Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Romváros és Meredély (új)
Sayqueves RezidenciaNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 59 (1161. - 1180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1180. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-04 22:44:53
 ÚJ
>Shorenai de Monteqieo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Várt váratlan//
//Betoppanó//

*Természetesen elfogadja a felé nyújtott kacsót, hogy mesteri, ám óvatos csókot leheljen rá. Ajkát - ahogy azt az etikett megköveteli - nem érinti bőrhöz. Csak eztán pillant fel az elf tekintetébe.*
-Mai Faensa! Elragadó név. Egyszerű, mint a réti virág és üdítő, mint a harmatos rét. *Hátrasimítja a hajbókolás alatt arcába kerülő tincset, majd felegyenesedik. Nem adja jelét, hogy hallott volna a névről.*
-Árvák! Hisz ez nagyszerű hír! *Tekintete meglepettségről árulkodik.*
-Imádom a lurkókat! Tudja, van némi tapasztalatom a gyermeknevelés terén. *Sajátos mosoly kúszik arcára, miközben szórakozottan serceg végig jobbjával szakállán. Amennyiben ezt a helyet tényleg árvaházzá kívánják formálni, alighanem elkél a segítség. "Vendéglátói" akarva-akaratlanul, bár véleménye szerint inkább akarva a tudtára adják, hogy ők bizony egy párt alkotnak, legalábbis ebben a pillanatban. Nincs túlzottan meglepve, habár a szótlan telivér szerepét ott hátul bizony át kell értékelnie.
A következőkre elkerekednek szemei, még ha csak egy pillanat erejéig is, majd kedélyesen felkuncog.*
-Ó, kedves Mai és Tisztelt... Uram. *Az elf elmulasztott bemutatkozni, de ezen már nem csodálkozik ismét. Itt az ilyesmit szűkmarkúan mérik. Kissé feljebb dobja tenyerében a sétapálcát, majd mindkettejük felé küld egy udvarias mosolyt.*
-Úgy vélem, hallani fognak a nevemről a városban, akkor is, ha együttműködésünk - remélem nem holmi bizalmi okoknál fogva - de idő előtt léket kap. *A fekete vászonkesztyűbe burkolt tenyerét csitítólag emeli, ha esetleg bármelyikük közbe óhajtaná vágni.*
-Ambiciózus ember lévén igyekszem a legtöbbet kihozni magamból, ezt sosem tagadnám senki előtt. De kérem, legvégső esetben se vegyék ezt fenyegetésnek. Elvégre ki vagyok én, hogy csekélyke árnyékom ily nagy múltú házra vessem? *Szigorú homlokráncolással ad nyomatékot szavainak, majd komolyságát levetkezve ismét felkuncog.*
-Megfogadom a tanácsát, kedves elf uraság. *Biccent Intath felé kifejezéstelen ábrázattal.*
-Wegtoreni Kalmár. Jól csengő név, az egyszer biztos. *Bemutat egy roppant míves meghajlást, majd sarkon fordul.*
-A legjobbakat, kedves Mai Faensa és tisztelt úr! Jelentkezem! *Még megtorpan pár lépésnyire a párostól, válla felett fordulva hátra.*
-Az első kérdése az volt hozzám Mai kisasszony, hogy miben segíthet. Elmondom hát én is, miben segíthetek; Wegtorenben van egy mondás. "A legnagyobb házban a leghangosabb a cúg." Én vagyok az, ki gondoskodik arról, hogy minden ablak csukva legyen, ha megjön a vihar. Alászolgálja! *Búcsúzóul még megemeli a sétapálcát, majd kimért léptekkel elhagyja a rezidencia kertjét. Agya vadul zakatol, de inkább a következő lépéseken, semmint a hallottakon. Azokat sebtiben megemésztette már.*

1179. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-04 21:27:44
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1296
OOC üzenetek: 237

Játékstílus: Megfontolt

//Várt váratlan//
//Betoppanó//

*A játék folytatódik. Kár tagadni a doki nem ejtett volna könnyet azért se ha hagyják elmenni az alakot, de valószínűleg az túl lusta megoldás lett volna. Azt, azért nem bírja egy halvány mosoly nélkül megállni ahogy a lány elhárítja a felkínált kezet. Határozottan tetszik neki mikor a félvér játssza a fagyos hercegnőt. Kicsit be is indítja. Viszont követi, azt a kettőt. Fagyos tekintete a férfin nyugszik miközben két keze a zsebeiben. A téma és főleg a stílus ahogy, azt felhozza a másik érdekes. Habár a doki nem forgott sokat nemesi körökben, de legalább két család nevét felismeri ezek közül. Egyébként az idegen továbbra se mond semmit csak mellébeszél. Azon ahogy szobát kér el is mosolyodik az elf. Pofátlan. Persze a félvért se kell félteni. Az volt kalóz is kíváncsi rá mi lesz erre a reakció. Az utolsó mondat után pedig úgy néz ki kap egy kis félvért. Az mellé lép és a derekára is csúszik az a kacsó. Egykedvűen néz a lány kékjeibe, majd az idegenre aztán elmosolyodik. Mint, aki egy jó viccet hallott.*
-Úgy vélem a wegtoreni báróúr*Szinte köpi ezt a címet.* csak nem tudja hol van, esetleg a fájó háta miatt nem tud odafigyelni a nyelvére és ez lehet a gondja. És bár más körülmények közt kötelességünk lenne őt tájékoztatni annak mivoltjáról miképp tudott megmaradni ez a ház az ellenséges hangulatok közepette is miközben alaposabban megmutatnánk neki milyen nagy és békés kertünk is van, de a nagyra becsült nagykikötő okleveles jegyzője, úgy vélem fáradt az ilyen...formaságokhoz. Nem véletlen, hogy bejelentés nélkül és egymagában érkezett hozzánk. Amennyiben a kedves munkatársai megérkeznek a városba egy hivatalosabb megbeszélésre, minden bizonnyal tudunk lehetőséget teremteni. Amennyiben szeretnék. Mindenféle félreérthető mondatok és megbicsakló nyelvek nélkül.*Habár az udvarias mosoly nem tűnt el az elf képéről, de a tekintete teljesen mást üzen a "wegtoreni" felé. Előbbi a szavai külcsínjének szól, utóbbi a mögöttes jelentésnek. Gyűrűkkel ékített kezével finoman hátrasöpör egy tincset a lány válláról majd felajánlja neki a karját hasonló módon mint korábban az idegen tette. Közben semleges hangnemben folytatja.*
-Amennyiben keménynek találja a pegazus fogadó ágyait merem ajánlani a wegtoreni kalmárt. Talán a földijei közül is találkozhat régi arcokkal és az italok is a Tűz Városából valóak. A régi Kósza Pinty helyén található ha ez segít megtalálni.

1178. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-04 19:44:22
 ÚJ
>Alaver Raanus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vásárlánya//

*A város felől érkezik a rezidenciához, ma már másodjára. Viszont nagy különbség, hogy míg déltájt Mai-val ketten hagyták el az épületet, most egyedül van. Baljában hozza a kosarat, abban pár ez-az, amit a nő érdemesnek tartott megvenni rövidre sikerült bevásárló körútjuk alatt, illetve egy kicsit csicsás markolatú, kisebb tőr, ami sehogyan sem illik a portéka közé. Azt nem is vették, legfeljebb elvették, egy botcsinálta tolvajlánykától.
Hátulról, az udvarra nyíló ajtó felől lép a konyhába. Akárhányszor járt itt eddig, az mindig üres volt. Most is az. De most nem is bánja, legalább egyedül tud maradni kissé borús gondolataival. Ugyanis a kosarat leszámítva üres kézzel tért vissza, miközben Mai utasítása szerint a tolvajlány kutyájaval kellene most itt lennie.. de felsült a kereséssel, azt a kutyát valaki kikergette a világból is talán. A kosarat leteszi az asztal mellé, poharat keres a szekrényben, azt az asztalon álló kancsóból megtölti vízzel, és jóízűen iszik. Bár délelőtt nagyjából kipihente az előző éjjel "fáradalmait" Mai jóvoltából, szervezete erőst érzi még a rum maradék hatását, amire most a fel-alá futkosás és a rengeteg séta is rátett egy lapáttal. Lerakja a poharat, jólesőn sóhajt, de a kellemes érzés csak addig tart, amíg eszébe nem jut, hogy tulajdonképpen mit is keres itt. Bár a kutyakereséssel felsült, Mai korábban kiadott utasítása még él - azaz a délutánt a kinti munkával kell töltenie. Ez tulajdonképp nincs is ellenére, legalább nem lesz itt, amikor Mai majd hazatér a kislánnyal. Abban ugyanis teljesen biztos, hogy ez így fog történni. Nagyon jól látta, hogy a nő hogy nézett a gyerekre. És ez, gondolja, egyúttal azt is jelenti, hogy onnantól nem csak Mai jégkék tekintete fog olykor ítélkezőn függni rajta, hanem a kislányé is, amiért örökre elkergette a kutyáját. Csodás. Amióta csak ide érkezett, nyűg mindenki nyakában. Beleharap a nyelvébe, halkan morran egyet. A kosárra néz, talán ki kéne pakolnia belőle, de fogalma sincs, hogy Mai mit hol akar majd tudni. Inkább nem is nyúl hozzá megint.
Szusszan egyet, és kilép az ajtón. Az istálló felé indul, hogy ránézzen az ottaniakra -azoknak legalább egyelőre nem ártott semmit-, majd hogy folytassa a tűzrakóhely építése körüli feladatokat. Na, ebben talán jó. És ezzel nem csinál gondot sem. Kint lenni, hátul, nem szem előtt, és szép csöndben csinálni a neki kiosztott feladatot.*

1177. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-04 17:02:16
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 554
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Visszatérés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Halványan elmosolyodik, ami annak köszönhető, hogy vannak nem változó dolgok, az egyik pedig éppen az, hogy Nimeril ugyanúgy egyetlen mágiaág teljes megtanulására helyezi a hangsúlyt, vele ellentétben, akinek bár szintén van egy fő ága, a hold, ettől még belekap mindenbe össze-vissza, hogy erősebb legyen. Másképpen fogalmazva, attól mert elsősorban holdmágusnak tartja magát, hülye lenne kihagyni a kínálkozó lehetőségeket, például, amikor Yla erős tűzvarázslatokat tanított neki, vagy Nim felajánlotta, hogy megismerteti őt a föld ág alapjaival.*
- Jó pihenést! Hamarosan találkozunk. *köszön el a másik lánytól, aztán természetesen engedelmesen követi Aleniát. Tudja ugyan, hogy eredetileg Szarvasligetbe és pakolni készültek, de azzal is tisztában van, hogy a rájuk váró beszélgetés most sokkal fontosabb ennél a készülődésnél, sőt még magánál az útnál és annak céljánál is.
De furcsa az egész. Lehet, hogy azon a délelőttön ültek itt egymás mellett utoljára, mielőtt Aleniát elrabolták? Ettől nyilván kicsit kellemetlenül érzi magát, ugyanakkor jó érzés újra itt ülni Nia ágyán, mellette, még akkor, ha mindez már persze másik ágy, másik Nia, és másik ő, amiről pedig beszélni fognak, nem lesz könnyű.
Még mindig úgy érzi, hogy saját szavahihetőségével játszik, ennek ellnére teljesen megnyugszik, szinte már boldog attól, hogy újra szabadon beszélhet, és ezt talán Alenia is látja rajta.
Nem is gondolta volna, hogy ilyen hamar lehetősége lesz beszélni és elmondani mindazt, amit korábban muszáj volt magába fojtania, de ha lehetőséget kap rá, akkor természetesen örömmel teszi meg mindezt.
Mindenképpen tartozik Aleniának a lehető legőszintébb válasszal, egyébként sem valószínű, hogy akár Intath, akár bárki más érdekében képes lenne hazudni neki.
Nem hiszi ugyan, hogy szüksége van arra, hogy testbeszéddel is támogassa a szavait, mindenesetre eszébe sincs kerülni Alenia tekintetét, mintha elhallgatna valamit, éppen ellenkezőleg, majdnem végig, amíg beszél mélyen Nia szemébe néz, még akkor is, ha kényelmesebb lenne mereven maga elé bámulni, vagy pedig a padlót.*
- Kezdjük Nimerillel, mert az a könnyebb. *bólint lassan.*
- Az a baj, hogy túl sok a bizonytalanság és a teljesen ismeretlen tényező ebben az egészben. *kezdi el azzal, ami szerinte a legalapvetőbb az előző kisebb vita után.*
- Lehet némi igazság abban, amit mondott *ismeri el viszont ezek után kertelés nélkül* de csak egy nagyon szélsőséges nézőpontból, amit nyilván a haragja táplál. *pontosít.*
- Az, hogy Intath kontár lenne semmiképpen nem igaz. A lány példája, akit felhozott, szerintem a világon semmit sem bizonyít. Te is pontosan tudod, hogy olyan események amelyek lineárisan követik egymást, még nem feltétlenül okai és okozatai egymásnak. Attól még, mert Seles azután halt meg, hogy Intath levezetetett nála egy szülést, ezzel az erővel azt is lehetne mondani, hogy egy halálos beteg meg azért nem tudta legyőzni a betegségét, mert mindig rendesen és rendszeresen bevette a gyógyszereit. Persze fogalmam sincs, hogy mitől halt meg Seles, én akkor szerencsére otthon sem voltam. Szegény lány holttestét éppen akkor hozták ki a házból, amikor visszaértem ligetbe a Mágustoronyból, de arra határozottan emlékszem, hogy Intath felelőssége még csak fel sem merült.
*Kicsit ugyan elbizonytalanodik, de csak egy pillanatig tart. Túl sok minden történt akkoriban, de abban teljesen biztos, hogy Lau bizalma nem rendült meg a dokiban, márpedig, ha van még valaki ezen a világon Alenián kívül, akit tisztel, csodál és feltétel nélkül követne, akkor az éppen ő. Nélküle nem csak a lázadás éjszakáját nem éli túl egyikük sem, aki aznap éjjel itt tartózkodott ebben a házban, hanem Szavasligetet sem szerzik meg soha, és nem lesz olyan csodálatos hely, mint amilyen most.*
- Tényleg az a baj, hogy Nimeril csupa olyan dolgot hozott most fel, amiről igazából fogalmam sincs, de csak az ő nézőpontjából ismerjük a történetet, miszerint Intath lopással vádolta és magára hagyta betegen. Nekem eddig sem Intath, sem pedig Nimeril nem beszélt arról, hogy bármi vita is lett volna köztük korábban, és zavar, hogy ebben a kérdésben csak találgatni tudok, hogy valójában mi történhetett. De Intről már meséltem neked, így most csak az ő személyiségéből tudok kiindulni ahhoz, hogy megpróbáljam megfejteni ezt az egészet. Az biztos, hogy nagyon különös személyiség, de szerintem, az alapján, amit eddig róla mondtam, már régen kitaláltad ezt. Tud kedves, megértő és elbűvölő lenni, és a legtöbbször az is, sőt, én főleg ezt az énjét ismertem idáig. Kicsit olyan volt nekem, ahogyan egy kedves mostohaapát, vagy akár egy bátyot elképzelek magamnak, és sokat segített nekem abban, hogy feldolgozzam azt, ami Artheiorban történt velem a lázadás előtt és alatt. És akárcsak neked, nála sem számított soha, hogy félvér vagyok. Mivel nekem ez még mindig nem teljesen természetes, tudod, hogy nálam alapból előnyből indul az, aki ilyen téren olyan, mint te vagy ő, szóval lehetséges, hogy elfogult vagyok, bár szerintem sosem voltam annyira az, hogy a hibáit ne lássam.
*Itt tart kis szünetet, hogy összeszedje kicsit a gondolatait és próbálja kibogozni a szálakat.*
- Mert az is igaz, hogyha valami, vagy valaki kihozza a sodrából, akkor bizony tud üvölteni is, és akár bunkónak is lenni, vagy látszólag semmiségen felkapni a vizet. Tudod.... tengerész volt eredetileg, hajóorvos, egy hajón pedig nem feltétlenül mindig a legcivilizáltabban kezelik a felmerülő vitákat. Bár ez régen volt, feltételezem a kritikus pillanatokban felszínre tör belőle énjének sötétebb oldala, ami viszont mindenkinek van. Ráadásul, mivel komolyan veszi a munkáját, nehezen viseli, ha valaki beleszól abba. Egyszer egy ebédnél tanúja voltam, amikor elméleti vitát folytatott egy gnóm lánnyal arról, hogy mi a különbség az igazi meg a nem igazi szakember között. Én nem is igazán értettem, hogy pontosan miről is vitáznak, annyira nagyon részletkérdéseken akadtak le, de az biztos, hogy csúnya veszekedés és egymás kölcsönös vérig sértése lett a vége, ami Szarvasligetben több, mint szokatlan. A lány végül ott is hagyott bennünket. A lényeg, amiért elmondtam mindezt, hogy azt gyanítom, de a pontos tények ismerete nélkül ez tényleg csak gyanú és semmi más, hogy hasonló szakmai vita állhat a Nimeril és közötte lévő nézeteltérés mögött is, így pedig bármennyire is őszinte velünk Nim, akkor is ez csak az ő személyes nézőpontja és semmi más. A mögött pedig nyilván valamiféle félreértés lehet, hogy Int lopással vádolta Nimet. Ha tényleg azt hitte, hogy meglopták, és ezért kiakadt, ezt nem vetheti senki a szemére, mivel nyilván senki sem szereti, ha meglopják. Sajnálom, ha erről csak ennyit tudok mondani, amivel félek, hogy nem segítettem sokat.
*Kicsit keserű mosoly követi ezeket a szavakat, remélve, hogy Alenia is pontosan érti, hogy a "csak" szót most nem a mondatok mennyiségére, hanem azok hasznosságára értette. Viszont legalább az a tudat vigasztalja, hogy nem hazudott, még csak el sem próbálta ferdíteni az általa ismert tényeket azért, hogy Intet kedvezőbb színben tüntesse fel.
De az egészben a legszomorúbb, hogy mindez még csak a mellékszál volt. Ha Alenia nem húzódik el tőle, és nem unja még, hogy ő hozzáér, amikor csak tud, akkor most gyengéd szeretettel megszorítja a combját, vagy legalább a térdét.
Aztán valószínűleg igazán szomorú, bánatos arccal néz rá, mert most nagyon annak érzi magát, színészkedni pedig nem szeretne, de nem is igazán neki találták ki az ilyesmit, úgy érzi.*
- És még csak most jön a nehezebb része. *rázza meg a fejét.*
- Nézd, elismerem, hogy minden amit mondtál teljesen logikusnak tűnik, és megértem, hogy azok után, amiket átéltél felmerültek benned ezek a gondolatok. Sőt, talán én sem tudnám máshogy gondolni, ha a helyedben lennék, ennek ellenére a világon semmi alapjuk nincsen.
*Kemény kijelentés, amit meg kellene indokolnia, de annyi indoka van hirtelen, hogy nem tudja melyikkel kezdje, így megint hallgatnia kell kicsit, ezúttal sokkal hosszabban, mint az előbb, hogy a gondolatait összeszedje, de még talán mindig nem annyira hosszan, hogy hallgatása idegesítő legyen. Reméli látszik rajta, hogy ez sem színpadias hatásszünet. Ugyanakkor olyan kemény mondatokat is ki kell mondania, amilyeneket már nagyon sokszor szeretett volna, és csak a Nia miatti szeretetből nem tette meg, ezúttal viszont úgy érzi, hogy most már tényleg muszáj.*
- Aleimord...
*Már tényleg csak egy pillanatnyi csend mielőtt rátérne a lényegre. Aztán, ha nem is hadarva, de végül csak ki és felszakad belőle az egész, minden, amire eddig csak finoman utalt, de nem volt szíve hangosan kimondani.*
- Sok megpróbáltatás érte, amikor elraboltak téged. Meg aztán, amikor megkaptuk a levágott ujjadat egy dobozban. Nai is elutazott. Ezek után a lázadás éjjelén is a lehető legirracionálisabb döntéseket sorozatát hozta meg egymás után.
*Most kell újra megrázni a fejét, és kicsit bámulni azt a bizonyos padlót, hiába nem hazudik most sem.*
- Nem hallgatott rám, amikor kértem, hogy addig meneküljünk innen, ameddig lehet. Nem volt képes komolyan venni a helyzetet egészen az utolsó pillanatokig, amikor már tényleg késő volt. Még talán akkor is mosolyogva ült óbort kortyolgatva a kanapén, amikor a dühös tömeg már a Városőrség sorfalát rohamozta. Hogy végül nem neki, hanem nekem lett igazam, annak a környék a bizonyítéka, kész csoda, hogy ez a ház egyben maradt legalább ennyire, de ezt már mondtam. Nem rajta múlt, hogy élve jutottunk ki innen mind, sőt, ha rajta múlt volna, akkor szerintem mind itt halunk meg. *folytatja végül ismét felemelve a fejét.*
- Te végig nem, vagy alig voltál magadnál a láztól. De azt feltételezni, hogy a bátyád és Intath összejátszottak volna annak érdekében, hogy téged eltüntessenek, és elajándékozhassák a rezidenciát valakinek, ez mindennek ellentmond, ami történt és amit a saját két szememmel láttam aznap éjjel. Eleve, akkor örültünk, hogy túléltük, és élve kijutottunk legalább a város szélére, ahol Intathal találkoztunk. Ekkor indultak ők veled vissza a városba, Intath rendelőjébe, én pedig...
*Itt megint elhallgat, pedig Alenia már mindent tud erről, mégis nehéz ezt felidéznie.*
- Csak menekültem tovább Lauval és a többiekkel, akik egyszer már megmentették az életemet. Nem mertem azt még egyszer a bátyádra bízni.
*Majdnem még azt is kimondja, hogy sajnálja, de végül nem, mert annak ellenére, hogy akkor nagyon Nia elárulásának érezte, és még mindig kiscit, nagyon is elképzelhető, hogyha akkor visszamegy velük, akkor talán most nem lehetne itt, hogy egykori mentora támasza legyen.*
- Ezen kívül pedig, mint mondtam, Aleimord nem csak aznap éjjel, hanem akkor is zavartan viselkedett, amikor utoljára láttam Szarvasligetben. Az, hogy ő és Int összejátsszanak a te eltüntetésedben valamiféle sötét, hideg, racionális, egészen sa'terethi gondolkodást és logikát feltételezne. De erre ő aznap este és éjjel képtelen lett volna, akkor is, ha tényleg van ilyen szándéka, Intathról pedig már minden rosszat elmondtam korábban, amit el tudtam mondani. Szerintem egy alapjában véve kedves elf, akivel rossz dolgok is történtek, ezért néha előtör belőle az egykori tengerész taplósága és agressziója, de semmi több. Ha a vagyon és a hatalom motiválná, akkor nem velünk élne Szarvasligetben. Nem éppen egy politikus és intrikus alkat.
*Újabb kis szünet jön ezek után, de nem tart sokáig, mert úgy gondolja, hogy még mindig minden, amit eddig mondott megfelel a valóságnak.*
- Végül pedig, ami ebből az egészből számodra talán a legfontosabb, éppen arról nem tudok semmi használhatót mondani sajnos, de Int sohasem mondta ki nyíltan, hogy szerinte meghaltál, inkább talán csak sugallta ezt, vagy legalábbis azt, hogy ez a lehető legvalószínűbb, ami történhetett veled. De... én mindig reménykedni szerettem volna, hogy nem így történt, ezért sohasem mertem a részletekről kérdezni, ő pedig nem is terhelt kéretlenül ezekkel a részletekkel. De amennyire fárasztó és zaklatott éjszaka volt, én csak azt tudom elképzelni, hogy valami olyasmi történhetett, hogy akkor tűnhettél el, amikor ők ketten már összeestek hajnalban a kimerültségtől, te pedig éppen magadhoz tértél a fájdalomtól, de még mindig nem volt tiszta a tudatod, és ekkor indultál el és találtak rád Eeyr papjai. De máshogy is történhetett, ennek ellenére nem tudom elképzelni, hogy ők ketten és együtt, egymással összefogva akartak volna megszabadulni tőled. Ezt megtehették volna már a város határában is, miután én és mindenki más, aki csak tehette, elfutott. Igen, valóban nem kerek a történet, de az az egész nap a káosz tombolása volt, sok olyasmi történt akkor, amire senki nem számított volna korábban és nincs is benne semmi ésszerű.
*Kifárasztotta a beszéd, a sok emlék, amit felidézett és a nyomában feltámadó érzelmek is. Bár nem szándékozik elrejteni a könnyeit, most azért hajtja le a fejét, mert rájön, hogy könnyezik.
Aztán gyorsan letörli ezeket a könnyeket, és próbál kicsit mosolyogni, bár nem indokolja semmi, illetve próbál mondani valami szépet, kedveset és vigasztalót, de hirtelen ilyen nem jut eszébe, ezért egyelőre nem beszél tovább.*


A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.04 17:23:24

1176. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-03 13:51:30
 ÚJ
>Mai Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Várt váratlan//
//Betoppanó//

*Nem tartott soká a visszacsábítás. Nos, mégsem sérthette meg annyira azt, aki önként ajánlkozik fel arra, hogy megsegítse a szebb napokat is látott kúriát. Nemes gesztus, nem illékony, hogy csak úgy visszavonja. Milyen érdekes. Ő maga máshogy intézné, ha ilyesféle szándékai lennének. Máshogy látta, máshogy tanulta – még, ha nem is akarta – de ráragadt egy, s más. Ahonnan jött, talán ádázabb harcokat is vívtak egymás között, mint amennyiről itt hallott, pedig azok sem voltak semmik. Mit neki felderíteni valamit, ami felettébb gyanússá kezd válni. De, mint mindenki, ő is tévedhet. Bár játszani kíván, nem hagyhat figyelmen kívül semmit. Van az úgy, hogy valaki, csak szimplán kellemetlen alak és ez megfertőz mindent, amit elő kíván adni. Ezért igazán nem haragudhat, de ha a bolondját próbálják járatni vele, nos…
A felkínált felkart elutasítva nyújtja a kezét bemutatkozásra, milyen jól is jön kinyújtani inkább azt a kacsót, ahelyett, hogy belebújtatná a másikéba. A formalitást meglehetősen utálja, na de a tényt, hogy valakibe karolva kelljen sétálnia, főleg, mikor lenne más, akibe szívesen kapaszkodna, azt még jobban. Előbb engedne kézcsókot, vagy egy lanyha kézfogást. Mert túl erőteljesen nem néz ki belőle.. *
- Mai Faensa. *Mosolyodik el, belemarva a másik lélektükreibe a sajátjával, minden kétséget kizáróan, hogy bár mást várt talán, ő lesz az, akivel egyedül dolga lehet. Ma legalábbis biztosan. Ha járt már Lihanech-ben, akkor a név ismerős kell legyen, de ha lábai nem lépkedtek az ottani köveken ő aztán nem vesződik azzal, hogy dicsekedjen az ő valóban nagy múltú családjával.
Ezt követően a cseppet sem gyors tempót felvéve sétál a férfi mellett, s csak lopva pillantana Intath-ra, szemeiben, ha valaki, ő láthatja, hogy nem tetszik neki az alak. Rendkívül utálja ezt a fajta közelséget, de nem hagyja igazán láttatni, mindössze nem hajlandó olyasmire válaszolni, ami csak felesleges sallang, ami nem vezeti közelebb ahhoz, hogy mégis mit keres itt egy máshol igen – elmondás szerint – megbecsült, tanult, jótét lélek. A válasz csak kibukik, bár a kép még így is zavaros. *
- Mielőtt terveket szőne a házzal kapcsolatban, illik tudnia, hogy legalább harmincöt árvát várunk, akik e falak között fognak élni. Remélhetőleg nem zavarja a gyermekzsivaj, mert abban bizonyosan lenne része.
*Ideje felmérni, hogy az a segítség meddig tart el. Nem mintha egy egészen halovány gondolata lenne arra, hogy beengedje maguk közé ezt a férfit, na de… rendkívül kíváncsi. Viszont az utolsó mondat az, ami igazán arra sarkallja, hogy minél előbb el kell takarítani innen a másikat. Igazán boldog lenne, ha a velük sétáló szőke fejébe is szöget ütne a gondolat, hogy itt valami igazán nincsen rendben. A szavak után megáll, kissé közelebb lép Int-hez, és kezét annak derekára csúsztatja, majd úgy néz féloldalasan az idegenre.*
- Ha nem hangzottak volna el a barátság és szövetség szavak, még azt hihetném, hogy fenyegetni óhajt. De biztos vagyok benne, hogy ez csak valami félreértés és nem kívánja kivívni annak a háznak a haragját, ahová belépett és oly nagyra tart. Ugye? *Villannak a jégkékek, hozzá nem illő kedves mosollyal, majd utána tekint fel a magas elfre, ha valamikor, hát most nem szólna érte, hogy fogja vissza magát. *

1175. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-03 12:50:36
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 602
OOC üzenetek: 420

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
// A tudást hajszolva //

* Mestere megérkezik, Nimeril pedig beinvitálja. Kis idő múlva, már egy csésze tea mellett kezdhetnek neki a beszélgetésnek. Első körben mindig a formaságok kerülnek terítékre, amolyan előétel gyanánt.*
- Köszönöm! Igen, itt termesztjük őket. Igyekszem mindent megteremteni, amire csak szükség lehet, csak kicsit lassan megy még.* Jólesnek neki mestere dicsérő szavai.*
- Szerencsére volt pár ismerősöm, akik miatt kaptam itt helyet. Elég bizakodó is vagyok. Elég sok tervem van a jövőre nézve és ez a hely elég jó lehet véghez vinni őket.* Belekortyol a teájába és ezzel már fel is vezette az okot, amiért ide hívta mesterét. Leteszi a csészét és, ha nincs a mesterének mondanivalója, akkor bele is kezd.*
- Mester őszintén szeretném kérni a segítséged, meg a véleményed.* Rápillant, hagyva egy pillanatnyi szünetet mielőtt a bele is vágna a sűrűjébe.*
- Nemrég egy városőrt kellett megműteni. Összezúzták a térdét régebben, ami nem lett megfelelően ellátva. Később egy varázsitallal begyógyították, de a szilánkok bent maradtak és kissé nyomorékká tették. Ruuhrijehr kancellár egyik rokona volt.* Említi meg a családnevét is, hátha a mesternek van hozzáfűzni valója. Ha nincs folytatja.*
- Szóval felvágtam a térdét és kipucoltam, majd egy fűzöld itallal újra begyógyítottam. Még emlékeztem rá, hogy Nestar mester, anno beszéltél róla.* Még szép, hogy megemlítette, általában az ember melle dagad, ha az átadott tudását kamatoztatják.*
- Azóta kutya baja. Ez pedig elgondolkodtatott. Bár megtanultam a bájitalok alapjait, még közel sem vagyok olyan szinten, hogy a felsőbb szintű italokkal elboldoguljak. A kutatásaimhoz pedig szükség volna a részletesebb ismeretükre, még ha én magam nem is tudom kikeverni mindet.* Ez már a mestere asztala, csak annyit tehet, hogy elmondja mit akar és aztán figyel.*
- Az a helyzet, hogy szeretném tudni, hogy vajon egy testrészt vissza lehet helyezni a helyére, ha azt eltávolítjuk. Az én elméletem, hogy ha friss a testrész valamilyen szinten szinten kapcsolódik a testhez, például lazán hozzáöltöm, akkor elég erős gyógyitalokkal talán lehetne.* Viszont a tudásnak itt annyi, mert ez csak feltevés és nem ismeri mélyebben az erősebb italok hatásfokát, de van aki valószínűleg többet tud nála. Ugyan hallott már meg nem erősített forrásokból az erős varázsitalokról, de amíg nincs hiteles forrása nem akar bedőlni nekik.*

1174. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-03 09:50:20
 ÚJ
>Alenia Cirenhille Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Visszatérés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A szobákkal kapcsolatos igényeket Luninari okfejtésével együtt végül sikerül tisztázniuk, és úgy tűnik, mindenkinek megfelelő megoldást találniuk, de a végső döntés ezzel kapcsolatban akkor is Mai-é lesz majd, hisz nála vannak a tervek.
Ezt követően ő egy ideig nem szól, hagyja, hogy a lányok a közös témájukról, az elemi mágiáról beszélgessenek, ehhez neki nem kell és nem is akar semmit hozzáfűzni. A csevegésük viszont nem tart sokáig, mert Nimeril kisvártatva bejelenti, hogy pihenni szeretne.*
- Rendben, csak nyugodtan. Kellemes pihenést kívánok! *Mondja neki kedvesen, ugyanis a kis vörös elfojtott dühét egyáltalán nem veszi észre rajta. Jól titkolja.
Személy szerint ő nem bánja, hogy újra ketten maradnak Luninari-val, mert bár az előbb valóban még csírájában vetett véget a két lány vitájának, mert tényleg felesleges butaság lett volna, ha ott és akkor egymásnak esnek, azonban Nimeril-nek mégis csak sikerült bogarat ültetnie a fülébe Intath-tal kapcsolatban.*
- Gyere velem! Üljünk le egy kicsit, beszélgessünk! *Mondja a fél-elfnek olyan hangnemben, hogy Luninari érezze, most nem mondhat nemet, de egyébként nem is gondolná, hogy nem akarna vele tartani. A saját szobájába lép be, és az ágy szélén foglal helyet, majd megvárja, míg barátnője is leül mellé.*
- Mennyire elképzelhető, hogy Nimeril igazat mondott Intath-ról? *Nem kertel, hanem rögtön neki szegezi a kérdést Luninari-nak. A szót valóban a lányba fojtotta korábban, de nem azért, mert egyáltalán nem kíváncsi rá, hogy mit akart mondani, hanem azért, mert nem a megfelelő pillanatban fakadt volna ki. Arra tényleg senkinek nincs szüksége, hogy egy harmadik személyről alkotott vélemény miatt vesszenek össze.
Nimeril-t ugyan nem ismeri, de megadja neki a tiszteletet azzal, hogy nem söpri le a véleményét azonnal az asztalról, hanem meghagyja neki a lehetőséget, hogy igaza lehessen, de a valóságot akkor is attól akarja hallani, akiben a legjobban megbízik ezen a világon: Luninari-tól. Az igazat. Reméli, hogy tényleg az igazat hallhatja tőle.*
- Tudod, nem tudom, teljesen figyelmen kívül hagyni azt, amit mondott, mert néhány részlet, ami elhangzott, kísértetiesen egybevág azzal, amin már én is többször gondolkodtam. Ahogy mesélted nekem, hogy mi történt azon a napon… hogy miután Intath levágta a kezemet, én önkívületi állapotban tűntem el a Szegénynegyedben. Remélem érzed, hogy ez a történet valahol sántít. Szóval, ott volt velem a bátyám és Intath, én olyan rosszul voltam, hogy cipelniük kellett. Haldokoltam egy fertőzéstől, ami miatt Intath végül úgy döntött, hogy levágja a karomat, igaz? Akkor mégis, hogy fordulhat elő, hogy ilyen gyengén, frissen levágott karral, épp csak felébredve el tudtam menekülni két férfi elől úgy, hogy soha többé nem találtak meg? Megpróbáltak egyáltalán megállítani, vagy azt gondolták, hadd menjek, most már úgyis meg fogok halni? *Számára nagyon gyanús a történet, és szeretné, ha valaki meg tudná győzni róla, hogy alaptalanul gyanakszik, de egyre inkább kételkedik ebben.*
- Illetve tudod mi furcsa még? Visszajöttem, és azt mondtad, hogy ez a ház már nem lehet az enyém, mert Aleimord elajándékozta. Miután én már nem voltam képben. Luninari, nagyon remélem, hogy a bátyám nem direkt találta ki ezt az egészet ellenem, hogy megszabaduljon tőlem, és azt is remélem, hogy Intath nem segédkezett neki ebben. Mondd, mi az igazság?
*Tekintete újra hideg és fájdalmas, mert ha bebizonyosodna, hogy Aleimord egy jól kidolgozott terv segítségével, mindenkit átverve akarta megölni őt a lázadás árnyékában, akkor valami biztosan végleg összetörne benne.*

1173. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-02 21:51:37
 ÚJ
>Nestar Erefiz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 872
OOC üzenetek: 103

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
// A tudást hajszolva //

- Örvendek a meghívásnak!
*Nem szükségeltetik magyarázat az épület állapotára, a Dwirinthalen kúriára rá sem ismerne, ha nem kellett volna visszalátogatnia a romokra. Az, hogy már a maradék vagyonukból a visszaépítésre költenek, nagyobb áldozatmutatásra vall, mint amit a legtöbb nemesi család elmondhat itt magáról. Meg, igazából Nestar és a varázslók. Nestar halad, amerre vezetik, nem bámészkodik az újraszépülő rezidencia félkész állapotán.*
- Azt megköszönöm.
*Nem marasztalja, lesz idejük később elkényelmesedni.*
- Kellemes, gondolom a növényeket te termesztetted bele. És az ideiglenes állapotoktól eltekintve, látom sikerült egy méltán híres háznál elhelyezkedned.
*Próbál kedves lenni, bár monoton hangszíne és a társadalmi szokásoktól való elkopottsága, ha volt egyáltalán minek kikopnia nem segíti. De érdekeltséget mutat Nimeril új szállása és, talán megváltozott foglalkozása után.*

1172. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-02 14:08:46
 ÚJ
>Shorenai de Monteqieo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Várt váratlan//
//Betoppanó//

*A következő szavakra megtorpan. Széles rókamosoly terül szét ábrázatán, de mire megpördül, e mosoly csupán egy udvarias máz.* ~Egy séta a kertben. A semminél több.~ *Biccent, vet még egy kósza pillantást az elf felé - ki szótlanságából fakadóan bizonyára valamiféle jobb külcsínnel megáldott biztonsági személyzet lehet - majd felkarját nyújtja a sétához Mai felé.*
-"Ránk", hölgyem? *Gondosan megnyomja a megfelelő szavakat.*
-Csak nem a kisasszony is... Sayqueves? *Ezt azért jobb rögtön tisztázni a legelején. Főleg, hogy a leány továbbra sem mutatkozott be. Bizonyos körökben ez módfelett okot adna a gyanúra.*
-A kérdésére a válasz roppant egyszerű. *Kimért, lassú tempót diktál a sétához, miközben szemügyre veszi a rémségesen unalmas előkertet.*
-Dwirinthalen, Cray'ra, d'Aquista... Mind eltűnt a lázadás alatt. Mondhatnám azt is, hogy a Sayqueves név maradt a legismertebb a városban. Bolond lennék, ha nem e kúriát céloznám elsőként. *Tart némi hatásszünetet, mielőtt folytatná.*
-Mondják, volt olyan is e egykori nemesek között, akit valósággal karóba húzott a pór. Hátborzongató, nemde? *Hajol közelebb, mintha csak régi barátnők susognának perverz pletykákat egymás között. Tekintete furcsán villan szavai nyomán, de arcizmai mit sem árulnak el gondolatairól.*
-Úgy vélem, ha mind beleadjuk azt, amit tudunk, ismét felvirágoztathatjuk a várost. És persze e szebb időket látott kúriát, ha úgy tetszik kegyednek. Elvégre ez marad az utolsó bástyája a régmúlt idők nagyszerűségének. *Nagyot sóhajt, miközben révetegen elbámul a kapu irányába.*
-Tudja kisasszony, a munkatársaim is hamarosan megérkeznek a városba. Lekötelezne a Sayqueves ház, ha szövetségesként gondolhatnék rájuk. Na persze... *Ujjai sercegve futnak végig szakállán, miközben megtorpan.*
-Segítségemért cserébe egy vendégszobát sem utasítanék vissza. Galád dolgokat tesz az ember hátával a Pegazus fogadó oly kemény fekhelye. *Továbbra sem tudja, hogy jó helyen kopogtat-e, mindenesetre számít rá, hogy a leány továbbadja az "ügyet" a megfelelő személynek, ha mégsem. Kékjei elkalandoznak Intath irányába, még egy sajátos mosolyt is küld a szótlan kísérő felé.*
-Javallom, gondolkodjanak a dolgon. És ha úgy döntenek, hogy nem kérnek a segítségemből... Nos... Biztosak lehetnek benne, hogy hallanak még a Monteqieo név felől a városban. *Elmondta, amit akart, s még különösebben nyakatekert sem volt. Mindenesetre botja megállapodik cipője orrán, hátha a páros valamelyike kíván még hozzáfűzni valamit, mielőtt könnyes búcsút vennének egymástól.*

1171. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-02 10:02:08
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 602
OOC üzenetek: 420

Játékstílus: Megfontolt

//Visszatérés//

*Nimerilnek van egy sanda gyanúja arról, hogy ha innen is távoznia kell az valószínűleg megint a jó Intath Aldeisnek lesz köszönhető. Ugyan kezd elülni a hirtelen támadt bonyodalom, de pont kiérzi, a drága nemeskiasszony hangjából, hogy a bizalom szón nagy a hangsúly. Legszívesebben kiköpne egy jó nagyott maga mellé, mert ezt érthető okok miatt nem teheti meg. Nála az ilyen megjegyzések alapból ellenállást váltanak ki. Nehezére esik elfogadni, hogy ezek a semmiből megjelent személyek hirtelen minda felette állnak, csak mert nemesek. Ráadásul, amikor már kezd megnyugodni és az árvaházról beszélgetni, akkor kap még egy pofont.*
~ Nagyszerű, jól van, még a szobámból is rakjatok csak ki. ~* A szobából, amit önkényesen sajátított ki magának, és persze egyike a legjobb szobáknak. Ráadásul a döntés megint egy új személy kezében van, aki szintén egy nemes.*
~ Ezek a nemesek hirtelen a földből másznak elő? ~* Elárulva érzi magát, hiszen amikor még elment innen, minden olyan jó volt és idilli. Még Luninarira is haragszik, amiért Intath pártját fogta. Érdekes hozzáállás ez, mert hát miért kéne bajnak lennie annak, hogy valaki másról más a nézőpontjuk.*
- Remek!* Préseli ki magából mind a két lány szobákra adott válaszára. Még, ha igyekszik is elrejteni az érzelmeit a hangjából kihallatszik egy cseppnyi elégedetlenség. Luni eltereli a beszélgetést a mágia irányába, de ez jelenleg zsákutca a lánynál.*
- Egyelőre nem volt időm a mágiám fejlesztésére. Köszönöm az ajánlatod, de egyelőre egy ágat tervezek elsajátítani. Ha már abban biztosabb vagyok, akkor lehet belekezdek egy másikba.* Feleli, de már nagyon mehetnékje van.*
- Elnézést, de engedelmetekkel lepihennék, mert hosszú volt az út.* Igazából, csak menne dühöngeni valahol, aki senki nem látja.*

1170. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-01 20:39:16
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 554
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Visszatérés//

*Kicsit különösnek tartja, de úgy tűnik, hogy Alenia tényleg vezetőnek született.
Vagy inkább lehet, hogy az imént lezajlott és immár befejezett, majdnem elkezdődött vita csak azt jelzi, hogy vele ellentétben ő pedig tényleg nem született annak.
Bár igazából nem is ez a különös, mert ezt eddig is tudta, hanem csak az, hogy ha kell akkor ő is mennyire hirtelen át tudja terelni az érzelmeit és gondolatait valami teljesen másra, mint amire eddig tette volna, és mindezt kizárólag Alenia hatására.
Ha Nia most nincs itt és nem szól közbe, Nim és ő talán még hosszan elvitatkoztak volna Intathról, úgy, hogy ő valahol teljesen máshol van éppen, ahhoz mindenképpen, hogy hozzá tudjon szólni az egész beszélgetéshez aminek ő maga a főszereplője, és esetleg meg is tudja védeni magát.
Mivel pedig minden bizonnyal Nim is és ő is csak saját tapasztalatukból kiindulva fújták volna a magukét tovább, valóban eléggé parttalan lett volna ez a vita. Most ellenben koncentrálhatnak a jelen pillanatban fontos dolgokra, amire itt és most éppen tényleg ráhatásuk is van; örülhetnek egymásnak, beszélhetnek a jövőről, és persze nem utolsó sorban akár még tanulhatnak is egymástól.
Amennyire felhorgadt benne az előbb még majdnem az indulat is, ahogy elhallgatja újra Niát, amint a korábbi témát ignorálva másról kezd el beszélni, úgy érzi, hogy olyan hirtelen tűnik el belőle is a vita folytatásának a vágya.
Ettől még továbbra is bántják a beléfojtott szavak, mégis belátja azonnal, hogy akkor sem itt és most van az idejük. És, ha kicsit lenyugszik, akkor belátja azt is, hogy Nimmel ellentétnen neki még mindig sokkal több esélye van úgy beszélni Intathról Aleniával, ahogyan és amikor szeretne.
Mindezek ellenére úgy tűnik, hogy a teljes egyetértés továbbra is hiányozni fog közülük, mivel, ami őt illeti, Nimeril kérdését és kérését arról a szobáról, ahová akárki csak úgy nem járkálhat be, kicsit értelmetlennek tartja, de a békesség kedvéért ezt most már nem teszi szóvá.
Egyikük saját szobájába sem léphet be csak úgy akárki, nem csak Aleniáéba, - aki a szemében még mindig, vagy inkább újra a ház úrnője, - sem Maiéba, de még az övébe sem. A gyerekekébe is csak azért, mert az közös, meg mert rájuk figyelni is, vigyázni kell, hiszen gyerekek.
Éppen azért saját szoba, mert az övéké, és kész, ez még Szarvasligetben sincsen másképp, ami Artheniorhoz és a világ többi részéhez képest még mindig egy utópisztikus kis zárvány, ahol senki sem vezető, legfeljebb névlegesen, és senki sem szolga, legfeljebb önként vállal el olyan munkákat, akárha az lenne. Mint például éppen ő.
De még Intath is csak Holdpihét tiltotta ki a rendelőjéből, nem mindenkit. Ennek ellenére, bár elsőre nem értette teljesen, még egyszer belegondolva sejteni véli, hogy Nim miért akar mindentől védett, hermetikusan elzárt szobát. Ha szikéket, gyógyszereket, piócákat, meg minden mást tart ott, amihez a gyógyításhoz szüksége van, tényleg jobb, ha egy gyerek még véletlenül sem szabadulhat be oda.
Talán csak túlzott óvatosság, de belátja, hogy a másik lánynak ebben teljesen igaza van. Nyilván nem lenne jó, ha bármelyik gyermek operációkhoz használt késekkel, lombikokkal, vagy éppen azok tartalmával játszana. Ez az egyik lehető legrosszabb lenne, ami csak történhetne itt, pedig ilyen téren úgy érzi, hogy azért elég élénk a fantáziája.*
- Valóban Mai fogja eldönteni a szoba kérdését végleg, de ettől függetlenül még a gyerekeken kívül itt mindenki magánélete szent. *biztosítja Nimet azért.* Mindenkinek van saját kulccsal zárható szobája, illetve amelyik szoba még nem az, az is az lesz hamarosan. Már csak azért is, hogy mérsékeljük a veszélyeket, amik a gyerekeket érhetik, de hát egyébként is ez a természetes szerintem.
*Nagy szavak tőle, olyan értelemben, hogyha saját gyerekkorára visszagondol, olyasmi, hogy saját szoba, minden csak nem természetes neki. Erdei faházuk egyetlen helyiségből állt, ahol édesanyjával együtt élt, sohasem létezett ott olyasmi, hogy személyes tér. Ettől függetlenül mostanra már teljesen természetesnek tartja, hogy legyen.*
- Mi a helyzet a mágiával? *kérdi ezek után hirtelen váltással Nimeriltől, mert úgy érzi, hogy ez is a témába vág, ha már úgy tűnik, hogy össze fognak bútorozni már a mai nap folyamán.*
- Tanulnék még tőled szívesen, de gondolom nem felejtetted el, hogy tartozom neked azokért a varázslatokért is cserébe, amiket már megtanultam tőled. Ha nem is állunk rögtön neki ma, de szívesen tanítok neked, amit szeretnél. Majd találd ki, hogy holdat, vagy pedig tüzet szeretnél.
*Reméli, hogyha más nem, akkor legalább ez az utóbbi pár mondat legalább feloldja végül kicsit az eddigi feszültséget és azt a fagyot, amit ő még mindig érezni vél mindhármuk körül.*



A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.01 20:43:35

1169. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-01 19:55:11
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1296
OOC üzenetek: 237

Játékstílus: Megfontolt

//Várt váratlan//
//Betoppanó//

*Jelen van. Ennél többet nem is kíván hozzátenni a szituációhoz egyelőre. Ugyanis a félvér elbír a helyzettel viszont valóban nem mindegy, hogy egy törékeny nő áll az ajtóban egyedül vagy van-e ott egy férfi is mellette. Az idegen kuncogására összébb húzódik az elf szemöldöke, de nem szól semmit. Ugyanis nem a lányt neveti ki. Hallgatja a címeket és még ő is belezavarodik.*
~Kikötő jegyzője?~
*Próbál kutatni a fejében, de nem ismerős neki. Vagy csak akkor lett volna vele dolguk ha nem lopott áruval kereskednek annak idején? A helyi törvények is zavarosak számára. Wegtorenben meg sokszor utcánként változtak úgyhogy meg se próbálta érteni mi folyik. A kapitányra bízta a dolgot ha meg valami baj adódott akkor a fiúkkal érvényt szereztek a saját törvényeiknek. Mindenesetre mind a nő fellépése, mind az ő jelenléte elégnek bizonyul ahhoz, hogy a férfi annyira kellemetlenül érezze magát, hogy inkább távozóra fogja.*
~Ez könnyű volt.~
*Viszont Mai nem engedi az alakot olyan könnyen. Úgy néz ki hármasban kell sétálniuk. Biccent a félvér felé.*

1168. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-01 12:05:52
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 602
OOC üzenetek: 420

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
// A tudást hajszolva //

* Nimeril nem mondhatná, hogy nem várta mestere érkezését, de nem számított rá, hogy ilyen hamar meg is fog érkezni. Még szerencse, hogy kint ténykedik, így észreveszi az érkezőt. Ismeri már annyira Erefiz mestert, hogy megismerje. Rögvest letesz mindent a kezéből és siet, hogy illendően fogadhassa a férfit. Elé siet a kapuhoz és enyhe meghajlással köszönti, ami nem feltétlen a rangjának, hanem inkább tiszteletének a jele. Sokat köszönhet mesterének, amit soha nem fog elfelejteni. A munkássága folytán pedig még a példaképének is tenkinti.*
- Üdvözöllek Mester!* Rögvest be is engedi.* Erre kérlek!* Mutat az épület bejárata felé. Bár tegezésre kérték, azért igyekszik megadni a tiszteletet is, egyfajta egyensúlyt tartva a kettő között.*
- Nagyon örülök, hogy ellátogattál hozzám.* Közben az ajtó felé tessékeli, a nagy kaput majd szintén kinyitja előtte.*
- Kicsit megviselte a lázadás a rezidenciát. Folynak a felújítások éppen. Valószínűleg amolyan közhasznú intézmény lesz belőle.* Add sebtében magyarázott arra, hogy miért néz ki a hely úgy, ahogy. Erősen látszik a felújítás munkálataival járó rendetlenség. Sok helyen meg, hogy a díszes pompát hétköznapi megfelelőire cserélték, ami igazából érthető, mert sok dolog ment tönkre, vagy csak simán tűnt el, aminek eredeti pótlása egy kisebb vagyon lenne, de értelme meg nincs, ha nem nemesi igények kielégítése a cél. Ha Nestar nem óhajt megállni, akkor a lépcsőknél balra fordulva a régi társalgóba invitálja. A legkényelmesebb fotelt fogja felajánlani, ami még egy a ritka darabok egyikének, ami az épület eredeti bútorozásának. Kicsit kopott ugyan, de kényelmesnek még mindig kényelmes.*
- Kérlek foglalj helyet, rögtön hozok egy kis teát.* Ha nem marasztalják, akkor elsiet a szomszédos konyhába, ahol a pislákoló tű fölött ott van egy kannányi forró víz. Várta, hogy érkezik a mestere, de azt nem gondolta volna, hogy ilyen hamar megérkezik. Kis idő múlva vissza is majd a mesterhez egy tálcával, amin két csésze, egy kanna, meg kis mézescsupor található. Szépen lepakol az asztalra, és még tölt is egy pohárkával mind a kettejüknek, mielőtt maga is helyet foglalna egy másik székben Nestarral szemben. A tea valamilyen gyógytea, amiben főleg a menta dominál, ami amúgy Nimeril saját keveréke.*

1167. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-01 08:12:35
 ÚJ
>Mai Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Várt váratlan//
//Betoppanó//

*Kifejezetten jó, hogy az elf mögötte van. A magabiztosságát ugyan nem ő adja, de egy üres házban, vagy inkább előtt, nem biztos hogy túlontúl éles nyelvet merne villantani egy férfival szemben. Ahogy azt szokta mondani, neki ereje nincs túl sok, esze van, amit használhat csupán és ezt pontosan tudja. Bár a megannyi címmel rendelkező ember küllemében semmi veszélyes nincs, sőt a szavai mázosságai is inkább csak irritálja minden porcikáját, valamiért mégiscsak ide jött, mert terve lehet. És bármit is mond, bármennyire is hiteltelennek tűnik Mai szemében, azért felcsigázza annyira, hogy ne engedje csak úgy el. Vagy ne engedje azt meg, hogy valaki próbálkozzon a rezidenciával és veszélyeztesse azt büntetlenül. Mert ki tudja mi van akkor, ha nem ő nyit ajtót? A szavak van, akinek elegek. Másnak. És ha egészen halovány esély is van, hogy valaki besegít az árvaházi költségekbe, esetleg tanítani óhajt, nos... ne rajta múljon.
Bár minden vágya kettesben tölteni ezt a napot a szőkével, néhány percen már igazán nem múlik.*
- Valóban nem a legalkalmasabb a pillanat.
*Mert nem az, s ha valaki egy ilyen nagy múltú házról csak egy szemernyit is tud, ha nem csak a jelen állapotából ítélkezik, s a vízióról, hogy az milyen lehetett hajdanán, akkor azt is tudja, hogy megannyi az elfoglaltságuk a falak között. Még ha azok olyannyira felszínes tettek is, olyannyira mesterkéltek és szánalmasak legtöbbször, hogy még a szolgálóiknak is érdekesebb életük van a nemeseknél. Mert Mai ezt mindig is így ítélte. Ezért az a nemes, aki itt nem akar az lenni. Lemoshatatlan, mint a szavaiból látszik, de ugyanolyan nem lesz, az biztos. Kissé többre tartja magát ettől, ez is lehet a veszte, de rengeteget fog vele nyerni is. Majd a mérleg nyelve dönt a későbbiekben.*
- De kérem, ha már idefáradt a kertben tehetünk egy rövid sétát. Aztán meséljen, miért pont ránk esett a választás.
*Lép egyet közelebb, de nem fog lesietni a lépcsőn. Annyira azért nem fontos. Csak hátrapillant Int-re, hogy ő lássa a szemeiben, hogy csak játszik, de ebből a másik csak annyit láthat, hogy felé is nyomatékosítja, hogy egy kis időt még elvesztegetne rá. Annyi biztos, hogy tudni akarja az igazságot, legyen az bármi. A bemutatkozást csak akkor ejti meg, ha amaz visszafordul felé és elfogadja a meghívást a sétára.*

1166. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-31 17:31:01
 ÚJ
>Nestar Erefiz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 872
OOC üzenetek: 103

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
// A tudást hajszolva //

*Kevés dolgot tanult meg a városról, de szerencséjére a Sayqueves rezidenciának a híre fennmaradt a változó viszonyok ellenére is, így el tudják igazítani a megmaradt családok birtoka felé. A kapuőröknek biccent, majd szűk köszönő szavai után előkeresi a papírost, amit kapott, hogy érkezésére számítanak. Nem tudja, merre lesz vezetve ezután, de elégedett a gondolattal, hogy Nimerilnek sikerült megtalálnia méltó helyét egy nemesebb családnál. A bejáratig jut el útján, innentől magára hagyják, hogy várakozzon, így természetesen azt is teszi.*

1165. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-31 16:16:09
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 602
OOC üzenetek: 420

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
// A tudást hajszolva //

* A rezidencia csendes és békés mostanság. Mentes mindenféle nemestől és egyéb kotnyeles szerzettől. Csak az a pár lakó töri meg a csendet, akik rajta kívül itt vannak. A gyerekek is elfoglalják magukat az őzikéjükkel, így nem sok dolga van velük Nimerilnek, főleg, hogy akad vagy két felnőt, aki gondoskodik róluk. A napjai jó részében bejár a városba orvoskodni, vagy itt tevékenykedik. Akad munka mindig, ha nem kint, akkor bent. Most éppen kint ügyködik a körül a pár növény körül. Nem kell semmi komolyra gondolni, csak levág néhány száraz ágat, vagy visz pár locsoló vizet a növényeknek. Kis munkát végez, de nagy terveket dédelget, hiszen mióta megműtötte azt a városőrt, azóta elég sok gondolat kering a fejében, amiket rendbe kéne már rakni.*

1164. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-31 09:46:17
 ÚJ
>Shorenai de Monteqieo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Várt váratlan//
//Betoppanó//

*Ajtónállója szavaiból természetesen kiérzi a bizalmatlansággal vegyes cinizmust. Noha sokat nem tud meg vendéglátójáról, két gondolat rögtön elméjébe kúszik, ahogy hallgatja. Az egyik - és ez a baljósabb - hogy az ő sorsa már azelőtt eldöntetett, hogy ajtót nyitottak volna neki. A másik, hogy nem nemeskisasszonnyal van dolga, vagy legalábbis nem a szó szoros értelmében vett nemeskisasszonnyal. Ugyanakkor ő már csak azért is a tűz felett tartja a nyársat, s mit sem érdekli, hogy lángra kapott a vége. Megenged hát magának egy kurta kis kuncogást, mielőtt felelne a felé intézett kérdésre.*
-Nézze el nekem modortalanságom, kedvesem. Azt gondolná az ember, hogy a közelmúlt eseményei megkoptatták itt a címek fontosságát... Mint mondottam volt, a nevem Shorenai de Monteqieo. Wegtoren címzetes bárója, a Wegtoreni Nagykikötő okleveles jegyzője, az Arany Sárkány fogadó - és egyben a Nap Karavánpihenőjének... *Fekete kesztyűs mutatóujjával ad nyomatékot jelentőségteljességének.*
-Jogvédője. E nemes gesztusnak pedig egyszerű, de őszinte oka van. Barátokat keresek a városban. *Tengerkék tekintete barátságosan villan, mit mesterkélt mosoly kísér.*
-Soha nem törnék rá többedmagammal senkire. Úgy vélem, rosszabb esélyekkel indulok, ha a kukucskán az látszik, nem csupán én állok az ajtó előtt. *Botjának végét szórakozottan érinti csizmája orrához. A várakozó elfet elnézve a leány háta mögött van egy sejtése, hogy nem fogják egyhamar teára invitálni. Jelzésértékűen húz elő mellső zsebéből egy szénfekete kendőt, hogy megtapogassa vele amúgy száraz homlokát.*
-De bizonyára rosszkor jöttem... Soha sem élnék vissza egy ily nagy múlttal rendelkező ház vendégszeretetével. *Ennyit igazán megengedhet magának. Tekintete révetegen cikázik el az elf és a félvér között. Előbbi rideg magatartása is épp elég kifejező volt rá, hogy tudja, nem szívesen látott vendég, mondjon ő bármit.*
-Talán máskor. Alá szolgálja! *Azzal sarkon fordul. Kilincselt ő már eleget, hogy tudja, mit várjon az ilyen fogadtatástól. Pálcáját gondosan maga elé koppintva indul lefelé a lépcsőn. Nem adta elő lapjait, igazán méltatlan lett volna ezt az ajtóban megtenni. Az ő szerepéhez pedig jelenleg nem illik az ilyesmi.*

1163. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-31 08:28:11
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1296
OOC üzenetek: 237

Játékstílus: Megfontolt

//Várt váratlan//
//Betoppanó//

*Meg kell hagyni igencsak érdekes teremtés a félvér. A doki nem lát még a fejébe. Talán majd egyszer. Arról, hogy csak a figyelmét akarja-e elterelni vagy tényleg ennyire törődésre vágyik is csak a szemek csillogásából sejti, hogy talán mindkettő. Főleg mikor előadja az ötletét kezdi úgy érezni sikerült átkattintani, azt a bizonyos kapcsolót a másikban. Mikor pedig megzavarják őket egyértelművé válik a dolog. Nem is bírja ki, hogy kicsit ne zökkentse ki a morcos lányt ebből az állapotból egy paskolással és azzal a zöld itallal. Ahogy a kisasszony végigsimít a nyakán izgalmasan csillannak a férfi felé azok a szemek. Hogy aztán visszatérjen rá a komolyság mikor ajtót nyit. A doki közbe se szól. Tudja, hogy a nő el tudja intézni a dolgot. De kíváncsi rá miképp. A sétapálcás köszöntését nem is viszonozza. Szemrebbenés nélkül méregeti tovább az idegent aki jól láthatóan túljátssza a szerepét. Vajon Mai miképp reagál erre? Remekül. Nem véletlenül tartja a doki veszélyesnek a nőt. Bár arcizma se mozdul, de magában nagyon jót vigyorog.*
~Ez az kislány kapd el a nyakát!~

1162. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-30 17:28:07
 ÚJ
>Mai Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Várt váratlan//
//Betoppanó//

*Pontosan tudja, hogy hová kalandozna az az elf figyelem, hogyha nem vonná el. De nem pusztán ezért teszi, akkor sem bírna túlzottan magával, ha ilyen cél nem veszélyeztetné a napjának további részét. Azok a zöldek ma elég, ha őt vizslatják, holnap pedig majd azt csinál, amit csak szeretne, természetesen bizonyos keretek között, amit igencsak szeretne megszabni. Emellett titkon talán kíváncsi arra is, hogy hogyan érvényesíti azt a vasakaratot, amit fitogtatott neki is a szobában. De a kezek ráfonódnak és talán a józan észt szintén elhagyva arra is rávenné, hogy az előtérbe tegyék egymást ismét boldoggá egy rövid időre. Hogy szerencse-e a kopogtatás, azt nem tudja, de minden kétséget kizáróan morcos aurát von Mai köré. Talán csak arra az érintésre olvadnak a hirtelen fagyott jegek, na meg a kezébe került kis üvegcsére, ami miatt ajkait enyhén szét is nyitja. Kutatja a szőke tekintetét, és talán a válasza is megvan arra, hogy miért élvezi annyira a társaságát. Mert van olyan, amire gondol, még helyette is. Ritka. Az, aki mindent megpróbál kézben tartani, mindent át akar látni, annak ez sokszor megdöbbentő. Akaratlan nyúl a nyakához, végigsimítva a kis harci sérülést, de már pajzánul mosolyogva. Meg is issza azt a zöld italt, majd ujjai alatt hűlt helye lesz a foltnak. Ideje hát magára is visszavarázsolnia azt, ahogyan ajtót kíván nyitni. Valakinek, aki megzavarta. Megzavarta a napot, ami csak és kizárólag az övék kellene, hogy legyen.
Az első benyomásból nem mindig kell ítélni. De azért szokott. Nem hagyja, hogy látszódjon, a sétapálcás csak azt a kimért eleganciát látja rajta, amit mindenki más is, aki nem ismeri őt igazán. Türelmesen hallgatja, de már a mondandó elején szeretné csak úgy egy mozdulattal rácsapni az ajtót. Nem vesz akkora levegőt, mint szeretne. A gondolatok megállíthatatlanul pörögnek. Semmi nem tűnik igaznak, miért is lenne? Valaki egy szál maga bekopogtat, sőt mi több bejelenti magát, az úton nem lát hintót, de még egy lovat sem, a név pedig cseppet sem ismerős. Persze, hogy mellőzni kell a rangokat, ha nincsenek. Legalábbis úgy fest, hogy nincsenek.
A jöttének értelme sem csigázza úgy fel, pénze van elég, hogy ne hiányozzon másé, megvezetni pedig igen nehéz őt. Csak az az egyetlen halvány gondolat üt szöget a fejében, hogy az árvaházhoz minden segítség jól jöhet, na de azt nem szokták csak úgy adni, főleg, hogyha valaki a tervről sem tud.*
- Ne kíméljen meg azoktól a címektől, hiszen ha a neve nem is ismerős, közelebb vihetne ahhoz, hogy megismerjem.
*Néz végig most már tüzetesebben a férfin. Ugyan nem ő a ház úrnője - bár még lehet -, most ő az egyetlen döntéshozó aki idehaza van. Mögötte az elf pedig akár be is segíthet eltakarítani valakit, aki nem ide való. Feszültséglevezetésnek elsőosztályú. Egy szavát sem hiszi. De játszani még mindig szeret.*
- Mondja, minek köszönhetem ezt a nemes gesztust? Ritkán látni, hogy valaki kíséret nélkül, előre megbeszélt időpontot mellőzve, ismeretlen helyre kopogtasson és hasonló felajánlásokat tegyen. Ne csigázzon, mérhetetlenül kíváncsiak vagyunk a miértekre.
*Nem, nem az, de ha már elrontotta a napja egy részét, talán ők is elronthatják az övét. Persze ez a terv nem ül ki rá. Csak annyit mutat, hogy nem ejtették teljesen a fejére, de egy esélyt mégis meghagy.*

Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.

1161. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-30 09:45:48
 ÚJ
>Alenia Cirenhille Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Visszatérés//

*A varázslata működik. A csettintés után nem csak a két lány figyel fel rá, hanem az eddig Nimeril háta mögött komótosan tisztálkodó macska is felkapja a fejét, de még a plafon közelében békésen hálót szövögető pók is áldoz pár másodpercet az idejéből a rezidencia egykori önjelölt hercegnőjére.
Jó oka van arra, hogy nem hagyja egymással tovább veszekedni Luninari-t és Nimeril-t, de nem csupán az, hogy Eeyr papnőjeként nem hagyhatja, hogy egy ilyen ellenséges hangulat vegye át az uralmat a levegőben.
Az egész helyzet arra kezdi emlékeztetni, ahogy annakidején ő vitatkozott a bátyjával, s azok a viták sokszor hosszú percekig tartó ordítozásba torkollottak, a szolgálóik pedig csak fülüket-farkukat behúzva álltak a fal mellett hátra tett kézzel, és várták, hogy esetleg kapnak-e valamiféle utasítást. Megnyugtatni persze soha nem próbálták egyiküket sem, hisz nem lett volna hozzá joguk. Alenia nem akarja ezt újra átélni, még kívülállóként, más főszereplőkkel sem.
Egyébként az Aleimord-dal való kapcsolata, mióta az elsőszülött fiúgyermeket engedetlensége és szeszélyessége miatt a szüleik kitagadták a Sayqueves örökségből, és szokatlan módon Alenia ölébe hullott minden váromány, olyan volt, mint egy se veled, se nélküled kapcsolat. Ez előtt az ominózus döntés előtt ők ketten voltak a világ legjobb testvérei, de utána már lehetetlen volt eldönteni, hogy imádják vagy utálják egymást. Még ők maguk sem tudták. Minden apró-cseprő dolog miatt egymás vérét szívták, de soha, de soha nem hagyták egymást a bajban. Egészen a lázadás napjáig. Alenia meg van győződve róla, hogy bátjya magára hagyta őt a halálának óráján, ezért minden joga megvan csalódottan gyűlölni őt, de mégis, ha valami csoda folytán belépne a hatalmas tölgyfaajtón, ő lenne a világ legboldogabb elf kisasszonya.
Szóval egyáltalán nem érdekli, hogy mi a másik két lány véleménye Intath-ról. Az igazság a személyével kapcsolatban majd kiderül akkor, ha ő maga szemtől szemben áll az orvossal, és igen, itt most mind Nimeril, mind Luninari szavahihetősége kockán forog, és a sorsuk egyedül Intath kezében van. Bár, valószínűleg Luninari-ra akkor sem tudna igazán haragudni, ha az ő tévedése nyerne tanúbizonyságot. Elkönyvelné annak, hogy a kis fél-elf lány csak rosszul ismeri a doktort, hisz pontosan tudja, hogy Luninari-val mennyire könnyen meg tudja szerettetni magát bárki. Nimeril esete más kérdés, de felette pedig pont azért nem szeretne ítélkezni egyelőre, mert nem ismeri sem őt, sem a múltját, sem az Intath-tal közös történetüket. Egy a biztos, ez a vita itt és most parttalan, semmi értelme folytatni, amit szerencsére mindketten látszólag meg is értenek.*
- Részünkről mindenki feltétlen bizalmat élvezi, aki hozzá tud járulni a leendő árvaház fejlődéséhez. Az a fontos, hogy ezt a bizalmat ne játszd el!
*Halványan mosolyog célozva ezzel arra, ha Nimeril esetleg nem a valóságot állította volna mondjuk Intath-tal kapcsolatban, akkor még most vallja be.*
- Persze, nyugodtan *bólint a kérdésre, majd kíváncsian hallgatja a vöröst.*
- Nos, az emeleten az összes szobát a beköltöző gyermekek fogják lakni. A személyzetnek a lenti, egykori cseléd lakrészt alakítjuk majd át. Ezek egy része tanterem lesz, lehetnek zárhatók is. Én azt gondolom, hogy az egyik ilyenben továbbra is tárolhatod a felszereléseidet, és akkor akár felügyelettel a gyerekek még tanulhatnának is ott tőled, de persze, ha itt fogsz lakni, akkor aludni is kapsz egy szobát. Azonban, igazából erről nem én döntök. Az új árvaház igazgatója Mai Faensa lesz. Lihanech-ből érkezett nemes hölgy, akinek szívügye a gyermekek taníttatása. Ő már elég részletesen kidolgozta, hogyan lesz berendezve az épület, úgyhogy inkább azt javaslom, ebben az ő segítségét kérd majd!
*Igazi nemes lévén igyekszik lesöpörni magáról minden döntési kényszert, így azt is, hogy Nimeril leendő szobájával kapcsolatban neki kelljen döntenie.*

A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.30 11:05:04

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1214-1233