Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1432-1451
400. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-09 00:36:38
Üzenet elküldve: 2018-03-09 00:36:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord szobájában//
* Őszintén örül, hogy a nemes meghallgatja, sőt ad a szavára, már ami a húgát illeti. A még jobban meglepi, hogy személyesen intézkedik ez ügyben, nem csak amolyan felületesen rábízza valamelyik szolgájára, mint azt bizonyára sok helyen tennék. Természetesen rögtön átveszi az italt, s majd meg is itatja a beteggel, ha kér belőle. *
- Vigyázni fogok a kisasszonyra, míg vissza nem tér.
* Mondja halkan, s oda is áll az ágy mellé, illetve ha van egy szék bent, akkor arra telepedik le. *
- Hogy érzi magát? Tehetek még valamit Önért?
* Kérdezi a lánytól miután fivére magukra hagyja őket a szobában. *
* Őszintén örül, hogy a nemes meghallgatja, sőt ad a szavára, már ami a húgát illeti. A még jobban meglepi, hogy személyesen intézkedik ez ügyben, nem csak amolyan felületesen rábízza valamelyik szolgájára, mint azt bizonyára sok helyen tennék. Természetesen rögtön átveszi az italt, s majd meg is itatja a beteggel, ha kér belőle. *
- Vigyázni fogok a kisasszonyra, míg vissza nem tér.
* Mondja halkan, s oda is áll az ágy mellé, illetve ha van egy szék bent, akkor arra telepedik le. *
- Hogy érzi magát? Tehetek még valamit Önért?
* Kérdezi a lánytól miután fivére magukra hagyja őket a szobában. *
399. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-08 23:09:23
Üzenet elküldve: 2018-03-08 23:09:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Voka, Aleimord//
//Folyosó//
- Ez mind igaz. *Válaszolja a földműveléssel kapcsolatban megállapítottakra. Valóban elég jól eléldegéltek belőle, még módosnak is lehetett volna nevezni őket a városban, viszont ez volt a maximum, amit ilyen keretek között ebből ki lehetett hozni. Nyilván több vagy nagyobb birtokokkal egész szép kis vagyont lehet szerezni, de erre nekik nem volt lehetőségük.*
~Eltévedtünk; nem tudjuk merre menjünk tovább... Nem ugyanaz?~
- Így van, akármelyik szobába nem akartunk csak úgy berámolni, gondolom érti, miért nem.
*Végül a nemes veszi a fáradtságot, hogyha már más nem, és megmutatja nekik ő, hol tudják álomra hajtani a fejüket, ráadásul még egy lényegre törő magyarázatot is kapnak a nagy zűrzavarra.
A folyosón teljesen ellentétes irányba indul, mint ők Vokával, esélyük sem lett volna egyedül megtalálni a helyiségeket.*
- Rendben, így lesz. Köszönöm!
*Ebben sem kap túl nagy segítséget, sőt, semennyit. Nem bánkódik sokáig emiatt, majd csak feltalálja magát. Aztán ha valami olyat tesz, amit nem kellett volna, kenheti Aleimordra, hisz ő mondta neki, hogy fedezze fel. Talán még néhány értékes holmit is talál azokban a raktárakban.*
//Folyosó//
- Ez mind igaz. *Válaszolja a földműveléssel kapcsolatban megállapítottakra. Valóban elég jól eléldegéltek belőle, még módosnak is lehetett volna nevezni őket a városban, viszont ez volt a maximum, amit ilyen keretek között ebből ki lehetett hozni. Nyilván több vagy nagyobb birtokokkal egész szép kis vagyont lehet szerezni, de erre nekik nem volt lehetőségük.*
~Eltévedtünk; nem tudjuk merre menjünk tovább... Nem ugyanaz?~
- Így van, akármelyik szobába nem akartunk csak úgy berámolni, gondolom érti, miért nem.
*Végül a nemes veszi a fáradtságot, hogyha már más nem, és megmutatja nekik ő, hol tudják álomra hajtani a fejüket, ráadásul még egy lényegre törő magyarázatot is kapnak a nagy zűrzavarra.
A folyosón teljesen ellentétes irányba indul, mint ők Vokával, esélyük sem lett volna egyedül megtalálni a helyiségeket.*
- Rendben, így lesz. Köszönöm!
*Ebben sem kap túl nagy segítséget, sőt, semennyit. Nem bánkódik sokáig emiatt, majd csak feltalálja magát. Aztán ha valami olyat tesz, amit nem kellett volna, kenheti Aleimordra, hisz ő mondta neki, hogy fedezze fel. Talán még néhány értékes holmit is talál azokban a raktárakban.*
398. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-08 22:44:14
Üzenet elküldve: 2018-03-08 22:44:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Egy csendes délelőtt//
- Tényleg szörnyű volt, és sokszor eléggé nehéz. De már vége. *szól közbe, de ezúttal nem komorodik el látványosan. Szeretné azt hinni, hogy túl van az egészen, hiába tudja, hogy gyerekkora olyan sebeket ejtett és hagyott is ott a lelkén, amelyek nem gyógyulnak be csak úgy attól, hogy igyekszik minél kevesebbet a múltjára gondolni. Még is, bármennyire is fájt az édesanyjától való elválás, és minden maga mögött hagyása, amit legalább már jól ismert, és hiába nem is volt még olyan túl régen, valahol lelke mélyén nagyon megkönnyebbült a tudattól, hogy túl van az egészen. Artheniorban pedig most olyan lehetőségek nyílnak meg előtte, amelyekről nem is álmodhatott odahaza. Most pedig, hogy már nem teljesen új sem a városban, sem ebben a házban, ez a lelke mélyéről indult megkönnyebbülés szép lassan beszivárgott gondolataiba, és ha optimistává nem is tette, talán már mégis sokkal inkább reménykedik a jövőben, mint tette azt eddig bármikor. Meglehet persze, hogy eddigi szavai kicsit rácáfoltak erre, de hát még is csak jobb azóta kicsit tényleg, hogy itt van, ezt el kell ismernie.
Inkább hagyja beszélni a másik lányt mindenesetre, félve attól, hogy kicsit inkább róla és az ő panaszairól szól ez a beszélgetés. Csak egyetlen egyszer szól közbe, de talán Lau sem bánja, hogy sikerült Luninariból előcsalogatni egy nagyon őszinte és vidám nevetést.*
- Legyőzhetetlen Luninari, ez jó, ez nagyon tetszik! *mondja, majd miután nevetése elhal, ha el is komolyodik kicsit, azért egy mosoly ott marad szája szegletében végig, amikor újra beszélni kezd.*
- Félek tőle, hogy ehhez kicsit több kell, mint hogy együtt elsétáljunk a tengerig, de nagyon szívesen megyek veled odáig. *teszi hozzá, utána pedig már tényleg csak hallhat, bár kissé mérges magára, amiért előbb valószínűleg tényleg túl messzire mehetett. Ugyan továbbra sem lát Lau fejébe, de a talán túl hirtelen témaváltás után sejti, hogy tényleg nem nagyon kellett volna erőltetnie ezt a szerelem, házasság, férfiak témát. Ő nagyjából pont úgy van a gyerek kérdésével, mint Lau ezzel.*
- Talán igazad van. Remélem. *bólint, de legbelül egyáltalán nem így gondolja. Mondjon bármit erről Lau, ő a maga részéről nagyon is fél tőle, hogy más gyerekét felnevelni, vagy akár összeszedni és befogadni egy magára hagyott gyermeket az utcáról, az azért mégsem ugyanaz, mint életet adni egy szerelem gyümölcsének és őt nevelgetni nagy szeretettel. Meglehet persze, hogy téved, és túlságosan is az otthoni előítéletek hatása alatt áll ebben is, de egyelőre nem hiszi, hogy így lenne. Viszont így, hogy mindkettőjük érzékeny témáját érintették már, legalább tudja, hogy miről nem kell beszélni, legalábbis nem most és nem itt. Idővel talán majd más lesz a helyzet, és gondolkodásuk is változik ezekről a dolgokról, jelenleg azonban az biztos, hogy ez még nem az az idő, ezért próbál most ő nagyon másról mesélni kicsit, ha már úgy is szóba került, és egyben reméli, hogy sikerül felvidítani közben Laut valamivel.*
- Éppen csak kicsit érzem itt idegennek magam, de azért ennyit még el tudok viselni. Sokkal inkább befogadtak itt, mint otthon valaha, ezért pedig nagyon hálás vagyok. *mondja.*
- Alenia és Aleimord, meg Nairada kezdettől fogva nagyon kedvesek voltak velem, Aleimordnak és Niának ráadásul távoli rokona is vagyok, szóval, még ha nem is találkozunk korábban, még sem vagyok itt teljesen idegen. Tudod, valahol fura ez, bár érthető is szerintem, hogy minden tilalom, tabu és megszokás ellenére néha előfordult, hogy valakik elhagyták a falut, és nem tértek vissza, csak ők nem utazgattak, mint Nyrris, hanem letelepedtek. Néhány itteni elf is elvetődött valahogy az erdő mélyére mihozzánk, és megragadta őket az ottani élet szépsége. Hogy én pontosan melyik költözésnek is köszönhetem, nem tudom, de az tény, hogy a szüleink unokatestvérei egymásnak. Vagy csak a nagyszüleim Aleimord szüleinek, ha jól emlékszem. Ennek köszönhetem, hogy itt élhetek. Ők pedig tényleg sokkal jobban is bántak velem, mint otthon anyán kívül bárki. De ettől még kicsit furcsa mégiscsak. *hallgat el annyi időre, ameddig összeszedi gondolatait.*
- Tudod, nálunk ház és ház, vagy inkább család és család között nincsenek túl nagy különbségek. Kívülálló szerintem nem is tudná megmondani, hogy ki a gazdagabb, ki a szegényebb, nincs is nagyon értelme ott ezeknek a szavaknak, legalábbis nem úgy, ahogyan itt a városban. Amikor megérkeztem Artheniorba, az első éjszakát egy fogadóban töltöttem, de aztán másnap Alenia eljött értem, miután megkapták anyám levelét, aki arra kérte őket, hogy fogadjanak be engem, szóval elég hamar idekerültem. Először jártam a városban, de még is, még én is rögtön láttam, hogy mennyi a különbség a Gazdagnegyed és Arthenior többi része között. És hát itt mindenki nagyon gazdag, akinek teljesen természetes az, hogy ekkora kőházban él, és meg van mindene, amit csak akar. Meséltem már, hogy Nainak egy akkora szobája van csak ruhákkal tele, mint nálunk otthon egy ház, amiben egy egész család él. Jó persze, ez túlzás ugyan, de éppen csak egy kicsit. *hallgat el, de megint csak annyira, hogy rendezze magában kicsit gondolatait, és átgondolja azt, hogy hogyan ne fogalmazza meg félreérthetően, amit végül is mondani szeretne.*
- Tudom, kicsit önző dolog, de már ennyiből is nagyon örültem neked, amikor érkeztél. *ismeri el kezdetnek.*
- Tényleg eléggé más, valahol még is hasonló helyről jöttünk, *mondja* és már az első beszélgetésünkből kiderült, hogy hiába vagy te is elf, származás tekintetében még is sokkal inkább hasonlítasz rám, mint itt a többiek.
- Igazából felszabadító érzés volt, hogy lesz valaki a közelemben, aki nem született nemes, és, aki talán pont éppen ezért sok mindenben sokkal jobban meg tud majd érteni, mint ők. Nem ők tehetnek róla, de kicsit azt hiszem még mindig feszélyezve érzem a jelenlétükben magamat mindig, és folyton attól félek, hogy valami olyat mondok, vagy csinálok, ami nem illik errefelé. Persze, tudom, nekünk is hülye szokásaink voltak, de a Gazdagnegyednek is megvannak a maga íratlan szabályai, és tabui az biztos.
- Nem is tudom még például, hogyan említsem Aleimordnak a tűzrakót, pedig el sem tudok képzelni egy kertet nélküle. Lehet itt tényleg kicsit furán nézne ki, de tudom, hogy neked biztosan tetszene. Mi otthon anyával és a nyuszikkal nagyon sokszor kiültünk mellé, sütögettünk, főztünk is kint, jobb időben pedig kint is maradtunk és késő éjjelig néztük a holdat és a csillagokat.
- Hidd el jó szórakozás nagyon! *bizonytalanodik el kicsit, félve attól, hogy így elmondva inkább unalmasnak hangzik. Még is, nehezen tudja elképzelni, hogy a csillagos ég szépsége és nyugalma, vagy a hold önmagában ne nyűgözön le és varázsoljon el valakit. Nem mellesleg a legkellemesebb beszélgetések és legszebb mesék is valahogy mindig alattuk születnek. Neki legalábbis ez volt a tapasztalata eddig.*
- Máson, amúgy nem gondolkodtam soha, ezen kívül. Legyen egy kert, benne tűzrakóval, és körülbelül ennyi. A házban bent, pedig… na jó, ez biztos furán fog hangzani kicsit, de végül is az ágy a lényeg. *neveti el magát.*
- Talán nem látszik rajtam, de sok tekintetben elég lusta vagyok. Szeretek nagyokat aludni, és kényelmes ágyban. Vagy csak üldögélni a szélén, vagy benne olvasni kényelmesen. Ezen kívül legyen egy tükröm legalább. És nagy ablak, hogy sok fény jöjjön be, mint itt. Nem nagyon gondolkodtam még azon igazából, hogy hogyan nézne ki a saját otthonom, de lefogadom, te ezt sokkal jobban eltervezted nálam a tiédet. *mosolyog barátságosan, és talán szemein is látszik, hogy megint nem csak puszta udvariasságból kíváncsi. Ugyan nem kéri meg külön Laut, hogy meséljen neki erről, de valahogy biztosra veszi, hogy erre nincs is semmi szükség.*
//Egy csendes délelőtt//
- Tényleg szörnyű volt, és sokszor eléggé nehéz. De már vége. *szól közbe, de ezúttal nem komorodik el látványosan. Szeretné azt hinni, hogy túl van az egészen, hiába tudja, hogy gyerekkora olyan sebeket ejtett és hagyott is ott a lelkén, amelyek nem gyógyulnak be csak úgy attól, hogy igyekszik minél kevesebbet a múltjára gondolni. Még is, bármennyire is fájt az édesanyjától való elválás, és minden maga mögött hagyása, amit legalább már jól ismert, és hiába nem is volt még olyan túl régen, valahol lelke mélyén nagyon megkönnyebbült a tudattól, hogy túl van az egészen. Artheniorban pedig most olyan lehetőségek nyílnak meg előtte, amelyekről nem is álmodhatott odahaza. Most pedig, hogy már nem teljesen új sem a városban, sem ebben a házban, ez a lelke mélyéről indult megkönnyebbülés szép lassan beszivárgott gondolataiba, és ha optimistává nem is tette, talán már mégis sokkal inkább reménykedik a jövőben, mint tette azt eddig bármikor. Meglehet persze, hogy eddigi szavai kicsit rácáfoltak erre, de hát még is csak jobb azóta kicsit tényleg, hogy itt van, ezt el kell ismernie.
Inkább hagyja beszélni a másik lányt mindenesetre, félve attól, hogy kicsit inkább róla és az ő panaszairól szól ez a beszélgetés. Csak egyetlen egyszer szól közbe, de talán Lau sem bánja, hogy sikerült Luninariból előcsalogatni egy nagyon őszinte és vidám nevetést.*
- Legyőzhetetlen Luninari, ez jó, ez nagyon tetszik! *mondja, majd miután nevetése elhal, ha el is komolyodik kicsit, azért egy mosoly ott marad szája szegletében végig, amikor újra beszélni kezd.*
- Félek tőle, hogy ehhez kicsit több kell, mint hogy együtt elsétáljunk a tengerig, de nagyon szívesen megyek veled odáig. *teszi hozzá, utána pedig már tényleg csak hallhat, bár kissé mérges magára, amiért előbb valószínűleg tényleg túl messzire mehetett. Ugyan továbbra sem lát Lau fejébe, de a talán túl hirtelen témaváltás után sejti, hogy tényleg nem nagyon kellett volna erőltetnie ezt a szerelem, házasság, férfiak témát. Ő nagyjából pont úgy van a gyerek kérdésével, mint Lau ezzel.*
- Talán igazad van. Remélem. *bólint, de legbelül egyáltalán nem így gondolja. Mondjon bármit erről Lau, ő a maga részéről nagyon is fél tőle, hogy más gyerekét felnevelni, vagy akár összeszedni és befogadni egy magára hagyott gyermeket az utcáról, az azért mégsem ugyanaz, mint életet adni egy szerelem gyümölcsének és őt nevelgetni nagy szeretettel. Meglehet persze, hogy téved, és túlságosan is az otthoni előítéletek hatása alatt áll ebben is, de egyelőre nem hiszi, hogy így lenne. Viszont így, hogy mindkettőjük érzékeny témáját érintették már, legalább tudja, hogy miről nem kell beszélni, legalábbis nem most és nem itt. Idővel talán majd más lesz a helyzet, és gondolkodásuk is változik ezekről a dolgokról, jelenleg azonban az biztos, hogy ez még nem az az idő, ezért próbál most ő nagyon másról mesélni kicsit, ha már úgy is szóba került, és egyben reméli, hogy sikerül felvidítani közben Laut valamivel.*
- Éppen csak kicsit érzem itt idegennek magam, de azért ennyit még el tudok viselni. Sokkal inkább befogadtak itt, mint otthon valaha, ezért pedig nagyon hálás vagyok. *mondja.*
- Alenia és Aleimord, meg Nairada kezdettől fogva nagyon kedvesek voltak velem, Aleimordnak és Niának ráadásul távoli rokona is vagyok, szóval, még ha nem is találkozunk korábban, még sem vagyok itt teljesen idegen. Tudod, valahol fura ez, bár érthető is szerintem, hogy minden tilalom, tabu és megszokás ellenére néha előfordult, hogy valakik elhagyták a falut, és nem tértek vissza, csak ők nem utazgattak, mint Nyrris, hanem letelepedtek. Néhány itteni elf is elvetődött valahogy az erdő mélyére mihozzánk, és megragadta őket az ottani élet szépsége. Hogy én pontosan melyik költözésnek is köszönhetem, nem tudom, de az tény, hogy a szüleink unokatestvérei egymásnak. Vagy csak a nagyszüleim Aleimord szüleinek, ha jól emlékszem. Ennek köszönhetem, hogy itt élhetek. Ők pedig tényleg sokkal jobban is bántak velem, mint otthon anyán kívül bárki. De ettől még kicsit furcsa mégiscsak. *hallgat el annyi időre, ameddig összeszedi gondolatait.*
- Tudod, nálunk ház és ház, vagy inkább család és család között nincsenek túl nagy különbségek. Kívülálló szerintem nem is tudná megmondani, hogy ki a gazdagabb, ki a szegényebb, nincs is nagyon értelme ott ezeknek a szavaknak, legalábbis nem úgy, ahogyan itt a városban. Amikor megérkeztem Artheniorba, az első éjszakát egy fogadóban töltöttem, de aztán másnap Alenia eljött értem, miután megkapták anyám levelét, aki arra kérte őket, hogy fogadjanak be engem, szóval elég hamar idekerültem. Először jártam a városban, de még is, még én is rögtön láttam, hogy mennyi a különbség a Gazdagnegyed és Arthenior többi része között. És hát itt mindenki nagyon gazdag, akinek teljesen természetes az, hogy ekkora kőházban él, és meg van mindene, amit csak akar. Meséltem már, hogy Nainak egy akkora szobája van csak ruhákkal tele, mint nálunk otthon egy ház, amiben egy egész család él. Jó persze, ez túlzás ugyan, de éppen csak egy kicsit. *hallgat el, de megint csak annyira, hogy rendezze magában kicsit gondolatait, és átgondolja azt, hogy hogyan ne fogalmazza meg félreérthetően, amit végül is mondani szeretne.*
- Tudom, kicsit önző dolog, de már ennyiből is nagyon örültem neked, amikor érkeztél. *ismeri el kezdetnek.*
- Tényleg eléggé más, valahol még is hasonló helyről jöttünk, *mondja* és már az első beszélgetésünkből kiderült, hogy hiába vagy te is elf, származás tekintetében még is sokkal inkább hasonlítasz rám, mint itt a többiek.
- Igazából felszabadító érzés volt, hogy lesz valaki a közelemben, aki nem született nemes, és, aki talán pont éppen ezért sok mindenben sokkal jobban meg tud majd érteni, mint ők. Nem ők tehetnek róla, de kicsit azt hiszem még mindig feszélyezve érzem a jelenlétükben magamat mindig, és folyton attól félek, hogy valami olyat mondok, vagy csinálok, ami nem illik errefelé. Persze, tudom, nekünk is hülye szokásaink voltak, de a Gazdagnegyednek is megvannak a maga íratlan szabályai, és tabui az biztos.
- Nem is tudom még például, hogyan említsem Aleimordnak a tűzrakót, pedig el sem tudok képzelni egy kertet nélküle. Lehet itt tényleg kicsit furán nézne ki, de tudom, hogy neked biztosan tetszene. Mi otthon anyával és a nyuszikkal nagyon sokszor kiültünk mellé, sütögettünk, főztünk is kint, jobb időben pedig kint is maradtunk és késő éjjelig néztük a holdat és a csillagokat.
- Hidd el jó szórakozás nagyon! *bizonytalanodik el kicsit, félve attól, hogy így elmondva inkább unalmasnak hangzik. Még is, nehezen tudja elképzelni, hogy a csillagos ég szépsége és nyugalma, vagy a hold önmagában ne nyűgözön le és varázsoljon el valakit. Nem mellesleg a legkellemesebb beszélgetések és legszebb mesék is valahogy mindig alattuk születnek. Neki legalábbis ez volt a tapasztalata eddig.*
- Máson, amúgy nem gondolkodtam soha, ezen kívül. Legyen egy kert, benne tűzrakóval, és körülbelül ennyi. A házban bent, pedig… na jó, ez biztos furán fog hangzani kicsit, de végül is az ágy a lényeg. *neveti el magát.*
- Talán nem látszik rajtam, de sok tekintetben elég lusta vagyok. Szeretek nagyokat aludni, és kényelmes ágyban. Vagy csak üldögélni a szélén, vagy benne olvasni kényelmesen. Ezen kívül legyen egy tükröm legalább. És nagy ablak, hogy sok fény jöjjön be, mint itt. Nem nagyon gondolkodtam még azon igazából, hogy hogyan nézne ki a saját otthonom, de lefogadom, te ezt sokkal jobban eltervezted nálam a tiédet. *mosolyog barátságosan, és talán szemein is látszik, hogy megint nem csak puszta udvariasságból kíváncsi. Ugyan nem kéri meg külön Laut, hogy meséljen neki erről, de valahogy biztosra veszi, hogy erre nincs is semmi szükség.*
397. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-08 20:47:23
Üzenet elküldve: 2018-03-08 20:47:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nem azt mondtam, hogy nem csináljuk komolyan!
*Javítja ki Nairadát.*
- Csak azt, hogy ennél komolyabban is lehetne.
*Örül annak, hogy nem kap teljes elutasítást, sőt, még mellette is áll a nő, ez több, mint jó jel.*
- Először is, szereznünk kell olyan hozzánk hasonló kereskedőket és támogatókat, akik hajlandók együttműködni.
*Belekortyol az italába, mielőtt folytatná.*
- Az, hogy egymásnak különböző kedvezményeket adnánk először veszteségesnek tűnhet, pedig nem az. Ha én olcsóbban veszem mondjuk az alkoholt, akkor alacsonyabbra vihetem a termék árát, így valószínűleg többen megvennék.
*Újra kortyol, majd leteszi a poharat az asztalon található alátétre.*
- Valószínűleg nőne a kereslet, amit miatt több csokoládét kellene készítenünk, ehhez több munkást felvenni, akiknek ezáltal több pénze lesz.
*Reméli, hogy Nairada így már kezdi érteni Aleimord gondolatmenetét.*
- Ha több pénzük van, többet tudnak vásárolni a partnerektől.
*Halványan elmosolyodik.*
- Persze ezek csak a körvonalak.
- Nem azt mondtam, hogy nem csináljuk komolyan!
*Javítja ki Nairadát.*
- Csak azt, hogy ennél komolyabban is lehetne.
*Örül annak, hogy nem kap teljes elutasítást, sőt, még mellette is áll a nő, ez több, mint jó jel.*
- Először is, szereznünk kell olyan hozzánk hasonló kereskedőket és támogatókat, akik hajlandók együttműködni.
*Belekortyol az italába, mielőtt folytatná.*
- Az, hogy egymásnak különböző kedvezményeket adnánk először veszteségesnek tűnhet, pedig nem az. Ha én olcsóbban veszem mondjuk az alkoholt, akkor alacsonyabbra vihetem a termék árát, így valószínűleg többen megvennék.
*Újra kortyol, majd leteszi a poharat az asztalon található alátétre.*
- Valószínűleg nőne a kereslet, amit miatt több csokoládét kellene készítenünk, ehhez több munkást felvenni, akiknek ezáltal több pénze lesz.
*Reméli, hogy Nairada így már kezdi érteni Aleimord gondolatmenetét.*
- Ha több pénzük van, többet tudnak vásárolni a partnerektől.
*Halványan elmosolyodik.*
- Persze ezek csak a körvonalak.
396. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-07 22:28:27
Üzenet elküldve: 2018-03-07 22:28:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Folyosó - Voka, Daren//
- Ne haragudjanak a kavarodásért, már nekem is kezd az agyamra menni az egész.
*Mondja sóhajtva, majd elindul a folyosón befelé, és int a két férfinek hogy kövesse.*
- Pár napja örököltem a házat.
*Magyarázkodik, de úgy érzi, Alenia gondját nem kell megosztania a tündérrel, és a kereskedővel.
Megáll Ydriss szobája mellett, majd előremutat két ajtóra.*
- Azt mondta, hogy nyugodt szobát szeretne.
*Pillant a tündérre.*
- Itt egyedül csak az a nő lakik, aki bekísérte magukat. Ennél nyugodtabb helyet nem tudok.
*Igaz, hogy nem olyan luxusszálló, mint például Aleimord szobája, de a fogadóban lévőtől sokkal jobb. Kényelmes ágyak, bútorok, minden, ami egy egyszerű, de nagyszerű szobába kellhet.*
- Illetve ott is van még egy!
*Mutat hátra.*
- Mind más mekkora, azt választják, ami szimpatikus. Fürdőszoba a folyosó végén. A konyha pedig a másik irányba, remélem, van ott szolgáló, ha mégsem, szolgálják ki magukat bármivel.
*Pár pillanatig gondolkozik, hogy mit felejtett ki. Mikor eszébe jut, a tündérre néz.*
- Szedje össze, hogy mire van szüksége és holnap elintézzük. Maga pedig...
*Átfordul az ember felé.*
- Lennie kell itt pár szobának, amibe pakolhat. Nem tudom, mik vannak bennük, még a rokonomé a holmi. Fedezze fel.
- Ne haragudjanak a kavarodásért, már nekem is kezd az agyamra menni az egész.
*Mondja sóhajtva, majd elindul a folyosón befelé, és int a két férfinek hogy kövesse.*
- Pár napja örököltem a házat.
*Magyarázkodik, de úgy érzi, Alenia gondját nem kell megosztania a tündérrel, és a kereskedővel.
Megáll Ydriss szobája mellett, majd előremutat két ajtóra.*
- Azt mondta, hogy nyugodt szobát szeretne.
*Pillant a tündérre.*
- Itt egyedül csak az a nő lakik, aki bekísérte magukat. Ennél nyugodtabb helyet nem tudok.
*Igaz, hogy nem olyan luxusszálló, mint például Aleimord szobája, de a fogadóban lévőtől sokkal jobb. Kényelmes ágyak, bútorok, minden, ami egy egyszerű, de nagyszerű szobába kellhet.*
- Illetve ott is van még egy!
*Mutat hátra.*
- Mind más mekkora, azt választják, ami szimpatikus. Fürdőszoba a folyosó végén. A konyha pedig a másik irányba, remélem, van ott szolgáló, ha mégsem, szolgálják ki magukat bármivel.
*Pár pillanatig gondolkozik, hogy mit felejtett ki. Mikor eszébe jut, a tündérre néz.*
- Szedje össze, hogy mire van szüksége és holnap elintézzük. Maga pedig...
*Átfordul az ember felé.*
- Lennie kell itt pár szobának, amibe pakolhat. Nem tudom, mik vannak bennük, még a rokonomé a holmi. Fedezze fel.
395. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-07 21:35:45
Üzenet elküldve: 2018-03-07 21:35:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Laurentitia, Aleimord//
//Előtér//
- Holdsajt, gnómretek, ezüstcsörgő, és mindenből kettő! *bólogat szaporán, hogy értette, de leginkább azért mondja, hogy a másik lány is megjegyezze. Ugyan nem hiszi, hogy saját maga elfelejtené, de több ész még is csak többet tud, vagy is jelen esetben többet jegyez meg.*
- Megvárunk. *mondja Aleimordnak, miután ő elindul eligazítani valakiket, majd zsebre rakja a pénzt, ami annak köszönhetően, hogy egy darab belőle több aranyat is ér, megint csak meglepi, hogy mennyire könnyű. De persze pont most nem nagyon van ideje hasonlón gondolkodni. Bárhogy is, azt, hogy az elf férfi sem őt, sem Laut nem küldi el innen indulatos szavakkal, hanem még szabadkozik is, határozottan jó jelnek értékeli. Lau szempontjából legalábbis.
Eközben pedig és persze még mindig sajnálja a másik lányt, hogy ezt a beszélgetést ilyen körülmények között kellett megejteni, magát pedig szégyelli azért, amiért ennyire ostoba helyzetet teremtett.*
- Nézd, ne haragudj ezért az egészért, tudom, hogy eléggé furcsán vette ki magát, és nem szerettelek volna kellemetlen helyzetbe keverni sem azzal, hogy helyetted beszéltem, sem azzal, hogy pont most. *mondja halkan a lánynak, amint a ház ura eltávolodik tőlük annyira, hogy már biztosan ne hallja őket.*
- De hát... ahogy Aleimordnak is mondtam, erre később sem lett volna jobb az alkalom, azt hiszem. *győzködi ezzel egyben talán magát is.*
- Hatok kellenek még szerintem, ameddig mindenki megnyugszik egy kicsit, addig pedig neked nem lett volna időd a megfelelő pillanatra várni. Pontosan tudom, hogy milyen érzés az, ha azt sem tudhatod, hogy hol töltöd majd a következő éjszakát. És biztos meg is érted, hogy miért ilyen itt most mindenki. Ha csak elrabolják Aleniát, de megkerül, most azért mindannyian nyugodtabbak lennénk sokkal, meg talán még boldogok is. De nem csak ennyi történt. Azok az állatok, akik ezt tették, mégiscsak levágták Nia egyik ujját! *borzong bele, de egyben harag is eltölti amúgy lágy vonásait, és máskor leginkább talán kedves és álmodozó szemei dühös szikrákat szórnak. Az "állatok" kicsit talán erős szó, de nem nagyon tud mást használni olyanokra, akik képesek megtámadni séta közben két védtelen, fegyvertelen lányt, egyiket leütni, másikat pedig megcsonkítani. Azt pedig, hogy végül csak úgy otthagyták szerencsétlen Aleniát, és ha nem pont ők találják meg, talán még halálra is fagy, már hozzá sem teszi. Ha valamire eddig is egyértelmű volt számára, akkor az pont az, hogy Lau nem buta lány, és nagyon is vág az esze. Amúgy sem hiszi, hogy túl kell ragoznia és mesélnie ezt, hiába szokása mind a kettő. Ez alkalommal azonban semmi kedve hozzá.
Ha még a lány válaszolna neki bármit, azt természetesen megvárja, csak utána mondja neki, hogy felmegy a szobájába, amit direkt azért választott, hogy minél közelebb lehessen Aleniához. Odafent végre lerakja az eddig kezében szorongatott könyvet, és ha már odafent van megöleli kis kedvenceit is, hogy megnyugodjon legalább egy kicsit.*
- Lassan jövök drágáim! *ígéri meg, miközben nyom egy-egy gyengéd puszit a hófehér, és a zsemleszín homlokra is.* Alszunk egy jót, mint mindig. Legyetek jók addig kérlek, és ne ijedjetek meg semmitől! Bár hülyeségeket beszélek... nincs itt semmi félelmetes, és nincs mitől megijedni. Szép és nagy ház ez. Gyönyörű.
*Arcára erőltet egy mosolyt, hiába tudja, hogy "barátait" és "gyermekeit" nem képes átverni soha. Inkább visszaszalad a lépcsőkön, amelyeken nem sokkal korábban felszaladt, és miután visszatér magára rántja a Naitól kölcsönkapott köpenyt is.*
- Itt vagyok. *jelenti be teljesen feleslegesen Launak, miközben nyugtalanul tekintete a ház urát keresi. Szíve szerint most rögtön indulna a piacra sietve, de Aleimord maga kérte meg, hogy várjanak, így hát nem viharzik el kézen fogva Laut. Szerencse, hogy az ablakon beszűrődő fények alapján idejük még bőven van gyógynövényeket venni.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.07 23:52:36
//Előtér//
- Holdsajt, gnómretek, ezüstcsörgő, és mindenből kettő! *bólogat szaporán, hogy értette, de leginkább azért mondja, hogy a másik lány is megjegyezze. Ugyan nem hiszi, hogy saját maga elfelejtené, de több ész még is csak többet tud, vagy is jelen esetben többet jegyez meg.*
- Megvárunk. *mondja Aleimordnak, miután ő elindul eligazítani valakiket, majd zsebre rakja a pénzt, ami annak köszönhetően, hogy egy darab belőle több aranyat is ér, megint csak meglepi, hogy mennyire könnyű. De persze pont most nem nagyon van ideje hasonlón gondolkodni. Bárhogy is, azt, hogy az elf férfi sem őt, sem Laut nem küldi el innen indulatos szavakkal, hanem még szabadkozik is, határozottan jó jelnek értékeli. Lau szempontjából legalábbis.
Eközben pedig és persze még mindig sajnálja a másik lányt, hogy ezt a beszélgetést ilyen körülmények között kellett megejteni, magát pedig szégyelli azért, amiért ennyire ostoba helyzetet teremtett.*
- Nézd, ne haragudj ezért az egészért, tudom, hogy eléggé furcsán vette ki magát, és nem szerettelek volna kellemetlen helyzetbe keverni sem azzal, hogy helyetted beszéltem, sem azzal, hogy pont most. *mondja halkan a lánynak, amint a ház ura eltávolodik tőlük annyira, hogy már biztosan ne hallja őket.*
- De hát... ahogy Aleimordnak is mondtam, erre később sem lett volna jobb az alkalom, azt hiszem. *győzködi ezzel egyben talán magát is.*
- Hatok kellenek még szerintem, ameddig mindenki megnyugszik egy kicsit, addig pedig neked nem lett volna időd a megfelelő pillanatra várni. Pontosan tudom, hogy milyen érzés az, ha azt sem tudhatod, hogy hol töltöd majd a következő éjszakát. És biztos meg is érted, hogy miért ilyen itt most mindenki. Ha csak elrabolják Aleniát, de megkerül, most azért mindannyian nyugodtabbak lennénk sokkal, meg talán még boldogok is. De nem csak ennyi történt. Azok az állatok, akik ezt tették, mégiscsak levágták Nia egyik ujját! *borzong bele, de egyben harag is eltölti amúgy lágy vonásait, és máskor leginkább talán kedves és álmodozó szemei dühös szikrákat szórnak. Az "állatok" kicsit talán erős szó, de nem nagyon tud mást használni olyanokra, akik képesek megtámadni séta közben két védtelen, fegyvertelen lányt, egyiket leütni, másikat pedig megcsonkítani. Azt pedig, hogy végül csak úgy otthagyták szerencsétlen Aleniát, és ha nem pont ők találják meg, talán még halálra is fagy, már hozzá sem teszi. Ha valamire eddig is egyértelmű volt számára, akkor az pont az, hogy Lau nem buta lány, és nagyon is vág az esze. Amúgy sem hiszi, hogy túl kell ragoznia és mesélnie ezt, hiába szokása mind a kettő. Ez alkalommal azonban semmi kedve hozzá.
Ha még a lány válaszolna neki bármit, azt természetesen megvárja, csak utána mondja neki, hogy felmegy a szobájába, amit direkt azért választott, hogy minél közelebb lehessen Aleniához. Odafent végre lerakja az eddig kezében szorongatott könyvet, és ha már odafent van megöleli kis kedvenceit is, hogy megnyugodjon legalább egy kicsit.*
- Lassan jövök drágáim! *ígéri meg, miközben nyom egy-egy gyengéd puszit a hófehér, és a zsemleszín homlokra is.* Alszunk egy jót, mint mindig. Legyetek jók addig kérlek, és ne ijedjetek meg semmitől! Bár hülyeségeket beszélek... nincs itt semmi félelmetes, és nincs mitől megijedni. Szép és nagy ház ez. Gyönyörű.
*Arcára erőltet egy mosolyt, hiába tudja, hogy "barátait" és "gyermekeit" nem képes átverni soha. Inkább visszaszalad a lépcsőkön, amelyeken nem sokkal korábban felszaladt, és miután visszatér magára rántja a Naitól kölcsönkapott köpenyt is.*
- Itt vagyok. *jelenti be teljesen feleslegesen Launak, miközben nyugtalanul tekintete a ház urát keresi. Szíve szerint most rögtön indulna a piacra sietve, de Aleimord maga kérte meg, hogy várjanak, így hát nem viharzik el kézen fogva Laut. Szerencse, hogy az ablakon beszűrődő fények alapján idejük még bőven van gyógynövényeket venni.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.07 23:52:36
394. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-07 20:37:55
Üzenet elküldve: 2018-03-07 20:37:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Darenahr, Aleimord//
//Földszint//
*Ő is világjárónak mondta magát, még nem gondolta volna, hogy tényleg vannak olyanok akik a biztos életet feladnák a bizonytalanért. Egyik napról a másikra élni, ráadásul néha éhesen lefeküdni borzasztó lehet. Neki legalább van hova vissza mennie, ha úgy alakulnak a dolgai.*
-A földművelés kemény élet, de biztos bevételt ad. Persze csak ha a természet úgy akarja. Persze abból nem lehet meg gazdagodni, ha valakinek ilyen ambíciói vannak. *Vokka rápillant a kereskedő kezére, mérlegelve, hogy mennyit dolgozhatott eddigi életében. További kíváncsiságát nem tudja kielégíteni mert Aleimord jön feléjük.*
-Én helyesbítenék. Nem tévedtünk el, csupán nem tudjuk merre menjünk tovább. A kettő nem egy és ugyanaz, mert nyilvánvalóan a házban vagyunk, ami eddig is a célunk volt. De mint azt ahogy a kolléga úr mondta, nem tudjuk eldönteni melyik szobát vehetjük birtokba. *Mutat rá Darenahrra, akit ezek szerint elkísért egy darabon valamelyik szolga. Nem úgy mint őt.*
-Az a vörös hajú elf hölgy aki az előszobában volt velünk nem tudom most hol van. Úgy láttam valami nagyon foglalkoztatja, így elindultam egyedül. Esetleg van olyan a házban aki valóban ráér megmutatni nekünk a szállásunkat? ~Ha már ott lennénk is késő lenne.~
//Földszint//
*Ő is világjárónak mondta magát, még nem gondolta volna, hogy tényleg vannak olyanok akik a biztos életet feladnák a bizonytalanért. Egyik napról a másikra élni, ráadásul néha éhesen lefeküdni borzasztó lehet. Neki legalább van hova vissza mennie, ha úgy alakulnak a dolgai.*
-A földművelés kemény élet, de biztos bevételt ad. Persze csak ha a természet úgy akarja. Persze abból nem lehet meg gazdagodni, ha valakinek ilyen ambíciói vannak. *Vokka rápillant a kereskedő kezére, mérlegelve, hogy mennyit dolgozhatott eddigi életében. További kíváncsiságát nem tudja kielégíteni mert Aleimord jön feléjük.*
-Én helyesbítenék. Nem tévedtünk el, csupán nem tudjuk merre menjünk tovább. A kettő nem egy és ugyanaz, mert nyilvánvalóan a házban vagyunk, ami eddig is a célunk volt. De mint azt ahogy a kolléga úr mondta, nem tudjuk eldönteni melyik szobát vehetjük birtokba. *Mutat rá Darenahrra, akit ezek szerint elkísért egy darabon valamelyik szolga. Nem úgy mint őt.*
-Az a vörös hajú elf hölgy aki az előszobában volt velünk nem tudom most hol van. Úgy láttam valami nagyon foglalkoztatja, így elindultam egyedül. Esetleg van olyan a házban aki valóban ráér megmutatni nekünk a szállásunkat? ~Ha már ott lennénk is késő lenne.~
393. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-07 19:45:00
Üzenet elküldve: 2018-03-07 19:45:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vokattä//
//Földszint//
*Hogy mi történhetett, az bizony őt is érdekelné. Mintha nem is egy nemesi házba került volna, inkább hasonlít ez valami őrültek házára. Zsibongás, szolgálók rohangálnak jobbra-balra - már amennyi van -, őket meg mintha észre sem vennék.*
~Legendás Vokattä Lunderlon? Jól van, barátom, egóban nem szenvedsz hiányt.~
*Megköszörüli a torkát, majd bólint, hogy rendben, induljanak, legalább addig sem egy helyben ácsorognak majd.*
- Nos, azt nem mondtam, hogy semmit nem kell tenni a sikerért, sőt! Persze, van, akinek kevesebbet, van akinek többet, de ez most lényegtelen. Szóval, hogy miért választottam. Nem, nem családi hagyomány. Földműves családból származom, legidősebbként én örököltem volna a területeket, de inkább átadtam az öcsémnek. Még csak nem is kereskedelem céljából indultam el, csak úgy világot látni. Aztán közben valahonnan pénzt is kellett szereznem, ezért kezdtem el legfőképp. Főleg...
*Mondata félbemarad, mikor meglátja a ház urát feléjük közeledni.*
~Na végre!~
- Mondhatni. Túl sok segítséget nem kaptunk. A szolgáló az elrohant egyszer csak, aztán azóta nem nagyon segített senki.
*Hogy az elf hová tűnt, aki fogadta őket, arra nem mond semmit, ő nem látta azóta, hogy megkérte Aleimord, kísérje a szobájába az alkimistát.*
//Földszint//
*Hogy mi történhetett, az bizony őt is érdekelné. Mintha nem is egy nemesi házba került volna, inkább hasonlít ez valami őrültek házára. Zsibongás, szolgálók rohangálnak jobbra-balra - már amennyi van -, őket meg mintha észre sem vennék.*
~Legendás Vokattä Lunderlon? Jól van, barátom, egóban nem szenvedsz hiányt.~
*Megköszörüli a torkát, majd bólint, hogy rendben, induljanak, legalább addig sem egy helyben ácsorognak majd.*
- Nos, azt nem mondtam, hogy semmit nem kell tenni a sikerért, sőt! Persze, van, akinek kevesebbet, van akinek többet, de ez most lényegtelen. Szóval, hogy miért választottam. Nem, nem családi hagyomány. Földműves családból származom, legidősebbként én örököltem volna a területeket, de inkább átadtam az öcsémnek. Még csak nem is kereskedelem céljából indultam el, csak úgy világot látni. Aztán közben valahonnan pénzt is kellett szereznem, ezért kezdtem el legfőképp. Főleg...
*Mondata félbemarad, mikor meglátja a ház urát feléjük közeledni.*
~Na végre!~
- Mondhatni. Túl sok segítséget nem kaptunk. A szolgáló az elrohant egyszer csak, aztán azóta nem nagyon segített senki.
*Hogy az elf hová tűnt, aki fogadta őket, arra nem mond semmit, ő nem látta azóta, hogy megkérte Aleimord, kísérje a szobájába az alkimistát.*
392. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-07 16:48:18
Üzenet elküldve: 2018-03-07 16:48:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Összecsukja a kis könyvecskét, amibe eddig jegyzetelte a megbeszélteket. Kezében egy pohár borral kényelmesen hátradől a kanapén, testével félig Aleimord felé fordulva. Örül, hogy az üzleti ügyek és kettejük kapcsolata nem zárja ki egymást, és könnyen külön tudják választani a kettőt.*
- Na és mi volna az?
*Kíváncsian várja az ötletet, hátha valami olyan, amiből kölcsönösen mindkettejüknek haszna lehet. Hisz csakis úgy lehet elérni valamit, ha pár lépéssel mások előtt jársz és te aratod le a babérokat.*
- Azt azért nem mondanám, hogy nem csináljuk komolyan, de igazad van.
*Mondja egy kis szünet után, míg átgondolta a hallottakat.*
- Hasonlót már én is vetettem fel apámnak, de néha olyan konzervatív és szűk látókörű! Azt mondja, sokkal jövedelmezőbb a saját javadra dolgozni, mint sajátodra és máséra. Én ezzel mondjuk nem értek teljesen egyet...
*Tiszteli az apját mindazért, amit elért, és bárhogy is csinálta, kétségkívül hatásos volt, de Nairada szerint néha nem árt nyitni új dolgok felé, legalább csak próbaképp, hátha valamivel jobb lesz, mint a régi, jól bevált módszer.*
- Támogatlak benne mindenképp, ha meg akarod csinálni, de hogy a Cray'ra ház is tagja lesz ennek a közösségnek. Szavam ugyan van a dologban, de a döntés nem az enyém.
*Apját pedig nem fogja felülbírálni, bárhogy is döntsön.*
- Hogy tervezted pontosan? Most már nagyon érdekel.
*Összecsukja a kis könyvecskét, amibe eddig jegyzetelte a megbeszélteket. Kezében egy pohár borral kényelmesen hátradől a kanapén, testével félig Aleimord felé fordulva. Örül, hogy az üzleti ügyek és kettejük kapcsolata nem zárja ki egymást, és könnyen külön tudják választani a kettőt.*
- Na és mi volna az?
*Kíváncsian várja az ötletet, hátha valami olyan, amiből kölcsönösen mindkettejüknek haszna lehet. Hisz csakis úgy lehet elérni valamit, ha pár lépéssel mások előtt jársz és te aratod le a babérokat.*
- Azt azért nem mondanám, hogy nem csináljuk komolyan, de igazad van.
*Mondja egy kis szünet után, míg átgondolta a hallottakat.*
- Hasonlót már én is vetettem fel apámnak, de néha olyan konzervatív és szűk látókörű! Azt mondja, sokkal jövedelmezőbb a saját javadra dolgozni, mint sajátodra és máséra. Én ezzel mondjuk nem értek teljesen egyet...
*Tiszteli az apját mindazért, amit elért, és bárhogy is csinálta, kétségkívül hatásos volt, de Nairada szerint néha nem árt nyitni új dolgok felé, legalább csak próbaképp, hátha valamivel jobb lesz, mint a régi, jól bevált módszer.*
- Támogatlak benne mindenképp, ha meg akarod csinálni, de hogy a Cray'ra ház is tagja lesz ennek a közösségnek. Szavam ugyan van a dologban, de a döntés nem az enyém.
*Apját pedig nem fogja felülbírálni, bárhogy is döntsön.*
- Hogy tervezted pontosan? Most már nagyon érdekel.
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-07 00:10:01
Üzenet elküldve: 2018-03-07 00:10:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Naty//
//Konyha//
*Feszülten figyeli, ahogy a lány belekortyol a teába. Mintha csak ügyfelei gondolatait próbálná kitalálni, mikor a portékáikat kóstolgatják. Nem is gondolná az elf, hogy egy egyszerű dicséret is elég, hogy halvány mosolyt csaljon egy nemes lány arcára. Pedig de. Naty szavaira először csak meglepődötten nézi saját bögréjét, ingatja a fejét, hogy vajon igaz-e, vagy csak udvariasságból dicsérte meg, de aztán szája sarka alig látható mosolyra húzódik, és dagadó mellel kortyol bele a mesterművébe.*
~Azta, egyedül főztem teát! És finom lett! Ezt el kell mesélnem Aleimordnak, igazi háziasszony lettem!~
*Megérti barátnője hűvös hangvételét, valószínűleg ő sem viselkedne másképp. Nem hibáztatja érte, és csak remélni meri, hogy Natyban sem maradt tövis.*
- Szerencsére...
*Suttogja megkönnyebbülten maga elé a másik szavait ismételve. Így azért lényegesen több esélye van, hogy egy nap őt kísérje az oltár elé kedvese.*
- Semmi gond! Menjünk valahova, jó lesz egy kis kikapcsolódás. A főtérre? Ott leülhetünk, és beszélgethetünk egy kicsit... vidámabb témákról is. Mit szólsz hozzá?
*Persze akart pár szót váltani Aleimorddal, legalább csak köszönni neki, de elég önző volna, ha ezt pont most akarná megejteni. Ráér majd akkor is, ha visszaértek, talán addig le is nyugszanak a kedélyek.*
//Konyha//
*Feszülten figyeli, ahogy a lány belekortyol a teába. Mintha csak ügyfelei gondolatait próbálná kitalálni, mikor a portékáikat kóstolgatják. Nem is gondolná az elf, hogy egy egyszerű dicséret is elég, hogy halvány mosolyt csaljon egy nemes lány arcára. Pedig de. Naty szavaira először csak meglepődötten nézi saját bögréjét, ingatja a fejét, hogy vajon igaz-e, vagy csak udvariasságból dicsérte meg, de aztán szája sarka alig látható mosolyra húzódik, és dagadó mellel kortyol bele a mesterművébe.*
~Azta, egyedül főztem teát! És finom lett! Ezt el kell mesélnem Aleimordnak, igazi háziasszony lettem!~
*Megérti barátnője hűvös hangvételét, valószínűleg ő sem viselkedne másképp. Nem hibáztatja érte, és csak remélni meri, hogy Natyban sem maradt tövis.*
- Szerencsére...
*Suttogja megkönnyebbülten maga elé a másik szavait ismételve. Így azért lényegesen több esélye van, hogy egy nap őt kísérje az oltár elé kedvese.*
- Semmi gond! Menjünk valahova, jó lesz egy kis kikapcsolódás. A főtérre? Ott leülhetünk, és beszélgethetünk egy kicsit... vidámabb témákról is. Mit szólsz hozzá?
*Persze akart pár szót váltani Aleimorddal, legalább csak köszönni neki, de elég önző volna, ha ezt pont most akarná megejteni. Ráér majd akkor is, ha visszaértek, talán addig le is nyugszanak a kedélyek.*
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-06 21:36:33
Üzenet elküldve: 2018-03-06 21:36:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Előtér//
//Luni, Aleimord//
*Érzi, hogy Lunit megnyugtatja kissé a jelenléte, így szívesen ücsörög mellette a padon. A körülményekhez képest az előtérben kifejezetten békésnek mondható a hangulat, így igencsak meglepődik Luni heves kirohanásán, majd hirtelen nevethetnékje támad a jelenet láttán, ám nem szeretné, ha úgy tűnne, a lányon nevet, így igyekszik visszafojtani az ingert, és csak mosolyogni a történteken*
- Köszönöm szépen! Ez igazán kedves tőled! -*feleli kissé meghatottan, miközben továbbra is ott üldögélnek*- És nyugi, nincsen semmi gond, megértem a helyzetüket! -*igyekszik megnyugtatni Lunit, hogy egyelőre nem tervez továbbállni. ~Nagyon nehéz lehet most mindannyiuknak!~ próbálja átérezni a történteket, miközben jeges kéz markol a szívébe a gondolatra, hogy vajon mi lenne, ha valaki az ő húgát rabolná el. ~Biztos, hogy nem egy új alkalmazott lenne a legnagyobb problémám~ vélekedik, miközben újra megpillantja a ház urát. Bár vélhetően nem azért jön arra, mint ő szeretné, az még őt is meglepi, hogy Luni milyen hevesen pattan fel és tart neki kortesbeszédet. Néhol talán kissé túlzásnak is érzi, amit a lány mond, ám egyrészt ideje sincs közbeszólni, másrészt a saját esélyeit sem akarja rontani, hogy esetleg munkát kapjon.*
- Igazán nem szükséges szabadkoznia! -*biztosítja efelől a ház urát, mikor úgy tűnik, végre van egy kis ideje vele is foglalkozni*- És igazán örülnék, ha esetleg alkalmazni tudna! Bármilyen munka érdekel és biztosíthatom, hogy meg lesz elégedve velem! -*igyekszik ő is minél hasznosabbnak beállítani magát, bár neki közel sem megy olyan jól a dolog, mint Luninak*
- Ha gondolja, azonnal kezdhetek, és elkísérhetem Lunit a piacra, hogy beszerezze a szükséges növényeket! -*ajánlja fel, hiszen úgy érzi, a ház körüli teendők most még másodlagosak, és az a legfontosabb, hogy Alenia minél hamarabb meggyógyuljon, ő pedig igyekszik ebben segíteni, ahogy csak tud.*
//Luni, Aleimord//
*Érzi, hogy Lunit megnyugtatja kissé a jelenléte, így szívesen ücsörög mellette a padon. A körülményekhez képest az előtérben kifejezetten békésnek mondható a hangulat, így igencsak meglepődik Luni heves kirohanásán, majd hirtelen nevethetnékje támad a jelenet láttán, ám nem szeretné, ha úgy tűnne, a lányon nevet, így igyekszik visszafojtani az ingert, és csak mosolyogni a történteken*
- Köszönöm szépen! Ez igazán kedves tőled! -*feleli kissé meghatottan, miközben továbbra is ott üldögélnek*- És nyugi, nincsen semmi gond, megértem a helyzetüket! -*igyekszik megnyugtatni Lunit, hogy egyelőre nem tervez továbbállni. ~Nagyon nehéz lehet most mindannyiuknak!~ próbálja átérezni a történteket, miközben jeges kéz markol a szívébe a gondolatra, hogy vajon mi lenne, ha valaki az ő húgát rabolná el. ~Biztos, hogy nem egy új alkalmazott lenne a legnagyobb problémám~ vélekedik, miközben újra megpillantja a ház urát. Bár vélhetően nem azért jön arra, mint ő szeretné, az még őt is meglepi, hogy Luni milyen hevesen pattan fel és tart neki kortesbeszédet. Néhol talán kissé túlzásnak is érzi, amit a lány mond, ám egyrészt ideje sincs közbeszólni, másrészt a saját esélyeit sem akarja rontani, hogy esetleg munkát kapjon.*
- Igazán nem szükséges szabadkoznia! -*biztosítja efelől a ház urát, mikor úgy tűnik, végre van egy kis ideje vele is foglalkozni*- És igazán örülnék, ha esetleg alkalmazni tudna! Bármilyen munka érdekel és biztosíthatom, hogy meg lesz elégedve velem! -*igyekszik ő is minél hasznosabbnak beállítani magát, bár neki közel sem megy olyan jól a dolog, mint Luninak*
- Ha gondolja, azonnal kezdhetek, és elkísérhetem Lunit a piacra, hogy beszerezze a szükséges növényeket! -*ajánlja fel, hiszen úgy érzi, a ház körüli teendők most még másodlagosak, és az a legfontosabb, hogy Alenia minél hamarabb meggyógyuljon, ő pedig igyekszik ebben segíteni, ahogy csak tud.*
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-06 19:20:13
Üzenet elküldve: 2018-03-06 19:20:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Előtér majd folyosó - Luni, Lau, Voka, Daren//
*Nagyon úgy tűnik, hogy már a lakásból sem tud nyugodtan kimenni anélkül, hogy valaki békén ne hagyná végre. Ezért is főnemes szüleit hibáztatja, ha másik családba született volna, most nem lenne ez.
Hallgatja Luninari csicsergését, de úgy érzi, hogy az egyik fülén bemegy, a másikon pedig ki. Egyetlen egy érdekes szót hall ki.*
- Gyógynövények?
*Pillant az idegenre.*
- Luninari... annyi mindent kellene csinálnám, hogy lassan azt sem tudom, merre forduljak. Aleniának szüksége van gyógynövényekre, hogy a pap orvosságot tudjon belőle készíteni.
*A zsebébe nyúl, csörög egy kicsit, majd átad Luninari Heiphinenek 120 aranyat.
*
- Kellene két holdsajt, két gnómretek és két ezüstcsörgő, de kérlek, ha elmentek, vigyetek őröket is.
*Nem szeretné, ha megint megismétlődne, ami pár napja. Bár ennek nem lát túl nagy valószínűséget, ki tudja, hogy mi jár az elmebeteg elfrablók fejében néha.
Elpillant folyosóra, ahol új kereskedője és alkimistája bóklászna. Mintha valamit keresnének, de ne találnák.*
- Mi lenne, ha nem lennék?
*Sóhajt, majd az idegen hölgy felé fordul.*
- Ne haragudjon a felfordulásért, általában ne ilyen ez a ház.
~Persze, mert ezelőtt éveken keresztül nem lakott itt senki.~
- Egy pillanat, látszólag valakik egy kicsit eltévedtek.
~Miért nekem kell intézni mindent?~
*Elindul a két férfi felé.*
- Eltévedtek?
*Kérdezi felemelt szemöldökkel.*
- Hová tűnt a szolgáló, akit megkértem, hogy segítsen maguknak?
*Nagyon úgy tűnik, hogy már a lakásból sem tud nyugodtan kimenni anélkül, hogy valaki békén ne hagyná végre. Ezért is főnemes szüleit hibáztatja, ha másik családba született volna, most nem lenne ez.
Hallgatja Luninari csicsergését, de úgy érzi, hogy az egyik fülén bemegy, a másikon pedig ki. Egyetlen egy érdekes szót hall ki.*
- Gyógynövények?
*Pillant az idegenre.*
- Luninari... annyi mindent kellene csinálnám, hogy lassan azt sem tudom, merre forduljak. Aleniának szüksége van gyógynövényekre, hogy a pap orvosságot tudjon belőle készíteni.
*A zsebébe nyúl, csörög egy kicsit, majd átad Luninari Heiphinenek 120 aranyat.
*- Kellene két holdsajt, két gnómretek és két ezüstcsörgő, de kérlek, ha elmentek, vigyetek őröket is.
*Nem szeretné, ha megint megismétlődne, ami pár napja. Bár ennek nem lát túl nagy valószínűséget, ki tudja, hogy mi jár az elmebeteg elfrablók fejében néha.
Elpillant folyosóra, ahol új kereskedője és alkimistája bóklászna. Mintha valamit keresnének, de ne találnák.*
- Mi lenne, ha nem lennék?
*Sóhajt, majd az idegen hölgy felé fordul.*
- Ne haragudjon a felfordulásért, általában ne ilyen ez a ház.
~Persze, mert ezelőtt éveken keresztül nem lakott itt senki.~
- Egy pillanat, látszólag valakik egy kicsit eltévedtek.
~Miért nekem kell intézni mindent?~
*Elindul a két férfi felé.*
- Eltévedtek?
*Kérdezi felemelt szemöldökkel.*
- Hová tűnt a szolgáló, akit megkértem, hogy segítsen maguknak?
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-06 18:49:17
Üzenet elküldve: 2018-03-06 18:49:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hasonlóan nézhetnek ki most Nairadával, mint mikor először találkoztak. Kanapén ülve, bort kóstolva, üzleti dolgokról beszélve. De attól még, hogy Aleimord meg akarja kérni a nő kezét, és elég közelről megismerték már egymást, az üzleti kapcsolat nem szűnt meg közöttük.*
- Néhány hónapja eszembe jutott valami, azóta érlelődik benne.
*Kezd hozzá.*
- Amit most csinálunk, mármint kereskedünk, üzletelünk, azt lehetne sokkal komolyabban is csinálni. Vagy egy tucat hozzánk hasonló család van még Arthneiorban, ahelyett, hogy össze-vissza, mindenkivel mindent üzletelünk egy nagyobb közösségként együtt kellene dolgozunk, sokkal nagyobb hatékonyságot érhetnénk el.
*Hasonlóan nézhetnek ki most Nairadával, mint mikor először találkoztak. Kanapén ülve, bort kóstolva, üzleti dolgokról beszélve. De attól még, hogy Aleimord meg akarja kérni a nő kezét, és elég közelről megismerték már egymást, az üzleti kapcsolat nem szűnt meg közöttük.*
- Néhány hónapja eszembe jutott valami, azóta érlelődik benne.
*Kezd hozzá.*
- Amit most csinálunk, mármint kereskedünk, üzletelünk, azt lehetne sokkal komolyabban is csinálni. Vagy egy tucat hozzánk hasonló család van még Arthneiorban, ahelyett, hogy össze-vissza, mindenkivel mindent üzletelünk egy nagyobb közösségként együtt kellene dolgozunk, sokkal nagyobb hatékonyságot érhetnénk el.
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-06 18:27:23
Üzenet elküldve: 2018-03-06 18:27:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Darenahr//
//Földszint//
*Darenahr meglátása pontos, de jelen esetben lényegtelen, hiszen ilyen kavalkádban nem feltétlen az etikett a fontos, ki tudja mi történhetett.*
-Valóban mintha mást várt volna, nem minket. Mi történhetett, hogy ilyen felfordulás van itt? *Nem is várva választ, hiszen az ember is vele együtt érkezett és nem ismer itt senkit. Azt azonban sajnálattal látja, hogy ez sem az a folyosó ahová önmagukat elszállásolhatnák. Voka fejében felvetődik az ötlet, hogy az első szembejövőt karon ragadja és információért fogja faggatni.*
-Hogy kinek milyen felmenői vannak, arról nem tehet. Arról már annál inkább, hogy hova jutott. Úgy gondolja, hogy ennél a nemes háznál megalapozhatja a hírnevét? Mindenki úgy fogja majd emlegetni önt mint a kereskedőt aki a legendás Vokattä Lunderlon különleges varázsitalait árulja.
*Kis túlzás sosem árt, legfőképp ha álmokról van szó. Ismeretséget kiépíteni pedig mindig jó alap bármihez. Ezért elkezd kérdezősködni a másik múltjáról.*
-Darenahr ön miért éppen a kereskedelmet választotta hivatásul? Régi családi hagyomány vagy egy új úti cél?
-Amíg ezt elmeséli, lehet hogy fel kellene mennünk az emeletre, ott most sokan vannak. Egyikőjük csak szóba áll velünk. Vagy kimehetünk az udvarra is, bár nem látom sok értelmét a hidegben ácsorgásnak.
//Földszint//
*Darenahr meglátása pontos, de jelen esetben lényegtelen, hiszen ilyen kavalkádban nem feltétlen az etikett a fontos, ki tudja mi történhetett.*
-Valóban mintha mást várt volna, nem minket. Mi történhetett, hogy ilyen felfordulás van itt? *Nem is várva választ, hiszen az ember is vele együtt érkezett és nem ismer itt senkit. Azt azonban sajnálattal látja, hogy ez sem az a folyosó ahová önmagukat elszállásolhatnák. Voka fejében felvetődik az ötlet, hogy az első szembejövőt karon ragadja és információért fogja faggatni.*
-Hogy kinek milyen felmenői vannak, arról nem tehet. Arról már annál inkább, hogy hova jutott. Úgy gondolja, hogy ennél a nemes háznál megalapozhatja a hírnevét? Mindenki úgy fogja majd emlegetni önt mint a kereskedőt aki a legendás Vokattä Lunderlon különleges varázsitalait árulja.
*Kis túlzás sosem árt, legfőképp ha álmokról van szó. Ismeretséget kiépíteni pedig mindig jó alap bármihez. Ezért elkezd kérdezősködni a másik múltjáról.*
-Darenahr ön miért éppen a kereskedelmet választotta hivatásul? Régi családi hagyomány vagy egy új úti cél?
-Amíg ezt elmeséli, lehet hogy fel kellene mennünk az emeletre, ott most sokan vannak. Egyikőjük csak szóba áll velünk. Vagy kimehetünk az udvarra is, bár nem látom sok értelmét a hidegben ácsorgásnak.
386. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-06 15:41:15
Üzenet elküldve: 2018-03-06 15:41:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Laurentitia//
//Előtér//
*Egyáltalán nem bánja, hogy a lány mellé telepszik, főleg azok után nem, hogy kedvesen mosolyog rá, és a hátán is gyengéden végigsimogat néhányszor, a mozdulatok hatására pedig kellemes melegség tölti el, talán egy kicsit túlságosan is kellemes, de hát ezzel nem tud mit tenni. Nem is bánja, inkább csak örül annak, amit érez. Odahaza csak édesanyja volt vele gyengéd és kedves, itt pedig immár Alenia, Nairada, és most már Lau is. Természetes, hogy nem csak értékeli, hanem kissé túl is értékeli a hasonló gesztusokat. Mindenesetre, az elf lány ugyanazt éri el a hátsimogatással, mint korábban Alenia és Nairada. Igazán nagyon, és jelen állás szerint visszavonhatatlanul megkedveli őt.
Persze nem csak ezért dönt úgy, hogy nem hagyja magára Laut, hanem azért is, mert a lány története elszomorította őt. Pontosan tudja, hogy akár itt, akár Nai házában nagyon jó helye lenne, és idővel talán abba a helyzetbe is kerülne, hogy segíthessen a húgának. Attól fél, hogyha a történtek után most itt hagyja egyedül, talán a Gazdagnegyed egy másik házába kopogtat be inkább felajánlani a szolgálatait, ami minden bizonnyal sokkal nyugalmasabb és csendesebb, mint amennyire most ez a ház tűnik a történtek fényében. Ráadásul korábbi szavaira némiképp rácáfolva csak ráöntötte szegény lányra majdnem az egész történetet, pedig, ha nem teszi meg nyilván növelte volna az esélyét annak, hogy Lau végül maradjon.
Persze Nairada bármikor visszatérhet a konyhából, de ha mégis túl sokáig elhúzódik a beszélgetése a szőke emberlánnyal, könnyen lehet, hogy Lau végül is inkább arra a döntésre jut, hogy inkább majd máshol keres munkát magának.
Persze lehet és reméli is, hogy csak túlreagálja a dolgokat megint, meg túl sokat gondolkodik rajtuk, és ha már Nai megígérte a lánynak, hogy Aleimord nem is, akkor ő a szolgálatába fogadja, talán ő még sem ugrana fel, és menne el csak úgy. Reméli, hogy ez a helyzet, de ettől még biztos, ami biztos alapon vele marad inkább.*
- Erről szó sem lehet, nem hagylak itt csak úgy egyedül! *jelenti ki kicsit talán hevesebben, mint azt a helyzet indokolná, és kissé erősebb hangján maga is meglepődik. Persze nem düh van benne ebben a hangban, pusztán határozottság, és erő, amihez nem nagyon szokott hozzá saját magától. Mikor kis hallhatás után újra megszólal, hangja már természetesen csendesebb és nyugodtabb, miközben próbál megfontoltan érvelni saját maradása mellett.*
- Ha én lennék a helyedben, akkor az utolsó dolog amire most vágynék, az pont az, hogy egyedül legyek. Egyszerűen csak nem volt szerencséd azzal, hogy éppen most érkeztél, különben már régen eldőlt volna, hogy végül is itt, vagy pedig Nainál kapsz-e munkát. Nézd el ezt kérlek nekik! Rendes elfek, de hát a tegnapi és a mai nap érthető módon mindenkit nagyon felzaklatott. Aleimordnak most nyilván az a legfontosabb, hogy a húgával legyen, Nainak pedig muszáj beszélnie a barátnőjével, mert... *mondja, de utolsó mondatát nem tudja befejezni, mert a ház ura lejön a lépcsőn és rájuk köszön.
Mielőtt azonban Luninari egyáltalán komolyabban képes lenne elgondolkodni azon, hogy vajon illendő lenne-e most bemutatnia Laut Aleimordnak, és pontosan hogyan is vezesse fel, meg mit mondjon neki, addigra ő már majdnem távozik is, ki tudja hová és miért. Egy biztos, neki ötlete sincsen, hogy mi dolga akadhatott hirtelen, és hol. Fél tőle, hogy nagyon alkalmatlan időpontban zavar, de hát elszalasztani sem meri ezt az alkalmat. Kicsit ugyan kellemetlen, hogy a lány helyett kell beszélnie, de hát Lau most még annyira sem beszélhet a saját maga nevében, mint amennyire talán neki sem kellene megszólalnia.*
- Elnézést Aleimord! *szólítja meg és természetesen feláll, és bár kissé körülményesen, még is igyekszik rövidre fogni, hiszen a férfi látszólag siet. Reméli, hogy megnyugodott attól annyira, hogy Alenia újra itt van, hogy tud egy kicsit másra is figyelni.*
- Tudom, hogy nem ez a legalkalmasabb időpont erre, és tényleg bocsánat ezért, meg látom, hogy sietsz is, de ez a lány, aki velem van Laurentitia. Eredetileg azért jött velünk, mert Nairada szerette volna beajánlani neked, hogy fogadd a szolgálatodba, mert éppen munkát keres a városban és nagyon jó benyomást tett rá. Úgy gondolta, hogy a hasznodra lehetne. Csak aztán közben szerencsére megtaláltuk Aleniát. *mondja, ugyan azt, hogy Niára jó benyomást tett csak sejti, de így kerek a történet.*
- Elég sok mindenhez ért, ismeri valamennyire a gyógynövényeket is, és ő segített Nainak gyógyítót keresni a Templomkertben, aztán pedig elhozni őt hazáig. *teszi hozzá, bár persze igazából Vicben és Taitos támogatták és hozták Aleniát.*
- Tényleg sajnálom, hogy pont most kell ezt felhoznom, de azok után, hogy segített nekünk, nem szeretném, ha bizonytalan lenne a sorsa felől ameddig vissza nem térsz. És hát... ahogy talán nem a legmegfelelőbb ez az alkalom, később se nagyon lesz ennél jobb, attól félek. *igyekszik megmagyarázni, hogy miért pont most, majd következő szavaival egyben tompítani is a rossz időzítést.*
- Esetleg... segíthetek valamiben? Nem tudom, hogy hová indulsz, de hogyha én is el tudom intézni akkor nagyon szívesen.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.06 16:25:43
//Előtér//
*Egyáltalán nem bánja, hogy a lány mellé telepszik, főleg azok után nem, hogy kedvesen mosolyog rá, és a hátán is gyengéden végigsimogat néhányszor, a mozdulatok hatására pedig kellemes melegség tölti el, talán egy kicsit túlságosan is kellemes, de hát ezzel nem tud mit tenni. Nem is bánja, inkább csak örül annak, amit érez. Odahaza csak édesanyja volt vele gyengéd és kedves, itt pedig immár Alenia, Nairada, és most már Lau is. Természetes, hogy nem csak értékeli, hanem kissé túl is értékeli a hasonló gesztusokat. Mindenesetre, az elf lány ugyanazt éri el a hátsimogatással, mint korábban Alenia és Nairada. Igazán nagyon, és jelen állás szerint visszavonhatatlanul megkedveli őt.
Persze nem csak ezért dönt úgy, hogy nem hagyja magára Laut, hanem azért is, mert a lány története elszomorította őt. Pontosan tudja, hogy akár itt, akár Nai házában nagyon jó helye lenne, és idővel talán abba a helyzetbe is kerülne, hogy segíthessen a húgának. Attól fél, hogyha a történtek után most itt hagyja egyedül, talán a Gazdagnegyed egy másik házába kopogtat be inkább felajánlani a szolgálatait, ami minden bizonnyal sokkal nyugalmasabb és csendesebb, mint amennyire most ez a ház tűnik a történtek fényében. Ráadásul korábbi szavaira némiképp rácáfolva csak ráöntötte szegény lányra majdnem az egész történetet, pedig, ha nem teszi meg nyilván növelte volna az esélyét annak, hogy Lau végül maradjon.
Persze Nairada bármikor visszatérhet a konyhából, de ha mégis túl sokáig elhúzódik a beszélgetése a szőke emberlánnyal, könnyen lehet, hogy Lau végül is inkább arra a döntésre jut, hogy inkább majd máshol keres munkát magának.
Persze lehet és reméli is, hogy csak túlreagálja a dolgokat megint, meg túl sokat gondolkodik rajtuk, és ha már Nai megígérte a lánynak, hogy Aleimord nem is, akkor ő a szolgálatába fogadja, talán ő még sem ugrana fel, és menne el csak úgy. Reméli, hogy ez a helyzet, de ettől még biztos, ami biztos alapon vele marad inkább.*
- Erről szó sem lehet, nem hagylak itt csak úgy egyedül! *jelenti ki kicsit talán hevesebben, mint azt a helyzet indokolná, és kissé erősebb hangján maga is meglepődik. Persze nem düh van benne ebben a hangban, pusztán határozottság, és erő, amihez nem nagyon szokott hozzá saját magától. Mikor kis hallhatás után újra megszólal, hangja már természetesen csendesebb és nyugodtabb, miközben próbál megfontoltan érvelni saját maradása mellett.*
- Ha én lennék a helyedben, akkor az utolsó dolog amire most vágynék, az pont az, hogy egyedül legyek. Egyszerűen csak nem volt szerencséd azzal, hogy éppen most érkeztél, különben már régen eldőlt volna, hogy végül is itt, vagy pedig Nainál kapsz-e munkát. Nézd el ezt kérlek nekik! Rendes elfek, de hát a tegnapi és a mai nap érthető módon mindenkit nagyon felzaklatott. Aleimordnak most nyilván az a legfontosabb, hogy a húgával legyen, Nainak pedig muszáj beszélnie a barátnőjével, mert... *mondja, de utolsó mondatát nem tudja befejezni, mert a ház ura lejön a lépcsőn és rájuk köszön.
Mielőtt azonban Luninari egyáltalán komolyabban képes lenne elgondolkodni azon, hogy vajon illendő lenne-e most bemutatnia Laut Aleimordnak, és pontosan hogyan is vezesse fel, meg mit mondjon neki, addigra ő már majdnem távozik is, ki tudja hová és miért. Egy biztos, neki ötlete sincsen, hogy mi dolga akadhatott hirtelen, és hol. Fél tőle, hogy nagyon alkalmatlan időpontban zavar, de hát elszalasztani sem meri ezt az alkalmat. Kicsit ugyan kellemetlen, hogy a lány helyett kell beszélnie, de hát Lau most még annyira sem beszélhet a saját maga nevében, mint amennyire talán neki sem kellene megszólalnia.*
- Elnézést Aleimord! *szólítja meg és természetesen feláll, és bár kissé körülményesen, még is igyekszik rövidre fogni, hiszen a férfi látszólag siet. Reméli, hogy megnyugodott attól annyira, hogy Alenia újra itt van, hogy tud egy kicsit másra is figyelni.*
- Tudom, hogy nem ez a legalkalmasabb időpont erre, és tényleg bocsánat ezért, meg látom, hogy sietsz is, de ez a lány, aki velem van Laurentitia. Eredetileg azért jött velünk, mert Nairada szerette volna beajánlani neked, hogy fogadd a szolgálatodba, mert éppen munkát keres a városban és nagyon jó benyomást tett rá. Úgy gondolta, hogy a hasznodra lehetne. Csak aztán közben szerencsére megtaláltuk Aleniát. *mondja, ugyan azt, hogy Niára jó benyomást tett csak sejti, de így kerek a történet.*
- Elég sok mindenhez ért, ismeri valamennyire a gyógynövényeket is, és ő segített Nainak gyógyítót keresni a Templomkertben, aztán pedig elhozni őt hazáig. *teszi hozzá, bár persze igazából Vicben és Taitos támogatták és hozták Aleniát.*
- Tényleg sajnálom, hogy pont most kell ezt felhoznom, de azok után, hogy segített nekünk, nem szeretném, ha bizonytalan lenne a sorsa felől ameddig vissza nem térsz. És hát... ahogy talán nem a legmegfelelőbb ez az alkalom, később se nagyon lesz ennél jobb, attól félek. *igyekszik megmagyarázni, hogy miért pont most, majd következő szavaival egyben tompítani is a rossz időzítést.*
- Esetleg... segíthetek valamiben? Nem tudom, hogy hová indulsz, de hogyha én is el tudom intézni akkor nagyon szívesen.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.06 16:25:43
385. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-06 15:25:21
Üzenet elküldve: 2018-03-06 15:25:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nai//
//Konyha//
*Naty arcán kedves mosoly Nairada felé, mikor a nemes lány kitölti a vizet, s hamarosan már a gőzölgő tea mellett állhatnak. Mézet csorgat bele, majd alaposan elkeveri mielőtt jólesőt kortyol. A felszálló pára kedvesen simogatja arcát, s egy pillanatra ki is szorítja gondolatai közül a kellemetlen gondolatokat.*
- Hmm… *Sóhajtja.* Jól sikerült Nai, egészen finom. *Újra kortyol, mellyel a felhőtlen pillanat tovaszáll, akárcsak a tea langymelege.*
- Igen, sejtem. *A kérdés csak az, hogy Alei mennyire hálás vajon, mert Naty az idő előrehaladtával egyre nyomasztóbbnak találja a helyzetet, és ennek tulajdonítja azt is, hogy a váratlan, bár tagadhatatlanul szépreményű randevú katasztrófába torkollt. Ugyan, ki is volna olyan balga, hogy kitart valaki mellett, aki rosszabbnál-rosszabb döntéseket hoz. *
- Nem, nem Eeyr színe előtt volt. *Teszi le a bögrét a asztalra. * Illetve majdnem, csak Alei időben közbeszólt. *Válaszol Nainak.* Szerencsére.
*A beviharzó szolgálót elnézve csak fanyar mosollyal ajkain csóválja meg a fejét. Kicsit hiányoznak neki azok az idők, amikor kislányként a konyhában lóbálta lábát, a szolgálók körül sündörgött, s amint lehetett, egérutat szimatolva próbált néhány háborítatlan, szabad pillanatot nyerni magának, a konyhából kivezető ajtón át. Ahol nincsenek kötelező feladatok, amit egy kisasszonytól elvárnak, csak azért mert vagyonos családba született, és mert lépést kellett tartani másokkal. Éppen így érzi most is. Még csak most értek vissza, de továbbra sem találja a helyét.*
- Ne haragudj Nai, tudom, hogy nem régen értünk haza, de engem nyomaszt a négy fal…
//Konyha//
*Naty arcán kedves mosoly Nairada felé, mikor a nemes lány kitölti a vizet, s hamarosan már a gőzölgő tea mellett állhatnak. Mézet csorgat bele, majd alaposan elkeveri mielőtt jólesőt kortyol. A felszálló pára kedvesen simogatja arcát, s egy pillanatra ki is szorítja gondolatai közül a kellemetlen gondolatokat.*
- Hmm… *Sóhajtja.* Jól sikerült Nai, egészen finom. *Újra kortyol, mellyel a felhőtlen pillanat tovaszáll, akárcsak a tea langymelege.*
- Igen, sejtem. *A kérdés csak az, hogy Alei mennyire hálás vajon, mert Naty az idő előrehaladtával egyre nyomasztóbbnak találja a helyzetet, és ennek tulajdonítja azt is, hogy a váratlan, bár tagadhatatlanul szépreményű randevú katasztrófába torkollt. Ugyan, ki is volna olyan balga, hogy kitart valaki mellett, aki rosszabbnál-rosszabb döntéseket hoz. *
- Nem, nem Eeyr színe előtt volt. *Teszi le a bögrét a asztalra. * Illetve majdnem, csak Alei időben közbeszólt. *Válaszol Nainak.* Szerencsére.
*A beviharzó szolgálót elnézve csak fanyar mosollyal ajkain csóválja meg a fejét. Kicsit hiányoznak neki azok az idők, amikor kislányként a konyhában lóbálta lábát, a szolgálók körül sündörgött, s amint lehetett, egérutat szimatolva próbált néhány háborítatlan, szabad pillanatot nyerni magának, a konyhából kivezető ajtón át. Ahol nincsenek kötelező feladatok, amit egy kisasszonytól elvárnak, csak azért mert vagyonos családba született, és mert lépést kellett tartani másokkal. Éppen így érzi most is. Még csak most értek vissza, de továbbra sem találja a helyét.*
- Ne haragudj Nai, tudom, hogy nem régen értünk haza, de engem nyomaszt a négy fal…
384. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-05 22:54:35
Üzenet elküldve: 2018-03-05 22:54:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vokattä//
//Földszint//
*Halványan elmosolyodik a férfi szavain. Nincs miről vitatkoznia, csak bólint egyet.*
- Igen, valószínűleg így vélekednek rólunk. Aki fogadott minket... Talán Alei... Aleidort, fogalmam sincs, nem is az a lényeg. Lehet csak rossz napja volt, de a kedvesség azért elég messze áll tőle. Mindegy, nem is érdekel, sikerült vele megegyezni, annyi nekem bőven elég.
*Azt a napi pár percet, amit meg vele kell majd beszélnie, csak kibírja. Kereskedőként azért hozzá van szokva mindenféle és fajta ember - vagy éppen elf - típushoz.
Ameddig félig elhozták őket, valószínűleg a szolgálók házrésze lehet. Ugyan szép, de közel sem olyan fényőzű, mint ahol ezelőtt voltak.*
- Valóban, így állapodtam meg vele, de azért a saját üzletemmel is szeretnék foglalkozni. Nyilvánvalóan csak úgy lehet előrébb jutni. De természetesen akkor majd megbeszéljük a részleteket, ha aktuális lesz.
*Közben benyit egy szobába. Valószínűleg mosókonyha lehet, egy másik meg tároló. Kelletlenül húzza el a száját.*
~Szolgálókra már nincs pénze, vagy mi, hogy csak három-négy szaladgál az egész házban...~
- Le merem fogadni, hogy pár generációval korábban ez a híres-neves család is szekérrel rohangált az utcán.
//Földszint//
*Halványan elmosolyodik a férfi szavain. Nincs miről vitatkoznia, csak bólint egyet.*
- Igen, valószínűleg így vélekednek rólunk. Aki fogadott minket... Talán Alei... Aleidort, fogalmam sincs, nem is az a lényeg. Lehet csak rossz napja volt, de a kedvesség azért elég messze áll tőle. Mindegy, nem is érdekel, sikerült vele megegyezni, annyi nekem bőven elég.
*Azt a napi pár percet, amit meg vele kell majd beszélnie, csak kibírja. Kereskedőként azért hozzá van szokva mindenféle és fajta ember - vagy éppen elf - típushoz.
Ameddig félig elhozták őket, valószínűleg a szolgálók házrésze lehet. Ugyan szép, de közel sem olyan fényőzű, mint ahol ezelőtt voltak.*
- Valóban, így állapodtam meg vele, de azért a saját üzletemmel is szeretnék foglalkozni. Nyilvánvalóan csak úgy lehet előrébb jutni. De természetesen akkor majd megbeszéljük a részleteket, ha aktuális lesz.
*Közben benyit egy szobába. Valószínűleg mosókonyha lehet, egy másik meg tároló. Kelletlenül húzza el a száját.*
~Szolgálókra már nincs pénze, vagy mi, hogy csak három-négy szaladgál az egész házban...~
- Le merem fogadni, hogy pár generációval korábban ez a híres-neves család is szekérrel rohangált az utcán.
383. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-05 20:50:39
Üzenet elküldve: 2018-03-05 20:50:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Egy csendes délelőtt//
*Érdeklődve hallgatja, miről szóltak Luni meséi, ám érdeklődése igen hamar elképedésbe, majd megrökönyödésbe fordul át. ~Egy falu, ami a legszebb és legcsodálatosabb? És ezt a lakói elhiszik?~ próbálja feldolgozni magában a hallottakat, de nem igazán sikerül neki. Talán azért, mert az ő falujukba azért eljutottak néha hírek és információk a nagyvilágból, de nehezen tudja elhinni, hogy ilyen zárt és korlátolt gondolkodású közösség létezhet egyáltalán. ~Nem is ismerik a világot, de kijelentik, hogy az ő otthonuk a legjobb? Hol van ebben a logika?~ töpreng magában, de ezen gondolatait nem meri hangosan kimondani, mert bár úgy látja, már Luni is kezdi belátni, ez miért értelmetlen, azért még eléggé ragaszkodik hozzá. ~Vagy legalábbis az anyjához, akit hátrahagyott~ gondolja át a dolgokat, róla pedig igazán nem szeretne rosszat mondani, így inkább alaposan megfontolja mondandóját, míg Luni a sajtok közül csemegézik*
- Igazán érdekes felfogás uralkodhatott a faludban. Én biztos nem tudtam volna kibírni egy ilyen helyen, ennyi szabály és előírás közt. Biztos nem lehetett könnyű neked sem, főleg egyedül, félvérként... Remélem, itt azért jól érzed magad, nem csak úgy, mint egy kívülálló! -*próbálja minél kevésbé kifejezni nemtetszését az imént ismertetett világnézettel kapcsolatban, ugyanakkor miközben beszél, egy újabb kérdés merül fel benne. ~Vajon az anyja miért nem költözött el onnan? Miért hagyta, hogy a lányának így kelljen felnőnie?~ töpreng magában, de ezt aztán végképp nem meri megkérdezni. ~Amúgy is, szerintem erre Luni se tudja a választ~ zárja le magában a témát, és igyekszik inkább kellemesebb vizekre terelni a beszélgetést. ~A jövő úgyis mindig vidámabb, mint a múlt... Nem tudjuk, mit hoz, így még tudunk hinni benne, hogy jobb lesz!~ lelkesedik kissé, ahogy terveik kerülnek szóba*
- Örülnék, ha segítenél benne! Együtt sokkal könnyebb lenne! -*feleli mosolyogva, miközben gondolatai már vadul szárnyalnak, mi mindenre lennének képesek közösen Lunival. ~Talán még az utazásra is sikerül rávennem~ mosolyodik el magában, ahogy tovább hallgatja a lányt*
- Egy darabig még igazán nem tervezek elmenni, de persze, hogy visszajönnék ide! Elmesélném, hogy miket láttam, hogy ne csak Nyughatatlan Nyrris meséire támaszkodhass! -*feleli a lányra kacsintva*- De ha már úgyis megígérted, a tengerhez akár mehetnénk együtt is! Akkor a Legyőzhetetlen Luninari kalandjairól is mesélhetnének a faluban! -*próbál tréfálkozni, hogy jobb hangulatba hozza Lunit, de valójában komolyan beszél. ~Tényleg jó lenne, ha többet látna a világból! És ha a falujába is eljutna a hír, hogy a kis közösségükön kívül is lehet valakinek boldog élete!~ tervezi magában Luni jövőjét, de persze semmit nem akar a lányra erőltetni. ~Meg tudom érteni, hogy csak egy békés otthonra vágyik. Bár az anyja szerette, gyakorlatilag senki más nem~ szomorodik el magában, ahogy Luni sorsán mereng ~Bizonyára ezért ilyen fontos neki, hogy találjon valakit, akivel lehet egy közös otthona~. Magának se meri igazán bevallani, mennyire vonzónak találja Luni terveit. Ő is örülne, ha találna valakit, aki elfogadja olyannak, amilyen, de a fiatal lánnyal ellentétben ő már egyre kevésbé tud reménykedni ebben.*
- Ne becsüld ennyire alá magad! Számos egyéb módon is érkezhet gyerek a családba, biztos vagyok benne, hogy ha találsz valakit, azzal megtaláljátok majd a legjobb megoldást! -*merül fel benne néhány ötlet, ám mivel nem tudja, Luni mennyire lenne nyitott ilyesmire, így inkább nem is hangoztatja őket. ~Pedig az is lehet, hogy mondjuk olyasvalakivel hozza össze a sors, akinek már van gyereke~ vetődik fel benne a javaslat, de nem akar beleszólni a dologba. ~Addig úgysincs értelme ilyesmiről beszélni, amíg nincs valaki a láthatáron. Akkor aztán újraértelmeződik minden~ bölcselkedik magában, és mosolyogva néz Lunira, míg elképzeli, milyen lehetőségeket tartogat az élet a lány számára. ~Kíváncsi vagyok, mi lesz vele pár év múlva?~ mereng a távolabbi jövőn, és csak akkor tér vissza a jelenbe, mikor rá terelődik a szó*
- Köszönöm, kedves, hogy ezt mondod! -*mondja mosolyogva az ilyenkor megszokott válaszformulát, ám a szeme ezúttal nem mosolyodik el. ~Hiába mondja, hogy nem az udvariasság vezérli, valahogy nem tudom elhinni. Üresnek tűnik az egész~ komorodik el magában, és a helyzet komolyabb átgondolása után arra jön rá, hogy bárki mondaná, nem hinné el neki. A családtagoknak, barátoknak azért, mert ők kedvességből mondják ezt, az idegeneknek meg azért, mert ők nem ismerik. És bár Lunit már a barátai közé sorolja, pont ezért nem tudja elhinni igazán, amit mond. ~De örülnék, ha tényleg így lenne~ bizakodik azért magában, és igyekszik más témát találni a beszélgetésben*
- Miért említetted korábban pont a kerti tűzrakóhelyet? Esetleg volt nektek otthon korábban? Van még valami elképzelésed, mit szeretnél az otthonodba? -*próbálja valami kellemesebb témára terelni a szót, hátha ettől jobb hangulatba kerülnek majd mindketten.*
//Egy csendes délelőtt//
*Érdeklődve hallgatja, miről szóltak Luni meséi, ám érdeklődése igen hamar elképedésbe, majd megrökönyödésbe fordul át. ~Egy falu, ami a legszebb és legcsodálatosabb? És ezt a lakói elhiszik?~ próbálja feldolgozni magában a hallottakat, de nem igazán sikerül neki. Talán azért, mert az ő falujukba azért eljutottak néha hírek és információk a nagyvilágból, de nehezen tudja elhinni, hogy ilyen zárt és korlátolt gondolkodású közösség létezhet egyáltalán. ~Nem is ismerik a világot, de kijelentik, hogy az ő otthonuk a legjobb? Hol van ebben a logika?~ töpreng magában, de ezen gondolatait nem meri hangosan kimondani, mert bár úgy látja, már Luni is kezdi belátni, ez miért értelmetlen, azért még eléggé ragaszkodik hozzá. ~Vagy legalábbis az anyjához, akit hátrahagyott~ gondolja át a dolgokat, róla pedig igazán nem szeretne rosszat mondani, így inkább alaposan megfontolja mondandóját, míg Luni a sajtok közül csemegézik*
- Igazán érdekes felfogás uralkodhatott a faludban. Én biztos nem tudtam volna kibírni egy ilyen helyen, ennyi szabály és előírás közt. Biztos nem lehetett könnyű neked sem, főleg egyedül, félvérként... Remélem, itt azért jól érzed magad, nem csak úgy, mint egy kívülálló! -*próbálja minél kevésbé kifejezni nemtetszését az imént ismertetett világnézettel kapcsolatban, ugyanakkor miközben beszél, egy újabb kérdés merül fel benne. ~Vajon az anyja miért nem költözött el onnan? Miért hagyta, hogy a lányának így kelljen felnőnie?~ töpreng magában, de ezt aztán végképp nem meri megkérdezni. ~Amúgy is, szerintem erre Luni se tudja a választ~ zárja le magában a témát, és igyekszik inkább kellemesebb vizekre terelni a beszélgetést. ~A jövő úgyis mindig vidámabb, mint a múlt... Nem tudjuk, mit hoz, így még tudunk hinni benne, hogy jobb lesz!~ lelkesedik kissé, ahogy terveik kerülnek szóba*
- Örülnék, ha segítenél benne! Együtt sokkal könnyebb lenne! -*feleli mosolyogva, miközben gondolatai már vadul szárnyalnak, mi mindenre lennének képesek közösen Lunival. ~Talán még az utazásra is sikerül rávennem~ mosolyodik el magában, ahogy tovább hallgatja a lányt*
- Egy darabig még igazán nem tervezek elmenni, de persze, hogy visszajönnék ide! Elmesélném, hogy miket láttam, hogy ne csak Nyughatatlan Nyrris meséire támaszkodhass! -*feleli a lányra kacsintva*- De ha már úgyis megígérted, a tengerhez akár mehetnénk együtt is! Akkor a Legyőzhetetlen Luninari kalandjairól is mesélhetnének a faluban! -*próbál tréfálkozni, hogy jobb hangulatba hozza Lunit, de valójában komolyan beszél. ~Tényleg jó lenne, ha többet látna a világból! És ha a falujába is eljutna a hír, hogy a kis közösségükön kívül is lehet valakinek boldog élete!~ tervezi magában Luni jövőjét, de persze semmit nem akar a lányra erőltetni. ~Meg tudom érteni, hogy csak egy békés otthonra vágyik. Bár az anyja szerette, gyakorlatilag senki más nem~ szomorodik el magában, ahogy Luni sorsán mereng ~Bizonyára ezért ilyen fontos neki, hogy találjon valakit, akivel lehet egy közös otthona~. Magának se meri igazán bevallani, mennyire vonzónak találja Luni terveit. Ő is örülne, ha találna valakit, aki elfogadja olyannak, amilyen, de a fiatal lánnyal ellentétben ő már egyre kevésbé tud reménykedni ebben.*
- Ne becsüld ennyire alá magad! Számos egyéb módon is érkezhet gyerek a családba, biztos vagyok benne, hogy ha találsz valakit, azzal megtaláljátok majd a legjobb megoldást! -*merül fel benne néhány ötlet, ám mivel nem tudja, Luni mennyire lenne nyitott ilyesmire, így inkább nem is hangoztatja őket. ~Pedig az is lehet, hogy mondjuk olyasvalakivel hozza össze a sors, akinek már van gyereke~ vetődik fel benne a javaslat, de nem akar beleszólni a dologba. ~Addig úgysincs értelme ilyesmiről beszélni, amíg nincs valaki a láthatáron. Akkor aztán újraértelmeződik minden~ bölcselkedik magában, és mosolyogva néz Lunira, míg elképzeli, milyen lehetőségeket tartogat az élet a lány számára. ~Kíváncsi vagyok, mi lesz vele pár év múlva?~ mereng a távolabbi jövőn, és csak akkor tér vissza a jelenbe, mikor rá terelődik a szó*
- Köszönöm, kedves, hogy ezt mondod! -*mondja mosolyogva az ilyenkor megszokott válaszformulát, ám a szeme ezúttal nem mosolyodik el. ~Hiába mondja, hogy nem az udvariasság vezérli, valahogy nem tudom elhinni. Üresnek tűnik az egész~ komorodik el magában, és a helyzet komolyabb átgondolása után arra jön rá, hogy bárki mondaná, nem hinné el neki. A családtagoknak, barátoknak azért, mert ők kedvességből mondják ezt, az idegeneknek meg azért, mert ők nem ismerik. És bár Lunit már a barátai közé sorolja, pont ezért nem tudja elhinni igazán, amit mond. ~De örülnék, ha tényleg így lenne~ bizakodik azért magában, és igyekszik más témát találni a beszélgetésben*
- Miért említetted korábban pont a kerti tűzrakóhelyet? Esetleg volt nektek otthon korábban? Van még valami elképzelésed, mit szeretnél az otthonodba? -*próbálja valami kellemesebb témára terelni a szót, hátha ettől jobb hangulatba kerülnek majd mindketten.*
382. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-05 19:07:43
Üzenet elküldve: 2018-03-05 19:07:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Egy csendes délelőtt//
*Amikor Lau az egyhangúságról beszél nem szólal meg, csak értő arccal bólogat. Bár egyáltalán nem biztos, hogy ezúttal egyre gondolnak, ő még is szinte teljesen biztosra veszi, hogy pontosan megérti a másik lányt most is. Biztosan szép és békés vidékről érkezett, ahogyan tulajdonképpen ő is, még is készséggel elhiszi, hogy ugyanaz a táj, és minden nap ugyanazok a létezők egy idő után túl sok izgalmat nem tartogatnak, sőt, jobban belegondolva leginkább semennyit sem.
Ami őt illeti neki is el kellett volna jönnie otthonról előbb-utóbb, éppen csak sikerült meggondolatlanságával évekkel előrehoznia távozásának napját, olyan időpontra, amikor még nem volt felkészülve arra, hogy otthonát is, édesanyját is elhagyja, ráadásul jelen állás szerint egy életre eljátszotta a hazatérés lehetőségét is. Száműzetés lett az önkéntes távozásból, és nagyon nem ugyanaz a kettő.
Éppen csak azt tartja különösnek, hogy hasonló sorsuk egyben mennyire nagyon különbözik is egymástól, és éppen csak azért nem említi meg Launak, mert pontosan tudja, hogy számára talán túl érzékeny téma. De hát ettől még tény marad, hogy azért kellett eljönnie otthonról, mert el akarták venni, ami pedig saját magát illeti, neki azért kellett volna előbb-utóbb úgy is ugyanezt tennie, mert odahaza senki sem akart volna vele hasonlót tenni.*
- Tündérek, istenek, istennők, szellemek, az őseink, a hold, a csillagok, távoli múlt, az erdő legmélye, szóltak a mi meséink mindenféléről. *meséli inkább.* És persze soknak pont ugyanaz volt a szerepe, ami nálatok is. El akarta rettenteni a gyerekeket attól, hogy éjjel csak úgy kisétáljanak az erdőbe. Persze ilyen eléggé... elképzelhetetlen volt, azt hiszem. Mi tényleg körülbelül úgy nőttünk fel, hogy a mi kis falunk a legszebb és legcsodálatosabb hely a világon, a mi népünk a legősibb, legcivilizáltabb, és hasonlók. Én már csak azért sem hihettem ebben, mert igazából csak anya kezelt úgy, mintha nem valami rossz vicce lennék az isteneknek, szóval tulajdonképpen kívülálló voltam végig. Csak ugyanott éltem, de nem velük. Amúgy pedig még a felnőttek közül sem volt igazán kíváncsi senki a külvilágra, ahogyan a világ rajtunk kívüli részeit nevezték. Szerintem sokat elmond erről az egészről, hogy a leghíresebb utazót, aki valaha a falunkban született, úgy hívták, hogy Nyughatatlan Nyrris.
*Ezen egy pillanatra kuncognia kell, pedig igazából úgy érzi, hogy ez is inkább szomorú, mint vicces. Még is, Lau társaságában inkább tűnik rossz viccnek az egész, mintha egyedül lenne, és az ablakon kifelé bámulva gondolkodna ezen.*
- Tőle tudunk a legtöbbet arról, hogy mi van idekint, *mondja, de egy fél pillanatra elhallgat, amikor rájön, hogy itt Artheniorban mennyire furcsán hangzik ez a szó* és persze elég sok mese szól az ő kalandjairól is, mert sok éves út után hazaérve mindent elmesélt, ami vele történt, és amit látott.
- A lényeg az, bár kicsit elkalandoztam azt hiszem, ne haragudj, *ismeri el kicsit zavart mosollyal, bár az elkalandozás talán nem a legjobb szó arra, hogy elég körülményesen vezeti fel mindazt, amit végül is mondani akar* hogy semmi különleges nincs a tilalomfákban. Egyszerűen azt jelzik a vadászoknak, hogy túl messze merészkedtek otthonról. Ott véget érnek a felszentelt ösvények, és az ősök, meg a védőszellemek nem óvnak többé. Persze, valószínűleg csak annyi veszély van mögöttük, amennyit a világ tartogat. És hát vannak istenek és szellemek, akiknek a nevét sem szabad kiejteni rajtuk túl, még véletlenül sem, ahogyan vannak olyan szokások és tabuk, amikről szintén nem szabad beszélni különben átkot vonsz a saját fejedre. Azokét az istenekét, akik elvben helyhez kötöttek, és azokon a fákon túl nincs hatalmuk. De, ha hazatérsz, és előbb-utóbb úgy is mindenki hazatér, még megbüntethetnek. Lehet ez nem igaz, vagy nem teljesen, de a felnőttek többsége, de még a vének is szerintem szentül hiszik ezt. Még anya is, de hát ő mégiscsak papnő. Fura lenne, ha pont ő nem hinne ezekben a dolgokban.
*Mivel kissé sokat beszélt, inkább kiszed magának még pár szelet sajtot a tálból, és hagyja, hogy Lau is befejezze, amit mondani szeretne, bár sokszor alig bírja megállni, hogy ne szóljon közbe.
Mikor pedig a lány megbízik benne annyira, hogy megossza vele legtávolabbi terveit, kicsit el is szégyelli magát, amikor rájön, hogy ő tulajdonképpen nem is gondolt másokra, annyira el volt foglalva saját jövőjével, saját céljaival és saját vágyaival, hogy eszébe sem jutott, hogy tulajdonképpen másokon is segíthetne. Persze, sohasem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a mágiával, amit majd megtanul másoknak is jót tehet, csakhogy ő elsősorban mégiscsak saját magán szeretett volna segíteni vele különféle módokon, és a családon, ami befogadta.
~ Ennyire önző lennék? Tényleg én magam lennék saját gondolataim középpontjában mindig? ~ gondolkodik ezen el életében talán először, és rá kell jönnie, hogy valószínűleg igen, ami kicsit kellemetlen érzés, hiába tudja megindokolni annyival, hogy nyilván azért alakult így, mert túl magányos volt egész életében, ahonnan pedig ő jön, nincs túl sok értelme a "gazdag" és "szegény" szavaknak, olyan értelemben biztosan nincs, mint itt a városban, ahol annak köszönhetően, hogy Aleimord és Alenia fogadták be, még nem igazán szembesült azzal, hogy pontosan mi is a nélkülözés és a szegénység, hiába látott már egy kis szeletnyi Szegénynegyedet is.*
- Szerintem ez nagyon szép gondolat. *ismeri el mosolyogva.*
- Ha úgy alakul nagyon szívesen segítek majd az utóbbiban. *mondja egyrészt azért, hogy megnyugtassa magát, hogy nem teljesen önző és énközpontú, másrészt pedig azért, mert tényleg jó és kedves ötletnek tartja.*
- Azért, ha előtte be is járod a világot, remélem közben azért vissza-visszanézel majd meglátogatni. *mosolyodik el végül erre, hogy leplezze azt kellemetlen érzést, amit ezzel az egésszel kapcsolatban rátör. Még mindig alig ismerik egymást, még is nem szívesen töltené napjait azzal a tudattal, hogy Lau nincsen a közelében, hanem valahol messze jár tőle, és talán veszélyben is van.*
- Meglehet, hogy a falu, ahol felnőttem jobban hatással volt rám, mint gondoltam, de én igazából csak egy olyan helyre vágyom, amit szeretek, és az otthonomnak érezhetek. Szép, békés, nyugodt helyre, ahol van kint tűzrakóhely a kertben. Egyedül a tengerre lennék kíváncsi, azt megígértem, annak a lánynak, hogy megnézem, akivel pár éve abban a lagziban találkoztam. De még sem akartam sohasem utazgatni, lustább is vagyok annál és hát igazából azt hiszem, hogy leginkább tényleg csak arra vágyom, hogy legyen egy hely, amit az otthonomnak nevezhetek, és legyen ott velem valaki, aki szeret. *hallgat el hirtelen, amikor rájön, hogy pont arról beszél, amiről eredetileg éppen Lau miatt nem akart. De úgy érzi, ha már belekezdett, sokkal rosszabb és feltűnőbb lenne hirtelen témát váltani valami teljesen másra.*
- Ha már itt tartunk, amúgy kedves tőled, amit mondtál és talán igazad is van. De én nem merek kockáztatni. Előbb-utóbb biztosan mindenki gyereket akar, még én is szeretnék, hiába tudom, hogy nem lehet. Mi van, ha először nagy a szerelem, aztán pár év múlva rájön, hogy még is csak szeretne egy utódot, örököst, vagy éppen csak egy gyereket, akit szerethet és akiről gondoskodhat, utána pedig elhagy valakiért, akinek egyszerűen lehet? Mindegy is! Igazából nem hinném, hogy ebből probléma lenne a közeljövőben. Ráérek ezen akkor aggódni majd, ha egyszer lesz valaki az életemben. Te viszont túl szigorú vagy magaddal szerintem. Szép is vagy, kedves is, okos is, bármelyik férfi boldog lenne veled, ebben biztos vagyok, és ezt nem csak udvariasságból mondom, hanem teljesen komolyan. *mosolyog kedvesen. Ha már érzékeny témát sikerült érintenie nagy őszinteségében, reméli legalább utolsó mondatával felvidítja Laut, bár persze mindezt nem csak számításból mondja, hanem főleg azért, mert tényleg teljesen komolyan gondolja minden egyes szavát.*
//Egy csendes délelőtt//
*Amikor Lau az egyhangúságról beszél nem szólal meg, csak értő arccal bólogat. Bár egyáltalán nem biztos, hogy ezúttal egyre gondolnak, ő még is szinte teljesen biztosra veszi, hogy pontosan megérti a másik lányt most is. Biztosan szép és békés vidékről érkezett, ahogyan tulajdonképpen ő is, még is készséggel elhiszi, hogy ugyanaz a táj, és minden nap ugyanazok a létezők egy idő után túl sok izgalmat nem tartogatnak, sőt, jobban belegondolva leginkább semennyit sem.
Ami őt illeti neki is el kellett volna jönnie otthonról előbb-utóbb, éppen csak sikerült meggondolatlanságával évekkel előrehoznia távozásának napját, olyan időpontra, amikor még nem volt felkészülve arra, hogy otthonát is, édesanyját is elhagyja, ráadásul jelen állás szerint egy életre eljátszotta a hazatérés lehetőségét is. Száműzetés lett az önkéntes távozásból, és nagyon nem ugyanaz a kettő.
Éppen csak azt tartja különösnek, hogy hasonló sorsuk egyben mennyire nagyon különbözik is egymástól, és éppen csak azért nem említi meg Launak, mert pontosan tudja, hogy számára talán túl érzékeny téma. De hát ettől még tény marad, hogy azért kellett eljönnie otthonról, mert el akarták venni, ami pedig saját magát illeti, neki azért kellett volna előbb-utóbb úgy is ugyanezt tennie, mert odahaza senki sem akart volna vele hasonlót tenni.*
- Tündérek, istenek, istennők, szellemek, az őseink, a hold, a csillagok, távoli múlt, az erdő legmélye, szóltak a mi meséink mindenféléről. *meséli inkább.* És persze soknak pont ugyanaz volt a szerepe, ami nálatok is. El akarta rettenteni a gyerekeket attól, hogy éjjel csak úgy kisétáljanak az erdőbe. Persze ilyen eléggé... elképzelhetetlen volt, azt hiszem. Mi tényleg körülbelül úgy nőttünk fel, hogy a mi kis falunk a legszebb és legcsodálatosabb hely a világon, a mi népünk a legősibb, legcivilizáltabb, és hasonlók. Én már csak azért sem hihettem ebben, mert igazából csak anya kezelt úgy, mintha nem valami rossz vicce lennék az isteneknek, szóval tulajdonképpen kívülálló voltam végig. Csak ugyanott éltem, de nem velük. Amúgy pedig még a felnőttek közül sem volt igazán kíváncsi senki a külvilágra, ahogyan a világ rajtunk kívüli részeit nevezték. Szerintem sokat elmond erről az egészről, hogy a leghíresebb utazót, aki valaha a falunkban született, úgy hívták, hogy Nyughatatlan Nyrris.
*Ezen egy pillanatra kuncognia kell, pedig igazából úgy érzi, hogy ez is inkább szomorú, mint vicces. Még is, Lau társaságában inkább tűnik rossz viccnek az egész, mintha egyedül lenne, és az ablakon kifelé bámulva gondolkodna ezen.*
- Tőle tudunk a legtöbbet arról, hogy mi van idekint, *mondja, de egy fél pillanatra elhallgat, amikor rájön, hogy itt Artheniorban mennyire furcsán hangzik ez a szó* és persze elég sok mese szól az ő kalandjairól is, mert sok éves út után hazaérve mindent elmesélt, ami vele történt, és amit látott.
- A lényeg az, bár kicsit elkalandoztam azt hiszem, ne haragudj, *ismeri el kicsit zavart mosollyal, bár az elkalandozás talán nem a legjobb szó arra, hogy elég körülményesen vezeti fel mindazt, amit végül is mondani akar* hogy semmi különleges nincs a tilalomfákban. Egyszerűen azt jelzik a vadászoknak, hogy túl messze merészkedtek otthonról. Ott véget érnek a felszentelt ösvények, és az ősök, meg a védőszellemek nem óvnak többé. Persze, valószínűleg csak annyi veszély van mögöttük, amennyit a világ tartogat. És hát vannak istenek és szellemek, akiknek a nevét sem szabad kiejteni rajtuk túl, még véletlenül sem, ahogyan vannak olyan szokások és tabuk, amikről szintén nem szabad beszélni különben átkot vonsz a saját fejedre. Azokét az istenekét, akik elvben helyhez kötöttek, és azokon a fákon túl nincs hatalmuk. De, ha hazatérsz, és előbb-utóbb úgy is mindenki hazatér, még megbüntethetnek. Lehet ez nem igaz, vagy nem teljesen, de a felnőttek többsége, de még a vének is szerintem szentül hiszik ezt. Még anya is, de hát ő mégiscsak papnő. Fura lenne, ha pont ő nem hinne ezekben a dolgokban.
*Mivel kissé sokat beszélt, inkább kiszed magának még pár szelet sajtot a tálból, és hagyja, hogy Lau is befejezze, amit mondani szeretne, bár sokszor alig bírja megállni, hogy ne szóljon közbe.
Mikor pedig a lány megbízik benne annyira, hogy megossza vele legtávolabbi terveit, kicsit el is szégyelli magát, amikor rájön, hogy ő tulajdonképpen nem is gondolt másokra, annyira el volt foglalva saját jövőjével, saját céljaival és saját vágyaival, hogy eszébe sem jutott, hogy tulajdonképpen másokon is segíthetne. Persze, sohasem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a mágiával, amit majd megtanul másoknak is jót tehet, csakhogy ő elsősorban mégiscsak saját magán szeretett volna segíteni vele különféle módokon, és a családon, ami befogadta.
~ Ennyire önző lennék? Tényleg én magam lennék saját gondolataim középpontjában mindig? ~ gondolkodik ezen el életében talán először, és rá kell jönnie, hogy valószínűleg igen, ami kicsit kellemetlen érzés, hiába tudja megindokolni annyival, hogy nyilván azért alakult így, mert túl magányos volt egész életében, ahonnan pedig ő jön, nincs túl sok értelme a "gazdag" és "szegény" szavaknak, olyan értelemben biztosan nincs, mint itt a városban, ahol annak köszönhetően, hogy Aleimord és Alenia fogadták be, még nem igazán szembesült azzal, hogy pontosan mi is a nélkülözés és a szegénység, hiába látott már egy kis szeletnyi Szegénynegyedet is.*
- Szerintem ez nagyon szép gondolat. *ismeri el mosolyogva.*
- Ha úgy alakul nagyon szívesen segítek majd az utóbbiban. *mondja egyrészt azért, hogy megnyugtassa magát, hogy nem teljesen önző és énközpontú, másrészt pedig azért, mert tényleg jó és kedves ötletnek tartja.*
- Azért, ha előtte be is járod a világot, remélem közben azért vissza-visszanézel majd meglátogatni. *mosolyodik el végül erre, hogy leplezze azt kellemetlen érzést, amit ezzel az egésszel kapcsolatban rátör. Még mindig alig ismerik egymást, még is nem szívesen töltené napjait azzal a tudattal, hogy Lau nincsen a közelében, hanem valahol messze jár tőle, és talán veszélyben is van.*
- Meglehet, hogy a falu, ahol felnőttem jobban hatással volt rám, mint gondoltam, de én igazából csak egy olyan helyre vágyom, amit szeretek, és az otthonomnak érezhetek. Szép, békés, nyugodt helyre, ahol van kint tűzrakóhely a kertben. Egyedül a tengerre lennék kíváncsi, azt megígértem, annak a lánynak, hogy megnézem, akivel pár éve abban a lagziban találkoztam. De még sem akartam sohasem utazgatni, lustább is vagyok annál és hát igazából azt hiszem, hogy leginkább tényleg csak arra vágyom, hogy legyen egy hely, amit az otthonomnak nevezhetek, és legyen ott velem valaki, aki szeret. *hallgat el hirtelen, amikor rájön, hogy pont arról beszél, amiről eredetileg éppen Lau miatt nem akart. De úgy érzi, ha már belekezdett, sokkal rosszabb és feltűnőbb lenne hirtelen témát váltani valami teljesen másra.*
- Ha már itt tartunk, amúgy kedves tőled, amit mondtál és talán igazad is van. De én nem merek kockáztatni. Előbb-utóbb biztosan mindenki gyereket akar, még én is szeretnék, hiába tudom, hogy nem lehet. Mi van, ha először nagy a szerelem, aztán pár év múlva rájön, hogy még is csak szeretne egy utódot, örököst, vagy éppen csak egy gyereket, akit szerethet és akiről gondoskodhat, utána pedig elhagy valakiért, akinek egyszerűen lehet? Mindegy is! Igazából nem hinném, hogy ebből probléma lenne a közeljövőben. Ráérek ezen akkor aggódni majd, ha egyszer lesz valaki az életemben. Te viszont túl szigorú vagy magaddal szerintem. Szép is vagy, kedves is, okos is, bármelyik férfi boldog lenne veled, ebben biztos vagyok, és ezt nem csak udvariasságból mondom, hanem teljesen komolyan. *mosolyog kedvesen. Ha már érzékeny témát sikerült érintenie nagy őszinteségében, reméli legalább utolsó mondatával felvidítja Laut, bár persze mindezt nem csak számításból mondja, hanem főleg azért, mert tényleg teljesen komolyan gondolja minden egyes szavát.*
381. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-05 17:16:18
Üzenet elküldve: 2018-03-05 17:16:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Darenahr//
//Földszint//
*Úgy néz ki megvan az első közös pont a kereskedőben és az alkimistában. Mindketten elégedetlenek a vendéglátással. *
-Szobákat találtam, de nem úgy tűnt hogy azok a mieink lennének. *Elégedetlenkedik a tündér majd tovább folytatja a panaszkodást.* A családtagok úgy láttam minden földi jót megkapnak. Rólunk meg biztos azt hiszik, csak két csavargó akik éhbérért fognak dolgozni. Részemről ez nem lesz így. Nekem egy nyugodt hely kell ahol dolgozhatok és nem kell átélnem ezt a sürgés-forgást ami most itt van. Éppen ezért, különösen előnyös lenne a birtok egy olyan része ami távol esik a többitől. Esetleg még az emeleten egy szoba ami szóba jöhet.
*Ha meg is hallotta valaki a nyűgjét, valószínűleg nem fognak vele foglalkozni. Egy vendégnek a szava akinek ez az első napja a házban, nem érdekel senkit.*
-Valóba feltérképezhetnénk a területet. Szeretnék már végre lepihenni. Bár ha a konyhát találjuk meg az sem hátrány. *Jegyzi meg. Hisz aki mindig éhes mint ő annak az egyik legfontosabb helyiség a spájz. Követi az embert a folyosón, bár nem hiszi, hogy bárki ráérne nekik segédkezni, s rátér az ő külön ügyletükre.*
-Azt merem remélni. Veszteséget bárki össze tud hozni. *Egy olyan kereskedő pláne akinek nincs hírneve és pénze arra, hogy szobát vegyen ki valamelyik fogadóban.*
-Miért pont én? Úgy gondolnám, hogy Aleimord üzletei eléggé le fogják kötni ahhoz, hogy mással is foglalkozzon. Előre leszögezném, hogy az elf számára készítenem elsődlegesen a varázsitalokat, mert ő tűnik biztos pontnak a bevétel tekintetében. De persze ha hosszú távon ez változik, én is átgondolhatom mivel járok jól.
*Vokka számára baljóslatú, hogy alig ismerték meg egymást, máris megkörnyékezik egy ajánlattal. Mintha Darenahr csak a saját hasznára gondolna.*
//Földszint//
*Úgy néz ki megvan az első közös pont a kereskedőben és az alkimistában. Mindketten elégedetlenek a vendéglátással. *
-Szobákat találtam, de nem úgy tűnt hogy azok a mieink lennének. *Elégedetlenkedik a tündér majd tovább folytatja a panaszkodást.* A családtagok úgy láttam minden földi jót megkapnak. Rólunk meg biztos azt hiszik, csak két csavargó akik éhbérért fognak dolgozni. Részemről ez nem lesz így. Nekem egy nyugodt hely kell ahol dolgozhatok és nem kell átélnem ezt a sürgés-forgást ami most itt van. Éppen ezért, különösen előnyös lenne a birtok egy olyan része ami távol esik a többitől. Esetleg még az emeleten egy szoba ami szóba jöhet.
*Ha meg is hallotta valaki a nyűgjét, valószínűleg nem fognak vele foglalkozni. Egy vendégnek a szava akinek ez az első napja a házban, nem érdekel senkit.*
-Valóba feltérképezhetnénk a területet. Szeretnék már végre lepihenni. Bár ha a konyhát találjuk meg az sem hátrány. *Jegyzi meg. Hisz aki mindig éhes mint ő annak az egyik legfontosabb helyiség a spájz. Követi az embert a folyosón, bár nem hiszi, hogy bárki ráérne nekik segédkezni, s rátér az ő külön ügyletükre.*
-Azt merem remélni. Veszteséget bárki össze tud hozni. *Egy olyan kereskedő pláne akinek nincs hírneve és pénze arra, hogy szobát vegyen ki valamelyik fogadóban.*
-Miért pont én? Úgy gondolnám, hogy Aleimord üzletei eléggé le fogják kötni ahhoz, hogy mással is foglalkozzon. Előre leszögezném, hogy az elf számára készítenem elsődlegesen a varázsitalokat, mert ő tűnik biztos pontnak a bevétel tekintetében. De persze ha hosszú távon ez változik, én is átgondolhatom mivel járok jól.
*Vokka számára baljóslatú, hogy alig ismerték meg egymást, máris megkörnyékezik egy ajánlattal. Mintha Darenahr csak a saját hasznára gondolna.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1432-1451