Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 63 (1241. - 1260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1432-1451
1260. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-22 18:51:19
Üzenet elküldve: 2024-09-22 18:51:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Bárcsak lenne fogalma arról miről is szól ez a nagy világ. Ami kis kobakjában megfogalmazódott, az nagyjából ahhoz hasonló mint ami egy őzgidának a fejében is megfordulhat. Menekülni a veszély elől, és ételt szerezni az éhenhalás ellen. Ami képes volt megtörni ezt az átkozott kőrt, az Deres társasága volt, és az a kölyök szellem amit még képes volt megtartani magában öregkorára. Mondhatni ő tanította meg arra az egyszerű játékukra mint a kergetőzés ami elfeledtette vele, miért is olyan nehéz ez a nagybetűs élet.
Tán le is esne számára mekkora badarságot mondott ha látná Mai arckifejezését, de mivel háttal ül neki, esélye sincs látni a nő arckifejezését. Pedig lehet jót szórakozna rajta.*
- Uh-huh. Nem tudom. Lehet ez is olyan szó mint az egyívású? Más jelent?
*Szólal fel érdeklődve, még a mosakodás közepette. És meg kell, hogy vallja, kifejezetten kezdi kedvelni, hogy Mai ilyen gyengéden bánik hajával.*
- Mivel kell itt vigyázni, ebben az odúban? Mondtad nincsenek vonyítók.
*Hátra fordulna, ha tudna, de túlzottan megtetszett neki, ahogy Mai a hajával törődik. Mit sem sejtve arról, hogy legalább ugyan annyira csavarja Ő ujjai köré a nőt, mint amaz a kis elfet.
Amennyire kellemes volt a fürdő, annyira kezd számára bosszantóvá válni a törölközés. Hajával egy jó ideig küszköd mire végül képes kicsavarni belőle a nedvességet, de képtelenség tökéletesen szárazra törölni.
Mai felszólalására, hogy kövesse, mindenféle szemérmességet mellőzve, zavartalanul, a ruhájához ejti a törölközőt és csupaszon megindul a nő után.*
-Deres gyere!
*Szólal fel, kifelé menet, de eszébe ötlik, hogy Tüske az az övtokjában maradt. Gyorsan visszafordul érte, lefejti a ruháról az övet, és csupán azt rakja gyorsan derekára. Oh meg persze a növények, azokat is gyorsan a karjaiba veszi, már egy berögzült reflex miatt már majdnem ismét a hajába kezdte őket tűzdelni, de hamar észbe kap, így mindent csak magához ölel. Így követi tovább a nőt. Lehet Mai már annyira előre tervez, hogy elfelejtette neki mondani, takarja el magát, mert ugyebár a házban nem illendő így közlekedni.
Csupasz kis lábával csak úgy csattog a rezidencia padlóján, főleg, hogy talpát sem tudta tökéletesen szárazra törölni. Egy ideig még látszódik is a padlózaton a kis elf lábnyoma, ami után szépen eltűnik, ahogy a víz elfogy talpáról, félúton a lépcsőn.
Végig Mai mögött haladt, követte a szobához. Amint az kinyitja az ajtót lassan belép mellette Deressel együtt. A legelső dolog amit kiszúr, az bizony a láda. Örömében egy nagyobb levegőt vesz, és gyors léptekkel halad a ládához, kis növényeit egyből mellé rakva próbálja a ládát kinyitni, már ha azon nincsen lakat, mert ha van akkor csupán térdre rogyva, lábszárai közé helyezve hátsó felét suttyan le a láda elé, és kiskutya szemekkel nézi Mait, hogy ő esetleg ki tudja e nyitni. De amaz, először ruhát akar neki hozni. Amire csak bólint egy nagyot. Ő addig itt vár. Na de ha talán öt másodpercet marad csak a fenekén, a kis sajtkukac. Hamar felpattan és kezdi el felmérni a szobát.És amíg Mai visszaér, ő máris sajátjára kezdi azt alakítani. Az ágyon lévő párnával, takaróval és lepedővel, máris ügyeskedni kezd. Azt mind betömi az ágy alá, hogy ott alakítson ki magának egy kis zugot, amit szinte azonnal ki is próbál. A méret nem teljesen ideális, de talán beférnek majd Deressel ha jól összehúzzák magukat. Mire Mai vissza ér, nem láthat mást, csak a kis elfet és kutyáját az ágy alá befészkelődve. Deres kifejezetten kényelmesnek ítéli meg, az már a mancsára rakva nagy Deres fejét kezd el hangosan szuszogva pihenni.*
//Vásárlánya//
*Bárcsak lenne fogalma arról miről is szól ez a nagy világ. Ami kis kobakjában megfogalmazódott, az nagyjából ahhoz hasonló mint ami egy őzgidának a fejében is megfordulhat. Menekülni a veszély elől, és ételt szerezni az éhenhalás ellen. Ami képes volt megtörni ezt az átkozott kőrt, az Deres társasága volt, és az a kölyök szellem amit még képes volt megtartani magában öregkorára. Mondhatni ő tanította meg arra az egyszerű játékukra mint a kergetőzés ami elfeledtette vele, miért is olyan nehéz ez a nagybetűs élet.
Tán le is esne számára mekkora badarságot mondott ha látná Mai arckifejezését, de mivel háttal ül neki, esélye sincs látni a nő arckifejezését. Pedig lehet jót szórakozna rajta.*
- Uh-huh. Nem tudom. Lehet ez is olyan szó mint az egyívású? Más jelent?
*Szólal fel érdeklődve, még a mosakodás közepette. És meg kell, hogy vallja, kifejezetten kezdi kedvelni, hogy Mai ilyen gyengéden bánik hajával.*
- Mivel kell itt vigyázni, ebben az odúban? Mondtad nincsenek vonyítók.
*Hátra fordulna, ha tudna, de túlzottan megtetszett neki, ahogy Mai a hajával törődik. Mit sem sejtve arról, hogy legalább ugyan annyira csavarja Ő ujjai köré a nőt, mint amaz a kis elfet.
Amennyire kellemes volt a fürdő, annyira kezd számára bosszantóvá válni a törölközés. Hajával egy jó ideig küszköd mire végül képes kicsavarni belőle a nedvességet, de képtelenség tökéletesen szárazra törölni.
Mai felszólalására, hogy kövesse, mindenféle szemérmességet mellőzve, zavartalanul, a ruhájához ejti a törölközőt és csupaszon megindul a nő után.*
-Deres gyere!
*Szólal fel, kifelé menet, de eszébe ötlik, hogy Tüske az az övtokjában maradt. Gyorsan visszafordul érte, lefejti a ruháról az övet, és csupán azt rakja gyorsan derekára. Oh meg persze a növények, azokat is gyorsan a karjaiba veszi, már egy berögzült reflex miatt már majdnem ismét a hajába kezdte őket tűzdelni, de hamar észbe kap, így mindent csak magához ölel. Így követi tovább a nőt. Lehet Mai már annyira előre tervez, hogy elfelejtette neki mondani, takarja el magát, mert ugyebár a házban nem illendő így közlekedni.
Csupasz kis lábával csak úgy csattog a rezidencia padlóján, főleg, hogy talpát sem tudta tökéletesen szárazra törölni. Egy ideig még látszódik is a padlózaton a kis elf lábnyoma, ami után szépen eltűnik, ahogy a víz elfogy talpáról, félúton a lépcsőn.
Végig Mai mögött haladt, követte a szobához. Amint az kinyitja az ajtót lassan belép mellette Deressel együtt. A legelső dolog amit kiszúr, az bizony a láda. Örömében egy nagyobb levegőt vesz, és gyors léptekkel halad a ládához, kis növényeit egyből mellé rakva próbálja a ládát kinyitni, már ha azon nincsen lakat, mert ha van akkor csupán térdre rogyva, lábszárai közé helyezve hátsó felét suttyan le a láda elé, és kiskutya szemekkel nézi Mait, hogy ő esetleg ki tudja e nyitni. De amaz, először ruhát akar neki hozni. Amire csak bólint egy nagyot. Ő addig itt vár. Na de ha talán öt másodpercet marad csak a fenekén, a kis sajtkukac. Hamar felpattan és kezdi el felmérni a szobát.És amíg Mai visszaér, ő máris sajátjára kezdi azt alakítani. Az ágyon lévő párnával, takaróval és lepedővel, máris ügyeskedni kezd. Azt mind betömi az ágy alá, hogy ott alakítson ki magának egy kis zugot, amit szinte azonnal ki is próbál. A méret nem teljesen ideális, de talán beférnek majd Deressel ha jól összehúzzák magukat. Mire Mai vissza ér, nem láthat mást, csak a kis elfet és kutyáját az ágy alá befészkelődve. Deres kifejezetten kényelmesnek ítéli meg, az már a mancsára rakva nagy Deres fejét kezd el hangosan szuszogva pihenni.*
1259. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-22 17:23:56
Üzenet elküldve: 2024-09-22 17:23:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Mai-nak sosem volt játék az egész világ. Nehezen húzták ki azt a bizonyos karót, arról a bizonyos helyről, de ahhoz is az kellett, hogy Arthenior-ba költözzön. Ha valaha is játéknak lehetett nevezni, amit csinált, az csak arról szólt, hogy mindenkit elűzzön maga mellől. Mára elkezdte megismerni a szórakozást, mint fogalom, még ha csak bizonyos helyzetekben és bizonyos emberekkel is engedi meg magának a fesztelenséget. Néha azt is játéknak hívja, ha más arcait mutatja és azzal zökkent ki embereket, vagy éppen ér el valamit, amit kitűzött célul. De össze sem hasonlítható azzal, hogy boldogan nevet fel és élvezi egy gyermek társaságát. Hogy az elhangzó szavak miatt nem kap azonnal röhögőgörcsöt, csak azért van, mert ő itt mégiscsak egy nevelő. A leendő árvaház igazgatója. Csak kifut az orrán a levegő és nyeli vissza a hahotázás ingerét, de nem maradéktalanul, hiszen tekintetét megfesti az elnyomhatatlan vigyor. Ettől még igen komoly próbál maradni.*
- Drágám, tudod te, hogy mit jelent az, amit mondtál?
*Mert, ha tudja máshogy kell csendre inteni, mintha nem. Megvárja a választ. Nagyon szeretne nevetni.
Ehelyett újabb történetet hall, újabb kis szeletet, ami közben végigsimítja a vizes hajzuhatagot.*
- Amíg én itt vagyok, nem hagyom, hogy fáznod kelljen éjszaka. És azt sem, hogy éhesen feküdj le. De nagyon ügyes vagy, már tudom, hogy nem kell téged félteni. De azért én vigyázok rád.
*Talán most halványodik csak a mosoly, mert ahogy nézi a lányt, összeszorul a szíve. Nem kellene, mert éppen most teszi irányba az életét, de nem jó tudni, hogy küzdelmes volt neki. Még ha olyan gyermekien is fogja fel.
A törölközés, mint folyamat ismerősnek hat. A folyó mentén nem képzeli, hogy sokszor akadt miben megtörölgetnie magát, mégis vannak mozdulatok, amik sejtetik, hogy volt már ezzel dolga. Nehéz lesz, de mintha már kezdene sejteni valamit. Egyszer kibogoz mindent, nagyon reméli. Csak eleget kell figyelnie és törődni a lánnyal. Mindenre lehet megoldás, s ha visszamenőleg mégsem sikerülne rendet tenni, ő akkor is itt lesz, ezt eldöntötte.*
- Menjünk fel a szobába, még nem is láttad. Ott majd tudsz... *néz Deresre* - tudtok egy jót aludni is. De tényleg csak addig, amíg el nem készül az az ól.
*Mutat a kezével, hogy kövesse. Felfelé menet a lépcsőn jut eszébe, hogy ruhát is kell szereznie, azon gondolkodik, hogy a raktárban láthatott-e olyat, ami megfelelhet a lánynak. Ha nincs, akkor másnap megy és vesz neki a piacon. Cipőt is. Mindent, ami szükséges. Az otthagyottakkal talán tényleg jobb nem is törődni, nem mondaná ki, de ha a mosás nem segít, akkor esetleg a tűzre még jó lehet.
Kinyitja az ajtót. A szoba üres, csak ágy és szekrény van benne, a földön szőnyeg, és egy láda, még csak fel sem nyitotta, hogy miket rejthet. Minden át lesz alakítva, de addig örülhet Cilia, mert kap egy ideiglenes birodalmat. *
- Kérlek várj meg, hozok neked ruhát, amiben aludhatsz.
*Addig is lesz ideje vadásznia olyat, ami napközben is jó lehet. Az is lehet, hogy az ő egyik hálóruháját kapja meg majd most. Olyat, ami kevésbé csipkés, mert azért azt mégsem illik. *
//Vásárlánya//
*Mai-nak sosem volt játék az egész világ. Nehezen húzták ki azt a bizonyos karót, arról a bizonyos helyről, de ahhoz is az kellett, hogy Arthenior-ba költözzön. Ha valaha is játéknak lehetett nevezni, amit csinált, az csak arról szólt, hogy mindenkit elűzzön maga mellől. Mára elkezdte megismerni a szórakozást, mint fogalom, még ha csak bizonyos helyzetekben és bizonyos emberekkel is engedi meg magának a fesztelenséget. Néha azt is játéknak hívja, ha más arcait mutatja és azzal zökkent ki embereket, vagy éppen ér el valamit, amit kitűzött célul. De össze sem hasonlítható azzal, hogy boldogan nevet fel és élvezi egy gyermek társaságát. Hogy az elhangzó szavak miatt nem kap azonnal röhögőgörcsöt, csak azért van, mert ő itt mégiscsak egy nevelő. A leendő árvaház igazgatója. Csak kifut az orrán a levegő és nyeli vissza a hahotázás ingerét, de nem maradéktalanul, hiszen tekintetét megfesti az elnyomhatatlan vigyor. Ettől még igen komoly próbál maradni.*
- Drágám, tudod te, hogy mit jelent az, amit mondtál?
*Mert, ha tudja máshogy kell csendre inteni, mintha nem. Megvárja a választ. Nagyon szeretne nevetni.
Ehelyett újabb történetet hall, újabb kis szeletet, ami közben végigsimítja a vizes hajzuhatagot.*
- Amíg én itt vagyok, nem hagyom, hogy fáznod kelljen éjszaka. És azt sem, hogy éhesen feküdj le. De nagyon ügyes vagy, már tudom, hogy nem kell téged félteni. De azért én vigyázok rád.
*Talán most halványodik csak a mosoly, mert ahogy nézi a lányt, összeszorul a szíve. Nem kellene, mert éppen most teszi irányba az életét, de nem jó tudni, hogy küzdelmes volt neki. Még ha olyan gyermekien is fogja fel.
A törölközés, mint folyamat ismerősnek hat. A folyó mentén nem képzeli, hogy sokszor akadt miben megtörölgetnie magát, mégis vannak mozdulatok, amik sejtetik, hogy volt már ezzel dolga. Nehéz lesz, de mintha már kezdene sejteni valamit. Egyszer kibogoz mindent, nagyon reméli. Csak eleget kell figyelnie és törődni a lánnyal. Mindenre lehet megoldás, s ha visszamenőleg mégsem sikerülne rendet tenni, ő akkor is itt lesz, ezt eldöntötte.*
- Menjünk fel a szobába, még nem is láttad. Ott majd tudsz... *néz Deresre* - tudtok egy jót aludni is. De tényleg csak addig, amíg el nem készül az az ól.
*Mutat a kezével, hogy kövesse. Felfelé menet a lépcsőn jut eszébe, hogy ruhát is kell szereznie, azon gondolkodik, hogy a raktárban láthatott-e olyat, ami megfelelhet a lánynak. Ha nincs, akkor másnap megy és vesz neki a piacon. Cipőt is. Mindent, ami szükséges. Az otthagyottakkal talán tényleg jobb nem is törődni, nem mondaná ki, de ha a mosás nem segít, akkor esetleg a tűzre még jó lehet.
Kinyitja az ajtót. A szoba üres, csak ágy és szekrény van benne, a földön szőnyeg, és egy láda, még csak fel sem nyitotta, hogy miket rejthet. Minden át lesz alakítva, de addig örülhet Cilia, mert kap egy ideiglenes birodalmat. *
- Kérlek várj meg, hozok neked ruhát, amiben aludhatsz.
*Addig is lesz ideje vadásznia olyat, ami napközben is jó lehet. Az is lehet, hogy az ő egyik hálóruháját kapja meg majd most. Olyat, ami kevésbé csipkés, mert azért azt mégsem illik. *
1258. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-22 11:36:00
Üzenet elküldve: 2024-09-22 11:36:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a piszkot mossa le magáról apránként, mintha eszébe jutna valami aprócska kis foszlány a régmúltból. Ez is egy ismerős élmény, nem annyira lényeges. De mintha átélt volna egy ilyen pillanatot is, akkor is valaki más mosta a haját, hasonlóan mint Mai. Talán annak a másik személynek nem is volt ekkora munkája mint most, de az érzés és a pillanat, oly hasonló a mostanihoz. A kacajok amiket hol egyik, hol másik ereszt ki gyengéden ajkaik közül, egy egészen kellemes, majdnemhogy családias hangulatot idéz fel. Egy idilli pillanat, ilyenből is ritkán adódott neki mostanság.*
- Az egyik fadöntő mondta azt, hogy a vízben basznak a halak, azért nem iszik a folyóból.
* Gyerekszáj. Mondja ki ártatlanul a szavakat. És mintha mi se történt volna, folytatja tovább a mosakodást.*
- Sokat fáztunk. De az odúnkat jól kitömtem. Hoztam pokrócokat, tollakat, leveleket bármit amit találtam. A fadöntők nem örültek neki. Többször kellett a kétlábúak odújába ennit szerezni.
*Folytatja elkezdett mondókáját még fürdés közben, hogy Mai kérdésére válaszoljon. Valóban nem volt egyszerű kivészelni a telet, szerencséjére a favágók akik télen sem álltak meg munkájukkal mindig hoztak magukkal elemózsiát a zsákjukban, sőt egy kettő volt olyan kedves még hagyott is neki hátra. Pletykák járták a favágókat, egy tolvajról, egy erdei nimfáról aki az erdőket járja hű farkasával.
Miután végzett és büszkén bejelentette sikeres munkáját, Mai mosolya belőle is kivált egy hasonlót, már nyoma sincs a kezdeti félelemnek ami úgy látszott rajta. Mondhatni feloldódott. És egy teljesen más képet fest így a lányka, hogy végre nem tarkítja bőrét az erdő mocska.*
-Rendben.
*Válaszolja, majd sokkal lassabban és óvatosabban kezd el kimászni a dézsából. Hiszen a szappanos víz most még csúszósabb mint azelőtt. Egyik láb majd másik, közben szorosan fogja a dézsa szélét amíg kis fenekét biztosan le nem teszi a sámlira, majd onnan felállva lép most már tisztán Mai elé, hogy a törölközőbe csavarhassa.
Mintha ösztönös lenne ez is, a törölközővel tudja mit kell csinálni, talán az első egy két pillanatban nézi azt, mintha egy fura ruha lenne amit Mai azért ad neki, hogy a másik szakadt helyett viseljen. Azonban az érintése emlékezteti arra mire való. Magára csavarja, elkezdi vizes bőrét végig simítani vele, hogy a vizet magába szívja az anyag. Majd végül, haját kezdi el dörzsölni vele. Azonban a munkálat közben, vissza ül a sámlira, előre dől, így haja majdnem a földig érve lóg vizesen. Szegényke küzdök vele, de félúton megunja, hátra biccenti a fejét, és nagyokat sóhajtozik. Haja még félig vizesen csak úgy lóg arcának két oldalán előre. Egy pici szünet után, ismételten neki áll, most már picit morcosabban, látszik rajta kezdi felbosszantani őt saját hajának szárítsa, mintha egy véget nem éri feladat lenne, bár ekkora hajkoronával nem is csoda. Ez az egyik oka annak, hogy az erdőben sosem mosta meg. Ott esélye se lett volna ezt megtenni mint itt.*
//Vásárlánya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a piszkot mossa le magáról apránként, mintha eszébe jutna valami aprócska kis foszlány a régmúltból. Ez is egy ismerős élmény, nem annyira lényeges. De mintha átélt volna egy ilyen pillanatot is, akkor is valaki más mosta a haját, hasonlóan mint Mai. Talán annak a másik személynek nem is volt ekkora munkája mint most, de az érzés és a pillanat, oly hasonló a mostanihoz. A kacajok amiket hol egyik, hol másik ereszt ki gyengéden ajkaik közül, egy egészen kellemes, majdnemhogy családias hangulatot idéz fel. Egy idilli pillanat, ilyenből is ritkán adódott neki mostanság.*
- Az egyik fadöntő mondta azt, hogy a vízben basznak a halak, azért nem iszik a folyóból.
* Gyerekszáj. Mondja ki ártatlanul a szavakat. És mintha mi se történt volna, folytatja tovább a mosakodást.*
- Sokat fáztunk. De az odúnkat jól kitömtem. Hoztam pokrócokat, tollakat, leveleket bármit amit találtam. A fadöntők nem örültek neki. Többször kellett a kétlábúak odújába ennit szerezni.
*Folytatja elkezdett mondókáját még fürdés közben, hogy Mai kérdésére válaszoljon. Valóban nem volt egyszerű kivészelni a telet, szerencséjére a favágók akik télen sem álltak meg munkájukkal mindig hoztak magukkal elemózsiát a zsákjukban, sőt egy kettő volt olyan kedves még hagyott is neki hátra. Pletykák járták a favágókat, egy tolvajról, egy erdei nimfáról aki az erdőket járja hű farkasával.
Miután végzett és büszkén bejelentette sikeres munkáját, Mai mosolya belőle is kivált egy hasonlót, már nyoma sincs a kezdeti félelemnek ami úgy látszott rajta. Mondhatni feloldódott. És egy teljesen más képet fest így a lányka, hogy végre nem tarkítja bőrét az erdő mocska.*
-Rendben.
*Válaszolja, majd sokkal lassabban és óvatosabban kezd el kimászni a dézsából. Hiszen a szappanos víz most még csúszósabb mint azelőtt. Egyik láb majd másik, közben szorosan fogja a dézsa szélét amíg kis fenekét biztosan le nem teszi a sámlira, majd onnan felállva lép most már tisztán Mai elé, hogy a törölközőbe csavarhassa.
Mintha ösztönös lenne ez is, a törölközővel tudja mit kell csinálni, talán az első egy két pillanatban nézi azt, mintha egy fura ruha lenne amit Mai azért ad neki, hogy a másik szakadt helyett viseljen. Azonban az érintése emlékezteti arra mire való. Magára csavarja, elkezdi vizes bőrét végig simítani vele, hogy a vizet magába szívja az anyag. Majd végül, haját kezdi el dörzsölni vele. Azonban a munkálat közben, vissza ül a sámlira, előre dől, így haja majdnem a földig érve lóg vizesen. Szegényke küzdök vele, de félúton megunja, hátra biccenti a fejét, és nagyokat sóhajtozik. Haja még félig vizesen csak úgy lóg arcának két oldalán előre. Egy pici szünet után, ismételten neki áll, most már picit morcosabban, látszik rajta kezdi felbosszantani őt saját hajának szárítsa, mintha egy véget nem éri feladat lenne, bár ekkora hajkoronával nem is csoda. Ez az egyik oka annak, hogy az erdőben sosem mosta meg. Ott esélye se lett volna ezt megtenni mint itt.*
1257. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-22 10:04:29
Üzenet elküldve: 2024-09-22 10:04:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Ha a lány a tekintetét keresi is a tükörben, nem feltétlenül néz onnan vissza rá, mert túlságosan elfoglalt a hajával. De azt pontosan láthatja, hogy a mosoly megült az arcán és egyszer sem lohad le. Talán csak akkor, amikor meglátja azt a heget, szívesen rá is kérdezne, de már sejti, hogy a válasz nem vezetne semmire, na meg mindent tényleg nem lehet egyetlen este alatt kideríteni. Óvón kezeli azt a zuhatagot, néha bele is simít, akaratlanul is.
Felnevetni is jó, tényleg jól érzi magát és végignézve a kis elfen, ő sem éppen bánkódós kedvében van. Jót tett, hogy ide hozta, ha rögös is lesz kissé az út, hosszútávon biztos sokkal kifizetődőbb, mint az utcán. *
- Pedig a folyó is tud szép tiszta lenni. Bár a kútból talán tényleg finomabb a víz. Mondd csak... a hideget hogyan vészeltétek át? Akkor hol aludtál?
*Azért eltöpreng azon, hogyan is tudta túlélni mindezt. Ő is éppen a hideg időkben tapasztalta meg az erdőt, a romokat, de nem volt olyan zord az időjárás, még azzal is mondhatni szerencséje volt.
Nézi, ahogy tisztálkodik a lány, ebben nem is kell a segítségére legyen. Büszkén vigyorog rá, ahogy bejelenti, hogy elkészült, kedve lenne megölelni, de túlzásokba nem esik. Ehelyett egy nagyobb törölközőt kap elő és megy oda a kis sámlihoz, amire majd minden bizonnyal rá tud mászni úgy, hogy ne essen akkorát, mint a dézsába menet. Szélesre tárja az anyagot, hogy egyből rá tudja majd csavarni.*
- Óvatosan mássz ki, a víz megvéd, de a padló nem fog.
*Vár türelmesen, bár, ha a két keze le van foglalva, el sem tudja kapni. Így inkább visszarendezi egy kézbe, majd rátekeri akkor, ha biztos talajon áll.*
//Vásárlánya//
*Ha a lány a tekintetét keresi is a tükörben, nem feltétlenül néz onnan vissza rá, mert túlságosan elfoglalt a hajával. De azt pontosan láthatja, hogy a mosoly megült az arcán és egyszer sem lohad le. Talán csak akkor, amikor meglátja azt a heget, szívesen rá is kérdezne, de már sejti, hogy a válasz nem vezetne semmire, na meg mindent tényleg nem lehet egyetlen este alatt kideríteni. Óvón kezeli azt a zuhatagot, néha bele is simít, akaratlanul is.
Felnevetni is jó, tényleg jól érzi magát és végignézve a kis elfen, ő sem éppen bánkódós kedvében van. Jót tett, hogy ide hozta, ha rögös is lesz kissé az út, hosszútávon biztos sokkal kifizetődőbb, mint az utcán. *
- Pedig a folyó is tud szép tiszta lenni. Bár a kútból talán tényleg finomabb a víz. Mondd csak... a hideget hogyan vészeltétek át? Akkor hol aludtál?
*Azért eltöpreng azon, hogyan is tudta túlélni mindezt. Ő is éppen a hideg időkben tapasztalta meg az erdőt, a romokat, de nem volt olyan zord az időjárás, még azzal is mondhatni szerencséje volt.
Nézi, ahogy tisztálkodik a lány, ebben nem is kell a segítségére legyen. Büszkén vigyorog rá, ahogy bejelenti, hogy elkészült, kedve lenne megölelni, de túlzásokba nem esik. Ehelyett egy nagyobb törölközőt kap elő és megy oda a kis sámlihoz, amire majd minden bizonnyal rá tud mászni úgy, hogy ne essen akkorát, mint a dézsába menet. Szélesre tárja az anyagot, hogy egyből rá tudja majd csavarni.*
- Óvatosan mássz ki, a víz megvéd, de a padló nem fog.
*Vár türelmesen, bár, ha a két keze le van foglalva, el sem tudja kapni. Így inkább visszarendezi egy kézbe, majd rátekeri akkor, ha biztos talajon áll.*
1256. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-21 19:57:27
Üzenet elküldve: 2024-09-21 19:57:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Lelkesen beszél, és motiváltnak tűnik miközben mutogat egyik növényről a másikra, és néha néha a tükörben Mai tekintetét keresi mintha megerősítést várna tőle, hogy helyes e amit mond vagy sem.*
- Nem. De rájuk nézem és tudom.
*Jól látja Mai, annyi időt nem töltött az erdőben, hogy ennyi növényről állapítsa meg mi mire való. Ezt valahonnan már tudta, de honnan? Az viszont az elfeledett emlékekben rejlik amiket a homály fed.
Ügyetlenkedése, leginkább csak Deresre hozzá a frászt. Miután meghallja Mai kacaját is, ő maga is picit felnevet. Számára is vicces volt, hogy így belecsusszant a vízbe.*
- Kicsit. De ez nem olyan ízű mint a folyó.
*Állapítja meg, miután már lenyelte azt a kis vizet ami a szájába jutott. Még nem zavarja mert szerencsére a szappan csak most fog igazán bekerülni a vízbe. Ahogy Mai kérte, igyekszik nyugton maradni. Kis feje ide oda mozog, ahogy Mai a hajával foglalkozik és próbálja beledolgozni a szappant. Saját maga pedig a kezébe nyomott szappant forgatja. Szimatolja egy picit, Mai talán egy pillanatra azt is hihetné, hogy már megkóstolni akarná, de nem. Kezében forgatja, és figyeli, ahogy a hab lassacskán képződik tenyerében. Megállapítja, hogy ez bizony így nagyon csúszós, és belemártja a kezét a vízbe, hogy lemossa. Mint az a bizonyos alma a fejre pottyanva. Lássancsak csodát, rájön magától, hogy ez bizony leszedi a kezéről a piszkot ami a napokban ragadt rá. És szépen lassan a többi testrészét is hasonló mozdulatokkal kezdi el tisztítani. A víz hajának piszkossága, és sajátjának köszönhetően lassacskán egyre sötétebbé válik. Az a kis ruha amit mosni szeretne Mai, lehet, még a mosás is kár lenne, annyira szakadt és rossz állapotban van.
Miután talpával is végez, amit alaposan megmos, mivel az bizony külön figyelmet igényel a mezítlábaskodás miatt. Büszkén pattan fel a vízből, és elégedetten szól Mainek kezeit a magasba emelve.*
- Kész vagyok!
//Vásárlánya//
*Lelkesen beszél, és motiváltnak tűnik miközben mutogat egyik növényről a másikra, és néha néha a tükörben Mai tekintetét keresi mintha megerősítést várna tőle, hogy helyes e amit mond vagy sem.*
- Nem. De rájuk nézem és tudom.
*Jól látja Mai, annyi időt nem töltött az erdőben, hogy ennyi növényről állapítsa meg mi mire való. Ezt valahonnan már tudta, de honnan? Az viszont az elfeledett emlékekben rejlik amiket a homály fed.
Ügyetlenkedése, leginkább csak Deresre hozzá a frászt. Miután meghallja Mai kacaját is, ő maga is picit felnevet. Számára is vicces volt, hogy így belecsusszant a vízbe.*
- Kicsit. De ez nem olyan ízű mint a folyó.
*Állapítja meg, miután már lenyelte azt a kis vizet ami a szájába jutott. Még nem zavarja mert szerencsére a szappan csak most fog igazán bekerülni a vízbe. Ahogy Mai kérte, igyekszik nyugton maradni. Kis feje ide oda mozog, ahogy Mai a hajával foglalkozik és próbálja beledolgozni a szappant. Saját maga pedig a kezébe nyomott szappant forgatja. Szimatolja egy picit, Mai talán egy pillanatra azt is hihetné, hogy már megkóstolni akarná, de nem. Kezében forgatja, és figyeli, ahogy a hab lassacskán képződik tenyerében. Megállapítja, hogy ez bizony így nagyon csúszós, és belemártja a kezét a vízbe, hogy lemossa. Mint az a bizonyos alma a fejre pottyanva. Lássancsak csodát, rájön magától, hogy ez bizony leszedi a kezéről a piszkot ami a napokban ragadt rá. És szépen lassan a többi testrészét is hasonló mozdulatokkal kezdi el tisztítani. A víz hajának piszkossága, és sajátjának köszönhetően lassacskán egyre sötétebbé válik. Az a kis ruha amit mosni szeretne Mai, lehet, még a mosás is kár lenne, annyira szakadt és rossz állapotban van.
Miután talpával is végez, amit alaposan megmos, mivel az bizony külön figyelmet igényel a mezítlábaskodás miatt. Büszkén pattan fel a vízből, és elégedetten szól Mainek kezeit a magasba emelve.*
- Kész vagyok!
1255. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-21 15:34:50
Üzenet elküldve: 2024-09-21 15:34:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Figyelmesen hallgat, szerencséje, hogy tud egyszerre több felé is figyelni, pedig a haj bogozása akár kétemberes feladat is lehetne. Bár ő örömét leli benne, a lány biztos hamar elunná, ha nem kérdezősködne. Igen sokat tud a növények világáról, szívesen hallgatja.*
- És ezt mind most tanultad meg?
*Kérdi, mintha csak csevegne, de túl sok tudás, ha csak egy telet élt végig kint, ahogy azt említette. Sok idő egy ilyen fiatalnak, de mindent egyes levélkét, termést kitapasztani viszont kevés, még ha nem is ért hozzá annyira, hogy ebben maradéktalanul biztos lehessen.
Végeznek végre, jöhet a fürdő és a hajon az utolsó simítások. Már csak a vizet biztosan megfestő koszt kell belőle kimosni és nagyjából rendben is lehetnek. Talán utána már az alvás következhet, de nem tud ennyire előreszaladni.
Éppen a szappant keresné, hajtogatná a ledobott ruhadarabokat, amikor a kis elf belezuttyan a vízbe, őt is beterítve annak cseppjeivel, de nem ezen aggódik, hanem, hogy épségben van-e, na meg Deres ugatásán, hogy nem-e veszi majd rossz néven, hogy a kis gazdája éppen megfulladni készül. Hamar tisztul a kép, ki sem kell rángatni a hajzuhatagnál fogva, megoldja ő magának. De a félénk mosolyra ő elneveti magát. Nem kineveti, egyszerűen csak jól érzi magát ebben a helyzetben. Nevetni szabad. Nem minden helyzetben, de itt miért is ne?*
- Azt hittem a folyó sodrása lehet veszélyes rád, de tévedtem. Ugye nem nyeltél le sok vizet?
*Kuncog, de már nyúl is a hajért, amit végre bedörzsölhet, hogy a habbal együtt kimoshassa belőle a szennyet. Megismétli háromszor is, mire elégségesnek érzi. *
- Tessék, itt a szappan, mosd meg magad.
*Figyeli, hogy tud-e vele mit kezdeni, mégsem fürdetheti ő, ha nem muszáj. Ennek egyedül is mennie kell. Persze instruálja, ha szükséges.*
- Keresünk neked valami ruhát is, talán nem ezeket kellene visszavenned.
*Néz hátra egy pillanatra a kupacra, amit összehajtani is kár volt, úgy is mosás lesz a vége...*
//Vásárlánya//
*Figyelmesen hallgat, szerencséje, hogy tud egyszerre több felé is figyelni, pedig a haj bogozása akár kétemberes feladat is lehetne. Bár ő örömét leli benne, a lány biztos hamar elunná, ha nem kérdezősködne. Igen sokat tud a növények világáról, szívesen hallgatja.*
- És ezt mind most tanultad meg?
*Kérdi, mintha csak csevegne, de túl sok tudás, ha csak egy telet élt végig kint, ahogy azt említette. Sok idő egy ilyen fiatalnak, de mindent egyes levélkét, termést kitapasztani viszont kevés, még ha nem is ért hozzá annyira, hogy ebben maradéktalanul biztos lehessen.
Végeznek végre, jöhet a fürdő és a hajon az utolsó simítások. Már csak a vizet biztosan megfestő koszt kell belőle kimosni és nagyjából rendben is lehetnek. Talán utána már az alvás következhet, de nem tud ennyire előreszaladni.
Éppen a szappant keresné, hajtogatná a ledobott ruhadarabokat, amikor a kis elf belezuttyan a vízbe, őt is beterítve annak cseppjeivel, de nem ezen aggódik, hanem, hogy épségben van-e, na meg Deres ugatásán, hogy nem-e veszi majd rossz néven, hogy a kis gazdája éppen megfulladni készül. Hamar tisztul a kép, ki sem kell rángatni a hajzuhatagnál fogva, megoldja ő magának. De a félénk mosolyra ő elneveti magát. Nem kineveti, egyszerűen csak jól érzi magát ebben a helyzetben. Nevetni szabad. Nem minden helyzetben, de itt miért is ne?*
- Azt hittem a folyó sodrása lehet veszélyes rád, de tévedtem. Ugye nem nyeltél le sok vizet?
*Kuncog, de már nyúl is a hajért, amit végre bedörzsölhet, hogy a habbal együtt kimoshassa belőle a szennyet. Megismétli háromszor is, mire elégségesnek érzi. *
- Tessék, itt a szappan, mosd meg magad.
*Figyeli, hogy tud-e vele mit kezdeni, mégsem fürdetheti ő, ha nem muszáj. Ennek egyedül is mennie kell. Persze instruálja, ha szükséges.*
- Keresünk neked valami ruhát is, talán nem ezeket kellene visszavenned.
*Néz hátra egy pillanatra a kupacra, amit összehajtani is kár volt, úgy is mosás lesz a vége...*
1254. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-21 15:31:26
Üzenet elküldve: 2024-09-21 15:31:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Asszimilálás//
*Csak megszeppenten figyeli a nő arckifejezéseit, amik őszinte gyerekes szavai váltanak ki belőle. Talán valami rosszat mondott volna? Tán Mai hazudott volna arról, hogy az asztalon mégsem enni szokás? Nem töri sokat rajta buksiját, a vörös ugyanis szorgosan pakolássza eszközeit, amik Ciliát rettentően érdeklik, valahonnan látott már egyet kettőt belőlük, de nem tudná megmondani, hogy hol, és hogy mik a neveik. De ha megkérdeznék, sajátos kis nyelvezetével eltudná magyarázni mi mire jó.
Nimeril válaszára, az érkezését illetően, csak egy aprócskát bólint.*
- Én sem téged. Te is ebben az odúban laksz?
*Kérdez vissza rögvest, mert ha csak egy betolakodó lenne, rögvest olajra lépve iszkolna fel Maihez, hogy szóljon neki. Nem csak azért mert kötelessége lenne a betolakodókról szólni, hanem mert ha veszélyes lenne rá nézve Nimeril, Maihez szaladna, hogy biztonságot keressen.
Kissé gyanakvóan nézi, ahogy a vörös ilyen hirtelen barátságos tekintettel invitálja őt, de kíváncsisága afelől, hogy mégis miket rejthet az a galád szekrény bizony erősebb mint a félelme mint általában.
-Csak Szikra, nem SzikraEH!
*Rázza meg a fejét okoskodóan, hogy kijavítsa a másikat. Nem olyan bonyolult a neve, és csak egy van neki. Mert hallotta már azt, hogy valakinek kettő, sőt három is van. De, hogy minek? Fogalma sincs.
Azonban az édesgetés csak folytatódik, és ő biza úgy dönt, megkockáztatja és beadja derekát. Lassú bizonytalan lépésekkel közelít Nimerilhez, és a nyitott ajtós szekrényhez. Felmászik a székre, lassan, mert inkább Nimerilen tartja a szemét mintsem azon mit művel éppenséggel. De mikor végre a szeme elé tárul a szekrény tartalma, szája hatalmasra tárul, szemei pedig csak úgy csillognak mint egy gyereknek a cukorka boltban. Csillogó zöld smaragdjaival alaposan végigméri a szekrényben lapuló üvegcséket, szárított logó gyógyfüveket, a különböző színű és illatú kenőcsöket illetve a szépen elrendezett eszközöket.
- Ezt mind te szerezted? De de ez itt!*Mutat az üvegben lévő hajlott szárú hosszúkás gombákra* Nagy odúkban nő! Ahol a Brüm is alszik a hideg elől Akkor jó ha nagyon meleged van és sajog mindened.. Hogy is mondta Mai?? Láz! Igen az! ! Oda bementél? Uh ez meg itt magas sziklákon nő!*Mutat egy másikra aminek egy rózsaszín bojtszerű virág látszódik.* Azért szerezted mert aludni akartál? Vagy mert nagyon ideges?
*Az eddigi félelme amit Nimeril láthatott rajta, teljes mértékben eltűnt, és mintha le se lehetne lőni, olyan lelkesen beszél. Szemeit csak úgy ide oda kapkodja, hol a szekrény tartalmát, hol pedig Nimerilt, hogy képes e a lelkes és gyors beszédből bármit is megérteni.*
*Csak megszeppenten figyeli a nő arckifejezéseit, amik őszinte gyerekes szavai váltanak ki belőle. Talán valami rosszat mondott volna? Tán Mai hazudott volna arról, hogy az asztalon mégsem enni szokás? Nem töri sokat rajta buksiját, a vörös ugyanis szorgosan pakolássza eszközeit, amik Ciliát rettentően érdeklik, valahonnan látott már egyet kettőt belőlük, de nem tudná megmondani, hogy hol, és hogy mik a neveik. De ha megkérdeznék, sajátos kis nyelvezetével eltudná magyarázni mi mire jó.
Nimeril válaszára, az érkezését illetően, csak egy aprócskát bólint.*
- Én sem téged. Te is ebben az odúban laksz?
*Kérdez vissza rögvest, mert ha csak egy betolakodó lenne, rögvest olajra lépve iszkolna fel Maihez, hogy szóljon neki. Nem csak azért mert kötelessége lenne a betolakodókról szólni, hanem mert ha veszélyes lenne rá nézve Nimeril, Maihez szaladna, hogy biztonságot keressen.
Kissé gyanakvóan nézi, ahogy a vörös ilyen hirtelen barátságos tekintettel invitálja őt, de kíváncsisága afelől, hogy mégis miket rejthet az a galád szekrény bizony erősebb mint a félelme mint általában.
-Csak Szikra, nem SzikraEH!
*Rázza meg a fejét okoskodóan, hogy kijavítsa a másikat. Nem olyan bonyolult a neve, és csak egy van neki. Mert hallotta már azt, hogy valakinek kettő, sőt három is van. De, hogy minek? Fogalma sincs.
Azonban az édesgetés csak folytatódik, és ő biza úgy dönt, megkockáztatja és beadja derekát. Lassú bizonytalan lépésekkel közelít Nimerilhez, és a nyitott ajtós szekrényhez. Felmászik a székre, lassan, mert inkább Nimerilen tartja a szemét mintsem azon mit művel éppenséggel. De mikor végre a szeme elé tárul a szekrény tartalma, szája hatalmasra tárul, szemei pedig csak úgy csillognak mint egy gyereknek a cukorka boltban. Csillogó zöld smaragdjaival alaposan végigméri a szekrényben lapuló üvegcséket, szárított logó gyógyfüveket, a különböző színű és illatú kenőcsöket illetve a szépen elrendezett eszközöket.
- Ezt mind te szerezted? De de ez itt!*Mutat az üvegben lévő hajlott szárú hosszúkás gombákra* Nagy odúkban nő! Ahol a Brüm is alszik a hideg elől Akkor jó ha nagyon meleged van és sajog mindened.. Hogy is mondta Mai?? Láz! Igen az! ! Oda bementél? Uh ez meg itt magas sziklákon nő!*Mutat egy másikra aminek egy rózsaszín bojtszerű virág látszódik.* Azért szerezted mert aludni akartál? Vagy mert nagyon ideges?
*Az eddigi félelme amit Nimeril láthatott rajta, teljes mértékben eltűnt, és mintha le se lehetne lőni, olyan lelkesen beszél. Szemeit csak úgy ide oda kapkodja, hol a szekrény tartalmát, hol pedig Nimerilt, hogy képes e a lelkes és gyors beszédből bármit is megérteni.*
1253. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-21 11:17:31
Üzenet elküldve: 2024-09-21 11:17:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//Asszimilálás//
* El lehet képzelni, hogy Nimeril milyen pofát vág az asztalos kérdésével kapcsolatos válasz hallatán, de inkább nem kommentálja. Nem hiszi, hogy éppen szórakozna vele, pedig első hallásra úgy tűnhet. Túl kicsi még ez a lány ahhoz. Inkább pakolászik, de azért megkérdezi, hogy fáj neki valahol, mert neki eléggé sajog a saját feje. A válasz hallatán magához is rendeli a cseppséget, de szavai visszapattanak, mint a falra hányt borsó. Tovább faggatja, hátha ki tud még valami értelmeset szedni a vendégéből.*
- Két alvás? Akkor azért nem láttalak még. ~ Akkor már elkezdték begyűjteni az árváikat. ~* Továbbra is tartja a távolságot a lány és megint sikerül olyan választ kapnia tőle, amire csak nagyot sóhajtani tud. Ezzel le is tudta a választ.*
- Ismerős szagot? Oh!*Hökken meg.* Gyógyfüveket, üvegeket meg egyéb gyógyításhoz szükséges dolgot.* Odalép a szekrényhez és karjával invitáló mozdulatot tesz.* Szeretnél szétnézni benne? Megmutathatom, ha akarod.* Még mosolyog is hozzá. Hátha ezzel meg tudja törni a jeget. Nagyon meg akarja nézni azt a puklit, még ha csak apróság is. Talán jó pont lehet majd később, ha arra kerül a sor.*
- Szikra? Eh!* Lassan már meg sem lepődik az ilyesmin. Odahúz egy széket a szekrény elé, hogy dobantó lehessen a lány számára.*
- Gyere csak, nyugodtan állj fel a székre és néz be, ha szeretnél.* Édesgeti, mint egy kis állatkát. Nimerilnek a gyerekekkel mindig meggyűlik a baja. Legutóbb gesztenyével csapták úgy fejbe, hogy azt hitte megzavarodik, most frászt hozták rá. A végén meg mindig gyógyítósat kell játszani velük, de legalább segítenek hullát lopni. Talán Cilinek is jut valami hasonló szerep.*
* El lehet képzelni, hogy Nimeril milyen pofát vág az asztalos kérdésével kapcsolatos válasz hallatán, de inkább nem kommentálja. Nem hiszi, hogy éppen szórakozna vele, pedig első hallásra úgy tűnhet. Túl kicsi még ez a lány ahhoz. Inkább pakolászik, de azért megkérdezi, hogy fáj neki valahol, mert neki eléggé sajog a saját feje. A válasz hallatán magához is rendeli a cseppséget, de szavai visszapattanak, mint a falra hányt borsó. Tovább faggatja, hátha ki tud még valami értelmeset szedni a vendégéből.*
- Két alvás? Akkor azért nem láttalak még. ~ Akkor már elkezdték begyűjteni az árváikat. ~* Továbbra is tartja a távolságot a lány és megint sikerül olyan választ kapnia tőle, amire csak nagyot sóhajtani tud. Ezzel le is tudta a választ.*
- Ismerős szagot? Oh!*Hökken meg.* Gyógyfüveket, üvegeket meg egyéb gyógyításhoz szükséges dolgot.* Odalép a szekrényhez és karjával invitáló mozdulatot tesz.* Szeretnél szétnézni benne? Megmutathatom, ha akarod.* Még mosolyog is hozzá. Hátha ezzel meg tudja törni a jeget. Nagyon meg akarja nézni azt a puklit, még ha csak apróság is. Talán jó pont lehet majd később, ha arra kerül a sor.*
- Szikra? Eh!* Lassan már meg sem lepődik az ilyesmin. Odahúz egy széket a szekrény elé, hogy dobantó lehessen a lány számára.*
- Gyere csak, nyugodtan állj fel a székre és néz be, ha szeretnél.* Édesgeti, mint egy kis állatkát. Nimerilnek a gyerekekkel mindig meggyűlik a baja. Legutóbb gesztenyével csapták úgy fejbe, hogy azt hitte megzavarodik, most frászt hozták rá. A végén meg mindig gyógyítósat kell játszani velük, de legalább segítenek hullát lopni. Talán Cilinek is jut valami hasonló szerep.*
1252. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-21 10:48:07
Üzenet elküldve: 2024-09-21 10:48:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// A tudást hajszolva //
// Zárás //
- Problémás varázsitalnak tűnik, így hallomásra. Már érthető, hogy miért oly népszerű az alvilági körökben.* Fűzi hozzá, nem valószínű, hogy egyhamar foglalkozna ilyesmivel, meghagyja ezt másoknak. Ha mégis valaha is foglalkozni óhajtana ezzel, akkor is a hosszú listájának végére kerülne ez a projekt. Viszont az információért rendkívül hálás.*
- Nem hiszem, hogy ilyesmivel kísérleteznék. Nem nekem való az ilyesmi. Pláne, ha tényleg olyan költséges dologról van szó, ahogy azt a mester is említette. Köszönöm a felvilágosítást.* Nincs több kérdése és, ha Nestarnak sincs, akkor valami kevésbé érdekes lezáró beszélgetésbe kezd bele. Ha a mestere menni akar, akkor majd egészen a kapuig kíséri, ahol elhalmozza jó kívánságaival meg még egy zacskó teafüvet is add neki, abból, amit ő kevert .*
// A tudást hajszolva //
// Zárás //
- Problémás varázsitalnak tűnik, így hallomásra. Már érthető, hogy miért oly népszerű az alvilági körökben.* Fűzi hozzá, nem valószínű, hogy egyhamar foglalkozna ilyesmivel, meghagyja ezt másoknak. Ha mégis valaha is foglalkozni óhajtana ezzel, akkor is a hosszú listájának végére kerülne ez a projekt. Viszont az információért rendkívül hálás.*
- Nem hiszem, hogy ilyesmivel kísérleteznék. Nem nekem való az ilyesmi. Pláne, ha tényleg olyan költséges dologról van szó, ahogy azt a mester is említette. Köszönöm a felvilágosítást.* Nincs több kérdése és, ha Nestarnak sincs, akkor valami kevésbé érdekes lezáró beszélgetésbe kezd bele. Ha a mestere menni akar, akkor majd egészen a kapuig kíséri, ahol elhalmozza jó kívánságaival meg még egy zacskó teafüvet is add neki, abból, amit ő kevert .*
1251. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-20 23:13:53
Üzenet elküldve: 2024-09-20 23:13:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// A tudást hajszolva //
*A város helyzete szokásosan rugalmas, de meglátja, hogy mennyire is lesz visszaágyazva a városba Sárváros. Vagyis, nem látja meg, csak majd hall róla.*
- A kettő nem mindig zárja ki egymást. Agresszív és költséges, de úgy általánosságban lehetséges és kevésbé... rituális felkeverési folyamatok végeztével az italok olyan erőt kölcsönöznek a felhasználójuknak, ahol többszörös segítség is szükséges lesz arra, hogy egyáltalán kordában lehessen tartani, ugyanis az emberi léptéken túlmenő erő és egyéb készségekhez jut, miközben a képzelete szórakozik a saját és a többiek életével.
*Ennek a mondatnak hosszú levegőt vett, így pótolja is magában egy keveset. A feketékről annyit engedett már el a gondolataiban, hogy nehéz rekonstruálni azt, amit régen tudott, még ha az információ jelen is van, szegmentálva emlékei között.*
- Azok elkészítésére, ha nyersen a feketékre hagyatkozol, képes kell legyél. Nem látom hasznukat fogyasztásra, de... lelked rajta.
// A tudást hajszolva //
*A város helyzete szokásosan rugalmas, de meglátja, hogy mennyire is lesz visszaágyazva a városba Sárváros. Vagyis, nem látja meg, csak majd hall róla.*
- A kettő nem mindig zárja ki egymást. Agresszív és költséges, de úgy általánosságban lehetséges és kevésbé... rituális felkeverési folyamatok végeztével az italok olyan erőt kölcsönöznek a felhasználójuknak, ahol többszörös segítség is szükséges lesz arra, hogy egyáltalán kordában lehessen tartani, ugyanis az emberi léptéken túlmenő erő és egyéb készségekhez jut, miközben a képzelete szórakozik a saját és a többiek életével.
*Ennek a mondatnak hosszú levegőt vett, így pótolja is magában egy keveset. A feketékről annyit engedett már el a gondolataiban, hogy nehéz rekonstruálni azt, amit régen tudott, még ha az információ jelen is van, szegmentálva emlékei között.*
- Azok elkészítésére, ha nyersen a feketékre hagyatkozol, képes kell legyél. Nem látom hasznukat fogyasztásra, de... lelked rajta.
1250. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-20 17:12:28
Üzenet elküldve: 2024-09-20 17:12:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Még egyáltalán nem sejti, de sorsa nem is fordulhatott volna jobbra, így, hogy Mai és Alaver rátalált. Ki tudja mi lett volna vele, ha ilyesféle életet folytatott volna, vagy a városőrség csípi nyakon, vagy valamilyen más rossz arcú emberek édesgetik, ki tudja milyen önző vagy akár mástól vezérelt célokkal.
Az, hogy megállja a helyét a közösségben, innentől kezdve Mai vállát fogja nyomni, Cilia tetszését apránként elnyeri a nő. Gondoskodó szavai szépen lassan és biztosan bontják le azt a falat amit Cilia bizalmatlanság tégláival épített fel.
Nagy nehezen de kibírja ezt a tortúrát amit a fésülés okoz. Talán erős túlzás, mert Mai ügyesen végzi a dolgát, de az a hajzuhatag attól függetlenül nehezen adja meg magát. De végül az elhivatottság győz, és a hajkorona a piszkosságon kívül, egész szép állapotba kerül.
Mai kérdésére lelkesen válaszol a növényekkel kapcsolatosan továbbra is.*
- Valamelyiket igen, valamelyiket nem. Ezt a sebre rakva kötözni kell, ez itt összehúzza, csak úgy mint a tiédet. Ez a gyökér pedig, ha kitudod nyomni belőle a levét nyersen is megiható, de vigyázni kell, mert ha sokat iszol belőle csak rosszabb lesz pocak fájás.
*Magyarázza szépen tagolva, mintha csak könyvből olvasná fel szavait.
A lakat ötletre, próbálna bólogatni, de mivel még a hajával foglalkozik a nő, így csak egy enyhébb biccentés lesz belőle.
A ruhák levétele után, amit hanyagul a földön hagy, a vízzel megy ismerkedni, és meg kell vallja sokkalta ijesztőbbnek képzelte. Mai amint felhívja figyelmét a belépőre, rápillant, de valamiért úgy dönt, hogy ignorálja és nem akarja idejét vesztegetni azzal, hogy érte megy. Pedig amaz csak néhány másodperc lenne csupán és neki sem lenne nehezére odatolni azt a kis sámlit. De amíg Mai elfordul, és a ruháival foglalkozik, azon észreveheti, hogy ő bizony visszacsente a kis tőrjét ami a ruhácskáján lévő övön lóg, így maga is láthatja az azon lévő nap szimbólumot. Cilia egy nagyobb lendületet vesz magán, elrugaszkodik a kád mellől, a szélére huppan. Felhúzza magát, felhúzza egyik lábát a dézsa szélére. Azonban a vizes kezecskéje megadja magát, kicsúszik a fogásból. Súlypontja azonban már túl volt a dézsa szélénél így egy hangos csobbanással és egy rövidebb felsikkantással esik bele a kellemesen meleg vízbe, ami rendesen szétfröccsen a padlón. Deres egyből felpattan, a dézsa szélére felemelve mellső mancsait, ugatva jelez a "fuldoklás" veszélyéről. Cilia persze egy hangosabb levegő vétellel emelkedik fel a vízből. Legalább a hajat már nem kell beáztatni külön. Deres aggódva nyalogatja arcocskáját a lánynak. Aki csak halkan kacarászik saját kétbalkezességén, és próbálja visszatartani aggódó barátját. Félre húzza a nedves tincseket amik az arcára ragadtak, és Maire tekint egy visszafogott félénk mosollyal.
Annak szavaira a lehetséges dorgálás után, belegyezően biccent és igyekszik nyugton maradni, és hagyja, hogy a nő tegye a dolgát és kitisztítsa a haját. Deres miután megbizonyosodott arról minden a legnagyobb rendben, vissza kuporodik a sarokba, ott kényelmesen lefeküdve.*
//Vásárlánya//
*Még egyáltalán nem sejti, de sorsa nem is fordulhatott volna jobbra, így, hogy Mai és Alaver rátalált. Ki tudja mi lett volna vele, ha ilyesféle életet folytatott volna, vagy a városőrség csípi nyakon, vagy valamilyen más rossz arcú emberek édesgetik, ki tudja milyen önző vagy akár mástól vezérelt célokkal.
Az, hogy megállja a helyét a közösségben, innentől kezdve Mai vállát fogja nyomni, Cilia tetszését apránként elnyeri a nő. Gondoskodó szavai szépen lassan és biztosan bontják le azt a falat amit Cilia bizalmatlanság tégláival épített fel.
Nagy nehezen de kibírja ezt a tortúrát amit a fésülés okoz. Talán erős túlzás, mert Mai ügyesen végzi a dolgát, de az a hajzuhatag attól függetlenül nehezen adja meg magát. De végül az elhivatottság győz, és a hajkorona a piszkosságon kívül, egész szép állapotba kerül.
Mai kérdésére lelkesen válaszol a növényekkel kapcsolatosan továbbra is.*
- Valamelyiket igen, valamelyiket nem. Ezt a sebre rakva kötözni kell, ez itt összehúzza, csak úgy mint a tiédet. Ez a gyökér pedig, ha kitudod nyomni belőle a levét nyersen is megiható, de vigyázni kell, mert ha sokat iszol belőle csak rosszabb lesz pocak fájás.
*Magyarázza szépen tagolva, mintha csak könyvből olvasná fel szavait.
A lakat ötletre, próbálna bólogatni, de mivel még a hajával foglalkozik a nő, így csak egy enyhébb biccentés lesz belőle.
A ruhák levétele után, amit hanyagul a földön hagy, a vízzel megy ismerkedni, és meg kell vallja sokkalta ijesztőbbnek képzelte. Mai amint felhívja figyelmét a belépőre, rápillant, de valamiért úgy dönt, hogy ignorálja és nem akarja idejét vesztegetni azzal, hogy érte megy. Pedig amaz csak néhány másodperc lenne csupán és neki sem lenne nehezére odatolni azt a kis sámlit. De amíg Mai elfordul, és a ruháival foglalkozik, azon észreveheti, hogy ő bizony visszacsente a kis tőrjét ami a ruhácskáján lévő övön lóg, így maga is láthatja az azon lévő nap szimbólumot. Cilia egy nagyobb lendületet vesz magán, elrugaszkodik a kád mellől, a szélére huppan. Felhúzza magát, felhúzza egyik lábát a dézsa szélére. Azonban a vizes kezecskéje megadja magát, kicsúszik a fogásból. Súlypontja azonban már túl volt a dézsa szélénél így egy hangos csobbanással és egy rövidebb felsikkantással esik bele a kellemesen meleg vízbe, ami rendesen szétfröccsen a padlón. Deres egyből felpattan, a dézsa szélére felemelve mellső mancsait, ugatva jelez a "fuldoklás" veszélyéről. Cilia persze egy hangosabb levegő vétellel emelkedik fel a vízből. Legalább a hajat már nem kell beáztatni külön. Deres aggódva nyalogatja arcocskáját a lánynak. Aki csak halkan kacarászik saját kétbalkezességén, és próbálja visszatartani aggódó barátját. Félre húzza a nedves tincseket amik az arcára ragadtak, és Maire tekint egy visszafogott félénk mosollyal.
Annak szavaira a lehetséges dorgálás után, belegyezően biccent és igyekszik nyugton maradni, és hagyja, hogy a nő tegye a dolgát és kitisztítsa a haját. Deres miután megbizonyosodott arról minden a legnagyobb rendben, vissza kuporodik a sarokba, ott kényelmesen lefeküdve.*
1249. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-20 15:41:07
Üzenet elküldve: 2024-09-20 15:41:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Persze, hogy nemleges a válasz. Jó helyre hozta hát, aztán majd minden kiderül remélhetőleg szép sorjában, ha pedig mégsem úgy történne, akkor ugyan a múltat nem, de a jelent és a jövőt még teheti széppé és gazdaggá. Sokat tud neki majd tanítani, ebben biztos. Az, amilyen most, az rendkívül szerethető, az is biztos, hogy nem akarná, hogy sokban változzon, tényleg csak annyit, amennyi ahhoz szükséges, hogy közösségben megállja a helyét, aztán pedig majd egyedül, csak kissé másként, mint eddig. Ne kelljen lopáshoz folyamodni, hanem tudja magának előteremteni, amire szükség van. Ő pedig addig lesz itt neki, amíg csak szükséges, abból a hosszú életből igen nagy szeletet szeretne magának is, hogy aztán biztonságban tudja.
De most a kezdeti apróságokkal kell törődni, minthogy a hajat bontsa ki, ami igen nehéz feladat. Sok szál hull szerteszét elnehezülten a kezdődő párában, majd ér földet, de úrrá van a helyzeten és a végeredmény igen szép lesz. Ha nem lenne tele minden kosszal, akkor már most nagyon jól mutatna, de még kell az a víz és tisztítás. Figyelmesen hallgatja a szavakat, próbál tanulni ő is.*
- És ezeket mind csak úgy meg kell enni, rátenni a sebre, vagy teát kell belőle főzni?
*Kérdezget ártatlanul, tényleg fogalma sincs semmiről, de miért is ne gazdagodhatna efféle tudással?
A láda ötlete úgy tűnik sikert arat, ami miatt a mosolya csak nem tud eltűnni.*
- Igen, így majd nem kell erre vigyáznod. Teszünk rá zárat is, hogy csak te tudd felnyitni. ~Meg esetleg én~
*Simítja végül végig a már igen rendezettnek ható frizurát, majd a fürdővízhez küldi. Nézi, ahogy ismerkedik vele, addig pedig szappant keres, amivel rá is olyan jó illatot varázsolhat, amilyen neki van, vagy volt... a mai napot elnézve ő nem hiszi, hogy virágmezőt idéz elő a jelenléte, de nemsokára újfent úgy lesz.*
- Ott van az a fellépő, onnan be tudsz mászni.
*Közben persze végignézi a lány testét, sérüléseit, mindent, ami fontos lehet. Örül neki, hogy nem csinál gondot abból, hogy épp fedetlen, vele nem volt ilyen egyszerű dolga senkinek, na nem mintha a vadon tanította volna meg élni. A ruhákat összehajtja, és a székre teszi, amíg az bele nem mászik, s ha kell segít is neki, de nem gondolná, hogy nehezére fog esni. Megvárja, míg elmerül benne, majd mögé lép.*
- Na, milyen érzés? Most megmosom a hajad, nyugodtan engedd bele magad, de vigyázz, a szemedbe ne menjen majd a hab, közben ne ficánkolj.
*Nedvesíti be a kezét ős is és ha már szabad, akkor a lány fejére locsol némi vizet, óvatosan, mert emlékszik a hegre, amit látott, s arra is, hogy fájó a tekintet, amikor arra vakarássza. Ő nem fog neki fájdalmat okozni, az biztos. *
//Vásárlánya//
*Persze, hogy nemleges a válasz. Jó helyre hozta hát, aztán majd minden kiderül remélhetőleg szép sorjában, ha pedig mégsem úgy történne, akkor ugyan a múltat nem, de a jelent és a jövőt még teheti széppé és gazdaggá. Sokat tud neki majd tanítani, ebben biztos. Az, amilyen most, az rendkívül szerethető, az is biztos, hogy nem akarná, hogy sokban változzon, tényleg csak annyit, amennyi ahhoz szükséges, hogy közösségben megállja a helyét, aztán pedig majd egyedül, csak kissé másként, mint eddig. Ne kelljen lopáshoz folyamodni, hanem tudja magának előteremteni, amire szükség van. Ő pedig addig lesz itt neki, amíg csak szükséges, abból a hosszú életből igen nagy szeletet szeretne magának is, hogy aztán biztonságban tudja.
De most a kezdeti apróságokkal kell törődni, minthogy a hajat bontsa ki, ami igen nehéz feladat. Sok szál hull szerteszét elnehezülten a kezdődő párában, majd ér földet, de úrrá van a helyzeten és a végeredmény igen szép lesz. Ha nem lenne tele minden kosszal, akkor már most nagyon jól mutatna, de még kell az a víz és tisztítás. Figyelmesen hallgatja a szavakat, próbál tanulni ő is.*
- És ezeket mind csak úgy meg kell enni, rátenni a sebre, vagy teát kell belőle főzni?
*Kérdezget ártatlanul, tényleg fogalma sincs semmiről, de miért is ne gazdagodhatna efféle tudással?
A láda ötlete úgy tűnik sikert arat, ami miatt a mosolya csak nem tud eltűnni.*
- Igen, így majd nem kell erre vigyáznod. Teszünk rá zárat is, hogy csak te tudd felnyitni. ~Meg esetleg én~
*Simítja végül végig a már igen rendezettnek ható frizurát, majd a fürdővízhez küldi. Nézi, ahogy ismerkedik vele, addig pedig szappant keres, amivel rá is olyan jó illatot varázsolhat, amilyen neki van, vagy volt... a mai napot elnézve ő nem hiszi, hogy virágmezőt idéz elő a jelenléte, de nemsokára újfent úgy lesz.*
- Ott van az a fellépő, onnan be tudsz mászni.
*Közben persze végignézi a lány testét, sérüléseit, mindent, ami fontos lehet. Örül neki, hogy nem csinál gondot abból, hogy épp fedetlen, vele nem volt ilyen egyszerű dolga senkinek, na nem mintha a vadon tanította volna meg élni. A ruhákat összehajtja, és a székre teszi, amíg az bele nem mászik, s ha kell segít is neki, de nem gondolná, hogy nehezére fog esni. Megvárja, míg elmerül benne, majd mögé lép.*
- Na, milyen érzés? Most megmosom a hajad, nyugodtan engedd bele magad, de vigyázz, a szemedbe ne menjen majd a hab, közben ne ficánkolj.
*Nedvesíti be a kezét ős is és ha már szabad, akkor a lány fejére locsol némi vizet, óvatosan, mert emlékszik a hegre, amit látott, s arra is, hogy fájó a tekintet, amikor arra vakarássza. Ő nem fog neki fájdalmat okozni, az biztos. *
1248. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-20 12:09:36
Üzenet elküldve: 2024-09-20 12:09:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Asszimilálás//
*Pici szíve majd kiugrott úgy megijedt, és hasonlóan mint a nő, ő is csak pislog rá némi hatásszünetet hagyva egymásnak, hogy mindkét fél rá ébredjen mivel is áll szemben. Ez csupán a nőnek hozhat megnyugvást, Cilia az akinek van tartania valója a nálánál sokkal nagyobbaktól.
Nimeril leszídására csak megrázza a fejét, és halkan tesz egy aprócska megjegyzést.*
- Csak azt, hogy nem eszünk alatta, hanem rajta.
*Feleli okosan, Mai első napján megtanította ezt neki, mikor Deressel az asztal alatt akart falatozni.
A következő kérdésre, tarkóját vakarászva válaszol.*
- Kicsit.
*Volt már fájóbb sérülése is, ez a kis ütődés pedig nem oda tartozik. Viszont ismételten megrázza a fejét, ő biza nem jön közelebb, eléggé ráhozta a frászt. Ez a távolság pont megfelelő számára. És a hangszín sem volt olyan kedves mint Maié. Amúgy is, a vastagabb fonat amit készített hajából Mai, eléggé kipárnázta a tarkóját, hogy nagyobb sérülést szenvedett volna.
Csak csendben figyeli, ahogy a vöröshajú kétlábú összeszedi az asztalon heverő eszközeit, ami az asztal alól mért ütés rázott fel. Egy tapottatt sem mozdul amíg Nimeril végez a dolgával, tekintetük ismét akkor ütközik amikor amaz újra felméri őt.*
- Két alvás óta hozott ide Mai.
*Válaszolja, mit sem sejtve arról, hogy a másiknak mik a szándékai, hangszíne sosem tűnik olyannak mintha hazudna.
A vicces megjegyzésre oldalra dönti a fejét, kissé értetlenül.*
- Akkor, hogy eszel?
*Teszi fel bugyuta kis kérdését, hiszen harapás nélkül valóban nehéz a táplálkozás.*
-Csak most, ismerős szagot éreztem, mit tartasz a nagy ládában?
*mutatja fel kis ujjacskát a szekrényre mutatva.*
- Szikra.
*Szólal meg végsőnek, röviden és tömören.*
*Pici szíve majd kiugrott úgy megijedt, és hasonlóan mint a nő, ő is csak pislog rá némi hatásszünetet hagyva egymásnak, hogy mindkét fél rá ébredjen mivel is áll szemben. Ez csupán a nőnek hozhat megnyugvást, Cilia az akinek van tartania valója a nálánál sokkal nagyobbaktól.
Nimeril leszídására csak megrázza a fejét, és halkan tesz egy aprócska megjegyzést.*
- Csak azt, hogy nem eszünk alatta, hanem rajta.
*Feleli okosan, Mai első napján megtanította ezt neki, mikor Deressel az asztal alatt akart falatozni.
A következő kérdésre, tarkóját vakarászva válaszol.*
- Kicsit.
*Volt már fájóbb sérülése is, ez a kis ütődés pedig nem oda tartozik. Viszont ismételten megrázza a fejét, ő biza nem jön közelebb, eléggé ráhozta a frászt. Ez a távolság pont megfelelő számára. És a hangszín sem volt olyan kedves mint Maié. Amúgy is, a vastagabb fonat amit készített hajából Mai, eléggé kipárnázta a tarkóját, hogy nagyobb sérülést szenvedett volna.
Csak csendben figyeli, ahogy a vöröshajú kétlábú összeszedi az asztalon heverő eszközeit, ami az asztal alól mért ütés rázott fel. Egy tapottatt sem mozdul amíg Nimeril végez a dolgával, tekintetük ismét akkor ütközik amikor amaz újra felméri őt.*
- Két alvás óta hozott ide Mai.
*Válaszolja, mit sem sejtve arról, hogy a másiknak mik a szándékai, hangszíne sosem tűnik olyannak mintha hazudna.
A vicces megjegyzésre oldalra dönti a fejét, kissé értetlenül.*
- Akkor, hogy eszel?
*Teszi fel bugyuta kis kérdését, hiszen harapás nélkül valóban nehéz a táplálkozás.*
-Csak most, ismerős szagot éreztem, mit tartasz a nagy ládában?
*mutatja fel kis ujjacskát a szekrényre mutatva.*
- Szikra.
*Szólal meg végsőnek, röviden és tömören.*
1247. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-20 10:44:37
Üzenet elküldve: 2024-09-20 10:44:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//Asszimilálás//
* A békés szoba csendes idillje hamar megtörik, amikor a két szempár összetalálkozik. Nimeril a földön ülve pislog a betolakodó irányába, aki egy szék fedezéke mögül mered rá riadt tekintetével. Az ijedelem nagyobb volt a kelleténél, hiszen láthatja, hogy csak egy gyerekkel van dolga. Bosszúsan dörzsöli fájú kobakját, amin kis pukli éktelenkedik. Legszívesebben leszidna jó rendesen ezt a kis bajkeverőt, de az ő szíve sincs teljesen kőből. Úgy néz vissza rá Cilia, mint egy riadt kisnyuszi, amint legszívesebben az ember kézbe véve simogatna.*
- Ezt én is mondhatnám.* Válaszol neki miközben lassan próbál feltápászkodni a padlóról.* Nem mondták, hogy nem szép dolog asztal alatt bujkálni?* Korholja meg egy kicsit, hogy azért érezze, nem volt helyénvaló, amit csinált.*
- Megütötted magad?* Kérdezi az egyértelműt, hiszen jól látható, ahogy ő is dörzsöli a saját fejét.*
- Na, gyere csak ide, hadd nézzelek!* Szól rá, nem gorombán, de elég határozottan, hogy azt ne lehessen megkérdőjelezni. Talán nem feltétlenül így kéne egy gyermekkel bánni, de hát Nimeril is se éppen egy olyan anya típus.*
~ Remélem Mai Faensának hívnak. ~* Nyom el magában egy nonszensz gúnyos megjegyzést. A maga ostoba, keserű humorán szinte nevetni tudna. Megint megdörzsöli a pukliját, hogy aztán elkezdhessen foglalkozni a csatatérrel, ami pillanatok alatt létrejött. Addig majdcsak megmozdul a kislány is, vagy éppen nem, de legalább a maga oldaláról helyreállítja a székeket, meg felveszi azt a komisz csipeszt is. Ezután már lesz ideje jobban szemügyre venni vendégét, még akkor is, ha az továbbra is ragaszkodik a székhez.*
- Nem tűnsz ismerősnek nekem. Régóta vagy itt?* Eddig egy kislányról tudott itt, de ahhoz szinte hozzá volt ragadva az a fiú, akit nem lát itt. A minap hallottakból pedig feltételezi, hogy az előtte lévő is egy a hely nemeseinek árvái közül. Ha még mindig bátortalan a lány a közeledésre, akkor Nimeril vicces megjegyzést fűz hozzá.*
- Gyere nem harapok.* Amúgy nem erőlteti a dolgot simán elmondja neki amit akkor is ha nem előtt áll.*
- Mit csináltál te az asztalom alatt? Várjunk csak, mikor bújtál be te oda?* Ezek a kérdések inkább saját magának szólnak, mintsem a lányak.*
- Én Nimeril vagyok, neked mi a neved?* Mutatkozik be így a végére. Aztán majd megvizsgálja a lányi s partner lesz benne.*
* A békés szoba csendes idillje hamar megtörik, amikor a két szempár összetalálkozik. Nimeril a földön ülve pislog a betolakodó irányába, aki egy szék fedezéke mögül mered rá riadt tekintetével. Az ijedelem nagyobb volt a kelleténél, hiszen láthatja, hogy csak egy gyerekkel van dolga. Bosszúsan dörzsöli fájú kobakját, amin kis pukli éktelenkedik. Legszívesebben leszidna jó rendesen ezt a kis bajkeverőt, de az ő szíve sincs teljesen kőből. Úgy néz vissza rá Cilia, mint egy riadt kisnyuszi, amint legszívesebben az ember kézbe véve simogatna.*
- Ezt én is mondhatnám.* Válaszol neki miközben lassan próbál feltápászkodni a padlóról.* Nem mondták, hogy nem szép dolog asztal alatt bujkálni?* Korholja meg egy kicsit, hogy azért érezze, nem volt helyénvaló, amit csinált.*
- Megütötted magad?* Kérdezi az egyértelműt, hiszen jól látható, ahogy ő is dörzsöli a saját fejét.*
- Na, gyere csak ide, hadd nézzelek!* Szól rá, nem gorombán, de elég határozottan, hogy azt ne lehessen megkérdőjelezni. Talán nem feltétlenül így kéne egy gyermekkel bánni, de hát Nimeril is se éppen egy olyan anya típus.*
~ Remélem Mai Faensának hívnak. ~* Nyom el magában egy nonszensz gúnyos megjegyzést. A maga ostoba, keserű humorán szinte nevetni tudna. Megint megdörzsöli a pukliját, hogy aztán elkezdhessen foglalkozni a csatatérrel, ami pillanatok alatt létrejött. Addig majdcsak megmozdul a kislány is, vagy éppen nem, de legalább a maga oldaláról helyreállítja a székeket, meg felveszi azt a komisz csipeszt is. Ezután már lesz ideje jobban szemügyre venni vendégét, még akkor is, ha az továbbra is ragaszkodik a székhez.*
- Nem tűnsz ismerősnek nekem. Régóta vagy itt?* Eddig egy kislányról tudott itt, de ahhoz szinte hozzá volt ragadva az a fiú, akit nem lát itt. A minap hallottakból pedig feltételezi, hogy az előtte lévő is egy a hely nemeseinek árvái közül. Ha még mindig bátortalan a lány a közeledésre, akkor Nimeril vicces megjegyzést fűz hozzá.*
- Gyere nem harapok.* Amúgy nem erőlteti a dolgot simán elmondja neki amit akkor is ha nem előtt áll.*
- Mit csináltál te az asztalom alatt? Várjunk csak, mikor bújtál be te oda?* Ezek a kérdések inkább saját magának szólnak, mintsem a lányak.*
- Én Nimeril vagyok, neked mi a neved?* Mutatkozik be így a végére. Aztán majd megvizsgálja a lányi s partner lesz benne.*
1246. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-19 19:14:16
Üzenet elküldve: 2024-09-19 19:14:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Figyel és fülel, mi mást tehetne, sok mindent nem ért, és sok mindent kell megtanulnia, inkább újra tanulnia. Annyival könnyebb dolga lesz vele, mert kíváncsi természete mindig is felülkerekedett rajta, még akkor is ha félt. Mai ha ügyes és kiismeri a lánykát, bizony hamar az ujja köré fogja majd csavarni. Bár ezt már most is láthatja, hogy némi kedves szó és szép ígéret mire képes Ciliánál.
Mai magyarázatára szemeit nagyra nyitva figyel és issza magába a szavakat. És bólogat nagyokat, hogy megértette. A szülőket érintő magyarázatnál azonban csak nemlegesen megrázza a fejét, próbálkozott már visszagondolni hátha van bármi emlékképe ezekről az úgymond anyáról és apáról, de a fejfájása mindig meggátolta, hogy mélyebbre ásson emlékeiben.
Alaver, ahogy leválik tőlük, csak figyeli, ahogy amaz a kút irányába távozik, majd miután már nem tudja szemével követni, visszafordul Maihez és vagy rá, vagy az utat szemléli a fürdőig.
Kis játéka közben észreveszi Mai tükörképét, ahogy őt nézi és megmosolyogja butaságát. Ártatlan kis mosollyal az arcán, hagyja abba a játékot, mintha ő nem csinált volna semmit se.
A virágok és növények pakolása közben Mai kérése mutogat és magyaráz.*
- Ez itt arra jó, ha túl meleged van és izzadsz, ez arra ha pocakod fáj, ez itt a sebekre, ez pedig arra ha a seb csúnya lesz.
*És szépen elszeparálva egyiket a másiktól elhelyezi őket.*
- Ooohh az nagyon jó lenne! Mert néha kiesnek, és ha nem veszem észre, akkor újat kell találnom.
*Teszi hozzá a láda ötletének hallatán, és elégedetten bólogat is hozzá egy keveset.
Deres mindeközben persze figyel, de tekintete már kevésbé tűnik olyannak mint akinek kedve támadna leharapni bármelyik végtagját is Mainek.
Cilia pedig egy két kisebb nyüszögésen kívül másféle hangot nem ad ki, de azt is csak akkor amikor egy nagyobb csomót próbált kifésülni hajából Mai. Kutatása közben azonban valami apróságot észrevehet a nő. Egy nagyobbacska heg, amit ujjai végével miközben Cilia haját rendezte fésülte könnyedén észrevehető volt a lány fejtetőjén. Helyzetét azt is elárulta, hogy mikor fésűvel azon a részen dolgozott, Cilia mindig kiadott magából egy fájdalmas nyikkanást. Deres persze felkapja az ilyenekre a fejét, de mivel nagyobb reakciója nincs a lánynak, így csak fejét oldalra billentve figyeli gazdája reakcióit.
Mind ezek után, az a sokat emlegetett fürdő. Cilia lehuppan a székről, és mindenféle szemérmességet mellőzően kezdi el levetni ruháját. Nem látszik rajta, hogy zavartatná magát. Testén a nyilvánvaló kezdetleges nőiesség jelein kívül, ami fontosabb az alkarjain, és lábán elhelyezkedő horzsolások láthatóak, kisebb-nagyobb sebhelyek, amik mesélnek az erdőbéli élet körülményeiről. Egy jó adag piszokkal a bőrén egyetemben. Majd lassan kicsit félős léptekkel közelíti meg a dézsát. Amellé áll, két kezével a szélére fog, majd beletekint a vízbe, majd pedig Maire.Egyik kezének ujjával, lassan a víz felé nyúl és ujjának hegyével megtöri annak felületét, ami lassan aprócska hullámokkal teríti be a vízfelszínt. Majd pedig mélyebbre merítve vizsgálja meg a víz hőfokát. Meglepetésére ez bizony nem a folyó hideg vize. Arcán egy kíváncsi mosolygós tekintet kezd kivetülni, és azzal a kézzel amivel megtörte a víz felszínét, mélyebbre nyúl a vízben és elkezdi benne mozgatni, jobbra balra ezzel felkavarva a vizet rendesen, kicsit ki is fröcskölve. Így játszadozik a vízzel, nem úgy tűnik mint aki bele akarna mászni, sőt talán a dézsa méretéből fakadóan ami mellkasáig ér, egyedül nehezen tudna csak belemászni.*
//Vásárlánya//
*Figyel és fülel, mi mást tehetne, sok mindent nem ért, és sok mindent kell megtanulnia, inkább újra tanulnia. Annyival könnyebb dolga lesz vele, mert kíváncsi természete mindig is felülkerekedett rajta, még akkor is ha félt. Mai ha ügyes és kiismeri a lánykát, bizony hamar az ujja köré fogja majd csavarni. Bár ezt már most is láthatja, hogy némi kedves szó és szép ígéret mire képes Ciliánál.
Mai magyarázatára szemeit nagyra nyitva figyel és issza magába a szavakat. És bólogat nagyokat, hogy megértette. A szülőket érintő magyarázatnál azonban csak nemlegesen megrázza a fejét, próbálkozott már visszagondolni hátha van bármi emlékképe ezekről az úgymond anyáról és apáról, de a fejfájása mindig meggátolta, hogy mélyebbre ásson emlékeiben.
Alaver, ahogy leválik tőlük, csak figyeli, ahogy amaz a kút irányába távozik, majd miután már nem tudja szemével követni, visszafordul Maihez és vagy rá, vagy az utat szemléli a fürdőig.
Kis játéka közben észreveszi Mai tükörképét, ahogy őt nézi és megmosolyogja butaságát. Ártatlan kis mosollyal az arcán, hagyja abba a játékot, mintha ő nem csinált volna semmit se.
A virágok és növények pakolása közben Mai kérése mutogat és magyaráz.*
- Ez itt arra jó, ha túl meleged van és izzadsz, ez arra ha pocakod fáj, ez itt a sebekre, ez pedig arra ha a seb csúnya lesz.
*És szépen elszeparálva egyiket a másiktól elhelyezi őket.*
- Ooohh az nagyon jó lenne! Mert néha kiesnek, és ha nem veszem észre, akkor újat kell találnom.
*Teszi hozzá a láda ötletének hallatán, és elégedetten bólogat is hozzá egy keveset.
Deres mindeközben persze figyel, de tekintete már kevésbé tűnik olyannak mint akinek kedve támadna leharapni bármelyik végtagját is Mainek.
Cilia pedig egy két kisebb nyüszögésen kívül másféle hangot nem ad ki, de azt is csak akkor amikor egy nagyobb csomót próbált kifésülni hajából Mai. Kutatása közben azonban valami apróságot észrevehet a nő. Egy nagyobbacska heg, amit ujjai végével miközben Cilia haját rendezte fésülte könnyedén észrevehető volt a lány fejtetőjén. Helyzetét azt is elárulta, hogy mikor fésűvel azon a részen dolgozott, Cilia mindig kiadott magából egy fájdalmas nyikkanást. Deres persze felkapja az ilyenekre a fejét, de mivel nagyobb reakciója nincs a lánynak, így csak fejét oldalra billentve figyeli gazdája reakcióit.
Mind ezek után, az a sokat emlegetett fürdő. Cilia lehuppan a székről, és mindenféle szemérmességet mellőzően kezdi el levetni ruháját. Nem látszik rajta, hogy zavartatná magát. Testén a nyilvánvaló kezdetleges nőiesség jelein kívül, ami fontosabb az alkarjain, és lábán elhelyezkedő horzsolások láthatóak, kisebb-nagyobb sebhelyek, amik mesélnek az erdőbéli élet körülményeiről. Egy jó adag piszokkal a bőrén egyetemben. Majd lassan kicsit félős léptekkel közelíti meg a dézsát. Amellé áll, két kezével a szélére fog, majd beletekint a vízbe, majd pedig Maire.Egyik kezének ujjával, lassan a víz felé nyúl és ujjának hegyével megtöri annak felületét, ami lassan aprócska hullámokkal teríti be a vízfelszínt. Majd pedig mélyebbre merítve vizsgálja meg a víz hőfokát. Meglepetésére ez bizony nem a folyó hideg vize. Arcán egy kíváncsi mosolygós tekintet kezd kivetülni, és azzal a kézzel amivel megtörte a víz felszínét, mélyebbre nyúl a vízben és elkezdi benne mozgatni, jobbra balra ezzel felkavarva a vizet rendesen, kicsit ki is fröcskölve. Így játszadozik a vízzel, nem úgy tűnik mint aki bele akarna mászni, sőt talán a dézsa méretéből fakadóan ami mellkasáig ér, egyedül nehezen tudna csak belemászni.*
1245. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-19 16:27:15
Üzenet elküldve: 2024-09-19 16:27:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Alaver igen jól gondolja, nem magának szánta a víz figyelését, bár segítene, nem áll tőle olyan távol, mint látszik, viszont most fontosabb dolga van és az pedig a kis elf. Kapja is kérdéseket, miközben igyekeznek be, aminek még örül is. Sokkal jobb úgy okítani egy kicsit, hogy nem ő erőlteti rá, hanem magától olyan érdeklődő. Sokat kell majd beszélgetniük, hogy rájöjjön hol vannak hiányosságok, de magától is rá fog ébredni ezer dologra és jelentésre, ha figyel, s nem mindig csak azon jár az esze, hogy hogyan szerezzen ételt, aztán pedig abból merít tudást, amit utána kiabálnak.*
- Nem egyet ittak. Egyívású. Azt jelenti, hogy hasonlóak, vagy hasonló korúak. *Próbálja a lehető legegyszerűbben és érthetőbben megfogalmazni, bár magát a szót ő is ritkán használja. Nem olyan ritkán, mint az Alaver-től tanult, pitykézést, de ritkán. Majdnem el is neveti magát, ahogy eszébe jut, de aztán erre irányultan semmi nem ül ki az arcára, még a lány azt hiszi őt tartja mulatságosnak. A következő kérdés már más. Az apákról tudna mesélni... vagy inkább, hogy nem tudna. Mert ő sem ismeri az övét, akit pedig ismer, azt még ha annak is tartja, nem az. Mindent túl lehet bonyolítani, ezt nem kifejezetten szeretné. Majd eljutnak addig, hogy meséljen hasonlókat talán, de még nincs itt az ideje.*
- Igen, úgy, ahogy az anya is. Mindenkinek van, de vannak, akik mellett nincsenek ott. Te... emlékszel valamelyikükre?
*Teszi fel a kérdést, bár sejti a választ, hiszen magát a fogalmat sem tudja. Mintha várná, hogy most is vakarja-e azt a kobakot, vagy okoz-e fájdalmat. Nem szeretne rosszat okozni, de vannak dolgok, amikkel muszáj lesz törődnie. És összerakni azt a képet.
Időközben elbúcsúznak a férfitól is, hogy végre a fürdőben találhassák magukat. Megmosolyogja a gyerek tükörképével való játszadozását, kedve lenne beszállni, de túl merev ő ehhez. Talán majd ez is feloldódik egyszer, de még neki is idő kell.*
- Na gyere, ez nem lesz könnyű.
*Néz végig, fejét csóválva. Hagyja persze, hogy a lány is szedegessen ki, amit csak szeretne, de amikor megunja, hogy kivárja, és látja, hogy csak még nagyobb gubancok keletkeznek, akkor átveszi tőle. Deresre pillant néha kedvesen, hogy ne higgye, hogy most bántja a gazdáját, mert úgy tűnhet.*
- Keresünk ezeknek a növényeknek valamit, ahová elpakolhatod őket. Lesz egy saját kis ládád, ahová gyűjtheted, ahová nem nyúlhat senki. Közben pedig elmondhatnád nekem, mi mire való. Nagyon érdekes tudomány ez.
*Rá is ragadhatna valami, de az elsődleges cél, az az, hogy a haja bogozása közben, valamivel lefoglalja Ciliá-t. Nem könnyű a feladat, de minden tincset erősen fog, hogy ne érezhesse a fejbőre a húzást. A saját hajkeféjét áldozza be, disznósörte, így barátságos ahhoz a hajzuhataghoz, ami lassan, de biztosan elér egy állapotot, hogy már csak mosni kelljen... rengeteget mosni...
Alaver is térül-fordul, a dézsa megtelik a gőzölgő vízzel.*
- Köszönöm, menj, vacsorázz valamit, rád is rád fér.
*Mosolyog felé, majd megkerülve a kis hosszúéletűt, vele szemben áll meg.*
- Na vedd csak le azokat a ruhákat, most megtudod milyen jó is a meleg víz.
//Vásárlánya//
*Alaver igen jól gondolja, nem magának szánta a víz figyelését, bár segítene, nem áll tőle olyan távol, mint látszik, viszont most fontosabb dolga van és az pedig a kis elf. Kapja is kérdéseket, miközben igyekeznek be, aminek még örül is. Sokkal jobb úgy okítani egy kicsit, hogy nem ő erőlteti rá, hanem magától olyan érdeklődő. Sokat kell majd beszélgetniük, hogy rájöjjön hol vannak hiányosságok, de magától is rá fog ébredni ezer dologra és jelentésre, ha figyel, s nem mindig csak azon jár az esze, hogy hogyan szerezzen ételt, aztán pedig abból merít tudást, amit utána kiabálnak.*
- Nem egyet ittak. Egyívású. Azt jelenti, hogy hasonlóak, vagy hasonló korúak. *Próbálja a lehető legegyszerűbben és érthetőbben megfogalmazni, bár magát a szót ő is ritkán használja. Nem olyan ritkán, mint az Alaver-től tanult, pitykézést, de ritkán. Majdnem el is neveti magát, ahogy eszébe jut, de aztán erre irányultan semmi nem ül ki az arcára, még a lány azt hiszi őt tartja mulatságosnak. A következő kérdés már más. Az apákról tudna mesélni... vagy inkább, hogy nem tudna. Mert ő sem ismeri az övét, akit pedig ismer, azt még ha annak is tartja, nem az. Mindent túl lehet bonyolítani, ezt nem kifejezetten szeretné. Majd eljutnak addig, hogy meséljen hasonlókat talán, de még nincs itt az ideje.*
- Igen, úgy, ahogy az anya is. Mindenkinek van, de vannak, akik mellett nincsenek ott. Te... emlékszel valamelyikükre?
*Teszi fel a kérdést, bár sejti a választ, hiszen magát a fogalmat sem tudja. Mintha várná, hogy most is vakarja-e azt a kobakot, vagy okoz-e fájdalmat. Nem szeretne rosszat okozni, de vannak dolgok, amikkel muszáj lesz törődnie. És összerakni azt a képet.
Időközben elbúcsúznak a férfitól is, hogy végre a fürdőben találhassák magukat. Megmosolyogja a gyerek tükörképével való játszadozását, kedve lenne beszállni, de túl merev ő ehhez. Talán majd ez is feloldódik egyszer, de még neki is idő kell.*
- Na gyere, ez nem lesz könnyű.
*Néz végig, fejét csóválva. Hagyja persze, hogy a lány is szedegessen ki, amit csak szeretne, de amikor megunja, hogy kivárja, és látja, hogy csak még nagyobb gubancok keletkeznek, akkor átveszi tőle. Deresre pillant néha kedvesen, hogy ne higgye, hogy most bántja a gazdáját, mert úgy tűnhet.*
- Keresünk ezeknek a növényeknek valamit, ahová elpakolhatod őket. Lesz egy saját kis ládád, ahová gyűjtheted, ahová nem nyúlhat senki. Közben pedig elmondhatnád nekem, mi mire való. Nagyon érdekes tudomány ez.
*Rá is ragadhatna valami, de az elsődleges cél, az az, hogy a haja bogozása közben, valamivel lefoglalja Ciliá-t. Nem könnyű a feladat, de minden tincset erősen fog, hogy ne érezhesse a fejbőre a húzást. A saját hajkeféjét áldozza be, disznósörte, így barátságos ahhoz a hajzuhataghoz, ami lassan, de biztosan elér egy állapotot, hogy már csak mosni kelljen... rengeteget mosni...
Alaver is térül-fordul, a dézsa megtelik a gőzölgő vízzel.*
- Köszönöm, menj, vacsorázz valamit, rád is rád fér.
*Mosolyog felé, majd megkerülve a kis hosszúéletűt, vele szemben áll meg.*
- Na vedd csak le azokat a ruhákat, most megtudod milyen jó is a meleg víz.
1244. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-19 16:04:49
Üzenet elküldve: 2024-09-19 16:04:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Asszimilálás//
*A szobát belengő erős menta, a gyógynövények illata vonzotta őt ide. Fogalma sincs arról mi az amiért ilyen biztonságérzetet adnak számára, és ez mindig is piszkálta kíváncsiságát.
Szerencséjére az illető eléggé el van foglalva azzal amit épp a szekrényben művel, és sikeresen bejut az asztal és székek lábainak takarásába probléma nélkül. Kíváncsi zöld pillantását az üvegcsék színein legeltetni, de sajnos nincs alkalma jobban megcsodálni, ugyanis Nimeril becsukja a szekrény ajtaját, megfordul és elindul az asztalhoz. Cilia is egy kicsit megszeppenve bukik vissza, nehogy észrevegyék. Egy aprócska halk sóhaj hagyja el kicsiny ajkait, amikor rájön, jelenlétéről a nő mit sem sejt. Ezt a biztonságérzetet, egy aprócska fémes hang, töri meg a szoba csendjét, egy csipesz. Aki a pillanat hevében, úgy döntött, hogy hangvillát akar játszani gazdája szeme láttára.
Cilia rémülten nézi a csipeszt, majd a szemét leköti a lenyúló kar látványa, illetve a lassan leguggoló test, ahogy beárnyékolja látókörét. Majd megpillantja a sajátjához hasonló zöldes szempárt.
Az a pillanatnyi néma csönd, az a röpke pillanat amikor mindkettőjüket egyszerre öleli körbe a hirtelen rémület. A nő sikítására, saját maga is rázendít, ő maga is hátra hőköl, ahogy a másik próbálna felegyenesedni. A különbség csupán az, hogy amíg Nimeril az asztalba veri be vörös buksiját, addig ő maga, kilökve két széket az egyiknek a sarkába üti be. A fájdalommal mit sem törődve, az adrenalintól köszönhetően, ő nem dermed meg mint Nimeril. Gyorsan felpattan, majd a szék támlájának takarásában pusztán villogó zöld tekintetét lehet látni feje tetejével együtt, illetve kicsiny ujjait amivel a széknek a támláját morzsolgatja.*
- Megijesztettél...
*Szólal fel alig halható kis hangján, majd a fájdalom, ahogy az adrenalin kezd lejjebb adni, úgy kezd el sajogni kis buksija, így kezét odaemelve kezdi azt el gyömöszölni szomorkásan. Szemét közben az asztalon lévő eszközök csillogása köti le, vajon hol látott már ilyeneket?*
*A szobát belengő erős menta, a gyógynövények illata vonzotta őt ide. Fogalma sincs arról mi az amiért ilyen biztonságérzetet adnak számára, és ez mindig is piszkálta kíváncsiságát.
Szerencséjére az illető eléggé el van foglalva azzal amit épp a szekrényben művel, és sikeresen bejut az asztal és székek lábainak takarásába probléma nélkül. Kíváncsi zöld pillantását az üvegcsék színein legeltetni, de sajnos nincs alkalma jobban megcsodálni, ugyanis Nimeril becsukja a szekrény ajtaját, megfordul és elindul az asztalhoz. Cilia is egy kicsit megszeppenve bukik vissza, nehogy észrevegyék. Egy aprócska halk sóhaj hagyja el kicsiny ajkait, amikor rájön, jelenlétéről a nő mit sem sejt. Ezt a biztonságérzetet, egy aprócska fémes hang, töri meg a szoba csendjét, egy csipesz. Aki a pillanat hevében, úgy döntött, hogy hangvillát akar játszani gazdája szeme láttára.
Cilia rémülten nézi a csipeszt, majd a szemét leköti a lenyúló kar látványa, illetve a lassan leguggoló test, ahogy beárnyékolja látókörét. Majd megpillantja a sajátjához hasonló zöldes szempárt.
Az a pillanatnyi néma csönd, az a röpke pillanat amikor mindkettőjüket egyszerre öleli körbe a hirtelen rémület. A nő sikítására, saját maga is rázendít, ő maga is hátra hőköl, ahogy a másik próbálna felegyenesedni. A különbség csupán az, hogy amíg Nimeril az asztalba veri be vörös buksiját, addig ő maga, kilökve két széket az egyiknek a sarkába üti be. A fájdalommal mit sem törődve, az adrenalintól köszönhetően, ő nem dermed meg mint Nimeril. Gyorsan felpattan, majd a szék támlájának takarásában pusztán villogó zöld tekintetét lehet látni feje tetejével együtt, illetve kicsiny ujjait amivel a széknek a támláját morzsolgatja.*
- Megijesztettél...
*Szólal fel alig halható kis hangján, majd a fájdalom, ahogy az adrenalin kezd lejjebb adni, úgy kezd el sajogni kis buksija, így kezét odaemelve kezdi azt el gyömöszölni szomorkásan. Szemét közben az asztalon lévő eszközök csillogása köti le, vajon hol látott már ilyeneket?*
1243. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-19 11:27:01
Üzenet elküldve: 2024-09-19 11:27:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//Asszimilálás//
* Nimeril személyes kis orvosi szobája nem több, mint egy átlagos szoba, amit kisajátított ilyen orvosi célú dolgok elvégzésére. Egy hatalmas kétszárnyú szekrény van a szoba sarkában, abban tárolja a dolgait, egy az átlagnál nagyobb asztal négy székkel, ami valaha valószínűleg ebédlőasztal lehetett, erre ha nem is kényelmesen, de elfér egy ember. Ezen az asztalon műtötte a városőrt is, mivel egy alacsony ágy mellett nem lehet kényelmesen felvágni senkit. Akad itt még egy mosdótál, a hozzátartozó tükrös kis szekrénnyel. Arrébb a szoba végében még található egy ágy. Nimeril annyira nincs tisztában az itt történt dolgokkal, hogy jelenleg ott van megragadva, hogy volt itt két nagyobb gyerek egy őzzel, meg valami pólyás. Fogalma sincs, hogy azóta mennyivel gyarapodott a kis csimaszok létszáma. A szobában változatos arányban terjeng mindenféle gyógynövénynek a szaga, de talán a legerőteljesebb a menta, ami önmagában is igyekszik befurakodni az arra járók orrjárataiba. Ez a lányak szinte fel sem tűnik, mivel oly régóta szívja be ezt az egyveleget. Szintén nem tűnik fel neki, hogy az apró lábacskák besettenkednek a szobába. A nagy asztal alá igen könnyen be tud mászni a lány és még néhány székláb is akad ott biztonságot sugárzó fedezék gyanánt. A kilátás is jónak mondható, hiszen tökéletesen látja, ahogy a lány üveget rendezgeti. Némelyikben érdekes színű folyadékok is lötyögnek. Leginkább zöld színűek, de akad ott egy piros is. Cilinek viszont nem sok ideje van arra, hogy nézegesse, mert csupán néhány perc múlva Nimeril ellép a szekrénytől és az asztalhoz sétál teljesen gyanútlanul.*
- Lássuk, csak mind rendben vagytok?* Mondja, miközben szétpattintja a táskáját, hogy fémesen csilingelő hangok közepette elővegye a finom orvosi eszközeit, amik gondosan el vannak csomagolva. Egyesével kezdi őket az asztalra pakolni, miközben hümmögő hangokat add ki. Az asztal alatt lévő imposztor ebből csak két barna harisnyás lábat láthat. Feltéve, hogy ott marad és meglapul, mert ha nem, akkor valószínűleg sikeresen megijeszti a vöröskét, aminek jutalma egy visítás lesz. Ha nem olyan bátor és az asztal alatt marad, akkor a következő fog történni. Egy csintalan csipesz úgy dönt, hogy a mélybe veti magát és az asztal alatt landol.*
- Fenébe!* A lány lehajol, hogy benézzen az asztal alá és valószínűleg saját világoszöld szembe találja magát az apró kis lény smaragdzöld íriszeivel. Mindenre számított csak ilyen látványra nem, még a szíve is kihagy egy pillanatra, de nem úgy a szája.*
- Kjáááá!* Sikolt fel, de csak egy rövid pillanatig, mert ijedtében megpróbál ösztönösen felegyenesedni, de ugye az asztal meg ott dekkol és lendületből bevágja a vörös kobakját az ódon fa remekműbe, ami hatására a rögtön elnémul, majd hátra esik felborítva egy széket. Onnan pislog majd riadtan az idegen irányába, amíg fel nem fedezi, hogy csak egy gyerek. Ilyen ez az ilyen, élete során sokszor került bajba, így berögződött elméjébe a menekülő ösztön. Egyszer még kővé is dermedt ijedtében, csak hát most nem volt olyan testhelyzetben, hogy ez lehetséges legyen.*
* Nimeril személyes kis orvosi szobája nem több, mint egy átlagos szoba, amit kisajátított ilyen orvosi célú dolgok elvégzésére. Egy hatalmas kétszárnyú szekrény van a szoba sarkában, abban tárolja a dolgait, egy az átlagnál nagyobb asztal négy székkel, ami valaha valószínűleg ebédlőasztal lehetett, erre ha nem is kényelmesen, de elfér egy ember. Ezen az asztalon műtötte a városőrt is, mivel egy alacsony ágy mellett nem lehet kényelmesen felvágni senkit. Akad itt még egy mosdótál, a hozzátartozó tükrös kis szekrénnyel. Arrébb a szoba végében még található egy ágy. Nimeril annyira nincs tisztában az itt történt dolgokkal, hogy jelenleg ott van megragadva, hogy volt itt két nagyobb gyerek egy őzzel, meg valami pólyás. Fogalma sincs, hogy azóta mennyivel gyarapodott a kis csimaszok létszáma. A szobában változatos arányban terjeng mindenféle gyógynövénynek a szaga, de talán a legerőteljesebb a menta, ami önmagában is igyekszik befurakodni az arra járók orrjárataiba. Ez a lányak szinte fel sem tűnik, mivel oly régóta szívja be ezt az egyveleget. Szintén nem tűnik fel neki, hogy az apró lábacskák besettenkednek a szobába. A nagy asztal alá igen könnyen be tud mászni a lány és még néhány székláb is akad ott biztonságot sugárzó fedezék gyanánt. A kilátás is jónak mondható, hiszen tökéletesen látja, ahogy a lány üveget rendezgeti. Némelyikben érdekes színű folyadékok is lötyögnek. Leginkább zöld színűek, de akad ott egy piros is. Cilinek viszont nem sok ideje van arra, hogy nézegesse, mert csupán néhány perc múlva Nimeril ellép a szekrénytől és az asztalhoz sétál teljesen gyanútlanul.*
- Lássuk, csak mind rendben vagytok?* Mondja, miközben szétpattintja a táskáját, hogy fémesen csilingelő hangok közepette elővegye a finom orvosi eszközeit, amik gondosan el vannak csomagolva. Egyesével kezdi őket az asztalra pakolni, miközben hümmögő hangokat add ki. Az asztal alatt lévő imposztor ebből csak két barna harisnyás lábat láthat. Feltéve, hogy ott marad és meglapul, mert ha nem, akkor valószínűleg sikeresen megijeszti a vöröskét, aminek jutalma egy visítás lesz. Ha nem olyan bátor és az asztal alatt marad, akkor a következő fog történni. Egy csintalan csipesz úgy dönt, hogy a mélybe veti magát és az asztal alatt landol.*
- Fenébe!* A lány lehajol, hogy benézzen az asztal alá és valószínűleg saját világoszöld szembe találja magát az apró kis lény smaragdzöld íriszeivel. Mindenre számított csak ilyen látványra nem, még a szíve is kihagy egy pillanatra, de nem úgy a szája.*
- Kjáááá!* Sikolt fel, de csak egy rövid pillanatig, mert ijedtében megpróbál ösztönösen felegyenesedni, de ugye az asztal meg ott dekkol és lendületből bevágja a vörös kobakját az ódon fa remekműbe, ami hatására a rögtön elnémul, majd hátra esik felborítva egy széket. Onnan pislog majd riadtan az idegen irányába, amíg fel nem fedezi, hogy csak egy gyerek. Ilyen ez az ilyen, élete során sokszor került bajba, így berögződött elméjébe a menekülő ösztön. Egyszer még kővé is dermedt ijedtében, csak hát most nem volt olyan testhelyzetben, hogy ez lehetséges legyen.*
1242. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-19 10:43:41
Üzenet elküldve: 2024-09-19 10:43:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// A tudást hajszolva //
- Őszintén? Elég képlékenyek az állapotok még mindig, de lassan fejlődik a város. Új városőrség alakult és mintha a rend már nagyobb lenne az utcán.* Kis szünet, még tűnődik, hogy mit tudna erről elmondani, aztán eszébe is jut valami.* Én bár fenntartásokkal kezelem a hírt, de azt hallani, hogy Sárvárost felszámolták. Ha ez tényleg igaz, akkor valóban jócskán meg fog indulni a fellendülés.* Túlságosan nem izgatják a hírek, amit a piacon elkap azzal tud gazdálkodni. Kíváncsiságát, már majdnem teljesen kielégítette a férfi, ami pedig még hátra arra is hamarosan kielégítő választ fog kapni.*
- És ezekre a fekete mérgekre hat a lila varázsital, vagy talán karanténba kellene zárni a beteget és leszedálni?* Ezek után nem lesz egyéb kérdése, csak ha a mestere nem mond olyat, ami újakat hoz fel benne. Egy jó időre el van látva válaszokkal, most már majd magában kell megemésztenie őket.*
// A tudást hajszolva //
- Őszintén? Elég képlékenyek az állapotok még mindig, de lassan fejlődik a város. Új városőrség alakult és mintha a rend már nagyobb lenne az utcán.* Kis szünet, még tűnődik, hogy mit tudna erről elmondani, aztán eszébe is jut valami.* Én bár fenntartásokkal kezelem a hírt, de azt hallani, hogy Sárvárost felszámolták. Ha ez tényleg igaz, akkor valóban jócskán meg fog indulni a fellendülés.* Túlságosan nem izgatják a hírek, amit a piacon elkap azzal tud gazdálkodni. Kíváncsiságát, már majdnem teljesen kielégítette a férfi, ami pedig még hátra arra is hamarosan kielégítő választ fog kapni.*
- És ezekre a fekete mérgekre hat a lila varázsital, vagy talán karanténba kellene zárni a beteget és leszedálni?* Ezek után nem lesz egyéb kérdése, csak ha a mestere nem mond olyat, ami újakat hoz fel benne. Egy jó időre el van látva válaszokkal, most már majd magában kell megemésztenie őket.*
1241. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-18 20:45:50
Üzenet elküldve: 2024-09-18 20:45:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// A tudást hajszolva //
*Ha már témába került, egy dolog felkeltette az érdeklődését és talán Nimeril választ talált rá, vagy jobb választ, mint amije neki lenne erre.*
- Tényleg, mennyivel lett veszélyesebb a város, amióta nem tartózkodom itt?
*Nem éppen aggódna, Nimerilnek nem kötelessége kimozdulni a házból, legalább is szerinte erre vannak a nemesek, hogy tudjanak kiket kiküldeni helyettük, de úgy informatív jelleggel érdeklődik a város állapotáról.*
- Nos, a rövid válasz arra, hogy tiltottak, mert mérgek. Tévképzetkeltő és őrületkeltő mérgek.
*Majd kortyol egyet a teájából.*
- A hosszabb válasz, hogy nem tudom, egyáltalán tiltott-e, de nem akarnak vele üzérkedni, se azokkal együtt mutatkozni, akik ezzel foglalkoznának. Erősen megvetett. Amit az alkímia irányából mondhatok az az, hogy az alkímia szabályait erősen ferdíti, pszeudómágikus rituálék, melyek eredménye bizonytalan, a többi komponenssel való vegyítése pedig olyan költséges és körülményes, hogy régóta feladtam a vele való foglalkozást. Részben, mivel az eredmények túlnyomó része hatalmas csalódás és természetesen, mérgek változatos fajtája. Mérgek, amik bár veszélyesek, de tisztes véleményem szerint nem is érik meg az áruk.
*Kifejezetten negatívan élte meg a feketékkel való vegyítgetést és már nem is lenne képes azokra a félbolond mutatványokra, amikkel a régi reakcióra lehetett bírni, a szerinte mintha állagában megváltozott feketéket.*
- Nyilvánvalóan nem teljesen haszontalanok, azonban jobbára méregkeverőknek való feladat. Viszont, ha be tudsz szerezni, akkor ajánlott magadnál tartani nem keveset, nem mindig lehet hozzájutni. És hátha hasznát leled.
// A tudást hajszolva //
*Ha már témába került, egy dolog felkeltette az érdeklődését és talán Nimeril választ talált rá, vagy jobb választ, mint amije neki lenne erre.*
- Tényleg, mennyivel lett veszélyesebb a város, amióta nem tartózkodom itt?
*Nem éppen aggódna, Nimerilnek nem kötelessége kimozdulni a házból, legalább is szerinte erre vannak a nemesek, hogy tudjanak kiket kiküldeni helyettük, de úgy informatív jelleggel érdeklődik a város állapotáról.*
- Nos, a rövid válasz arra, hogy tiltottak, mert mérgek. Tévképzetkeltő és őrületkeltő mérgek.
*Majd kortyol egyet a teájából.*
- A hosszabb válasz, hogy nem tudom, egyáltalán tiltott-e, de nem akarnak vele üzérkedni, se azokkal együtt mutatkozni, akik ezzel foglalkoznának. Erősen megvetett. Amit az alkímia irányából mondhatok az az, hogy az alkímia szabályait erősen ferdíti, pszeudómágikus rituálék, melyek eredménye bizonytalan, a többi komponenssel való vegyítése pedig olyan költséges és körülményes, hogy régóta feladtam a vele való foglalkozást. Részben, mivel az eredmények túlnyomó része hatalmas csalódás és természetesen, mérgek változatos fajtája. Mérgek, amik bár veszélyesek, de tisztes véleményem szerint nem is érik meg az áruk.
*Kifejezetten negatívan élte meg a feketékkel való vegyítgetést és már nem is lenne képes azokra a félbolond mutatványokra, amikkel a régi reakcióra lehetett bírni, a szerinte mintha állagában megváltozott feketéket.*
- Nyilvánvalóan nem teljesen haszontalanok, azonban jobbára méregkeverőknek való feladat. Viszont, ha be tudsz szerezni, akkor ajánlott magadnál tartani nem keveset, nem mindig lehet hozzájutni. És hátha hasznát leled.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1432-1451