//Lábadozó Szarvas, avagy a szépülő ispotály//
*Nagy nehezen sikerül használható állapotba rendeznie a vonásait és minden egyéb mást, minthogy az elmúlt néhány nap fáradalmát talán egy hat is kevés lenne kipihenni. ~Most már mindegy. ~ Leül az asztalhoz és csipeget valamit, miközben a lurkók esznek és megvitatják a dolgokat. *
-Rendben, az jó lesz, én meg addig nekiállok felsöpörni és kidobni a maradék lomot. Ami épen maradt és mozdítható, később bevihetnénk itt egy szobába, hogy ne legyenek útban. *Teszi még hozzá, közben Kriza felpattan és egy csokor répával a kezében indul ki elég céltudatosan a konyhából.*
-Hé-hé! Hova sietsz kislány? *Éppen az ajtóban állítja meg, az megfordul és a lehető legtermészetesebben kijelenti, hogy bizony az annak a szép sörényű lónak lesz az istállóban meg az őzikének. Szinte meg is feledkezett róla a sok dolog között, még szerencse, hogy a többiek nem.*
-Nehogy éljen pusztuljanak, de siess vissza. *Közben már Gab is indul utána.*
-Elkísérem! *Lép nagyokat, hogy utolérje, még a reggelijét is otthagyja, valószínű ő sem szeretne kimaradni a dologból. Távolról még hallatszik, ahogy civakodnak.*
-Ma én etetem meg!
-Csak még egyszeer, naaa! *Hallatszik vissza a kislány nyafogása.*
-A végén még sírás lesz a vége. *Mondja YIlanda széles mosollyal az arcán.*
-Kis vakarcsok. *Majd feláll.*
-Akkor keress meg, ha végeztél, jó munkát, aztán ne törjön semmid, mert a gyógyításhoz én nem értek. *Teszi még hozzá hanyagul vállat vonogatva. Minthogy a konyha már egészen rendben van, a tányérok a helyükön, az evőeszközök is a fiókban, az edények pedig a szekrényekben szépen elrakva, így jöhet a következő dolog. Ahogy nézi át a nappaliban lerakott dobozokat, talál még abroszt és konyharuhákat, mosogatódézsát, mosókefét és vízhordó vedreket. Ezeket mind beteszi a konyhába a megfelelő helyre, hogy kéznél legyenek, ha szükségük lesz rá. A gyertyatartókat egyelőre a ládában hagyja, a lámpákkal és az olajjal együtt, egyelőre csak egyet visz magával, ennyire van szükség most. *
-Fürdődézsa? *Nézi a ládák mellé letett, egyértelműen felismerhető dolgot, majd belenéz a mellette lévő csomagba. Kiköti a kötelez, majd kihajtja. Törölköző és hajkefe van benne, varrókészlet és néhány ív tiszta szövet.*
-Jó tudni, hogy ilyenek is vannak, de azért varrókört nem alapítunk. *Motyogja maga elé, majd visszacsomagolja. Ekkor ér oda a következő ládához.*
-Na! Ez lesz az. *Kotorászik nagy hévvel benne. A seprűket, lapátokat és a tisztítószereket, vödröstűl, felmosóstúl odatámasztja az egyik falhoz.*
-Ezekre szükség lesz. *A szerszámokhoz egyelőre nem nyúl, úgy dönt, hogy nekikezd, a még épen maradt dolgok elcipelésének. Nem szeretné egymaga feltakarítani az egész kócerájt, így biztos, hogy amint Kelaz visszaér, megy a piacra felfogadni néhány munkást.*
-Mi vagyok én cseléd? *Morogja, míg cipekedik.*