Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1120. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1432-1451
1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-20 23:57:58
Üzenet elküldve: 2024-08-20 23:57:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Játék a világ és az elf vesztes oldalon áll. De mindegy a fő az, hogyan fog veszíteni. Ha kívülről látná őket valaki akkor könnyedén, azt gondolhatná, hogy nagyon jól érzik magukat pedig más módszerekkel, de mindketten a fogást keresik a másikon. A férfi jól számolt a félvérrel nagyon veszélyes nő számára. Átlát rajta és ez fordítva még nincs teljesen így. Miután a másik kényelmesebben elhelyezkedett az elfen, az állja a kékeket miközben keze továbbra is végigjárja, azt a fedetlen hátat. Helyenként finoman a körmével karcolva a bőrt, majd lejjebb csusszan csak végigsimítva a fenéken, hogy a másik csinos kis lábát is felfedezze. Közben pedig figyel. Továbbra is vidáman szólal meg.*
-Azt, hiszem egyszerű haramiának nézel engem, aki csak kivont pengével üvöltve tud érvényt szerezni az akaratának. Semmi gond nem sértettél meg. Mindegy is. Viszont mondd...*Húzná megint közelebb a másikat, hogy visszaadjon kicsit a nyakhoz bújásól és egyenesen a lány fülébe búghasson.*
-Mit vennél el, amitől a lányok visszakapnák a házat és nem vehetnék el megint tőlük?*Harap játékosan arra a fülre.*Úgy, hogy nem derülne ki, hogy te voltál? Érted is kár lenne.*Lehel egy kis csókot arra nyakra.*És ami fontosabb...Miért érdekel ennyire az árvaház sorsa?
*Húzódik kicsit el, hogy azokba a kékekbe fúrhassa a tekintetét.*
*Játék a világ és az elf vesztes oldalon áll. De mindegy a fő az, hogyan fog veszíteni. Ha kívülről látná őket valaki akkor könnyedén, azt gondolhatná, hogy nagyon jól érzik magukat pedig más módszerekkel, de mindketten a fogást keresik a másikon. A férfi jól számolt a félvérrel nagyon veszélyes nő számára. Átlát rajta és ez fordítva még nincs teljesen így. Miután a másik kényelmesebben elhelyezkedett az elfen, az állja a kékeket miközben keze továbbra is végigjárja, azt a fedetlen hátat. Helyenként finoman a körmével karcolva a bőrt, majd lejjebb csusszan csak végigsimítva a fenéken, hogy a másik csinos kis lábát is felfedezze. Közben pedig figyel. Továbbra is vidáman szólal meg.*
-Azt, hiszem egyszerű haramiának nézel engem, aki csak kivont pengével üvöltve tud érvényt szerezni az akaratának. Semmi gond nem sértettél meg. Mindegy is. Viszont mondd...*Húzná megint közelebb a másikat, hogy visszaadjon kicsit a nyakhoz bújásól és egyenesen a lány fülébe búghasson.*
-Mit vennél el, amitől a lányok visszakapnák a házat és nem vehetnék el megint tőlük?*Harap játékosan arra a fülre.*Úgy, hogy nem derülne ki, hogy te voltál? Érted is kár lenne.*Lehel egy kis csókot arra nyakra.*És ami fontosabb...Miért érdekel ennyire az árvaház sorsa?
*Húzódik kicsit el, hogy azokba a kékekbe fúrhassa a tekintetét.*
1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-20 16:09:25
Üzenet elküldve: 2024-08-20 16:09:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Ha nem tetszene neki a játék, ami talán cseppet sem az, már rég feladta volna. Fontos neki a rezidencia, az árvaház, de annyi terve van, hogyha egy kútba fulladna, akkor is lenne a helyére száz másik. Megijedhetett volna igazán a másik lobbanékonyságától. Attól is, hogy mi lesz, ha kiderül, hogy idehozta. Ha nem bír magával és feléget mindent. De ezek mind olyanok, mintha kutatna. Kiből mi jön elő, belőle mit hoz ki és hogyan teszi rendbe a lehetetlent. Hogyan tud irányítani és mi az a pont, amikor kiesik a kezéből minden. A zöldek bezavarnak. Kevesebb a hideg észérv, az átgondoltság. Őt is annak kellene tekinteni, mint ami. Egy megoldandó feladatnak, vagy egy rejtély felderítésének. Nem sikerül maradéktalanul. Túl okos, túl sokat látott és pont ez a szerencséje. Mert ebben van olyan, ami máshol, másban nincs. Nem húzódik az érintéstől, pedig távolinak tűnt néhány perce a bőrének melege. Nem gondolná viccnek, hiba a mosoly. Talán az utolsó módszer lenne, amit választana, de a pakliban benne van. Dől a másikkal kevés közöttük a hely. Nehezebb gondolkodni, de attól még tud. A másik nyakához hajol és bújik bele, éppen csak érintve ajkával a felületet, de nem lehelve rá csókot.*
- Édes, hogy te nem avatsz be a terveidbe, de én meséljem el.
*Távolodik el, majd egy mozdulattal veti át a lábát, hogy a másikkal szembe kerüljön, s úgy üljön annak ölében. Micsoda szerencse a hosszú vágás a szoknyáján és hogy kissé feljebb csúsztatta az anyagot.*
- Amihez te értesz, az látványos. Talán égne minden, folyna a vér, vagy betöltené a hangod az egész házat. Még tetszene is, ha nem sodornád bajba, ami nekem fontos.
*Fúrja bele a szemeit a másikéba.*
- Engem nem venni észre, mégis ott vagyok, ahol lennem kell. És azt veszek el, amit akarok. Csendben, láthatatlanul.
*Méri végig végül, mintha már alig bírna magával.*
- Talán nem olyan izgalmas, és kicsit lassabb... de nem az a vége, hogy a kötélen lógsz majd. Azt túlságosan sajnálnám.
*Figyeli a vonásokat, keze pedig nem tudja nem érinteni a másikat. Aztán egy mosollyal teszi csak hozzá.* - De úgyis nálad van a döntés. *Mert hogy ez így is van. Tudja, hogy eléggé résen van. De legalább a tudtára adta, hogyha tényleg úgy fest a dolog, ahogy ő azt elé tárta, akkor van még opció. Olyan opció, akivel közben igen jól is el tud szórakozni. Aztán mindenki mehetne a dolgára.*
*Ha nem tetszene neki a játék, ami talán cseppet sem az, már rég feladta volna. Fontos neki a rezidencia, az árvaház, de annyi terve van, hogyha egy kútba fulladna, akkor is lenne a helyére száz másik. Megijedhetett volna igazán a másik lobbanékonyságától. Attól is, hogy mi lesz, ha kiderül, hogy idehozta. Ha nem bír magával és feléget mindent. De ezek mind olyanok, mintha kutatna. Kiből mi jön elő, belőle mit hoz ki és hogyan teszi rendbe a lehetetlent. Hogyan tud irányítani és mi az a pont, amikor kiesik a kezéből minden. A zöldek bezavarnak. Kevesebb a hideg észérv, az átgondoltság. Őt is annak kellene tekinteni, mint ami. Egy megoldandó feladatnak, vagy egy rejtély felderítésének. Nem sikerül maradéktalanul. Túl okos, túl sokat látott és pont ez a szerencséje. Mert ebben van olyan, ami máshol, másban nincs. Nem húzódik az érintéstől, pedig távolinak tűnt néhány perce a bőrének melege. Nem gondolná viccnek, hiba a mosoly. Talán az utolsó módszer lenne, amit választana, de a pakliban benne van. Dől a másikkal kevés közöttük a hely. Nehezebb gondolkodni, de attól még tud. A másik nyakához hajol és bújik bele, éppen csak érintve ajkával a felületet, de nem lehelve rá csókot.*
- Édes, hogy te nem avatsz be a terveidbe, de én meséljem el.
*Távolodik el, majd egy mozdulattal veti át a lábát, hogy a másikkal szembe kerüljön, s úgy üljön annak ölében. Micsoda szerencse a hosszú vágás a szoknyáján és hogy kissé feljebb csúsztatta az anyagot.*
- Amihez te értesz, az látványos. Talán égne minden, folyna a vér, vagy betöltené a hangod az egész házat. Még tetszene is, ha nem sodornád bajba, ami nekem fontos.
*Fúrja bele a szemeit a másikéba.*
- Engem nem venni észre, mégis ott vagyok, ahol lennem kell. És azt veszek el, amit akarok. Csendben, láthatatlanul.
*Méri végig végül, mintha már alig bírna magával.*
- Talán nem olyan izgalmas, és kicsit lassabb... de nem az a vége, hogy a kötélen lógsz majd. Azt túlságosan sajnálnám.
*Figyeli a vonásokat, keze pedig nem tudja nem érinteni a másikat. Aztán egy mosollyal teszi csak hozzá.* - De úgyis nálad van a döntés. *Mert hogy ez így is van. Tudja, hogy eléggé résen van. De legalább a tudtára adta, hogyha tényleg úgy fest a dolog, ahogy ő azt elé tárta, akkor van még opció. Olyan opció, akivel közben igen jól is el tud szórakozni. Aztán mindenki mehetne a dolgára.*
1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-20 15:12:30
Üzenet elküldve: 2024-08-20 15:12:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Vannak mondatok, amik képesek egy életre a lélekbe vésődni. Ha a lány a lélek szakértőjének vallja magát, mert tanulta a szakmát akkor sajnálhatja, hogy nem ismerte Aern kapitányt, aki habár eszementebb volt az akkor még teljesen más lelkületű Intath-nál, de pont ezzel és a veleszületett karizmájával azzá tudta tenni az elfet aki. Valakivé, aki képes lázadni a sors igazságtalansága elől. Aki, nem kapott soha semmit, de lángra lobbanthatja a világot és ellophatja magának, amit akar. Aki, olyan vadsággal képes élni mintha a halált várná. Sok réteg van még az elf lelkében. Bizonyos rétegeket talán soha senki nem is láthat. Hogy mire képes azokért, akiket úgy döntött megvéd olyan dolog, amit talán jobb is, ha a másik nem lát. Pedig szeretne. Nem először vette már magán észre, azt a fürkésző szempárt. A félvér kettőssége pont annyira vonzza, mint taszítja a dokit. Fagyos kék szemek, amik olyan lánggal tudnak égni, hogy a legforróvérűbb wegtoreni táncosnő is megirigyelné, rideg, szinte tudományos érdeklődés, nyers elemi testi vonzalommal párosulva. A másik veszélyes rá tudja jól, de a doki most belement a játékba. Sőt, megpróbálja átvenni az irányítást. Fürkészi a másik vonásait ahogy felteszi a kérdését és azok meg se rezzennek. Hagyja, hogy a kettejük közti távolság csökkenjen és a simogató kezek ellen se tesz semmit. Viszont a vonásai nem változnak. Mint egy igencsak ritka szakmai esetet úgy vizsgálgatja a lányt. Mi lehet benne? Elraktározza magában, amit lát. Hagyja közelebb hajolni, majd megkapja a válaszát. Arra mosolyodik el a doki. Úgy mintha ez az egész csak egy vicc lett volna. Talán az is volt. Ki tudja? Mindenesetre ezek után hátradől a széken miközben közelebb vonja a másik testét.*
-Akkor hogyan szeretnél segíteni? Milyen módszered van arra, hogy a munkaadódtól visszalopj egy kúriát a kisemmizett jogos tulajdonosainak?
*Durva szavak vidám stílusban és közben az elf keze finoman végigsimítana a lány csupasz hátán.*
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.20 15:13:01
*Vannak mondatok, amik képesek egy életre a lélekbe vésődni. Ha a lány a lélek szakértőjének vallja magát, mert tanulta a szakmát akkor sajnálhatja, hogy nem ismerte Aern kapitányt, aki habár eszementebb volt az akkor még teljesen más lelkületű Intath-nál, de pont ezzel és a veleszületett karizmájával azzá tudta tenni az elfet aki. Valakivé, aki képes lázadni a sors igazságtalansága elől. Aki, nem kapott soha semmit, de lángra lobbanthatja a világot és ellophatja magának, amit akar. Aki, olyan vadsággal képes élni mintha a halált várná. Sok réteg van még az elf lelkében. Bizonyos rétegeket talán soha senki nem is láthat. Hogy mire képes azokért, akiket úgy döntött megvéd olyan dolog, amit talán jobb is, ha a másik nem lát. Pedig szeretne. Nem először vette már magán észre, azt a fürkésző szempárt. A félvér kettőssége pont annyira vonzza, mint taszítja a dokit. Fagyos kék szemek, amik olyan lánggal tudnak égni, hogy a legforróvérűbb wegtoreni táncosnő is megirigyelné, rideg, szinte tudományos érdeklődés, nyers elemi testi vonzalommal párosulva. A másik veszélyes rá tudja jól, de a doki most belement a játékba. Sőt, megpróbálja átvenni az irányítást. Fürkészi a másik vonásait ahogy felteszi a kérdését és azok meg se rezzennek. Hagyja, hogy a kettejük közti távolság csökkenjen és a simogató kezek ellen se tesz semmit. Viszont a vonásai nem változnak. Mint egy igencsak ritka szakmai esetet úgy vizsgálgatja a lányt. Mi lehet benne? Elraktározza magában, amit lát. Hagyja közelebb hajolni, majd megkapja a válaszát. Arra mosolyodik el a doki. Úgy mintha ez az egész csak egy vicc lett volna. Talán az is volt. Ki tudja? Mindenesetre ezek után hátradől a széken miközben közelebb vonja a másik testét.*
-Akkor hogyan szeretnél segíteni? Milyen módszered van arra, hogy a munkaadódtól visszalopj egy kúriát a kisemmizett jogos tulajdonosainak?
*Durva szavak vidám stílusban és közben az elf keze finoman végigsimítana a lány csupasz hátán.*
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.20 15:13:01
1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-20 11:37:38
Üzenet elküldve: 2024-08-20 11:37:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Visszatérés //
* Sok idő eltelt, de Nimeril nem tétlenkedett ezen idő alatt. Az utóbbi időben ugyanis a szántóföldeken ténykedett. A helyi bábák, javasasszonyok remek táptalajnak bizonyultak egy tudásra éhes elme számára. A beszipákolt tudást ráadásul még kamatoztatni is tudta, hiszen ott kint az istenek háta mögött akad mindenféle embert, állatott gyötrő nyavalya. Szó mi szó összességében egy kiadós tanulmányi utazásban volt része, de már éppen eljött az ideje annak, hogy visszatérjen az ő kis "rezidenciájára". Rengeteg dolog van, amit meg akar tenni majd, az ő kis laborjában. Csak reméli, hogy nagyon nem túrták fel távollétében a helyet, de már miért is tették volna, hiszen szinte senki nem foglalkozott eddig azzal a hellyel. Szekérrel érkezik, legalábbis a piacig, ahol még eszik pár falatot mielőtt át kéne vergődnie a romokon. Még most is utálja cipelni a táskáját, mert hát nehéz, mint a dög, de ez van, szóval ezt kell szeretni. Alig várja, hogy végre a saját kis szobájába lehessen. Cicája, Aldeis a kissé bicegő feketetarka bestia, komótosan lépked mögötte. Egyetlen állandó társa, bár hűségesnek cseppet sem mondható, mivel olykor napokra képes meglógni, hogy csavarogjon. A romos közeg még mindig nem a legbizalomgerjesztőbb hely, de most mégis kissé megnyugtatja. A távolban már a rezidencia sziluettje is feltűnik. Még néhány percnyi séta és teljes, illetve részleges pompájában díszelgő épületben gyönyörködhet. Már ha lehet ilyet mondani. Régen lehetett már, amikor ez az épület a fénykorát élte. Látszik még rajta ugyan helyenként, hogy mily gondossággal építették meg. Azért jobban fest, mint amikor YIlával elkezdték rendebe pofozni. Egy pár pillanatot szentel is neki a lány, hogy gyönyörködjön benne. Az utolsó romos kunyhó is a legszebb látvány a hazatérő számára, ezt az épületet pedig nem lehetne éppen kunyhónak hívni. Még így kopottan is méltóságteljesen emelkedik a többi társa fölé. Na nem mintha nehéz dolga lenne, mivel a többiek jó részét rendesen tönkretették. Elindul befelé, hacsak nem botlik senkibe az udvaron, akkor belép az épületbe. Szétnéz lent, hátha akad egy vagy két ismerős arc, de ha nincs más, akkor elindul az emeletre, hogy ott elfoglalja a szobáját, amire azóta valószínűleg finom por réteg szállt. Ha itt se botlik senkibe, akkor belép és leteszi magát egy kicsit.*
* Sok idő eltelt, de Nimeril nem tétlenkedett ezen idő alatt. Az utóbbi időben ugyanis a szántóföldeken ténykedett. A helyi bábák, javasasszonyok remek táptalajnak bizonyultak egy tudásra éhes elme számára. A beszipákolt tudást ráadásul még kamatoztatni is tudta, hiszen ott kint az istenek háta mögött akad mindenféle embert, állatott gyötrő nyavalya. Szó mi szó összességében egy kiadós tanulmányi utazásban volt része, de már éppen eljött az ideje annak, hogy visszatérjen az ő kis "rezidenciájára". Rengeteg dolog van, amit meg akar tenni majd, az ő kis laborjában. Csak reméli, hogy nagyon nem túrták fel távollétében a helyet, de már miért is tették volna, hiszen szinte senki nem foglalkozott eddig azzal a hellyel. Szekérrel érkezik, legalábbis a piacig, ahol még eszik pár falatot mielőtt át kéne vergődnie a romokon. Még most is utálja cipelni a táskáját, mert hát nehéz, mint a dög, de ez van, szóval ezt kell szeretni. Alig várja, hogy végre a saját kis szobájába lehessen. Cicája, Aldeis a kissé bicegő feketetarka bestia, komótosan lépked mögötte. Egyetlen állandó társa, bár hűségesnek cseppet sem mondható, mivel olykor napokra képes meglógni, hogy csavarogjon. A romos közeg még mindig nem a legbizalomgerjesztőbb hely, de most mégis kissé megnyugtatja. A távolban már a rezidencia sziluettje is feltűnik. Még néhány percnyi séta és teljes, illetve részleges pompájában díszelgő épületben gyönyörködhet. Már ha lehet ilyet mondani. Régen lehetett már, amikor ez az épület a fénykorát élte. Látszik még rajta ugyan helyenként, hogy mily gondossággal építették meg. Azért jobban fest, mint amikor YIlával elkezdték rendebe pofozni. Egy pár pillanatot szentel is neki a lány, hogy gyönyörködjön benne. Az utolsó romos kunyhó is a legszebb látvány a hazatérő számára, ezt az épületet pedig nem lehetne éppen kunyhónak hívni. Még így kopottan is méltóságteljesen emelkedik a többi társa fölé. Na nem mintha nehéz dolga lenne, mivel a többiek jó részét rendesen tönkretették. Elindul befelé, hacsak nem botlik senkibe az udvaron, akkor belép az épületbe. Szétnéz lent, hátha akad egy vagy két ismerős arc, de ha nincs más, akkor elindul az emeletre, hogy ott elfoglalja a szobáját, amire azóta valószínűleg finom por réteg szállt. Ha itt se botlik senkibe, akkor belép és leteszi magát egy kicsit.*
1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-20 08:47:27
Üzenet elküldve: 2024-08-20 08:47:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Érdekli, hogy mi forog abban az elmében azon túl, hogy látszólag mindent képes lenne, minden átgondolást mellőzve tönkre tenni. Más okból, de neki is fontos, hogy ne legyen olyan, aki veszélyeztetheti ezt a házat. Azért az árvák fontosabbak, mint Luninari, de ettől még nem elhanyagolható az igazságtalanság, ami őt érhette. Vagy őket. Nem ismeri a másikat, akit annyiszor emleget.
Nem tett jót a doki egyetlen szava sem. Nem jó belegondolni, mik történhettek a hozzá hasonlókkal és nem is szeretné megtapasztalni, bár ebbe a helyzetbe igazán nem illik bele az a sok kép, amit láttatott a meséje révén vele a másik. De elemez, minden percben. Ennyire nem rossz a helyzet. Sőt. Olyan könnyedén megoldható, de a másik... hajthatatlannak tűnik.*
- Gondolom.
*Már csak a fejét sem rázza meg. Sejti milyen módszerei lehetnek az elfnek, s ha blöfföl is, még akkor is sokkal rosszabbak, mint amit Mai egyáltalán el tud képzelni igazán. Mennyire nem ismeri. De szeretné. Ahogy ismét a közelében áll, s nézi azokat a zöldeket, amik újra megragadják, szinte beleveszik. A felé nyúló kezet elfogadja, az érintésre pedig elmúlik az a kis ijedtség is, ami benne felsejlett. Cseppet sem érezte magát biztonságban, de nem ez számított. Neki itt rendet kell tartania és pont olyannal áll szemben, akivel nem akar hadakozni. Közelebb vonja magához, s a kérdést is hallja. De nem válaszol azonnal. A másik ölébe ereszkedik, ha az hagyja, majd végigsimít annak nyakától az álláig, míg csak kutatja azt, ami őt is éppen kutatja. Nem rezdül a vonás, de közelebb hajol, alig néhány centire megállítva ajkait a másikétól.*
- Amíg nem bizonyosodok meg az igazadról, addig ilyenen ne gondolkozz. Segítek, de nem így.
*Ha kicsit messzebbre nyúlna vissza az az ismeretség kettejük között, képes lenne annyira megbolondítani azt a tiszta fejet, hogy igent mondjon. Ijesztő, hogy egyáltalán ez megtörténhet. A dokinak túl nagy a hatalma a lány fölött, pedig még csak meg sem érdemli. Ha elemezhetné magát... de nem szokta. Mindenesetre még nem hülyült meg annyira, hogy csak úgy bólintson a kérdésre. *
*Érdekli, hogy mi forog abban az elmében azon túl, hogy látszólag mindent képes lenne, minden átgondolást mellőzve tönkre tenni. Más okból, de neki is fontos, hogy ne legyen olyan, aki veszélyeztetheti ezt a házat. Azért az árvák fontosabbak, mint Luninari, de ettől még nem elhanyagolható az igazságtalanság, ami őt érhette. Vagy őket. Nem ismeri a másikat, akit annyiszor emleget.
Nem tett jót a doki egyetlen szava sem. Nem jó belegondolni, mik történhettek a hozzá hasonlókkal és nem is szeretné megtapasztalni, bár ebbe a helyzetbe igazán nem illik bele az a sok kép, amit láttatott a meséje révén vele a másik. De elemez, minden percben. Ennyire nem rossz a helyzet. Sőt. Olyan könnyedén megoldható, de a másik... hajthatatlannak tűnik.*
- Gondolom.
*Már csak a fejét sem rázza meg. Sejti milyen módszerei lehetnek az elfnek, s ha blöfföl is, még akkor is sokkal rosszabbak, mint amit Mai egyáltalán el tud képzelni igazán. Mennyire nem ismeri. De szeretné. Ahogy ismét a közelében áll, s nézi azokat a zöldeket, amik újra megragadják, szinte beleveszik. A felé nyúló kezet elfogadja, az érintésre pedig elmúlik az a kis ijedtség is, ami benne felsejlett. Cseppet sem érezte magát biztonságban, de nem ez számított. Neki itt rendet kell tartania és pont olyannal áll szemben, akivel nem akar hadakozni. Közelebb vonja magához, s a kérdést is hallja. De nem válaszol azonnal. A másik ölébe ereszkedik, ha az hagyja, majd végigsimít annak nyakától az álláig, míg csak kutatja azt, ami őt is éppen kutatja. Nem rezdül a vonás, de közelebb hajol, alig néhány centire megállítva ajkait a másikétól.*
- Amíg nem bizonyosodok meg az igazadról, addig ilyenen ne gondolkozz. Segítek, de nem így.
*Ha kicsit messzebbre nyúlna vissza az az ismeretség kettejük között, képes lenne annyira megbolondítani azt a tiszta fejet, hogy igent mondjon. Ijesztő, hogy egyáltalán ez megtörténhet. A dokinak túl nagy a hatalma a lány fölött, pedig még csak meg sem érdemli. Ha elemezhetné magát... de nem szokta. Mindenesetre még nem hülyült meg annyira, hogy csak úgy bólintson a kérdésre. *
1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-20 05:42:05
Üzenet elküldve: 2024-08-20 05:42:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Sikerült a másiknak elérnie, hogy egy kicsit felé terelődjön az elf haragja és rá is zúdítson valamennyit belőle. Ez pedig látványosan hatással volt a félvérre viszont nem olyan formában mint amit várna az ember. Annak szavaira továbbra is dühösen, de enyhébben válaszol a férfi.*
-Rosszul hiszed. Engem csak az érdekel.
*Nem tervezi megváltoztatni a világot. Nem érdekli milyen önző célból gyűjti össze az utcakölyköket a kisasszony, sőt ha kiderülne, hogy nem ők az egyetlenek akikkel igazságtalanság történt az se rontana a hangulatán ugyanis a haragja nem a helyzetnek szól hanem, hogy a lányokkal történt ez. Ahhoz képest, hogy az elf az, akinek elborult az agya mégis Mai járkált eddig többet ott a szobában. A férfi csak állt vagy most ül idegesen azon a széken és a tekintete követi a másikat. A kapott kérdésekre most először nem tervez válaszolni.*
-Megvannak a módszereim.
*Vagy blöfföl vagy csak nem akarja felfedni a lapjait. Ha a lány sejtései pontosak, hogy mégis milyen megoldások járnak az elf fejében akkor végül is utóbbi lehetőség is megoldható. Ez után a kék szemű újra elé kerül és olyan tanácsot ad amit a doki nem tud hova tenni. Visszanéz azokba a szemekbe és ő is elkezdi kutatni a másik vonásait. Most már nem fenyegetően. Inkább érdeklődve. Mintha próbálna belelátni a másik elméjébe. Ha hagyja neki akkor ki is nyúlna a lány egyik kezéért, hogy finoman közelebb húzza magához, de közben nem engedné el, azt a szempárt és úgy kérdezne rá szemrebbenés nélkül.*
-Ha kikeverném akkor csempésznél mérget Alenia ételébe?
*Vajon erre miképp reagál a másik.*
*Sikerült a másiknak elérnie, hogy egy kicsit felé terelődjön az elf haragja és rá is zúdítson valamennyit belőle. Ez pedig látványosan hatással volt a félvérre viszont nem olyan formában mint amit várna az ember. Annak szavaira továbbra is dühösen, de enyhébben válaszol a férfi.*
-Rosszul hiszed. Engem csak az érdekel.
*Nem tervezi megváltoztatni a világot. Nem érdekli milyen önző célból gyűjti össze az utcakölyköket a kisasszony, sőt ha kiderülne, hogy nem ők az egyetlenek akikkel igazságtalanság történt az se rontana a hangulatán ugyanis a haragja nem a helyzetnek szól hanem, hogy a lányokkal történt ez. Ahhoz képest, hogy az elf az, akinek elborult az agya mégis Mai járkált eddig többet ott a szobában. A férfi csak állt vagy most ül idegesen azon a széken és a tekintete követi a másikat. A kapott kérdésekre most először nem tervez válaszolni.*
-Megvannak a módszereim.
*Vagy blöfföl vagy csak nem akarja felfedni a lapjait. Ha a lány sejtései pontosak, hogy mégis milyen megoldások járnak az elf fejében akkor végül is utóbbi lehetőség is megoldható. Ez után a kék szemű újra elé kerül és olyan tanácsot ad amit a doki nem tud hova tenni. Visszanéz azokba a szemekbe és ő is elkezdi kutatni a másik vonásait. Most már nem fenyegetően. Inkább érdeklődve. Mintha próbálna belelátni a másik elméjébe. Ha hagyja neki akkor ki is nyúlna a lány egyik kezéért, hogy finoman közelebb húzza magához, de közben nem engedné el, azt a szempárt és úgy kérdezne rá szemrebbenés nélkül.*
-Ha kikeverném akkor csempésznél mérget Alenia ételébe?
*Vajon erre miképp reagál a másik.*
1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-17 22:16:32
Üzenet elküldve: 2024-08-17 22:16:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//"Mester"munka//
*Hiába van szinte elrendelve az, hogy egy találkozás sikeres legyen, ha a két fiatal közül az egyikük nem hogy ebben nem hisz, de abban sem nagyon, hogy neki egyáltalán helye van a helyzetben. Ilyenkor szinte természetes, hogy a szavak nehezen jönnek és nem gördülnek csak úgy maguktól. De dacára minden apró hibának, elharapott vagy ki sem mondott szónak, mégis jól végződik a történet első fejezete.
Mert abban azért viszonylag biztos, hogy ha Faensa kisasszony majd úgy dönt, hogy maradhat a rezidencián, akkor lesznek még beszélgetéssel töltött percei Alenia-val. Hiszen a lány szavai, amivel megválaszolja a kérdését, nem arra utalnak, hogy ez ellenére lenne. Akkor nem ezt a választ kapta volna.
Amikor a lány mégis eltöpreng egy kicsit, meglepetten fordul felé. Kíváncsi, hogy mégis mit mond, mi lenne a helyes és elfogadott mód? Szemöldökei a homloka felé indulnak, majd még följebb és följebb kúsznak, ahogy Alenia megosztja vele a részleteket. Először majdnem elhiszi a választ, de a lány arcára kiülő mosoly elárulja őt, és azonnal megérti, hogy az csak bolondozik vele. Ez meglepi, nem számított erre.
Hiába volt az időjárásról szóló pár jégtörő mondat, a zavart feszültség végig benne ült, amíg beszélgettek. De most, ettől a mondattól valóban szétoszlik a rajta ülő zavar. Talán azóta először, hogy beszélgetni kezdtek: felnevet. Nevetése halk, de megkönnyebbült és őszinte. Hát tessék, megérkeztek. Itt van Nia. Nem Sayqueves kisasszony, hanem Nia. És Nia még arra is képes, hogy bolondozzon. Ez tetszik neki.*
- Rendben van! *-mosolyog rá a lányra-* Mindenképp megjegyzem.
*A lány utolsó mondatára még nagyot dobban a szíve, az ő szájából hallani ezt valahogy most egészen más.*
- Neked pedig legyen kellemes a délután, Alenia! *-búcsúzik maga is, majd még egy hosszú légvételnyi ideig a nő után néz, ahogy az visszaindul a rezidencia felé. Még egy utolsót hümment, majd a talicska és a szerszámok felé fordul, hogy az ásót megragadva szó szerinti és átvitt értelemben véve is folytassa a munkát a jövője alapjain.
Mosolyogva. Reménytelin. Talán kicsit izgatottan is.*
//"Mester"munka//
*Hiába van szinte elrendelve az, hogy egy találkozás sikeres legyen, ha a két fiatal közül az egyikük nem hogy ebben nem hisz, de abban sem nagyon, hogy neki egyáltalán helye van a helyzetben. Ilyenkor szinte természetes, hogy a szavak nehezen jönnek és nem gördülnek csak úgy maguktól. De dacára minden apró hibának, elharapott vagy ki sem mondott szónak, mégis jól végződik a történet első fejezete.
Mert abban azért viszonylag biztos, hogy ha Faensa kisasszony majd úgy dönt, hogy maradhat a rezidencián, akkor lesznek még beszélgetéssel töltött percei Alenia-val. Hiszen a lány szavai, amivel megválaszolja a kérdését, nem arra utalnak, hogy ez ellenére lenne. Akkor nem ezt a választ kapta volna.
Amikor a lány mégis eltöpreng egy kicsit, meglepetten fordul felé. Kíváncsi, hogy mégis mit mond, mi lenne a helyes és elfogadott mód? Szemöldökei a homloka felé indulnak, majd még följebb és följebb kúsznak, ahogy Alenia megosztja vele a részleteket. Először majdnem elhiszi a választ, de a lány arcára kiülő mosoly elárulja őt, és azonnal megérti, hogy az csak bolondozik vele. Ez meglepi, nem számított erre.
Hiába volt az időjárásról szóló pár jégtörő mondat, a zavart feszültség végig benne ült, amíg beszélgettek. De most, ettől a mondattól valóban szétoszlik a rajta ülő zavar. Talán azóta először, hogy beszélgetni kezdtek: felnevet. Nevetése halk, de megkönnyebbült és őszinte. Hát tessék, megérkeztek. Itt van Nia. Nem Sayqueves kisasszony, hanem Nia. És Nia még arra is képes, hogy bolondozzon. Ez tetszik neki.*
- Rendben van! *-mosolyog rá a lányra-* Mindenképp megjegyzem.
*A lány utolsó mondatára még nagyot dobban a szíve, az ő szájából hallani ezt valahogy most egészen más.*
- Neked pedig legyen kellemes a délután, Alenia! *-búcsúzik maga is, majd még egy hosszú légvételnyi ideig a nő után néz, ahogy az visszaindul a rezidencia felé. Még egy utolsót hümment, majd a talicska és a szerszámok felé fordul, hogy az ásót megragadva szó szerinti és átvitt értelemben véve is folytassa a munkát a jövője alapjain.
Mosolyogva. Reménytelin. Talán kicsit izgatottan is.*
1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-17 19:39:34
Üzenet elküldve: 2024-08-17 19:39:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//"Mester"munka//
*Vannak az életben olyan találkozások, melyeket arra szenteltek az istenek, hogy jól süljenek el. Olyanok, melyeket nem tudsz elszúrni. Nem tudod őket elszúrni sem azzal, ha egyszerűen nem jönnek a szavak a nyelvedre, és azzal sem, ha a hirtelen semmiből formálódó magabiztosság révén egy olyan érintést teszel, melyet másodszor is átgondolva talán nem kellett volna. Ezek a találkozások mindkét félben jó emlékeket ültetnek el. Az egyetlen szomorú az egészben, hogy az ilyesfajta kellemes percek egyszer csak véget érnek.
Alenia megtett mindent, hogy Alaver-nek egy kicsit jobb legyen, de ha őszintén a szívére teszi azt az egyetlen árva kezét, akkor magának is be kell vallania, hogy legyen bármennyire is jó a beszélőkéje, ezt a társalgást már nem fogja tudni tovább húzni, és igen, sajnos ennek részben az is az oka, hogy harapófogóval kell a férfiből összefüggő mondatokat kicsikarni.
Éppen ezért dönt úgy, hogy visszairányítja magukat a tett helyszínére, oda, ahol Alaver-t a munkája várja, mert most még kínos csend és mosolygás nélkül, méltóképp tud pontot tenni rövid kis beszélgetésük végére.
A kérdésére kapott választ azért nem tudja halványan nem megmosolyogni. Olyan ártatlan és egyszerű még mindig…*
- Miért bánnám, Alaver? Hát én kérdeztem. *Még a fejét is megrázza lágyan, hogy semmi gond nincs a pozitív válasszal. Amúgy is sok idejét elvette már, Mai pedig bizonyára nem fogja elfogadni kifogásnak azt, hogy épp vele sétálgatott, ha nem lesz kész időben a munka.
A magányosan ottfelejtett talicskához már csendben indulnak vissza, nincs mit mondaniuk egymásnak, mígnem az egyik pillanatban ezúttal Alaver hangja töri meg először a csendet. Félszegen, mint eddig, de már megszokta. A kérdés módja nagyon aranyos, talán sokkal inkább be is talált vele most így a férfi, mintha csak úgy egyszerűen megkérdezte volna, amit akar.*
- Nos, például így, ahogy kérdezted. Teljesen rendben van, bár, hmm… *tetteti, hogy elgondolkodik egy pár másodpercre.* Nem, tudod, ezt inkább úgy kell csinálnod, hogy letérdelsz elém, majd felnézel rám végig magadat keresve a szemeimben, és egy ötsoros, rímekkel teli versben hívsz meg, hogy üljek le veled az egyik kerti padon! *Játékosan mosolyog, hisz csupán viccnek szánja az egészet. Nagyon reméli, hogy Alaver is annak veszi.*
- Ne félj szólni, ha beszélgetni van kedved, szívesen fogadom! Én most további jó munkát kívánok neked. Ne feledd, ragadd meg a lehetőséget, győzd meg Mai-t, és akkor ma este már nálunk alhatsz. *Még utoljára rámosolyog a férfire, aztán egy elegáns mozdulattal hátat fordít neki, és visszasétál az épületbe.*
//"Mester"munka//
*Vannak az életben olyan találkozások, melyeket arra szenteltek az istenek, hogy jól süljenek el. Olyanok, melyeket nem tudsz elszúrni. Nem tudod őket elszúrni sem azzal, ha egyszerűen nem jönnek a szavak a nyelvedre, és azzal sem, ha a hirtelen semmiből formálódó magabiztosság révén egy olyan érintést teszel, melyet másodszor is átgondolva talán nem kellett volna. Ezek a találkozások mindkét félben jó emlékeket ültetnek el. Az egyetlen szomorú az egészben, hogy az ilyesfajta kellemes percek egyszer csak véget érnek.
Alenia megtett mindent, hogy Alaver-nek egy kicsit jobb legyen, de ha őszintén a szívére teszi azt az egyetlen árva kezét, akkor magának is be kell vallania, hogy legyen bármennyire is jó a beszélőkéje, ezt a társalgást már nem fogja tudni tovább húzni, és igen, sajnos ennek részben az is az oka, hogy harapófogóval kell a férfiből összefüggő mondatokat kicsikarni.
Éppen ezért dönt úgy, hogy visszairányítja magukat a tett helyszínére, oda, ahol Alaver-t a munkája várja, mert most még kínos csend és mosolygás nélkül, méltóképp tud pontot tenni rövid kis beszélgetésük végére.
A kérdésére kapott választ azért nem tudja halványan nem megmosolyogni. Olyan ártatlan és egyszerű még mindig…*
- Miért bánnám, Alaver? Hát én kérdeztem. *Még a fejét is megrázza lágyan, hogy semmi gond nincs a pozitív válasszal. Amúgy is sok idejét elvette már, Mai pedig bizonyára nem fogja elfogadni kifogásnak azt, hogy épp vele sétálgatott, ha nem lesz kész időben a munka.
A magányosan ottfelejtett talicskához már csendben indulnak vissza, nincs mit mondaniuk egymásnak, mígnem az egyik pillanatban ezúttal Alaver hangja töri meg először a csendet. Félszegen, mint eddig, de már megszokta. A kérdés módja nagyon aranyos, talán sokkal inkább be is talált vele most így a férfi, mintha csak úgy egyszerűen megkérdezte volna, amit akar.*
- Nos, például így, ahogy kérdezted. Teljesen rendben van, bár, hmm… *tetteti, hogy elgondolkodik egy pár másodpercre.* Nem, tudod, ezt inkább úgy kell csinálnod, hogy letérdelsz elém, majd felnézel rám végig magadat keresve a szemeimben, és egy ötsoros, rímekkel teli versben hívsz meg, hogy üljek le veled az egyik kerti padon! *Játékosan mosolyog, hisz csupán viccnek szánja az egészet. Nagyon reméli, hogy Alaver is annak veszi.*
- Ne félj szólni, ha beszélgetni van kedved, szívesen fogadom! Én most további jó munkát kívánok neked. Ne feledd, ragadd meg a lehetőséget, győzd meg Mai-t, és akkor ma este már nálunk alhatsz. *Még utoljára rámosolyog a férfire, aztán egy elegáns mozdulattal hátat fordít neki, és visszasétál az épületbe.*
1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-17 17:57:46
Üzenet elküldve: 2024-08-17 17:57:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//"Mester"munka//
*Mindenkiben egy igen egyedi keveréke van a dolgoknak. Kevélység, önteltség, akarat, vágy, dac, hiúság, önzőség, düh, megvetés, engedékenység, engedelmesség, odaadás, segítőkészség, bizalom, szeretet, és még lehetne sorolni, hogy mi minden alkot egy személyt. Ám ezeknek a dolgoknak a keveréke nem olyan, mint egy zárvány a kristályban. Inkább olyan, mint egy pohár vízbe cseppentett tinta: örökkön mozgó és változó. És ez így van rendjén. Hogy ezt a változást az élet mely történése váltja ki, és mennyire viharosan, az sem állandó. Van, amikor valaki saját maga rázza össze a tintát a vízzel. De amíg mindez az adott személy épülését szolgálja, addig ez egy kívánt folyamat is. Egy olyan folyamat, ami talán soha nem ér véget.
Ezért nem egy felhúzott orrú, beképzelt nemeskisasszonyka Alenia most, még ha ez az énje is benne van. Ezért segít, ahelyett, hogy eltaposna. És ezért kavarja meg finoman azt a pohár vizet is, ami Alaver sajátja.
Fogalma sem volt róla, hogy mennyire nagy szüksége volt arra, hogy valaki kicsit bátorítsa azután, hogy magába roskadva kucorgott az istálló döngölt padlóján. De most, hogy Alenia önzetlen kedvességének sugarai elűzték a lelkére telepedett sötétséget, valóban jobban érzi magát. A motiváció, ami most erősen duzzad benne, azt súgja neki, hogy képes lesz elérni, amit akar. Ez magabiztosságot is ad neki, de nem túl sokat, nem annyit, hogy az önhittségbe forduljon.
A szégyen tüskéjét Alenia szavai kihúzzák bőre alól, épp csak akkora heget hagyva ott emlékeztetőül, hogy többet ne felejtse el, hogy mit szabad, és mit nem. A következő mondatok pedig további megerősítést adnak ahhoz, hogy ne csak sodródjon az árral, de akarjon is haladni vele.*
- Igen, *-válaszolja kissé talán szégyenlős mosollyal a feltett kérdésre, mintha illetlen lenne azt a feladatot végeznie, amire tulajdonképpen utasították.-* ha nem bánod.
*És ha Alenia valóban elindul visszafelé, úgy ő továbbra is a balján sétál vele. Az az izgatott idegesség amit korábban érzett a lány társaságában, mostanra sokat szelídült az elmúlt percek hatására. Nem múlt el az érzés, csak sokszínűbb lett. Mintha valami olyat talált volna, ami nem csak felületesen tetszik neki és izgatja, hanem olyan valamit, amit szeretne jobban megismerni és átlátni.. ha kap rá esélyt. Valami az eszébe jut, halkan hümment, szeme sarkából a lány arcélére pislant.*
- Alenia? *- szólal meg halkan-* Tudod, hogy nem vagyok a szavak embere, úgyhogy kérlek, segíts ki kicsit. Ha azt szeretném kérdezni tőled, hogy később, ha itt maradhatok, lenne-e még kedved beszélni velem, annak mi lenne az illő, szép módja?
*Mosolya most nem zavart, inkább csak félszeg, de vegyül oda egy csipetnyi játékosság is.*
//"Mester"munka//
*Mindenkiben egy igen egyedi keveréke van a dolgoknak. Kevélység, önteltség, akarat, vágy, dac, hiúság, önzőség, düh, megvetés, engedékenység, engedelmesség, odaadás, segítőkészség, bizalom, szeretet, és még lehetne sorolni, hogy mi minden alkot egy személyt. Ám ezeknek a dolgoknak a keveréke nem olyan, mint egy zárvány a kristályban. Inkább olyan, mint egy pohár vízbe cseppentett tinta: örökkön mozgó és változó. És ez így van rendjén. Hogy ezt a változást az élet mely történése váltja ki, és mennyire viharosan, az sem állandó. Van, amikor valaki saját maga rázza össze a tintát a vízzel. De amíg mindez az adott személy épülését szolgálja, addig ez egy kívánt folyamat is. Egy olyan folyamat, ami talán soha nem ér véget.
Ezért nem egy felhúzott orrú, beképzelt nemeskisasszonyka Alenia most, még ha ez az énje is benne van. Ezért segít, ahelyett, hogy eltaposna. És ezért kavarja meg finoman azt a pohár vizet is, ami Alaver sajátja.
Fogalma sem volt róla, hogy mennyire nagy szüksége volt arra, hogy valaki kicsit bátorítsa azután, hogy magába roskadva kucorgott az istálló döngölt padlóján. De most, hogy Alenia önzetlen kedvességének sugarai elűzték a lelkére telepedett sötétséget, valóban jobban érzi magát. A motiváció, ami most erősen duzzad benne, azt súgja neki, hogy képes lesz elérni, amit akar. Ez magabiztosságot is ad neki, de nem túl sokat, nem annyit, hogy az önhittségbe forduljon.
A szégyen tüskéjét Alenia szavai kihúzzák bőre alól, épp csak akkora heget hagyva ott emlékeztetőül, hogy többet ne felejtse el, hogy mit szabad, és mit nem. A következő mondatok pedig további megerősítést adnak ahhoz, hogy ne csak sodródjon az árral, de akarjon is haladni vele.*
- Igen, *-válaszolja kissé talán szégyenlős mosollyal a feltett kérdésre, mintha illetlen lenne azt a feladatot végeznie, amire tulajdonképpen utasították.-* ha nem bánod.
*És ha Alenia valóban elindul visszafelé, úgy ő továbbra is a balján sétál vele. Az az izgatott idegesség amit korábban érzett a lány társaságában, mostanra sokat szelídült az elmúlt percek hatására. Nem múlt el az érzés, csak sokszínűbb lett. Mintha valami olyat talált volna, ami nem csak felületesen tetszik neki és izgatja, hanem olyan valamit, amit szeretne jobban megismerni és átlátni.. ha kap rá esélyt. Valami az eszébe jut, halkan hümment, szeme sarkából a lány arcélére pislant.*
- Alenia? *- szólal meg halkan-* Tudod, hogy nem vagyok a szavak embere, úgyhogy kérlek, segíts ki kicsit. Ha azt szeretném kérdezni tőled, hogy később, ha itt maradhatok, lenne-e még kedved beszélni velem, annak mi lenne az illő, szép módja?
*Mosolya most nem zavart, inkább csak félszeg, de vegyül oda egy csipetnyi játékosság is.*
1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-17 17:08:14
Üzenet elküldve: 2024-08-17 17:08:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Csak hallgat. Van, hogy átértékelődik mi az a kényelmetlenség, hogy milyen az, amikor úgy érzi egész életében csak bántották. Hogy őt kinek akarták adni, miért és hogy azokat, akikről szó esik kinek és mennyiért. A kioktatást, monológot hallgatva most már az ő kékje is olvad, minek dacoljon valakivel, aki nyilvánvalóan sokkal többet látott mint ő? Ettől még nem tartja okosabbnak a jelen hozzáállást. *
- Te tényleg nem érted, amit mondok. Köze nem lesz Aleniá-nak ehhez a helyhez, ha rajtam múlik. És a lányok sem lesznek kihasználva. De úgy hiszem neked nem csak ez a lényeg.
*Áll föl végül, újra közelítve, de már nem azokkal a sziklaszilárd vonásokkal. Elvesztette valahol. *
- És mégis mi a terved... ha az enyém nem elég jó neked?
*Fordít hátat, majd inkább az ablak felé tesz pár lépést, hogy annak párkányának dőljön, onnan nézi a másikat. De nem igazán megy az egy helyben maradás.*
- Mi olyan terved van, aminek nem az a vége, hogy felakasztanak, ők pedig tovább cselekedhetnek terveik szerint? Ki védi meg a lányokat ha az nem jön össze?
*Rázza meg a fejét, mert elképzelése sincs. Újabb lázadás? Hogyan... egy személyben, csak mert felidegesítette egy olyan dolog, ami talán nem is úgy van, ahogyan azt gondolja? Ellöki magát a párkánytól és visszasétál a másikkal szembe. Ott áll meg és csak figyeli a vonásokat. *
- Ezt a haragot lehet használni úgy is, hogy közben csak annak esik baja, akinek kell. Ha kell egyáltalán.
*Csak hallgat. Van, hogy átértékelődik mi az a kényelmetlenség, hogy milyen az, amikor úgy érzi egész életében csak bántották. Hogy őt kinek akarták adni, miért és hogy azokat, akikről szó esik kinek és mennyiért. A kioktatást, monológot hallgatva most már az ő kékje is olvad, minek dacoljon valakivel, aki nyilvánvalóan sokkal többet látott mint ő? Ettől még nem tartja okosabbnak a jelen hozzáállást. *
- Te tényleg nem érted, amit mondok. Köze nem lesz Aleniá-nak ehhez a helyhez, ha rajtam múlik. És a lányok sem lesznek kihasználva. De úgy hiszem neked nem csak ez a lényeg.
*Áll föl végül, újra közelítve, de már nem azokkal a sziklaszilárd vonásokkal. Elvesztette valahol. *
- És mégis mi a terved... ha az enyém nem elég jó neked?
*Fordít hátat, majd inkább az ablak felé tesz pár lépést, hogy annak párkányának dőljön, onnan nézi a másikat. De nem igazán megy az egy helyben maradás.*
- Mi olyan terved van, aminek nem az a vége, hogy felakasztanak, ők pedig tovább cselekedhetnek terveik szerint? Ki védi meg a lányokat ha az nem jön össze?
*Rázza meg a fejét, mert elképzelése sincs. Újabb lázadás? Hogyan... egy személyben, csak mert felidegesítette egy olyan dolog, ami talán nem is úgy van, ahogyan azt gondolja? Ellöki magát a párkánytól és visszasétál a másikkal szembe. Ott áll meg és csak figyeli a vonásokat. *
- Ezt a haragot lehet használni úgy is, hogy közben csak annak esik baja, akinek kell. Ha kell egyáltalán.
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-17 16:29:01
Üzenet elküldve: 2024-08-17 16:29:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Az elf amilyen ideges volt eddig és amennyit fenyegetőzött az egyszer se a kékszeműnek szólt. Ő azokból a fagyos, rideg zöldekből kapott. Persze felületes ismeretségük után ez is elég lehet arra, hogy a nő féltse a testi épségét. Viszont állja, azt a pillantást és beszél. Olyan baromságokat amik szembe mennek mindennel amit a férfi hisz és tapasztalt.*
-Csak négyezer? Csak kibaszott négyezer arany? Faszért nem veszel akkor az összes szurtosnak egyet és meg is lenne oldva a gondjuk. Már ha nem lopják el tőlük, de ha van eszük akkor hagyják majd, hogy békésen visszaülnek az utcakőre és le is van tudva a tartozásuk a város nemességének irányába. Ha azok nagyon nagylelkűek lesznek velük akkor talán ennyivel megelégszenek és nem fogják be őket ledolgozni, azt a szívességet, hogy egyáltalán a világra születtek. Ha, azt hiszed túlzok akkor megkérdezem tőled, hogy saját véleményed szerint te mennyit érsz? Vagy azok a lányok? Megkíméllek és elmondom. Te és Luninari hasznosabbak vagytok mert nem kell Rhéa félelmére költeni bár egy idő után egy kötőtű is megfelel, ha Laurentitia eléggé elhasználódott és nem éri már meg költeni rá. Viszont annak idején a karavánpihenőben napi negyvenöt aranyat lehetett keresni rajtatok mikor a nemesség által fenntartott rendszer úgy adott el akarata ellenére lányokat, mint a vágójószágot. Csak ők lassabb halált haltak. Három aranyért bármelyik haramia, karavánőr vagy akárki beléjük nyomhatta a napok óta mosdatlan farkát és kis szerencsével aznap ők voltak az első háromban. Kevesebb szerencsével a tizenötödikek voltak. Ennyit érsz az ő szemükben. Fél röpke év alatt vissza is jön a ház ára. Csak te nem látsz semmit abból a pénzből, de köszönd meg, hogy hasznodat vehetik. Nevezz ostobának amiért nem érzek hálát azért, hogy az a picsa megengedi azoknak az ő szemében senkiknek, hogy a tőlük lopott házban dolgozhatnak. Ismét elmondom, hogy leszarom a kurva gyerekeket vagy hogy mit akarnak ezzel a házzal csinálni, de kibaszottul nem fogom hagyni, hogy az én lányaimat kihasználják!
*Amit eddig higgadt a férfi az a monológja végére el is tűnt és ismét fellángolt a dühe és visszatért a majdnem kiabáláshoz.*
*Az elf amilyen ideges volt eddig és amennyit fenyegetőzött az egyszer se a kékszeműnek szólt. Ő azokból a fagyos, rideg zöldekből kapott. Persze felületes ismeretségük után ez is elég lehet arra, hogy a nő féltse a testi épségét. Viszont állja, azt a pillantást és beszél. Olyan baromságokat amik szembe mennek mindennel amit a férfi hisz és tapasztalt.*
-Csak négyezer? Csak kibaszott négyezer arany? Faszért nem veszel akkor az összes szurtosnak egyet és meg is lenne oldva a gondjuk. Már ha nem lopják el tőlük, de ha van eszük akkor hagyják majd, hogy békésen visszaülnek az utcakőre és le is van tudva a tartozásuk a város nemességének irányába. Ha azok nagyon nagylelkűek lesznek velük akkor talán ennyivel megelégszenek és nem fogják be őket ledolgozni, azt a szívességet, hogy egyáltalán a világra születtek. Ha, azt hiszed túlzok akkor megkérdezem tőled, hogy saját véleményed szerint te mennyit érsz? Vagy azok a lányok? Megkíméllek és elmondom. Te és Luninari hasznosabbak vagytok mert nem kell Rhéa félelmére költeni bár egy idő után egy kötőtű is megfelel, ha Laurentitia eléggé elhasználódott és nem éri már meg költeni rá. Viszont annak idején a karavánpihenőben napi negyvenöt aranyat lehetett keresni rajtatok mikor a nemesség által fenntartott rendszer úgy adott el akarata ellenére lányokat, mint a vágójószágot. Csak ők lassabb halált haltak. Három aranyért bármelyik haramia, karavánőr vagy akárki beléjük nyomhatta a napok óta mosdatlan farkát és kis szerencsével aznap ők voltak az első háromban. Kevesebb szerencsével a tizenötödikek voltak. Ennyit érsz az ő szemükben. Fél röpke év alatt vissza is jön a ház ára. Csak te nem látsz semmit abból a pénzből, de köszönd meg, hogy hasznodat vehetik. Nevezz ostobának amiért nem érzek hálát azért, hogy az a picsa megengedi azoknak az ő szemében senkiknek, hogy a tőlük lopott házban dolgozhatnak. Ismét elmondom, hogy leszarom a kurva gyerekeket vagy hogy mit akarnak ezzel a házzal csinálni, de kibaszottul nem fogom hagyni, hogy az én lányaimat kihasználják!
*Amit eddig higgadt a férfi az a monológja végére el is tűnt és ismét fellángolt a dühe és visszatért a majdnem kiabáláshoz.*
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-17 16:28:01
Üzenet elküldve: 2024-08-17 16:28:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//"Mester"munka//
*Nos, Alenia maga sincs hozzászokva ahhoz, hogy vele egyenértékűnek tekintsen bárki mást, de erre szokták azt mondani, hogy a világ változik, s vele változik az egyén is. Régen nem tartott igényt arra, hogy elsírja gondját-baját bárkinek is, mert egyszerűen nem voltak problémái. Élvezte a nemesi élet minden előnyét, a hátrányaitól pedig megvédték a szülei, a kúria négy fala, a testőrei és a tudatlanság, amiben tartották a világ sötét, rút, igazságtalan aspektusaival kapcsolatban. Nem, régen eszébe sem jutott volna egy… bugrissal sétálgatni, de mára már minden megváltozott. Luninari-nak azt mondta, hogy a régi Alenia nincs már többé, de ez nem teljesen igaz. Ott van benne legbelül az önző, akaratos nemeskisasszony, de csak lassan és kényszerből ébredezik, merthogy szüksége van rá. Szüksége ahhoz, hogy túléljen abban a zord világban, melynek szomorú igazságai úgy zúdultak rá, mintha csak egy hatalmas dézsából öntöttek volna mindent egyszerre a fejére. Egy valamit azonban nem akar többé. Nem akar úgy magasra jutni, hogy közben eltapos másokat, vagy egyszerűen csak azért nem néz rájuk, mert még kikerülni sem akarja őket, hanem elvárja, hogy mindenki más álljon félre az ő útjából. Ez már nem ő lenne. Az ébredés, a kín, amit átélt, a halál érintése valamit tényleg megölt benne, de az a valami újjá is született úgy, hogy az a vászon fekete helyett ténylegesen fehér legyen. Eeyr egyértelmű küldetést bízott rá: felemelkedni úgy, hogy közben másokat is hasonló magasságokba emeljen. Prózaian szólva, ha lehetősége van rá, segítsen másokon. Most pedig úgy érzi, hogy pusztán szavakkal is segíthet ezen a szerencsétlen jóemberen, akinek talán csak annyi a búja, hogy nem hiszi, ő is értékes lehet ezen a világon.*
- Nem csináltál semmi rosszat *válaszolja halvány, biztató mosollyal. Mást nem is tudna mondani, mert a sűrű, ismétlődő köszönömök hallatán még ő is megilletődik egy kicsit. Nem szoktak neki így hálálkodni, főleg nem két kedves szó miatt. Mikor végre a hálálkodás mellett egyértelmű elhatározás is elkezd kirajzolódni Alaver szavaiból, akkor már elkezd ő is elégedettebbé válni. Ezt akarta elérni.*
- Nagyon helyes. Akkor tartsd ezt a szemeid előtt! Használd ki a lehetőséget, amit Mai-tól kaptál, bizonyíts neki, végezz olyan munkát, ami alapján elégedett lesz veled! Nyűgözd le, és akkor egész biztos vagyok benne, hogy maradhatsz. Én biztosan nem fogok ennek az útjába állni.
*Persze, természetesen csak akkor nem, ha ő is elégedett lesz a férfi munkájával, de abban is biztos, hogy ha rossz munkát végez, akkor Mai fogja kitenni a szűrét, neki nem kell majd közbelépnie. Mindenesetre reméli, hogy inkább boldog véget ér a történet.
Az újabb hálálkodó szavakra már csak újabb mosollyal reagál.*
- Nos, mi legyen? Elinduljunk vissza, hogy folytathasd a munkát?
//"Mester"munka//
*Nos, Alenia maga sincs hozzászokva ahhoz, hogy vele egyenértékűnek tekintsen bárki mást, de erre szokták azt mondani, hogy a világ változik, s vele változik az egyén is. Régen nem tartott igényt arra, hogy elsírja gondját-baját bárkinek is, mert egyszerűen nem voltak problémái. Élvezte a nemesi élet minden előnyét, a hátrányaitól pedig megvédték a szülei, a kúria négy fala, a testőrei és a tudatlanság, amiben tartották a világ sötét, rút, igazságtalan aspektusaival kapcsolatban. Nem, régen eszébe sem jutott volna egy… bugrissal sétálgatni, de mára már minden megváltozott. Luninari-nak azt mondta, hogy a régi Alenia nincs már többé, de ez nem teljesen igaz. Ott van benne legbelül az önző, akaratos nemeskisasszony, de csak lassan és kényszerből ébredezik, merthogy szüksége van rá. Szüksége ahhoz, hogy túléljen abban a zord világban, melynek szomorú igazságai úgy zúdultak rá, mintha csak egy hatalmas dézsából öntöttek volna mindent egyszerre a fejére. Egy valamit azonban nem akar többé. Nem akar úgy magasra jutni, hogy közben eltapos másokat, vagy egyszerűen csak azért nem néz rájuk, mert még kikerülni sem akarja őket, hanem elvárja, hogy mindenki más álljon félre az ő útjából. Ez már nem ő lenne. Az ébredés, a kín, amit átélt, a halál érintése valamit tényleg megölt benne, de az a valami újjá is született úgy, hogy az a vászon fekete helyett ténylegesen fehér legyen. Eeyr egyértelmű küldetést bízott rá: felemelkedni úgy, hogy közben másokat is hasonló magasságokba emeljen. Prózaian szólva, ha lehetősége van rá, segítsen másokon. Most pedig úgy érzi, hogy pusztán szavakkal is segíthet ezen a szerencsétlen jóemberen, akinek talán csak annyi a búja, hogy nem hiszi, ő is értékes lehet ezen a világon.*
- Nem csináltál semmi rosszat *válaszolja halvány, biztató mosollyal. Mást nem is tudna mondani, mert a sűrű, ismétlődő köszönömök hallatán még ő is megilletődik egy kicsit. Nem szoktak neki így hálálkodni, főleg nem két kedves szó miatt. Mikor végre a hálálkodás mellett egyértelmű elhatározás is elkezd kirajzolódni Alaver szavaiból, akkor már elkezd ő is elégedettebbé válni. Ezt akarta elérni.*
- Nagyon helyes. Akkor tartsd ezt a szemeid előtt! Használd ki a lehetőséget, amit Mai-tól kaptál, bizonyíts neki, végezz olyan munkát, ami alapján elégedett lesz veled! Nyűgözd le, és akkor egész biztos vagyok benne, hogy maradhatsz. Én biztosan nem fogok ennek az útjába állni.
*Persze, természetesen csak akkor nem, ha ő is elégedett lesz a férfi munkájával, de abban is biztos, hogy ha rossz munkát végez, akkor Mai fogja kitenni a szűrét, neki nem kell majd közbelépnie. Mindenesetre reméli, hogy inkább boldog véget ér a történet.
Az újabb hálálkodó szavakra már csak újabb mosollyal reagál.*
- Nos, mi legyen? Elinduljunk vissza, hogy folytathasd a munkát?
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-17 14:18:50
Üzenet elküldve: 2024-08-17 14:18:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A vidék harmóniája//
*Luninari nem csak tanácsadó. Ő a tanácsok kézikönyve, és bármikor is kíváncsi egy részletre abból a könyvből, akkor két sornyi magyarázat felolvasása helyett az egész fejezet tartalmát kapja válaszul, de hát ezért is olyan aranyos kis fél-elf az ő Luninari-ja. Mondjuk ez inkább dicsérendő, hisz a lány mindig arra is gondol, ami Aleniá-nak eszébe sem jutna. Látszik, hogy ki a gyakorlatiasabb és az életrevalóbb kettejük közül.*
- A kedvenc ruháim és cipőim már valószínűleg valamelyik feketepiacon találtak új gazdára egy vagyonért. Most már az a kedvencem, amit tőled kaptam, de nincs is azon kívül sok minden másom, csak az a néhány darab, amit valamilyen csoda folytán megtaláltam a régi szekrényemben. Biztos ti vigyáztatok rájuk *mosolyog kicsit hálásan.* Majd menjünk fel, és kérlek, segíts eldönteni, mi a legjobb azok közül, amit találunk! Egy nadrág, egy egyszerűbb felső, rá egy fűző lenne a tökéletes, de majd meglátjuk.
*Hogy mit fognak enni vagy akkor viselni, mikor épp a tóban fürdenek, arra ő jelen pillanatban nem is képes energiát fordítani. Ahhoz nemeskisasszony helyett dolgos háziasszonynak kéne lennie, hogy ennyi mindenre képes legyen odafigyelni. A könyvek viszont igazán jó ötletnek tűnnek, ezt a tanácsot mindenképp meg fogja fogadni, ha eljutnak a pakolásig.
Azzal kapcsolatban, hogy Luninari tanulni szeretne, kétes érzések fogalmazódnak meg benne. Egyrészt, annak örül, hogy gyarapítani akarja a tudását, de az indok már kevésbé tűnik tetszetősnek.*
- Magad miatt tanulj, Luni! Teljes szívemből támogatom, hogy tanulj, de ne miattam, és főleg ne amiatt, hogy azon dolgozz, mások mit gondoljanak rólad az oldalamon. Azért ne, mert az veszélyes. Azzal, hogy álarcot öltesz, hogy egy bizonyos társaságban másképp lássanak téged, az a baj, hogy később már nagyon nehéz azt az álarcot levenni… és ha álarcot viselsz… azzal arctalanná válhatsz.
*A szokásos elvont példái segítségével próbálja a véleményét Luninari tudtára adni, és még a beszélgetésben szintén szót érdemlő sötét isten jelképét is belefonja a magyarázatba.*
- Ha ezt szeretnéd csinálni, akkor szívesen segítek neked bármilyen tudományban vagy akármiben, amiről tanulni szeretnél, de tényleg csak akkor csináld, ha magadért teszed, azért, hogy önmagadnál jobb lehess!
*A „kicsit, mintha én is nemesnek születtem volna” mondatrészt pedig inkább el is engedi a füle mellett. Nem azért, mert irigyelné ezt az érzetet a lánytól, hanem egész egyszerűen ez nem így működik, és nem is vezet semmi jóra. Félti a lányt. Félti attól, hogy bele fogja rángatni azokba a játszmákba, amiket ő sem szívesen csinál, csak muszáj, ha egyről a kettőre akar jutni.*
- Nem tudom, milyen színű Eeyr haja, de megtisztelő, hogy hozzá hasonlítasz. *Észre sem veszi, hogy Luninari iránta érzett szeretete egyben mennyire el is vakítja őt. Túlzás, amit csinál. Hát gyakorlatilag már istenekhez hasonlítgatja őt, pedig a halálból is alig volt képes visszatérni. Nem veszi észre, mennyire nem jó az, mert mégis csak simogatja az önérzetét, jól esnek neki a dicsérő szavak. Melyik nemes ne örülne az ilyesfajta bókoknak?*
- Magam sem tudom, miért szolgálná őt bárki. Szerintem a reménytelenség, a kétségbeesés és a kilátástalanság teszi ezt másokkal. Meg a magány. Ha valaki végtelenül egyedül érzi magát. Ezért is vagyok rettentő hálás, amiért te itt vagy nekem.
*Mosolyog kedvesen a lányra, és megvárja, míg beengedi magukat a rezidenciára.*
- Ahogy jónak látod, de szerintem előbb a sajátoddal, én addig körülnézek a szekrényemben, hogy mit találok. *Az emeletre még valószínűleg együtt mennek fel, hisz mindkettőjük szobája ott található, de ezt követően Nia különválik, és a saját szobájába megy, hogy tényleg összekészítse, amire szüksége lehet Szarvasligetben.*
*Luninari nem csak tanácsadó. Ő a tanácsok kézikönyve, és bármikor is kíváncsi egy részletre abból a könyvből, akkor két sornyi magyarázat felolvasása helyett az egész fejezet tartalmát kapja válaszul, de hát ezért is olyan aranyos kis fél-elf az ő Luninari-ja. Mondjuk ez inkább dicsérendő, hisz a lány mindig arra is gondol, ami Aleniá-nak eszébe sem jutna. Látszik, hogy ki a gyakorlatiasabb és az életrevalóbb kettejük közül.*
- A kedvenc ruháim és cipőim már valószínűleg valamelyik feketepiacon találtak új gazdára egy vagyonért. Most már az a kedvencem, amit tőled kaptam, de nincs is azon kívül sok minden másom, csak az a néhány darab, amit valamilyen csoda folytán megtaláltam a régi szekrényemben. Biztos ti vigyáztatok rájuk *mosolyog kicsit hálásan.* Majd menjünk fel, és kérlek, segíts eldönteni, mi a legjobb azok közül, amit találunk! Egy nadrág, egy egyszerűbb felső, rá egy fűző lenne a tökéletes, de majd meglátjuk.
*Hogy mit fognak enni vagy akkor viselni, mikor épp a tóban fürdenek, arra ő jelen pillanatban nem is képes energiát fordítani. Ahhoz nemeskisasszony helyett dolgos háziasszonynak kéne lennie, hogy ennyi mindenre képes legyen odafigyelni. A könyvek viszont igazán jó ötletnek tűnnek, ezt a tanácsot mindenképp meg fogja fogadni, ha eljutnak a pakolásig.
Azzal kapcsolatban, hogy Luninari tanulni szeretne, kétes érzések fogalmazódnak meg benne. Egyrészt, annak örül, hogy gyarapítani akarja a tudását, de az indok már kevésbé tűnik tetszetősnek.*
- Magad miatt tanulj, Luni! Teljes szívemből támogatom, hogy tanulj, de ne miattam, és főleg ne amiatt, hogy azon dolgozz, mások mit gondoljanak rólad az oldalamon. Azért ne, mert az veszélyes. Azzal, hogy álarcot öltesz, hogy egy bizonyos társaságban másképp lássanak téged, az a baj, hogy később már nagyon nehéz azt az álarcot levenni… és ha álarcot viselsz… azzal arctalanná válhatsz.
*A szokásos elvont példái segítségével próbálja a véleményét Luninari tudtára adni, és még a beszélgetésben szintén szót érdemlő sötét isten jelképét is belefonja a magyarázatba.*
- Ha ezt szeretnéd csinálni, akkor szívesen segítek neked bármilyen tudományban vagy akármiben, amiről tanulni szeretnél, de tényleg csak akkor csináld, ha magadért teszed, azért, hogy önmagadnál jobb lehess!
*A „kicsit, mintha én is nemesnek születtem volna” mondatrészt pedig inkább el is engedi a füle mellett. Nem azért, mert irigyelné ezt az érzetet a lánytól, hanem egész egyszerűen ez nem így működik, és nem is vezet semmi jóra. Félti a lányt. Félti attól, hogy bele fogja rángatni azokba a játszmákba, amiket ő sem szívesen csinál, csak muszáj, ha egyről a kettőre akar jutni.*
- Nem tudom, milyen színű Eeyr haja, de megtisztelő, hogy hozzá hasonlítasz. *Észre sem veszi, hogy Luninari iránta érzett szeretete egyben mennyire el is vakítja őt. Túlzás, amit csinál. Hát gyakorlatilag már istenekhez hasonlítgatja őt, pedig a halálból is alig volt képes visszatérni. Nem veszi észre, mennyire nem jó az, mert mégis csak simogatja az önérzetét, jól esnek neki a dicsérő szavak. Melyik nemes ne örülne az ilyesfajta bókoknak?*
- Magam sem tudom, miért szolgálná őt bárki. Szerintem a reménytelenség, a kétségbeesés és a kilátástalanság teszi ezt másokkal. Meg a magány. Ha valaki végtelenül egyedül érzi magát. Ezért is vagyok rettentő hálás, amiért te itt vagy nekem.
*Mosolyog kedvesen a lányra, és megvárja, míg beengedi magukat a rezidenciára.*
- Ahogy jónak látod, de szerintem előbb a sajátoddal, én addig körülnézek a szekrényemben, hogy mit találok. *Az emeletre még valószínűleg együtt mennek fel, hisz mindkettőjük szobája ott található, de ezt követően Nia különválik, és a saját szobájába megy, hogy tényleg összekészítse, amire szüksége lehet Szarvasligetben.*
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-17 09:50:38
Üzenet elküldve: 2024-08-17 09:50:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Nem feltétlenül tudja miért vesz részt ebben az egészben. Talán annyi veszélyérzete mégiscsak van, hogy ne hagyjon egy tomboló őrültet a házra és a benne élőkre szabadítani, ha már idehozta. Milyen szép. Nori a lábát sem tehetné be ide, erre valaki, akit ennyire nem ismer most itt veszélyeztet mindent. Hogy őt is? Az nem érdekli. Alenia? Cseppet sem. Csak a gyerekek és az elhangzottak után Luninari. Persze teljesen más miatt vetül ez így ki, de Mai magán sosem gondolkodik, csakis másokon. Az mennyivel könnyebb...
A szúrós tekintet, a csontjaiba hatoló hidegség, az hogy az elf még a maradék fél kezével is hamar véget vethetne a beszélgetésnek, az életének, az nem számít. Furcsa tüzet ébreszt, megoldani vágyást, tettrekészséget. *
- Értem én az elveidet. Nagyon fontosak, tarts ki mellettük, csak ne legyél ostoba.
*Néz fel rá abból a székből, kutatja minduntalan a zöldeket. Szavai mindennek ellenére még mindig nem hangosak, nem lobbanékony. Esetleg kifejezőbbek.*
- De kérlek... Beáldoznád saját magad ezért? Négyezer aranyért bárki megveheti a rohadt nemesi rangját és kap mellé egy ettől százszor jobbat is. Ez egy romhalmaz még. Ezt hagyták a lányok elenyészni. Most lehetne belőle valami, amibe nekik is lehet, vagy lesz beleszólása, ha hagyod. Akár elfoglaltság, munka, lakhatás, amit akarnak, de az a kurva jog akkor sem az ő kezükben van, akkor sem lesz ha megszabadítod Aleniá-t a másik kezétől is. És van rá okom. Mert ha csak valaki eldobható játéka az az árvaház, amit valószínű a te "lányaid" álmodtak meg és bármikor semmissé tehetik több lélek életével együtt, akkor kurvára az én dolgom is. Nem kell csendben meghunyászkodnod. De ne sodord magad bajba. És tudom, hogy nem érdekel, de engem se. Nem sokat ér a tombolásod, ha mindenki csak bukik miatta.
*Nem feltétlenül tudja miért vesz részt ebben az egészben. Talán annyi veszélyérzete mégiscsak van, hogy ne hagyjon egy tomboló őrültet a házra és a benne élőkre szabadítani, ha már idehozta. Milyen szép. Nori a lábát sem tehetné be ide, erre valaki, akit ennyire nem ismer most itt veszélyeztet mindent. Hogy őt is? Az nem érdekli. Alenia? Cseppet sem. Csak a gyerekek és az elhangzottak után Luninari. Persze teljesen más miatt vetül ez így ki, de Mai magán sosem gondolkodik, csakis másokon. Az mennyivel könnyebb...
A szúrós tekintet, a csontjaiba hatoló hidegség, az hogy az elf még a maradék fél kezével is hamar véget vethetne a beszélgetésnek, az életének, az nem számít. Furcsa tüzet ébreszt, megoldani vágyást, tettrekészséget. *
- Értem én az elveidet. Nagyon fontosak, tarts ki mellettük, csak ne legyél ostoba.
*Néz fel rá abból a székből, kutatja minduntalan a zöldeket. Szavai mindennek ellenére még mindig nem hangosak, nem lobbanékony. Esetleg kifejezőbbek.*
- De kérlek... Beáldoznád saját magad ezért? Négyezer aranyért bárki megveheti a rohadt nemesi rangját és kap mellé egy ettől százszor jobbat is. Ez egy romhalmaz még. Ezt hagyták a lányok elenyészni. Most lehetne belőle valami, amibe nekik is lehet, vagy lesz beleszólása, ha hagyod. Akár elfoglaltság, munka, lakhatás, amit akarnak, de az a kurva jog akkor sem az ő kezükben van, akkor sem lesz ha megszabadítod Aleniá-t a másik kezétől is. És van rá okom. Mert ha csak valaki eldobható játéka az az árvaház, amit valószínű a te "lányaid" álmodtak meg és bármikor semmissé tehetik több lélek életével együtt, akkor kurvára az én dolgom is. Nem kell csendben meghunyászkodnod. De ne sodord magad bajba. És tudom, hogy nem érdekel, de engem se. Nem sokat ér a tombolásod, ha mindenki csak bukik miatta.
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-17 02:35:50
Üzenet elküldve: 2024-08-17 02:35:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*A férfi módszerei drasztikusak, önveszélyesek és hogyan is vesztette el a doki a kezét? Ja igen. A félvér csak egy újabb részletet látott belőle, de van még amögött. Annak szavaira tényleg villan a férfi tekintete és csattanna fel úgyhogy szükség van arra a kézre, hogy visszatartsa az újabb kitörő vihart. Az elhangzottak után azok a zöldek szinte keresztülszúrják a másikat. Ez most nem a cicázós, kedveskedős, kimért szinte nemesi elf. És ez nem is az a haragos tekintet amit a piaci kofa kapott tőle. Most rideg és érzéketlen.*
-Látom nem érted. Mennyit ér ez a ház? Tegyük fel húsz aranyért egy gennyedző tájogot felvágok, nem eszek, nem iszok, nem adózok egy olyan rendszernek, ami utána jogszerűen ellopja tőlem és egy tenyészkancának tartott elkényeztetett picsának adja, akkor hányszor kell összemocskolnom magam? Ne számoljuk a takarítás és az egyéb kezelési költségeket se. Tiszta húsz arany minden alkalommal. Százat? Az csak kétezer arany. Ezért a házért a városban? Dehogy. Többszáz. És nem ettem, nem ittam, nem költöttem semmire közben. Persze lehet játszani a régi módszert is. Sőt, az van játszva nem vagyok hülye. Nem tetszik, hogy a kisasszonynak kellett a ház? Értem nem kár. Azokért a lányokért sem kár. Érted az lenne?*Elmosolyodik, de ez a mosoly fagyosabb mint, ami általában szokott rajta lenni.*Ne nézzük egymást hülyének! Egy dolog számít ezen a világon. Te pedig nem csinálsz semmit és nincs is rá okod. Alenia-nak dolgozol. Papíron. Ez nem az a helyzet mikor ígéreteket és terelést el fogok fogadni és lehajtott fejjel, a kisasszony előtt meghunyászkodva várom majd, hogy magától megoldódik a dolog mert tudom, hogy nem fog.
~Míg nem érzi újra a nyaka körül a kötelet és most már utoljára addig nem lesz itt változás.~
*A férfi módszerei drasztikusak, önveszélyesek és hogyan is vesztette el a doki a kezét? Ja igen. A félvér csak egy újabb részletet látott belőle, de van még amögött. Annak szavaira tényleg villan a férfi tekintete és csattanna fel úgyhogy szükség van arra a kézre, hogy visszatartsa az újabb kitörő vihart. Az elhangzottak után azok a zöldek szinte keresztülszúrják a másikat. Ez most nem a cicázós, kedveskedős, kimért szinte nemesi elf. És ez nem is az a haragos tekintet amit a piaci kofa kapott tőle. Most rideg és érzéketlen.*
-Látom nem érted. Mennyit ér ez a ház? Tegyük fel húsz aranyért egy gennyedző tájogot felvágok, nem eszek, nem iszok, nem adózok egy olyan rendszernek, ami utána jogszerűen ellopja tőlem és egy tenyészkancának tartott elkényeztetett picsának adja, akkor hányszor kell összemocskolnom magam? Ne számoljuk a takarítás és az egyéb kezelési költségeket se. Tiszta húsz arany minden alkalommal. Százat? Az csak kétezer arany. Ezért a házért a városban? Dehogy. Többszáz. És nem ettem, nem ittam, nem költöttem semmire közben. Persze lehet játszani a régi módszert is. Sőt, az van játszva nem vagyok hülye. Nem tetszik, hogy a kisasszonynak kellett a ház? Értem nem kár. Azokért a lányokért sem kár. Érted az lenne?*Elmosolyodik, de ez a mosoly fagyosabb mint, ami általában szokott rajta lenni.*Ne nézzük egymást hülyének! Egy dolog számít ezen a világon. Te pedig nem csinálsz semmit és nincs is rá okod. Alenia-nak dolgozol. Papíron. Ez nem az a helyzet mikor ígéreteket és terelést el fogok fogadni és lehajtott fejjel, a kisasszony előtt meghunyászkodva várom majd, hogy magától megoldódik a dolog mert tudom, hogy nem fog.
~Míg nem érzi újra a nyaka körül a kötelet és most már utoljára addig nem lesz itt változás.~
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-16 14:16:45
Üzenet elküldve: 2024-08-16 14:16:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//A vidék harmóniája//
*Attól, mert szokása szerint jól átgondolja, hogy milyen választ adjon Aleniának, és ezért kis ideig hallgatásba burkolódzik, még beszélgetésük gyakorlati részére igyekszik reagálni először, hiába inkább a többihez lenne nagyobb kedve. Mégis, úgy érzi, hogy most ez a fontosabb, legalábbis a jelent illetően mindenképpen, és talán Niát magát is ez érdekli jobban, nem pedig az, hogy ő mit gondol az istenségekről, vagy saját tanácsadói munkájáról és annak lényegéről.*
- Az utazáshoz magához tényleg nadrág kéne, hogy kényelmesebb legyen, de ligetbe nyugodtan elhozhatod bármelyik kedvenc ruháidat, cipődet, illetve annyit amennyi egy zsákba befér. Anya is folyton a régi, szép, otthoni ruháiban van ott. Ha gondolod segítek neked pakolni. Majd készítek kis ételt is, meg innivalót az útra, éppen annyit, hogy ne nagyon éhesen érkezzünk meg este. Ha esetleg szeretnél úszni a tóban, akkor valami olyasmit is hozz, amit erre alkalmasnak gondolsz. *sorolja, bár utóbbit nem tudja pontosan meghatározni. Minden ruha nélkül ő is csak akkor fürdene, ha senki sem látja, és feltételezi, hogy így van ezzel Alenia is.*
- Amúgy semmi másra nem lesz szükség szerintem, mert van minden ligetben, ami egy otthonhoz kellhet, mégiscsak egy nemes vidéki birtoka volt valaha. Fürdő, étel, kényelmes ágy, szobák, konyha, kamra, istálló az állatoknak, tényleg minden, amit szeretnél.
*~ Legalábbis nagyon remélem. ~ teszi hozzá magában, bízva benne, hogy Niának nem fog eszébe jutni semmi olyasmi már ott, amit Szarvasligetben hirtelen ne tudna előteremteni neki.*
- A lényeg, hogy szerintem ruhán kívül neked nem nagyon kell hoznod semmit. Esetleg egy-két könyvet az unalmasabb órákra. A cipekedés miatt nem kell aggódni, a szamaram jól bírja, erős kisfiú és kedves, eddig szerencsére még egyszer sem tiltakozott, amikor felmálháztam, biztos vagyok benne, hogy kettőnk holmiját is el fogja tudni bírni könnyedén.
*Reméli, hogy ennyi válasszal az úttal kapcsolatban Alenia egyelőre beéri, mert hirtelen több ötlete tényleg nincs, közös jövőjük felmerülő kérdései, valamint az istenségek egyelőre még továbbra is jobban foglalkoztatják, így, remélve, hogy a másik lány nem bánja, kicsit még beszél mindezekről is mielőtt még hazaérnének.
Azt örömmel vette tudomásul korábban, hogy Alenia tényleg nem vár el tőle semmi különöset, pusztán azt, hogy továbbra is önmaga legyen.
Ha valami, hát ez biztosan nem lesz majd nehéz, főleg, mert biztos benne, hogy az alakoskodás és a színészkedés sohasem volt és nem is lehetne az ő világa soha, így nem is tudna más lenni, mint az, aki éppen, talán még akkor sem, ha minden vágya ez lenne. Igaz, hogy hízelegni már megtanult, viszont tegye ezt akár Niának, akár édesanyjának, vagy Intnek, úgy érzi, hogy mindez mindig belülről jön, és szeretetből, soha nem azért, hogy magának csikarjon ki vele valamilyen előnyt.*
- Ezt a ligetbe való utat szerintem kár túlgondolnunk, vagy aggódnunk, de amúgy igazad van, általában a dolgok túlgondolása az életem lényege. *neveti el magát, miközben megrázza a fejét, de aztán a nevetés elég hamar elhal, hogy inkább egy kicsit keserű mosolynak adja át a helyét.*
- Túl sok időm volt gondolkodni kislányként. *jegyzi meg, és ez tényleg így van. Azóta sem képes leszokni arról, hogy oda-vissza többször átgondoljon mindent, akár lényegtelen dolgokat is. Utólag visszagondolva, bár ezt nyilván nem vallhatja be senkinek, még magának is csak félve, de kész csoda, hogy második tudott lenni a tusán, ott ahol hiába minden okos taktika, a legtöbbször spontán, hirtelen, ösztönből hozott döntések meghozatalára volt szükség.*
- De azt azt hiszem azt könnyen meg tudom ígérni, hogy önmagam maradjak. *kúszik vissza egy már vidámabb mosoly az ajkaira.* Lélekben legalábbis, de tudásban biztosan gyarapodnom kell akkor is. Szeretnék sok könyvet elolvasni mindenféle tudományokról, olyasmikről is, amik nem nagyon érdekelnek, mert, ha melletted leszek és egy társaságban bármi szóba kerül, tényleg nem tűnhetek semmilyen témában tudatlannak. Lehet ezt is csak túlgondolom, de egy tanácsadónak, ha nem is lehet mindentudó, akkor is illik legalább olyannak tűnni, mint aki mindenféle témához képes hozzászólni, ha muszáj. Ettől még önmagam maradok, legfeljebb olyan dolgokról is fogok tudni beszélgetni idegenekkel, amik nem nagyon, vagy pedig egyáltalán nem érdekelnek. Kicsit, mintha én is nemesnek születtem volna. *fejti ki.
Egyelőre ez a terv legalábbis. Ennyiből kicsit visszasírja Szarvasliget egyszerűségét. mint házigazda, természetesen ott is mindig törekedett arra, hogy idegenekben jó benyomást keltsen, de az mégis egy teljesen más világ volt, mint amilyen majd a városi politika és élet lesz.
Viszont, ha választhatna a Nia visszatérése előtti és utáni élete között egy pillanatig sem merülne fel benne az, hogy az előbbit válassza. Már csak az finom és lágy boldogsággal tölti el, ha Aleniára nézhet, mellette sétálhat, ülhet, vagyis velee lehet bármilyen formában és beszélgethet vele.
Furcsa valahol. Nia azt kérte tőle, hogy maradjon önmaga, de jobban belegondolva, újra találkozásuk óta valamennyit máris változott, hiszen az előtt nem nagyon érdekelte a három istenség, sőt, most pedig nem csak kíváncsi rájuk Alenia miatt, hanem a világon semmi gondot, vagy lelki törést nem okoz neki, hogy alázatosan Eeyr oltár elé térdeljen, és ne csak elfogadja az istennőt, hanem egyben szeresse is, és hálás legyen neki. Talán az is a változásnak a része, hogy a rezidencia felé tartva szinte már észre sem veszi a romokat, annyira csak beszélgetésükre figyel, meg a céljukra, hogy minél hamarabb elérjék a házat.*
- Az istenségek is főleg ezért érdekelnek, amellett persze, hogy a magam módján Eeyr mellett már én is elköteleződtem. Hogy gyönyörű, efelől sosem volt kétségem. Sőt, le merném fogadni, hogy rád hasonlít. A szépség stimmel, de szerintem a haja is szőke lehet. Ezt a hajszínt tudnám valahogy leginkább a fényhez társítani, bár akár vörös is lehetne, mégis a fény szimbóluma a nap, a nap pedig a naplementét és a napfelkeltét leszámítva sárga, vagy sárgásfehér, erre pedig leginkább a szőke haj hasonlít. A szőke hajhoz pedig a kék szemek illenek a legjobban, pont mint a tieid. De persze az is lehet, hogy vörös a haja, vagy akár az, hogy olyan alakot ölt, amilyet akar, csak a szépség marad nála örök. Teysuson meg sosem gondolkodtam, hogyan nézhet ki, de jól illik hozzá, amit mondtál szerintem. Ami pedig Se'Terethet illeti, köszönöm a választ, gondolom nem szívesen beszélsz erről, de úgy érzem, muszáj tudnom róla is. Csak ezek után, azt nem értem, hogy tényleg miért követi ő bárki is. Tegyük fel, hogy mondjuk ellenségeim vannak, akiken bosszút akarok állni az ő ereje segítségével. Szerintem semmi értelme olyan istent szolgálni, akitől jobban kell félni, mint magától az ellenségeimtől. És akkor most még csak a racionalitásnál tartunk, lélekről meg lelkiismeretről nem is beszéltünk.
*Nagyon kíváncsi Alenia véleményére az ő véleményéről, de persze nem felejti el megkeresni a kulcsot ettől még, ha már megérkeztek.*
- Mi legyen? Segítsek neked pakolni, vagy előbb a saját dolgommal foglalkozzak? *kérdi, hogy minél gyorsabban felkészülhessenek az útra.*
*Attól, mert szokása szerint jól átgondolja, hogy milyen választ adjon Aleniának, és ezért kis ideig hallgatásba burkolódzik, még beszélgetésük gyakorlati részére igyekszik reagálni először, hiába inkább a többihez lenne nagyobb kedve. Mégis, úgy érzi, hogy most ez a fontosabb, legalábbis a jelent illetően mindenképpen, és talán Niát magát is ez érdekli jobban, nem pedig az, hogy ő mit gondol az istenségekről, vagy saját tanácsadói munkájáról és annak lényegéről.*
- Az utazáshoz magához tényleg nadrág kéne, hogy kényelmesebb legyen, de ligetbe nyugodtan elhozhatod bármelyik kedvenc ruháidat, cipődet, illetve annyit amennyi egy zsákba befér. Anya is folyton a régi, szép, otthoni ruháiban van ott. Ha gondolod segítek neked pakolni. Majd készítek kis ételt is, meg innivalót az útra, éppen annyit, hogy ne nagyon éhesen érkezzünk meg este. Ha esetleg szeretnél úszni a tóban, akkor valami olyasmit is hozz, amit erre alkalmasnak gondolsz. *sorolja, bár utóbbit nem tudja pontosan meghatározni. Minden ruha nélkül ő is csak akkor fürdene, ha senki sem látja, és feltételezi, hogy így van ezzel Alenia is.*
- Amúgy semmi másra nem lesz szükség szerintem, mert van minden ligetben, ami egy otthonhoz kellhet, mégiscsak egy nemes vidéki birtoka volt valaha. Fürdő, étel, kényelmes ágy, szobák, konyha, kamra, istálló az állatoknak, tényleg minden, amit szeretnél.
*~ Legalábbis nagyon remélem. ~ teszi hozzá magában, bízva benne, hogy Niának nem fog eszébe jutni semmi olyasmi már ott, amit Szarvasligetben hirtelen ne tudna előteremteni neki.*
- A lényeg, hogy szerintem ruhán kívül neked nem nagyon kell hoznod semmit. Esetleg egy-két könyvet az unalmasabb órákra. A cipekedés miatt nem kell aggódni, a szamaram jól bírja, erős kisfiú és kedves, eddig szerencsére még egyszer sem tiltakozott, amikor felmálháztam, biztos vagyok benne, hogy kettőnk holmiját is el fogja tudni bírni könnyedén.
*Reméli, hogy ennyi válasszal az úttal kapcsolatban Alenia egyelőre beéri, mert hirtelen több ötlete tényleg nincs, közös jövőjük felmerülő kérdései, valamint az istenségek egyelőre még továbbra is jobban foglalkoztatják, így, remélve, hogy a másik lány nem bánja, kicsit még beszél mindezekről is mielőtt még hazaérnének.
Azt örömmel vette tudomásul korábban, hogy Alenia tényleg nem vár el tőle semmi különöset, pusztán azt, hogy továbbra is önmaga legyen.
Ha valami, hát ez biztosan nem lesz majd nehéz, főleg, mert biztos benne, hogy az alakoskodás és a színészkedés sohasem volt és nem is lehetne az ő világa soha, így nem is tudna más lenni, mint az, aki éppen, talán még akkor sem, ha minden vágya ez lenne. Igaz, hogy hízelegni már megtanult, viszont tegye ezt akár Niának, akár édesanyjának, vagy Intnek, úgy érzi, hogy mindez mindig belülről jön, és szeretetből, soha nem azért, hogy magának csikarjon ki vele valamilyen előnyt.*
- Ezt a ligetbe való utat szerintem kár túlgondolnunk, vagy aggódnunk, de amúgy igazad van, általában a dolgok túlgondolása az életem lényege. *neveti el magát, miközben megrázza a fejét, de aztán a nevetés elég hamar elhal, hogy inkább egy kicsit keserű mosolynak adja át a helyét.*
- Túl sok időm volt gondolkodni kislányként. *jegyzi meg, és ez tényleg így van. Azóta sem képes leszokni arról, hogy oda-vissza többször átgondoljon mindent, akár lényegtelen dolgokat is. Utólag visszagondolva, bár ezt nyilván nem vallhatja be senkinek, még magának is csak félve, de kész csoda, hogy második tudott lenni a tusán, ott ahol hiába minden okos taktika, a legtöbbször spontán, hirtelen, ösztönből hozott döntések meghozatalára volt szükség.*
- De azt azt hiszem azt könnyen meg tudom ígérni, hogy önmagam maradjak. *kúszik vissza egy már vidámabb mosoly az ajkaira.* Lélekben legalábbis, de tudásban biztosan gyarapodnom kell akkor is. Szeretnék sok könyvet elolvasni mindenféle tudományokról, olyasmikről is, amik nem nagyon érdekelnek, mert, ha melletted leszek és egy társaságban bármi szóba kerül, tényleg nem tűnhetek semmilyen témában tudatlannak. Lehet ezt is csak túlgondolom, de egy tanácsadónak, ha nem is lehet mindentudó, akkor is illik legalább olyannak tűnni, mint aki mindenféle témához képes hozzászólni, ha muszáj. Ettől még önmagam maradok, legfeljebb olyan dolgokról is fogok tudni beszélgetni idegenekkel, amik nem nagyon, vagy pedig egyáltalán nem érdekelnek. Kicsit, mintha én is nemesnek születtem volna. *fejti ki.
Egyelőre ez a terv legalábbis. Ennyiből kicsit visszasírja Szarvasliget egyszerűségét. mint házigazda, természetesen ott is mindig törekedett arra, hogy idegenekben jó benyomást keltsen, de az mégis egy teljesen más világ volt, mint amilyen majd a városi politika és élet lesz.
Viszont, ha választhatna a Nia visszatérése előtti és utáni élete között egy pillanatig sem merülne fel benne az, hogy az előbbit válassza. Már csak az finom és lágy boldogsággal tölti el, ha Aleniára nézhet, mellette sétálhat, ülhet, vagyis velee lehet bármilyen formában és beszélgethet vele.
Furcsa valahol. Nia azt kérte tőle, hogy maradjon önmaga, de jobban belegondolva, újra találkozásuk óta valamennyit máris változott, hiszen az előtt nem nagyon érdekelte a három istenség, sőt, most pedig nem csak kíváncsi rájuk Alenia miatt, hanem a világon semmi gondot, vagy lelki törést nem okoz neki, hogy alázatosan Eeyr oltár elé térdeljen, és ne csak elfogadja az istennőt, hanem egyben szeresse is, és hálás legyen neki. Talán az is a változásnak a része, hogy a rezidencia felé tartva szinte már észre sem veszi a romokat, annyira csak beszélgetésükre figyel, meg a céljukra, hogy minél hamarabb elérjék a házat.*
- Az istenségek is főleg ezért érdekelnek, amellett persze, hogy a magam módján Eeyr mellett már én is elköteleződtem. Hogy gyönyörű, efelől sosem volt kétségem. Sőt, le merném fogadni, hogy rád hasonlít. A szépség stimmel, de szerintem a haja is szőke lehet. Ezt a hajszínt tudnám valahogy leginkább a fényhez társítani, bár akár vörös is lehetne, mégis a fény szimbóluma a nap, a nap pedig a naplementét és a napfelkeltét leszámítva sárga, vagy sárgásfehér, erre pedig leginkább a szőke haj hasonlít. A szőke hajhoz pedig a kék szemek illenek a legjobban, pont mint a tieid. De persze az is lehet, hogy vörös a haja, vagy akár az, hogy olyan alakot ölt, amilyet akar, csak a szépség marad nála örök. Teysuson meg sosem gondolkodtam, hogyan nézhet ki, de jól illik hozzá, amit mondtál szerintem. Ami pedig Se'Terethet illeti, köszönöm a választ, gondolom nem szívesen beszélsz erről, de úgy érzem, muszáj tudnom róla is. Csak ezek után, azt nem értem, hogy tényleg miért követi ő bárki is. Tegyük fel, hogy mondjuk ellenségeim vannak, akiken bosszút akarok állni az ő ereje segítségével. Szerintem semmi értelme olyan istent szolgálni, akitől jobban kell félni, mint magától az ellenségeimtől. És akkor most még csak a racionalitásnál tartunk, lélekről meg lelkiismeretről nem is beszéltünk.
*Nagyon kíváncsi Alenia véleményére az ő véleményéről, de persze nem felejti el megkeresni a kulcsot ettől még, ha már megérkeztek.*
- Mi legyen? Segítsek neked pakolni, vagy előbb a saját dolgommal foglalkozzak? *kérdi, hogy minél gyorsabban felkészülhessenek az útra.*
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-16 10:26:52
Üzenet elküldve: 2024-08-16 10:26:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Azt egy pillanatig sem gondolná a most lejátszódó képek után, vagy közepette, hogy zavartatná magát a másik. Különben Mai sem igyekezne lefogni valamennyit abból a dühből. Kifejezetten szereti, ha valaki hajthatatlan a saját célja érdekében, de bármilyen oldalról közelíti meg a másik lehetséges tetteit, annak következményét, nem lesz túl eredményes. Végig nézve a szőkén, legyen bármilyen is, még őt sem szeretné, hogy a végén a városőrök elvigyék és mások szórakoztassák a hűvösön. Egy halvány fintor húzódik meg szája szélén, ahogy belegondol, hogy egyáltalán miért érdekli a fenyegető fellépése után. De ha igazságtartalma van annak, amit mond… nem lenne rest segíteni. Csak a maga módján. Minden ilyen baromságot mellőzve, amit összehord az elf. Mert semmi, de semmi jó nem következhet belőle. Már nem nagyon akar válaszolni. Inkább gondolkodik, abban jó. Az előbb szülhet megoldást. Kár, hogy a másik nem túl belátó.
A hideg szavak ellenére állja a tekintetet. Őt az ilyesmivel nehéz megijeszteni, igen jó tanárai voltak. Ő pedig talán igen mellékesen kezeli a félelemérzetet. *
- Az a tulajdonjog nem az övék. Papíron. *Méri végig a vonásokat, megenged egy halvány sejtelmes mosolyt is magának. Még mielőtt a mondandója kezdetén idegesítené fel magát, felemeli a kezét és teszi annak mellkasára, hogy hallgassa végig. * - Teljesen mindegy hogy mit csinálsz, mert nem lesz jó vége. Kitombolhatod magad, de sem a lányok, sem te nem fogsz jól járni. De azt elfelejted, hogy itt vagyok én is. Lényegében innen bentről azt csinálok ezzel a házzal, amit akarok. Ha lenne egy csepp belátásod és türelmed, akkor elsülhetne jól is. De te tudod...Doki. *Nem folytat gondolatmenetet, csak leül a székre és onnan nézi a másikat. Lehet, hogy eddig felnézett a hosszúéletűre, de majd most kiderül érdemes volt-e. Lehet a féktelenséget választani, úgyis belebukik. Vagy lehet választani Mai-t, aki nem fog. Nem az a fajta, aki elviseli az igazságtalanságot. Máskülönben nem ment volna bele. Cél ide, vagy oda, bármikor visszatáncolhatna, ha ez zajlik a háttérben.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.16 10:34:20
*Azt egy pillanatig sem gondolná a most lejátszódó képek után, vagy közepette, hogy zavartatná magát a másik. Különben Mai sem igyekezne lefogni valamennyit abból a dühből. Kifejezetten szereti, ha valaki hajthatatlan a saját célja érdekében, de bármilyen oldalról közelíti meg a másik lehetséges tetteit, annak következményét, nem lesz túl eredményes. Végig nézve a szőkén, legyen bármilyen is, még őt sem szeretné, hogy a végén a városőrök elvigyék és mások szórakoztassák a hűvösön. Egy halvány fintor húzódik meg szája szélén, ahogy belegondol, hogy egyáltalán miért érdekli a fenyegető fellépése után. De ha igazságtartalma van annak, amit mond… nem lenne rest segíteni. Csak a maga módján. Minden ilyen baromságot mellőzve, amit összehord az elf. Mert semmi, de semmi jó nem következhet belőle. Már nem nagyon akar válaszolni. Inkább gondolkodik, abban jó. Az előbb szülhet megoldást. Kár, hogy a másik nem túl belátó.
A hideg szavak ellenére állja a tekintetet. Őt az ilyesmivel nehéz megijeszteni, igen jó tanárai voltak. Ő pedig talán igen mellékesen kezeli a félelemérzetet. *
- Az a tulajdonjog nem az övék. Papíron. *Méri végig a vonásokat, megenged egy halvány sejtelmes mosolyt is magának. Még mielőtt a mondandója kezdetén idegesítené fel magát, felemeli a kezét és teszi annak mellkasára, hogy hallgassa végig. * - Teljesen mindegy hogy mit csinálsz, mert nem lesz jó vége. Kitombolhatod magad, de sem a lányok, sem te nem fogsz jól járni. De azt elfelejted, hogy itt vagyok én is. Lényegében innen bentről azt csinálok ezzel a házzal, amit akarok. Ha lenne egy csepp belátásod és türelmed, akkor elsülhetne jól is. De te tudod...Doki. *Nem folytat gondolatmenetet, csak leül a székre és onnan nézi a másikat. Lehet, hogy eddig felnézett a hosszúéletűre, de majd most kiderül érdemes volt-e. Lehet a féktelenséget választani, úgyis belebukik. Vagy lehet választani Mai-t, aki nem fog. Nem az a fajta, aki elviseli az igazságtalanságot. Máskülönben nem ment volna bele. Cél ide, vagy oda, bármikor visszatáncolhatna, ha ez zajlik a háttérben.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.16 10:34:20
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-16 09:40:23
Üzenet elküldve: 2024-08-16 09:40:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Meglepő lehet, de az egykori kalóz nem zavartatná magát ha felfordulást akarna okozni. Pedig nem jellemző a szakmabeliekre a lázadás. A félvér morcos tekintete se akadályozná meg. Viszont a lány a szavakat is jól tudja használni és ezzel sikerül egyelőre maradásra bírni a férfit. A jó tanács viszont süket fülekre talál.*
-Nem érdekel. Akár tetszik neki akár nem én, nem hagyom, hogy kihasználják őt.
*Akkor se ha utána egy életre megutálja őt a tettei miatt a lány. Elég szokatlan gondolkodása van a férfinek, de saját bizarr értékrendje szerint amitől nem tér el soha, ezt kell tennie. Tegyen rendet, mutassa meg a kékvérűeknek a saját igazságát és semmi más nem számít. A másik következő szavaira ő csak dühösen fúj egyet.*
-Ha annak a lánynak egy rablógyilkos, azt mondaná van egy lyuk a zsákja alján és varrja már meg neki akkor magától mászna bele. Túl naiv.
*Butának gondolja a másikat? Ebből a szempontból kicsit igen. Ő maga a tökéletes példa, hogy milyen egyszerű Luninari szeretetre és elfogadásra vágyó kis lelkébe beférkőzni és szinte bármire rávenni őt. Ebben a világban az ilyeneknek mint a lány nincs könyörület. Mai következő szavai hallatán az elf zöldjei ismét azokba a kékekbe néznek. Kimért hangja most hidegen és könyörtelenül hasítja a köztük lévő levegőt.*
-Nem érdekelnek a gyerekek. Csakis a lányok és ne érts félre nem akarom megmondani mit kezdjenek a házzal. Ismerem őket. Az önzetlenségük az oka, hogy kihasználják majd őket újra és újra, de ha ez a szívük vágya akkor nincs jogom közbeszólni. Viszont ez a ház az övék és nekik van joguk, azt befogadni akit akarnak. A jogot viszont nem lopja el tőlük senki.
*Meglepő lehet, de az egykori kalóz nem zavartatná magát ha felfordulást akarna okozni. Pedig nem jellemző a szakmabeliekre a lázadás. A félvér morcos tekintete se akadályozná meg. Viszont a lány a szavakat is jól tudja használni és ezzel sikerül egyelőre maradásra bírni a férfit. A jó tanács viszont süket fülekre talál.*
-Nem érdekel. Akár tetszik neki akár nem én, nem hagyom, hogy kihasználják őt.
*Akkor se ha utána egy életre megutálja őt a tettei miatt a lány. Elég szokatlan gondolkodása van a férfinek, de saját bizarr értékrendje szerint amitől nem tér el soha, ezt kell tennie. Tegyen rendet, mutassa meg a kékvérűeknek a saját igazságát és semmi más nem számít. A másik következő szavaira ő csak dühösen fúj egyet.*
-Ha annak a lánynak egy rablógyilkos, azt mondaná van egy lyuk a zsákja alján és varrja már meg neki akkor magától mászna bele. Túl naiv.
*Butának gondolja a másikat? Ebből a szempontból kicsit igen. Ő maga a tökéletes példa, hogy milyen egyszerű Luninari szeretetre és elfogadásra vágyó kis lelkébe beférkőzni és szinte bármire rávenni őt. Ebben a világban az ilyeneknek mint a lány nincs könyörület. Mai következő szavai hallatán az elf zöldjei ismét azokba a kékekbe néznek. Kimért hangja most hidegen és könyörtelenül hasítja a köztük lévő levegőt.*
-Nem érdekelnek a gyerekek. Csakis a lányok és ne érts félre nem akarom megmondani mit kezdjenek a házzal. Ismerem őket. Az önzetlenségük az oka, hogy kihasználják majd őket újra és újra, de ha ez a szívük vágya akkor nincs jogom közbeszólni. Viszont ez a ház az övék és nekik van joguk, azt befogadni akit akarnak. A jogot viszont nem lopja el tőlük senki.
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-15 22:32:58
Üzenet elküldve: 2024-08-15 22:32:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//"Mester"munka//
*Vajon tudja-e magáról az ásó, hogy hasznos? Tudja-e a kalapács, hogy jól üti-e be a szeget? Tudja-e egy ecset, hogy milyen képet festenek vele? Tudhatja-e magáról valaki, akit igazán sosem dicsértek, hogy mi az értéke? Tudhatja-e, hogy hogyan határozza meg önmagát, és ha nem, hogyan is lenne képes célként kitűzni azt, hogy milyen irányba fejlődjön? Ha valakit egészen kis kora óta arra nevelnek, hogy a dolgos kéz számít erénynek, és hogy az ember értékét az általa elvégzett munka határozza meg és semmi más, az nagyban befolyásolja azt, hogy hogyan látja a világot, saját magát, és a helyét a világban.
Ez a bugris igazsága.
Nincs hozzá szokva ahhoz, hogy egyenértékűnek tekintse magát mással, és ahhoz sem, hogy más tekintsen rá akként. Nincs szokva ahhoz, hogy megkérdezik a véleményét, és hogy oda is figyelnek arra, amit mond. Nincs szokva ahhoz, hogy kérdezzen, és hogy válaszolnak is neki.
Még mindig érzi magában a szégyen forró tüskéjét, de kissé összevont szemöldökei alól kíváncsian nézi Alenia-t. Figyeli a kék szemeket, a lány állának vonalát ahogy az beszél hozzá, és hallgatja a szavait. Úgy érzi magát, mintha egy csónakban ülne a vihar korbácsolta tavon. Egyszer fent van, máskor pedig ijesztőn zuhan lefelé. Amióta az eszét tudja, most először érzi magát így valaki társaságában. Hallgatja a lány szavait, és érzi, hogy annak igaza van. Már tudja, hogy a szavai mögött olyan tapasztalás van, amilyennel ő nem rendelkezik, és olyan tudás, ami jóval meghaladja az övét. Életében először osztanak meg vele olyan gondolatokat, amelyeket valaki azért szán neki, hogy azok által több legyen. És bár ez most még fura, de hálás ezért.
Kicsit félre néz, mert úgy érzi, hogy azok a kék szemek talán túl mélyre hatolhatnak benne. Pillantása az udvarra esik, még látni innen a talicskát és a szerszámokat. Élni a lehetőségekkel..*
- Hmh. *-a szavak még mindig nem a barátai. Ez ma nem először kezdi frusztrálni. Kancsal-fél szeme visszatér Alenia kék tavaihoz, mély levegőt vesz.-* Azt hiszem.. azt hiszem igazad van.
*Elengedi a dolgokat. Újra gurít az istenek rovásait viselő kockával.*
- Köszönöm szépen, hogy ezeket így elmondtad nekem. Még soha senki nem beszélt velem így. Köszönöm, hogy... segítesz. *-mondja, és ezt komolyan is gondolja. Csak remélni tudja, hogy ezúttal a szavai tényleg azt közvetítik, amit gondol.-* És bocsánat, ha butaságot mondok.. vagy csinálok. Nem akartam rosszat.
*Ezt mindenképp szerette volna elmondani. Az érintés miatti szégyen-tüske még szegycsontja környékét nyomja. Újra elfordítja a tekintetét egy pillanatra, már nem is foglalkozik vele, hogy arca ismét vörösbe borul. Kezdi megszokni, hogy Alenia társaságában ez már csak így van.*
- Szeretnék élni a lehetőségeimmel, ahogy te is mondtad. Akkor még itt tudnék maradni.. Szeretnék. Jó lenne. *-fogalma sincs róla, de hatalmas ajándékot kapott a lánytól. Motivációt. A többi gondolat, amelyek magjait Alenia szavai finoman elvetették nem túl mélyen felszántott elméjében, még nem csíráznak. Ahhoz még kell egy kis idő, és egy kis magány, hogy újra és újra elismételhesse magában mindazt, amit hallott. Tekintete újra visszatér Alenia szemeihez, érzi, ahogy valahol ott belül mindenféle érzéssel kezd telni, olyanokkal, amiket még kár megnevezni, és talán butaság érezni is. Pontosabban szólva van azért egy érzés, amit meg lehet már határozni, és ez: a hála.-* Köszönöm.
//"Mester"munka//
*Vajon tudja-e magáról az ásó, hogy hasznos? Tudja-e a kalapács, hogy jól üti-e be a szeget? Tudja-e egy ecset, hogy milyen képet festenek vele? Tudhatja-e magáról valaki, akit igazán sosem dicsértek, hogy mi az értéke? Tudhatja-e, hogy hogyan határozza meg önmagát, és ha nem, hogyan is lenne képes célként kitűzni azt, hogy milyen irányba fejlődjön? Ha valakit egészen kis kora óta arra nevelnek, hogy a dolgos kéz számít erénynek, és hogy az ember értékét az általa elvégzett munka határozza meg és semmi más, az nagyban befolyásolja azt, hogy hogyan látja a világot, saját magát, és a helyét a világban.
Ez a bugris igazsága.
Nincs hozzá szokva ahhoz, hogy egyenértékűnek tekintse magát mással, és ahhoz sem, hogy más tekintsen rá akként. Nincs szokva ahhoz, hogy megkérdezik a véleményét, és hogy oda is figyelnek arra, amit mond. Nincs szokva ahhoz, hogy kérdezzen, és hogy válaszolnak is neki.
Még mindig érzi magában a szégyen forró tüskéjét, de kissé összevont szemöldökei alól kíváncsian nézi Alenia-t. Figyeli a kék szemeket, a lány állának vonalát ahogy az beszél hozzá, és hallgatja a szavait. Úgy érzi magát, mintha egy csónakban ülne a vihar korbácsolta tavon. Egyszer fent van, máskor pedig ijesztőn zuhan lefelé. Amióta az eszét tudja, most először érzi magát így valaki társaságában. Hallgatja a lány szavait, és érzi, hogy annak igaza van. Már tudja, hogy a szavai mögött olyan tapasztalás van, amilyennel ő nem rendelkezik, és olyan tudás, ami jóval meghaladja az övét. Életében először osztanak meg vele olyan gondolatokat, amelyeket valaki azért szán neki, hogy azok által több legyen. És bár ez most még fura, de hálás ezért.
Kicsit félre néz, mert úgy érzi, hogy azok a kék szemek talán túl mélyre hatolhatnak benne. Pillantása az udvarra esik, még látni innen a talicskát és a szerszámokat. Élni a lehetőségekkel..*
- Hmh. *-a szavak még mindig nem a barátai. Ez ma nem először kezdi frusztrálni. Kancsal-fél szeme visszatér Alenia kék tavaihoz, mély levegőt vesz.-* Azt hiszem.. azt hiszem igazad van.
*Elengedi a dolgokat. Újra gurít az istenek rovásait viselő kockával.*
- Köszönöm szépen, hogy ezeket így elmondtad nekem. Még soha senki nem beszélt velem így. Köszönöm, hogy... segítesz. *-mondja, és ezt komolyan is gondolja. Csak remélni tudja, hogy ezúttal a szavai tényleg azt közvetítik, amit gondol.-* És bocsánat, ha butaságot mondok.. vagy csinálok. Nem akartam rosszat.
*Ezt mindenképp szerette volna elmondani. Az érintés miatti szégyen-tüske még szegycsontja környékét nyomja. Újra elfordítja a tekintetét egy pillanatra, már nem is foglalkozik vele, hogy arca ismét vörösbe borul. Kezdi megszokni, hogy Alenia társaságában ez már csak így van.*
- Szeretnék élni a lehetőségeimmel, ahogy te is mondtad. Akkor még itt tudnék maradni.. Szeretnék. Jó lenne. *-fogalma sincs róla, de hatalmas ajándékot kapott a lánytól. Motivációt. A többi gondolat, amelyek magjait Alenia szavai finoman elvetették nem túl mélyen felszántott elméjében, még nem csíráznak. Ahhoz még kell egy kis idő, és egy kis magány, hogy újra és újra elismételhesse magában mindazt, amit hallott. Tekintete újra visszatér Alenia szemeihez, érzi, ahogy valahol ott belül mindenféle érzéssel kezd telni, olyanokkal, amiket még kár megnevezni, és talán butaság érezni is. Pontosabban szólva van azért egy érzés, amit meg lehet már határozni, és ez: a hála.-* Köszönöm.
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-15 20:18:12
Üzenet elküldve: 2024-08-15 20:18:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//"Mester"munka//
*Esze ágában sincs sem lenézni Alaver-t, sem pedig lelombozni azzal, hogy ennyire hidegen és távolságtartóan viselkedik vele, de sajnos neki is vannak olyan beidegződései, amiken nem tud változtatni, talán nem is akar.
A bugris szót azért tiltotta meg, mert annál léteznek sokkal szebb szavak is, melyeket egy ember magára használhat. Ha már önmagát sem tartja semmire valaki, hát mégis mit vár az élettől az a szerencsétlen, megkeseredett lélek? A felemelkedés első lépése, hogy megbékélj önmagaddal, felismerd a hibáid, változtass rajtuk, majd emelt fővel vonulj mindig egyenesen előre, sohase hátra. Ez az, amit Alenia maga is gyakorol még, de most már talán jó úton halad.
Ami a férfi szavait illeti, azzal az ég egy adta világon semmi baj nincs, hogy nehezen jönnek elő, Nia pontosan tudja, hogy annak, aki talán egy könyvet sem olvasott még végig az életében, nem fog olyan könnyen és természetesen menni a beszéd, a fogalmazás, a gondolatainak szavakba öntése, mint neki, aki életének kicsivel több, mint ötven esztendejének nagy részét olvasással töltötte.
Az már annál inkább probléma, ha a szavak értelme sem úgy jön át a hallgatóságnak, ahogy azt a költő szeretné. Egyáltalán nem azt akarta elérni, hogy a másik szégyellje magát. Még az érintés miatt ösztönösen megjelenő hideg tekintettel sem ez volt a célja, de legyen a lány bármennyire is tanult elf, kimondott szavak jelentését megmásítani ő sem tudja. Éppen ezért is teszi fel kérdését Alaver-nek, mert látja rajta, hogy egyedül érzi magát. Kíváncsi rá, hogy mindezt be is ismeri-e magának.
Válasz helyett azonban síri csend érkezik. Legalábbis egy rövid ideig. Ő addig a mogyoróbarna íriszeket vizslatja, hátha ki tud fürkészni belőlük valamit, de nem, csupán annyit, hogy tulajdonosa mélyen gondolatainak az útvesztőjében jár. Így marad ez hosszú másodpercekig, míg végül egy soványka „igen” el nem hagyja azokat a bizonytalan ajkakat, s a szót egy kíváncsi, már-már számonkérőnek tűnő kérdés követi.*
- Azért, mert azt mondtad, hogy mindig egyedül kell kimásznod a mélységből, és azt, hogy sosem segít senki. Ilyet csak azok mondanak, akik egyedül érzik magukat. Tudom, mert én is pontosan ezt gondoltam nem is olyan régen, de nem volt igazam. Neked sincs igazad. Még a legreménytelenebb helyzetben is van, akire számíthatsz. Én például Luninari-ra, akit még nem ismersz, bármikor, de ott van Morthimer úr is, aki talán érdekből, de mégis segít nekem. Mai is biztosan azért hozott ide téged, mert úgy vélte, azzal, hogy munkát ad neked, segíthet rajtad. Tudod, nem csak az a segítség, ha valaki önzetlenül és ingyen adja, hanem az is, ha valaki lehetőséget teremt arra, hogy ha a feladatodat jól csinálod, előrébb juthass az életedben. Élj hát vele!
*Ezzel most akaratlanul is azt sugallja, hogy Alaver-nek muszáj remekelnie a munkában, amit Mai kiszabott neki, ő pedig elvállalt. Bizony segítség ez a férfinek, ha mestermunkát prezentálva busás fizetséget és további munkalehetőségeket érdemel majd ki, de az is tény, hogy bukni is nagyot lehet. A lényeg tényleg csupán az, amit Nia az előbb is mondott. Bármennyire is nehéz, a lehetőségekkel élni kell. Ismét csak egy cipőben járnak. Neki is nehéz élni az új élete adta lehetőségekkel, de egyelőre erről még nem beszél, szeretné, ha Alaver lelkivilágát billentenék helyre elsőnek.*
//"Mester"munka//
*Esze ágában sincs sem lenézni Alaver-t, sem pedig lelombozni azzal, hogy ennyire hidegen és távolságtartóan viselkedik vele, de sajnos neki is vannak olyan beidegződései, amiken nem tud változtatni, talán nem is akar.
A bugris szót azért tiltotta meg, mert annál léteznek sokkal szebb szavak is, melyeket egy ember magára használhat. Ha már önmagát sem tartja semmire valaki, hát mégis mit vár az élettől az a szerencsétlen, megkeseredett lélek? A felemelkedés első lépése, hogy megbékélj önmagaddal, felismerd a hibáid, változtass rajtuk, majd emelt fővel vonulj mindig egyenesen előre, sohase hátra. Ez az, amit Alenia maga is gyakorol még, de most már talán jó úton halad.
Ami a férfi szavait illeti, azzal az ég egy adta világon semmi baj nincs, hogy nehezen jönnek elő, Nia pontosan tudja, hogy annak, aki talán egy könyvet sem olvasott még végig az életében, nem fog olyan könnyen és természetesen menni a beszéd, a fogalmazás, a gondolatainak szavakba öntése, mint neki, aki életének kicsivel több, mint ötven esztendejének nagy részét olvasással töltötte.
Az már annál inkább probléma, ha a szavak értelme sem úgy jön át a hallgatóságnak, ahogy azt a költő szeretné. Egyáltalán nem azt akarta elérni, hogy a másik szégyellje magát. Még az érintés miatt ösztönösen megjelenő hideg tekintettel sem ez volt a célja, de legyen a lány bármennyire is tanult elf, kimondott szavak jelentését megmásítani ő sem tudja. Éppen ezért is teszi fel kérdését Alaver-nek, mert látja rajta, hogy egyedül érzi magát. Kíváncsi rá, hogy mindezt be is ismeri-e magának.
Válasz helyett azonban síri csend érkezik. Legalábbis egy rövid ideig. Ő addig a mogyoróbarna íriszeket vizslatja, hátha ki tud fürkészni belőlük valamit, de nem, csupán annyit, hogy tulajdonosa mélyen gondolatainak az útvesztőjében jár. Így marad ez hosszú másodpercekig, míg végül egy soványka „igen” el nem hagyja azokat a bizonytalan ajkakat, s a szót egy kíváncsi, már-már számonkérőnek tűnő kérdés követi.*
- Azért, mert azt mondtad, hogy mindig egyedül kell kimásznod a mélységből, és azt, hogy sosem segít senki. Ilyet csak azok mondanak, akik egyedül érzik magukat. Tudom, mert én is pontosan ezt gondoltam nem is olyan régen, de nem volt igazam. Neked sincs igazad. Még a legreménytelenebb helyzetben is van, akire számíthatsz. Én például Luninari-ra, akit még nem ismersz, bármikor, de ott van Morthimer úr is, aki talán érdekből, de mégis segít nekem. Mai is biztosan azért hozott ide téged, mert úgy vélte, azzal, hogy munkát ad neked, segíthet rajtad. Tudod, nem csak az a segítség, ha valaki önzetlenül és ingyen adja, hanem az is, ha valaki lehetőséget teremt arra, hogy ha a feladatodat jól csinálod, előrébb juthass az életedben. Élj hát vele!
*Ezzel most akaratlanul is azt sugallja, hogy Alaver-nek muszáj remekelnie a munkában, amit Mai kiszabott neki, ő pedig elvállalt. Bizony segítség ez a férfinek, ha mestermunkát prezentálva busás fizetséget és további munkalehetőségeket érdemel majd ki, de az is tény, hogy bukni is nagyot lehet. A lényeg tényleg csupán az, amit Nia az előbb is mondott. Bármennyire is nehéz, a lehetőségekkel élni kell. Ismét csak egy cipőben járnak. Neki is nehéz élni az új élete adta lehetőségekkel, de egyelőre erről még nem beszél, szeretné, ha Alaver lelkivilágát billentenék helyre elsőnek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1432-1451