Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 31 (601. - 620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1432-1451
620. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-02-19 19:04:41
Üzenet elküldve: 2020-02-19 19:04:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Dynomit, Yilanda//
*Elismerően bólint, miközben Lyllinor sorolja, hogy mit és miért is vett, valóban előrelátó gondolkodásra vall az egész. Aztán csak megy a lány után, aki út közben beszélgetésbe elegyedik az idegen alakkal. ~Szóval kirabolták. Hát, aki annyi tatyóval utazik és ilyen egyedül, azt mindig kiszúrják.~ Majd hozzá is intéz kérdést.*
-Ha valóban valami mágikus eredetű ez a jelenség, talán a háznál tiszta az idő, csiripelnek a madarak és mindenki szépen kertészkedik. *Mondjuk, a szél gondolatától nem mindjárt a kis tündér jutna eszébe, mind inkább az óvatlanul kiteregetett, majd széllel szárnyra kelő mosott ruha. ~Ugye nem hagytam nyitva az ablakot? ~ Ilyenkor mindig előkaparja magát valami aggodalom a mélyből, de csakhamar el is ül benne. Út közben a kislány megjegyzést tesz a körülöttük romosan álló házak egykori pompájára, amit ő maga se láthatott már, de el tudná képzelni. Sajnos mivel Lyllinor kérdésére nem tudja a választ, talán még a könyvtár közelében sem járt még, az pedig bizonyos, nem tudná megmondani merre lehet, csak vállat von. Aztán a gnóm végül megtorpan egy igen kifordult látványt nyújtó épületnél. Hatalmas az biztos, első pillantásra meg se tudja az ember minden részét figyelni, ahhoz kell még néhány hosszúra nyújtott másodperc.*
-Olálá! Ha eltakarítjuk a romokat… talán van akkora, mint a városon kívüli ház.*Majd újonnan, a földről felkapart ismerősök, aki eddig is maga volt a lovagias öntudat, felajánlkozik elsőnek, ő meg aztán nem fogja a kedvét szegni vagy a lelkesedését. Így csak biccent. Közben elindulnak és Lyllinor meg is ragad egy, még talán viszonylag épen, csak árván maradt festményt, hogy az oltalma alá vegye. Ezzel nincs is baj, megvárja, nem lenne tanácsos elszakadniuk egymástól.*
-Esetleg gyertyám van a táskában, ha nagyon sötét lenne. *Kotorászik egy kicsit, majd felmutat egy gyertyát. Majd a gnóm elkezd valami stati izéről beszélni, amit ő nem igazán ért, de biztos úgy van.*
-Egészségedre! Nyilván a szegények nem kezdték el kidöntögetni kézzel a házfalat… Csak azt vitték, ami mozdítható volt. *Fejti ki a saját elgondolását.*
//Lyllinor, Dynomit, Yilanda//
*Elismerően bólint, miközben Lyllinor sorolja, hogy mit és miért is vett, valóban előrelátó gondolkodásra vall az egész. Aztán csak megy a lány után, aki út közben beszélgetésbe elegyedik az idegen alakkal. ~Szóval kirabolták. Hát, aki annyi tatyóval utazik és ilyen egyedül, azt mindig kiszúrják.~ Majd hozzá is intéz kérdést.*
-Ha valóban valami mágikus eredetű ez a jelenség, talán a háznál tiszta az idő, csiripelnek a madarak és mindenki szépen kertészkedik. *Mondjuk, a szél gondolatától nem mindjárt a kis tündér jutna eszébe, mind inkább az óvatlanul kiteregetett, majd széllel szárnyra kelő mosott ruha. ~Ugye nem hagytam nyitva az ablakot? ~ Ilyenkor mindig előkaparja magát valami aggodalom a mélyből, de csakhamar el is ül benne. Út közben a kislány megjegyzést tesz a körülöttük romosan álló házak egykori pompájára, amit ő maga se láthatott már, de el tudná képzelni. Sajnos mivel Lyllinor kérdésére nem tudja a választ, talán még a könyvtár közelében sem járt még, az pedig bizonyos, nem tudná megmondani merre lehet, csak vállat von. Aztán a gnóm végül megtorpan egy igen kifordult látványt nyújtó épületnél. Hatalmas az biztos, első pillantásra meg se tudja az ember minden részét figyelni, ahhoz kell még néhány hosszúra nyújtott másodperc.*
-Olálá! Ha eltakarítjuk a romokat… talán van akkora, mint a városon kívüli ház.*Majd újonnan, a földről felkapart ismerősök, aki eddig is maga volt a lovagias öntudat, felajánlkozik elsőnek, ő meg aztán nem fogja a kedvét szegni vagy a lelkesedését. Így csak biccent. Közben elindulnak és Lyllinor meg is ragad egy, még talán viszonylag épen, csak árván maradt festményt, hogy az oltalma alá vegye. Ezzel nincs is baj, megvárja, nem lenne tanácsos elszakadniuk egymástól.*
-Esetleg gyertyám van a táskában, ha nagyon sötét lenne. *Kotorászik egy kicsit, majd felmutat egy gyertyát. Majd a gnóm elkezd valami stati izéről beszélni, amit ő nem igazán ért, de biztos úgy van.*
-Egészségedre! Nyilván a szegények nem kezdték el kidöntögetni kézzel a házfalat… Csak azt vitték, ami mozdítható volt. *Fejti ki a saját elgondolását.*
619. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-02-19 10:24:14
Üzenet elküldve: 2020-02-19 10:24:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Dynomit, Yilanda//
*Lyllinor szerénykedik a bevásárlással, de a gnóm tudja, hogy a gyógynövények némelyike elég borsos árú. Hálásan bólint a lányka a gondoskodásáért.*
- Köszönöm a kedvességed! *Ez a legkevesebb, amit mondhat, hiszen vad idegenként talált segítségre. Az üvegcsékre kérdezve vesz egy nagy levegőt.*
- Az az igazság, hogy csak töredék üvegcsém maradt mire Artheniorba értem. Messziről érkeztem és az úton idefelé kiraboltak. Aranyat mindet az üvegcsék nagy részét szintén elvitték. *Bár ez nem tartozik teljesen ide, de valamiképp szeretne magyarázatot adni, hogy miért nem tudott ő maga bevásárolni a piacon. A foglalkozását tekintő kérdésre megrázza a fejét.*
- Alkimista vagyok, vagyis ezt a tudományt tanulni jöttem a városba. *Jól tudja, hogy kereskedő nélkül drágán tudja beszerezni a fiolákat, de talán ebben a Kalmárral kötött kölcsönös szerződésük segíthet majd. Egyelőre csendben folytatja az utat, de Lyllinor észrevételeit figyelmesen meghallgatja. A hármas végül elérkezik a város romos, lepusztított részéhez. Néhány jel arra utal, hogy itt valamikor díszes épületek és díszes környék lehetett, de ma már ennek csak lepusztult romjait találják. Egy zord látványt nyújtó épületnél állnak meg, ami egykoron egy nemesebb, tehetősebb család otthona lehetett. Az egykor rendezett kertet most gyom és burjánzó növényzet uralja. Látszik, hogy jó ideje nem járhatott itt senki. A bejárathoz vezető lépcsőt az egykor masszív tölgyfaajtó romjai borítják. Benézve a hiányos ajtó sötétséget látni. Nem túl sok vagy szinte egyáltalán nem jut be természetes fény. Férfi lévén úgy gondolja neki kell előre mennie.*
- Ha nem bánjátok megyek én előre? Tudunk valamivel fényt varázsolni? *Ha nem tudnának, akkor is előre megy a sötét épületbe. A félhomályban látni véli a belső romos állapotokat. Mintha ruhák hevernének össze vissza, meg egykori bútorok, berendezési tárgyak.*
- Statikailag mennyire lehet épségben az épület? A belső romokat még csak-csak el lehet takarítani, de nem volna jó, ha a tetőszerkezet megadná magát. *Nem építész ezért ezeket nem tudja felmérni, de tudós emberként felveti az aggályait.*
//Lyllinor, Dynomit, Yilanda//
*Lyllinor szerénykedik a bevásárlással, de a gnóm tudja, hogy a gyógynövények némelyike elég borsos árú. Hálásan bólint a lányka a gondoskodásáért.*
- Köszönöm a kedvességed! *Ez a legkevesebb, amit mondhat, hiszen vad idegenként talált segítségre. Az üvegcsékre kérdezve vesz egy nagy levegőt.*
- Az az igazság, hogy csak töredék üvegcsém maradt mire Artheniorba értem. Messziről érkeztem és az úton idefelé kiraboltak. Aranyat mindet az üvegcsék nagy részét szintén elvitték. *Bár ez nem tartozik teljesen ide, de valamiképp szeretne magyarázatot adni, hogy miért nem tudott ő maga bevásárolni a piacon. A foglalkozását tekintő kérdésre megrázza a fejét.*
- Alkimista vagyok, vagyis ezt a tudományt tanulni jöttem a városba. *Jól tudja, hogy kereskedő nélkül drágán tudja beszerezni a fiolákat, de talán ebben a Kalmárral kötött kölcsönös szerződésük segíthet majd. Egyelőre csendben folytatja az utat, de Lyllinor észrevételeit figyelmesen meghallgatja. A hármas végül elérkezik a város romos, lepusztított részéhez. Néhány jel arra utal, hogy itt valamikor díszes épületek és díszes környék lehetett, de ma már ennek csak lepusztult romjait találják. Egy zord látványt nyújtó épületnél állnak meg, ami egykoron egy nemesebb, tehetősebb család otthona lehetett. Az egykor rendezett kertet most gyom és burjánzó növényzet uralja. Látszik, hogy jó ideje nem járhatott itt senki. A bejárathoz vezető lépcsőt az egykor masszív tölgyfaajtó romjai borítják. Benézve a hiányos ajtó sötétséget látni. Nem túl sok vagy szinte egyáltalán nem jut be természetes fény. Férfi lévén úgy gondolja neki kell előre mennie.*
- Ha nem bánjátok megyek én előre? Tudunk valamivel fényt varázsolni? *Ha nem tudnának, akkor is előre megy a sötét épületbe. A félhomályban látni véli a belső romos állapotokat. Mintha ruhák hevernének össze vissza, meg egykori bútorok, berendezési tárgyak.*
- Statikailag mennyire lehet épségben az épület? A belső romokat még csak-csak el lehet takarítani, de nem volna jó, ha a tetőszerkezet megadná magát. *Nem építész ezért ezeket nem tudja felmérni, de tudós emberként felveti az aggályait.*
618. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-02-18 21:46:28
Üzenet elküldve: 2020-02-18 21:46:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//A gazdátlan szarvas//
//YIlanda, Diynomit, Lyllinor//
*Diynomit aggodalmas kérdésére szeretettel elmosolyodik.*
- Csak egy része, és igazán semmiség az egész. A biztonság kedvéért vettem gyógynövényt és tiszta vásznat, ezeket biztosan nem találunk a barátunk házában. De szereztem egy könyvecskét is, hogy feljegyezhessem, miket kell beszerezni, elintézni. Bár jó a memóriám, attól tartok, ennyi mindent nekem is nehéz lenne észben tartani.
*Kuncog röviden.*
- Úgyhogy igazán nem nagy dolog.
*Ismétli meg a kérdésre vonatkozó választ kapucnijába kapaszkodva. YIlanda nógatására bólogat, mielőtt elindulnak.*
- Úgy is van!
*Nekiveselkednek hát az útnak, mely várakozásai szerint megrendítő látvánnyal zárul majd. Nem szeretné azonban, ha némán ballagnának, épp eléggé komor a környék így is, ezért beszélgetésbe fog.*
- A többi üvegcsének ugye nem esett baja?
*Kérdi Diynomittől.*
- Kereskedő vagy? Gyakran járunk a városi piacra, de én még nem ismerem ki magam túlzottan. Mármint nem ismerek még sokakat az árusok közül. Valójában Arthenioron kívül lakunk.
*Fordul YIlanda felé mosolyogva.*
- Remélem, odahaza nem gyűlik meg ennyire a bajuk a széllel. Mit gondolsz? Szegény Viel kapaszkodhat Árnyékba, ha ki akar menni a kertbe.
*Az út egyre komorabb vidékre vezeti őket, mégsem félelem lopakodik a szívébe, inkább bánat környékezi. Ezek az épületek valakik otthonai voltak. Vajon hol lehetnek most, hogyan tették magukat túl a történteken?*
- Úgy hallottam, ez a környék nagyon szép volt. Bárcsak láthattam volna!
*Mosolyog szerényen.*
- Vajon őrzik még rajzok és festmények ezt a városrészt? Esetleg a könyvtárban egy illusztráció...
*Gondolkodik hangosan, figyelmét a valóságról a lehetőségek felé fordítva. Hamarosan aztán megközelítik a keresett épületet. Vagyis valószínűleg ez lehet az, amely előtt megtorpan. Feldúlt, elhagyatott, összetört, kirabolt. Szívbemarkoló látvány, ám többé-kevésbé felkészítette magát rá, így nem bénítja meg, és nem töri le elszántságát. Sőt, tettvágya csak még nagyobb lángra kap, hogy új pompájába öltöztethesse.
~Milyen jó, hogy Aleimord nem látja.~
A nemes azt mondta neki, mikor erről beszéltek, hogy soha nem is szándékozik majd eljönni ide. Lyll másképp reméli. Ha majd szépen rendbe hozzák és megtöltik élettel, reméli, hogy meglátogatja őket egyszer. Majd ha már látszani fog, hogy az adománya milyen hasznos szerepet tölt be a város életében. Lyll lelki szemei előtt már nem a múlt dereng, s nem is a jelen törmeléke. Ő már azt látja, amivé ezt a helyet tenni fogják, a hívogató meleg fényt az ablakban, a rózsalugast, az árnyas gyepet és apró virágokat, s a talp alatt ropogó, szálkás fadarabok helyett simára csiszolt folyami kavicsot. Ez derűt csal az arcára.*
- Ez az épület hatalmas! Sok helyünk lesz!
*Indul meg a bejárat felé rendíthetetlenül, sőt, izgatottan, majd megtorpan, mikor a festményt megpillantja, és irányt vált felé. Ha ez az ő háza lenne és az ő családjának festménye, jólesne számára, ha valaki biztonságba tenné. Azon kívül kíváncsi, ismerős vonásokat lát-e rajta, akár Aleimordot, akár egy rokonát ábrázolja a kép. Ha tehát viszonylag sértetlen, megnézi és magával viszi a bejárat felé.*
- Gyertek! Nézzünk körül odabent!
*Biztatja társait, akár előtte, akár mögötte haladnak.*
//YIlanda, Diynomit, Lyllinor//
*Diynomit aggodalmas kérdésére szeretettel elmosolyodik.*
- Csak egy része, és igazán semmiség az egész. A biztonság kedvéért vettem gyógynövényt és tiszta vásznat, ezeket biztosan nem találunk a barátunk házában. De szereztem egy könyvecskét is, hogy feljegyezhessem, miket kell beszerezni, elintézni. Bár jó a memóriám, attól tartok, ennyi mindent nekem is nehéz lenne észben tartani.
*Kuncog röviden.*
- Úgyhogy igazán nem nagy dolog.
*Ismétli meg a kérdésre vonatkozó választ kapucnijába kapaszkodva. YIlanda nógatására bólogat, mielőtt elindulnak.*
- Úgy is van!
*Nekiveselkednek hát az útnak, mely várakozásai szerint megrendítő látvánnyal zárul majd. Nem szeretné azonban, ha némán ballagnának, épp eléggé komor a környék így is, ezért beszélgetésbe fog.*
- A többi üvegcsének ugye nem esett baja?
*Kérdi Diynomittől.*
- Kereskedő vagy? Gyakran járunk a városi piacra, de én még nem ismerem ki magam túlzottan. Mármint nem ismerek még sokakat az árusok közül. Valójában Arthenioron kívül lakunk.
*Fordul YIlanda felé mosolyogva.*
- Remélem, odahaza nem gyűlik meg ennyire a bajuk a széllel. Mit gondolsz? Szegény Viel kapaszkodhat Árnyékba, ha ki akar menni a kertbe.
*Az út egyre komorabb vidékre vezeti őket, mégsem félelem lopakodik a szívébe, inkább bánat környékezi. Ezek az épületek valakik otthonai voltak. Vajon hol lehetnek most, hogyan tették magukat túl a történteken?*
- Úgy hallottam, ez a környék nagyon szép volt. Bárcsak láthattam volna!
*Mosolyog szerényen.*
- Vajon őrzik még rajzok és festmények ezt a városrészt? Esetleg a könyvtárban egy illusztráció...
*Gondolkodik hangosan, figyelmét a valóságról a lehetőségek felé fordítva. Hamarosan aztán megközelítik a keresett épületet. Vagyis valószínűleg ez lehet az, amely előtt megtorpan. Feldúlt, elhagyatott, összetört, kirabolt. Szívbemarkoló látvány, ám többé-kevésbé felkészítette magát rá, így nem bénítja meg, és nem töri le elszántságát. Sőt, tettvágya csak még nagyobb lángra kap, hogy új pompájába öltöztethesse.
~Milyen jó, hogy Aleimord nem látja.~
A nemes azt mondta neki, mikor erről beszéltek, hogy soha nem is szándékozik majd eljönni ide. Lyll másképp reméli. Ha majd szépen rendbe hozzák és megtöltik élettel, reméli, hogy meglátogatja őket egyszer. Majd ha már látszani fog, hogy az adománya milyen hasznos szerepet tölt be a város életében. Lyll lelki szemei előtt már nem a múlt dereng, s nem is a jelen törmeléke. Ő már azt látja, amivé ezt a helyet tenni fogják, a hívogató meleg fényt az ablakban, a rózsalugast, az árnyas gyepet és apró virágokat, s a talp alatt ropogó, szálkás fadarabok helyett simára csiszolt folyami kavicsot. Ez derűt csal az arcára.*
- Ez az épület hatalmas! Sok helyünk lesz!
*Indul meg a bejárat felé rendíthetetlenül, sőt, izgatottan, majd megtorpan, mikor a festményt megpillantja, és irányt vált felé. Ha ez az ő háza lenne és az ő családjának festménye, jólesne számára, ha valaki biztonságba tenné. Azon kívül kíváncsi, ismerős vonásokat lát-e rajta, akár Aleimordot, akár egy rokonát ábrázolja a kép. Ha tehát viszonylag sértetlen, megnézi és magával viszi a bejárat felé.*
- Gyertek! Nézzünk körül odabent!
*Biztatja társait, akár előtte, akár mögötte haladnak.*
617. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-02-18 19:41:29
Üzenet elküldve: 2020-02-18 19:41:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Dynomit, Yilanda//
*Egy épület húzódik meg, nem messze a Romváros közepétől, valaha impozáns és dicső látvány lehetett, azonban már már szinte az enyészeté uralja, jóllehet nagysága és valaha volt szépsége, még mindig megmaradt, azt tán nem veszíti el soha, csak, ha kövenként hordják el és írmagja sem marad. Az érkezőket kívülről szomorú látvány fogadhatja, hisz a robbanás epicentrumától nem is oly messze elhelyezkedő épület (mely, még, ha messzebb is lett volna sem ússza meg jobban) külsőleg meglehetősen zord látványt nyújt. A míves tölgyfaajtó bejárat felé vezető, apró kaviccsal megszórt ösvényt már a gyom uralja, mely most kezd életre kélni, s fagyos álmából megébredni, a zöld, a barna, s a szürke szinte minden árnyalatában "pompázva". A dudva rendesen felütötte a fejét, s ha volt is kerítés már régen bedőlt. Innen, a ház előkertjéből elnézve, hátul sem lehet különösebben különb, gondozatlan növényzet, vad, burjánzó, haragos és ágas-bogas, tüskés kórók. A bejárathoz vezető lépcső a tölgyfaajtó törmelékeivel terített. A nagyját már elhordták tüzelőnek, de azért akad még jócskán takarítani való. A csodálatos, oszlopokon nyugvó tető alatti teraszon, kihordott, átlyuggatott ülőalkalmatosságok, szanaszéjjel szórt ruhák, melyek egykoron minőségi kelmék lehettek, s a sarokban, tán a Sayqueves dinasztia egyik alakját ábrázoló festmény félredobva. A bejárat ásít, s cseppet sem hívogató, bent sötét, láthatóan rendezetlenség, persze mindent, csak akkor lehet megállapítani, ha valaki bemerészkedik.*
//Lyllinor, Dynomit, Yilanda//
*Egy épület húzódik meg, nem messze a Romváros közepétől, valaha impozáns és dicső látvány lehetett, azonban már már szinte az enyészeté uralja, jóllehet nagysága és valaha volt szépsége, még mindig megmaradt, azt tán nem veszíti el soha, csak, ha kövenként hordják el és írmagja sem marad. Az érkezőket kívülről szomorú látvány fogadhatja, hisz a robbanás epicentrumától nem is oly messze elhelyezkedő épület (mely, még, ha messzebb is lett volna sem ússza meg jobban) külsőleg meglehetősen zord látványt nyújt. A míves tölgyfaajtó bejárat felé vezető, apró kaviccsal megszórt ösvényt már a gyom uralja, mely most kezd életre kélni, s fagyos álmából megébredni, a zöld, a barna, s a szürke szinte minden árnyalatában "pompázva". A dudva rendesen felütötte a fejét, s ha volt is kerítés már régen bedőlt. Innen, a ház előkertjéből elnézve, hátul sem lehet különösebben különb, gondozatlan növényzet, vad, burjánzó, haragos és ágas-bogas, tüskés kórók. A bejárathoz vezető lépcső a tölgyfaajtó törmelékeivel terített. A nagyját már elhordták tüzelőnek, de azért akad még jócskán takarítani való. A csodálatos, oszlopokon nyugvó tető alatti teraszon, kihordott, átlyuggatott ülőalkalmatosságok, szanaszéjjel szórt ruhák, melyek egykoron minőségi kelmék lehettek, s a sarokban, tán a Sayqueves dinasztia egyik alakját ábrázoló festmény félredobva. A bejárat ásít, s cseppet sem hívogató, bent sötét, láthatóan rendezetlenség, persze mindent, csak akkor lehet megállapítani, ha valaki bemerészkedik.*
616. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-03-06 20:32:25
Üzenet elküldve: 2019-03-06 20:32:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Árvák//
*Kopott, köves út. Noha nem járt előtte még Artheniorban, jól látszik, sokat vesztett e utca régi pompájából. És közel van az árok is, átkozottul közel... Az árok, mit senki sem ismer és nincs ember, ki megmondaná, mi fog egyszer előbukkanni onnan.
Olyan ez, mintha valamiféle groteszk álomban járna. Betört ablakú, romos, régi kúriák sorakoznak mindkét oldalt, örök mementót állítva az elmúlt időknek. Nem oly népes-e vidék, mint a Szegénynegyed. Rémes dolgok történhettek, melynek csak egy felelőse lehet: A Sötétség. A mindent elnyelő, lelkeket megrontó fekete hatalom.
De amott van egy kúria, mit nem tépázott meg oly mértékben a változás vihara. Mi tán lakható, élhető, rendbehozható. Kitört ablakok ugyan itt is vannak, de nem oly leromlott, mint az utca többi háza. Talán a magas vaskerítés, talán az itt élők vették el a betolakodók kedvét, ez most nem számít.
Megáll a hatalmas vaskapu előtt egy pillanatra, hogy megcsodálja az ágaskodó aranyszarvasokat. Kisebb nehézségek árán kinyitja a kaput, majd gondosan be is csukja maga mögött. Még mindig nem veszélytelen a város, az óvatosság sosem árt.
Felsétál a szebb időket megélt, kavicsos úton, majd megáll a ház előtt. Lábujjhegyre állva bekukucskál a kiütött ablakon, de a félhomályba burkolodzó szoba felborogatott bútorain kívül nem lát semmit. Ami mégfontosabb azonban, hogy nem is hall semmit.
Óvatosan belép a félig kitört ajtó mellett, majd megáll a tágas előtérben.*
-Hahó!
*Szólal meg fennhangon, de válasz nem jön, csupán az ő hangját verik vissza a falak. Lassan körbesétál a helyiségen, elhaladtában mutatóujját szórakozottan húzva végig a lépcsőkorláton.*
-Köszönöm Úrnőm.
*Suttogja, majd elmosolyodik. Még egyszer körbejáratja tekintetét a helyiségben, majd feltépi a bejárati ajtót és kiront rajta. Szinte futva hagyja maga mögött a hatalmas kúriát. Sietnie kell, ha Daji előtt akar visszaérni a Templomba.*
*Kopott, köves út. Noha nem járt előtte még Artheniorban, jól látszik, sokat vesztett e utca régi pompájából. És közel van az árok is, átkozottul közel... Az árok, mit senki sem ismer és nincs ember, ki megmondaná, mi fog egyszer előbukkanni onnan.
Olyan ez, mintha valamiféle groteszk álomban járna. Betört ablakú, romos, régi kúriák sorakoznak mindkét oldalt, örök mementót állítva az elmúlt időknek. Nem oly népes-e vidék, mint a Szegénynegyed. Rémes dolgok történhettek, melynek csak egy felelőse lehet: A Sötétség. A mindent elnyelő, lelkeket megrontó fekete hatalom.
De amott van egy kúria, mit nem tépázott meg oly mértékben a változás vihara. Mi tán lakható, élhető, rendbehozható. Kitört ablakok ugyan itt is vannak, de nem oly leromlott, mint az utca többi háza. Talán a magas vaskerítés, talán az itt élők vették el a betolakodók kedvét, ez most nem számít.
Megáll a hatalmas vaskapu előtt egy pillanatra, hogy megcsodálja az ágaskodó aranyszarvasokat. Kisebb nehézségek árán kinyitja a kaput, majd gondosan be is csukja maga mögött. Még mindig nem veszélytelen a város, az óvatosság sosem árt.
Felsétál a szebb időket megélt, kavicsos úton, majd megáll a ház előtt. Lábujjhegyre állva bekukucskál a kiütött ablakon, de a félhomályba burkolodzó szoba felborogatott bútorain kívül nem lát semmit. Ami mégfontosabb azonban, hogy nem is hall semmit.
Óvatosan belép a félig kitört ajtó mellett, majd megáll a tágas előtérben.*
-Hahó!
*Szólal meg fennhangon, de válasz nem jön, csupán az ő hangját verik vissza a falak. Lassan körbesétál a helyiségen, elhaladtában mutatóujját szórakozottan húzva végig a lépcsőkorláton.*
-Köszönöm Úrnőm.
*Suttogja, majd elmosolyodik. Még egyszer körbejáratja tekintetét a helyiségben, majd feltépi a bejárati ajtót és kiront rajta. Szinte futva hagyja maga mögött a hatalmas kúriát. Sietnie kell, ha Daji előtt akar visszaérni a Templomba.*
615. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-05 18:51:22
Üzenet elküldve: 2019-01-05 18:51:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Kicsit jobban szemügyre veszi a másikat, miután tisztázta, hogy mennyi ideje van már ezen a világon.*
-Nem tudom, hogy én szeretnék-e még olyan hosszú ideig élni, talán szerencse is.*Von vállat miközben sétálnak kifelé, majd megáll a kapu előtt, hogy a férfi lezárhassa életének ezen szakaszát magában.*
-Nagyon szép lehetett, szívesen meglátogattalak volna akkor.*Szalad ki a száján, bár nem biztos benne, hogy ezzel most segített a másiknak.*
-Mit ennél szívesen?*Hoz fel egy kevésbé elszomorító témát, nehogy újra betévedjenek abba a bizonyos őrülettel teleültetett sötét erdőbe, ahol nemrég még tartózkodtak. Majd ha elindul a férfi követi őt, nem mellette lépked, mögötte sétálva.*
*Kicsit jobban szemügyre veszi a másikat, miután tisztázta, hogy mennyi ideje van már ezen a világon.*
-Nem tudom, hogy én szeretnék-e még olyan hosszú ideig élni, talán szerencse is.*Von vállat miközben sétálnak kifelé, majd megáll a kapu előtt, hogy a férfi lezárhassa életének ezen szakaszát magában.*
-Nagyon szép lehetett, szívesen meglátogattalak volna akkor.*Szalad ki a száján, bár nem biztos benne, hogy ezzel most segített a másiknak.*
-Mit ennél szívesen?*Hoz fel egy kevésbé elszomorító témát, nehogy újra betévedjenek abba a bizonyos őrülettel teleültetett sötét erdőbe, ahol nemrég még tartózkodtak. Majd ha elindul a férfi követi őt, nem mellette lépked, mögötte sétálva.*
614. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-05 18:23:45
Üzenet elküldve: 2019-01-05 18:23:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
- Igazad van, a hajam nő anélkül is.
*Miután végeztek kicsit leporolja magát, hogy ne legyen a ruháján kósza hajszál.*
- Vagy száznyolcvan. De lehet százkilencven is, attól függ, elvisz-e valamilyen betegség.
*Na most az elf lepődik meg azon, hogy Mady meglepődik.*
- Rengeteg? Hát... Lehet. De még csak a nyolcvanas éveim közepén járok, annyira nem furcsa.
*Aleimordnak inkább az a furcsa, hogy az emberek milyen rövid ideig élnek.*
- Gyönyörű volt ez a ház...
*Suttogja maga elé, miközben kilépnek a bejárati ajtón. Ezt inkább saját magának mondja, mintegy búcsúzóul. Nem hiszi, hogy valaha is visszatérne ide.*
- Igazad van, a hajam nő anélkül is.
*Miután végeztek kicsit leporolja magát, hogy ne legyen a ruháján kósza hajszál.*
- Vagy száznyolcvan. De lehet százkilencven is, attól függ, elvisz-e valamilyen betegség.
*Na most az elf lepődik meg azon, hogy Mady meglepődik.*
- Rengeteg? Hát... Lehet. De még csak a nyolcvanas éveim közepén járok, annyira nem furcsa.
*Aleimordnak inkább az a furcsa, hogy az emberek milyen rövid ideig élnek.*
- Gyönyörű volt ez a ház...
*Suttogja maga elé, miközben kilépnek a bejárati ajtón. Ezt inkább saját magának mondja, mintegy búcsúzóul. Nem hiszi, hogy valaha is visszatérne ide.*
613. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-05 18:13:08
Üzenet elküldve: 2019-01-05 18:13:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Úgy gondolja, az elf nemes küllemét megadná, ha szép szőke haját visszanövesztené, de talán sokkal inkább múltat idéző elátkozott dolog lenne, és minden alkalommal mikor tükörbe nézne, ismét feltörnének az elméjét most oly gyakran megingató trauma hullámai. Mindezek ellenére ő is szívesen foglalkozni azzal a hosszú aranylón ragyogó hajkoronával, minthogy immár a hobbijává vált a hajápolás, főleg a saját hajáé, ami most az út porától összeállt és ragacsos.*
-Szerintem, nagyon szép hajad van, de kezdhetnénk egyelőre apró lépésekkel, nem ez a legfontosabb, hanem hogy megtaláljuk a társaidat.*Mondja, miközben elteszi a tőrt és elindulnak.*
-Százhetven év?*Nem igazán van tisztában az elfekkel kapcsolatban semmivel szinte, bár tudja, benne is csörgedezik a vérükből, ezért nagy csodálkozó tekintetét a mellette haladóra emeli, azt hogy a szája és kinyílik, már a másik nem láthatja, hiszen a sál szinte teljesen takarja a fejét.*
-Az rengeteg.*Annyit tud, hogy ő nem élhet összesen sem ennyit, nemhogy még hátra lenne.*
-Akkor pedig én is kisadagot kérek.*Jelenti ki határozottan.*
*Úgy gondolja, az elf nemes küllemét megadná, ha szép szőke haját visszanövesztené, de talán sokkal inkább múltat idéző elátkozott dolog lenne, és minden alkalommal mikor tükörbe nézne, ismét feltörnének az elméjét most oly gyakran megingató trauma hullámai. Mindezek ellenére ő is szívesen foglalkozni azzal a hosszú aranylón ragyogó hajkoronával, minthogy immár a hobbijává vált a hajápolás, főleg a saját hajáé, ami most az út porától összeállt és ragacsos.*
-Szerintem, nagyon szép hajad van, de kezdhetnénk egyelőre apró lépésekkel, nem ez a legfontosabb, hanem hogy megtaláljuk a társaidat.*Mondja, miközben elteszi a tőrt és elindulnak.*
-Százhetven év?*Nem igazán van tisztában az elfekkel kapcsolatban semmivel szinte, bár tudja, benne is csörgedezik a vérükből, ezért nagy csodálkozó tekintetét a mellette haladóra emeli, azt hogy a szája és kinyílik, már a másik nem láthatja, hiszen a sál szinte teljesen takarja a fejét.*
-Az rengeteg.*Annyit tud, hogy ő nem élhet összesen sem ennyit, nemhogy még hátra lenne.*
-Akkor pedig én is kisadagot kérek.*Jelenti ki határozottan.*
612. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-05 17:39:09
Üzenet elküldve: 2019-01-05 17:39:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
- Rendben. Majd... Visszanő. Szerinted megnövesszem újra?
*Kérdezi, miközben letérdel. A becsületét valahol elveszítette útközben, így annyira nem zavarja a dolog, mint amennyire zavarta volna mondjuk egy évvel ezelőtt.
Nyugton marad, amíg a hajvágás tart, nem is szólal meg, így Mady elég gyorsan végezhet. Amint végeztek, el is indulgatnak.*
- Majd kérünk kisebb adagot. Amúgy sem ártana felszednem pár kilót, nem? Még ha nem is leszek az a hosszú hajú, pocakos, aranykabátos büszke főnemesivadék, aki ezelőtt, lehetek mondjuk bölcs mágus, vagy ilyesmi. Amúgy is van még vagy százhetven évem, az sok mindenre elég.
*Úgy tűnik, a nő optimizmusa elég jó hatással van az egykori nemes depressziójára, így az elf korát is könnyen megbecsülheti.*
- Rendben. Majd... Visszanő. Szerinted megnövesszem újra?
*Kérdezi, miközben letérdel. A becsületét valahol elveszítette útközben, így annyira nem zavarja a dolog, mint amennyire zavarta volna mondjuk egy évvel ezelőtt.
Nyugton marad, amíg a hajvágás tart, nem is szólal meg, így Mady elég gyorsan végezhet. Amint végeztek, el is indulgatnak.*
- Majd kérünk kisebb adagot. Amúgy sem ártana felszednem pár kilót, nem? Még ha nem is leszek az a hosszú hajú, pocakos, aranykabátos büszke főnemesivadék, aki ezelőtt, lehetek mondjuk bölcs mágus, vagy ilyesmi. Amúgy is van még vagy százhetven évem, az sok mindenre elég.
*Úgy tűnik, a nő optimizmusa elég jó hatással van az egykori nemes depressziójára, így az elf korát is könnyen megbecsülheti.*
611. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-05 16:06:45
Üzenet elküldve: 2019-01-05 16:06:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Bár furcsállja, hogy az elf látszólag ilyen jókat vigad saját nyomorán, de ez is egy formája annak, hogy az ember túllépjen vagy feldolgozzon bizonyos problémákat így nem zavarja, inkább csak mosolyog.*
- A hajadat egy kicsit megigazítom rendben? Nem ígérem, hogy hasonlítani fogsz egy hercegre, de jobb lesz, mint amit alkottál.*Majd az övéből előveszi a saját tőrét és mutat a kezeivel a férfinak, hogy térdeljen le, hogy elérje rendesen, majd ha ez megtörténik mögé lép és szorgoskodni kezd, gyorsan és biztos kézzel vezeti a fegyvert. Gyorsan dolgozik, nehogy az elfnek beüssön közben valami, nagyon a szívére venné, ha belevágna a fülébe vagy más testrészébe véletlenül.*
-Ehetsz a tányéromból rendben?*Ajánlja fel kedvesen, hiszen tudja ő sem fog tudni megenni egy adag ételt, nem is szokott és nem is lenne szabad. Ha esetleg sikerül végeznie, mert az elf nem ficereg sokat, úgy hagyja felállni.*
*Bár furcsállja, hogy az elf látszólag ilyen jókat vigad saját nyomorán, de ez is egy formája annak, hogy az ember túllépjen vagy feldolgozzon bizonyos problémákat így nem zavarja, inkább csak mosolyog.*
- A hajadat egy kicsit megigazítom rendben? Nem ígérem, hogy hasonlítani fogsz egy hercegre, de jobb lesz, mint amit alkottál.*Majd az övéből előveszi a saját tőrét és mutat a kezeivel a férfinak, hogy térdeljen le, hogy elérje rendesen, majd ha ez megtörténik mögé lép és szorgoskodni kezd, gyorsan és biztos kézzel vezeti a fegyvert. Gyorsan dolgozik, nehogy az elfnek beüssön közben valami, nagyon a szívére venné, ha belevágna a fülébe vagy más testrészébe véletlenül.*
-Ehetsz a tányéromból rendben?*Ajánlja fel kedvesen, hiszen tudja ő sem fog tudni megenni egy adag ételt, nem is szokott és nem is lenne szabad. Ha esetleg sikerül végeznie, mert az elf nem ficereg sokat, úgy hagyja felállni.*
610. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-05 00:06:23
Üzenet elküldve: 2019-01-05 00:06:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*Észreveszi a nő csodálkozását, de a férfi nem csodálkozik el azon, hogy Mady csodálkozik. Teljesen természetesnek hat ilyen esetben a csodálkozás.
Hagyja, hogy a kezeit leemeljék, de a nő nem engedi el, és ez különösen hat, főleg úgy, hogy barátságról beszélnek.*
- Persze, együnk. Meghívlak.
*Mondja halkan nevetve. Vicces, hogy éppen barátságról, és szakadt lelkekről beszélnek, és Mady ki tudja, hogy mióta éhes.*
- Nem ígérem, hogy túl sokat tudok enni veled. Mióta elváltam a társaimtól nem igen tömtem a gyomromba túl sokat. Csak éppen annyit, hogy ne halljak éhen. Régen nem látszódtak ki a bordáim, mint most, az arcom sem volt beesve. Sőt, még egy kis pocakom is volt!
*A helyzet annyira fájdalmasan siralmas, hogy újra nevethetnékje támad.*
- De legalább most mondhatom, hogy jól vázolt egyéniség vagyok.
~Nagyszerű poén. Hát, beléd sem szorult humor.~
- Induljunk, le kell erőltetnem magamba valamit, mert a végén azt veszem észre, hogy egyik reggel ágyból a föld alá kerülök. De ha már föld! Mi legyen a hajammal?
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.05 00:10:59
*Észreveszi a nő csodálkozását, de a férfi nem csodálkozik el azon, hogy Mady csodálkozik. Teljesen természetesnek hat ilyen esetben a csodálkozás.
Hagyja, hogy a kezeit leemeljék, de a nő nem engedi el, és ez különösen hat, főleg úgy, hogy barátságról beszélnek.*
- Persze, együnk. Meghívlak.
*Mondja halkan nevetve. Vicces, hogy éppen barátságról, és szakadt lelkekről beszélnek, és Mady ki tudja, hogy mióta éhes.*
- Nem ígérem, hogy túl sokat tudok enni veled. Mióta elváltam a társaimtól nem igen tömtem a gyomromba túl sokat. Csak éppen annyit, hogy ne halljak éhen. Régen nem látszódtak ki a bordáim, mint most, az arcom sem volt beesve. Sőt, még egy kis pocakom is volt!
*A helyzet annyira fájdalmasan siralmas, hogy újra nevethetnékje támad.*
- De legalább most mondhatom, hogy jól vázolt egyéniség vagyok.
~Nagyszerű poén. Hát, beléd sem szorult humor.~
- Induljunk, le kell erőltetnem magamba valamit, mert a végén azt veszem észre, hogy egyik reggel ágyból a föld alá kerülök. De ha már föld! Mi legyen a hajammal?
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.05 00:10:59
609. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-04 21:37:19
Üzenet elküldve: 2019-01-04 21:37:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Mikor a férfi ráfog a vállaira és a szemeibe mélyeszti a saját íriszeit, hirtelen megijed. Hosszú pilláit megrebegteti, ahogy egy ilyen tanácstalan pillanatban mindig is szokta tenni. Eztán elhangzik a kedves invitálás, amely úgy megmelengeti régóta kihűlt szívét és egyben egy nagyobb kalandot is helyez mindjárt kilátásba.*
-Egy barát?*Igazából soha nem tudta elképzelni, hogy egy férfival olyan szoros bizalmi kapcsolatot alakítson ki, mint egy nővel, csupán csak ez a csodálkozása tárgya. Majd amint aggódását fejezi ki hajdani társai irányába, Mady eszébe jut, hogy az elf lelke csupán akkor forrhat ismét össze, egy ennél kevésbé zavarodott teljes egésszé, ha régi ismerősei, bizalmasai körében töltené hátralévő életét. Ők talán be tudnák foltozni a szakadásokat és figyelmességükkel begyógyítani a múlt által okozott mély hegeket a férfi szívében. Nem akarja magára hagyni, hiszen ha még ezt a kis segítséget sem adja meg, a támaszt, amire most talán a legnagyobb szüksége lenne, elképzelhető, hogy önpusztításba kezd, és végleg elveszíti a visszatérés lehetőségét is. Megragadja a másik kezeit és megpróbálja óvatosan leemelni a válláról, de ha a másik nem húzza el, akkor még mindig fogja.*
-Rendben, az lesz a legjobb, ha megtudjuk mi történt velük, barátom.*Hangsúlyozza ki az utolsó szót, csak hogy tudatosítja mindkettejükben.*
-Elaim.*Szólítja meg és ezzel a névvel hirtelen megelevenednek a régi emlékei, majd folytatja.*
-De ugye elmehetünk most már enni vagy legalább egy teát?*Pislog nagyokat a másik felé, szemei szinte könyörögnek, hiszen nemrég evett ugyan, de az csak óvatosan csillapította a napok óta tartó éhségérzetét. Valamint megfordul a fejében, hogy az út során csupán lelki támogatást tud majd nyújtani az elfnek, ugyanis olyan kevés hasznos dologhoz ért, de megemlíteni nem meri, a végén még itt hagyná.*
*Mikor a férfi ráfog a vállaira és a szemeibe mélyeszti a saját íriszeit, hirtelen megijed. Hosszú pilláit megrebegteti, ahogy egy ilyen tanácstalan pillanatban mindig is szokta tenni. Eztán elhangzik a kedves invitálás, amely úgy megmelengeti régóta kihűlt szívét és egyben egy nagyobb kalandot is helyez mindjárt kilátásba.*
-Egy barát?*Igazából soha nem tudta elképzelni, hogy egy férfival olyan szoros bizalmi kapcsolatot alakítson ki, mint egy nővel, csupán csak ez a csodálkozása tárgya. Majd amint aggódását fejezi ki hajdani társai irányába, Mady eszébe jut, hogy az elf lelke csupán akkor forrhat ismét össze, egy ennél kevésbé zavarodott teljes egésszé, ha régi ismerősei, bizalmasai körében töltené hátralévő életét. Ők talán be tudnák foltozni a szakadásokat és figyelmességükkel begyógyítani a múlt által okozott mély hegeket a férfi szívében. Nem akarja magára hagyni, hiszen ha még ezt a kis segítséget sem adja meg, a támaszt, amire most talán a legnagyobb szüksége lenne, elképzelhető, hogy önpusztításba kezd, és végleg elveszíti a visszatérés lehetőségét is. Megragadja a másik kezeit és megpróbálja óvatosan leemelni a válláról, de ha a másik nem húzza el, akkor még mindig fogja.*
-Rendben, az lesz a legjobb, ha megtudjuk mi történt velük, barátom.*Hangsúlyozza ki az utolsó szót, csak hogy tudatosítja mindkettejükben.*
-Elaim.*Szólítja meg és ezzel a névvel hirtelen megelevenednek a régi emlékei, majd folytatja.*
-De ugye elmehetünk most már enni vagy legalább egy teát?*Pislog nagyokat a másik felé, szemei szinte könyörögnek, hiszen nemrég evett ugyan, de az csak óvatosan csillapította a napok óta tartó éhségérzetét. Valamint megfordul a fejében, hogy az út során csupán lelki támogatást tud majd nyújtani az elfnek, ugyanis olyan kevés hasznos dologhoz ért, de megemlíteni nem meri, a végén még itt hagyná.*
608. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-04 19:43:41
Üzenet elküldve: 2019-01-04 19:43:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
- Ó, ez ismerős.
*Mosolyodik el rögtön. Kicsit úgy érzi most, mintha sorstársak lennének, csak amíg egyikőjük egy aranykalitkába volt zárva, a másikukat láncokra verve tartották.
Megfogja Mady mind a két vállát, és mélyen a szemeibe bámul.*
- Akkor gyere velem. Látod? Csak néhány órát töltöttünk együtt, és már most kevésbé vagyok kattant. Nem voltam mindig őrült... Csak ami történt... Mindegy. Igazad volt, szabad lehetek immár. Gyere velem, te is szabad lehetnél. Együtt járhatjuk a világot, meg ilyesmi. Úgyis hiányzik egy jó barát.
*Nem gondol semmiféle romantikusra, a jelenlegi állapotában nem is biztos, hogy képes lenne szeretni bárkit is.*
- Lehet, hogy megkereshetnénk a többieket. Aggódom értük...
- Ó, ez ismerős.
*Mosolyodik el rögtön. Kicsit úgy érzi most, mintha sorstársak lennének, csak amíg egyikőjük egy aranykalitkába volt zárva, a másikukat láncokra verve tartották.
Megfogja Mady mind a két vállát, és mélyen a szemeibe bámul.*
- Akkor gyere velem. Látod? Csak néhány órát töltöttünk együtt, és már most kevésbé vagyok kattant. Nem voltam mindig őrült... Csak ami történt... Mindegy. Igazad volt, szabad lehetek immár. Gyere velem, te is szabad lehetnél. Együtt járhatjuk a világot, meg ilyesmi. Úgyis hiányzik egy jó barát.
*Nem gondol semmiféle romantikusra, a jelenlegi állapotában nem is biztos, hogy képes lenne szeretni bárkit is.*
- Lehet, hogy megkereshetnénk a többieket. Aggódom értük...
607. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-04 19:09:40
Üzenet elküldve: 2019-01-04 19:09:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Szégyenkezve vonja meg a vállát a másik kérdésére.*
- Úton vagyok, és ha megérkezem, megint be leszek zárva a munka, a kötelesség, és lesnem kell minden kívánságukat. Inkább most élvezem ki a szabadságomat, amíg lehet, a végén úgyis megint ugyan ott fogok kikötni.*Mondja maga elé.*
-Nem vagy éhes?*Csillannak fel a szemei, hogy ilyen csodálatos ötlete támadt, amivel még egy kicsit élvezheti is az elf társaságát, zsebében maradt még némi arany, amit eldugott magának. Az sem zavarja, hogy kicsit kettyós, de úgy véli egész érthető okból kifolyólag. Nem hiszi, hogy a férfi veszélyt jelent rá, és amíg vele van, pátyolgathatja, régen is mindig ezt csinálta, ha nála fiatalabb lány került a körbe és szívesen is végzi ezt a tevékenységet.*
- Mágustorony? *Képzeli el lelki szemei előtt a monumentális építményt.*
-Mit fogsz ott csinálni? *Válik érdeklődővé tekintete.*
*Szégyenkezve vonja meg a vállát a másik kérdésére.*
- Úton vagyok, és ha megérkezem, megint be leszek zárva a munka, a kötelesség, és lesnem kell minden kívánságukat. Inkább most élvezem ki a szabadságomat, amíg lehet, a végén úgyis megint ugyan ott fogok kikötni.*Mondja maga elé.*
-Nem vagy éhes?*Csillannak fel a szemei, hogy ilyen csodálatos ötlete támadt, amivel még egy kicsit élvezheti is az elf társaságát, zsebében maradt még némi arany, amit eldugott magának. Az sem zavarja, hogy kicsit kettyós, de úgy véli egész érthető okból kifolyólag. Nem hiszi, hogy a férfi veszélyt jelent rá, és amíg vele van, pátyolgathatja, régen is mindig ezt csinálta, ha nála fiatalabb lány került a körbe és szívesen is végzi ezt a tevékenységet.*
- Mágustorony? *Képzeli el lelki szemei előtt a monumentális építményt.*
-Mit fogsz ott csinálni? *Válik érdeklődővé tekintete.*
606. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-04 18:45:48
Üzenet elküldve: 2019-01-04 18:45:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
- Hova megyünk?
*Meglepetten húzza fel a szemöldökét.*
- Ha úton vagy, lennie kell egy célnak, nem? Vagy ha nincs, akkor miért indultál el?
*Nem érti az összefüggést, elvégre nem hiszi, hogy a nő csak úgy, a vakvilágba indult el, csak mert neki ahhoz volt kedve. Persze Aleimordot nem zavarja, ha vele tart.*
- Én?
*A kérdésen egy pillanatra elgondolkozik. Nem jut előrébb ha csak vergődik, ebben a nőnek bizony igaza van. Viszont az a méretes trutyi, amibe beleragad kezdi újra visszahúzni az őrületbe. Lehet, hogy most zavarja, talán egy nap, egy óra, és eltűnik a tisztának mondható pillanata, és akkor már kényelmesen fog benne fetrengeni ismét.*
- Elmegyek a Mágustoronyba.
*Jelenti ki már majdnem határozottan.*
- Hova megyünk?
*Meglepetten húzza fel a szemöldökét.*
- Ha úton vagy, lennie kell egy célnak, nem? Vagy ha nincs, akkor miért indultál el?
*Nem érti az összefüggést, elvégre nem hiszi, hogy a nő csak úgy, a vakvilágba indult el, csak mert neki ahhoz volt kedve. Persze Aleimordot nem zavarja, ha vele tart.*
- Én?
*A kérdésen egy pillanatra elgondolkozik. Nem jut előrébb ha csak vergődik, ebben a nőnek bizony igaza van. Viszont az a méretes trutyi, amibe beleragad kezdi újra visszahúzni az őrületbe. Lehet, hogy most zavarja, talán egy nap, egy óra, és eltűnik a tisztának mondható pillanata, és akkor már kényelmesen fog benne fetrengeni ismét.*
- Elmegyek a Mágustoronyba.
*Jelenti ki már majdnem határozottan.*
605. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-04 15:26:44
Üzenet elküldve: 2019-01-04 15:26:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Csak nézi, ahogy a másik higgadtan kihúzza a tőrt és letakarítja. Némileg megkönnyebbül, hogy ügyetlenségét nem teszik szóvá és nem kap semmiféle szankcionálást, hiszen hogy is kaphatna, minthogy most kalandon van. Egyik kezét felemelve követi a férfit, hogy eltakarja apró ügyetlensége végkimenetelét.*
-Ez jó ötlet és hova megyünk?*Kérdi meg kíváncsiságtól csilingelő hangon. Aztán mikor a férfi utazása célja felöl, érdeklődik, mindjárt alább hagy a kedve.*
- Úton vagyok, egyelőre csak megálltunk pihenni, de a munka miatt, azt hiszem, mondhatjuk így is.*Igazából lehetőséget kapott nem is inkább meghívást, kicsit furdalja is a lelkiismeret, hogy kísérőjét ilyen könnyen otthagyta. Még az sem tántorította el, hogy nagy valószínűséggel, amint céljukat elérik be lesz árulva, esetleg büntetést is kap majd.*
- De ahogy látom, pont érzékeny pillanatban indultunk útra, nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt, de most már mindegy.*Magyarázza elgondolkodva, majd ismét a fejére kanyarítja a sálat, minthogy az utca felé tartanak.*
- Te most mit fogsz kezdeni magaddal?*Lép mellé.*
*Csak nézi, ahogy a másik higgadtan kihúzza a tőrt és letakarítja. Némileg megkönnyebbül, hogy ügyetlenségét nem teszik szóvá és nem kap semmiféle szankcionálást, hiszen hogy is kaphatna, minthogy most kalandon van. Egyik kezét felemelve követi a férfit, hogy eltakarja apró ügyetlensége végkimenetelét.*
-Ez jó ötlet és hova megyünk?*Kérdi meg kíváncsiságtól csilingelő hangon. Aztán mikor a férfi utazása célja felöl, érdeklődik, mindjárt alább hagy a kedve.*
- Úton vagyok, egyelőre csak megálltunk pihenni, de a munka miatt, azt hiszem, mondhatjuk így is.*Igazából lehetőséget kapott nem is inkább meghívást, kicsit furdalja is a lelkiismeret, hogy kísérőjét ilyen könnyen otthagyta. Még az sem tántorította el, hogy nagy valószínűséggel, amint céljukat elérik be lesz árulva, esetleg büntetést is kap majd.*
- De ahogy látom, pont érzékeny pillanatban indultunk útra, nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt, de most már mindegy.*Magyarázza elgondolkodva, majd ismét a fejére kanyarítja a sálat, minthogy az utca felé tartanak.*
- Te most mit fogsz kezdeni magaddal?*Lép mellé.*
604. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-04 12:36:39
Üzenet elküldve: 2019-01-04 12:36:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*Nem lepődik meg a történteken. Nincs már semmi, ami meg tudná lepni. Ez a beszélgetés kicsit olyan volt a számára, mint egy pofon, ami néhány órára, talán napra egy kicsit kijózanítja, hogy utána újra elmerüljön a mocsokban.
Feláll a lépcsőről, kiveszi a tőrt a holtestből, eltörölgeti, majd szépen elrakja.*
- Menjünk innen. Ez a hely halott. Romlott események tárhelye, nem több.
*Hidegen beszél, bár az igaz, hogy hangjában eddig sem volt túl sok jókedv.*
- Miért jöttel eredetileg a városba?
*Elvégre Madynak biztosan van jobb dolga is, mint egy depresszív elfet hallgatni, biztosan volt valami célja.*
*Nem lepődik meg a történteken. Nincs már semmi, ami meg tudná lepni. Ez a beszélgetés kicsit olyan volt a számára, mint egy pofon, ami néhány órára, talán napra egy kicsit kijózanítja, hogy utána újra elmerüljön a mocsokban.
Feláll a lépcsőről, kiveszi a tőrt a holtestből, eltörölgeti, majd szépen elrakja.*
- Menjünk innen. Ez a hely halott. Romlott események tárhelye, nem több.
*Hidegen beszél, bár az igaz, hogy hangjában eddig sem volt túl sok jókedv.*
- Miért jöttel eredetileg a városba?
*Elvégre Madynak biztosan van jobb dolga is, mint egy depresszív elfet hallgatni, biztosan volt valami célja.*
603. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-03 20:21:02
Üzenet elküldve: 2019-01-03 20:21:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Mikor a férfi felemlegeti érzékeny gyomrát, fejét elfordítva duzzog, nem igazán szeretné ezt neki ecsetelni, minthogy tudja az ilyenek, akik magukat a másik nem képviselőinek tartják, nem sok mindent értenek meg az ő problémáiból.*
- Biztos csak a vacsora miatt volt, rossz lehetett az étel. *Morogja az orra alatt, majd visszafordul a másikhoz, aki addigra már futószőnyeggé avanzsálta magát a lépcsőn és fölé magasodik nagyokat pislogva.*
- Látom, épp nagyban keresed. *Mondja gúnyos hangon, szemlélve a másik fetrengését. Arra, már nem is reagál, amikor a férfi egyértelművé teszi, hogy megőrült. Visszaegyenesedik, mikor látja, hogy a másik éppen ül fel és nagy szemekkel nézi, ahogy átnyújtja neki a tőrt, de mint jól nevelt kislány, ha adnak, fogadd el ha ütnek szaladj el, elven elveszi és visszasétál az emeletre, hogy a szélén lévő korláton megtámasztva alkarjait a kezében forgatva nézze, ahogy a nap beszűrődő fényei megcsillannak a fegyveren.*
- De hiszen már neved sincsen. Ha meg még használod is, magadra vess.*Hallgatja fél füllel a férfi monológját, bár már igazán megszokta, hogy mindenki neki adja ki azt, ami a szívét nyomja, így egy idő után már csak minden második szót ért meg belőle, majd hirtelen történik valami váratlan. Kicsúszik a kezei közül a tőr és megindul a földszint felé, még utána kap, így megpördül a levegőben a nap sugarait szétszórva, mielőtt nyílegyenest a padlónak venné az irányt. Szemeivel pislogni sem mer, halkan veszi a levegőt mindaddig, amíg egy félmacskányi patkány ki nem szalad az egyik helyiségből. Csak egy barna szőrcsomót lát, aztán a tőr betalál, és szépen precízen leválasztja egy apró visítást eleresztő fejét testének többi részétől. Mady feje az önkéntelen öklendezéstől megremeg, majd óvatosan hátrálni kezd, fél szemét az elfen tartva, hátha nem veszi észre a dolgokat.*
~Nem történt semmi, jól vagyok, nyugi. Neeem töörtént semmi.~*Nyugtatja magát és csak ott áll meg, ahonnan már nem látja a földszinti jelenetet és a becsapódás miatt szertehullott vércseppeket.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Mikor a férfi felemlegeti érzékeny gyomrát, fejét elfordítva duzzog, nem igazán szeretné ezt neki ecsetelni, minthogy tudja az ilyenek, akik magukat a másik nem képviselőinek tartják, nem sok mindent értenek meg az ő problémáiból.*
- Biztos csak a vacsora miatt volt, rossz lehetett az étel. *Morogja az orra alatt, majd visszafordul a másikhoz, aki addigra már futószőnyeggé avanzsálta magát a lépcsőn és fölé magasodik nagyokat pislogva.*
- Látom, épp nagyban keresed. *Mondja gúnyos hangon, szemlélve a másik fetrengését. Arra, már nem is reagál, amikor a férfi egyértelművé teszi, hogy megőrült. Visszaegyenesedik, mikor látja, hogy a másik éppen ül fel és nagy szemekkel nézi, ahogy átnyújtja neki a tőrt, de mint jól nevelt kislány, ha adnak, fogadd el ha ütnek szaladj el, elven elveszi és visszasétál az emeletre, hogy a szélén lévő korláton megtámasztva alkarjait a kezében forgatva nézze, ahogy a nap beszűrődő fényei megcsillannak a fegyveren.*
- De hiszen már neved sincsen. Ha meg még használod is, magadra vess.*Hallgatja fél füllel a férfi monológját, bár már igazán megszokta, hogy mindenki neki adja ki azt, ami a szívét nyomja, így egy idő után már csak minden második szót ért meg belőle, majd hirtelen történik valami váratlan. Kicsúszik a kezei közül a tőr és megindul a földszint felé, még utána kap, így megpördül a levegőben a nap sugarait szétszórva, mielőtt nyílegyenest a padlónak venné az irányt. Szemeivel pislogni sem mer, halkan veszi a levegőt mindaddig, amíg egy félmacskányi patkány ki nem szalad az egyik helyiségből. Csak egy barna szőrcsomót lát, aztán a tőr betalál, és szépen precízen leválasztja egy apró visítást eleresztő fejét testének többi részétől. Mady feje az önkéntelen öklendezéstől megremeg, majd óvatosan hátrálni kezd, fél szemét az elfen tartva, hátha nem veszi észre a dolgokat.*
~Nem történt semmi, jól vagyok, nyugi. Neeem töörtént semmi.~*Nyugtatja magát és csak ott áll meg, ahonnan már nem látja a földszinti jelenetet és a becsapódás miatt szertehullott vércseppeket.*
602. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-03 18:57:27
Üzenet elküldve: 2019-01-03 18:57:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
- Csodára?
*Kérdez vissza, majd elneveti magát.*
- Te már csak attól elhánytad magadat, hogy elmeséltem, és még a felét sem hallottad. Ves csak meg nyugodtan, nem érdekel.
*Rátja meg a vállát nemtörődöm, majd hátradől, és végigfekszik a lépcső fokán.*
- Van olyan mély gödör, amiből nem lehet kimászni. És nézz csak rám!
*Miközben beszél, látványosan mutogat a levegőben a kezével.*
- Teljesen megbolondultam! Én tudom milyen voltam régen, te nem tudod! Nem csak a pénzemért szerettek. Ó, de tudod mit? Nem érdekel, ebbe bárki beleőrült volna. Mondd csak, hogy a csodára várok, most olyan jó lenne piheni. De nem pihenek, mert keresem őt, keresem és keresem...
*A következő pillanatban újra őrült nevetésben tör ki.*
- Szabad? Teljesen igazad van! Mire megkaptam a régóta áhított szabadságot megkattantam. Hát nem csodálatos kombináció? Tiszta lap... Ó, kedvesem, egy nemesnek sosem jut tiszta lap. Ha újat is kezdek, valamennyire mindig mocskos marad.
*Közben felül, és átnyújtja a dobótőrét a nőnek. Nem igazán félti az életét.*
- Nehéz úgy, ha olyan sokan ismernek. Tudod, hogy mi van a nevem végén? Sayqueves. Nem csak úgy nemesek. Minden egyes ősöm főnemes volt. Nagy és hatalmas elf, remek befolyással és hírnévvel, kikezdhetetlenek, legendásak. Bemutatkozok, és mit látnak? Egy megkattant idiótát, a hatalmas család sanyarú halálát és zsákutcáját... Kell új név és új arc... Tiszta elme... Mindenből új kell. Nem maradt se barátom, se rokonom, se használható tudásom, se ép elmém. Csak pénzem maradt, meg egy külső birtokom. Hát nem ironikus? Mondd csak, hogy keresem a kifogásokat, hogy nem teszek semmit, de mi értelme lenne? Kezdjek új, és boldog életet, mosolyogjak, mert mások azt szeretnék látni, utána pedig halljak meg egy felszínes élettel a hátam mögött. Éljek célok nélkül, de mutassam azt, mintha lenne, mert mások ezt akarják. Hát teszek másokra! Ha valamit teszek, azt őszintén fogom tenni, nem azért, mert másoknak nem tetszik, hogy nem bírja a vállam a nyomást, amit ŐK tettek rá! Hát nem nevetséges? Eltörik a lelked, tönkreteszik az elméd, majd hozzád vágják, hogy miért vagy egy kupac szar.
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.03 18:57:55
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
- Csodára?
*Kérdez vissza, majd elneveti magát.*
- Te már csak attól elhánytad magadat, hogy elmeséltem, és még a felét sem hallottad. Ves csak meg nyugodtan, nem érdekel.
*Rátja meg a vállát nemtörődöm, majd hátradől, és végigfekszik a lépcső fokán.*
- Van olyan mély gödör, amiből nem lehet kimászni. És nézz csak rám!
*Miközben beszél, látványosan mutogat a levegőben a kezével.*
- Teljesen megbolondultam! Én tudom milyen voltam régen, te nem tudod! Nem csak a pénzemért szerettek. Ó, de tudod mit? Nem érdekel, ebbe bárki beleőrült volna. Mondd csak, hogy a csodára várok, most olyan jó lenne piheni. De nem pihenek, mert keresem őt, keresem és keresem...
*A következő pillanatban újra őrült nevetésben tör ki.*
- Szabad? Teljesen igazad van! Mire megkaptam a régóta áhított szabadságot megkattantam. Hát nem csodálatos kombináció? Tiszta lap... Ó, kedvesem, egy nemesnek sosem jut tiszta lap. Ha újat is kezdek, valamennyire mindig mocskos marad.
*Közben felül, és átnyújtja a dobótőrét a nőnek. Nem igazán félti az életét.*
- Nehéz úgy, ha olyan sokan ismernek. Tudod, hogy mi van a nevem végén? Sayqueves. Nem csak úgy nemesek. Minden egyes ősöm főnemes volt. Nagy és hatalmas elf, remek befolyással és hírnévvel, kikezdhetetlenek, legendásak. Bemutatkozok, és mit látnak? Egy megkattant idiótát, a hatalmas család sanyarú halálát és zsákutcáját... Kell új név és új arc... Tiszta elme... Mindenből új kell. Nem maradt se barátom, se rokonom, se használható tudásom, se ép elmém. Csak pénzem maradt, meg egy külső birtokom. Hát nem ironikus? Mondd csak, hogy keresem a kifogásokat, hogy nem teszek semmit, de mi értelme lenne? Kezdjek új, és boldog életet, mosolyogjak, mert mások azt szeretnék látni, utána pedig halljak meg egy felszínes élettel a hátam mögött. Éljek célok nélkül, de mutassam azt, mintha lenne, mert mások ezt akarják. Hát teszek másokra! Ha valamit teszek, azt őszintén fogom tenni, nem azért, mert másoknak nem tetszik, hogy nem bírja a vállam a nyomást, amit ŐK tettek rá! Hát nem nevetséges? Eltörik a lelked, tönkreteszik az elméd, majd hozzád vágják, hogy miért vagy egy kupac szar.
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.03 18:57:55
601. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-03 17:54:58
Üzenet elküldve: 2019-01-03 17:54:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Mikor a férfi tudomására hozza, hogy egyetlen trükköt sem tud, kiül az arcára a csalódás. Majd mikor az elf elkezdi ecsetelni, hogy minden milyen szuper és tökéletes lenne, ha megtalálná az eddig is oly áhítattal kutatott jelenést feláll a másik mellett. Megfordul és lenéz rá, elégedettség tölti el, hogy így magasabb, mint ő, majd csípőre vágja a kezeit. *
-Tehát akkor most a csodára vársz igazából? Hogy ismét minden jó legyen és te közben meg semmit sem teszel érte? Ilyen is vagytok ti gazdagok!*Látszik rajta a felháborodás, rá is csap egy határozottat a kezével a korlátra,de az bizony keménynek bizonyul, így arca eltorzul a fájdalomtól, de küzd vele, nehogy a másik észrevegye. *
-Azt nem mondtam, hogy nem egyszerűbb, mint újra mindent felépíteni a két kezeddel, de nevetséges. Sajnáltasd csak magad, amid eddig volt az, ahogy én azt látom… *Körbetekint, szemeit a romokra emeli. *…már nincs, de legalább szabad vagy. Tiszta lappal indulhatsz neki. Lehetsz, ami csak akarsz… *Fogy el lassan a düh a hangjából és vált keserűségre. *- Ha szeretnéd még gyertyaöntő vagy fűszerárus is lehetsz. *Szipog néhányat, majd abba hagyja.*
- Van a házban valahol egy élesebb kés? Kiigazíthatnám a hajad, mert ennél még én is jobbat csinálnék.*Köröz a levegőben az egyik kezével a férfi fejére mutatva, egész kinézetére utalva.*
-Mert nem igazán hiszen, ha mégis találod. amit keresel, hogy szóba áll, vagy legalább fél mérföldnél közelebb megy hozzád, ha így festesz. *Jelenti ki, aztán ujjait egymásba fonva, nyújtózik egyet, kiroppantva a porcokat, amelyek hangja még a következő folyosón is visszhangzik. *
*Mikor a férfi tudomására hozza, hogy egyetlen trükköt sem tud, kiül az arcára a csalódás. Majd mikor az elf elkezdi ecsetelni, hogy minden milyen szuper és tökéletes lenne, ha megtalálná az eddig is oly áhítattal kutatott jelenést feláll a másik mellett. Megfordul és lenéz rá, elégedettség tölti el, hogy így magasabb, mint ő, majd csípőre vágja a kezeit. *
-Tehát akkor most a csodára vársz igazából? Hogy ismét minden jó legyen és te közben meg semmit sem teszel érte? Ilyen is vagytok ti gazdagok!*Látszik rajta a felháborodás, rá is csap egy határozottat a kezével a korlátra,de az bizony keménynek bizonyul, így arca eltorzul a fájdalomtól, de küzd vele, nehogy a másik észrevegye. *
-Azt nem mondtam, hogy nem egyszerűbb, mint újra mindent felépíteni a két kezeddel, de nevetséges. Sajnáltasd csak magad, amid eddig volt az, ahogy én azt látom… *Körbetekint, szemeit a romokra emeli. *…már nincs, de legalább szabad vagy. Tiszta lappal indulhatsz neki. Lehetsz, ami csak akarsz… *Fogy el lassan a düh a hangjából és vált keserűségre. *- Ha szeretnéd még gyertyaöntő vagy fűszerárus is lehetsz. *Szipog néhányat, majd abba hagyja.*
- Van a házban valahol egy élesebb kés? Kiigazíthatnám a hajad, mert ennél még én is jobbat csinálnék.*Köröz a levegőben az egyik kezével a férfi fejére mutatva, egész kinézetére utalva.*
-Mert nem igazán hiszen, ha mégis találod. amit keresel, hogy szóba áll, vagy legalább fél mérföldnél közelebb megy hozzád, ha így festesz. *Jelenti ki, aztán ujjait egymásba fonva, nyújtózik egyet, kiroppantva a porcokat, amelyek hangja még a következő folyosón is visszhangzik. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1432-1451