Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 67 (1321. - 1340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1432-1451
1340. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-10-14 19:39:34
Üzenet elküldve: 2024-10-14 19:39:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
*Egy picit mintha meg hűlt volna a levegő, ő legalább is úgy érzi. Alavernak sem olyan kedves már a tekintete mint, ahogy az előbb. Mait meglátva megváltozott, és még ha nem is a félelem ami látszódik a férfi tekintetében, hiszen erősen tagadta, nem azt érzi a nő iránt. De azt, hogy tart a nőtől, na azt teljes mértékben észreveszi. Csak pontosan nem igazán tudja, mit is jelent ez. De érzi mióta megérkezett a két nő, és amire számított, hogy a meghitt kis környezet amit képesek voltak kialakítani Alaverral a teázás közben, az most megváltozott. Lehet, hogy Mai miatt? Vagy inkább az ismeretlen feketeség miatt, akinek az arckifejezése, legalább is amint rátekint Szikrára, az mindenhogy, csak jól nem esik neki. Ilyesfajta rosszalló tekintetet látott már másoktól, és akkor sem tetszett neki, most sem. Nem hiába érezte hát a megbánást első jeleit mikor maga mellé invitálta az idegent. De mit tehetne, igyekszik kevés gondot okozni Mainek. És lássanak csodát, most még engedélyt is adna Mai arra, hogy oda üljön. Amit először nem ért, bár jól esik neki, hogy valaki talán megérti az ő szándékát. Így egy kis pukkancs arckifejezéssel, felbátorodva néz a feketeségre, mit sem félve annak nem ismert erejétől és haragjától megszólal.*
-Mert ott el lehet bújni, hogy ne lássanak azért.
*Fordul vissza az asztal irányába, és hogy megerősítse válaszát, karjait egy erősebb mozdulattal szorosan maga elé fonva teszi, és elégedetten bólint, hogy ő bizony most jól megmondta.
Alaver Mai kérésére, szorgosan előkészíti a teát, és megint csak jut neki egy kevés, amire arcáról egyből eltűnik a konok duzzogás Nori megszólalása miatt, és nagy örömmel fog rá a meleg csészére két kezével, és elégedetten tartja az ölében magát melengetve, és kiélvezve nagy szimatolások közepette a tea kellemes illatát.
Tekintetét azonban kicsit leköti, hogy Alaver nem akar leülni melléjük, sőt Mai valamit bizony halkan beszél meg vele, amit képtelen jobban kifülelni hegyes kis fülével, mert a feketeség hirtelen kérdéseket kezd neki szegezni. Szemeit rászegezi a nőre megilletődötten, majd Maire tekint. Szemében kiolvasható, egy bólintásra vár, egy megerősítésre, nem csak, hogy arra szabad e beszélni, hanem hogy biztonságos e. Amint ezt megkapja, utána visszafordítja tekintetét Norira, de képtelen annak szemébe nézni, mivel a válasz amit mondani akar neki, kicsit elszomorítja. Hiszen, ahogy megismerte Mait az nem igazán volt helyes, sőt kifejezetten helytelen főleg az elmondásuk alapján mint későbbiekben kiderült. De végül legyőzve szégyenérzetét megszólal, bár tekintetét a teáscsészén pihentetve teszi azt.*
-A kőkertben találtam rá Alaverral... Tüskével megvágtam őt véletlenül mert elakartam venni a táskáját, mert sárga karikát akartam szerezni, hogy kolbászt szerezzek Deresnek... De aztán Alaver kergetett elkapott, és idehoztak engem...
*Szorongatja kis kezével a teát. Majd felbátorodva ismét, hogy mentse saját magát hirtelen elhadarva hozzáteszi mondandóját, miközben mereven Nori szemébe néz.*
-De begyógyítottam a sebét, és bocsánatot kértem Alaverétől, és bocsánatot fogok kérni Maitől is.
*Kis szünetet tart, hiszen rájött, Alaverral valóban elrendezte kis nézeteltérésüket, de ezt Maiel ilyen formában nem tette meg, amit megakart, csak most kicsúszott a száján. Tekintetét ismét leszegezve a teára, hasonlóan mint Alaver a csészét nézi. Ezek szerint itt ez a szokás aki nem érzi jól magát, az az italát nézi csendesen.*
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
*Egy picit mintha meg hűlt volna a levegő, ő legalább is úgy érzi. Alavernak sem olyan kedves már a tekintete mint, ahogy az előbb. Mait meglátva megváltozott, és még ha nem is a félelem ami látszódik a férfi tekintetében, hiszen erősen tagadta, nem azt érzi a nő iránt. De azt, hogy tart a nőtől, na azt teljes mértékben észreveszi. Csak pontosan nem igazán tudja, mit is jelent ez. De érzi mióta megérkezett a két nő, és amire számított, hogy a meghitt kis környezet amit képesek voltak kialakítani Alaverral a teázás közben, az most megváltozott. Lehet, hogy Mai miatt? Vagy inkább az ismeretlen feketeség miatt, akinek az arckifejezése, legalább is amint rátekint Szikrára, az mindenhogy, csak jól nem esik neki. Ilyesfajta rosszalló tekintetet látott már másoktól, és akkor sem tetszett neki, most sem. Nem hiába érezte hát a megbánást első jeleit mikor maga mellé invitálta az idegent. De mit tehetne, igyekszik kevés gondot okozni Mainek. És lássanak csodát, most még engedélyt is adna Mai arra, hogy oda üljön. Amit először nem ért, bár jól esik neki, hogy valaki talán megérti az ő szándékát. Így egy kis pukkancs arckifejezéssel, felbátorodva néz a feketeségre, mit sem félve annak nem ismert erejétől és haragjától megszólal.*
-Mert ott el lehet bújni, hogy ne lássanak azért.
*Fordul vissza az asztal irányába, és hogy megerősítse válaszát, karjait egy erősebb mozdulattal szorosan maga elé fonva teszi, és elégedetten bólint, hogy ő bizony most jól megmondta.
Alaver Mai kérésére, szorgosan előkészíti a teát, és megint csak jut neki egy kevés, amire arcáról egyből eltűnik a konok duzzogás Nori megszólalása miatt, és nagy örömmel fog rá a meleg csészére két kezével, és elégedetten tartja az ölében magát melengetve, és kiélvezve nagy szimatolások közepette a tea kellemes illatát.
Tekintetét azonban kicsit leköti, hogy Alaver nem akar leülni melléjük, sőt Mai valamit bizony halkan beszél meg vele, amit képtelen jobban kifülelni hegyes kis fülével, mert a feketeség hirtelen kérdéseket kezd neki szegezni. Szemeit rászegezi a nőre megilletődötten, majd Maire tekint. Szemében kiolvasható, egy bólintásra vár, egy megerősítésre, nem csak, hogy arra szabad e beszélni, hanem hogy biztonságos e. Amint ezt megkapja, utána visszafordítja tekintetét Norira, de képtelen annak szemébe nézni, mivel a válasz amit mondani akar neki, kicsit elszomorítja. Hiszen, ahogy megismerte Mait az nem igazán volt helyes, sőt kifejezetten helytelen főleg az elmondásuk alapján mint későbbiekben kiderült. De végül legyőzve szégyenérzetét megszólal, bár tekintetét a teáscsészén pihentetve teszi azt.*
-A kőkertben találtam rá Alaverral... Tüskével megvágtam őt véletlenül mert elakartam venni a táskáját, mert sárga karikát akartam szerezni, hogy kolbászt szerezzek Deresnek... De aztán Alaver kergetett elkapott, és idehoztak engem...
*Szorongatja kis kezével a teát. Majd felbátorodva ismét, hogy mentse saját magát hirtelen elhadarva hozzáteszi mondandóját, miközben mereven Nori szemébe néz.*
-De begyógyítottam a sebét, és bocsánatot kértem Alaverétől, és bocsánatot fogok kérni Maitől is.
*Kis szünetet tart, hiszen rájött, Alaverral valóban elrendezte kis nézeteltérésüket, de ezt Maiel ilyen formában nem tette meg, amit megakart, csak most kicsúszott a száján. Tekintetét ismét leszegezve a teára, hasonlóan mint Alaver a csészét nézi. Ezek szerint itt ez a szokás aki nem érzi jól magát, az az italát nézi csendesen.*
1339. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-10-14 18:46:50
Üzenet elküldve: 2024-10-14 18:46:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
*Hiába érzi egészen jól magát attól, hogy Mai itt van vele, attól, hogy nem mérges rá, hanem dicséri akár a kinézetét is, mégsem érzi magát komfortosan. Lehet, hogy a ház túl nagy, és azért érzi magát elveszve benne, de valószínűbb, hogy az zavarja, hogy Mai nem csak az övé, hanem más is van körülötte, aki szereti őt. A jól ismert Nori nem kérdezné meg, hogy hova ülhet, hanem elfoglalná azt a helyet, amelyik neki tetszik. Ha az épp a szőke kislányé, akkor azt félrehajítaná előbb onnan, de az a Nori most nincs itt. Egy szelíd Nori van, aki nem követel, hanem kér, aki nem faggat, hanem kérdez, valaki, aki talán alkalmas arra, hogy anélkül igyon meg egy bögre teát mások társaságában, hogy azonnal tönkretenné mindegyikük napját.*
- Miért akarnék az asztal alá ülni? *Teljesen hülyének nézi szegény lányt, de utána inkább magát érzi annak, mikor Mai megszólal, és azt mondja, hogy akár még azt is lehet csinálni, ha úgy jobban esik. Nem, nem akar az asztal alá ülni, úgyhogy inkább elfogadja a kis szőke által felajánlott helyet, szoknyáját gondosan a feneke alá hajtja, és lehuppan a székre.
Tekintete folyamatosan jár, a többiek arcát fürkészi kicsit úgy, mintha mindenkitől félne valamennyire, de tekintete végül Alaver-en akad meg.*
- Kösz, hogy elhoztál Mai-hoz. Fontos volt nekem. *Újabb meglepő fordulat lehet, hogy a lány ezúttal nem csak a bocsánat, hanem a köszönöm szót is ismeri. Az utóbbit sem szokta túl sokat használni, de most ez is kikívánkozott belőle.*
- Én kérek bele mézet *közli a teával kapcsolatos igényeit, de utána elhallgat, és csak ül bambán a kislány mellett, de végül csak felé fordítja a fejét, hogy tüzetesebben is megnézze magának, de annyira azért mégsem hazudtolja meg magát, hogy ne érkezzen hamar egy válatlan kérdés a részéről.*
- Te hogy találtad Mai-t? Én egy padon. Bár, lehet, hogy ő talált engem. *Elgondolkozik egy kicsit, aztán hümmög, majd levonja a konklúziót.*
- Egymást találtuk. Igen, talán így a helyes.
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.14 19:09:06
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
*Hiába érzi egészen jól magát attól, hogy Mai itt van vele, attól, hogy nem mérges rá, hanem dicséri akár a kinézetét is, mégsem érzi magát komfortosan. Lehet, hogy a ház túl nagy, és azért érzi magát elveszve benne, de valószínűbb, hogy az zavarja, hogy Mai nem csak az övé, hanem más is van körülötte, aki szereti őt. A jól ismert Nori nem kérdezné meg, hogy hova ülhet, hanem elfoglalná azt a helyet, amelyik neki tetszik. Ha az épp a szőke kislányé, akkor azt félrehajítaná előbb onnan, de az a Nori most nincs itt. Egy szelíd Nori van, aki nem követel, hanem kér, aki nem faggat, hanem kérdez, valaki, aki talán alkalmas arra, hogy anélkül igyon meg egy bögre teát mások társaságában, hogy azonnal tönkretenné mindegyikük napját.*
- Miért akarnék az asztal alá ülni? *Teljesen hülyének nézi szegény lányt, de utána inkább magát érzi annak, mikor Mai megszólal, és azt mondja, hogy akár még azt is lehet csinálni, ha úgy jobban esik. Nem, nem akar az asztal alá ülni, úgyhogy inkább elfogadja a kis szőke által felajánlott helyet, szoknyáját gondosan a feneke alá hajtja, és lehuppan a székre.
Tekintete folyamatosan jár, a többiek arcát fürkészi kicsit úgy, mintha mindenkitől félne valamennyire, de tekintete végül Alaver-en akad meg.*
- Kösz, hogy elhoztál Mai-hoz. Fontos volt nekem. *Újabb meglepő fordulat lehet, hogy a lány ezúttal nem csak a bocsánat, hanem a köszönöm szót is ismeri. Az utóbbit sem szokta túl sokat használni, de most ez is kikívánkozott belőle.*
- Én kérek bele mézet *közli a teával kapcsolatos igényeit, de utána elhallgat, és csak ül bambán a kislány mellett, de végül csak felé fordítja a fejét, hogy tüzetesebben is megnézze magának, de annyira azért mégsem hazudtolja meg magát, hogy ne érkezzen hamar egy válatlan kérdés a részéről.*
- Te hogy találtad Mai-t? Én egy padon. Bár, lehet, hogy ő talált engem. *Elgondolkozik egy kicsit, aztán hümmög, majd levonja a konklúziót.*
- Egymást találtuk. Igen, talán így a helyes.
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.14 19:09:06
1338. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-10-13 15:47:01
Üzenet elküldve: 2024-10-13 15:47:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
*Csak megátkozta. Mi sem természetesebb. De azt a nőt nem sajnálja, persze ettől függetlenül még nem megoldás semmire. Átélte... egyetlen átkot csupán, de mély nyomot hagyott. Még mindig tudja kísérteni az az érzés, ami akkor volt. Tanulnia kellene belőle, de addig nem jutott el. Nehéz. De azt érzi, hogy nem akar tovább arról a nőről beszélni, ezért hát nem is megy bele jobban. Neki is jobb, mindenkinek jobb. Megígérte Szikrának, hogy siet, úgy is kell tennie, bármennyire is húz most a szíve Nori felé. Ma nem teheti meg, hogy vele marad, de az ígéretet be fogja tartani.*
- Mérges? *Vonja össze kissé szemöldökét, valóban nem kedveli, ha összeszedetlen valaki, ami vonatkozik a ruházatra is. Pedig nem volt ez mindig így. Sokat változott ő is az itt eltöltött idő alatt, ahogy a feketeség is változott. Bármennyire is furcsán hat a mostani, s tudja, hogy illékony is lehet, mégis jobb így. Végre fellélegezhet. Csak tartson ki legalább addig ez az állapot, amíg itt van velük. A későbbiekben pedig csiszolni fog az álmokon is.* - Mérges nem vagyok érte. Te eddig is csinos voltál, csak megmutattam hogyan lehetsz még szebb. Látod, azonnal lett is valakid. *Kuncog fel végre, még akkor is, ha pont nem a jó társ találta meg. Még megtörténhet, ha tovább javítgat a húgán.
A konyhába érve sem éri újabb sokk, végre nem kell aggódnia. Persze nem tűnt el belőle teljesen a készenlét, de megengedi magának, hogy oldottabb legyen.
A kis elfre néz, aki már mosolyog is és igen jó hírről számol be. Nem tervezte igazán, de így már tényleg nem szívesen küldené el Alaver-t. Igazából most úgy cselekedett, ahogyan azt várta tőle. Rajta is csiszolni kell, majd beszél vele. Itt mások a szabályok. És okosabbnak kell lennie, nem mondhat mindenkinek igent. Rajta kívül persze.*
- Ennek örülök, gondolom megbeszéltetek mindent.
*Lép közel és simít végig a hajzuhatagán, majd a testvérére néz mosolyogva, s a kérdés után újra a gyerekre. Elneveti magát, aztán tudatosul, hogy ebben a konyhában hárman próbálnak meg úgy cselekedni több kevesebb sikerrel, hogy az neki megfeleljen. Ez valahol jó, de... megretten a hirtelen tehertől. Gyorsan kell meggyőznie magát arról, hogy nem ural, pusztán csak a legjobbat kívánja kihozni mindenkiből.*
- Hát, ha ahhoz van kedvetek kivételesen ülhetünk mindannyian az asztal alá is... de a széken kényelmesebb.
*Mintha oldani akarna valamit, de persze nem gondolta komolyan. Lenéz a lábára, ami még mindig meztelen. Megrázza a fejét. Ez olyan nap, amibe megannyi tant kívánt beleszorítani, mégis ő fest a legkuszábban. Behunyja egy pillanatra a szemét, mindenki üljön ahová akar. Egy pálinka... az kéne. Vagy rum. Alaver mellé lép egy pillanatra, s megfogja annak a vállát.*
- Hosszabb ez a nap, mint bármelyik. Holnapután Nori-val töltöm az estét, megteszed, hogy figyelsz Szikrára? Úgy látom, ti jól alakultok. Ó, és ez neked most érzékeny téma, de ha csempésznél némi rumot a teámba, akkor elfelejtem ezt a kis... baklövést. Kivagyok.
*Persze kicsi a tér, de a szavai halkak, amíg a két leány eldönti hova kívánnak ülni, meg sem hallhatják. De végül visszafordul feléjük és helyet foglal ő is.*
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
*Csak megátkozta. Mi sem természetesebb. De azt a nőt nem sajnálja, persze ettől függetlenül még nem megoldás semmire. Átélte... egyetlen átkot csupán, de mély nyomot hagyott. Még mindig tudja kísérteni az az érzés, ami akkor volt. Tanulnia kellene belőle, de addig nem jutott el. Nehéz. De azt érzi, hogy nem akar tovább arról a nőről beszélni, ezért hát nem is megy bele jobban. Neki is jobb, mindenkinek jobb. Megígérte Szikrának, hogy siet, úgy is kell tennie, bármennyire is húz most a szíve Nori felé. Ma nem teheti meg, hogy vele marad, de az ígéretet be fogja tartani.*
- Mérges? *Vonja össze kissé szemöldökét, valóban nem kedveli, ha összeszedetlen valaki, ami vonatkozik a ruházatra is. Pedig nem volt ez mindig így. Sokat változott ő is az itt eltöltött idő alatt, ahogy a feketeség is változott. Bármennyire is furcsán hat a mostani, s tudja, hogy illékony is lehet, mégis jobb így. Végre fellélegezhet. Csak tartson ki legalább addig ez az állapot, amíg itt van velük. A későbbiekben pedig csiszolni fog az álmokon is.* - Mérges nem vagyok érte. Te eddig is csinos voltál, csak megmutattam hogyan lehetsz még szebb. Látod, azonnal lett is valakid. *Kuncog fel végre, még akkor is, ha pont nem a jó társ találta meg. Még megtörténhet, ha tovább javítgat a húgán.
A konyhába érve sem éri újabb sokk, végre nem kell aggódnia. Persze nem tűnt el belőle teljesen a készenlét, de megengedi magának, hogy oldottabb legyen.
A kis elfre néz, aki már mosolyog is és igen jó hírről számol be. Nem tervezte igazán, de így már tényleg nem szívesen küldené el Alaver-t. Igazából most úgy cselekedett, ahogyan azt várta tőle. Rajta is csiszolni kell, majd beszél vele. Itt mások a szabályok. És okosabbnak kell lennie, nem mondhat mindenkinek igent. Rajta kívül persze.*
- Ennek örülök, gondolom megbeszéltetek mindent.
*Lép közel és simít végig a hajzuhatagán, majd a testvérére néz mosolyogva, s a kérdés után újra a gyerekre. Elneveti magát, aztán tudatosul, hogy ebben a konyhában hárman próbálnak meg úgy cselekedni több kevesebb sikerrel, hogy az neki megfeleljen. Ez valahol jó, de... megretten a hirtelen tehertől. Gyorsan kell meggyőznie magát arról, hogy nem ural, pusztán csak a legjobbat kívánja kihozni mindenkiből.*
- Hát, ha ahhoz van kedvetek kivételesen ülhetünk mindannyian az asztal alá is... de a széken kényelmesebb.
*Mintha oldani akarna valamit, de persze nem gondolta komolyan. Lenéz a lábára, ami még mindig meztelen. Megrázza a fejét. Ez olyan nap, amibe megannyi tant kívánt beleszorítani, mégis ő fest a legkuszábban. Behunyja egy pillanatra a szemét, mindenki üljön ahová akar. Egy pálinka... az kéne. Vagy rum. Alaver mellé lép egy pillanatra, s megfogja annak a vállát.*
- Hosszabb ez a nap, mint bármelyik. Holnapután Nori-val töltöm az estét, megteszed, hogy figyelsz Szikrára? Úgy látom, ti jól alakultok. Ó, és ez neked most érzékeny téma, de ha csempésznél némi rumot a teámba, akkor elfelejtem ezt a kis... baklövést. Kivagyok.
*Persze kicsi a tér, de a szavai halkak, amíg a két leány eldönti hova kívánnak ülni, meg sem hallhatják. De végül visszafordul feléjük és helyet foglal ő is.*
1337. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-10-13 15:10:02
Üzenet elküldve: 2024-10-13 15:10:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
*Magában jót somolyog azon, ahogy Szikra a mozdulatait másolja. Arra gondol, hogy nem buta kislány ez, és ha majd Mai segít neki belerázódni az itteni életbe, akkor igazán rátermett kisasszony lesz belőle. Hiszen ügyesnek is ügyes, az utcán való élet nem tökfilkóknak való.
Talán épp megszólalna hogy mondjon valamit, ám a konyha nyíló ajtaja beléfojtja a szándékot. Mai és Nori lép be, a két nő, akik így-vagy-úgy, de az itt maradásának végidejének hírhozói. Érzi, ahogy gyomra összeszorul megint.
Amíg Mai Szikrával vált két szót, addig maga Nori-ra pislant. Most nem lát a szemében semmi fenyegetőt, de semmi játékosat sem. Sőt, majdhogynem üresnek látja a szemeit. Nem tudja, hogy ez most jó-e, vagy sem.*
- Persze, Mai Fae.. hm.. Persze. *-feláll, a konyhaszekrényből kivesz még két bögrét, azokat az asztalra rakja. A tűzhelyről megint ronggyal veszi le a forralót, és ismét annak a tetejével szűri meg a ruskót, ahogy teletölti a két nő bögréjét.*
- Van itt méz is. *-mondja halkan, állával a kis cserép felé intve, amiből kiáll a pergető nyele. Az edényben még lötyög valamennyi tea, azt már kiönti Szikrának, szűkösen meglesz neki is még egy bögre. A kiürült forralót visszaviszi a tűzhelyhez, de már nem teszi vissza a lángra, hanem csak úgy mellé, ne égjen meg benne semmi. Ott is marad, hátát félig a falnak vetve, karjait összefonva maga előtt, markában még mindig a rongyot szorítva. Egyszerűbb neki így, és minek is ülne le, ha úgy is mindjárt elzavarják.*
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
*Magában jót somolyog azon, ahogy Szikra a mozdulatait másolja. Arra gondol, hogy nem buta kislány ez, és ha majd Mai segít neki belerázódni az itteni életbe, akkor igazán rátermett kisasszony lesz belőle. Hiszen ügyesnek is ügyes, az utcán való élet nem tökfilkóknak való.
Talán épp megszólalna hogy mondjon valamit, ám a konyha nyíló ajtaja beléfojtja a szándékot. Mai és Nori lép be, a két nő, akik így-vagy-úgy, de az itt maradásának végidejének hírhozói. Érzi, ahogy gyomra összeszorul megint.
Amíg Mai Szikrával vált két szót, addig maga Nori-ra pislant. Most nem lát a szemében semmi fenyegetőt, de semmi játékosat sem. Sőt, majdhogynem üresnek látja a szemeit. Nem tudja, hogy ez most jó-e, vagy sem.*
- Persze, Mai Fae.. hm.. Persze. *-feláll, a konyhaszekrényből kivesz még két bögrét, azokat az asztalra rakja. A tűzhelyről megint ronggyal veszi le a forralót, és ismét annak a tetejével szűri meg a ruskót, ahogy teletölti a két nő bögréjét.*
- Van itt méz is. *-mondja halkan, állával a kis cserép felé intve, amiből kiáll a pergető nyele. Az edényben még lötyög valamennyi tea, azt már kiönti Szikrának, szűkösen meglesz neki is még egy bögre. A kiürült forralót visszaviszi a tűzhelyhez, de már nem teszi vissza a lángra, hanem csak úgy mellé, ne égjen meg benne semmi. Ott is marad, hátát félig a falnak vetve, karjait összefonva maga előtt, markában még mindig a rongyot szorítva. Egyszerűbb neki így, és minek is ülne le, ha úgy is mindjárt elzavarják.*
1336. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-10-12 22:01:13
Üzenet elküldve: 2024-10-12 22:01:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
*Szemei kikerekednek a rémülettől és a kíváncsiságtól egyaránt. Vajon milyen betegség lehet, az ami nem gyógyítható rajta? De inkább nem firtatja tovább, szinte látja Alaveron ez egy olyan dolog amit kerülni kell. Pedig bizony izgatja a fantáziáját mégis milyen gyógyfűvel lehet azt meggyógyítani.
A hangulat sokkalta javult, hogy végre feszengés nélkül képesek beszélgetni. Szikra sem tart már annyira attól a vasmaroktól. És a teázgatás is igen jó kis időtöltés, főleg ilyen beszélgetés mellett. Ha nem is olyan meghitt mint Maiel, de bármikor szívesen leülne Alaverral egy ilyenféle időtöltésre.
A férfi következő válaszára, ő maga is leutánozza annak mozdulatait, és egy elégedett mosollyal jelzi, hogy megértette. Majd a tea utolsó néhány kortyát hangos szürcsölések mellett, csak úgy mint Alaver, fejezi be, és amint a férfi bögréje leérkezik, követi az ő kis csészéje is ami egy halkabb csilingelő koppanással érkezik meg az asztallapra.
Halk nyikorgással nyílik a konyha ajtó, amire Szikra izgatottan fordul hátra, és száján nagy mosollyal üdvözli Mait, ami aztán lassan tűnik el, ahogy megpillantja a feketeséget. Nem utálatból pusztán mert még idegen, meg kell ismernie. Nézi, ahogy lassan válik el a kettő és Mai felé indul először, amiért a mosoly újra felkanyarodik kis arcára.*
-Uhum, Alaver csinált teát, nagyon finom. És és bocsánatot kértünk egymástól!
*Újságolja el a nagy eseményt elégedetten. Majd fülét megcsapja Nori ártatlannak tűnő hangja, amire félénken emeli fel tekintetét, de bátorságát összeszedve.*
-Ne az asztal alá mert Mai azt nem szereti. Ide.
*Mutat a mellette lévő üres székre, bár ahogy vissza fordul az asztal irányába, hátat fordítva a feketeségnek, Alaver láthatja, hogy arcocskáján a megbánás ül ki nagyon hamar, hiszen most invitálta az idegent saját maga mellé. De annyira beleszorult a szó, hogy képtelen bármit is mondani. Így hát, csak fogja, szépen helyet foglal és mereven bámul előre Alaver és Mai néni tekintetét keresve pusztán saját tekintetével fejmozgatás nélkül.*
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
*Szemei kikerekednek a rémülettől és a kíváncsiságtól egyaránt. Vajon milyen betegség lehet, az ami nem gyógyítható rajta? De inkább nem firtatja tovább, szinte látja Alaveron ez egy olyan dolog amit kerülni kell. Pedig bizony izgatja a fantáziáját mégis milyen gyógyfűvel lehet azt meggyógyítani.
A hangulat sokkalta javult, hogy végre feszengés nélkül képesek beszélgetni. Szikra sem tart már annyira attól a vasmaroktól. És a teázgatás is igen jó kis időtöltés, főleg ilyen beszélgetés mellett. Ha nem is olyan meghitt mint Maiel, de bármikor szívesen leülne Alaverral egy ilyenféle időtöltésre.
A férfi következő válaszára, ő maga is leutánozza annak mozdulatait, és egy elégedett mosollyal jelzi, hogy megértette. Majd a tea utolsó néhány kortyát hangos szürcsölések mellett, csak úgy mint Alaver, fejezi be, és amint a férfi bögréje leérkezik, követi az ő kis csészéje is ami egy halkabb csilingelő koppanással érkezik meg az asztallapra.
Halk nyikorgással nyílik a konyha ajtó, amire Szikra izgatottan fordul hátra, és száján nagy mosollyal üdvözli Mait, ami aztán lassan tűnik el, ahogy megpillantja a feketeséget. Nem utálatból pusztán mert még idegen, meg kell ismernie. Nézi, ahogy lassan válik el a kettő és Mai felé indul először, amiért a mosoly újra felkanyarodik kis arcára.*
-Uhum, Alaver csinált teát, nagyon finom. És és bocsánatot kértünk egymástól!
*Újságolja el a nagy eseményt elégedetten. Majd fülét megcsapja Nori ártatlannak tűnő hangja, amire félénken emeli fel tekintetét, de bátorságát összeszedve.*
-Ne az asztal alá mert Mai azt nem szereti. Ide.
*Mutat a mellette lévő üres székre, bár ahogy vissza fordul az asztal irányába, hátat fordítva a feketeségnek, Alaver láthatja, hogy arcocskáján a megbánás ül ki nagyon hamar, hiszen most invitálta az idegent saját maga mellé. De annyira beleszorult a szó, hogy képtelen bármit is mondani. Így hát, csak fogja, szépen helyet foglal és mereven bámul előre Alaver és Mai néni tekintetét keresve pusztán saját tekintetével fejmozgatás nélkül.*
1335. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-10-12 18:19:14
Üzenet elküldve: 2024-10-12 18:19:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
*S így lesz a fekete farkasból kezesbárány. Hála Mai ügyeskedésének, már Nori sem akarja felfalni a nyájat, hanem szeretné, ha egy lenne közülük. Egyetlen nyomasztó dolog maradt csupán, amely mégis óvatosságra inthet mindenkit. Hiába változott látszólag a lány is báránnyá, ő még mindig fekete a fehérek között. Más, mint az összes többi, mindenkitől különböző. Éppen ezért kell nagyon vigyázni rá és vele egyaránt.*
- Nem bántottam. Csak megátkoztam. Ő bántotta magát azzal, hogy engem bántott. Ha nem tette volna, nem fájt volna neki sem.
*Csupán egy magyarázat ez most arra, hogy ő nem tett semmi rosszat, hogy nem érdemel ezért büntetést, sem azt, hogy haragudjanak rá. Nem akar tovább Nelirá-ról beszélni. Rá most tényleg nincs szüksége így, hogy ha csak rövid időre is, de visszakapta Mai-t. A felajánlásra még halvány mosoly is látszik a szája szélén.*
- Jó *bólint egyet, beleegyezve a tervbe.* Szép akartam lenni neked, mert tudom, hogy mérges vagy, ha nem vagyok az. *Még mindig elevenen él a fejében az a Mai, aki majdnem felnyársalta a tekintetével, mikor bakancsot próbált felhúzni a szép ruhához. Mindezt persze a kis agya felnagyítja, és bolhából elefántot csinálva úgy értelmezi, hogy Mai közelében muszáj kifogástalanul csinosnak lennie.
Élvezi, ahogy átkarolják, és gyengéden visszavezetik a rezidencia falai közé. Mai karjai között még Eeyr neve sem jut eszébe újra. Már nem reszket, nem fél, csak kíváncsian nézelődik, és igyekszik befogadni a hatalmas ház okozta megannyi ingert. Ahogy visszaérnek Alaver-hez és a szőke kislányhoz, végignéz a pároson. Most már úgy érzi, nem neheztel a kis szőkére, hisz mégsem vette el tőle az ő Mai-ját teljesen, Alaver-nek viszont furcsa lehet az a nyugodt, már-már semmilyennek mondható tekintet, amellyel Nori végigméri őket. Sem a Kalmárban, sem az idevezető úton nem ilyen volt, és ezt a férfi is könnyedén észreveheti.*
- Hova ülhetek? *toporog bizonytalanul, egy helyben. Semmit nem akar elrontani. Semmit, mert most már tudja, ha egy dolgot is elront, akkor az egész világ úgy hullik szét körülötte, mint egy kártyavár.*
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
*S így lesz a fekete farkasból kezesbárány. Hála Mai ügyeskedésének, már Nori sem akarja felfalni a nyájat, hanem szeretné, ha egy lenne közülük. Egyetlen nyomasztó dolog maradt csupán, amely mégis óvatosságra inthet mindenkit. Hiába változott látszólag a lány is báránnyá, ő még mindig fekete a fehérek között. Más, mint az összes többi, mindenkitől különböző. Éppen ezért kell nagyon vigyázni rá és vele egyaránt.*
- Nem bántottam. Csak megátkoztam. Ő bántotta magát azzal, hogy engem bántott. Ha nem tette volna, nem fájt volna neki sem.
*Csupán egy magyarázat ez most arra, hogy ő nem tett semmi rosszat, hogy nem érdemel ezért büntetést, sem azt, hogy haragudjanak rá. Nem akar tovább Nelirá-ról beszélni. Rá most tényleg nincs szüksége így, hogy ha csak rövid időre is, de visszakapta Mai-t. A felajánlásra még halvány mosoly is látszik a szája szélén.*
- Jó *bólint egyet, beleegyezve a tervbe.* Szép akartam lenni neked, mert tudom, hogy mérges vagy, ha nem vagyok az. *Még mindig elevenen él a fejében az a Mai, aki majdnem felnyársalta a tekintetével, mikor bakancsot próbált felhúzni a szép ruhához. Mindezt persze a kis agya felnagyítja, és bolhából elefántot csinálva úgy értelmezi, hogy Mai közelében muszáj kifogástalanul csinosnak lennie.
Élvezi, ahogy átkarolják, és gyengéden visszavezetik a rezidencia falai közé. Mai karjai között még Eeyr neve sem jut eszébe újra. Már nem reszket, nem fél, csak kíváncsian nézelődik, és igyekszik befogadni a hatalmas ház okozta megannyi ingert. Ahogy visszaérnek Alaver-hez és a szőke kislányhoz, végignéz a pároson. Most már úgy érzi, nem neheztel a kis szőkére, hisz mégsem vette el tőle az ő Mai-ját teljesen, Alaver-nek viszont furcsa lehet az a nyugodt, már-már semmilyennek mondható tekintet, amellyel Nori végigméri őket. Sem a Kalmárban, sem az idevezető úton nem ilyen volt, és ezt a férfi is könnyedén észreveheti.*
- Hova ülhetek? *toporog bizonytalanul, egy helyben. Semmit nem akar elrontani. Semmit, mert most már tudja, ha egy dolgot is elront, akkor az egész világ úgy hullik szét körülötte, mint egy kártyavár.*
1334. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-10-12 13:09:25
Üzenet elküldve: 2024-10-12 13:09:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
*Furcsa minden mondat, de a rosszallást igyekszik félretenni és inkább csak megérteni, hogy mi zajlik. Igen nehéz. Ha valakihez odakötik bizonyos szálak, akkor nem tud annyira hideg lenni, amilyen szeretne. De tudja, hogy valami megváltozott. Először azt hitte, hogy a mágiát rontotta el, hogy félrement valami. De a másik mondatánál egy pillanatra, ha nem is látszik rajta, megdöbben. Talán ennek nem kellene örülni, most sincsen tombolás, nem változott sokat a bőre alá mászott hangyasereg mozgása, mégis enyhül valami. Ez egy jó válasz. Önző, hogy ezt érte el vele, de jó. Mert, ha azt teszi, amit mond, ha úgy viselkedik, akkor legalább mellette nem fog butaságot csinálni. És, ha nem csinál butaságot, akkor megtanulhatja azt is, hogy lehet jó az az élet, amikor nem mindig esztelenül, átgondolatlanul tesz tönkre helyzeteket. Hosszútávon jó. Ha tehetné, most elismerően hümmentene. Aztán majd igazolja a jövő, vagy épp nem. De a lényeg, hogy sem Nori-nak, sem másoknak ne essen bántódása. Ha úgy, hogy egy kicsit elvesz abból, ami a feketeség... annyi baj legyen.
A másik kedvesére terelődik a beszélgetés, s a kezdeti sokk után e téren is nyugodtabbá válik. Lassan eloszlik a köd. Jó irányba halad a húga. Csak sokkal többet kell ott lennie neki. *
- Te is bántottad őt, nem? De a szeretet, az nem kellene, hogy ilyen legyen. *Nem példálózik, csak további magokat ültet el. Ha szereti őt Nori, akkor nem szabad bántania. Nem teheti meg vele többet azt, ami valójában hatalmasat tört a kapcsolatukon, még ha Mai ezt igazán be sem vallja.*
- Megígérem. Ott leszek és tudod mit? Aznap veszünk neked egy új fűzőt. Vagy kettőt. Most is nagyon szép vagy.
*Már olyan a mosolya is, mint ami a megszokott. Eltűntek a fellegek és magától is egészen el van telve, mert amit akart, azt elérte. De ennyiben nem állhat meg. Nem bízhatja el magát, pedig hajlamos rá.
Átkarolja a testvérét és úgy sétálnak vissza a pároshoz, akiket hátrahagytak. Nem engedi el Nori-t azonnal, de kis idő múltán igen, amikor a kis elfhez lép.*
- Siettünk vissza, minden rendben?
*Nézi a gyereket, majd Alaver felé fordul. Talán felé nem olyan sugárzó a mosoly, de rengeteget enyhült a tekintet. Még csak felméri, hogy hogyan is alakultak a viszonyok.*
- Kérhetnénk mi is egy forró teát?
*Már csak azért is kér ilyesmit a férfitól, hogy ne higgye hogy hatalmas bajban van. Egy kicsiben van, de nem akkorában, hogy ma el is küldje. Persze ennek csak az az oka, hogy Nori igazán készséges most. Ha egy tomboló őrültet hozott volna ide, már egyikük sem lenne a házban.*
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
*Furcsa minden mondat, de a rosszallást igyekszik félretenni és inkább csak megérteni, hogy mi zajlik. Igen nehéz. Ha valakihez odakötik bizonyos szálak, akkor nem tud annyira hideg lenni, amilyen szeretne. De tudja, hogy valami megváltozott. Először azt hitte, hogy a mágiát rontotta el, hogy félrement valami. De a másik mondatánál egy pillanatra, ha nem is látszik rajta, megdöbben. Talán ennek nem kellene örülni, most sincsen tombolás, nem változott sokat a bőre alá mászott hangyasereg mozgása, mégis enyhül valami. Ez egy jó válasz. Önző, hogy ezt érte el vele, de jó. Mert, ha azt teszi, amit mond, ha úgy viselkedik, akkor legalább mellette nem fog butaságot csinálni. És, ha nem csinál butaságot, akkor megtanulhatja azt is, hogy lehet jó az az élet, amikor nem mindig esztelenül, átgondolatlanul tesz tönkre helyzeteket. Hosszútávon jó. Ha tehetné, most elismerően hümmentene. Aztán majd igazolja a jövő, vagy épp nem. De a lényeg, hogy sem Nori-nak, sem másoknak ne essen bántódása. Ha úgy, hogy egy kicsit elvesz abból, ami a feketeség... annyi baj legyen.
A másik kedvesére terelődik a beszélgetés, s a kezdeti sokk után e téren is nyugodtabbá válik. Lassan eloszlik a köd. Jó irányba halad a húga. Csak sokkal többet kell ott lennie neki. *
- Te is bántottad őt, nem? De a szeretet, az nem kellene, hogy ilyen legyen. *Nem példálózik, csak további magokat ültet el. Ha szereti őt Nori, akkor nem szabad bántania. Nem teheti meg vele többet azt, ami valójában hatalmasat tört a kapcsolatukon, még ha Mai ezt igazán be sem vallja.*
- Megígérem. Ott leszek és tudod mit? Aznap veszünk neked egy új fűzőt. Vagy kettőt. Most is nagyon szép vagy.
*Már olyan a mosolya is, mint ami a megszokott. Eltűntek a fellegek és magától is egészen el van telve, mert amit akart, azt elérte. De ennyiben nem állhat meg. Nem bízhatja el magát, pedig hajlamos rá.
Átkarolja a testvérét és úgy sétálnak vissza a pároshoz, akiket hátrahagytak. Nem engedi el Nori-t azonnal, de kis idő múltán igen, amikor a kis elfhez lép.*
- Siettünk vissza, minden rendben?
*Nézi a gyereket, majd Alaver felé fordul. Talán felé nem olyan sugárzó a mosoly, de rengeteget enyhült a tekintet. Még csak felméri, hogy hogyan is alakultak a viszonyok.*
- Kérhetnénk mi is egy forró teát?
*Már csak azért is kér ilyesmit a férfitól, hogy ne higgye hogy hatalmas bajban van. Egy kicsiben van, de nem akkorában, hogy ma el is küldje. Persze ennek csak az az oka, hogy Nori igazán készséges most. Ha egy tomboló őrültet hozott volna ide, már egyikük sem lenne a házban.*
1333. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-10-12 12:29:57
Üzenet elküldve: 2024-10-12 12:29:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
//Szeretni és szeretve lenni//
*Ő is érzi, hogy valami nincs rendben, csak azt nem tudja, honnan, s miért jön az a nyomasztó érzés. Mikor rájött, hogy Alaver tudja, hol van Mai, minden nyavalyája elmúlt, mi a mai napon gyötörte, és egyértelmű volt, hogy valahogyan ráveszi a férfit, hogy elvezesse a lányhoz. Sikerült. Most itt van, itt áll mellette, és az a szeretet, amit már hosszú napok óta érez felőle, már nem csak egy álom, hanem valóság, de valamiért mégsem olyan édes, mint lehetne. Mi lehet az oka? Önzőség volna? Amiatt érzi magát rosszul, mert Mai nem csak és kizárólag az övé? Akkor tombolna, el akarna pusztítani maga körül mindent, ami elveszi tőle őt, de mégsem érez semmiféle késztetést arra, hogy ilyesmit tegyen. Talán pont ez az, ami olyannyira ijesztő. Nem akarja már megszerezni magának minden áron azt, amire úgy vágyik. Meg akar felelni Mai-nak, hogy önként adja meg neki azt, amit szeretne: őt magát. Kár, hogy ez az érzés még számára is sokkal ijesztőbb, mint a démonok, amiket a temetőben látott néhány nappal ezelőtt.*
- Ha ezt szeretnéd tőlem… *Mondja sokat sejtetően a köszönetre reagálva. Most már tudja, hogy elvenni nem tudja Mai-t a világtól, de megkapni igen. Tenni is akar érte, de ennek az ára az, hogy az a Nori, akit Mai eddig ismert, nincs sehol. Bár, ez a kijelentés talán kissé elhamarkodott lehet, miután a feketeség előadja a hajmeresztő történetet, a „kedvesével” töltött napjáról. Igaz, az még akkor történt, mikor még nem érezte ennyire erősen Mai szeretetét a lelkében. A szőke szépség talán megsértődne rajta, de azóta úgy érzi, nincs másra szüksége, csak rá. Olyan érzés, mintha egy, az erős érzelmekből font vastag lánc kötné hozzá. Ám az a lánc olyan, hogy bár el sosem ereszti, de ha kell, azt is meg tudja akadályozni, hogy átölelhesse az ő Mai-ját. Ezért kell jól viselkednie.*
- Jó volt vele, de már nem hiányzik. Bántott engem, tönkretette a fűzőmet is. Te sosem csináltál velem ilyet. *A fel nem tett kérdésekre talán tényleg soha nem érkezik már válasz, de lehetséges, hogy a legbölcsebb dolog nem is keresni őket. Ez egy csúfos paca a Nori világát jelképező festményen, melyet el kell zárni jó mélyen egy fekete dobozba, hogy senki ne is lássa. Ha jól akar viselkedni, ilyet nem tehet.*
- A kettő az nem annyira sok, de tényleg megígéred, hogy ott leszel nekem, ugye? Szükségem van rád. *Mondja ki váratlanul a szót, ami egy kicsit már hasonlíthat is akár a „szeretlek”-re. Aztán a felhívásra csak bólint egyet, és megindul Mai oldalán, hogy újra csatlakozzanak Alaver-hez és a szőke kislányhoz.*
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
//Szeretni és szeretve lenni//
*Ő is érzi, hogy valami nincs rendben, csak azt nem tudja, honnan, s miért jön az a nyomasztó érzés. Mikor rájött, hogy Alaver tudja, hol van Mai, minden nyavalyája elmúlt, mi a mai napon gyötörte, és egyértelmű volt, hogy valahogyan ráveszi a férfit, hogy elvezesse a lányhoz. Sikerült. Most itt van, itt áll mellette, és az a szeretet, amit már hosszú napok óta érez felőle, már nem csak egy álom, hanem valóság, de valamiért mégsem olyan édes, mint lehetne. Mi lehet az oka? Önzőség volna? Amiatt érzi magát rosszul, mert Mai nem csak és kizárólag az övé? Akkor tombolna, el akarna pusztítani maga körül mindent, ami elveszi tőle őt, de mégsem érez semmiféle késztetést arra, hogy ilyesmit tegyen. Talán pont ez az, ami olyannyira ijesztő. Nem akarja már megszerezni magának minden áron azt, amire úgy vágyik. Meg akar felelni Mai-nak, hogy önként adja meg neki azt, amit szeretne: őt magát. Kár, hogy ez az érzés még számára is sokkal ijesztőbb, mint a démonok, amiket a temetőben látott néhány nappal ezelőtt.*
- Ha ezt szeretnéd tőlem… *Mondja sokat sejtetően a köszönetre reagálva. Most már tudja, hogy elvenni nem tudja Mai-t a világtól, de megkapni igen. Tenni is akar érte, de ennek az ára az, hogy az a Nori, akit Mai eddig ismert, nincs sehol. Bár, ez a kijelentés talán kissé elhamarkodott lehet, miután a feketeség előadja a hajmeresztő történetet, a „kedvesével” töltött napjáról. Igaz, az még akkor történt, mikor még nem érezte ennyire erősen Mai szeretetét a lelkében. A szőke szépség talán megsértődne rajta, de azóta úgy érzi, nincs másra szüksége, csak rá. Olyan érzés, mintha egy, az erős érzelmekből font vastag lánc kötné hozzá. Ám az a lánc olyan, hogy bár el sosem ereszti, de ha kell, azt is meg tudja akadályozni, hogy átölelhesse az ő Mai-ját. Ezért kell jól viselkednie.*
- Jó volt vele, de már nem hiányzik. Bántott engem, tönkretette a fűzőmet is. Te sosem csináltál velem ilyet. *A fel nem tett kérdésekre talán tényleg soha nem érkezik már válasz, de lehetséges, hogy a legbölcsebb dolog nem is keresni őket. Ez egy csúfos paca a Nori világát jelképező festményen, melyet el kell zárni jó mélyen egy fekete dobozba, hogy senki ne is lássa. Ha jól akar viselkedni, ilyet nem tehet.*
- A kettő az nem annyira sok, de tényleg megígéred, hogy ott leszel nekem, ugye? Szükségem van rád. *Mondja ki váratlanul a szót, ami egy kicsit már hasonlíthat is akár a „szeretlek”-re. Aztán a felhívásra csak bólint egyet, és megindul Mai oldalán, hogy újra csatlakozzanak Alaver-hez és a szőke kislányhoz.*
1332. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-10-12 09:16:18
Üzenet elküldve: 2024-10-12 09:16:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
//Kakaózásnak indult, de etikai értekezés lett belőle//
- Nem. *-mondja egyszerűen és tömören-* Nem hiszem, ho' gyógyítható lönne.
*Ha Szikra ismerné Alenia-t, nem kérdezné ezt, gondolja. De hát még nem ismeri. Mondjuk őt nem zavarta az, hogy hiányzik a nő karja. Attól az még nagyon szépen beszélt vele, és egyébként is inkább azt a szép arcát, és a két gyönyörű szemét nézte. Sóhajtását a bögrében lévő teára fújással álcázza.
Újabb falatnyi kekszet vesz a szájába, kicsit forgatja a nyelvén, közben szórakozottan figyeli a teát fújkáló kislányt. Arra gondol, hogy ilyen lehet, ha valóban van egy húga az embernek. És még arra is gondol, hogy milyen kár, hogy jó eséllyel nem fognak már így teázni többet. Pedig egész jót elbeszélgetnek közben.
Az újabb kérdés után már nem csak a kekszen rágódik, hanem a válaszán is. Iszik még egy korty teát, majd megrázza a fejét.*
- Nem, nem köll. *-nyomja meg az utolsó szót-* Nem mindenkinek va' ilyen. Oszt' nincs is azza' baj.
*Vállat von.*
- Ha maj' lössz ilye', tudi fogod. Érezni. Itt, meg itt. *-bök előbb a mellkasára majd a fejére-* Oszt' a'sse kizárt, hogy te lesző valakinek ilyen. Má' hogy téged tisztel így valaki. Nem lehet ezt kiszá'mó'ni.
*Kiissza a teáját, a bögre üresen és halkan koppan az asztalon.*
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
//Kakaózásnak indult, de etikai értekezés lett belőle//
- Nem. *-mondja egyszerűen és tömören-* Nem hiszem, ho' gyógyítható lönne.
*Ha Szikra ismerné Alenia-t, nem kérdezné ezt, gondolja. De hát még nem ismeri. Mondjuk őt nem zavarta az, hogy hiányzik a nő karja. Attól az még nagyon szépen beszélt vele, és egyébként is inkább azt a szép arcát, és a két gyönyörű szemét nézte. Sóhajtását a bögrében lévő teára fújással álcázza.
Újabb falatnyi kekszet vesz a szájába, kicsit forgatja a nyelvén, közben szórakozottan figyeli a teát fújkáló kislányt. Arra gondol, hogy ilyen lehet, ha valóban van egy húga az embernek. És még arra is gondol, hogy milyen kár, hogy jó eséllyel nem fognak már így teázni többet. Pedig egész jót elbeszélgetnek közben.
Az újabb kérdés után már nem csak a kekszen rágódik, hanem a válaszán is. Iszik még egy korty teát, majd megrázza a fejét.*
- Nem, nem köll. *-nyomja meg az utolsó szót-* Nem mindenkinek va' ilyen. Oszt' nincs is azza' baj.
*Vállat von.*
- Ha maj' lössz ilye', tudi fogod. Érezni. Itt, meg itt. *-bök előbb a mellkasára majd a fejére-* Oszt' a'sse kizárt, hogy te lesző valakinek ilyen. Má' hogy téged tisztel így valaki. Nem lehet ezt kiszá'mó'ni.
*Kiissza a teáját, a bögre üresen és halkan koppan az asztalon.*
1331. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-10-11 20:26:56
Üzenet elküldve: 2024-10-11 20:26:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
//Kakaózásnak indult, de etikai értekezés lett belőle//
*Viszonozza a mosolyt, bár maga sem tudja miért. De picit örül annak, hogy az a komor arckifejezést talán képes volt letörölni a másik arcáról. Fogalma sincsen miért de bántotta a látvány, ahogy a szomorúság és a kétségbeesés eluralkodott a másik arckifejezésén. Bár, ha be kellene vallania őszintén, tartott attól, hogy amíg arra kell várnia Mai visszatérjen hozzá, addig itt csendben kellene ülnie, hogy ne haragítsa magára a hatalmas férfit. Szerencséjére nem volt igaza.*
-Nem fog, csak ne kergess meg és ne húzd meg a farkát. Azt nem szereti.
*Közli Alaverral, egy apró fejrázással, Deres nagy gyengéjét, még gazdájának sem tűri ezt meg. Mintha egy sajátos büszkesége lenne amaz a kutyának.*
- Rendben, szerinted gyógyítható?
*Kérdez rá a beteg karra, mert fejében már ott forog némi megoldás ami inkább könnyebb sérüléseknél működne, mit sem sejtve a beteg kar valódi mivoltáról.
Valóban a keksz nem nyerte el a tetszését. Talán majd idővel ebbe is belenő, vagy sem. A gyümölcsös ízvilág mindig is az ínyére volt, így továbbra is a teát szürcsölgeti hangosan. Mert az bizony felettébb ízlik neki.
A meglepett tekintet méri fel, mert ő maga nem igazán érti. Hisz fülét farkát behúzva érkezett be az ajtón nemrég. Ilyesfajta testbeszédet, Deres egyik ellenfelén látott akivel egy csúnya verekedésbe kezdett, az a másik jószág lépkedett utána olyan óvatossággal Derestől minél távolabbra, ahogy Alaver tette azt Maiel mikor Norival állított be a Rezidenciára.
Alaver válaszán egy ideig rágódik, majd végül szemét lesütve szégyenkezve szólal meg.*
- Nekem csak Deres van, talán kellene lennie ilyen valakinek nekem is?
*Emeli fel félig tekintetét, ahogy ártatlanul pislog a férfira. A szavaiból úgy értelmezte ezt, mintha fontos lenne egy olyan személynek lennie az életben akire így néz fel, és valóban Mait csak most ismerte meg, és szeretné ha továbbra is eltölthetne vele egy időt. De vajon betölti majd e, ezt a szerepet a nő az életében.*
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
//Kakaózásnak indult, de etikai értekezés lett belőle//
*Viszonozza a mosolyt, bár maga sem tudja miért. De picit örül annak, hogy az a komor arckifejezést talán képes volt letörölni a másik arcáról. Fogalma sincsen miért de bántotta a látvány, ahogy a szomorúság és a kétségbeesés eluralkodott a másik arckifejezésén. Bár, ha be kellene vallania őszintén, tartott attól, hogy amíg arra kell várnia Mai visszatérjen hozzá, addig itt csendben kellene ülnie, hogy ne haragítsa magára a hatalmas férfit. Szerencséjére nem volt igaza.*
-Nem fog, csak ne kergess meg és ne húzd meg a farkát. Azt nem szereti.
*Közli Alaverral, egy apró fejrázással, Deres nagy gyengéjét, még gazdájának sem tűri ezt meg. Mintha egy sajátos büszkesége lenne amaz a kutyának.*
- Rendben, szerinted gyógyítható?
*Kérdez rá a beteg karra, mert fejében már ott forog némi megoldás ami inkább könnyebb sérüléseknél működne, mit sem sejtve a beteg kar valódi mivoltáról.
Valóban a keksz nem nyerte el a tetszését. Talán majd idővel ebbe is belenő, vagy sem. A gyümölcsös ízvilág mindig is az ínyére volt, így továbbra is a teát szürcsölgeti hangosan. Mert az bizony felettébb ízlik neki.
A meglepett tekintet méri fel, mert ő maga nem igazán érti. Hisz fülét farkát behúzva érkezett be az ajtón nemrég. Ilyesfajta testbeszédet, Deres egyik ellenfelén látott akivel egy csúnya verekedésbe kezdett, az a másik jószág lépkedett utána olyan óvatossággal Derestől minél távolabbra, ahogy Alaver tette azt Maiel mikor Norival állított be a Rezidenciára.
Alaver válaszán egy ideig rágódik, majd végül szemét lesütve szégyenkezve szólal meg.*
- Nekem csak Deres van, talán kellene lennie ilyen valakinek nekem is?
*Emeli fel félig tekintetét, ahogy ártatlanul pislog a férfira. A szavaiból úgy értelmezte ezt, mintha fontos lenne egy olyan személynek lennie az életben akire így néz fel, és valóban Mait csak most ismerte meg, és szeretné ha továbbra is eltölthetne vele egy időt. De vajon betölti majd e, ezt a szerepet a nő az életében.*
1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-10-11 20:12:17
Üzenet elküldve: 2024-10-11 20:12:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Asszimilálás//
*Kissé meglepi a válasz, hogy régebb óta él Nimeril a rezidencián mint Mai. Pedig már kezdené azt hinni, hogy Maié az egész ház. Mondjuk jobban bele gondolva Alaver említett egy Alenia kisasszony nevezetű kétlábút is, és ő neki sem volt alkalma még vele találkozni. Végül csak beletörődik abba, hogy bizony ez egy hatalmas ház, előfordulhat, hogy a bent lakók egymás tudtán kívül élhetnek egy fedél alatt, anélkül, hogy tudnának a másik létezéséről.
Nem is kell annyira sokat magyarázni a répát, Nimeril félmondata után, már sarkon fordulva kezdi el sebesen kutakodni a szekrényeket, ahol bizony hamar megtalálja az említett eledelt, és készségesen nyújtja amazt a vöröskének.
Amaz pedig magyarázva kezdi el elkészíteni a kis féregirtó csodaszert. Cilia pedig kíváncsian áll mellette, bár magassága hiányában pipiskedve áll a konyhapultnál. Kis ujjacskát szorosan feje mellett tartja, közel hajolva a pult sarkához. Épphogy csak, kis zöld szeme látszódik ki. De készségesen hallgatja, figyeli, ahogy Nimeril pucolja, reszeli a répát és az almát. A fűszerezést is beleegyezően hümmög, hogy ő szépen mindent hallott, és megértett.
Mire rövidke készülődés után, a gyógyszer, ami akár egy könnyed finomságnak is elmenne akár elkészül. Tűkön ülve várja, amíg Nimeril oda nyújtja neki a tálat a kanállal.
Azonban, az illendőséget nem igazán ismerve a pici Szikra ujjacskái segítségével kezdi el hangosan nyammogni a finomságot. Ujjacskái csak úgy ragadnak a méztől. Mintha egy kis medvebocsot láthatna Nimeril aki épp most talált rá egy mezes csuporra, egy apró falubeli kis ház mellett amit a gazdasszony felejtett az ablakpárkányon. Tele szájjal nagyokat pislogva néz fel a nőre. A szavakat nehezen formálva, mivel a falatot amit nemrég a szájába vett, nemes egyszerűséggel még nem nyelt le.*
- Hol tanultad ezt?
*Teszi fel kérdését, kíváncsisága vezérli, hiszen ha a nő hasonló foglalkozást művelhetett mint az az arctalan akit ő lát azokban az emlékekben, talán ismerhetik egymást. Tán még képes lesz valamin elindulni is a jövőben, ha válaszokat akar.*
*Kissé meglepi a válasz, hogy régebb óta él Nimeril a rezidencián mint Mai. Pedig már kezdené azt hinni, hogy Maié az egész ház. Mondjuk jobban bele gondolva Alaver említett egy Alenia kisasszony nevezetű kétlábút is, és ő neki sem volt alkalma még vele találkozni. Végül csak beletörődik abba, hogy bizony ez egy hatalmas ház, előfordulhat, hogy a bent lakók egymás tudtán kívül élhetnek egy fedél alatt, anélkül, hogy tudnának a másik létezéséről.
Nem is kell annyira sokat magyarázni a répát, Nimeril félmondata után, már sarkon fordulva kezdi el sebesen kutakodni a szekrényeket, ahol bizony hamar megtalálja az említett eledelt, és készségesen nyújtja amazt a vöröskének.
Amaz pedig magyarázva kezdi el elkészíteni a kis féregirtó csodaszert. Cilia pedig kíváncsian áll mellette, bár magassága hiányában pipiskedve áll a konyhapultnál. Kis ujjacskát szorosan feje mellett tartja, közel hajolva a pult sarkához. Épphogy csak, kis zöld szeme látszódik ki. De készségesen hallgatja, figyeli, ahogy Nimeril pucolja, reszeli a répát és az almát. A fűszerezést is beleegyezően hümmög, hogy ő szépen mindent hallott, és megértett.
Mire rövidke készülődés után, a gyógyszer, ami akár egy könnyed finomságnak is elmenne akár elkészül. Tűkön ülve várja, amíg Nimeril oda nyújtja neki a tálat a kanállal.
Azonban, az illendőséget nem igazán ismerve a pici Szikra ujjacskái segítségével kezdi el hangosan nyammogni a finomságot. Ujjacskái csak úgy ragadnak a méztől. Mintha egy kis medvebocsot láthatna Nimeril aki épp most talált rá egy mezes csuporra, egy apró falubeli kis ház mellett amit a gazdasszony felejtett az ablakpárkányon. Tele szájjal nagyokat pislogva néz fel a nőre. A szavakat nehezen formálva, mivel a falatot amit nemrég a szájába vett, nemes egyszerűséggel még nem nyelt le.*
- Hol tanultad ezt?
*Teszi fel kérdését, kíváncsisága vezérli, hiszen ha a nő hasonló foglalkozást művelhetett mint az az arctalan akit ő lát azokban az emlékekben, talán ismerhetik egymást. Tán még képes lesz valamin elindulni is a jövőben, ha válaszokat akar.*
1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-10-09 19:52:18
Üzenet elküldve: 2024-10-09 19:52:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
//Szeretni és szeretve lenni//
*Folytonos küzdelem az egész. Meglelte azt a fekete kis ékkövet a sok kavics között, ami mindennél szebb, ami vonzza a tekintetét, amit meg akar tartani, vigyázni rá, óvni, tovább csiszolni, de bármikor hozzáér fájdalmas sebet éget a tenyerébe. Mégsem tudja elengedni, mert hozzá tartozik, érzi és már egy ideje tudja is. Sokszor suhan át a gondolat, hogy mi lenne akkor, ha minden intelem ellenére megosztaná vele az igazságot. De nem találja meg benne az annyira keresett értelmet. Talán nincs is benne. Lehet, hogy könnyebb, hogy csak ő tudja, mert akkor azt kezd vele, amit akar. Nem kellene bűntudatot éreznie az anyja tette miatt. Nem kellene azért sem, mert távolabb került tőle. Hiszen fájdalmat okoz. Miért csillog akkor annyira, hogy nem tudja eldobni? Talán el kellene. Ő is lesüti a szemeit, de nem hagyja, hogy sokáig uralja az érzés. Észérvek, meggyőzés, kedvesség. Azt kell használnia, amivel túlél, amivel valamit el tud érni, még ha benne károkat is okoz. Mert most jelen pillanatban nem akarja őt szeretni, de kötelezőnek érzi. Mert a testvére, mert felelősséget vállalt, mert bántja a lányt, hogy Mai nem olyan, amilyennek amaz akarja. Sokáig akart azzá válni, de egy ponton túl lehetetlen. De még nem adja fel. Ez egy új szilánk, vagy a szilánk újabbat hasadt. Nem tudja, de rosszabb érzést kelt ez a fajta sötét nyugalom benne, mint amikor tombol.*
- Köszönöm, hogy odafigyelsz.
*Mosolyodik el végül, hátrahagyva a saját árnyát. Nem telepedhet rá. Neki egy döntés volt a másik, s hű lesz ehhez. A kötelékeket el lehet vágni, ezt el. De nem kész rá, mert az kitépné a szívét a helyéről. Az észérveket, a kedvességet saját magának is megadhatná. De csak a meggyőzés marad, hogy jó, amit csinál.*
- Szabad. *Bólint.* - Ha nem hallanak a gyerekek, akkor szabad.
*Bár ne mondta volna. Tudta jól, hogy valami olyasmit fog hallani, ami nem azért űzi el a szomorúságát, mert olyan vidám történet, hanem, mert olyan abszurd, hogy nem jut hely a gondolatai között már a hajdanvolt érzésekre. Az arca nem mutatja persze. *
- Ez... romantikus?
*Pislog párat rezzenéstelen arccal, de aztán felnevet. Hogy azért, mert erőlteti, vagy, mert egyszerűen nem tud mit kezdeni a helyzettel, annyira nem hétköznapi, azt nem lehet tudni.*
- Igyekszem nem aggódni. *Változik végül vissza a megszokottá, a gondoskodó nővérré.* - Min lehetett így összeveszni? Miért az a megoldása, hogy... ah, túl sok kérdésem lenne, azt hiszem egyikre sincs válasz. *Szinte reménykedik, hogy hazugság az egész, vagy rettentően túlzó. Ilyen nem történhet meg. Miért is hitte, hogy kérdeznie kell? Ez a két világ annyira különbözik, hogy a kontraszttól megszédül.*
- Már csak kettőt kell aludnod hozzá és be is foglak. Csak melléd oda is bújok és el sem engedlek reggelig. Na menjünk be hozzájuk, gyere.
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
//Szeretni és szeretve lenni//
*Folytonos küzdelem az egész. Meglelte azt a fekete kis ékkövet a sok kavics között, ami mindennél szebb, ami vonzza a tekintetét, amit meg akar tartani, vigyázni rá, óvni, tovább csiszolni, de bármikor hozzáér fájdalmas sebet éget a tenyerébe. Mégsem tudja elengedni, mert hozzá tartozik, érzi és már egy ideje tudja is. Sokszor suhan át a gondolat, hogy mi lenne akkor, ha minden intelem ellenére megosztaná vele az igazságot. De nem találja meg benne az annyira keresett értelmet. Talán nincs is benne. Lehet, hogy könnyebb, hogy csak ő tudja, mert akkor azt kezd vele, amit akar. Nem kellene bűntudatot éreznie az anyja tette miatt. Nem kellene azért sem, mert távolabb került tőle. Hiszen fájdalmat okoz. Miért csillog akkor annyira, hogy nem tudja eldobni? Talán el kellene. Ő is lesüti a szemeit, de nem hagyja, hogy sokáig uralja az érzés. Észérvek, meggyőzés, kedvesség. Azt kell használnia, amivel túlél, amivel valamit el tud érni, még ha benne károkat is okoz. Mert most jelen pillanatban nem akarja őt szeretni, de kötelezőnek érzi. Mert a testvére, mert felelősséget vállalt, mert bántja a lányt, hogy Mai nem olyan, amilyennek amaz akarja. Sokáig akart azzá válni, de egy ponton túl lehetetlen. De még nem adja fel. Ez egy új szilánk, vagy a szilánk újabbat hasadt. Nem tudja, de rosszabb érzést kelt ez a fajta sötét nyugalom benne, mint amikor tombol.*
- Köszönöm, hogy odafigyelsz.
*Mosolyodik el végül, hátrahagyva a saját árnyát. Nem telepedhet rá. Neki egy döntés volt a másik, s hű lesz ehhez. A kötelékeket el lehet vágni, ezt el. De nem kész rá, mert az kitépné a szívét a helyéről. Az észérveket, a kedvességet saját magának is megadhatná. De csak a meggyőzés marad, hogy jó, amit csinál.*
- Szabad. *Bólint.* - Ha nem hallanak a gyerekek, akkor szabad.
*Bár ne mondta volna. Tudta jól, hogy valami olyasmit fog hallani, ami nem azért űzi el a szomorúságát, mert olyan vidám történet, hanem, mert olyan abszurd, hogy nem jut hely a gondolatai között már a hajdanvolt érzésekre. Az arca nem mutatja persze. *
- Ez... romantikus?
*Pislog párat rezzenéstelen arccal, de aztán felnevet. Hogy azért, mert erőlteti, vagy, mert egyszerűen nem tud mit kezdeni a helyzettel, annyira nem hétköznapi, azt nem lehet tudni.*
- Igyekszem nem aggódni. *Változik végül vissza a megszokottá, a gondoskodó nővérré.* - Min lehetett így összeveszni? Miért az a megoldása, hogy... ah, túl sok kérdésem lenne, azt hiszem egyikre sincs válasz. *Szinte reménykedik, hogy hazugság az egész, vagy rettentően túlzó. Ilyen nem történhet meg. Miért is hitte, hogy kérdeznie kell? Ez a két világ annyira különbözik, hogy a kontraszttól megszédül.*
- Már csak kettőt kell aludnod hozzá és be is foglak. Csak melléd oda is bújok és el sem engedlek reggelig. Na menjünk be hozzájuk, gyere.
1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-10-09 18:34:25
Üzenet elküldve: 2024-10-09 18:34:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
//Szeretni és szeretve lenni//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valamiért most még szavak sem kellenek igazán ahhoz, hogy megérezze, mennyire megbánthatta szegény lányt. Talán azon a nem létező, de mégis elszakíthatatlan köteléken keresztül érzi meg valahogy azt, hogy egyre távolodnak egymástól. Mintha az a vastag lélekfonál, mi összeköti őket, egyre feszesebb lenne, és nyikorgó hanggal jelezné, hogy már nem bírja sokáig, ha ennyire túlfeszítik. Úgy pattan majd el, mint a lant húrja, mély és fájdalmas sebet ejtve a művészeken.
Ahogy a képzeletében létező sűrű, sötét folyadékban próbál úszni, vagy inkább nem elsüllyedni, jutnak eszébe azok a képek, melyeket minden éjszaka lát. Mai szereti őt. Nagyon szereti. Nagyon, de akkor miért nincs ott mégsem soha, mikor kinyitja a szemeit?! Hosszan sóhajt, próbálja elűzni az éjfekete fellegeket, melyek megpróbálják eltakarni előle Mai-t.*
- Tényleg nem tudsz. *Igen, mindent azonnal szeretne, és nem akarja elfogadni, hogy az nem lehetséges. Hát nem volt elég lassan három évtizedet várnia, még most sem kérhet semmit azonnal? Úgy látszik, hogy nem. Úgy bámulja a padlót, mint egy kislány, aki épp a legnagyobb bűneit próbálja megbánni, és csak félszegen pillant fel az előtte állóra, mikor ő újra szól.*
- De, lehet. Ha ezt szeretnéd. Bocsánat, jól fogok viselkedni. *Ismét bocsánatot kér. Az elmúlt negyedórában már sokadszor, és továbbra sem látni rajta sem dühöt, sem játékosságot, csak a bánatos semmit, meg talán a vágyat, arra, hogy szeressék. Talán pont azt hiszi, hogy ha mindenért bocsánatot kér, akkor Mai majd igazán szeretni fogja, nem szidja le és nem zavarja el.*
- Itt szabad? *kérdez vissza még egyszer, majd mikor megbizonyosodik róla, hogy igen, végül úgy dönt, hogy mégis mesélni kezd. Ki másnak is mesélhetne, ha nem Mai-nak?*
- Találkoztam vele, csak nem akkor, amikor ő akarta. Azt mondta, hajnalban találkozzunk, de én napnyugtára emlékeztem… vagy… fordítva? Nem tudom már… Rögtön vitatkoztunk, ő sem akart már engem hirtelen. Aztán mégis. Elvitt engem az otthonába, ahol dühös lett rám azért, mert lefogtam. Lelökött az ágyról, eltörte a fűzőmet, a csont beleállt a derekamba, és meg is szédültem, olyan rosszul estem. Megátkoztam érte büntetésből. Bárhogy bántott, az onnantól neki is fájt. Majdnem megöltük egymást. Aztán… aztán ittunk egy-egy gyógyitalt, és végül szeretkeztünk. Ez történt.
*Végül is, minden jó, ha a vége jó, nem igaz? Mindketten élnek, ami az „együttlét” hevében koránt sem volt olyan biztos, hogy így lesz.*
- Engem is betakargathatnál lefekvéskor *mondja még, ahogy a gondolat újra az elméjébe nyilall, hogy az a szőke kislány is élvezni fogja Mai szeretetét, mikor ideje lesz ágyba bújni.*
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
//Szeretni és szeretve lenni//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valamiért most még szavak sem kellenek igazán ahhoz, hogy megérezze, mennyire megbánthatta szegény lányt. Talán azon a nem létező, de mégis elszakíthatatlan köteléken keresztül érzi meg valahogy azt, hogy egyre távolodnak egymástól. Mintha az a vastag lélekfonál, mi összeköti őket, egyre feszesebb lenne, és nyikorgó hanggal jelezné, hogy már nem bírja sokáig, ha ennyire túlfeszítik. Úgy pattan majd el, mint a lant húrja, mély és fájdalmas sebet ejtve a művészeken.
Ahogy a képzeletében létező sűrű, sötét folyadékban próbál úszni, vagy inkább nem elsüllyedni, jutnak eszébe azok a képek, melyeket minden éjszaka lát. Mai szereti őt. Nagyon szereti. Nagyon, de akkor miért nincs ott mégsem soha, mikor kinyitja a szemeit?! Hosszan sóhajt, próbálja elűzni az éjfekete fellegeket, melyek megpróbálják eltakarni előle Mai-t.*
- Tényleg nem tudsz. *Igen, mindent azonnal szeretne, és nem akarja elfogadni, hogy az nem lehetséges. Hát nem volt elég lassan három évtizedet várnia, még most sem kérhet semmit azonnal? Úgy látszik, hogy nem. Úgy bámulja a padlót, mint egy kislány, aki épp a legnagyobb bűneit próbálja megbánni, és csak félszegen pillant fel az előtte állóra, mikor ő újra szól.*
- De, lehet. Ha ezt szeretnéd. Bocsánat, jól fogok viselkedni. *Ismét bocsánatot kér. Az elmúlt negyedórában már sokadszor, és továbbra sem látni rajta sem dühöt, sem játékosságot, csak a bánatos semmit, meg talán a vágyat, arra, hogy szeressék. Talán pont azt hiszi, hogy ha mindenért bocsánatot kér, akkor Mai majd igazán szeretni fogja, nem szidja le és nem zavarja el.*
- Itt szabad? *kérdez vissza még egyszer, majd mikor megbizonyosodik róla, hogy igen, végül úgy dönt, hogy mégis mesélni kezd. Ki másnak is mesélhetne, ha nem Mai-nak?*
- Találkoztam vele, csak nem akkor, amikor ő akarta. Azt mondta, hajnalban találkozzunk, de én napnyugtára emlékeztem… vagy… fordítva? Nem tudom már… Rögtön vitatkoztunk, ő sem akart már engem hirtelen. Aztán mégis. Elvitt engem az otthonába, ahol dühös lett rám azért, mert lefogtam. Lelökött az ágyról, eltörte a fűzőmet, a csont beleállt a derekamba, és meg is szédültem, olyan rosszul estem. Megátkoztam érte büntetésből. Bárhogy bántott, az onnantól neki is fájt. Majdnem megöltük egymást. Aztán… aztán ittunk egy-egy gyógyitalt, és végül szeretkeztünk. Ez történt.
*Végül is, minden jó, ha a vége jó, nem igaz? Mindketten élnek, ami az „együttlét” hevében koránt sem volt olyan biztos, hogy így lesz.*
- Engem is betakargathatnál lefekvéskor *mondja még, ahogy a gondolat újra az elméjébe nyilall, hogy az a szőke kislány is élvezni fogja Mai szeretetét, mikor ideje lesz ágyba bújni.*
1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-10-08 20:07:58
Üzenet elküldve: 2024-10-08 20:07:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
//Kakaózásnak indult, de etikai értekezés lett belőle//
*Elmosolyodik Szikra szavain. Valahogy nem tud most arra gondolni, hogy mi várhat rá még ma este. Bár igen fura, hogy egy magához képest kevesebb, mint feleannyi idős lánykával beszélget olyan dolgokról, amikről azzal talán nem, vagy nem így kéne, de a maga módján élvezi a dolgot.*
- Jó'van, *-mondja-* azt megköszönöm ha szó'sz a kutyának az érdekembe'. Nem szeretném, ha belekapna a fen… hm.. a bokámba.
*Vannak kérdések, amiket megpróbál figyelmen kívül hagyni, és szépen ellavírozni mellettük. De van, amire önkéntelenül is kibukik a száján a válasz.*
- Jobb a formája. *-bólint, és az sem érdekli már, ha a kislány lázasnak gondolja. Talán nem is jár messze az igazságtól. De ezen gyógynövény nem segít.-* Hm, há' talán ne kérdezzé' rá egybű'l. De ha majd beszé'gettek, és fe'gyün, akkor rákérdezhetsz. Majd látni fogod.
*Azt azért nem szeretné, hogy ha Szikra első kérdése az lenne Alenia irányába, hogy „mi történt a karoddal?”, bár biztos benne, hogy a nő aligha haragudna meg érte a kislányra. Lehet, hogy nem esne neki jól azért. Úgyhogy a maga esetlen módján megpróbálja felkészíteni erre Szikrát, bár nem tudja, Mai mennyit beszélt neki erről.
Elmosolyodik ahogy figyeli az első bátortalan harapást a kekszből, és a nem-tetszést nyilvánító fejrázásra halkan felkuncog. Majd megszereti a gyerek. Vagy nem. Nem mindenki egyforma, szerencsére.*
- Hogy.. mi? *-lepődik meg az újabb, sokadik kérdésen.-* Nem félek én tű'le!
*Aztán szemöldökráncolva maga elé néz egy pillanatra.*
- Legalábbis a'sziszem. Nem, nem félek. *-visszanéz a lánykára-* Csak há' jobb, ha valakit annyira tiszteletbe' tartasz néha, hogy az az e'ső gondolatod, hogy hogy' járjá' a kedvibe. Ha neked Mai nem is ilyen, maj' rájössz, hogy ki az, akit így akarsz tartani.
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
//Kakaózásnak indult, de etikai értekezés lett belőle//
*Elmosolyodik Szikra szavain. Valahogy nem tud most arra gondolni, hogy mi várhat rá még ma este. Bár igen fura, hogy egy magához képest kevesebb, mint feleannyi idős lánykával beszélget olyan dolgokról, amikről azzal talán nem, vagy nem így kéne, de a maga módján élvezi a dolgot.*
- Jó'van, *-mondja-* azt megköszönöm ha szó'sz a kutyának az érdekembe'. Nem szeretném, ha belekapna a fen… hm.. a bokámba.
*Vannak kérdések, amiket megpróbál figyelmen kívül hagyni, és szépen ellavírozni mellettük. De van, amire önkéntelenül is kibukik a száján a válasz.*
- Jobb a formája. *-bólint, és az sem érdekli már, ha a kislány lázasnak gondolja. Talán nem is jár messze az igazságtól. De ezen gyógynövény nem segít.-* Hm, há' talán ne kérdezzé' rá egybű'l. De ha majd beszé'gettek, és fe'gyün, akkor rákérdezhetsz. Majd látni fogod.
*Azt azért nem szeretné, hogy ha Szikra első kérdése az lenne Alenia irányába, hogy „mi történt a karoddal?”, bár biztos benne, hogy a nő aligha haragudna meg érte a kislányra. Lehet, hogy nem esne neki jól azért. Úgyhogy a maga esetlen módján megpróbálja felkészíteni erre Szikrát, bár nem tudja, Mai mennyit beszélt neki erről.
Elmosolyodik ahogy figyeli az első bátortalan harapást a kekszből, és a nem-tetszést nyilvánító fejrázásra halkan felkuncog. Majd megszereti a gyerek. Vagy nem. Nem mindenki egyforma, szerencsére.*
- Hogy.. mi? *-lepődik meg az újabb, sokadik kérdésen.-* Nem félek én tű'le!
*Aztán szemöldökráncolva maga elé néz egy pillanatra.*
- Legalábbis a'sziszem. Nem, nem félek. *-visszanéz a lánykára-* Csak há' jobb, ha valakit annyira tiszteletbe' tartasz néha, hogy az az e'ső gondolatod, hogy hogy' járjá' a kedvibe. Ha neked Mai nem is ilyen, maj' rájössz, hogy ki az, akit így akarsz tartani.
1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-10-08 18:42:34
Üzenet elküldve: 2024-10-08 18:42:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
//Szeretni és szeretve lenni//
*Elegyednek az érzések. A viszontlátás öröme, az éledő bűntudat, a gyanú érzete, hogy valami most nem kerek. Sosem az, ha a feketeségről van szó, de azokat már ismeri, legyen bármilyen torz kép, vagy életlen a határvonal. Ami felülírja néhány pillanatra, az csak az érzés, amit annak szavai keltenek benne. Az az örökös vívódás, hogy mi végre is tölti olyannal az idejét, akit valójában nem érdekli az, ami vele történik. Hangot is ad neki. Futó a tekintetében a rossz érzés, hamar illan el a fénye, de bent ott marad. A különbség kettejük között annyi, hogy hátra tud lépni egyet a rátelepedett érzésből, a bosszantó hangtól, ami arra inti, hogy keverjen le egy jókora pofont a lánynak. Látja, tudja, hogy miről szól. Csakhogy nem segít annyit a tudat, hogy elmúljon, csendesen pislákol benne tovább. Nem is méltatja szavakkal, elég volt a hirtelen tekintetére ült árny.
A félelem kérdését már jól látja a húga is. Sokan látják ezt jól, ha magával kapcsolatban is olyan okos lenne, talán kezdene vele valamit.*
- Ha igazán félnem kéne, akkor elmennék onnan, ahonnan el kell. *Hiszi ő ezt szilárdan.* - Tőled sem félek és amikor elmentem is csak azért volt, mert néha nekem is meg kell birkóznom a dolgokkal. És néha azt egyedül kell. De ezt pontosan tudod, mert elmondtam. Az, hogy nem akarsz megérteni, arról nem tehetek.
*Még dolgozik a sértettség, de nem durván ad neki hangot, csupán mellékesen teszi hozzá az utolsó mondatot. Ennyit talán elbír az a labilis lélek is ott mellette.*
- Nori. Nem megy minden azonnal. Nem tudok
ketté, vagy háromfelé szakadni. *Néz végig azon a reményvesztett tekinteten. Mintha ő okozta volna, pedig... tényleg sokkal többet tesz annál, mint kellene. Talán nem teremt elő mindent azonnal, talán most csak nyomja vissza a bűntudatát, hogy magának is megmagyarázza, miért fontosabb a saját élete másénál egy kicsit... de sosem hagyná igazán magára a lányt és azt a házat is meg fogja neki szerezni, ha addig él is. Sajnos tudja, hogy menne az hamarabb is. Nagyot sóhajt.*
- Nori, kérlek, nem lehetne, hogy hagyod, hogy örüljek neked? Így igen nehéz, ha akkor is csak bánkódsz, ha itt vagyok veled.
*Nem mintha az ilyen beszéd hatna a másikra, de már neki sincs kedve tartania magát. Mindig, még az előtt is, aki mellett a legszabadabbnak kellene lennie.*
- Viszont, most a kertben vagyunk, nem hallják a gyerekek, amit mondasz, szóval nem úszod meg. Mesélj kérlek.
*Tudja jól, hogy olyasmit fog hallani, amitől a szíve nem tud majd rendes ütemben dobogni, de fel kell oldania a helyzetet. *
- Addig, amíg nem kell lefektetnem a kislányt.
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
//Szeretni és szeretve lenni//
*Elegyednek az érzések. A viszontlátás öröme, az éledő bűntudat, a gyanú érzete, hogy valami most nem kerek. Sosem az, ha a feketeségről van szó, de azokat már ismeri, legyen bármilyen torz kép, vagy életlen a határvonal. Ami felülírja néhány pillanatra, az csak az érzés, amit annak szavai keltenek benne. Az az örökös vívódás, hogy mi végre is tölti olyannal az idejét, akit valójában nem érdekli az, ami vele történik. Hangot is ad neki. Futó a tekintetében a rossz érzés, hamar illan el a fénye, de bent ott marad. A különbség kettejük között annyi, hogy hátra tud lépni egyet a rátelepedett érzésből, a bosszantó hangtól, ami arra inti, hogy keverjen le egy jókora pofont a lánynak. Látja, tudja, hogy miről szól. Csakhogy nem segít annyit a tudat, hogy elmúljon, csendesen pislákol benne tovább. Nem is méltatja szavakkal, elég volt a hirtelen tekintetére ült árny.
A félelem kérdését már jól látja a húga is. Sokan látják ezt jól, ha magával kapcsolatban is olyan okos lenne, talán kezdene vele valamit.*
- Ha igazán félnem kéne, akkor elmennék onnan, ahonnan el kell. *Hiszi ő ezt szilárdan.* - Tőled sem félek és amikor elmentem is csak azért volt, mert néha nekem is meg kell birkóznom a dolgokkal. És néha azt egyedül kell. De ezt pontosan tudod, mert elmondtam. Az, hogy nem akarsz megérteni, arról nem tehetek.
*Még dolgozik a sértettség, de nem durván ad neki hangot, csupán mellékesen teszi hozzá az utolsó mondatot. Ennyit talán elbír az a labilis lélek is ott mellette.*
- Nori. Nem megy minden azonnal. Nem tudok
ketté, vagy háromfelé szakadni. *Néz végig azon a reményvesztett tekinteten. Mintha ő okozta volna, pedig... tényleg sokkal többet tesz annál, mint kellene. Talán nem teremt elő mindent azonnal, talán most csak nyomja vissza a bűntudatát, hogy magának is megmagyarázza, miért fontosabb a saját élete másénál egy kicsit... de sosem hagyná igazán magára a lányt és azt a házat is meg fogja neki szerezni, ha addig él is. Sajnos tudja, hogy menne az hamarabb is. Nagyot sóhajt.*
- Nori, kérlek, nem lehetne, hogy hagyod, hogy örüljek neked? Így igen nehéz, ha akkor is csak bánkódsz, ha itt vagyok veled.
*Nem mintha az ilyen beszéd hatna a másikra, de már neki sincs kedve tartania magát. Mindig, még az előtt is, aki mellett a legszabadabbnak kellene lennie.*
- Viszont, most a kertben vagyunk, nem hallják a gyerekek, amit mondasz, szóval nem úszod meg. Mesélj kérlek.
*Tudja jól, hogy olyasmit fog hallani, amitől a szíve nem tud majd rendes ütemben dobogni, de fel kell oldania a helyzetet. *
- Addig, amíg nem kell lefektetnem a kislányt.
1325. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-10-08 17:30:52
Üzenet elküldve: 2024-10-08 17:30:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//Asszimilálás//
* Tetszik vagy sem, de Nimeril nem hajlandó többet mondani, mivel az később neki még okozhat problémát.*
- Igen itt lakom, régebb óta, mint Mai néni, de sokáig távol voltam, így nem tudtam még vele találkozni.* Add gyors magyarázatott neki, miközben visszaindulnak. Talán kezd fáradni a lány, mert már nem rohan el Cilia. Kényelmes tempóban jutnak el így a konyháig, ahol mindenki megkapja a maga feladatát. Mivel a lányka ismeri az almát, ezért máris könnyebb dolga van Nimerilnek. Ezért hát el magyarázza gyorsan neki a répát is, hátha sikerrel jár.*
- Ilyen sárga hosszúkás gyökér.* Kezeivel még hozzávetőleges méretarányt is mutat neki. Mivel nem kell segíteni, ezért a maradék dolgokat eszközöket is előszedegeti, amire szüksége lesz még.*
- Ügyes vagy!*Dicséri meg, miközben átveszi a hozzávalókat.*
- Ezeket most megpucolom.* Magyarázza neki, hogy mit csinál éppen. A késsel megkapargatja a répa külsejét, de túlzásba azért nem viszi. Ha nagyobb hibát lát azt kiszedi persze, de jó lesz az úgy. Az almát is csak ketté vágja, majd kimagvazza.*
- Most ezeket lereszelem.* Ezekhez az éles eszközökhöz nem fogja hagyni, hogy a lány hozzányúljon, nem hiányzik még egy sebesülés a mai napra.*
- Egyedül ne csinálj ilyet, mert élesek ezek az eszközök, aztán nem lenne jó, ha elvágnád a kezed.* Magyarázz, amíg hamarjában lereszeli az alapanyagokat.*
- Egy kis fahéjjal és mézzel még megbolondítom, hogy finom legyen.* MEghinti finoman az emlegetett fahéjjal, hogy aztán egy kis mézet csurgasson rá. Ezt jól elkeveri és kanalastól a lány kezébe nyomja.*
- Edd meg mindet és nem lesz baj. Minden nap kapsz majd ilyet és tökmagot három alváson keresztül. Deres szintén fog kapni, ha majd etetés lesz. Addigra meg is fogom csinálni.* Ezzel el is mondott mindent, amit akart. Elégedetten fogja ezt követően nézni, ahogy eszik a lány.*
* Tetszik vagy sem, de Nimeril nem hajlandó többet mondani, mivel az később neki még okozhat problémát.*
- Igen itt lakom, régebb óta, mint Mai néni, de sokáig távol voltam, így nem tudtam még vele találkozni.* Add gyors magyarázatott neki, miközben visszaindulnak. Talán kezd fáradni a lány, mert már nem rohan el Cilia. Kényelmes tempóban jutnak el így a konyháig, ahol mindenki megkapja a maga feladatát. Mivel a lányka ismeri az almát, ezért máris könnyebb dolga van Nimerilnek. Ezért hát el magyarázza gyorsan neki a répát is, hátha sikerrel jár.*
- Ilyen sárga hosszúkás gyökér.* Kezeivel még hozzávetőleges méretarányt is mutat neki. Mivel nem kell segíteni, ezért a maradék dolgokat eszközöket is előszedegeti, amire szüksége lesz még.*
- Ügyes vagy!*Dicséri meg, miközben átveszi a hozzávalókat.*
- Ezeket most megpucolom.* Magyarázza neki, hogy mit csinál éppen. A késsel megkapargatja a répa külsejét, de túlzásba azért nem viszi. Ha nagyobb hibát lát azt kiszedi persze, de jó lesz az úgy. Az almát is csak ketté vágja, majd kimagvazza.*
- Most ezeket lereszelem.* Ezekhez az éles eszközökhöz nem fogja hagyni, hogy a lány hozzányúljon, nem hiányzik még egy sebesülés a mai napra.*
- Egyedül ne csinálj ilyet, mert élesek ezek az eszközök, aztán nem lenne jó, ha elvágnád a kezed.* Magyarázz, amíg hamarjában lereszeli az alapanyagokat.*
- Egy kis fahéjjal és mézzel még megbolondítom, hogy finom legyen.* MEghinti finoman az emlegetett fahéjjal, hogy aztán egy kis mézet csurgasson rá. Ezt jól elkeveri és kanalastól a lány kezébe nyomja.*
- Edd meg mindet és nem lesz baj. Minden nap kapsz majd ilyet és tökmagot három alváson keresztül. Deres szintén fog kapni, ha majd etetés lesz. Addigra meg is fogom csinálni.* Ezzel el is mondott mindent, amit akart. Elégedetten fogja ezt követően nézni, ahogy eszik a lány.*
1324. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-10-08 16:30:58
Üzenet elküldve: 2024-10-08 16:30:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
//Kakaózásnak indult, de etikai értekezés lett belőle//
*Elmosolyodik félénken Alaver mondatán. Örül ennek, nem mintha tényleg tett volna bármi sokkalta sértőt a férfi irányába. De azt a sok hideg és félős tekintetet ami talán apró tüskeként bánthatta annak lelkiismeretét, mégiscsak illendő volt elsimítani. Elégedetten bólint egy nagyot, már tekintete is sokkalta barátságosabban csillan fel mint ezelőtt.*
-Akkor majd szólok Deresnek, ő is bocsásson meg neked.
*Tesz még hozzá, mert bizony a jószággal aki talán már az igazak álmát alussza végre fedél alatt, ahogy öregkorára azt magának megálmodta.
Ki tudja talán még erre is jó lesz a kis elf lányka, hogy azokat a rosszalló gomolygó felhőket elhessegesse mások feje felett. Vagy épp azokat kreálja ha épp olyan kedve támad. Bár szívétől mindig is távol áll, hogy bárkit is akaratánál fogva bántson meg.
Alaver hirtelen köhintésére rezzen meg, nem rémület ez inkább csak meglepődött rajta. Azon a kíváncsi szemek pedig csak követik Alavert a konyhapultig, ha az arcát nem is látja így háttal, azokat a vörösödő fülcimpákat bizony igen. Lehet, hogy beteg lenne a férfi, talán jobb ha megbizonyosodik róla.*
- Alaver... Mele... Nem... *Gondolkodik el röviden, meg van az a szó. Arcán ki is ül a nagy öröm, hogy ismét emlékezett rá.* - Lázas vagy? Hozzak gyógynövényt?
*Kérdezi enyhén aggodalmasan, miközben a másik elterelni kívánja a szót, vagy pontosítva, merészen elmagyarázni.*
-Kökörcsin? Búzavirág?
*A nevekkel sajnos azóta sincsen jóban, így a hasonlatát sajnos nem tudja értelmezni Alavernak, de elhiszi neki. Vagy legalább is próbálja.*
-Szóval Alenianak jobb a formája?
*Kérdez vissza bátortalanul próbálja megérteni vajon mire gondolhatott a férfi. Bár ő az ilyesmihez valóban túl fiatal, elméje nem forog a szerelem körül. Még. De hajaj, ha bárkinek lesz mersze majd vele ezt megkockáztatni. Mert vagy nagyon jól jár majd az az illető, vagy nagyon rosszul.
Alaver zsákmányára, csak egy kérdő pillantást vesz, ez ismételten csak egy újdonság neki, mert ilyet bizony még nem evett. Vagyis, nem emlékszik, hogy evett volna.*
- Akkor nem szabad rákérdezni?
*Pislognak a gyermeki szemek, ahogy próbálja elméjével körbekeríteni az illemnek csínját-bínját. Mert ha valami beteg, akkor azt meg kell gyógyítani, minél hamarább, nem pedig vele élni és csak beszélni róla.
Figyelmesen nézve, hogy miképpen eszik ezt az ételt, ő is felbátorodik, és nagyot nyújtózkodva vesz egy darabot és egy aprócskát harap bele. Kemény, és száraz, picit sós is meg édes is. Lehet a teával együtt kellene? Azért ivott rá Alaver? No, azt is megpróbálja, ismét harap és iszik rá. Na de most teljesen elázva pépessé lett a szájában. Nem tetszően megrázza a fejét és leteszi az asztalra a kekszet. Ő inkább ezzel nem próbálkozik többet. Végezetül Alaver utolsó mondatára csak oldalra billenti a fejét, és a furcsa mutogatást próbálja megérteni. Összeráncolja szemöldökét, még végül megfogalmazódik benne a kérdés amit szinte csak úgy ki köp.*
-Félsz Maitől?
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
//Kakaózásnak indult, de etikai értekezés lett belőle//
*Elmosolyodik félénken Alaver mondatán. Örül ennek, nem mintha tényleg tett volna bármi sokkalta sértőt a férfi irányába. De azt a sok hideg és félős tekintetet ami talán apró tüskeként bánthatta annak lelkiismeretét, mégiscsak illendő volt elsimítani. Elégedetten bólint egy nagyot, már tekintete is sokkalta barátságosabban csillan fel mint ezelőtt.*
-Akkor majd szólok Deresnek, ő is bocsásson meg neked.
*Tesz még hozzá, mert bizony a jószággal aki talán már az igazak álmát alussza végre fedél alatt, ahogy öregkorára azt magának megálmodta.
Ki tudja talán még erre is jó lesz a kis elf lányka, hogy azokat a rosszalló gomolygó felhőket elhessegesse mások feje felett. Vagy épp azokat kreálja ha épp olyan kedve támad. Bár szívétől mindig is távol áll, hogy bárkit is akaratánál fogva bántson meg.
Alaver hirtelen köhintésére rezzen meg, nem rémület ez inkább csak meglepődött rajta. Azon a kíváncsi szemek pedig csak követik Alavert a konyhapultig, ha az arcát nem is látja így háttal, azokat a vörösödő fülcimpákat bizony igen. Lehet, hogy beteg lenne a férfi, talán jobb ha megbizonyosodik róla.*
- Alaver... Mele... Nem... *Gondolkodik el röviden, meg van az a szó. Arcán ki is ül a nagy öröm, hogy ismét emlékezett rá.* - Lázas vagy? Hozzak gyógynövényt?
*Kérdezi enyhén aggodalmasan, miközben a másik elterelni kívánja a szót, vagy pontosítva, merészen elmagyarázni.*
-Kökörcsin? Búzavirág?
*A nevekkel sajnos azóta sincsen jóban, így a hasonlatát sajnos nem tudja értelmezni Alavernak, de elhiszi neki. Vagy legalább is próbálja.*
-Szóval Alenianak jobb a formája?
*Kérdez vissza bátortalanul próbálja megérteni vajon mire gondolhatott a férfi. Bár ő az ilyesmihez valóban túl fiatal, elméje nem forog a szerelem körül. Még. De hajaj, ha bárkinek lesz mersze majd vele ezt megkockáztatni. Mert vagy nagyon jól jár majd az az illető, vagy nagyon rosszul.
Alaver zsákmányára, csak egy kérdő pillantást vesz, ez ismételten csak egy újdonság neki, mert ilyet bizony még nem evett. Vagyis, nem emlékszik, hogy evett volna.*
- Akkor nem szabad rákérdezni?
*Pislognak a gyermeki szemek, ahogy próbálja elméjével körbekeríteni az illemnek csínját-bínját. Mert ha valami beteg, akkor azt meg kell gyógyítani, minél hamarább, nem pedig vele élni és csak beszélni róla.
Figyelmesen nézve, hogy miképpen eszik ezt az ételt, ő is felbátorodik, és nagyot nyújtózkodva vesz egy darabot és egy aprócskát harap bele. Kemény, és száraz, picit sós is meg édes is. Lehet a teával együtt kellene? Azért ivott rá Alaver? No, azt is megpróbálja, ismét harap és iszik rá. Na de most teljesen elázva pépessé lett a szájában. Nem tetszően megrázza a fejét és leteszi az asztalra a kekszet. Ő inkább ezzel nem próbálkozik többet. Végezetül Alaver utolsó mondatára csak oldalra billenti a fejét, és a furcsa mutogatást próbálja megérteni. Összeráncolja szemöldökét, még végül megfogalmazódik benne a kérdés amit szinte csak úgy ki köp.*
-Félsz Maitől?
1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-10-08 15:51:24
Üzenet elküldve: 2024-10-08 15:51:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
//Kakaózásnak indult, de etikai értekezés lett belőle//
*Halkan belekuncog a bögrébe.*
- Jóba'. *-bólint-* Legalábbis reszemrű'.
*Nem feledkezett meg a fölötte lebegő sötét felhőről, de a helyzethez mérten egészen jól érzi magát. Szikra kíváncsi, és a kérdései szórakoztatóak. És elgondolkodtatóak. És néha olyanra tapintanak rá, amiről magától talán soha nem is beszélt volna. Az újonnan elősorjázó kérdésektől kissé félrenyeli a teát. Köhögve törli meg kézháttal a száját, majd lerakja a bögrét, és még mindig torkot köszörülve áll fel az asztaltól. A konyhaszekrényhez lép, újra turkálni kezd a fiókokban, polcocskákon. A kislány éles szeme addig sem látja, hogy fülig van vörösödve.*
- Mai szép asszon'. *-jelenti ki határozottan.-* Nekem ugya' nem kéne, de szép asszon'. Alenia viszont.. Hm.. Láttá' má' rétet, húgocska? Amikó' virágba' van. Na.. Mai olyan, mint a búzavirág. Szép a szemnek. Vinnél belűle egy csokorra' bármikó'. De Alenia meg olyan, mint a kökörcsin a búzavirág között. Színre hasonló, de mégis szebb, és a formája is jobban teccik a szemnek. Áh! Megva'.
*Elégedetten morran, ahogy végre talál pár szem kekszet az egyik fiókban, viaszkolt vászonba csomagolva. A zsákmánnyal visszatér az asztalhoz. Széthajtja a viaszosvásznat, majd kettejük közé teszi az asztalra a rágcsálnivalót.*
- Vegyé' csak. *-int felé, és újra leül. Kissé előre dől, halkabban szólal meg.-* Azt nem'tom, miér' beteg a karja.. Én ugyan meg nem kérdeztem mi érte. És asz'iszem nem is mostanság fogom megkérdezni. De te meg meg, ha majd taná'kozó' vele, ne nagyon nézzed neki. Nem hiszem hogy megharagudna, de na.. majd megérted.
*Felemel egy kekszet, leharapja a csücskét, elrágcsálja. Iszik rá egy kortyot.*
- Hát azér' nem a kutya házán múlik, mer' Mai-n múlik. *-sóhajtja-* Ő meg titeket, gyerekeket tartja a szeme előtt. Oszt' ha ő úgy látja jónak, hogy én nem köllök ide, én le nem fogok állni vitatkozni vele. Tudod..
*A szemeire mutat, majd döfő mozdulatot tesz kinyújtott mutató és középső ujjával.*
A hozzászólás írója (Alaver Raanus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.08 15:54:23
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
//Kakaózásnak indult, de etikai értekezés lett belőle//
*Halkan belekuncog a bögrébe.*
- Jóba'. *-bólint-* Legalábbis reszemrű'.
*Nem feledkezett meg a fölötte lebegő sötét felhőről, de a helyzethez mérten egészen jól érzi magát. Szikra kíváncsi, és a kérdései szórakoztatóak. És elgondolkodtatóak. És néha olyanra tapintanak rá, amiről magától talán soha nem is beszélt volna. Az újonnan elősorjázó kérdésektől kissé félrenyeli a teát. Köhögve törli meg kézháttal a száját, majd lerakja a bögrét, és még mindig torkot köszörülve áll fel az asztaltól. A konyhaszekrényhez lép, újra turkálni kezd a fiókokban, polcocskákon. A kislány éles szeme addig sem látja, hogy fülig van vörösödve.*
- Mai szép asszon'. *-jelenti ki határozottan.-* Nekem ugya' nem kéne, de szép asszon'. Alenia viszont.. Hm.. Láttá' má' rétet, húgocska? Amikó' virágba' van. Na.. Mai olyan, mint a búzavirág. Szép a szemnek. Vinnél belűle egy csokorra' bármikó'. De Alenia meg olyan, mint a kökörcsin a búzavirág között. Színre hasonló, de mégis szebb, és a formája is jobban teccik a szemnek. Áh! Megva'.
*Elégedetten morran, ahogy végre talál pár szem kekszet az egyik fiókban, viaszkolt vászonba csomagolva. A zsákmánnyal visszatér az asztalhoz. Széthajtja a viaszosvásznat, majd kettejük közé teszi az asztalra a rágcsálnivalót.*
- Vegyé' csak. *-int felé, és újra leül. Kissé előre dől, halkabban szólal meg.-* Azt nem'tom, miér' beteg a karja.. Én ugyan meg nem kérdeztem mi érte. És asz'iszem nem is mostanság fogom megkérdezni. De te meg meg, ha majd taná'kozó' vele, ne nagyon nézzed neki. Nem hiszem hogy megharagudna, de na.. majd megérted.
*Felemel egy kekszet, leharapja a csücskét, elrágcsálja. Iszik rá egy kortyot.*
- Hát azér' nem a kutya házán múlik, mer' Mai-n múlik. *-sóhajtja-* Ő meg titeket, gyerekeket tartja a szeme előtt. Oszt' ha ő úgy látja jónak, hogy én nem köllök ide, én le nem fogok állni vitatkozni vele. Tudod..
*A szemeire mutat, majd döfő mozdulatot tesz kinyújtott mutató és középső ujjával.*
A hozzászólás írója (Alaver Raanus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.08 15:54:23
1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-10-08 15:31:44
Üzenet elküldve: 2024-10-08 15:31:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
//Kakaózásnak indult, de etikai értekezés lett belőle//
Igazán nem is rémisztő ez az Alaver. Igaz nagy és erős, a szorítását már nem is említve. De így, ahogy most lógatja az orrát, egyáltalán nem rémisztő. Sőt, ízes beszéde valamiért még kellemese is hat fülének. Valami kellemes, mondhatni otthonias érzetet nyújt számára. Ismételten csak ötlete sincs miért van ez. De szívesen elhallgatná a férfit, csak úgy, ahogy most is teszi. Ebben a békés, meghitt formában pedig különösképpen.
Picit most összehúzza magát, ismét nem tudja, hogy kérdezzen. Kis rágódás, szemlesütés, és morfondírozás után, csak kiböki végre azon a kis egér erejű hangján.
-Akkor mi most... Jóba' vagyunk?
*Utánozza le valamelyest az ízest szólást Alavertól. És nyak behúzva néz fel kissé megszeppenten annak szemébe. Majd leutánozva a tea kortyolást, hatalmas szürcsölések közepette, hogy maga is elbújjon a csésze mögött. Kis szünet után szólalna meg a lakhatással kapcsolatban, azonban addigra egy másik kérdésére válaszol, kissé el is vörösödik a férfi. Szikra éles kis szeme bizony kiszúrja ezt, csak hát vajmi ötlete van mit is jelent. Tán a tea miatt lett melege a férfinek, vagy lehet lázasodni kezdett? Csak kíváncsian vizslatja, mégis mi lelte a férfit, amíg amaz enyhe áradozásba kezd Aleniát illetően.*
-Gyönyörűbb mint Mai? És miért beteg a karja? Akkor milyenek a szemei?
*Pislog párat, miközben sorra teszi fel égető kérdéseit, kíváncsian, mit sem sejtve szavainak milyen súlya lehetne más fülek között. Bár őt a kar jobban érdekli mint a gyönyörűség kérdése, sejtése sincs, ha most ezt Mai előtt tárgyalná ki Alaver lehet bajban lenne.*
-Nem is.
*Szólal meg durcásan, ügyes volt ő igazán. Arról nem tehetett, hogy a kerítés reteszét olyan magasra rakták, azért is nem próbálkozott vele.*
- Tudom, mondta, hogy nem szabad.
*Mondja ő is beletörődően, bár számára a lopás is inkább volt egy fajta izgalmas játék az élelem szerzésre, nem úgy mint egy piaci szarkának az örömforrása.*
-Miért nem?
*Kérdezi picit reményekkel tele, hiszen ha a kutyaház nem készül el, és Mai elküldi Alavert, akkor több az esélye ahhoz, hogy ő Deressel marad. És akkor osztozkodni se kellene a többi gyerekkel. Aminek ő főleg örülne, azonban hazudna ha azt mondaná nem lenne szomorkás ha Alavert elküldené Mai, kezdi megkedvelni a férfit.*
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
//Kakaózásnak indult, de etikai értekezés lett belőle//
Igazán nem is rémisztő ez az Alaver. Igaz nagy és erős, a szorítását már nem is említve. De így, ahogy most lógatja az orrát, egyáltalán nem rémisztő. Sőt, ízes beszéde valamiért még kellemese is hat fülének. Valami kellemes, mondhatni otthonias érzetet nyújt számára. Ismételten csak ötlete sincs miért van ez. De szívesen elhallgatná a férfit, csak úgy, ahogy most is teszi. Ebben a békés, meghitt formában pedig különösképpen.
Picit most összehúzza magát, ismét nem tudja, hogy kérdezzen. Kis rágódás, szemlesütés, és morfondírozás után, csak kiböki végre azon a kis egér erejű hangján.
-Akkor mi most... Jóba' vagyunk?
*Utánozza le valamelyest az ízest szólást Alavertól. És nyak behúzva néz fel kissé megszeppenten annak szemébe. Majd leutánozva a tea kortyolást, hatalmas szürcsölések közepette, hogy maga is elbújjon a csésze mögött. Kis szünet után szólalna meg a lakhatással kapcsolatban, azonban addigra egy másik kérdésére válaszol, kissé el is vörösödik a férfi. Szikra éles kis szeme bizony kiszúrja ezt, csak hát vajmi ötlete van mit is jelent. Tán a tea miatt lett melege a férfinek, vagy lehet lázasodni kezdett? Csak kíváncsian vizslatja, mégis mi lelte a férfit, amíg amaz enyhe áradozásba kezd Aleniát illetően.*
-Gyönyörűbb mint Mai? És miért beteg a karja? Akkor milyenek a szemei?
*Pislog párat, miközben sorra teszi fel égető kérdéseit, kíváncsian, mit sem sejtve szavainak milyen súlya lehetne más fülek között. Bár őt a kar jobban érdekli mint a gyönyörűség kérdése, sejtése sincs, ha most ezt Mai előtt tárgyalná ki Alaver lehet bajban lenne.*
-Nem is.
*Szólal meg durcásan, ügyes volt ő igazán. Arról nem tehetett, hogy a kerítés reteszét olyan magasra rakták, azért is nem próbálkozott vele.*
- Tudom, mondta, hogy nem szabad.
*Mondja ő is beletörődően, bár számára a lopás is inkább volt egy fajta izgalmas játék az élelem szerzésre, nem úgy mint egy piaci szarkának az örömforrása.*
-Miért nem?
*Kérdezi picit reményekkel tele, hiszen ha a kutyaház nem készül el, és Mai elküldi Alavert, akkor több az esélye ahhoz, hogy ő Deressel marad. És akkor osztozkodni se kellene a többi gyerekkel. Aminek ő főleg örülne, azonban hazudna ha azt mondaná nem lenne szomorkás ha Alavert elküldené Mai, kezdi megkedvelni a férfit.*
1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-10-08 13:47:45
Üzenet elküldve: 2024-10-08 13:47:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
//Kakaózásnak indult, de etikai értekezés lett belőle//
*Mai meg Nori még mindig sehol. Nem hall hangot a rezidencián belülről, de az ablak felől sem. Nem tudja, hogy ez most jó-e; hiszen a veszekedés hangjai se tetszenének neki, de ez a baljós csönd sem az igazi. Legalább a figyelmét valamennyire leköti Szikra, aki úgy fest, hogy elkezdett felbátorodni. Ennek legalább örül. Sosem szeretett volna úgy gondolni magára, mint olyan valakire, akitől félnek a gyerekek.*
- Kedvességbű'. *-válaszolja egyszerűen, majd kissé félrehajtja a fejét. Úgy sejti, hogy ez a válasz talán nem elég így.-* Felénk húgocskának meg ecsémnek nevezik egymást az emberek, ha úgy vannak, mint mi most. Hogy van valaki, aki idősebb, meg egy másik, aki fiatalabb. Ha az a kettő jóba' van egymássa', akkó' húgocska meg nővérke, ecsém meg bátyám. Nem köll fő'tétlenű' egy vérbő' lenni hozzá.
*Kortyol a teából, addig sem kell a következő kérdésre válaszolni. De hát nem lehet mindig inni.*
- Az, hogy hol lakik az ember, gyorsan tud vá'tozni. Hm? Hiszen te se' az uccán vagy mán', nem? *-Szikra talán elfogadja ezt a választ. Nem szívesen menne bele ismét abba, hogy mennyire jól végzi a munkáját, vagy sem. De talán nem is kell. Máris jön a következő kérdés. Kicsit elmosolyodik.-* Luninari-t még én se' ismerem. Csak tudom, hogy ő is itt lakik. Alenia meg.. Há', övé a rezidencia. Ez a ház.
*Tűnődőn a bögrébe bámul, talán kicsit el is vörösödik.*
- Alenia is kedves asszon'. *-mondja-* A'sziszem olyan gyönyörű asszon't én még nem láttam, mint az Alenia. Még úgy is ezt mondom, hogy.. hm.. beteg a karja. De az mit se' számít, ha az emberre néz.. Neki nem szúrnak a szemei. Nem.. neki másak. Egészen.. hm.. nem számít, na.
*Felvont szemöldökkel pislant Szikrára ahogy az megint megszólal, ha nem épp az utolsó estéjén teázgatna itt, talán még fel is nevetne.*
- Gyorsabb vó'tá'. *-bólint, mosolya azért csak szélesebb lesz-* Ne bánjad azt. Gyorsnak köllött legyé'. Hanem az ügyességed hibádzott csak. Na de, azt meg ki tudod gyakoró'ni. Bár tán' nem úgy, hogy zsebeket vagdosol fel. Annak Mai nem örű'ne, azt azé' tuggyad.
*Aztán a mosoly elhalványul, és inkább csak egy szomorkás grimasz lesz belőle.*
- Jó is lenne, *-dörmögi halkan-* ha a kutya házán mú'na hogy maradnék-e vagy se'. De hát nem azon múlik, húgocska.
//Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.//
//Kakaózásnak indult, de etikai értekezés lett belőle//
*Mai meg Nori még mindig sehol. Nem hall hangot a rezidencián belülről, de az ablak felől sem. Nem tudja, hogy ez most jó-e; hiszen a veszekedés hangjai se tetszenének neki, de ez a baljós csönd sem az igazi. Legalább a figyelmét valamennyire leköti Szikra, aki úgy fest, hogy elkezdett felbátorodni. Ennek legalább örül. Sosem szeretett volna úgy gondolni magára, mint olyan valakire, akitől félnek a gyerekek.*
- Kedvességbű'. *-válaszolja egyszerűen, majd kissé félrehajtja a fejét. Úgy sejti, hogy ez a válasz talán nem elég így.-* Felénk húgocskának meg ecsémnek nevezik egymást az emberek, ha úgy vannak, mint mi most. Hogy van valaki, aki idősebb, meg egy másik, aki fiatalabb. Ha az a kettő jóba' van egymássa', akkó' húgocska meg nővérke, ecsém meg bátyám. Nem köll fő'tétlenű' egy vérbő' lenni hozzá.
*Kortyol a teából, addig sem kell a következő kérdésre válaszolni. De hát nem lehet mindig inni.*
- Az, hogy hol lakik az ember, gyorsan tud vá'tozni. Hm? Hiszen te se' az uccán vagy mán', nem? *-Szikra talán elfogadja ezt a választ. Nem szívesen menne bele ismét abba, hogy mennyire jól végzi a munkáját, vagy sem. De talán nem is kell. Máris jön a következő kérdés. Kicsit elmosolyodik.-* Luninari-t még én se' ismerem. Csak tudom, hogy ő is itt lakik. Alenia meg.. Há', övé a rezidencia. Ez a ház.
*Tűnődőn a bögrébe bámul, talán kicsit el is vörösödik.*
- Alenia is kedves asszon'. *-mondja-* A'sziszem olyan gyönyörű asszon't én még nem láttam, mint az Alenia. Még úgy is ezt mondom, hogy.. hm.. beteg a karja. De az mit se' számít, ha az emberre néz.. Neki nem szúrnak a szemei. Nem.. neki másak. Egészen.. hm.. nem számít, na.
*Felvont szemöldökkel pislant Szikrára ahogy az megint megszólal, ha nem épp az utolsó estéjén teázgatna itt, talán még fel is nevetne.*
- Gyorsabb vó'tá'. *-bólint, mosolya azért csak szélesebb lesz-* Ne bánjad azt. Gyorsnak köllött legyé'. Hanem az ügyességed hibádzott csak. Na de, azt meg ki tudod gyakoró'ni. Bár tán' nem úgy, hogy zsebeket vagdosol fel. Annak Mai nem örű'ne, azt azé' tuggyad.
*Aztán a mosoly elhalványul, és inkább csak egy szomorkás grimasz lesz belőle.*
- Jó is lenne, *-dörmögi halkan-* ha a kutya házán mú'na hogy maradnék-e vagy se'. De hát nem azon múlik, húgocska.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1432-1451