Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (421. - 440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1432-1451
440. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-19 20:54:39
Üzenet elküldve: 2018-03-19 20:54:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Egy csendes délelőtt//
*Érdeklődve hallgatja Luni véleményét a túlvilágról. Ő is hallott már hasonló ötleteket korábban, de senki se tudott semmi biztosat mondani. ~Lehet, hogy jobb is... Nem kell mindent tudni, különben hová lenne az izgalom?~ mosolyodik el magában, majd saját észrevételeit is közli a témában*
- Igen, nálunk is mondtak mindent az ősök szellemeiről meg egyéb túlvilági lényekről. Sőt, még az újjászületésről is beszéltek páran. De tudod én mit hiszek? -*hajol közelebb, miután vet egy pillantást mindkét irányba, mintha valami titkot árulna el*- Szerintem egy csodálatos, békés világ vár ránk, valahol magasan fenn az égben. Ahol nincs háború, viszály, szegénység, éhínség, csak örök nyugalom. A holtak onnan fentről figyelik az élőket, és ha úgy vélik, segítségre van szükségük... nos, kicsit beavatkoznak! -*neveti el magát a végén. Biztos benne, hogy Luni nem fog maradéktalanul egyetérteni ezzel a véleménnyel, de neki mindenesetre megnyugvást jelent a gondolat, hogy az itteni szenvedések után egy ennél sokkal jobb világ vár rájuk. Persze egyáltalán nem akarja siettetni, hogy ezt megismerje. ~Bármennyire is tökéletlen ez az élet, azért szeretném kiélvezni, amennyire lehet. Elvégre, ki tudja, ténylegesen mi is van odaát?~ töpreng el magában ezen a nem túl reggelihez illő témán, bár ez egyáltalán nem zavarja. ~Ha már egyszer szóba került, miért ne beszéljünk róla?~ érvel magában, remélve, hogy Luni szólna, ha őt bármennyire is zavarná ez, vagy bármelyik másik dolog, amiről ma reggel szó esik. De azért örömmel veszi a váltást, amikor a jóslásra terelődik inkább a szó*
- Ó, ez is nagyon tetszik! -*lelkesedik fel az eldöntendő kérdésekre választ adó módszeren*- Biztos nem olyan unalmas, mint mondod! Egyszer kipróbálhatnánk! -*igyekszik biztatni a lányt, majd eszébe jut egy még jobb ötlet*- Vagy kipróbálhatnánk még valamit. Volt nálunk egy másik szokás is, amivel meg lehet jósolni a jövendőbelid nevének kezdőbetűjét! -*kacsint Lunira, hátha ez a téma jobban lázba hozza kicsit. Mivel náluk minden évben megcsinálták ezt a hajadon lányok, neki már nagyjából az összes betű feltűnt az évek alatt, így azt inkább nem is teszi hozzá, mennyire pontatlan a végeredmény. ~Elvégre az a legkevésbé fontos az egészben. A lényeg, hogy jól szórakozzunk közben~ mosolyodik magában.*
- Igen, az biztos sokat számít, hogy itt több gyerek is van! -*bólogat Luni szavaira, ám az utolsó szavak hangsúlyán kissé meglepődik. Azt várta, hogy sokkal keserűbben csengenek majd, ugyanakkor határozottan örül, hogy nem vált valóra, amit elképzelt. ~Talán sikerül lassan túltennie magát azon, ami otthon történt vele~ örül meg a gondolatnak, remélve, hogy ez azt is jelenti, Luni jól érzi magát mostani helyén. Kíváncsian nézi közben, ahogy Luni próbál valamit belelátni a teafűbe, de nem igazán jár sikerrel*
- Mi?! Egy dagadt madár?! -*kiált fel nevetve*- Add ide, ezt nekem is meg kell néznem! -*kapja ki szinte azonnal a csészét a lány kezéből*
- Ez sajnos tényleg arra hasonlít a legjobban. -*feleli elszomorodva*- Remélem, ez nem arra utal, hogy kövér kis háziasszony leszek, aki egész nap csak otthon ül és nem megy sehová! -*sóhajt színpadiasan, majd elneveti magát, jelezve, hogy a legkevésbé se fél attól, hogy bármi is valóra válik a jóslatból*
- Na most jöjjön a tiéd! -*feleli megfogva Luni csészéjét. Megforgatja háromszor balra, majd háromszor jobbra, és végül fejre állítja a csészét. Miután visszafordítja, összehúzott szemmel vizsgálgatja a benne lévő mintákat*
- Ez úgy néz ki, mint egy hegy. Nagy nehézségek várnak rád, de itt van fölötte egy nap, azaz sikerül majd megküzdened velük és boldogság vár rád. -*elemzi Luni jövőjét*- Vagyis várj... hm... lehet, hogy ez inkább üstökös, nem is nap. -*morfondírozik magában*- Á, mindegy is igazából! Az is ugyanúgy váratlan szerencsét jelent! A lényeg, hogy végül igencsak jó életed lesz! -*mosolyog a lányra, majd felé tolja a csészét*- Megnézed te is? -*kérdezi, miközben újra tölt a saját csészéjébe, ezúttal azzal a szándékkal, hogy élvezettel megigya.*- Na persze ez azért elég pontatlan módja a jövendőmondásnak. Mondjuk nem mintha lenne pontosabb! -*tűnődik magában az iménti események tapasztalatán, hiszen mint már korábban megbeszélték, egyikük se hisz abban, hogy bárkinek is kőbe lenne vésve a sorsa, így természetes, hogy az ilyen kis játékok se tudnak semmi biztosat mondani. ~De legalább jól szórakoztunk egy picit!~ dől hátra elégedetten a székben, miközben a teát kortyolgatja. ~Jaj, nem is lehetne szebb ez a délelőtt!~ sóhajt magában, remélve, hogy Luni is hasonlóan jól érzi magát.*
//Egy csendes délelőtt//
*Érdeklődve hallgatja Luni véleményét a túlvilágról. Ő is hallott már hasonló ötleteket korábban, de senki se tudott semmi biztosat mondani. ~Lehet, hogy jobb is... Nem kell mindent tudni, különben hová lenne az izgalom?~ mosolyodik el magában, majd saját észrevételeit is közli a témában*
- Igen, nálunk is mondtak mindent az ősök szellemeiről meg egyéb túlvilági lényekről. Sőt, még az újjászületésről is beszéltek páran. De tudod én mit hiszek? -*hajol közelebb, miután vet egy pillantást mindkét irányba, mintha valami titkot árulna el*- Szerintem egy csodálatos, békés világ vár ránk, valahol magasan fenn az égben. Ahol nincs háború, viszály, szegénység, éhínség, csak örök nyugalom. A holtak onnan fentről figyelik az élőket, és ha úgy vélik, segítségre van szükségük... nos, kicsit beavatkoznak! -*neveti el magát a végén. Biztos benne, hogy Luni nem fog maradéktalanul egyetérteni ezzel a véleménnyel, de neki mindenesetre megnyugvást jelent a gondolat, hogy az itteni szenvedések után egy ennél sokkal jobb világ vár rájuk. Persze egyáltalán nem akarja siettetni, hogy ezt megismerje. ~Bármennyire is tökéletlen ez az élet, azért szeretném kiélvezni, amennyire lehet. Elvégre, ki tudja, ténylegesen mi is van odaát?~ töpreng el magában ezen a nem túl reggelihez illő témán, bár ez egyáltalán nem zavarja. ~Ha már egyszer szóba került, miért ne beszéljünk róla?~ érvel magában, remélve, hogy Luni szólna, ha őt bármennyire is zavarná ez, vagy bármelyik másik dolog, amiről ma reggel szó esik. De azért örömmel veszi a váltást, amikor a jóslásra terelődik inkább a szó*
- Ó, ez is nagyon tetszik! -*lelkesedik fel az eldöntendő kérdésekre választ adó módszeren*- Biztos nem olyan unalmas, mint mondod! Egyszer kipróbálhatnánk! -*igyekszik biztatni a lányt, majd eszébe jut egy még jobb ötlet*- Vagy kipróbálhatnánk még valamit. Volt nálunk egy másik szokás is, amivel meg lehet jósolni a jövendőbelid nevének kezdőbetűjét! -*kacsint Lunira, hátha ez a téma jobban lázba hozza kicsit. Mivel náluk minden évben megcsinálták ezt a hajadon lányok, neki már nagyjából az összes betű feltűnt az évek alatt, így azt inkább nem is teszi hozzá, mennyire pontatlan a végeredmény. ~Elvégre az a legkevésbé fontos az egészben. A lényeg, hogy jól szórakozzunk közben~ mosolyodik magában.*
- Igen, az biztos sokat számít, hogy itt több gyerek is van! -*bólogat Luni szavaira, ám az utolsó szavak hangsúlyán kissé meglepődik. Azt várta, hogy sokkal keserűbben csengenek majd, ugyanakkor határozottan örül, hogy nem vált valóra, amit elképzelt. ~Talán sikerül lassan túltennie magát azon, ami otthon történt vele~ örül meg a gondolatnak, remélve, hogy ez azt is jelenti, Luni jól érzi magát mostani helyén. Kíváncsian nézi közben, ahogy Luni próbál valamit belelátni a teafűbe, de nem igazán jár sikerrel*
- Mi?! Egy dagadt madár?! -*kiált fel nevetve*- Add ide, ezt nekem is meg kell néznem! -*kapja ki szinte azonnal a csészét a lány kezéből*
- Ez sajnos tényleg arra hasonlít a legjobban. -*feleli elszomorodva*- Remélem, ez nem arra utal, hogy kövér kis háziasszony leszek, aki egész nap csak otthon ül és nem megy sehová! -*sóhajt színpadiasan, majd elneveti magát, jelezve, hogy a legkevésbé se fél attól, hogy bármi is valóra válik a jóslatból*
- Na most jöjjön a tiéd! -*feleli megfogva Luni csészéjét. Megforgatja háromszor balra, majd háromszor jobbra, és végül fejre állítja a csészét. Miután visszafordítja, összehúzott szemmel vizsgálgatja a benne lévő mintákat*
- Ez úgy néz ki, mint egy hegy. Nagy nehézségek várnak rád, de itt van fölötte egy nap, azaz sikerül majd megküzdened velük és boldogság vár rád. -*elemzi Luni jövőjét*- Vagyis várj... hm... lehet, hogy ez inkább üstökös, nem is nap. -*morfondírozik magában*- Á, mindegy is igazából! Az is ugyanúgy váratlan szerencsét jelent! A lényeg, hogy végül igencsak jó életed lesz! -*mosolyog a lányra, majd felé tolja a csészét*- Megnézed te is? -*kérdezi, miközben újra tölt a saját csészéjébe, ezúttal azzal a szándékkal, hogy élvezettel megigya.*- Na persze ez azért elég pontatlan módja a jövendőmondásnak. Mondjuk nem mintha lenne pontosabb! -*tűnődik magában az iménti események tapasztalatán, hiszen mint már korábban megbeszélték, egyikük se hisz abban, hogy bárkinek is kőbe lenne vésve a sorsa, így természetes, hogy az ilyen kis játékok se tudnak semmi biztosat mondani. ~De legalább jól szórakoztunk egy picit!~ dől hátra elégedetten a székben, miközben a teát kortyolgatja. ~Jaj, nem is lehetne szebb ez a délelőtt!~ sóhajt magában, remélve, hogy Luni is hasonlóan jól érzi magát.*
439. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-19 18:50:42
Üzenet elküldve: 2018-03-19 18:50:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord, Darenahr//
*Meglepetésként hat Aleimord közvetlensége. Hovatovább a tündér szimpátiáját majdnem elnyeri már azzal, hogy újból étellel és itallal kínálja őket.*
-Megfogadom a jó tanácsot. *Bólint a nemesnek, kis mosollyal az arcán. Majd meglepetten nyugtázza, hogy tényleg nincs neki semmihez hangulata. Egy elf megköszön valamit egy közép osztálybeli tündérnek? Mintha egy mesébe csöppent volna.*
-Ha már itt fogok lakni nyilvánvalóan megtehetek ennyit a lakótársaimért. *Csak az őszinte gondolatait mondta ki semmiféle hátsó szándék nélkül. Persze ha a munkaadójának megtalálja a gyenge pontját azt a későbbiekben kamatoztatni is lehet.*
*A tündérnek nincs sok kedve sok ételt összepakolni, fáradt már ahhoz. Három szelet sonkát szel magának egy vastagabb szelet kenyérrel, kis sajttal karöltve tér vissza az asztalhoz.*
*Darenahr kérdésére bólogat, majd hozzá teszi, ő nem hallott olyat hogy a különleges italokhoz nem nyúlhatnak.*
-Persze okosabb lenne azt megkóstolni amiből több van. Csak a békesség kedvéért. No menjünk érdekel a véleménye mit tart jónak.
*A mellettük lévő kamrába benyitva látja, hogy itt bizony szükség lesz egy gyertyára ha szemrevételezni akarja a készletet. Az említett tárgyal visszatérve körbenéz újra a polcokon.*
-Szerintem egy üveg bor elég lenne. Sőt igazából sok is, attól függően hogy ön mennyire szomjas. Esetleg valami amit kisebb üvegben tárolnak. *Ha az ember nem követte őt, akkor sincs szükség arra, hogy kiabáljon, hisz közel vannak egymáshoz és a hold már magasan járhat odakint. Lehet, hogy vannak akik alszanak is.*
-Érdekelne a véleménye. Ugyanis megmondom őszintén, *Vokka megvakarja borostáját, majd tagoltan folytatja.* én nem tudom mit szokás a lekváros kenyér mellé inni.
*Meglepetésként hat Aleimord közvetlensége. Hovatovább a tündér szimpátiáját majdnem elnyeri már azzal, hogy újból étellel és itallal kínálja őket.*
-Megfogadom a jó tanácsot. *Bólint a nemesnek, kis mosollyal az arcán. Majd meglepetten nyugtázza, hogy tényleg nincs neki semmihez hangulata. Egy elf megköszön valamit egy közép osztálybeli tündérnek? Mintha egy mesébe csöppent volna.*
-Ha már itt fogok lakni nyilvánvalóan megtehetek ennyit a lakótársaimért. *Csak az őszinte gondolatait mondta ki semmiféle hátsó szándék nélkül. Persze ha a munkaadójának megtalálja a gyenge pontját azt a későbbiekben kamatoztatni is lehet.*
*A tündérnek nincs sok kedve sok ételt összepakolni, fáradt már ahhoz. Három szelet sonkát szel magának egy vastagabb szelet kenyérrel, kis sajttal karöltve tér vissza az asztalhoz.*
*Darenahr kérdésére bólogat, majd hozzá teszi, ő nem hallott olyat hogy a különleges italokhoz nem nyúlhatnak.*
-Persze okosabb lenne azt megkóstolni amiből több van. Csak a békesség kedvéért. No menjünk érdekel a véleménye mit tart jónak.
*A mellettük lévő kamrába benyitva látja, hogy itt bizony szükség lesz egy gyertyára ha szemrevételezni akarja a készletet. Az említett tárgyal visszatérve körbenéz újra a polcokon.*
-Szerintem egy üveg bor elég lenne. Sőt igazából sok is, attól függően hogy ön mennyire szomjas. Esetleg valami amit kisebb üvegben tárolnak. *Ha az ember nem követte őt, akkor sincs szükség arra, hogy kiabáljon, hisz közel vannak egymáshoz és a hold már magasan járhat odakint. Lehet, hogy vannak akik alszanak is.*
-Érdekelne a véleménye. Ugyanis megmondom őszintén, *Vokka megvakarja borostáját, majd tagoltan folytatja.* én nem tudom mit szokás a lekváros kenyér mellé inni.
438. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-19 10:57:52
Üzenet elküldve: 2018-03-19 10:57:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Egy csendes délelőtt//
*Megint csak bólint a lány szavaira. Ami őt illeti, ő maga sem nagyon hiszi, hogy ahogyan majd öregszik csillapodik benne a túlgondolkodásra való hajlam, de azért reménykedik benne, ahogyan abban is, hogy ennek hatására kicsit majd magabiztosabb és talán összeszedettebb is lesz.
De ez nyilván még odébb, főleg, hogy Lau kérdésének hatására most éppen azon gondolkodik el egy kicsit, hogy nem-e ünneprontó egy kissé, noha tudja azt is, hogy nem pont ez a megfelelő szó. Végtére is nem ünnepelnek semmit, igaz, ami őt illeti, neki azért egy kisebbfajta ünnep, hogy nem kell aggódni, meg idegeskedni senkiért, ráadásul egyre inkább úgy beszélgethet valakivel, mint a barátnőjével.
Mégis tény, hogy a ragyogó délelőtti napfényben elég furcsa dolog a halálra gondolni, illetve arról beszélgetni, hogy vajon utána mi van? Még is válaszol természetesen, ha már ő maga hozta szóba a dolgot.*
- Hát, nem tudom. *mondja eléggé bizonytalanul.* Fogalmam sincs. Ebben még otthon is megoszlanak a vélemények. Sokan hisznek az ősök szellemében, hogy a családdal maradnak és óvják azt, ameddig ápolva van az emlékük. Meg a túlvilágban, ahol békében és boldogságban élnek a lelkek. Ez a kettő végül is nem is zárja ki egymást. Mások abban hisznek, hogy a haláluk után újjászületnek, másik testben, másik korban. Végül is ezek sem feltétlenül zárják ki egymást. Szerintem valaminek lennie kell, valami mélyebb értelemnek ebben az egészben, amit ebből a világból nem érthetünk meg. Túl bonyolult már ez az élet is ahhoz, hogy csak úgy legyen.
*Tudja ugyan, hogy azzal, amit mondott nincsenek sokkal előrébb, de hát ezek ugyanolyan dolgok, mint amikről korábban beszéltek; jobb rájuk minél később megtudni a választ. Hogy ebben az életben semmiféle bizonyosságot nem fognak szerezni erről abban teljesen biztos, és mindez minden bizonnyal így is van a legjobban.
Kiissza a maradék teát, hogy egyáltalán legyen értelme a csészébe bámulni, miközben kíváncsian hallgatja, amit Lau mesél. Talán fogékony egy kissé a babonákra és hasonlókra, de hát édesanyja mellet felnőve, az lett volna csoda, ha egyáltalán nem az. Minden bizonnyal még így is sikerült félig-meddig felnőve sokkal racionálisabb lénnyé válnia, mint sokan mások lettek volna a helyében.*
- Attól függ, hogy mit akarsz. *válaszol aztán készségesen.*
- Használják úgy is, ahogy te mondod, de, ha van valami konkrét kérdésed azt is fel lehet tenni neki. Igaz erre nem ez a módszer a legmegfelelőbb. *gondolkodik el.*
- Bár szerintem az is inkább csak játék, de anya néha használta. Mondjuk, ha kíváncsi vagy, hogy sütni fog-e holnap a nap, vagy nem, vagy boldog életed lesz, vagy nem, szóval, ha valami olyan kérdésed van, amire csak igen és nem lehet a válasz, akkor csak fel kell raknod forrni vizet, és beledobnod egy vörös, meg egy fekete levelet. A vörös jelenti az igent, a fekete a nemet, és amelyiket gyakrabban sodorja feléd a forró víz, az lesz a válasz. Na persze ez kicsit fárasztó. Nekem például nagyon izgalmasan hangzott. Elsőre. De az igazat megvallva, legalább fél óráig figyelni kell, vagy tovább, az pedig nagyon unalmas. *neveti el magát, ahogyan felidéződik benne egy emlék. Milyen érdekes, hogy most így elmesélve és sok év távlatából már viccesnek találja kislánykori önmagának kísérletezését a jóslásnak ezzel a formájával, akkor azonban tényleg egyszerűen csak halálra unta magát.
Nem csoda hát, hogy érteni véli, amit Lau mond a városiakról, és vagy a másik lány csinálja nagyon ügyesen, vagy az ő érzékei nincsenek még ráhangolva hasonló finomságokra, de nem hallja ki hangjából a gúnyt.*
- Épp ezért szerintem teljesen igazad van ebben. Elég sok minden van itt a városban, amivel elfoglalhatják magukat az itt lakók, miért is bámulnának forró vízbe dobott leveleket, főleg, ha gyerekek. Gyerekből is sokkal több van itt nyilván, így biztos ismerkedni és barátkozni is sokkal egyszerűbb, mint egy kis faluban, ahol van mondjuk pár néhány veled egykorú gyerek. Aztán, ha ők esetleg nem kedvelnek, akkor nincsen senki más. *gondolkodik megint csak hangosan, és maga is meglepődik azon, hogy utolsó szavait sikerül szomorúság nélkül kimondania. Tényleg nem telt el túl sok idő azóta, valahogy még is annyira távolinak érzi, amennyire távoli csak már lezárt múlt lehet. Meglehet Lau jelenléte van rá ennyire kedvező hatással.*
- Na mutasd a csészédet akkor! *mondja ezek után kíváncsi mosollyal a lánynak, és maga elé húzza, hogy bele is nézhessen, majd a lány elé tolja a sajátját. És ötlete sincs, hogy mi az, amit lát, bármennyire is erőlteti a szemét. Még hunyorog is kicsit minden bizonnyal elég vicces látványt nyújtva.*
- Leginkább csak ázott teafüvet látok. *vallja be, de úgy érzi valamit csak mondania kellene, tovább erőlteti hát a szemét, asszociációs képességével együtt.*
- De, ha nagyon akarom, akkor talán egy kövér madár, apró szárnyakkal. Mondjuk az jó. A madár nyilván a szabadságot jelenti. Csak nem értem miért kövér. Ha forgatok rajta egyet akkor talán... nem tudom, inkább nézd meg te is! Az enyém mit mutat? *kérdi kíváncsian.*
//Egy csendes délelőtt//
*Megint csak bólint a lány szavaira. Ami őt illeti, ő maga sem nagyon hiszi, hogy ahogyan majd öregszik csillapodik benne a túlgondolkodásra való hajlam, de azért reménykedik benne, ahogyan abban is, hogy ennek hatására kicsit majd magabiztosabb és talán összeszedettebb is lesz.
De ez nyilván még odébb, főleg, hogy Lau kérdésének hatására most éppen azon gondolkodik el egy kicsit, hogy nem-e ünneprontó egy kissé, noha tudja azt is, hogy nem pont ez a megfelelő szó. Végtére is nem ünnepelnek semmit, igaz, ami őt illeti, neki azért egy kisebbfajta ünnep, hogy nem kell aggódni, meg idegeskedni senkiért, ráadásul egyre inkább úgy beszélgethet valakivel, mint a barátnőjével.
Mégis tény, hogy a ragyogó délelőtti napfényben elég furcsa dolog a halálra gondolni, illetve arról beszélgetni, hogy vajon utána mi van? Még is válaszol természetesen, ha már ő maga hozta szóba a dolgot.*
- Hát, nem tudom. *mondja eléggé bizonytalanul.* Fogalmam sincs. Ebben még otthon is megoszlanak a vélemények. Sokan hisznek az ősök szellemében, hogy a családdal maradnak és óvják azt, ameddig ápolva van az emlékük. Meg a túlvilágban, ahol békében és boldogságban élnek a lelkek. Ez a kettő végül is nem is zárja ki egymást. Mások abban hisznek, hogy a haláluk után újjászületnek, másik testben, másik korban. Végül is ezek sem feltétlenül zárják ki egymást. Szerintem valaminek lennie kell, valami mélyebb értelemnek ebben az egészben, amit ebből a világból nem érthetünk meg. Túl bonyolult már ez az élet is ahhoz, hogy csak úgy legyen.
*Tudja ugyan, hogy azzal, amit mondott nincsenek sokkal előrébb, de hát ezek ugyanolyan dolgok, mint amikről korábban beszéltek; jobb rájuk minél később megtudni a választ. Hogy ebben az életben semmiféle bizonyosságot nem fognak szerezni erről abban teljesen biztos, és mindez minden bizonnyal így is van a legjobban.
Kiissza a maradék teát, hogy egyáltalán legyen értelme a csészébe bámulni, miközben kíváncsian hallgatja, amit Lau mesél. Talán fogékony egy kissé a babonákra és hasonlókra, de hát édesanyja mellet felnőve, az lett volna csoda, ha egyáltalán nem az. Minden bizonnyal még így is sikerült félig-meddig felnőve sokkal racionálisabb lénnyé válnia, mint sokan mások lettek volna a helyében.*
- Attól függ, hogy mit akarsz. *válaszol aztán készségesen.*
- Használják úgy is, ahogy te mondod, de, ha van valami konkrét kérdésed azt is fel lehet tenni neki. Igaz erre nem ez a módszer a legmegfelelőbb. *gondolkodik el.*
- Bár szerintem az is inkább csak játék, de anya néha használta. Mondjuk, ha kíváncsi vagy, hogy sütni fog-e holnap a nap, vagy nem, vagy boldog életed lesz, vagy nem, szóval, ha valami olyan kérdésed van, amire csak igen és nem lehet a válasz, akkor csak fel kell raknod forrni vizet, és beledobnod egy vörös, meg egy fekete levelet. A vörös jelenti az igent, a fekete a nemet, és amelyiket gyakrabban sodorja feléd a forró víz, az lesz a válasz. Na persze ez kicsit fárasztó. Nekem például nagyon izgalmasan hangzott. Elsőre. De az igazat megvallva, legalább fél óráig figyelni kell, vagy tovább, az pedig nagyon unalmas. *neveti el magát, ahogyan felidéződik benne egy emlék. Milyen érdekes, hogy most így elmesélve és sok év távlatából már viccesnek találja kislánykori önmagának kísérletezését a jóslásnak ezzel a formájával, akkor azonban tényleg egyszerűen csak halálra unta magát.
Nem csoda hát, hogy érteni véli, amit Lau mond a városiakról, és vagy a másik lány csinálja nagyon ügyesen, vagy az ő érzékei nincsenek még ráhangolva hasonló finomságokra, de nem hallja ki hangjából a gúnyt.*
- Épp ezért szerintem teljesen igazad van ebben. Elég sok minden van itt a városban, amivel elfoglalhatják magukat az itt lakók, miért is bámulnának forró vízbe dobott leveleket, főleg, ha gyerekek. Gyerekből is sokkal több van itt nyilván, így biztos ismerkedni és barátkozni is sokkal egyszerűbb, mint egy kis faluban, ahol van mondjuk pár néhány veled egykorú gyerek. Aztán, ha ők esetleg nem kedvelnek, akkor nincsen senki más. *gondolkodik megint csak hangosan, és maga is meglepődik azon, hogy utolsó szavait sikerül szomorúság nélkül kimondania. Tényleg nem telt el túl sok idő azóta, valahogy még is annyira távolinak érzi, amennyire távoli csak már lezárt múlt lehet. Meglehet Lau jelenléte van rá ennyire kedvező hatással.*
- Na mutasd a csészédet akkor! *mondja ezek után kíváncsi mosollyal a lánynak, és maga elé húzza, hogy bele is nézhessen, majd a lány elé tolja a sajátját. És ötlete sincs, hogy mi az, amit lát, bármennyire is erőlteti a szemét. Még hunyorog is kicsit minden bizonnyal elég vicces látványt nyújtva.*
- Leginkább csak ázott teafüvet látok. *vallja be, de úgy érzi valamit csak mondania kellene, tovább erőlteti hát a szemét, asszociációs képességével együtt.*
- De, ha nagyon akarom, akkor talán egy kövér madár, apró szárnyakkal. Mondjuk az jó. A madár nyilván a szabadságot jelenti. Csak nem értem miért kövér. Ha forgatok rajta egyet akkor talán... nem tudom, inkább nézd meg te is! Az enyém mit mutat? *kérdi kíváncsian.*
437. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-18 23:45:33
Üzenet elküldve: 2018-03-18 23:45:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Aleimord szobájában//
*A biztató mosoly és a férfi szavai egyszerre nyugtatják meg kicsit, még sem képes igazi megkönnyebbülést érezni. Talán ő is túlságosan a történtek hatása alatt van még ehhez, talán az kellene, hogy beszéljen a lánnyal kicsit. Persze tudja, hogy ez lehetetlen. Amire most Aleniának leginkább szüksége van az nyilván a pihenés, meg a gyógyfüvek, amiket hozott neki.
Az a tény mindenesetre, hogy a férfi nem rohan le a konyhába, hogy teát főzzön a gyógynövényekből jobban megnyugtatja, mint a szavak, vagy a mosoly, hiszen, ha nem azonnal van szükség a gyógyszerekre, akkor nyilván nem lehet olyan nagy a baj. Leszámítva persze Alenia ujját. Biztosan nehezebb lesz visszanöveszteni, mint levinni a lázát, már amennyiben lehetséges.*
- Értem, köszönöm. *válaszolja suttogva.*
- A szomszéd szobában leszek, ha esetleg szükség lenne rám. *mondja még mindig nagyon halkan, majd távozik is, miután a gyógynövényeket lerakja az asztalra.
Talán jobb lenne, ha maradna, de hát a tébláboláson kívül sokat nem nagyon tudna tenni. Ennél értelmesebb visszamenni a szobájába, és elalvásig várni arra, hátha még szükség lesz rá.*
//Luninari szobájában//
*Meggyújt annyi gyertyát, hogy lásson, szellőztet egy keveset, de nem sokat, mert odakint hűvös van azért már, majd fáradtan hanyatt veti magát az ágyára, de csak miután nyom egy-egy puszit játéknyulai homlokára. Mindkettőjüket magához öleli és egy darabig csak lehunyt szemmel fekszik, hagyva, hogy érintésük megnyugtassa kicsit.
Sokáig fekszik így, még sem szeretné korai elalvásra vesztegetni el ezt az estét, ezért erőt vesz magán és felül. Háta mögé rak egy párnát, játéknyulait maga mellé ülteti, a lányt jobb, míg a fiút a bal oldalára. Derékig betakarja magát.*
- Tanuljunk a mágiáról egy kicsit! Nairada szerint ez hasznos könyv. Az érdekesebb részeket majd felolvasom nektek, úgy én is könnyebben megjegyzem, amit kell. *mondja kis kedvenceinek, gyengéd szeretettel mosolyogva rájuk, majd kinyitja végre a könyvet, amit igazából egész délután nagyon szeretett volna már elkezdeni, és mohó kíváncsisággal olvasni kezd, reménykedve abban, hogy a sorok és oldalak képesek lesznek gondolatait elterelni az elmúlt két napban történtekről.*
*A biztató mosoly és a férfi szavai egyszerre nyugtatják meg kicsit, még sem képes igazi megkönnyebbülést érezni. Talán ő is túlságosan a történtek hatása alatt van még ehhez, talán az kellene, hogy beszéljen a lánnyal kicsit. Persze tudja, hogy ez lehetetlen. Amire most Aleniának leginkább szüksége van az nyilván a pihenés, meg a gyógyfüvek, amiket hozott neki.
Az a tény mindenesetre, hogy a férfi nem rohan le a konyhába, hogy teát főzzön a gyógynövényekből jobban megnyugtatja, mint a szavak, vagy a mosoly, hiszen, ha nem azonnal van szükség a gyógyszerekre, akkor nyilván nem lehet olyan nagy a baj. Leszámítva persze Alenia ujját. Biztosan nehezebb lesz visszanöveszteni, mint levinni a lázát, már amennyiben lehetséges.*
- Értem, köszönöm. *válaszolja suttogva.*
- A szomszéd szobában leszek, ha esetleg szükség lenne rám. *mondja még mindig nagyon halkan, majd távozik is, miután a gyógynövényeket lerakja az asztalra.
Talán jobb lenne, ha maradna, de hát a tébláboláson kívül sokat nem nagyon tudna tenni. Ennél értelmesebb visszamenni a szobájába, és elalvásig várni arra, hátha még szükség lesz rá.*
//Luninari szobájában//
*Meggyújt annyi gyertyát, hogy lásson, szellőztet egy keveset, de nem sokat, mert odakint hűvös van azért már, majd fáradtan hanyatt veti magát az ágyára, de csak miután nyom egy-egy puszit játéknyulai homlokára. Mindkettőjüket magához öleli és egy darabig csak lehunyt szemmel fekszik, hagyva, hogy érintésük megnyugtassa kicsit.
Sokáig fekszik így, még sem szeretné korai elalvásra vesztegetni el ezt az estét, ezért erőt vesz magán és felül. Háta mögé rak egy párnát, játéknyulait maga mellé ülteti, a lányt jobb, míg a fiút a bal oldalára. Derékig betakarja magát.*
- Tanuljunk a mágiáról egy kicsit! Nairada szerint ez hasznos könyv. Az érdekesebb részeket majd felolvasom nektek, úgy én is könnyebben megjegyzem, amit kell. *mondja kis kedvenceinek, gyengéd szeretettel mosolyogva rájuk, majd kinyitja végre a könyvet, amit igazából egész délután nagyon szeretett volna már elkezdeni, és mohó kíváncsisággal olvasni kezd, reménykedve abban, hogy a sorok és oldalak képesek lesznek gondolatait elterelni az elmúlt két napban történtekről.*
436. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-18 20:04:19
Üzenet elküldve: 2018-03-18 20:04:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord, Voka//
//Konyha//
*Neki is feltűnt, hogy a nemes talán nincs éppen a legjobb passzban, de nem akart inkább belemenni ebbe, hiszen még azt is túlzás állítani, hogy akár egy napja is ismerik egymást. Vele ellentétben azonban Voka ha nem is akar kérdezősködni, azért pár támogató szava mégis csak van hozzá. És mintha most először nem egy karót nyelt, nagyképű elfnek tűnik, hanem egészen... emberi, ha lehet mondani egy hosszúéletűre.*
- Megoldjuk! További szép estét!
*Köszön el a férfitől, mikor az távozik. Szerencsétlennek fogalma sincs róla, hogy a legkevésbé ez az estéje lesz szép vagy kellemes Aleimordnak, na meg eddig sem volt túl csodálatos napja.
Követi Vokättat a konyhába, hogy szerezzen magának valami vacsorát. A polcok még félig üresek, csak az alapvető dolgok találhatók meg, Darenahrnak azonban ez is bőven sok. Kicsit még variál is, hogy mit egyen, végül az egyszerűség mellett dönt, és ken magának egy szelet lekváros kenyeret. Az nyugaton úgysem túl gyakori étek.*
- Hozzunk fel akkor valami italt? Bár ha jól vettem ki a szavaiból, az ő italait nem bonthatjuk fel, csak a régebbieket. Azt pedig nem tudom honnan döntjük el, melyikek az övéi, és melyikek nem.
~De talán ha egy üveggel kevesebbje lesz, fel sem tűnik neki.~
//Konyha//
*Neki is feltűnt, hogy a nemes talán nincs éppen a legjobb passzban, de nem akart inkább belemenni ebbe, hiszen még azt is túlzás állítani, hogy akár egy napja is ismerik egymást. Vele ellentétben azonban Voka ha nem is akar kérdezősködni, azért pár támogató szava mégis csak van hozzá. És mintha most először nem egy karót nyelt, nagyképű elfnek tűnik, hanem egészen... emberi, ha lehet mondani egy hosszúéletűre.*
- Megoldjuk! További szép estét!
*Köszön el a férfitől, mikor az távozik. Szerencsétlennek fogalma sincs róla, hogy a legkevésbé ez az estéje lesz szép vagy kellemes Aleimordnak, na meg eddig sem volt túl csodálatos napja.
Követi Vokättat a konyhába, hogy szerezzen magának valami vacsorát. A polcok még félig üresek, csak az alapvető dolgok találhatók meg, Darenahrnak azonban ez is bőven sok. Kicsit még variál is, hogy mit egyen, végül az egyszerűség mellett dönt, és ken magának egy szelet lekváros kenyeret. Az nyugaton úgysem túl gyakori étek.*
- Hozzunk fel akkor valami italt? Bár ha jól vettem ki a szavaiból, az ő italait nem bonthatjuk fel, csak a régebbieket. Azt pedig nem tudom honnan döntjük el, melyikek az övéi, és melyikek nem.
~De talán ha egy üveggel kevesebbje lesz, fel sem tűnik neki.~
435. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-18 00:16:19
Üzenet elküldve: 2018-03-18 00:16:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Egy csendes délelőtt//
- Hát, remélni én is remélem, de őszintén szólva nem sok esélyt látok rá! -*válaszol nevetve Luni szavaira, hiszen ilyen téren neki már évek óta nem sikerült fejlődnie és már majdnem le is tett róla, hogy valaha is fog.*
- Azért az se jó, ha meggondolatlanul beleugrasz mindenbe! -*igyekszik megnyugtatni a lányt*- Mindig azt mondom, jobb kétszer átgondolni mindent, mint egyszer se! -*osztja meg nevetve Lunival ezt az életbölcsességét*- De teljesen megértem, amit mondasz... én is mindig a hirtelen döntéseimen rágódom utólag a legtöbbet. -*vált komolyabb hangnemre ~Például hogy jó ötlet volt-e eljönni otthonról?~ jut eszébe a legfrissebb ilyen példa, de ezt persze hangosan nincs kedve megemlíteni, így inkább tovább hallgatja Lunit.*
- Azért nem csak borzalmas dolgok vannak ezen a világon! A veszélyeken túl azért vannak mesébe illően szépek is! -*igyekszik emlékeztetni a lányt arra, hogy bár igen sajnálatos a nemrég történt incidens, azért a világ nem csupa gonosz emberből és történésből áll. A következő kérdése előtt azonban hallgat egy picit, míg alaposan átgondolja, hogyan is tudná a legjobban megfogalmazni*
- Szerinted... mi van az élet után? -*teszi fel kissé bizonytalanul végül a kérdést. Nem igazán érzi reggelihez illőnek a témát, ám ha már Luni magától hozta fel ezeket a dolgokat, akkor úgy véli, nem fogja annyira bánni, ha jobban rákérdez. Az eddig hallottak alapján úgy véli, a lány hisz valami túlvilágfélében, de ennél szeretne részletesebb képet kapni az elképzeléseiről.*
- Erre még nem is gondoltam... -*mereng el a dolgon, amikor Luni az isteneket és a mágiát hozza szóba*- De igazad van, sokkal logikusabb, hogy elemi mágiát tanulsz. Meg az amúgy is érdekesebb! -*jegyzi meg egy kis nevetés kíséretében. Bár tudása nem túl mély a témában, azért annyit tud róla, hogy nyugodtan kijelenthesse, az elemi mágiát izgalmasabbnak véli.*
- Rendben, majd szólj, ha készen állsz rá! -*feleli egy megnyugtatónak szánt mosoly kíséretében, hiszen nem szeretne túl erőszakosnak tűnni, és nagyon erőltetni a dolgot, ha Luni mégsem szeretné annyira*- Próbálkozom, de sajnos nagyon nehezen nő! -*feleli ajkait lebiggyesztve, miközben két ujjával kihúzza az egyik tincsét, hogy lássa, milyen hosszú is most ténylegesen*- Á, nem is tudom, volt-e hosszabb valaha... -*szomorodik el kicsit az eredményen. Egy másik megjegyzés azonban meglepi*- Tényleg? Nálunk általában gyerekként volt a leghosszabb haja a lányoknak. Aztán ahogy nők, asszonyok lettek, egyre rövidebb lett. Nem tudom pontosan, miért, bár talán a praktikusság volt a legfőbb ok. A rövid haj kevesebb törődést igényel. -*töpreng el kérdésen.*
- Tényleg? -*kérdez vissza meglepetten, mikor a teafűre terelődik a szó, hogy Luni is ismeri a jóslásnak ezt a típusát. Először kis csalódottságot érez, hogy nem tud újat mondani a lánynak, de ennek helyét hamar átveszi az öröm és a megdöbbenés, hogy milyen kicsi a világ, hogy mindketten hallottak már erről a szokásról.*
- Ez elképesztő, hogy ti is ismeritek! -*lelkendezik az újabb közös ponton kettejük között*- Persze, nagyon szubjektív az egész, meg hát én nehezen is tudom elhinni, hogy bármit is tudnának a leveleket a jövőnkről, de próbáljuk ki! -*ajánlja fel, majd eltöpreng kicsit a következő kérdésen*- Én se tudom, itt a városban mennyire divat ez, de gyanítom, nem annyira. Itt már nem érnek rá ilyesmire az emberek, annyi sok izgalmasabb dolog van, amit csinálhatnak! -*gúnyolja kissé a városiak pörgős életmódját, ám igyekszik visszafogni hangjában a gúnyt. Kicsit még mindig idegen számára ez az életvitel, de próbálkozik elfogadóan viszonyulni hozzá. ~Végül is, valljuk be, vidéken elég egyhangú és unalmas az élet...~ ismeri el magában, hiszen bár alapvetően élvezi mostani, eseménydúsabb életét, néha azért úgy véli, ráférne a városiakra is, ha kiszakadnának innen pár napra, és újra közelebb kerülnének a természethez. Egyelőre azonban inkább félreteszi az ilyen gondolatokat, és igyekszik a teára koncentrálni*
- Nálatok hogy szokás csinálni? -*kérdezi Lunit, miközben saját csészéjét vizsgálja*- Nálunk úgy mondták, igyunk meg az egészet, míg csak egy-két csepp marad. -*miközben magyarázza, egyben csinálja is a dolgokat, így egy húzásra szinte teljesen kiüríti a csészéjét*- Majd körbe kell lötykölni háromszor balra, majd háromszor jobbra, és kifolyatni az asztalra. Bocsi! -*feleli egy zavart mosoly kíséretében, hiszen az elmondottakat tényleg meg is valósítja, így a végén pár csepp mégiscsak az asztalon végzi, bár igyekezett minél kevesebbet hagyni benne. A lefordított csészét végül közelebb tolja Lunihoz*
- Először próbáljuk meg egymásnak, aztán cseréljünk, hogy ki mit lát bele! -*ajánlja lelkesen, így mindketten megvizsgálhatják mindkét poharat, majd összevethetik, mennyire különbözik a megítélésük a mintákat illetően*- Nálunk nem szokás kérdést feltenni, egyszerűen csak a jövőről ad útmutatást általánosságban a dolog. Ti konkrét kérdésekkel kezdtek neki? -*érdeklődik, miközben kíváncsian várja, hogy Luni elmesélje, náluk hogy mennek a dolgok, és a gyakorlatban is bemutassa azt.*
//Egy csendes délelőtt//
- Hát, remélni én is remélem, de őszintén szólva nem sok esélyt látok rá! -*válaszol nevetve Luni szavaira, hiszen ilyen téren neki már évek óta nem sikerült fejlődnie és már majdnem le is tett róla, hogy valaha is fog.*
- Azért az se jó, ha meggondolatlanul beleugrasz mindenbe! -*igyekszik megnyugtatni a lányt*- Mindig azt mondom, jobb kétszer átgondolni mindent, mint egyszer se! -*osztja meg nevetve Lunival ezt az életbölcsességét*- De teljesen megértem, amit mondasz... én is mindig a hirtelen döntéseimen rágódom utólag a legtöbbet. -*vált komolyabb hangnemre ~Például hogy jó ötlet volt-e eljönni otthonról?~ jut eszébe a legfrissebb ilyen példa, de ezt persze hangosan nincs kedve megemlíteni, így inkább tovább hallgatja Lunit.*
- Azért nem csak borzalmas dolgok vannak ezen a világon! A veszélyeken túl azért vannak mesébe illően szépek is! -*igyekszik emlékeztetni a lányt arra, hogy bár igen sajnálatos a nemrég történt incidens, azért a világ nem csupa gonosz emberből és történésből áll. A következő kérdése előtt azonban hallgat egy picit, míg alaposan átgondolja, hogyan is tudná a legjobban megfogalmazni*
- Szerinted... mi van az élet után? -*teszi fel kissé bizonytalanul végül a kérdést. Nem igazán érzi reggelihez illőnek a témát, ám ha már Luni magától hozta fel ezeket a dolgokat, akkor úgy véli, nem fogja annyira bánni, ha jobban rákérdez. Az eddig hallottak alapján úgy véli, a lány hisz valami túlvilágfélében, de ennél szeretne részletesebb képet kapni az elképzeléseiről.*
- Erre még nem is gondoltam... -*mereng el a dolgon, amikor Luni az isteneket és a mágiát hozza szóba*- De igazad van, sokkal logikusabb, hogy elemi mágiát tanulsz. Meg az amúgy is érdekesebb! -*jegyzi meg egy kis nevetés kíséretében. Bár tudása nem túl mély a témában, azért annyit tud róla, hogy nyugodtan kijelenthesse, az elemi mágiát izgalmasabbnak véli.*
- Rendben, majd szólj, ha készen állsz rá! -*feleli egy megnyugtatónak szánt mosoly kíséretében, hiszen nem szeretne túl erőszakosnak tűnni, és nagyon erőltetni a dolgot, ha Luni mégsem szeretné annyira*- Próbálkozom, de sajnos nagyon nehezen nő! -*feleli ajkait lebiggyesztve, miközben két ujjával kihúzza az egyik tincsét, hogy lássa, milyen hosszú is most ténylegesen*- Á, nem is tudom, volt-e hosszabb valaha... -*szomorodik el kicsit az eredményen. Egy másik megjegyzés azonban meglepi*- Tényleg? Nálunk általában gyerekként volt a leghosszabb haja a lányoknak. Aztán ahogy nők, asszonyok lettek, egyre rövidebb lett. Nem tudom pontosan, miért, bár talán a praktikusság volt a legfőbb ok. A rövid haj kevesebb törődést igényel. -*töpreng el kérdésen.*
- Tényleg? -*kérdez vissza meglepetten, mikor a teafűre terelődik a szó, hogy Luni is ismeri a jóslásnak ezt a típusát. Először kis csalódottságot érez, hogy nem tud újat mondani a lánynak, de ennek helyét hamar átveszi az öröm és a megdöbbenés, hogy milyen kicsi a világ, hogy mindketten hallottak már erről a szokásról.*
- Ez elképesztő, hogy ti is ismeritek! -*lelkendezik az újabb közös ponton kettejük között*- Persze, nagyon szubjektív az egész, meg hát én nehezen is tudom elhinni, hogy bármit is tudnának a leveleket a jövőnkről, de próbáljuk ki! -*ajánlja fel, majd eltöpreng kicsit a következő kérdésen*- Én se tudom, itt a városban mennyire divat ez, de gyanítom, nem annyira. Itt már nem érnek rá ilyesmire az emberek, annyi sok izgalmasabb dolog van, amit csinálhatnak! -*gúnyolja kissé a városiak pörgős életmódját, ám igyekszik visszafogni hangjában a gúnyt. Kicsit még mindig idegen számára ez az életvitel, de próbálkozik elfogadóan viszonyulni hozzá. ~Végül is, valljuk be, vidéken elég egyhangú és unalmas az élet...~ ismeri el magában, hiszen bár alapvetően élvezi mostani, eseménydúsabb életét, néha azért úgy véli, ráférne a városiakra is, ha kiszakadnának innen pár napra, és újra közelebb kerülnének a természethez. Egyelőre azonban inkább félreteszi az ilyen gondolatokat, és igyekszik a teára koncentrálni*
- Nálatok hogy szokás csinálni? -*kérdezi Lunit, miközben saját csészéjét vizsgálja*- Nálunk úgy mondták, igyunk meg az egészet, míg csak egy-két csepp marad. -*miközben magyarázza, egyben csinálja is a dolgokat, így egy húzásra szinte teljesen kiüríti a csészéjét*- Majd körbe kell lötykölni háromszor balra, majd háromszor jobbra, és kifolyatni az asztalra. Bocsi! -*feleli egy zavart mosoly kíséretében, hiszen az elmondottakat tényleg meg is valósítja, így a végén pár csepp mégiscsak az asztalon végzi, bár igyekezett minél kevesebbet hagyni benne. A lefordított csészét végül közelebb tolja Lunihoz*
- Először próbáljuk meg egymásnak, aztán cseréljünk, hogy ki mit lát bele! -*ajánlja lelkesen, így mindketten megvizsgálhatják mindkét poharat, majd összevethetik, mennyire különbözik a megítélésük a mintákat illetően*- Nálunk nem szokás kérdést feltenni, egyszerűen csak a jövőről ad útmutatást általánosságban a dolog. Ti konkrét kérdésekkel kezdtek neki? -*érdeklődik, miközben kíváncsian várja, hogy Luni elmesélje, náluk hogy mennek a dolgok, és a gyakorlatban is bemutassa azt.*
434. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-16 22:31:11
Üzenet elküldve: 2018-03-16 22:31:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Étkező - Daren, Voka//
*Mikor Daren és Voka belép, Aleimordnak először az jut eszébe, hogy nem láthatják meg őt így, rögtön venné elé a szokásos álarcán, hogy igazi érzelmeit magába fojtsa, de utána rájön, hogy felesleges, már lebukott.*
- Dehogy bánom.
*Legyint.*
- Egyenek bármit, amit megkívánnak.
*A saját borospoharára pillant.*
- Ha lemennek, találnak italt. A legtöbbet én hozattam át, az előző házból, de biztos van ott régebbi is, az előző tulajtól.
*Lehet, hogy pofátlanság, de azokat ő vette, azon a pénzen, amiért saját maga dolgozott meg. Apjának meg amúgy is van annyi, hogy lassan kifolynak a raktárból.*
- Ritkák az ilyen csendes pillanatok.
*Mosolyog a tündér felé.*
- Köszönöm, hogy aggódik.
*Az öröme most őszinte, kevesen szokták félteni őt. Mindenki csak akar tőle valamit, még a családtagjai is alig kérdezik meg, hogy hogyan érzi magát.
A két férfi elmegy vacsorának valóért, az elf pedig csak az italt húzza le, az ételt otthagyja az asztalon.*
//Aleimord szobája//
*Az emeletre menet gyors kitérőt tesz az egyik Fürdőszobába, csak annyit, hogy megtisztíthassa magát a mocsoktól. Nem időzik ott sokat, pár perc alatt végez, majd megy is vissza a húgához.
Csendes nyitja ki az ajtót de mikor belép rájön, hogy felesleges volt.*
- Miért nem alszol?
*Mikor Daren és Voka belép, Aleimordnak először az jut eszébe, hogy nem láthatják meg őt így, rögtön venné elé a szokásos álarcán, hogy igazi érzelmeit magába fojtsa, de utána rájön, hogy felesleges, már lebukott.*
- Dehogy bánom.
*Legyint.*
- Egyenek bármit, amit megkívánnak.
*A saját borospoharára pillant.*
- Ha lemennek, találnak italt. A legtöbbet én hozattam át, az előző házból, de biztos van ott régebbi is, az előző tulajtól.
*Lehet, hogy pofátlanság, de azokat ő vette, azon a pénzen, amiért saját maga dolgozott meg. Apjának meg amúgy is van annyi, hogy lassan kifolynak a raktárból.*
- Ritkák az ilyen csendes pillanatok.
*Mosolyog a tündér felé.*
- Köszönöm, hogy aggódik.
*Az öröme most őszinte, kevesen szokták félteni őt. Mindenki csak akar tőle valamit, még a családtagjai is alig kérdezik meg, hogy hogyan érzi magát.
A két férfi elmegy vacsorának valóért, az elf pedig csak az italt húzza le, az ételt otthagyja az asztalon.*
//Aleimord szobája//
*Az emeletre menet gyors kitérőt tesz az egyik Fürdőszobába, csak annyit, hogy megtisztíthassa magát a mocsoktól. Nem időzik ott sokat, pár perc alatt végez, majd megy is vissza a húgához.
Csendes nyitja ki az ajtót de mikor belép rájön, hogy felesleges volt.*
- Miért nem alszol?
433. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-16 22:03:33
Üzenet elküldve: 2018-03-16 22:03:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nem sok mindent tudok róla. Másik városban laktak, ritkán találkoztunk, és ha látogatóba is mentek hozzájuk, sosem voltak otthon. De megbeszélem vele előtte, és majd meglátjuk.
*Ezzel talán le is zárták a rejtélyes unokatestvér kérdését.*
- Majd megismered.
*Utal a lae'Natar családra.*
- Hasonlóak hozzánk.
*Úgy érzi, hogy mindent megbeszéltek, amit tudtak ezzel kapcsolatban. Ezek után már konkrét ötletekkel kell majd előállniuk, ha azt akarják, hogy az üzlet sikeres legyen, de miért nem lenne az?*
- Találkozóm lesz egy új ügyféllel nemsokára, próbálom megragadni az összes lehetőséget.
*Beszéd közben lágyan végigsimít a nő arcán.*
- Nem sok mindent tudok róla. Másik városban laktak, ritkán találkoztunk, és ha látogatóba is mentek hozzájuk, sosem voltak otthon. De megbeszélem vele előtte, és majd meglátjuk.
*Ezzel talán le is zárták a rejtélyes unokatestvér kérdését.*
- Majd megismered.
*Utal a lae'Natar családra.*
- Hasonlóak hozzánk.
*Úgy érzi, hogy mindent megbeszéltek, amit tudtak ezzel kapcsolatban. Ezek után már konkrét ötletekkel kell majd előállniuk, ha azt akarják, hogy az üzlet sikeres legyen, de miért nem lenne az?*
- Találkozóm lesz egy új ügyféllel nemsokára, próbálom megragadni az összes lehetőséget.
*Beszéd közben lágyan végigsimít a nő arcán.*
432. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-16 21:14:14
Üzenet elküldve: 2018-03-16 21:14:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Egy csendes délelőtt//
*Mosolyog magában Lau szavain. Tetszik neki a tanácsa is, és az is, hogy "valahogy mindig úgy alakult" hogy a közelben volt, amikor éppen egy utazó vetődött feléjük, és mesélni kezdett. Persze nem mondja ki, de elég erős a gyanúja, hogy ez a "valahogy" azért még sem volt teljesen véletlen. Próbálja magának elképzelni a kislányt, aki lelkesen csillogó szemekkel hallgatja idegenek meséit, ezen pedig már nem csak magában mosolyog. Nagyon is el tudja képzelni, hogy a változatos történetek jó hatással vannak egy gyermek éppen nyiladozó és kíváncsi elméjére, még az ő fantáziáját is megragadta, amikor Zara a tengerről mesélt neki.
Az sem lepi meg különösebben, hogy gondolkodás tekintetében is hasonlítanak egymásra, éppen csak arra nem számított, hogy a másik lány képes évekre visszamenőleg is rágódni bizonyos dolgokon.*
- Tudod, azért remélem, hogy majd, ahogy idősödünk ez változni fog egy kicsit. *ad hangot ennek a reményének.*
- Sokszor azért jó lenne gyorsabbnak és határozottabbnak lenni. Igaz rengeteg előnye van annak is, ha túl sokat gondolkodsz, például ritkán cselekszel hirtelen és meggondolatlanul. Én legalábbis ritkán, és amikor megtettem, azt általában meg is bántam. Talán ennél a néhány alkalommal éreztem azt, hogy kicsit olyan volt, mintha nem is én magam irányítottam volna az eseményeket, hanem egyszerűen azért történt volna minden úgy, mert úgy kellett történnie. De utólag azt hiszem ez butaság. Én voltam ott és akkor mégiscsak, aki döntött.
- De azt hiszem igazad van, jobb, ha sose tudjuk meg, hogy ilyen téren mi az igazság. *bólogat aztán megint nagyon komoly arccal, kisebb tűnődés után.*
- Mondjuk, az igazat megvallva, azok után, hogy nemrég kaptam egy kis ízelítőt abból, amit amúgy is sejtettem, hogy a világ azért nem csak a mesékben és a legendákban veszélyes, meg barátságtalan hely, meg tudom érteni, hogyha sokakat vigasztal a tudat, hogy van valaki, aki vigyáz, vagy legalább figyel rájuk. Talán az is segíthet, hogyha hiszünk benne, hogy minden rossznak, ami velünk történt, volt valami oka, amit halálunk után megérthetünk. Esetleg van odaát egy igazságosabb világ, ami kárpótol azokért az igazságtalanságokért, amik ebben a világban érnek bennünket. Azt hiszem mégis inkább úgy gondolom, hogy még, ha hiszünk is az ilyesmikben, nem szabad magunkat nagyon beleringatni ezekbe a dolgokba. Ha nem így gondolnám, akkor eszembe sem jutott volna elemi mágiát tanulni, hanem inkább egy istenhez fordulok, hogy segítsen.
*Mire kisebb elmélkedése végére ér arca nyugodttá is, határozottá is válik. Talán látszik rajta, hogy büszke erre a döntésére. Ha volt lecke, amit akár odahaza, akár itt Artheniorban mélyen a lelkébe vésett az élet, az pont az volt, hogy kerülje a kiszolgáltatottságot. Éppen ezért, elég természetes, hogy arra vágyik, hogyha varázsolni akar, akkor azt ne egy isten kegyéből, hanem saját erejéből tegye.
Talán furcsa is kicsit, hogy ebben képes határozottságra, és eltökéltségre, még sem képes nemet mondani, amikor haja kerül szóba. Annyira megszokta már minden bonyolultságtól mentes, teljesen egyszerű hajviseletét, aminek fésülgetése tényleg megnyugtatja, hogy copfokat még csak-csak el tudja képzelni magán (hiszen azokat csak egy-egy mozdulat szétszedni) a befonás ellenben kicsit megijeszti. Már csak azért is, mert a napi fésülködés biztosan hiányozna neki.
Mégis, Lau a kishúgát emlegeti, ezért úgy van vele, hogy őt ő bár nyilván nem pótolhatja, biztos hiányzik neki a húga is, és a hasonló "munka" is. Talán megnyugtatná.
Nincs hát szíve az ötletre nemet mondani, éppen csak annyit tehet, hogy eltolja magától kissé távolabbi jövőbe.*
- Hát, ha tényleg szeretnéd, befonhatjuk majd valamikor, miért ne? Te viszont növeszthetnél a tiéden kicsit, bár szerintem jól áll neked ez is nagyon. Különleges. Gondolom, mondanom sem kell, hogy otthon a hosszú haj a hagyományos hajviselet lányoknak és nőknek. Igaz a tiéd sem túl rövid, talán csak ott lett volna az.
*Természetesen örül neki, mikor mindezek után a szó a jóslásra terelődik.*
- Ó, persze, hogy tudtam. *mosolyodik el vidáman és kicsit izgatottan is rögtön.*
- Anya nagyon ért az ilyen dolgokhoz, jósolt is teafűből párszor, bár mindig azt mondta, hogy szerinte talán ez az egyik legmegbízhatatlanabb fajtája a jóslásnak. És, hogy nagyon gyakorlott szem kell hozzá, mert tulajdonképpen mindenki azt lát bele, amit akar, vagy legalábbis előfordul, hogy három különböző elf három különböző dolgot lát bele. A vágyait, vagy akár a félelmeit. Meg nem is minden azt jelent, amit mutat. Például a félhold nyilván nem jelentheti azt, hogy a holdra fogsz utazni, mint néhány mesében a tündérek. Általában valami növekedését jelenti inkább, így attól függően, hogy korábban, vagy később mit rajzol ki a fű tulajdonképpen jelenthet jót is, rosszat is. Sokan pedig a világon semmit nem látnak bele, bármennyire is erőltetik a szemüket. *osztja meg lelkesen a tudását, kicsit maga is meglepődve azon a tényen, hogy mennyire jól esik egy olyan egyszerű dolog, mint a beszélgetés. Otthon azért mégiscsak más volt. Természetes, hogy nagyon szerette az édesanyjával folytatott beszélgetéseket is, és szívesen hallgatta meséit, történeteit, de hát ők már annyira jól ismerték egymást, mint mondjuk a bor azt a palackot, ami évtizedek óta tárolja. Az azonban, hogy olyasvalaki történetét és véleményét hallgathatja, valamint oszthatja meg vele, amit ő gondol és tud a világról, akit még nem is olyan nagyon régóta, és alig ismer, egészen fellelkesíti. Nem mintha azokat a társalgásokat nem élvezte volna, amelyeknek Artheniorba érkezése óta a részese volt, de mégiscsak ez eddig a leghosszabb, legcsapongóbb és legtöbb témát érintő, talán ezért más kicsit számára most ez az érzés, mint az eddigiek.*
- Azért az különös, hogy ez a módszer mennyire elterjedt a világon, ha ti is ismertétek, és mi is. *tűnődik el hangosan mindezen.*
- Kíváncsi lennék, hogy Artheniorban is szoktak-e ilyesmiből jósolgatni, bár valahogy van egy olyan érzésem, hogy itt a városban már régen elfelejtették ezeket a hagyományokat. Persze, pont azok miatt, amiket mondtam, illetve, amiket anya mondott nekem, én valahogy inkább mindig inkább játéknak fogtam fel ezt az egészet, és nem is nagyon jött be, amit jósolt a teafű, de persze szívesen kipróbálom, ha tényleg van hozzá kedved. Az asztalt majd letakarítom utána. *mondja miközben belekortyol a teába. Sohasem volt különösebben oda ezért az italért, de édesanyjáét azért szerette, és most, hogy Lau megdicsérte azt, amit nemrég ő főzött, rájön, hogy tulajdonképpen tényleg nem csinált rossz teát ő sem, még akkor sem, ha leginkább a teafű érdeme, az pedig vagy a Sayquevesek, vagy éppen a helyettük vásároló szolgáló ízlését dicséri a leginkább.*
- Hogyan szeretnéd? Próbálsz magadnak jósolni, vagy próbáljak neked én? Vagy egyáltalán mire szeretnéd megtudni a választ? Vagy kezdjük velem?
//Egy csendes délelőtt//
*Mosolyog magában Lau szavain. Tetszik neki a tanácsa is, és az is, hogy "valahogy mindig úgy alakult" hogy a közelben volt, amikor éppen egy utazó vetődött feléjük, és mesélni kezdett. Persze nem mondja ki, de elég erős a gyanúja, hogy ez a "valahogy" azért még sem volt teljesen véletlen. Próbálja magának elképzelni a kislányt, aki lelkesen csillogó szemekkel hallgatja idegenek meséit, ezen pedig már nem csak magában mosolyog. Nagyon is el tudja képzelni, hogy a változatos történetek jó hatással vannak egy gyermek éppen nyiladozó és kíváncsi elméjére, még az ő fantáziáját is megragadta, amikor Zara a tengerről mesélt neki.
Az sem lepi meg különösebben, hogy gondolkodás tekintetében is hasonlítanak egymásra, éppen csak arra nem számított, hogy a másik lány képes évekre visszamenőleg is rágódni bizonyos dolgokon.*
- Tudod, azért remélem, hogy majd, ahogy idősödünk ez változni fog egy kicsit. *ad hangot ennek a reményének.*
- Sokszor azért jó lenne gyorsabbnak és határozottabbnak lenni. Igaz rengeteg előnye van annak is, ha túl sokat gondolkodsz, például ritkán cselekszel hirtelen és meggondolatlanul. Én legalábbis ritkán, és amikor megtettem, azt általában meg is bántam. Talán ennél a néhány alkalommal éreztem azt, hogy kicsit olyan volt, mintha nem is én magam irányítottam volna az eseményeket, hanem egyszerűen azért történt volna minden úgy, mert úgy kellett történnie. De utólag azt hiszem ez butaság. Én voltam ott és akkor mégiscsak, aki döntött.
- De azt hiszem igazad van, jobb, ha sose tudjuk meg, hogy ilyen téren mi az igazság. *bólogat aztán megint nagyon komoly arccal, kisebb tűnődés után.*
- Mondjuk, az igazat megvallva, azok után, hogy nemrég kaptam egy kis ízelítőt abból, amit amúgy is sejtettem, hogy a világ azért nem csak a mesékben és a legendákban veszélyes, meg barátságtalan hely, meg tudom érteni, hogyha sokakat vigasztal a tudat, hogy van valaki, aki vigyáz, vagy legalább figyel rájuk. Talán az is segíthet, hogyha hiszünk benne, hogy minden rossznak, ami velünk történt, volt valami oka, amit halálunk után megérthetünk. Esetleg van odaát egy igazságosabb világ, ami kárpótol azokért az igazságtalanságokért, amik ebben a világban érnek bennünket. Azt hiszem mégis inkább úgy gondolom, hogy még, ha hiszünk is az ilyesmikben, nem szabad magunkat nagyon beleringatni ezekbe a dolgokba. Ha nem így gondolnám, akkor eszembe sem jutott volna elemi mágiát tanulni, hanem inkább egy istenhez fordulok, hogy segítsen.
*Mire kisebb elmélkedése végére ér arca nyugodttá is, határozottá is válik. Talán látszik rajta, hogy büszke erre a döntésére. Ha volt lecke, amit akár odahaza, akár itt Artheniorban mélyen a lelkébe vésett az élet, az pont az volt, hogy kerülje a kiszolgáltatottságot. Éppen ezért, elég természetes, hogy arra vágyik, hogyha varázsolni akar, akkor azt ne egy isten kegyéből, hanem saját erejéből tegye.
Talán furcsa is kicsit, hogy ebben képes határozottságra, és eltökéltségre, még sem képes nemet mondani, amikor haja kerül szóba. Annyira megszokta már minden bonyolultságtól mentes, teljesen egyszerű hajviseletét, aminek fésülgetése tényleg megnyugtatja, hogy copfokat még csak-csak el tudja képzelni magán (hiszen azokat csak egy-egy mozdulat szétszedni) a befonás ellenben kicsit megijeszti. Már csak azért is, mert a napi fésülködés biztosan hiányozna neki.
Mégis, Lau a kishúgát emlegeti, ezért úgy van vele, hogy őt ő bár nyilván nem pótolhatja, biztos hiányzik neki a húga is, és a hasonló "munka" is. Talán megnyugtatná.
Nincs hát szíve az ötletre nemet mondani, éppen csak annyit tehet, hogy eltolja magától kissé távolabbi jövőbe.*
- Hát, ha tényleg szeretnéd, befonhatjuk majd valamikor, miért ne? Te viszont növeszthetnél a tiéden kicsit, bár szerintem jól áll neked ez is nagyon. Különleges. Gondolom, mondanom sem kell, hogy otthon a hosszú haj a hagyományos hajviselet lányoknak és nőknek. Igaz a tiéd sem túl rövid, talán csak ott lett volna az.
*Természetesen örül neki, mikor mindezek után a szó a jóslásra terelődik.*
- Ó, persze, hogy tudtam. *mosolyodik el vidáman és kicsit izgatottan is rögtön.*
- Anya nagyon ért az ilyen dolgokhoz, jósolt is teafűből párszor, bár mindig azt mondta, hogy szerinte talán ez az egyik legmegbízhatatlanabb fajtája a jóslásnak. És, hogy nagyon gyakorlott szem kell hozzá, mert tulajdonképpen mindenki azt lát bele, amit akar, vagy legalábbis előfordul, hogy három különböző elf három különböző dolgot lát bele. A vágyait, vagy akár a félelmeit. Meg nem is minden azt jelent, amit mutat. Például a félhold nyilván nem jelentheti azt, hogy a holdra fogsz utazni, mint néhány mesében a tündérek. Általában valami növekedését jelenti inkább, így attól függően, hogy korábban, vagy később mit rajzol ki a fű tulajdonképpen jelenthet jót is, rosszat is. Sokan pedig a világon semmit nem látnak bele, bármennyire is erőltetik a szemüket. *osztja meg lelkesen a tudását, kicsit maga is meglepődve azon a tényen, hogy mennyire jól esik egy olyan egyszerű dolog, mint a beszélgetés. Otthon azért mégiscsak más volt. Természetes, hogy nagyon szerette az édesanyjával folytatott beszélgetéseket is, és szívesen hallgatta meséit, történeteit, de hát ők már annyira jól ismerték egymást, mint mondjuk a bor azt a palackot, ami évtizedek óta tárolja. Az azonban, hogy olyasvalaki történetét és véleményét hallgathatja, valamint oszthatja meg vele, amit ő gondol és tud a világról, akit még nem is olyan nagyon régóta, és alig ismer, egészen fellelkesíti. Nem mintha azokat a társalgásokat nem élvezte volna, amelyeknek Artheniorba érkezése óta a részese volt, de mégiscsak ez eddig a leghosszabb, legcsapongóbb és legtöbb témát érintő, talán ezért más kicsit számára most ez az érzés, mint az eddigiek.*
- Azért az különös, hogy ez a módszer mennyire elterjedt a világon, ha ti is ismertétek, és mi is. *tűnődik el hangosan mindezen.*
- Kíváncsi lennék, hogy Artheniorban is szoktak-e ilyesmiből jósolgatni, bár valahogy van egy olyan érzésem, hogy itt a városban már régen elfelejtették ezeket a hagyományokat. Persze, pont azok miatt, amiket mondtam, illetve, amiket anya mondott nekem, én valahogy inkább mindig inkább játéknak fogtam fel ezt az egészet, és nem is nagyon jött be, amit jósolt a teafű, de persze szívesen kipróbálom, ha tényleg van hozzá kedved. Az asztalt majd letakarítom utána. *mondja miközben belekortyol a teába. Sohasem volt különösebben oda ezért az italért, de édesanyjáét azért szerette, és most, hogy Lau megdicsérte azt, amit nemrég ő főzött, rájön, hogy tulajdonképpen tényleg nem csinált rossz teát ő sem, még akkor sem, ha leginkább a teafű érdeme, az pedig vagy a Sayquevesek, vagy éppen a helyettük vásároló szolgáló ízlését dicséri a leginkább.*
- Hogyan szeretnéd? Próbálsz magadnak jósolni, vagy próbáljak neked én? Vagy egyáltalán mire szeretnéd megtudni a választ? Vagy kezdjük velem?
431. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-16 15:37:54
Üzenet elküldve: 2018-03-16 15:37:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Darenahr, Aliemord//
//Konyha//
-Egy gazdag nemesnek valóban. Habár ő közölte velünk, hogy nemrég örökölte a házat. Meglehet, ez az összes vagyona. Bár biztos kezdeni akar vele valamit, ha nem akarta egyből eladni. *Inkább csak kiegészítésképpen teszi hozzá, hisz a kereskedőnek valószínűleg nem kell magyarázni, mit jelent a pénz és mi mindent lehet belőle venni.*
-Fiatal korom óta. *Feleli a kérdésre. Nem kíván mindent megosztani egy idegennel, de alapvető dolgokat talán nem kell titkolnia.*
-Nagyapám foglalkozott sokat ezzel a mesterséggel, nekem pedig megtetszettek azok a dolgok amiket csinált. Aztán a sors úgy hozta, hogy nekem is lehetőségem lett sokat gyakorolni.
*Ha Darenahr nem kérdez róla többet, ennyit bőven elég tudnia a találkozásuk első napján.*
-Ohh nem is vettem észre önt annyira csendesen üldögél itt. *Az étkezőbe érve észre sem veszi az elfet aki az asztalnál üldögél ha az ember nem köszön rá. Úgy tűnik többen is elfáradtak itt a nap végére.*
-Úgy látom nincs étvágya. Ha rám hallgat, az a legrosszabb dolog amit tehet ha nem eszik. Akkor elfogy az ereje és felemészti a sok tennivaló. *Hogy mit kellene kezdenie a mélabús nemessel nem tudja. Inkább átmegy az étkezőből nyíló szobába ami feltételezhetően a konyha, s előkeres valami vacsorának valót.*
//Konyha//
-Egy gazdag nemesnek valóban. Habár ő közölte velünk, hogy nemrég örökölte a házat. Meglehet, ez az összes vagyona. Bár biztos kezdeni akar vele valamit, ha nem akarta egyből eladni. *Inkább csak kiegészítésképpen teszi hozzá, hisz a kereskedőnek valószínűleg nem kell magyarázni, mit jelent a pénz és mi mindent lehet belőle venni.*
-Fiatal korom óta. *Feleli a kérdésre. Nem kíván mindent megosztani egy idegennel, de alapvető dolgokat talán nem kell titkolnia.*
-Nagyapám foglalkozott sokat ezzel a mesterséggel, nekem pedig megtetszettek azok a dolgok amiket csinált. Aztán a sors úgy hozta, hogy nekem is lehetőségem lett sokat gyakorolni.
*Ha Darenahr nem kérdez róla többet, ennyit bőven elég tudnia a találkozásuk első napján.*
-Ohh nem is vettem észre önt annyira csendesen üldögél itt. *Az étkezőbe érve észre sem veszi az elfet aki az asztalnál üldögél ha az ember nem köszön rá. Úgy tűnik többen is elfáradtak itt a nap végére.*
-Úgy látom nincs étvágya. Ha rám hallgat, az a legrosszabb dolog amit tehet ha nem eszik. Akkor elfogy az ereje és felemészti a sok tennivaló. *Hogy mit kellene kezdenie a mélabús nemessel nem tudja. Inkább átmegy az étkezőből nyíló szobába ami feltételezhetően a konyha, s előkeres valami vacsorának valót.*
430. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-16 12:35:45
Üzenet elküldve: 2018-03-16 12:35:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord szobájában//
* Hiába igyekszik nyugodt környezetet biztosítani szegény lánynak, nem tud aludni, inkább megszólítja a papot. *
- Természetesen nem baj, kisasszony. Ahogy jól esik.
* Válaszolja mosolyogva, majd a következő kérdésen elgondolkodik. *
- Nehéz ezt eldönteni. Sok dolog amiben hiszünk, jórészt a mi szemszögünkből igaz csupán.
* Kezdi, s igyekszik érthetően fogalmazni. *
- Szerintem a világ önmagában se nem jó, se nem rossz. Olyan, amilyenné formáljuk. Gondoljon csak bele, ha általánosítunk, akkor minden fegyverkovács rossz, hisz gyilkos eszközöket készít, míg a vértkovácsok a jók, mert ők olyan dolgokat készítenek amik megóvják az életet?
* Teszi fel a költői kérdést, remélve, hogy Alenia megérti a célzást. *
- Nem jelenthetjük ki ezt, hisz egy becsületes lovag is éppúgy forgatja a kardot, mellyel életet olthat ki, mint ahogy egy rabló sem rest vértet ölteni. Így hát én azt mondom, a szándék a lényeg, hogy mit miért teszünk, s hogyan. Ez dönti el, hogy valami jó, vagy rossz.
* Míg beszél, ismét közelebb húzódik, s gyengéden kezdi el lefejteni a kötést. Látja a kimerültséget és félelmet Alenián, így nem erőlteti, hogy megnézze a kezét. A seb szépen beforrt, s ha egy ügyesen varrt kesztyűt húzna, észre sem lehetne venni a hiányzó ujjat. Finoman fekteti vissza az időközben elalvó kezét a teste mellé, hogy aztán egy belépőre figyelhessen fel. *
- Köszönöm.
* Válaszolja halkan, majd a kérdésre szürke tekintete az ágyon fekvőre esik, remélve, hogy a lány követi a pillantását. *
- Kimerült, és meg van rettenve. De erős a lelke, fel fog épülni. Biztos vagyok benne.
* Nem veszi át a növényeket, hanem az asztalra mutat, kérve a hölgyet, oda tegye le a növényeket. *
- Később feltétlenül, ám most itt maradok, míg fivére haza nem ér, mert megígértem neki, hogy addig őrzöm az álmát. Utána viszont elkészítem neki a főzetet, s valamelyiküknek is megmutatom, hogyan kell.
* Néz fel, keresve a másik tekintetét, s biztatóan rámosolyog. *
* Hiába igyekszik nyugodt környezetet biztosítani szegény lánynak, nem tud aludni, inkább megszólítja a papot. *
- Természetesen nem baj, kisasszony. Ahogy jól esik.
* Válaszolja mosolyogva, majd a következő kérdésen elgondolkodik. *
- Nehéz ezt eldönteni. Sok dolog amiben hiszünk, jórészt a mi szemszögünkből igaz csupán.
* Kezdi, s igyekszik érthetően fogalmazni. *
- Szerintem a világ önmagában se nem jó, se nem rossz. Olyan, amilyenné formáljuk. Gondoljon csak bele, ha általánosítunk, akkor minden fegyverkovács rossz, hisz gyilkos eszközöket készít, míg a vértkovácsok a jók, mert ők olyan dolgokat készítenek amik megóvják az életet?
* Teszi fel a költői kérdést, remélve, hogy Alenia megérti a célzást. *
- Nem jelenthetjük ki ezt, hisz egy becsületes lovag is éppúgy forgatja a kardot, mellyel életet olthat ki, mint ahogy egy rabló sem rest vértet ölteni. Így hát én azt mondom, a szándék a lényeg, hogy mit miért teszünk, s hogyan. Ez dönti el, hogy valami jó, vagy rossz.
* Míg beszél, ismét közelebb húzódik, s gyengéden kezdi el lefejteni a kötést. Látja a kimerültséget és félelmet Alenián, így nem erőlteti, hogy megnézze a kezét. A seb szépen beforrt, s ha egy ügyesen varrt kesztyűt húzna, észre sem lehetne venni a hiányzó ujjat. Finoman fekteti vissza az időközben elalvó kezét a teste mellé, hogy aztán egy belépőre figyelhessen fel. *
- Köszönöm.
* Válaszolja halkan, majd a kérdésre szürke tekintete az ágyon fekvőre esik, remélve, hogy a lány követi a pillantását. *
- Kimerült, és meg van rettenve. De erős a lelke, fel fog épülni. Biztos vagyok benne.
* Nem veszi át a növényeket, hanem az asztalra mutat, kérve a hölgyet, oda tegye le a növényeket. *
- Később feltétlenül, ám most itt maradok, míg fivére haza nem ér, mert megígértem neki, hogy addig őrzöm az álmát. Utána viszont elkészítem neki a főzetet, s valamelyiküknek is megmutatom, hogyan kell.
* Néz fel, keresve a másik tekintetét, s biztatóan rámosolyog. *
429. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-16 00:17:01
Üzenet elküldve: 2018-03-16 00:17:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Egy csendes délelőtt//
- Örülök, hogy érted, miről beszélek! -*bólogat lelkesen mosolyogva Luni szavaira. ~Ezek szerint mégiscsak egész érthető volt, amit mondani akartam!~ örül magában, hogy nincs egyedül ezekkel az érzésekkel és Luni is tudja, mire gondol*- Velem is pontosan így van! Sőt, gyakran múltbeli események is visszajátszódnak az agyamban, hogy vajon jól döntöttem-e, vagy mi lett volna, ha máshogy döntök? Időnként igazán őrjítő tud lenni a túl sok gondolkozás. De ha csinálsz valamit, az segít! Én általában keresni szoktam valakit, akivel beszélgethetek. -*osztja meg saját kis praktikáját az ilyen helyzetek kezelésére. Most persze nem csak azért jött ide, hogy elterelje a gondolatait, de mikor erre van szüksége, tényleg könnyebb, ha valaki mással beszélget, mint a fejében lévő gondolatokkal, és azzal kínozza magát, mi lett volna, ha?*
- Azért hozzánk se jöttek olyan gyakran utazók. Csak valahogy mindig úgy alakult, hogy a közelben voltam, amikor meséltek. -*emlékszik vissza a falujában töltött kellemes éjszakákra, amikor a hozzájuk tévedt utazók a tűz körül ülve meséltek a múltjuk, hogy kik ők, és a jövőjükről, hogy hová mennek. Mindig élvezettel hallgatta a történeteiket, és remélte, hogy a leírt helyek egy részét maga is láthatja majd. ~Végül is a városba már sikerült eljutnom, ez is valami!~ próbál örülni eddigi sikereinek, bár azért érzi, hogy még mindig elég távol áll attól az élettől, amit korábban elképzelt magának. ~De talán egyszer majd mindent meg tudok valósítani!~ bizakodik magában.*
- Hát, szerintem erre sose fogunk tudni biztos választ adni. -*reagál Luni istenekről és a sorsról szóló megjegyzésére*- De talán jobb is így, nem? Így mindenki azzal a meggyőződéssel élheti le az életét, amivel szeretné, és senki nem tudja majd megcáfolni, vagy bebizonyítani, hogy kinek van igaza és kinek nem? -*elmélkedik kicsit a témán. Mikor azonban Luni magáról kezd beszélni, elbizonytalanodik kicsit. ~Talán idősebb lenne, mint hittem? Olyan fiatalnak néz ki... ~töpreng magában a témán, de nem mer rákérdezni, olyan otrombának érezné a kérdést, hány éves is pontosan a lány. Inkább igyekszik tréfával elütni a dolgot*
- A magassággal nem lesz probléma szerintem. A férfiak szeretik a kicsi, törékeny lányokat, akiket a tenyerükön hordozhatnak. -*kacsint a lányra, és reméli, szavaival siker kicsit jobb kedvre derítenie őt.*
- Ó, biztos nagyon szép lehettél copfokkal is! -*lelkesedik az elképzelésen, hogy hogyan is nézne ki Luni összefogott hajjal*- De szerintem a befont haj is jól állna neked. Időigényes, igen, de a végeredmény nagyon szép. Jó, én se mondom, hogy mindennap feladnám ezért azt az alvásmennyiség, amennyi idő alatt elkészülne a frizura, de egyszer-kétszer még simán belefér. Ha gondolod, egyszer szívesen megcsinálnám a hajad! A húgomnak is mindig én csináltam, úgyhogy már van gyakorlatom benne. És egyáltalán nem lenne kislányos, ha esetleg attól félsz! -*igyekszik megnyugtatni a lányt, miközben lelki szemei előtt már látja is egy frizura körvonalait, amit Luni hollófekete fürtjeiből varázsolna, ha lehetősége lenne rá.*
- Á, nem! Az én hajam túl rövid hozzá! -*szabadkozik, amikor rá terelődik a szó*- A fonások csak hosszú hajban néznek ki igazán jól. Meg hát az enyém túl hullámos hozzá, néha még kifésülni is alig lehet! -*ecseteli nevetve sanyarú sorsát*- Az egyenes hajból sokkal könnyebb bármit is alkotni. -*zárja le a témát, miközben Luninak is tölt egy csésze teát. ~Kicsit korán van még a borozáshoz, nem?~ elmélkedik magában, ahogy szeme a boroskancsóra siklik. ~Vajon ennyire szereti vagy miért hozatott? Talán inkább a borból kért volna, és nem a teából?~ töpreng a dolgon, ismét feltéve magában kérdést, hogy Luni vajon idősebb-e, mint amennyinek gondolja? Ő a maga részéről sose szerette különösen az alkoholtartalmú italokat, mindig csak módjával fogyasztotta őket, és általában csak nagyobb ünnepeken, ezért is furcsa neki, hogy mit is keres pontosan a bor a reggelinél. ~Vagy ez valami városi szokás lenne? Annyira unalmas itt az élet, hogy már reggel az italba menekülnek?~ tűnődik el a dolgon, hogy esetleg nem is Luni kérte, hogy legyen itt. ~Hát, ha így van, akkor elég fura az ízlésük.~ zárja le magában a témát, és a mag részéről marad inkább a teánál, amibe újból bele is kortyol.*
- Nagyon finom! Igazán kellemes az íze és az illata! -*jegyzi meg az első pár korty után*- Tudtad, hogy a tealevelekből lehet jósolni? -*jut eszébe hirtelen egy régi babonás szokás, amiben otthon a falu vénasszonyai még hittek*- A maradékból megtudhatod, mit hoz majd a jövőd! -*kacsint a lányra, és kíváncsian várja, eddigi vallásos és hagyománytisztelő nevelésével mit fog szólni egy ilyen babonás dologhoz*- Kíváncsi vagy rá? -*lelkesedik, bár inkább csak afféle érdekességként említi a dolgot, nem mintha ő maga tényleg elhinné, hogy pár levélke egy bögrében bármit is tudhat az ő jövőjéről.*
- Haha, nagyon jó tervnek hangzik! -*kacag fel a titkos tűzrakó ötletén*- És ne aggódj, ha lebuknánk, majd azt mondom, kényszerítettél, hogy menjek veled! -*viccelődik, remélve, hogy Luni is érti a tréfát*- Nem, komolyan, nem hinném, hogy bármi probléma lenne belőle... de persze igazad van, sokkal egyszerűbb és jobb engedélyt kérni. Biztos tudunk olyan helyet találni a kertben, ahol elférne, és nem lenne útjában senkinek! És akkor mire jobb idő lenne, már kész lenne, és kiülhetnénk köré! -*mereng el ő gondolaton, hogy milyen kellemes lenne, ha már kicsit jobbra fordulna az időjárás, és több időt tölthetnének a szabadba, anélkül, hogy attól kellene félniük, megfagynak.*
//Egy csendes délelőtt//
- Örülök, hogy érted, miről beszélek! -*bólogat lelkesen mosolyogva Luni szavaira. ~Ezek szerint mégiscsak egész érthető volt, amit mondani akartam!~ örül magában, hogy nincs egyedül ezekkel az érzésekkel és Luni is tudja, mire gondol*- Velem is pontosan így van! Sőt, gyakran múltbeli események is visszajátszódnak az agyamban, hogy vajon jól döntöttem-e, vagy mi lett volna, ha máshogy döntök? Időnként igazán őrjítő tud lenni a túl sok gondolkozás. De ha csinálsz valamit, az segít! Én általában keresni szoktam valakit, akivel beszélgethetek. -*osztja meg saját kis praktikáját az ilyen helyzetek kezelésére. Most persze nem csak azért jött ide, hogy elterelje a gondolatait, de mikor erre van szüksége, tényleg könnyebb, ha valaki mással beszélget, mint a fejében lévő gondolatokkal, és azzal kínozza magát, mi lett volna, ha?*
- Azért hozzánk se jöttek olyan gyakran utazók. Csak valahogy mindig úgy alakult, hogy a közelben voltam, amikor meséltek. -*emlékszik vissza a falujában töltött kellemes éjszakákra, amikor a hozzájuk tévedt utazók a tűz körül ülve meséltek a múltjuk, hogy kik ők, és a jövőjükről, hogy hová mennek. Mindig élvezettel hallgatta a történeteiket, és remélte, hogy a leírt helyek egy részét maga is láthatja majd. ~Végül is a városba már sikerült eljutnom, ez is valami!~ próbál örülni eddigi sikereinek, bár azért érzi, hogy még mindig elég távol áll attól az élettől, amit korábban elképzelt magának. ~De talán egyszer majd mindent meg tudok valósítani!~ bizakodik magában.*
- Hát, szerintem erre sose fogunk tudni biztos választ adni. -*reagál Luni istenekről és a sorsról szóló megjegyzésére*- De talán jobb is így, nem? Így mindenki azzal a meggyőződéssel élheti le az életét, amivel szeretné, és senki nem tudja majd megcáfolni, vagy bebizonyítani, hogy kinek van igaza és kinek nem? -*elmélkedik kicsit a témán. Mikor azonban Luni magáról kezd beszélni, elbizonytalanodik kicsit. ~Talán idősebb lenne, mint hittem? Olyan fiatalnak néz ki... ~töpreng magában a témán, de nem mer rákérdezni, olyan otrombának érezné a kérdést, hány éves is pontosan a lány. Inkább igyekszik tréfával elütni a dolgot*
- A magassággal nem lesz probléma szerintem. A férfiak szeretik a kicsi, törékeny lányokat, akiket a tenyerükön hordozhatnak. -*kacsint a lányra, és reméli, szavaival siker kicsit jobb kedvre derítenie őt.*
- Ó, biztos nagyon szép lehettél copfokkal is! -*lelkesedik az elképzelésen, hogy hogyan is nézne ki Luni összefogott hajjal*- De szerintem a befont haj is jól állna neked. Időigényes, igen, de a végeredmény nagyon szép. Jó, én se mondom, hogy mindennap feladnám ezért azt az alvásmennyiség, amennyi idő alatt elkészülne a frizura, de egyszer-kétszer még simán belefér. Ha gondolod, egyszer szívesen megcsinálnám a hajad! A húgomnak is mindig én csináltam, úgyhogy már van gyakorlatom benne. És egyáltalán nem lenne kislányos, ha esetleg attól félsz! -*igyekszik megnyugtatni a lányt, miközben lelki szemei előtt már látja is egy frizura körvonalait, amit Luni hollófekete fürtjeiből varázsolna, ha lehetősége lenne rá.*
- Á, nem! Az én hajam túl rövid hozzá! -*szabadkozik, amikor rá terelődik a szó*- A fonások csak hosszú hajban néznek ki igazán jól. Meg hát az enyém túl hullámos hozzá, néha még kifésülni is alig lehet! -*ecseteli nevetve sanyarú sorsát*- Az egyenes hajból sokkal könnyebb bármit is alkotni. -*zárja le a témát, miközben Luninak is tölt egy csésze teát. ~Kicsit korán van még a borozáshoz, nem?~ elmélkedik magában, ahogy szeme a boroskancsóra siklik. ~Vajon ennyire szereti vagy miért hozatott? Talán inkább a borból kért volna, és nem a teából?~ töpreng a dolgon, ismét feltéve magában kérdést, hogy Luni vajon idősebb-e, mint amennyinek gondolja? Ő a maga részéről sose szerette különösen az alkoholtartalmú italokat, mindig csak módjával fogyasztotta őket, és általában csak nagyobb ünnepeken, ezért is furcsa neki, hogy mit is keres pontosan a bor a reggelinél. ~Vagy ez valami városi szokás lenne? Annyira unalmas itt az élet, hogy már reggel az italba menekülnek?~ tűnődik el a dolgon, hogy esetleg nem is Luni kérte, hogy legyen itt. ~Hát, ha így van, akkor elég fura az ízlésük.~ zárja le magában a témát, és a mag részéről marad inkább a teánál, amibe újból bele is kortyol.*
- Nagyon finom! Igazán kellemes az íze és az illata! -*jegyzi meg az első pár korty után*- Tudtad, hogy a tealevelekből lehet jósolni? -*jut eszébe hirtelen egy régi babonás szokás, amiben otthon a falu vénasszonyai még hittek*- A maradékból megtudhatod, mit hoz majd a jövőd! -*kacsint a lányra, és kíváncsian várja, eddigi vallásos és hagyománytisztelő nevelésével mit fog szólni egy ilyen babonás dologhoz*- Kíváncsi vagy rá? -*lelkesedik, bár inkább csak afféle érdekességként említi a dolgot, nem mintha ő maga tényleg elhinné, hogy pár levélke egy bögrében bármit is tudhat az ő jövőjéről.*
- Haha, nagyon jó tervnek hangzik! -*kacag fel a titkos tűzrakó ötletén*- És ne aggódj, ha lebuknánk, majd azt mondom, kényszerítettél, hogy menjek veled! -*viccelődik, remélve, hogy Luni is érti a tréfát*- Nem, komolyan, nem hinném, hogy bármi probléma lenne belőle... de persze igazad van, sokkal egyszerűbb és jobb engedélyt kérni. Biztos tudunk olyan helyet találni a kertben, ahol elférne, és nem lenne útjában senkinek! És akkor mire jobb idő lenne, már kész lenne, és kiülhetnénk köré! -*mereng el ő gondolaton, hogy milyen kellemes lenne, ha már kicsit jobbra fordulna az időjárás, és több időt tölthetnének a szabadba, anélkül, hogy attól kellene félniük, megfagynak.*
428. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-15 17:11:43
Üzenet elküldve: 2018-03-15 17:11:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Voka//
//Konyha//
*Végül Voka is úgy dönt, hogy vele tart. Darenahr pedig reménykedik benne, hogy találnak majd valami ritkaság számba menő italt, amit majd ketten el is tűntetnek gyorsan. Egyedül is megtenné ugyanezt, de abban jóval kevesebb élvezetét lelné, elvégre inni társaságban a legjobb. Hogy milyen az a társaság, az már édes mindegy, a lényeg, hogy legyen kivel koccintani.*
- Elég furcsa lenne, ha egy gazdag nemesnek nem lenne a pincéjében legalább egy-két üveg. Bár ki tudja? Szolgálói sincsenek.
*Arcán gúnyos mosoly jelenik meg. Nem lenne ezzel alapjáraton baja, csak ne lenne mellé akkora arca, mint az ól ajtó.
Ha jól emlékszik a konyha a nappaliból nyílt, és mivel arról a folyosóról már nem nagyon vezet út, ahol vannak, kizárásos alapon egy felé tud elindulni.*
- És mióta foglalkozik alkímiával?
*Kérdi menet közben. A nappaliban függő képeken azért egy-egy pillanatra elidőzik a tekintete.*
~Vajon mennyi lehet egy ilyet megfestetni?~
*Még csak tippje sincs, ilyenekkel sosem kereskedett.*
- Jó estét, ismét!
*Köszönti Aleimordot, mikor meglátja őt az étkezőben.*
- Nem bánja, ha mi is keresünk valami vacsorát, ugye?
*Ha már itt van, azt sem bánná, ha némi eligazítást kapnának, de az eddigiek fényében ezt már meg sem említi.*
A hozzászólás írója (Darenahr Vemriss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.15 18:01:36
//Konyha//
*Végül Voka is úgy dönt, hogy vele tart. Darenahr pedig reménykedik benne, hogy találnak majd valami ritkaság számba menő italt, amit majd ketten el is tűntetnek gyorsan. Egyedül is megtenné ugyanezt, de abban jóval kevesebb élvezetét lelné, elvégre inni társaságban a legjobb. Hogy milyen az a társaság, az már édes mindegy, a lényeg, hogy legyen kivel koccintani.*
- Elég furcsa lenne, ha egy gazdag nemesnek nem lenne a pincéjében legalább egy-két üveg. Bár ki tudja? Szolgálói sincsenek.
*Arcán gúnyos mosoly jelenik meg. Nem lenne ezzel alapjáraton baja, csak ne lenne mellé akkora arca, mint az ól ajtó.
Ha jól emlékszik a konyha a nappaliból nyílt, és mivel arról a folyosóról már nem nagyon vezet út, ahol vannak, kizárásos alapon egy felé tud elindulni.*
- És mióta foglalkozik alkímiával?
*Kérdi menet közben. A nappaliban függő képeken azért egy-egy pillanatra elidőzik a tekintete.*
~Vajon mennyi lehet egy ilyet megfestetni?~
*Még csak tippje sincs, ilyenekkel sosem kereskedett.*
- Jó estét, ismét!
*Köszönti Aleimordot, mikor meglátja őt az étkezőben.*
- Nem bánja, ha mi is keresünk valami vacsorát, ugye?
*Ha már itt van, azt sem bánná, ha némi eligazítást kapnának, de az eddigiek fényében ezt már meg sem említi.*
A hozzászólás írója (Darenahr Vemriss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.15 18:01:36
427. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-14 22:49:53
Üzenet elküldve: 2018-03-14 22:49:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Étkező//
*Úgy tűnik, hogy Laurentitia sokkal jobban eligazodik a házban, mint a tündér és a kereskedő. Nem kell nagyon kísérgetni, megtalálja az üres szobát, és el is tűnik benne.
Az elf úgy érzi, hogy a stressz szépen lassan felemészti; mikor meghallja gyomra hangos korgását rájön, hogy már nem halaszthatja tovább a normális étkezést, különben le fog fogyni, és úgy fog kinézni mint egy... mint egy vézna, erdei elf. Most legalább van rajta egy kis hús, éppen annyi, amiből kijön egy apró, ízléses pocak.
Az étkezőbe érve gyorsan rájön, hogy a személyzet már eltűnt, így sóhajtva összeszed magának pár dolgot, ami megmaradt. Leteszi az asztalra egy pohár bor kíséretében, de csak bámulja a tányért, szinte semmihez sem nyúl hozzá.*
*Úgy tűnik, hogy Laurentitia sokkal jobban eligazodik a házban, mint a tündér és a kereskedő. Nem kell nagyon kísérgetni, megtalálja az üres szobát, és el is tűnik benne.
Az elf úgy érzi, hogy a stressz szépen lassan felemészti; mikor meghallja gyomra hangos korgását rájön, hogy már nem halaszthatja tovább a normális étkezést, különben le fog fogyni, és úgy fog kinézni mint egy... mint egy vézna, erdei elf. Most legalább van rajta egy kis hús, éppen annyi, amiből kijön egy apró, ízléses pocak.
Az étkezőbe érve gyorsan rájön, hogy a személyzet már eltűnt, így sóhajtva összeszed magának pár dolgot, ami megmaradt. Leteszi az asztalra egy pohár bor kíséretében, de csak bámulja a tányért, szinte semmihez sem nyúl hozzá.*
426. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-14 22:35:06
Üzenet elküldve: 2018-03-14 22:35:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Nappali majd Előtér - Aleimord//
*Szótlanul áll fel és követi Aleimordot kifelé a nappaliból, miközben igyekszik magában memorizálni a ház beosztását. ~Örülök, hogy eszébe jutott a szoba!~ esik le egy újabb kő a szívéről, hogy nem neki kellett felhozni ezt a témát. Ahogy haladnak tovább, már érzi, hogy nem lesz olyan könnyű megjegyezni, mi hol van, de azért kitartóan próbálkozik. ~Talán holnap, ha nappali fényben be tudom járni az egészet, úgy már könnyebb dolgom lesz... ~vélekedik magában, ahogy az előtérbe érnek.*
- Szívesen segítek, amiben csak tudok! -*válaszol mosolyogva, miközben igyekszik új munkaadóját biztosítani arról, hogy a sok munka igazán nem jelent akadályt a számára*- A szobabeosztást is átnézem majd, ha gondolja! -*ajánlja fel, ahogy a szobák felé haladnak. Mikor elérnek a neki kijelölt szobához, még a belépés előtt megáll egy pillanatra*
- Köszönöm szépen a segítségét! -*mondja őszintén a férfi szemébe nézve, majd pillanatnyi habozás után még hozzáteszi*
- Remélem, Alenia mihamarabb rendbe jön majd! -*próbálkozik meg egy megnyugtatónak szánt mosollyal, bár érzi, hogy jelen helyzetben ez nem sokat ér. Nem is akarja sokáig feltartani Aleimordot, hiszen biztos benne, a férfi jelenleg vagy egy tucat másik helyen lenne szívesebben, minthogy őt kísérgesse a házban. Egy rövid fejbiccentéssel búcsút is vesz, majd, ha csak nem tartóztatják tovább, benyit a szobába és új lakhelyét kezdi szemügyre venni, lehetőséget biztosítva Aleimordnak, hogy nyugodt szívvel otthagyja őt, és sürgősebb elfoglaltságai után lásson, ha szeretne. ~Kicsit kicsi, de egészen otthonos!~ vélekedik magában a szobáról, miközben elkezdi elrendezni azt a kis holmiját, amit magával hozott otthonról.*
*Szótlanul áll fel és követi Aleimordot kifelé a nappaliból, miközben igyekszik magában memorizálni a ház beosztását. ~Örülök, hogy eszébe jutott a szoba!~ esik le egy újabb kő a szívéről, hogy nem neki kellett felhozni ezt a témát. Ahogy haladnak tovább, már érzi, hogy nem lesz olyan könnyű megjegyezni, mi hol van, de azért kitartóan próbálkozik. ~Talán holnap, ha nappali fényben be tudom járni az egészet, úgy már könnyebb dolgom lesz... ~vélekedik magában, ahogy az előtérbe érnek.*
- Szívesen segítek, amiben csak tudok! -*válaszol mosolyogva, miközben igyekszik új munkaadóját biztosítani arról, hogy a sok munka igazán nem jelent akadályt a számára*- A szobabeosztást is átnézem majd, ha gondolja! -*ajánlja fel, ahogy a szobák felé haladnak. Mikor elérnek a neki kijelölt szobához, még a belépés előtt megáll egy pillanatra*
- Köszönöm szépen a segítségét! -*mondja őszintén a férfi szemébe nézve, majd pillanatnyi habozás után még hozzáteszi*
- Remélem, Alenia mihamarabb rendbe jön majd! -*próbálkozik meg egy megnyugtatónak szánt mosollyal, bár érzi, hogy jelen helyzetben ez nem sokat ér. Nem is akarja sokáig feltartani Aleimordot, hiszen biztos benne, a férfi jelenleg vagy egy tucat másik helyen lenne szívesebben, minthogy őt kísérgesse a házban. Egy rövid fejbiccentéssel búcsút is vesz, majd, ha csak nem tartóztatják tovább, benyit a szobába és új lakhelyét kezdi szemügyre venni, lehetőséget biztosítva Aleimordnak, hogy nyugodt szívvel otthagyja őt, és sürgősebb elfoglaltságai után lásson, ha szeretne. ~Kicsit kicsi, de egészen otthonos!~ vélekedik magában a szobáról, miközben elkezdi elrendezni azt a kis holmiját, amit magával hozott otthonról.*
425. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-14 20:04:19
Üzenet elküldve: 2018-03-14 20:04:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Aleimord szobájában//
*Halkan felsóhajt. Furcsa számára ez az egész. A történtek előtt még egy ideális világban hitt, ahol nincs hazugság s gonoszság, ám ezt az álomvilágát sikerült pillanatok alatt lerombolni, mikor a dohos pincében, vagy miben a székhez kötözve kínozták. Egyetlenegy apró pici pillanat alatt összetört benne egy világ. Csalódott az emberekben, undorítónak találta őket. Egyszer még az is megfordult a fejében, hogy meg kéne ölni mindegyiket, habár Eeyr úrnő biztosan nem örült ennek a kósza gondolatnak. Most pedig véget ért a rémálom, és többen akarnak segíteni neki, mint ahány személytől valaha is várta volna. A szolgálók mások, nekik kötelességük lesni úrnőjük minden kívánságát, de most nem erről van szó. Általa teljesen ismeretlen emberek is segíteni akarnak rajta. Most akkor rossz a világ, vagy mégsem? Tűnődik, miközben próbál elaludni.*
- Vicben... Nem baj, ha tegezlek, ugye?
*Ajánlja fel rögtön azután, hogy a csuhás a lélek sebeiről kezd beszélni. Talán valami hasonlón járhatnak a férfi gondolatai is, hisz az előbbi mondata szorosan kapcsolódik ahhoz, amin Alenia agyal jelenleg.*
- Szerinted a világunk most rossz, vagy nem az?
*Eeyr papja talán egy sokkal tapasztaltabb ember, mint ő, s nem csak a könyvekből ítélve tud mesélni neki a kinti világról, aminek egy-egy szeletét megtapasztalhatta mindkét végletből az elmúlt napokban.
A további utasításokra közben csak bólint. Ő is így gondolta, hisz képtelen lenne most felkelni. Ha hirtelen mozdulatokat tesz, akkor szédül, végtagjai fájnak, nehezek. Mikor Vicben a sérült kezéhez ér, Nia azért ijedten összerezzen, de nem rántja el, csak figyeli, hogy mit csinál vele a másik. *
- Vedd csak le!
*Mosolyodik el, és ha minden igaz, akkor a kötés lekerül kézfejéről, a lány pedig azonnal elfordítja a fejét. Nem kíváncsi rá, hogy néz ki most jobb keze kisujja nélkül.
Ha közben a férfi mesélni kezd neki előbbi kérdésére válaszolva, akkor Nia valószínűleg a történet közben fog elaludni. Aleimord is mindig mesélt neki régen, ha nem tudott aludni, talán most is segít rajta.
Ha minden így történik, akkor Luninari már úgy találhatja őket a szobában, hogy az elf lány már mélyen alszik a takarók alá bújva. A halk beszélgetésre persze fel-felfülel, de a kimerültség miatt nem ébred fel annyira, hogy értse is, miről társalognak. Sőt, azt sem fogja fel, hogy ki érkezett a szobába.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.14 20:06:42
*Halkan felsóhajt. Furcsa számára ez az egész. A történtek előtt még egy ideális világban hitt, ahol nincs hazugság s gonoszság, ám ezt az álomvilágát sikerült pillanatok alatt lerombolni, mikor a dohos pincében, vagy miben a székhez kötözve kínozták. Egyetlenegy apró pici pillanat alatt összetört benne egy világ. Csalódott az emberekben, undorítónak találta őket. Egyszer még az is megfordult a fejében, hogy meg kéne ölni mindegyiket, habár Eeyr úrnő biztosan nem örült ennek a kósza gondolatnak. Most pedig véget ért a rémálom, és többen akarnak segíteni neki, mint ahány személytől valaha is várta volna. A szolgálók mások, nekik kötelességük lesni úrnőjük minden kívánságát, de most nem erről van szó. Általa teljesen ismeretlen emberek is segíteni akarnak rajta. Most akkor rossz a világ, vagy mégsem? Tűnődik, miközben próbál elaludni.*
- Vicben... Nem baj, ha tegezlek, ugye?
*Ajánlja fel rögtön azután, hogy a csuhás a lélek sebeiről kezd beszélni. Talán valami hasonlón járhatnak a férfi gondolatai is, hisz az előbbi mondata szorosan kapcsolódik ahhoz, amin Alenia agyal jelenleg.*
- Szerinted a világunk most rossz, vagy nem az?
*Eeyr papja talán egy sokkal tapasztaltabb ember, mint ő, s nem csak a könyvekből ítélve tud mesélni neki a kinti világról, aminek egy-egy szeletét megtapasztalhatta mindkét végletből az elmúlt napokban.
A további utasításokra közben csak bólint. Ő is így gondolta, hisz képtelen lenne most felkelni. Ha hirtelen mozdulatokat tesz, akkor szédül, végtagjai fájnak, nehezek. Mikor Vicben a sérült kezéhez ér, Nia azért ijedten összerezzen, de nem rántja el, csak figyeli, hogy mit csinál vele a másik. *
- Vedd csak le!
*Mosolyodik el, és ha minden igaz, akkor a kötés lekerül kézfejéről, a lány pedig azonnal elfordítja a fejét. Nem kíváncsi rá, hogy néz ki most jobb keze kisujja nélkül.
Ha közben a férfi mesélni kezd neki előbbi kérdésére válaszolva, akkor Nia valószínűleg a történet közben fog elaludni. Aleimord is mindig mesélt neki régen, ha nem tudott aludni, talán most is segít rajta.
Ha minden így történik, akkor Luninari már úgy találhatja őket a szobában, hogy az elf lány már mélyen alszik a takarók alá bújva. A halk beszélgetésre persze fel-felfülel, de a kimerültség miatt nem ébred fel annyira, hogy értse is, miről társalognak. Sőt, azt sem fogja fel, hogy ki érkezett a szobába.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.14 20:06:42
424. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-14 17:04:46
Üzenet elküldve: 2018-03-14 17:04:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Igyekszem!
*Mondja halvány mosollyal az arcán, közben pedig lágyan végigsimít Aleimord kézfején. Tisztában van vele, hogy annyi minden lehet még, amit nem is sejtenek egymásról, de minden szép lassan előjön majd a maga idejében. Az egyetlen amitől tart, nehogy túl későn derüljenek ki ezek a dolgok, mikor már a nagy hévben összekötötték életüket. Bizonytalanságának alapja mindössze ennyi, de nagyon reméli, hogy ez is csak buta kétely, minden valóságalap nélkül.
Nem ragad le ennél a gondolatnál, nem most van ennek itt a helye. Az üzletet nem lehet összemosni a magánélettel, különben mindkettő megsínylené ezt a nem túl okos lépést.*
- Egy próbát mindenképp megér, hogy megkérdezd legalább. Ő is kereskedő egyébként?
*Nyilván, ha nem, egészen más a történet. Igaz, a szövetség akkor sincs kizárva az egyezség. A kereskedelem összetettebb dolog, mint hogy azt egy átlagember gondolná.*
- lae'Natar... *Ízlelgeti a szót, próbálva felidézni a nevet.* Ismerősen hangzik, de így konkrétan asszociálni nem tudok senkire.
- Igyekszem!
*Mondja halvány mosollyal az arcán, közben pedig lágyan végigsimít Aleimord kézfején. Tisztában van vele, hogy annyi minden lehet még, amit nem is sejtenek egymásról, de minden szép lassan előjön majd a maga idejében. Az egyetlen amitől tart, nehogy túl későn derüljenek ki ezek a dolgok, mikor már a nagy hévben összekötötték életüket. Bizonytalanságának alapja mindössze ennyi, de nagyon reméli, hogy ez is csak buta kétely, minden valóságalap nélkül.
Nem ragad le ennél a gondolatnál, nem most van ennek itt a helye. Az üzletet nem lehet összemosni a magánélettel, különben mindkettő megsínylené ezt a nem túl okos lépést.*
- Egy próbát mindenképp megér, hogy megkérdezd legalább. Ő is kereskedő egyébként?
*Nyilván, ha nem, egészen más a történet. Igaz, a szövetség akkor sincs kizárva az egyezség. A kereskedelem összetettebb dolog, mint hogy azt egy átlagember gondolná.*
- lae'Natar... *Ízlelgeti a szót, próbálva felidézni a nevet.* Ismerősen hangzik, de így konkrétan asszociálni nem tudok senkire.
423. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-14 13:48:30
Üzenet elküldve: 2018-03-14 13:48:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Egy csendes délelőtt//
*Csak mosolyog Lau szavain, felfedezve bennük azt a csodálatos képességet, hogy egyik témáról képes szinte észrevétlenül és könnyedén átugrani egy másikra. Ezt ugyan nem meri kimondani, de ebben édesanyjára emlékezteti őt, akinek nagyon hasonló módon jártak a gondolatai, és ha nem így van, akkor minden bizonnyal nem csak sokkal kevesebb gyönyörű mesét hall, hanem talán egyszerűen nem is él. Sajnálja is, hogy nem az ő könnyed természetét és ragyogó szőke haját örökölte.
Anyját papnőnek szentelték és őszintén hitt mind az általa szolgált istenekben, istennőkben, és szellemekben, mind pedig az ő helyhez kötöttségükben, egyszerre korlátlan mégis korlátolt, ellentmondásos hatalmukban. Mindez mégsem akadályozta meg abban, hogy bonyolult engesztelő szertartások elvégzése után eljöjjön egyszer Artheniorba megismerni itteni rokonait. Ennek az utazásnak köszöneti ő, hogy nem a Szegénynegyedben tengődik éppen most a szükség napjaiban, hanem egy kúria felső szintjén a Gazdagnegyedben. A szigorú hagyományok, amelyeket tulajdonképpen ő maga is képviselt, nem akadályozták meg őt abban sem, hogy összefeküdjön az első emberrel, aki falujukba vetődött, majd életet adjon neki, és nem mocskos korcsként, hanem igazi elfként, gyengéd szeretettel nevelje fel. Abban sem, hogy néha átvigye őt a hülye tilalomfákon túlra az úgynevezett "külvilágba" ahol a normális élőlények élnek, akik nem hiszik magukról, hogy ők a teremtés koronái és minden létezők legjobbjai lennének.*
- Igen, ezt én is pontosan meg tudom érteni. Órákig tudok látszólag csak bámulni a semmibe, de közben gondolkodom. Bár az igazat megvallva azt hiszem, hogy a legtöbbször csak körbe-körbe járnak a gondolataim. Amit egyszer kigondolok, vagy amiről meggyőzöm magamat, azt képes vagyok újra átgondolni, vagy megpróbálni megnézni másik szemszögből is, és kételkedni, meg elbizonytalanodni abban, hogy egyáltalán igazam volt-e korábban. Ez elég fárasztó tud lenni néha. És tudom, hogy ez hülyeség, mert még is csak az érzéseink és a gondolataink tesznek bennünket azokká, akik vagyunk, de néha még is szeretnék kicsit kevesebbet gondolkodni. Azokat a perceket, vagy órákat szeretem a legjobban, amikor üres vagyok. Amikor egyetlen felhőnek, csillagnak, vagy magának a holdnak a látványa annyira leköt, hogy nem is nagyon hagy helyet a gondolatoknak. Ugyanakkor látszik, hogy nálatok tényleg sokkal több utazó fordult meg, mint nálunk. Nekem hasonló, amiről mesélsz, csak itt Artheniroban jutott eszembe talán először. Otthon, ahol mindenki ismert mindenkit, nem is nagyon volt senkinek túl érdekes története, ráadásul mindet ismerted is valamennyire. Ott inkább a családfa, és a még élő rokonság volt maga a történet. Itt azonban biztosan tényleg mindenkinek van saját, érdekes története. De én még mindig azt nem értem, hogy ebben a történetben mennyi az ő szerepük és mennyi az isteneké, vagy a sorsé. *csapong ezúttal egy kicsit ő maga össze-vissza, majd el is hallgat pár pillanatra elmerengve ezen megint.*
- Tudod, hogy a sors, meg az isteni gondviselés olyan dolog, amiben hiszek is, meg nem is. Biztos van valami, ami irányított és előre elrendelt, és van olyan is, ami rajtunk múlik. *mondja, bár tudja, hogy ezt a témát érintették már, ettől még foglalkoztatja, főleg, hogy választ erre a kérdésre azóta sem talált, és gyanítja, hogy ameddig él nem is fog. Sőt, talán jobb is, ha sohasem tudja meg.*
- Például a külsőm már nem lehet nagyon más. *mosolyodik el.* Kedves tőled, hogy ezzel próbálsz biztatni, de én valahogy egyszerűen tudom. Megálltam a növésben. Évekkel ezelőtt is pont ekkora voltam. Nincs is ezzel semmi bajom, megszoktam, és igazából szerintem is, csak próbálom felmérni a lehetőségeimet, és olyannak látni magam, amilyen valójában vagyok, ennyi az egész. És hát alacsony vagyok, meg sovány, ezek tények. Tudom, hogyha valakinek egyszer tetszeni fogok, akkor az arcomat fogja úgy is megnézni először, és nem azzal fog törődni, hogy pont akkora vagyok, mit egy kislány, vagy alig magasabb. Szóval igazad van tulajdonképpen. *ismeri el mosolyogva, és, ha már úgy is pont az ő külsejénél tartanak, eltűnődik egy kicsit a haján, amivel kapcsolatban Lau egész érdekes ötleteket vetett fel.*
- Hát, copfjaim voltak már, amikor kisebb voltam, anya szerint pedig aranyos is voltam velük. Nekem is tetszettek, valamiért még is leszoktam róluk. Gondolom azért, mert azzal aztán már tényleg kislánynak néznék ki, főleg akkor, ha valaki csak hátulról lát. De befonni, hát nem tudom... nem is nagyon volt még, és azt hiszem, hogy az túl fárasztó lenne és strapás. Mármint, túl sokat kellene dolgozni vele szerintem, és egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy jól állna. Nem nagyon fér bele a hosszú, reggeli lustálkodásokba az ágyban. Persze, csak egyszer kell megcsinálni, és sokáig úgy marad, de azért lehet kihagynám inkább. Neked talán inkább jól állna hasonló. Bár nem ismerjük egymást régóta még, még is azt hiszem, hogy ezzel a hajjal szoktalak meg. Fura lenne más, és így jól is áll nagyon. *mereng el most ezen egy kicsit, miközben a másik lány teával kínálja.*
- Tudod mit, kérek, miért ne? *mosolyog, és odanyújtja Launak saját bögréjét, örülve neki, hogy az elf lány nem a bort választotta a reggeli mellé. Még a végén rászokna az italokra amelyek lerészegítik. Kétszer is próbálkozott borral mostanában, mikor lenyugodni és aludni szeretett volna. Finomnak ugyan finom volt, még sem igazán használt, igaz jól aludt legalább.
Amint a teát megkapja, ő lesz az, aki elkalandozik kicsit, amint arról a szörnyű napról eszébe jut, hogy talán kis sütögetés a csillagos ég alatt már akkor jobban megnyugtathatta volna, mint a bor.*
- A tűzrakó pedig biztos feltűnne azért Aleimordnak, de igazad van. Ha nem egyezik bele, akkor építünk valahol máshol és kiszökünk majd esténként oda! *lelkesedik fel, de aztán eszébe jut, hogy a másik lánynak ez nyilván sokkal nagyobb kockázatot jelentene, mint neki.*
- Persze, ha lebuknánk, abból neked sokkal nagyobb bajod származna, mint nekem, ezt pedig nem szeretném. Egyszerűbb meggyőzni őt inkább. Van a kertnek olyan sarka, ahol sem virágágyás nincsen, sem semmi különös, csak fű. Meg olyan is, ahol talán tényleg nem is lenne túl feltűnő. Ha pedig üzletről van szó, azokat a tárgyalásokat gondolom, úgy sem a kertben bonyolítják. *gondolkodik hangosan, bár nem igazán tetszik neki, hogy ennyire fontos kérdésekben, amelyek másnak nyilván csak észrevehetetlen apróságok, éppen az ő engedélyükhöz vannak kötve. De hát egy szava sem lehet ez ellen, hiszen ez még is csak a Sayqueves család háza és nem az övé, azé a családé, aki annak ellenére is szó nélkül befogadta őt, hogy igencsak távoli rokonok.*
- Mindegy, megoldjuk valahogy. Nagyon várom már az első kint töltött estét. *mosolyodik el ezen. Bár apróságból jut el nagy dolgokig, de valahogy tényleg úgy érzi, hogy együtt képesek lehetnek bármire, így egy tűzrakóhoz való engedély megszerzése, majd annak összerakása sem okozhat túl nagy gondot nekik.*
//Egy csendes délelőtt//
*Csak mosolyog Lau szavain, felfedezve bennük azt a csodálatos képességet, hogy egyik témáról képes szinte észrevétlenül és könnyedén átugrani egy másikra. Ezt ugyan nem meri kimondani, de ebben édesanyjára emlékezteti őt, akinek nagyon hasonló módon jártak a gondolatai, és ha nem így van, akkor minden bizonnyal nem csak sokkal kevesebb gyönyörű mesét hall, hanem talán egyszerűen nem is él. Sajnálja is, hogy nem az ő könnyed természetét és ragyogó szőke haját örökölte.
Anyját papnőnek szentelték és őszintén hitt mind az általa szolgált istenekben, istennőkben, és szellemekben, mind pedig az ő helyhez kötöttségükben, egyszerre korlátlan mégis korlátolt, ellentmondásos hatalmukban. Mindez mégsem akadályozta meg abban, hogy bonyolult engesztelő szertartások elvégzése után eljöjjön egyszer Artheniorba megismerni itteni rokonait. Ennek az utazásnak köszöneti ő, hogy nem a Szegénynegyedben tengődik éppen most a szükség napjaiban, hanem egy kúria felső szintjén a Gazdagnegyedben. A szigorú hagyományok, amelyeket tulajdonképpen ő maga is képviselt, nem akadályozták meg őt abban sem, hogy összefeküdjön az első emberrel, aki falujukba vetődött, majd életet adjon neki, és nem mocskos korcsként, hanem igazi elfként, gyengéd szeretettel nevelje fel. Abban sem, hogy néha átvigye őt a hülye tilalomfákon túlra az úgynevezett "külvilágba" ahol a normális élőlények élnek, akik nem hiszik magukról, hogy ők a teremtés koronái és minden létezők legjobbjai lennének.*
- Igen, ezt én is pontosan meg tudom érteni. Órákig tudok látszólag csak bámulni a semmibe, de közben gondolkodom. Bár az igazat megvallva azt hiszem, hogy a legtöbbször csak körbe-körbe járnak a gondolataim. Amit egyszer kigondolok, vagy amiről meggyőzöm magamat, azt képes vagyok újra átgondolni, vagy megpróbálni megnézni másik szemszögből is, és kételkedni, meg elbizonytalanodni abban, hogy egyáltalán igazam volt-e korábban. Ez elég fárasztó tud lenni néha. És tudom, hogy ez hülyeség, mert még is csak az érzéseink és a gondolataink tesznek bennünket azokká, akik vagyunk, de néha még is szeretnék kicsit kevesebbet gondolkodni. Azokat a perceket, vagy órákat szeretem a legjobban, amikor üres vagyok. Amikor egyetlen felhőnek, csillagnak, vagy magának a holdnak a látványa annyira leköt, hogy nem is nagyon hagy helyet a gondolatoknak. Ugyanakkor látszik, hogy nálatok tényleg sokkal több utazó fordult meg, mint nálunk. Nekem hasonló, amiről mesélsz, csak itt Artheniroban jutott eszembe talán először. Otthon, ahol mindenki ismert mindenkit, nem is nagyon volt senkinek túl érdekes története, ráadásul mindet ismerted is valamennyire. Ott inkább a családfa, és a még élő rokonság volt maga a történet. Itt azonban biztosan tényleg mindenkinek van saját, érdekes története. De én még mindig azt nem értem, hogy ebben a történetben mennyi az ő szerepük és mennyi az isteneké, vagy a sorsé. *csapong ezúttal egy kicsit ő maga össze-vissza, majd el is hallgat pár pillanatra elmerengve ezen megint.*
- Tudod, hogy a sors, meg az isteni gondviselés olyan dolog, amiben hiszek is, meg nem is. Biztos van valami, ami irányított és előre elrendelt, és van olyan is, ami rajtunk múlik. *mondja, bár tudja, hogy ezt a témát érintették már, ettől még foglalkoztatja, főleg, hogy választ erre a kérdésre azóta sem talált, és gyanítja, hogy ameddig él nem is fog. Sőt, talán jobb is, ha sohasem tudja meg.*
- Például a külsőm már nem lehet nagyon más. *mosolyodik el.* Kedves tőled, hogy ezzel próbálsz biztatni, de én valahogy egyszerűen tudom. Megálltam a növésben. Évekkel ezelőtt is pont ekkora voltam. Nincs is ezzel semmi bajom, megszoktam, és igazából szerintem is, csak próbálom felmérni a lehetőségeimet, és olyannak látni magam, amilyen valójában vagyok, ennyi az egész. És hát alacsony vagyok, meg sovány, ezek tények. Tudom, hogyha valakinek egyszer tetszeni fogok, akkor az arcomat fogja úgy is megnézni először, és nem azzal fog törődni, hogy pont akkora vagyok, mit egy kislány, vagy alig magasabb. Szóval igazad van tulajdonképpen. *ismeri el mosolyogva, és, ha már úgy is pont az ő külsejénél tartanak, eltűnődik egy kicsit a haján, amivel kapcsolatban Lau egész érdekes ötleteket vetett fel.*
- Hát, copfjaim voltak már, amikor kisebb voltam, anya szerint pedig aranyos is voltam velük. Nekem is tetszettek, valamiért még is leszoktam róluk. Gondolom azért, mert azzal aztán már tényleg kislánynak néznék ki, főleg akkor, ha valaki csak hátulról lát. De befonni, hát nem tudom... nem is nagyon volt még, és azt hiszem, hogy az túl fárasztó lenne és strapás. Mármint, túl sokat kellene dolgozni vele szerintem, és egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy jól állna. Nem nagyon fér bele a hosszú, reggeli lustálkodásokba az ágyban. Persze, csak egyszer kell megcsinálni, és sokáig úgy marad, de azért lehet kihagynám inkább. Neked talán inkább jól állna hasonló. Bár nem ismerjük egymást régóta még, még is azt hiszem, hogy ezzel a hajjal szoktalak meg. Fura lenne más, és így jól is áll nagyon. *mereng el most ezen egy kicsit, miközben a másik lány teával kínálja.*
- Tudod mit, kérek, miért ne? *mosolyog, és odanyújtja Launak saját bögréjét, örülve neki, hogy az elf lány nem a bort választotta a reggeli mellé. Még a végén rászokna az italokra amelyek lerészegítik. Kétszer is próbálkozott borral mostanában, mikor lenyugodni és aludni szeretett volna. Finomnak ugyan finom volt, még sem igazán használt, igaz jól aludt legalább.
Amint a teát megkapja, ő lesz az, aki elkalandozik kicsit, amint arról a szörnyű napról eszébe jut, hogy talán kis sütögetés a csillagos ég alatt már akkor jobban megnyugtathatta volna, mint a bor.*
- A tűzrakó pedig biztos feltűnne azért Aleimordnak, de igazad van. Ha nem egyezik bele, akkor építünk valahol máshol és kiszökünk majd esténként oda! *lelkesedik fel, de aztán eszébe jut, hogy a másik lánynak ez nyilván sokkal nagyobb kockázatot jelentene, mint neki.*
- Persze, ha lebuknánk, abból neked sokkal nagyobb bajod származna, mint nekem, ezt pedig nem szeretném. Egyszerűbb meggyőzni őt inkább. Van a kertnek olyan sarka, ahol sem virágágyás nincsen, sem semmi különös, csak fű. Meg olyan is, ahol talán tényleg nem is lenne túl feltűnő. Ha pedig üzletről van szó, azokat a tárgyalásokat gondolom, úgy sem a kertben bonyolítják. *gondolkodik hangosan, bár nem igazán tetszik neki, hogy ennyire fontos kérdésekben, amelyek másnak nyilván csak észrevehetetlen apróságok, éppen az ő engedélyükhöz vannak kötve. De hát egy szava sem lehet ez ellen, hiszen ez még is csak a Sayqueves család háza és nem az övé, azé a családé, aki annak ellenére is szó nélkül befogadta őt, hogy igencsak távoli rokonok.*
- Mindegy, megoldjuk valahogy. Nagyon várom már az első kint töltött estét. *mosolyodik el ezen. Bár apróságból jut el nagy dolgokig, de valahogy tényleg úgy érzi, hogy együtt képesek lehetnek bármire, így egy tűzrakóhoz való engedély megszerzése, majd annak összerakása sem okozhat túl nagy gondot nekik.*
422. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-13 22:17:43
Üzenet elküldve: 2018-03-13 22:17:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Nappali majd Előtér - Lau//
- Remek!
*Szólal fel.*
- Jöjjön, keresünk magának egy szobát. Ha esetleg vacsorázna arra van az Étkező.
*Feláll, majd int a Nappaliból boltívvel nyíló helyiség felé.*
- Abból nyílik a Konyha, a Borospince és egyebek.
*Megvárja, hogy Lau is elinduljon vele, majd vissza az Előtérbe.*
- Tudja, kevés munkavállalóm van, aki tud írni és olvasni, most, hogy egy ideje egyedül kell csinálnom szinte mindent csak halmozódnak a feladatok. Örülnék, ha néhány ügyben a segítségemre lenne.
*Közben ha minden igaz, már az Előtérben tartózkodnak.*
- Arrafelé négy egyszerűbb szoba van a cselédségnek, fürdőszoba raktárak, hasonló.
*Máris eszébe jut egy nagyszerű feladat, és elég lelkes lesz attól, hogy ez a fajta probléma megoldódik, és ráadásul nem is neki kell elintéznie.*
- Javaslom, a többit csak holnap nézzük meg. Egyelőre válassza ki az utolsó szabad szobát a folyosó végén. A szobabeosztásokkal most egyébként is gondok vannak, nem mindenki elégedett, ezt orvosolunk kell majd!
- Remek!
*Szólal fel.*
- Jöjjön, keresünk magának egy szobát. Ha esetleg vacsorázna arra van az Étkező.
*Feláll, majd int a Nappaliból boltívvel nyíló helyiség felé.*
- Abból nyílik a Konyha, a Borospince és egyebek.
*Megvárja, hogy Lau is elinduljon vele, majd vissza az Előtérbe.*
- Tudja, kevés munkavállalóm van, aki tud írni és olvasni, most, hogy egy ideje egyedül kell csinálnom szinte mindent csak halmozódnak a feladatok. Örülnék, ha néhány ügyben a segítségemre lenne.
*Közben ha minden igaz, már az Előtérben tartózkodnak.*
- Arrafelé négy egyszerűbb szoba van a cselédségnek, fürdőszoba raktárak, hasonló.
*Máris eszébe jut egy nagyszerű feladat, és elég lelkes lesz attól, hogy ez a fajta probléma megoldódik, és ráadásul nem is neki kell elintéznie.*
- Javaslom, a többit csak holnap nézzük meg. Egyelőre válassza ki az utolsó szabad szobát a folyosó végén. A szobabeosztásokkal most egyébként is gondok vannak, nem mindenki elégedett, ezt orvosolunk kell majd!
421. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-13 20:46:28
Üzenet elküldve: 2018-03-13 20:46:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Nappali - Aleimord//
- Nos, ezt örömmel hallom! -*feleli mosolyogva, ám közben tűnődve méregeti a férfit. Nem tudja eldönteni, Aleimord kedvezően vélekedik-e róla, avagy sem, így ő se tudja, hogyan viszonyuljon az imént hallott szavakhoz. A második mondat már jobban tetszik neki. Na persze nem a fizetség miatt, hanem amiatt, hogy az már holnapra halasztódik. ~Ezek szerint itt tölthetem az éjszakát?~ tűnődik magában, ám hangosan nem mer ilyen nyíltan rákérdezni a dologra*
- Köszönöm! Ez nekem is tökéletesen megfelel! -*bólint rá inkább a javaslatra, és kíváncsian várja, vajon a férfiban felmerül-e a kérdés, hol fog ő aludni, és elvezeti-e egy szobához, vagy megkér-e valakit, hogy mutasson neki egy szabad szobát. ~Remélem, erre azért magától is gondol...~ aggódik kicsit, ugyanis nem szívesen terhelné még ezzel is Aleimordot, ám ha annyira zaklatott, hogy elfelejti, akkor mégiscsak rá hárul majd ez a nem túl kellemes feladat. ~Csak félek, ha előhozakodok ezzel, rögtön elzavar!~ ébred fel újra benne az aggodalom, így kíváncsi várja a ház urának további utasításait.*
- Nos, ezt örömmel hallom! -*feleli mosolyogva, ám közben tűnődve méregeti a férfit. Nem tudja eldönteni, Aleimord kedvezően vélekedik-e róla, avagy sem, így ő se tudja, hogyan viszonyuljon az imént hallott szavakhoz. A második mondat már jobban tetszik neki. Na persze nem a fizetség miatt, hanem amiatt, hogy az már holnapra halasztódik. ~Ezek szerint itt tölthetem az éjszakát?~ tűnődik magában, ám hangosan nem mer ilyen nyíltan rákérdezni a dologra*
- Köszönöm! Ez nekem is tökéletesen megfelel! -*bólint rá inkább a javaslatra, és kíváncsian várja, vajon a férfiban felmerül-e a kérdés, hol fog ő aludni, és elvezeti-e egy szobához, vagy megkér-e valakit, hogy mutasson neki egy szabad szobát. ~Remélem, erre azért magától is gondol...~ aggódik kicsit, ugyanis nem szívesen terhelné még ezzel is Aleimordot, ám ha annyira zaklatott, hogy elfelejti, akkor mégiscsak rá hárul majd ez a nem túl kellemes feladat. ~Csak félek, ha előhozakodok ezzel, rögtön elzavar!~ ébred fel újra benne az aggodalom, így kíváncsi várja a ház urának további utasításait.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1432-1451