Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Romváros és Meredély (új)
Sayqueves RezidenciaNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 60 (1181. - 1200. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>

1200. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-08 12:17:03
 
>Mai Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Várt váratlan//

*Nem jellemző, hogy le tudja állítani a gondolatait, többnyire nem is akarja, mert akkor úgy érzi nem halad. Haszontalan. Nem jut sehová, üres idő, elpocsékolt percek. Már most kezdené összeállítani fejben a tervet, még ha ez nem is való a jelen helyzetbe. Annyi dolga van az árvaházzal is, inkább oda kéne az energiáit irányítani, de egy ilyen betoppanó azért olyasvalaki, akivel nem árt mindemellett foglalkozni.
De itt van az elf. Az a szőke, aki képes és még ha akaratlanul is, de aljas módon elveszi tőle a gondolkodás igazi képességét, mert azok a zöld szemek, ahogy belefúródnak a jegekbe, a kéz, ahogy egyre közelebb vonja magához, a másik minden porcikája egyszerűen elűzi a józanságot. Persze ilyenkor szabad is. Sőt, jót tesz. Szerencséjére helyzetben nem kellett nélkülöznie az eszét, most eldobhatja egy kicsit újra. Persze, hogy nem bír a sajátjával és újra kalandozni kezdenek az ujjak a másikon, ahogy érik. Szép lassan húzza fel őket, kissé eltávolodva tőle, a hasától kezdve, a mellkasán át, a nyakig, hogy ott állapodjon meg, majd egy egészen enyhe nyomást fejez ki, hogy válasz előtt hajoljon felé, és kaphasson egy csókot. Finoman harap rá annak ajkára, ekkor mosolyodik csak el, nézi a lélektükröket.*
- Kitalálom. Most más jobban foglalkoztat.
*Nehéz. Maradna is, menne is, de végtére is mindegy, csak ez a nap maradjon meg. Remélhetőleg minél kevesebb idegen behatással. Ha jól érti a mozdulatokat, annak sincs ellenére, hogy nem fejtegetik tovább a kérdést. *
- Csak egy kicsit, csak mára szeretném elfelejteni ezt az egészet. *Bök állával a ház felé. A mindene. De nem most. Nem akar tovább harcolni érte, mellette. Másokkal. Az árvákért. Agyalni rajtuk. A bútorokon, tanterveken. Egy nap, aztán ki tudja mikor lehet még hasonló. Bele se merne gondolni.*
- Tudsz benne segíteni?
*Szélesedik a mosoly, a szemek pedig kutatnak. Mégis csak jobb, ha elmennek innen. Úgy lehet igazán hátrahagyni. Holdudvar, vagy más, az neki mindegy.*


1199. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-08 10:12:13
 
>Mai Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Vásárlánya//

*Hozzá kell szoknia, hogy teljesen evidens dolgokat is el kelljen mondania. Ráadásul nem bántóan, hanem csak amolyan mellékes, tanító jelleggel. Hogy a lány már ültetné fel a kutyát is a székre, szinte biztos volt. Majd rááll az agya, hogyan kérjen tőle dolgokat, már most is egészen jól kezd benne összeállni a kép, legalábbis ezen a téren. A hogyan tarja itt kérdés, még nem a legtisztább, de majd kialakul. Egy biztos: Cilia marad velük, Deressel együtt. Lassan ő is meg fogja tudni. Vagy tapasztalni.
Nehéz dolga van az étellel. Ez másnak az, amit csukott szemmel, napjában többször is megcsinál, saját magának, másnak. Mai minden pillanatát utálja annak, ha valakivel össze kell ülni és közösen fogyasztani. Ha csak nem egy pohár borról van szó, mert az egészen más. Most mégis ott vannak a finomnak tűnő falatok és a lány nem nyúl értük, nem pedig ő. Nem érti, de még mielőtt kérdezhetne, ki is bukik azon a fiatal kis szájon a miért. Az efféle mondatoknál azonnal elszorul a szíve, és ha tehetné magához ölelné azt a kis elfet és el sem engedné soha. Ezt az egyet tényleg nem ismeri, hogy milyen, ha bármi a pénzen múlik. "Arany karika". Szemeiben már semmi jeges nincs a világon, ahogy őt nézi. Teljesen felolvasztotta, ami ritkaságszámba megy.*
- Nem kérek érte pénzt. Itt nem kér tőled, *Néz az eb irányába* - tőletek senki egyetlen aranyat sem. Egyél nyugodtan amennyit szeretnél tényleg.
*Már nagyon szeretné felhozni, hogy éjszakára is maradjanak, de hadd eméssze az ételen kívül a lány a tudatot is, hogy itt jó helyen van.
Vizet is önt neki a pohárba, azt is elé tolja, nehogy a végén kérdés legyen, hogy azt szabad-e. Ekkor jut eszébe, hogy az bizony a négylábúnak sem ártana, így egy ismételt röpke expedíció után talál alkalmas tálat erre is. Ha morran is, ő oda teszi neki. Őt is meg kell győzni...
Figyeli, ahogy Cilia megérti, hogy mit is akart elmondani a piaci kaland kapcsán. *
- Örülök, hogy megérted. *Méri végig kissé még mindig a vonásokban elveszve. Ha megjelenne a férfi, talán így már nem jelent majd problémát.*
- Elmondod hogy hívnak? Deres nevét már tudom, de a tiédet még nem hallottam. Én Mai vagyok.
*Szerencsére ide kéznyújtás nem kell, sem semmilyen formális dolog. Persze, majd azt is meg kell tanulnia, de még elégnek tartja, hogy szék és asztal között tudjon használatbéli különbséget tenni... ráér az az illem.*


1198. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-07 21:19:26
 
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242

Játékstílus: Megfontolt

//Várt váratlan//

*A dokinak elviekben még annyi köze sincs ehhez a rezidenciához mint a lánynak, de ha már belekeveredett egy ilyen szituációba biztos nem hagyja, hogy fenyegessék a félvért, meg a lányokat ha itt lesznek. A bókjaiba meg muszáj belecsempészni egy kis igazságot is. Vonzza őt a másik hideg logikus gondolkodása. Veszélyes számára és a veszélyről már rég tudja, hogy afrodiziákumként hat számára. Most viszont egyelőre még maradna ennél a kevésbé szórakoztató témánál mielőbb visszatérnének a romantikához. Annak lány szavaira bólint. A fickó olyannak tűnt akinek jó a füle és ügyesen tudja a hallott dolgokat eladni. Lehet viszi még valamire és felbukkan még. Vagy azok akiknek ügyesen továbbadta amit itt látott. Az ezt követő szavakra viszont nem bírja megállni a doki, hogy ne forduljon szembe a kékszeművel és ne húzza magához közelebb és nézzen mélyen azokba a jégtükrökbe.*
-És hogy szeretnél utánajárni? Sőt, inkább mikor?
*A saját részéről megtette, hogy ezt a lépést kihagyva ajánlott egy helyet ahol utána lehet érdeklődni pár aranyért vagy Ylanda szép mosolyáért. Viszont a tekintete és a másik köré font karjai őszintén hirdethetik, hogy a mai nap nem ezért tervezett a városban maradni.*


1197. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-07 21:05:05
 
>Alenia Cirenhille Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Visszatérés//

*A helyszínválasztás csupán a puszta véletlen nyomán esik pont erre a szobára. Ez volt a legközelebb, és itt biztosan nem zavarja meg őket senki kopogás nélkül. Bele sem gondol, hogy a közös múltjukat illetően mennyit tudna mesélni ez a szoba, ha tudna beszélni. Régen is sokat beszélgettek itt kettesben, de akkor még teljesen más témákról. A kisasszonyságról, magassarkúkról vagy épp arról, hogy vajon mennyire tetszik Luninari a házban inasként dolgozó Wilhorp-nak. Ma már más szelek fújnak, de a szoba arra is tökéletesen alkalmas lesz, hogy feloldják az Intath személyét beárnyékoló ellentmondásokat, és hogy ő közelebb kerüljön a válaszhoz: mi történt pontosan aznap, a lázadás éjszakáján?
Felteszi hát a rövid, lényegre törő kérdéseit, azok hatására pedig Luninari-ból csak úgy dőlni kezdenek a szavak, mint a megállíthatatlanul hömpölygő árvíz. Valami ilyesmire számított tőle. Odakint látta, mennyire rosszul esik a fél-elf lánynak, hogy nem engedte beszélni, pedig annyi minden kikívánkozott volna belőle. Úgy gyűlhetett fel benne a feszültség, mintha tényleg hatalmas mennyiségű vizet gyűjtöttek volna össze egy helyen, és ez a feszültség úgy távozik most belőle, mintha hirtelen, egyszerre engedték volna szabadjára az összeset.
Alenia nem szól közbe, még akkor sem, mikor a lány szünetet tart két mondat között. Ki is merne beállni a háborgó hullámok elé, ugye… Csak hallgat, és türelmesen figyel. A lényeg nem feltétlenül az, amit Luninari mond, hanem inkább szeretné, ha azáltal, hogy kibeszélhet magából mindent, ami nyomasztja őt, a kis lelke megnyugodna végül. Ettől függetlenül persze minden szóra odafigyel, és magában már próbálja is a darabkákból összerakni a történetet, de még továbbra is nehéz, nagyon nehéz.*
~Nem akarja mindenáron megcáfolni Nimeril-t.~ *Ami jó hír a számára, mert ez azt jelenti, hogy Luninari nem vakon elfogult Intath-ot illetően, így nagy eséllyel feltételezheti, hogy a lány tényleg az igazat mondja róla. Illetve az őszinte véleményét.
Ami a szülés közben elhunyt lány példáját illeti, érti, hogy kapcsolódik a beszélgetéshez, de Nia kissé feleslegesnek tartja, hogy ezt ennyire részletesen kifejtsék. A lényeget persze megjegyzi belőle. Intath kezei közt halt bele valaki a szülésbe. Ő maga sem gondolná, hogy ez feltétlenül az orvos hibája, de elraktározza az információt, hátha szüksége lesz rá, mikor szemtől szemben áll majd vele.
Lopásról szóló vádak… ő nem ismeri sem Nimeril-t, sem Intath-ot, szóval ez a történet még igazából mindkét fél részéről lehet igazság, főleg, ha félreértették egymást. Ezzel nem jut előrébb.
Mindezt Intath-ot méltató, kedves szavak követik, melyeket mosolyogva hallgat végig. Sajnos az érzelmeket ő soha nem fogja tudni kizárni, szóval, ha Luninari képes ilyen barátságosan beszélni a doktorról, akkor neki is el kell hinnie, hogy van jó oldala a férfinek. Miért is ne hinné el? Addig legalábbis nincs oka nem elhinni, míg nem tapasztalta az ellenkezőjét.
A szép szavakat követik a rosszak is, amiért Alenia különösen hálás. Egy újabb bizonyíték arra, hogy Luninari őszinte vele. Ezekből a mondatokból ő annyit tud leszűrni, hogy ha valóban van egy kevésbé szerethető stílusa is Intath-nak, akkor könnyen lehet, hogy Nimeril csak ezt az oldalát ismeri valamilyen oknál fogva, és ezért tűnik ennyire ellenségesnek a viszonyuk. Ő személy szerint örülne ennek a forgatókönyvnek, mert azt jelentené, hogy neki nem kell rosszat feltételeznie a férfiről.*
~Tengerész… na igen, ők sokszor nehéz esetek…~
*Első körben úgy érzi, sikerült az Intath-ra irányuló bizalmatlanságát egy időre elhessegetnie a barátnőjének, de nincsenek még túl a nehezén. Aleimord neve hangzik el, akinek személye még bőven tartogat kételyeket még a tulajdon kishúgában is.
Sajnos vele kapcsolatban újat nem hall. Gőgösség, a veszélyérzet teljes hiánya, őrült lépések. Aleimord-ot mindig is ezek jellemezték. Nem véletlenül tagadták ki őt a szüleik sem az örökségből. Nem merték volna rá bízni a családi vagyont.
A történet továbbra is ugyanaz. Menekültek, ő rosszul lett, Aleimord és Intath megtették vele, amit megtettek, majd eltűnt, és azt hitték meghalt. Kicsit félrehúzza a száját, mert azt gondolta, hogy talán a kirakós újabb darabjaira derül fény, de végül nem így történik. Arra sikerül csupán következtetnie, hogy ahhoz, hogy esélye legyen megtudni a valóságot, Intath-tal kell hosszasan elbeszélgetnie a történtekkel. Ezért sem ártott volna még ma elindulniuk Szarvasligetbe, de Nimeril érkezése keresztülhúzta a számításaikat. Odakint már sötétedik, szóval ma már biztosan nem indulhatnak el.*
- Köszönöm, hogy elmondtad nekem mindezt, Luninari. Hálás vagyok érte, és csak még biztosabb lettem abban, hogy találkozni akarok magam is Intath-tal. Viszont sajnos azt kell mondanom, hogy ma már nem megyünk sehová. Későre jár, és szerintem jobb, ha sötétben már inkább a biztonságot nyújtó négy fal között maradunk. *Jobb a békesség. Egyikük sem akar hasonló szituációba keveredni, mint a tisztáson.*
- Talán jobb is így. Elmehetnénk holnap a piacra, hogy vegyünk nekem olyan ruhákat, amik nem ilyen szedett-vedett, talált göncök, hanem újak és alkalmasak utazásra. Mit szólsz hozzá?
*Közben kicsit talán az illemnek ellentmondva, de eldől az ágyon, és a plafont kezdi nézni. Szemei majd lecsukódnak, fárasztó egy nap volt ez. Túl sok inger, túl sok történés. Ki kell magát pihennie, az egyszer biztos.*


1196. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-07 13:08:19
 
>Nestar Erefiz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 104

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
// A tudást hajszolva //

*Hagyja, hogy Nimeril kigyónja a bűntudatát a helyzettel kapcsolatban. Néha a legfontosabb nem az, hogy mit hallgat meg, hanem hogy meghallgatják. Legalább is, ő csak így tudja megfejteni, hogy miért keresik fel moralitási kérdésekkel, amikor ilyesmikkel nem foglalkoztatta magát eddig sem.*
- Fontos célok, de én a praktikus részére gondoltam. Idővel biztosan kiderül és ahogy mondtad is, a város őrei és az új hit követőinek ellenszenve életedre veszélyes is lehet. Érdemes erre már előre felkészülni.
*Viszont, volt egy mondat, ami megütötte a fülét, ugyanis azzal szemben viszont kételyei akadnak és nem kevés.*
- Azt fontos tisztáznom, hogy én nem tartom a frissen halott testrészeket menthetőnek, csak az elhalás megelőzését lehetségesnek. Valamint, abban még kevésbé lennék bizonyos, hogy ez emberek közötti átültetésre ez alkalmas módszer. Ez ne akadályozzon, nem értek komolyabban az orvosláshoz.
*Nem próbálja elvenni Nimeril kedvét a dolgoktól, valamint attól, hogy ő ezt nem tudja, még lehetségesek. Nem hiszi, de lehetséges.*
- Örülök, hogy hasznodra válnak és érdeklődve várom, hogy miként haladsz majd a mágiatanulással. Jómagam régóta hanyagolom, pedig nem kevés segítséget nyújtana a munkásságomhoz. Viszont sajnos a mágusok, akiket ismertem, elhanyagolták a várost, egy részükről még csak nem is hallani. De nem a legfontosabb dolog, ahogy alapanyagok ára is jócskán felment, a kereskedők nagyja is felszívódott. Ezek kritikusabb problémák jelenleg. A mágia csak hasznos segítség lenne, amint a régió újra felélénkül.


1195. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-07 11:14:57
 
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
// A tudást hajszolva //

* Nagyszerű híreket hal mesterétől, aki felvilágosítja arról, hogy milyen italokra lesz szüksége, de a legjobb, hogy igény szerint nem zárkózik el attól, hogy megcsinálja őket a lánynak. Eddig minden a legnagyobb rendben, de aztán jönnek a kényesebb kérdések.*
- Nagyra értékelem a mester támogatását a szükséges italok terén.* Köszöni meg első körben a nagylelkű felajánlást, de nyilván tisztában azzal, hogy nem ingyen lesz, de nem is várná el, hogy Nestar mester finanszírozza az ő kutatásait, mert nagyon jól tudja, hogy milyen drágák azok az italok.*
- Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy etikaileg mennyire megkérdőjelezhető ezen elképzelésem. Egyelőre csak patkányokon tervezek kísérletezni. Nem gondolom, hogy egy levágott patkányfarok visszahelyezése bárkit érdekelne, de azért ezt a legnagyobb diszkrécióval fogom kezelni. Nincs szándékomban rontani e nemes ház hírnevét, meg jómagam se szeretném, ha Sa'Tereth szolgájaként megbélyegeznének.* Nincs kedve máglyán elégni, vagy egyéb módon elpusztulni a városi csőcselék keze által.*
- Ha az állatkísérletek pozitív eredménnyel záródnak, akkor majd elgondolkodom, hogy ezt a projektet magasabb szintre emeljem.*Belekortyol a teába, mielőtt megosztaná azt, ami ezzel az ő célja.*
- Tudod mester lehet elítélendő, de a végső célom az lenne, hogy kiderítsem, hogy egy elvesztett pótolható egy másik személy végtagjával. Etikátlan? Talán, de ha ezzel lehet segíteni egy másik nyomorékon, akkor az teljeséletet élhet megint, amíg az, akitől a testrész származik, már úgyis halott lesz, mert csak olyantól vennék el ilyesmit, aki friss halott. Eeyrnek vannak ugyan csodái, de több a nyomorult a világban, mint a csoda. Azzal is tisztában vagyok, hogy kevés az esély arra, hogy sikeresen záródjon a kísérlet, de a patkánykísérleteket mindenképpen véghez akarom vinni.* Tisztában a korlátaival, de a tudományos kíváncsiság határtalan. Az ilyen eszmék és törekvések vitték előrébb a világot.*
- Megértem, ez esetben a kéziratokat, majd elküldöm, amint meglesznek.* Ez a legkedvesebb, amit megtehet érte.*
- Jómagam kedvelem a kísérletezés minden formáját. Viszont élőlényekben pont az a jó, hogy ahány egyed, annyi lehetőség. A mágia pedig nagy hasznomra van ezekben. A mester által tanított varázslat különösen hasznos. Igyekszem minél több anyagot megismerni az által. Sőt szándékomban áll a még tovább fejleszteni magam a földmágia terén. A növényekkel való kísérletezésnél különösen hatékony tud lenni.* Lelkendezik egy kicsit. Nagy tervei vannak a mágia terén is, ami különösen hasznos lesz abban az esetben is, ha a dolgok elfajulnának. Nem feltétlen kell boncolgatni értelmes lényeket, hogy kiátkozzák a maga fajtát. A tudatlanság a legveszélyesebb a világon, főleg ha nagy tömegben van jelen, egy csipet hisztériával megfűszerezve.*


1194. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-07 09:25:50
 
>Cilia Miritar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vásárlánya//

*Kíváncsian vizslatja a konyhában lévő bútorokat, a tűzhelyet, a serpenyőket és edényeket, az esetleges felakasztott fűszernövényeket. Mintha a saját kis romos pincéje feletti ház maradványai is egyszer így nézhettek ki. Ismerős mégis idegen érzés, ilyet már látott. De hol és mikor? Fogalma sincs.
Már épp kényelmesen kezdte magát érezni, mikor Mai mosolygós tekintete közli vele, hogy bizony errefelé nem olyanok a szokások mint, ahogy azt a kis elf elképzelte. Szóval négykézláb kezd el kimászni az asztal alól amint Mai elfordul tőlük. Ki is kezdi húzni az egyik széket magának majd a másikat Deresnek. Már emelné is fel jószágnak a mancsait erőlködő kis nyögések közepette. A nagy mamlasz pedig csak hagyja, hogy gazdája tegyen vele azt amit jónak lát. Tekintete Deresnek azonban Maivel találkozik, mintha köszönetet akarna mondani azért, hogy megállítja gazdáját abban, hogy a székre ültesse. Cilia abba is hagyja a próbálkozást.
Amíg Mai elfordul és a kenyér szeletéléssel van elfoglalva, addig végrehajtja kis akcióját, hogy vissza szerezze Tüskét. Ezek után viszont végre helyet foglal ott ahova Mai utasította.
Nagyokat nyelve, nézi a sok ételt az asztalon, szemezve a gyümölcsökkel, és a kenyérrel. Szájában szinte már érzi azoknak az ízét. De a felszólítás ellenére sem kezd bele, ártatlanul tekint fel a nőre, és félénken szólal fel.*
-De... Nincs sárga karikám, hogy adjak neked.
*Számára ez hasonló eset csak úgy mint a piacon. Az árú az asztalon van, és ami ott van azért sárga karikát kell adni, hogy elvehesse. Grael is megmondta, és Agin is. Attól függetlenül, hogy ebben egyeztek meg, ez a szokás belé égett.
Mai következő szavaira, miszerint támadója nem akarta bántani, amit nehezen tud elhinni. De példájából fakadóan, hajlandó megérteni. Tudja jól Deres hajlandó lenne a világ végéig is elszaladni érte, csak úgy, ahogy ő is képes lenne bármit megtenni jószágáért.*
-Igen...
*Egy hosszabb gondolkodás után, lehajtott tekintettel szólal meg beletörődően Mai kérdésére. Azonban még él benne az a pillanat, az a riadalom amikor megérezte Alaver vasmarkát bokája körül. És ha lehet, soha többé nem akarja azt még egyszer átélni. Hogy a rátérdelést már meg se említse.*


1193. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-07 08:59:25
 
>Mai Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Várt váratlan//

*Jobb, hogy elment végre az idegen, de pont olyan nyomot hagyott, amilyet talán akart. Ha nem is kapott szállást, azonnali "barátságot", attól még a név cseng a fülében. Nem tart tőle, azt nem lehet mondani, de az, aki így próbálkozik tényleg elérhet a megfelelő helyeken valamit. Mai is egy senki itt. Itt nem számít a neve, mégis halad előre, pont úgy, ahogy akart és nagyjából azon az úton is. Csendesen, megfontoltan. Nem esne olyan hibákba, mint a hívatlan vendégük. Csak a nemességet nem lehet kikerülni, bármennyire is akarja. Ez talán vele kell maradjon, de nem fogja vadászni a címet, neki nem kell. Éppen elég egy olyan házban lakni, amin ott a lenyomat.
Az elf a fontos most, meg a gondolatai. Kíváncsi rá és ebből tisztább képet kaphat. A haragját látta, még ha nem is követte akkor cselekedet, sejti, hogy abban is meg tudna mutatkozni. De ami őt igazán vonzza, ami miatt azonnal húzódik közelebb hozzá, s állja a tekintetet az az iménti viselkedése volt. Tényleg elveszi az eszét, mégis jól tud mellette működni. Nem lenne kérdés, hogy a rezidenciával mi lenne, ha összedolgoznának. De ez is csak amolyan vágy, hogy tovább lássa benne ezt. Hamar elfeledné talán, ha nincs a közelében, mert megannyi másra kell figyelni.
Fagykirálynő. Hallotta sokszor, ha nem is ilyen formában. Olyan hideg tud lenni, hogy bárkit elüldöz. És meg is tette, ezért is jöhetett ide. Az, hogy e szőkének még tetszik is, igen jó hír. Nem kell mellette megjátszani semmit. Még ha csak egy-egy napra is, de kijöhet belőle bármi, ami ő. Végig is méri azokkal a jegekkel, ha már annyira kedveli. Aztán választ kap.*
- Semmi nem tűnt hihetőnek, de igen elszánt, ha jó helyen kopogtat még megkapja, amit akar. De kíváncsivá tett. Lehet, hogy a célja csak a kényelem, de azt hiszem annál feljebb kívánna törni. Szívesen utánajárnék... nem bírom, ha valami nem egészen tiszta.
*Tényleg nem. Mindig mindent tudni akar, főként, ami őt is érinti. Vagy érintheti. *
- Rajtunk nem fog ki.
*Mosolyodik el, bár megtartotta a vonásokat. Látványos, hogy tüzeli az a helyzet, amikor valamit meg kell oldani, felderíteni, kutatni. Na meg az elf jelenléte is. Az is, hogy ebben sosem talált partnert. Mindig egyedül volt, vagy csak nem értették. Érdekes a tudat is, hogy valaki felvette mellette a kesztyűt, nem pedig lecsitította.*


1192. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-07 08:34:10
 
>Mai Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Vásárlánya//

*Van egy enyhe görcs a gyomrában, hiába is vas az akarat, a gyereket itt kell tartani, azt a hatalmas ebet szintén. Azzal többeknek kell majd megbarátkozniuk, a gyerek minden bizonnyal idevaló, de majd ezt is megoldja. Lassúak a léptek befelé és a kis elfet figyelgeti, ahogy bontakozik, ahogy egyre beljebb kerül és felfigyel a játékra, a visszhangra, ami még ha kissé hangosra is sikeredett egyáltalán nem zavarja, el is mosolyodik, enyhítve a benne még mozgolódó érzéseket. Jó lesz ez.
A konyhába igyekeznek és azt is át kell látni. Olyasmi, amit meg kell tanulni, míg Luni itt tökéletesen helytáll, neki teljesen idegen. Nem tervez megtanulni sem főzni, sem kiszolgálni. De bizony vannak helyzetek, amikor tudnia kell, hogy mit csinál itt. Ha mást nem is, azt meg kéne jegyeznie mit hol talál. Nem maga miatt érdekli a tudás kivételesen, hanem amiatt, aki a meztelen talpacskáival lépked a közelében. Lesz még itt sok meztelen, kilyukadt cipős lábacska. Azoknak pedig jobb példa kell annál, mint ami most Mai. E téren biztosan.
Hogy a leány hol foglal helyet a kutyájával, lassan olyan dolog, ami meg sem döbbenti. Lenéz a földre, kissé meghajolva kukucskál be az asztal alá, még mielőtt igazán belemerülne az ételekbe.*
- Úgy értettem a székre ülj. És az asztalon egyél. Ez nem egy sátor.
*Mosolya nem múlt el, ha az alapoktól kell elkezdeni, hát úgy legyen. A szavak is lágyak, nem dorgáló, csak magabiztos. Nem fog a földön enni.*
- Deres maradhat lent.
*Teszi még hozzá, mert a végén felülteti őt is. Elég mókás lenne, de ha belegondol ez a gyermek képes lesz rá, hogy a székre invitálja.
Hogy mi történik közben, mit vesz magához, csak a szerencse folytán nem jut el hozzá. Hogy egy valahogy kinéző szeletet szeljen a karéjból, ahhoz minden koncentrációjára szükség van. Választ is kap, nos, ha nem is holdsajt, sajt az van, alma is. Ennyi már csak elég a többi mellé, amit igyekszik felvágni.
Megtelik az asztal és próbálja visszafogni a nemtetszését. Nem miatta vannak itt. A tekintet a kosárra téved, ekkor hunyorog egy kicsit, majd eszmél rá, hogy Alaver visszatért. Hogy nem vette észre? Túl sok energiát igényel neki ez az előkészület... Nem megy azonnal utána, mert Ciliá-t nem tudja hogy érintené ha az elfogójával kéne vacsorázni. Pedig ezen is túl kell majd esni. Majd valahogy felvezeti.
Deres mellett még mindig nem érzi magát olyan felszabadultnak. A csont talán jó ötlet, de ahogy ropogtatja... félelmetes. Be is hunyja egy pillanatra a szemét, mikor felegyenesedik, hogy végül a kancsóért és poharakért menjen, majd amint leteszi az asztalra és látja az összképet, leül Cilia mellé.*
- Egyél csak. Amennyit szeretnél.
*Tol elé egy üres tányért, hogy arra szedjen, amit csak akar. Ezt a mozdulatot sokkal lassabban teszi meg maga felé. De megteszi. Viszont az elsőbbség a lányé.*
- Ugye tudod, hogy nem akart bántani Alaver? *Szólal meg, amikor már egy kissé belemerülhettek. Szeretné idehívni végre, de nem lenne jó, ha az megakasztaná a gyereket.* - Csak azért csinálta, mert engem védett. Ahogy téged Deres. *Tán nem jó példa egy ebhez hasonlítani a munkását, de... így fogja megérteni. Remélhetőleg.* - Biztosan tűvé tette a várost érte... *A négylábú felé vetülnek a kékek.*


1191. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-06 21:14:45
 
>Nestar Erefiz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 104

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
// A tudást hajszolva //

*Tekintete zavarossá válik, amikor Nimeril leírja a tervezetét, enyhe nosztalgia is elönti, emlékezteti egy másik kutatóra, akinek az ötletei nyomán nem csekély aggodalom ült ki az arcára. Ebben az esetben mondjuk őt kevésbé érdekli az, hogy milyen következmények érik önmagát, hisz Nestar ebben nem fog részt venni, Nimeril pedig felnőtt, ha élő embert akar darabolni, akkor ez rá és a város őreire vonatkozik csak. Valamint még valakikre, akikkel kapcsolatban rá is kérdez a tisztesség kedvéért.*
- Természetesen a szervezetet élénkítő, gyógyulási folyamatot gyorsító szereket tudom ajánlani, valamint abból is a legerősebbet és igény, valamint alapanyagok biztosítása után készíteni is tudok ilyen szereket, a laborom fel van erre szerelve. Azonban... ezen tudományos munka élvezi-e a ház teljes támogatását? Mert még abban az esetben is lehet nem Arthenior a legalkalmasabb erre, bár bevallom, hogy nem tudom mennyit változott a város.
*Az, hogy mennyire volt gyakori ez a lázadás előtt, Nestar nem tudja és valószínűleg jobb is, hogy nincs rálátása a város valós voltára.*
- Bár az eredményeket illetően érdeklődésem akad, azonban nem kívánok a folyamatban részt venni, azon egyszerű okból, hogy nem szeretek az élőlényekkel foglalkozni. Amíg az élettelen anyagok szabályai még ha meglepőek is néha, de tiszták, konkrétak és megismételhetőek, az élőlényeknél sosem garantált ugyanazon folyamatra ugyanaz a reakció. Szabályok nehezen megfoghatóak és könnyedén megdőlnek. Értékes, hasznos és jelentőségteljes munka, de nem nekem való az orvoslás.
*Valamint, amíg más számára csodálatos érdem lenne, ha gyógyítónak neveznék, ha ez a jelző Nestarra ragad, akkor viszont soha nem szabadul meg a kisebb-nagyobb kérésektől és a szükségtelen jelenlététől sebellátási eseményeken. Nem beszélve arról, hogy a város neki nagyon is messzire esik már, hosszas és kellemetlen úton tud csak oda és visszaérkezni.*


1190. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-06 11:33:32
 
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
// A tudást hajszolva //

* Nestar kerekperec kimondja, hogy nem feltétlen tud olyat mondani, amit gyakorlatban is tapasztalt volna, de erre nincs is szükség. Nimeril nem szól erre semmit, csak maga is belekortyol a teájába. Mestere pedig azután folytatja, azzal, amire a lány leginkább kíváncsi. Szinte issza a szavait. Igyekszik felszívni az összes tudást, ami még hasznára lehet.*
- Jómagam a mester által említetteket szeretném gyakorlatban kipróbálni, persze eleinte csak állatkísérletek formájában. Első körben a végtagokra koncentrálnék. Csak az a probléma, hogy én az alkímiához nem értek annyira. Elég sok italt ki tudok keverni a mester tanításának hála, de magasabb szintűek esetén nincs még elég gyakorlott kezem, meg tudásom.* Belekortyol megint az italába, mielőtt folytatná. Reméli a mestere nem ítéli el a kísérletei miatt, remélhetőleg megérti majd, hogy ez a tudomány miatt van és nem teljesen önös érdek. Ahogy őt ismeri nem hiszi, hogy baj lesz.*
- Mester milyen italokat ajánlana testrészek testhez történő visszacsatolásához? Első körben a apróbb testrészeket tervezek kipróbálni, mint fülek. Aztán térnék rá kezekre, mancsokra és csak később az egész végtagokra, majd a fejre.* Ezek az előzetes tervek, nem is kis tervek.*
- Ha a mester gondolja, akkor a kísérletek részt vehet, ha a kéziratokat róla az eredményekkel elküldhetem.* Ajánlja fel készségesen, mert talán kíváncsi rá ő is, hogy az általa tanulmányozott italok, hogyan hatnak speciális esetekben. Valószínűleg igyekszik majd rávenni arra is Nestart, hogy keverjen neki pár igencsak bonyolult italt is a kísérletekhez, mert ez már túlmutat rajta. Tudja, hogy olyan jó soha nem lehet az alkímiai területén, mint az előtte ülő férfi, de nem is akar, mert őt más területek jobban érdeklik, de ez még nem jelenti azt, hogy nem tervezi magát fejleszteni ezen a téren is addig a szintig, ameddig tud fejlődni, mert még érez magában ilyesmit az alkímia iránt, hiszen az italok nagyon kutatási anyagnak számítanak.*


1189. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-06 10:07:51
 
>Alaver Raanus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vásárlánya - háttérben//

*A lóprüszkölés már úgy köszönti, mintha régi ismerős lenne. Halkan dörmög valamit rá válaszul, nem is a szavak számítanak, hanem a hangsúlyba oltott szándék. A lóorr kíváncsi bársony a tenyerében. Két ígéretet tesz a felé forduló füleknek: mikor este visszatér, hoz valami csemegét, és rendet is tesz majd idebent. Ebben megegyezve lép tovább, a vödörért nyúl, hogy friss vizet hozzon. Mikor azt kiönti az itatóba, mosolyogva nyugtázza a szinte köszönő horkanásokat és toppantásokat. A lovakkal könnyű kijönni. Azok nem kérnek, és nem is adnak mást, mint egyenes őszinteséget.
Ezután a talicskához indul, szarván ragadja, és a benne össze-összecsörrenő ásó és lapát kasztanyettáját követve a kert felé fordul. Már megszokásból találja meg a majdani tűzrakó alapját, ami jó, mert most a hatalmas kertben gyönyörködik. Bár ez csak amolyan úri kert, mindenféle bokrokkal, amik még őrzik a valaha gondos nyírás nyomait, és gyümölcsfát se lát, de tetszik neki a hely. Nem épp olyan, mint a 'végi udvar volt, mégis valahogy emlékezteti rá. Ha lesz ideje, akkor egy félreeső helyen ültet majd rozmaringot és zsályát, vet egy kis petrezselymet, mustárt és talán tormát is. Mert hát, gondolja, mégis miféle kert az, amiben nem terem egy marok se sok, annyi se fűszer?
A talicskát az alap mellett rakja le. Csípőre vágja a kezeit, halkan hümmögve járja körbe a tegnapi munkáját. Csizmaorrával arrébb igazítja a kiválogatott kavicsok halmából legurult néhányat. Felnéz az égre, úgy számolja, hogy kijut még a délután nagy részéből. Jó. Visszasétál a talicskához, felveszi az ásót és a lapátot. Előbbit letapossa a földhalom mellé, most a lapát kell. Azzal kezdi az ötödik, és egyben utolsó oszlop alapjának készülő gödörből kiszedni a földet, szép, akkurátus mozdulatokkal, hogy ne verje be a gödör oldalát.
Nem siet, nem kapkod. Minek? Úgyis lesz még látványos a haladás, csak végezne már az ásással és a lapátolással. Bár, gondolja, a tenyere fog még sajogni eleget, mikor majd a téglát hordhatja ide ki a talicskával. Észre sem veszi magán, hogy mikor kezd el halkan dudorászni munka közben.*


1188. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-05 21:00:49
 
>Cilia Miritar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vásárlánya//

*Mai őket figyeli, Derest pedig Mait az egész úton, már ha Cilia nem szólalt fel egy apró szisszenéssel ha megijedt egy járókelőtől. A nagy jószág azóta is árgus szemekkel figyeli a nő mozdulatait. Tény a morgás már abba maradt, a lihegését pedig egy kisebb pocsolya vizével valamelyest enyhítette, nem a legjobb de több mint a semmi.
Ha tudna a másik fejében olvasni, biztosan nagyot kacarászna, mert ő azóta is meg van arról győződve az éjszakát egy másik kis odúban fogja tölteni messze a város zajától, bár be kell vallja magának, a romváros béli kis eldugott helyek is kiválóak erre a feladatra. Sőt ha megtudná, hogy más gyerkőcök is vannak a Rezidencián, lehet már most sarkon fordulna, mert a városbéli gyerekekkel egyáltalán nem akarta megtalálni a közös hangot. Túlságosan sokan voltak egy helyen, hangoskodtak és Deresnek is a hátán égnek állt a bunda. A nehézségek amiket majd Cilia "betanítása" hoz majd magával, Mai talán a felét sem tudja most elképzelni, idővel pedig majd Cilia bemutatja ezeket. Ezt azonban még a jövő homálya fedi.
Végigsétálva a Rezidencia köves útján, jobbra balra tekinget, a kertet és a zöldes területet pásztázza leginkább. A hatalmas házat, akkor csodálja meg először amikor a lépcső elé ér. Buksiját amennyire lehet hátra hajtja, hogy feltudja mérni a háznak a méretét, arcán egyszerre figyelhető meg, a csodálat, az ijedség és az ámulat. Apró kis csattanásokkal rakja egyik lábát a másik után a lépcsőn. Mai, miután kitárja előttük a nagy bejárati ajtót annak ajtókerete előtt megtorpannak, mind a ketten. Cilia épphogy csak az orrát dugja be az ajtón, körbe tekint, kit láthat még bent. Deres pedig megrögzötten szimatol, és próbálja keresni az újabb fajta illatokat amik az orrát csapják meg. Kis idő múltán ez első, majd a másik lábacska is bekerül az ajtón belülre. Lassan óvatosan lépkednek, szorosan ölelve a másikat. Cilia picit megvan szeppenve ez látható rajta. Hiszen most van alkalma először egy házba belépnie, és még mekkorába. A méretei elkápráztatják a lurkót. Tekintete ide oda cikázik a lépcsőtől kezdve, az oszlopokig, ablakok mindent megcsodál. Mai útba igazítása alig hat rá bármit is, tekintetét lefoglalja a látvány. De ahogy, egyre jobban belemélyül a csodálatba, Mai szavai nem nyílegyenesen de visszhangozva érik el hegyes kis fülét. Amire bizony felfigyel.*
-Szoba?... SZOBA!
*Próbálja először ki a szót, és hallgatózik visszahallja e önmagát, majd pedig amikor hangosabban elszólja magát, és hangját háromszor, négyszer visszahallja, egy aprócska kacaj hagyja el a száját. De elég egy próba, tudja jól, hogy ezzel feltűnést okoz, amit sosem szeret. Szóval elég a mókából. Bármelyik sarokból veszély leselkedhet rájuk, új területen vannak, óvatosnak kell lennie. Ezután a kezdeti kis játék után, tekintetéről a mosoly eltűnik, és ismét a gyanakvó arckifejezés kerül fel, óvatos léptekkel követi Mait a konyha irányába.
A felszólításra miszerint üljön le oda, csupán a nő tekintetéből veszi le, hogy az asztalhoz. Ő valóban oda ül, csak nem a székre, nem is az asztalra hanem alá, Deressel együtt. Fura szokásuk van ezeknek a kétlábúaknak. De legalább a fejét védi ez a négylábú falap. És ha Mai rá nem szól, ő bizony ott marad és onnan szemléli végig, ahogy a nő sürög forog a konyhában. Ekkor pillantja meg a kosarat, amit a másik kétlábú kezében látott utoljára. Szemeit nagyra nyitva, kezd körbe tekinteni, vajon az akkor merre lehet? Sőt tüskét is vissza kell szereznie mert bizony jól emlékszik, azt oda rakták. Amíg Mai az étellel van elfoglalva. Szépen odaosonva a kosárkához, az leemeli, a tőrt pedig visszacsúsztatja megérdemelt helyére. Majd pedig mintha mi se történt volna, a kosarat visszarakja a helyére és ismét visszahúzódik az asztal alá. Vagy éppen a székre ha Mai már egyszer rászólt. Még talán pont időben, mert a nőnek egyre több kérdése van az irányába.*
-Holdsajtot, és az almát, meg a körtét, a répát, meg... Oh az meleg töltött kenyeret Alisiantól.
*Meséli lelkesen, mintha egy pillanatra megfeledkezett volna a nagy házról amiben benne van. Mintha egy picit ismerősnek hatnának számára a falak, de mégis annyira idegen minden.
Végül egyre több minden kerül az asztalra, Cilia pedig csak ámul és bámul, ennyi ételt egyszerre talán még sosem látott. Azonban nem nyúl az ételhez, semmihez, lehajtott fejjel kezeit morzsolgatva zavartan ücsörög. Deres pedig ha már megkapta a csontot Maitól, a nő közelségére egy apró fogvillantással válaszol. Azonban a csont bőven kiengeszteli, hogy tovább elviselje a nő közelségét. Hangosan ropogtatva azt, mintha direkt csinálna műsort, mi történne annak bokájával ha újat mer vele húzni.*


1187. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-05 20:02:47
 
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242

Játékstílus: Megfontolt

//Várt váratlan//
//Betoppanó//

*Játék. A bókok, a címek, a megjelenés, hogy hirtelen kiderül, hogy pesztra is volt az idegen és bizony az a fenyegetés is. Ez az oka annak, hogy nem emeli fel a hangját és áll a másik arcába. Ez most másféle játék. Más stílust követel meg. Az egykori kalózt pedig nem olyan fából faragták, hogy megijedjen és a szavakat nem azért tanulta meg ilyen szépen fonni egymás után, hogy ne tudja felvenni a kesztyűt ebben a játékban. Ez pedig úgy néz ki ha csak egy pillanatra meglepi a másikat is. A nevét nem is tervezi kiadni ahogy pozícióját se. A csendre intő kézzel nem is törődve szól közbe.*
-Úgy legyen.
*Fúrja tekintetét a férfiéba és nem engedi el egy pillanatra se. Nem tagadja tényleg tudja csavarni a beszédet az idegen. Hogy a könnyed kis megjegyzésére a Pinttyel kapcsolatban nem csapott le a másik azon ezek után meg se lepődik. Amatőr húzás lett volna. Már ha a doki jól gondolkozik. Az utolsó mondatok súlyát egyelőre még ő se tudja hova tenni.*
-Legközelebb ne felejtsen el időpontot kérni. Errefelé az a szokás.
*Biccent udvariasan a másik után. Ez volt az első kör vagy többet nem is látják majd az idegent? Még kiderül. Az elf egyelőre mindenesetre még nem tudja hova tenni. Figyeli annak könnyed lépteit ahogy távozik. Mikor pedig ez megtörtént saját, annak a sétapálcájánál mívesebb támasza felé fordul. Azok a kékek szinte perzselnek. A doki elmosolyodik.*
-Neked is ez a fagykirálynő szerep.
*Simít végig azon a csípőn és épp csak egy pillanatra még a lány fenekére is lecsusszan az a neveletlen elf kéz.*
-Nem tudom. Semmiből jött senkinek tűnik és nem mondanám hihető mesének, hogy volnának kollégái. De lehet tudjuk hol szállt meg ha többre vagyunk kíváncsiak. Már ha van pénze a Kalmárra. Te láttál még valamit?


1186. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-05 19:36:00
 
>Mai Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Vásárlánya//

*Annyira figyel, amennyire csak lehet. Ha kell lassít, ha valami érdekeset lát a lány, ha kellene, pedig válaszolna is bármire, de az útjuk csendesen telik. Nem fogja erőltetni. Éppen elég jó, hogy enged a tartása a kis elfnek, még ha az a kutyának is köszönhető. Jönnek vele, s ez bőven elég, nem kellett otthagyni őket azon a borzalmas helyen. Tudta jól, hogy ez lesz a vége, de azért egy halovány esély csak volt a dacra és akkor éjszakázhatott volna ő egy haragos ebbel, és egy dacos kislánnyal.
Még nem egészen tiszta a kép, hogyan is helyezi el őket. A kutya a kertben kaphat szállást, Alaver majd megépíti. Ebben bízik. Cilia pedig egyelőre egy olyan szobát fog kapni, ahol nincs ott a három másik gyerek, nem érzi, hogy hamar össze tudnának passzolni, idő kell, még ahhoz is, hogy ők ketten szót értsenek. Ha Arn rátörne az éjszaka kellős közepén, biztosan tudnának együtt rosszalkodni, de ijedtében nagy harcok is lehetnének. Gab-bel még talán kijönnének. Ő is tud ám dacos és erős lenni, csak fiúban. Kriza pedig... majd kiderül. Még nincs itt semminek az ideje. Szíve mélyén a saját szobájába vinné és vele lenne egész éjjel. Talán elsőre ez sem lenne hiba. Vagy inkább ő megy abba a szobába, még a végén kimászna az ablakon... Sejtelmei szerint lesz itt még küzdelem.
De az első az étel. Az ígéretének a betartása. Megüti a fülét ismét, hogy van egy szó, ami igen szokványos, sokat használt, mégsem ismeri a gyerek. Tanulnia is lesz mit, de még nem rakja össze a képet, olyasfélének tűnik, akit egyszer csak kidobott magából a világ és nem talált helyet benne, csak az erdőt, a civilizálatlanságot. Mennyi feladat. Mind neki való.
Elindul, hogy végre beléphessenek a hatalmas előtérbe. Elsőre igen nagy hatással lehet, bármilyen hatás is legyen az, hiszen tényleg elég nagy. Majd kisebb lesz, ha leválasztanak belőle részeket a tantermeknek, de most még el lehetne benne tévedni, ha tele lenne bútorzattal.*
- Ez az előtér, innen nyílik a konyha is, a másik oldalon *Mutat az irányba.* - szobák vannak, ahogy fönt is. *Néz kissé összeszűkült szemekkel.* - Nem odúnak szoktuk mondani, hanem szobának. Megmutatom majd, ha szeretnéd, de előbb együnk. Arra. *Mutatja az utat, de természetesen elindul és meg sem áll addig, amíg nem jut el a konyháig. Ekkor sóhajt egy hatalmasat. Ezt ugyan hogy kell? Még Alaver-nek sem tudott ételt adni, mert honnan tudná, hogy mi kell neki és mennyi? De most nem toporoghat, muszáj valamit prezentálnia. *
- Ülj le oda, hozom máris.
*Biccent az asztal felé, reméli ezt már nem kell megneveznie. De ha igen, azt is megteszi, abból is csak helyzetet mér fel.
Rövidke, kívülről magabiztos, belülről céltalan keresés árán talál néhány tálat. Fújtatna nagy gondjában, de visszafogja. Az egyikre kenyeret szel, nos nem mondhatni, hogy a világ legegyenesebb vágása, de megteszi. A másikra még egy kis kutatás után kolbászt, szalonnát, ~ Elájulok ~ sajtot pakol.*
- Van, amit nagyon szeretsz? Hátha van itt olyan is.
*Nagy segítség volna, mert akkor tudná mit vegyen elő, bár a készlet nem hatalmas. Akkor örül csak meg, mikor némi csontot talál, rajta hússal, nos, nem érti minek teszi ezt el valaki, - levesre nem gondolna soha, - de ma jól jön a lustaság, hogy nem hajították ki. Meg is kaphatja Deres, egy nagyobb fatányéron. Mi másra tehetné? Fogalma, halvány lila gőze sincs arról, hogy mit csinál. Végül mégsem olyan csúnya az az összkép. Még almákat is talál, neki pont jó lesz. Bájosan esetlen szeletekre vágja fel, lassan tele az asztal. Annyira tele, amennyi egy férfinak előétel, neki egy heti adag.
Egy kancsóba vizet hoz, két poharat is mellékészít. Talán jó lesz. Mintha megizzadt volna ebben az egészben. Szédül. De ki kell tartani.*


1185. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-05 19:13:49
 
>Nestar Erefiz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 104

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
// A tudást hajszolva //

*Elismerően bólogat. Kapcsolatok nélkül nem lehetne eljutni sehova, ez nem von le az érdeméből. Nestar hiába állítólag az egyik legismertebb alkimista, amióta nincs kapcsolattartása a világgal, a lehetőségei jócskán romlottak, rengeteg dolgot elvesztett, amit még a Dwirinthalen-házon keresztül tudott elérni. A tea kellemes, a kérdés sajnos viszont olyan területre ér, amiről megpróbál a legtöbbet átadni, de limitált tudása csalódásra adhat okot.*
- Sajnos a tömör válaszom, hogy nem volt szerencsétlenségem olyan helyzetbe kerülni, ahol ez kiderülne és az orvosláshoz nem értek. Tisztán spekulatív jelleggel viszont, az italok hatásának oldaláról megoszthatom, hogy mit gondolok.
*Ezt nyilván meg is ossza, csak még iszik egy keveset, ellenben hasznosnak látja előre kijelenteni, hogy nem garantálhat ebben eredményt.*
- Azzal egyet tudok érteni, hogy lehetségesnek kéne lennie. Habár a végtag számára majdnem azonnal halálos, ha leválasszák a szükséges szervektől, amik életben tartják, a tényleges elhalásnak idő kell, mivel a test, bár reménytelenül, de próbálja helyrehozni magát, amíg tudja. Ennek a folyamatnak a felgyorsításával elvileg képessé válhatna az, hogy a végtag vissza tudjon csatlakozni a test többi részéhez és erre léteznek italok, amik képesek, egy gyors élénkítéssel és a sebesülések ha nem is eltüntetésével, de enyhítésével, amit végül vagy további hosszas kezeléssel vagy a már enyhébb sebre való itallal be lehet fejezni. Természetesen, ha a végtag a fej, akkor egyáltalán nem garantált, hogy bár a fizikai sérülés maga be lesz gyógyítva, az esemény drasztikussága nyomán a személy szellemi állapotában is alkalmas lesz tovább élni. Nincs tapasztalatunk arról, hogy az erőszakos halál miként hat az elmére, hisz akikkel ez megtörtént, azok már nem tudnak róla mesélni.
*De attól még tartja, hogy ami a testet illeti, akár egy fej leválasztásának az azonnali megoldására is, ha más nem, megvan az esélye. Azt nem tudja, hogy ami a személyt és személyiséget illeti, mire lesz ítélve az vagy egyáltalán eszméletéhez tér-e érdemleges időn belül. A halál elcsalásának is vannak határai.*


1184. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-05 19:00:23
 
>Cilia Miritar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vásárlánya//

*Kevésbé lenne gyanakvó Mai irányába, ha amaz még egy kis időt tudna arra száni, hogy mézédes beszédjével tovább szője a bizalom hálóját Cilia köré. De ígérete üres gyomrának épp elég ösztönzést adott, hogy legalább az ő odújáig kövesse.
Ha ő maga sokat nem is tudna mesélni múltjáról, szívesen megosztaná még azon tudását, mit hol kell keresni az erdőkben, hogy ha valami nyavalyában szenvedne az illető, vagy melyik bogyó ehető, és melyik gomba nem. Szerencsére ezt a tudást megtudta védeni kis kobakja. Így könnyebb volt a túlélés az erdőben, még egy ilyen kislány számára is mint ő maga. El kell ismernie, ha drága Deres nem lett volna mellette, lehet az első éjszakát sem éli túl. Az öreg jószág hallása, szimata, és nagy termete nagyon sok slamasztikából óvta már meg ezt az apróságot. Nem csoda, hogy pofája ennyire megőszült a gyermektől. Így nem is csoda, hogy a jószágnak a bundája is égnek áll, hogy egy idegent látott a saját kis otthonukban, most pedig kedves gazdája arra utasítja, hogy kövesse az idegent. Ha beszélni tudna mondaná a magáét.
Mai szavaira, miszerint most az ő otthonát fogják megtekinteni, egy bólintással válaszol. Testtartása már kevésbé visszahúzódó, visszanyerte magabiztosságát, de ennek csupán az az oka, hogy testőre mellett szorosan lépdel csupasz talpaival.
Amire Mai leginkább figyelmes lehet, hogy nem mellette sétál a lányka a kutyájával, előre engedve enyhén mögötte lépdel a páros. Mint valami megrémült őzsuta, Cilia úgy kapkodja a tekintetét, a város zajaira, és a járókelőkre amik elsétálnak mellettük. Nem szokása az utcák közepén sétálni, mindig a falnak simulva szorosan és laposan járja azokat Deressel, hogy a lehető legkevesebb figyelmet fordítsa magára. Most is csupán azért merészelik ezt megtenni, mert Mai vezeti át őket a kerületeken. Egyetlen egy helyen lassít le a páros egy picit, az pedig a romváros. Ahol egy egy pillanatra megáll Cilia, hogy azokat az összedőlt házakat, romokat szemlélje meg. Számára azok tökéletes búvóhelyek lennének, mert ahogy látja a járókelők is itt megritkultak. Ha más nem itt tökéletes lenne egy újabb kis odú kialakítása és így a várostól sem kell visszamenni az erdő mélyére. Bár szíve a ma történtek után inkább hajaz arra, hogy a régi jól bevált kis odút újra belakja barátjával.
Szóval tartani nem igazán kellett, követte a nőt szó nélkül, el volt foglalva a sok kétlábúval a város sűrűbben lakott részen, a romváros pedig puszta látványával nyűgözte el a kislányt. Számára ugyanis ezek a romok lehetőséget rejtenek még másoknak pusztán a sötét múlt lepusztult árnyéka csupán.
Amint megérkeznek, és látja Mai megáll a kapu előtt, feltekint a nőre.*
-Macskák?
*Pislog párat értetlenül. A név ismerős számára, de így hirtelen nem tudná megmondani melyik is lenne az. De amint összekapcsolja kis fejében, hogy Deresnek esetleg nem tetszenének, ráeszmél miről beszél a nő.*
-A "Mijúk". Uhum... Deres elviseli őket.
*Bólint egy kettőt, hogy ezzel is megerősítse válaszát.*
-Mehetünk, látni szeretném az odút. Bár ez sokkal nagyobb mint az enyém.
*Néz picivel beljebb, hangjában egy kis aggodalom vehető ki. Pusztán amit lát, nem igazán arra hajaz, hogy a nő egy hasonló kis lyukban élne, mint jó maga. De kíváncsisága és korgó gyomra arra sarkalja őt, még bízzon egy picit a nőben.*


1183. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-05 18:05:34
 
>Mai Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Várt váratlan//
//Betoppanó//

*Csak kap egy leheletet a kézfejére, hogy ezt mennyire utálja... De bármi inkább, mint belekarolni és úgy sétálni az előkertben. Végtére is jól jött ki, hogy inkább a kezét és a nevét adta ehelyett.
Azt a bóknak álcázott valamit olyan sokféleképpen tudná érteni. De cseppet sem érdekli, hogy van e mögötte bármi, hallott-e már róluk, avagy nem. Ha hallott volna, talán átértékelne mindent, de nem kíván belebonyolódni további részletezésbe, meg sem ijesztené az uraságot a nagy múltú mágus dinasztiával. Jobb az, ha meglepetés lesz, amikor szükség van rá. Persze nem gondolná, hogy ilyesmire sor kerül. Ahogy azt sem gondolja, hogy bármi köze van a valósághoz annak, amit amaz állít.
Persze, hogy szereti a gyerekeket, mégis mi mást mondana? Keresett volna ijedt szempárt, összevont szemöldököt, rosszallást, de látni, hogy bármi is az a szerep, igen jól űzi. Bár a mélyére látna, de ehhez kevés idő adatott és nem lenne bölcs hamar a ház falai közé vinni egy komolyabb megbeszélésre. Ha az tényleg akar valamit, akkor vissza fog térni. Úgy, ahogy illik, megbeszélt időpontban, mellébeszélés nélkül. Mert elhangozni valóban semmi nem hangzott el, színház csupán, az előadást csak a mögöttes tartalom miatt nézné tovább. De nem ma.
Az, hogy nevelés terén is tapasztalattal rendelkezik, természetes. Mindennel rendelkezik, amivel el tudja adni magát. Csak egy bájos mosoly, amit kap cserébe és a hideg szemeket, amik még mindig nem hisznek el semmit, de további lehetőséget mégis adnak. Amíg az el nem rontja egy igen csak félrebicsaklott mondattal. Nem csak neki tűnt fel. Nem azért karol bele az elfbe, mert megijedt volna, egységet akar mutatni. Szilárd talajon álló egységet és ők ma ketten ebben igen jók, ha más is az elérési útvonal, a házat biztonságban kell tartani.
Ahogy hallgatja a szavakat, a torka is kiszárad, de csak lopva pillant Intath-ra, aki félresöpri a tincseit, s természetesen az ő karját el is fogadja. Igen büszkén áll mellette, nem csak rá az, magára is. Azt ő sem hazudhatná, hogy annak minden mondata nem gerjeszt benne valamit, amit az idegen előtt még csak meg sem mutathat. Majd, ha elviszi azt a sétabotot.
Az utolsó mondatok igen érdekesek. Jól forgatja. Ha valaki jól forgat szavakat, s a közönsége nem két hazugságra igen érzékeny lény, akkor valóban sokat érhet el. A simulékonyság sokakat megvesz, ahogy a fenékben elvesző nyelv, de még a fenyegetés álcája is. Megjegyzi a nevet és nem fog kitérni az útjából, ha újra hallaná. Jobb az ilyet közel tartani, ha nem is bent a házban.*
- Nem kételkedem. *Mondja végül arra, hogy "Jelentkezik". Egy halovány biccentéssel engedi útjára a férfit, aki iszkolna is el. Tudja jól, hogy nincs jelenleg tovább itt helye. Nem kell tovább fűzni. Mindent látott és hallott, ami ahhoz kell, hogy tudja, hogy nem játszótéren van.
Mikor már egészen bizonyos benne, hogy eloldalgott, akkor fordul csak a szőke felé, megharapja alsó ajkát, szinte éhes, de nem fogja azonnal felfalni.*
- Jól áll a harag... de ez...
*Mélyeszti bele körmeit annak derekába, s bármennyire is szeretné tovább fűzni, inkább nem teszi meg. Még. Majd megkapja azt a jutalmat érte.*
- Mit gondolsz? *Fürkészi a zöldeket.*

A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.05 18:12:26


1182. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-05 17:34:16
 
>Mai Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Vásárlánya//

*Milyen jó alapja lehetne ez egy kis elmélyülésnek, pont olyannak, ami még a másiknak is befogadható, de mégis sokat tudna meg a lányról, a lány pedig akár róla. Ő nem fog titkolózni, nincs mit. Lett ő is valaki, még akkor is, ha esélye sem volt. Na nem azért nem volt, mert olyan sanyarú sorsra ítéltették, volt étel az asztalon, még ha nem is ehetett mindenből, volt megszámlálhatatlan arany és szép ruhák, bálok, mind-mind olyan dolog, amiről sokan álmodoznak, főleg akik szeretik felszínesen megélni az életüket, de ő utálta és kilógott. Kilógott, mert más, mert félvér, mert nem nyugodott bele az akaratba és túl hamar tűnt fel, hogy nem kell oda, ahová született, vagy nem úgy, ahogy van. Talán semmi sem közös, talán túl sok is. Megélt sok olyat, ami nem való gyereknek.
De nem most bontakozhatnak ki, mert végre visszajött a várva várt Deres, aki ugyan halálra rémíti, de végül csak sikerült annyira megszelídíteni a gazdáját, hogy amaz a kutyájával ugyan ezt tegye. Hogy ne bántsa. Ide nem lenne elég az étel gondolata, mert vajmi kevés. De nem elég szoros az sem, ami vele viszi őket.
Kimászik hát abból a szörnyűségből, amit a gyermek otthonnak tekint és engedélyt kap, hogy elvezesse őket oda, ahová Mai szánja őket.*
- Hozzám. Te megmutattad a tied, most én is az enyém.
*Még ha nem is a szó szoros értelmében az övé, de ott lakik, ott fog igazgatni, így joggal érzi sajátnak, egy olyan helynek, ahol otthonra talált, pedig nem hitte volna, hogy igazán lehetséges. Vagy nem ilyen hamar.
Az út, ha a páros nem nehezíti meg, egészen egyszerű, és már a piacra sem kell betérni, hogy tovább keresgéljenek. Reméli Alaver már ott van és nem kesereg sokat, hogy nem sikerült az eb nyomára akadni. Talán nem rója még mindig az utcákat, de azért a kékekkel figyeli a mozgást, hogy nem-e futnak bele az úton.
Amikor már elérik a rezidencia közvetlen közelét, amikor már felsejlik a hatalmas bejárat, akkor torpan csak meg egy pillanatra. Az úton csak annyival tartotta Cili-t szóval, amennyire muszáj.*
- Itt is vagyunk. Mit gondolsz, Derest vissza tudod fogni, ha macska bukkanna elő? Mert az bizony van. De a kertben is ehetünk, ha ott nyugodtabb.
*Indul el a lépcső irányába, de nem túl gyorsan, hogy ha meg kellene oldani a helyzetet, akkor legyen ideje gondolkodni.*


1181. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-05 11:16:20
 
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426

Játékstílus: Megfontolt

//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

* Alig várja, hogy bejusson a szobájába, ahol dühösen felkapja szegény párnáját.*
- Hogy a ragya cifrázza ki az ótvaros pofáját! A szemét, még itt sem hagy nyugalmat! Rohadt nemesek, rohadt Intath, rohadt, rohadt!* Közben persze a párnával az ágyat csapkodja idegesen, majd szegény áldozatát földhöz csapja és ráveti magát az ágyára, amibe beleüvölt, csak hogy diszkrét legyen és ne hallja a félvilág! Kezeivel persze csapkod mindent, amíg bele nem veri az ágy kemény szélébe. Könnycseppek szöknek a szemébe, ami a fájdalom, meg a heves érzelmek miatt van. Nem győzi dörzsölgetni közben a fájó kacsóját.*
- Jól van Nimeril, csak nyugalom! Mély levegő, szépen lassan.* Lélegzik, miközben lázasan jár az agya.*
- Bassza meg mind!* Csap le megint az ágyra dühösen. Arcát a kezébe temetné, de akkor veszi észre, hogy helyenként apró szikrák futnak rajta végig. Úgy ledöbben, hogy még egy pillanatra levegőt is elfelejt venni. A heves érzelmei miatt történhetett ez, hiszen van neki affinitása a mágiához. Valóban régen nem használt már varázslatot, most pedig magától feltőrt belőle. Bosszúsága pedig szinte el is párolog, ahogy új terveket veszik át a helyét. Szinte felpattan az ágyról, hogy rögtön induljon is Arborg tornyába, de a fáradsága erőt vesz rajta. A mai napot még kénytelen pihenéssel tölteni, de közben rendesen elő is készül a holnapi utazásra. Másnap korán ébred és hamar útra is kell. Jót fog tenni megint egy kis magány.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1432-1451