Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1432-1451
780. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-03-05 14:00:43
Üzenet elküldve: 2022-03-05 14:00:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Megpróbáltatások //
* A kusza gondolatok megszűnnek, a fejében való forgatag is idővel leáll, mire észbe kaphatna már a doktornő a székbe támogatja. Tekintetét újra a lányra emeli, de tekintete meglepettségről árulkodik, nem érti, hogy mégis mi történhetett vele. Szavaival gyorsan kizökkenti Syndrát, egyik káoszból a másikba, fejét megfogva megrázza a fejét, de utána a másik arcához kap és végig simítja az arcát. *
- Ne Nim! Gondold végig inkább... Nem kell egyedül maradnod tovább! Én itt maradhatok veled!
* Próbálja győzködni a lányt továbbra is, olyan érzés lesz úrrá rajta mintha ez alatt a néhány perc alatt évek teltek volna el. Olyan távolinak tűnik már csak számára, ahogyan hosszasan csókolta őt ugyanebbe a fotelben. *
- Figyelj... * Szorul össze a torka zavarában. * - Neked sincs sok időd, nekem is sok dolgom van. Néha össze futhatnánk, és ha éppen.... * Nyel egyet. * - Ha éppen kettesben vagyunk el engedhetnénk magunkat....
* Ismét nyel egyet. * - Mindkettőnknek szüksége van a másikra.
* Néz fel rá újra, könnyek már nem igazán érkeznek, de a nagy zavarban már nem is biztos, hogy miről szándékozik beszélni Nimerillel. A legszívesebben mindent át beszélne. Soha nem hitte volna, hogy ez van benne. *
- Mellesleg... * Szemébe néz, utána elfojtott hangon folytatja. * - Tudtam, hogy nem vagyok normális, de azt nem, hogy ennyire. * Próbál magára egy mosolyt erőltetni, de utána csak nézi a lányt. Nem szívesen hagyná most el, de kezdi az az érzés szurkálni, hogy kezd a társasága kellemetlen lenni a másik félnek. *
* A kusza gondolatok megszűnnek, a fejében való forgatag is idővel leáll, mire észbe kaphatna már a doktornő a székbe támogatja. Tekintetét újra a lányra emeli, de tekintete meglepettségről árulkodik, nem érti, hogy mégis mi történhetett vele. Szavaival gyorsan kizökkenti Syndrát, egyik káoszból a másikba, fejét megfogva megrázza a fejét, de utána a másik arcához kap és végig simítja az arcát. *
- Ne Nim! Gondold végig inkább... Nem kell egyedül maradnod tovább! Én itt maradhatok veled!
* Próbálja győzködni a lányt továbbra is, olyan érzés lesz úrrá rajta mintha ez alatt a néhány perc alatt évek teltek volna el. Olyan távolinak tűnik már csak számára, ahogyan hosszasan csókolta őt ugyanebbe a fotelben. *
- Figyelj... * Szorul össze a torka zavarában. * - Neked sincs sok időd, nekem is sok dolgom van. Néha össze futhatnánk, és ha éppen.... * Nyel egyet. * - Ha éppen kettesben vagyunk el engedhetnénk magunkat....
* Ismét nyel egyet. * - Mindkettőnknek szüksége van a másikra.
* Néz fel rá újra, könnyek már nem igazán érkeznek, de a nagy zavarban már nem is biztos, hogy miről szándékozik beszélni Nimerillel. A legszívesebben mindent át beszélne. Soha nem hitte volna, hogy ez van benne. *
- Mellesleg... * Szemébe néz, utána elfojtott hangon folytatja. * - Tudtam, hogy nem vagyok normális, de azt nem, hogy ennyire. * Próbál magára egy mosolyt erőltetni, de utána csak nézi a lányt. Nem szívesen hagyná most el, de kezdi az az érzés szurkálni, hogy kezd a társasága kellemetlen lenni a másik félnek. *
779. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-03-05 13:34:03
Üzenet elküldve: 2022-03-05 13:34:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Megpróbáltatások //
* Az elme az, amiről oly keveset tudnak még most az értelmes fajok. Nem gyógyítják be a benne keletkezett sérülést még a varázsitalok sem. Gyógyítása körülményes, ami majdnem egyet jelent a lehetetlennel. Csak sejtése van arról, hogy mi mindent élt meg Syndra régebben. Nimeril maga is eléggé le volt harcolva, amikor az utcára került, de valahogy megbirkózott vele, csakhogy ő már egy majdnem teljesen felnőtt egyén. Egy gyermek esetén ez jóval nehezebben megy. Talán a legrosszabb személyiségét kapja ki most Syndrának Nimeril. Megbántotta felelőtlen szavaival, aminek most a megízlelheti a levét. Nem hátrál meg, sőt követeli vissza magának a régi Syndrát, akit megismert. Azért érzi, hogy ez az énje veszélyes a lánynak. Be is rezel, amikor az feláll és elindul felé. Meg fogja védeni magát ez nem kérdés, de nem szeretné, ha bármi balul ütne ki. Feszült szorongással figyeli, ahogy egyre közelít a másik. Nagyot nyel idegességében, miközben már készíti elő egyik igéjét. Ekkor történik meg a csoda, amire hálásan felsóhajt. Oda is siet a lányhoz, hogy most segítségére lehessen. Most csak egy zavarodott lányt lát maga előtt, aki a légynek se tudna ártani.*
- Gyere, segítek felállni. Jól vagy?* Kérdezi aggodalommal hangjában.*
- Semmi baj, tényleg. Gyere szépen!* Támogatja szó nélkül a fotelek irányába. Ahol kérés nélkül tölt egy kis félig kihűlt teát neki.*
- Csak kicsit össze zavarodtál. Ez a mai nap kikészít mindannyiunkat. Csak nyugodj meg és, akkor nem lesz baj.* Ezt mind csak az eddigi tapasztalatira meri alapozni. Valószínűleg átlagos esetekben mondhatni egységes kontroll tudja tartani személyiségeit. Eddig is tapasztalta, hogy hol egyik, hol másik a dominánsabb, de inkább csak Syndra furcsaságának lehetett ezt tulajdonítani. A mostaniak fényében ez már más megvilágításba helyeződik.*
- Nézd Syndra az lenne a legjobb mind a kettőnknek, ha ezt a mai napot elfelejtenénk. Kedvellek, mert jól megvoltunk eddig. Én ezt szeretném visszakapni.* Néz rá kedves mosollyal az arcán és még kezével biztatólag a másik kezére rá is fog. Nyilván valamivel közelebb kerültek egymáshoz, mint régen, amit egyik fél sem tagadhat.*
- Pont te mondtad, hogy néha eljárhatnánk, meg még van hátra néhány lovagló lecke is.* Reméli, hogy tud hatni a másikra, mert nagyon unja már, hogy valamelyikük mindig nyávog valamin.*
* Az elme az, amiről oly keveset tudnak még most az értelmes fajok. Nem gyógyítják be a benne keletkezett sérülést még a varázsitalok sem. Gyógyítása körülményes, ami majdnem egyet jelent a lehetetlennel. Csak sejtése van arról, hogy mi mindent élt meg Syndra régebben. Nimeril maga is eléggé le volt harcolva, amikor az utcára került, de valahogy megbirkózott vele, csakhogy ő már egy majdnem teljesen felnőtt egyén. Egy gyermek esetén ez jóval nehezebben megy. Talán a legrosszabb személyiségét kapja ki most Syndrának Nimeril. Megbántotta felelőtlen szavaival, aminek most a megízlelheti a levét. Nem hátrál meg, sőt követeli vissza magának a régi Syndrát, akit megismert. Azért érzi, hogy ez az énje veszélyes a lánynak. Be is rezel, amikor az feláll és elindul felé. Meg fogja védeni magát ez nem kérdés, de nem szeretné, ha bármi balul ütne ki. Feszült szorongással figyeli, ahogy egyre közelít a másik. Nagyot nyel idegességében, miközben már készíti elő egyik igéjét. Ekkor történik meg a csoda, amire hálásan felsóhajt. Oda is siet a lányhoz, hogy most segítségére lehessen. Most csak egy zavarodott lányt lát maga előtt, aki a légynek se tudna ártani.*
- Gyere, segítek felállni. Jól vagy?* Kérdezi aggodalommal hangjában.*
- Semmi baj, tényleg. Gyere szépen!* Támogatja szó nélkül a fotelek irányába. Ahol kérés nélkül tölt egy kis félig kihűlt teát neki.*
- Csak kicsit össze zavarodtál. Ez a mai nap kikészít mindannyiunkat. Csak nyugodj meg és, akkor nem lesz baj.* Ezt mind csak az eddigi tapasztalatira meri alapozni. Valószínűleg átlagos esetekben mondhatni egységes kontroll tudja tartani személyiségeit. Eddig is tapasztalta, hogy hol egyik, hol másik a dominánsabb, de inkább csak Syndra furcsaságának lehetett ezt tulajdonítani. A mostaniak fényében ez már más megvilágításba helyeződik.*
- Nézd Syndra az lenne a legjobb mind a kettőnknek, ha ezt a mai napot elfelejtenénk. Kedvellek, mert jól megvoltunk eddig. Én ezt szeretném visszakapni.* Néz rá kedves mosollyal az arcán és még kezével biztatólag a másik kezére rá is fog. Nyilván valamivel közelebb kerültek egymáshoz, mint régen, amit egyik fél sem tagadhat.*
- Pont te mondtad, hogy néha eljárhatnánk, meg még van hátra néhány lovagló lecke is.* Reméli, hogy tud hatni a másikra, mert nagyon unja már, hogy valamelyikük mindig nyávog valamin.*
778. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-03-05 11:59:33
Üzenet elküldve: 2022-03-05 11:59:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Megpróbáltatások //
* Az elme különleges dolgokra képes. Ha valaki túl sok fájdalmat viselt el élete során, akkor képes az megtörni és darabokra szakadni. Ha pedig ez megtörténik, alkalmanként előfordul, hogy a darabok megpróbálnak saját lábukra állni. A félvér szavai hideg vízként érik a bérgyilkost, egy pillanatra megakad de utána felpattan a székéből, lassan elindul a lány felé, de tekintete nem árulja el szándékát. Talán megunta a szórakozást és véget akar vetni a lány életének? Vagy talán csak bizalmasba akar újra váltani? Ezt már maga Syndra se tudhatja, csak a benne élő bérgyilkos, akin gúnyos mosoly húzódik, és amikor már majdnem a félvér előtt áll, a tekintete megváltozik, az eddigi üres tekintet élettel telik meg. Syndra sincs hozzá szokva, hogy személyiségei ilyen könnyedén feltörnek egymás után. Ő soha nem volt az a törékeny kislány, mindig is határozott jellem volt, de ez még őt is kikészíti. Lába megbicsaklik és a lány előtt térdére rogy. Syndrában ennyire intenzíven soha nem mutatkoztak a megtört személyiségek, alkalmanként felvette az arcukat, de nem vette észre, hogy lelke mélyén igen is élőként tekintenek a nagyvilágra. Félelem kellene, hogy urrá legyen a lányon vagy kétségbe esés, helyette zavarodottan feltekint a Nimerilre. A lány tekintetét nem tudja leírni, igazából azzal sem volt tisztában, hogy ő felállt volna, az emlékei foszlányosan siklanak a levegőben, és a töredékek felvetülnek benne. *
- Mi a?
* Akad el a hosszú életű szava miközben a lányt nézi, az eddigi rideg vagy éppen stresszes állapot egyik pillanatról a másikra tova szállt belőle. Lelkét zavarodottság kezdi el nyomni, de ahelyett, hogy távolodna attól, aki ezt az állapotot előidézte belőle, inkább talpra kecmereg és megfogja a kezét. *
- Sajnálom Nim! Ne haragudj! Nem akartam!
* Látványos Nimeril zavarodottsága is, de a félvér tudatilag egyben van, míg az orvosi elemzést végzi fejében. *
- Ilyen még soha nem volt velem.
* Fakad ki belőle, de szemei már nem tudnak több könnyt árasztani, teljesen kiszáradtak a szemei akár a sivatag. *
- Kérlek üljünk le és beszéljük meg ezt az egészet! Minket is és ez amit te most tapasztaltál, nagyon kérlek!
* Emeli fel a hangját az elf, most éppen nem tudja eldönteni, hogy mi miatt kell jobban aggódnia. Az egyedül lét vagy, hogy éppen soha nincs egyedül? *
* Az elme különleges dolgokra képes. Ha valaki túl sok fájdalmat viselt el élete során, akkor képes az megtörni és darabokra szakadni. Ha pedig ez megtörténik, alkalmanként előfordul, hogy a darabok megpróbálnak saját lábukra állni. A félvér szavai hideg vízként érik a bérgyilkost, egy pillanatra megakad de utána felpattan a székéből, lassan elindul a lány felé, de tekintete nem árulja el szándékát. Talán megunta a szórakozást és véget akar vetni a lány életének? Vagy talán csak bizalmasba akar újra váltani? Ezt már maga Syndra se tudhatja, csak a benne élő bérgyilkos, akin gúnyos mosoly húzódik, és amikor már majdnem a félvér előtt áll, a tekintete megváltozik, az eddigi üres tekintet élettel telik meg. Syndra sincs hozzá szokva, hogy személyiségei ilyen könnyedén feltörnek egymás után. Ő soha nem volt az a törékeny kislány, mindig is határozott jellem volt, de ez még őt is kikészíti. Lába megbicsaklik és a lány előtt térdére rogy. Syndrában ennyire intenzíven soha nem mutatkoztak a megtört személyiségek, alkalmanként felvette az arcukat, de nem vette észre, hogy lelke mélyén igen is élőként tekintenek a nagyvilágra. Félelem kellene, hogy urrá legyen a lányon vagy kétségbe esés, helyette zavarodottan feltekint a Nimerilre. A lány tekintetét nem tudja leírni, igazából azzal sem volt tisztában, hogy ő felállt volna, az emlékei foszlányosan siklanak a levegőben, és a töredékek felvetülnek benne. *
- Mi a?
* Akad el a hosszú életű szava miközben a lányt nézi, az eddigi rideg vagy éppen stresszes állapot egyik pillanatról a másikra tova szállt belőle. Lelkét zavarodottság kezdi el nyomni, de ahelyett, hogy távolodna attól, aki ezt az állapotot előidézte belőle, inkább talpra kecmereg és megfogja a kezét. *
- Sajnálom Nim! Ne haragudj! Nem akartam!
* Látványos Nimeril zavarodottsága is, de a félvér tudatilag egyben van, míg az orvosi elemzést végzi fejében. *
- Ilyen még soha nem volt velem.
* Fakad ki belőle, de szemei már nem tudnak több könnyt árasztani, teljesen kiszáradtak a szemei akár a sivatag. *
- Kérlek üljünk le és beszéljük meg ezt az egészet! Minket is és ez amit te most tapasztaltál, nagyon kérlek!
* Emeli fel a hangját az elf, most éppen nem tudja eldönteni, hogy mi miatt kell jobban aggódnia. Az egyedül lét vagy, hogy éppen soha nincs egyedül? *
777. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-03-05 11:16:56
Üzenet elküldve: 2022-03-05 11:16:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Megpróbáltatások //
* Igen, most sikerült ténylegesen Syndra lelkébe gázolnia. Soha nem volt a szavak félvére, ez most sincs másképpen. Kényelmetlenül érzi magát, de belőle már nehezen lehetne a mai napon több könnyet kipréselni. Nem álltatja magát, mert sejtette, hogy az undok Syndra nem fogja annyiban hagyni. Hallott eleget erről az állapotról. Nagyot sóhajt, hogy most magyarázkodnia kell, de muszáj megértetnie a tényeket azzal a Syndrával, amelyiket éppen eléri.*
- Kedvelem, nem erről van szó, de én nem tudom elképzelni magam egy párként senkivel. Nekem kell a tér és neked is kell a tér!* Remélhetőleg a Syndrák valamelyike el tud igazodni ezen, mert Nimeril nem képes rendesen kifejezni magát. Nem úgy jönnek a nyelvére azok a szavak, amiket ő akarna.*
- Nekem a régi Syndra kell! Akivel együtt lovagoltunk, vásároltunk és el voltunk.* Vissza sírja azokat az időket, amikor még nem voltak hollók meg a velük járó problémák. Amióta kiderült ez a tény minden csak egyre rosszabb lesz. Vissza akarja azokat az időket kapni, még akkor is, ha teljes mértékben ezt már nem hozhatják vissza.*
* Igen, most sikerült ténylegesen Syndra lelkébe gázolnia. Soha nem volt a szavak félvére, ez most sincs másképpen. Kényelmetlenül érzi magát, de belőle már nehezen lehetne a mai napon több könnyet kipréselni. Nem álltatja magát, mert sejtette, hogy az undok Syndra nem fogja annyiban hagyni. Hallott eleget erről az állapotról. Nagyot sóhajt, hogy most magyarázkodnia kell, de muszáj megértetnie a tényeket azzal a Syndrával, amelyiket éppen eléri.*
- Kedvelem, nem erről van szó, de én nem tudom elképzelni magam egy párként senkivel. Nekem kell a tér és neked is kell a tér!* Remélhetőleg a Syndrák valamelyike el tud igazodni ezen, mert Nimeril nem képes rendesen kifejezni magát. Nem úgy jönnek a nyelvére azok a szavak, amiket ő akarna.*
- Nekem a régi Syndra kell! Akivel együtt lovagoltunk, vásároltunk és el voltunk.* Vissza sírja azokat az időket, amikor még nem voltak hollók meg a velük járó problémák. Amióta kiderült ez a tény minden csak egyre rosszabb lesz. Vissza akarja azokat az időket kapni, még akkor is, ha teljes mértékben ezt már nem hozhatják vissza.*
776. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-03-05 11:02:32
Üzenet elküldve: 2022-03-05 11:02:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Megpróbáltatások //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* A lány vigasztalására ráborul és hosszan szorítja míg zokog, de miután hagyja felállni a világ teljes fordulatot vesz körülöttük. A vérzés hamar elállt, tekintete továbbra is üres kifejezéssel merednek Nimerilre. Szavai szárazon csattannak a félvéren, amivel eléri a lány komolyabb oldalát. A hirtelen váltás kellemetlenül ütközik az elf szívébe, a rideg szavak amik Nim száját elhagyják egy törést hoznak létre. A lány tekintetében az érzelmek ki ülnek, és utána könnycseppek csillannak. Szavak elveszítik jelentőségüket a hosszú életű számára, épp fakadna ki mikor egy tükör törésre emlékeztető hangot hall fejében, majd tekintete ismételten üressé és a készülődő könnyeket csak szimplán letörölve tekintetét rá emeli. *
- Értem.
* Szavai ridegen csengnek a vendégváró helyiség falain. Testén belül hatalmas ordításokban zokog a mélyen elnyomott Syndra. Szíve még nincs darabokban, de nem akarja elengedni a lányt. Újra fagyos szavaival felhangzik a bérgyilkos. *
- Szóval elutasítod?
* Néz rá érdeklődve, de tekintete unottságot tükrözik. Talán a következő válasza zökkentheti ki igazán a félvér lányt a leginkább. *
- Azt tudod, hogy mit érez irántad, de talán te nem vagy tisztában a sajátjaiddal.
* Kezével a fotelt kezdi el piszkálgatni, hogy azzal is lefoglalja magát, az untató téma mellett. *
- Tudom jól, hogy neked is fontos volt. Ne lökd el azt ami új életet adhat neked.
* Szavai után tekintete tovább is unottan csillannak a fényben, de elméje mélységeiben megbújva párnája alá szorítja fejét, hogy ne hallja Nimeril rideg szavait tovább. *
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* A lány vigasztalására ráborul és hosszan szorítja míg zokog, de miután hagyja felállni a világ teljes fordulatot vesz körülöttük. A vérzés hamar elállt, tekintete továbbra is üres kifejezéssel merednek Nimerilre. Szavai szárazon csattannak a félvéren, amivel eléri a lány komolyabb oldalát. A hirtelen váltás kellemetlenül ütközik az elf szívébe, a rideg szavak amik Nim száját elhagyják egy törést hoznak létre. A lány tekintetében az érzelmek ki ülnek, és utána könnycseppek csillannak. Szavak elveszítik jelentőségüket a hosszú életű számára, épp fakadna ki mikor egy tükör törésre emlékeztető hangot hall fejében, majd tekintete ismételten üressé és a készülődő könnyeket csak szimplán letörölve tekintetét rá emeli. *
- Értem.
* Szavai ridegen csengnek a vendégváró helyiség falain. Testén belül hatalmas ordításokban zokog a mélyen elnyomott Syndra. Szíve még nincs darabokban, de nem akarja elengedni a lányt. Újra fagyos szavaival felhangzik a bérgyilkos. *
- Szóval elutasítod?
* Néz rá érdeklődve, de tekintete unottságot tükrözik. Talán a következő válasza zökkentheti ki igazán a félvér lányt a leginkább. *
- Azt tudod, hogy mit érez irántad, de talán te nem vagy tisztában a sajátjaiddal.
* Kezével a fotelt kezdi el piszkálgatni, hogy azzal is lefoglalja magát, az untató téma mellett. *
- Tudom jól, hogy neked is fontos volt. Ne lökd el azt ami új életet adhat neked.
* Szavai után tekintete tovább is unottan csillannak a fényben, de elméje mélységeiben megbújva párnája alá szorítja fejét, hogy ne hallja Nimeril rideg szavait tovább. *
775. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-03-05 10:18:21
Üzenet elküldve: 2022-03-05 10:18:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Megpróbáltatások //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Syndrának elég az a pár kedves szó és máris potyognak a könnyei. Nimeril még ilyen kiszolgáltatottnak soha nem látta az elfet ezelőtt. Tudja jól, hogy most neki kell támaszt nyújtania, amit igyekszik a lehetőségei szerint meg is tenni.*
- Shhhh! Semmi baj! Itt vagyok.* Részben orvos, így felismeri a betegségeket a tüneteikből is. Most már teljesen biztos, hogy több személyiséggel van dolga, viszont ez ellen nem tud igazából semmit tenni egyelőre. Sokáig zokog az elf és amikor felnéz akkor veszi észre a félvér, hogy vérzik az ajka.*
- Egek, te vérzel.* Egy zsebkendőért nyúl, hogy gyengéden letörölje szájáról a véres cseppeket.*
- Jól van, ezt fogd rá a sebre és hamar eláll majd a vérzés.* Nyújtja oda a zsebkendőt, majd aztán feláll, hogy több teret engedjen a másiknak. Sajnos az események viharos gyorsasággal váltanak irányt. Egyik pillanatról a másikra csap át egy másik személyiségbe át az elf. Nimeril meg is hökken. Egy teljesen más személyiség tör fel, aki kegyetlen igazságot vág a fejéhez. Saját arca is elborul ezeket hallva. Akár tetszik, akár ezt a kérdést muszáj lesz most tisztába tenniük. Ostoba volna, ha nem esett volna le neki mostanra, hogy ezek az érzések talán többről szólnak, mint egyszerű barátságról. Mélyet sóhajt és komolyabb hangnemre veszi a szót.*
- Igazad lehet. Kedvellek, de nem tudok oly mély érzéseket viszonozni számodra, mint amilyet te felém. Fontos vagy nekem, de mind a ketten jobban járunk, ha nem mélyítjük el a kapcsolatunkat.* Az sem izgatja, ha az undok Syndra erre megdühödik. Lehet, hogy mélyen bele gázol most a másik lelkébe, de egyszerűen nem érzi azt, hogy egy szeretőnél többet képes volna nyújtani. Sőt nem is akar többet nyújtani. Az mind csak a munkája rovására menne, ugyan úgy, mint a Syndráéra.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Syndrának elég az a pár kedves szó és máris potyognak a könnyei. Nimeril még ilyen kiszolgáltatottnak soha nem látta az elfet ezelőtt. Tudja jól, hogy most neki kell támaszt nyújtania, amit igyekszik a lehetőségei szerint meg is tenni.*
- Shhhh! Semmi baj! Itt vagyok.* Részben orvos, így felismeri a betegségeket a tüneteikből is. Most már teljesen biztos, hogy több személyiséggel van dolga, viszont ez ellen nem tud igazából semmit tenni egyelőre. Sokáig zokog az elf és amikor felnéz akkor veszi észre a félvér, hogy vérzik az ajka.*
- Egek, te vérzel.* Egy zsebkendőért nyúl, hogy gyengéden letörölje szájáról a véres cseppeket.*
- Jól van, ezt fogd rá a sebre és hamar eláll majd a vérzés.* Nyújtja oda a zsebkendőt, majd aztán feláll, hogy több teret engedjen a másiknak. Sajnos az események viharos gyorsasággal váltanak irányt. Egyik pillanatról a másikra csap át egy másik személyiségbe át az elf. Nimeril meg is hökken. Egy teljesen más személyiség tör fel, aki kegyetlen igazságot vág a fejéhez. Saját arca is elborul ezeket hallva. Akár tetszik, akár ezt a kérdést muszáj lesz most tisztába tenniük. Ostoba volna, ha nem esett volna le neki mostanra, hogy ezek az érzések talán többről szólnak, mint egyszerű barátságról. Mélyet sóhajt és komolyabb hangnemre veszi a szót.*
- Igazad lehet. Kedvellek, de nem tudok oly mély érzéseket viszonozni számodra, mint amilyet te felém. Fontos vagy nekem, de mind a ketten jobban járunk, ha nem mélyítjük el a kapcsolatunkat.* Az sem izgatja, ha az undok Syndra erre megdühödik. Lehet, hogy mélyen bele gázol most a másik lelkébe, de egyszerűen nem érzi azt, hogy egy szeretőnél többet képes volna nyújtani. Sőt nem is akar többet nyújtani. Az mind csak a munkája rovására menne, ugyan úgy, mint a Syndráéra.*
774. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-03-05 09:09:18
Üzenet elküldve: 2022-03-05 09:09:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Megpróbáltatások //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Amint kimondja a lány, hogy mellette marad és tudatában van annak, amit szavakkal ő nem tudott megosztani a másik féllel, újra könnyek fakadnak a szemében, lassan a meleg könnyek elkezdenek hullni, és a plafon szépsége mindent felülmúlhat. Syndra lelkileg és személyiségileg is egy tört személyiség. Összesen három személyiség gyűlt meg lelke mélyén, a hűséges holló ki azonnal teljesít bármilyen parancsot is kap, a vadorzó lány aki kalandra és izgalomra vágyódik állandóan, ami talán még intenzíven perverz is, de az igazi Syndra most bukott ki, a legelnyomottabb része lelkének, aki a mélyen egy láda mélyén rejtőzik. A könnyek csak úgy potyognak a másikra, a szipogást már majdnem kiáltás törné meg, ha nem fakasztaná magába a szavakat, ajkába harapva annyira mélyre sikerül, hogy már nem csak a könnycseppek csepegnek a lányra hanem a vére is az elfnek, ami remegő alsó ajkából csepeg. Nem érez fájdalmat, csak mered a plafonra és a világ minden kincséért nem venné most le a szemét róla. Ameddigre a kép össze áll benne, hogy innen már csak lefelé süllyedhet, óvatosan a másikra emeli a tekintetét. Tekintetében intenzíven újra elkezdenek ömleni a könnyek majd kifakad. *
- Kérlek ne... Kérlek ne hagyj el.
* És elkezd zokogni a hosszú életű, néhány percig megállás nélkül csak zokog, és több évtizedes feszültség tőr fel belőle. Megtalálta talán azt a személyt, akire évek óta várt? Aki elfogadja őt? Szereti? És nem csak szimplán eszközként fog a világ számára fontos lenni? Talán lesz valaki, aki minden este várja majd haza és lefogja szidni amikor tovább tart egy megbízatása? Erre már csak az idő adhat választ. Amint megnyugszik és a könnyek elapadnak, elengedi Nimerilt, hogy felállhasson ha akar. Szemét megtörölve úgy érzi, hogy gyerek korában sírt utoljára ennyit mint a mai napon. Feje elkezd szédelegni, a vér a szájáról eláll, de duzzadás jelzi a sérülést, aminek néhány nap kell, hogy eltűnjön arcáról, mintha soha nem történt volna. Tekintete szépen lassan kifakul, és üres tekintettel barátnőjére néz. KI üríti magát, átadja a bérgyilkosnak a szerepet, az érzelmek amik eddig csak úgy ömlöttek belőle a nagy félelmében vissza vonulót fújt. Rettegésével mélyen elnyomta magában, de talán csak néhány perc erejéig tudja elnyomni. Retteg a választól, de ő megtudja kérdezni Nimerilt, mire a másik fele képtelen. *
- Elfogsz utasítani? Végig fogod gondolni és el löksz magadtól?
* Szavai üresen hatnak, a másik fél azonnal észre veheti, hogy gyanúja helytálló volt. A testet több személyiség uralja. Az elfnek tökéletes életért szüksége volt, hogy felvértezze magát. Tekintetét továbbra is félvéren tartja, majd szavai jegesen tovább kérdezik a felet. *
- Tartok tőle, hogy érzelmeimet irántad el fogod utasítani.
* Szavak után azonnal észbe kap, és vissza löki a mélységekbe az üres hang gazdáját, tekintetébe ismét érzelmek jelennek meg. Félelemmel telve Nimerilre mered. *
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Amint kimondja a lány, hogy mellette marad és tudatában van annak, amit szavakkal ő nem tudott megosztani a másik féllel, újra könnyek fakadnak a szemében, lassan a meleg könnyek elkezdenek hullni, és a plafon szépsége mindent felülmúlhat. Syndra lelkileg és személyiségileg is egy tört személyiség. Összesen három személyiség gyűlt meg lelke mélyén, a hűséges holló ki azonnal teljesít bármilyen parancsot is kap, a vadorzó lány aki kalandra és izgalomra vágyódik állandóan, ami talán még intenzíven perverz is, de az igazi Syndra most bukott ki, a legelnyomottabb része lelkének, aki a mélyen egy láda mélyén rejtőzik. A könnyek csak úgy potyognak a másikra, a szipogást már majdnem kiáltás törné meg, ha nem fakasztaná magába a szavakat, ajkába harapva annyira mélyre sikerül, hogy már nem csak a könnycseppek csepegnek a lányra hanem a vére is az elfnek, ami remegő alsó ajkából csepeg. Nem érez fájdalmat, csak mered a plafonra és a világ minden kincséért nem venné most le a szemét róla. Ameddigre a kép össze áll benne, hogy innen már csak lefelé süllyedhet, óvatosan a másikra emeli a tekintetét. Tekintetében intenzíven újra elkezdenek ömleni a könnyek majd kifakad. *
- Kérlek ne... Kérlek ne hagyj el.
* És elkezd zokogni a hosszú életű, néhány percig megállás nélkül csak zokog, és több évtizedes feszültség tőr fel belőle. Megtalálta talán azt a személyt, akire évek óta várt? Aki elfogadja őt? Szereti? És nem csak szimplán eszközként fog a világ számára fontos lenni? Talán lesz valaki, aki minden este várja majd haza és lefogja szidni amikor tovább tart egy megbízatása? Erre már csak az idő adhat választ. Amint megnyugszik és a könnyek elapadnak, elengedi Nimerilt, hogy felállhasson ha akar. Szemét megtörölve úgy érzi, hogy gyerek korában sírt utoljára ennyit mint a mai napon. Feje elkezd szédelegni, a vér a szájáról eláll, de duzzadás jelzi a sérülést, aminek néhány nap kell, hogy eltűnjön arcáról, mintha soha nem történt volna. Tekintete szépen lassan kifakul, és üres tekintettel barátnőjére néz. KI üríti magát, átadja a bérgyilkosnak a szerepet, az érzelmek amik eddig csak úgy ömlöttek belőle a nagy félelmében vissza vonulót fújt. Rettegésével mélyen elnyomta magában, de talán csak néhány perc erejéig tudja elnyomni. Retteg a választól, de ő megtudja kérdezni Nimerilt, mire a másik fele képtelen. *
- Elfogsz utasítani? Végig fogod gondolni és el löksz magadtól?
* Szavai üresen hatnak, a másik fél azonnal észre veheti, hogy gyanúja helytálló volt. A testet több személyiség uralja. Az elfnek tökéletes életért szüksége volt, hogy felvértezze magát. Tekintetét továbbra is félvéren tartja, majd szavai jegesen tovább kérdezik a felet. *
- Tartok tőle, hogy érzelmeimet irántad el fogod utasítani.
* Szavak után azonnal észbe kap, és vissza löki a mélységekbe az üres hang gazdáját, tekintetébe ismét érzelmek jelennek meg. Félelemmel telve Nimerilre mered. *
773. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-03-05 08:41:11
Üzenet elküldve: 2022-03-05 08:41:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Megpróbáltatások //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Nimeril érzelmileg teljesen instabillá válik. Syndra sok mindent megad neki, ami után eddig csak sóvárgott a tudatalattija. Most már elindult a leejtőn, így nincs megállás. Nyíltan kibukik belőle titok vágya, amit Syndra igyekszik kielégíteni mézes csókjaival. Előbb csak tüzelő homlokát jutalmazza, de aztán nedves ajkaik újra összetalálkoznak egy mézédes csókban forrjanak össze. Nimeril könnyedén eleget tud tenni a kérésnek. Mellette marad, azt, hogy a jövő mit hoz nem tudja, de most itt van mellette.*
- Én itt vagyok melletted.* Bátorítja, de ez inkább magának szól, mintsem az elfnek, aki egyre merészebben indul felfedezni Nimerilt, mind a kezeivel, mind pedig a nyelvével. A félvér többé már nem ellenkezik, egyszerűen megadta magát vágyainak. Nem is tudna mit tenni ellenük. Sokat jelent Nimerilnek ez a pillanat. Ahogy érzi Syndrának talán még többet is. És ez egyre inkább bizonyosságot nyer számára. Valószínűleg az elffnek nagyobb szüksége van a félvérre, mint az fordított esetben.*
- Hát persze, hogy szeretlek. Te vagy az első igazi barátnőm.* Ragaszkodást meg kötődést érez Syndra iránt, de azt nem hiszi, hogy szerelmes is volna belé. Nem volt még soha szerelmes, és valahogy nem is tudja elképzelni azt két nő között, de az is lehet, hogy csak egy naiv kis fruska még és azért nem tud különbséget tenni.*
- Nem foglak elhagyni.* Bizonygatja, majd aztán felemeli kezét és megsimítja a lány arcát.*
- Tudom Syndra, tudom. Nem kell félned.* Tudja, hogy Syndra egyébként mentálisan sérült személyiség. Nimerilt sem kell félteni, de ő tudja magáról, ahogy azt is tudja, hogy egyre javul az állapota, amióta kimászott a nyomorból. Syndra viszont szerinte kezelésre szorulna, de ezt nem merte még neki mondani. Nem is kell, hiszen most is kezeli éppen. Simogatja arcát még egy darabig, aztán kezeit leengedi maga mellé. Kicsit még pihen barátja kebelén, de feje újra kezd szépen lassan tisztulni kifelé. Hamarosan el kezd majd mocorogni, amit biztosan a felállás fog követni. Nem kezdeményez többet egyelőre a továbbiakban.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Nimeril érzelmileg teljesen instabillá válik. Syndra sok mindent megad neki, ami után eddig csak sóvárgott a tudatalattija. Most már elindult a leejtőn, így nincs megállás. Nyíltan kibukik belőle titok vágya, amit Syndra igyekszik kielégíteni mézes csókjaival. Előbb csak tüzelő homlokát jutalmazza, de aztán nedves ajkaik újra összetalálkoznak egy mézédes csókban forrjanak össze. Nimeril könnyedén eleget tud tenni a kérésnek. Mellette marad, azt, hogy a jövő mit hoz nem tudja, de most itt van mellette.*
- Én itt vagyok melletted.* Bátorítja, de ez inkább magának szól, mintsem az elfnek, aki egyre merészebben indul felfedezni Nimerilt, mind a kezeivel, mind pedig a nyelvével. A félvér többé már nem ellenkezik, egyszerűen megadta magát vágyainak. Nem is tudna mit tenni ellenük. Sokat jelent Nimerilnek ez a pillanat. Ahogy érzi Syndrának talán még többet is. És ez egyre inkább bizonyosságot nyer számára. Valószínűleg az elffnek nagyobb szüksége van a félvérre, mint az fordított esetben.*
- Hát persze, hogy szeretlek. Te vagy az első igazi barátnőm.* Ragaszkodást meg kötődést érez Syndra iránt, de azt nem hiszi, hogy szerelmes is volna belé. Nem volt még soha szerelmes, és valahogy nem is tudja elképzelni azt két nő között, de az is lehet, hogy csak egy naiv kis fruska még és azért nem tud különbséget tenni.*
- Nem foglak elhagyni.* Bizonygatja, majd aztán felemeli kezét és megsimítja a lány arcát.*
- Tudom Syndra, tudom. Nem kell félned.* Tudja, hogy Syndra egyébként mentálisan sérült személyiség. Nimerilt sem kell félteni, de ő tudja magáról, ahogy azt is tudja, hogy egyre javul az állapota, amióta kimászott a nyomorból. Syndra viszont szerinte kezelésre szorulna, de ezt nem merte még neki mondani. Nem is kell, hiszen most is kezeli éppen. Simogatja arcát még egy darabig, aztán kezeit leengedi maga mellé. Kicsit még pihen barátja kebelén, de feje újra kezd szépen lassan tisztulni kifelé. Hamarosan el kezd majd mocorogni, amit biztosan a felállás fog követni. Nem kezdeményez többet egyelőre a továbbiakban.*
772. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-03-05 06:14:47
Üzenet elküldve: 2022-03-05 06:14:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Megpróbáltatások //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* A lány minden érzelmét belevitte az előző csókba, ami meg is látszik Nimeril reakcióján. Odáig van érte a lány, és akár csak egy elvonási tünetes, már várja a következő adagját. Nyakát nyújtva szavak hagyják el a száját, amire az elf először nem úgy reagál, ahogyan a lány számít rá. Hosszan a szemébe néz és utána csókokkal halmozza el a homlokát. Szemébe néz utána határozottan, majd halkan elszorult hanggal el is kezdi. *
- Maradj mellettem.
* Amint elhagyják a szavak torkát, újra csókra közeledik, és végre Nimeril is megkapja azt amiért nyújtózkodott. Ajkuk újra össze ér, és az eddigi lágy csókot tartva hosszasan elmerül a másik szájában. Töviről hegyire átkutatja minden rejtett zugát, de utána hagyja is, hogy a lány tehesse azt amit akar. A kiforrott csók egyszerűen olyan mély hatást ért el a hosszú életű számára, ami a világot is megváltaná számára. Lelke megnyugodott, és kitisztult elméje. A hatalmas káosz ami eddig uralta őt az megszűnt. Csókban összeforrva kezei sem tétlenek, továbbra is simogatják a lányt, ahol csak éri. Törődve és gondosan, de miután ismételten a levegő hiánya fellép hátra hőköl, hogy kaphasson egy kis levegőt. Hangos zihálással küzd az elf, mint aki órákon át futott. Szíve olyan erősen dobog mint még soha. A fotelben hátra dőlve a plafont kezdi el szuggerálni. Kétsége nincs, itt az a kérdés, hogy Nimeril miként vélekedik a helyzetről, amitől egy pillanatra elfogja a félelem, de tisztában van vele, hogy nem ússza meg ezt a véres harcot. Ha már idáig sikerült eljutnia, akkor ezt is valahogy megoldja. *
- Nim.
* Szól elfojtott hangon a félvérhez. *
- Szeretsz?
* ~ Nim. Ugye nem fogsz elhagyni? Ugye nem tartasz undorítónak? ~ Zengenek fel a szavak fejében, amiket tényleg kiakart volna mondani. Az ereje teljében van, mégis ilyen egyszerű kérdések nem tudták elhagyni a száját. *
- Nim.
* Fakad ki belőle egy óvatosan megcsavart kérdés. *
- Ugye nem fogsz elhagyni?
* Talán csak a felét kérdezte meg amit szándékozott volna, de fél, hogy ha még véletlenül is utalást tenne a szabályokra, észbe kap feláll és ott hagyja. Így inkább nem kockáztatott meg magának még egy depressziós megtörést. *
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* A lány minden érzelmét belevitte az előző csókba, ami meg is látszik Nimeril reakcióján. Odáig van érte a lány, és akár csak egy elvonási tünetes, már várja a következő adagját. Nyakát nyújtva szavak hagyják el a száját, amire az elf először nem úgy reagál, ahogyan a lány számít rá. Hosszan a szemébe néz és utána csókokkal halmozza el a homlokát. Szemébe néz utána határozottan, majd halkan elszorult hanggal el is kezdi. *
- Maradj mellettem.
* Amint elhagyják a szavak torkát, újra csókra közeledik, és végre Nimeril is megkapja azt amiért nyújtózkodott. Ajkuk újra össze ér, és az eddigi lágy csókot tartva hosszasan elmerül a másik szájában. Töviről hegyire átkutatja minden rejtett zugát, de utána hagyja is, hogy a lány tehesse azt amit akar. A kiforrott csók egyszerűen olyan mély hatást ért el a hosszú életű számára, ami a világot is megváltaná számára. Lelke megnyugodott, és kitisztult elméje. A hatalmas káosz ami eddig uralta őt az megszűnt. Csókban összeforrva kezei sem tétlenek, továbbra is simogatják a lányt, ahol csak éri. Törődve és gondosan, de miután ismételten a levegő hiánya fellép hátra hőköl, hogy kaphasson egy kis levegőt. Hangos zihálással küzd az elf, mint aki órákon át futott. Szíve olyan erősen dobog mint még soha. A fotelben hátra dőlve a plafont kezdi el szuggerálni. Kétsége nincs, itt az a kérdés, hogy Nimeril miként vélekedik a helyzetről, amitől egy pillanatra elfogja a félelem, de tisztában van vele, hogy nem ússza meg ezt a véres harcot. Ha már idáig sikerült eljutnia, akkor ezt is valahogy megoldja. *
- Nim.
* Szól elfojtott hangon a félvérhez. *
- Szeretsz?
* ~ Nim. Ugye nem fogsz elhagyni? Ugye nem tartasz undorítónak? ~ Zengenek fel a szavak fejében, amiket tényleg kiakart volna mondani. Az ereje teljében van, mégis ilyen egyszerű kérdések nem tudták elhagyni a száját. *
- Nim.
* Fakad ki belőle egy óvatosan megcsavart kérdés. *
- Ugye nem fogsz elhagyni?
* Talán csak a felét kérdezte meg amit szándékozott volna, de fél, hogy ha még véletlenül is utalást tenne a szabályokra, észbe kap feláll és ott hagyja. Így inkább nem kockáztatott meg magának még egy depressziós megtörést. *
771. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-03-04 18:57:58
Üzenet elküldve: 2022-03-04 18:57:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Megpróbáltatások //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Lelassul az idő, ahogy Syndra ajkai felé közelítenek. Még egy könnycsepp is kicsordul az elf szeméből, amivel nem tud mit kezdeni Nimeril. Fogalma sincs arról, hogy ténylegesen ez mit jelent Synd számára, csak sodródik az árral. Kettejük közül nem a félvér a tapasztaltabb, így az irányítást meghagyja barátnőjének, aki máris visz bele egy kis csavart a kis harapásokkal. Újfent összeérnek ajkaik. Mindenképpen jó pont, hogy az elf a lehető legnagyobb gyöngédséggel van a félvér iránt. Óvatosan csókolja, lassan hatol be Nimerilbe, aki így tudja tartani a lépést. Még mindig furcsának, szinte kellemetlennek tartja nyelveik, és mégis valahol jól esik neki ez a belsőséges pillanat. Ilyen mértékű szeretett nem kapott még, talán csak gyermekkorában. Ez olyan mértékben meghatja, hogy kicsordulnak forró könnyei a csók közben, amik végig gurulnak arcán. Ez már a második csókjuk, így nem éri váratlanul levegőből adódó hiány. Igyekszik felvenni a másik légzési technikáját. Ettől még kapkodnia kell a levegőt, amikor véget ér a csókjuk. Nem tagadhatja érzéseit azzal kapcsolatban, hogy mit váltott ki belőle ezt a csókot. Nimeril feje Synrán nyugodva szívja magába a lány citrusos illatát. Jelenleg elég sok mindent érez.*
- Téged.* Nyögi, amibe bele sűrítette minden érzelmét. Ha Syndra össze van zavarodva, akkor Nimeril mit mondhatna, kinek arca továbbra is bele fúrva Syndrába. Tisztán hallja így a másik szívverésének heves ütemét. Felnéz a megzavarodott elfre és határozottan közli, hogy ő mit akar.*
- Szeress még egy kicsit!* Most bevallotta, hogy szüksége van rá. Újabb csókért nyújtózkodik, hogy szeretett éhségét még egy kicsit csillapíthassa. Szemei csak úgy csillognak, ahogy pírtól vörös arcával közelít a puha és nedves ajkak felé. Józanabb pillanatában most fogná a fejét. Ez a nap már kukába került, akkor miért ne élvezhetné ki a végét?*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Lelassul az idő, ahogy Syndra ajkai felé közelítenek. Még egy könnycsepp is kicsordul az elf szeméből, amivel nem tud mit kezdeni Nimeril. Fogalma sincs arról, hogy ténylegesen ez mit jelent Synd számára, csak sodródik az árral. Kettejük közül nem a félvér a tapasztaltabb, így az irányítást meghagyja barátnőjének, aki máris visz bele egy kis csavart a kis harapásokkal. Újfent összeérnek ajkaik. Mindenképpen jó pont, hogy az elf a lehető legnagyobb gyöngédséggel van a félvér iránt. Óvatosan csókolja, lassan hatol be Nimerilbe, aki így tudja tartani a lépést. Még mindig furcsának, szinte kellemetlennek tartja nyelveik, és mégis valahol jól esik neki ez a belsőséges pillanat. Ilyen mértékű szeretett nem kapott még, talán csak gyermekkorában. Ez olyan mértékben meghatja, hogy kicsordulnak forró könnyei a csók közben, amik végig gurulnak arcán. Ez már a második csókjuk, így nem éri váratlanul levegőből adódó hiány. Igyekszik felvenni a másik légzési technikáját. Ettől még kapkodnia kell a levegőt, amikor véget ér a csókjuk. Nem tagadhatja érzéseit azzal kapcsolatban, hogy mit váltott ki belőle ezt a csókot. Nimeril feje Synrán nyugodva szívja magába a lány citrusos illatát. Jelenleg elég sok mindent érez.*
- Téged.* Nyögi, amibe bele sűrítette minden érzelmét. Ha Syndra össze van zavarodva, akkor Nimeril mit mondhatna, kinek arca továbbra is bele fúrva Syndrába. Tisztán hallja így a másik szívverésének heves ütemét. Felnéz a megzavarodott elfre és határozottan közli, hogy ő mit akar.*
- Szeress még egy kicsit!* Most bevallotta, hogy szüksége van rá. Újabb csókért nyújtózkodik, hogy szeretett éhségét még egy kicsit csillapíthassa. Szemei csak úgy csillognak, ahogy pírtól vörös arcával közelít a puha és nedves ajkak felé. Józanabb pillanatában most fogná a fejét. Ez a nap már kukába került, akkor miért ne élvezhetné ki a végét?*
770. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-03-04 09:34:09
Üzenet elküldve: 2022-03-04 09:34:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Megpróbáltatások //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Az elf szájára mosoly húzódik. Tekintete a félvérébe merül, és megállás nélkül csak csodálja azokat a szemeket. ~ Enyém, enyém lett!! Enyém! Enyém! ~ Szeméből egy könnycsepp hullik, miközben ajkával a másikéhoz közelít. Ez most nem a szavak ideje, ez most a cselekvés ideje. Amint ajkuk össze ér át veszi az irányítást, lágyan elkezdi Nimeril ajkát harapdálni, míg végül elkezdi csókolni, örömmel tapasztalja, hogy a lány is megpróbálkozik vele, így amikor nyelvét át dugja, óvatosan megpróbálja irányítani azt. Ajkaik hangos cuppanás szerű hangot adnak ki, miközben átdugja nyelvét a lány. Amint megteszi minden feszültség eltávozik a testéből, lelke felszabadultan táplálkozik harmóniában a lánnyal együtt. Szeretet és oda adás érződik ki a csókból. Kezei lassan testét járják, hogy azzal is éreztesse a másik félre, hogy a világ minden kincséért sem engedné el. A gyógyfüvek és a citrus olaj keveredése áthatja a levegőt, lassan hosszan csókolja a lányt, de ajkát véletlenül sem venné le a másikról. Hangos orrhanggal szippantja be a levegőt, hogy tudassa a másik féllel a légzés szükségét. Senki se számolja, hogy mily sokáig ért össze az ajkaik, de mikor eltávolítja a lányról, ahelyett, hogy távolodna kettő lágy csókot hint a nyakára a félvérnek, és csak azután húzza vissza a fejét. A lányt továbbra is magához szorítja, majd elkezdi a plafont vizslatni. *
- Mit érzel?
* Szól bele az ismeretlen térbe lágyan, és halkan. Szavak nem tudják elhagyni az ajkait, a legszívesebben hangosan ujjongana, a forró ölelésben, csókolná tovább a lányt, de ezt a meghitt pillanatot a világ minden aranyáért sem akarná elrontani. *
- Cso...
* Akad el benne a szó, majd a plafon ismételten érdekes pontot képez az életében. A lány melegségét érezve örömében sóhajt. *
- Csodálatos vagy ugye tudod?
* Szuggerálja tovább a plafont, mintha az valami nagyon érdekes dolgot tartalmazna, szemét nem tudja a lány felé fordítani. Megnyugvást és oly béke fut át testén, mintha a világ aki eddig ellenük lett volna, most békét hirdetett volna számára. Szíve hangosan lüktet, és ha a lány mellére tapasztja hallhatja, hogy szívverése a természetesnél vagy ötször gyorsabban ver még mindig. *
- Hülyének fogsz nézni, de nem tudom mit mondjak.
* Kacag fel halkan az elf, de már a dorombolásnak nyoma sincs. *
- Mit csináljunk?
* Minden erejét latba vetve megpróbál a másik szemébe nézni. *
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Az elf szájára mosoly húzódik. Tekintete a félvérébe merül, és megállás nélkül csak csodálja azokat a szemeket. ~ Enyém, enyém lett!! Enyém! Enyém! ~ Szeméből egy könnycsepp hullik, miközben ajkával a másikéhoz közelít. Ez most nem a szavak ideje, ez most a cselekvés ideje. Amint ajkuk össze ér át veszi az irányítást, lágyan elkezdi Nimeril ajkát harapdálni, míg végül elkezdi csókolni, örömmel tapasztalja, hogy a lány is megpróbálkozik vele, így amikor nyelvét át dugja, óvatosan megpróbálja irányítani azt. Ajkaik hangos cuppanás szerű hangot adnak ki, miközben átdugja nyelvét a lány. Amint megteszi minden feszültség eltávozik a testéből, lelke felszabadultan táplálkozik harmóniában a lánnyal együtt. Szeretet és oda adás érződik ki a csókból. Kezei lassan testét járják, hogy azzal is éreztesse a másik félre, hogy a világ minden kincséért sem engedné el. A gyógyfüvek és a citrus olaj keveredése áthatja a levegőt, lassan hosszan csókolja a lányt, de ajkát véletlenül sem venné le a másikról. Hangos orrhanggal szippantja be a levegőt, hogy tudassa a másik féllel a légzés szükségét. Senki se számolja, hogy mily sokáig ért össze az ajkaik, de mikor eltávolítja a lányról, ahelyett, hogy távolodna kettő lágy csókot hint a nyakára a félvérnek, és csak azután húzza vissza a fejét. A lányt továbbra is magához szorítja, majd elkezdi a plafont vizslatni. *
- Mit érzel?
* Szól bele az ismeretlen térbe lágyan, és halkan. Szavak nem tudják elhagyni az ajkait, a legszívesebben hangosan ujjongana, a forró ölelésben, csókolná tovább a lányt, de ezt a meghitt pillanatot a világ minden aranyáért sem akarná elrontani. *
- Cso...
* Akad el benne a szó, majd a plafon ismételten érdekes pontot képez az életében. A lány melegségét érezve örömében sóhajt. *
- Csodálatos vagy ugye tudod?
* Szuggerálja tovább a plafont, mintha az valami nagyon érdekes dolgot tartalmazna, szemét nem tudja a lány felé fordítani. Megnyugvást és oly béke fut át testén, mintha a világ aki eddig ellenük lett volna, most békét hirdetett volna számára. Szíve hangosan lüktet, és ha a lány mellére tapasztja hallhatja, hogy szívverése a természetesnél vagy ötször gyorsabban ver még mindig. *
- Hülyének fogsz nézni, de nem tudom mit mondjak.
* Kacag fel halkan az elf, de már a dorombolásnak nyoma sincs. *
- Mit csináljunk?
* Minden erejét latba vetve megpróbál a másik szemébe nézni. *
769. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-03-04 09:03:22
Üzenet elküldve: 2022-03-04 09:03:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Megpróbáltatások //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* A szavak tompán jutnak el Nimerilig. Még azt se veszi igazán észre, hogy eljutnak az egyik fotelig. Pityereg egy darabig és idézőjelesen élvezi a lány ölelését, lelki támaszát. Arcát Syndra keblébe fúrja és áztatja könnyeivel. Sok volt ez a nap, de tényleg és ez most jön ki rajta. Kell neki közel tíz perc, mire nagy nehezen összeszedi magát és könnyektől csillogó szemeivel felnéz.*
- Én még soha nem csináltam ilyet.* Felel neki szipogva. Kivételesen most úgy tűnik, hogy nem próbált meg ellenkezni. Talán a rábeszélés vagy talán a testi-lelki támasz az oka, esetleg mind a kettő. Nyújtózni nem fog, de azt hagyja, hogy megcsókolják, de nem kell várni semmi különlegesre. Megpróbálkozik azzal, amivel Syndra, de saját nyelve csak ügyetlenül csapkod. Mit tehetne szegényke, ha nincs semmi rutinja még. Az is csoda, hogy bele ment ilyesmibe, bár amilyen érzelmi állapotban van most talán mégsem kell ezen annyira meglepődni.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* A szavak tompán jutnak el Nimerilig. Még azt se veszi igazán észre, hogy eljutnak az egyik fotelig. Pityereg egy darabig és idézőjelesen élvezi a lány ölelését, lelki támaszát. Arcát Syndra keblébe fúrja és áztatja könnyeivel. Sok volt ez a nap, de tényleg és ez most jön ki rajta. Kell neki közel tíz perc, mire nagy nehezen összeszedi magát és könnyektől csillogó szemeivel felnéz.*
- Én még soha nem csináltam ilyet.* Felel neki szipogva. Kivételesen most úgy tűnik, hogy nem próbált meg ellenkezni. Talán a rábeszélés vagy talán a testi-lelki támasz az oka, esetleg mind a kettő. Nyújtózni nem fog, de azt hagyja, hogy megcsókolják, de nem kell várni semmi különlegesre. Megpróbálkozik azzal, amivel Syndra, de saját nyelve csak ügyetlenül csapkod. Mit tehetne szegényke, ha nincs semmi rutinja még. Az is csoda, hogy bele ment ilyesmibe, bár amilyen érzelmi állapotban van most talán mégsem kell ezen annyira meglepődni.*
768. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-03-03 19:17:38
Üzenet elküldve: 2022-03-03 19:17:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Megpróbáltatások //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Nimeril továbbra is elernyedve lóg a kezében, szavait teljesen figyelmen kívül hagyja, de nem a dominancia miatt, inkább gondol arra az elf, hogy a lányba valami nagyon nagy szigorral lett egy természetes viselkedési forma nevelve. Ami megtiltja számára, hogy olyan viselkedést mutasson, amilyen akarna. ~ Szegénykém, talán ezért zárkózik el mindenkitől? ~ Ajkait a lány homlokára emeli, majd lágyan csókot hint a kobakra. *
- Itt vagyok, és nem megyek sehova. Szeretlek Nimeril, és azt szeretném ha boldog lennél.
* Túr végig a vörös hajzuhatagon, hogy ki simíthassa a lány haját a szeméből. *
- Nem hagyom, hogy bárki ártson neked.
* Ad ismételten egy csókot a homlokára a lánynak, de utána elkezdi ölelésben vezetni az egyik fotelig. Amibe gyorsan helyet is foglal, majd magához húzza a lányt. Nem valami nehéz így könnyedén átkarolva magához húzza a félvért. Fejét el nem engedve simogatja lágyan, és alkalmanként csókot lehel homlokára. Talán érezhetően lágyabb lett a viselkedése Syndrának, de ez csak a lány könnyei és hozzá borulása miatt. Továbbiakban is vigasztalni próbálja a lányt, és gyakran a szemét keresi. *
- Megpróbálod?
* Emeli fel a sírós szemeket, hogy egy magasságba kerüljenek a borostyán szemmel. Fejét oldalra biccentve ismét közel teszi az arcát. *
- Nem fog senki elítélni, én itt vagyok neked.
* Kezd el csillogni a tekintete az elf lánynak, és csak remélni tudja, hogy a másik félben is megmozdult, az ami benne is. *
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Nimeril továbbra is elernyedve lóg a kezében, szavait teljesen figyelmen kívül hagyja, de nem a dominancia miatt, inkább gondol arra az elf, hogy a lányba valami nagyon nagy szigorral lett egy természetes viselkedési forma nevelve. Ami megtiltja számára, hogy olyan viselkedést mutasson, amilyen akarna. ~ Szegénykém, talán ezért zárkózik el mindenkitől? ~ Ajkait a lány homlokára emeli, majd lágyan csókot hint a kobakra. *
- Itt vagyok, és nem megyek sehova. Szeretlek Nimeril, és azt szeretném ha boldog lennél.
* Túr végig a vörös hajzuhatagon, hogy ki simíthassa a lány haját a szeméből. *
- Nem hagyom, hogy bárki ártson neked.
* Ad ismételten egy csókot a homlokára a lánynak, de utána elkezdi ölelésben vezetni az egyik fotelig. Amibe gyorsan helyet is foglal, majd magához húzza a lányt. Nem valami nehéz így könnyedén átkarolva magához húzza a félvért. Fejét el nem engedve simogatja lágyan, és alkalmanként csókot lehel homlokára. Talán érezhetően lágyabb lett a viselkedése Syndrának, de ez csak a lány könnyei és hozzá borulása miatt. Továbbiakban is vigasztalni próbálja a lányt, és gyakran a szemét keresi. *
- Megpróbálod?
* Emeli fel a sírós szemeket, hogy egy magasságba kerüljenek a borostyán szemmel. Fejét oldalra biccentve ismét közel teszi az arcát. *
- Nem fog senki elítélni, én itt vagyok neked.
* Kezd el csillogni a tekintete az elf lánynak, és csak remélni tudja, hogy a másik félben is megmozdult, az ami benne is. *
767. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-03-03 08:39:20
Üzenet elküldve: 2022-03-03 08:39:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Megpróbáltatások //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Mint valami jól lakot ragadozó, úgy nyalogatja szája szélét az elf. Nimeril pedig jelenleg a menekülni próbáló préda. A félvér erőtlenül dadogva szórja aggályait, de nem valami meggyőzően teszi ezt. Még saját gondolatait sem képes rendezni, nem hogy a szavait. Valahogy Nimerlinek nem éppen a csodálatos szó jut az eszébe, hanem inkább a bizarr vagy fura. Úgy tűnik, hogy még ennek a tortúrának közel sincs vége. Kíméletlen fenevad ez az elf. Lassan cserkészi befelé áldozatát, aki csak hátrál ameddig képes, de előbb vagy utóbb falba fog ütközni. Lám mily érdekes ez. Nemrég még harcolt volna az életéért, de most tehetetlenül várja a vesztét.*
- Ez ez így nem helyes, hagyd ezt abba Syndra!* Próbál vele ellenkezni, de nem úgy tűnik, hogy ez sikerülne. Talán még ötletnek is jó lenne az, amiről le akarja beszélni Snydra, de Nimeril utál kővé dermedni. Olyankor védtelen csak igazán. Ezt semmi esetre sem szeretné. Szegény lánynak már rogyadozik a lába is. Egyszerűen csapdába esett és az elf, csak közelít és közelít. Újfent megnyalja a száját, amire látványosan össze is rezzen Nim. Syndra most nem veti rá magát, amire Nimeril számítana, hanem beszéddel próbálja meg puhítani. Agya lázasan igyekszik gyártani az indokokat, hogy ez miért is nem jó ötlet. Már azon volna, hogy kinyögjön valamit, amikor megölelik. Na erre nagyon nagy szüksége volt szegény megtört félvérnek. Szinte bele omlik az ölelő karokba. Szegényke remeg, mint a nyárfalév és még halkan pityeregni is kezd egy rövid ideig, hogy aztán szipogva nézzen fel az elfre.*
- Én soha nem csináltam ilyet, meg nem is szabad az ilyesmit.* Még mindig ugyan ezt fújja, pedig tudós. Mások testét örömmel fedezné fel egy szikével, de saját magát nem akarja megrontani. Abban viszont biztos, hogy most jó helyen van az őt tartó karok között. Syndra dominanciáját ha nem is szívesen ismeri el, de elismeri. Jól esnek neki ezek a pillanatok, amikor lehet egy kicsit gyengécske is anélkül, hogy valami szörnyűség érné.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Mint valami jól lakot ragadozó, úgy nyalogatja szája szélét az elf. Nimeril pedig jelenleg a menekülni próbáló préda. A félvér erőtlenül dadogva szórja aggályait, de nem valami meggyőzően teszi ezt. Még saját gondolatait sem képes rendezni, nem hogy a szavait. Valahogy Nimerlinek nem éppen a csodálatos szó jut az eszébe, hanem inkább a bizarr vagy fura. Úgy tűnik, hogy még ennek a tortúrának közel sincs vége. Kíméletlen fenevad ez az elf. Lassan cserkészi befelé áldozatát, aki csak hátrál ameddig képes, de előbb vagy utóbb falba fog ütközni. Lám mily érdekes ez. Nemrég még harcolt volna az életéért, de most tehetetlenül várja a vesztét.*
- Ez ez így nem helyes, hagyd ezt abba Syndra!* Próbál vele ellenkezni, de nem úgy tűnik, hogy ez sikerülne. Talán még ötletnek is jó lenne az, amiről le akarja beszélni Snydra, de Nimeril utál kővé dermedni. Olyankor védtelen csak igazán. Ezt semmi esetre sem szeretné. Szegény lánynak már rogyadozik a lába is. Egyszerűen csapdába esett és az elf, csak közelít és közelít. Újfent megnyalja a száját, amire látványosan össze is rezzen Nim. Syndra most nem veti rá magát, amire Nimeril számítana, hanem beszéddel próbálja meg puhítani. Agya lázasan igyekszik gyártani az indokokat, hogy ez miért is nem jó ötlet. Már azon volna, hogy kinyögjön valamit, amikor megölelik. Na erre nagyon nagy szüksége volt szegény megtört félvérnek. Szinte bele omlik az ölelő karokba. Szegényke remeg, mint a nyárfalév és még halkan pityeregni is kezd egy rövid ideig, hogy aztán szipogva nézzen fel az elfre.*
- Én soha nem csináltam ilyet, meg nem is szabad az ilyesmit.* Még mindig ugyan ezt fújja, pedig tudós. Mások testét örömmel fedezné fel egy szikével, de saját magát nem akarja megrontani. Abban viszont biztos, hogy most jó helyen van az őt tartó karok között. Syndra dominanciáját ha nem is szívesen ismeri el, de elismeri. Jól esnek neki ezek a pillanatok, amikor lehet egy kicsit gyengécske is anélkül, hogy valami szörnyűség érné.*
766. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-03-02 18:33:40
Üzenet elküldve: 2022-03-02 18:33:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Megpróbáltatások //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* A hosszadalmas csók utáni tekintete elégedettségről árulkodik, száját a félvér előtt megnyalja és csak azután tudja kinyitni, olyan lendülettel próbál felpattanni a lány, hogy elégedettségében utat enged neki. Ekkor rá is zúdítja a gyenge haragját az elfre. Syndra a panaszaiból a lánynak semmit sem hall, kezét mellei között átkulcsolja, és jobbra balra billegeti magát, miközben elégedetten mosolyog, arca a szokásos porcelán színtől enyhén eltérve, intenzív pír ül ki az arcán. A lány továbbra is teljesen magába veszve billeg jobbra balra, ezzel is mutathatja, hogy ez mennyire sokat jelentett számára. ~ Megcsókoltam! Megcsókoltam! És milyen finom is volt. Napok óta alig tudtam leküzdeni a késztetést, édes Tesyus köszönöm a lakomát. ~ Nyalja meg ismét a lány előtt az ajkát, majd elégedett tekintettel felé fordul. *
- Ez csodálatos volt.
* Billeg tovább az elf, miközben lassan elindul újra a lány felé. Szépen fokozatosan lassan. Tekintetét újra a vadra szegezi és szép lassan megközelíti, macskás járása mozgékonyságról tesz tanúbizonyságot. *
- Szabad?
* Jobb kezét ajkához emeli és mutató újját ajkára emeli, hogy ezzel is újra szabad csókot kérjen a lánytól. Bárhogy is reagál a lány, szépen lassan továbbra is felé tart. *
- Ha kővé dermedsz, akkor a követ fogom csókolni, csak szólok.
* Nyalja meg a szája szélét, miközben továbbra is felé halad, ha megteheti akkor ismételten nagyon közel megy hozzá. *
- Éreztem, és láttam, te is akarod. Kérlek ne küzdj ellene, semmi rossz dolog nincs a vágyban. Boldogságot ad, amire most igazán nagy szükségünk van. Engedd, hogy elmédet kikapcsolhassam kicsit, el lazulhass. Csak segíteni akarok.
* Lép hozzá ismételten nagyon közel, de nem veti magát a zsákmányra. *
- Ha pedig mások véleménye miatt aggódsz, ne érdekeljen. Azzal foglalkozz, hogy te mit akarsz, mire vágysz.
* A lány körül elkezd körözni, ahogy cápa a tutaj körül, körmös mutató úját a vállán vezeti a lánynak, és közben folyamatosan szavai közben kőrbe járja. *
- Nem csinálunk semmi rosszat Nim, csak elengedjük magunkat. Add át magad a kéjnek. Nem csinálsz semmi büntetendőt, szimplán vágyaidnak adsz utat.
* Dorombolja a lány, szavai vontatottan a lány felé fordítja, és határozott komolysággal beszél. Kezei néhány kőr után megremegnek és a nem rég tapasztalt kielégülést, a teste most még jobban vágyja mint eddig. Testével kihívóan illegeti magát, miközben köröz, de utána megáll a lánnyal szemben, és ha hagyja a lány akkor magához húzza és borostyán szemeivel tekintete mélyére tekint. Ölelésében, pedig végig simít a félvéren. *
A hozzászólás írója (Syndrathul Pernelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.02 18:56:53
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* A hosszadalmas csók utáni tekintete elégedettségről árulkodik, száját a félvér előtt megnyalja és csak azután tudja kinyitni, olyan lendülettel próbál felpattanni a lány, hogy elégedettségében utat enged neki. Ekkor rá is zúdítja a gyenge haragját az elfre. Syndra a panaszaiból a lánynak semmit sem hall, kezét mellei között átkulcsolja, és jobbra balra billegeti magát, miközben elégedetten mosolyog, arca a szokásos porcelán színtől enyhén eltérve, intenzív pír ül ki az arcán. A lány továbbra is teljesen magába veszve billeg jobbra balra, ezzel is mutathatja, hogy ez mennyire sokat jelentett számára. ~ Megcsókoltam! Megcsókoltam! És milyen finom is volt. Napok óta alig tudtam leküzdeni a késztetést, édes Tesyus köszönöm a lakomát. ~ Nyalja meg ismét a lány előtt az ajkát, majd elégedett tekintettel felé fordul. *
- Ez csodálatos volt.
* Billeg tovább az elf, miközben lassan elindul újra a lány felé. Szépen fokozatosan lassan. Tekintetét újra a vadra szegezi és szép lassan megközelíti, macskás járása mozgékonyságról tesz tanúbizonyságot. *
- Szabad?
* Jobb kezét ajkához emeli és mutató újját ajkára emeli, hogy ezzel is újra szabad csókot kérjen a lánytól. Bárhogy is reagál a lány, szépen lassan továbbra is felé tart. *
- Ha kővé dermedsz, akkor a követ fogom csókolni, csak szólok.
* Nyalja meg a szája szélét, miközben továbbra is felé halad, ha megteheti akkor ismételten nagyon közel megy hozzá. *
- Éreztem, és láttam, te is akarod. Kérlek ne küzdj ellene, semmi rossz dolog nincs a vágyban. Boldogságot ad, amire most igazán nagy szükségünk van. Engedd, hogy elmédet kikapcsolhassam kicsit, el lazulhass. Csak segíteni akarok.
* Lép hozzá ismételten nagyon közel, de nem veti magát a zsákmányra. *
- Ha pedig mások véleménye miatt aggódsz, ne érdekeljen. Azzal foglalkozz, hogy te mit akarsz, mire vágysz.
* A lány körül elkezd körözni, ahogy cápa a tutaj körül, körmös mutató úját a vállán vezeti a lánynak, és közben folyamatosan szavai közben kőrbe járja. *
- Nem csinálunk semmi rosszat Nim, csak elengedjük magunkat. Add át magad a kéjnek. Nem csinálsz semmi büntetendőt, szimplán vágyaidnak adsz utat.
* Dorombolja a lány, szavai vontatottan a lány felé fordítja, és határozott komolysággal beszél. Kezei néhány kőr után megremegnek és a nem rég tapasztalt kielégülést, a teste most még jobban vágyja mint eddig. Testével kihívóan illegeti magát, miközben köröz, de utána megáll a lánnyal szemben, és ha hagyja a lány akkor magához húzza és borostyán szemeivel tekintete mélyére tekint. Ölelésében, pedig végig simít a félvéren. *
A hozzászólás írója (Syndrathul Pernelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.02 18:56:53
765. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-03-02 09:37:25
Üzenet elküldve: 2022-03-02 09:37:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Megpróbáltatások //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Nimeril is érzi, ahogy lüktet Syndra mellkasa, amikor saját keze kerül át a lány keblére. Rögtön el is engedi a kezét és vissza rántja sajátját. Teljesen összezavarják, ami egy olyan kérdésben csúcsosodik ki, amire nem tud hirtelen mit válaszolni. Szinte felkínálja magát a kis balga, amit ki is használ az elf. Olyat tesz, amit még ez előtt senki nem tett Nimerillel. Megcsókolja. Nimeril egész teste megfeszül, amint realizálja, hogy mi történt, de innen nem tud menekülni. Egyszerűen Syndra mindig ledominálta, ha ilyesmire került a sor. Ez az érzés pedig teljesen ismeretlen számára. Forróság fut végig a testén, ahogy Syndra puha, nedves nyelve birtokba veszi száját. Ismeretlen, új és tiltott. Egész elméjét betölti, így már a többi mellékes tapizás nem is jut el hozzá. Csak kikerekedett szemeivel képes bámulni mereven a másikra. Ahogy fogy a levegő, úgy szűnik meg a félvér ellenállása is végül. Teste lassan kezd elernyedni. Pont ez a pillanat az, ahol biztosan nem fog neki menni saját légzésének korrigálása. Soha nem érzet még senkit ilyen közel magához. Szavakba se tudná önteni vegyes érzelmeit. Legalábbis még nem. Egy örökkévalóságnak tűnik számára ez a pillanat, amire élete végig emlékezni fog. A csók végeztével rögtön levegő után kezd el kapkodni, csak ezért nem sikerül egyből letámadni Syndrát, de ez után kegyetlenül számon fogja kérni, vagyis ezt tervezi. Azt biztosan érezhette Syndra, hogy Nimeril nem egy tapasztalt leány ezen a téren. Nyelve, mint egy döglött hal, olyan passzívan viselkedett végig.*
- Syndraaa!!! Ez... ez... ez mégis... mi volt?!* Csak hebeg meg habog, miközben lihegve keresi a szavakat.*
- Ez gusztustalan, és... és tiltott is két lány között meg én amúgy is...* Nehezen megy ez neki, úgy, hogy még érzi szájában a Syndra ízét. Bele is borzong, az meg talán nem is kérdés, hogy rákvörös az egész arca. Ilyen vörösnek még soha nem láthatta ez előtt Syndra. Polgári neveltetést kapott, ami azért ezt a témát szigorúbban veszi. Zavarát nehezen sikerül neki csak legyőznie. Hogy leleplezze meg oldja zavarát igyekezne felállni, ha hagyják neki. Zsong a feje, ahogy próbálja feldolgozni úgy kompletten ezt az egész zavaros napot. Ennél sebezhetőbbnek és kiszolgáltatottnak ritkán érezte eddigi életében magát. A kapott kérdés pedig egyértelmű, hogy nem lesz megválaszolva. Egyszerűen nem is nagyon rémlik neki az már, ez a mostani jelenleg elsődleges prioritást élvez. Hazudna, ha a sok ellenszenves érzelem közzé ne fúrta volna be magát egy szennyes gondolat is agyába, amire minduntalan kénytelen megborzong, csakúgy, mint amikor a csapkodó nyelvet idézi fel szájában.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Nimeril is érzi, ahogy lüktet Syndra mellkasa, amikor saját keze kerül át a lány keblére. Rögtön el is engedi a kezét és vissza rántja sajátját. Teljesen összezavarják, ami egy olyan kérdésben csúcsosodik ki, amire nem tud hirtelen mit válaszolni. Szinte felkínálja magát a kis balga, amit ki is használ az elf. Olyat tesz, amit még ez előtt senki nem tett Nimerillel. Megcsókolja. Nimeril egész teste megfeszül, amint realizálja, hogy mi történt, de innen nem tud menekülni. Egyszerűen Syndra mindig ledominálta, ha ilyesmire került a sor. Ez az érzés pedig teljesen ismeretlen számára. Forróság fut végig a testén, ahogy Syndra puha, nedves nyelve birtokba veszi száját. Ismeretlen, új és tiltott. Egész elméjét betölti, így már a többi mellékes tapizás nem is jut el hozzá. Csak kikerekedett szemeivel képes bámulni mereven a másikra. Ahogy fogy a levegő, úgy szűnik meg a félvér ellenállása is végül. Teste lassan kezd elernyedni. Pont ez a pillanat az, ahol biztosan nem fog neki menni saját légzésének korrigálása. Soha nem érzet még senkit ilyen közel magához. Szavakba se tudná önteni vegyes érzelmeit. Legalábbis még nem. Egy örökkévalóságnak tűnik számára ez a pillanat, amire élete végig emlékezni fog. A csók végeztével rögtön levegő után kezd el kapkodni, csak ezért nem sikerül egyből letámadni Syndrát, de ez után kegyetlenül számon fogja kérni, vagyis ezt tervezi. Azt biztosan érezhette Syndra, hogy Nimeril nem egy tapasztalt leány ezen a téren. Nyelve, mint egy döglött hal, olyan passzívan viselkedett végig.*
- Syndraaa!!! Ez... ez... ez mégis... mi volt?!* Csak hebeg meg habog, miközben lihegve keresi a szavakat.*
- Ez gusztustalan, és... és tiltott is két lány között meg én amúgy is...* Nehezen megy ez neki, úgy, hogy még érzi szájában a Syndra ízét. Bele is borzong, az meg talán nem is kérdés, hogy rákvörös az egész arca. Ilyen vörösnek még soha nem láthatta ez előtt Syndra. Polgári neveltetést kapott, ami azért ezt a témát szigorúbban veszi. Zavarát nehezen sikerül neki csak legyőznie. Hogy leleplezze meg oldja zavarát igyekezne felállni, ha hagyják neki. Zsong a feje, ahogy próbálja feldolgozni úgy kompletten ezt az egész zavaros napot. Ennél sebezhetőbbnek és kiszolgáltatottnak ritkán érezte eddigi életében magát. A kapott kérdés pedig egyértelmű, hogy nem lesz megválaszolva. Egyszerűen nem is nagyon rémlik neki az már, ez a mostani jelenleg elsődleges prioritást élvez. Hazudna, ha a sok ellenszenves érzelem közzé ne fúrta volna be magát egy szennyes gondolat is agyába, amire minduntalan kénytelen megborzong, csakúgy, mint amikor a csapkodó nyelvet idézi fel szájában.*
764. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-03-02 06:28:03
Üzenet elküldve: 2022-03-02 06:28:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Megpróbáltatások //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* A hezitálás szívében megszűnik, nem csak a félvér szíve dobog hevesen. Az egyik kezét megfogja és az ő mellei közé helyezi, érezze csak a másik, hogy talán neki még jobban lüktet a szíve mint a másik félnek! Amint ezzel megvan, a leküzdhetetlen egy centit leküzdi, és ajkát a másik féllel össze érinti. Nem áll meg ennyinél, az egyik kezét derekára teszi és közben száját csókolja, végül nyelvét is átdugja a lány szájába. Hosszasan megcsókolja a lányt, ajkaik forró tűzet képeznek arcán és szívében, hevesen csókolja a lányt, és nem áll meg vele. Teljesen átadja magát a felgyülemlett érzésnek, Nimerillel megakarja ismertetni a vágyódást, az intenzív kéjt, ezért nem áll le, folytatja hosszasan a csókot, nyelvét egy pillanatra nem állítja meg. Kezeivel meg szemtelenül ismét elindul felfedező útra, a lány zavarát kihasználva melleit is megmarkolja, de ennél tovább nem megy. A csókot még akkor sem hagyja abba amikor már légzési nehézségek jelentkeznek, orrán kezdi el venni hangosan a levegőt, hogy tudassa a másikkal miképp kell ezt csinálni, elméje teljesen elszáll és a heves csók végül lezárul. Borostyán szemeit ráemeli a lányra, és arcát ugyanúgy néhány centire hagyja, hogy véletlenül se kelljen levennie tekintetét a lányról. Minden másodpercben figyelte a prédát, megállás nélkül tekintetével analizálta a lányt, és reménykedik a pozitív fejleményeken. Tekintete újra elkezd cikázni a lány szemei és az arcvonásain, majd megszólal ismét. *
- Szabad?
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* A hezitálás szívében megszűnik, nem csak a félvér szíve dobog hevesen. Az egyik kezét megfogja és az ő mellei közé helyezi, érezze csak a másik, hogy talán neki még jobban lüktet a szíve mint a másik félnek! Amint ezzel megvan, a leküzdhetetlen egy centit leküzdi, és ajkát a másik féllel össze érinti. Nem áll meg ennyinél, az egyik kezét derekára teszi és közben száját csókolja, végül nyelvét is átdugja a lány szájába. Hosszasan megcsókolja a lányt, ajkaik forró tűzet képeznek arcán és szívében, hevesen csókolja a lányt, és nem áll meg vele. Teljesen átadja magát a felgyülemlett érzésnek, Nimerillel megakarja ismertetni a vágyódást, az intenzív kéjt, ezért nem áll le, folytatja hosszasan a csókot, nyelvét egy pillanatra nem állítja meg. Kezeivel meg szemtelenül ismét elindul felfedező útra, a lány zavarát kihasználva melleit is megmarkolja, de ennél tovább nem megy. A csókot még akkor sem hagyja abba amikor már légzési nehézségek jelentkeznek, orrán kezdi el venni hangosan a levegőt, hogy tudassa a másikkal miképp kell ezt csinálni, elméje teljesen elszáll és a heves csók végül lezárul. Borostyán szemeit ráemeli a lányra, és arcát ugyanúgy néhány centire hagyja, hogy véletlenül se kelljen levennie tekintetét a lányról. Minden másodpercben figyelte a prédát, megállás nélkül tekintetével analizálta a lányt, és reménykedik a pozitív fejleményeken. Tekintete újra elkezd cikázni a lány szemei és az arcvonásain, majd megszólal ismét. *
- Szabad?
763. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-03-01 19:41:38
Üzenet elküldve: 2022-03-01 19:41:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Megpróbáltatások //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Érzem.* Próbál kissé kigabalyodni a fojtogató karok közül, vagy legalább úgy helyezkedni, hogy kapjon is levegőt. Egyébként a hasonlat teljesen tökéletes a szakadékkal. Magának való volt mindig is, aki többre becsülte a könyveket, mint a többi társát. Gyakorta lett is a gúnyolódók céltáblája, ami sajátosan formálta.*
- Oké, elmegyünk majd enni többször is. Rajtam ne múljon.* Adja meg magát a heves ostromnak. Ilyen esetekben hajlamos alávetni magát a másik fél akaratának. Syndra ma az átlagosnál is perverzebb, Nimerilnél már ezek az érintések is annak számítanak. Igyekszik is megfogni azt a kezet, mielőtt mellet foghatna vele.*
- Naaa. Neked meg egy napsütés, mert olyan fehér vagy, mint a fal.* Nyelvel vissza neki, hátha kicsit terelhetné magáról a másik figyelmét. Viszont ezzel a beengedéssel sikerül elég jól összezavarnia Nimerilt. A nézésből, amivel felprédázzák sejt valamit, de aztán mindig másik irányba kanyarodnak el a dolgok. Most is perverzségre gondol, de aztán amikor azt szeretné, hogy a szívébe engedje összezavarodik.*
~ Nem értem mit akar, már barátomnak fogadtam. Mit akarhat még? ~* Azok a kezek meg állandóan érintéssel bombázzák, amik mindig is zavarba hozzák. Újfent igyekszik is megállítani azt a kezet, amikor az már a mellkasáig jut el. A kérdést többször is feladják nekik, ami itt lüktet a levegőben. Nimeril esze pedig lázasan próbálja feldolgozni ezt a sok információt. Zavart vörös arccal és résnyire nyílt ajkaival néz értetlenül fel. Valamit mondana, de a szavak nem jönnek a nyelvére. Szinte majd kiugrik szíve a helyéről. Ha választ akar Syndra akar arra elég sokat kell várnia, és sejtheti, hogy miféle választ fog kapni. Lehet, hogy magának kéne megválaszolnia a kérdést, mielőtt Nimeril tenné meg.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Érzem.* Próbál kissé kigabalyodni a fojtogató karok közül, vagy legalább úgy helyezkedni, hogy kapjon is levegőt. Egyébként a hasonlat teljesen tökéletes a szakadékkal. Magának való volt mindig is, aki többre becsülte a könyveket, mint a többi társát. Gyakorta lett is a gúnyolódók céltáblája, ami sajátosan formálta.*
- Oké, elmegyünk majd enni többször is. Rajtam ne múljon.* Adja meg magát a heves ostromnak. Ilyen esetekben hajlamos alávetni magát a másik fél akaratának. Syndra ma az átlagosnál is perverzebb, Nimerilnél már ezek az érintések is annak számítanak. Igyekszik is megfogni azt a kezet, mielőtt mellet foghatna vele.*
- Naaa. Neked meg egy napsütés, mert olyan fehér vagy, mint a fal.* Nyelvel vissza neki, hátha kicsit terelhetné magáról a másik figyelmét. Viszont ezzel a beengedéssel sikerül elég jól összezavarnia Nimerilt. A nézésből, amivel felprédázzák sejt valamit, de aztán mindig másik irányba kanyarodnak el a dolgok. Most is perverzségre gondol, de aztán amikor azt szeretné, hogy a szívébe engedje összezavarodik.*
~ Nem értem mit akar, már barátomnak fogadtam. Mit akarhat még? ~* Azok a kezek meg állandóan érintéssel bombázzák, amik mindig is zavarba hozzák. Újfent igyekszik is megállítani azt a kezet, amikor az már a mellkasáig jut el. A kérdést többször is feladják nekik, ami itt lüktet a levegőben. Nimeril esze pedig lázasan próbálja feldolgozni ezt a sok információt. Zavart vörös arccal és résnyire nyílt ajkaival néz értetlenül fel. Valamit mondana, de a szavak nem jönnek a nyelvére. Szinte majd kiugrik szíve a helyéről. Ha választ akar Syndra akar arra elég sokat kell várnia, és sejtheti, hogy miféle választ fog kapni. Lehet, hogy magának kéne megválaszolnia a kérdést, mielőtt Nimeril tenné meg.*
762. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-03-01 19:10:38
Üzenet elküldve: 2022-03-01 19:10:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Megpróbáltatások //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Az elf csak kacag a lány önvédelmi kérvényén. *
- Megfojtani? Ugyan kérlek! Csak több szeretet kapsz mint amennyit érdemelsz.
* Kacag fel, de szavai inkább dorombolásnak tűnnek, mint beszédnek. Tisztában van vele, hogy ha érzelmekről van szó, akkor Nimerilnél kopogtatni olyan, mintha a szakadék mellé egy ajtót helyeznénk és azt várnánk, hogy valaki az előttünk lévő ajtót belülről ki nyissák. *
- Szépen elfogunk menni étkezni több alkalommal is. Találjunk ki heti együtt étkezést.
* Kezeivel a lány derekát, és combjait méri fel. Kezét szépen lassan végig futtatja Nimeril testét, és nem hagyja ki a melleit sem. Mire a melleihez ér, le pattan az öléből és szembe néz vele, teljesen oda passzírozza a fotelnek, de anélkül, hogy fájdalmat okozna számára. *
- Itt is, és itt se ártana egy kis hús.
* Húzza mosolyra az arcát, de utána tekintetét újra közel emeli a lányhoz. *
- Mindig is szépségnek tartottak, amit gyakran ki is tudtam használni. De amúgy nim.
* Szól neki dorombolva, tekintetét továbbra sem levéve róla. Látta az alkalmankénti pírt az arcán, így tudja, hogy legalább valamennyire hatása van a lány felé. *
- Nem gondolkoztál még azon, hogy be engedj ténylegesen?
* Tekintete még mindig értetlenségről árulkodik a lánynak, de ez nem zavarja annyira az elfet. Csak még nagyobb lesz a mosolya, és most egyik kezével kiengedi és előre is dobja a haját. Füleit jól láthatóvá teszi. Kegyetlenül elkezdi szuggerálni a lányt, mint akár a prédáját méri fel egy párduc. Az idő mellette szól, percekig szótlanul csak nézi, gonosz mosoly továbbra is az arcán van, de még pislogni is csak alkalmanként teszi. Egy másodpercre se akarja a vadról levenni a szemét. Egy idő után, ha a lány nem szólal meg, akkor az elf teszi. *
- Engedj be. * Mondja dorombolva továbbra is a lány felé. * - Engedj be. * Az egyik kezét felemelve a combján hosszú körmös mutató ujját végig húzza a melléig, majd a szívénél megállapodik. *
- Engedj be a szívedbe engem.
* Tekintetét továbbra is a lányon tartva. Kíváncsian várja szavait, és reméli, hogy teljesen zavarba hozza. A lányhoz ismételten elkezd közelíteni, de most lassan, szépen fokozatosan arcához közelít, majd ajkaitól egy centi távolságra megáll. Szemeivel először szemébe néz, utána pedig Nimeril ajkaira. *
- Szabad?
* Levegőt a lány nyakára fújja, és kezeivel a lányt lágyan simogatja, derekán állapodnak meg kezei. A lánynak látószögében már csak a hatalmas borostyán szemek lehetnek látó mezejében. *
- Szabad?
* Szavai halkak, de a dorombolás továbbra is ki hallatszik belőle. Ha rábólint a félvér, akkor lassan ajkaihoz közelít a sajátjával, majd rá tapasztja az övét, és egy hosszas csókkal végig simítja a lányt, miközben felfedezi a száját belülről. De ha nemet mond Nimeril, akkor ártatlanul hátrálni kezd, de tekintetét továbbra is a lányon tartva, felkacag. *
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Az elf csak kacag a lány önvédelmi kérvényén. *
- Megfojtani? Ugyan kérlek! Csak több szeretet kapsz mint amennyit érdemelsz.
* Kacag fel, de szavai inkább dorombolásnak tűnnek, mint beszédnek. Tisztában van vele, hogy ha érzelmekről van szó, akkor Nimerilnél kopogtatni olyan, mintha a szakadék mellé egy ajtót helyeznénk és azt várnánk, hogy valaki az előttünk lévő ajtót belülről ki nyissák. *
- Szépen elfogunk menni étkezni több alkalommal is. Találjunk ki heti együtt étkezést.
* Kezeivel a lány derekát, és combjait méri fel. Kezét szépen lassan végig futtatja Nimeril testét, és nem hagyja ki a melleit sem. Mire a melleihez ér, le pattan az öléből és szembe néz vele, teljesen oda passzírozza a fotelnek, de anélkül, hogy fájdalmat okozna számára. *
- Itt is, és itt se ártana egy kis hús.
* Húzza mosolyra az arcát, de utána tekintetét újra közel emeli a lányhoz. *
- Mindig is szépségnek tartottak, amit gyakran ki is tudtam használni. De amúgy nim.
* Szól neki dorombolva, tekintetét továbbra sem levéve róla. Látta az alkalmankénti pírt az arcán, így tudja, hogy legalább valamennyire hatása van a lány felé. *
- Nem gondolkoztál még azon, hogy be engedj ténylegesen?
* Tekintete még mindig értetlenségről árulkodik a lánynak, de ez nem zavarja annyira az elfet. Csak még nagyobb lesz a mosolya, és most egyik kezével kiengedi és előre is dobja a haját. Füleit jól láthatóvá teszi. Kegyetlenül elkezdi szuggerálni a lányt, mint akár a prédáját méri fel egy párduc. Az idő mellette szól, percekig szótlanul csak nézi, gonosz mosoly továbbra is az arcán van, de még pislogni is csak alkalmanként teszi. Egy másodpercre se akarja a vadról levenni a szemét. Egy idő után, ha a lány nem szólal meg, akkor az elf teszi. *
- Engedj be. * Mondja dorombolva továbbra is a lány felé. * - Engedj be. * Az egyik kezét felemelve a combján hosszú körmös mutató ujját végig húzza a melléig, majd a szívénél megállapodik. *
- Engedj be a szívedbe engem.
* Tekintetét továbbra is a lányon tartva. Kíváncsian várja szavait, és reméli, hogy teljesen zavarba hozza. A lányhoz ismételten elkezd közelíteni, de most lassan, szépen fokozatosan arcához közelít, majd ajkaitól egy centi távolságra megáll. Szemeivel először szemébe néz, utána pedig Nimeril ajkaira. *
- Szabad?
* Levegőt a lány nyakára fújja, és kezeivel a lányt lágyan simogatja, derekán állapodnak meg kezei. A lánynak látószögében már csak a hatalmas borostyán szemek lehetnek látó mezejében. *
- Szabad?
* Szavai halkak, de a dorombolás továbbra is ki hallatszik belőle. Ha rábólint a félvér, akkor lassan ajkaihoz közelít a sajátjával, majd rá tapasztja az övét, és egy hosszas csókkal végig simítja a lányt, miközben felfedezi a száját belülről. De ha nemet mond Nimeril, akkor ártatlanul hátrálni kezd, de tekintetét továbbra is a lányon tartva, felkacag. *
761. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-03-01 09:22:15
Üzenet elküldve: 2022-03-01 09:22:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Megpróbáltatások //
* Szinte egyik pillanatról a másikra változik meg Syndra kedélyállapota. Most következik az, amit Nimeril annyira nem szokott szeretni, csak valahogy muszáj eltűrnie, de talán egy kicsit mégiscsak kedveli ezt, de ezt még magának se vallná be. Az viszont biztos, hogy amikor társaságban csinálja attól a falra tudna mászni. Viszont legalább végre úgy tűnik sikerült dűlőre jutniuk. Ez nagy tehert távolít el szívéről.*
- Igen tudom, tudom, de értékelném, ha nem akarnál megfojtani.* Itt már tud nevetni is, szóval kezd köztük enyhül végre a feszültség.*
- Mi van?* Néz rá teljesen értetlenül a csókolomozásra, de kiderül, hogy mire érti ezt.*
- Szerintem inkább neked kéne így köszönnöd. Ugyanis én is pontosan annyi leszek a nyáron. Márpedig mind tudjuk, hogy az elfek lassan érnek be. Ha almák volnánk, akkor én már egészen piros lennék, te pedig csak egy zöld gubics. Engem igazol az is, hogy pirosított kell használnod.* Micsoda gonoszság szorult ebbe félvérbe, amit még megfűszerez egy nyelv öltéssel is.*
- Mi az, hogy öltözzek fel rendesen? Én mindig rendesen felöltözöm.* Hangjából megjátszott sértődést lehet kihallani. Végre egyre tényleg kezdik a kellemetlenségeket maguk mögött hagyni. Egyelőre még nem tapasztal kiugróan nagy furasági szintet. A kezeit vizsgálgathatja, ezt már tudja, hogy mániája.*
- Naaa! Jó végül is rámfér, ebben igazad van.* Sajnos tényleg férne rá még bőven hús, mert még csak töredékét szedte vissza annak, ami régi súlya volt. Az ölelgetést még mindig nem találja csak kis mértékben furcsának, volt már ilyen, de kis csókokra összerezzen. Ez új neki a lánytól. Mint minden ilyesmitől ettől is kissé zavarban érzi magát. Hát még amikor az illatát említik meg neki.*
- Semmi különös, csak a gyógynövények. Hehehe.* Zavarban van, egyre jobban.*
- Háát... Elég nehéz bármilyen véleményt is formálni rólad, mert egyik pillanatban ilyen a másikban meg olyan vagy. Aranyostól a félelmetesig szinte minden akad.* És ez csak egy diszkrét orvosi meglátásokat mellőző ténymegállapítás volt.*
- Számomra is fontos vagy. Az első igazi barátnőm, nem akarlak elveszíteni.* És itt most nem kezdene bele megint a szövetséges dologba, pedig kikívánkozna belőle. Nehéz sorsa volt Syndrának, így teljesen megérti, hogy vágyakozik a figyelem és a törődés iránt. Sőt érez irányából némi anyáskodó óvást is. Ennek is tudja be az puszi áradatot.*
~ Biztos őt is megviselte ez a mai nap. ~* Nem is csoda, ha sokkal elnézőbb vele, meg azért jól esik neki is a törődés.*
- Ma már nem is tudom hányszor kellett kijavítanod. Ugye nem azért rakod fel mindig, mert amúgy egy bányarém vagy?* Kis szurkálódás a láthatáron újfent Nimeriltől. Persze segít neki, amiben tud, de azért nem valószínű, hogy sok hasznát veszi, de segít.*
- Hát úgy látszik csak nem vagy bányarém. Most csalódtam.* Mosolyodik el csintalanul, mielőtt kicsit komolyabbra fordulna a beszélgetés.*
- Tudom és pont ezért is sajnálom, hogy a mai napon ilyen sok kellemetlenséget okoztam neked. Nem akartalak szégyenbe hozni és mégis megtettem.* Őszintén sajnálja, de ettől még újra ugyan úgy dacolna mind a kettővel. Szégyelli is magát, de megint csak kizökkentik. Syndra Nimeril számára.*
- Nem értelek.* Néz vissza rá miközben kezeivel ösztönösen a másik kezére fog rá. Nem szereti az ilyen közvetlen érintkezéseket. Ezek úgymond belé vannak nevelve, hogy rossz dolgok. Ráadásul nem is érti a lányt. Hiába okos, ha nem észérvekről van szó, csak egy pislogó kislány lesz belőle.*
* Szinte egyik pillanatról a másikra változik meg Syndra kedélyállapota. Most következik az, amit Nimeril annyira nem szokott szeretni, csak valahogy muszáj eltűrnie, de talán egy kicsit mégiscsak kedveli ezt, de ezt még magának se vallná be. Az viszont biztos, hogy amikor társaságban csinálja attól a falra tudna mászni. Viszont legalább végre úgy tűnik sikerült dűlőre jutniuk. Ez nagy tehert távolít el szívéről.*
- Igen tudom, tudom, de értékelném, ha nem akarnál megfojtani.* Itt már tud nevetni is, szóval kezd köztük enyhül végre a feszültség.*
- Mi van?* Néz rá teljesen értetlenül a csókolomozásra, de kiderül, hogy mire érti ezt.*
- Szerintem inkább neked kéne így köszönnöd. Ugyanis én is pontosan annyi leszek a nyáron. Márpedig mind tudjuk, hogy az elfek lassan érnek be. Ha almák volnánk, akkor én már egészen piros lennék, te pedig csak egy zöld gubics. Engem igazol az is, hogy pirosított kell használnod.* Micsoda gonoszság szorult ebbe félvérbe, amit még megfűszerez egy nyelv öltéssel is.*
- Mi az, hogy öltözzek fel rendesen? Én mindig rendesen felöltözöm.* Hangjából megjátszott sértődést lehet kihallani. Végre egyre tényleg kezdik a kellemetlenségeket maguk mögött hagyni. Egyelőre még nem tapasztal kiugróan nagy furasági szintet. A kezeit vizsgálgathatja, ezt már tudja, hogy mániája.*
- Naaa! Jó végül is rámfér, ebben igazad van.* Sajnos tényleg férne rá még bőven hús, mert még csak töredékét szedte vissza annak, ami régi súlya volt. Az ölelgetést még mindig nem találja csak kis mértékben furcsának, volt már ilyen, de kis csókokra összerezzen. Ez új neki a lánytól. Mint minden ilyesmitől ettől is kissé zavarban érzi magát. Hát még amikor az illatát említik meg neki.*
- Semmi különös, csak a gyógynövények. Hehehe.* Zavarban van, egyre jobban.*
- Háát... Elég nehéz bármilyen véleményt is formálni rólad, mert egyik pillanatban ilyen a másikban meg olyan vagy. Aranyostól a félelmetesig szinte minden akad.* És ez csak egy diszkrét orvosi meglátásokat mellőző ténymegállapítás volt.*
- Számomra is fontos vagy. Az első igazi barátnőm, nem akarlak elveszíteni.* És itt most nem kezdene bele megint a szövetséges dologba, pedig kikívánkozna belőle. Nehéz sorsa volt Syndrának, így teljesen megérti, hogy vágyakozik a figyelem és a törődés iránt. Sőt érez irányából némi anyáskodó óvást is. Ennek is tudja be az puszi áradatot.*
~ Biztos őt is megviselte ez a mai nap. ~* Nem is csoda, ha sokkal elnézőbb vele, meg azért jól esik neki is a törődés.*
- Ma már nem is tudom hányszor kellett kijavítanod. Ugye nem azért rakod fel mindig, mert amúgy egy bányarém vagy?* Kis szurkálódás a láthatáron újfent Nimeriltől. Persze segít neki, amiben tud, de azért nem valószínű, hogy sok hasznát veszi, de segít.*
- Hát úgy látszik csak nem vagy bányarém. Most csalódtam.* Mosolyodik el csintalanul, mielőtt kicsit komolyabbra fordulna a beszélgetés.*
- Tudom és pont ezért is sajnálom, hogy a mai napon ilyen sok kellemetlenséget okoztam neked. Nem akartalak szégyenbe hozni és mégis megtettem.* Őszintén sajnálja, de ettől még újra ugyan úgy dacolna mind a kettővel. Szégyelli is magát, de megint csak kizökkentik. Syndra Nimeril számára.*
- Nem értelek.* Néz vissza rá miközben kezeivel ösztönösen a másik kezére fog rá. Nem szereti az ilyen közvetlen érintkezéseket. Ezek úgymond belé vannak nevelve, hogy rossz dolgok. Ráadásul nem is érti a lányt. Hiába okos, ha nem észérvekről van szó, csak egy pislogó kislány lesz belőle.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1432-1451