Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 48 (941. - 960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1432-1451
960. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-02 20:50:48
Üzenet elküldve: 2024-05-02 20:50:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A gyermeki lélek tisztasága//
*Bármikor máskor válaszokat keresne a másik szemeiben, vagy minden vonásában, de úgy érzi, erre most nincs szükség. Nem azért mert öntelt volna, pusztán azért, mert valami olyan érzés fut végig ereiben, mintha pontosan tudná, hogy megtalált valamit, amit keresett. Persze az élet igazolhatja, hogy ez így van, de azt is, hogy az érzései becsapják. Most kár ezen gondolkodni, csak a tervek megállíthatatlan tömkelege sokasodik elméjében, amit már-már ki kell űznie onnan, hogy a másikra figyeljen és a többi részletre. *
- Meséltem én is a múltamról, ha valamit tudsz, az az, hogy a tudás számomra a legnagyobb erő. És aminek birtokában vagyok, azt szívesen átadom, aminek pedig még nem, azt tanulom továbbra is. Én is fejlődök folyamatosan. Örülök, hogy ezt mondod, és köszönöm a bizalmad. Rá fogok szolgálni.
*Mosolyodik el, majd az aranyak ügyére terelődik a beszélgetés, Mai pedig teljes természetességgel fogadja el a felajánlást. Neki az a pénz talán tényleg nem is fog sokat számítani, mégis ő kapja majd és maga miatt kapja, nem azért, mert beleszületett valamibe, amibe nem is akart. Végtére is jó érzés.*
- Részemről rendben. *Megenged magának egy igazán nagy és boldog mosolyt, tényleg sugárzik ahhoz képest, ahogyan az elmúlt időszakban érezte magát.* - Bár úgy gondolom rajtatok és a ti ráéréseteken is múlik, hiszen nem leszek távol, ha épp ti valahol másutt lennétek. De ezt úgy gondolom majd összehangoljuk. Én időm java részét szívesen töltöm majd itt, most úgy fest ez lesz a fő elfoglaltságom.
*Körülnéz és bár változni fog a küllem, ő mégis próbálja előrevetíteni az érzést, amilyen itt lesz neki. Most elégedett. Végre van miértje annak, amiért a városba jött és nem csak a templomi könyvtár látogatása, vagy mások kedvére való cselekvés. Ez amellett, hogy a gyerekek jólétéről szól, róla is szól. Végre valami, ami pusztán az ő érdeme és akarata.* - Megtisztelnél, azzal, hogy körbevezetsz?
*Bármikor máskor válaszokat keresne a másik szemeiben, vagy minden vonásában, de úgy érzi, erre most nincs szükség. Nem azért mert öntelt volna, pusztán azért, mert valami olyan érzés fut végig ereiben, mintha pontosan tudná, hogy megtalált valamit, amit keresett. Persze az élet igazolhatja, hogy ez így van, de azt is, hogy az érzései becsapják. Most kár ezen gondolkodni, csak a tervek megállíthatatlan tömkelege sokasodik elméjében, amit már-már ki kell űznie onnan, hogy a másikra figyeljen és a többi részletre. *
- Meséltem én is a múltamról, ha valamit tudsz, az az, hogy a tudás számomra a legnagyobb erő. És aminek birtokában vagyok, azt szívesen átadom, aminek pedig még nem, azt tanulom továbbra is. Én is fejlődök folyamatosan. Örülök, hogy ezt mondod, és köszönöm a bizalmad. Rá fogok szolgálni.
*Mosolyodik el, majd az aranyak ügyére terelődik a beszélgetés, Mai pedig teljes természetességgel fogadja el a felajánlást. Neki az a pénz talán tényleg nem is fog sokat számítani, mégis ő kapja majd és maga miatt kapja, nem azért, mert beleszületett valamibe, amibe nem is akart. Végtére is jó érzés.*
- Részemről rendben. *Megenged magának egy igazán nagy és boldog mosolyt, tényleg sugárzik ahhoz képest, ahogyan az elmúlt időszakban érezte magát.* - Bár úgy gondolom rajtatok és a ti ráéréseteken is múlik, hiszen nem leszek távol, ha épp ti valahol másutt lennétek. De ezt úgy gondolom majd összehangoljuk. Én időm java részét szívesen töltöm majd itt, most úgy fest ez lesz a fő elfoglaltságom.
*Körülnéz és bár változni fog a küllem, ő mégis próbálja előrevetíteni az érzést, amilyen itt lesz neki. Most elégedett. Végre van miértje annak, amiért a városba jött és nem csak a templomi könyvtár látogatása, vagy mások kedvére való cselekvés. Ez amellett, hogy a gyerekek jólétéről szól, róla is szól. Végre valami, ami pusztán az ő érdeme és akarata.* - Megtisztelnél, azzal, hogy körbevezetsz?
959. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-02 20:08:31
Üzenet elküldve: 2024-05-02 20:08:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A gyermeki lélek tisztasága//
*Most már csak egy őszinte mosollyal reagál Mai újabb dicséretére. Az a baj, hogy néha még mindig beleesik a régi szokásainak csapdájába, és ha megtalálja az alkalmat, hogy magáról beszélhessen, akkor azt meg is ragadja, de ezen illene változtatnia. Most már ő is tudja, hogy nem körülötte forog a világ, és sok esetben nem az ő érzései vagy gondolatai a legfontosabbak még akkor sem, ha Luninari állandóan érezteti vele, hogy neki igen.
Most a gyerekek érdekével és Mai alkalmasságával kell törődnie, nem pedig mással. Éppen ezért örül is annak, hogy Mai rövid válaszok helyett magától mesél egy kicsit többet. A szavait hallgatva őszinte meglepettség ül ki az arcára, egyre biztosabb benne, hogy bár ő az első jelöltjük, nem is kell tovább keresni a megfelelőt. Legalábbis addig nem, amíg kevés a gyerkőc, velük hárman biztosan elboldogulnak.*
- Senki sem mondta, hogy könnyű lesz, ezt már tudtam az elején, de azt hiszem, hogy ez egy olyan ügy, amiért érdemes dolgoznunk. Arthenior nem is olyan régen száműzte a nemességet, mert azt gondolták, hogy csak az aranyból épített dombjainkon sütkérező semmittevők vagyunk. A legnagyobb értékünk viszont mindig is a tudás volt. Ha pedig megosztjuk ezt a tudást mindenkivel, aki szomjazik rá, és legfőképp a gyermekeinkkel, akkor bebizonyíthatjuk a tanácsnak, a városnak, mindenkinek, hogy mi is azért dolgozunk, hogy Arthenior polgárai jobb életet élhessenek.
Mai, te olyan bölcs vagy! Kérlek, hadd jegyezzem meg, hogy én már eldöntöttem, szeretnék veled dolgozni. Amit most elmondtál, mindennél jobban meggyőzött arról, hogy alkalmas vagy a feladatra.
*Mosolyog biztatóan, majd rátérnek végre a csillogó aranyérmék kérdésére. Igazából azért tette fel ezt a kérdést, mert arra kíváncsi, hogy Mai maga mennyire értékeli a saját tudását, és most sem csalódik benne. Sokra értékeli magát, ami azt jelenti, hogy valóban mély tudás lapulhat a fejében.*
- Hmm. Egyáltalán nem elrugaszkodott összeg, de még nem ismerjük egymást, úgyhogy, ha nem sértelek meg, az első időszakban én ennél szerényebb lennék. Ha egy egész hatot egyben vállalsz, azért százharminc aranyat kapsz, egyébként naponta húszat. Teljes ellátást azokra a napokra, mikor dolgozol, illetve természetesen a szobát, ahová állandóra be is költözhetsz, ha úgy szeretnéd.
A beosztásod rajtad múlik ezekkel a feltételekkel. Egyszerűen azokra a napokra, mikor nem szeretnél dolgozni, nem fizetünk, és arra kérlek, hogy időben jelezd a távolléti szándékod! Más kikötésem nincs. *Reméli, hogy ajánlata elfogadható lesz Mai számára is, és egyelőre még csak szóban meg is állapodhatnak. A választ még megvárja, mielőtt a szobák felé invitálná a lányt.*
*Most már csak egy őszinte mosollyal reagál Mai újabb dicséretére. Az a baj, hogy néha még mindig beleesik a régi szokásainak csapdájába, és ha megtalálja az alkalmat, hogy magáról beszélhessen, akkor azt meg is ragadja, de ezen illene változtatnia. Most már ő is tudja, hogy nem körülötte forog a világ, és sok esetben nem az ő érzései vagy gondolatai a legfontosabbak még akkor sem, ha Luninari állandóan érezteti vele, hogy neki igen.
Most a gyerekek érdekével és Mai alkalmasságával kell törődnie, nem pedig mással. Éppen ezért örül is annak, hogy Mai rövid válaszok helyett magától mesél egy kicsit többet. A szavait hallgatva őszinte meglepettség ül ki az arcára, egyre biztosabb benne, hogy bár ő az első jelöltjük, nem is kell tovább keresni a megfelelőt. Legalábbis addig nem, amíg kevés a gyerkőc, velük hárman biztosan elboldogulnak.*
- Senki sem mondta, hogy könnyű lesz, ezt már tudtam az elején, de azt hiszem, hogy ez egy olyan ügy, amiért érdemes dolgoznunk. Arthenior nem is olyan régen száműzte a nemességet, mert azt gondolták, hogy csak az aranyból épített dombjainkon sütkérező semmittevők vagyunk. A legnagyobb értékünk viszont mindig is a tudás volt. Ha pedig megosztjuk ezt a tudást mindenkivel, aki szomjazik rá, és legfőképp a gyermekeinkkel, akkor bebizonyíthatjuk a tanácsnak, a városnak, mindenkinek, hogy mi is azért dolgozunk, hogy Arthenior polgárai jobb életet élhessenek.
Mai, te olyan bölcs vagy! Kérlek, hadd jegyezzem meg, hogy én már eldöntöttem, szeretnék veled dolgozni. Amit most elmondtál, mindennél jobban meggyőzött arról, hogy alkalmas vagy a feladatra.
*Mosolyog biztatóan, majd rátérnek végre a csillogó aranyérmék kérdésére. Igazából azért tette fel ezt a kérdést, mert arra kíváncsi, hogy Mai maga mennyire értékeli a saját tudását, és most sem csalódik benne. Sokra értékeli magát, ami azt jelenti, hogy valóban mély tudás lapulhat a fejében.*
- Hmm. Egyáltalán nem elrugaszkodott összeg, de még nem ismerjük egymást, úgyhogy, ha nem sértelek meg, az első időszakban én ennél szerényebb lennék. Ha egy egész hatot egyben vállalsz, azért százharminc aranyat kapsz, egyébként naponta húszat. Teljes ellátást azokra a napokra, mikor dolgozol, illetve természetesen a szobát, ahová állandóra be is költözhetsz, ha úgy szeretnéd.
A beosztásod rajtad múlik ezekkel a feltételekkel. Egyszerűen azokra a napokra, mikor nem szeretnél dolgozni, nem fizetünk, és arra kérlek, hogy időben jelezd a távolléti szándékod! Más kikötésem nincs. *Reméli, hogy ajánlata elfogadható lesz Mai számára is, és egyelőre még csak szóban meg is állapodhatnak. A választ még megvárja, mielőtt a szobák felé invitálná a lányt.*
958. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-02 19:04:45
Üzenet elküldve: 2024-05-02 19:04:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A gyermeki lélek tisztasága//
*Magáról is elég sokat mesélt a lány, így nem újdonság neki, hogy fontos az, amit most véghez szeretne vinni. Ha valaki ragaszkodik a terveihez és meg is valósítja őket az nagy erő és erény, amit Mai tisztelni tud. Ő is ragaszkodott valamihez, ami miatt ebben a városban van, és amit jelenleg is tanul. Mi sem jobb hely ismeretei mélyítésére egy hely, ahol még gyerekek is vannak? Hiszen minden onnan indul, s ezt első kézből figyelhetné meg.*
- Meséltél nekem a helyzetedről így külön öröm látnom, hogy teszel a jobbért. Nem is lehetnék hát jobb helyen én sem.
*Nem gondolkodik sokat azon, amit beszél, hiszen itt nem játszhatja majd meg magát akár hatokig. Muszáj lesz némileg önmaga lenni, legalább Alenia előtt, de nem is érzi szükségét most bármilyen köntös felvételének. Itt sokkal inkább kibontakozni vágyik, mintsem játszadozni.
Újra a lányé a szó, néhol bólint egyet, de leginkább mérlegel. A felsoroltak közül többnyire képes mindenre, a főzést leszámítva, s pontosan tudja, hogy végtelen türelemmel fog tudni tanítani írást, olvasást, de még a számolást is. Az etikettet akaratlanul verték belé, így mindenre emlékszik, még arra is, hogy mi az, ami hasznos, arra meg főleg, hogy mi az ami nem. Eszébe jut az éneklés is, na meg a tánc, amin elmosolyodik. Talán erre a tudásra nincs mindenkinek szüksége, de kikapcsolódásként remek lehet. Szinte érzi, hogy már köztük van és tervezhet. Tervezhet napokat, hatokat, haladási irányt. Mellette adhat valami olyat, amit soha nem kapnak meg ezek a gyermekek, hiszen elvették tőlük. Támogatást, figyelmet és éppen annyi szeretetet, ami nem zavarja őket össze. Talán nehéz menet lesz, de semmire sem vágyik jelenleg jobban.*
- Előbb engedd meg, hogy mondjak néhány szót, mielőtt az aranyra térünk. Amit felsoroltál, az közelebb áll hozzám mint hinnéd. Felmérni, hogy ki miben tehetséges, hol van elakadás, hol van szükség egy kis finomításra, mit kell összefoltozni, vagy épp kiengedni... ez egy csodálatos feladat, bár biztos nem lesz könnyű. De ha együtt csináljuk... látok benne fantáziát. Ha a szobát is megkapom valóban... *Elmereng egy kicsit, mert hogy mint kiderült, nemes lévén semennyire nem tudja a pénz értékét, honnan is tudná, ha van neki mindig? De azt mégsem teheti meg, hogy ingyen dolgozik.*- ... szóval őszinte leszek Nia, nem vagyok jó tárgyalási alap. Azt mondom egy hat, amit teljesen itt töltök az százötven arany. Ha mást gondolsz, csak szólj, tényleg, fogalmam sincs hogyan alakulnak ezek a pénzügyek. *Ugyan az alkudozásban cseppet sem jó, de tény, hogy nem is érdekli jelenleg az arany. Ha nem elég, vagy ha kifogy a kifogyhatatlannak tűnő tarisznyája, akkor majd újra előveszi a kérdést.* - De az is fontos, hogy milyen legyen az időbeosztásom. Hogyha úgy gondolod, hogy alkalmas vagyok mellétek.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.02 19:14:06
*Magáról is elég sokat mesélt a lány, így nem újdonság neki, hogy fontos az, amit most véghez szeretne vinni. Ha valaki ragaszkodik a terveihez és meg is valósítja őket az nagy erő és erény, amit Mai tisztelni tud. Ő is ragaszkodott valamihez, ami miatt ebben a városban van, és amit jelenleg is tanul. Mi sem jobb hely ismeretei mélyítésére egy hely, ahol még gyerekek is vannak? Hiszen minden onnan indul, s ezt első kézből figyelhetné meg.*
- Meséltél nekem a helyzetedről így külön öröm látnom, hogy teszel a jobbért. Nem is lehetnék hát jobb helyen én sem.
*Nem gondolkodik sokat azon, amit beszél, hiszen itt nem játszhatja majd meg magát akár hatokig. Muszáj lesz némileg önmaga lenni, legalább Alenia előtt, de nem is érzi szükségét most bármilyen köntös felvételének. Itt sokkal inkább kibontakozni vágyik, mintsem játszadozni.
Újra a lányé a szó, néhol bólint egyet, de leginkább mérlegel. A felsoroltak közül többnyire képes mindenre, a főzést leszámítva, s pontosan tudja, hogy végtelen türelemmel fog tudni tanítani írást, olvasást, de még a számolást is. Az etikettet akaratlanul verték belé, így mindenre emlékszik, még arra is, hogy mi az, ami hasznos, arra meg főleg, hogy mi az ami nem. Eszébe jut az éneklés is, na meg a tánc, amin elmosolyodik. Talán erre a tudásra nincs mindenkinek szüksége, de kikapcsolódásként remek lehet. Szinte érzi, hogy már köztük van és tervezhet. Tervezhet napokat, hatokat, haladási irányt. Mellette adhat valami olyat, amit soha nem kapnak meg ezek a gyermekek, hiszen elvették tőlük. Támogatást, figyelmet és éppen annyi szeretetet, ami nem zavarja őket össze. Talán nehéz menet lesz, de semmire sem vágyik jelenleg jobban.*
- Előbb engedd meg, hogy mondjak néhány szót, mielőtt az aranyra térünk. Amit felsoroltál, az közelebb áll hozzám mint hinnéd. Felmérni, hogy ki miben tehetséges, hol van elakadás, hol van szükség egy kis finomításra, mit kell összefoltozni, vagy épp kiengedni... ez egy csodálatos feladat, bár biztos nem lesz könnyű. De ha együtt csináljuk... látok benne fantáziát. Ha a szobát is megkapom valóban... *Elmereng egy kicsit, mert hogy mint kiderült, nemes lévén semennyire nem tudja a pénz értékét, honnan is tudná, ha van neki mindig? De azt mégsem teheti meg, hogy ingyen dolgozik.*- ... szóval őszinte leszek Nia, nem vagyok jó tárgyalási alap. Azt mondom egy hat, amit teljesen itt töltök az százötven arany. Ha mást gondolsz, csak szólj, tényleg, fogalmam sincs hogyan alakulnak ezek a pénzügyek. *Ugyan az alkudozásban cseppet sem jó, de tény, hogy nem is érdekli jelenleg az arany. Ha nem elég, vagy ha kifogy a kifogyhatatlannak tűnő tarisznyája, akkor majd újra előveszi a kérdést.* - De az is fontos, hogy milyen legyen az időbeosztásom. Hogyha úgy gondolod, hogy alkalmas vagyok mellétek.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.02 19:14:06
957. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-02 18:16:07
Üzenet elküldve: 2024-05-02 18:16:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A gyermeki lélek tisztasága//
*Miután úgy döntött, hogy eleget beszélt, és ideje hagyni, hogy Mai is szóhoz jusson, elhallgat és figyelemmel hallgatja végig, mit is gondol a lány az eddig elhangzottakról. Annak viszont, hogy a lány a segítségét ajánlja fel, nagyon megörül, nem is tudja szó nélkül hagyni.*
- Köszönöm szépen! Hálás vagyok neked ezért. Minden erőmmel azon dolgozom, hogy rendbe hozzam a házat. Tudod, ez az én örökségem volt, és fáj, hogy most ilyen állapotban van. Hibáztatom is magam miatta.
*Válaszolja halványan mosolyogva, s közben eszébe jut bátyja, Aleimord, akiről azóta sem derült ki, hogy egyáltalán életben van-e. Már nem haragszik rá, amiért elajándékozta a házat másoknak, főleg, mióta tudja, hogy a törvény valószínűleg az ő oldalán állna, ha a tanács elé lépne az igényével, hogy visszakérje a tulajdonjogot. Sőt, mióta üdvözlendő hírként a város új jelentést óhajt adni a nemesi rangnak, azóta még reménytelibbnek látja a saját helyzetét.
A gondolatai között kalandozás helyett viszont most igyekszik figyelmét újra Mai-nak szentelni.*
- Ezt jól látod. A tapasztalat forrása rengetegféle lehet, csak nézőpont és lehetőségek kérdése az egész.
*Nem kérdez rá arra, hogy ugyan ő miféle tapasztalttal rendelkezik, mert ő sokkal inkább azt várja el a leendő nevelőtől, hogy bizonyítson. A tettek többet érnek a szavaknál.*
- Örömmel hallom *mosolyodik el a pozitív válasz hallatán.* Nos, a feladat egészen egyszerű. Vigyázni kell a gyerekekre, és tanítani őket bármire, amit hasznosnak ítélünk. Számolni, írni, olvasni, illemre és etikettre, rajzolni, főzni vagy bármire, amiben elég tehetségesnek érzed magad, hogy átadd a tudást. A hangsúly viszont azon van, hogy vigyázni kell rájuk. Természetesen ez szinte folyamatos jelenlétet igényel majd a rezidencián. Éppen ezért a fizetés mellett boldogan biztosítunk egy szobát is itt a rezidencián, amire, ha te leszel a nevelő, a sajátodként tekinthetsz és lakhatsz is benne, ha szeretnél. Ó, és ha már fizetség. Engedd meg kérlek, hogy megkérdezzem, mennyi aranyra gondoltál, amiért vállalnád a munkát?
*Az a terve, hogy ha Mai-nak továbbra is tetszik az ajánlat, akkor körbekíséri a házban, hogy jobban megismerje a helyet, és választhat egy szobát is magának, ahol majd lakhat, utána pedig bemutatná a gyerekeknek, de mindenek előtt essenek túl a piszkos anyagiak megtárgyalásán.*
*Miután úgy döntött, hogy eleget beszélt, és ideje hagyni, hogy Mai is szóhoz jusson, elhallgat és figyelemmel hallgatja végig, mit is gondol a lány az eddig elhangzottakról. Annak viszont, hogy a lány a segítségét ajánlja fel, nagyon megörül, nem is tudja szó nélkül hagyni.*
- Köszönöm szépen! Hálás vagyok neked ezért. Minden erőmmel azon dolgozom, hogy rendbe hozzam a házat. Tudod, ez az én örökségem volt, és fáj, hogy most ilyen állapotban van. Hibáztatom is magam miatta.
*Válaszolja halványan mosolyogva, s közben eszébe jut bátyja, Aleimord, akiről azóta sem derült ki, hogy egyáltalán életben van-e. Már nem haragszik rá, amiért elajándékozta a házat másoknak, főleg, mióta tudja, hogy a törvény valószínűleg az ő oldalán állna, ha a tanács elé lépne az igényével, hogy visszakérje a tulajdonjogot. Sőt, mióta üdvözlendő hírként a város új jelentést óhajt adni a nemesi rangnak, azóta még reménytelibbnek látja a saját helyzetét.
A gondolatai között kalandozás helyett viszont most igyekszik figyelmét újra Mai-nak szentelni.*
- Ezt jól látod. A tapasztalat forrása rengetegféle lehet, csak nézőpont és lehetőségek kérdése az egész.
*Nem kérdez rá arra, hogy ugyan ő miféle tapasztalttal rendelkezik, mert ő sokkal inkább azt várja el a leendő nevelőtől, hogy bizonyítson. A tettek többet érnek a szavaknál.*
- Örömmel hallom *mosolyodik el a pozitív válasz hallatán.* Nos, a feladat egészen egyszerű. Vigyázni kell a gyerekekre, és tanítani őket bármire, amit hasznosnak ítélünk. Számolni, írni, olvasni, illemre és etikettre, rajzolni, főzni vagy bármire, amiben elég tehetségesnek érzed magad, hogy átadd a tudást. A hangsúly viszont azon van, hogy vigyázni kell rájuk. Természetesen ez szinte folyamatos jelenlétet igényel majd a rezidencián. Éppen ezért a fizetés mellett boldogan biztosítunk egy szobát is itt a rezidencián, amire, ha te leszel a nevelő, a sajátodként tekinthetsz és lakhatsz is benne, ha szeretnél. Ó, és ha már fizetség. Engedd meg kérlek, hogy megkérdezzem, mennyi aranyra gondoltál, amiért vállalnád a munkát?
*Az a terve, hogy ha Mai-nak továbbra is tetszik az ajánlat, akkor körbekíséri a házban, hogy jobban megismerje a helyet, és választhat egy szobát is magának, ahol majd lakhat, utána pedig bemutatná a gyerekeknek, de mindenek előtt essenek túl a piszkos anyagiak megtárgyalásán.*
956. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-02 10:12:49
Üzenet elküldve: 2024-05-02 10:12:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A gyermeki lélek tisztasága//
*Örömmel tölti el, hogy látja a másikat. Kellemes színfolt volt az életében, egy remek beszélgetéssel. Mivel úgy búcsúztak el egymástól, hogy keresheti, így mintha valaki most pontosan elé küldte volna azt a hirdetést, hogy végre ráléphessen egy útra, ami talán tényleg neki van szánva. Szabad akaratból, nem más szeszélyei miatt. Nem másnak való megfelelés miatt. Hamar beljebb is invitálja, ő pedig szokásához híven minden részletet beiszik a szemeivel. Pontosan látja, hogy mi lehetett ez a hely, s honnan mi válhatott semmivé. Szomorú, ami történt, de szép, hogy újra terveket szőnek az építménynek.
Figyelmesen hallgat minden szót, nem szól közbe. A legfontosabbat arról, hogy mégis kik is azok, akikhez nevelőt keresnek, azt megtudta. És a további célokat is, melynek gondolatára csillogásnak indul a szeme, s megtelik valami reménnyel. *
- El tudom képzelni, hogy milyen lehetett itt régen, szívből örülök neki, hogy újra életet kívánsz a falak közé lehelni. Szívesen lennék a segítségedre.
*Nem hagy nagy hatásszünetet, hiszen még folytatni akarja pár szóval, de a másikat is hallgatni kívánja.* - Nos a tapasztalat eredhet abból is, hogy csinálta már valaki, s abból is, hogy eleget tapasztalt arról, mire lehet szüksége egy gyereknek. Érdekel természetesen a feladat, szeretném, ha még többet mesélnél az elképzeléseidről. Aztán meglátjuk egy hajóban evezünk-e. Remélem, hogy igen.
*Természetesen elhamarkodott döntéseket nem kíván meghozni a kezdeti zsongás miatt, amit most a szívében érez. Tanítani, mint kiderült elég jól tud, ha arra van szükség, a nevelés kérdése pedig szívügynek számít, hiszen annyi ötlete van arra, hogyan is lehet ezt jól csinálni. Persze a gyakorlatban mindig gördülhetnek elé akadályok, de Mai pont az, aki ezeket szereti megugrani és meg is fogja.*
*Örömmel tölti el, hogy látja a másikat. Kellemes színfolt volt az életében, egy remek beszélgetéssel. Mivel úgy búcsúztak el egymástól, hogy keresheti, így mintha valaki most pontosan elé küldte volna azt a hirdetést, hogy végre ráléphessen egy útra, ami talán tényleg neki van szánva. Szabad akaratból, nem más szeszélyei miatt. Nem másnak való megfelelés miatt. Hamar beljebb is invitálja, ő pedig szokásához híven minden részletet beiszik a szemeivel. Pontosan látja, hogy mi lehetett ez a hely, s honnan mi válhatott semmivé. Szomorú, ami történt, de szép, hogy újra terveket szőnek az építménynek.
Figyelmesen hallgat minden szót, nem szól közbe. A legfontosabbat arról, hogy mégis kik is azok, akikhez nevelőt keresnek, azt megtudta. És a további célokat is, melynek gondolatára csillogásnak indul a szeme, s megtelik valami reménnyel. *
- El tudom képzelni, hogy milyen lehetett itt régen, szívből örülök neki, hogy újra életet kívánsz a falak közé lehelni. Szívesen lennék a segítségedre.
*Nem hagy nagy hatásszünetet, hiszen még folytatni akarja pár szóval, de a másikat is hallgatni kívánja.* - Nos a tapasztalat eredhet abból is, hogy csinálta már valaki, s abból is, hogy eleget tapasztalt arról, mire lehet szüksége egy gyereknek. Érdekel természetesen a feladat, szeretném, ha még többet mesélnél az elképzeléseidről. Aztán meglátjuk egy hajóban evezünk-e. Remélem, hogy igen.
*Természetesen elhamarkodott döntéseket nem kíván meghozni a kezdeti zsongás miatt, amit most a szívében érez. Tanítani, mint kiderült elég jól tud, ha arra van szükség, a nevelés kérdése pedig szívügynek számít, hiszen annyi ötlete van arra, hogyan is lehet ezt jól csinálni. Persze a gyakorlatban mindig gördülhetnek elé akadályok, de Mai pont az, aki ezeket szereti megugrani és meg is fogja.*
955. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-02 09:34:57
Üzenet elküldve: 2024-05-02 09:34:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A gyermeki lélek tisztasága//
*Már épp hátat fordít a nagyvilágnak, és indulna vissza a házba, mikor hirtelen a saját nevének visszhangja töri meg a környék csendjét. A hanghoz ugyan még nem, de visszafordulva az archoz már tud nevet társítani, így ő is elmosolyodik, mikor megpillantja a kedves kis lányt, akivel egészen kellemes időtöltésnek bizonyult az az egy-két órácska, amit együtt töltöttek el a templomban nem is olyan régen.*
- Szép napot, Mai! Segíthetek valamiben? *Kérdezi őt udvariasan, de a válasz valószínűleg enélkül is érkezett volna. Egészen megörül annak, hogy Mai a hirdetést említi, mert ha tényleg azért jött, hogy jelentkezzen nevelőnek, akkor kisebb előnyből indul, hisz őt valamelyest már ismeri, így a felvételi folyamat azon részén, mikor meg kell ismerniük a jelöltet, már túl is vannak.*
- Ó, igen! A hirdetés. Nevelőt keresünk. Gyere beljebb, és mesélek róla! *Azzal újra a ház irányába fordul, és ha Mai követi őt, akkor el is indul befelé, közben pedig tovább beszél.*
- Itt van ez a ház, ami egykor csodálatos kúriaként az otthonomként szolgált. Még ha nem is a régi állapotában, de most újra az otthonom, viszont nem csak az enyém. Gyermekek is laknak velünk, egyelőre hárman, de szeretném, ha a felújítások után többen lennének. Szeretném, ha a rezidencia árvaházként és iskolaként is működne a jövőben, ehhez pedig természetesen nevelőkre és tanárokra van szükségünk.
*Közben beengedi magukat az épületbe, ami belülről már viszonylag barátságosabb, mint a külső állapota. Egyáltalán nem luxus, de az előző lakók munkájának hála élhető, árva, otthontalan gyermekeknek pedig egy igazi ajándék lehet. Meg legalább nagy, ezt az pozitívumot senki nem veheti el tőle.*
- Úgy tervezem, hogy én is tanítani fogok, de egyedül biztosan nem leszek hozzá elég. A gyermekneveléshez meg bevallom, nagyon keveset értek. A barátnőm, Luninari sokat segít nekem, aki tehetséges mágus, de nevelés tekintetében neki sincs több tapasztalata. Itt jön képbe a nevelő, azaz te, ha valóban érdekel a feladat. Valaki, aki az életre tanítja a gyermekeket, felügyeli őket és vigyáz rájuk.
*Itt rövid időre elhallgat, hogy ha közben merültek fel esetleg kérdései a lánynak, akkor fel tudja őket tenni, vagy esetleg bárhogy máshogy reagálhasson az elhangzottakra.*
*Már épp hátat fordít a nagyvilágnak, és indulna vissza a házba, mikor hirtelen a saját nevének visszhangja töri meg a környék csendjét. A hanghoz ugyan még nem, de visszafordulva az archoz már tud nevet társítani, így ő is elmosolyodik, mikor megpillantja a kedves kis lányt, akivel egészen kellemes időtöltésnek bizonyult az az egy-két órácska, amit együtt töltöttek el a templomban nem is olyan régen.*
- Szép napot, Mai! Segíthetek valamiben? *Kérdezi őt udvariasan, de a válasz valószínűleg enélkül is érkezett volna. Egészen megörül annak, hogy Mai a hirdetést említi, mert ha tényleg azért jött, hogy jelentkezzen nevelőnek, akkor kisebb előnyből indul, hisz őt valamelyest már ismeri, így a felvételi folyamat azon részén, mikor meg kell ismerniük a jelöltet, már túl is vannak.*
- Ó, igen! A hirdetés. Nevelőt keresünk. Gyere beljebb, és mesélek róla! *Azzal újra a ház irányába fordul, és ha Mai követi őt, akkor el is indul befelé, közben pedig tovább beszél.*
- Itt van ez a ház, ami egykor csodálatos kúriaként az otthonomként szolgált. Még ha nem is a régi állapotában, de most újra az otthonom, viszont nem csak az enyém. Gyermekek is laknak velünk, egyelőre hárman, de szeretném, ha a felújítások után többen lennének. Szeretném, ha a rezidencia árvaházként és iskolaként is működne a jövőben, ehhez pedig természetesen nevelőkre és tanárokra van szükségünk.
*Közben beengedi magukat az épületbe, ami belülről már viszonylag barátságosabb, mint a külső állapota. Egyáltalán nem luxus, de az előző lakók munkájának hála élhető, árva, otthontalan gyermekeknek pedig egy igazi ajándék lehet. Meg legalább nagy, ezt az pozitívumot senki nem veheti el tőle.*
- Úgy tervezem, hogy én is tanítani fogok, de egyedül biztosan nem leszek hozzá elég. A gyermekneveléshez meg bevallom, nagyon keveset értek. A barátnőm, Luninari sokat segít nekem, aki tehetséges mágus, de nevelés tekintetében neki sincs több tapasztalata. Itt jön képbe a nevelő, azaz te, ha valóban érdekel a feladat. Valaki, aki az életre tanítja a gyermekeket, felügyeli őket és vigyáz rájuk.
*Itt rövid időre elhallgat, hogy ha közben merültek fel esetleg kérdései a lánynak, akkor fel tudja őket tenni, vagy esetleg bárhogy máshogy reagálhasson az elhangzottakra.*
954. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-01 21:00:21
Üzenet elküldve: 2024-05-01 21:00:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A gyermeki lélek tisztasága//
*Pontosan az történt vele az elmúlt napokban, ami sejthető is volt. Nori hiánya átjárta, de a fájdalom erősebb volt annál, hogy utána eredjen, hogy elfogadja sajnálatát. Az első két nap ki sem merészkedett a szobából, csak csendes magányában fuldoklott az őt ért sérelmek tengerében. Mai ezt régen mindig tanulással vezette le, könyvek garmadáját vette a kezébe egymás után, hogy lefoglalja ártó gondolatait, de ez most nem megy. Így hát, amikor elérkezik az első halvány motiváció, kimerészkedik az utcára, hogy egy kis friss levegővel töltse meg tüdejét, kiszellőztesse a fejét, hogy egy kicsit ismét élőnek érezze magát. Éppen ezen sétája közben talál meg egy hirdetést, ahol nevelőt keresnek. Először jót mosolyog. Nevelő. Ő kapott öltöztetőt, felvigyázót, etikett tanárt, tánctanárt, és megannyi szakértőt, de valakit, aki őszinteséggel fordult volna hozzá, azt nem. Csak áll és gondolkozik, egészen addig, amíg nem tűnik fel a cím, hogy merre is keresik azt a bizonyosat. Hirtelen villan be Alenia arca, akivel a templomban találkozott jó néhány hattal ezelőtt, s ezt a helyet emlegette, hogy ott keresse, ha szüksége van rá. Nevelő. Milyen édes érzés, hogy keresnek valakit, aki segít, még ha csak pénzért is ad át tudást, s a másokkal foglalkozás kegyét. Vajon lehet ezt másként is, mint vele tették? Észre sem veszi és a lábai egymás után lépkednek, hogy egy jókora séta után a rezidenciához juttassa gazdáját. A távolból nézi, s először maga sem érti, minek is megy oda.
Meg is áll és egy ideig csak tűnődik. Tűnődik azon, hogy mit nem kapott meg, s mégis mi van meg benne, amit ő megmutathatna. Valahogy hatalmába keríti az érzés, hogy ez az a valami, amit akar. Bár semmit nem tud az egészről, mégis azt érzi, hogy most történhet valami, ami elviszi a sötétség elől és ismét fény költözhet szemeibe. Kiket is kell nevelni? Elkanászodott utcagyerekeket? Olyanokat, akikkel nem foglalkoznak a szüleik, esetleg azok sincsenek nekik? Felsóhajt, majd tovább indul, hogy kiderítse.
A rezidenciához érve megpillantja a szőkeséget, s valami elemi nyugalom szállja meg. Ez a nő kedves volt vele és, ha nem mesélhetett volna neki a múltjáról, talán fel sem ébred benne, hogy milyen jól tud jönni a benne lakozó nemesség. Azóta megannyi haszna volt, ideje megköszönni.*
- Alenia!
*Szólal meg, s végre mosoly költözik ajkára, amit már el is felejtett, hogy milyen, amikor őszintén, csak úgy zsigerből jön.*
- Milyen jó téged látni. Épp hozzád jöttem. *Lép egészen közel a nőhöz, s méri végig a másikat.* - Illetve, reméltem, hogy hozzád. Találtam egy hirdetést és szeretnék többet megtudni róla.
*Pontosan az történt vele az elmúlt napokban, ami sejthető is volt. Nori hiánya átjárta, de a fájdalom erősebb volt annál, hogy utána eredjen, hogy elfogadja sajnálatát. Az első két nap ki sem merészkedett a szobából, csak csendes magányában fuldoklott az őt ért sérelmek tengerében. Mai ezt régen mindig tanulással vezette le, könyvek garmadáját vette a kezébe egymás után, hogy lefoglalja ártó gondolatait, de ez most nem megy. Így hát, amikor elérkezik az első halvány motiváció, kimerészkedik az utcára, hogy egy kis friss levegővel töltse meg tüdejét, kiszellőztesse a fejét, hogy egy kicsit ismét élőnek érezze magát. Éppen ezen sétája közben talál meg egy hirdetést, ahol nevelőt keresnek. Először jót mosolyog. Nevelő. Ő kapott öltöztetőt, felvigyázót, etikett tanárt, tánctanárt, és megannyi szakértőt, de valakit, aki őszinteséggel fordult volna hozzá, azt nem. Csak áll és gondolkozik, egészen addig, amíg nem tűnik fel a cím, hogy merre is keresik azt a bizonyosat. Hirtelen villan be Alenia arca, akivel a templomban találkozott jó néhány hattal ezelőtt, s ezt a helyet emlegette, hogy ott keresse, ha szüksége van rá. Nevelő. Milyen édes érzés, hogy keresnek valakit, aki segít, még ha csak pénzért is ad át tudást, s a másokkal foglalkozás kegyét. Vajon lehet ezt másként is, mint vele tették? Észre sem veszi és a lábai egymás után lépkednek, hogy egy jókora séta után a rezidenciához juttassa gazdáját. A távolból nézi, s először maga sem érti, minek is megy oda.
Meg is áll és egy ideig csak tűnődik. Tűnődik azon, hogy mit nem kapott meg, s mégis mi van meg benne, amit ő megmutathatna. Valahogy hatalmába keríti az érzés, hogy ez az a valami, amit akar. Bár semmit nem tud az egészről, mégis azt érzi, hogy most történhet valami, ami elviszi a sötétség elől és ismét fény költözhet szemeibe. Kiket is kell nevelni? Elkanászodott utcagyerekeket? Olyanokat, akikkel nem foglalkoznak a szüleik, esetleg azok sincsenek nekik? Felsóhajt, majd tovább indul, hogy kiderítse.
A rezidenciához érve megpillantja a szőkeséget, s valami elemi nyugalom szállja meg. Ez a nő kedves volt vele és, ha nem mesélhetett volna neki a múltjáról, talán fel sem ébred benne, hogy milyen jól tud jönni a benne lakozó nemesség. Azóta megannyi haszna volt, ideje megköszönni.*
- Alenia!
*Szólal meg, s végre mosoly költözik ajkára, amit már el is felejtett, hogy milyen, amikor őszintén, csak úgy zsigerből jön.*
- Milyen jó téged látni. Épp hozzád jöttem. *Lép egészen közel a nőhöz, s méri végig a másikat.* - Illetve, reméltem, hogy hozzád. Találtam egy hirdetést és szeretnék többet megtudni róla.
953. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-01 20:29:06
Üzenet elküldve: 2024-05-01 20:29:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A gyermeki lélek tisztasága//
*Egészen sok idő eltelt már azóta, mióta hivatalosan is visszatért a városba. Gyakorlatilag már mindenki halottnak hitte őt, miután nem egészen két hattal ezelőtt felbukkant a rezidencia ajtaja előtt. Azóta sok minden történt már. Eldöntötték a közös jövőjüket Luninari-val, aki azóta is sok időt tölt vele itt a rezidencián. Sikerült jobban megismernie Orthus Morthimer-t is, akinek különösen jó politikai meglátásai vannak, és tökéletesen látja azt is, mi kell ahhoz, hogy a város minél előbb felvirágozhasson. Alenia pedig azóta is tanul. Azért tanul, hogy majd taníthasson. Gyermekeket, szegényeket, gazdagokat, bárkit, aki igényt tart rá. Márpedig a tudásra mindenkinek szüksége van, ha egy tényleg virágzó Arthenior-t akarnak felépíteni a nem is olyan távoli jövőben.
A legfontosabb most az, hogy ahhoz, hoggy ne neki és Luninari-nak kelljen a gyerekekre állandóan felügyelni, muszáj lesz nevelőt találniuk, amiről Alenia már ki is tűzetett néhány hirdetést a város forgalmasabb részein. Jelentkező ugyan még nem akadt, de ami késik nem múlik alapon ő továbbra is türelmesen várja azokat, akik alkalmasnak találják magukat a feladatra.*
- Kriza, Gab! Ne nyúzzátok már annyira azt a szerencsétlen macskát! *Szól oda nekik most is, miközben épp az Orthus-nak szóló levelet írja össze arról, hogy mire van szükségük a rezidencia felújításához és gyermekbiztossá tételéhez. Délelőtt pedig még pont ezeket a gyerkőcöket tanította a harmadik kis barátjukkal együtt számolni és olvasni. Nem könnyű ennyi mindenre és főleg ennyi mindenkire odafigyelni, de hát nem kívánhat most magának akkora személyzetet, mint amekkora nem is olyan régen, a saját és a rezidencia fénykorában működött itt.
Még szerencse, hogy főznie nem neki kell, mert abba már biztosan beletörne a bicskája, akár szó szerint. A jó hír az, hogy gasztronómia terén Luninari-nak legalább akkora tehetsége van, mint a varázslatokban, így ezt a feladatot, ahogy a bevásárlást is, mindig rá bízza.
Miután végzett a levélírással, azt egy borítékba csomagolja, és kiviszi, hogy egy futárral elküldhesse Orthus-nak. Aztán, ha már kint van, úgy dönt, hogy szív egy kis friss arthenior-i levegőt, mielőtt visszamenne a házba.*
*Egészen sok idő eltelt már azóta, mióta hivatalosan is visszatért a városba. Gyakorlatilag már mindenki halottnak hitte őt, miután nem egészen két hattal ezelőtt felbukkant a rezidencia ajtaja előtt. Azóta sok minden történt már. Eldöntötték a közös jövőjüket Luninari-val, aki azóta is sok időt tölt vele itt a rezidencián. Sikerült jobban megismernie Orthus Morthimer-t is, akinek különösen jó politikai meglátásai vannak, és tökéletesen látja azt is, mi kell ahhoz, hogy a város minél előbb felvirágozhasson. Alenia pedig azóta is tanul. Azért tanul, hogy majd taníthasson. Gyermekeket, szegényeket, gazdagokat, bárkit, aki igényt tart rá. Márpedig a tudásra mindenkinek szüksége van, ha egy tényleg virágzó Arthenior-t akarnak felépíteni a nem is olyan távoli jövőben.
A legfontosabb most az, hogy ahhoz, hoggy ne neki és Luninari-nak kelljen a gyerekekre állandóan felügyelni, muszáj lesz nevelőt találniuk, amiről Alenia már ki is tűzetett néhány hirdetést a város forgalmasabb részein. Jelentkező ugyan még nem akadt, de ami késik nem múlik alapon ő továbbra is türelmesen várja azokat, akik alkalmasnak találják magukat a feladatra.*
- Kriza, Gab! Ne nyúzzátok már annyira azt a szerencsétlen macskát! *Szól oda nekik most is, miközben épp az Orthus-nak szóló levelet írja össze arról, hogy mire van szükségük a rezidencia felújításához és gyermekbiztossá tételéhez. Délelőtt pedig még pont ezeket a gyerkőcöket tanította a harmadik kis barátjukkal együtt számolni és olvasni. Nem könnyű ennyi mindenre és főleg ennyi mindenkire odafigyelni, de hát nem kívánhat most magának akkora személyzetet, mint amekkora nem is olyan régen, a saját és a rezidencia fénykorában működött itt.
Még szerencse, hogy főznie nem neki kell, mert abba már biztosan beletörne a bicskája, akár szó szerint. A jó hír az, hogy gasztronómia terén Luninari-nak legalább akkora tehetsége van, mint a varázslatokban, így ezt a feladatot, ahogy a bevásárlást is, mindig rá bízza.
Miután végzett a levélírással, azt egy borítékba csomagolja, és kiviszi, hogy egy futárral elküldhesse Orthus-nak. Aztán, ha már kint van, úgy dönt, hogy szív egy kis friss arthenior-i levegőt, mielőtt visszamenne a házba.*
952. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-04-13 12:36:43
Üzenet elküldve: 2024-04-13 12:36:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Látogatóban//
*Legbelül pontosan tudja, hogy Orthus igazat beszél, és a régi Alenia talán hatalmas jelenetet rendezve követelte volna vissza a rezidenciát azoktól, akik bitorolják, bátyját megutálta volna az elkövetkezendő pár hatra, és addig toporzékolt volna, míg nem érvényesül az ő akarata. Ez az Alenia azonban vagy nem létezik már, vagy mélyen alszik valahol a lelke legmélyén. Képtelen lenne ártani a barátainak, és bátyja döntését sem akarja valamiért megkérdőjelezni, de a saját döntéseit sokszor már azután sem tartja helyesnek, miután kimondta őket. Ezek a depresszió első jelei nála.*
- Teljesen igaza van Morthimer úr, csak… nem érzem úgy, hogy nekem bármi keresnivalóm lenne… áh, nem, hagyjuk! Kérem, hagyjuk most ezt a témát. Át fogok gondolni mindent, és ígérem, meg fogom találni azt a döntést, ami mindenki számára megfelel.
*A szigorúság hatásos, csak nem feltétlenül jó értelemben. Alenia most így csak még jobban elbizonytalanodik a dolgában, de igyekszik ezt nem kimutatni Orthus irányába.*
- Rendben, köszönöm előre is!
*Nem vitatkozik már semmivel, csak beleegyezik a hallottakba, és kikíséri őt az épületből, ahol a férfi bérlova már várja őket.*
- Nem kell hozzá ürügy. Szívesen látom bármikor, Morthimer úr. *Válaszolja búcsúzásképp, elfogadja a kézcsókot, majd figyeli, ahogy Orthus felül a nyeregbe, aztán távozik. Ő jó hosszú percekig ott áll még a rezidencia előtt a történteken merengve.*
~Össze kell szedned magad, Alenia! Mi történik, miért vagy ennyire gyenge? Nem ilyen voltál régen, ez nem te vagy…~
*Maga sem érti, hogy hová tűnt az a karakán személyisége, hogy miért fél most bármilyen döntésének a következményétől. Miért számít egyáltalán, hogy más mit akar? Ő, csakis ő tudhatja, hogy mi a legjobb azoknak, akik a közvetlen környezetében élnek. Vagy talán mégsem…? Bármennyire is azt hitte, hogy a Luninari-val közösen meghozott döntés, miszerint a városban és vidéken egyszerre fog élni, majd megoldanak mindent, de úgy látszik, ez mégsem ilyen egyszerű.
Végül visszamegy a házba, és körbejárja még egyszer, hogy utána össze tudja írni egy levélben Orthus számára, hogy pontosan mire is lesz szükségük az épület élhetőbbé tételéhez.*
//Látogatóban//
*Legbelül pontosan tudja, hogy Orthus igazat beszél, és a régi Alenia talán hatalmas jelenetet rendezve követelte volna vissza a rezidenciát azoktól, akik bitorolják, bátyját megutálta volna az elkövetkezendő pár hatra, és addig toporzékolt volna, míg nem érvényesül az ő akarata. Ez az Alenia azonban vagy nem létezik már, vagy mélyen alszik valahol a lelke legmélyén. Képtelen lenne ártani a barátainak, és bátyja döntését sem akarja valamiért megkérdőjelezni, de a saját döntéseit sokszor már azután sem tartja helyesnek, miután kimondta őket. Ezek a depresszió első jelei nála.*
- Teljesen igaza van Morthimer úr, csak… nem érzem úgy, hogy nekem bármi keresnivalóm lenne… áh, nem, hagyjuk! Kérem, hagyjuk most ezt a témát. Át fogok gondolni mindent, és ígérem, meg fogom találni azt a döntést, ami mindenki számára megfelel.
*A szigorúság hatásos, csak nem feltétlenül jó értelemben. Alenia most így csak még jobban elbizonytalanodik a dolgában, de igyekszik ezt nem kimutatni Orthus irányába.*
- Rendben, köszönöm előre is!
*Nem vitatkozik már semmivel, csak beleegyezik a hallottakba, és kikíséri őt az épületből, ahol a férfi bérlova már várja őket.*
- Nem kell hozzá ürügy. Szívesen látom bármikor, Morthimer úr. *Válaszolja búcsúzásképp, elfogadja a kézcsókot, majd figyeli, ahogy Orthus felül a nyeregbe, aztán távozik. Ő jó hosszú percekig ott áll még a rezidencia előtt a történteken merengve.*
~Össze kell szedned magad, Alenia! Mi történik, miért vagy ennyire gyenge? Nem ilyen voltál régen, ez nem te vagy…~
*Maga sem érti, hogy hová tűnt az a karakán személyisége, hogy miért fél most bármilyen döntésének a következményétől. Miért számít egyáltalán, hogy más mit akar? Ő, csakis ő tudhatja, hogy mi a legjobb azoknak, akik a közvetlen környezetében élnek. Vagy talán mégsem…? Bármennyire is azt hitte, hogy a Luninari-val közösen meghozott döntés, miszerint a városban és vidéken egyszerre fog élni, majd megoldanak mindent, de úgy látszik, ez mégsem ilyen egyszerű.
Végül visszamegy a házba, és körbejárja még egyszer, hogy utána össze tudja írni egy levélben Orthus számára, hogy pontosan mire is lesz szükségük az épület élhetőbbé tételéhez.*
951. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-04-10 20:32:23
Üzenet elküldve: 2024-04-10 20:32:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Látogatóban//
*A maga részéről nem is nagyon tudja megérteni Alenia fenntartását. Jó, szóval a bátyja elajándékozta valakinek a rezidenciát. Na de hogy lehet valaki annyira botor, és tiszteletlen ősei hagyatéka iránt, hogy ilyet tegyen? Másrészről, hol vannak most azok, akik megkapták ezt az ajándékot?*
- Kegyed a jólelkűsége miatt rossz szemszögből nézi ezt a helyzetet. Nem igaz, hogy nincs joga visszavenni az ajándékot. Aki adta, annak nem volt joga elajándékozni. Mindez kellemetlen persze azoknak, akik az ajándékot kapták. Na de... mégis miféle ajándék egy ekkora rezidencia? Ez nem egy csokor virág, vagy egy palack jó bor. Ilyesmit nem kap csak úgy ajándékba senki. Bármi is volt tehát az ok, kötve hiszem, hogy a megajándékozottak bármivel is rászolgáltak volna. Éppen ezért, ha ezek valaha előkerülnének, óva intem attól, hogy egyedül és jóhiszeműen fogadja őket. Szóljon előtte nekem, hogy gondoskodhassak a biztonságáról! Nehogy az legyen a vége, hogy még az ön aláírása is rákerül egy újabb elajándékozó okmányra, pár csepp vérével egyetemben.
*mondja, már-már szigorúan. Úgy tűnik, nagyon oda kell majd figyelnie Alenia jóhiszeműségével, mert a leányt ez és a naivitása könnyen olyan helyzetekbe hozhatja, amiből nehéz ép bőrrel kikecmeregni.
Hagyja is, hogy félre tegyék a témát.*
- Úgy lesz. A napokban majd jelentkezem, és ideszállítom, amikről beszéltünk.
*ígéri*
- És ha lesz rá lehetőségem, elővezetem kegyed ügyét a tanácstagnak. Ám az egész tanács meggyőzéséhez már eredményeket is fel kell tudnunk mutatni.
*mutat rá. Sétájuk végéhez közelednek, lassan ismét bérlova mellé érnek.
Orthust ez a séta nosztalgikus érzésekkel tölti el. Mert járt itt a rezidencia fénykorában is. Hiányoznak a gondozott parkok, a szobrok, a megannyi dísztárgy, a csillárok fényárja, de még így is lenyűgöző az épület. Mikor már odaérnek a lóhoz, így szól.*
- Meg kell hogy mondjam, az újabb találkozás kegyeddel bearanyozta a napomat. Remélem, hamarosan újra lesz jó ürügyem felkeresni önt.
*búcsúzik el Aleniától, lehetőleg egy kézcsók kíséretében, és ha a nő nem marasztalja még valamiért, akkor kioldja a ló kantárát, majd felkapaszkodik a nyeregbe és elkaptat a rezidenciáról.*
//Látogatóban//
*A maga részéről nem is nagyon tudja megérteni Alenia fenntartását. Jó, szóval a bátyja elajándékozta valakinek a rezidenciát. Na de hogy lehet valaki annyira botor, és tiszteletlen ősei hagyatéka iránt, hogy ilyet tegyen? Másrészről, hol vannak most azok, akik megkapták ezt az ajándékot?*
- Kegyed a jólelkűsége miatt rossz szemszögből nézi ezt a helyzetet. Nem igaz, hogy nincs joga visszavenni az ajándékot. Aki adta, annak nem volt joga elajándékozni. Mindez kellemetlen persze azoknak, akik az ajándékot kapták. Na de... mégis miféle ajándék egy ekkora rezidencia? Ez nem egy csokor virág, vagy egy palack jó bor. Ilyesmit nem kap csak úgy ajándékba senki. Bármi is volt tehát az ok, kötve hiszem, hogy a megajándékozottak bármivel is rászolgáltak volna. Éppen ezért, ha ezek valaha előkerülnének, óva intem attól, hogy egyedül és jóhiszeműen fogadja őket. Szóljon előtte nekem, hogy gondoskodhassak a biztonságáról! Nehogy az legyen a vége, hogy még az ön aláírása is rákerül egy újabb elajándékozó okmányra, pár csepp vérével egyetemben.
*mondja, már-már szigorúan. Úgy tűnik, nagyon oda kell majd figyelnie Alenia jóhiszeműségével, mert a leányt ez és a naivitása könnyen olyan helyzetekbe hozhatja, amiből nehéz ép bőrrel kikecmeregni.
Hagyja is, hogy félre tegyék a témát.*
- Úgy lesz. A napokban majd jelentkezem, és ideszállítom, amikről beszéltünk.
*ígéri*
- És ha lesz rá lehetőségem, elővezetem kegyed ügyét a tanácstagnak. Ám az egész tanács meggyőzéséhez már eredményeket is fel kell tudnunk mutatni.
*mutat rá. Sétájuk végéhez közelednek, lassan ismét bérlova mellé érnek.
Orthust ez a séta nosztalgikus érzésekkel tölti el. Mert járt itt a rezidencia fénykorában is. Hiányoznak a gondozott parkok, a szobrok, a megannyi dísztárgy, a csillárok fényárja, de még így is lenyűgöző az épület. Mikor már odaérnek a lóhoz, így szól.*
- Meg kell hogy mondjam, az újabb találkozás kegyeddel bearanyozta a napomat. Remélem, hamarosan újra lesz jó ürügyem felkeresni önt.
*búcsúzik el Aleniától, lehetőleg egy kézcsók kíséretében, és ha a nő nem marasztalja még valamiért, akkor kioldja a ló kantárát, majd felkapaszkodik a nyeregbe és elkaptat a rezidenciáról.*
950. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-04-10 19:39:09
Üzenet elküldve: 2024-04-10 19:39:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Látogatóban//
*Mikror Orthus egyetértését fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy nem tetszik neki Alrishul szerencséje, csak védekezően felemeli a kezét, jelezve, hogy erre nincs szükség, már túltette magát a kezdeti indulatain.
Alenia végül színt vall, és elmeséli, hányadán is állnak most jogilag a rezidenciával kapcsolatban, Orthus pedig ismét örömmel áll rendelkezésére, és jó hírekkel is tud szolgálni.*
- Jól látja a helyzetet. Én azt egyébként nem bánom, hogy végül mégis a bátyám igazgathatta a rezidenciát, és nem került a város kezébe. Csak az lep meg, hogy ő képes volt kiadni a családunk kezéből. Illetve ez badarság, de valamiért úgy érzem, hogy nincs jogom elvenni egy ajándékot azoktól, akik kapták, még akkor sem, ha az igazából az enyém.
*Az a fene nagy szíve le fogja még őt győzni párszor. Éppen ezért érte olyan hatalmas sokk a lázadás előtt és alatt történtekkel kapcsolatban is. Ő nem csinált soha semmi rosszat. Igen, parancsolgatott azoknak, akiknek lehetett, fenn is hordta az orrát a nemesi származása miatt, de nem bántott soha senkit. Mégis, ő talán rosszabbul járt, mint azok, akiket simán csak felakasztottak. Még mindig nem érti, mivel érdemelt ki ekkora büntetést az istenektől.*
- Mindegy, ez most nem is annyira lényeges. Kezdjük el megvalósítani, amit meg lehet, Morthimer úr! Akkor hát azt kérem Öntől, hogy biztosítsa nekem és a gyerekeknek a szükséges életkörülményeket ebben a házban, én pedig elintézem a nevelő kérdését. Aztán igyekszem nem megijedni, hanem végre felvállalni, hogy visszatértem a városba, és dolgozni fogok azon, hogy taníthassam nem csak a szegényeket, hanem mindenkit, aki igényt tart rá. Ha pedig a dolgok jól alakulnak, és nem fognak meglincselni az első pár napban, akkor egy megfelelő pillanatban akár én is meglátogatnám Alrishul-t. Ha a tanács látja, hogy eléjük merek állni, és az Ön oldalán a város érdekeit szolgálom, talán megbékélnek a jelenlétemmel.
*Foglalja össze a beszélgetés lényegét röviden, majd kérdően pillant Orthus-ra, várva, hogy ő egyetért-e az elhangzottakkal.*
//Látogatóban//
*Mikror Orthus egyetértését fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy nem tetszik neki Alrishul szerencséje, csak védekezően felemeli a kezét, jelezve, hogy erre nincs szükség, már túltette magát a kezdeti indulatain.
Alenia végül színt vall, és elmeséli, hányadán is állnak most jogilag a rezidenciával kapcsolatban, Orthus pedig ismét örömmel áll rendelkezésére, és jó hírekkel is tud szolgálni.*
- Jól látja a helyzetet. Én azt egyébként nem bánom, hogy végül mégis a bátyám igazgathatta a rezidenciát, és nem került a város kezébe. Csak az lep meg, hogy ő képes volt kiadni a családunk kezéből. Illetve ez badarság, de valamiért úgy érzem, hogy nincs jogom elvenni egy ajándékot azoktól, akik kapták, még akkor sem, ha az igazából az enyém.
*Az a fene nagy szíve le fogja még őt győzni párszor. Éppen ezért érte olyan hatalmas sokk a lázadás előtt és alatt történtekkel kapcsolatban is. Ő nem csinált soha semmi rosszat. Igen, parancsolgatott azoknak, akiknek lehetett, fenn is hordta az orrát a nemesi származása miatt, de nem bántott soha senkit. Mégis, ő talán rosszabbul járt, mint azok, akiket simán csak felakasztottak. Még mindig nem érti, mivel érdemelt ki ekkora büntetést az istenektől.*
- Mindegy, ez most nem is annyira lényeges. Kezdjük el megvalósítani, amit meg lehet, Morthimer úr! Akkor hát azt kérem Öntől, hogy biztosítsa nekem és a gyerekeknek a szükséges életkörülményeket ebben a házban, én pedig elintézem a nevelő kérdését. Aztán igyekszem nem megijedni, hanem végre felvállalni, hogy visszatértem a városba, és dolgozni fogok azon, hogy taníthassam nem csak a szegényeket, hanem mindenkit, aki igényt tart rá. Ha pedig a dolgok jól alakulnak, és nem fognak meglincselni az első pár napban, akkor egy megfelelő pillanatban akár én is meglátogatnám Alrishul-t. Ha a tanács látja, hogy eléjük merek állni, és az Ön oldalán a város érdekeit szolgálom, talán megbékélnek a jelenlétemmel.
*Foglalja össze a beszélgetés lényegét röviden, majd kérdően pillant Orthus-ra, várva, hogy ő egyetért-e az elhangzottakkal.*
949. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-04-09 21:25:03
Üzenet elküldve: 2024-04-09 21:25:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Látogatóban//
*Főhajtással veszi tudomásul Alenia válaszát. Végső soron nem tartja magát gonosz, vagy szívtelen embernek. Csak éppen nem ugyanazt értik jóság alatt, és ezzel a férfi tisztában van. Ahogy azzal is, hogy a nemes kisasszony mércéje szerint ő nem a jó emberek táborát erősíti. De erről elég, ha csak ő tud.
Alenia heves riposztját ismét csak bólint, majd felel.*
- Megértem a felindultságát.
*ebben most nem igyekszik a nő álláspontjára helyezkedni, de azt valóban megérti, hogy miért zaklatja fel Aleniát a tanácstag jó szerencséje.
Ezután csendben hallgatja végig Alenia történetét a ház ügyéről, és ezúttal nem kell szépítgetnie a dolgokat ahhoz, hogy vigasszal szolgáljon a nőnek.*
- Nos, bevallom, keveset konyítok a joghoz, azon belül sem kimondott erősségem az öröklési jog. Ám azok alapján, amit elmondott, a helyzete korántsem olyan kilátástalan, mint hinné, sőt.
Hiszen, ha jól értem: a szülei kitagadták a bátyját és kegyedet tették meg a rezidencia egyedüli örökösévé.
Aztán kegyed eltűnt, de ettől még ugyanúgy érvényben volt a szülei döntése a bátyja kitagadásáról.
A kitagadás nagyon erős adu kegyed kezében. Olyan erős, hogy még akkor is tekintettel kellett volna lenni rá, amikor szülei halálakor kegyedet is halottnak gondolva végül bátyjára szállt a rezidencia. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie, még akkor sem, ha ez azt jelenti, hogy nincs többé örökös. Ilyenkor a ház a városra szállt volna, vagy esetleg távolabbi rokonokra. Semmiképpen sem a bátyjára.
És innentől kezdve minden, amit a bátyja a házzal tett, az jelentőségét veszti. Kegyed visszatért, és joggal formálhat igényt ősei jussára, különös tekintettel arra, hogy a bátyja ki lett tagadva, el lett tiltva e javaktól. Még akkor se kaphatta volna meg a rezidenciát, ha valóban ő maradt volna az utolsó Sayqueves. Nem is adhatta, vagy ajándékozhatta el tehát. Az ő döntése semmis. A ház az öné.
*fejti ki a maga szokásos hűvös logikájával, amit ezúttal nem csak a meggyőződése táplál, hanem némi jogi ismeret is. Hiszen kereskedőként el kellett sajátítania valamicskét e területből is. Az öröklés joga pedig azért érdekelte jobban őt és az atyját, hiszen ők mindig is emberöltőkön átívelő dinasztiában gondolkodtak, és nemesi családokba való beházasodásba. Érteni akarták hát, miként őrizhetik meg vagyonukat a családjuk számára, még a haláluk után is.
Így most meglehetős magabiztossággal hiszi, hogy Alenia jogát a rezidenciára valóban meg tudnák védeni. Persze az ilyesmihez mégse árt némi támogatás a tanácstól. A fő veszély nem is Alenia bátyjának ténykedése, hanem az a tény, hogy leány egykori nemes. De hát éppen ezért kell Orthus tervét követniük, hogy Alenia a szegénynegyed jótevőjévé válva minél több támogatást kapjon.*
//Látogatóban//
*Főhajtással veszi tudomásul Alenia válaszát. Végső soron nem tartja magát gonosz, vagy szívtelen embernek. Csak éppen nem ugyanazt értik jóság alatt, és ezzel a férfi tisztában van. Ahogy azzal is, hogy a nemes kisasszony mércéje szerint ő nem a jó emberek táborát erősíti. De erről elég, ha csak ő tud.
Alenia heves riposztját ismét csak bólint, majd felel.*
- Megértem a felindultságát.
*ebben most nem igyekszik a nő álláspontjára helyezkedni, de azt valóban megérti, hogy miért zaklatja fel Aleniát a tanácstag jó szerencséje.
Ezután csendben hallgatja végig Alenia történetét a ház ügyéről, és ezúttal nem kell szépítgetnie a dolgokat ahhoz, hogy vigasszal szolgáljon a nőnek.*
- Nos, bevallom, keveset konyítok a joghoz, azon belül sem kimondott erősségem az öröklési jog. Ám azok alapján, amit elmondott, a helyzete korántsem olyan kilátástalan, mint hinné, sőt.
Hiszen, ha jól értem: a szülei kitagadták a bátyját és kegyedet tették meg a rezidencia egyedüli örökösévé.
Aztán kegyed eltűnt, de ettől még ugyanúgy érvényben volt a szülei döntése a bátyja kitagadásáról.
A kitagadás nagyon erős adu kegyed kezében. Olyan erős, hogy még akkor is tekintettel kellett volna lenni rá, amikor szülei halálakor kegyedet is halottnak gondolva végül bátyjára szállt a rezidencia. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie, még akkor sem, ha ez azt jelenti, hogy nincs többé örökös. Ilyenkor a ház a városra szállt volna, vagy esetleg távolabbi rokonokra. Semmiképpen sem a bátyjára.
És innentől kezdve minden, amit a bátyja a házzal tett, az jelentőségét veszti. Kegyed visszatért, és joggal formálhat igényt ősei jussára, különös tekintettel arra, hogy a bátyja ki lett tagadva, el lett tiltva e javaktól. Még akkor se kaphatta volna meg a rezidenciát, ha valóban ő maradt volna az utolsó Sayqueves. Nem is adhatta, vagy ajándékozhatta el tehát. Az ő döntése semmis. A ház az öné.
*fejti ki a maga szokásos hűvös logikájával, amit ezúttal nem csak a meggyőződése táplál, hanem némi jogi ismeret is. Hiszen kereskedőként el kellett sajátítania valamicskét e területből is. Az öröklés joga pedig azért érdekelte jobban őt és az atyját, hiszen ők mindig is emberöltőkön átívelő dinasztiában gondolkodtak, és nemesi családokba való beházasodásba. Érteni akarták hát, miként őrizhetik meg vagyonukat a családjuk számára, még a haláluk után is.
Így most meglehetős magabiztossággal hiszi, hogy Alenia jogát a rezidenciára valóban meg tudnák védeni. Persze az ilyesmihez mégse árt némi támogatás a tanácstól. A fő veszély nem is Alenia bátyjának ténykedése, hanem az a tény, hogy leány egykori nemes. De hát éppen ezért kell Orthus tervét követniük, hogy Alenia a szegénynegyed jótevőjévé válva minél több támogatást kapjon.*
948. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-04-08 22:49:49
Üzenet elküldve: 2024-04-08 22:49:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Látogatóban//
*Orthus továbbra sem hagy alább a bókokkal, Alenia pedig csak azzal a szokásos, igazából érzelemmentes nemesi mosollyal fogadja őket.*
- Nos, meglátjuk, hogy mihez kezd ezzel a bizalommal, Morthimer úr. Azt pedig ne gondolja, hogy az Ön szívébe nem szorult jóság, különben nem foglalkozna most velem és a problémáimmal.
*Alenia itt megint hatalmasat téved, de ő azt hiszi, hogy Orthus-t csak a jó szándék vezérli, nem gondolja már magát, mint bukott nemes lányt olyan értékesnek, hogy bárki érdekből akarjon közeledni hozzá. Amennyire tisztában volt régen az értékeivel, most annyira nem érzi már magáénak őket.
Alrishul helyzete azért valóban felbosszantja, de hamar rájön ő maga is, hogy ezen már kár idegeskedni. Megint csak arra tud gondolni, hogy az egyenlőknél is vannak egyenlőbbek, és ez így is lesz mindig, de Orthus kijelentése, miszerint örülni kéne annak, hogy nem mindenki járt rosszul azért már egy kicsit több a soknál.*
- Remélem, ezt Ön sem gondolta komolyan Morthimer úr. Megfosztottak az otthonomtól, a vagyonomtól, a rangomtól, a karomtól. Megölték a szüleimet, a bátyám is minden bizonnyal halott, egy romhalmaz az egész életem, és azt mondja, hogy örüljek más sikerének? Nem, sajnos ez nem fog menni.
*Csóválja is a fejét hevesen. Amellett, hogy sokat szenvedett ártatlanul, vérig is van sértve és a becsülete is porig lett alázva. Nem fogja ezt elfelejteni soha. Az meg, hogy van, amelyik nemes ebből még nyerészkedett is, egyszerűen felháborító.
Ami pedig a rezidencia tulajdoni jogát illeti, ebben a témában csak még rosszabb hírekkel tud szolgálni.*
- Jelen pillanatban azt gondolom, lehetetlen, hogy újra az enyém legyen. Tudomásom szerint igen, vannak, akik igényt tarthatnak a házra. Legfeljebb csak abban bízhatok, hogy ők még tisztelik az egykori tekintélyemet, és visszaadják nekem. *Sóhajt, majd végül belekezd a teljes történet elmesélésébe, legalábbis azt a részt, amiről ő is tud azzal kiegészítve, amit Luninari mondott neki.*
- A szüleim kitagadták a bátyámat az örökségből. Ennek az oka most lényegtelen. Ennek ellenére, miután a szüleim a lázadás következtében meghaltak, és engem is halottnak hittek, az egyetlen életben maradt Sayqueves-ként mégis csak Aleimord kezébe került a rezidencia. Ő pedig, ha minden igaz, elajándékozta. Nimeril és Thrissaya. Az ő nevüket hallottam, de nem ismerem őket. *Kicsi szünetet tart, majd folytatja.* Mindezt Aleimord jogosan tette volna, ha tényleg halott lennék, így azonban, hogy élek, a ház engem illet…ne egy normális Arthenior-ban. *Fejet csóválva sóhajt.* Azért minden második percben elgondolkozom azon, hogy feladjam… Én úgy érzem, Morthimer úr, hogy nekem már nincs erőm újra talpra állni. *Látszik szegény lányon a motiváció teljes hiánya, és az attól való félelem, hogy bármibe kezd bele, abba újra bele fog bukni.*
//Látogatóban//
*Orthus továbbra sem hagy alább a bókokkal, Alenia pedig csak azzal a szokásos, igazából érzelemmentes nemesi mosollyal fogadja őket.*
- Nos, meglátjuk, hogy mihez kezd ezzel a bizalommal, Morthimer úr. Azt pedig ne gondolja, hogy az Ön szívébe nem szorult jóság, különben nem foglalkozna most velem és a problémáimmal.
*Alenia itt megint hatalmasat téved, de ő azt hiszi, hogy Orthus-t csak a jó szándék vezérli, nem gondolja már magát, mint bukott nemes lányt olyan értékesnek, hogy bárki érdekből akarjon közeledni hozzá. Amennyire tisztában volt régen az értékeivel, most annyira nem érzi már magáénak őket.
Alrishul helyzete azért valóban felbosszantja, de hamar rájön ő maga is, hogy ezen már kár idegeskedni. Megint csak arra tud gondolni, hogy az egyenlőknél is vannak egyenlőbbek, és ez így is lesz mindig, de Orthus kijelentése, miszerint örülni kéne annak, hogy nem mindenki járt rosszul azért már egy kicsit több a soknál.*
- Remélem, ezt Ön sem gondolta komolyan Morthimer úr. Megfosztottak az otthonomtól, a vagyonomtól, a rangomtól, a karomtól. Megölték a szüleimet, a bátyám is minden bizonnyal halott, egy romhalmaz az egész életem, és azt mondja, hogy örüljek más sikerének? Nem, sajnos ez nem fog menni.
*Csóválja is a fejét hevesen. Amellett, hogy sokat szenvedett ártatlanul, vérig is van sértve és a becsülete is porig lett alázva. Nem fogja ezt elfelejteni soha. Az meg, hogy van, amelyik nemes ebből még nyerészkedett is, egyszerűen felháborító.
Ami pedig a rezidencia tulajdoni jogát illeti, ebben a témában csak még rosszabb hírekkel tud szolgálni.*
- Jelen pillanatban azt gondolom, lehetetlen, hogy újra az enyém legyen. Tudomásom szerint igen, vannak, akik igényt tarthatnak a házra. Legfeljebb csak abban bízhatok, hogy ők még tisztelik az egykori tekintélyemet, és visszaadják nekem. *Sóhajt, majd végül belekezd a teljes történet elmesélésébe, legalábbis azt a részt, amiről ő is tud azzal kiegészítve, amit Luninari mondott neki.*
- A szüleim kitagadták a bátyámat az örökségből. Ennek az oka most lényegtelen. Ennek ellenére, miután a szüleim a lázadás következtében meghaltak, és engem is halottnak hittek, az egyetlen életben maradt Sayqueves-ként mégis csak Aleimord kezébe került a rezidencia. Ő pedig, ha minden igaz, elajándékozta. Nimeril és Thrissaya. Az ő nevüket hallottam, de nem ismerem őket. *Kicsi szünetet tart, majd folytatja.* Mindezt Aleimord jogosan tette volna, ha tényleg halott lennék, így azonban, hogy élek, a ház engem illet…ne egy normális Arthenior-ban. *Fejet csóválva sóhajt.* Azért minden második percben elgondolkozom azon, hogy feladjam… Én úgy érzem, Morthimer úr, hogy nekem már nincs erőm újra talpra állni. *Látszik szegény lányon a motiváció teljes hiánya, és az attól való félelem, hogy bármibe kezd bele, abba újra bele fog bukni.*
947. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-04-08 18:18:05
Üzenet elküldve: 2024-04-08 18:18:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Látogatóban//
*Hálásan fejet hajt, amikor Alenia végül elfogadja az ő elképzelését.*
- Nagyon hálás vagyok, hogy bizalmat ad nekem.
*feleli komolyan. Orthus a maga módján eléggé konok ahhoz, hogy ne nagyon engedjen beleszólást a döntéseibe. De időről időre őt is meg lehet győzni. Egyszerűen csak kell egy jobb érv, mint a sajátja. Egyelőre viszont marad a saját meggyőződése mellett, hogy a dolgok úgy lesznek a legjobbak, ahogyan ő eltervezte.
Alenia újra a kettejük kapcsolatára tereli a szót, és rákérdez: Orthus tényleg arra vágyik-e, hogy másképpen nézzen rá.
A férfi e kérdés hallatán olyan, már-már dorgáló tekintetet vet rá, ami azt sugallja: ugyan melyik férfi ne vágyna arra, hogy Alenia Cirenhille Sayqueves a szívébe fogadja? Mi magyarázni való van ezen?
S hogy mit lát a kereskedő Aleniában?*
- Erőt és tartást, belülről sugárzó nő kecsességet, mindezt egy gyönyörű nőben.
*feleli komoly hangon. Megvan az a képessége, hogy úgy bókoljon, hízelegjen, mintha csak szokásos tárgyilagos módján közölné a tényeket. És úgy vette észre, hogy éppen ettől a bókjai hatásosabbak is szoktak lenni. Hiszen aki mindent ennyire mérlegel, és a dicsérő jelzőket ugyanúgy a mérlegbe teszi, az nem hízeleg és nem túloz, hanem őszintén közli a megállapításait.*
- Kegyed túlélt valamit, amit csak nagyon kevesen, és megerősödve állt talpra. Visszatért a hagyatékához, hogy azt újjáépítse. És alkalmazkodik egy olyan megváltozott világhoz, ami a legkevésbé sincs már az Ön pártján. Mindezekkel elnyerte a csodálatomat. Mindemellett úgy hiszem, sokkal több jóság szorult a szívébe, mint az enyémbe. És ez a jóság úgy sugárzik kegyedből, hogy még az én rideg életemet is átmelegíti.
*ki tudja, ebben az utolsó, dagályos bókban még talán több igazság is van abban, mint amit Orthus most érez benne. Hiszen tény, hogy Alenia sokkal jobb szívű ember őnála, mások mércéjével mérve egészen bizonyosan. Orthus pedig, ha a jóságra nem is vágyik, de másfajta nézőpontra igen. Alenia máshogyan látja a dolgokat, mint ő. Célszerű lenne néha meghallgatni a véleményét.
Ahogy Alrishulra terelődik a gyanú, Orthus sokkal jobban átérzi Alenia méltatlankodását, mint amennyire más dolgokban osztotta a véleményét.*
- Megértem a felindultságát. De el kell tudnunk fogadni, hogy mások olykor szerencsésebbek, mint mi. Talán még hálát is adhatunk azért, hogy nem mindenki osztozott a rossz sorsunkban.
*feleli. Persze a Morthimerek is relatíve olcsón megúszták a lázadást - a kisemmizett, lemészárolt nemeseknél mindenképpen -, de Even Alrishulnak talán még ennél is kevesebb kára származott a dologból. Már amennyire Orthus tudja.*
- Nem igazán tudom, hogyan tudta elkerülni a csőcselék tombolását. Úgy tudom, sose kedvelte igazán a városi létet, így akkor is az egyik birtokán lehetett, amikor a város vérbe borult. Utána pedig azért tarthatta meg a javait és azért maradhatott meg a tisztségében, mert valóban rátermett. Ez pedig végső soron mellette szól, hiszen aki annyira ért a dolgához, hogy emiatt a csőcselék is békén hagyja, az csak tudhat valamit.
*fejti ki a véleményét.
Amit viszont Alenia a házról mond, az meglepi. Lám, mindig van még egy rejtett körülmény, még egy elhárítandó akadály. Bosszantó dolog, de Orthus arcán ez a bosszúság nem látszik meg, ahogyan a hangján sem, amikor megszólal.*
- Ez nem lesz egyszerű dolog. Sokan állnak sorba igényeikkel. A lázadást túlélő nemesek, akik visszatérnének, esetleg ezek más vidéken élő, távoli rokonok, akik örökölnének. De kegyed legalább a személyes ismertség okán képes lesz igazolni a személyazonosságát a tanácstagnak. Ha pedig másmilyen papír nincs, ami az ellenkezőjét igazolná, akkor örökösként igényt tarthat a rezidenciára. A legfontosabb azonban, hogy itt lakjon, és sajátjaként gondoskodjon e házról. És ne legyen senki, aki ezt el akarná venni. Akad most bárki, aki fenyegetést jelenthet most Önre ilyen szempontból? Bárki, aki jogot formálhat a házra? Vagy aki a jogra fittyet hányva, erővel akarná elbitorolni?
//Látogatóban//
*Hálásan fejet hajt, amikor Alenia végül elfogadja az ő elképzelését.*
- Nagyon hálás vagyok, hogy bizalmat ad nekem.
*feleli komolyan. Orthus a maga módján eléggé konok ahhoz, hogy ne nagyon engedjen beleszólást a döntéseibe. De időről időre őt is meg lehet győzni. Egyszerűen csak kell egy jobb érv, mint a sajátja. Egyelőre viszont marad a saját meggyőződése mellett, hogy a dolgok úgy lesznek a legjobbak, ahogyan ő eltervezte.
Alenia újra a kettejük kapcsolatára tereli a szót, és rákérdez: Orthus tényleg arra vágyik-e, hogy másképpen nézzen rá.
A férfi e kérdés hallatán olyan, már-már dorgáló tekintetet vet rá, ami azt sugallja: ugyan melyik férfi ne vágyna arra, hogy Alenia Cirenhille Sayqueves a szívébe fogadja? Mi magyarázni való van ezen?
S hogy mit lát a kereskedő Aleniában?*
- Erőt és tartást, belülről sugárzó nő kecsességet, mindezt egy gyönyörű nőben.
*feleli komoly hangon. Megvan az a képessége, hogy úgy bókoljon, hízelegjen, mintha csak szokásos tárgyilagos módján közölné a tényeket. És úgy vette észre, hogy éppen ettől a bókjai hatásosabbak is szoktak lenni. Hiszen aki mindent ennyire mérlegel, és a dicsérő jelzőket ugyanúgy a mérlegbe teszi, az nem hízeleg és nem túloz, hanem őszintén közli a megállapításait.*
- Kegyed túlélt valamit, amit csak nagyon kevesen, és megerősödve állt talpra. Visszatért a hagyatékához, hogy azt újjáépítse. És alkalmazkodik egy olyan megváltozott világhoz, ami a legkevésbé sincs már az Ön pártján. Mindezekkel elnyerte a csodálatomat. Mindemellett úgy hiszem, sokkal több jóság szorult a szívébe, mint az enyémbe. És ez a jóság úgy sugárzik kegyedből, hogy még az én rideg életemet is átmelegíti.
*ki tudja, ebben az utolsó, dagályos bókban még talán több igazság is van abban, mint amit Orthus most érez benne. Hiszen tény, hogy Alenia sokkal jobb szívű ember őnála, mások mércéjével mérve egészen bizonyosan. Orthus pedig, ha a jóságra nem is vágyik, de másfajta nézőpontra igen. Alenia máshogyan látja a dolgokat, mint ő. Célszerű lenne néha meghallgatni a véleményét.
Ahogy Alrishulra terelődik a gyanú, Orthus sokkal jobban átérzi Alenia méltatlankodását, mint amennyire más dolgokban osztotta a véleményét.*
- Megértem a felindultságát. De el kell tudnunk fogadni, hogy mások olykor szerencsésebbek, mint mi. Talán még hálát is adhatunk azért, hogy nem mindenki osztozott a rossz sorsunkban.
*feleli. Persze a Morthimerek is relatíve olcsón megúszták a lázadást - a kisemmizett, lemészárolt nemeseknél mindenképpen -, de Even Alrishulnak talán még ennél is kevesebb kára származott a dologból. Már amennyire Orthus tudja.*
- Nem igazán tudom, hogyan tudta elkerülni a csőcselék tombolását. Úgy tudom, sose kedvelte igazán a városi létet, így akkor is az egyik birtokán lehetett, amikor a város vérbe borult. Utána pedig azért tarthatta meg a javait és azért maradhatott meg a tisztségében, mert valóban rátermett. Ez pedig végső soron mellette szól, hiszen aki annyira ért a dolgához, hogy emiatt a csőcselék is békén hagyja, az csak tudhat valamit.
*fejti ki a véleményét.
Amit viszont Alenia a házról mond, az meglepi. Lám, mindig van még egy rejtett körülmény, még egy elhárítandó akadály. Bosszantó dolog, de Orthus arcán ez a bosszúság nem látszik meg, ahogyan a hangján sem, amikor megszólal.*
- Ez nem lesz egyszerű dolog. Sokan állnak sorba igényeikkel. A lázadást túlélő nemesek, akik visszatérnének, esetleg ezek más vidéken élő, távoli rokonok, akik örökölnének. De kegyed legalább a személyes ismertség okán képes lesz igazolni a személyazonosságát a tanácstagnak. Ha pedig másmilyen papír nincs, ami az ellenkezőjét igazolná, akkor örökösként igényt tarthat a rezidenciára. A legfontosabb azonban, hogy itt lakjon, és sajátjaként gondoskodjon e házról. És ne legyen senki, aki ezt el akarná venni. Akad most bárki, aki fenyegetést jelenthet most Önre ilyen szempontból? Bárki, aki jogot formálhat a házra? Vagy aki a jogra fittyet hányva, erővel akarná elbitorolni?
946. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-04-07 22:14:09
Üzenet elküldve: 2024-04-07 22:14:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Látogatóban//
*Úgy látszik, Orthus-nak mindenre van egy jó vagy egy annál is jobb válasza, ha üzletről van szó. Bármennyire is próbál Alenia újat mondani neki, vagy valami jobb ötletet felvázolni, olyan, mintha a férfi mindig legalább egy, ha nem két lépéssel előtte járna. Így hát nincs más hátra, mint egyetértően elfogadni a kereskedő véleményét.*
- Rendben, azt hiszem, hogy így már mindent értek, és egyet is értek vele. Akkor maradjunk az Ön által felvázolt tervnél, aztán majd meglátjuk, hol ütközünk esetleg még nehézségekbe.
*Aleniát igazából a tervei helyett most sokkal jobban érdeklik Orthus érzései, ugyanis ez a terület már sokkal inkább fekszik neki, főleg úgy, hogy első blikkre úgy tűnik, sikerült felkészületlenül érnie őt a bókokról tett megjegyzésével.*
- Hogy mondja? *mosolyodik el sokat sejtetően, de felettébb bájosan.* Ezek szerint Ön szeretné, hogy másképp tekintsek magára? Hogy felkeltse az érdeklődésem, mint férfi? Miért van erre szükség? Mondja, mit lát bennem?
*Most úgy érzi, hogy ő vehette át a beszélgetés irányítását, és nem is sejti, hogy beleesett Morthimer manipulatív csapdájába. Addig jó, amíg nem tudja, mert addig élvezi a játékot, és a férfi is könnyebben az ujjai köré tudja csavarni a hölgyeményt, ha akarja.
Ami a tanácstagokat illeti, tényleg azt hitte, hogy sokkal mélyebb kapcsolatai vannak Orthus-nak a városvezetéssel, ezért meg is lepődik, mikor ő közli, hogy nem így van. Ennél jobban már csak Even Alrishul említésén lepődik meg.*
- Ne haragudjon, de jól értettem? Igen, emlékszem Alrishul-ra, de most komolyan mondja, hogy azok után, hogy a legtöbb nemest felakasztották, vagy kisemmizték őket, mint minket is, volt, aki megtarthatta a vagyonát, ráadásul a közéletben is szerepet kaphat? Gondolom Ön is érzi, hogy mennyire rosszul hangzik ez most. Főleg nekem. Mindegy, igyekszem elfogadni az igazságtalanságot. Szeretnék majd beszélni vele, ugyanis a rezidencia jelenleg nem az enyém, és azt hiszem hivatalos mód nincs is rá, hogy az enyém lehessen. Hacsak nem tudunk érvényesíttetni egy a lázadás előtti időkből származó öröklésről szóló dokumentumot. *Kezd bele a kényes, nehezen megoldható, de számára különösen fontos témába. Talán Orthus ebben is tud neki segíteni, de korábbi szavaival sikerült elbizonytalanítania őt abban, hogy egyáltalán érdemes-e harcolni ezért a házért.*
//Látogatóban//
*Úgy látszik, Orthus-nak mindenre van egy jó vagy egy annál is jobb válasza, ha üzletről van szó. Bármennyire is próbál Alenia újat mondani neki, vagy valami jobb ötletet felvázolni, olyan, mintha a férfi mindig legalább egy, ha nem két lépéssel előtte járna. Így hát nincs más hátra, mint egyetértően elfogadni a kereskedő véleményét.*
- Rendben, azt hiszem, hogy így már mindent értek, és egyet is értek vele. Akkor maradjunk az Ön által felvázolt tervnél, aztán majd meglátjuk, hol ütközünk esetleg még nehézségekbe.
*Aleniát igazából a tervei helyett most sokkal jobban érdeklik Orthus érzései, ugyanis ez a terület már sokkal inkább fekszik neki, főleg úgy, hogy első blikkre úgy tűnik, sikerült felkészületlenül érnie őt a bókokról tett megjegyzésével.*
- Hogy mondja? *mosolyodik el sokat sejtetően, de felettébb bájosan.* Ezek szerint Ön szeretné, hogy másképp tekintsek magára? Hogy felkeltse az érdeklődésem, mint férfi? Miért van erre szükség? Mondja, mit lát bennem?
*Most úgy érzi, hogy ő vehette át a beszélgetés irányítását, és nem is sejti, hogy beleesett Morthimer manipulatív csapdájába. Addig jó, amíg nem tudja, mert addig élvezi a játékot, és a férfi is könnyebben az ujjai köré tudja csavarni a hölgyeményt, ha akarja.
Ami a tanácstagokat illeti, tényleg azt hitte, hogy sokkal mélyebb kapcsolatai vannak Orthus-nak a városvezetéssel, ezért meg is lepődik, mikor ő közli, hogy nem így van. Ennél jobban már csak Even Alrishul említésén lepődik meg.*
- Ne haragudjon, de jól értettem? Igen, emlékszem Alrishul-ra, de most komolyan mondja, hogy azok után, hogy a legtöbb nemest felakasztották, vagy kisemmizték őket, mint minket is, volt, aki megtarthatta a vagyonát, ráadásul a közéletben is szerepet kaphat? Gondolom Ön is érzi, hogy mennyire rosszul hangzik ez most. Főleg nekem. Mindegy, igyekszem elfogadni az igazságtalanságot. Szeretnék majd beszélni vele, ugyanis a rezidencia jelenleg nem az enyém, és azt hiszem hivatalos mód nincs is rá, hogy az enyém lehessen. Hacsak nem tudunk érvényesíttetni egy a lázadás előtti időkből származó öröklésről szóló dokumentumot. *Kezd bele a kényes, nehezen megoldható, de számára különösen fontos témába. Talán Orthus ebben is tud neki segíteni, de korábbi szavaival sikerült elbizonytalanítania őt abban, hogy egyáltalán érdemes-e harcolni ezért a házért.*
945. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-04-07 17:57:06
Üzenet elküldve: 2024-04-07 17:57:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Látogatóban//
*Orthus valóban önzőn, és a saját érdekeit szem előtt tartva kívánja alakítani a város sorsát. Mégse érzi úgy, hogy ez gonoszság lenne, különösen, mivel amit el akar érni, az a város szegényeinek is jó lenne. Orthus mindössze arra ügyel gondosan, hogy menet közben ő is jól járjon. De persze azon is nyer, ha a szegény népek életét kissé jobb mederbe tereli: ezzel végső soron egy újabb lázadás kitörésének esélyeit csökkenti, nyugalmat és békét teremt, ami megint csak jót tesz az üzletnek.
Azt a fajta önzetlenséget, amit Alenia érez, ő nem képes átérezni, és valóban meggyőződése, hogy nem szabad ész nélkül jótékonykodni. Csak ésszel, mértékkel és céllal.*
- Amennyiben valóban új szegénynegyedet kell építeni Sárváros helyére, az bőven nyújt majd munkalehetőséget a város szegényeinek. Akik így ráadásul önmaguknak építenek majd valamit. Minden ilyen nagyszabású építkezés rengeteg lehetőséget nyújt.
*jegyzi meg. Hiszen a munkalehetőséget nem olyan könnyű teremteni. De akkor ott van még Orthus másik grandiózus terve, hogy folyami kikötőt éppíttetne, amivel hatalmas mértékben meg lehetne növelni a város kereskedelmét. És ezzel együtt megint csak újabb munkahelyeket teremteni.
Saját szemszögéből Orthus valóban úgy hiszi, hogy az elképzelései áldást jelentenek az egész város számára.
Kényesebb vizekre evezve Alenia meghallgatja visszafogott vallomását, majd olyan választ ad, amitől Orthusnak majdnem kiül a mosoly az arcára. Na nem azért, mert annyira biztató dolgot hallott. Hanem mert ez felidézte a régi szép időket. A nemesek mindig nagyon jók voltak abban, hogy úgy húzzák el a mézes madzagot az ember orra előtt, hogy közben valójában semmit se ígérnek meg. Alenia le se tagadhatná a származását. Orthus pedig szívesen belemegy ebbe a játékba.*
- Ez több, mint amit reméltem, kisasszony. Remélem, idővel megtalálja magában, hogy másképp tekintsen rám.
*feleli már-már alázatosan. De valójában ő se ígért semmit.
A leány következő kérdésére kelletlenül megrázza a fejét.*
- Attól tartok, túlbecsüli a kapcsolataimat. Nem ismerem a tanácstagokat. Az egyetlen, akivel már volt alkalmam tárgyalni, Even Alrishul. Rá talán még emlékszik a lázadás előtti időkből. Nemesi származású, egyike a keveseknek, aki megőrizhette a vagyonát, sőt fontos közéleti szereplővé is vált. Meggyőződésem, hogy örömmel találkozna önnel, de ehhez megfelelő alkalmat, vagy apropót kell találnunk, ugyanis szörnyen elfogalt.
*magyarázza.*
//Látogatóban//
*Orthus valóban önzőn, és a saját érdekeit szem előtt tartva kívánja alakítani a város sorsát. Mégse érzi úgy, hogy ez gonoszság lenne, különösen, mivel amit el akar érni, az a város szegényeinek is jó lenne. Orthus mindössze arra ügyel gondosan, hogy menet közben ő is jól járjon. De persze azon is nyer, ha a szegény népek életét kissé jobb mederbe tereli: ezzel végső soron egy újabb lázadás kitörésének esélyeit csökkenti, nyugalmat és békét teremt, ami megint csak jót tesz az üzletnek.
Azt a fajta önzetlenséget, amit Alenia érez, ő nem képes átérezni, és valóban meggyőződése, hogy nem szabad ész nélkül jótékonykodni. Csak ésszel, mértékkel és céllal.*
- Amennyiben valóban új szegénynegyedet kell építeni Sárváros helyére, az bőven nyújt majd munkalehetőséget a város szegényeinek. Akik így ráadásul önmaguknak építenek majd valamit. Minden ilyen nagyszabású építkezés rengeteg lehetőséget nyújt.
*jegyzi meg. Hiszen a munkalehetőséget nem olyan könnyű teremteni. De akkor ott van még Orthus másik grandiózus terve, hogy folyami kikötőt éppíttetne, amivel hatalmas mértékben meg lehetne növelni a város kereskedelmét. És ezzel együtt megint csak újabb munkahelyeket teremteni.
Saját szemszögéből Orthus valóban úgy hiszi, hogy az elképzelései áldást jelentenek az egész város számára.
Kényesebb vizekre evezve Alenia meghallgatja visszafogott vallomását, majd olyan választ ad, amitől Orthusnak majdnem kiül a mosoly az arcára. Na nem azért, mert annyira biztató dolgot hallott. Hanem mert ez felidézte a régi szép időket. A nemesek mindig nagyon jók voltak abban, hogy úgy húzzák el a mézes madzagot az ember orra előtt, hogy közben valójában semmit se ígérnek meg. Alenia le se tagadhatná a származását. Orthus pedig szívesen belemegy ebbe a játékba.*
- Ez több, mint amit reméltem, kisasszony. Remélem, idővel megtalálja magában, hogy másképp tekintsen rám.
*feleli már-már alázatosan. De valójában ő se ígért semmit.
A leány következő kérdésére kelletlenül megrázza a fejét.*
- Attól tartok, túlbecsüli a kapcsolataimat. Nem ismerem a tanácstagokat. Az egyetlen, akivel már volt alkalmam tárgyalni, Even Alrishul. Rá talán még emlékszik a lázadás előtti időkből. Nemesi származású, egyike a keveseknek, aki megőrizhette a vagyonát, sőt fontos közéleti szereplővé is vált. Meggyőződésem, hogy örömmel találkozna önnel, de ehhez megfelelő alkalmat, vagy apropót kell találnunk, ugyanis szörnyen elfogalt.
*magyarázza.*
944. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-04-07 17:29:36
Üzenet elküldve: 2024-04-07 17:29:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Látogatóban//
*Valamiért furcsállja Morthimer szavait, meg a hozzáállását ehhez az egészhez, de hiába gondolkozik rajta, nem érti meg, hogy miért. Nem érti meg, hogy míg ő csupán tényleg önzetlen segítséget akar felajánlani minden rászorulónak azért, hogy megmutassa a társadalomnak, hogy egy nemes, illetve egy volt nemes nem is olyan rossz, mint azt egyesek még mindig gondolhatják, addig Orthus a saját vagyonának gyarapítását tartja szem előtt még akkor is, amikor segít valakin. A férfi szerencséje az, hogy Alenia túl naiv ahhoz, hogy ezt észrevegye, így a hosszas magyarázattal sikerül meggyőzni arról, hogy ő látja rosszul a dolgokat.*
- Végül is, lehet, hogy igaza van, Morthimer úr. Bár, valóban tanult és olvasott vagyok, nem értek ilyen szinten a gazdasághoz, viszont hajlandó vagyok tanulni. Továbbra sem feltétlenül értem, hogy miért ne volna célunk élhető körülményeket teremteni a szegényeknek. Én azt hittem, hogy pont ez a lényeg. Ha azt akarjuk, hogy elmenjenek, akkor ne itt, hanem máshol teremtsük meg nekik a megfelelő otthonokat. Mindenesetre értem, amit mondani akar. Azt már ismerem, milyen, mikor a kisujjamat nyújtom nekik és az egész karomat akarják. Talán nem is otthont, hanem munkalehetőséget kéne teremtenünk a számukra, esetleg rávenni a városvezetést, hogy találjanak ki egy törvényt, ami kötelezi őket a munkára. Akkor maguknak is megkeresnék a pénzt a megélhetésükre, már csak kényszerből is, és nem a sikeres emberek kemény munkával megszerzett vagyonát kellene erre fordítanunk. *Próbál értelmes megjegyzéseket hozzáfűzni a témához, de a végeredmény úgyis az lesz, hogy asszisztál Orthus terveihez, mert ahhoz, hogy egy ilyen volumenű tevékenységet ő maga irányítson, ahhoz ő még fiatal, tapasztalatlan és valljuk be, kevés, de arra a szerepre, amit a férfi szán neki, tökéletesebb nem is lehetne.
Az viszont nagyon hamar feltűnik neki, hogy a bókok nem csupán udvariasság nyomán érkezhetnek. Morthimer válasza pedig meg is győzi arról, hogy jól látja.*
- Értem. Nos, először is köszönöm, hogy így érez. Másodszor, sajnos nem tudom azt mondani, amit hallani akar. Még nem. Ha nem számítjuk a régi bálokat, akkor most találkoztunk másodszor szemtől szemben. Nem ismerem Önt, így nem is tudok véleményt formálni, sem kedvelni Önt. Azonban ez változhat, ha eleget tesz érte. *Megint régi önmagának egy darabkája tör a felszínre. Az elérhetetlennek tűnő, de mégis a lehetőséget senkitől meg nem tagadó nemeskisasszony. Nem engedi túl közel magához Orthus-t, de nem is zárja be azokat a bizonyos kapukat. Igyekszik pont a megfelelő távolságban tartani őt, ha az imént vallott érzései valóban valóságosak.*
- Egyébként, jól sejtem, hogy Ön ismeri a jelenlegi városvezetés tagjait, igaz? Meséljen róluk! *Nem véletlenül akar hallani róluk, ugyanis ha szeretné, hogy a rezidencia újra az ő tulajdonában lehessen, akkor nem fogja tudni elkerülni, hogy konfrontálódjon a vezetőkkel.*
//Látogatóban//
*Valamiért furcsállja Morthimer szavait, meg a hozzáállását ehhez az egészhez, de hiába gondolkozik rajta, nem érti meg, hogy miért. Nem érti meg, hogy míg ő csupán tényleg önzetlen segítséget akar felajánlani minden rászorulónak azért, hogy megmutassa a társadalomnak, hogy egy nemes, illetve egy volt nemes nem is olyan rossz, mint azt egyesek még mindig gondolhatják, addig Orthus a saját vagyonának gyarapítását tartja szem előtt még akkor is, amikor segít valakin. A férfi szerencséje az, hogy Alenia túl naiv ahhoz, hogy ezt észrevegye, így a hosszas magyarázattal sikerül meggyőzni arról, hogy ő látja rosszul a dolgokat.*
- Végül is, lehet, hogy igaza van, Morthimer úr. Bár, valóban tanult és olvasott vagyok, nem értek ilyen szinten a gazdasághoz, viszont hajlandó vagyok tanulni. Továbbra sem feltétlenül értem, hogy miért ne volna célunk élhető körülményeket teremteni a szegényeknek. Én azt hittem, hogy pont ez a lényeg. Ha azt akarjuk, hogy elmenjenek, akkor ne itt, hanem máshol teremtsük meg nekik a megfelelő otthonokat. Mindenesetre értem, amit mondani akar. Azt már ismerem, milyen, mikor a kisujjamat nyújtom nekik és az egész karomat akarják. Talán nem is otthont, hanem munkalehetőséget kéne teremtenünk a számukra, esetleg rávenni a városvezetést, hogy találjanak ki egy törvényt, ami kötelezi őket a munkára. Akkor maguknak is megkeresnék a pénzt a megélhetésükre, már csak kényszerből is, és nem a sikeres emberek kemény munkával megszerzett vagyonát kellene erre fordítanunk. *Próbál értelmes megjegyzéseket hozzáfűzni a témához, de a végeredmény úgyis az lesz, hogy asszisztál Orthus terveihez, mert ahhoz, hogy egy ilyen volumenű tevékenységet ő maga irányítson, ahhoz ő még fiatal, tapasztalatlan és valljuk be, kevés, de arra a szerepre, amit a férfi szán neki, tökéletesebb nem is lehetne.
Az viszont nagyon hamar feltűnik neki, hogy a bókok nem csupán udvariasság nyomán érkezhetnek. Morthimer válasza pedig meg is győzi arról, hogy jól látja.*
- Értem. Nos, először is köszönöm, hogy így érez. Másodszor, sajnos nem tudom azt mondani, amit hallani akar. Még nem. Ha nem számítjuk a régi bálokat, akkor most találkoztunk másodszor szemtől szemben. Nem ismerem Önt, így nem is tudok véleményt formálni, sem kedvelni Önt. Azonban ez változhat, ha eleget tesz érte. *Megint régi önmagának egy darabkája tör a felszínre. Az elérhetetlennek tűnő, de mégis a lehetőséget senkitől meg nem tagadó nemeskisasszony. Nem engedi túl közel magához Orthus-t, de nem is zárja be azokat a bizonyos kapukat. Igyekszik pont a megfelelő távolságban tartani őt, ha az imént vallott érzései valóban valóságosak.*
- Egyébként, jól sejtem, hogy Ön ismeri a jelenlegi városvezetés tagjait, igaz? Meséljen róluk! *Nem véletlenül akar hallani róluk, ugyanis ha szeretné, hogy a rezidencia újra az ő tulajdonában lehessen, akkor nem fogja tudni elkerülni, hogy konfrontálódjon a vezetőkkel.*
943. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-04-06 20:33:10
Üzenet elküldve: 2024-04-06 20:33:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Látogatóban//
- Nos, ha a szentély nincs szem előtt, akkor aki nem látja, nem tud róla. Ha valaki ennek ellenére mégis oda tévedne, akkor bízzunk benne, hogy valóban Eeyr vezette, nem pedig a lopási szándék.
*mutat rá. Vallás dolgában ő korántsem ennyire elkötelezett. Mondhatni abban hisz, hogy az ember a saját sorsának kovácsa. Amikor a nő azon értetlenkedik, hogy miért kell titkolni a vagyont és kerülni a feltűnést, így felel.*
- Kedves kisasszony, ez a szegénynegyed. Sok itt a nincstelen, kétségbeesett ember. És sok a gazfickó is. Éppen azért kell visszafogottnak lenni, mert ha azoknak, akiknek nincs, meglátják hogy másnak van, el fognak jönni érte. Gondolom nem látta túl gyakran járőrözni errefelé a városőrséget. Errefelé a bűnök nagyobb eséllyel maradhatnak következmények nélkül.
*fejti ki az álláspontját. Alenia idealizmusa meglepi. Egy nő, aki egykori gazdagsága romjai között nyomorog azokkal a népekkel körülvéve, akik őt ebbe a nyomorba kényszerítették, és akit korábban ki tudja, milyen szörnyűséges körülmények között megcsonkítottak, tényleg hisz ebben?*
- Kedvesem, meg kell értenie, hogy gazdagok és szegények mindig lesznek. A nemesség intézménye több emberöltőre megszilárdította, hogy kié lehet a vagyon és a hatalom és kié nem. De akinek kellő tehetége volt, még abban a korban is emelkedhetett. Nem egy nemes pedig születési előjoga ellenére is csak mímelte a gazdagságot, míg valójában igen szerény körülmények között, adósságokat halmozva tengődött. Most, hogy nincs többé nemesség, vagyon és hatalom vándorlása gyorsabb lesz és igazságosabb. De mindig lesznek gyengék, lusták. Mindig lesznek olyanok, akik nem élnek a lehetőséggel, és saját nyomorukért másokat hibáztatnak majd. És éppen ezek lesznek a leghangosabbak, amikor lázadásra kerül sor.
*fejti ki saját véleményét.*
- Továbbá, az se célunk, hogy a szegények számára élhető körülményeket teremtsünk. Tudom, ez így szívtelenül hangzik. Ám nekünk a hosszú távú célt kell néznünk: ha a Romvárosban a szegények számára elfogadhatóvá válnak a körülmények, nem akarnak majd elmenni. Zúgolódásuk elcsitul, a város vezetői pedig nem érzik majd szükségét, hogy kezdjenek valamit a helyzettel. Ami most még átmeneti állapot, idővel általánossá válik. E negyed soha többé nem lesz biztonságos, és a veszélyek, amiket korábban emlegettem, fennmaradnak.
Ellenben, ha a gazdag negyed nem marad végleges helye a szegényeknek, akkor őket is, és a várost is rá lehet venni, hogy Sárvárosba települjenek, számukra jobb körülmények közé. Mert lássuk be, ezek a kúriák nem arra épültek, hogy itt sok-sok szegény ember éljen. E házakban báltermek, könyvtárak lakosztályok sorakoznak. Olyan helyek, amiket sok embernek kell egymással megosztani, akik így együttélésre kényszerülnek olyanokkal, akikkel nem akarnának. Hatalmas termekben, melyeket nem tudnak befűteni télen. Szánalmas romok között. Akkor mi az igazi segítség? Otthonosabbá tenni nekik olyan házakat, amiket nem arra építettek, hogy ott tömegek éljenek együtt? Vagy új otthonokat építeni nekik máshol, amik szerényebbek bár, de nem romok, és ahol minden család saját otthonra lelhet?
Ami pedig a lassúság és fokozatosság ügyét illeti: semmi se jöhet túl könnyen. Mert ha egyik napról a másikra jön a kényelem, a jólét, a biztos élelem, akkor a népek csak a markukat tartják érte és természetesnek veszik, hogy ez nekik jár. Ha pedig nem kapják meg, zúgolódni kezdenek. Közben pedig igazából nem javul a helyzet. Ha elapad a támogatás, ha nem jön több ingyen ruha, élelem, egyszerűen visszazüllenek a korábbi állapotba. Ezért kell lassan haladni. Felébreszteni a vágyat a jobbra. Éreztetni, hogy amit kapnak, azért hálával tartoznak, az nem magától értetődő. Mert nem is az. Mindez rengeteg pénzbe kerül. Olyanok pénzébe, akik megdolgoztak érte, akik bölcsen bántak vele. Azoknak a pénze, akik éltek azzal a bizonyos lehetőséggel. Nem azért tették, hogy aztán szétszórják a vagyont az utcára. Kapniuk kell valamit a pénzükért cserébe. Egy nyugodtabb életet. Egy biztonságosabb várost. A romok felszámolását. Egy új gazdagnegyedet.
*mondja. Szinte már-már szónoklatot tart, de olykor elvész a saját bölcsességében és vízióiban. Egyszer megjegyezték neki, hogy született nemes. Tény, hogy van benne egy efféle arrogancia, ami olykor előjön.
Alenia az utolsó kérdésével témát vált, Orthus pedig kissé meglepődik. Valóban sokat bókol Aleniának, de ő általában sokat bókol elegáns hölgyeknek. Része a stílusának. Azonban ezt véletlenül se mondaná a hölgynek. Elvégre még mindig keresi a jövendőbelijét, és Aleniában nagyon sok megvan abból, amit ő keres. Ráadásul úgy érzi, jobb pillanataiban ő is kedvére van a nőnek, vagy legalábbis kivívott már némi tiszteletet, netalán csodálatot. Így, ha a nemes kisasszony feldobta a labdát, vétek lenne nem leütni.*
- Nos, khm... kissé kényelmetlen ez most nekem. Nem gondoltam, hogy fel fog tűnni kegyednek a ... csodálatom.
*feleli, némi zavartsággal a hangjában.*
- Szeretném hinni, hogy valamelyest engem, az embert is becsben tart, nem pusztán a nevemet és a rangomat. Ahogyan Ön is többet jelent számomra, mint pusztán egy szövetséges.
Kérem, bocsássa meg, ha túl sokat mondtam.
*szabadkozik aztán. Nem játssza túl a dolgot. Határozottan maga elé bámul, kerüli Alenia tekintetét. Hangjába is csak egy kevés tétovaság vegyül. Mint egy olyan férfi, akit céltudatosság és határozottság jellemez, de most idegen területre tévedt.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.06 20:35:39
//Látogatóban//
- Nos, ha a szentély nincs szem előtt, akkor aki nem látja, nem tud róla. Ha valaki ennek ellenére mégis oda tévedne, akkor bízzunk benne, hogy valóban Eeyr vezette, nem pedig a lopási szándék.
*mutat rá. Vallás dolgában ő korántsem ennyire elkötelezett. Mondhatni abban hisz, hogy az ember a saját sorsának kovácsa. Amikor a nő azon értetlenkedik, hogy miért kell titkolni a vagyont és kerülni a feltűnést, így felel.*
- Kedves kisasszony, ez a szegénynegyed. Sok itt a nincstelen, kétségbeesett ember. És sok a gazfickó is. Éppen azért kell visszafogottnak lenni, mert ha azoknak, akiknek nincs, meglátják hogy másnak van, el fognak jönni érte. Gondolom nem látta túl gyakran járőrözni errefelé a városőrséget. Errefelé a bűnök nagyobb eséllyel maradhatnak következmények nélkül.
*fejti ki az álláspontját. Alenia idealizmusa meglepi. Egy nő, aki egykori gazdagsága romjai között nyomorog azokkal a népekkel körülvéve, akik őt ebbe a nyomorba kényszerítették, és akit korábban ki tudja, milyen szörnyűséges körülmények között megcsonkítottak, tényleg hisz ebben?*
- Kedvesem, meg kell értenie, hogy gazdagok és szegények mindig lesznek. A nemesség intézménye több emberöltőre megszilárdította, hogy kié lehet a vagyon és a hatalom és kié nem. De akinek kellő tehetége volt, még abban a korban is emelkedhetett. Nem egy nemes pedig születési előjoga ellenére is csak mímelte a gazdagságot, míg valójában igen szerény körülmények között, adósságokat halmozva tengődött. Most, hogy nincs többé nemesség, vagyon és hatalom vándorlása gyorsabb lesz és igazságosabb. De mindig lesznek gyengék, lusták. Mindig lesznek olyanok, akik nem élnek a lehetőséggel, és saját nyomorukért másokat hibáztatnak majd. És éppen ezek lesznek a leghangosabbak, amikor lázadásra kerül sor.
*fejti ki saját véleményét.*
- Továbbá, az se célunk, hogy a szegények számára élhető körülményeket teremtsünk. Tudom, ez így szívtelenül hangzik. Ám nekünk a hosszú távú célt kell néznünk: ha a Romvárosban a szegények számára elfogadhatóvá válnak a körülmények, nem akarnak majd elmenni. Zúgolódásuk elcsitul, a város vezetői pedig nem érzik majd szükségét, hogy kezdjenek valamit a helyzettel. Ami most még átmeneti állapot, idővel általánossá válik. E negyed soha többé nem lesz biztonságos, és a veszélyek, amiket korábban emlegettem, fennmaradnak.
Ellenben, ha a gazdag negyed nem marad végleges helye a szegényeknek, akkor őket is, és a várost is rá lehet venni, hogy Sárvárosba települjenek, számukra jobb körülmények közé. Mert lássuk be, ezek a kúriák nem arra épültek, hogy itt sok-sok szegény ember éljen. E házakban báltermek, könyvtárak lakosztályok sorakoznak. Olyan helyek, amiket sok embernek kell egymással megosztani, akik így együttélésre kényszerülnek olyanokkal, akikkel nem akarnának. Hatalmas termekben, melyeket nem tudnak befűteni télen. Szánalmas romok között. Akkor mi az igazi segítség? Otthonosabbá tenni nekik olyan házakat, amiket nem arra építettek, hogy ott tömegek éljenek együtt? Vagy új otthonokat építeni nekik máshol, amik szerényebbek bár, de nem romok, és ahol minden család saját otthonra lelhet?
Ami pedig a lassúság és fokozatosság ügyét illeti: semmi se jöhet túl könnyen. Mert ha egyik napról a másikra jön a kényelem, a jólét, a biztos élelem, akkor a népek csak a markukat tartják érte és természetesnek veszik, hogy ez nekik jár. Ha pedig nem kapják meg, zúgolódni kezdenek. Közben pedig igazából nem javul a helyzet. Ha elapad a támogatás, ha nem jön több ingyen ruha, élelem, egyszerűen visszazüllenek a korábbi állapotba. Ezért kell lassan haladni. Felébreszteni a vágyat a jobbra. Éreztetni, hogy amit kapnak, azért hálával tartoznak, az nem magától értetődő. Mert nem is az. Mindez rengeteg pénzbe kerül. Olyanok pénzébe, akik megdolgoztak érte, akik bölcsen bántak vele. Azoknak a pénze, akik éltek azzal a bizonyos lehetőséggel. Nem azért tették, hogy aztán szétszórják a vagyont az utcára. Kapniuk kell valamit a pénzükért cserébe. Egy nyugodtabb életet. Egy biztonságosabb várost. A romok felszámolását. Egy új gazdagnegyedet.
*mondja. Szinte már-már szónoklatot tart, de olykor elvész a saját bölcsességében és vízióiban. Egyszer megjegyezték neki, hogy született nemes. Tény, hogy van benne egy efféle arrogancia, ami olykor előjön.
Alenia az utolsó kérdésével témát vált, Orthus pedig kissé meglepődik. Valóban sokat bókol Aleniának, de ő általában sokat bókol elegáns hölgyeknek. Része a stílusának. Azonban ezt véletlenül se mondaná a hölgynek. Elvégre még mindig keresi a jövendőbelijét, és Aleniában nagyon sok megvan abból, amit ő keres. Ráadásul úgy érzi, jobb pillanataiban ő is kedvére van a nőnek, vagy legalábbis kivívott már némi tiszteletet, netalán csodálatot. Így, ha a nemes kisasszony feldobta a labdát, vétek lenne nem leütni.*
- Nos, khm... kissé kényelmetlen ez most nekem. Nem gondoltam, hogy fel fog tűnni kegyednek a ... csodálatom.
*feleli, némi zavartsággal a hangjában.*
- Szeretném hinni, hogy valamelyest engem, az embert is becsben tart, nem pusztán a nevemet és a rangomat. Ahogyan Ön is többet jelent számomra, mint pusztán egy szövetséges.
Kérem, bocsássa meg, ha túl sokat mondtam.
*szabadkozik aztán. Nem játssza túl a dolgot. Határozottan maga elé bámul, kerüli Alenia tekintetét. Hangjába is csak egy kevés tétovaság vegyül. Mint egy olyan férfi, akit céltudatosság és határozottság jellemez, de most idegen területre tévedt.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.06 20:35:39
942. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-04-06 10:44:51
Üzenet elküldve: 2024-04-06 10:44:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Látogatóban//
*Örül, hogy szavai hatásosak, és Orthus visszavesz egy kicsit abból a végtelenül tenyérbemászó stílusából, azonban Aleniá-nak még lennének további kérdései, de egyelőre nem teszi fel őket, csak sejtelmesen elmosolyodik, aztán hagyja, hogy a beszélgetés a tárgyilagos témák irányába terelődjön.*
- Ami a szentélyt illeti, nem én döntök majd arról, hogy ki látogathatja. Nem tagadhatom meg senkitől az istennő kegyeit, így bízom abban, hogy Eeyr maga is meg tudja ítélni, hogy az arra érdemes személyeket vezesse el hozzám. *Hangzik a magasztos válasz, amiből a férfi rájöhet, hogy Alenia vallási téren egyáltalán nem vezethető. Olyan mélyen hisz Eeyr-ben, hogy ő maga teljes mértékben bízik abban, hogy az istennő fogja a kezét és terelgeti őt a helyes út irányába.*
- Nem értem, hogy miért akarja tettetni a rossz körülményeket, Morthimer úr *száll vitába ezúttal a kereskedővel.*
- Az én célom pont az lenne, hogy az itt élők lássák, hogy van kiút a szegénység és a nélkülözés csapdájából. Pont azt akarom elérni, hogy a körülmények jobbá váljanak, de nem csak az enyémek, hanem másoké is. Azt kell megmutatnunk, hogy ha bíznak bennünk, akkor mi képesek vagyunk egy olyan Arthenior-t felépíteni, ahol senkinek nem kell nélkülöznie vagy szegénységben élnie. *Kíváncsian pillant most a másik szemeibe, kíváncsi, hogy mit gondol erről az elképzelésről. A lázadás fő oka pont a gazdag és a szegény réteg között túl nagyra nyílt olló volt, most mégis szegényekről és tehetősebbekről kezdenek beszélni, ami Alenia szerint egyáltalán nem jó irány, ha el akarják kerülni a jövőben a hasonló helyzetek kockázatát.*
- Azt viszont jó ötletnek tartom, hogy tanítsam a gyermekeket, fiatalokat. Ha a nép műveltebbé és okosabbá válhat, azzal csökkentjük egy újabb lázadás kockázatát. A tanult emberek előbb gondolkodnak, mintsem támadnának, szóval ezt a kezdeményezést teljes mértékben támogatom. *Valóban így gondolja. Ha gyerekeket tanít, akkor nem a visszatért, bukott nemest látják majd benne sem, hanem csak egy, a város jólétét és a gyerekek biztonságát, egzisztenciáját segíteni kívánó hölgyet.*
- Azt viszont továbbra sem értem, hogy miért akar ilyen lassan haladni. Szerintem nem azt kell elérni, míg a helyiek tartanak igényt a jobb körülményekre, hanem nekünk kell megadnunk számukra rögtön olyan lehetőségeket, amiről ők nem is álmodtak. Akkor nagyobbat nőhetünk a szemükben.
*A különbség Orthus és Alenia érdekei között jelenleg az, hogy míg a lányt ezúttal a puszta jószándék vezérli, addig a férfit a nyerészkedés. Talán ez lehet a fő oka annak, hogy más véleménnyel vannak a téma megközelítését illetően.*
- Viszont most kérdeznék egy személyesebbet, Morthimer úr. *Vált végül vissza arra a témára, amit korábban direkt hanyagolt.*
- Mondja, mire fel kapom megállás nélkül a bókokat Öntől? Mármint, mi a mögöttes célja ezzel a rengeteg dicsérettel? *Mosolyog kissé számonkérően, de továbbra is kedvesen.*
//Látogatóban//
*Örül, hogy szavai hatásosak, és Orthus visszavesz egy kicsit abból a végtelenül tenyérbemászó stílusából, azonban Aleniá-nak még lennének további kérdései, de egyelőre nem teszi fel őket, csak sejtelmesen elmosolyodik, aztán hagyja, hogy a beszélgetés a tárgyilagos témák irányába terelődjön.*
- Ami a szentélyt illeti, nem én döntök majd arról, hogy ki látogathatja. Nem tagadhatom meg senkitől az istennő kegyeit, így bízom abban, hogy Eeyr maga is meg tudja ítélni, hogy az arra érdemes személyeket vezesse el hozzám. *Hangzik a magasztos válasz, amiből a férfi rájöhet, hogy Alenia vallási téren egyáltalán nem vezethető. Olyan mélyen hisz Eeyr-ben, hogy ő maga teljes mértékben bízik abban, hogy az istennő fogja a kezét és terelgeti őt a helyes út irányába.*
- Nem értem, hogy miért akarja tettetni a rossz körülményeket, Morthimer úr *száll vitába ezúttal a kereskedővel.*
- Az én célom pont az lenne, hogy az itt élők lássák, hogy van kiút a szegénység és a nélkülözés csapdájából. Pont azt akarom elérni, hogy a körülmények jobbá váljanak, de nem csak az enyémek, hanem másoké is. Azt kell megmutatnunk, hogy ha bíznak bennünk, akkor mi képesek vagyunk egy olyan Arthenior-t felépíteni, ahol senkinek nem kell nélkülöznie vagy szegénységben élnie. *Kíváncsian pillant most a másik szemeibe, kíváncsi, hogy mit gondol erről az elképzelésről. A lázadás fő oka pont a gazdag és a szegény réteg között túl nagyra nyílt olló volt, most mégis szegényekről és tehetősebbekről kezdenek beszélni, ami Alenia szerint egyáltalán nem jó irány, ha el akarják kerülni a jövőben a hasonló helyzetek kockázatát.*
- Azt viszont jó ötletnek tartom, hogy tanítsam a gyermekeket, fiatalokat. Ha a nép műveltebbé és okosabbá válhat, azzal csökkentjük egy újabb lázadás kockázatát. A tanult emberek előbb gondolkodnak, mintsem támadnának, szóval ezt a kezdeményezést teljes mértékben támogatom. *Valóban így gondolja. Ha gyerekeket tanít, akkor nem a visszatért, bukott nemest látják majd benne sem, hanem csak egy, a város jólétét és a gyerekek biztonságát, egzisztenciáját segíteni kívánó hölgyet.*
- Azt viszont továbbra sem értem, hogy miért akar ilyen lassan haladni. Szerintem nem azt kell elérni, míg a helyiek tartanak igényt a jobb körülményekre, hanem nekünk kell megadnunk számukra rögtön olyan lehetőségeket, amiről ők nem is álmodtak. Akkor nagyobbat nőhetünk a szemükben.
*A különbség Orthus és Alenia érdekei között jelenleg az, hogy míg a lányt ezúttal a puszta jószándék vezérli, addig a férfit a nyerészkedés. Talán ez lehet a fő oka annak, hogy más véleménnyel vannak a téma megközelítését illetően.*
- Viszont most kérdeznék egy személyesebbet, Morthimer úr. *Vált végül vissza arra a témára, amit korábban direkt hanyagolt.*
- Mondja, mire fel kapom megállás nélkül a bókokat Öntől? Mármint, mi a mögöttes célja ezzel a rengeteg dicsérettel? *Mosolyog kissé számonkérően, de továbbra is kedvesen.*
941. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-04-05 20:22:30
Üzenet elküldve: 2024-04-05 20:22:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Látogatóban//
*Már az első kis fintor se kerülte el a figyelmét, de akkor még nem tudta pontosan, hogy minek szól. Később azonban Alenia kissé helyre teszi őt, és ebből megérti, hogy mi okozott gondot. Udvarias pókerarcán mi sem látszik, csak gondolatban húzódik gunyoros mosolyra a szája.
Való igaz, hogy ebben a határozott beszédben ott van a nemeskisasszony gőgössége. Másvalaki nem feddné így meg, a többség nem is merné. De Orthus nem az a fajta, aki az ilyesmin megsértődik. Elvégre nemesek között nőtt fel, kapott ennél durvábbakat is.*
- Elnézését kérem. Úgy tűnik, e kúria falai között akaratlanul is visszatértek a régi szófordulatok. Ami nem jelenti azt, hogy a szépsége ne lenne minden mást feledtető.
*teszi hozzá. Alenia válaszát hallva bólint majd így felel.*
- Úgy vélem, az ablakok és ajtók felújítása megoldható, és célszerű is. Egyelőre talán nem abban a kivitelben, ami a házhoz illik. Azt mondanám: tűnjön olcsónak, mellőzzük a díszítést, de legyen erősebb, mint amilyennek ránézésre gondolhatják.
Szívesen gondoskodom Önöknek alapvető bútorokról is. Írja össze, mire lenne szükségük és hány főre. Átmeneti bútorzatról beszélek, persze. Olyan holmikról, amiket idővel majd tovább lehet adományozni a rászorulóknak, amikor már megengedheti magának a nagyobb pompát.
A szentély felújítása magától értetődő, és ebben nem leszünk fukarok. Ám ügyeljen arra, hogy kiket enged be, és arra is, hogy aki láthatja a szentélyt, ne csacsogjon róla oktalanul.
A kívülállóknak nem kell tudnia róla, hogy az Önök körülményei jobbá váltak. A háznak kívülről a szegénység és nélkülözés látszatát kell közvetítenie.
*mutat rá. Mindezek persze olyan kiadások, melyeknek vajmi kevés köze van az ő jótékonykodós terveihez. Ezeket éppen hogy nem fogja látni a külvilág, csak Alenia és a háztartása élvezheti majd. Ám ez se elhanyagolható szempont, ha a nemeskisasszony ettől együttműködőbb lesz.
Mikor szóba kerül, hogy mit kellene tenni a környéken, nem felel azonnal. Végül megszólal.*
- Nos, bármit is valósítunk meg a környéken, az átmeneti, ideiglenes kell, hogy legyen. Javítunk a környékbeliek életkörülményein, de nem úgy, hogy állandósítjuk a jelenlétüket.
Először is találni kell a környéken olyan házat, amit sokan laknak. Lehetőleg családok. Gyerekekkel. Kegyed művelt: felajánlhatja, hogy írni, olvasni tanítja a gyermekeket. Ez olyasmi, amihez még nem kell pénz, de megalapozza a helyiek bizalmát kegyed iránt. Így, amikor majd azzal megy közéjük, hogy a vagyonosok segítségét kérve tud segíteni rajtuk, nem lesznek bizalmatlanak. A kiszemelt házat minimálisan rendbe rakjuk, csak annyira, hogy ne omoljon a fejükre. Kapnak priccseket, takarókat, használt ruhákat. Persze ehhez már másokat is segítségül kell hívnunk, hogy többen osztozzanak az adakozás dicsőségében. Kegyed a tanításhoz kaphat megfelelő eszközöket. Esetleg hangszereket.
Egy ház rendbe tétele után jöhet a második, majd a harmadik. Ha sikerül sok támogatót találni, egyszerre több. De a helyiek szemében mindezt Ön intézte, minden beáramló pénz, külső segítség csak azért jön, mert Ön kéri a gazdagokat.
*rövid szünetet tart, majd így folytatja.*
- Idővel el kell ültetni a helyiek fejében az igényt arra, hogy elhagyják ezeket a romokat, és új otthont akarjanak maguknak. Olcsó, de tisztes szállásokat. Ez az igény és hajlandóság szépen összecsenghet azzal az elképzelésemmel, hogy soklakásos házakat építsünk a mostani Sárváros helyére, ahol a szegények családjai szerény, de rendes körülmények között élhetnek.
*gondolkodik. Persze az ő elképzelése az is, hogy ezek közül a házak közül jó párat ő maga fog birtokolni, így a lakbér folyamatos bevételt jelent majd neki. Ez, és szinte minden más, egyszer kamatostul megtérül neki, ha a számításai bejönnek.*
//Látogatóban//
*Már az első kis fintor se kerülte el a figyelmét, de akkor még nem tudta pontosan, hogy minek szól. Később azonban Alenia kissé helyre teszi őt, és ebből megérti, hogy mi okozott gondot. Udvarias pókerarcán mi sem látszik, csak gondolatban húzódik gunyoros mosolyra a szája.
Való igaz, hogy ebben a határozott beszédben ott van a nemeskisasszony gőgössége. Másvalaki nem feddné így meg, a többség nem is merné. De Orthus nem az a fajta, aki az ilyesmin megsértődik. Elvégre nemesek között nőtt fel, kapott ennél durvábbakat is.*
- Elnézését kérem. Úgy tűnik, e kúria falai között akaratlanul is visszatértek a régi szófordulatok. Ami nem jelenti azt, hogy a szépsége ne lenne minden mást feledtető.
*teszi hozzá. Alenia válaszát hallva bólint majd így felel.*
- Úgy vélem, az ablakok és ajtók felújítása megoldható, és célszerű is. Egyelőre talán nem abban a kivitelben, ami a házhoz illik. Azt mondanám: tűnjön olcsónak, mellőzzük a díszítést, de legyen erősebb, mint amilyennek ránézésre gondolhatják.
Szívesen gondoskodom Önöknek alapvető bútorokról is. Írja össze, mire lenne szükségük és hány főre. Átmeneti bútorzatról beszélek, persze. Olyan holmikról, amiket idővel majd tovább lehet adományozni a rászorulóknak, amikor már megengedheti magának a nagyobb pompát.
A szentély felújítása magától értetődő, és ebben nem leszünk fukarok. Ám ügyeljen arra, hogy kiket enged be, és arra is, hogy aki láthatja a szentélyt, ne csacsogjon róla oktalanul.
A kívülállóknak nem kell tudnia róla, hogy az Önök körülményei jobbá váltak. A háznak kívülről a szegénység és nélkülözés látszatát kell közvetítenie.
*mutat rá. Mindezek persze olyan kiadások, melyeknek vajmi kevés köze van az ő jótékonykodós terveihez. Ezeket éppen hogy nem fogja látni a külvilág, csak Alenia és a háztartása élvezheti majd. Ám ez se elhanyagolható szempont, ha a nemeskisasszony ettől együttműködőbb lesz.
Mikor szóba kerül, hogy mit kellene tenni a környéken, nem felel azonnal. Végül megszólal.*
- Nos, bármit is valósítunk meg a környéken, az átmeneti, ideiglenes kell, hogy legyen. Javítunk a környékbeliek életkörülményein, de nem úgy, hogy állandósítjuk a jelenlétüket.
Először is találni kell a környéken olyan házat, amit sokan laknak. Lehetőleg családok. Gyerekekkel. Kegyed művelt: felajánlhatja, hogy írni, olvasni tanítja a gyermekeket. Ez olyasmi, amihez még nem kell pénz, de megalapozza a helyiek bizalmát kegyed iránt. Így, amikor majd azzal megy közéjük, hogy a vagyonosok segítségét kérve tud segíteni rajtuk, nem lesznek bizalmatlanak. A kiszemelt házat minimálisan rendbe rakjuk, csak annyira, hogy ne omoljon a fejükre. Kapnak priccseket, takarókat, használt ruhákat. Persze ehhez már másokat is segítségül kell hívnunk, hogy többen osztozzanak az adakozás dicsőségében. Kegyed a tanításhoz kaphat megfelelő eszközöket. Esetleg hangszereket.
Egy ház rendbe tétele után jöhet a második, majd a harmadik. Ha sikerül sok támogatót találni, egyszerre több. De a helyiek szemében mindezt Ön intézte, minden beáramló pénz, külső segítség csak azért jön, mert Ön kéri a gazdagokat.
*rövid szünetet tart, majd így folytatja.*
- Idővel el kell ültetni a helyiek fejében az igényt arra, hogy elhagyják ezeket a romokat, és új otthont akarjanak maguknak. Olcsó, de tisztes szállásokat. Ez az igény és hajlandóság szépen összecsenghet azzal az elképzelésemmel, hogy soklakásos házakat építsünk a mostani Sárváros helyére, ahol a szegények családjai szerény, de rendes körülmények között élhetnek.
*gondolkodik. Persze az ő elképzelése az is, hogy ezek közül a házak közül jó párat ő maga fog birtokolni, így a lakbér folyamatos bevételt jelent majd neki. Ez, és szinte minden más, egyszer kamatostul megtérül neki, ha a számításai bejönnek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1432-1451