//Második szál//
*A városi őrség nem váltotta be a reményeket, valószínűleg ezután sem lehet rájuk támaszkodni.*
- Rendben. *Ugyan mi mást mondhatna, és ugyan a nemes elf, mi mással tudna elintézni ilyesmit.
A szolgáló megérkezik Aleimord ruháival, mire a férfi a fal mögé húzódva a folyosón öltözik fel. Natalayda csak mosolyogva megcsóválja fejét, mint ha reménytelen esetről lenne szó, mert valahol úgy is gondol az úri elfre. Addig felcsavarja a lehetetlen hajmennyiséget a feje tetejére, és elzárja a csapot, immár a tele kád szélén üldögél.*
- Igen, szeretnék. *Válaszol.* Rendben, utánajárok. *Örül, hogy végre kapott némi választ, esetleg feladatot. Úgysem tudja elterelni a gondolatait, legalább nem ül tétlen tovább.
Az ajtó előtt úgy lép el a férfi, hogy pillantásra sem méltatja tovább. Nem is vár el ilyesmit a lány, hiszen pontosan beleillik az eddig kialakított képbe, azon túl még örül is kicsit, lévén ő is igen lengén.
Behajtja az ajtót, majd köntösét leoldja, hogy végre a habokba ereszkedjen. Kényelmesen elnyúlik a kádban, aztán mikor úgy érzi, kellőképpen felfrissült, megtörölközve veszi vissza pongyoláját. A fürdő után, szobájában felöltözik, és az étkező felé veszi az irányt. *
- Jó reggelt ismét.
*Köszön az asztalnál üldögélő férfinak, s ő maga is leül reggelizni. Tölt magának egy kis kávét, melyet bő tejjel önt fel, s vesz egy szelet kenyeret, amit egy kis vajjal ken meg, de végül nem kezd neki.*
- Mi lesz, ha nem sikerül? Mi lesz, ha nem tudunk szétválni?
*Nem arról van szó, hogy már bukásra ítélte a dolgot, sőt! Valahol nagyon is hisz abban, hogy megleli a megoldást, de szeretne arról is többet tudni, hogy Alei miként áll a dologhoz. *
- Nem szeretném, hogy felakasszanak. Nainak meghasadna a szíve. ~És van egy érzésem, hogy Uhnnak is.~
-De akkor is megszakadna, ha nem lehetne a feleséged.