// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
*Leginkább csak azért haragszik, mert szólhatott volna előre kedvese, hogy beszerzett pár sebet. Gyógyítóként amúgy is elsődleges feladata egy sérült ellátása. Pont kedvese sebeit hagyná figyelmen kívül? Így hát igen, maga után húzza szegényt, aki engedelmesen az ágyra ül. S legnagyobb elégedettségére le is veti az ingét. Bár kevéske idő kell ahhoz, hogy a krémet előkészítse, de pont emiatt nincs alkalma jobban szemügyre venni a férfi pucér felsőtestét. Azután. Hát, azután igen. Kedvtelve szemezget rövid ideig, szinte csak futólag. Elsőként mégis csak a gyógyítás, izé, ugye. Azt a kis sebet is megnézi óvatosan, amiből vér is serkenhetett korábban. De mivel nem is volt nagy s már nem vérzik, nem szorul más ellátásra.*
- Látom persze, és ügyesen elláttad. Nem is ezért haragudtam meg. Végül is nem rohanhatsz hozzám egy-egy sérülés miatt, ha ott helyben is el lehet látni. De legközelebb szólj és akkor óvatosabban érek hozzád; na meg, segítek abban, hogy gyorsabban és biztosabban gyógyulj. Ez egy kicsit meleg lesz.
*Épp csak picit lesz meleg a krém, amit óvatosan hord fel a sérült részekre, majd a tálkát letéve lassan és alaposan, mégis gyengéden masszírozza bele a férfi bőrébe. Az izmok közzé. ~Ennyi kockát én még életemben nem láttam~. Pedig látott már el sérülteket, harcosokat is. Ám de Nilevard testének kidolgozottsága igencsak megdobogtatja a szívét és kipirul az arca is. Kicsit piheg, de az ő szavai miatt most zavarban lévő Nilevard csak annyit láthat, hogy szaporábban emelkedik és süllyed mellkasa. Vagyis a keblei látványosabban. Viszont észreveszi a többi sérülést is, a korbácsnak és a kardnak a régi nyomát is. Kezén bár már nincs a gyógyító hatású kenőcsből, mégis ujjaival finoman végigsimít rajtuk.*
- Ezeket már inkább csatában szerezted.
*Némileg meglágyul tekintete és hátulról átkarolja a lovag nyakát. Ott legalább nem fájhat neki.*
- Azért vigyázz magadra és mondj el nekem mindent, ami veled történik, hogy segíthessek. Jó? Még ha nagyon fárasztó napod is volt, azt is meséld el. A fáradtságra is van orvosság.
*Kap is néhány demonstráló puszit a hátára és a nyakára, vállaira.*
- Gyengédségnek, törődésnek és pihenésnek hívják.
*Nem vicc, ezek az apróságok sokat segítenek. S ő most azon van, hogy Nilevard még nagyon nagyon sokáig vele lehessen.*
- Mehetünk, de most inkább eléd ülök, mert a hátad mögött csak az oldaladba tudnék kapaszkodni. Talán úgy nem lesz neked annyira érzékeny.