// Levezetés //
- A jót könnyű megszokni, épp ezért is tartok mindig ettől. Valahol a lelkem legmélyén mindig félek attól, hogy egyszer csak elvész minden. Mint máskor.
*A veszteséget már megszokta és épp ezért nem fél talán új dolgokat kipróbálni, tudja, úgysem tart örökké. Sem jó, sem rossz. A mostani hely tetszik neki és élvezni fogja, ameddig tart. Kihozza belőle a legtöbbet, amit lehet. Ezért is örül meg az oltárnak, mert az segítségére lehet, főleg akkor, ha tényleg van affinitása a mágiához. Ámbár anélkül is hasznos dolog. S hiába, de Nimeril most nem hagyja, hogy segítsen neki. Így most már ténylegesen kipakolhatja a holmiját, szépen elrendezi. Végül már váltás ruhát venne elő, mikor mégis csak segítséget kérő szavakat hall.*
- Persze hogy, jövök máris!
*Felel meg boldogan és segít a vödrök cipelésében, amik azért nehezek és igencsak forróak. A kádak töltögetése közben apró kis kerekeken elmélkedik, mint a szekereké, csak jóval kisebb.*
- Hmm.
*Morogja maga elé, amint töpreng. Nimeril egy idő után meg fogja biztosan szokni, hogy Tanilla sokat töpreng s olyankor csak halkan morog és hümmög. Végre aztán eljutnak arra a pontra, amikor már csak a nekik elegendő hideg vizet kell hozzá önteni és jöhet a fürdés. Tiszta ruháért tér vissza, törülközőjéért és az egy darab megmaradt szappanért, amit használ. A dézsája mellé bekészítve ő is paravánt húz maga köré, hogy levetkőzve elmerülhessen, amennyire lehet a vízben. A szappant megvizezve hallgatja Nimeril okfejtését arról, hogy mit szeretne és hogy ahhoz pénz kell. Végig dörzsöli vele karjait és mellkasát, bal oldalt a rég gyógyult heget, ami még most is sajog, bár csak képletesen. Haját a kezén maradt szappannal a haját is átdörzsöli és így ücsörög még, amíg a szappan jótékonyan dolgozik porcikáin.*
- Pénz nélkül nem megy semmi sem. Tudod. Jól jönne néhány kecske. A tejükből és némi gyógynövény olajából remek szappan készíthető. Árulhatnánk. Szerintem lenne rá igény, elnézve néhány gazdagabb polgár zsíros, ragyás bőrét.
*Figyeli, amint forró fürdőjének párája szál felfelé, érzi a szappan kellemes illatát.*
- Figyelted már a forró víz gőzét? Amint az hömpölyög körülötted, míg ki nem hűl a víz? A szappan illatát is érezni benne.
*Várja, miként tesz Nim a másik dézsában, hallgatózik jobban mondva.*
- Az ember önkéntelenül is belélegzi. Még csak félre sem nyel tőle. Nem kell meginni, megtölti a tüdődet és már csak várni kell, amíg jótékony, avagy kártékony hatását ki nem fejti. A növényektől függ, amit hozzá keversz. Mondjuk lenne egy vékony fémszálakból készített maszk féleség, amit az ember orrára tudnánk tenni. Benne mondjuk finom szövésű vászonnal, ami magába szívná a keveréket.
*Régóta gondolkodik már ilyesmin, tervei is vannak méretekről és hasonlókról. Lehetséges anyagokról és növényekről, tiszta alkoholról.*
- Amin legutóbb töprengtem, csak ki kell próbálni, az az ezüstcsörgő virágának a főzete. Réti ármány friss virágát pedig tiszta alkoholban áztatva vonnánk ki. Egy csepp belőle az ezüstcsörgő főzettel talán megfelelő hatású altatószer lenne. A párája is talán elegendő lenne egy beavatkozáshoz. El kellene készíteni és kipróbálni.