő csak haza akart indulni Synmirára, hiszen olyan naiv, hogy tudja, Voka úgy is itt marad majd. Miért ne maradna? Hisz olyan ügyes, a lány pedig teljesen bízik benne. De most a férfi olyan csúnya dolgokat mond neki, hogy azt sem tudja, hogy mit tegyen a síráson kívül.
Szinte nem is tud megmozdulni csak megszólalni, csak áll csendben, amíg a férfi beszél, és a nyakába akasztja a nyakláncot.*
- De...
*Próbál makogni valamit, de nem sikerül semmi értelmeset mondania, és addigra már a férfi el is indul befelé az elffel.
A lány egy ideig földbe gyökerezet lábakkal áll a kapuban, nem is figyeli az érkezőt, majd egyre jobban sírva ballag el a pónival.*
248. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-09 11:11:21
Üzenet elküldve: 2018-02-09 11:11:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérek a kapuban//
*Igyekszik nem figyelni a két tündér közt lezajló párbeszédre, de egy-egy szót önkéntelenül is elcsíp. A helyzet kísértetiesen ismerős számára, még ha ez ama bizonyos incidens leegyszerűsített változata is.
Türelmesen vár, amíg megbeszél a páros a hogyan továbbot, vagy elrebegik az isten hozzádot egymásnak. Ahel is leül mellé, és csak halk nyüsszentéssel jelzi, ha a szavakat nem is érti, a rájuk telepedő hangulat ismerős neki, és nyomasztólag hat rá. Ydriss jobbja rögtön a csahos fejére simul megnyugtatásképp. Vannak dolgok, amiknek meg kell történnie.
Vokattänak bólint, mikor ismét az elf lányra figyel, és már teszi is az első lépést a ház felé.*
- Erre. *Válaszol röviden, azonban az egyik őr máris diszkrét köhintéssel jelzi, hogy a rögtönzött komornyik szolgálatnak még nincs vége. Idő közben ugyanis érkezett még valaki egy papírost lóbálva.
Kissé oldalra billentett fejjel méregeti Ydriss az ismeretlen, majd részvéttel telin néz a vele lévő, megannyi holmit cipelő jószágra. Hangtalanul sóhajt.*
- Egy pillanat. *Fordul a tündér férfi felé egy elnézést kérő mosollyal.*
- Üdv! A ház ura jelenleg nem tartózkodik itthon. Segíthetek esetleg valamiben? *Fordul Darenhar felé. Őt láthatóan nem rázza meg annyira a nem éppen a Gazdagnegyedbe illő megjelenés, mint a strázsákat vagy a városrész többi lakóját. Mondjuk elég csak a lányra nézni, és valószínűleg máris érthető, miért. Mármint tiszta és rendezett a külseje, de ruhái inkább tűnnek utazáshoz viselendő daraboknak, az arcán lévő mintáról nem is beszélve.*
*Igyekszik nem figyelni a két tündér közt lezajló párbeszédre, de egy-egy szót önkéntelenül is elcsíp. A helyzet kísértetiesen ismerős számára, még ha ez ama bizonyos incidens leegyszerűsített változata is.
Türelmesen vár, amíg megbeszél a páros a hogyan továbbot, vagy elrebegik az isten hozzádot egymásnak. Ahel is leül mellé, és csak halk nyüsszentéssel jelzi, ha a szavakat nem is érti, a rájuk telepedő hangulat ismerős neki, és nyomasztólag hat rá. Ydriss jobbja rögtön a csahos fejére simul megnyugtatásképp. Vannak dolgok, amiknek meg kell történnie.
Vokattänak bólint, mikor ismét az elf lányra figyel, és már teszi is az első lépést a ház felé.*
- Erre. *Válaszol röviden, azonban az egyik őr máris diszkrét köhintéssel jelzi, hogy a rögtönzött komornyik szolgálatnak még nincs vége. Idő közben ugyanis érkezett még valaki egy papírost lóbálva.
Kissé oldalra billentett fejjel méregeti Ydriss az ismeretlen, majd részvéttel telin néz a vele lévő, megannyi holmit cipelő jószágra. Hangtalanul sóhajt.*
- Egy pillanat. *Fordul a tündér férfi felé egy elnézést kérő mosollyal.*
- Üdv! A ház ura jelenleg nem tartózkodik itthon. Segíthetek esetleg valamiben? *Fordul Darenhar felé. Őt láthatóan nem rázza meg annyira a nem éppen a Gazdagnegyedbe illő megjelenés, mint a strázsákat vagy a városrész többi lakóját. Mondjuk elég csak a lányra nézni, és valószínűleg máris érthető, miért. Mármint tiszta és rendezett a külseje, de ruhái inkább tűnnek utazáshoz viselendő daraboknak, az arcán lévő mintáról nem is beszélve.*
247. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-08 22:27:27
Üzenet elküldve: 2018-02-08 22:27:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tündérek a kapuban//
*Ahogy végigvonul a férfi a gazdagnegyed utcáin. Piszkos, meggyötört, nem túl úri ruháiban és a megpakolt öszvérrel a háta mögött igencsak kitűnik a selyembe és bársonyba öltözött nemesek közül, akik ezt megvető pillantásokkal tudtára is adják. Az őrök is jól megnézik magunknak, főleg mikor megpillantják övére csatolt késeket. Az egyetlen dolog, amiért nem háborgatják, hogy kimerülten vonszolja magát végig a macskaköves utcákon, és nem úgy néz ki, mint aki mindjárt előránt egy fegyvert, és lemészárol mindenkit.
Nem is csoda, hogy fáradt, egész éjjel utazott. Azt tervezte, a városban majd megpihen, kivesz pár éjszakára egy szállást. Csak arra nem gondolt, hogy azt a rengeteg holmit hová fogja rakni. Kint mégsem hagyhatja, becipelni mindent meg teljesen felesleges. Nem is láthatta volna meg jobbkor az oszlopra kifüggesztet hirdetést, miszerint személyzet kerestetik egy nemesi házba. Az pedig egyértelmű, hogy ahol személyzet kell, ott egy óriási ház van, sok hellyel és talán üres szobákkal. Nem is kellett neki több, el is indult a gazdagnegyedbe, ahol most a címet keresi. Többször is megáll, tanácstalanul pillant körbe, majd mikor megbizonyosodik, hogy még mindig nem ott van, ahol lennie kell, továbbindul. Végül csak megpillantja a papíron is szereplő címert egy kapun. Ráadásul már állnak ott, így talán könnyebb dolga is lesz.*
- Üdvözletem! Darenahr Vemriss vagyok, messzi nyugat földjéről érkeztem!
*Köszönti a három ott lévőt, mikor odaér egybekötve egy kis bemutatkozással, hisz ő sem örülne, ha csak úgy hirtelenjében egy idegen odapofátlankodna a beszélgetése közepébe.*
- A Sayqueves család kúriáját keresem. Ha nem tévedek, jó helyen járok. Beszélni valóm lenne egy bizonyos *a papírra pillant* Aleimord Sayqueves nevű férfival.
*Felmutatja a letépett hirdetést. Azt nem tudja kinek kellene, nézze meg, aki akarja.*
*Ahogy végigvonul a férfi a gazdagnegyed utcáin. Piszkos, meggyötört, nem túl úri ruháiban és a megpakolt öszvérrel a háta mögött igencsak kitűnik a selyembe és bársonyba öltözött nemesek közül, akik ezt megvető pillantásokkal tudtára is adják. Az őrök is jól megnézik magunknak, főleg mikor megpillantják övére csatolt késeket. Az egyetlen dolog, amiért nem háborgatják, hogy kimerülten vonszolja magát végig a macskaköves utcákon, és nem úgy néz ki, mint aki mindjárt előránt egy fegyvert, és lemészárol mindenkit.
Nem is csoda, hogy fáradt, egész éjjel utazott. Azt tervezte, a városban majd megpihen, kivesz pár éjszakára egy szállást. Csak arra nem gondolt, hogy azt a rengeteg holmit hová fogja rakni. Kint mégsem hagyhatja, becipelni mindent meg teljesen felesleges. Nem is láthatta volna meg jobbkor az oszlopra kifüggesztet hirdetést, miszerint személyzet kerestetik egy nemesi házba. Az pedig egyértelmű, hogy ahol személyzet kell, ott egy óriási ház van, sok hellyel és talán üres szobákkal. Nem is kellett neki több, el is indult a gazdagnegyedbe, ahol most a címet keresi. Többször is megáll, tanácstalanul pillant körbe, majd mikor megbizonyosodik, hogy még mindig nem ott van, ahol lennie kell, továbbindul. Végül csak megpillantja a papíron is szereplő címert egy kapun. Ráadásul már állnak ott, így talán könnyebb dolga is lesz.*
- Üdvözletem! Darenahr Vemriss vagyok, messzi nyugat földjéről érkeztem!
*Köszönti a három ott lévőt, mikor odaér egybekötve egy kis bemutatkozással, hisz ő sem örülne, ha csak úgy hirtelenjében egy idegen odapofátlankodna a beszélgetése közepébe.*
- A Sayqueves család kúriáját keresem. Ha nem tévedek, jó helyen járok. Beszélni valóm lenne egy bizonyos *a papírra pillant* Aleimord Sayqueves nevű férfival.
*Felmutatja a letépett hirdetést. Azt nem tudja kinek kellene, nézze meg, aki akarja.*
246. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-08 17:18:44
Üzenet elküldve: 2018-02-08 17:18:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Tündérek a kapuban//
*A fogadóbizottság a látszat ellenére barátságosabb, mint amilyen rémisztőnek tűnik. Azok a pletykák melyeket Vokka az elfekről hallott nem ép hízelgően szólnak róluk.*
-Értem, jelenleg senki nem tartózkodik itthon aki választ adhatna arra, mi szükség van itt alkimistára. Köszönöm az információt. ~Nem is tudtam, hogy a nemeseknek szokása az egész családdal egyszerre kivonulni. Biztosan valami fogadásra mentek, hogy intrikákat terjesszenek másokról. Eleget hallottam róluk. Kevés olyan akad közöttük kiben van becsület. Az a rengeteg színdarab és könyv ami leírja az életüket, biztos nem hazudik.~
*A probléma az probléma, legyen az bármilyen is. De úgy látszik nagyobb gondja akad azzal, hogy nem tudja Nell mit is vár el tőle. El akar tőle szakadni? Nem, de maradni sem szeretne?*
-Valóban nem mondtad ki pont ezt a szót, de ha magadtól ezt eldöntöd anélkül, hogy engem megkérdeznél mi a különbség? *Csalódottsága mérhetetlen, dühe úgyszintén, de nem kiabál inkább szemrehányóan szónokol. Érzi hátán az elf pillantását, így közelebb lép szerelméhez és halkan folytatja. Nem kell mindenkinek mindent hallania.*
-Én veled képzeltem el a jövőm. Ezek szerint rosszul hittem, hogy kölcsönös? Mondd el, hogy gondoltad akkor. *Ha teheti, fel emeli Nell fejét, hogy láthassa a könnyektől homályos szemeit.*
-Ha tényleg úgy érzed, hogy nem kellek akkor menj. *Kétségbe esett ábrázatán kívül remegő kezei jelzik, hog valami nincs rendben a férfivel. Mély levegőért kapkod, miközben leveszi a kígyófejes nyakláncát, és megpróbálja Nell nyakába át tenni.*
-Ezt vidd magaddal. Nekem nincs már rá szükségem. *Mióta elhagyta a házat ahol évtizedeket töltött, nem vette le a nyakláncot mostanáig. Meg is volt az oka. Attól a nőtől kapta kit nagymamájának tekintett már az előtt, hogy vele lakott volna. Remélte, hogy a babona igaz és ez a medál megvédi azoktól akik bántani akarják. Mivel nyilvánvalóan nem használt, ezért felesleges emlékké vált. De talán ha Nellara ránéz, tudni fogja mit veszített.*
*Elfordulva a lánytól, leszegett tekintete Ahelt pillantja meg először. A kutya nem tűnik olyan szomorúnak mint ő. Ki tudhatja mennyi ért abból ami most körülötte folyik.*
-Ydriss ugye? *Kérdezi a nőt, ki valószínűleg megtanulta nemesi rangú gazdái mellett, hogy más ügyeibe nem szólhat bele, ezért is hallgatott eddig.* Bevezetne a birtokra kérem? Úgy érzem jelenleg nincs más dolgom jelenleg.
*Ha a tündér lány nem állítja meg, Vokka nem néz vissza. Szíve oly gyorsan kalapál, hogy ha meglátná párját, biztosan elájulna.*
*A fogadóbizottság a látszat ellenére barátságosabb, mint amilyen rémisztőnek tűnik. Azok a pletykák melyeket Vokka az elfekről hallott nem ép hízelgően szólnak róluk.*
-Értem, jelenleg senki nem tartózkodik itthon aki választ adhatna arra, mi szükség van itt alkimistára. Köszönöm az információt. ~Nem is tudtam, hogy a nemeseknek szokása az egész családdal egyszerre kivonulni. Biztosan valami fogadásra mentek, hogy intrikákat terjesszenek másokról. Eleget hallottam róluk. Kevés olyan akad közöttük kiben van becsület. Az a rengeteg színdarab és könyv ami leírja az életüket, biztos nem hazudik.~
*A probléma az probléma, legyen az bármilyen is. De úgy látszik nagyobb gondja akad azzal, hogy nem tudja Nell mit is vár el tőle. El akar tőle szakadni? Nem, de maradni sem szeretne?*
-Valóban nem mondtad ki pont ezt a szót, de ha magadtól ezt eldöntöd anélkül, hogy engem megkérdeznél mi a különbség? *Csalódottsága mérhetetlen, dühe úgyszintén, de nem kiabál inkább szemrehányóan szónokol. Érzi hátán az elf pillantását, így közelebb lép szerelméhez és halkan folytatja. Nem kell mindenkinek mindent hallania.*
-Én veled képzeltem el a jövőm. Ezek szerint rosszul hittem, hogy kölcsönös? Mondd el, hogy gondoltad akkor. *Ha teheti, fel emeli Nell fejét, hogy láthassa a könnyektől homályos szemeit.*
-Ha tényleg úgy érzed, hogy nem kellek akkor menj. *Kétségbe esett ábrázatán kívül remegő kezei jelzik, hog valami nincs rendben a férfivel. Mély levegőért kapkod, miközben leveszi a kígyófejes nyakláncát, és megpróbálja Nell nyakába át tenni.*
-Ezt vidd magaddal. Nekem nincs már rá szükségem. *Mióta elhagyta a házat ahol évtizedeket töltött, nem vette le a nyakláncot mostanáig. Meg is volt az oka. Attól a nőtől kapta kit nagymamájának tekintett már az előtt, hogy vele lakott volna. Remélte, hogy a babona igaz és ez a medál megvédi azoktól akik bántani akarják. Mivel nyilvánvalóan nem használt, ezért felesleges emlékké vált. De talán ha Nellara ránéz, tudni fogja mit veszített.*
*Elfordulva a lánytól, leszegett tekintete Ahelt pillantja meg először. A kutya nem tűnik olyan szomorúnak mint ő. Ki tudhatja mennyi ért abból ami most körülötte folyik.*
-Ydriss ugye? *Kérdezi a nőt, ki valószínűleg megtanulta nemesi rangú gazdái mellett, hogy más ügyeibe nem szólhat bele, ezért is hallgatott eddig.* Bevezetne a birtokra kérem? Úgy érzem jelenleg nincs más dolgom jelenleg.
*Ha a tündér lány nem állítja meg, Vokka nem néz vissza. Szíve oly gyorsan kalapál, hogy ha meglátná párját, biztosan elájulna.*
245. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-08 15:43:14
Üzenet elküldve: 2018-02-08 15:43:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérek a kapuban//
- Szünet?
*Sűrűn pislog a lány, nem igazán érti, hogy a férfi miért mond ilyesmit. Mintha teljesen kiforgatná Nellara szavait, ami a lánynak nagyon rosszul esik.*
- Én... nem mondtam ilyesmit.
*Egyre kétségbeesettebben markolássza a póni kantáját, de a ló inkább az elf kutyájával van elfoglalva.*
- De én nem is...
*Annyira meglepődik a hirtelen ellenségeskedés láttál, hogy a szemeibe könnyek szöknek, és végigsiklanak puha arcbőrén.*
- Ne haragudj, én nem úgy gondoltam.
*Nem igazán tud mit kezdeni magával, hiszen Voka soha nem beszélt még így vele, soha. Mivel pedig rajta kívül nem volt senkije, soha nem élt még át ilyen szörnyű érzéseket.*
- Szünet?
*Sűrűn pislog a lány, nem igazán érti, hogy a férfi miért mond ilyesmit. Mintha teljesen kiforgatná Nellara szavait, ami a lánynak nagyon rosszul esik.*
- Én... nem mondtam ilyesmit.
*Egyre kétségbeesettebben markolássza a póni kantáját, de a ló inkább az elf kutyájával van elfoglalva.*
- De én nem is...
*Annyira meglepődik a hirtelen ellenségeskedés láttál, hogy a szemeibe könnyek szöknek, és végigsiklanak puha arcbőrén.*
- Ne haragudj, én nem úgy gondoltam.
*Nem igazán tud mit kezdeni magával, hiszen Voka soha nem beszélt még így vele, soha. Mivel pedig rajta kívül nem volt senkije, soha nem élt még át ilyen szörnyű érzéseket.*
244. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-08 11:11:11
Üzenet elküldve: 2018-02-08 11:11:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérek a kapuban//
*A bemutatás és a bemutatkozás hallatán barátságosan elmosolyodik. Nem sok tündérhez akadt szerencséje eddig, ez viszont most duplán be lesz pótolva a jelek szerint.*
- Örvendek Nellara és Vokattä, az én nevem Ydriss, a társam pedig Ahel. *Viszonozza ő is a nevek ismertetését, nem felejtve ki az ebet sem. A megállapításra egy bocsánatkérő pillantással bólint.*
- Igen, tarotk tőle, hogy fontos családi ügyek szólították el őt és a rezidencia lakóit. *Felel, megosztva valamennyi információt a pangó ürességről, ami fogadta őket, mégsem fedve fel túl sokat a még idegennek számító tündérek előtt. Azért mégsem tenne túl jó benoymást azzal, ha kitálalna az emberrablásos incidensről. Épp elég, hogy sejtése szerint emiatt van távol mindenki, persze biztosat nem tud, lévén semmilyen információ nem jutott el hozzá. ~És mégis miért közölne veled bárki is bármit?~ Meglepetten tapasztalja a rosszmájú énje visszatértét, de gyakorlottan hessenti már el. Ő a kertért és a jószágokért felel, akkor minek avatnák be mindenféle egyéb ügybe?
Ahogy a vita kezd kibontakozni, úgy megáll ő is. No persze kicsit távolabb a párostól, hogy nyugodtan beszéljék meg a magánügyeiket. A jelenet mindenesetre kísértetiesen ismerős, és bármennyire is próbál nem odafigyelni a beszélgetésre, szomorú mosoly kúszik ajkára. Egészen addig, amíg Ahel is említve lesz, meglehetősen degradáló kontextusban. Ekkor azért szúrós, figyelmeztető pillantást kap Vokattä. Szólni nem szól, még, de az első súlyos rossz pontot megkapta a tündér férfi. Kevés olyasmi maradt az életében, amit a szívének kedvesnek tart, és ha éppen azt becsmérlik, akiben jobban bízik, mint az emberek, elfek, tündérek és egyebek túlnyomó többségében, akkor kimutatja nem tetszését.
~Fiatal még, oktondi, heves és meggondolatlan. ~ Ismeri fel a tipikus tüneteket, s bár ez némi együttérzést ébreszt benne, tisztában van vele, ezek mennyire veszélyes kombinációt alkotnak. Hiába inti türelemre és megértésre újonnan megtalált hite, be kellett látnia, az ilyesmi nem jön egy csapásra. Márpedig a jelek szerint esetlegesen újdonsült alkimistájukhoz nem is kevés fog majd kelleni. Hangtalnul, lemondóan sóhajt. Talán tényleg a remete létet szánta neki a sors, és egy újabb óriási baklövést követett el azzal, hogy a városba jött.*
*A bemutatás és a bemutatkozás hallatán barátságosan elmosolyodik. Nem sok tündérhez akadt szerencséje eddig, ez viszont most duplán be lesz pótolva a jelek szerint.*
- Örvendek Nellara és Vokattä, az én nevem Ydriss, a társam pedig Ahel. *Viszonozza ő is a nevek ismertetését, nem felejtve ki az ebet sem. A megállapításra egy bocsánatkérő pillantással bólint.*
- Igen, tarotk tőle, hogy fontos családi ügyek szólították el őt és a rezidencia lakóit. *Felel, megosztva valamennyi információt a pangó ürességről, ami fogadta őket, mégsem fedve fel túl sokat a még idegennek számító tündérek előtt. Azért mégsem tenne túl jó benoymást azzal, ha kitálalna az emberrablásos incidensről. Épp elég, hogy sejtése szerint emiatt van távol mindenki, persze biztosat nem tud, lévén semmilyen információ nem jutott el hozzá. ~És mégis miért közölne veled bárki is bármit?~ Meglepetten tapasztalja a rosszmájú énje visszatértét, de gyakorlottan hessenti már el. Ő a kertért és a jószágokért felel, akkor minek avatnák be mindenféle egyéb ügybe?
Ahogy a vita kezd kibontakozni, úgy megáll ő is. No persze kicsit távolabb a párostól, hogy nyugodtan beszéljék meg a magánügyeiket. A jelenet mindenesetre kísértetiesen ismerős, és bármennyire is próbál nem odafigyelni a beszélgetésre, szomorú mosoly kúszik ajkára. Egészen addig, amíg Ahel is említve lesz, meglehetősen degradáló kontextusban. Ekkor azért szúrós, figyelmeztető pillantást kap Vokattä. Szólni nem szól, még, de az első súlyos rossz pontot megkapta a tündér férfi. Kevés olyasmi maradt az életében, amit a szívének kedvesnek tart, és ha éppen azt becsmérlik, akiben jobban bízik, mint az emberek, elfek, tündérek és egyebek túlnyomó többségében, akkor kimutatja nem tetszését.
~Fiatal még, oktondi, heves és meggondolatlan. ~ Ismeri fel a tipikus tüneteket, s bár ez némi együttérzést ébreszt benne, tisztában van vele, ezek mennyire veszélyes kombinációt alkotnak. Hiába inti türelemre és megértésre újonnan megtalált hite, be kellett látnia, az ilyesmi nem jön egy csapásra. Márpedig a jelek szerint esetlegesen újdonsült alkimistájukhoz nem is kevés fog majd kelleni. Hangtalnul, lemondóan sóhajt. Talán tényleg a remete létet szánta neki a sors, és egy újabb óriási baklövést követett el azzal, hogy a városba jött.*
243. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-05 18:38:48
Üzenet elküldve: 2018-02-05 18:38:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Tündérek a kapuban//
*Az őrök csak állnak bambán, bámulva a két tündérre, úgy tűnik hogy nem tudnak mit kezdeni a hirtelen jött látogatókkal. Őket biztos nem ezért fizetik, hogy társalogjanak a vendégekkel. Ellenben azzal aki a házból érkezik. A katonák felajánlják, hogy ezt a dolgot inkább a most érkezett nővel beszéljék meg. Külsőre érdekes megjelenésű, talán elf lehet az aki eléjük járult. Mellette egy kutya lépdel, aki látszólag szimpatizál vele. A faját leginkább a magasságából és a hegyes füléből állapítja meg Vokka. A dolog hogy valakire ennyire fel kell nézni nem tetszik túlságosan a férfinek, de akkor mit szóljon a mellette álldogáló lány? Közeledvén egyből feltűnik hogy a vörös hajú idegen arcát valamilyen minták borítják.*
~Fantasztikus első benyomás. Lenéz minket és lehet, hogy valami szekta tagja. Egy élmény lesz ide bemenni. Ha meglátok egy hatalmas üstöt amiben még a víz is forr, akkor én futni fogok innen.~
*Nell mellett nem szabad megilletődöttséget mutatnia, elvégre kettejük közül ő az aki elvileg a bátrabb.*
-Ohh természetesen, itt van a röplap. *S ezzel át is nyújtja a papírlapot a nőnek, aki úgy tűnik szintén nem tudott a dologról.* ~Itt senki nem tud semmiről? Biztos ő is csak egy szolga.~ *Érdeklődve nézi hogy vajon olvasni tud-e, vagy csak tetteti a dolgot.*
*Miután megtudják, hogy leendő munka adójuk nem tartózkodik otthon, a férfi gyanakvása tovább fokozódik. Még úgy is, hogy be invitálják őket a házba.*
-Köszönjük elfogadjuk a szívélyes meghívást. Az én nevem Vokattä Lunderlon, a párom pedig Nellara. Remélem az úr aki fel szeretne fogadni, hamarosan visszatér.
*Megindul befelé, de egy vékony hang mögüle megállásra készteti. Nell nem szeretne bemenni.*
-Én értem, hogy honvágyad van, de pont most? Ennyi együtt töltött idő után kell valami szünet neked? *Vokka hangjában keveredik a harag, a csalódottság és a zavarodottság is. Nehezen tudja visszatartani kitörni készülő érzelmeit, de egy idegen előtt mégsem kellene kimutatnia a gyenge oldalát.* Mi lesz ha én sem maradok? Loholjak majd utánad mint az a csaholó kutya? *Mutat hátra az eb feltételezett helyére. Na ő nem lesz olyan. Nem adja fel a büszkeségét a lány után futva, és veti magát esdekelve a lábai elé.*
-Persze hogy tudom hol talállak. De komolyan gondolod, hogy kettőnk munkája ekkora rést verhet közénk?
*Az őrök csak állnak bambán, bámulva a két tündérre, úgy tűnik hogy nem tudnak mit kezdeni a hirtelen jött látogatókkal. Őket biztos nem ezért fizetik, hogy társalogjanak a vendégekkel. Ellenben azzal aki a házból érkezik. A katonák felajánlják, hogy ezt a dolgot inkább a most érkezett nővel beszéljék meg. Külsőre érdekes megjelenésű, talán elf lehet az aki eléjük járult. Mellette egy kutya lépdel, aki látszólag szimpatizál vele. A faját leginkább a magasságából és a hegyes füléből állapítja meg Vokka. A dolog hogy valakire ennyire fel kell nézni nem tetszik túlságosan a férfinek, de akkor mit szóljon a mellette álldogáló lány? Közeledvén egyből feltűnik hogy a vörös hajú idegen arcát valamilyen minták borítják.*
~Fantasztikus első benyomás. Lenéz minket és lehet, hogy valami szekta tagja. Egy élmény lesz ide bemenni. Ha meglátok egy hatalmas üstöt amiben még a víz is forr, akkor én futni fogok innen.~
*Nell mellett nem szabad megilletődöttséget mutatnia, elvégre kettejük közül ő az aki elvileg a bátrabb.*
-Ohh természetesen, itt van a röplap. *S ezzel át is nyújtja a papírlapot a nőnek, aki úgy tűnik szintén nem tudott a dologról.* ~Itt senki nem tud semmiről? Biztos ő is csak egy szolga.~ *Érdeklődve nézi hogy vajon olvasni tud-e, vagy csak tetteti a dolgot.*
*Miután megtudják, hogy leendő munka adójuk nem tartózkodik otthon, a férfi gyanakvása tovább fokozódik. Még úgy is, hogy be invitálják őket a házba.*
-Köszönjük elfogadjuk a szívélyes meghívást. Az én nevem Vokattä Lunderlon, a párom pedig Nellara. Remélem az úr aki fel szeretne fogadni, hamarosan visszatér.
*Megindul befelé, de egy vékony hang mögüle megállásra készteti. Nell nem szeretne bemenni.*
-Én értem, hogy honvágyad van, de pont most? Ennyi együtt töltött idő után kell valami szünet neked? *Vokka hangjában keveredik a harag, a csalódottság és a zavarodottság is. Nehezen tudja visszatartani kitörni készülő érzelmeit, de egy idegen előtt mégsem kellene kimutatnia a gyenge oldalát.* Mi lesz ha én sem maradok? Loholjak majd utánad mint az a csaholó kutya? *Mutat hátra az eb feltételezett helyére. Na ő nem lesz olyan. Nem adja fel a büszkeségét a lány után futva, és veti magát esdekelve a lábai elé.*
-Persze hogy tudom hol talállak. De komolyan gondolod, hogy kettőnk munkája ekkora rést verhet közénk?
242. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-05 17:16:14
Üzenet elküldve: 2018-02-05 17:16:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérek a kapuban//
*A tündérlány belebújik szerelme karjaiba, miközben az beszél. Nem kell sokáig várniuk, amíg egy elf fel nem bukkan a kapuban. Ő már sokkal szimpatikusabbnak tűnik, mint az őrök. Mikor az idegen felbukkan a páncolosok egyszerű vállrándítással álldogálnak tovább, mintha nem is törődnének a látogatókkal.*
- Én nem hiszem, hogy bemegyek.
*Mondja, majd megszorítja pónilova kantárját.*
- Voka nagyon ügyes, szerintem az a nemes biztos, hogy hasznát veszi majd. Nekem vissza kell mennem Synmirára.
*Finoman átöleli a párját, és hosszú csókot ad az ajkaira.*
- Tudod, hogy hol találsz.
A hozzászólás írója (Nellara Han) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.05 17:16:24
*A tündérlány belebújik szerelme karjaiba, miközben az beszél. Nem kell sokáig várniuk, amíg egy elf fel nem bukkan a kapuban. Ő már sokkal szimpatikusabbnak tűnik, mint az őrök. Mikor az idegen felbukkan a páncolosok egyszerű vállrándítással álldogálnak tovább, mintha nem is törődnének a látogatókkal.*
- Én nem hiszem, hogy bemegyek.
*Mondja, majd megszorítja pónilova kantárját.*
- Voka nagyon ügyes, szerintem az a nemes biztos, hogy hasznát veszi majd. Nekem vissza kell mennem Synmirára.
*Finoman átöleli a párját, és hosszú csókot ad az ajkaira.*
- Tudod, hogy hol találsz.
A hozzászólás írója (Nellara Han) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.05 17:16:24
241. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-05 13:32:18
Üzenet elküldve: 2018-02-05 13:32:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérek a kapuban//
*Jó sokáig volt kint a kertben a jószágok társaságában, amikor pedig kis időre bement, konkrétan senkit nem talált a személyzeten kívül. Kérdezősködés nélkül is tudja, valami megint történt. Vállat von. Túl jutott azon a ponton, hogy bele akarjon keveredni. Iszik hát pár kortyot a konyhában, majd elhatározza, kinéz a piacra. Beszerezne néhány hasznos holmit, amit korábban is tervezett már, csak nem szakított rá időt eddig. Biztos, ami biztos, magához veszi lándzsáját, majd elindul a bejárati ajtó felé.
Amint kilép az épületből, éleset füttyent. A farkaskutya pillanatok alatt mellette terem, hamar lefutva a távot gazdája és aközött, ahol éppen tartózkodott hátul. Lelkesen lihegve lépdel az elf mellett, mint aki nem most loholt egy szép kis sprintet.
Az éles füttyszót persze az őrök is hallották, így már sejtik, valaki csak van még a házban, aki nem ment el, és ez azt jelenti, akad még valaki, akinek lepasszolhatják a két tündér ügyét. Rögtön rá is mutatnak a gyanútlanul közeledő rőt hajú lányra, hogy őt kérdezzék az érkezők, ők pedig jó őrként szobroznak tovább. Feladat letudva, felelősség áthárítva. Utolsó lépésként az egyik strázsa még felvilágosítja Ydrisst a helyzetről, no meg arról az apróságról, hogy a látogatók ezennel rá vannak bízva.
Első reakcióként pislog nagyokat, majd kissé zavarban néz a két tündérre.*
- Öhm, elkérhetném azt a hirdetést? *Azzal ha megkapja az irományt, gyorsan átfutja. Nap nap után hálát ad az új isteneknek, hogy annak idején volt annyi türelme és elszántsága, hogy megtanulja a külhoniak betűvetését és olvasását.*
- Aleimord... igen, ő a ház ura, de most nincs a rezidencián. ~Azt hiszem.~ *Teszi hozzá gondolatban. Hát ez kínos. No de csak nem ácsoroghatnak idekint, ha pedig beviszi őket, nem igazán kellene idegeneket magukra hagynia a házban. Ez a város, itt nem divat bízni a másikban, és sajnos jobb is eszerint cselekedni. Ennyit a picai kiruccanásról.*
- Bent megvárhatják őt, bizonyára örülni fog, hogy akadt jelentkező a hirdetésére. ~Ráférne valami jó hír a tegnapiak után.~ *Meg is indul a ház felé, mutatva a két tündérnek az utat.*
- Erre, a kutyától nem kell tartani, amíg nem betörni akarnak, addig nem kér kóstolót senkiből.
*Jó sokáig volt kint a kertben a jószágok társaságában, amikor pedig kis időre bement, konkrétan senkit nem talált a személyzeten kívül. Kérdezősködés nélkül is tudja, valami megint történt. Vállat von. Túl jutott azon a ponton, hogy bele akarjon keveredni. Iszik hát pár kortyot a konyhában, majd elhatározza, kinéz a piacra. Beszerezne néhány hasznos holmit, amit korábban is tervezett már, csak nem szakított rá időt eddig. Biztos, ami biztos, magához veszi lándzsáját, majd elindul a bejárati ajtó felé.
Amint kilép az épületből, éleset füttyent. A farkaskutya pillanatok alatt mellette terem, hamar lefutva a távot gazdája és aközött, ahol éppen tartózkodott hátul. Lelkesen lihegve lépdel az elf mellett, mint aki nem most loholt egy szép kis sprintet.
Az éles füttyszót persze az őrök is hallották, így már sejtik, valaki csak van még a házban, aki nem ment el, és ez azt jelenti, akad még valaki, akinek lepasszolhatják a két tündér ügyét. Rögtön rá is mutatnak a gyanútlanul közeledő rőt hajú lányra, hogy őt kérdezzék az érkezők, ők pedig jó őrként szobroznak tovább. Feladat letudva, felelősség áthárítva. Utolsó lépésként az egyik strázsa még felvilágosítja Ydrisst a helyzetről, no meg arról az apróságról, hogy a látogatók ezennel rá vannak bízva.
Első reakcióként pislog nagyokat, majd kissé zavarban néz a két tündérre.*
- Öhm, elkérhetném azt a hirdetést? *Azzal ha megkapja az irományt, gyorsan átfutja. Nap nap után hálát ad az új isteneknek, hogy annak idején volt annyi türelme és elszántsága, hogy megtanulja a külhoniak betűvetését és olvasását.*
- Aleimord... igen, ő a ház ura, de most nincs a rezidencián. ~Azt hiszem.~ *Teszi hozzá gondolatban. Hát ez kínos. No de csak nem ácsoroghatnak idekint, ha pedig beviszi őket, nem igazán kellene idegeneket magukra hagynia a házban. Ez a város, itt nem divat bízni a másikban, és sajnos jobb is eszerint cselekedni. Ennyit a picai kiruccanásról.*
- Bent megvárhatják őt, bizonyára örülni fog, hogy akadt jelentkező a hirdetésére. ~Ráférne valami jó hír a tegnapiak után.~ *Meg is indul a ház felé, mutatva a két tündérnek az utat.*
- Erre, a kutyától nem kell tartani, amíg nem betörni akarnak, addig nem kér kóstolót senkiből.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1432-1451