Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 53 (1041. - 1060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1214-1233
1060. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-09 17:00:30
Üzenet elküldve: 2024-08-09 17:00:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes cél élén//
*A tervek még szövődnek, s bár az alapjai javarészt megvannak, részleteken mindig tovább kell dolgozni, s ha magát elégnek is hinné erre, azért arra ráeszmél, hogy vannak dolgok, amikhez nem ért. Ezért dolgozik a kertben más, nem ő és ezért is beszél ezekről valakinek, akinek a támogatását és szakértelmét élvezhetik. A férfi gondolatai jók, Alenia szavai pedig még jobban ébresztik benne a sajátjait, amik eredményre vezethetnek.*
- A mesterembereket a városban minden sejtelmem szerint, Morthimer úr, ön jobban ismeri minálunk. A gondolat jó, a kivitelezés pedig lehet egyszerű is... ha olyanok hangja juttatja a mesterek figyelmébe a lehetőséget, akiben bíznak. Eljuthatunk odáig, hogy a gyermekeket taníthatják a műhelyeikben. Nekik segítség a jóval kevesebb arany befektetéséért járó munkaerő, a fiataloknak pedig tapasztalat, amit hasznosíthatnak a jövőben. A hírünk jó kell legyen. A Sayqueves név ehhez segítség, az ön szavai hitelesek, s ha látják, mi alakul, a bizalom felénk tényleges lehet. Nem csak elfogadnák az árváinkat, de szívesen adományoznak is majd. Remélem, nem csak az szól belőlem, hogy én magam mennyire bízok a sikerünkben.
*Alenia felé fordul. Az ő kérdését egy kicsit sem vágyta. Hogyan adjon elő valamit, amit ő sem tud pontosan? Hogyan? Úgy, hogy ehhez ért.*
- Raanus úr a minap segítségemre volt és hamar felismerem a tiszta szándékot. Önzetlenséggel fordult felém és én ezt viszonozhatom neki azzal a bizalommal, amit most megadtam neki. Hagyjuk, hogy ténylegesen felmutathassa mire képes. Jó érzéseim vannak vele kapcsolatban, de az igazam hamar kiderül majd. Akkor pedig fűzhetjük hozzá a további reményeinket is. Nagy segítség lehetne a háznak és valljuk be, minden lehetőséget meg kell ragadnunk.
*Természetesen, ha nem váltja be azokat a hozzá fűzött reményeket, akkor nagy bajban van a férfi. Talán pontosan tudja is. Mai ért az emberekhez, a lelkekhez, nem hiszi, hogy csalódni fog. Aleniá-n a figyelme még mindig, a névre félrebiccenti a fejét, aztán a mosolya elismerően terül szét arcán.*
- Csodálatos lenne, ha így neveznénk el.
//Egy nemes cél élén//
*A tervek még szövődnek, s bár az alapjai javarészt megvannak, részleteken mindig tovább kell dolgozni, s ha magát elégnek is hinné erre, azért arra ráeszmél, hogy vannak dolgok, amikhez nem ért. Ezért dolgozik a kertben más, nem ő és ezért is beszél ezekről valakinek, akinek a támogatását és szakértelmét élvezhetik. A férfi gondolatai jók, Alenia szavai pedig még jobban ébresztik benne a sajátjait, amik eredményre vezethetnek.*
- A mesterembereket a városban minden sejtelmem szerint, Morthimer úr, ön jobban ismeri minálunk. A gondolat jó, a kivitelezés pedig lehet egyszerű is... ha olyanok hangja juttatja a mesterek figyelmébe a lehetőséget, akiben bíznak. Eljuthatunk odáig, hogy a gyermekeket taníthatják a műhelyeikben. Nekik segítség a jóval kevesebb arany befektetéséért járó munkaerő, a fiataloknak pedig tapasztalat, amit hasznosíthatnak a jövőben. A hírünk jó kell legyen. A Sayqueves név ehhez segítség, az ön szavai hitelesek, s ha látják, mi alakul, a bizalom felénk tényleges lehet. Nem csak elfogadnák az árváinkat, de szívesen adományoznak is majd. Remélem, nem csak az szól belőlem, hogy én magam mennyire bízok a sikerünkben.
*Alenia felé fordul. Az ő kérdését egy kicsit sem vágyta. Hogyan adjon elő valamit, amit ő sem tud pontosan? Hogyan? Úgy, hogy ehhez ért.*
- Raanus úr a minap segítségemre volt és hamar felismerem a tiszta szándékot. Önzetlenséggel fordult felém és én ezt viszonozhatom neki azzal a bizalommal, amit most megadtam neki. Hagyjuk, hogy ténylegesen felmutathassa mire képes. Jó érzéseim vannak vele kapcsolatban, de az igazam hamar kiderül majd. Akkor pedig fűzhetjük hozzá a további reményeinket is. Nagy segítség lehetne a háznak és valljuk be, minden lehetőséget meg kell ragadnunk.
*Természetesen, ha nem váltja be azokat a hozzá fűzött reményeket, akkor nagy bajban van a férfi. Talán pontosan tudja is. Mai ért az emberekhez, a lelkekhez, nem hiszi, hogy csalódni fog. Aleniá-n a figyelme még mindig, a névre félrebiccenti a fejét, aztán a mosolya elismerően terül szét arcán.*
- Csodálatos lenne, ha így neveznénk el.
1059. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-08 18:41:50
Üzenet elküldve: 2024-08-08 18:41:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes cél élén//
*Azért neki sokkal kényelmesebb, hogy most már Mai is csatlakozott hozzájuk. Így nem neki kell közvetítenie az általa kidolgozott tervek részleteit, hanem a megálmodó maga tárhatja azt a prefektus színe elé. Mindezt tökéletes keretbe csomagolja az, hogy egy finom csésze tea mellett kerülhet rá sor. Már majdnem minden olyan, mint régen, attól eltekintve, hogy most már nem csak megfigyelőként kell részt venni egy ilyesfajta tárgyaláson, hanem úgymond vezetőként. Vezető… de hát ő csak a jelentését ismeri ennek a szónak. Abban, hogy miképp kell mindezt csinálni, még mindig gyerekcipőben jár. Mindenesetre igyekszik helyt állni úgy, hogy se Orthus-nak, se Mai-nak, se senki másnak ne okozzon csalódás.
Mai profi, részletes előadása révén nem sokkal később már Orthus maga is megismerheti az egykori Sayqueves Rezidencia árvaházzá alakításának tervét, a kereskedő pedig rögtön hozzá is fűzi a saját meglátásait. Mivel Mai legutolsó kérdése most első sorban a férfinek szólt, ő nem szól bele egészen addig, míg nem látja úgy, hogy nem szakítja félbe egyikük gondolatmenetét sem, akkor viszont szóra nyitja a száját.*
- Én azt hiszem, hogy mindennel egyetértek. Mai, a te munkád továbbra is csodálatra méltó, ami pedig Morthimer úr, az Ön megjegyzéseit illeti, azokat is támogatom.
*Mai-t képtelen a formális szituáció ellenére magázni, vagy Faensa kisasszonynak szólítani, ahogy Orthus-szal kettesben emlegette őt. Még ez is nagyon furcsa neki, hogy hogyan kezelje a hozzá közelebb állókat egy ilyen helyzetben. Bőven van még mit tanulnia.*
- Az én aggályom csak az, hogy ki fogja a gyermekeknek a szakmákat tanítani? Ahhoz nem feltétlenül értelmiségiekre, tanítókra lesz szükségünk, hanem a szakmájukban kiemelkedő, nagytudású mesteremberekre. Apropó, ha már itt tartunk. Raanus úr. Mai, mesélnél kérlek egy kicsit többet róla? Hogy találkoztatok, és mi győzött meg arról, hogy értékes munkaerő lesz a számunkra?
*Kíváncsi a férfire, és leginkább a képességeire, mert ha valóban jártas a szakmájában, akkor akár ő lehet az első, aki Orthus javaslata révén kétkezi munkára taníthatja az árva gyerekeket.*
- A másik dolog, amit még szeretnék megemlíteni, az az árvaház neve. Kell neki egy név. A családunk címere mindig is az aranyszarvas volt. Szeretném, ha ez a motívum megmaradna, így az Aranyszarvas Árvaház nevet javaslom. Nem feltétlenül ragaszkodom hozzá, de hálás lennék, ha végül ezt választanánk. *Ennek semmi gyakorlati haszna nincs, csupán egy személyes vágy, mely arra irányul, hogy életben tartsa a családja jelképeit, lévén jelen tudomása szerint közülük is ő most az utolsó túlélő.*
//Egy nemes cél élén//
*Azért neki sokkal kényelmesebb, hogy most már Mai is csatlakozott hozzájuk. Így nem neki kell közvetítenie az általa kidolgozott tervek részleteit, hanem a megálmodó maga tárhatja azt a prefektus színe elé. Mindezt tökéletes keretbe csomagolja az, hogy egy finom csésze tea mellett kerülhet rá sor. Már majdnem minden olyan, mint régen, attól eltekintve, hogy most már nem csak megfigyelőként kell részt venni egy ilyesfajta tárgyaláson, hanem úgymond vezetőként. Vezető… de hát ő csak a jelentését ismeri ennek a szónak. Abban, hogy miképp kell mindezt csinálni, még mindig gyerekcipőben jár. Mindenesetre igyekszik helyt állni úgy, hogy se Orthus-nak, se Mai-nak, se senki másnak ne okozzon csalódás.
Mai profi, részletes előadása révén nem sokkal később már Orthus maga is megismerheti az egykori Sayqueves Rezidencia árvaházzá alakításának tervét, a kereskedő pedig rögtön hozzá is fűzi a saját meglátásait. Mivel Mai legutolsó kérdése most első sorban a férfinek szólt, ő nem szól bele egészen addig, míg nem látja úgy, hogy nem szakítja félbe egyikük gondolatmenetét sem, akkor viszont szóra nyitja a száját.*
- Én azt hiszem, hogy mindennel egyetértek. Mai, a te munkád továbbra is csodálatra méltó, ami pedig Morthimer úr, az Ön megjegyzéseit illeti, azokat is támogatom.
*Mai-t képtelen a formális szituáció ellenére magázni, vagy Faensa kisasszonynak szólítani, ahogy Orthus-szal kettesben emlegette őt. Még ez is nagyon furcsa neki, hogy hogyan kezelje a hozzá közelebb állókat egy ilyen helyzetben. Bőven van még mit tanulnia.*
- Az én aggályom csak az, hogy ki fogja a gyermekeknek a szakmákat tanítani? Ahhoz nem feltétlenül értelmiségiekre, tanítókra lesz szükségünk, hanem a szakmájukban kiemelkedő, nagytudású mesteremberekre. Apropó, ha már itt tartunk. Raanus úr. Mai, mesélnél kérlek egy kicsit többet róla? Hogy találkoztatok, és mi győzött meg arról, hogy értékes munkaerő lesz a számunkra?
*Kíváncsi a férfire, és leginkább a képességeire, mert ha valóban jártas a szakmájában, akkor akár ő lehet az első, aki Orthus javaslata révén kétkezi munkára taníthatja az árva gyerekeket.*
- A másik dolog, amit még szeretnék megemlíteni, az az árvaház neve. Kell neki egy név. A családunk címere mindig is az aranyszarvas volt. Szeretném, ha ez a motívum megmaradna, így az Aranyszarvas Árvaház nevet javaslom. Nem feltétlenül ragaszkodom hozzá, de hálás lennék, ha végül ezt választanánk. *Ennek semmi gyakorlati haszna nincs, csupán egy személyes vágy, mely arra irányul, hogy életben tartsa a családja jelképeit, lévén jelen tudomása szerint közülük is ő most az utolsó túlélő.*
1058. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-08 10:03:17
Üzenet elküldve: 2024-08-08 10:03:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//"Mester"munka//
//Egy nemes cél élén - a háttérben//
*Melege van. Bár már könyékig felhajtotta ruhaujját, homloka és tarkója nyirkosan csillog, és tunikája is sötéten tapad a hátára. Kezei között az ásó és a lapát felváltva fordul meg, ahogy szép apránként bővíti azt a területet, amelyet két téglányi mélységben ás ki. A kitermelt földet a talicskába hányja, s ha az megtelik, kicsit arrébb borítja ki, ahol a földhalom nincs útban. Bár igazán nem nagy az a terület amelyet így elő kell készítenie, az ásó sokszor fog kisebb köveket – ilyenkor lendülete megtörik.
Amikor a harmadik talicskányi földet is kiborítja, megáll picit. Csípőre tett kézzel kihúzza magát, és megfeszíti hátizmait; jólesőn sóhajt. Hiába fogadta meg, hogy sose fog többet hasonló munkát csinálni, most mégis jól esik neki. Halkan felnevet erre a gondolatra, kézháttal megtörli a homlokát, nem tudva róla, hogy ezzel jókora koszfoltot mázol magára.
Újra megragadja a talicska szarvait, és visszafordítja azt az alap felé.
Micsoda nap ez! Reggel, mikor felkelt, még fogalma sem volt róla, hogy hol éri majd az est. Makkért és gombáért indult az erdőbe, hogy meg tudja majd tölteni valamivel a korgó gyomrát; és tessék, olyasvalamire bukkant, ami annál sokkal többre is képes. Csak bele ne törjön a foga.
Az ásó újra felsuttyan, ahogy lábával keményen a talajba tapossa. Kifordítja az ásónyomnyi földet, majd egy pillanatra megáll. Lehajol, ujjával finoman elmorzsol két göröngyöt, hogy kiszabadítsa a közöttük tekergőző rózsaszín gilisztát.*
- Menj csak, lütyő! *-dörmögi halkan, ahogy tenyeréről finoman egy fűcsomó tövére borítja szerencsétlen, kilakoltatott párát, majd újra kezébe szorítja az ásó nyelét.
A munka ismerős, megszokott mozdulatai kitisztítják a fejét, jóformán oda sem kell figyelnie arra, hogy mit csinál. Rutin, ahogy mondják. De míg a keze serény, gondolatai sem restek: a zsebében lévő papírra vetett rajz jár a fejében, eltervezi hogy egy-egy részletet hogyan kell majd megvalósítani, mi lesz a nehézség, s mi lesz az, ami majd magától a helyére kerül.
Ha most kérdezné meg tőle valaki, hogy fél-e a feladattól, menekülne-e előle, válasza már egy határozott nem lenne. Nem. Persze, nem lesz könnyű; tenyerén hólyagok nőnek majd -ha már most nincs rajta egy vagy kettő-, lesz amivel küszködni fog, de egészen biztos benne, hogy a végén sikerül majd olyat kiadni a kezei közül, amire büszke lesz.
És remélhetőleg megfelel majd Mai kisasszonynak. Jaj, na, ez a legnagyobb félsze talán – hogy azok a jégkék szemek úgy néznek majd rá, hogy legszívesebben a föld alá akarna elsüllyedni. Ehhez a kisasszony különben remekül ért, valahogy mindig úgy érzi magát a nő jelenlétében, mint egy nagyra nőtt, kajla gyerek, akit rajtakaptak valamin.
És remélhetőleg megfelel majd Morthimer úrnak is. Mármint -noha nem neki készül-, elnyeri majd a férfi tetszését, és tényleg kap majd lehetőséget arra, hogy máshol is dolgozzon. Mert, a fene egye meg, még ha fájnak is a tenyerei meg az ujjai nap végére, azért nem olyan rossz dolog fájós tenyérrel és ujjakkal bért számolni.
És remélhetőleg megfelel majd Sayqueves kisasszonynak is. Szívesen megnézné magának, hogy milyen színűek a kisasszony szemei, amikor olyat lát ami tetszik neki, és mosolyog. Talán egy mosoly egyenesen neki lesz szánva, és akkor Mai kisasszony sem mondhatja, hogy csak vizslat, mintha húspiacon lenne! Sayqueves kisasszony.. Alenia.. még a neve is milyen szép.
Suttyog az ásó, döng a talicska alja a belé lapátolt földtől, hajlik a derék és a kar, és halvány mosoly dereng az arcra tapadt por alatt.*
//"Mester"munka//
//Egy nemes cél élén - a háttérben//
*Melege van. Bár már könyékig felhajtotta ruhaujját, homloka és tarkója nyirkosan csillog, és tunikája is sötéten tapad a hátára. Kezei között az ásó és a lapát felváltva fordul meg, ahogy szép apránként bővíti azt a területet, amelyet két téglányi mélységben ás ki. A kitermelt földet a talicskába hányja, s ha az megtelik, kicsit arrébb borítja ki, ahol a földhalom nincs útban. Bár igazán nem nagy az a terület amelyet így elő kell készítenie, az ásó sokszor fog kisebb köveket – ilyenkor lendülete megtörik.
Amikor a harmadik talicskányi földet is kiborítja, megáll picit. Csípőre tett kézzel kihúzza magát, és megfeszíti hátizmait; jólesőn sóhajt. Hiába fogadta meg, hogy sose fog többet hasonló munkát csinálni, most mégis jól esik neki. Halkan felnevet erre a gondolatra, kézháttal megtörli a homlokát, nem tudva róla, hogy ezzel jókora koszfoltot mázol magára.
Újra megragadja a talicska szarvait, és visszafordítja azt az alap felé.
Micsoda nap ez! Reggel, mikor felkelt, még fogalma sem volt róla, hogy hol éri majd az est. Makkért és gombáért indult az erdőbe, hogy meg tudja majd tölteni valamivel a korgó gyomrát; és tessék, olyasvalamire bukkant, ami annál sokkal többre is képes. Csak bele ne törjön a foga.
Az ásó újra felsuttyan, ahogy lábával keményen a talajba tapossa. Kifordítja az ásónyomnyi földet, majd egy pillanatra megáll. Lehajol, ujjával finoman elmorzsol két göröngyöt, hogy kiszabadítsa a közöttük tekergőző rózsaszín gilisztát.*
- Menj csak, lütyő! *-dörmögi halkan, ahogy tenyeréről finoman egy fűcsomó tövére borítja szerencsétlen, kilakoltatott párát, majd újra kezébe szorítja az ásó nyelét.
A munka ismerős, megszokott mozdulatai kitisztítják a fejét, jóformán oda sem kell figyelnie arra, hogy mit csinál. Rutin, ahogy mondják. De míg a keze serény, gondolatai sem restek: a zsebében lévő papírra vetett rajz jár a fejében, eltervezi hogy egy-egy részletet hogyan kell majd megvalósítani, mi lesz a nehézség, s mi lesz az, ami majd magától a helyére kerül.
Ha most kérdezné meg tőle valaki, hogy fél-e a feladattól, menekülne-e előle, válasza már egy határozott nem lenne. Nem. Persze, nem lesz könnyű; tenyerén hólyagok nőnek majd -ha már most nincs rajta egy vagy kettő-, lesz amivel küszködni fog, de egészen biztos benne, hogy a végén sikerül majd olyat kiadni a kezei közül, amire büszke lesz.
És remélhetőleg megfelel majd Mai kisasszonynak. Jaj, na, ez a legnagyobb félsze talán – hogy azok a jégkék szemek úgy néznek majd rá, hogy legszívesebben a föld alá akarna elsüllyedni. Ehhez a kisasszony különben remekül ért, valahogy mindig úgy érzi magát a nő jelenlétében, mint egy nagyra nőtt, kajla gyerek, akit rajtakaptak valamin.
És remélhetőleg megfelel majd Morthimer úrnak is. Mármint -noha nem neki készül-, elnyeri majd a férfi tetszését, és tényleg kap majd lehetőséget arra, hogy máshol is dolgozzon. Mert, a fene egye meg, még ha fájnak is a tenyerei meg az ujjai nap végére, azért nem olyan rossz dolog fájós tenyérrel és ujjakkal bért számolni.
És remélhetőleg megfelel majd Sayqueves kisasszonynak is. Szívesen megnézné magának, hogy milyen színűek a kisasszony szemei, amikor olyat lát ami tetszik neki, és mosolyog. Talán egy mosoly egyenesen neki lesz szánva, és akkor Mai kisasszony sem mondhatja, hogy csak vizslat, mintha húspiacon lenne! Sayqueves kisasszony.. Alenia.. még a neve is milyen szép.
Suttyog az ásó, döng a talicska alja a belé lapátolt földtől, hajlik a derék és a kar, és halvány mosoly dereng az arcra tapadt por alatt.*
1057. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-07 18:56:01
Üzenet elküldve: 2024-08-07 18:56:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 366
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 366
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes cél élén//
*Csak halvány mosollyal jelzi egyetértését a "végrehajtó" szó kapcsán, bár Orthus elég ritkán mosolyodik el, főleg úgy, hogy abból még némi derű is kiérződjön.
Mai út közben csatlakozik hozzájuk, Alenia pedig nem rest kellően elismerni a nő eddigi munkáját. Orthus ennek megfelelően hosszú főhajtással köszöni meg Faensa eddigi munkáját. Elégedett, ha tényleg így is van, mert ha jó gazdája van egy feladatnak, akkor abba nem kell annyi időt ölni.
Az étkezőben aztán Alenia kezd tüsténkedni, amit Orthus kissé szokatlannak érez. Már-már felajánlaná segítségét a nőnek, főleg, mivel házigazdája egy kézzel végez minden feladatot. De aztán rájön, hogy nem kell Aleniát mindig pátyolgatni, a nő valószínűleg rossz néven venné. Ha magától nem csettintett valakinek, hogy szolgálja ki őket, hanem személyesen látott hozzá, akkor nyilván így is akarta a dolgot.
Így figyelme Mai-ra és az ő terveire irányul.*
- Valóban nagyon átgondolt ez az egész. Úgy vélem, a szükséges bútorzat beszerzése is megoldható lehet, főleg, ha találunk még az ügynek támogatókat.
Az oktatás szintén nagyon fontos, ám én kegyetek helyében kicsit nagyobb hangsúlyt fektetnék a szakma tanításba. Két okból is: egyrészt mert ez a felnövő árváknak majd biztos megélhetést biztosít.
Másrészt pedig a dolog üzenetértéke miatt: az árvaház a kallódó nincstelenekből hasznos munkásokat nevel. Nem kiművelt elméjű, de szaktudással nem rendelkező szegényeket, akik felnőve, rendes megélhetés és elfoglaltság híján esetleg valamiféle újabb felkelésbe sodorják a népet.
*fejti ki a véleményét, majd hozzáteszi.*
- Illetve lenne itt még valami, amire fel kell készülni: ruházat. Aligha tudnánk bárkit rávenni, hogy új ruhákat, cipőket készítsenek az árváknak. De idővel talán felhívást tehetnénk közzé, felkérve a város polgárait, hogy feleslegessé vált gyerekruháikat adományozzák az árvaháznak.
*javasolja.*
- Én minden esetre mindenkitől, akiben látok hajlandóságot az ügy támogatására, kérni fogom a bútorok beszerzésének támogatását is, és ha egyetértenek, a ruhák ügyét is szóba hozom. Csak készüljenek fel rá, hogy valahol tárolni tudják, amit kapunk.
//Egy nemes cél élén//
*Csak halvány mosollyal jelzi egyetértését a "végrehajtó" szó kapcsán, bár Orthus elég ritkán mosolyodik el, főleg úgy, hogy abból még némi derű is kiérződjön.
Mai út közben csatlakozik hozzájuk, Alenia pedig nem rest kellően elismerni a nő eddigi munkáját. Orthus ennek megfelelően hosszú főhajtással köszöni meg Faensa eddigi munkáját. Elégedett, ha tényleg így is van, mert ha jó gazdája van egy feladatnak, akkor abba nem kell annyi időt ölni.
Az étkezőben aztán Alenia kezd tüsténkedni, amit Orthus kissé szokatlannak érez. Már-már felajánlaná segítségét a nőnek, főleg, mivel házigazdája egy kézzel végez minden feladatot. De aztán rájön, hogy nem kell Aleniát mindig pátyolgatni, a nő valószínűleg rossz néven venné. Ha magától nem csettintett valakinek, hogy szolgálja ki őket, hanem személyesen látott hozzá, akkor nyilván így is akarta a dolgot.
Így figyelme Mai-ra és az ő terveire irányul.*
- Valóban nagyon átgondolt ez az egész. Úgy vélem, a szükséges bútorzat beszerzése is megoldható lehet, főleg, ha találunk még az ügynek támogatókat.
Az oktatás szintén nagyon fontos, ám én kegyetek helyében kicsit nagyobb hangsúlyt fektetnék a szakma tanításba. Két okból is: egyrészt mert ez a felnövő árváknak majd biztos megélhetést biztosít.
Másrészt pedig a dolog üzenetértéke miatt: az árvaház a kallódó nincstelenekből hasznos munkásokat nevel. Nem kiművelt elméjű, de szaktudással nem rendelkező szegényeket, akik felnőve, rendes megélhetés és elfoglaltság híján esetleg valamiféle újabb felkelésbe sodorják a népet.
*fejti ki a véleményét, majd hozzáteszi.*
- Illetve lenne itt még valami, amire fel kell készülni: ruházat. Aligha tudnánk bárkit rávenni, hogy új ruhákat, cipőket készítsenek az árváknak. De idővel talán felhívást tehetnénk közzé, felkérve a város polgárait, hogy feleslegessé vált gyerekruháikat adományozzák az árvaháznak.
*javasolja.*
- Én minden esetre mindenkitől, akiben látok hajlandóságot az ügy támogatására, kérni fogom a bútorok beszerzésének támogatását is, és ha egyetértenek, a ruhák ügyét is szóba hozom. Csak készüljenek fel rá, hogy valahol tárolni tudják, amit kapunk.
1056. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-07 14:21:12
Üzenet elküldve: 2024-08-07 14:21:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes cél élén//
*A feladatot kiosztotta és elégedett. Az, hogy Alaver éppen hogyan omlik össze, majd éled újjá a hamvaiból, az nem az ő dolga. Oldja meg. Persze, ha tudná mire készül és mégis mekkora építmény lebeg annak lelki szemei előtt, akkor megengedné, hogy az ne egy nap alatt készülhessen el, de fogalma sincs, hogy az ilyesfajta munka mennyi időt vesz igénybe. Biztos nem fog haragudni, ha nem estére nő ki a földből a tűzrakóhely, főleg, ha látja, hogy jobban átgondolta, mint Mai. De ezért is lett felvéve. Gondolkodjon helyette az, aki ért hozzá. Már, ha ért...
Sokkal több energiát fektetett más tervekbe. Az, hogy kint tudjanak sütögetni, nem prioritás, csak egy plusz. De ezen gondolatokkal nem tud időt tölteni, mert kezeiben szorongatva a saját leiratát és rajzait siet vissza a pároshoz, akik minden bizonnyal várják, hogy eléjük tárjon mindent.
Csakhamar a konyhában találja magát és az Alenia által kapott csésze tea is a keze ügyébe kerül. De most nincs ideje erre, majd, ha mindent végigmondott, talán két kérdés közepette el is tudja fogyasztani. A férfire vetülnek a jégkék szemek és figyelmesen hallgatja a kifejezetten jó ötletét.*
- Morthimer úr, ez remek ötlet! Bár nem hiába kérte a segítségét Alenia, nagy szükségünk van a szakértelmére és az észjárására is.
*Bár az első benyomás nem volt túl kellemes, nem ítélkezik feleslegesen, hiszen az nem vezet sehová. A kereskedő egyszer már bizonyított nagyvonalúságával, most pedig nem is rest ezt ilyen szavakkal megköszönni neki. De a java még mindennek hátra van. Az élelmezés az egyik legfontosabb részlet, de kit látnának el étellel, hogyha nincsen hol lakniuk az árváknak? *
- Rengeteg tervezés van a hátam mögött és még nemigen van vége. De a legfontosabb, hogy legyen elég hely, ahová befogadhatjuk az árvákat. Az emeletet már biztosan látta, ott képzelem el továbbra is a terüket. Ha minden a terv szerint halad, hat szobát tudunk kialakítani a számukra, s hogy méltó körülmények között élhessenek, nem szeretném túlzsúfolni azokat. Így is szükség lesz minden szobába két, de inkább három emeletes ágyra, szekrényekre, éjjeliszekrényekre. Természetesen nem özönleni fognak a gyermekek, így az utolsó átalalakítandó szoba az emeleten lakó Alenia és Luninari hálója lenne, hiszen még idő, mire beköltözhet a csodálatos új rezidenciájába. *Pillant egy halvány mosollyal a nő felé.* - A közbenjárása révén, abban is biztos vagyok, hogy ez hamarabb valósul meg, mint gondolnánk. Nos.
*Végül úgy dönt, sokkal könnyebb lesz magyarázni, hogyha a feltekert széles pergament végiggurítja az asztalon, ahol illusztrálva is láthatják a terveket.*
- Két fürdőszoba is kell, mert a gyermekeket nem szerint külön terekben képzelem el. Valamint két tanulószoba is elfér, amibe rengeteg bútor; asztal, szék és polc kell, na meg persze a könyvek, táblák, és minden eszköz, amire szükségük lehet, de előbb úgy gondolom legyen hol álomra hajtaniuk a fejüket. A tanítást eddig is megoldottam. *Mosolyodik el, majd ha tüzetesen átnézhették, akkor fordít a papíron.*
- Mindent próbáltam úgy alakítani, hogy bontani ne kelljen falakat, adottak a helyiségek, csak bebútorozni kelljen. Kivétel ez alól az előcsarnok, ahol az imént beszélgettek. Nos, itt van esély tantermeket kialakítani, lecsalva annak nagyságából. Nincs szükség nagyokra, de kor szerint kell foglalkozni a gyerekekkel, hiszen úgy hatékony a tanulás, nem pedig, ha össze vannak eresztve. *Finom ujjai vándorolnak a szépen megrajzolt vonalak között és az étkezőn állapodik meg.* - Az étkezőbe is asztalok és székek kellenek, több, mint most van, hiszen nem fognak elférni. *Megköszörüli a torkát és végre jut egy lélegzetvételnyi idő arra, hogy a teájáért nyúljon és kortyoljon egyet.* - Megközelítőleg harmincöt gyermeket tudunk majd elszállásolni, amennyiben véghez tudjuk vinni az itt látottakat. Mit gondol?
*Biccenti oldalra a fejét és várja a férfi építő hozzászólását, na meg persze Nia véleményét is. *
//Egy nemes cél élén//
*A feladatot kiosztotta és elégedett. Az, hogy Alaver éppen hogyan omlik össze, majd éled újjá a hamvaiból, az nem az ő dolga. Oldja meg. Persze, ha tudná mire készül és mégis mekkora építmény lebeg annak lelki szemei előtt, akkor megengedné, hogy az ne egy nap alatt készülhessen el, de fogalma sincs, hogy az ilyesfajta munka mennyi időt vesz igénybe. Biztos nem fog haragudni, ha nem estére nő ki a földből a tűzrakóhely, főleg, ha látja, hogy jobban átgondolta, mint Mai. De ezért is lett felvéve. Gondolkodjon helyette az, aki ért hozzá. Már, ha ért...
Sokkal több energiát fektetett más tervekbe. Az, hogy kint tudjanak sütögetni, nem prioritás, csak egy plusz. De ezen gondolatokkal nem tud időt tölteni, mert kezeiben szorongatva a saját leiratát és rajzait siet vissza a pároshoz, akik minden bizonnyal várják, hogy eléjük tárjon mindent.
Csakhamar a konyhában találja magát és az Alenia által kapott csésze tea is a keze ügyébe kerül. De most nincs ideje erre, majd, ha mindent végigmondott, talán két kérdés közepette el is tudja fogyasztani. A férfire vetülnek a jégkék szemek és figyelmesen hallgatja a kifejezetten jó ötletét.*
- Morthimer úr, ez remek ötlet! Bár nem hiába kérte a segítségét Alenia, nagy szükségünk van a szakértelmére és az észjárására is.
*Bár az első benyomás nem volt túl kellemes, nem ítélkezik feleslegesen, hiszen az nem vezet sehová. A kereskedő egyszer már bizonyított nagyvonalúságával, most pedig nem is rest ezt ilyen szavakkal megköszönni neki. De a java még mindennek hátra van. Az élelmezés az egyik legfontosabb részlet, de kit látnának el étellel, hogyha nincsen hol lakniuk az árváknak? *
- Rengeteg tervezés van a hátam mögött és még nemigen van vége. De a legfontosabb, hogy legyen elég hely, ahová befogadhatjuk az árvákat. Az emeletet már biztosan látta, ott képzelem el továbbra is a terüket. Ha minden a terv szerint halad, hat szobát tudunk kialakítani a számukra, s hogy méltó körülmények között élhessenek, nem szeretném túlzsúfolni azokat. Így is szükség lesz minden szobába két, de inkább három emeletes ágyra, szekrényekre, éjjeliszekrényekre. Természetesen nem özönleni fognak a gyermekek, így az utolsó átalalakítandó szoba az emeleten lakó Alenia és Luninari hálója lenne, hiszen még idő, mire beköltözhet a csodálatos új rezidenciájába. *Pillant egy halvány mosollyal a nő felé.* - A közbenjárása révén, abban is biztos vagyok, hogy ez hamarabb valósul meg, mint gondolnánk. Nos.
*Végül úgy dönt, sokkal könnyebb lesz magyarázni, hogyha a feltekert széles pergament végiggurítja az asztalon, ahol illusztrálva is láthatják a terveket.*
- Két fürdőszoba is kell, mert a gyermekeket nem szerint külön terekben képzelem el. Valamint két tanulószoba is elfér, amibe rengeteg bútor; asztal, szék és polc kell, na meg persze a könyvek, táblák, és minden eszköz, amire szükségük lehet, de előbb úgy gondolom legyen hol álomra hajtaniuk a fejüket. A tanítást eddig is megoldottam. *Mosolyodik el, majd ha tüzetesen átnézhették, akkor fordít a papíron.*
- Mindent próbáltam úgy alakítani, hogy bontani ne kelljen falakat, adottak a helyiségek, csak bebútorozni kelljen. Kivétel ez alól az előcsarnok, ahol az imént beszélgettek. Nos, itt van esély tantermeket kialakítani, lecsalva annak nagyságából. Nincs szükség nagyokra, de kor szerint kell foglalkozni a gyerekekkel, hiszen úgy hatékony a tanulás, nem pedig, ha össze vannak eresztve. *Finom ujjai vándorolnak a szépen megrajzolt vonalak között és az étkezőn állapodik meg.* - Az étkezőbe is asztalok és székek kellenek, több, mint most van, hiszen nem fognak elférni. *Megköszörüli a torkát és végre jut egy lélegzetvételnyi idő arra, hogy a teájáért nyúljon és kortyoljon egyet.* - Megközelítőleg harmincöt gyermeket tudunk majd elszállásolni, amennyiben véghez tudjuk vinni az itt látottakat. Mit gondol?
*Biccenti oldalra a fejét és várja a férfi építő hozzászólását, na meg persze Nia véleményét is. *
1055. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-06 19:37:04
Üzenet elküldve: 2024-08-06 19:37:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes cél élén//
- A végrehajtó szó olyan negatívan, durván hangzik szerintem. Ezért nem akartam azt használni. *Jegyzi meg ő maga is azt, ami Orthus fejében is megfordult a kifejezéssel kapcsolatban, de igazából Mai az, akinek tetszenie kell a titulusnak, illetve a megnevezések jelen esetben amúgy sem számítanak, úgyhogy kár is erre több időt fecsérelni.*
- Mivel eddig sem csalódtam Önben, minden ügyben szabad kezet adok, Morthimer úr. Csupán arra kérem, hogy ha utólag is, de számoljon be minden lépéséről nekem! *Hoz meg egy fontos, mások szerint talán vakmerő döntést, de számára egyáltalán nem az. Lévén emberöltőben a hatvanadik évéhez közeledve, elfként még csak épp, hogy átlépte a felnőtté válás kapuját, nem elég bölcs még ahhoz, hogy minden esetben jól mérje fel egy-egy döntés kockázatát. Vonásain is egyszerre vannak még jelen a gyermeki és felnőttes vonások, és az üzleti életbe, vezetőként is amolyan kényszerűségből csöppent bele. Fog még hibázni bőven.*
- Tervezett bizony, de még mennyire! Mióta velünk van, éjt nappallá téve az árvaházzal kapcsolatos, fontos részleteken dolgozik. Rendkívül pozitív meglepetés a munkája, éppen ezért nem kételkedtem egy pillanatig sem abban, mikor a tanácsnál kérdezték, hogy ő kell legyen az árvaház igazgatója.
*Bár őszintén így gondolja, mégis most inkább stratégikus okokból szól ennyi jót Mai-ról. Azt szeretné, hogy Orthus komolyan vegye a lányt, legalább annyira, mint őt magát. Mondjuk, azt a tényt, hogy Mai maga is nemes, és a férfi nemesekhez való hozzáállását ismerve ezzel alapból sem hinné, hogy probléma lenne, de soha nem árt, ha valakit jó fényben tűntetnek fel már azelőtt, hogy megjelenne.*
- Rendben, akkor menjünk az étkezőbe! *Út közben pedig már össze is futnak a fél-elf lánnyal.* Á, Mai! Itt is vagy. Remek! *Válaszra nyitná a száját a tervekkel kapcsolatban, de Orthus megelőzi, hogy ismertesse a korábban elhangzottakat.*
- Így igaz. Én támogatom Morthimer úr javaslatát. Ami pedig a terveket illeti, azokról is nemrég beszéltünk. Épp egy csésze teát ajánlottam Morthimer úrnak. Kérlek, Mai, csatlakozz hozzánk, és az asztalnál el is mondhatod, mire jutottál! *Mondja kedvesen mosolyogva, majd az étkezőbe érve Alenia több körben hozza át a konyhából a teát és a csészéket, hisz egy karral mindez egy fokkal nehezebb művelet, de azért megoldja. Ezt követően, helyet foglal a többiek társaságában, szemei Mai-ra és a tervekre szegeződnek.*
//Egy nemes cél élén//
- A végrehajtó szó olyan negatívan, durván hangzik szerintem. Ezért nem akartam azt használni. *Jegyzi meg ő maga is azt, ami Orthus fejében is megfordult a kifejezéssel kapcsolatban, de igazából Mai az, akinek tetszenie kell a titulusnak, illetve a megnevezések jelen esetben amúgy sem számítanak, úgyhogy kár is erre több időt fecsérelni.*
- Mivel eddig sem csalódtam Önben, minden ügyben szabad kezet adok, Morthimer úr. Csupán arra kérem, hogy ha utólag is, de számoljon be minden lépéséről nekem! *Hoz meg egy fontos, mások szerint talán vakmerő döntést, de számára egyáltalán nem az. Lévén emberöltőben a hatvanadik évéhez közeledve, elfként még csak épp, hogy átlépte a felnőtté válás kapuját, nem elég bölcs még ahhoz, hogy minden esetben jól mérje fel egy-egy döntés kockázatát. Vonásain is egyszerre vannak még jelen a gyermeki és felnőttes vonások, és az üzleti életbe, vezetőként is amolyan kényszerűségből csöppent bele. Fog még hibázni bőven.*
- Tervezett bizony, de még mennyire! Mióta velünk van, éjt nappallá téve az árvaházzal kapcsolatos, fontos részleteken dolgozik. Rendkívül pozitív meglepetés a munkája, éppen ezért nem kételkedtem egy pillanatig sem abban, mikor a tanácsnál kérdezték, hogy ő kell legyen az árvaház igazgatója.
*Bár őszintén így gondolja, mégis most inkább stratégikus okokból szól ennyi jót Mai-ról. Azt szeretné, hogy Orthus komolyan vegye a lányt, legalább annyira, mint őt magát. Mondjuk, azt a tényt, hogy Mai maga is nemes, és a férfi nemesekhez való hozzáállását ismerve ezzel alapból sem hinné, hogy probléma lenne, de soha nem árt, ha valakit jó fényben tűntetnek fel már azelőtt, hogy megjelenne.*
- Rendben, akkor menjünk az étkezőbe! *Út közben pedig már össze is futnak a fél-elf lánnyal.* Á, Mai! Itt is vagy. Remek! *Válaszra nyitná a száját a tervekkel kapcsolatban, de Orthus megelőzi, hogy ismertesse a korábban elhangzottakat.*
- Így igaz. Én támogatom Morthimer úr javaslatát. Ami pedig a terveket illeti, azokról is nemrég beszéltünk. Épp egy csésze teát ajánlottam Morthimer úrnak. Kérlek, Mai, csatlakozz hozzánk, és az asztalnál el is mondhatod, mire jutottál! *Mondja kedvesen mosolyogva, majd az étkezőbe érve Alenia több körben hozza át a konyhából a teát és a csészéket, hisz egy karral mindez egy fokkal nehezebb művelet, de azért megoldja. Ezt követően, helyet foglal a többiek társaságában, szemei Mai-ra és a tervekre szegeződnek.*
1054. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-05 21:43:39
Üzenet elküldve: 2024-08-05 21:43:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Derengő fehér -> "Mester"munka//
//Egy nemes cél élén - a háttérben//
*Ha tudná, hogy kérdése mennyire Mai gyenge pontjára tapint, ha ennek csupán apró szikráját is látná a nőn, az mindkettőjüknek csak jó lenne. Akkor meg lehetne vitatni az elképzeléseket vagy azok hiányát, a vágyakat, és azt, hogy azok hogyan tudnak a valósággal találkozni. Akkor elkerülhető lenne az esetleges csalódás, a vita, a "de-én-nem-is-erre-gondoltam".
De nem tudja.
Mai határozott választ ad a kérdésére, pillanatnyi késlekedés nélkül; és ő pedig rábólint arra, "értem", üzeni a mozdulat. Még csak a szeme se rezzen.
Csodálatos dolog, hogy két ember mennyire nem tudja megérteni egymást, és hogy mennyire tudna fájni nekik az, ha ezt el is ismernék egymás előtt.
Érzi hogy tarkójánál valami viszketni kezd, de nem mozdul meg. Továbbra is Mai-t nézi, mintha a nő szavaira figyelne, de nem sok marad meg elméjében annak szavaiból. Talán valami arról, hogy a koszt mellé kvártélyt is kap estére..? Mit érdekli, de komolyan? Hiszen estére csupán egy dolgot fog tudni bizonyítani: hogy hozzá nem értő, egy kókler, csupán egy csaló.
Keményen beleharap a nyelvébe ahogy Mai barátságosra forduló vonásait nézi, a mosolyát, ami most megint más, olyan, mint az első szellő a tél végén, ami már a tavaszt ígéri.
Igazán bájos.
Előbb láncot köt a nyakába és kiborítja a csónakból a tó közepén, csak hogy utána közölje vele, hogy később majd megtanítja úszni.
Nem biztos benne, hogy válaszol-e valamit a főnökasszonya szavaira, vagy csak értőn és beleegyezőn bólogat mindenre, amit az mond. Tekintete követi a nőt ahogy az a rezidencia felé indul, és közben érzi, hogy valami egyre jobban szorítja a mellkasát.
Mert hát mi is történt most?
A kisasszony nem egy dolgot választott ki a felsoroltak közül.
A kisasszony mindent kiválasztott. Egyszerre. Mostra.
Amikor Mai eltűnik a látóteréből, csak akkor mozdul meg. Megvakarja tarkóját, majd keményen megszorítja azt. Halkan felnyög.
Tétova léptekkel indul meg az istálló felé, még egy utolsó pillantást vet a munkára kijelölt területre, és kissé megrázza a fejét. Nem.. ez nem lehet. Ez csak valami tréfa, abból is csak egy otrombább, amit a nemes és gazdag emberek űznek vele.
Tenyere tarkójáról a homlokára majd az arcára siklik. Eltakart szája felől tompa hangok hallatszódnak: hogy nevet, hörög vagy zokog, azt talán maga sem tudja megmondani. Szédül.
Végül végre eléri az istállót, amit most biztonságos menedéknek érez, belép az ajtón, de csak hogy aztán egyből az ajtófélfa mellett a hűvös falnak szorítsa a homlokát úgy, hogy az fájjon. Újra felnyög ahogy lábai felmondják a szolgálatot, s úgy omlik össze, mint egy zsák krumpli.
Az istálló széna- és trágyaszagú csendjében leolvad róla minden máz, ami a mai nap során csak rá került, és a fal alján kucorogva, fejét tenyereibe hajtva most vegytiszta önmagaként ül: húsz és hat nyarat látott, tapasztalatlan, ostoba, senki bugrisként.
Újra keményen a nyelvébe harap, érzi ahogy langyos és sós íz tölti el a száját.*
- Ali, Ali.. *-mormogja magának-* Na ebből hogy' jössz ki jól, öregem?
*Megrázkódik, felemeli a fejét. Most először azóta, hogy belépett oda, körbenéz. Látja a szerszámok egy részét, a nyersanyagok szépen lerakott halmait. Deszka. Palló. Tégla.
Megtörli a szemeit, szaggatottan felsóhajt.
Ásó. Lapát. Csákány. Fűrész.
Kissé bizonytalanul, mint a tavaszi csikó, lábra áll és lesöpri combjáról a kósza szénaszálakat. Szipog kicsit, amíg a szerszámokhoz lép. A fa nyelek és a fém tompa csillogása lenyugtatja.*
- Na.. gondolkozz! Láttál már ilyet, nem?
*De. Apja öccse pár éve toldotta meg a házát, és ott ugyanezek a dolgok voltak. Szintezőléc. Vasszög. Simítókanál. Természetesen segítenie kellett, de nem bánta. A kőműves mestertől a legocsmányabb kuli feladatokat kapta, de ha kérdezett tőle, az öreg becsületesen válaszolt. Ő pedig kérdezett, sokat. Olyan sokat, hogy az apja egyszer fel is pofozta érte. Függőón és zsineg. Vödrök. Csiszolóvászon.
Felemeli a halom tetején hagyott papirost. ~Szá.. száll.. ít.. szállító le.. lev.. szállító levél!~ böngészi ki a lap tetejére írt szavakat. Fogalma sincs, hogy ez mit jelent. Ha jól látja, ez csak egy lista az itt lerakott holmikról. Megfordítja a papírt, annak a másik oldala üres.
Valami miatt ez fontos, de még nem tudja, hogy miért. De fontos.
Megköszörüli a torkát, vesz egy mély levegőt.
~A macska rúgja meg ezt az egészet~, gondolja, ~ennél én több vagyok!~
Ha a fene fenét is eszik, akkor is megmutatja Mai-nak, Morthimer úrnak és Sayqueves kisasszonynak, hogy milyen fából faragták! Sayqueves kisasszony.. Alenia.. de jó érzés lenne, ha a nő rámosolyogna, és megdicsérné a munkáját! Többet érne, mint a vendégszoba és a száraz kenyér.
Sokkal többet.
Újra a kezében tartott papirosra néz, és hirtelen megérti, hogy mi olyan fontos vele. Halkan felnevet a torkában még ott fészkelő gombócon keresztül. Ha Mai kisasszony mindent akar, akkor megkap mindent. Ha nem ma, akkor holnap, vagy az után, vagy a következő haton.
Újra az eszközhalomhoz fordul, ezúttal már céllal - az írószenet keresi. Mikor ezt megtalálja, magához veszi azt, majd a pallórakat mellé ül.
A kőműves mester azt magyarázta neki, hogy minden építmény, kicsi vagy nagy, a megfelelő tervekkel indul. A pallókra simítja a papírt, üres oldalával felfelé. A terveket le kell írni vagy rajzolni, így bármikor újra meg lehet őket nézni, és nem is csak egy ember fejében léteznek így. Ujjai közé szorítja az írószenet, szipog még egy utolsót, és rajzolni kezd.
A rajzon egy tűzrakóhely bontakozik ki a vonalakból, ami egyszerre kicsit minden is akar lenni. A rajz szemből ábrázolja az építményt. Balról egy fatüzelésű kemence búbja kucorog derékmagas emelvényen, tőle jobbra, az emelveny magasságáig húzódó háttal egy tűzhely, amin főzni lehet, alatta a tűztér, ami egyúttal egy sütőfiókot is hevít. S végül az egész jobbján egy védett, de nyitott tűztér arra az esetre ha valaki bográcsban vagy nyárson készítene ételt. Az egész felett pedig egy cserepekkel borított féltető, ami megvédi a tűző naptól és az esőtől is az egészet.
Mikor a rajz készen van, sajátos jelekkel méretet is rajzol rá. Ismeri a számokat, de nem tudja, hogy hogyan kell őket ilyenre használni. Így hát az emelvényt kilenc tégla magasnak jelöli, a tetőt másfél embernyi magasságúnak. Az építmény teljes szélességét huszonöt tégla hosszra jelzi, és így tovább. A kőműves mester elmagyarázta: a téglák mindig egyforma méretűek, így egyszerűbb esetekben nem is kell méricskélni, az anyag majd megadja hogy mi mekkora lesz.
Mikor ezzel elkészül, feláll és ugyanúgy csavarja fel a rajzot, ahogy azt Mai-tól látta. A szénnel együtt zsebre vágja azt, majd egy ásót és lapátot tesz a talicskába ami a fal mellé támasztva áll, és határozott léptekkel indul vissza az építési területre.
Észre sem veszi magán, hogy amíg a terven dolgozott, egészen lenyugodott.
Sőt, ahogy a placcon neki áll kimérni az alapot és ásót ragad hogy ki is ássa azt, még halkan dúdolni is kezd.
Közben kék szemekre gondol, és szőke fürtökre.
Az élet, tulajdonképpen, nem is annyira nehéz.*
//Derengő fehér -> "Mester"munka//
//Egy nemes cél élén - a háttérben//
*Ha tudná, hogy kérdése mennyire Mai gyenge pontjára tapint, ha ennek csupán apró szikráját is látná a nőn, az mindkettőjüknek csak jó lenne. Akkor meg lehetne vitatni az elképzeléseket vagy azok hiányát, a vágyakat, és azt, hogy azok hogyan tudnak a valósággal találkozni. Akkor elkerülhető lenne az esetleges csalódás, a vita, a "de-én-nem-is-erre-gondoltam".
De nem tudja.
Mai határozott választ ad a kérdésére, pillanatnyi késlekedés nélkül; és ő pedig rábólint arra, "értem", üzeni a mozdulat. Még csak a szeme se rezzen.
Csodálatos dolog, hogy két ember mennyire nem tudja megérteni egymást, és hogy mennyire tudna fájni nekik az, ha ezt el is ismernék egymás előtt.
Érzi hogy tarkójánál valami viszketni kezd, de nem mozdul meg. Továbbra is Mai-t nézi, mintha a nő szavaira figyelne, de nem sok marad meg elméjében annak szavaiból. Talán valami arról, hogy a koszt mellé kvártélyt is kap estére..? Mit érdekli, de komolyan? Hiszen estére csupán egy dolgot fog tudni bizonyítani: hogy hozzá nem értő, egy kókler, csupán egy csaló.
Keményen beleharap a nyelvébe ahogy Mai barátságosra forduló vonásait nézi, a mosolyát, ami most megint más, olyan, mint az első szellő a tél végén, ami már a tavaszt ígéri.
Igazán bájos.
Előbb láncot köt a nyakába és kiborítja a csónakból a tó közepén, csak hogy utána közölje vele, hogy később majd megtanítja úszni.
Nem biztos benne, hogy válaszol-e valamit a főnökasszonya szavaira, vagy csak értőn és beleegyezőn bólogat mindenre, amit az mond. Tekintete követi a nőt ahogy az a rezidencia felé indul, és közben érzi, hogy valami egyre jobban szorítja a mellkasát.
Mert hát mi is történt most?
A kisasszony nem egy dolgot választott ki a felsoroltak közül.
A kisasszony mindent kiválasztott. Egyszerre. Mostra.
Amikor Mai eltűnik a látóteréből, csak akkor mozdul meg. Megvakarja tarkóját, majd keményen megszorítja azt. Halkan felnyög.
Tétova léptekkel indul meg az istálló felé, még egy utolsó pillantást vet a munkára kijelölt területre, és kissé megrázza a fejét. Nem.. ez nem lehet. Ez csak valami tréfa, abból is csak egy otrombább, amit a nemes és gazdag emberek űznek vele.
Tenyere tarkójáról a homlokára majd az arcára siklik. Eltakart szája felől tompa hangok hallatszódnak: hogy nevet, hörög vagy zokog, azt talán maga sem tudja megmondani. Szédül.
Végül végre eléri az istállót, amit most biztonságos menedéknek érez, belép az ajtón, de csak hogy aztán egyből az ajtófélfa mellett a hűvös falnak szorítsa a homlokát úgy, hogy az fájjon. Újra felnyög ahogy lábai felmondják a szolgálatot, s úgy omlik össze, mint egy zsák krumpli.
Az istálló széna- és trágyaszagú csendjében leolvad róla minden máz, ami a mai nap során csak rá került, és a fal alján kucorogva, fejét tenyereibe hajtva most vegytiszta önmagaként ül: húsz és hat nyarat látott, tapasztalatlan, ostoba, senki bugrisként.
Újra keményen a nyelvébe harap, érzi ahogy langyos és sós íz tölti el a száját.*
- Ali, Ali.. *-mormogja magának-* Na ebből hogy' jössz ki jól, öregem?
*Megrázkódik, felemeli a fejét. Most először azóta, hogy belépett oda, körbenéz. Látja a szerszámok egy részét, a nyersanyagok szépen lerakott halmait. Deszka. Palló. Tégla.
Megtörli a szemeit, szaggatottan felsóhajt.
Ásó. Lapát. Csákány. Fűrész.
Kissé bizonytalanul, mint a tavaszi csikó, lábra áll és lesöpri combjáról a kósza szénaszálakat. Szipog kicsit, amíg a szerszámokhoz lép. A fa nyelek és a fém tompa csillogása lenyugtatja.*
- Na.. gondolkozz! Láttál már ilyet, nem?
*De. Apja öccse pár éve toldotta meg a házát, és ott ugyanezek a dolgok voltak. Szintezőléc. Vasszög. Simítókanál. Természetesen segítenie kellett, de nem bánta. A kőműves mestertől a legocsmányabb kuli feladatokat kapta, de ha kérdezett tőle, az öreg becsületesen válaszolt. Ő pedig kérdezett, sokat. Olyan sokat, hogy az apja egyszer fel is pofozta érte. Függőón és zsineg. Vödrök. Csiszolóvászon.
Felemeli a halom tetején hagyott papirost. ~Szá.. száll.. ít.. szállító le.. lev.. szállító levél!~ böngészi ki a lap tetejére írt szavakat. Fogalma sincs, hogy ez mit jelent. Ha jól látja, ez csak egy lista az itt lerakott holmikról. Megfordítja a papírt, annak a másik oldala üres.
Valami miatt ez fontos, de még nem tudja, hogy miért. De fontos.
Megköszörüli a torkát, vesz egy mély levegőt.
~A macska rúgja meg ezt az egészet~, gondolja, ~ennél én több vagyok!~
Ha a fene fenét is eszik, akkor is megmutatja Mai-nak, Morthimer úrnak és Sayqueves kisasszonynak, hogy milyen fából faragták! Sayqueves kisasszony.. Alenia.. de jó érzés lenne, ha a nő rámosolyogna, és megdicsérné a munkáját! Többet érne, mint a vendégszoba és a száraz kenyér.
Sokkal többet.
Újra a kezében tartott papirosra néz, és hirtelen megérti, hogy mi olyan fontos vele. Halkan felnevet a torkában még ott fészkelő gombócon keresztül. Ha Mai kisasszony mindent akar, akkor megkap mindent. Ha nem ma, akkor holnap, vagy az után, vagy a következő haton.
Újra az eszközhalomhoz fordul, ezúttal már céllal - az írószenet keresi. Mikor ezt megtalálja, magához veszi azt, majd a pallórakat mellé ül.
A kőműves mester azt magyarázta neki, hogy minden építmény, kicsi vagy nagy, a megfelelő tervekkel indul. A pallókra simítja a papírt, üres oldalával felfelé. A terveket le kell írni vagy rajzolni, így bármikor újra meg lehet őket nézni, és nem is csak egy ember fejében léteznek így. Ujjai közé szorítja az írószenet, szipog még egy utolsót, és rajzolni kezd.
A rajzon egy tűzrakóhely bontakozik ki a vonalakból, ami egyszerre kicsit minden is akar lenni. A rajz szemből ábrázolja az építményt. Balról egy fatüzelésű kemence búbja kucorog derékmagas emelvényen, tőle jobbra, az emelveny magasságáig húzódó háttal egy tűzhely, amin főzni lehet, alatta a tűztér, ami egyúttal egy sütőfiókot is hevít. S végül az egész jobbján egy védett, de nyitott tűztér arra az esetre ha valaki bográcsban vagy nyárson készítene ételt. Az egész felett pedig egy cserepekkel borított féltető, ami megvédi a tűző naptól és az esőtől is az egészet.
Mikor a rajz készen van, sajátos jelekkel méretet is rajzol rá. Ismeri a számokat, de nem tudja, hogy hogyan kell őket ilyenre használni. Így hát az emelvényt kilenc tégla magasnak jelöli, a tetőt másfél embernyi magasságúnak. Az építmény teljes szélességét huszonöt tégla hosszra jelzi, és így tovább. A kőműves mester elmagyarázta: a téglák mindig egyforma méretűek, így egyszerűbb esetekben nem is kell méricskélni, az anyag majd megadja hogy mi mekkora lesz.
Mikor ezzel elkészül, feláll és ugyanúgy csavarja fel a rajzot, ahogy azt Mai-tól látta. A szénnel együtt zsebre vágja azt, majd egy ásót és lapátot tesz a talicskába ami a fal mellé támasztva áll, és határozott léptekkel indul vissza az építési területre.
Észre sem veszi magán, hogy amíg a terven dolgozott, egészen lenyugodott.
Sőt, ahogy a placcon neki áll kimérni az alapot és ásót ragad hogy ki is ássa azt, még halkan dúdolni is kezd.
Közben kék szemekre gondol, és szőke fürtökre.
Az élet, tulajdonképpen, nem is annyira nehéz.*
1053. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-05 18:19:46
Üzenet elküldve: 2024-08-05 18:19:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 366
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 366
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes cél élén//
- Nagyjából így, ahogyan elmondta. A kezdeményező ön, a kilincselő vagyok én, és Faensa kisasszony... mondjuk, a végrehajtó.
*feleli halvány mosollyal, mert a választott kifejezés talán kissé erőszakosan cseng, még ha helytálló is.*
- Köszönöm a bizalmát! Keresni fogom a lehetőséget, hogy mihamarabb nyélbe üssem ezeket a találkozókat. És engedelmével máshol is előhozakodom majd az ötlettel, ha lehetőségem adódik rá, megfelelő anyagi helyzetű emberekkel.
*Amikor szóba kerül a lista, elégedetten bólint.*
- Nos, ha Faensa kisasszony már tervezett, azzal nagy mértékben meg tudja gyorsítani a munkámat.
*teszi hozzá, és így is gondolja, hiszen ő mégiscsak a számok és adatok embere, jobb szereti, ha nem csak homályos elképzelések mentén kell dolgoznia.
Alenia felajánlására bólint, majd így felel.*
- Egy csésze tea csakugyan jól esne.
*Azzal követi vendéglátóját, Mai alighanem már teázás közben találja őket. Szavaira először Orthus válaszol.*
- Az úrhölggyel éppen azt vitattuk meg, hogy először a fogadókat fogom megkeresni, hogy a támogatásukat kérjem az élelmezés ügyében, és esetleg némi pénzbeli vagy tárgyi adományok reményében. Talán tudnak adni néhány alkalmas bútort, példának okáért.
*vezeti elő az elképzelésüket, majd Aleniára pillant, hogy hozzá kíván-e fűzni valamit.*
//Egy nemes cél élén//
- Nagyjából így, ahogyan elmondta. A kezdeményező ön, a kilincselő vagyok én, és Faensa kisasszony... mondjuk, a végrehajtó.
*feleli halvány mosollyal, mert a választott kifejezés talán kissé erőszakosan cseng, még ha helytálló is.*
- Köszönöm a bizalmát! Keresni fogom a lehetőséget, hogy mihamarabb nyélbe üssem ezeket a találkozókat. És engedelmével máshol is előhozakodom majd az ötlettel, ha lehetőségem adódik rá, megfelelő anyagi helyzetű emberekkel.
*Amikor szóba kerül a lista, elégedetten bólint.*
- Nos, ha Faensa kisasszony már tervezett, azzal nagy mértékben meg tudja gyorsítani a munkámat.
*teszi hozzá, és így is gondolja, hiszen ő mégiscsak a számok és adatok embere, jobb szereti, ha nem csak homályos elképzelések mentén kell dolgoznia.
Alenia felajánlására bólint, majd így felel.*
- Egy csésze tea csakugyan jól esne.
*Azzal követi vendéglátóját, Mai alighanem már teázás közben találja őket. Szavaira először Orthus válaszol.*
- Az úrhölggyel éppen azt vitattuk meg, hogy először a fogadókat fogom megkeresni, hogy a támogatásukat kérjem az élelmezés ügyében, és esetleg némi pénzbeli vagy tárgyi adományok reményében. Talán tudnak adni néhány alkalmas bútort, példának okáért.
*vezeti elő az elképzelésüket, majd Aleniára pillant, hogy hozzá kíván-e fűzni valamit.*
1052. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-05 15:58:40
Üzenet elküldve: 2024-08-05 15:58:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Derengő fehér//
//Egy nemes cél élén//
*Igen jó megfigyelő, ha valaki, vagy egy helyzet igazán érdekli. Még csak meg sem erőlteti magát ilyenkor, akaratlan jönnek létre még halovány megfigyelés nyomán is kérdések, képletek, megoldások a fejében. A férfi talán még kivételt képez ez alól, bár pontosan látja, hogy csak egy szikkadt kenyeret rágcsál, miután visszatér a konyhába. Foglalkozna vele, ha érdekelné, hogy miért erre kellett a választása essen, de csak elraktároz, ha később szükség lesz rá, most nincs ilyenekre gondja. Más a cél. Ha ettől lakik jól, hát legyen, ha valami, akkor az étel pontosan hidegen hagyja, még ha oly sok minden fonódik is köré, amit elemezhetne.
A kert a fontosabb. És a gyerekek öröme. Na meg, hogy minél előbb visszatérjen Aleniá-hoz, aztán, hogy a terveit megmutathassa Morthimer úrnak.
Kint, a finom dorgálásra nem hagy válaszolni lehetőséget. Közölte amit akar, és nem kíván magyarázatokat, netán ellentmondást hallani. Látta, amit. Kérte, amit. Viszont azt is kérte, hogyha meglátása van Alaver-nek, akkor azt tárja elé és nem túl meglepő módon, van is. De az a meglátás nem más, mint Mai gyengesége. Fogalma sincs, hogy mégis milyen tűzrakóhelyet akar, de akarja. Már korholná magát fejben, hogyan lehet olyan suta, hogy nem kész tervekkel állt az új munkás elé, amikor is felmenti magát ez alól. Azért foglalkoztat embereket, hogy megoldják azt, amit meg kell. Ha helyette kell gondolkodni, ha helyette kell tudni, akkor azért fog fizetni. Vagy ételt adni. Hogy a választás a száraz vekniből letört falat, az már nem az ő dolga. Még csak gondolkodóvá sem válik a tekintete.*
- Legalább harminc gyermek fog itt élni, ha nem több, na meg a személyzet. Olyat építsen, ami alkalmas arra, hogy ellássa őket alkalomadtán. Mindegy, hogy egy fára kívánnak szalonnát tűzni az idősebb gyerekek, vagy a szakács akar nagyobb tételben ételt készíteni, lehessen. Szabad kezet adok. Minél jobban él a lehetőségével, később annál kifizetődőbb lesz.
*Hogy mit hol talál, azt már elmondta. A felújításból is akadnak anyagok, amik nem kellettek végül, régről is akad talán mindenféle, amit hasznosíthat. Amit Mai nem nevez nevén, mert nem tudja mik ezek. *
- Most távozom, akkor keressen, ha tényleg nagy a szükség, vagy ha végzett. A mai estét a vendégszobában tölti. *Méri végig a férfit, aki kimértségén át nem láthatja, de reményeket fűz hozzá. Csak előbb bizonyítson.* - Amennyiben nem egy ásott kis gödröt találok csak itt késő délután.
*Mosolyodik el, de ebben már megenged némi cinkosságot. Komolyan gondolta a szavait, de nem véresen. Talán az első momentum, ahol barátságosnak tűnik. Azzal sarkon fordul és visszasétál az előcsarnokba, kezei közt a megannyi leirattal és tervvel. Nem kíván közbevágni, de mostanra biztosan mindent megbeszélt a páros, amit nélküle meglehet. *
- Köszönöm a türelmet. *Mosolya már Aleniá-ra csillog, majd a kereskedőre.* - Nálam van minden terv, szívesen meg is osztom, de ha előtte van miről tudnom, akkor szívesen meghallgatnám.
//Derengő fehér//
//Egy nemes cél élén//
*Igen jó megfigyelő, ha valaki, vagy egy helyzet igazán érdekli. Még csak meg sem erőlteti magát ilyenkor, akaratlan jönnek létre még halovány megfigyelés nyomán is kérdések, képletek, megoldások a fejében. A férfi talán még kivételt képez ez alól, bár pontosan látja, hogy csak egy szikkadt kenyeret rágcsál, miután visszatér a konyhába. Foglalkozna vele, ha érdekelné, hogy miért erre kellett a választása essen, de csak elraktároz, ha később szükség lesz rá, most nincs ilyenekre gondja. Más a cél. Ha ettől lakik jól, hát legyen, ha valami, akkor az étel pontosan hidegen hagyja, még ha oly sok minden fonódik is köré, amit elemezhetne.
A kert a fontosabb. És a gyerekek öröme. Na meg, hogy minél előbb visszatérjen Aleniá-hoz, aztán, hogy a terveit megmutathassa Morthimer úrnak.
Kint, a finom dorgálásra nem hagy válaszolni lehetőséget. Közölte amit akar, és nem kíván magyarázatokat, netán ellentmondást hallani. Látta, amit. Kérte, amit. Viszont azt is kérte, hogyha meglátása van Alaver-nek, akkor azt tárja elé és nem túl meglepő módon, van is. De az a meglátás nem más, mint Mai gyengesége. Fogalma sincs, hogy mégis milyen tűzrakóhelyet akar, de akarja. Már korholná magát fejben, hogyan lehet olyan suta, hogy nem kész tervekkel állt az új munkás elé, amikor is felmenti magát ez alól. Azért foglalkoztat embereket, hogy megoldják azt, amit meg kell. Ha helyette kell gondolkodni, ha helyette kell tudni, akkor azért fog fizetni. Vagy ételt adni. Hogy a választás a száraz vekniből letört falat, az már nem az ő dolga. Még csak gondolkodóvá sem válik a tekintete.*
- Legalább harminc gyermek fog itt élni, ha nem több, na meg a személyzet. Olyat építsen, ami alkalmas arra, hogy ellássa őket alkalomadtán. Mindegy, hogy egy fára kívánnak szalonnát tűzni az idősebb gyerekek, vagy a szakács akar nagyobb tételben ételt készíteni, lehessen. Szabad kezet adok. Minél jobban él a lehetőségével, később annál kifizetődőbb lesz.
*Hogy mit hol talál, azt már elmondta. A felújításból is akadnak anyagok, amik nem kellettek végül, régről is akad talán mindenféle, amit hasznosíthat. Amit Mai nem nevez nevén, mert nem tudja mik ezek. *
- Most távozom, akkor keressen, ha tényleg nagy a szükség, vagy ha végzett. A mai estét a vendégszobában tölti. *Méri végig a férfit, aki kimértségén át nem láthatja, de reményeket fűz hozzá. Csak előbb bizonyítson.* - Amennyiben nem egy ásott kis gödröt találok csak itt késő délután.
*Mosolyodik el, de ebben már megenged némi cinkosságot. Komolyan gondolta a szavait, de nem véresen. Talán az első momentum, ahol barátságosnak tűnik. Azzal sarkon fordul és visszasétál az előcsarnokba, kezei közt a megannyi leirattal és tervvel. Nem kíván közbevágni, de mostanra biztosan mindent megbeszélt a páros, amit nélküle meglehet. *
- Köszönöm a türelmet. *Mosolya már Aleniá-ra csillog, majd a kereskedőre.* - Nálam van minden terv, szívesen meg is osztom, de ha előtte van miről tudnom, akkor szívesen meghallgatnám.
1051. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-04 20:11:20
Üzenet elküldve: 2024-08-04 20:11:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes cél élén//
*És milyen jól teszi Orthus, hogy Alenia mellett óvatosan bánik a saját viselkedésével. Ha kimutatná a foga fehérjét, és a nő megtudná, hogy mennyi manipuláció, kihasználás, érdek és szürkezónás lépések teszik őt naggyá, legyen bármennyire is a segítségére, azonnal megszakítana vele minden kapcsolatot. Már csak azért is, mert Eeyr tanai nem engedné, hogy asszisztáljon ehhez. Ez a fajta viselkedés leginkább Sa'Tereth tanaira hajaz, melyek elkerülésére korábban már figyelmeztette is a kereskedőt.
Azonban pont ezért is olyan sikeres Orthus, mert képes diszkréten tálalni bármit, legyen szó akár a saját akaratáról. Éppen ezért Alenia mit sem sejt a háttérben történő dolgokról, és arról, hogy a végcél az, hogy ő kirakatbábuként legyen rángatva annak a képzeletbeli sakktáblának a királynőjeként.
A beszélgetés előrehaladása további bizalmat ébreszt a nemesben, hisz a férfinek, mint mindig, most is van egy jó válasza a felvetésére.*
- Azt hiszem, tetszik ez az ötlet. Támogatom. Vegyük akkor fel a kapcsolatot a fogadókkal, és lássuk, mire jutunk velük!
*Miután rábólintott a tervre, Orthus ismerteti is a részleteket, melynek első lépése az, hogy a kereskedő maga környékezi meg a fogadókat. Alenia számára tetszetős ez a megoldás, hisz, ha minden jól megy, akkor mindez úgy fog működni, hogy a kommunikációban és meggyőzésben tapasztaltabb társa kikövezi neki az utat, amin utána neki csak végig kell sétálnia.*
- Szóval én leszek a kezdeményező, Ön a kivitelező, Faensa kisasszony pedig az, aki gondoskodik arról, hogy a fogaskerekek tovább forogjanak. Megyőzött, Morthimer úr, tegyünk így!
*Már hogy ne győznék meg. Ismét királynőnek érezheti magát a történetben, ahol helyette dolgoznak, de a dicsőséget ő is bezsebelheti. Hát kell ennél több?
Rátér az anyagi problémákra is, melyek során ismét értő fülekre talál.*
- Azt hiszem, Faensa kisasszony tervében már minden le lett írva. Csodálatos munkát végzett. Biztos vagyok benne, hogy Ön is meg lesz lepődve, mennyire.
*Már, ha Mai egyszer ideér, miután elrendezte azt a szemérmetlenül bámészkodó, újdonsült ezermestert.*
- Természetesen. Mindenképp átadom neki, ha Önök már nem tudnának személyesen beszélni. Nos, amíg Faensa kisasszony megérkezik, megkínálhatom egy teával? Heiphine kisasszony készítette, nagyon finom.
*Irányítja is magukat a konyha irányába. Ha Orthus nemet mond, még bármikor irányt változtathatnak.*
//Egy nemes cél élén//
*És milyen jól teszi Orthus, hogy Alenia mellett óvatosan bánik a saját viselkedésével. Ha kimutatná a foga fehérjét, és a nő megtudná, hogy mennyi manipuláció, kihasználás, érdek és szürkezónás lépések teszik őt naggyá, legyen bármennyire is a segítségére, azonnal megszakítana vele minden kapcsolatot. Már csak azért is, mert Eeyr tanai nem engedné, hogy asszisztáljon ehhez. Ez a fajta viselkedés leginkább Sa'Tereth tanaira hajaz, melyek elkerülésére korábban már figyelmeztette is a kereskedőt.
Azonban pont ezért is olyan sikeres Orthus, mert képes diszkréten tálalni bármit, legyen szó akár a saját akaratáról. Éppen ezért Alenia mit sem sejt a háttérben történő dolgokról, és arról, hogy a végcél az, hogy ő kirakatbábuként legyen rángatva annak a képzeletbeli sakktáblának a királynőjeként.
A beszélgetés előrehaladása további bizalmat ébreszt a nemesben, hisz a férfinek, mint mindig, most is van egy jó válasza a felvetésére.*
- Azt hiszem, tetszik ez az ötlet. Támogatom. Vegyük akkor fel a kapcsolatot a fogadókkal, és lássuk, mire jutunk velük!
*Miután rábólintott a tervre, Orthus ismerteti is a részleteket, melynek első lépése az, hogy a kereskedő maga környékezi meg a fogadókat. Alenia számára tetszetős ez a megoldás, hisz, ha minden jól megy, akkor mindez úgy fog működni, hogy a kommunikációban és meggyőzésben tapasztaltabb társa kikövezi neki az utat, amin utána neki csak végig kell sétálnia.*
- Szóval én leszek a kezdeményező, Ön a kivitelező, Faensa kisasszony pedig az, aki gondoskodik arról, hogy a fogaskerekek tovább forogjanak. Megyőzött, Morthimer úr, tegyünk így!
*Már hogy ne győznék meg. Ismét királynőnek érezheti magát a történetben, ahol helyette dolgoznak, de a dicsőséget ő is bezsebelheti. Hát kell ennél több?
Rátér az anyagi problémákra is, melyek során ismét értő fülekre talál.*
- Azt hiszem, Faensa kisasszony tervében már minden le lett írva. Csodálatos munkát végzett. Biztos vagyok benne, hogy Ön is meg lesz lepődve, mennyire.
*Már, ha Mai egyszer ideér, miután elrendezte azt a szemérmetlenül bámészkodó, újdonsült ezermestert.*
- Természetesen. Mindenképp átadom neki, ha Önök már nem tudnának személyesen beszélni. Nos, amíg Faensa kisasszony megérkezik, megkínálhatom egy teával? Heiphine kisasszony készítette, nagyon finom.
*Irányítja is magukat a konyha irányába. Ha Orthus nemet mond, még bármikor irányt változtathatnak.*
1050. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-04 16:21:29
Üzenet elküldve: 2024-08-04 16:21:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Derengő fehér//
//kicsit - Egy nemes cél élén//
*Orthus határozott kézfogását szívesen fogadja, s hasonlóképpen viszonozza maga is. Még mindig udvariasan mosolyog, ám belül, ahol egy kíváncsi szem sem láthatja, zavarában szinte nyüszít. Hiszen itt mindenki akkora elvárásokkal van az irányban!*
- Igazán köszönöm, *-mondja, szavait egyszerre szánva Orthus-nak és Alenia-nak-* igyekszem beváltani a belém fektetett bizalmukat!
*Persze azt nem tudja, hogy magasabb körökben tényleg így mondják-e azt, hogy "jó-jó, megteszem amit tudok!", de egyszer ezt a kifejezést hallotta a Piacon, és most ide illőnek érzi.
Mai, valószínűleg cseppet sem szándékosan kimenti a helyzetből azzal, hogy elindul. Búcsúzásként kissé ismét meghajol a két új ismerőse irányába, Aleniá-ra pillantva mosolya egy pillanatra talán szélesebb lesz.*
- A viszont látásra! *-mondja még, majd sietős léptekkel felzárkózik a főnökasszonya sarka nyomába.
A főnökasszonya.
De fura, új gondolat ez még!
A konyhába érve maga is körbenéz, neki nem idegen a hely, noha itt konkrétan még sosem járt. De a konyha az konyha, és ez sem különbözik azoktól, amiket eddig látott.*
- Rendben, köszönöm! *-biccent mosolyogva Mai-nak a felajánlásra, és tekintetével követi a nőt, ahogy az távozik. Ezután újra körbenéz. Nem, nem ellopni való portéka után. Az igaz, hogy ha innen elemelne valamit, azért kaphatna pár aranyat, na de hány botütést kapna utána a Városőrségtől, a deresre húzva? Többet, mint amennyit az arany ér. És amúgy is - ha itt most munkát vállal és oda is teszi magát, hosszú távon sokkal több, biztosabb és tisztább bevételhez is juthat.
Inkább a fazék fedele alá les be, hogy ott mit talál. Az edényben valamilyen krumplis étel illatozik, ahhoz hasonló, amiket otthon is mindig főztek. És azokhoz hasonlóan, ebben is ott ülnek a kockára vágott húsdarabok. Kissé csalódottan rakja vissza a fedőt, majd inkább a kenyérfiókhoz hajol, hogy abba lessen bele. Szerencséje van: ott egy rosszul letakart, kissé megszikkadt kenyérvéget lel. Nem baj, ez is jobb, mint a semmi. Éhes ember nem válogat.
Kezében a kenyérdarabbal ül az asztalhoz, s még azt próbálja megfulladás nélkül elrágni, amikor Mai visszatér. Szeme sarkából figyeli hogy az mit csinál, mintegy véletlenül még a kiterített papirosba is beleles. Amit ott lát, nem sokat árul el neki. Inkább a kenyérrel küzd.
Mikor az utolsó, küszködős falat is lecsúszik, a főnökasszonya int, s ő követi a kertbe. Nyakát tekergetve nézelődik, s miközben a nő szavait hallgatja, próbálja befogadni a látványt, és megérteni, hogy minek ekkora kert egy házhoz, ha az nincs bevetve. Mintha gyümölcsfákat se látna.. fura.
Az utolsó pillanatban tud csak megállni, ahogy Mai lefékez előtte. Kevés híja van, hogy nem sodorja csak el.. na hát, az még szép lett volna! Zavartan néz a nő arcára, látja a megváltozott vonásokat.*
- Hölgyek? Húspi..?! *-hebegi értetlenül, majd hirtelen rájön, mire gondol Mai. Alenia!-* De hát.. én.. nem is...
*Nem tud egy épkézláb mondatot sem kinyögni. Nem csak a meglepettséggel vegyes zavara miatt, hanem azért sem, mert Mai, mint ha csak egy lepkét állt volna meg megnézni, már folytatja is a magyarázatát a helyről.
Ő meg úgy áll ott, mint egy rakás szerencsétlenség.
Végül csak követi a főnökasszonyát ahogy az újra megindul, de az iménti leszidás rátelepszik, mint a bevert könyök tompa fájdalma. Próbálja egy-két halk szusszantással összeszedni magát, majd később is ráér dohogni. Amikor már nem hallja senki. Sőt, az lesz a legokosabb, ha akkor dohog majd, amikor tényleg senki se hallja. Most viszont..
Most munka van.*
- Kisasszony, *-szólal meg-* tűzrakóhelyet mondott. De milyenre gondolt?
*Végigméri a helyet ahová Mai hozta, majd a nőre néz.*
- Egy kisebb, egyszerűbbre, ami fölé bográcsot akasztanak? Vagy egy nagyobbat, mint egy csikókályha, amin kettő vagy több fazékban is főzhetnek? Esetleg agyagkemencére gondolt-e? Ezek mind tűzrakók, de nem egyformák, és ezért számít, mit szeretne. *-ahogy beszél, hangja talán most először hallatszódik teljesen természetesnek, zavar nélkülinek, határozottnak. Hiszen most hazai terepen jár.*
//Derengő fehér//
//kicsit - Egy nemes cél élén//
*Orthus határozott kézfogását szívesen fogadja, s hasonlóképpen viszonozza maga is. Még mindig udvariasan mosolyog, ám belül, ahol egy kíváncsi szem sem láthatja, zavarában szinte nyüszít. Hiszen itt mindenki akkora elvárásokkal van az irányban!*
- Igazán köszönöm, *-mondja, szavait egyszerre szánva Orthus-nak és Alenia-nak-* igyekszem beváltani a belém fektetett bizalmukat!
*Persze azt nem tudja, hogy magasabb körökben tényleg így mondják-e azt, hogy "jó-jó, megteszem amit tudok!", de egyszer ezt a kifejezést hallotta a Piacon, és most ide illőnek érzi.
Mai, valószínűleg cseppet sem szándékosan kimenti a helyzetből azzal, hogy elindul. Búcsúzásként kissé ismét meghajol a két új ismerőse irányába, Aleniá-ra pillantva mosolya egy pillanatra talán szélesebb lesz.*
- A viszont látásra! *-mondja még, majd sietős léptekkel felzárkózik a főnökasszonya sarka nyomába.
A főnökasszonya.
De fura, új gondolat ez még!
A konyhába érve maga is körbenéz, neki nem idegen a hely, noha itt konkrétan még sosem járt. De a konyha az konyha, és ez sem különbözik azoktól, amiket eddig látott.*
- Rendben, köszönöm! *-biccent mosolyogva Mai-nak a felajánlásra, és tekintetével követi a nőt, ahogy az távozik. Ezután újra körbenéz. Nem, nem ellopni való portéka után. Az igaz, hogy ha innen elemelne valamit, azért kaphatna pár aranyat, na de hány botütést kapna utána a Városőrségtől, a deresre húzva? Többet, mint amennyit az arany ér. És amúgy is - ha itt most munkát vállal és oda is teszi magát, hosszú távon sokkal több, biztosabb és tisztább bevételhez is juthat.
Inkább a fazék fedele alá les be, hogy ott mit talál. Az edényben valamilyen krumplis étel illatozik, ahhoz hasonló, amiket otthon is mindig főztek. És azokhoz hasonlóan, ebben is ott ülnek a kockára vágott húsdarabok. Kissé csalódottan rakja vissza a fedőt, majd inkább a kenyérfiókhoz hajol, hogy abba lessen bele. Szerencséje van: ott egy rosszul letakart, kissé megszikkadt kenyérvéget lel. Nem baj, ez is jobb, mint a semmi. Éhes ember nem válogat.
Kezében a kenyérdarabbal ül az asztalhoz, s még azt próbálja megfulladás nélkül elrágni, amikor Mai visszatér. Szeme sarkából figyeli hogy az mit csinál, mintegy véletlenül még a kiterített papirosba is beleles. Amit ott lát, nem sokat árul el neki. Inkább a kenyérrel küzd.
Mikor az utolsó, küszködős falat is lecsúszik, a főnökasszonya int, s ő követi a kertbe. Nyakát tekergetve nézelődik, s miközben a nő szavait hallgatja, próbálja befogadni a látványt, és megérteni, hogy minek ekkora kert egy házhoz, ha az nincs bevetve. Mintha gyümölcsfákat se látna.. fura.
Az utolsó pillanatban tud csak megállni, ahogy Mai lefékez előtte. Kevés híja van, hogy nem sodorja csak el.. na hát, az még szép lett volna! Zavartan néz a nő arcára, látja a megváltozott vonásokat.*
- Hölgyek? Húspi..?! *-hebegi értetlenül, majd hirtelen rájön, mire gondol Mai. Alenia!-* De hát.. én.. nem is...
*Nem tud egy épkézláb mondatot sem kinyögni. Nem csak a meglepettséggel vegyes zavara miatt, hanem azért sem, mert Mai, mint ha csak egy lepkét állt volna meg megnézni, már folytatja is a magyarázatát a helyről.
Ő meg úgy áll ott, mint egy rakás szerencsétlenség.
Végül csak követi a főnökasszonyát ahogy az újra megindul, de az iménti leszidás rátelepszik, mint a bevert könyök tompa fájdalma. Próbálja egy-két halk szusszantással összeszedni magát, majd később is ráér dohogni. Amikor már nem hallja senki. Sőt, az lesz a legokosabb, ha akkor dohog majd, amikor tényleg senki se hallja. Most viszont..
Most munka van.*
- Kisasszony, *-szólal meg-* tűzrakóhelyet mondott. De milyenre gondolt?
*Végigméri a helyet ahová Mai hozta, majd a nőre néz.*
- Egy kisebb, egyszerűbbre, ami fölé bográcsot akasztanak? Vagy egy nagyobbat, mint egy csikókályha, amin kettő vagy több fazékban is főzhetnek? Esetleg agyagkemencére gondolt-e? Ezek mind tűzrakók, de nem egyformák, és ezért számít, mit szeretne. *-ahogy beszél, hangja talán most először hallatszódik teljesen természetesnek, zavar nélkülinek, határozottnak. Hiszen most hazai terepen jár.*
1049. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-04 10:29:57
Üzenet elküldve: 2024-08-04 10:29:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 366
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 366
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes cél élén//
*Sajátos világnézetéből fakadóan Orthus hozzá van szokva, hogy manipulálja maga körül az embereket, de kevesen veszik ezt észre. Aleniának több okból se kívánja kimutatni a foga fehérjét. A nő vallásos meggyőződése miatt aligha látná meg az értéket ebben, még akkor se, ha Orthus képességei most történetesen az érdekeit szolgálják.
Pedig a férfi lépten-nyomon kimutatja, hogyan gondolkodik. Például amikor jelzi, hogy jobban szeret háttérbe húzódni.
Alenia mellett lépdelve hallgatja a nő válaszát, majd így felel.*
- Értem az aggodalmát. Úgy hiszem, ebben is segítségünkre lehetnek a fogadók. Nem tudom, mit remélhetek tőlük, de egy próbát mindenképpen megér. Mert aki hajlandó élelemmel segíteni egy árvaházat, az másban is segítőkész lehet. Itt első sorban az a fontos, hogy lássuk, megvan-e bennük a szándék.
*fűzi tovább a gondolatait.*
- Ha hajlandóak segíteni, akkor talán bútorokra is szánnak pénzt, vagy átadnak néhányat a sajátjaikból. Hiszen ezek fogadók, vannak ágyaik. És minden városban a legnagyobb élet a kocsmákban van. Így ott terjed legjobban a hír is. Ha segítenek, büszkék lesznek rá. Beszélnek róla. Terjesztik a hírét annak, hogy ilyen kezdeményezés van. És ezzel elkezdenek támogatókat keresni az ügyünknek.
*vezeti végig a gondolatmenetet, majd hozzáteszi.*
- Én ezt három lépésben képzelem el: először én megyek tárgyalni. Ha értő fülekre találok, akkor Önnel is találkoznak személyesen. Tudatnunk kell mindenkivel, hogy minden Öntől ered, az árvaház, és idővel talán egyéb kezdeményezések is a város szegényeinek megsegítésére. Én egy kereskedő vagyok, nálam mindig azt fogják nézni, hogy milyen érdek vezérel. Ön lesz a garancia arra, hogy valóban a városon akarunk segíteni.
És ha már megnyerjük a támogatásukat, bizalmukat, akkor Mai Fensa kisasszony átveheti az ügyek intézését, legalábbis az árvaház kapcsán. Onnantól a támogatás tényleges útját-módját már nem nekem és nem Önnek kell bonyolítani.
*ismerteti a "stratégiát". Alenia további javaslatára pedig így felel.*
- Természetesen nagyon szívesen vállalom, hogy beszerzem Önöknek a szükséges dolgokat. Írjanak listát mindenről, amire szükségük lesz a piacon, és én beszerzem.
*rövid gondolkodás után hozzáteszi.*
- Újdonsült ezermesterükkel pedig tudassa kérem, hogy amennyiben szüksége van szerszámokra, faanyagra, egyebekre, hajlandó vagyok ezeket is beszerezni neki, jutányos áron.
*Nem valószínű, hogy Alaver Raanusnak is a legjobb árat nyújtja majd, de messze jobbat, mint amit saját magának ki tudna alkudni a piacon. Sose baj, ha segít elindítani egy mestert az útján.*
//Egy nemes cél élén//
*Sajátos világnézetéből fakadóan Orthus hozzá van szokva, hogy manipulálja maga körül az embereket, de kevesen veszik ezt észre. Aleniának több okból se kívánja kimutatni a foga fehérjét. A nő vallásos meggyőződése miatt aligha látná meg az értéket ebben, még akkor se, ha Orthus képességei most történetesen az érdekeit szolgálják.
Pedig a férfi lépten-nyomon kimutatja, hogyan gondolkodik. Például amikor jelzi, hogy jobban szeret háttérbe húzódni.
Alenia mellett lépdelve hallgatja a nő válaszát, majd így felel.*
- Értem az aggodalmát. Úgy hiszem, ebben is segítségünkre lehetnek a fogadók. Nem tudom, mit remélhetek tőlük, de egy próbát mindenképpen megér. Mert aki hajlandó élelemmel segíteni egy árvaházat, az másban is segítőkész lehet. Itt első sorban az a fontos, hogy lássuk, megvan-e bennük a szándék.
*fűzi tovább a gondolatait.*
- Ha hajlandóak segíteni, akkor talán bútorokra is szánnak pénzt, vagy átadnak néhányat a sajátjaikból. Hiszen ezek fogadók, vannak ágyaik. És minden városban a legnagyobb élet a kocsmákban van. Így ott terjed legjobban a hír is. Ha segítenek, büszkék lesznek rá. Beszélnek róla. Terjesztik a hírét annak, hogy ilyen kezdeményezés van. És ezzel elkezdenek támogatókat keresni az ügyünknek.
*vezeti végig a gondolatmenetet, majd hozzáteszi.*
- Én ezt három lépésben képzelem el: először én megyek tárgyalni. Ha értő fülekre találok, akkor Önnel is találkoznak személyesen. Tudatnunk kell mindenkivel, hogy minden Öntől ered, az árvaház, és idővel talán egyéb kezdeményezések is a város szegényeinek megsegítésére. Én egy kereskedő vagyok, nálam mindig azt fogják nézni, hogy milyen érdek vezérel. Ön lesz a garancia arra, hogy valóban a városon akarunk segíteni.
És ha már megnyerjük a támogatásukat, bizalmukat, akkor Mai Fensa kisasszony átveheti az ügyek intézését, legalábbis az árvaház kapcsán. Onnantól a támogatás tényleges útját-módját már nem nekem és nem Önnek kell bonyolítani.
*ismerteti a "stratégiát". Alenia további javaslatára pedig így felel.*
- Természetesen nagyon szívesen vállalom, hogy beszerzem Önöknek a szükséges dolgokat. Írjanak listát mindenről, amire szükségük lesz a piacon, és én beszerzem.
*rövid gondolkodás után hozzáteszi.*
- Újdonsült ezermesterükkel pedig tudassa kérem, hogy amennyiben szüksége van szerszámokra, faanyagra, egyebekre, hajlandó vagyok ezeket is beszerezni neki, jutányos áron.
*Nem valószínű, hogy Alaver Raanusnak is a legjobb árat nyújtja majd, de messze jobbat, mint amit saját magának ki tudna alkudni a piacon. Sose baj, ha segít elindítani egy mestert az útján.*
1048. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-04 10:12:09
Üzenet elküldve: 2024-08-04 10:12:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes cél élén//
*Eszébe sem jut, hogy esetleg bocsánatot kéne kérnie amiatt, mert nem Orthus közelsége mellett hozza meg végül a döntését. Nem gondolná, hogy pont Orthus Morthimer az, aki egy pusztán stratégiai, üzleti vagy egyszerűen csak a saját kényelmét szolgáló döntésbe belekeveri az érzelmeket. Azokat az érzelmeket, amiket Alenia jelenleg egyáltalán nem táplál a kereskedő iránt. Egy tiszteletreméltó ember, barát, üzleti partner. Így tekint Orthus-ra, de semmi többként. Annak ellenére, hogy a férfi gondolatai helytállóak, miszerint a szőkeség soha az életben nem fogja tudni egy lapon említeni a pénzen vásárolt nemesi rangot a történelemből fakadó nemesi címekkel, most még csak nem is az ilyesfajta tisztelet hiányáról van szó. Egyszerűen a döntése meghozatalakor a saját igényei fontosabbak, mint bármi más. A nyugalom és a folyótól való biztonság meggyőző érv volt a számára.
Még szerencse, hogy mit sem tud Orthus magának megtartott véleményéről a témát illetően, mert az bizonyára igen csak negatív irányba sodorná a kapcsolatukat. Így azonban pont az ellenkezője történik. Alenia bizalmat szavaz Orthus-nak, ő pedig segít neki visszakerülni oda, ahová tartozik.*
- Természetesen, ha így óhajtja, továbbra is szívesen elfogadom ezt a szerepet. Tudja, a tanács előtt állva megtehettem volna, hogy hátat fordítva Önnek és a megbeszélteknek, egyszerűen csak eladom a rezidenciát, hogy azzal munka nélkül vagyonhoz jussak, aztán pedig vígan éljem a fényűző életem, de az nem én lennék. Nem tehetem meg, még magát Eeyr-t is magamra haragítanám. Szóval egyértelmű volt, hogy kitartok az árvaház ötlete mellett.
*Mai és Alaver érkezése elégedettséggel tölti el. Főleg a lány munkáját illetően, hisz úgy tűnik, hogy anélkül is serényen dolgozik, hogy neki bele kéne szólnia a dolgokba. Ezt bizonyítja az újonnan szerzett munkaerő is. A kötelező bemutatkozós körök után ő egy rövid ideig még kettesben marad Orthus-szal, így folytathatják a megkezdett diskurzust.*
- Heiphine kisasszony nagyszerű szakács, de megmondom őszintén, neki ennél… tiszteletreméltóbb szerepet szánok az árvaházban. Ennek ellenére, mivel szeret főzni, valószínűleg nem egy alkalommal fog is, de akkor sem ő lesz a végleges megoldásunk. Ha a két fogadót megnyerhetnénk az ügynek, ahogy Ön is mondja, az tökéletes volna. Mennyi esélyt lát rá, hogy sikerüljön? *Kérdez vissza illedelmesen, de szerinte nem az élelmezés kérdése a legelső, amit meg kell oldani, úgyhogy mielőtt még Orthus válaszolhatna, folytatja.*
- Azonban engedje meg, hogy ezúttal azt mondjam, nem értek egyet. Az élelmezés kérdése másodlagos, miután elég bútorunk sincs ahhoz, hogy nagyobb létszámot legyen képes befogadni az árvaház. A bútorok, amiket legutóbb hozott nekünk, hatalmas segítség, de csak arra elég, hogy a jelenleg itt lakó pár gyermeket és magunkat el tudjuk szállásolni. Kétlem, hogy a városvezetés ebben a formában zöld utat adna az árvaháznak. Az épületet teljesen át kell alakítanunk, és minden egyes szobát úgy kell berendeznünk, hogy több gyermek is alhasson bennük. Nem is beszélve a tantermek berendezéséről, amiket a földszintre tervezünk. Ezek részleteiről Faensa kisasszony hamarosan majd többet is tud mondani. Ami az ehhez szükséges anyagi forrást illeti, nem szeretnék teljes mértékben Önre támaszkodni. Azonban, feltételezem, hogy Ön a piacon jobb árakat képes kialkudni, mint mi, a vásárlást akkor is Önre bíznánk, ha a pénzt magát mi adjuk hozzá. Mit szól hozzá? *Kérdezi, miközben lassan lépked az épület előcsarnokában. Már zavarta, hogy egy helyben állnak, valahogy a lassú sétára szüksége van, ha komoly dolgokról beszélgetnek.*
//Egy nemes cél élén//
*Eszébe sem jut, hogy esetleg bocsánatot kéne kérnie amiatt, mert nem Orthus közelsége mellett hozza meg végül a döntését. Nem gondolná, hogy pont Orthus Morthimer az, aki egy pusztán stratégiai, üzleti vagy egyszerűen csak a saját kényelmét szolgáló döntésbe belekeveri az érzelmeket. Azokat az érzelmeket, amiket Alenia jelenleg egyáltalán nem táplál a kereskedő iránt. Egy tiszteletreméltó ember, barát, üzleti partner. Így tekint Orthus-ra, de semmi többként. Annak ellenére, hogy a férfi gondolatai helytállóak, miszerint a szőkeség soha az életben nem fogja tudni egy lapon említeni a pénzen vásárolt nemesi rangot a történelemből fakadó nemesi címekkel, most még csak nem is az ilyesfajta tisztelet hiányáról van szó. Egyszerűen a döntése meghozatalakor a saját igényei fontosabbak, mint bármi más. A nyugalom és a folyótól való biztonság meggyőző érv volt a számára.
Még szerencse, hogy mit sem tud Orthus magának megtartott véleményéről a témát illetően, mert az bizonyára igen csak negatív irányba sodorná a kapcsolatukat. Így azonban pont az ellenkezője történik. Alenia bizalmat szavaz Orthus-nak, ő pedig segít neki visszakerülni oda, ahová tartozik.*
- Természetesen, ha így óhajtja, továbbra is szívesen elfogadom ezt a szerepet. Tudja, a tanács előtt állva megtehettem volna, hogy hátat fordítva Önnek és a megbeszélteknek, egyszerűen csak eladom a rezidenciát, hogy azzal munka nélkül vagyonhoz jussak, aztán pedig vígan éljem a fényűző életem, de az nem én lennék. Nem tehetem meg, még magát Eeyr-t is magamra haragítanám. Szóval egyértelmű volt, hogy kitartok az árvaház ötlete mellett.
*Mai és Alaver érkezése elégedettséggel tölti el. Főleg a lány munkáját illetően, hisz úgy tűnik, hogy anélkül is serényen dolgozik, hogy neki bele kéne szólnia a dolgokba. Ezt bizonyítja az újonnan szerzett munkaerő is. A kötelező bemutatkozós körök után ő egy rövid ideig még kettesben marad Orthus-szal, így folytathatják a megkezdett diskurzust.*
- Heiphine kisasszony nagyszerű szakács, de megmondom őszintén, neki ennél… tiszteletreméltóbb szerepet szánok az árvaházban. Ennek ellenére, mivel szeret főzni, valószínűleg nem egy alkalommal fog is, de akkor sem ő lesz a végleges megoldásunk. Ha a két fogadót megnyerhetnénk az ügynek, ahogy Ön is mondja, az tökéletes volna. Mennyi esélyt lát rá, hogy sikerüljön? *Kérdez vissza illedelmesen, de szerinte nem az élelmezés kérdése a legelső, amit meg kell oldani, úgyhogy mielőtt még Orthus válaszolhatna, folytatja.*
- Azonban engedje meg, hogy ezúttal azt mondjam, nem értek egyet. Az élelmezés kérdése másodlagos, miután elég bútorunk sincs ahhoz, hogy nagyobb létszámot legyen képes befogadni az árvaház. A bútorok, amiket legutóbb hozott nekünk, hatalmas segítség, de csak arra elég, hogy a jelenleg itt lakó pár gyermeket és magunkat el tudjuk szállásolni. Kétlem, hogy a városvezetés ebben a formában zöld utat adna az árvaháznak. Az épületet teljesen át kell alakítanunk, és minden egyes szobát úgy kell berendeznünk, hogy több gyermek is alhasson bennük. Nem is beszélve a tantermek berendezéséről, amiket a földszintre tervezünk. Ezek részleteiről Faensa kisasszony hamarosan majd többet is tud mondani. Ami az ehhez szükséges anyagi forrást illeti, nem szeretnék teljes mértékben Önre támaszkodni. Azonban, feltételezem, hogy Ön a piacon jobb árakat képes kialkudni, mint mi, a vásárlást akkor is Önre bíznánk, ha a pénzt magát mi adjuk hozzá. Mit szól hozzá? *Kérdezi, miközben lassan lépked az épület előcsarnokában. Már zavarta, hogy egy helyben állnak, valahogy a lassú sétára szüksége van, ha komoly dolgokról beszélgetnek.*
1047. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-03 21:12:35
Üzenet elküldve: 2024-08-03 21:12:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Derengő fehér//
//kicsit - Egy nemes cél élén//
//Második szál//
*Nem érez túl nagy izgalmat azzal kapcsolatban, hogy valaki teljesen újat visz a rezidenciára, mert bízik az ítélőképességében. Nagy pofonokat is kaphat még az élettől, viszont nem dönt elhamarkodottan. Mindent vizsgál, ami csak segítségére lehet. Nem csak a szavakat, mert az, mint kiderült, egy kis zavar okán mindenféle badarságot is összehordat az emberrel. A testtartás, a rezdülések, a gondolkodás nélkül kibukott szavak. Ilyen volt az ezüstcsörgő is, nem látott mögöttük semmi mást, csak egyszerű jó szándékot, megmutatva azt is, hogy rendelkezik bizonyos tudással a másik.
A kötelezőnek vélt bemutatás után Alenia felé fordul, mikor is kiszúrja, hogy Alaver sokkal több pillantást vet oldalvást, mint azt az illem megengedné. Rövid úton kell felvilágosítania az új munkását, persze nem mások előtt. Mai-nak ezer hibája van, bár sokat nem vall be belőle magának, de nem alázna meg senkit, főleg nem nyilvánosan. Pontosan tudja, milyen az, milyenek a lesújtó pillantások, amik késként fúródnak elfordultakor a hátába. A férfi, ha nem akar hasonlót kapni, na meg őt kellemetlen helyzetbe hozni, megkapja majd finoman a magáét. De most még a nemes hosszúéletűt nézi, s hozzá intéz pár szót.*
- Igyekezni fogok, én is hasonló kíváncsisággal várom Morthimer úr véleményét. *Sandít a kereskedőre, majd egy halvány mosollyal fűszerezett biccentés kíséretében távozásra fogja.
Alaver-t a konyha irányába tereli, hogy hamar eltűnhessenek a szemek elől. Nos, Mai az életben nem szolgált még ki mást étellel, így kissé megrökönyödik, amikor erre kellene sort kerítenie. Nagyjából azt sem tudja hogy néz ki egy konyha, sosem volt az ő dolga. Nagy szerencséjükre Luni egytálételt készített, amiből még jócskán maradt, így a másik felé fordul, elrejtett tehetetlenségével.*
- Szedjen csak magának, aztán folytatjuk. Addig én elmegyek a szobámba néhány papírért.
*Körbenéz, bár nem hiszi, hogy innen bármit el tudna mozdítani, na meg, meg kell adnia azt a kezdeti bizalmat a másiknak, hogy egyedül hagyhatja. Az első próba talán pontosan ez. Térül-fordul, pontosan tudja mit hová pakolt, így viszonylag gyorsan ér vissza a teleírott pergamenjeivel, amit amíg a másik eszik, kigördít az asztalon, nyugtázva, hogy még mindig tetszik neki a saját terve. Nem kezd toporgásba, de most az egyszer reméli, hogy nem egy lassan evővel van dolga. Amúgy is utálja, hogy mindenkinek mindig enni kell. *
- Megmutatom a kertet.
*Mondja végül, majd int, hogy kövesse, amint végre alkalmas. Nagy a tér, rendezett is viszonylag, de rengeteg változásra van szükség. A kezdet pont a tűzrakóhely és az azt körülvevő övezet kialakítása.*
- Ide is sok mindent tervezünk, de az első legyen amit kértem. Mint hallotta Morthimer úr szemei is a munkáján lesznek, nagy lépés lehet, ha teljesít. Igen befolyásos, mint azt már tudja... viszont.
*Áll meg egy ponton a séta közben, még mielőtt elérik a célhelyet. Mosolya mesterkélté válik, de most direkt. Lássa, hogy kedves marad, de azt is, hogy vannak határok.* - Ha nem akarja a saját rossz hírét keltetni mégis, akkor legyen oly bölcs és ne vizslassa a hölgyeket úgy, mintha a húspiacon lenne. De sejtelmeim szerint ezt is pontosan tudja.
*Meg sem várva a választ mutat az istálló felé.* - Ott vannak eszközök és valószínűleg minden, amire szüksége van. Megmutatom hová gondoltam a kis építményt, de ha ésszerűbb ötlete van, szívesen veszem
*Sétál végül egy fáktól mentes tisztának tűnő részhez, ami közel van a ház falaihoz, mégis elég távol, hogy veszélyes legyen. Szinte a telek határa. Mai szerint ideális, de mit ért ő hozzá?*
//kicsit - Egy nemes cél élén//
//Második szál//
*Nem érez túl nagy izgalmat azzal kapcsolatban, hogy valaki teljesen újat visz a rezidenciára, mert bízik az ítélőképességében. Nagy pofonokat is kaphat még az élettől, viszont nem dönt elhamarkodottan. Mindent vizsgál, ami csak segítségére lehet. Nem csak a szavakat, mert az, mint kiderült, egy kis zavar okán mindenféle badarságot is összehordat az emberrel. A testtartás, a rezdülések, a gondolkodás nélkül kibukott szavak. Ilyen volt az ezüstcsörgő is, nem látott mögöttük semmi mást, csak egyszerű jó szándékot, megmutatva azt is, hogy rendelkezik bizonyos tudással a másik.
A kötelezőnek vélt bemutatás után Alenia felé fordul, mikor is kiszúrja, hogy Alaver sokkal több pillantást vet oldalvást, mint azt az illem megengedné. Rövid úton kell felvilágosítania az új munkását, persze nem mások előtt. Mai-nak ezer hibája van, bár sokat nem vall be belőle magának, de nem alázna meg senkit, főleg nem nyilvánosan. Pontosan tudja, milyen az, milyenek a lesújtó pillantások, amik késként fúródnak elfordultakor a hátába. A férfi, ha nem akar hasonlót kapni, na meg őt kellemetlen helyzetbe hozni, megkapja majd finoman a magáét. De most még a nemes hosszúéletűt nézi, s hozzá intéz pár szót.*
- Igyekezni fogok, én is hasonló kíváncsisággal várom Morthimer úr véleményét. *Sandít a kereskedőre, majd egy halvány mosollyal fűszerezett biccentés kíséretében távozásra fogja.
Alaver-t a konyha irányába tereli, hogy hamar eltűnhessenek a szemek elől. Nos, Mai az életben nem szolgált még ki mást étellel, így kissé megrökönyödik, amikor erre kellene sort kerítenie. Nagyjából azt sem tudja hogy néz ki egy konyha, sosem volt az ő dolga. Nagy szerencséjükre Luni egytálételt készített, amiből még jócskán maradt, így a másik felé fordul, elrejtett tehetetlenségével.*
- Szedjen csak magának, aztán folytatjuk. Addig én elmegyek a szobámba néhány papírért.
*Körbenéz, bár nem hiszi, hogy innen bármit el tudna mozdítani, na meg, meg kell adnia azt a kezdeti bizalmat a másiknak, hogy egyedül hagyhatja. Az első próba talán pontosan ez. Térül-fordul, pontosan tudja mit hová pakolt, így viszonylag gyorsan ér vissza a teleírott pergamenjeivel, amit amíg a másik eszik, kigördít az asztalon, nyugtázva, hogy még mindig tetszik neki a saját terve. Nem kezd toporgásba, de most az egyszer reméli, hogy nem egy lassan evővel van dolga. Amúgy is utálja, hogy mindenkinek mindig enni kell. *
- Megmutatom a kertet.
*Mondja végül, majd int, hogy kövesse, amint végre alkalmas. Nagy a tér, rendezett is viszonylag, de rengeteg változásra van szükség. A kezdet pont a tűzrakóhely és az azt körülvevő övezet kialakítása.*
- Ide is sok mindent tervezünk, de az első legyen amit kértem. Mint hallotta Morthimer úr szemei is a munkáján lesznek, nagy lépés lehet, ha teljesít. Igen befolyásos, mint azt már tudja... viszont.
*Áll meg egy ponton a séta közben, még mielőtt elérik a célhelyet. Mosolya mesterkélté válik, de most direkt. Lássa, hogy kedves marad, de azt is, hogy vannak határok.* - Ha nem akarja a saját rossz hírét keltetni mégis, akkor legyen oly bölcs és ne vizslassa a hölgyeket úgy, mintha a húspiacon lenne. De sejtelmeim szerint ezt is pontosan tudja.
*Meg sem várva a választ mutat az istálló felé.* - Ott vannak eszközök és valószínűleg minden, amire szüksége van. Megmutatom hová gondoltam a kis építményt, de ha ésszerűbb ötlete van, szívesen veszem
*Sétál végül egy fáktól mentes tisztának tűnő részhez, ami közel van a ház falaihoz, mégis elég távol, hogy veszélyes legyen. Szinte a telek határa. Mai szerint ideális, de mit ért ő hozzá?*
1046. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-02 10:27:28
Üzenet elküldve: 2024-08-02 10:27:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 366
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 366
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Derengő fehér//
//Egy nemes cél élén//
//Második szál//
*Egy bólintással veszi tudomásul Alenia döntését, majd még hozzáteszi.*
- Értem. Ez esetben gondom lesz rá, hogy egy megfelelő parcella az ön birtokába kerüljön. És amennyire lehetőségem lesz rá, igyekszem majd megválogatni a szomszédait is.
*fűzi hozzá. Elvégre jelenleg ő rakosgatja a zászlókat egy bizonyos térképre, és rajta kívül senki se látja át igazán a teljes képet. Másokat, meglehet, hogy nem is izgat a dolog. De a gazdag negyed jelenleg Orthus sakktáblája.
Nem kerüli el a figyelmét, hogy Alenia nem is szabadkozik, amikor a tőle távolabbi telket választotta. Ez vegyes érzéseket vált ki belőle. Egyrészről egy nemes pontosan ennyire venné figyelembe egy közrendű ember érzéseit, tehát már-már nosztalgikusan idézi fel benne ez az apróság a régi időket. Másrészről bántja és bosszantja a dolog. Egy udvariassági mondatot megérdemelt volna. Mindebből is az jön le, hogy Alenia nem tiszteli eléggé azt, aki nem vele egyenrangú nemes. Egy pillanatra át is fut az agyán a gondolat, hogy a nemeskisasszony köré majd csupa felkapaszkodott újgazdagot telepít bosszantásból, de ezt gyorsan elveti. Célja a hölgy elégedettsége, részben a szövetségük miatt, részben pedig éledező vonzalma okán. Szóval esélyes, hogy Alenia szomszédai végül olyanok lesznek, akikkel egykoron gyakran találkozhatott bálokon. Már aki megmaradt.
Amikor szóba kerül a tisztelet, Orthus fejet hajt majd így felel.*
- Hálás vagyok a bizalmáért. Bevallom, én kevésbé vágyom a rangos titulusokra, mert azok rivaldafénybe állítják az embert. Pedig bizonyos dolgokat jobb a háttérből intézni. Emlékezzen, eredetileg is úgy terveztük, hogy Ön lesz majd, aki a szegénynegyedért tesz, és én jelenleg is abban szeretném támogatni, hogy a szegények gyámolítójává, védőangyalává váljon. Az árvaház egy kiváló lépés ebbe az irányba.
*teszi hozzá, majd megjelenik Mai és Alaver párosa. A hölgyet ugyanolyan meghajlással és kézcsókkal köszönti, mint Aleniát, hiszen ő is nemesi származású.
Ezt követően Alaverhez fordul, akit egy határozott kézfogással köszönt, ami kevésbé illik egy Orthushoz hasonlóan ápolt, elegáns és köpcös alkatú emberhez. De vándor kereskedőként Morthimernek éppen elég fizikai megpróbáltatásban volt része ahhoz, hogy ne legyen elpuhult. És épp elég (hozzá hasonlóan) közrendű emberrel tárgyalt már, hogy tudja, mi illik hozzájuk inkább.*
- Raanus úr, én pedig alig várom, hogy minél több jót halljak Önről és a munkájáról e házban. Olyan időket élünk, amikor ügyes mesterekre nagy szükség van. Ha itt elégedettek lesznek a munkájával, örömmel ajánlom majd mások figyelmébe is, az épülő gazdag negyedben.
*ígéri meg. Nyilván ez Alaver számára nagy lehetőség, de Orthus is az a fajta, aki szeret kipróbált mesterembereket az ismeretségi körében tudni. Jó dolog annak az embernek lenni, aki lehetőségeket tud nyújtani az egyiknek, és megoldást a másiknak. Egyszerre tudja lekötelezettjévé tenni mindkettőt.
Amint a páros elvonul, ismét Aleniához fordul.*
- Említette a levelében, hogy a városi tanács bizonyos elvárásokat fűzött az árvaházhoz. Úgy gondolom, hogy első körben az élelmezés ügyében tudnék segítséget nyújtani. Persze a legegyszerűbb módja az lenne, ha kerítene egy szakácsot, és itt helyben oldanák meg a kérdést, amihez én be tudom szerezni jó áron a hozzávalókat.
Azonban lenne egy kicsit talán kacifántos, ám hosszú távon hasznosabb módja is a dolognak. A város fogadóit, a Pegazust és a Kalmárt kellene megnyerni az ügynek, hogy gondoskodjanak az árvaházról. Ezzel lehetőséget biztosítanánk nekik a nagyvonalúságra, és bevezetnénk őket a szegények támogatásának ügyébe. Hosszú távon e fogadók másban is támogathatnak majd minket.
Ez lenne legalábbis a kezdeti állapot. Idővel persze az árvaháznak lehetnek saját szakácsai, saját veteményes kertje és terményei. Akkor a fogadók idővel mentesülnek is attól, hogy segíteniük kelljen, és így nem is válhat a kiszolgáltatottjukká. De addigra már kialakult a jó kapcsolat köztük és Ön között.
~ És persze köztük és én közöttem. ~
*teszi hozzá fejben, hiszen Alenia és az ő nemes ügye továbbra is kiváló "trójai faló", amivel Orthus újabb és újabb helyekre nyerhet bebocsátást.
Ki mondta, hogy egy sakktáblát nem lehet folyamatosan bővíteni?*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.02 10:32:14
//Egy nemes cél élén//
//Második szál//
*Egy bólintással veszi tudomásul Alenia döntését, majd még hozzáteszi.*
- Értem. Ez esetben gondom lesz rá, hogy egy megfelelő parcella az ön birtokába kerüljön. És amennyire lehetőségem lesz rá, igyekszem majd megválogatni a szomszédait is.
*fűzi hozzá. Elvégre jelenleg ő rakosgatja a zászlókat egy bizonyos térképre, és rajta kívül senki se látja át igazán a teljes képet. Másokat, meglehet, hogy nem is izgat a dolog. De a gazdag negyed jelenleg Orthus sakktáblája.
Nem kerüli el a figyelmét, hogy Alenia nem is szabadkozik, amikor a tőle távolabbi telket választotta. Ez vegyes érzéseket vált ki belőle. Egyrészről egy nemes pontosan ennyire venné figyelembe egy közrendű ember érzéseit, tehát már-már nosztalgikusan idézi fel benne ez az apróság a régi időket. Másrészről bántja és bosszantja a dolog. Egy udvariassági mondatot megérdemelt volna. Mindebből is az jön le, hogy Alenia nem tiszteli eléggé azt, aki nem vele egyenrangú nemes. Egy pillanatra át is fut az agyán a gondolat, hogy a nemeskisasszony köré majd csupa felkapaszkodott újgazdagot telepít bosszantásból, de ezt gyorsan elveti. Célja a hölgy elégedettsége, részben a szövetségük miatt, részben pedig éledező vonzalma okán. Szóval esélyes, hogy Alenia szomszédai végül olyanok lesznek, akikkel egykoron gyakran találkozhatott bálokon. Már aki megmaradt.
Amikor szóba kerül a tisztelet, Orthus fejet hajt majd így felel.*
- Hálás vagyok a bizalmáért. Bevallom, én kevésbé vágyom a rangos titulusokra, mert azok rivaldafénybe állítják az embert. Pedig bizonyos dolgokat jobb a háttérből intézni. Emlékezzen, eredetileg is úgy terveztük, hogy Ön lesz majd, aki a szegénynegyedért tesz, és én jelenleg is abban szeretném támogatni, hogy a szegények gyámolítójává, védőangyalává váljon. Az árvaház egy kiváló lépés ebbe az irányba.
*teszi hozzá, majd megjelenik Mai és Alaver párosa. A hölgyet ugyanolyan meghajlással és kézcsókkal köszönti, mint Aleniát, hiszen ő is nemesi származású.
Ezt követően Alaverhez fordul, akit egy határozott kézfogással köszönt, ami kevésbé illik egy Orthushoz hasonlóan ápolt, elegáns és köpcös alkatú emberhez. De vándor kereskedőként Morthimernek éppen elég fizikai megpróbáltatásban volt része ahhoz, hogy ne legyen elpuhult. És épp elég (hozzá hasonlóan) közrendű emberrel tárgyalt már, hogy tudja, mi illik hozzájuk inkább.*
- Raanus úr, én pedig alig várom, hogy minél több jót halljak Önről és a munkájáról e házban. Olyan időket élünk, amikor ügyes mesterekre nagy szükség van. Ha itt elégedettek lesznek a munkájával, örömmel ajánlom majd mások figyelmébe is, az épülő gazdag negyedben.
*ígéri meg. Nyilván ez Alaver számára nagy lehetőség, de Orthus is az a fajta, aki szeret kipróbált mesterembereket az ismeretségi körében tudni. Jó dolog annak az embernek lenni, aki lehetőségeket tud nyújtani az egyiknek, és megoldást a másiknak. Egyszerre tudja lekötelezettjévé tenni mindkettőt.
Amint a páros elvonul, ismét Aleniához fordul.*
- Említette a levelében, hogy a városi tanács bizonyos elvárásokat fűzött az árvaházhoz. Úgy gondolom, hogy első körben az élelmezés ügyében tudnék segítséget nyújtani. Persze a legegyszerűbb módja az lenne, ha kerítene egy szakácsot, és itt helyben oldanák meg a kérdést, amihez én be tudom szerezni jó áron a hozzávalókat.
Azonban lenne egy kicsit talán kacifántos, ám hosszú távon hasznosabb módja is a dolognak. A város fogadóit, a Pegazust és a Kalmárt kellene megnyerni az ügynek, hogy gondoskodjanak az árvaházról. Ezzel lehetőséget biztosítanánk nekik a nagyvonalúságra, és bevezetnénk őket a szegények támogatásának ügyébe. Hosszú távon e fogadók másban is támogathatnak majd minket.
Ez lenne legalábbis a kezdeti állapot. Idővel persze az árvaháznak lehetnek saját szakácsai, saját veteményes kertje és terményei. Akkor a fogadók idővel mentesülnek is attól, hogy segíteniük kelljen, és így nem is válhat a kiszolgáltatottjukká. De addigra már kialakult a jó kapcsolat köztük és Ön között.
~ És persze köztük és én közöttem. ~
*teszi hozzá fejben, hiszen Alenia és az ő nemes ügye továbbra is kiváló "trójai faló", amivel Orthus újabb és újabb helyekre nyerhet bebocsátást.
Ki mondta, hogy egy sakktáblát nem lehet folyamatosan bővíteni?*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.02 10:32:14
1045. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-01 13:47:19
Üzenet elküldve: 2024-08-01 13:47:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes cél élén//
//Derengő fehér//
*Úgy tűnik, hiába hangsúlyozta, hogy a döntést teljes mértékben Orthus-ra bízná, de nem bánja, mert a felajánlott két lehetőség, a keleti oldal északi és déli része között már könnyedén tud maga is döntést hozni a felsorakoztatott érvek ismeretében.*
- Köszönöm! Azt hiszem, hogy ebben az esetben a döntésem egyértelmű. A Dél-Keleti sarkot választom.
*Az nem elég erős érv, hogy közel lehet a férfihez, hisz nem úgy tervezi berendezni az új életét, hogy a kereskedőtől függjön. Persze, abba nem gondol bele, hogy ez részben már most is így van. Az viszont igen erős ellenérv, hogy a folyó sodrása itt a leggyorsabb, a forgalom pedig időnként megzavarhatja a teljes nyugalmát. Ezen okok miatt nem sokáig kellett gondolkodnia, hogy meg tudja hozni a számára megfelelő döntést.
Ami a nemesi rangot illeti, lehet, hogy jól esett volna Orthus-nak, ha Alenia örül a sikerének, de ilyen áron nem fog. A pénzen megvett hatalom és presztízs számára soha nem fog ugyanolyan értéket képviselni, mint a tradícióból és történelmi előjogok alapján járó rang. Orthus rögtön igyekszik is menteni a helyzetet, s a szavakat most is egész jól forgatja ahhoz, hogy a hátrányos szituáció is az előnyére váljon.*
- Bölcs szavak ezek Morthimer úr, és úgy látom, ha szükséges, a szerénység is szerepel az Ön erényei között, azonban úgy vélem, ha már megszerezte így vagy úgy ezt a rangot, ne szerénykedjen. A városnak szüksége lesz vezetőkre, és mindenkinek jobb, ha ezek a vezetők a megfelelő címekkel is rendelkeznek. Önt alkalmasnak találom erre a szerepre, de csak akkor, ha a vagyon és befolyás mellett tiszteletet és bizalmat is sikerül kivívnia a polgárok körében. *Arra próbál csupán célozni, hogy továbbra sem jó politika, ha mindent a pénz jelentette erő kihasználásával próbálnak megoldani. Természetesen, ha muszáj, ez is járható út, de diszkréten kell csinálni.
Beszélgetésüket Mai érkezése szakítja félbe, de egyáltalán nem bánja, már várta a lányt. Azon viszont meglepődik, hogy vendéget is hozott, de leendő igazgató lévén Mai már rendelkezik azokkal a jogokkal, hogy ő is meghívhasson valakit a rezidenciára.*
- Szép napot, Mai! Örülök, hogy megérkeztél. *Mosolyog kedvesen, majd alaposan végigméri az Alaver Raanus-ként bemutatott vendéget, akit, amint kiderül, Mai dolgozni hívott a rezidenciára. Nagyon helyes.*
- Én is örülök, hogy megismerhetem, Raanus úr! Ha jól értem, Faensa kisasszony munkát ajánlott Önnek nálunk. Kíváncsian várom az eredményét. Ha ő bízik a képességeiben, akkor én is. *Ha jó szolgálatot tesz, talán még egy állandó karbantartói munkát is felajánlhatnak neki.
Persze, nem kerüli el a figyelmét az sem, hogy Alaver szinte folyamatosan bámulja őt. Nemesi körökben ez egy kifejezetten illetlen gesztus, de nem sértődik meg miatta, feltételezi, hogy az úr nem ismeri a felsőbb rétegek szokásait.*
- Rendben! *bólint beleegyezően a fél-elf lány szavaira.* Morthimer úr kíváncsi a rezidencia átalakításának terveire, úgyhogy szeretnénk minél hamarabb a társaságunkban tudni téged. *Jegyzi meg finoman, hogy siessen, majd tekintetét újra Orthus-ra emeli, jelezve, hogy a figyelme ismét csak az övé.*
//Egy nemes cél élén//
//Derengő fehér//
*Úgy tűnik, hiába hangsúlyozta, hogy a döntést teljes mértékben Orthus-ra bízná, de nem bánja, mert a felajánlott két lehetőség, a keleti oldal északi és déli része között már könnyedén tud maga is döntést hozni a felsorakoztatott érvek ismeretében.*
- Köszönöm! Azt hiszem, hogy ebben az esetben a döntésem egyértelmű. A Dél-Keleti sarkot választom.
*Az nem elég erős érv, hogy közel lehet a férfihez, hisz nem úgy tervezi berendezni az új életét, hogy a kereskedőtől függjön. Persze, abba nem gondol bele, hogy ez részben már most is így van. Az viszont igen erős ellenérv, hogy a folyó sodrása itt a leggyorsabb, a forgalom pedig időnként megzavarhatja a teljes nyugalmát. Ezen okok miatt nem sokáig kellett gondolkodnia, hogy meg tudja hozni a számára megfelelő döntést.
Ami a nemesi rangot illeti, lehet, hogy jól esett volna Orthus-nak, ha Alenia örül a sikerének, de ilyen áron nem fog. A pénzen megvett hatalom és presztízs számára soha nem fog ugyanolyan értéket képviselni, mint a tradícióból és történelmi előjogok alapján járó rang. Orthus rögtön igyekszik is menteni a helyzetet, s a szavakat most is egész jól forgatja ahhoz, hogy a hátrányos szituáció is az előnyére váljon.*
- Bölcs szavak ezek Morthimer úr, és úgy látom, ha szükséges, a szerénység is szerepel az Ön erényei között, azonban úgy vélem, ha már megszerezte így vagy úgy ezt a rangot, ne szerénykedjen. A városnak szüksége lesz vezetőkre, és mindenkinek jobb, ha ezek a vezetők a megfelelő címekkel is rendelkeznek. Önt alkalmasnak találom erre a szerepre, de csak akkor, ha a vagyon és befolyás mellett tiszteletet és bizalmat is sikerül kivívnia a polgárok körében. *Arra próbál csupán célozni, hogy továbbra sem jó politika, ha mindent a pénz jelentette erő kihasználásával próbálnak megoldani. Természetesen, ha muszáj, ez is járható út, de diszkréten kell csinálni.
Beszélgetésüket Mai érkezése szakítja félbe, de egyáltalán nem bánja, már várta a lányt. Azon viszont meglepődik, hogy vendéget is hozott, de leendő igazgató lévén Mai már rendelkezik azokkal a jogokkal, hogy ő is meghívhasson valakit a rezidenciára.*
- Szép napot, Mai! Örülök, hogy megérkeztél. *Mosolyog kedvesen, majd alaposan végigméri az Alaver Raanus-ként bemutatott vendéget, akit, amint kiderül, Mai dolgozni hívott a rezidenciára. Nagyon helyes.*
- Én is örülök, hogy megismerhetem, Raanus úr! Ha jól értem, Faensa kisasszony munkát ajánlott Önnek nálunk. Kíváncsian várom az eredményét. Ha ő bízik a képességeiben, akkor én is. *Ha jó szolgálatot tesz, talán még egy állandó karbantartói munkát is felajánlhatnak neki.
Persze, nem kerüli el a figyelmét az sem, hogy Alaver szinte folyamatosan bámulja őt. Nemesi körökben ez egy kifejezetten illetlen gesztus, de nem sértődik meg miatta, feltételezi, hogy az úr nem ismeri a felsőbb rétegek szokásait.*
- Rendben! *bólint beleegyezően a fél-elf lány szavaira.* Morthimer úr kíváncsi a rezidencia átalakításának terveire, úgyhogy szeretnénk minél hamarabb a társaságunkban tudni téged. *Jegyzi meg finoman, hogy siessen, majd tekintetét újra Orthus-ra emeli, jelezve, hogy a figyelme ismét csak az övé.*
1044. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-07-31 22:08:42
Üzenet elküldve: 2024-07-31 22:08:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Derengő fehér//
//Egy nemes cél élén//
//Második szál//
*Javarészt csöndben vágnak át a város általa is ismert részein, és ez neki is jó így. Bár néha hajlamos locsogni ha zavarban van, nem szereti kitölteni a csendet értelmetlen fecsegéssel, csak hogy elűzze azt.*
- Huh, *-sóhajt a nő kérdésére-* nem, sosem jártam ezen a részen, beljebb annál a saroknál.
*Hüvelykjével abba az irányba bök, amerről jöttek, de figyelmét már a hatalmas épület köti le, és annak környezete. *
- Kisasszony, ez *-pislant Mai-ra-* lenyűgöző! Nem erre számítottam.
*Bár látszik az épületen, hogy arra valóban ráfér a gondolkodás, azt el kell ismernie, hogy első pillantásra a hatása alá került.*
- Rendben, *- mosolyodik el az ebéd említésére, de kívülről nézve akár ugyis tűnhet, hogy a munka gondolata villanyozza fel-* követem magát, kisasszony.
*Odabent aztán folytatja a nézelődést, sosem járt még ekkora és ilyen elegáns épületben. Szeme sarkából látja, ahogy Mai vállai megfeszülnek és még valahogy a fejét is feljebb szegi, és pár pillanat alatt rájön, hogy ez minek szól. Pontosabban: kiknek. Ahogy vezetője köszönti a párost, ő maga fél lépéssel a háttérben marad, úgy méri fel őket. Tekintete végigfut a férfi felöltőjén és büszkeségről árulkodó, ápolt haján; a nő díszes ruháján, a gyűrűjén, és karja csonkján.
Aztán Mai megejti a bemutatást, és eközben érzi, hogy nyelve hegyére keserű íz vált bérletet.
Hiszen ezekhez az emberekhez képest ő csak egy bugris. Egy senki.
Hiába utaltak Mai szavai arra, hogy ő a feladata mestere lehetne - barna, egyszerű tunikája, és kissé elnyűtt csizmája egyértelműen árulkodik vagyoni és társadalmi helyzetéről.
A vándordeák, aki megtanította írni és olvasni, egyszer azt mondta, hogy csak egyszer tehet első benyomást. Azt mondta, hogy sose érezze úgy magát bármilyen társaságban, hogy nem oda való.
Csak egyszer tehetsz első benyomást.
Hát, jó.
Mély levegőt vesz, megpróbálja a legmegnyerőbb mosolyát magára ölteni, és az Aleniaként bemutatott nő irányába fordul.*
- Örvendek a szerencsémnek, Sayqueves kisasszony! *-mondja udvarias hangon, nagyon odafigyelve arra, hogy jól ejtse ki a nevét. Kissé meghajtja magát, tisztelettudón, de nem megalázkodva. Ekkor pislant csak a nő arcára, és egy pillanatra megdermed. Úgy érzi, mintha gyomrában egy ólomgolyó süllyedne egyre mélyebbre. Talán sosem látott még ennyire szép nőt. Reményei szerint nem túl későn szakítja el tekintetét azoktól a kék szemektől, hogy Orthus felé forduljon.*
- Morthimer úr, igazán megtisztelő önnel találkozom! Sokat hallottam már önről. *-és ez igaz is. A piacon hallotta már ezt a nevet, igaz, zömében nem épp dicsérve - de ezt megtartja magának. Többet nem is tud kellemkedni, már amennyire ez tőle telik, hiszen Mai következő szavai egyértelművé teszik számára, hogy itt nincs rá szükség.
A bugris menjen csak a szolgálókhoz.
Lopva újra Alenia-ra néz, érzi, hogy fülei lassan vörösre kezdenek színeződni.*
//Egy nemes cél élén//
//Második szál//
*Javarészt csöndben vágnak át a város általa is ismert részein, és ez neki is jó így. Bár néha hajlamos locsogni ha zavarban van, nem szereti kitölteni a csendet értelmetlen fecsegéssel, csak hogy elűzze azt.*
- Huh, *-sóhajt a nő kérdésére-* nem, sosem jártam ezen a részen, beljebb annál a saroknál.
*Hüvelykjével abba az irányba bök, amerről jöttek, de figyelmét már a hatalmas épület köti le, és annak környezete. *
- Kisasszony, ez *-pislant Mai-ra-* lenyűgöző! Nem erre számítottam.
*Bár látszik az épületen, hogy arra valóban ráfér a gondolkodás, azt el kell ismernie, hogy első pillantásra a hatása alá került.*
- Rendben, *- mosolyodik el az ebéd említésére, de kívülről nézve akár ugyis tűnhet, hogy a munka gondolata villanyozza fel-* követem magát, kisasszony.
*Odabent aztán folytatja a nézelődést, sosem járt még ekkora és ilyen elegáns épületben. Szeme sarkából látja, ahogy Mai vállai megfeszülnek és még valahogy a fejét is feljebb szegi, és pár pillanat alatt rájön, hogy ez minek szól. Pontosabban: kiknek. Ahogy vezetője köszönti a párost, ő maga fél lépéssel a háttérben marad, úgy méri fel őket. Tekintete végigfut a férfi felöltőjén és büszkeségről árulkodó, ápolt haján; a nő díszes ruháján, a gyűrűjén, és karja csonkján.
Aztán Mai megejti a bemutatást, és eközben érzi, hogy nyelve hegyére keserű íz vált bérletet.
Hiszen ezekhez az emberekhez képest ő csak egy bugris. Egy senki.
Hiába utaltak Mai szavai arra, hogy ő a feladata mestere lehetne - barna, egyszerű tunikája, és kissé elnyűtt csizmája egyértelműen árulkodik vagyoni és társadalmi helyzetéről.
A vándordeák, aki megtanította írni és olvasni, egyszer azt mondta, hogy csak egyszer tehet első benyomást. Azt mondta, hogy sose érezze úgy magát bármilyen társaságban, hogy nem oda való.
Csak egyszer tehetsz első benyomást.
Hát, jó.
Mély levegőt vesz, megpróbálja a legmegnyerőbb mosolyát magára ölteni, és az Aleniaként bemutatott nő irányába fordul.*
- Örvendek a szerencsémnek, Sayqueves kisasszony! *-mondja udvarias hangon, nagyon odafigyelve arra, hogy jól ejtse ki a nevét. Kissé meghajtja magát, tisztelettudón, de nem megalázkodva. Ekkor pislant csak a nő arcára, és egy pillanatra megdermed. Úgy érzi, mintha gyomrában egy ólomgolyó süllyedne egyre mélyebbre. Talán sosem látott még ennyire szép nőt. Reményei szerint nem túl későn szakítja el tekintetét azoktól a kék szemektől, hogy Orthus felé forduljon.*
- Morthimer úr, igazán megtisztelő önnel találkozom! Sokat hallottam már önről. *-és ez igaz is. A piacon hallotta már ezt a nevet, igaz, zömében nem épp dicsérve - de ezt megtartja magának. Többet nem is tud kellemkedni, már amennyire ez tőle telik, hiszen Mai következő szavai egyértelművé teszik számára, hogy itt nincs rá szükség.
A bugris menjen csak a szolgálókhoz.
Lopva újra Alenia-ra néz, érzi, hogy fülei lassan vörösre kezdenek színeződni.*
1043. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-07-31 20:13:49
Üzenet elküldve: 2024-07-31 20:13:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Derengő fehér//
//Egy nemes cél élén//
//Második szál//
*Abban a fejben rengeteg minden forog és még több minden fog. Ha valamit kitalál, akkor jön a helyére legalább három másik, s remek tulajdonága, hogy észben is tartja őket, na meg írott formában is rögzíti átláthatóan, ha bárkinek rögvest fel kéne mutatnia, akkor ne kelljen szégyenkeznie. Mindig, minden legyen tökéletes. A megjelenése, a szavai, de még az írásképe is. A jelenhelyzetben legalábbis kötelezőnek véli, hogy így legyen, ritkán bicsaklik csak meg, de akkor nagyon. Szerencséjére mit sem tudnak az új otthonában erről. Talán nem is kell, hiszen új életet választott magának, a régi csak amolyan kísérő. Csak a legfontosabbat kell maga mellett tartani belőle.
Többnyire szótlanul telik az út, a gondolataiba mélyed, pedig nem akart. Már cseppet sem mesterkélt mosollyal illeti csak a másikat, mikor amaz is köszönetet nyilvánít. Felesleges a szó, maradtak a tettek.
Eltelt hát az út, az idő, ami végtelennek tűnt, mert túl hamar akart célba érni. A kavicsos út előtt áll meg, s néz újra Alaver-re.*
- Nos, ismerős?
*Mutat színpadiasan a kétszárnyú ajtó felé a lépcső tetején, és hagyja, hadd szívja csak magába a látványt. Ami neki a legszebb, bármi is viselte meg az épületet valaha.*
- Kövessen. Kap egy finom ebédet, aztán kezdheti is a munkát. Minden eszköz adott, de a találékonyságában is bízom.
*Mert ő aztán nem ismeri a szerszámok neveit, s bármit is látott eddig, nem biztos, hogy arra való, amire gondolja. De miért is hozott a rezidenciára valakit? Hogy megoldja. És ha megoldja, akkor annak jövőképe is kicsit szebb lehet, mert több mindent bíznak majd rá, ami több arannyal, netán élelemmel jár. De nem szaladna ilyen előre.
A rezidenciára bejutva hamar meglátja a beszédbe elegyedett párost. Akaratlan is húzza ki magát, mintha nem lett volna már így is elég egyenes a háta. Magabiztos léptekkel, elbűvölő mosollyal közelíti meg a diskurálókat, először Aleniá-ra nézve, hogy alkalmas-e az idő, hogy köszöntse őket. Úgy véli igen.*
- Alenia, üdvözöllek! *Tekint rá barátságosan, majd fejét Orthus felé fordítja, meghajtva azt, hogy őt is köszönthesse.*
- És önt is üdvözlöm Uram, újfent. Örülök, hogy megtisztelt bennünket. A gyerekek rendkívül élvezik a szobájuk szépülését, köszönöm hát még egyszer.
*Hátrapillant a férfira, akivel érkezett, eljött az ideje, hogy bemutassa.*
- Hadd mutassam be Alaver Raanus-t, aki azért érkezett, hogy megépítse a tűzrakóhelyet a kertben. Bízok a szakértelmében. *Tehát, ha elrontja, amiben megegyeztek, akkor ő, Mai fogja eltüzelni fa helyett, hiszen nagy reményeket fűz hozzá és nem bukhat bele. Persze ezt egy rezdülésével sem mutatja.*
- A hölgy Alenia Cirenhille Sayqueves, a rezidencia tulajdonosa, kinek szintén szívügye az árvaház mielőbbi kialakítása, az úr pedig Orthus Morthimer, aki ebben, mint már hallhatta az imént, rengeteg segítséget nyújt.
*Nem eresztené hosszabbra a bemutatást, mert most nem titulusokkal kíván felvágni, Alaver-nek valószínűleg teljesen mindegy is, nem közülük való. Talán ez nem kedves gondolat, nem is érezteti, de ettől még így van.*
- Engedelmetekkel elkísérném, hogy belekezdhessen a munkába, aztán csatlakoznék egy fertályórán belül, ha az megfelel.
//Egy nemes cél élén//
//Második szál//
*Abban a fejben rengeteg minden forog és még több minden fog. Ha valamit kitalál, akkor jön a helyére legalább három másik, s remek tulajdonága, hogy észben is tartja őket, na meg írott formában is rögzíti átláthatóan, ha bárkinek rögvest fel kéne mutatnia, akkor ne kelljen szégyenkeznie. Mindig, minden legyen tökéletes. A megjelenése, a szavai, de még az írásképe is. A jelenhelyzetben legalábbis kötelezőnek véli, hogy így legyen, ritkán bicsaklik csak meg, de akkor nagyon. Szerencséjére mit sem tudnak az új otthonában erről. Talán nem is kell, hiszen új életet választott magának, a régi csak amolyan kísérő. Csak a legfontosabbat kell maga mellett tartani belőle.
Többnyire szótlanul telik az út, a gondolataiba mélyed, pedig nem akart. Már cseppet sem mesterkélt mosollyal illeti csak a másikat, mikor amaz is köszönetet nyilvánít. Felesleges a szó, maradtak a tettek.
Eltelt hát az út, az idő, ami végtelennek tűnt, mert túl hamar akart célba érni. A kavicsos út előtt áll meg, s néz újra Alaver-re.*
- Nos, ismerős?
*Mutat színpadiasan a kétszárnyú ajtó felé a lépcső tetején, és hagyja, hadd szívja csak magába a látványt. Ami neki a legszebb, bármi is viselte meg az épületet valaha.*
- Kövessen. Kap egy finom ebédet, aztán kezdheti is a munkát. Minden eszköz adott, de a találékonyságában is bízom.
*Mert ő aztán nem ismeri a szerszámok neveit, s bármit is látott eddig, nem biztos, hogy arra való, amire gondolja. De miért is hozott a rezidenciára valakit? Hogy megoldja. És ha megoldja, akkor annak jövőképe is kicsit szebb lehet, mert több mindent bíznak majd rá, ami több arannyal, netán élelemmel jár. De nem szaladna ilyen előre.
A rezidenciára bejutva hamar meglátja a beszédbe elegyedett párost. Akaratlan is húzza ki magát, mintha nem lett volna már így is elég egyenes a háta. Magabiztos léptekkel, elbűvölő mosollyal közelíti meg a diskurálókat, először Aleniá-ra nézve, hogy alkalmas-e az idő, hogy köszöntse őket. Úgy véli igen.*
- Alenia, üdvözöllek! *Tekint rá barátságosan, majd fejét Orthus felé fordítja, meghajtva azt, hogy őt is köszönthesse.*
- És önt is üdvözlöm Uram, újfent. Örülök, hogy megtisztelt bennünket. A gyerekek rendkívül élvezik a szobájuk szépülését, köszönöm hát még egyszer.
*Hátrapillant a férfira, akivel érkezett, eljött az ideje, hogy bemutassa.*
- Hadd mutassam be Alaver Raanus-t, aki azért érkezett, hogy megépítse a tűzrakóhelyet a kertben. Bízok a szakértelmében. *Tehát, ha elrontja, amiben megegyeztek, akkor ő, Mai fogja eltüzelni fa helyett, hiszen nagy reményeket fűz hozzá és nem bukhat bele. Persze ezt egy rezdülésével sem mutatja.*
- A hölgy Alenia Cirenhille Sayqueves, a rezidencia tulajdonosa, kinek szintén szívügye az árvaház mielőbbi kialakítása, az úr pedig Orthus Morthimer, aki ebben, mint már hallhatta az imént, rengeteg segítséget nyújt.
*Nem eresztené hosszabbra a bemutatást, mert most nem titulusokkal kíván felvágni, Alaver-nek valószínűleg teljesen mindegy is, nem közülük való. Talán ez nem kedves gondolat, nem is érezteti, de ettől még így van.*
- Engedelmetekkel elkísérném, hogy belekezdhessen a munkába, aztán csatlakoznék egy fertályórán belül, ha az megfelel.
1042. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-07-31 19:18:25
Üzenet elküldve: 2024-07-31 19:18:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 366
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 366
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes cél élén//
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy Alenia nem fogadja akkora lelkesedéssel a szépségét dicsérő szavakat, de hát még Orthusnak is vannak olyan berögzült szokásai, melyeket nehezen vet le. És a nőből áradó magabiztos elegancia, ami minden egyes találkozásukkor egyre erőteljesebb, a férfi számára izgalmas. Mások talán arrogánsnak vélik a leheletfinom nemesi allűröket, de nem Orthus. Bár a maga logikus elméjével már kiokoskodta, hogy ez a fajta arisztokratikus gőg valójában gyengeség, de attól még nem igazán tudja kivonni magát a hatása alól. Még úgy sem, hogy immáron ő maga is nemes, mivel fejében ez az újfajta nemesség nem egyenlő azzal, ami egykoron volt, és ami Aleniából árad. Furcsa mód pont emiatt kezdi Aleniában egyre inkább meglátni a kívánatos nőt is.
Ahogy Alenia felsorolja igényeit majdani telke kapcsán, Orthus röpke töprengés után így felel.*
- Mindezek alapján a legmegfelelőbb telkeket talán a folyóparton kellene keresni, vagy az új negyed Észak-Keleti, vagy esetleg Dél-Keleti részében. A folyó és a túlparti erdő látványa megnyugtatólag hat a megfáradt lélekre, a közeli víz gondoskodik a levegő frissességéről. Egyúttal a Csonthídtól a lehető legtávolabb esik, így aztán ha bármiféle fenyegetés érkezne, arról időben értesülhet és cselekedhet. A folyó, ha éppen nem árad, menekülési útvonalat is biztosíthat kegyednek egy gondosan előkészített, a folyami sodrást jól bíró hajó révén.
*fejti ki a véleményét, a maga alapos és elemző stílusában.*
- Ha az Északi oldalt választja, közelebb lesz hozzám, így segítségére lehetek gond esetén. Itt azonban a folyó sodrása még erősebb, és a folyami kereskedelem is sűrűbbnek ígérkezik.
*ecseteli tovább. Hogy miért lesz sűrűbb ott a forgalom, azt nem említi meg, de ott lesz a kikötőöböl szája.*
- Ha a Dél-Keleti sarkot választja, több nyugalomra számíthat úgy a városi polgároktól, mint a folyótól, melynek sodrása ott éppen enyhébb, a kanyarulat lecsillapítja. Terveim szerint a nemesi negyedet szépen kövezett utak szelik majd át, így a közlekedés könnyű lesz, bárhonnan is indul majd.
*ér az érvelése végére. A maga részéről mindkét opció tetszik, bármelyiket választja is Alenia. Továbbra is lehetségesnek tartja, hogy egyszer talán összekötheti életét a kisasszonnyal (ami egyre vonzóbb lehetőség most, hogy Alenia is kezd magára találni), ez esetben pedig számolhat egy második telekkel is a gazdag negyedben. Ez is ott motoszkál a fejében, amikor a nőnek ajánl telkeket, de mégis első sorban Alenia igényeire figyelt, amikor javaslatot tett.
Az úrhölgy aztán szóvá teszi, hogy immáron ő is nemes, de nem azokkal a lelkes és lenyűgözött szavakkal, amelyet szívesen hallott volna. Éppen ezért ő se lelkesedik túlzottan új rangjáért, inkább árnyalja a helyzetet - amivel egyszersmind Aleniát is óvatosságra inti, hiszen ez mindkettejükre vonatkozik.*
- A telekkel együtt járt a nemesi rang is, de mi tagadás, vegyesek az érzéseim. Nagy megtiszteltetés, hogy ebben az új társadalmi rendben immáron én is a csúcson találom magam, legalábbis látszólag. Azonban, ha őszinte lehetek, talán jobb lett volna megmaradnom polgárnak, ha lett volna ilyen lehetőség. A nemesi rang még mindig keserű szájízt kelt sokak szájában, és nekem az áll az érdekemben, hogy Artheniorban és azon kívül, mindenkivel megtaláljam a közös hangot. Kétélű kard ez a nemesi rang, oda kell figyelni, hogy ne saját magunkat vágjuk meg vele. És önmagában keveset ér, ha nem támogatja meg tényleges befolyás és vagyon.
*teszi hozzá.*
- Azok, akik most teljes áron szerzik meg e telkeket, egyszersmind erőt demonstrálnak, bizonyítják, hogy megvan a vagyonuk rá. Az eredeti nemesség tagjaiból sokan fognak élni a lehetőséggel, hogy olcsóbban visszakapják a rangjukat, ám kérdés, hogy hosszú távon melyikük lesz képes fenn is tartani az ebből fakadó jómódot.
//Egy nemes cél élén//
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy Alenia nem fogadja akkora lelkesedéssel a szépségét dicsérő szavakat, de hát még Orthusnak is vannak olyan berögzült szokásai, melyeket nehezen vet le. És a nőből áradó magabiztos elegancia, ami minden egyes találkozásukkor egyre erőteljesebb, a férfi számára izgalmas. Mások talán arrogánsnak vélik a leheletfinom nemesi allűröket, de nem Orthus. Bár a maga logikus elméjével már kiokoskodta, hogy ez a fajta arisztokratikus gőg valójában gyengeség, de attól még nem igazán tudja kivonni magát a hatása alól. Még úgy sem, hogy immáron ő maga is nemes, mivel fejében ez az újfajta nemesség nem egyenlő azzal, ami egykoron volt, és ami Aleniából árad. Furcsa mód pont emiatt kezdi Aleniában egyre inkább meglátni a kívánatos nőt is.
Ahogy Alenia felsorolja igényeit majdani telke kapcsán, Orthus röpke töprengés után így felel.*
- Mindezek alapján a legmegfelelőbb telkeket talán a folyóparton kellene keresni, vagy az új negyed Észak-Keleti, vagy esetleg Dél-Keleti részében. A folyó és a túlparti erdő látványa megnyugtatólag hat a megfáradt lélekre, a közeli víz gondoskodik a levegő frissességéről. Egyúttal a Csonthídtól a lehető legtávolabb esik, így aztán ha bármiféle fenyegetés érkezne, arról időben értesülhet és cselekedhet. A folyó, ha éppen nem árad, menekülési útvonalat is biztosíthat kegyednek egy gondosan előkészített, a folyami sodrást jól bíró hajó révén.
*fejti ki a véleményét, a maga alapos és elemző stílusában.*
- Ha az Északi oldalt választja, közelebb lesz hozzám, így segítségére lehetek gond esetén. Itt azonban a folyó sodrása még erősebb, és a folyami kereskedelem is sűrűbbnek ígérkezik.
*ecseteli tovább. Hogy miért lesz sűrűbb ott a forgalom, azt nem említi meg, de ott lesz a kikötőöböl szája.*
- Ha a Dél-Keleti sarkot választja, több nyugalomra számíthat úgy a városi polgároktól, mint a folyótól, melynek sodrása ott éppen enyhébb, a kanyarulat lecsillapítja. Terveim szerint a nemesi negyedet szépen kövezett utak szelik majd át, így a közlekedés könnyű lesz, bárhonnan is indul majd.
*ér az érvelése végére. A maga részéről mindkét opció tetszik, bármelyiket választja is Alenia. Továbbra is lehetségesnek tartja, hogy egyszer talán összekötheti életét a kisasszonnyal (ami egyre vonzóbb lehetőség most, hogy Alenia is kezd magára találni), ez esetben pedig számolhat egy második telekkel is a gazdag negyedben. Ez is ott motoszkál a fejében, amikor a nőnek ajánl telkeket, de mégis első sorban Alenia igényeire figyelt, amikor javaslatot tett.
Az úrhölgy aztán szóvá teszi, hogy immáron ő is nemes, de nem azokkal a lelkes és lenyűgözött szavakkal, amelyet szívesen hallott volna. Éppen ezért ő se lelkesedik túlzottan új rangjáért, inkább árnyalja a helyzetet - amivel egyszersmind Aleniát is óvatosságra inti, hiszen ez mindkettejükre vonatkozik.*
- A telekkel együtt járt a nemesi rang is, de mi tagadás, vegyesek az érzéseim. Nagy megtiszteltetés, hogy ebben az új társadalmi rendben immáron én is a csúcson találom magam, legalábbis látszólag. Azonban, ha őszinte lehetek, talán jobb lett volna megmaradnom polgárnak, ha lett volna ilyen lehetőség. A nemesi rang még mindig keserű szájízt kelt sokak szájában, és nekem az áll az érdekemben, hogy Artheniorban és azon kívül, mindenkivel megtaláljam a közös hangot. Kétélű kard ez a nemesi rang, oda kell figyelni, hogy ne saját magunkat vágjuk meg vele. És önmagában keveset ér, ha nem támogatja meg tényleges befolyás és vagyon.
*teszi hozzá.*
- Azok, akik most teljes áron szerzik meg e telkeket, egyszersmind erőt demonstrálnak, bizonyítják, hogy megvan a vagyonuk rá. Az eredeti nemesség tagjaiból sokan fognak élni a lehetőséggel, hogy olcsóbban visszakapják a rangjukat, ám kérdés, hogy hosszú távon melyikük lesz képes fenn is tartani az ebből fakadó jómódot.
1041. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-07-31 18:36:00
Üzenet elküldve: 2024-07-31 18:36:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes cél élén//
*Találkozásuk a szokásos, kézcsókkal színezett „rituáléval” és a férfi eltúlzott bókjaival kezdődik. Aleniá-nak még mindig egyáltalán nem imponál mindez, de már megszokta, sőt, számított is erre a gesztusra Orthus-tól, így nem is reagál rá különösebben, csak közömbös tekintettel, na meg egy halvány, mesterkélt mosollyal igyekszik túl lenni rajta, mintha csak egy kötelezettségéről lenne szó.*
- Köszönöm *reagál illedelmesen, s sokkal finomabban, mint a másik, majd azonnal a tárgyra tér. Amit a kereskedő magában gondol Alenia jelenlegi helyzetét illetően, azzal fejen találja a szöget, ugyanis a rangja megvan, a régi ház újra az övé, az új meg majd az övé lesz, de pénze az nincs. Pontosan ez a fő indoka annak, hogy Morthimer-t tárt karokkal várta, és ezúttal maga invitálta, hogy lépje át újra a rezidencia küszöbét. Számít a férfi anyagi támogatására és a kiváló üzleti képességeire. Alenia sem annyira elveszett, mint amennyire egy-két hattal ezelőtt még annak látszott. Hamar felismerte, hogy egyelőre Orthus az a pénzforrás, ami segíthet neki visszakapaszkodni a ranglétrán, de azt is jól tudja, hogy ez a pénzcsap hamar elapadhat, ha a kereskedő nem látja a saját hasznát az egészben, éppen ezért döntött főként úgy, hogy nem adja el a rezidenciát a városnak, hanem igyekszik egy olyan célra felhasználni, amivel fenntarthatja a prefektus érdeklődését.*
- Valóban? *kérdez vissza a telkekkel kapcsolatos beszámoló első mondatára, mintegy jelezve, hogy kíváncsi, és érdeklődve hallgatja a következőket. Tényleg figyelmesen gondolja át az egyes lehetőségeket, sorban, ahogy Orthus említi őket. A feltett kérdésre nem is válaszol azonnal, hanem csak azután, hogy mérlegelt a számára megfelelő opciók között.*
- Nos, azt hiszem, hogy számomra a biztonság és a nyugalom kényes egyensúlya az, ami a legfontosabb. Bárhogy is segítsen az idő feledni, a múlt azért mély nyomot hagyott bennem, úgyhogy szeretném biztonságban érezni magam, de mellette szeretném azt is, hogy a lehetőségekhez képest csend és nyugalom ölelje körbe az otthonom. Az otthon számomra egy menedék is, ahová elvonulhatok a világ minden gondja elől. Kérem, hogy az én telkem kiválasztásánál ezeket a szempontokat vegye figyelembe! Nem szükséges lehetőségeket kínálnia, egyértelműen válassza ki nekem az Ön szerint tökéletes telket! Bízom az ítélőképességében.
*Nem kerüli el a figyelmét az sem, hogy Orthus a saját telkét is megemlíti. Ha az általa ismert információk birtokában jól következtet, akkor azokhoz a telkekhez jelenleg egy módon lehet hozzájutni: a város ajánlatán keresztül, sok pénzt fizetve a tanácsnak, vagy kevesebbet, ha nemesi múlttal rendelkezel. A telek mellé azonban rang is jár, ha eleget fizet valaki, úgyhogy innentől nem nehéz rájönnie, hogy Arthenior egy új nemesével társalog most már.*
- Mondja, Morthimer úr, akkor jól sejtem, hogy az anyagi jólétet kihasználva elérte magának, hogy könnyedén lépdelhessen néhány fokot felfelé azon a bizonyos ranglétrán?
*Nyilvánvalóan született nemesként számára a pénzen vásárolt nemesi cím már-már sértő, de nem fog emiatt ítélkezni. Elfogadta, hogy a játékszabályok megváltoztak.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.31 18:37:05
//Egy nemes cél élén//
*Találkozásuk a szokásos, kézcsókkal színezett „rituáléval” és a férfi eltúlzott bókjaival kezdődik. Aleniá-nak még mindig egyáltalán nem imponál mindez, de már megszokta, sőt, számított is erre a gesztusra Orthus-tól, így nem is reagál rá különösebben, csak közömbös tekintettel, na meg egy halvány, mesterkélt mosollyal igyekszik túl lenni rajta, mintha csak egy kötelezettségéről lenne szó.*
- Köszönöm *reagál illedelmesen, s sokkal finomabban, mint a másik, majd azonnal a tárgyra tér. Amit a kereskedő magában gondol Alenia jelenlegi helyzetét illetően, azzal fejen találja a szöget, ugyanis a rangja megvan, a régi ház újra az övé, az új meg majd az övé lesz, de pénze az nincs. Pontosan ez a fő indoka annak, hogy Morthimer-t tárt karokkal várta, és ezúttal maga invitálta, hogy lépje át újra a rezidencia küszöbét. Számít a férfi anyagi támogatására és a kiváló üzleti képességeire. Alenia sem annyira elveszett, mint amennyire egy-két hattal ezelőtt még annak látszott. Hamar felismerte, hogy egyelőre Orthus az a pénzforrás, ami segíthet neki visszakapaszkodni a ranglétrán, de azt is jól tudja, hogy ez a pénzcsap hamar elapadhat, ha a kereskedő nem látja a saját hasznát az egészben, éppen ezért döntött főként úgy, hogy nem adja el a rezidenciát a városnak, hanem igyekszik egy olyan célra felhasználni, amivel fenntarthatja a prefektus érdeklődését.*
- Valóban? *kérdez vissza a telkekkel kapcsolatos beszámoló első mondatára, mintegy jelezve, hogy kíváncsi, és érdeklődve hallgatja a következőket. Tényleg figyelmesen gondolja át az egyes lehetőségeket, sorban, ahogy Orthus említi őket. A feltett kérdésre nem is válaszol azonnal, hanem csak azután, hogy mérlegelt a számára megfelelő opciók között.*
- Nos, azt hiszem, hogy számomra a biztonság és a nyugalom kényes egyensúlya az, ami a legfontosabb. Bárhogy is segítsen az idő feledni, a múlt azért mély nyomot hagyott bennem, úgyhogy szeretném biztonságban érezni magam, de mellette szeretném azt is, hogy a lehetőségekhez képest csend és nyugalom ölelje körbe az otthonom. Az otthon számomra egy menedék is, ahová elvonulhatok a világ minden gondja elől. Kérem, hogy az én telkem kiválasztásánál ezeket a szempontokat vegye figyelembe! Nem szükséges lehetőségeket kínálnia, egyértelműen válassza ki nekem az Ön szerint tökéletes telket! Bízom az ítélőképességében.
*Nem kerüli el a figyelmét az sem, hogy Orthus a saját telkét is megemlíti. Ha az általa ismert információk birtokában jól következtet, akkor azokhoz a telkekhez jelenleg egy módon lehet hozzájutni: a város ajánlatán keresztül, sok pénzt fizetve a tanácsnak, vagy kevesebbet, ha nemesi múlttal rendelkezel. A telek mellé azonban rang is jár, ha eleget fizet valaki, úgyhogy innentől nem nehéz rájönnie, hogy Arthenior egy új nemesével társalog most már.*
- Mondja, Morthimer úr, akkor jól sejtem, hogy az anyagi jólétet kihasználva elérte magának, hogy könnyedén lépdelhessen néhány fokot felfelé azon a bizonyos ranglétrán?
*Nyilvánvalóan született nemesként számára a pénzen vásárolt nemesi cím már-már sértő, de nem fog emiatt ítélkezni. Elfogadta, hogy a játékszabályok megváltoztak.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.31 18:37:05
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1214-1233