Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 24 (461. - 480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1432-1451
480. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-01 22:29:37
Üzenet elküldve: 2018-04-01 22:29:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Könyvtár//
*Alenia, mint egy váratlan, nagy adag, bunkó szeretetbomba toppan be a terembe, és senki nem ússza meg azon elhatározásának következményeit, hogy bizony behajtja Aleimordon azt a törődést, ami neki igenis jár. A bátyján kívül jelenlévőkön úgy csörtet át, mintha csak akadályok lennének közte és célja között.
Határozottan vigyorogva tolja a férfit a falnak, és már lelkileg fel is készült arra, hogy ennyi hosszú és keserves év után végre megkaphassa azt a hőn áhított csókot, amire mindig is vágyott, ám az élet sors ma is mást szánt neki.*
- Most... Most komolyan? *Kérdezi elképedve, mert Aleimord válasza hidegzuhanyként rántja vissza szegény lányt a valóságba.*
- Épp szeretned kéne, mert magányos vagyok, értékelned, hogy őszintén ide mertem állni eléd, és bevallottam, hogy vágyom rád, te pedig azzal jössz, hogy milyen a modorom? Olyan vagy, mint apa. Így-úgy viselkedj jól kislányom... bla bla bla... Te is tudod, hogy elegem van belőle. Épp elég nekem, hogy játékbabának, vagy hercegnőnek vagyok öltöztetve, legalább hadd viselkedjek úgy, ahogy akarok.
*Az másodlagos, egyéni lelki probléma, hogy senki nem kényszerítette őt semmilyen ruhába, magától öltözött fel, de az tény, hogy szülei mindig szigorú szabályok közé zárták őt, és Aleimordban most ugyanezt a viselkedést látja.*
- Amúgy is, neked kellett volna tanítanod, szóval, ha nem tetszik, akkor valamit elszúrtál. *Mosolyodik el.* Te is tudod, hogy több szavam van ebben a házban, mint bárki másnak, úgyis az enyém lesz egyszer mindened, ahogy te is, drága bátyám.
*Nem enged a céljaiból, egyre közelebb simul testvére mellkasához, miközben ajkait is közelíti a férfi szájához, ám Aleimord ekkor lefogja mindkét kezét, Nia ajkai pedig szomorúan lekonyulnak.*
- Nya! *Néz rá nagy, szomorú bociszemekkel* Bátyó! Én jó kislány vagyok, és a jutalmamat szeretném. Csak egy apró csókocskát, és boldog lenne a szívem.
*Magában persze vigyorog. Egy apró, ártatlan csókkal fog kezdődni minden, aztán a tűz lángra lobban kettejük közt, és övék lehet az egész éjszaka. Nia szinte biztos benne, hogy bátyja úgy sem tud ellenállni neki.
A többiek számára persze elég abszurd és groteszk jelenet lehet ez az egész, főleg úgy, hogy a két hölgyemény bizonyára fontos ügyben érkezett a rezidenciára, de sajnos most várniuk kell a sorukra. Alenia Cirenhille Sayqueves vágyainál semmi sem lehet fontosabb, s ha magától nem kapja meg, amit akar, hát majd kierőszakolja.*
//Könyvtár//
*Alenia, mint egy váratlan, nagy adag, bunkó szeretetbomba toppan be a terembe, és senki nem ússza meg azon elhatározásának következményeit, hogy bizony behajtja Aleimordon azt a törődést, ami neki igenis jár. A bátyján kívül jelenlévőkön úgy csörtet át, mintha csak akadályok lennének közte és célja között.
Határozottan vigyorogva tolja a férfit a falnak, és már lelkileg fel is készült arra, hogy ennyi hosszú és keserves év után végre megkaphassa azt a hőn áhított csókot, amire mindig is vágyott, ám az élet sors ma is mást szánt neki.*
- Most... Most komolyan? *Kérdezi elképedve, mert Aleimord válasza hidegzuhanyként rántja vissza szegény lányt a valóságba.*
- Épp szeretned kéne, mert magányos vagyok, értékelned, hogy őszintén ide mertem állni eléd, és bevallottam, hogy vágyom rád, te pedig azzal jössz, hogy milyen a modorom? Olyan vagy, mint apa. Így-úgy viselkedj jól kislányom... bla bla bla... Te is tudod, hogy elegem van belőle. Épp elég nekem, hogy játékbabának, vagy hercegnőnek vagyok öltöztetve, legalább hadd viselkedjek úgy, ahogy akarok.
*Az másodlagos, egyéni lelki probléma, hogy senki nem kényszerítette őt semmilyen ruhába, magától öltözött fel, de az tény, hogy szülei mindig szigorú szabályok közé zárták őt, és Aleimordban most ugyanezt a viselkedést látja.*
- Amúgy is, neked kellett volna tanítanod, szóval, ha nem tetszik, akkor valamit elszúrtál. *Mosolyodik el.* Te is tudod, hogy több szavam van ebben a házban, mint bárki másnak, úgyis az enyém lesz egyszer mindened, ahogy te is, drága bátyám.
*Nem enged a céljaiból, egyre közelebb simul testvére mellkasához, miközben ajkait is közelíti a férfi szájához, ám Aleimord ekkor lefogja mindkét kezét, Nia ajkai pedig szomorúan lekonyulnak.*
- Nya! *Néz rá nagy, szomorú bociszemekkel* Bátyó! Én jó kislány vagyok, és a jutalmamat szeretném. Csak egy apró csókocskát, és boldog lenne a szívem.
*Magában persze vigyorog. Egy apró, ártatlan csókkal fog kezdődni minden, aztán a tűz lángra lobban kettejük közt, és övék lehet az egész éjszaka. Nia szinte biztos benne, hogy bátyja úgy sem tud ellenállni neki.
A többiek számára persze elég abszurd és groteszk jelenet lehet ez az egész, főleg úgy, hogy a két hölgyemény bizonyára fontos ügyben érkezett a rezidenciára, de sajnos most várniuk kell a sorukra. Alenia Cirenhille Sayqueves vágyainál semmi sem lehet fontosabb, s ha magától nem kapja meg, amit akar, hát majd kierőszakolja.*
479. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-01 21:18:47
Üzenet elküldve: 2018-04-01 21:18:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Könyvtár//
*A pap után a többiekhez fordul, szeretne gyorsan végezni velük. Valamiért fontossá válik a számára, hogy megmutassa neki a fenti oltárt. Ha azt Vicben meglátja, még a szava is eláll!
Rel magához ragadja a szót, Aleimord pedig közben egy furcsa fuvallatot érez. Először azt hiszi, hogy a szél az, de ide, a Könyvtárba az nem juthatott be. Gyorsan elmúlik az érzés, és a figyelmét a hölgy köti le. A rendkívül csinos hölgy. Szép, szűk ruha, ami kiemeli az alakját, a válla mezítelen, a kiállása nemesi... Mi más kellhet egy férfinak?
Nem igazán törődik azzal, hogy nem szabadna ilyesmire gondolnia, mert egyetlen egy nőhöz kellene hűnek lennie, a másik elf teljesen leveszi a lábáról. Na meg amúgy is, Nairada messze jár, egy hamar nem tér haza, és ha nem tud róla, akkor nem is fog fájni neki.
Az arcára széles, csábos mosoly kerekedik.*
- Üdvözlöm! Igen, igen, tudom, hogy miért jött! Nem zavar, ugyan, dehogy! Elvégre én hívtam, nem?
*Utána természetesen meghallgatja a másik lányt is.*
~Engem akar szolgálni?~
*Észrevehető, ahogy végignéz a leendő szolgán.*
~Nem olyan jó, mint Rel, de miért ne? Te mondtad, te akartad, akkor nem fogsz ellenkezni. Most akkor melyik legyen az első? Vagy mind a kettőt egyszerre? Hmm, nem is olyan rossz ötlet!~
*Ezek után berobog a húga, és olyanokat mondd, ami nagyon nem tetszik Aleimordnak.*
- Neked itt nincs szavad, drága húgom. A két hölgy a vendégem. Hova lett a modorod, amire tanítottak?
*Úgy tűnik, hogy a szavak nem tartják vissza a testvérét, és Alenia úgy löki a falhoz a férfit, ahogyan arra még nem volt példa.*
~Ez meg ellopta a tündér egyik bájitalát?~
*Lenyomja a kezeket, amik ellehetetlenítik, hogy felszedje azt a két nőt ott az ajtóban.*
~Hogy képzeli?~
*Mikor csókolózás kerül szóba először meg sem tud szólalni, majd ravaszul elmosolyodik.*
- A féltékenységed igazán figyelemre méltó, de most mondd, mit kezdjek ennyi nővel egyszerre?
*Azt már észre sem veszi, hogy Luninari közben elmegy, sokkal izgalmasabb dologgal van elfoglalva.*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.01 21:20:00
*A pap után a többiekhez fordul, szeretne gyorsan végezni velük. Valamiért fontossá válik a számára, hogy megmutassa neki a fenti oltárt. Ha azt Vicben meglátja, még a szava is eláll!
Rel magához ragadja a szót, Aleimord pedig közben egy furcsa fuvallatot érez. Először azt hiszi, hogy a szél az, de ide, a Könyvtárba az nem juthatott be. Gyorsan elmúlik az érzés, és a figyelmét a hölgy köti le. A rendkívül csinos hölgy. Szép, szűk ruha, ami kiemeli az alakját, a válla mezítelen, a kiállása nemesi... Mi más kellhet egy férfinak?
Nem igazán törődik azzal, hogy nem szabadna ilyesmire gondolnia, mert egyetlen egy nőhöz kellene hűnek lennie, a másik elf teljesen leveszi a lábáról. Na meg amúgy is, Nairada messze jár, egy hamar nem tér haza, és ha nem tud róla, akkor nem is fog fájni neki.
Az arcára széles, csábos mosoly kerekedik.*
- Üdvözlöm! Igen, igen, tudom, hogy miért jött! Nem zavar, ugyan, dehogy! Elvégre én hívtam, nem?
*Utána természetesen meghallgatja a másik lányt is.*
~Engem akar szolgálni?~
*Észrevehető, ahogy végignéz a leendő szolgán.*
~Nem olyan jó, mint Rel, de miért ne? Te mondtad, te akartad, akkor nem fogsz ellenkezni. Most akkor melyik legyen az első? Vagy mind a kettőt egyszerre? Hmm, nem is olyan rossz ötlet!~
*Ezek után berobog a húga, és olyanokat mondd, ami nagyon nem tetszik Aleimordnak.*
- Neked itt nincs szavad, drága húgom. A két hölgy a vendégem. Hova lett a modorod, amire tanítottak?
*Úgy tűnik, hogy a szavak nem tartják vissza a testvérét, és Alenia úgy löki a falhoz a férfit, ahogyan arra még nem volt példa.*
~Ez meg ellopta a tündér egyik bájitalát?~
*Lenyomja a kezeket, amik ellehetetlenítik, hogy felszedje azt a két nőt ott az ajtóban.*
~Hogy képzeli?~
*Mikor csókolózás kerül szóba először meg sem tud szólalni, majd ravaszul elmosolyodik.*
- A féltékenységed igazán figyelemre méltó, de most mondd, mit kezdjek ennyi nővel egyszerre?
*Azt már észre sem veszi, hogy Luninari közben elmegy, sokkal izgalmasabb dologgal van elfoglalva.*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.01 21:20:00
478. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-01 21:09:28
Üzenet elküldve: 2018-04-01 21:09:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Könyvtár//
*Hirtelen, egy pillanatra kirázza a hideg, bár inkább csak nagyon enyhén megborzong, mintha egyszer csak semmiből jövő szellő csapná meg egy zárt szobán belül, amit nem is igazán ért. Nem érez semmiféle szelet ugyanis.*
- Én csitri? Én? *kérdi a benne feltámadt indulatnak köszönhetően. És nagyjából pontosan ennyire képes.*
- Te csak ne sértegess minket! Te... te...
*Mintha valamiféle varázslat fosztotta volna meg a szavaktól, amelyekből felépíti gondolatait, és az azokat szavakkal is kifejező mondatokat. Egyik pillanatról a másikra változik meg minden, ő pedig minden korábbi idővel ellentétben, amikor is tudott önmagáról, nem képes felismerni az összefüggéseket. Nem ébred rá, hogy elvesztette azt a képességét, amire még odahaza is mindig nagyon büszke volt, hogy képes elemezni egy helyzetet, és levonni belőle a megfelelő következtetéseket. És talán éppen ez legnagyobb szerencséje most.
Ha pusztán jóindulata változik ingerültséggé és agresszivitássá, de megőrzi intelligenciáját, már régen halálra lenne rémülve, amiatt, ami megtörtént. Rájönne, hogy Alenia is, ő is, nyilván csak valamiféle mágikus támadás áldozatául esett, aminek ki tudja mi lesz a vége.
Most ellenben annyira buta lett, hogy szinte puszta ösztönlény szintjére degradálódott, aki alig több, mint egy állat.
Ha csak értelmi képességei vesztek volna el el egyik pillanatról a másikra, de önmaga marad, akkor pedig a falat támasztva bámulna csak buta arccal a semmibe birkaként, vagy sokkal inkább kutyaként tűrve minden megaláztatást.
Így azonban a buta arc, a kifejezéstelen tekintet immár agresszív is. Látja ugyan Latlie tanácstalan, és kissé talán segélykérő pillantását, de nem fogja fel a jelentését. Azt főleg nem, hogy neki dolga lenne ezzel az egésszel.
Ettől még nem haragszik a lányra, legalábbis személy szerint nem, mert amúgy azon kapja magát, hogy önmagán kívül mindenki más jelenléte idegesíti. A leginkább mégis Aleniára haragszik, amiért majdnem ellökte, el akarja zavarni, és még csak nem is őt simogatja és tőle akar csókot. Hát mi az, hogy nem őt, és nem tőle? Nehogy már Aleimord szebb legyen nála! Sehogyan sem érti. A harag és a féltékenység mégis minden más érzést elsöpör benne.
~ Hát mégis kinek képzeli ez magát? ~*
- Hülye elfek! *összegzi "gondolatait" kettő súlyos szóban, ami valójában mindannak a gyűlöletnek és elkeseredésnek az eredője, amelyet a tiszta vérűek között eltöltött élete folyamán eddig felhalmozott. Ezzel azonban nincsen tisztában.
Aztán kezeit ökölbe szorítva egyszerűen távozik. Nézni sem bírja tovább ezt az egészet, mivel azonban jóindulata és kedvessége mellett intelligenciáját is elvesztette, képtelen elemezni a helyzetet. Csak el akar kerülni a közeléből "ezeknek."
~ Mocskos elfek! Mit képzelnek ezek? ~
Nem vágyik semmire, csak arra, hogy ne kerüljön az útjába senki. Nincs kedve beszélgetnie senkivel. Még csak nézni sincsen kedve senkit sem, és azt sem szeretné, hogy bárki is őt nézze. Mivel azonban intelligenciája, amire, ha kimondva nem is, de azért a lelke mélyén mindig is büszke volt, egyik pillanatról a másikra elhagyta őt, nem csak a szavak többségével, hanem elemzőképességével is együtt, inkább csak érzi, és nagyon haloványan sejti, hogy valami nagyon nincsen rendben, mint tudja.
Még szerencse, hogy legalább arra emlékszik, hogy szobája az emeleten található. Még így is alig talál vissza.*
//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Luninari szobájában//
*Szobájába visszatérve pillantása megakad az ágy szélére rakott könyvön, amit majdnem kiolvasott tegnap éjjel.*
- Olvassunk! *mondja csak úgy, mert nincs jobb ötlete dühében, hogy mit is kezdjen magával, aztán ráébred, hogy fogalma sincs, hogy hányadik oldalnál tartott. Tulajdonképpen arra sem nagyon emlékszik, hogy egyáltalán mit olvasott. Csak úgy találomra kinyitja a könyvet valahol a végén, és elkezdi lassan kibetűzni az első szavakat, amelyek szemei elé kerülnek. Azok végül mondatokká állnak össze, a mondatok pedig egy egész bekezdéssé a lap tetején, amit egyáltalán nem ért.*
- Hű, de unalmas! *döbben rá, nem is értve, hogy tegnap este mi tetszett neki ebben az egész érthetetlenségben. Sőt, azt sem érti, hogy hogyan foghatta fel egyáltalán, ami ide van írva.*
- Unalmas. *ismétli meg, lassan, szótagolva a szót, mintha egy gyerekhez beszélne, de mindezt csak magának mondja.
Észreveszi a Naitól kapott csomag ruhát és cipőt is. Emlékszik az érzésre, hogy mennyi örült neki, éppen csak fogalma sincsen már, hogy miért. Meg nem is érdekli. Kit érdekel a múlt? Mindig csak az számít, ami éppen most van.
Most pedig kicsit éhes, de nem annyira, hogy kedve legyen elgondolkodni azon, hogy merre van a konyha, ahol ételhez juthat. Sokkal egyszerűbb leülni a tükör elé, és a fésűért nyúlni.
Szeret fésülködni, és szép arcában gyönyörködni a tükörben. Most is pont ugyanezt teszi; fésülködik.
A monoton mozdulatok mindig is megnyugtatták. Ez most is így van. Csak be ne merészeljen jönni senki enne a szobába! Mert ez az övé.*
//Könyvtár//
*Hirtelen, egy pillanatra kirázza a hideg, bár inkább csak nagyon enyhén megborzong, mintha egyszer csak semmiből jövő szellő csapná meg egy zárt szobán belül, amit nem is igazán ért. Nem érez semmiféle szelet ugyanis.*
- Én csitri? Én? *kérdi a benne feltámadt indulatnak köszönhetően. És nagyjából pontosan ennyire képes.*
- Te csak ne sértegess minket! Te... te...
*Mintha valamiféle varázslat fosztotta volna meg a szavaktól, amelyekből felépíti gondolatait, és az azokat szavakkal is kifejező mondatokat. Egyik pillanatról a másikra változik meg minden, ő pedig minden korábbi idővel ellentétben, amikor is tudott önmagáról, nem képes felismerni az összefüggéseket. Nem ébred rá, hogy elvesztette azt a képességét, amire még odahaza is mindig nagyon büszke volt, hogy képes elemezni egy helyzetet, és levonni belőle a megfelelő következtetéseket. És talán éppen ez legnagyobb szerencséje most.
Ha pusztán jóindulata változik ingerültséggé és agresszivitássá, de megőrzi intelligenciáját, már régen halálra lenne rémülve, amiatt, ami megtörtént. Rájönne, hogy Alenia is, ő is, nyilván csak valamiféle mágikus támadás áldozatául esett, aminek ki tudja mi lesz a vége.
Most ellenben annyira buta lett, hogy szinte puszta ösztönlény szintjére degradálódott, aki alig több, mint egy állat.
Ha csak értelmi képességei vesztek volna el el egyik pillanatról a másikra, de önmaga marad, akkor pedig a falat támasztva bámulna csak buta arccal a semmibe birkaként, vagy sokkal inkább kutyaként tűrve minden megaláztatást.
Így azonban a buta arc, a kifejezéstelen tekintet immár agresszív is. Látja ugyan Latlie tanácstalan, és kissé talán segélykérő pillantását, de nem fogja fel a jelentését. Azt főleg nem, hogy neki dolga lenne ezzel az egésszel.
Ettől még nem haragszik a lányra, legalábbis személy szerint nem, mert amúgy azon kapja magát, hogy önmagán kívül mindenki más jelenléte idegesíti. A leginkább mégis Aleniára haragszik, amiért majdnem ellökte, el akarja zavarni, és még csak nem is őt simogatja és tőle akar csókot. Hát mi az, hogy nem őt, és nem tőle? Nehogy már Aleimord szebb legyen nála! Sehogyan sem érti. A harag és a féltékenység mégis minden más érzést elsöpör benne.
~ Hát mégis kinek képzeli ez magát? ~*
- Hülye elfek! *összegzi "gondolatait" kettő súlyos szóban, ami valójában mindannak a gyűlöletnek és elkeseredésnek az eredője, amelyet a tiszta vérűek között eltöltött élete folyamán eddig felhalmozott. Ezzel azonban nincsen tisztában.
Aztán kezeit ökölbe szorítva egyszerűen távozik. Nézni sem bírja tovább ezt az egészet, mivel azonban jóindulata és kedvessége mellett intelligenciáját is elvesztette, képtelen elemezni a helyzetet. Csak el akar kerülni a közeléből "ezeknek."
~ Mocskos elfek! Mit képzelnek ezek? ~
Nem vágyik semmire, csak arra, hogy ne kerüljön az útjába senki. Nincs kedve beszélgetnie senkivel. Még csak nézni sincsen kedve senkit sem, és azt sem szeretné, hogy bárki is őt nézze. Mivel azonban intelligenciája, amire, ha kimondva nem is, de azért a lelke mélyén mindig is büszke volt, egyik pillanatról a másikra elhagyta őt, nem csak a szavak többségével, hanem elemzőképességével is együtt, inkább csak érzi, és nagyon haloványan sejti, hogy valami nagyon nincsen rendben, mint tudja.
Még szerencse, hogy legalább arra emlékszik, hogy szobája az emeleten található. Még így is alig talál vissza.*
//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Luninari szobájában//
*Szobájába visszatérve pillantása megakad az ágy szélére rakott könyvön, amit majdnem kiolvasott tegnap éjjel.*
- Olvassunk! *mondja csak úgy, mert nincs jobb ötlete dühében, hogy mit is kezdjen magával, aztán ráébred, hogy fogalma sincs, hogy hányadik oldalnál tartott. Tulajdonképpen arra sem nagyon emlékszik, hogy egyáltalán mit olvasott. Csak úgy találomra kinyitja a könyvet valahol a végén, és elkezdi lassan kibetűzni az első szavakat, amelyek szemei elé kerülnek. Azok végül mondatokká állnak össze, a mondatok pedig egy egész bekezdéssé a lap tetején, amit egyáltalán nem ért.*
- Hű, de unalmas! *döbben rá, nem is értve, hogy tegnap este mi tetszett neki ebben az egész érthetetlenségben. Sőt, azt sem érti, hogy hogyan foghatta fel egyáltalán, ami ide van írva.*
- Unalmas. *ismétli meg, lassan, szótagolva a szót, mintha egy gyerekhez beszélne, de mindezt csak magának mondja.
Észreveszi a Naitól kapott csomag ruhát és cipőt is. Emlékszik az érzésre, hogy mennyi örült neki, éppen csak fogalma sincsen már, hogy miért. Meg nem is érdekli. Kit érdekel a múlt? Mindig csak az számít, ami éppen most van.
Most pedig kicsit éhes, de nem annyira, hogy kedve legyen elgondolkodni azon, hogy merre van a konyha, ahol ételhez juthat. Sokkal egyszerűbb leülni a tükör elé, és a fésűért nyúlni.
Szeret fésülködni, és szép arcában gyönyörködni a tükörben. Most is pont ugyanezt teszi; fésülködik.
A monoton mozdulatok mindig is megnyugtatták. Ez most is így van. Csak be ne merészeljen jönni senki enne a szobába! Mert ez az övé.*
477. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-01 19:55:58
Üzenet elküldve: 2018-04-01 19:55:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Könyvtár //
*Latlie tévedett, aki ajtót nyitott nem volt szolga, hanem rokon. Kicsit el is szégyellte magát, pedig általában jól meg tudja saccolni az ilyesmit, talán a sok éves tapasztalat miatt. Azt, hogy neki mi a neve nem mondja el, nem is igazán jut eszébe bemutatkozni, általában amúgy is megmaradnak a "hé, te ott " megnevezésnél, de a neve helyett azért küld egy szelíd mosolyt a fél elf felé, s csendesen megvárja míg rögtönzött kísérőjük felviszi a ruhákat. Addig a berendezést nézi tovább, mint ahogy ezelőtt is azt tette. Szeretett elveszni a szépségben, jó érzés volt. Egy-két dolgot meg is érintene, de azt azért nem merné, tehát ezt a késztetést hamar leküzdi magában.
Mikor visszajön Luninari elkezdik keresni a családfőt, azonban úgy tűnik nem megy ez olyan könnyen, azonban végül csak meglesz. Egy könyvtár és dolgozószoba szerű helyiségbe lépnek, amit rendesen meg is bámul a lány. Igaz, az előző helyeken is voltak hasonló szobák, de a hangulatok mindig másmilyen volt, s csak az volt közös bennük, hogy mind magukkal ragadták Latliet.
Aztán figyelme a férfire siklik, semmi meghökkentő nincs az elfben, épp olyan, amilyen minden nemes, legalábbis kinézetre, a többiről véleményt alkotni pedig egyelőre nem tud.
Luninari rögvest fel is konferálja őket az elfnél, s az, hogy egy véka alá veszi őket kicsit meghökkenti, aztán halovány mosollyal bele is zavarodik, szép gesztus, kedves próbálkozás.
Elsőként egy felük érkező férfi veszi magához a szót, amire a nemes felel is. A testvér átsegítése neki is megmarad, azonban apróbb betegségnek tudja be a dolgot, semmi komolynak.
Latlie tisztában van vele, hogy a két könyvtárba kísért bájos hölgy közül koránt sem ő a fontosabb vagy esetleg érdekesebb személy, ezért is lepi meg, mikor az elf nő rá tekint, hogy mondja ő. Már nyitná is a száját, kicsit előre is lépve, mikor Relael mégiscsak magához ragadja a szót. Kellemetlen, legalábbis számára, azonnal becsukja elnyíló ajkait és reméli, hogy mások nem vették észre.*
~ Mit is gondoltam?~ * megvárja csendben, míg a másik hölgy végez, aztán ha van ideje még Alenia érkezése előtt előáll az okkal, amiért itt van. *
- Tisztelt uram, a nevem Latlie és egyedüli vágyam, hogy szolgálhassak az ön otthonában - * szól alázatosan, lehajtott fejjel. Szavai valóban igazak, már a gondolattól is megrémül, ha esetleg itt elutasítják. Világ életében szolga volt, elképzelni, hogy szabadként él tovább, nos, az számára szinte lehetetlen.
Alenia hangja előbb éri el őt, mint a látványa, az, hogy ráripakodnak nem új, bár sohasem szerette és ezután sem fogja, azért automatikusan arrébb áll, utat engedve neki, de mikor kiparancsolják zavartan pillant Luninarira, hogy akkor most tényleg menjen, vagy maradjon vagy mi legyen? *
*Latlie tévedett, aki ajtót nyitott nem volt szolga, hanem rokon. Kicsit el is szégyellte magát, pedig általában jól meg tudja saccolni az ilyesmit, talán a sok éves tapasztalat miatt. Azt, hogy neki mi a neve nem mondja el, nem is igazán jut eszébe bemutatkozni, általában amúgy is megmaradnak a "hé, te ott " megnevezésnél, de a neve helyett azért küld egy szelíd mosolyt a fél elf felé, s csendesen megvárja míg rögtönzött kísérőjük felviszi a ruhákat. Addig a berendezést nézi tovább, mint ahogy ezelőtt is azt tette. Szeretett elveszni a szépségben, jó érzés volt. Egy-két dolgot meg is érintene, de azt azért nem merné, tehát ezt a késztetést hamar leküzdi magában.
Mikor visszajön Luninari elkezdik keresni a családfőt, azonban úgy tűnik nem megy ez olyan könnyen, azonban végül csak meglesz. Egy könyvtár és dolgozószoba szerű helyiségbe lépnek, amit rendesen meg is bámul a lány. Igaz, az előző helyeken is voltak hasonló szobák, de a hangulatok mindig másmilyen volt, s csak az volt közös bennük, hogy mind magukkal ragadták Latliet.
Aztán figyelme a férfire siklik, semmi meghökkentő nincs az elfben, épp olyan, amilyen minden nemes, legalábbis kinézetre, a többiről véleményt alkotni pedig egyelőre nem tud.
Luninari rögvest fel is konferálja őket az elfnél, s az, hogy egy véka alá veszi őket kicsit meghökkenti, aztán halovány mosollyal bele is zavarodik, szép gesztus, kedves próbálkozás.
Elsőként egy felük érkező férfi veszi magához a szót, amire a nemes felel is. A testvér átsegítése neki is megmarad, azonban apróbb betegségnek tudja be a dolgot, semmi komolynak.
Latlie tisztában van vele, hogy a két könyvtárba kísért bájos hölgy közül koránt sem ő a fontosabb vagy esetleg érdekesebb személy, ezért is lepi meg, mikor az elf nő rá tekint, hogy mondja ő. Már nyitná is a száját, kicsit előre is lépve, mikor Relael mégiscsak magához ragadja a szót. Kellemetlen, legalábbis számára, azonnal becsukja elnyíló ajkait és reméli, hogy mások nem vették észre.*
~ Mit is gondoltam?~ * megvárja csendben, míg a másik hölgy végez, aztán ha van ideje még Alenia érkezése előtt előáll az okkal, amiért itt van. *
- Tisztelt uram, a nevem Latlie és egyedüli vágyam, hogy szolgálhassak az ön otthonában - * szól alázatosan, lehajtott fejjel. Szavai valóban igazak, már a gondolattól is megrémül, ha esetleg itt elutasítják. Világ életében szolga volt, elképzelni, hogy szabadként él tovább, nos, az számára szinte lehetetlen.
Alenia hangja előbb éri el őt, mint a látványa, az, hogy ráripakodnak nem új, bár sohasem szerette és ezután sem fogja, azért automatikusan arrébb áll, utat engedve neki, de mikor kiparancsolják zavartan pillant Luninarira, hogy akkor most tényleg menjen, vagy maradjon vagy mi legyen? *
476. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-01 14:03:36
Üzenet elküldve: 2018-04-01 14:03:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lauren//
- Szóval maga is tegnap érkezett? Jómagam is.
*Úgy tűnik, ezzel nem került előrébb, hisz valószínűleg a nő sem fogja tudni megmondani, merre kellene keresnie az épületet.*
~Mindenkit tegnap vettek fel...?~
- Ha volna kedve, örülnék egy kis társaságnak. Legalább kicsit megismerjük a birtokot, és legközelebb nem leszünk ilyen gondban.
*Talán még útközben egy szolgálóba is belefutnak, és akkor nagyon keresgélniük sem kell majd. Az volna a legjobb. Még ma a piacra is el szeretne látogatni kicsit később, hogy megnézze, hogyan is működnek Artheniorban ezek a dolgok. Aztán ki tudja, lehet még egy sörre is beugrik a fogadóba, amit idefelé látott. Na meg kapcsolatokat sem ártana szereznie, de ez már a jövő zenéje.*
- Indulhatunk? De ha valahova szeretne előbb elmenni, szívesen elkísérem.
*Ajánlja fel Laurennek udvariasságból.*
- Szóval maga is tegnap érkezett? Jómagam is.
*Úgy tűnik, ezzel nem került előrébb, hisz valószínűleg a nő sem fogja tudni megmondani, merre kellene keresnie az épületet.*
~Mindenkit tegnap vettek fel...?~
- Ha volna kedve, örülnék egy kis társaságnak. Legalább kicsit megismerjük a birtokot, és legközelebb nem leszünk ilyen gondban.
*Talán még útközben egy szolgálóba is belefutnak, és akkor nagyon keresgélniük sem kell majd. Az volna a legjobb. Még ma a piacra is el szeretne látogatni kicsit később, hogy megnézze, hogyan is működnek Artheniorban ezek a dolgok. Aztán ki tudja, lehet még egy sörre is beugrik a fogadóba, amit idefelé látott. Na meg kapcsolatokat sem ártana szereznie, de ez már a jövő zenéje.*
- Indulhatunk? De ha valahova szeretne előbb elmenni, szívesen elkísérem.
*Ajánlja fel Laurennek udvariasságból.*
475. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-01 11:11:39
Üzenet elküldve: 2018-04-01 11:11:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Alenia szobájában, majd a könyvtárban//
*Ahogy Nia a néhány felhővel tarkított kék eget bámulja, és azon gondolkozik, mi is történik most a lelkében, egészen furcsa gondolatok fogalmazódnak meg a fejében. Hiába próbálta nemrég felébreszteni Aleimordot, a férfi nem törődött vele, mert az alvást fontosabbnak tartotta, mint megkerült testvérét. ~Nem, ez nem így működik.~ Gondolja magában, mert úgy érzi, nem kapta meg azt a szeretet, ami egy ilyen tragédia után igenis jár neki. Bátyja természetesen egy tapló, mint ahogy azt az utóbbi időben már megszokhatta, de ezúttal nem fogja megúszni. Alenia tudja jól, hogy az elf alig várta, hogy lefussa a kellemetlen köröket, eljátssza, hogy az ő drága húgocskája mennyire hiányzik neki, majd az első adandó alkalommal faképnél hagyja őt. Jellemző rá, de ezúttal másképp lesz. Be fogja hajtani, ami jár neki. Ezzel az elhatározástól indul el lefelé a lépcsőkön ugyan még kicsit gyengélkedve, de határozottan.
Út közben az egyik szolgálótól sikerül megtudakolnia, merre is leledzik az a minden lében kanál testvére, így útja egyenesen a könyvtár felé vezet. A szolgáló kicsit csodálkozva tekint Alenia után a még megszokottnál is lekezelőbb stílusát tapasztalva, de csak vállat rántva tudatosítja magában, hogy a kisasszony biztosan csak bal lábbal kelt.
Nia a könyvtárba lép, és felhúzott szemöldökkel néz végig a kis társaságon. Főleg az ajtóba tömörülő csapat akasztja ki, közöttük viszont már csak Aleimordot nézi.*
- Maguknak nem mondta senki, hogy bunkóság az ajtóban ácsorogni?
*Nem kéri őket rá, hogy álljanak félre, inkább megpróbál közöttük átmenni, s meglepetten tapasztalja, hogy valamilyen okból kifolyólag játszi könnyedséggel tudja félrelökni az útjába állókat.*
- Hölgyeim, Uram, kérem, eszméletlenül gyorsan kotródjanak a bátyám közeléből. Értem én, hogy sokuknak az is ünnepnap, ha nemest látnak az utcán, a saját házában vele beszélgetni pedig maga a csoda, de a pofátlanságnak is van egy határa. Aleimord az enyém, és csak az enyém!
*Bizonyára ez a megszólalása nem fog túl jó fényt vetni rá az idegenek szemében, de hát Alenia tudja jól, hogy ezek úgysem értenek a szép szóból. Ő közben már lassú léptekkel sétál Aleimord felé, majd bal kezét a mellkasára nyomva addig tolja hátra a férfit, míg egy fal nem állítja meg őket.*
- Na, de bátyó! Mégis mi a fenét gondolsz te magadról? A drága, egyetlen húgicád félholtan esik haza, te pedig idegen csitrikkel ütöd el az időt, ahelyett, hogy velem foglalkoznál? Csalódott vagyok.
*Még egy aprót lép a férfi felé, szinte már testének simul, miközben mélyen a szemeibe néz.*
- Szeress, mert jár nekem! Te is tudod.
*Simít végig Aleimord izmos mellkasán, miközben saját ajkaiba harap, aztán bal kezének mutató ujját kinyújtva simít végig a férfi szája szélén.*
- Ugye, szeretsz, bátyó? Bizonyítsd be! Csókolj meg! Itt, és mindenki előtt. Most! Na, gyerünk!
*Vigyorodik el.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.01 11:12:18
*Ahogy Nia a néhány felhővel tarkított kék eget bámulja, és azon gondolkozik, mi is történik most a lelkében, egészen furcsa gondolatok fogalmazódnak meg a fejében. Hiába próbálta nemrég felébreszteni Aleimordot, a férfi nem törődött vele, mert az alvást fontosabbnak tartotta, mint megkerült testvérét. ~Nem, ez nem így működik.~ Gondolja magában, mert úgy érzi, nem kapta meg azt a szeretet, ami egy ilyen tragédia után igenis jár neki. Bátyja természetesen egy tapló, mint ahogy azt az utóbbi időben már megszokhatta, de ezúttal nem fogja megúszni. Alenia tudja jól, hogy az elf alig várta, hogy lefussa a kellemetlen köröket, eljátssza, hogy az ő drága húgocskája mennyire hiányzik neki, majd az első adandó alkalommal faképnél hagyja őt. Jellemző rá, de ezúttal másképp lesz. Be fogja hajtani, ami jár neki. Ezzel az elhatározástól indul el lefelé a lépcsőkön ugyan még kicsit gyengélkedve, de határozottan.
Út közben az egyik szolgálótól sikerül megtudakolnia, merre is leledzik az a minden lében kanál testvére, így útja egyenesen a könyvtár felé vezet. A szolgáló kicsit csodálkozva tekint Alenia után a még megszokottnál is lekezelőbb stílusát tapasztalva, de csak vállat rántva tudatosítja magában, hogy a kisasszony biztosan csak bal lábbal kelt.
Nia a könyvtárba lép, és felhúzott szemöldökkel néz végig a kis társaságon. Főleg az ajtóba tömörülő csapat akasztja ki, közöttük viszont már csak Aleimordot nézi.*
- Maguknak nem mondta senki, hogy bunkóság az ajtóban ácsorogni?
*Nem kéri őket rá, hogy álljanak félre, inkább megpróbál közöttük átmenni, s meglepetten tapasztalja, hogy valamilyen okból kifolyólag játszi könnyedséggel tudja félrelökni az útjába állókat.*
- Hölgyeim, Uram, kérem, eszméletlenül gyorsan kotródjanak a bátyám közeléből. Értem én, hogy sokuknak az is ünnepnap, ha nemest látnak az utcán, a saját házában vele beszélgetni pedig maga a csoda, de a pofátlanságnak is van egy határa. Aleimord az enyém, és csak az enyém!
*Bizonyára ez a megszólalása nem fog túl jó fényt vetni rá az idegenek szemében, de hát Alenia tudja jól, hogy ezek úgysem értenek a szép szóból. Ő közben már lassú léptekkel sétál Aleimord felé, majd bal kezét a mellkasára nyomva addig tolja hátra a férfit, míg egy fal nem állítja meg őket.*
- Na, de bátyó! Mégis mi a fenét gondolsz te magadról? A drága, egyetlen húgicád félholtan esik haza, te pedig idegen csitrikkel ütöd el az időt, ahelyett, hogy velem foglalkoznál? Csalódott vagyok.
*Még egy aprót lép a férfi felé, szinte már testének simul, miközben mélyen a szemeibe néz.*
- Szeress, mert jár nekem! Te is tudod.
*Simít végig Aleimord izmos mellkasán, miközben saját ajkaiba harap, aztán bal kezének mutató ujját kinyújtva simít végig a férfi szája szélén.*
- Ugye, szeretsz, bátyó? Bizonyítsd be! Csókolj meg! Itt, és mindenki előtt. Most! Na, gyerünk!
*Vigyorodik el.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.01 11:12:18
474. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-31 14:52:30
Üzenet elküldve: 2018-03-31 14:52:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
// Könyvtár //
*Nagy a nyüzsgés, tagadhatatlan. A könyvtár felé sétálva megfigyeli az épületnek azon részeit amit menet közben meglehet, majd sokadik próbálkozásra végül rábukkannak Aleimordra. Csendben kivárja sorát, közben szívja magába az információkat, mint szivacs a folyadékot.*
~ Sosem lehet tudni, mi lesz végül egyszer hasznos. ~
*A pletykák mellett például már azt is tudja, hogy Aleimord testvére betegeskedik, az elhangzott szavakból következtetve elég súlyos is lehetett az állapota. A következtetéseket amiket levon másokról elteszi későbbre. Az első benyomás persze fontos, de ha a sors úgy hozza majd úgyis mélyrehatóbban megismerkedik az emberekkel.
Aleimord tréfás megjegyzésére, miszerint többen is rabolják az idejüket csak szélesen mosolyog. Ha valódi megjegyzés is, nem veszi fel, láthatóan elég jó hangulatban van. Amint nyugalom lesz és a figyelem kettejükre terelődik vet egy pillantást a szegényebb ember leányra, majd fejét újra az asztalnál váró elf férfira emeli. Az előbbi egy gesztus lett volna, hogy nyugodtan kezdje a beszédet Latlie, de meg is gondolja magát, és átveszi az elsőbbséget.*
- Nos tehát, üdvözletem Aleimord! *Egy aprócska fejhajtással fejezi ki tiszteletét a férfival szemben.* Relael lae'Natar lennék, és azt hiszem sejthető milyen ügyben jelentem meg. *Ismételten a neki küldött lepecsételt levél segítségéhez fordul, felmutatja Sayquevesnek, ha esetleg a nevéből nem jön rá, hogy miről is lenne szó.* Kéretett, így hát itt lennék. *Teszi hozzá kicsattanó boldogsággal.*
- Természetesen semmiképpen sem kívánom zavarni, ezért ha szükséges várok, vagy akár visszajöhetek máskor is.
*Nagy a nyüzsgés, tagadhatatlan. A könyvtár felé sétálva megfigyeli az épületnek azon részeit amit menet közben meglehet, majd sokadik próbálkozásra végül rábukkannak Aleimordra. Csendben kivárja sorát, közben szívja magába az információkat, mint szivacs a folyadékot.*
~ Sosem lehet tudni, mi lesz végül egyszer hasznos. ~
*A pletykák mellett például már azt is tudja, hogy Aleimord testvére betegeskedik, az elhangzott szavakból következtetve elég súlyos is lehetett az állapota. A következtetéseket amiket levon másokról elteszi későbbre. Az első benyomás persze fontos, de ha a sors úgy hozza majd úgyis mélyrehatóbban megismerkedik az emberekkel.
Aleimord tréfás megjegyzésére, miszerint többen is rabolják az idejüket csak szélesen mosolyog. Ha valódi megjegyzés is, nem veszi fel, láthatóan elég jó hangulatban van. Amint nyugalom lesz és a figyelem kettejükre terelődik vet egy pillantást a szegényebb ember leányra, majd fejét újra az asztalnál váró elf férfira emeli. Az előbbi egy gesztus lett volna, hogy nyugodtan kezdje a beszédet Latlie, de meg is gondolja magát, és átveszi az elsőbbséget.*
- Nos tehát, üdvözletem Aleimord! *Egy aprócska fejhajtással fejezi ki tiszteletét a férfival szemben.* Relael lae'Natar lennék, és azt hiszem sejthető milyen ügyben jelentem meg. *Ismételten a neki küldött lepecsételt levél segítségéhez fordul, felmutatja Sayquevesnek, ha esetleg a nevéből nem jön rá, hogy miről is lenne szó.* Kéretett, így hát itt lennék. *Teszi hozzá kicsattanó boldogsággal.*
- Természetesen semmiképpen sem kívánom zavarni, ezért ha szükséges várok, vagy akár visszajöhetek máskor is.
473. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-31 14:33:46
Üzenet elküldve: 2018-03-31 14:33:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőben//
*Sokáig pihenget a kellemesen a kellemesen forró vízben. El sem tudná mondani, mennyire jól esik neki a mocskos, hideg pince után. Ha a víz nem hűlne ki, talán napokig is feküdne mozdulatlanul a patyolattiszta fürdőszoba tükörtiszta vizében. Körülötte most minden csendes, aminek akár örülhetne is, de Nia egyáltalán nem érzi jól magát. Se Aleimord, se a többiek, de még egy szolgáló sem kopogtat be az ajtaján, hogy szüksége van-e esetleg valamire. Persze, nem várhatja el senkitől, hogy most körülötte forogjon a világ, mégis meglepődik. Olyan, mintha elkönyvelték volna, hogy hazaért, és innentől kezdve nem is lenne olyan fontos, hogy mi van vele. Mikor eleget emésztette már magát, kimászik a kádból, bénán megtörölközik és az Aleimordtól "lopott" köntösben halk léptekkel a szobájába oson.*
//Alenia szobájában//
*Gyorsan, lábujjhegyen suhan át a folyosón, most már nem is akar találkozni senkivel. Saját szobájába szalad, és be is csukja maga mögött az ajtót. Nem zárja be, csak azért nem, mert a kulcs nincs a zárban, és most ez a legkisebb gondja.
A szekrényéhez lép, és kiválaszt néhány tiszta ruhát, amit felvehet. Most nem viszi túlzásba. Vékony, kellemes anyagú fehér blúzt vesz fel nyakában bordó szalagocskával, amit egy ezüst kövecske díszít. Alulra térdig érő fekete szoknyát és egyszerű harisnyát húz, cipője pedig csak egy kényelmes fekete balerina. Egyelőre nem bízik annyira magában, hogy magassarkúban flangáljon.
Miután felöltözött, leül asztalához és érzelmektől mentesen, hosszú ideig bámul a tükörbe. Olyan furcsa ez az egész számára. Itthon van, de mégis úgy érzi, mintha idegenek közt lenne. Nem mer egyikük szemébe sem nézni, s mikor kijött a fürdőből is gombóc volt a torkában, hogy bárcsak ne találkozna senkivel, míg megteszi azt a néhány lépést a szobájáig. Egyedül akar lenni, de mégis hiányzik neki a társaság. Nem akar beszélni senkivel, de rosszul esik neki, hogy már lassan fél órája nem keresték.
Néhány percnyi mozdulatlanság után a tükör elé emeli megcsonkított kézfejét, de tekintete továbbra is saját arcára mered. Ökölbe szorítja négy megmaradt ujját, majd szépen lassan kiengedi, aztán újra összeszorítja. Ezt a két mozdulatot ismételgeti egészen addig, míg egy hirtelen jött apró neszre majdnem akkorát ugrik, mint egy macska, mikor jól ráijesztenek. A szék nagyot csattan, ahogy megugrik vele, ő pedig már ijedt szemekkel néz az ajtóra, de nem történik semmi. Csak valami ártatlan kis zaj volt, semmi más.
Visszafordul a tükörhöz, és nagyot sóhajt.*
- Azt hiszem, megőrültem.
*Közli nemes egyszerűséggel saját tükörképének. Remélhetőleg csak túloz, de az biztos, hogy paranoiássá vált. Minden pillanatban úgy érzi, hogy a falakon túlról figyelik őt, az ajtaja bármelyik pillanatban kinyílhat, amely mögött az a nyomorultságos démon várja, és csak a megfelelő pillanatra vár, hogy végezzen vele.
Érzelemmentes mozdulatlansága alig észlelhető reszketésbe vált át. Fél, nagyon fél. Mindentől és mindenkitől, s talán pont ez az oka annak, hogy senkit sem akar a közelében tudni, de egyedül sem érzi jól magát.
Végül óvatosan feláll a székből, és apró léptekkel az erkélyajtóhoz sétál. Nem megy ki, csak az üvegajtón bámul kifelé a kristálytiszta égre, melynek egyhangúsága valamelyest nyugalmat költöztet szegény lány lelkébe.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.31 14:35:24
*Sokáig pihenget a kellemesen a kellemesen forró vízben. El sem tudná mondani, mennyire jól esik neki a mocskos, hideg pince után. Ha a víz nem hűlne ki, talán napokig is feküdne mozdulatlanul a patyolattiszta fürdőszoba tükörtiszta vizében. Körülötte most minden csendes, aminek akár örülhetne is, de Nia egyáltalán nem érzi jól magát. Se Aleimord, se a többiek, de még egy szolgáló sem kopogtat be az ajtaján, hogy szüksége van-e esetleg valamire. Persze, nem várhatja el senkitől, hogy most körülötte forogjon a világ, mégis meglepődik. Olyan, mintha elkönyvelték volna, hogy hazaért, és innentől kezdve nem is lenne olyan fontos, hogy mi van vele. Mikor eleget emésztette már magát, kimászik a kádból, bénán megtörölközik és az Aleimordtól "lopott" köntösben halk léptekkel a szobájába oson.*
//Alenia szobájában//
*Gyorsan, lábujjhegyen suhan át a folyosón, most már nem is akar találkozni senkivel. Saját szobájába szalad, és be is csukja maga mögött az ajtót. Nem zárja be, csak azért nem, mert a kulcs nincs a zárban, és most ez a legkisebb gondja.
A szekrényéhez lép, és kiválaszt néhány tiszta ruhát, amit felvehet. Most nem viszi túlzásba. Vékony, kellemes anyagú fehér blúzt vesz fel nyakában bordó szalagocskával, amit egy ezüst kövecske díszít. Alulra térdig érő fekete szoknyát és egyszerű harisnyát húz, cipője pedig csak egy kényelmes fekete balerina. Egyelőre nem bízik annyira magában, hogy magassarkúban flangáljon.
Miután felöltözött, leül asztalához és érzelmektől mentesen, hosszú ideig bámul a tükörbe. Olyan furcsa ez az egész számára. Itthon van, de mégis úgy érzi, mintha idegenek közt lenne. Nem mer egyikük szemébe sem nézni, s mikor kijött a fürdőből is gombóc volt a torkában, hogy bárcsak ne találkozna senkivel, míg megteszi azt a néhány lépést a szobájáig. Egyedül akar lenni, de mégis hiányzik neki a társaság. Nem akar beszélni senkivel, de rosszul esik neki, hogy már lassan fél órája nem keresték.
Néhány percnyi mozdulatlanság után a tükör elé emeli megcsonkított kézfejét, de tekintete továbbra is saját arcára mered. Ökölbe szorítja négy megmaradt ujját, majd szépen lassan kiengedi, aztán újra összeszorítja. Ezt a két mozdulatot ismételgeti egészen addig, míg egy hirtelen jött apró neszre majdnem akkorát ugrik, mint egy macska, mikor jól ráijesztenek. A szék nagyot csattan, ahogy megugrik vele, ő pedig már ijedt szemekkel néz az ajtóra, de nem történik semmi. Csak valami ártatlan kis zaj volt, semmi más.
Visszafordul a tükörhöz, és nagyot sóhajt.*
- Azt hiszem, megőrültem.
*Közli nemes egyszerűséggel saját tükörképének. Remélhetőleg csak túloz, de az biztos, hogy paranoiássá vált. Minden pillanatban úgy érzi, hogy a falakon túlról figyelik őt, az ajtaja bármelyik pillanatban kinyílhat, amely mögött az a nyomorultságos démon várja, és csak a megfelelő pillanatra vár, hogy végezzen vele.
Érzelemmentes mozdulatlansága alig észlelhető reszketésbe vált át. Fél, nagyon fél. Mindentől és mindenkitől, s talán pont ez az oka annak, hogy senkit sem akar a közelében tudni, de egyedül sem érzi jól magát.
Végül óvatosan feláll a székből, és apró léptekkel az erkélyajtóhoz sétál. Nem megy ki, csak az üvegajtón bámul kifelé a kristálytiszta égre, melynek egyhangúsága valamelyest nyugalmat költöztet szegény lány lelkébe.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.31 14:35:24
472. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-31 13:57:32
Üzenet elküldve: 2018-03-31 13:57:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Darenahr//
*Alig tesz meg pár lépést, amikor megszólítja valaki*
- Jó reggelt! *köszön vissza illedelmesen, miközben igyekszik végigmérni, kivel találkozott össze. ~Nem rémlik, hogy tegnap láttam volna... talán egy szolgáló lehet?~ töpreng magában, ám az idegen kérdése aláásni látszik ezt a feltevést. ~Egy vendég esetleg?~ igyekszik belőni, kivel áll szemben és hogyan viselkedjen vele*
- Sajnálom, de én se igazán ismerem még itt a járást, csak tegnap érkeztem. *vallja be az igazat, ám hogy ne tűnjön túl udvariatlannak, képességeihez mérten igyekszik segíteni*
- De ha gondolja, elkísérhetem megkeresni az odavezető utat! *ajánlja fel, megfeledkezve eredeti szándékáról, hogy reggeliért induljon.*
*Alig tesz meg pár lépést, amikor megszólítja valaki*
- Jó reggelt! *köszön vissza illedelmesen, miközben igyekszik végigmérni, kivel találkozott össze. ~Nem rémlik, hogy tegnap láttam volna... talán egy szolgáló lehet?~ töpreng magában, ám az idegen kérdése aláásni látszik ezt a feltevést. ~Egy vendég esetleg?~ igyekszik belőni, kivel áll szemben és hogyan viselkedjen vele*
- Sajnálom, de én se igazán ismerem még itt a járást, csak tegnap érkeztem. *vallja be az igazat, ám hogy ne tűnjön túl udvariatlannak, képességeihez mérten igyekszik segíteni*
- De ha gondolja, elkísérhetem megkeresni az odavezető utat! *ajánlja fel, megfeledkezve eredeti szándékáról, hogy reggeliért induljon.*
471. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-31 12:58:53
Üzenet elküldve: 2018-03-31 12:58:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lau//
*Másnap reggel korán kel, pedig szívesen heverészne még egy kicsit az ágyban.*
~A mindenit! Rég aludtam ilyen jó helylen.~
*Neki ez egy szállodai szobával ért fel, holott az itt lakók ezt csak úgy emlegetik, "a szolgálók szobája".*
~Még szerencsém, hogy szerintük a személyzeti szállás csak ennyit jelent.~
*Abba inkább már bele sem mer gondolni, akkor milyen lehet az ő szobájuk.
Még egy kicsit elidőzik a szobában, kipakolja a cuccait, hisz tegnap erre nem volt ideje, majd felöltözik, hogy elinduljon megkeresni az istállót, ahol elméletileg hátasa van. Először azonban egy idevalósit kéne találnia, mert a birtok elég nagy, és nem lenne kedve órákig bolyongani.
Szerencséjére a folyosón meg is lát valakit, ráadásul egész tüneményes hölgyemény.*
- Jó reggelt, kisasszony!
*Azt látja, hogy valószínűleg szolgáló, így aztán megenged magának egy akár még tenyérbemászónak is nevezhető mosolyt.*
- Lenne kedves megmutatni, merre vannak az istállók? Nem igazán tudok még itt kiigazodni.
*Másnap reggel korán kel, pedig szívesen heverészne még egy kicsit az ágyban.*
~A mindenit! Rég aludtam ilyen jó helylen.~
*Neki ez egy szállodai szobával ért fel, holott az itt lakók ezt csak úgy emlegetik, "a szolgálók szobája".*
~Még szerencsém, hogy szerintük a személyzeti szállás csak ennyit jelent.~
*Abba inkább már bele sem mer gondolni, akkor milyen lehet az ő szobájuk.
Még egy kicsit elidőzik a szobában, kipakolja a cuccait, hisz tegnap erre nem volt ideje, majd felöltözik, hogy elinduljon megkeresni az istállót, ahol elméletileg hátasa van. Először azonban egy idevalósit kéne találnia, mert a birtok elég nagy, és nem lenne kedve órákig bolyongani.
Szerencséjére a folyosón meg is lát valakit, ráadásul egész tüneményes hölgyemény.*
- Jó reggelt, kisasszony!
*Azt látja, hogy valószínűleg szolgáló, így aztán megenged magának egy akár még tenyérbemászónak is nevezhető mosolyt.*
- Lenne kedves megmutatni, merre vannak az istállók? Nem igazán tudok még itt kiigazodni.
470. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-30 10:51:01
Üzenet elküldve: 2018-03-30 10:51:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Napváltás//
//Lau szobája//
*Az ágyra feküdve szinte azonnal elalszik, és másnap reggelig mély álomba merülve alszik. Mikor végre felébred, egy pillanatig azt sem tudja, hol van vagy hogyan került ide. Szép lassan azonban megrohanják az elmúlt nap eseményei és tisztába jön vele, mi is történt pontosan. Miután teljesen felébred, kikel az ágyból, és lehetőségeihez mérten kicsit igyekszik összeszedni magát, hogy vállalhatóan nézzen ki, bár legszívesebben visszafeküdne még pár órácskára. Nem akar azonban túl lustának tűnni már az első napján, valamint a tegnapi elmulasztott vacsora miatt eléggé éhes is, így úgy dönt inkább, a konyha felé veszi az irányt. ~Azt hiszem, erre volt...~ töpreng magában, ahogy szobájából kilépve a folyosón kezd el sétálni.*
//Lau szobája//
*Az ágyra feküdve szinte azonnal elalszik, és másnap reggelig mély álomba merülve alszik. Mikor végre felébred, egy pillanatig azt sem tudja, hol van vagy hogyan került ide. Szép lassan azonban megrohanják az elmúlt nap eseményei és tisztába jön vele, mi is történt pontosan. Miután teljesen felébred, kikel az ágyból, és lehetőségeihez mérten kicsit igyekszik összeszedni magát, hogy vállalhatóan nézzen ki, bár legszívesebben visszafeküdne még pár órácskára. Nem akar azonban túl lustának tűnni már az első napján, valamint a tegnapi elmulasztott vacsora miatt eléggé éhes is, így úgy dönt inkább, a konyha felé veszi az irányt. ~Azt hiszem, erre volt...~ töpreng magában, ahogy szobájából kilépve a folyosón kezd el sétálni.*
469. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-29 21:07:42
Üzenet elküldve: 2018-03-29 21:07:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Könyvtár//
- Az én egómat? Ugyan, az egóm jól megvan anélkül is.
*Válaszolja nevetve a kedvesének, hiszen teljesen tisztában van az önbizalma méretével, és számára az tökéletesen meg is felel.
Nem sok idejük marad búcsúzkodni, Nairada fogja az italt, és már megy is. Aleimord visszaül az asztalhoz, összegyűri a papírt, amire kifolyt a tinta, majd éppen kezdené újra az egészet, mikor újabb látogatók érkeznek.*
~Hogy sosem tudtok békén hagyni.~
*Mérgelődik egy kicsit magában, de kívülről ebből semmi sem látszódik. Felveszi a szokásos, megnyerő, üzleti mosolyát, ami mindig be szokott válni.*
- Szép napot, Luninari.
*Köszönti a félvért.*
- Két bájos, ifjú hölgy?
~Megint? Ez átok, vagy áldás?~
- Hát, akkor azt hiszem a szerződés sosem fogja megírni magát.
*Elmosolyodik, majd éppen egy újabb szellemes megjegyzést akarna tenni mikor betoppan a tegnap pap is.*
~És a nyugalom, meg a béke?~
*Kiskorában azért lázadt, mert tudta, hogy főnemesek gyermekeként erre a sorsra fog jutni. Megtett mindent azért, hogy az ilyen helyzetet elkerülje, de tessék, nem sikerült.*
~Törődj bele. De legalább azzá válsz, akit apád akart belőled. Még akkor is, ha ezért rengeteg felesleges kört kellett lefutnotok. Sors?~
- Ugyan.
*Legyint a pap felé.*
- Amint látja, elég sokan rabolják az időmet.
~Napi szinten.~
*Újra fülig érő mosolyt varázsol magára.*
- Köszönöm, hogy átsegítette a testvéremet. Mindig szívesen látom, és persze a családom is.
*Ezzel el is mondott mindent.*
- Van az emeleten egy szoba, amit meg akarok önnek mutatni, de nem akarom húzni a két bájos, ifjú hölgy idejét.
*Használja direkt Luninari szavait.*
- Az én egómat? Ugyan, az egóm jól megvan anélkül is.
*Válaszolja nevetve a kedvesének, hiszen teljesen tisztában van az önbizalma méretével, és számára az tökéletesen meg is felel.
Nem sok idejük marad búcsúzkodni, Nairada fogja az italt, és már megy is. Aleimord visszaül az asztalhoz, összegyűri a papírt, amire kifolyt a tinta, majd éppen kezdené újra az egészet, mikor újabb látogatók érkeznek.*
~Hogy sosem tudtok békén hagyni.~
*Mérgelődik egy kicsit magában, de kívülről ebből semmi sem látszódik. Felveszi a szokásos, megnyerő, üzleti mosolyát, ami mindig be szokott válni.*
- Szép napot, Luninari.
*Köszönti a félvért.*
- Két bájos, ifjú hölgy?
~Megint? Ez átok, vagy áldás?~
- Hát, akkor azt hiszem a szerződés sosem fogja megírni magát.
*Elmosolyodik, majd éppen egy újabb szellemes megjegyzést akarna tenni mikor betoppan a tegnap pap is.*
~És a nyugalom, meg a béke?~
*Kiskorában azért lázadt, mert tudta, hogy főnemesek gyermekeként erre a sorsra fog jutni. Megtett mindent azért, hogy az ilyen helyzetet elkerülje, de tessék, nem sikerült.*
~Törődj bele. De legalább azzá válsz, akit apád akart belőled. Még akkor is, ha ezért rengeteg felesleges kört kellett lefutnotok. Sors?~
- Ugyan.
*Legyint a pap felé.*
- Amint látja, elég sokan rabolják az időmet.
~Napi szinten.~
*Újra fülig érő mosolyt varázsol magára.*
- Köszönöm, hogy átsegítette a testvéremet. Mindig szívesen látom, és persze a családom is.
*Ezzel el is mondott mindent.*
- Van az emeleten egy szoba, amit meg akarok önnek mutatni, de nem akarom húzni a két bájos, ifjú hölgy idejét.
*Használja direkt Luninari szavait.*
468. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-29 04:22:20
Üzenet elküldve: 2018-03-29 04:22:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Előtér – Nairada, Latlie, Relael, Luninari//
* Reggeli magányát egy kedves hang töri meg, s mikor felnéz imádságoskönyvéből, Luninarit pillantja meg. *
- Önnek is, Luninari kisasszony! Eeyer mosolya ragyogjon ránk.
* Válaszolja szelíden, majd kissé meglepődik, mert hirtelen élettel telik meg a ház, sorban érkeznek látogatók. A legtöbbjük természetesen ismeretlen a pap számára, ám Nairada nem, hisz vele már volt szerencséje találkozni, ha nem is éppen szerencsés körülmények között. Mosolyogva hajol hát meg felé, majd visszasüllyed némaságába, csupán figyel a körülötte zajló eseményekre. Az érkezők közti beszélgetés nem igazán foglalkoztatja, ám lehetőség ad arra, hogy végre tisztázza magában kicsoda is Luninari, hisz ez eddig valóban nem volt teljesen tiszta számára. *
~ Tehát nemes, mégis úgy öltözködik, mint egy közrendű, s mentes mindenfajta gőgtől. Nemes, s nem csak rangban, de lélekben is. ~
* Úgy látszik, Luninari nem csak kedves, de gondolatolvasó is, mert míg a többiek beszélgetnek, Vicbenben felmerül a gondolat, hogy ideje lenne beszélnie a ház urával. Így a felkérésnek eleget is tesz, s miután előre engedi a hölgyeket, s Aleimordnak jut rá is ideje, megköszörülve a torkát megszólal. *
- Uram. Nem kívánom rabolni az idejét sokáig. Alenia kisasszony fizikailag fel fog épülni, s bízom benne, hogy szerettei körében lelke is le fog csillapodni, ám Eeyer hite a gyógyítás mellett bizonyos szellemi kötelezettségekkel is jár.
* Kicsit megáll, tekintete nyugodt, kedves. *
- Folytatnom kell tanulmányaimat, ám amennyiben kívánja, Örömmel állok továbbra is az Ön és családja szolgálatára.
* Hajol meg a férfi felé, s rábízza a döntést. Ha az Úrnő is úgy akarja, akkor talán a közeljövőben is itt fog tevékenykedni. *
* Reggeli magányát egy kedves hang töri meg, s mikor felnéz imádságoskönyvéből, Luninarit pillantja meg. *
- Önnek is, Luninari kisasszony! Eeyer mosolya ragyogjon ránk.
* Válaszolja szelíden, majd kissé meglepődik, mert hirtelen élettel telik meg a ház, sorban érkeznek látogatók. A legtöbbjük természetesen ismeretlen a pap számára, ám Nairada nem, hisz vele már volt szerencséje találkozni, ha nem is éppen szerencsés körülmények között. Mosolyogva hajol hát meg felé, majd visszasüllyed némaságába, csupán figyel a körülötte zajló eseményekre. Az érkezők közti beszélgetés nem igazán foglalkoztatja, ám lehetőség ad arra, hogy végre tisztázza magában kicsoda is Luninari, hisz ez eddig valóban nem volt teljesen tiszta számára. *
~ Tehát nemes, mégis úgy öltözködik, mint egy közrendű, s mentes mindenfajta gőgtől. Nemes, s nem csak rangban, de lélekben is. ~
* Úgy látszik, Luninari nem csak kedves, de gondolatolvasó is, mert míg a többiek beszélgetnek, Vicbenben felmerül a gondolat, hogy ideje lenne beszélnie a ház urával. Így a felkérésnek eleget is tesz, s miután előre engedi a hölgyeket, s Aleimordnak jut rá is ideje, megköszörülve a torkát megszólal. *
- Uram. Nem kívánom rabolni az idejét sokáig. Alenia kisasszony fizikailag fel fog épülni, s bízom benne, hogy szerettei körében lelke is le fog csillapodni, ám Eeyer hite a gyógyítás mellett bizonyos szellemi kötelezettségekkel is jár.
* Kicsit megáll, tekintete nyugodt, kedves. *
- Folytatnom kell tanulmányaimat, ám amennyiben kívánja, Örömmel állok továbbra is az Ön és családja szolgálatára.
* Hajol meg a férfi felé, s rábízza a döntést. Ha az Úrnő is úgy akarja, akkor talán a közeljövőben is itt fog tevékenykedni. *
467. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-28 16:58:27
Üzenet elküldve: 2018-03-28 16:58:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Darenahr//
*Késő este mikor már a tücsök ciripelés is behallatszik a házba, a két férfi még mindig borozgatnak az asztalnál. A tündér még azon gondolkodik, mitől lehetett az a bor olyan híres amit Darenahr vissza rakott.* ~Cray'ra bor, és? Azok meg kik? Egy nemes ha egy másik ismert család italait issza attól érzi jobban magát?~
*Szemei le-le ragadnak, letesztelné mennyit bír inni a kereskedő, de számítása nem jön be mikor az ember elindul vissza a szobájába. Vokka is jó éjt kíván neki, majd felhajtja az üveg maradékát és ő is elballag aludni. Szobájában sötétség honol, kénytelen résnyire nyitva hagyni az ajtót amíg megtalálja az idegen szobában az ágyat. Levetkőzik, majd magára húzza a takarót. Azzal már nem vacakol, hogy az ajtót teljesen behúzza utólag. Pillanatokon belül elalszik. A tartalmas napok nagyon fárasztóak.*
*Késő este mikor már a tücsök ciripelés is behallatszik a házba, a két férfi még mindig borozgatnak az asztalnál. A tündér még azon gondolkodik, mitől lehetett az a bor olyan híres amit Darenahr vissza rakott.* ~Cray'ra bor, és? Azok meg kik? Egy nemes ha egy másik ismert család italait issza attól érzi jobban magát?~
*Szemei le-le ragadnak, letesztelné mennyit bír inni a kereskedő, de számítása nem jön be mikor az ember elindul vissza a szobájába. Vokka is jó éjt kíván neki, majd felhajtja az üveg maradékát és ő is elballag aludni. Szobájában sötétség honol, kénytelen résnyire nyitva hagyni az ajtót amíg megtalálja az idegen szobában az ágyat. Levetkőzik, majd magára húzza a takarót. Azzal már nem vacakol, hogy az ajtót teljesen behúzza utólag. Pillanatokon belül elalszik. A tartalmas napok nagyon fárasztóak.*
466. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-28 11:41:25
Üzenet elküldve: 2018-03-28 11:41:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Előtér – Nairada, Latlie, Relael, Vicben//
- De jó, köszönöm! *szélesedik még inkább a mosolya, és eléggé nehezére esik elrejteni azt a gyermeki lelkesedést, ami úrrá lesz rajta, amikor Nai szavai nyomán rájön, hogy a lány mégiscsak azokat a ruhákat és cipőket hozta át neki, amiket még tegnap ő választott magának. Legszívesebben magához ölelné az egész csomagot, mint egy játéknyulat és persze szaladna is felfelé átöltözni. Még sohasem kapott ennyi mindent egyszerre, és főleg nem ennyire szép dolgokat, azt pedig külön értékeli, hogy Nairada nem egy szolgálójával küldte át, hanem személyesen hozta el neki mindezeket a kincseket. Legszívesebben őt is megölelné, de hát ennyire nem bátor, főleg nem mások előtt.
Persze Nai nyilván Aleimordhoz jött elsősorban és nem hozzá, mindez a szemében még sem von le a világon a gesztus értékéből semmit, és hiába tudja, hogy felesleges sokadszorra is megköszönni, még sem bírja megállni, hogy ne tegye meg újra, bár ezúttal már tényleg utoljára.*
- Köszönöm még egyszer, a ruhákat is, és azt is, hogy áthoztad nekem! *mondja, miközben átveszi a csomagot a lánytól. Azért is külön hálás, hogy szólt neki, hogy az emberlány nem vele van, mert magától elég valószínű, hogy nem jött volna erre rá.*
- Ó, értem! *fejezi is ki ezekkel a szavakkal, hogy tényleg megértette, majd tekintete azonnal az újonnan érkezőre siklik és kicsit el is időzik azon a szép ruhán, amit visel, miközben végighallgatja, hogy mi járatban van.
A két lány, mintha csak szándékosan csinálná, pedig hát nyilván nem, de olyan éles ellentétet alkotnak egymással, mintha egyenesen azért jöttek volna, hogy demonstrálják számára az itteni társadalom különböző rétegei közötti éles különbségeket és ellentmondásokat.
Egyikükön igazán különleges ruha, finom anyagból, míg a Naival egy időben érkezett lány ruhája kissé viseltes, kabátja pedig láthatóan egyszerű és olcsó. Nem feltétlen arra való, hogy csinos és szép legyen benne, pusztán annyi a rendeltetése, hogy óvja a hidegtől.
Az elf egy díszes, pecsétes levelet mutat fel neki, az emberlány pedig egy kissé meggyűrt papírlapot, aminek hatására és a szavai nyomán azonnal felébred benne az iránta érzett rokonszenv, és aggodalom is.
~ Szegény, biztosan nagyon ideges lehet most. ~
Ami őt magát illeti, talán körülbelül pont a középutat képviselheti a másik két lány között; fiúknak való kék, fekete és fehér kockás ingében, egyszerű fekete nadrágjában és cipőjében biztosan nem tűnik nemesnek, ugyanakkor talán látszik rajta az is, hogy nem most esett be az utcáról ide.
Mivel pedig a helyzet megköveteli, igyekszik is tisztázni, hogy ki ő és mit is keres itt egyáltalán, ha már nagy valószínűséggel Vicben is szolgálólánynak nézte őt tegnap este. Ugyan nem zavarja, ha így történt volna, de, ha egyszer nem az, akkor miért higgyék róla azt, hogy igen?*
- Luninari vagyok, a Sayqueves család egyik rokona. *mutatkozik be, szándékosan hagyva ki a "távolabbi" szót a rokon elől.*
- Kis türelmüket kérném, ameddig felviszem ezt a csomagot a szobámba! Utána együtt megkeressük a ház urát, mert sajnos fogalmam sincs, hogy éppen hol tartózkodik a házon belül. Elég nagy ez a ház, reméljük nem tévedt el benne, és nem fogunk majd mi sem. *próbálkozik egy valószínűsíthetően eléggé gyenge viccel, hogy az emberlány idegességét és saját zavarát is feloldhassa benne kicsit, közben pedig az elf lányra udvariasan, az emberre pedig kedvesen és bátorítóan igyekszik mosolyogni. Mindezek után elsiet kis kincseivel.
Nem húzza az időt semmivel, mégis mire visszatér Nai már éppen távozik, de láthatóan sietve, így éppen csak visszaköszönni tud neki, azt megkérdezni tőle már nincs ideje, hogy merre találják Aleimordot.*
- Jöjjenek akkor, kérem! Ön is Vicben, ha gondolja, ne ácsorogjon itt egyedül! *fordul mindenkihez, és egy kissé furcsán érzi magát, miközben egy kisebb csapattal a háta mögött megindul keresni.*
//Könyvtár – Aleimord, Latlie, Relael, Vicben//
*Nagyjából ugyanazt az utat járják végig Aleimordot keresve, mint Nairada, éppen csak a másik félvér lánnyal ellentétben Luninarinak díszkísérete is akad ebben a kisebb bolyongásban, aminek köszönhetően zavara is egyre inkább fokozódik, minél tovább nem találják a ház urát. Szerencsére túl sokáig azért nem tart, (ha nagy is a ház, azért szobái száma véges) így meg tud könnyebbülni, amikor kissé bizonytalan kopogás után végre jó helyre sikerül benyitnia.*
- Szép napot Aleimord! *köszönti a férfit.*
- Két bájos, ifjú hölgy szeretne beszélni veled. Egyikük a hirdetésre jelentkezne, a másikat te magad hívattad, egy apró kérésem pedig lenne majd nekem is. *mondja, szándékosan használva a "bájos" és "ifjú" jelzőket. Ha az emberlány tényleg annyira izgul, mint arról a neki mutatott, összegyűrt papiros tanúskodott, akkor talán felbátorítja kicsit a kedvesnek szánt bók, a másik lány pedig nyilván nem vesz hasonlót rossz néven tőle.
Aztán félre is áll, hogy utat engedjen nekik, és Vicbennek, ha esetleg követte volna őket. Adják csak elő saját maguk, hogy miért jöttek, talán így is többet beszélt helyettük, mint illendő lett volna, bár nagyon reméli, hogy nem.*
- De jó, köszönöm! *szélesedik még inkább a mosolya, és eléggé nehezére esik elrejteni azt a gyermeki lelkesedést, ami úrrá lesz rajta, amikor Nai szavai nyomán rájön, hogy a lány mégiscsak azokat a ruhákat és cipőket hozta át neki, amiket még tegnap ő választott magának. Legszívesebben magához ölelné az egész csomagot, mint egy játéknyulat és persze szaladna is felfelé átöltözni. Még sohasem kapott ennyi mindent egyszerre, és főleg nem ennyire szép dolgokat, azt pedig külön értékeli, hogy Nairada nem egy szolgálójával küldte át, hanem személyesen hozta el neki mindezeket a kincseket. Legszívesebben őt is megölelné, de hát ennyire nem bátor, főleg nem mások előtt.
Persze Nai nyilván Aleimordhoz jött elsősorban és nem hozzá, mindez a szemében még sem von le a világon a gesztus értékéből semmit, és hiába tudja, hogy felesleges sokadszorra is megköszönni, még sem bírja megállni, hogy ne tegye meg újra, bár ezúttal már tényleg utoljára.*
- Köszönöm még egyszer, a ruhákat is, és azt is, hogy áthoztad nekem! *mondja, miközben átveszi a csomagot a lánytól. Azért is külön hálás, hogy szólt neki, hogy az emberlány nem vele van, mert magától elég valószínű, hogy nem jött volna erre rá.*
- Ó, értem! *fejezi is ki ezekkel a szavakkal, hogy tényleg megértette, majd tekintete azonnal az újonnan érkezőre siklik és kicsit el is időzik azon a szép ruhán, amit visel, miközben végighallgatja, hogy mi járatban van.
A két lány, mintha csak szándékosan csinálná, pedig hát nyilván nem, de olyan éles ellentétet alkotnak egymással, mintha egyenesen azért jöttek volna, hogy demonstrálják számára az itteni társadalom különböző rétegei közötti éles különbségeket és ellentmondásokat.
Egyikükön igazán különleges ruha, finom anyagból, míg a Naival egy időben érkezett lány ruhája kissé viseltes, kabátja pedig láthatóan egyszerű és olcsó. Nem feltétlen arra való, hogy csinos és szép legyen benne, pusztán annyi a rendeltetése, hogy óvja a hidegtől.
Az elf egy díszes, pecsétes levelet mutat fel neki, az emberlány pedig egy kissé meggyűrt papírlapot, aminek hatására és a szavai nyomán azonnal felébred benne az iránta érzett rokonszenv, és aggodalom is.
~ Szegény, biztosan nagyon ideges lehet most. ~
Ami őt magát illeti, talán körülbelül pont a középutat képviselheti a másik két lány között; fiúknak való kék, fekete és fehér kockás ingében, egyszerű fekete nadrágjában és cipőjében biztosan nem tűnik nemesnek, ugyanakkor talán látszik rajta az is, hogy nem most esett be az utcáról ide.
Mivel pedig a helyzet megköveteli, igyekszik is tisztázni, hogy ki ő és mit is keres itt egyáltalán, ha már nagy valószínűséggel Vicben is szolgálólánynak nézte őt tegnap este. Ugyan nem zavarja, ha így történt volna, de, ha egyszer nem az, akkor miért higgyék róla azt, hogy igen?*
- Luninari vagyok, a Sayqueves család egyik rokona. *mutatkozik be, szándékosan hagyva ki a "távolabbi" szót a rokon elől.*
- Kis türelmüket kérném, ameddig felviszem ezt a csomagot a szobámba! Utána együtt megkeressük a ház urát, mert sajnos fogalmam sincs, hogy éppen hol tartózkodik a házon belül. Elég nagy ez a ház, reméljük nem tévedt el benne, és nem fogunk majd mi sem. *próbálkozik egy valószínűsíthetően eléggé gyenge viccel, hogy az emberlány idegességét és saját zavarát is feloldhassa benne kicsit, közben pedig az elf lányra udvariasan, az emberre pedig kedvesen és bátorítóan igyekszik mosolyogni. Mindezek után elsiet kis kincseivel.
Nem húzza az időt semmivel, mégis mire visszatér Nai már éppen távozik, de láthatóan sietve, így éppen csak visszaköszönni tud neki, azt megkérdezni tőle már nincs ideje, hogy merre találják Aleimordot.*
- Jöjjenek akkor, kérem! Ön is Vicben, ha gondolja, ne ácsorogjon itt egyedül! *fordul mindenkihez, és egy kissé furcsán érzi magát, miközben egy kisebb csapattal a háta mögött megindul keresni.*
//Könyvtár – Aleimord, Latlie, Relael, Vicben//
*Nagyjából ugyanazt az utat járják végig Aleimordot keresve, mint Nairada, éppen csak a másik félvér lánnyal ellentétben Luninarinak díszkísérete is akad ebben a kisebb bolyongásban, aminek köszönhetően zavara is egyre inkább fokozódik, minél tovább nem találják a ház urát. Szerencsére túl sokáig azért nem tart, (ha nagy is a ház, azért szobái száma véges) így meg tud könnyebbülni, amikor kissé bizonytalan kopogás után végre jó helyre sikerül benyitnia.*
- Szép napot Aleimord! *köszönti a férfit.*
- Két bájos, ifjú hölgy szeretne beszélni veled. Egyikük a hirdetésre jelentkezne, a másikat te magad hívattad, egy apró kérésem pedig lenne majd nekem is. *mondja, szándékosan használva a "bájos" és "ifjú" jelzőket. Ha az emberlány tényleg annyira izgul, mint arról a neki mutatott, összegyűrt papiros tanúskodott, akkor talán felbátorítja kicsit a kedvesnek szánt bók, a másik lány pedig nyilván nem vesz hasonlót rossz néven tőle.
Aztán félre is áll, hogy utat engedjen nekik, és Vicbennek, ha esetleg követte volna őket. Adják csak elő saját maguk, hogy miért jöttek, talán így is többet beszélt helyettük, mint illendő lett volna, bár nagyon reméli, hogy nem.*
465. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-27 22:27:05
Üzenet elküldve: 2018-03-27 22:27:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Könyvtár - Aleimord//
- A választ úgyis tudod, nem növelem tovább az egódat.
*Suttogja kacérkodva a fülébe, persze csak viccel. Néha jól esik elengedni az etikettet, és úgy viselkedni, mint egy átlagember. Vagy elf, nézőpont kérdése. És úgy érzi, Aleimorddal lehet egy egy kicsit komolytalan, játékos.
A férfi egy szekrényben kezd kutakodni, addig Nairada az asztalnak dőlve vár kíváncsian.*
- Ez micsoda?
*Elkéri az üveget, majd ha hozzá került, kicsit jobban is megnézi, esetleg ha van rajta címke, azt is elolvassa.*
- Ez sötétkék ital? Tökéletes lesz, köszönöm!
*Úgy ugrik a nyakába, mintha csak egy kisgyerek kapott volna csokoládét, még egy puszit is nyom az arcára.*
- Most már viszont tényleg mennem kell. Majd írok!
*Még egy utolsó búcsúcsók, aztán már el is tűnik az ajtó mögött.
Ha Luniék még az előtérben vannak, nekik is odaköszön, de már nem áll meg beszélgetni, így is tovább maradt, mint ahogy azt apjának mondta.*
- A választ úgyis tudod, nem növelem tovább az egódat.
*Suttogja kacérkodva a fülébe, persze csak viccel. Néha jól esik elengedni az etikettet, és úgy viselkedni, mint egy átlagember. Vagy elf, nézőpont kérdése. És úgy érzi, Aleimorddal lehet egy egy kicsit komolytalan, játékos.
A férfi egy szekrényben kezd kutakodni, addig Nairada az asztalnak dőlve vár kíváncsian.*
- Ez micsoda?
*Elkéri az üveget, majd ha hozzá került, kicsit jobban is megnézi, esetleg ha van rajta címke, azt is elolvassa.*
- Ez sötétkék ital? Tökéletes lesz, köszönöm!
*Úgy ugrik a nyakába, mintha csak egy kisgyerek kapott volna csokoládét, még egy puszit is nyom az arcára.*
- Most már viszont tényleg mennem kell. Majd írok!
*Még egy utolsó búcsúcsók, aztán már el is tűnik az ajtó mögött.
Ha Luniék még az előtérben vannak, nekik is odaköszön, de már nem áll meg beszélgetni, így is tovább maradt, mint ahogy azt apjának mondta.*
464. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-27 21:06:31
Üzenet elküldve: 2018-03-27 21:06:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Aleimord, Relael, Latlie, Luninari, Vicben //
* Először egy nemes kisasszony érkezik az ajtóba, Latlie már látja messziről, a ruhák mindent elárulnak. Előre akar köszönni, ahogy illik, azonban annyira elmerül a nő ruhájának és arcának tanulmányozásában, hogy ezt lekési így csak egy fejbiccentéssel tud viszont jó reggelt kívánni a hölgynek. Mikor rájön, hogy valószínűleg túlságosan sokáig nézte Nairadát zavarta elkapja tekintetét és inkább a cipője orrát bámulja addig, míg meg nem hallja az ajtó nyitását. Mögüle egy alacsony, fiatal lány néz ki, s tessékeli be őket.
Nem akarja félbeszakítani egyikük beszédét se, így nincs esélye elmondani, hogy miért jött, a két nő rögvest csevegésbe kezd a doboz tartalmát illetően, közben Latlie azon agyal vajon Luninari milyen pozícióban van itt, tudna-e foglalkozni az ügyével vagy sem. Bár ha már ajtót nyitott bizonyára szolga vagy valami ahhoz hasonló.
Nairada után a szót Relael veszi magához, aki nem rég érkezett. Latlie őt is csendben megvárja, bármi is lesz a beszélgetésből, addig körülnéz az előszobában persze csak szemmel, semmit sem a koszos kis kacsóknak. *
~ Gyönyörű ~ * gondolja magába mosolyogva, s csak akkor tér vissza a többiekhez, mikor Nairada visszaszól, hogy Latlie nem vele van. Ekkor elvörösödő képpel pillant a fél elfre. *
- Ez valóban igaz, egy hirdetés miatt vagyok itt. - * Kezd el magyarázkodni, s ő is megmutatja a lapot amit eddig gyűrögetett markában. *
* Először egy nemes kisasszony érkezik az ajtóba, Latlie már látja messziről, a ruhák mindent elárulnak. Előre akar köszönni, ahogy illik, azonban annyira elmerül a nő ruhájának és arcának tanulmányozásában, hogy ezt lekési így csak egy fejbiccentéssel tud viszont jó reggelt kívánni a hölgynek. Mikor rájön, hogy valószínűleg túlságosan sokáig nézte Nairadát zavarta elkapja tekintetét és inkább a cipője orrát bámulja addig, míg meg nem hallja az ajtó nyitását. Mögüle egy alacsony, fiatal lány néz ki, s tessékeli be őket.
Nem akarja félbeszakítani egyikük beszédét se, így nincs esélye elmondani, hogy miért jött, a két nő rögvest csevegésbe kezd a doboz tartalmát illetően, közben Latlie azon agyal vajon Luninari milyen pozícióban van itt, tudna-e foglalkozni az ügyével vagy sem. Bár ha már ajtót nyitott bizonyára szolga vagy valami ahhoz hasonló.
Nairada után a szót Relael veszi magához, aki nem rég érkezett. Latlie őt is csendben megvárja, bármi is lesz a beszélgetésből, addig körülnéz az előszobában persze csak szemmel, semmit sem a koszos kis kacsóknak. *
~ Gyönyörű ~ * gondolja magába mosolyogva, s csak akkor tér vissza a többiekhez, mikor Nairada visszaszól, hogy Latlie nem vele van. Ekkor elvörösödő képpel pillant a fél elfre. *
- Ez valóban igaz, egy hirdetés miatt vagyok itt. - * Kezd el magyarázkodni, s ő is megmutatja a lapot amit eddig gyűrögetett markában. *
463. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-27 20:52:08
Üzenet elküldve: 2018-03-27 20:52:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Könyvtár - Nai//
*Teljesen belefelejtkezik egy halom papírba. Alaposan átnézi őket, majd kiválasztja azokat a szerződéseket, amik hamarosan lejárnak, de úgy is meg fogják hosszabbítani, hiszen az ügyféllel már évek óta tartják a kapcsolatot. Elkezdi másolni a szerződést, mikor egy hűvös kéz ér hozzá hátulról. Annyira megijed, hogy az egész teste megrándul, a kezével pedig véletlen fellöki a kis üveget, amiben a tinta van. Gyorsan felkapja, majd bosszúsan sóhajt, hogy kezdheti elölről az egészet.*
- Ennyire hiányoztam?
*Kérdezi mosolyogva, majd feláll a székről, és finom csókot lehel a nő ajkaira.*
- Szerencsés vagy.
*Ingatja a fejét.*
- Italt? Na várj csak!
*Emeli fel hirtelen a hangját, majd eltűnik az egyik könyvespolc mögött. Kinyit egy szekrény, beletúr, majd egy üveggel tér vissza. 1 Sötétkék varázsitalt nyújt Nairada Cray'ra felé.
*
- Ez nem lesz jó?
*Teljesen belefelejtkezik egy halom papírba. Alaposan átnézi őket, majd kiválasztja azokat a szerződéseket, amik hamarosan lejárnak, de úgy is meg fogják hosszabbítani, hiszen az ügyféllel már évek óta tartják a kapcsolatot. Elkezdi másolni a szerződést, mikor egy hűvös kéz ér hozzá hátulról. Annyira megijed, hogy az egész teste megrándul, a kezével pedig véletlen fellöki a kis üveget, amiben a tinta van. Gyorsan felkapja, majd bosszúsan sóhajt, hogy kezdheti elölről az egészet.*
- Ennyire hiányoztam?
*Kérdezi mosolyogva, majd feláll a székről, és finom csókot lehel a nő ajkaira.*
- Szerencsés vagy.
*Ingatja a fejét.*
- Italt? Na várj csak!
*Emeli fel hirtelen a hangját, majd eltűnik az egyik könyvespolc mögött. Kinyit egy szekrény, beletúr, majd egy üveggel tér vissza. 1 Sötétkék varázsitalt nyújt Nairada Cray'ra felé.
*- Ez nem lesz jó?
462. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-27 20:36:25
Üzenet elküldve: 2018-03-27 20:36:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Luni, Latile, Riel, Aleimord//
*Luni hamarosan ajtót is nyit nekik, nem kel sokat várniuk kint.*
- Oh, Luni! Neked is szép napot!
*Köszönti a lányt széles mosollyal. Persze egyből feltűnik neki a kezében lévő csomag, amin Nai kicsit fel is nevet. Még mindig aranyosnak gondolja a lány lelkesedését néhány ruha miatt, neki ez teljesen természetes, és nincs hozzászokva, hogy van, akinek nem.*
- De, valóban a ruháid. Tegnap ott maradt. *Átnyújtja a csomagot, majd egyből folytatja is.* Nem szükséges, megkeresem majd magam.
*El is indul felfelé, de még utólag visszaszól az a nappali ajtajából a lánynak.*
- Ja és Luni! A hölgy nem velem van.
*Közben még látja, hogy valaki érkezik, egy nagyon is csinosan öltözött elf, de nem igazán érdekli.
A konyha felé veszi először az irányt, hogy arrafelé keresse kedvesét. Megnézi a nappaliban és az étkezőben is, de még csak egy nyamvadt szolgálóba se botlik, aki tudna neki segíteni.
A nappaliból nyílik még egy ajtó. Bár nem tudja mi lehet ott, hisz még sosem járt ott, azért csak benyit, hátha. És szerencséje is volt. Mikor meglátja Aleimordot, ajkai mosolyra húzódnak, de egyelőre nem is mond semmit. Ha csak nem nézett eddigre hátra, a puha szőnyegen viszonylag hangtalanul odasétál hozzá, majd hátulról átöleli és a nyakába csókol.*
- Meglepi! *Hisz elvileg Aleimordnak már azt mondta, ekkor már úton lesz.* Csak bejöttem Luninak odaadni a ruhákat, és akkor már akartam neked is köszönni még egyszer.
*Erős kényszert érez arra, hogy kedvese ölébe libbenjen és ismét elvesszenek egymásban. Csak hogyha ez így történne, valószínűleg napnyugtáig ki sem lépne azon az ajtón.*
- Most tényleg csak egy pár percig maradok. Kint vár rám a kocsi, és még a piacra is el kell ugranom. Képzeld, a mágustorony felé megyünk, úgyhogy ha már úgyis arra járunk, fél óra ide vagy oda, nem számít. Úgyhogy vennem kellene majd valami italt.
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.27 20:47:26
*Luni hamarosan ajtót is nyit nekik, nem kel sokat várniuk kint.*
- Oh, Luni! Neked is szép napot!
*Köszönti a lányt széles mosollyal. Persze egyből feltűnik neki a kezében lévő csomag, amin Nai kicsit fel is nevet. Még mindig aranyosnak gondolja a lány lelkesedését néhány ruha miatt, neki ez teljesen természetes, és nincs hozzászokva, hogy van, akinek nem.*
- De, valóban a ruháid. Tegnap ott maradt. *Átnyújtja a csomagot, majd egyből folytatja is.* Nem szükséges, megkeresem majd magam.
*El is indul felfelé, de még utólag visszaszól az a nappali ajtajából a lánynak.*
- Ja és Luni! A hölgy nem velem van.
*Közben még látja, hogy valaki érkezik, egy nagyon is csinosan öltözött elf, de nem igazán érdekli.
A konyha felé veszi először az irányt, hogy arrafelé keresse kedvesét. Megnézi a nappaliban és az étkezőben is, de még csak egy nyamvadt szolgálóba se botlik, aki tudna neki segíteni.
A nappaliból nyílik még egy ajtó. Bár nem tudja mi lehet ott, hisz még sosem járt ott, azért csak benyit, hátha. És szerencséje is volt. Mikor meglátja Aleimordot, ajkai mosolyra húzódnak, de egyelőre nem is mond semmit. Ha csak nem nézett eddigre hátra, a puha szőnyegen viszonylag hangtalanul odasétál hozzá, majd hátulról átöleli és a nyakába csókol.*
- Meglepi! *Hisz elvileg Aleimordnak már azt mondta, ekkor már úton lesz.* Csak bejöttem Luninak odaadni a ruhákat, és akkor már akartam neked is köszönni még egyszer.
*Erős kényszert érez arra, hogy kedvese ölébe libbenjen és ismét elvesszenek egymásban. Csak hogyha ez így történne, valószínűleg napnyugtáig ki sem lépne azon az ajtón.*
- Most tényleg csak egy pár percig maradok. Kint vár rám a kocsi, és még a piacra is el kell ugranom. Képzeld, a mágustorony felé megyünk, úgyhogy ha már úgyis arra járunk, fél óra ide vagy oda, nem számít. Úgyhogy vennem kellene majd valami italt.
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.27 20:47:26
461. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-27 19:59:58
Üzenet elküldve: 2018-03-27 19:59:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
*A lusta reggel gyors fordulatot vesz, miután Aleimord egy frissítő fürdőt vesz az emeleten. Találkozik Natyval, utána pedig Nairadával is, akivel sikerül kellemes perceket eltellenie együtt. Kikíséri a nőt az ajtón, majd beül a Dolgozószobába, hogy nekiálljon a munkának, de csak nem bírja rávenni magát. Az elmúlt napok történései járnak a fejében.
Alenia sikeresen előkerült, hatalmas kő esett le a férfi szívéről azzal, hogy a húga nem halt meg. Viszont még mindig egy olyan nő a felesége, akit alig ismer, ezen gyorsan változtatni kell valahogyan. Az egyik szolgálója is elfelejtette végezni a dolgát, pedig őszintén bízott a nőben.
Elővesz egy apró papírt, majd ráírja, hogy nem kívánja többé a Rezidencián látni Ydrisst. Aláírták a szerződést, a nőnek csak végezni kellett volna a benne leírtakat, foglalkozni a kertel és azzal a két lóval az istállóban, de úgy tűnik, ez nem ment neki. Ha dolgozni nem akar, akkor a házból is költözzön ki, Aleimord nem akar ingyenélőket tartani, főleg nem ilyen nehéz időkben.
Kilép az Előtérbe, majd szól az őröknek, hogy ha meglátják az elfet a cuccaival és a háziállataival együtt tessékelj kifelé.
Egyre jobban érlelődnek a férfiban a gondolatok, és kezd biztos lenni abban, amire eddig is gyanút fogott. Valaki ezzel a házassággal bizony ki akarta semmizni. Mi más céljuk lett volna azzal, hogy elvegyen egy szegény nőt? Mindez pedig azok után történt, hogy Heilgron, az unokatestvére megjelent, és kijelentette, hogy ez a ház ő öröksége lenne. Ki állhat a háttérben, ha nem ő?
Közli az őrökkel, hogy Ydrissen kívül Heilgron Sayquevest sem szeretné meglátni itt, még csak az hiányzik, hogy utóbbiból az eddigieknél is nagyobb gondok adódjanak.
A kis irományt elhelyezi a volt kertész szobájában, nehogy véletlenül félreértések adódjanak, majd visszaindul a Dolgozószobába, hogy végre beáshassa magát a munkába.*
Alenia sikeresen előkerült, hatalmas kő esett le a férfi szívéről azzal, hogy a húga nem halt meg. Viszont még mindig egy olyan nő a felesége, akit alig ismer, ezen gyorsan változtatni kell valahogyan. Az egyik szolgálója is elfelejtette végezni a dolgát, pedig őszintén bízott a nőben.
Elővesz egy apró papírt, majd ráírja, hogy nem kívánja többé a Rezidencián látni Ydrisst. Aláírták a szerződést, a nőnek csak végezni kellett volna a benne leírtakat, foglalkozni a kertel és azzal a két lóval az istállóban, de úgy tűnik, ez nem ment neki. Ha dolgozni nem akar, akkor a házból is költözzön ki, Aleimord nem akar ingyenélőket tartani, főleg nem ilyen nehéz időkben.
Kilép az Előtérbe, majd szól az őröknek, hogy ha meglátják az elfet a cuccaival és a háziállataival együtt tessékelj kifelé.
Egyre jobban érlelődnek a férfiban a gondolatok, és kezd biztos lenni abban, amire eddig is gyanút fogott. Valaki ezzel a házassággal bizony ki akarta semmizni. Mi más céljuk lett volna azzal, hogy elvegyen egy szegény nőt? Mindez pedig azok után történt, hogy Heilgron, az unokatestvére megjelent, és kijelentette, hogy ez a ház ő öröksége lenne. Ki állhat a háttérben, ha nem ő?
Közli az őrökkel, hogy Ydrissen kívül Heilgron Sayquevest sem szeretné meglátni itt, még csak az hiányzik, hogy utóbbiból az eddigieknél is nagyobb gondok adódjanak.
A kis irományt elhelyezi a volt kertész szobájában, nehogy véletlenül félreértések adódjanak, majd visszaindul a Dolgozószobába, hogy végre beáshassa magát a munkába.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1432-1451