Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 70 (1381. - 1400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1432-1451
1400. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-11 18:36:08
Üzenet elküldve: 2024-11-11 18:36:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*Fejében csak úgy zúgnak a gondolatok. Vajon mit szeretett volna ennyire beszélni Mai Graellel. Jobban megismerni, azt mondta. Ezt akár el is mondta volna akár ha megígéri nem mondja el másnak, de Mai a teljes igazságot akarta tudni, és ehhez Graelhez kellett vezetnie. Ő csak azt tette amit Mai kért tőle, ahogy akkor is azt tette amit Grael kért tőle. Mind a ketten kisegítették őt amikor szükség volt rá. Mai talán picit jobban, mert Grael nem mindig engedte, hogy a házában aludjon. De Mai pedig idehozta őt és tetőt adott a feje felé. Igaz Ciliának ez majdnem mindegy, főleg úgy, hogy ő a legkisebb rókalyukba is bátran bemászik Deressel, hogy ott egy éjszakát eltöltsön. De a jó tett az jó tett, ehhez kétség sem fér. Mai gondoskodóbb volt vele, még ha rövid ideig is. De Grael már hatok óta segítette mióta a városba tette a csupasz piszkos kis lábát. És a tolvajbecsület megkívánja, hogy valahogy ezt meghálálja neki. Még ha ez azt is jelenti, olykor olykor el kell csennie egy két apróságot a kereskedőktől. És cserébe biztonságban tudhatta magát és Derest. Számára csak ez volt fontos. Legalább is Ő maga így hiszi.
Aggodalmasan lépked át kerítésen és meg is pillantja azt amit keresett. Igaz ez már nem gödör, sőt egy egészen szépen kialakított valami. Mert hát mit ért ő az ilyesmihez. Viszont sokszor zavarta már el őt Alaver onnan, hogy ne nyúljon hozzá, mert még szárad, a téglát se nyomd ki a habarcsból. Pedig olyan vicces, hogy valami szilárdnak tűnik mégis így mozog. De most nem amiatt jött ide, bár kíváncsisága továbbra is hajtja, hogy közelebbről megnézze ezt a dolgot amitől oly távol akarja tartani őt Alaver.
Meg is pillantja a férfit, és picit megnyugszik a kis lelke, arcán egy nagy mosollyal kezd el már a messziből kiáltani.*
- ALAVER!
*Száll magasan a vékonyka kis hang, bezengve a Rezidencia udvarát. Amilyen kicsi, mennyi hang szorult abba a kis tüdőbe.
Lépteit is meggyorsítja, hogy hamarabb odaérjen. Deres is, követve a tempót felzárkózik. Bár ő valamiért a frissen húzott téglarakás mellé lépve kezdi azt el szimatolni és úgy ítéli valami hiányzik. Ami nem más mint saját illata, ezt a helyzetet gyorsan orvosolva elegánsan felemeli hátsó lábát és levizeli a tűzrakóhely sarkát, majd elégedetten újra megszimatolva a falat, ül le messzebb a párostól mint aki jól végezte dolgát. Cilia pedig ügyesen lépked közelebb Alaverhoz, lábait magasra emelve, hogy a fadarabokra ne lépjen rá, mert hát tudja azt sem szereti Alaver ha azokon járkál mert állítólag szögbe léphet. Bármi is legyen az. Majd amikor a férfihoz ér, kis fejét oldalra döntve néz rá kérdően, hogy amaz mit néz annyira a fadarabon.*
- Mit csinálsz?
*Cilia ha nem is tűnik csapzottnak arckifejezése nem éppen őszinte, picit talán aggodalmasnak is tűnhet így elsőre Alavernak*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.11 18:38:53
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*Fejében csak úgy zúgnak a gondolatok. Vajon mit szeretett volna ennyire beszélni Mai Graellel. Jobban megismerni, azt mondta. Ezt akár el is mondta volna akár ha megígéri nem mondja el másnak, de Mai a teljes igazságot akarta tudni, és ehhez Graelhez kellett vezetnie. Ő csak azt tette amit Mai kért tőle, ahogy akkor is azt tette amit Grael kért tőle. Mind a ketten kisegítették őt amikor szükség volt rá. Mai talán picit jobban, mert Grael nem mindig engedte, hogy a házában aludjon. De Mai pedig idehozta őt és tetőt adott a feje felé. Igaz Ciliának ez majdnem mindegy, főleg úgy, hogy ő a legkisebb rókalyukba is bátran bemászik Deressel, hogy ott egy éjszakát eltöltsön. De a jó tett az jó tett, ehhez kétség sem fér. Mai gondoskodóbb volt vele, még ha rövid ideig is. De Grael már hatok óta segítette mióta a városba tette a csupasz piszkos kis lábát. És a tolvajbecsület megkívánja, hogy valahogy ezt meghálálja neki. Még ha ez azt is jelenti, olykor olykor el kell csennie egy két apróságot a kereskedőktől. És cserébe biztonságban tudhatta magát és Derest. Számára csak ez volt fontos. Legalább is Ő maga így hiszi.
Aggodalmasan lépked át kerítésen és meg is pillantja azt amit keresett. Igaz ez már nem gödör, sőt egy egészen szépen kialakított valami. Mert hát mit ért ő az ilyesmihez. Viszont sokszor zavarta már el őt Alaver onnan, hogy ne nyúljon hozzá, mert még szárad, a téglát se nyomd ki a habarcsból. Pedig olyan vicces, hogy valami szilárdnak tűnik mégis így mozog. De most nem amiatt jött ide, bár kíváncsisága továbbra is hajtja, hogy közelebbről megnézze ezt a dolgot amitől oly távol akarja tartani őt Alaver.
Meg is pillantja a férfit, és picit megnyugszik a kis lelke, arcán egy nagy mosollyal kezd el már a messziből kiáltani.*
- ALAVER!
*Száll magasan a vékonyka kis hang, bezengve a Rezidencia udvarát. Amilyen kicsi, mennyi hang szorult abba a kis tüdőbe.
Lépteit is meggyorsítja, hogy hamarabb odaérjen. Deres is, követve a tempót felzárkózik. Bár ő valamiért a frissen húzott téglarakás mellé lépve kezdi azt el szimatolni és úgy ítéli valami hiányzik. Ami nem más mint saját illata, ezt a helyzetet gyorsan orvosolva elegánsan felemeli hátsó lábát és levizeli a tűzrakóhely sarkát, majd elégedetten újra megszimatolva a falat, ül le messzebb a párostól mint aki jól végezte dolgát. Cilia pedig ügyesen lépked közelebb Alaverhoz, lábait magasra emelve, hogy a fadarabokra ne lépjen rá, mert hát tudja azt sem szereti Alaver ha azokon járkál mert állítólag szögbe léphet. Bármi is legyen az. Majd amikor a férfihoz ér, kis fejét oldalra döntve néz rá kérdően, hogy amaz mit néz annyira a fadarabon.*
- Mit csinálsz?
*Cilia ha nem is tűnik csapzottnak arckifejezése nem éppen őszinte, picit talán aggodalmasnak is tűnhet így elsőre Alavernak*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.11 18:38:53
1399. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-11 12:11:33
Üzenet elküldve: 2024-11-11 12:11:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*Halad. Lassan, de biztosan halad. Mondjuk nem a tűzrakóhellyel, vagyis nem kizárólag csak azzal. De legalább Deresnek már pár napja kész a háza -mondjuk azt nem tudná megmondani, hogy a kutya ott alszik-e, vagy Szikra mellett-, már nem nyikorognak az ajtók a Rezidencián, és a konyhaszékek sem billegnek. Már szinte azzal kezdi a reggeleit, hogy megpróbálja kitalálni, hogy aznapra Mai épp milyen külön feladatot talál ki a számára.
De most: most halad! A tűzrakóval!
Már rég nem egy gödör mellett dolgozik, és már rég nem is egy nagy halom téglával. A tűzrakóhely, mint olyan, már gyakorlatilag készen van. Legalábbis a váza, a nagyja. A téglák szép sorokban, sarkosan, egyenesen vetve pihenek egymáson, a sorok között lassan száradó habarccsal. A tűzhely vaslapja hiányzik még, azért még el kell mennie a piacra, hogy beszerezze. Persze ez sem csak így megy majd; ehhez szekeret kell keresnie, mert egy ilyen vaslap olyan nehéz, hogy nem bírná elhozni ide kézben, és ehhez persze pénz is kell majd, amit Mai-tól vagy Alenia kisasszonytól kell elkérnie. Még emlékszik Morthimer úr szavaira is, amivel a férfi megígérte, hogy a piacon a segítségével olcsóbban szerezheti be a portékát, és személy szerint hajlana arra, hogy igénybe vegye az uraság segítségét. És a tűzrakóról még hiányzik a kis kemence búbja is. Ehhez a kitermelt földből és szalmatörekből vályogot kell majd taposnia, és abból szépen felépíteni a sütő tűzterét, de ennek addig nem akar nekikezdeni, amíg nincs tető a tűzrakó felett. Kevés rosszabb dolog van annál, mint amikor egy amúgy szépen megformázott búbost szétver egy aljasul érkező eső.
Így hát most az ácsmunkával foglalatoskodik. Az öt, majdani tetőt tartó oszlop már áll, közöttük ott feszül a merevítőgerendázat. Most épp azon dolgozik kézifűrészével -jó, a Rezidencia kézifűrészével-, hogy a könyökfák egyforma hosszúak legyenek s mind egyforma szögben legyen levágva. A fűrész jó, így maga a munka nem nehéz; de odafigyelést és számolgatást igényel. Ez utóbbi le is köti, de azért látszik az eredménye: a tízből hat könyökfa már levágva, egymáson hever, s így szemre egész egyformának is néznek ki. Hát na, tud ő, ha nem zavarják meg a munkájában holmi nyikorgással meg billegéssel! Felegyenesedik, csak úgy, ingujjával megtörli homlokát, hunyorogva ellenőrzi az épp fűrészelt darabot, majd elégedetten szusszant. Jó lesz az. Halad ez.*
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*Halad. Lassan, de biztosan halad. Mondjuk nem a tűzrakóhellyel, vagyis nem kizárólag csak azzal. De legalább Deresnek már pár napja kész a háza -mondjuk azt nem tudná megmondani, hogy a kutya ott alszik-e, vagy Szikra mellett-, már nem nyikorognak az ajtók a Rezidencián, és a konyhaszékek sem billegnek. Már szinte azzal kezdi a reggeleit, hogy megpróbálja kitalálni, hogy aznapra Mai épp milyen külön feladatot talál ki a számára.
De most: most halad! A tűzrakóval!
Már rég nem egy gödör mellett dolgozik, és már rég nem is egy nagy halom téglával. A tűzrakóhely, mint olyan, már gyakorlatilag készen van. Legalábbis a váza, a nagyja. A téglák szép sorokban, sarkosan, egyenesen vetve pihenek egymáson, a sorok között lassan száradó habarccsal. A tűzhely vaslapja hiányzik még, azért még el kell mennie a piacra, hogy beszerezze. Persze ez sem csak így megy majd; ehhez szekeret kell keresnie, mert egy ilyen vaslap olyan nehéz, hogy nem bírná elhozni ide kézben, és ehhez persze pénz is kell majd, amit Mai-tól vagy Alenia kisasszonytól kell elkérnie. Még emlékszik Morthimer úr szavaira is, amivel a férfi megígérte, hogy a piacon a segítségével olcsóbban szerezheti be a portékát, és személy szerint hajlana arra, hogy igénybe vegye az uraság segítségét. És a tűzrakóról még hiányzik a kis kemence búbja is. Ehhez a kitermelt földből és szalmatörekből vályogot kell majd taposnia, és abból szépen felépíteni a sütő tűzterét, de ennek addig nem akar nekikezdeni, amíg nincs tető a tűzrakó felett. Kevés rosszabb dolog van annál, mint amikor egy amúgy szépen megformázott búbost szétver egy aljasul érkező eső.
Így hát most az ácsmunkával foglalatoskodik. Az öt, majdani tetőt tartó oszlop már áll, közöttük ott feszül a merevítőgerendázat. Most épp azon dolgozik kézifűrészével -jó, a Rezidencia kézifűrészével-, hogy a könyökfák egyforma hosszúak legyenek s mind egyforma szögben legyen levágva. A fűrész jó, így maga a munka nem nehéz; de odafigyelést és számolgatást igényel. Ez utóbbi le is köti, de azért látszik az eredménye: a tízből hat könyökfa már levágva, egymáson hever, s így szemre egész egyformának is néznek ki. Hát na, tud ő, ha nem zavarják meg a munkájában holmi nyikorgással meg billegéssel! Felegyenesedik, csak úgy, ingujjával megtörli homlokát, hunyorogva ellenőrzi az épp fűrészelt darabot, majd elégedetten szusszant. Jó lesz az. Halad ez.*
1398. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-09 15:00:11
Üzenet elküldve: 2024-11-09 15:00:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*A város még sosem tűnt ennyire nyomasztónak mint most. Sokat járta a város utcáit, most mégis más. Vagy csak azért mert elveszettnek érzi magát. Két világ közt tengődik most. Grael és Mai világa között. Mind kettő más és mást ígérve. Az édesnek hitt megvezetés, és a nehéznek tűnő feladatokkal teli igaz törődés között. Mondani sem kell, hogy bárki belelátna, zokszó nélkül megmondaná mi a helyes út és a jó választás. De az nem tudja az ő szeméből látni azt a furcsa világot amibe belecsöppent. Aki nem tudja mi a helyes és mi helytelen az értékrendszere más. És ezt bárki könnyen kihasználhatja, csak úgy mint Grael tette. Belecsomagolva édes hazugságokba.
Deressel az oldalán sietősen lépked vissza a biztonságot rezidencia irányába, át a polgárnegyeden, át a romvároson. Szeretné ezt a találkozót maga mögött hagyni, és inkább elfelejteni. Rossz érzése van afelől mi fog ezek után történni. Mit beszélhetnek meg és miért kellett őt hazaküldeni. Amennyire nem szeretné tudni, ugyan annyira szeretné is, sőt akarná. De, ahogy Mai is mondta, had beszéljenek a felnőttek egymás között. Pusztán csak reméli minden rendben fog elsülni.
Belépve a rezidencia kapuin, már nem hallja a gyermek zsivajt. A játék időnek kint már vége lett. Talán más elfoglaltságot találtak bent a többiek. Nem is baj, mert amúgy sem szeretne velük játszani most. Feladata van. Alavert kell megkeresnie, hogy a kertet kezdjék el. Vajon hol lehet? Tekintetével a rezidencia udvarát kezdi el pásztázni, füleit pedig hegyezi a megszokott ásóhangokra, esetleg téglák koccanására.
Igyekszik hátra hagyni azt a rossz érzést amit ez a kényelmetlen beszélgetés okozott neki, és a feladatra koncentrálni. Az biztos segíteni fog.
Áthaladva a kerten azt a nagy gödröt keresi amit már látott egyszer, Alaver biztosan a környéken lehet főleg ilyen tájt, amikor a gyerekek már nem játszanak kint, hogy a munka is gyorsabban haladjon.*
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*A város még sosem tűnt ennyire nyomasztónak mint most. Sokat járta a város utcáit, most mégis más. Vagy csak azért mert elveszettnek érzi magát. Két világ közt tengődik most. Grael és Mai világa között. Mind kettő más és mást ígérve. Az édesnek hitt megvezetés, és a nehéznek tűnő feladatokkal teli igaz törődés között. Mondani sem kell, hogy bárki belelátna, zokszó nélkül megmondaná mi a helyes út és a jó választás. De az nem tudja az ő szeméből látni azt a furcsa világot amibe belecsöppent. Aki nem tudja mi a helyes és mi helytelen az értékrendszere más. És ezt bárki könnyen kihasználhatja, csak úgy mint Grael tette. Belecsomagolva édes hazugságokba.
Deressel az oldalán sietősen lépked vissza a biztonságot rezidencia irányába, át a polgárnegyeden, át a romvároson. Szeretné ezt a találkozót maga mögött hagyni, és inkább elfelejteni. Rossz érzése van afelől mi fog ezek után történni. Mit beszélhetnek meg és miért kellett őt hazaküldeni. Amennyire nem szeretné tudni, ugyan annyira szeretné is, sőt akarná. De, ahogy Mai is mondta, had beszéljenek a felnőttek egymás között. Pusztán csak reméli minden rendben fog elsülni.
Belépve a rezidencia kapuin, már nem hallja a gyermek zsivajt. A játék időnek kint már vége lett. Talán más elfoglaltságot találtak bent a többiek. Nem is baj, mert amúgy sem szeretne velük játszani most. Feladata van. Alavert kell megkeresnie, hogy a kertet kezdjék el. Vajon hol lehet? Tekintetével a rezidencia udvarát kezdi el pásztázni, füleit pedig hegyezi a megszokott ásóhangokra, esetleg téglák koccanására.
Igyekszik hátra hagyni azt a rossz érzést amit ez a kényelmetlen beszélgetés okozott neki, és a feladatra koncentrálni. Az biztos segíteni fog.
Áthaladva a kerten azt a nagy gödröt keresi amit már látott egyszer, Alaver biztosan a környéken lehet főleg ilyen tájt, amikor a gyerekek már nem játszanak kint, hogy a munka is gyorsabban haladjon.*
1397. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-09 10:31:47
Üzenet elküldve: 2024-11-09 10:31:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kisasszony hóbortok//
- Igazán nincs mit. Ezt szeretted volna, nem? *mosolyodik el kedvesen. Nem esett nehezére úgymond dolgozni egy kicsit. Luni hajának kicsinosítása arra a rövid kis időre legalább visszarángatta a régmúltba, amikor még a rezidencia gyönyörű volt és tele volt élettel. Bár, a gyerekeknek hála most is van benne élet bőven, ám az Alenia számára mégsem ugyanolyan, mint volt.
Egyébként látja barátnőjén, hogy mennyire élvezi azt, hogy szebb lehet, mint egy átlagos napon, pedig egyébként ebben a napban sincs semmi különleges, csupán szépek akartak lenni. Ennyi az egész. Meg akarja tanítani azt is Luninari-nak, hogy erre bármikor megvan a lehetősége, amikor így szeretné. Ez már csak így megy, ha valaki felsőbb körökben mozog. A szépség mellé pedig magától értetődően jár az is, hogy munka helyett a nyugodtságé és a pihenésé legyen a főszerep.*
- Igen *erősíti meg egy bólintással a javaslatát.* Nem fontos a ruha és a főzés sem. *Mondja ezt ő még mindig azzal az élettapasztalattal a háta mögött, hogy ha ő maga nem csinál semmit, az élet akkor is megy tovább, és nem dől rájuk a ház sem az elvégzetlenül maradt feladatok miatt. Mindez persze csak azért volt így, mert egy seregnyi alkalmazott és szolgáló mindent megcsinált helyette. Ennek ellenére még most sem igazán értette meg, hogy a jelenlegi helyzetükben ez azért nem teljesen így működik. Luninari munkája nagyon fontos ahhoz, hogy minden gördülékenyen menjen, érthető, hogy mielőtt pihenésre szánja rá magát, átgondolja, hogyan ossza újra a feladatait, de Alenia szerint ez tényleg nem fontos. Ha rajta múlna, a feladatok elvégeznék magukat. Kár, hogy ez lehetetlen.*
- Legyen gyümölcsös. Mindegy milyen, csak gyümölcsös *mondja is rögtön a kívánságát a teával kapcsolatban.*
- Akkor vedd fel! *teszi hozzá már a magassarkúra célozva. Részéről ez most még mindig inkább egy elvárás a szép ruhához, mint lehetőség. A nem megfelelő lábbeli képes teljesen elrontani egy gyönyörű öltözéket.
Luninari viccén csak nevetgél, és legyint is egyet, jelezve, hogy szerinte ez túlzás, na meg, ha nem is hagynák nyugodtan az utcán, akkor is csak elismerő bókokat kapna. Hiába érte a hidegzuhany a lázadás alatt, még mindig túl jónak hiszi az odakinti világot ahhoz, hogy el tudjon képzelni egy olyan szituációt, ahol a szépség negatívan befolyásolna valakit.*
- Ahol mágiáról van szó, ott nincs unalmas történet. Fárasztó, igen, de mégis teljesen más lehet egy kacsalábon forgó toronyban, mint egy templom pókhálós pincéjében. *Merthogy ahol ő tanulja a szakrális varázslatokat, az pont ilyen hely. Sőt, amíg fel nem épült testileg és szellemileg is, szinte az egész napját ilyen helyen töltötte, ami valljuk be, egy idő után valóban egészen lehangoló volt. Úgyhogy számára egy különleges, mágikus torony minden, csak nem unalmas.*
- Akkor megvárlak a kertben, rendben? *Mondja végül, mosolyog kicsit, aztán, ha mindennel elkészültek, akkor le is mehetnek az emeletről. Alenia döntése alapján ő a kert felé, míg Luninari valószínűleg a konyha felé indul. Ő kint leül az egyik padon, ami már szintén nincs olyan állapotban, mint régen, de a nap finom, meleg sugarait innen is lehet élvezni.*
- Igazán nincs mit. Ezt szeretted volna, nem? *mosolyodik el kedvesen. Nem esett nehezére úgymond dolgozni egy kicsit. Luni hajának kicsinosítása arra a rövid kis időre legalább visszarángatta a régmúltba, amikor még a rezidencia gyönyörű volt és tele volt élettel. Bár, a gyerekeknek hála most is van benne élet bőven, ám az Alenia számára mégsem ugyanolyan, mint volt.
Egyébként látja barátnőjén, hogy mennyire élvezi azt, hogy szebb lehet, mint egy átlagos napon, pedig egyébként ebben a napban sincs semmi különleges, csupán szépek akartak lenni. Ennyi az egész. Meg akarja tanítani azt is Luninari-nak, hogy erre bármikor megvan a lehetősége, amikor így szeretné. Ez már csak így megy, ha valaki felsőbb körökben mozog. A szépség mellé pedig magától értetődően jár az is, hogy munka helyett a nyugodtságé és a pihenésé legyen a főszerep.*
- Igen *erősíti meg egy bólintással a javaslatát.* Nem fontos a ruha és a főzés sem. *Mondja ezt ő még mindig azzal az élettapasztalattal a háta mögött, hogy ha ő maga nem csinál semmit, az élet akkor is megy tovább, és nem dől rájuk a ház sem az elvégzetlenül maradt feladatok miatt. Mindez persze csak azért volt így, mert egy seregnyi alkalmazott és szolgáló mindent megcsinált helyette. Ennek ellenére még most sem igazán értette meg, hogy a jelenlegi helyzetükben ez azért nem teljesen így működik. Luninari munkája nagyon fontos ahhoz, hogy minden gördülékenyen menjen, érthető, hogy mielőtt pihenésre szánja rá magát, átgondolja, hogyan ossza újra a feladatait, de Alenia szerint ez tényleg nem fontos. Ha rajta múlna, a feladatok elvégeznék magukat. Kár, hogy ez lehetetlen.*
- Legyen gyümölcsös. Mindegy milyen, csak gyümölcsös *mondja is rögtön a kívánságát a teával kapcsolatban.*
- Akkor vedd fel! *teszi hozzá már a magassarkúra célozva. Részéről ez most még mindig inkább egy elvárás a szép ruhához, mint lehetőség. A nem megfelelő lábbeli képes teljesen elrontani egy gyönyörű öltözéket.
Luninari viccén csak nevetgél, és legyint is egyet, jelezve, hogy szerinte ez túlzás, na meg, ha nem is hagynák nyugodtan az utcán, akkor is csak elismerő bókokat kapna. Hiába érte a hidegzuhany a lázadás alatt, még mindig túl jónak hiszi az odakinti világot ahhoz, hogy el tudjon képzelni egy olyan szituációt, ahol a szépség negatívan befolyásolna valakit.*
- Ahol mágiáról van szó, ott nincs unalmas történet. Fárasztó, igen, de mégis teljesen más lehet egy kacsalábon forgó toronyban, mint egy templom pókhálós pincéjében. *Merthogy ahol ő tanulja a szakrális varázslatokat, az pont ilyen hely. Sőt, amíg fel nem épült testileg és szellemileg is, szinte az egész napját ilyen helyen töltötte, ami valljuk be, egy idő után valóban egészen lehangoló volt. Úgyhogy számára egy különleges, mágikus torony minden, csak nem unalmas.*
- Akkor megvárlak a kertben, rendben? *Mondja végül, mosolyog kicsit, aztán, ha mindennel elkészültek, akkor le is mehetnek az emeletről. Alenia döntése alapján ő a kert felé, míg Luninari valószínűleg a konyha felé indul. Ő kint leül az egyik padon, ami már szintén nincs olyan állapotban, mint régen, de a nap finom, meleg sugarait innen is lehet élvezni.*
1396. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-05 17:01:13
Üzenet elküldve: 2024-11-05 17:01:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
- Igazán köszönöm. *Kezdi már megszokni, hogy Morthimer Úr részéről mindig érkezik egy vagy két várt, váratlan, kért vagy épp kéretlen bók. Továbbra is erőltetettnek tartja, de hazudna, ha azt mondaná, hogy nem esnek jól neki a szép szavak. Jól esik az ártatlan, sebzett lelkének a dicséret.*
- Természetesen. *Azzal a férfi jobb oldalára áll, belé karol, és óvatosan lesétál vele a lépcsőkön az egyébként gyönyörű hintóhoz.*
- Japher Úr! *Egy lágy meghajlással és egy mosollyal üdvözli a kocsist, mielőtt beszállna az általa kinyitott ajtón a hintóba. Nagyon rég ült már ilyenben, de mindig is szerette. Akkor is, mikor egészen Amon Ruadh-ig utazott egyben, és egy bátor törp megvédte őt egy galád íjásztól, aki a vagyonát akarta. Halványan mosolyog az emléken.*
- Nem tettem semmi különöset érte, de tényleg hálás vagyok a meghívásért. Az itt látott eredmények legtöbbje nem az én érdemem. Faensa kisasszony kitűnő munkát végez. *Hallgatja közben a férfi szabadkozását, miszerint báli vagy estélyi helyszínnel és színvonallal nem tud szolgálni, de Aleniá-t ez most valahogy egyáltalán nem zavarja.*
- Nem gond. Őszintén szólva, még nem is vágyom vissza a bálokba. Addig nem, amíg nem lehetek tökéletes. Egy bálban minden apró részlet fontos. Egy ékkő nem lehet csorba. *Természetesen a hiányzó karjára gondol, melynek visszaszerzésétől már csak egyetlen rituálénak a sikeressége választja el, illetve a bátorság, hogy rá merje szánni magát. Nem más az, mint egy különleges imádság Eeyr oltára előtt, mégis tart tőle. Nem tudná megmagyarázni, hogy miért.*
- Elárulja, hová tartunk, vagy meglepetés? *Kérdezi egy mosollyal ma esti párja felé fordulva. Részéről ugyan rengeteg az előítélet, ami a mellette ülő személyét illeti, de a kereskedő jó úton jár, hogy cáfolja őket. Ettől függetlenül nehéz lesz a régi világ berögződéseit maga mögött hagyni, főleg prefektus aranyért megvásárolt nemesi címével kapcsolatban, de ő valahol azt hallotta, hogy az igazi, dörzsölt kereskedők szeretik a kihívásokat.*
//Ünnepi vacsora//
- Igazán köszönöm. *Kezdi már megszokni, hogy Morthimer Úr részéről mindig érkezik egy vagy két várt, váratlan, kért vagy épp kéretlen bók. Továbbra is erőltetettnek tartja, de hazudna, ha azt mondaná, hogy nem esnek jól neki a szép szavak. Jól esik az ártatlan, sebzett lelkének a dicséret.*
- Természetesen. *Azzal a férfi jobb oldalára áll, belé karol, és óvatosan lesétál vele a lépcsőkön az egyébként gyönyörű hintóhoz.*
- Japher Úr! *Egy lágy meghajlással és egy mosollyal üdvözli a kocsist, mielőtt beszállna az általa kinyitott ajtón a hintóba. Nagyon rég ült már ilyenben, de mindig is szerette. Akkor is, mikor egészen Amon Ruadh-ig utazott egyben, és egy bátor törp megvédte őt egy galád íjásztól, aki a vagyonát akarta. Halványan mosolyog az emléken.*
- Nem tettem semmi különöset érte, de tényleg hálás vagyok a meghívásért. Az itt látott eredmények legtöbbje nem az én érdemem. Faensa kisasszony kitűnő munkát végez. *Hallgatja közben a férfi szabadkozását, miszerint báli vagy estélyi helyszínnel és színvonallal nem tud szolgálni, de Aleniá-t ez most valahogy egyáltalán nem zavarja.*
- Nem gond. Őszintén szólva, még nem is vágyom vissza a bálokba. Addig nem, amíg nem lehetek tökéletes. Egy bálban minden apró részlet fontos. Egy ékkő nem lehet csorba. *Természetesen a hiányzó karjára gondol, melynek visszaszerzésétől már csak egyetlen rituálénak a sikeressége választja el, illetve a bátorság, hogy rá merje szánni magát. Nem más az, mint egy különleges imádság Eeyr oltára előtt, mégis tart tőle. Nem tudná megmagyarázni, hogy miért.*
- Elárulja, hová tartunk, vagy meglepetés? *Kérdezi egy mosollyal ma esti párja felé fordulva. Részéről ugyan rengeteg az előítélet, ami a mellette ülő személyét illeti, de a kereskedő jó úton jár, hogy cáfolja őket. Ettől függetlenül nehéz lesz a régi világ berögződéseit maga mögött hagyni, főleg prefektus aranyért megvásárolt nemesi címével kapcsolatban, de ő valahol azt hallotta, hogy az igazi, dörzsölt kereskedők szeretik a kihívásokat.*
1395. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-05 14:59:19
Üzenet elküldve: 2024-11-05 14:59:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Kisasszony hóbortok//
- Köszönöm! *köszöni meg először is az őt megerősítő szavakat.* És azt is, hogy ennyit dolgoztál a hajammal.
*Ezt viszont úgy érzi, hogy nem tudja eléggé megköszönni, de reméli, hogy Nia értékeli hálás és boldog tekintetét, aminek éppen gondolja, hogy olyan lehet.*
- A vásott elegancia pedig tényleg tökéletes név egy ilyen varázslatnak. *ismeri el mosolyogva ezek után.*
- Sőt, talán nem is lehetne találóbb.
*Örül neki, hogy Aleniának jó kedve lett, főleg, hogy most többek közt az övé is az neki köszönhetően.
Először is, ha nem is tudták emlékeik közül teljesen száműzni múltjuknak azokat a mozzanatait amelyekre egyikük sem emlékszik vissza szívesen, legalább most nem is beszéltek róluk túlságosan sokat.
Másodszor, nem csak jobban tetszik magának, mint eddig, de jól esett neki az is, hogy Alenia olyan odaadással vette körbe, mintha eredeti szerepeik felcserélődtek volna. Amilyen finom mozdulatokkal és óvatosan ért a hajához, és teljesen önzetlenül tette szebbé... nem tudja, hogy milyen lehet két férfi barátsága, de abban egészen biztos mindezek után, hogy az ehhez hasonló együtt átélt gyengédség és intimitás hiányozhat belőle.
Harmadszor, beszélgetni, eszmét cserélni is nagyon szeret, nem csak beszélni, különösen, ha olyasvalakivel teheti mindezt, akit egyébként is szeret.
Végül pedig, de nem utolsó sorban azt sem igazán bánja, ha a mai nap hátralévő része nem a munkáról fog szólni. Amúgy is korán kelt, és néha tényleg pihenni is kell. A teázás közben való beszélgetés a jó levegőn pedig kellemes időtöltésnek ígérkezik.*
- Tea a kertben? Jól hangzik. A ruháidat holnap is át tudom alakítani, és főzni sem muszáj estére, vagy legalábbis más lesz a vacsora, mint azt eredetileg terveztem, valami olyan, ami gyorsan megsül, vagy hamar elkészíthető. Viszont most nem árpateát főzök akkor, csak teafüvet áztatok forró vízbe, ami hamar meg lesz, hogy ne kelljen rám sokat várnod. Valami különleges kívánság a teával kapcsolatban? Illetve, ha van kedved, akkor kísérj el a konyhába, csak gondoltam egyszerűbb, ha előre mész a kertbe, én pedig felszolgálom a teát. Magassarkú cipőm van, még, ha nem is olyna nagyon magas a sarka, de azért látszik. Persze, szívesen felveszem azt is.
*Mielőtt elindulna felvenni a cipőt, aztán pedig a konyhába teát készíteni, azért még egyszer utoljára megnézi magát a tükörben is.*
- Most nagyon jó, de félnék azért minden nap ennyire szép lenni. Még a végén nem hagynának nyugodtan sétálni az utcán, vagy vásárolni a piacon.
*Persze csak viccel, de csak félig, ráadásul mindezt képes halálosan komoly arccal elmondani, így Alenia akár azt is gondolhatja, hogy kicsit máris a fejébe szállt az, hogy most szebb, mint máskor, főleg, hogy még mágikus holdfényből szőtt köpenyét sem vette le magáról.*
- Egyszer már udvaroltak nekem, de igazából az egész inkább zavarba hozott. *mondja, amit hirtelen nem is tudja, hogy miért mond. Biztosan nem dicsekvésből. Az "udvarol" szót pedig még csak nem is szereti, egyszerűen nem jut ennél jobb az eszébe. Talán mindez a Mágustoronyról jutott az eszébe, ahová Thim kísérte el. Igazából ez kellemes emlék, az sem feltétlen kellemetlen, hogy az ifjú elf kicsit több szeretett volna lenni, mint a barátja. Inkább sajnálatot érzett amiatt, mert ő nem tudta viszonozni az érzelmeit. Most is csak azért nem szomorodik el ezen, mert Niával van, és vidámak, ez az egész pedig már a távolinak érzett múltban veszik el. Reméli, hogy azóta Thim is talált magának olyasvalakit, aki örömmel viszonozza a szerelmét.*
- A toronyról pedig szívesen mesélek, de azért ne várj nagyon nagy dolgokat, meg izgalmas történetet, hogy mi történt ott velem. Bizonyos értelemben unalmas volt, hiába a mesés környezet, de ezt az érzést szerintem te is ismered, csak te máshol tanultad a varázslataidat, mint én. De bármilyen érdekes is, amit olvasol, és bármennyire is meg akarsz tanulni egy varázslatot, egész nap olvasni, tanulni, addig mire a végén már minden betű összefolyik a szemed előtt, az azért eléggé fárasztó.
*De ezek megint csak emlékek, amiket, ha szívesen meg is oszt Niával, azért éppen most inkább foglalkoztatja náluk a jövő. A torony most leginkább. Ha Alenia nem is tud kisasszonyként vonulni a büdös mocsáron át, a toronyba magába még mindig bevonulhat úgy, mintha egy igazi hercegnő érkezett volna meg. Ugyan Nia talán csak viccnek szánta korábbi megjegyzését, de ő pedig nem lenne Luninari, ha nem vette volna komolyan, és nem gondolkodott volna el az általa felvetett probléma megoldásán. Ő maga sem bánná, ha a toronyba Alenia ragyogó szőkesége és eleganciája vinne bele valami olyan szépséget, amit legutóbb, bármennyire is elvarázsolt a hely, mégsem talált meg ott.
De a mai naphoz képest ez persze még nagyon a jövő, most igazából jobban érdeklik Nia következő mondatai, illetve az, hogy vele jön a konyhába, vagy megvárja kint a kertben.
Azt, hogy a Mágustoronyban való közös látogatásukkal kapcsolatban milyen ötletei támadtak hirtelen később is lesz majd alkalma megosztani Aleniával.*
- Köszönöm! *köszöni meg először is az őt megerősítő szavakat.* És azt is, hogy ennyit dolgoztál a hajammal.
*Ezt viszont úgy érzi, hogy nem tudja eléggé megköszönni, de reméli, hogy Nia értékeli hálás és boldog tekintetét, aminek éppen gondolja, hogy olyan lehet.*
- A vásott elegancia pedig tényleg tökéletes név egy ilyen varázslatnak. *ismeri el mosolyogva ezek után.*
- Sőt, talán nem is lehetne találóbb.
*Örül neki, hogy Aleniának jó kedve lett, főleg, hogy most többek közt az övé is az neki köszönhetően.
Először is, ha nem is tudták emlékeik közül teljesen száműzni múltjuknak azokat a mozzanatait amelyekre egyikük sem emlékszik vissza szívesen, legalább most nem is beszéltek róluk túlságosan sokat.
Másodszor, nem csak jobban tetszik magának, mint eddig, de jól esett neki az is, hogy Alenia olyan odaadással vette körbe, mintha eredeti szerepeik felcserélődtek volna. Amilyen finom mozdulatokkal és óvatosan ért a hajához, és teljesen önzetlenül tette szebbé... nem tudja, hogy milyen lehet két férfi barátsága, de abban egészen biztos mindezek után, hogy az ehhez hasonló együtt átélt gyengédség és intimitás hiányozhat belőle.
Harmadszor, beszélgetni, eszmét cserélni is nagyon szeret, nem csak beszélni, különösen, ha olyasvalakivel teheti mindezt, akit egyébként is szeret.
Végül pedig, de nem utolsó sorban azt sem igazán bánja, ha a mai nap hátralévő része nem a munkáról fog szólni. Amúgy is korán kelt, és néha tényleg pihenni is kell. A teázás közben való beszélgetés a jó levegőn pedig kellemes időtöltésnek ígérkezik.*
- Tea a kertben? Jól hangzik. A ruháidat holnap is át tudom alakítani, és főzni sem muszáj estére, vagy legalábbis más lesz a vacsora, mint azt eredetileg terveztem, valami olyan, ami gyorsan megsül, vagy hamar elkészíthető. Viszont most nem árpateát főzök akkor, csak teafüvet áztatok forró vízbe, ami hamar meg lesz, hogy ne kelljen rám sokat várnod. Valami különleges kívánság a teával kapcsolatban? Illetve, ha van kedved, akkor kísérj el a konyhába, csak gondoltam egyszerűbb, ha előre mész a kertbe, én pedig felszolgálom a teát. Magassarkú cipőm van, még, ha nem is olyna nagyon magas a sarka, de azért látszik. Persze, szívesen felveszem azt is.
*Mielőtt elindulna felvenni a cipőt, aztán pedig a konyhába teát készíteni, azért még egyszer utoljára megnézi magát a tükörben is.*
- Most nagyon jó, de félnék azért minden nap ennyire szép lenni. Még a végén nem hagynának nyugodtan sétálni az utcán, vagy vásárolni a piacon.
*Persze csak viccel, de csak félig, ráadásul mindezt képes halálosan komoly arccal elmondani, így Alenia akár azt is gondolhatja, hogy kicsit máris a fejébe szállt az, hogy most szebb, mint máskor, főleg, hogy még mágikus holdfényből szőtt köpenyét sem vette le magáról.*
- Egyszer már udvaroltak nekem, de igazából az egész inkább zavarba hozott. *mondja, amit hirtelen nem is tudja, hogy miért mond. Biztosan nem dicsekvésből. Az "udvarol" szót pedig még csak nem is szereti, egyszerűen nem jut ennél jobb az eszébe. Talán mindez a Mágustoronyról jutott az eszébe, ahová Thim kísérte el. Igazából ez kellemes emlék, az sem feltétlen kellemetlen, hogy az ifjú elf kicsit több szeretett volna lenni, mint a barátja. Inkább sajnálatot érzett amiatt, mert ő nem tudta viszonozni az érzelmeit. Most is csak azért nem szomorodik el ezen, mert Niával van, és vidámak, ez az egész pedig már a távolinak érzett múltban veszik el. Reméli, hogy azóta Thim is talált magának olyasvalakit, aki örömmel viszonozza a szerelmét.*
- A toronyról pedig szívesen mesélek, de azért ne várj nagyon nagy dolgokat, meg izgalmas történetet, hogy mi történt ott velem. Bizonyos értelemben unalmas volt, hiába a mesés környezet, de ezt az érzést szerintem te is ismered, csak te máshol tanultad a varázslataidat, mint én. De bármilyen érdekes is, amit olvasol, és bármennyire is meg akarsz tanulni egy varázslatot, egész nap olvasni, tanulni, addig mire a végén már minden betű összefolyik a szemed előtt, az azért eléggé fárasztó.
*De ezek megint csak emlékek, amiket, ha szívesen meg is oszt Niával, azért éppen most inkább foglalkoztatja náluk a jövő. A torony most leginkább. Ha Alenia nem is tud kisasszonyként vonulni a büdös mocsáron át, a toronyba magába még mindig bevonulhat úgy, mintha egy igazi hercegnő érkezett volna meg. Ugyan Nia talán csak viccnek szánta korábbi megjegyzését, de ő pedig nem lenne Luninari, ha nem vette volna komolyan, és nem gondolkodott volna el az általa felvetett probléma megoldásán. Ő maga sem bánná, ha a toronyba Alenia ragyogó szőkesége és eleganciája vinne bele valami olyan szépséget, amit legutóbb, bármennyire is elvarázsolt a hely, mégsem talált meg ott.
De a mai naphoz képest ez persze még nagyon a jövő, most igazából jobban érdeklik Nia következő mondatai, illetve az, hogy vele jön a konyhába, vagy megvárja kint a kertben.
Azt, hogy a Mágustoronyban való közös látogatásukkal kapcsolatban milyen ötletei támadtak hirtelen később is lesz majd alkalma megosztani Aleniával.*
1394. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-04 20:27:33
Üzenet elküldve: 2024-11-04 20:27:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Asszimilálás//
*Nagy mosollyal bólint Nimeril szavaira. Akkor csak szót fognak majd valahogy érteni. Ő a kinézetét mondja majd a növényeknek, ő pedig a nevét. Ha így haladnak előbb utóbb újra emlékezni fog az összes gyógynövény igazi nevére.
Majd meglepetten pislog Alaver kancsalságát illetően.*
-Kacsintás?
*Nem tudja mi lehet az, vagy inkább nem emlékszik. Bár biztos vicces dolog lehet, ha Nimeril ilyen jó kedvűen kuncog magában. Szikra csak megvonja a vállát, ha akarja majd elmagyarázza neki, és akkor majd együtt kuncoghatnak rajta.*
-Babákra? A babák innen jönnek?
*Néz le ismét pocakjára és teszi oda két kezét azt alaposan megtapogatva, de valahogy nem tudja összerakni fejében a képet, hogy azokat oda, hogyan is férnének be, illetve, hogyan jönnének ki? Nimeril biztosan tudja erre is a választ, ő pedig szívesen megfogja hallgatni.*
- Igen az volt, és Alesian is kedves volt. Deres sem morgott rá valamiért, pedig ő mindenkire morog először.
*Vonja meg vállát tanácstalanul, az a tündér művelt valamit Deressel, mintha megbabonázta volna őt, majdnemhogy kezes báránnyá változtatta őt.
Minden kérdésére választ kap, ami mindig is kedvére való. Kanál, fazék sárga karika. Ezekből az utóbbi az ami fontosabbnak hisz. Hiszen abból lehet elemózsiát venni, magának is meg Deresnek is. Még talán virág magokat is tudna belőlük szerezni talán?*
-Akkor te tudsz sárga karikát készíteni? Mert ha igen akkor mennyit? Sokat?
*Kérdezi lelkesen mert ha lehet akkor ő bizony akkor elvinni azt a mennyiséget a kőkertbe, hogy ott a kereskedőknek odaadva vegyen belőle rengeteg magot és virágot és bokrot amit elültetve egy gyönyörű szép nagy kertet tudna varázsolni a rezidencián.
Nimeril végső mondatánál nagyra kerekedik szeme a lelkesedéstől, majd karjait izgatottságát kifejezve szorosan magához húzza, szinte felpattanva ülő helyzetből az asztalon.*
-De azt tudok! Akkor mi más érdekesség van amit látnom kell?
*Kérdezi lelkesen és néz körbe a szobában, hátha akad itt is még a szekrényen kívül ami tele van mindenféle jósággal megtömve, legalább is ami számára érdekesség.*
*Nagy mosollyal bólint Nimeril szavaira. Akkor csak szót fognak majd valahogy érteni. Ő a kinézetét mondja majd a növényeknek, ő pedig a nevét. Ha így haladnak előbb utóbb újra emlékezni fog az összes gyógynövény igazi nevére.
Majd meglepetten pislog Alaver kancsalságát illetően.*
-Kacsintás?
*Nem tudja mi lehet az, vagy inkább nem emlékszik. Bár biztos vicces dolog lehet, ha Nimeril ilyen jó kedvűen kuncog magában. Szikra csak megvonja a vállát, ha akarja majd elmagyarázza neki, és akkor majd együtt kuncoghatnak rajta.*
-Babákra? A babák innen jönnek?
*Néz le ismét pocakjára és teszi oda két kezét azt alaposan megtapogatva, de valahogy nem tudja összerakni fejében a képet, hogy azokat oda, hogyan is férnének be, illetve, hogyan jönnének ki? Nimeril biztosan tudja erre is a választ, ő pedig szívesen megfogja hallgatni.*
- Igen az volt, és Alesian is kedves volt. Deres sem morgott rá valamiért, pedig ő mindenkire morog először.
*Vonja meg vállát tanácstalanul, az a tündér művelt valamit Deressel, mintha megbabonázta volna őt, majdnemhogy kezes báránnyá változtatta őt.
Minden kérdésére választ kap, ami mindig is kedvére való. Kanál, fazék sárga karika. Ezekből az utóbbi az ami fontosabbnak hisz. Hiszen abból lehet elemózsiát venni, magának is meg Deresnek is. Még talán virág magokat is tudna belőlük szerezni talán?*
-Akkor te tudsz sárga karikát készíteni? Mert ha igen akkor mennyit? Sokat?
*Kérdezi lelkesen mert ha lehet akkor ő bizony akkor elvinni azt a mennyiséget a kőkertbe, hogy ott a kereskedőknek odaadva vegyen belőle rengeteg magot és virágot és bokrot amit elültetve egy gyönyörű szép nagy kertet tudna varázsolni a rezidencián.
Nimeril végső mondatánál nagyra kerekedik szeme a lelkesedéstől, majd karjait izgatottságát kifejezve szorosan magához húzza, szinte felpattanva ülő helyzetből az asztalon.*
-De azt tudok! Akkor mi más érdekesség van amit látnom kell?
*Kérdezi lelkesen és néz körbe a szobában, hátha akad itt is még a szekrényen kívül ami tele van mindenféle jósággal megtömve, legalább is ami számára érdekesség.*
1393. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-04 17:39:58
Üzenet elküldve: 2024-11-04 17:39:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//Asszimilálás//
- Igen, az lesz az.* Erősít rá Nimeril a lány szavaira. Ahogy beszélgetnek újra szóba kerül az Alaver nevű személy. Kicsivel több információt megtud róla a vörös. Az elmondás alapján egy nagy és meglehetősen fura személy lehet. Nimeril előtt valami ormótlan óriás képe jelenik meg, aki nagyon bugyután néz ki a kancsal szemeivel. Magától költi hozzá a képzelete a lapát füleket, meg a krumpli orrot.*
- Ha tényleg úgy a szeme, akkor nem hiszem. Talán kissé másképpen. Viszont úgy tartja a mondás, hogy nem szabad kancsítani, mert úgy marad a szemed, aztán te is úgy fogsz kinézni, mint Alaver.* Még fel is kuncog. Őt is óva intették a kancsításkor gyermekként. Nem gondolta volna, hogy valaha ő is így fog riogatni más gyereket.*
- Nem lóra gondoltam, hanem gyerekre. Kicsi babára.* Helyesbít, mert már bőven rá van írva az arcára, hogy milyen dologra gondolt. Szikra ismeretlen arcú emlékeit próbálják felgöngyölni, de veszett ügynek tűnik jelen pillanatban. Nimeril csupán annyi segítséget képes nyújtani, hogy mesél neki egy varázslatról, ami esetleg segítségére lehet majd. Ismerős a kicsinek ez a név, mert mesélni kezd, aminek a vége persze az evésbe torkollik. Annyit azért össze tud rakni, hogy valami Teysusos hívő, vagy pap térítgette a gyermek buksiját.*
~ Egek! Ezek a hívők nem bírják magukban tartani az isteneikről szóló locsogást. ~
- Biztos finom lehetett. Olyat már én is ettem, nagyon szeretem is.* Engedi el az Alesiant vagy kit Teysussal és inkább reflektál az ételre. Ez a gyermek amilyen kicsi olyan kíváncsi, mert nemsokára már Nimeril kutatásairól beszélgetnek, amire lelkesen válaszolgat.*
- Pontosan, azok a zörgő fémek kellenek.* Helyesel, és még egy apró kuncogást is megejt, a műsorra.*
- Pontosan azok a zörgő dolgok kellenek. Sok mást is lehet azokból ám csinálni. Ha nagyon-nagyon megmelegíted őket, akkor folyni kezdenek. Pici kanáltól a nagy fazékig, szinte mindent lehet belőlük csinálni. Majd egyszer megmutatom és akkor megérted. Nagyon érdekes, nekem elhiheted. Még akár játékot is lehet csinálni belőle. Sőt a sárga karikák is fémek.* Talán sokat is mondott most így egyszerre, amit maga is észlel.*
- A világ érdekes, de ha igazán akarsz érdekes dolgokat látni, vagy csinálni jó lesz, ha megtanulsz írni, olvasni meg számolni.* Az alapokra vezeti rá, hátha végül a jó irányba sikerül elterelnie, ha meg nem, akkor majd Mai néni megoldja ezt helyette.*
- Igen, az lesz az.* Erősít rá Nimeril a lány szavaira. Ahogy beszélgetnek újra szóba kerül az Alaver nevű személy. Kicsivel több információt megtud róla a vörös. Az elmondás alapján egy nagy és meglehetősen fura személy lehet. Nimeril előtt valami ormótlan óriás képe jelenik meg, aki nagyon bugyután néz ki a kancsal szemeivel. Magától költi hozzá a képzelete a lapát füleket, meg a krumpli orrot.*
- Ha tényleg úgy a szeme, akkor nem hiszem. Talán kissé másképpen. Viszont úgy tartja a mondás, hogy nem szabad kancsítani, mert úgy marad a szemed, aztán te is úgy fogsz kinézni, mint Alaver.* Még fel is kuncog. Őt is óva intették a kancsításkor gyermekként. Nem gondolta volna, hogy valaha ő is így fog riogatni más gyereket.*
- Nem lóra gondoltam, hanem gyerekre. Kicsi babára.* Helyesbít, mert már bőven rá van írva az arcára, hogy milyen dologra gondolt. Szikra ismeretlen arcú emlékeit próbálják felgöngyölni, de veszett ügynek tűnik jelen pillanatban. Nimeril csupán annyi segítséget képes nyújtani, hogy mesél neki egy varázslatról, ami esetleg segítségére lehet majd. Ismerős a kicsinek ez a név, mert mesélni kezd, aminek a vége persze az evésbe torkollik. Annyit azért össze tud rakni, hogy valami Teysusos hívő, vagy pap térítgette a gyermek buksiját.*
~ Egek! Ezek a hívők nem bírják magukban tartani az isteneikről szóló locsogást. ~
- Biztos finom lehetett. Olyat már én is ettem, nagyon szeretem is.* Engedi el az Alesiant vagy kit Teysussal és inkább reflektál az ételre. Ez a gyermek amilyen kicsi olyan kíváncsi, mert nemsokára már Nimeril kutatásairól beszélgetnek, amire lelkesen válaszolgat.*
- Pontosan, azok a zörgő fémek kellenek.* Helyesel, és még egy apró kuncogást is megejt, a műsorra.*
- Pontosan azok a zörgő dolgok kellenek. Sok mást is lehet azokból ám csinálni. Ha nagyon-nagyon megmelegíted őket, akkor folyni kezdenek. Pici kanáltól a nagy fazékig, szinte mindent lehet belőlük csinálni. Majd egyszer megmutatom és akkor megérted. Nagyon érdekes, nekem elhiheted. Még akár játékot is lehet csinálni belőle. Sőt a sárga karikák is fémek.* Talán sokat is mondott most így egyszerre, amit maga is észlel.*
- A világ érdekes, de ha igazán akarsz érdekes dolgokat látni, vagy csinálni jó lesz, ha megtanulsz írni, olvasni meg számolni.* Az alapokra vezeti rá, hátha végül a jó irányba sikerül elterelnie, ha meg nem, akkor majd Mai néni megoldja ezt helyette.*
1392. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-03 19:32:18
Üzenet elküldve: 2024-11-03 19:32:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Hamarosan nyílik az ajtó és rögvest Aleniával találja szemben magát. Itt, a rezidencián ez még rendben levő és érthető. Remélhetőleg a majdani nemesi otthonában már lesznek szolgálói.*
- Ön pedig, ha lehetséges, most még szemkápráztatóbb, mint a szürke hétköznapokon.
*feleli főhajtás és kézcsók kíséretében, és valóban így is gondolja. Alenia ma a régi nemesi időket idézi megjelenésével.*
- Indulhatunk?
*kérdi, és ha a nemes kisasszony így gondolja, akkor oda is vezeti a hintóhoz. Japher már ott áll és nyitja az ajtaját, de Orthus az, aki felsegíti a hölgyet, majd ő maga is beszáll, és a hintó hamarosan elindul.
Egymás mellett ülnek a zárt térben, és Orthuson ritkán tapasztalt öröm és izgalom vesz erőt. Ezt a vacsorát színtiszta kikapcsolódásnak szánja, és nem csak Alenia, de a saját maga számára is. Annyiféle protokolláris találkozó után jól esik egyszerűen csak kiöltözni, egy jót enni, és élvezni egy gyönyörű nő társaságát az asztalnál.*
- Nagyon örülök, hogy elfogadta a meghívásomat. Igazán rászolgált, hogy egy kicsit megpihenjen a rengeteg teendő közepette. Bár most még be kell érnünk egy fogadó vendégszeretetével, de reményeim szerint egy-két éven belül visszatér a bálozások, az estélyek ideje. És akkor ön ékkőként tündököl majd ismét a társaságban.
*mondja, és egyáltalán nem is csak úgy ömleng. Aleniában megvan az az igazi plusz, már ami a neveltetését, viselkedését, tartását, kisugárzását illeti. Nemesek közt nőtt fel, az ő életüket élte, az volt a természetes közege. Az új nemességből sokan akarják majd mímelni ezt, de kevesekből fog természetesen áradni.*
//Ünnepi vacsora//
*Hamarosan nyílik az ajtó és rögvest Aleniával találja szemben magát. Itt, a rezidencián ez még rendben levő és érthető. Remélhetőleg a majdani nemesi otthonában már lesznek szolgálói.*
- Ön pedig, ha lehetséges, most még szemkápráztatóbb, mint a szürke hétköznapokon.
*feleli főhajtás és kézcsók kíséretében, és valóban így is gondolja. Alenia ma a régi nemesi időket idézi megjelenésével.*
- Indulhatunk?
*kérdi, és ha a nemes kisasszony így gondolja, akkor oda is vezeti a hintóhoz. Japher már ott áll és nyitja az ajtaját, de Orthus az, aki felsegíti a hölgyet, majd ő maga is beszáll, és a hintó hamarosan elindul.
Egymás mellett ülnek a zárt térben, és Orthuson ritkán tapasztalt öröm és izgalom vesz erőt. Ezt a vacsorát színtiszta kikapcsolódásnak szánja, és nem csak Alenia, de a saját maga számára is. Annyiféle protokolláris találkozó után jól esik egyszerűen csak kiöltözni, egy jót enni, és élvezni egy gyönyörű nő társaságát az asztalnál.*
- Nagyon örülök, hogy elfogadta a meghívásomat. Igazán rászolgált, hogy egy kicsit megpihenjen a rengeteg teendő közepette. Bár most még be kell érnünk egy fogadó vendégszeretetével, de reményeim szerint egy-két éven belül visszatér a bálozások, az estélyek ideje. És akkor ön ékkőként tündököl majd ismét a társaságban.
*mondja, és egyáltalán nem is csak úgy ömleng. Aleniában megvan az az igazi plusz, már ami a neveltetését, viselkedését, tartását, kisugárzását illeti. Nemesek közt nőtt fel, az ő életüket élte, az volt a természetes közege. Az új nemességből sokan akarják majd mímelni ezt, de kevesekből fog természetesen áradni.*
1391. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-03 17:53:47
Üzenet elküldve: 2024-11-03 17:53:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Egy udvarias hangvételű levélben kapott vacsora meghívót Morthimer Úrtól, melyet ő készségesen el is fogadott, de természetesen azóta is azon gondolkozik, hogy milyen apropóból kerül sor az alkalomra. Ismerve a férfit, aki határozott célok nélkül nem fog bele semmibe, arra gondol, hogy újabb üzleti vagy politikai ügyeket fognak megtárgyalni egy jóízű vacsora mellett.
Aminek kifejezetten örül az az, hogy mostanra már sokkal több lehetősége van szépen kiöltözni egy ilyen eseményre, úgyhogy a magassarkú cipők és selyemharisnya mellé az egyik legújabb -és egyben legszebb- hófehér és arany színekben pompázó, elegáns nemesi ruháját ölti magára, haját is különleges fonatokkal, göndör tincsekkel és egy fehér masnival díszíti.
Mire a férfi megérkezik a hintóval, ő természetesen már elkészülve várja. Mikor meghallja a kopogást, akkor a bejárathoz siet, hogy ajtót nyisson. Kissé zavarja, hogy ezt még mindig neki kell megtennie, és nem szolgálók vezetik a vendéget elé, de hát ez az élet már nem az az élet, ami volt, úgyhogy kár is sóhajtozni emiatt.*
- Szép estét kívánok, Morthimer Úr! Milyen elegánsan fest ma este. *Tesz hozzá az üdvözléshez egy szokásos dicséretet is, majd az ajtóban álló mellett, a lépcsőkön lepillantva a kapuban meglátja a várakozó hintót is.*
- És, ahogy látom más téren is igazán kitett magáért. *Nem gondolná, hogy a hintó bérelt, elsőre ő gondolkodás nélkül elhiszi, hogy az Orthus legújabb tulajdona.*
//Ünnepi vacsora//
*Egy udvarias hangvételű levélben kapott vacsora meghívót Morthimer Úrtól, melyet ő készségesen el is fogadott, de természetesen azóta is azon gondolkozik, hogy milyen apropóból kerül sor az alkalomra. Ismerve a férfit, aki határozott célok nélkül nem fog bele semmibe, arra gondol, hogy újabb üzleti vagy politikai ügyeket fognak megtárgyalni egy jóízű vacsora mellett.
Aminek kifejezetten örül az az, hogy mostanra már sokkal több lehetősége van szépen kiöltözni egy ilyen eseményre, úgyhogy a magassarkú cipők és selyemharisnya mellé az egyik legújabb -és egyben legszebb- hófehér és arany színekben pompázó, elegáns nemesi ruháját ölti magára, haját is különleges fonatokkal, göndör tincsekkel és egy fehér masnival díszíti.
Mire a férfi megérkezik a hintóval, ő természetesen már elkészülve várja. Mikor meghallja a kopogást, akkor a bejárathoz siet, hogy ajtót nyisson. Kissé zavarja, hogy ezt még mindig neki kell megtennie, és nem szolgálók vezetik a vendéget elé, de hát ez az élet már nem az az élet, ami volt, úgyhogy kár is sóhajtozni emiatt.*
- Szép estét kívánok, Morthimer Úr! Milyen elegánsan fest ma este. *Tesz hozzá az üdvözléshez egy szokásos dicséretet is, majd az ajtóban álló mellett, a lépcsőkön lepillantva a kapuban meglátja a várakozó hintót is.*
- És, ahogy látom más téren is igazán kitett magáért. *Nem gondolná, hogy a hintó bérelt, elsőre ő gondolkodás nélkül elhiszi, hogy az Orthus legújabb tulajdona.*
1390. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-03 15:20:14
Üzenet elküldve: 2024-11-03 15:20:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Romváros vidékét egy ideje már elkerülik a hintók, most mégis egy ilyen úri jármű halad az elhanyagolt utcaköveken.
Két személyes, két ló húzza, a bakján is két ember ül, benne pedig - egyelőre - egy utas foglal helyet.
Orthus Morthimer mindig is adott az eleganciára, de ezúttal a szokásosnál alaposabban kitesz magáért.
Igaz, ez a hintó még bérlemény, a befogott lovakkal és a kocsissal együtt. De azért saját emberét, Japher Campát is odaültette mellé, hogy a Romvároson átkelve mégis csak mutassanak némi elrettentő erőt. Szerencsére útjuk eseménytelenül telik, a hintó pedig odagördül az egykori impozáns ház elé. Éppúgy, mint pár éve, amikor ez még egy nemesi palota volt, és az efféle hintók sorba álltak a portáján.
Orthus kiszáll a hintóból és megigazítja elegáns ruháját, úgy lép a kapuhoz, hogy bekopogtasson, majd udvariasan várjon.*
//Ünnepi vacsora//
*Romváros vidékét egy ideje már elkerülik a hintók, most mégis egy ilyen úri jármű halad az elhanyagolt utcaköveken.
Két személyes, két ló húzza, a bakján is két ember ül, benne pedig - egyelőre - egy utas foglal helyet.
Orthus Morthimer mindig is adott az eleganciára, de ezúttal a szokásosnál alaposabban kitesz magáért.
Igaz, ez a hintó még bérlemény, a befogott lovakkal és a kocsissal együtt. De azért saját emberét, Japher Campát is odaültette mellé, hogy a Romvároson átkelve mégis csak mutassanak némi elrettentő erőt. Szerencsére útjuk eseménytelenül telik, a hintó pedig odagördül az egykori impozáns ház elé. Éppúgy, mint pár éve, amikor ez még egy nemesi palota volt, és az efféle hintók sorba álltak a portáján.
Orthus kiszáll a hintóból és megigazítja elegáns ruháját, úgy lép a kapuhoz, hogy bekopogtasson, majd udvariasan várjon.*
1389. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-03 10:44:43
Üzenet elküldve: 2024-11-03 10:44:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kisasszony hóbortok//
*Sejtette, hogy a humoros ötlet az egy rakás hercegről és hercegnőről -vagy épp koldusról- tetszeni fog Luninari-nak. Hasznos kis példa arra, hogy elmagyarázza, vajon miért döntött úgy Teysus istenség, hogy nem engedi meg a híveinek, hogy magukon kívül bárki máson alkalmazzák ezt a varázslatot, és közben még meg is nevetteti vele a barátnőjét. Biztos lehet abban is, hogy a fél-elf lány tényleg megértette a lényeget, mert rögtön elő is áll egy saját példával, amikor ez a kis trükk hatalmas felfordulást okozhatna.*
- Bizony, így van. Teysus mindig, minden körülmények között az egyensúlyra törekszik, és mindent megtesz, hogy megakadályozza, hogy valaki felborítsa ezt a kényes állapotot. Az egyensúly kényesebb, mint én. *Teszi hozzá ismét viccelődve. Látszik, hogy Niá-nak egészen jó kedve lett, miután sikerült elengedni a múlt árnyékait és a görcsös mindent tudni akarást.*
- Egyébként a neve is érdekes. A könyv, amiből tanultam csak úgy hivatkozik rá, hogy „Vásott elegancia.” Frappáns név egy ilyen kettős varázslatnak. *Na, de ennyit a mágiáról. Lehet, hogy Luninari csak egy tanácsot vagy valami jó ötletet szeretett volna tőle hallani, de nem is Alenia Cirenhille Sayqueves-ről lenne szó, ha nem ragadna meg egy ilyen alkalmat, és nem ajándékozná meg a lányt rögtön egy gyönyörű frizurával. Ez is varázslat, mágia nem is kell hozzá, csak a két keze, amiből viszont az egyik jelenleg még mindig hiányzik, így kénytelen barátnője segítségét kérnie még akkor is, mikor csak azt szeretné, hogy élvezze azt, hogy épp vele törődnek.
Munka közben szóba kerül, hogy talán Aleniá-nak is szüksége lehetne az elemi mágiára, úgyhogy egyszer meglátogathatnák együtt a Mágustornyot, melyről a fél-elf lány mesél is egy kicsit. A toronyról is, és az oda vezető útról is.*
- Ó, de kár. Akkor nem vonulhatunk kisasszonyként a torony elé. Még jó, hogy van egy Luninari-m, aki rám szól, mielőtt butaságot próbálnék megkísérelni. *Nevetgél ismét csilingelő hangján. Most már biztos. Sosem volt még ennyire jó kedve, mióta visszatért. Az egyébként egészen biztos, hogy ő gyalog nem megy sehová, főleg nem a városon kívül, de ezt most nem hangoztatja, nem engedi, hogy ismét magával ragadja egy negatív spirál, és elrontsa a hangulatát.
A rögtönzött fodrászmutatvány eredménye végül magáért beszél. Luninari egy csodás fonatot kap a gyönyörű, hosszú, fekete, kifésült hajába, ami a Vásott elegancia nélkül is egyfajta hercegnős megjelenést kölcsönöz neki, de a lányka szépségének megkoronázásaképp -most éppen szó szerint- a Sayqueves család hölgy tagjai közt generációkon keresztül vándorló ezüst tiarát veszi elő és adja rá Luninari-ra.*
- Egy meseszép elf holdhercegnő lettél, Luni. Szerintem is nagyon szép vagy, úgy ám. *Bólint mosolyogva, és reméli, hogy nem csak az első benyomás tetszik ennyire a lánynak, hanem hosszabb távon, a nap további részében is jól fogja érezni magát ilyen elegánsan. Biztos furcsa lehet még neki. A szép ruha talán nem annyira, de a selyemharisnya, a tiara és gondosan elkészített frizura mindenképp. Viszont azt szokták mondani, hogy a jóhoz nagyon könnyű hozzászokni, úgyhogy nem aggódik emiatt túlzottan.*
- Azt szeretném, hogy ha már ilyen szépen kiöltöztél te is, akkor ma ne dolgozz! Pihenj, és élvezd a napot, mert megérdemled. Minden más ráér. Mit szólnál, ha egy-egy csésze teával kiülnénk a kertbe, és mesélnél még nekem? Mondjuk a Mágustoronyról még többet. *Vázolja fel az ötletét kedvesen, majd eszébe jut még valami, ami az utolsó utáni simításként még tökéletesebbé tenni Luninari öltözékét.*
- Van még magassarkú cipőd? Ha igen, mindenképp abba bújj bele! *Kedvesen szól, de el is várja. Az egyetlen kibúvó ez alól az lehet, ha a kis fél-elfnek épp nincs ilyen lábbelije.*
*Sejtette, hogy a humoros ötlet az egy rakás hercegről és hercegnőről -vagy épp koldusról- tetszeni fog Luninari-nak. Hasznos kis példa arra, hogy elmagyarázza, vajon miért döntött úgy Teysus istenség, hogy nem engedi meg a híveinek, hogy magukon kívül bárki máson alkalmazzák ezt a varázslatot, és közben még meg is nevetteti vele a barátnőjét. Biztos lehet abban is, hogy a fél-elf lány tényleg megértette a lényeget, mert rögtön elő is áll egy saját példával, amikor ez a kis trükk hatalmas felfordulást okozhatna.*
- Bizony, így van. Teysus mindig, minden körülmények között az egyensúlyra törekszik, és mindent megtesz, hogy megakadályozza, hogy valaki felborítsa ezt a kényes állapotot. Az egyensúly kényesebb, mint én. *Teszi hozzá ismét viccelődve. Látszik, hogy Niá-nak egészen jó kedve lett, miután sikerült elengedni a múlt árnyékait és a görcsös mindent tudni akarást.*
- Egyébként a neve is érdekes. A könyv, amiből tanultam csak úgy hivatkozik rá, hogy „Vásott elegancia.” Frappáns név egy ilyen kettős varázslatnak. *Na, de ennyit a mágiáról. Lehet, hogy Luninari csak egy tanácsot vagy valami jó ötletet szeretett volna tőle hallani, de nem is Alenia Cirenhille Sayqueves-ről lenne szó, ha nem ragadna meg egy ilyen alkalmat, és nem ajándékozná meg a lányt rögtön egy gyönyörű frizurával. Ez is varázslat, mágia nem is kell hozzá, csak a két keze, amiből viszont az egyik jelenleg még mindig hiányzik, így kénytelen barátnője segítségét kérnie még akkor is, mikor csak azt szeretné, hogy élvezze azt, hogy épp vele törődnek.
Munka közben szóba kerül, hogy talán Aleniá-nak is szüksége lehetne az elemi mágiára, úgyhogy egyszer meglátogathatnák együtt a Mágustornyot, melyről a fél-elf lány mesél is egy kicsit. A toronyról is, és az oda vezető útról is.*
- Ó, de kár. Akkor nem vonulhatunk kisasszonyként a torony elé. Még jó, hogy van egy Luninari-m, aki rám szól, mielőtt butaságot próbálnék megkísérelni. *Nevetgél ismét csilingelő hangján. Most már biztos. Sosem volt még ennyire jó kedve, mióta visszatért. Az egyébként egészen biztos, hogy ő gyalog nem megy sehová, főleg nem a városon kívül, de ezt most nem hangoztatja, nem engedi, hogy ismét magával ragadja egy negatív spirál, és elrontsa a hangulatát.
A rögtönzött fodrászmutatvány eredménye végül magáért beszél. Luninari egy csodás fonatot kap a gyönyörű, hosszú, fekete, kifésült hajába, ami a Vásott elegancia nélkül is egyfajta hercegnős megjelenést kölcsönöz neki, de a lányka szépségének megkoronázásaképp -most éppen szó szerint- a Sayqueves család hölgy tagjai közt generációkon keresztül vándorló ezüst tiarát veszi elő és adja rá Luninari-ra.*
- Egy meseszép elf holdhercegnő lettél, Luni. Szerintem is nagyon szép vagy, úgy ám. *Bólint mosolyogva, és reméli, hogy nem csak az első benyomás tetszik ennyire a lánynak, hanem hosszabb távon, a nap további részében is jól fogja érezni magát ilyen elegánsan. Biztos furcsa lehet még neki. A szép ruha talán nem annyira, de a selyemharisnya, a tiara és gondosan elkészített frizura mindenképp. Viszont azt szokták mondani, hogy a jóhoz nagyon könnyű hozzászokni, úgyhogy nem aggódik emiatt túlzottan.*
- Azt szeretném, hogy ha már ilyen szépen kiöltöztél te is, akkor ma ne dolgozz! Pihenj, és élvezd a napot, mert megérdemled. Minden más ráér. Mit szólnál, ha egy-egy csésze teával kiülnénk a kertbe, és mesélnél még nekem? Mondjuk a Mágustoronyról még többet. *Vázolja fel az ötletét kedvesen, majd eszébe jut még valami, ami az utolsó utáni simításként még tökéletesebbé tenni Luninari öltözékét.*
- Van még magassarkú cipőd? Ha igen, mindenképp abba bújj bele! *Kedvesen szól, de el is várja. Az egyetlen kibúvó ez alól az lehet, ha a kis fél-elfnek épp nincs ilyen lábbelije.*
1388. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-03 10:14:08
Üzenet elküldve: 2024-11-03 10:14:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Kisasszony hóbortok//
*Ugyan sajnálja, hogy Teysus varázslatát nem csak nem tanulhatja meg, hanem rajta még csak nem is alkalmazható, de azt megtanulta már régen, hogy nem kaphat meg mindent, amire vágyik. Különben pedig, amikor utat választott magának, elég pontosan mérlegelte, hogy mi az, amiről le kell mondania. Mindaz, hogy mindhárom istenség hasznos, vagy esetenként szép varázslatai örök életre elzárva maradnak előtte, nem túl nagy ár azért, hogy cserébe szabadon tanulhat meg és használhat valamennyi létező elemi varázslatot, pusztán saját tehetségére és erejére támaszkodva, nem utolsó sorban pedig mindezt saját értékítélete és morális érzéke alapján.
Így tulajdonképpen nem szegi kedvét az, hogy az ő öltözetét és ruháját nem lehet olyan egyszerű, ám annál látványosabb varázslattal elintézni, ahogyan Aleniáét.
Inkább jót nevet Nia ötletén.*
- Ez jó, ez tetszik. Komolyan megcsinálnám, ha lehetőségem lenne rá, mert érdekes látvány lenne mondjuk egy piactérnyi herceg és hercegnő egy rakáson.
*Kicsit megkomolyodik ezek után, de azért annyira nagyon nem, inkább csak a fantáziája kap kicsit szárnyra Alenia szavainak köszönhetően.*
- De talán jobb is így, ha ezt csak magára tudja alkalmazni, aki ismeri. Képzeld mennyi bonyodalmat is okozhatna egy ilyen látszólag ártatlan kis varázslat. Például van két lány, akinek ugyanaz a fiú tetszik, és mind a kettő egy bálon akarja meghódítani őt. Ezzel a varázslattal az egyik egy pillanat alatt tönkretehetné a másik munkáját, amit arra fordított, hogy ő is szép legyen.
*A "munka" szót még csak túlzásnak sem érzi a szépítkezésre, azok után főleg nem, hogy meggondolatlanul felvetette azt, hogy valamit kezdeni kellene a hajával, Alenia pedig neki is állt, hogy csináljon neki hátul egy különleges hajfonatot, miután megfésüli. Persze segít, ahol tud, bár kicsit szégyelli is magát. Ugyan csak egy tanácsra számított Niától, gondolhatta volna, hogy kérése akár még ilyen fordulatot is vehet, és bármennyire is pontosan tisztában van azzal, hogy barátnőjének hiányzik egy karja, a mindennapi teendők közben gyakran hajlamos elfeledkezni erről a nem éppen lényegtelen körülményről.
Ennek ellenére boldoggá teszi, hogy most ő az, akivel foglalkozva van. Főleg a fésülgetés nagyon kellemes érzés, mert, ha saját magát nem számítja, akkor utoljára édesanyja fésülte a haját, és ő is olyan gyengéden bánt vele, mint most Alenia. Szinte simogatásnak érzi a mozdulatait, nem is tudva megállni, hogy ne mosolyogjon közben.
Az már csak futólag jut eszébe ez alatt, hogy Teysus szándéktól függően szépítő, vagy csúfító hatalma milyen jól jött volna, amikor a lázadás éjszakáján fosztogatónak kellett álcázniuk magukat, hogy elmenekülhessenek. Nem hozza fel, ha már maga Alenia is arra kérte, hogy most hanyagolják ezt a témát, ő pedig örömmel tett eleget a kérésnek. Ettől még elképzeli ezt, igaz nyomban hozzáteszi magában, hogy akkor tulajdonképpen szinte bármilyen varázslat jól jött volna, és éppen azért félt, pontosabban inkább azért is félt annyira, mert még egyetlen egy sem volt a birtokában.*
- Örülnék neki, ha velem tartanál a toronyba, és a hintó is jó ötlet, de inkább csak itt a városban és Arthenior környékén szerintem. A Mágustorony egy nagy, ingoványos vidéken túl van. *mondja, és bár nem szeretné Alenia lelkesedését lehűteni, de az még mindig jobb, mintha olyan vállalkozásba kezdenének együtt, ami jó eséllyel nem kecsegtet sikerrel.*
- Nem teljesen járhatatlan út, hiszen én is megtettem oda-vissza, de egy lóval, vagy gyalog biztosan egyszerűbb lenne, mint egy hintóval. Félek tőle, hogyha beleragadna a sárba, soha az életben nem tudnánk kiszedni onnan, még mágiával sem. *osztja meg az aggályait, mert tisztában van vele, hogy a mágiának is megvannak a maga korlátai. Saját fizikai erejéről nem is beszélve, de hát nem véletlenül tanult éppen varázsolni a verekedés helyett.*
- Az a mocsár nem éppen a legszebb környék, de a torony és körülötte a tó biztosan neked is tetszene. Nem véletlenül Mágustorony, tényleg varázslatos hely. Az egész egy tó fölött lebeg, a lépcsői pedig mintha ködből, vagy füstből lennének. Utóbbi nyilván csak illúzió, mert amúgy ugyanúgy fel lehet sétálni rajta, mint bármilyen közönséges lépcsőn. *meséli, miközben csinálják a haját, aztán, amikor végeznek, túlzás lenne, hogy alig ismer magára, a végeredmény azonban mindenképpen nagyon boldoggá teszi. Pedig "csak" a haja más, és kapott egy gyönyörű tiarát kölcsön. Igazából egyszerre lenne kedve elérzékenyülni és ugrálni örömében, ez pedig valahogyan úgy csapódik le, hogy kicsit zavartan, de azért elég boldogan mosolyog.*
- Gyönyörű. Köszönöm! És igen tetszik, nagyon is. A hajam is, és a tiara, minden. Olyan vagyok, mint egy elf hercegnő. Nem, igazad van, inkább holdhercegnő tényleg.
*Ezt megint nem tudja nem mosoly nélkül mondani, de hiába lelkes, azért még mindig vár egy kis végső megerősítésre.*
- Neked is tetszem, ugye? *kérdi. Talán furcsa kérdés kicsit, de reméli, hogy tényleg csak kicsit. Tudja, hogy már annak önmagában is lenne értelme, ha csak magának tetszik, és jobban érzi magát a bőrében mint eddig, mégis sokkal boldogabbé tenné, ha Alenia is szépnek látná őt, ahogyan ő is Aleniát.*
*Ugyan sajnálja, hogy Teysus varázslatát nem csak nem tanulhatja meg, hanem rajta még csak nem is alkalmazható, de azt megtanulta már régen, hogy nem kaphat meg mindent, amire vágyik. Különben pedig, amikor utat választott magának, elég pontosan mérlegelte, hogy mi az, amiről le kell mondania. Mindaz, hogy mindhárom istenség hasznos, vagy esetenként szép varázslatai örök életre elzárva maradnak előtte, nem túl nagy ár azért, hogy cserébe szabadon tanulhat meg és használhat valamennyi létező elemi varázslatot, pusztán saját tehetségére és erejére támaszkodva, nem utolsó sorban pedig mindezt saját értékítélete és morális érzéke alapján.
Így tulajdonképpen nem szegi kedvét az, hogy az ő öltözetét és ruháját nem lehet olyan egyszerű, ám annál látványosabb varázslattal elintézni, ahogyan Aleniáét.
Inkább jót nevet Nia ötletén.*
- Ez jó, ez tetszik. Komolyan megcsinálnám, ha lehetőségem lenne rá, mert érdekes látvány lenne mondjuk egy piactérnyi herceg és hercegnő egy rakáson.
*Kicsit megkomolyodik ezek után, de azért annyira nagyon nem, inkább csak a fantáziája kap kicsit szárnyra Alenia szavainak köszönhetően.*
- De talán jobb is így, ha ezt csak magára tudja alkalmazni, aki ismeri. Képzeld mennyi bonyodalmat is okozhatna egy ilyen látszólag ártatlan kis varázslat. Például van két lány, akinek ugyanaz a fiú tetszik, és mind a kettő egy bálon akarja meghódítani őt. Ezzel a varázslattal az egyik egy pillanat alatt tönkretehetné a másik munkáját, amit arra fordított, hogy ő is szép legyen.
*A "munka" szót még csak túlzásnak sem érzi a szépítkezésre, azok után főleg nem, hogy meggondolatlanul felvetette azt, hogy valamit kezdeni kellene a hajával, Alenia pedig neki is állt, hogy csináljon neki hátul egy különleges hajfonatot, miután megfésüli. Persze segít, ahol tud, bár kicsit szégyelli is magát. Ugyan csak egy tanácsra számított Niától, gondolhatta volna, hogy kérése akár még ilyen fordulatot is vehet, és bármennyire is pontosan tisztában van azzal, hogy barátnőjének hiányzik egy karja, a mindennapi teendők közben gyakran hajlamos elfeledkezni erről a nem éppen lényegtelen körülményről.
Ennek ellenére boldoggá teszi, hogy most ő az, akivel foglalkozva van. Főleg a fésülgetés nagyon kellemes érzés, mert, ha saját magát nem számítja, akkor utoljára édesanyja fésülte a haját, és ő is olyan gyengéden bánt vele, mint most Alenia. Szinte simogatásnak érzi a mozdulatait, nem is tudva megállni, hogy ne mosolyogjon közben.
Az már csak futólag jut eszébe ez alatt, hogy Teysus szándéktól függően szépítő, vagy csúfító hatalma milyen jól jött volna, amikor a lázadás éjszakáján fosztogatónak kellett álcázniuk magukat, hogy elmenekülhessenek. Nem hozza fel, ha már maga Alenia is arra kérte, hogy most hanyagolják ezt a témát, ő pedig örömmel tett eleget a kérésnek. Ettől még elképzeli ezt, igaz nyomban hozzáteszi magában, hogy akkor tulajdonképpen szinte bármilyen varázslat jól jött volna, és éppen azért félt, pontosabban inkább azért is félt annyira, mert még egyetlen egy sem volt a birtokában.*
- Örülnék neki, ha velem tartanál a toronyba, és a hintó is jó ötlet, de inkább csak itt a városban és Arthenior környékén szerintem. A Mágustorony egy nagy, ingoványos vidéken túl van. *mondja, és bár nem szeretné Alenia lelkesedését lehűteni, de az még mindig jobb, mintha olyan vállalkozásba kezdenének együtt, ami jó eséllyel nem kecsegtet sikerrel.*
- Nem teljesen járhatatlan út, hiszen én is megtettem oda-vissza, de egy lóval, vagy gyalog biztosan egyszerűbb lenne, mint egy hintóval. Félek tőle, hogyha beleragadna a sárba, soha az életben nem tudnánk kiszedni onnan, még mágiával sem. *osztja meg az aggályait, mert tisztában van vele, hogy a mágiának is megvannak a maga korlátai. Saját fizikai erejéről nem is beszélve, de hát nem véletlenül tanult éppen varázsolni a verekedés helyett.*
- Az a mocsár nem éppen a legszebb környék, de a torony és körülötte a tó biztosan neked is tetszene. Nem véletlenül Mágustorony, tényleg varázslatos hely. Az egész egy tó fölött lebeg, a lépcsői pedig mintha ködből, vagy füstből lennének. Utóbbi nyilván csak illúzió, mert amúgy ugyanúgy fel lehet sétálni rajta, mint bármilyen közönséges lépcsőn. *meséli, miközben csinálják a haját, aztán, amikor végeznek, túlzás lenne, hogy alig ismer magára, a végeredmény azonban mindenképpen nagyon boldoggá teszi. Pedig "csak" a haja más, és kapott egy gyönyörű tiarát kölcsön. Igazából egyszerre lenne kedve elérzékenyülni és ugrálni örömében, ez pedig valahogyan úgy csapódik le, hogy kicsit zavartan, de azért elég boldogan mosolyog.*
- Gyönyörű. Köszönöm! És igen tetszik, nagyon is. A hajam is, és a tiara, minden. Olyan vagyok, mint egy elf hercegnő. Nem, igazad van, inkább holdhercegnő tényleg.
*Ezt megint nem tudja nem mosoly nélkül mondani, de hiába lelkes, azért még mindig vár egy kis végső megerősítésre.*
- Neked is tetszem, ugye? *kérdi. Talán furcsa kérdés kicsit, de reméli, hogy tényleg csak kicsit. Tudja, hogy már annak önmagában is lenne értelme, ha csak magának tetszik, és jobban érzi magát a bőrében mint eddig, mégis sokkal boldogabbé tenné, ha Alenia is szépnek látná őt, ahogyan ő is Aleniát.*
1387. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-03 09:06:55
Üzenet elküldve: 2024-11-03 09:06:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Felfogni sem képes azt igazából mit is jelent az, hogy most már ide tartozik. Hogy tetteinek nem csak magára vonatkozóan van felelőssége, de most már Mainak is. Bármit is tesz vagy tett, nem csak magát sodorná veszélybe, hanem Mai it. Időbe fog telni, hogy ezt megtanulja. Abban viszont biztos lehetnek Mai erről tenni fog. Az a kis makacs fehér fürtös fejecske sokat fog fájni majd attól a tudástól amit a nő bele fog verni előbb vagy utóbb. Remélhetőleg, nem szó szerint. Belegondolva, tán ő a legidősebb gyermek a többi közül fajtája miatt, még ha fejben nem is annyira tapasztalt. Lehet illendő lenne lassan úgy is viselkedni, hogy egy példaképként nézzen rá majd a többi gyerek. Tán ez az alkalom is majd egyszer eljön. Idővel biztosan.
Mai ígérete, kicsit megnyugtatja őt, és nyugodtabban tud beletekinteni azokba a faggató kékekbe. Bízik a nőben. Eddig sem adott okot arra, hogy másképp legyen. Grael biztosan megérti, hogy nem volt más választása.
Szegény lány, mit sem sejt még arról, hogy Mai haragja mennyire lehet pusztító ha kiderül, akihez vinni fogja nem egy másik árva.*
- Deres is jöhet?
*Mutat hűséges társára, aki nevét hallva oldalra fordított fejjel néz értetlenül gazdájára. Megint mire készül ez a kis lurkó. A válaszadás után, pedig Deressel vagy nélküle indul meg Mai kezét fogva. Kicsit sietős léptekkel.
A régi memóriája meglehetősen ködös, de az újakkal szerzettel nincsen problémája. Mai talán meg is lepődhet azon, hogy a kis elf, gond nélkül vezeti át őt a romváros részein, ugyan azon az útvonalon ahonnan anno ő vezette őt ide. Majd pedig a romváros részéből kiérve, ahol már sűrűsödnek a lakott részek. Cili vissza vesz a tempóból, és közelebb lépdel a nő mellett. Picit meg illetődik a város zsivajától. Nem teljesen szokott el tőle, de már napok óta nem járt erre, meglepi első hatásra, hogy itt valójában mennyi kétlábú is járkál a nappal folyamán. Hiányoznak neki az esték, amikor szabadon szaladgált Deressel az éjszaka, akkor a város meglehetősen meghitt és csendes. Visszagondolva arra, hogy az erdőben miképpen teltek napjai, mégsem bánta meg annyira, hogy a városba merészkedett. Egész jól sült el végül is minden. Legalább eddig úgy tűnik.
Ahogy haladnak lassacskán be is érnek a Polgárnegyedbe, elejébe, már ha nem jön közbe semmi.*
//Tolvajbecsület//
*Felfogni sem képes azt igazából mit is jelent az, hogy most már ide tartozik. Hogy tetteinek nem csak magára vonatkozóan van felelőssége, de most már Mainak is. Bármit is tesz vagy tett, nem csak magát sodorná veszélybe, hanem Mai it. Időbe fog telni, hogy ezt megtanulja. Abban viszont biztos lehetnek Mai erről tenni fog. Az a kis makacs fehér fürtös fejecske sokat fog fájni majd attól a tudástól amit a nő bele fog verni előbb vagy utóbb. Remélhetőleg, nem szó szerint. Belegondolva, tán ő a legidősebb gyermek a többi közül fajtája miatt, még ha fejben nem is annyira tapasztalt. Lehet illendő lenne lassan úgy is viselkedni, hogy egy példaképként nézzen rá majd a többi gyerek. Tán ez az alkalom is majd egyszer eljön. Idővel biztosan.
Mai ígérete, kicsit megnyugtatja őt, és nyugodtabban tud beletekinteni azokba a faggató kékekbe. Bízik a nőben. Eddig sem adott okot arra, hogy másképp legyen. Grael biztosan megérti, hogy nem volt más választása.
Szegény lány, mit sem sejt még arról, hogy Mai haragja mennyire lehet pusztító ha kiderül, akihez vinni fogja nem egy másik árva.*
- Deres is jöhet?
*Mutat hűséges társára, aki nevét hallva oldalra fordított fejjel néz értetlenül gazdájára. Megint mire készül ez a kis lurkó. A válaszadás után, pedig Deressel vagy nélküle indul meg Mai kezét fogva. Kicsit sietős léptekkel.
A régi memóriája meglehetősen ködös, de az újakkal szerzettel nincsen problémája. Mai talán meg is lepődhet azon, hogy a kis elf, gond nélkül vezeti át őt a romváros részein, ugyan azon az útvonalon ahonnan anno ő vezette őt ide. Majd pedig a romváros részéből kiérve, ahol már sűrűsödnek a lakott részek. Cili vissza vesz a tempóból, és közelebb lépdel a nő mellett. Picit meg illetődik a város zsivajától. Nem teljesen szokott el tőle, de már napok óta nem járt erre, meglepi első hatásra, hogy itt valójában mennyi kétlábú is járkál a nappal folyamán. Hiányoznak neki az esték, amikor szabadon szaladgált Deressel az éjszaka, akkor a város meglehetősen meghitt és csendes. Visszagondolva arra, hogy az erdőben miképpen teltek napjai, mégsem bánta meg annyira, hogy a városba merészkedett. Egész jól sült el végül is minden. Legalább eddig úgy tűnik.
Ahogy haladnak lassacskán be is érnek a Polgárnegyedbe, elejébe, már ha nem jön közbe semmi.*
1386. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-03 08:38:12
Üzenet elküldve: 2024-11-03 08:38:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Aleneia minden bizonnyal a legmegfelelőbb személyt választotta ki a nevelő szerepre. Gondoskodó, óvó és megtenné a gyerekekért azt, amit a szüleik nem tudnak. Kissé fájó is a tudat, hogy amint a igazgatói szerepkörbe lép igazán, akkor erre kevesebb ideje marad és a lelkek száma is megsokszorozódik majd, akikkel hasonlóan szeretne eljárni, de az már lehetetlenség lesz. Az biztos, hogy megkeresi ide a legmegfelelőbb személyzetet, ha már nem tud mindenhol ott lenni az a szem, ami ilyen ügyesen, mégis türelmesen vallat. Az már sejthető, hogy Szikra nem fog viszont kevesebb figyelmet kapni tőle, ami belegondolva talán mégsem azt jelenti, hogy ő volna a legjobb nevelő, na de nem gondol bele.
A kis kézen érzi, hogy megremeg, hogy még a finom szorításban is folyton csak mozgolódik. Lehet, hogy valakinek ígéretet tett a lány, s nem is kívánná arra okítani, hogy szegje meg az ilyesmit, de ha ő még nem ismeri fel, hogy melyik ígéretek azok, amelyeknek egyáltalán meg kell foganni, addig neki kell okosnak lenni. Tanulhatna a saját kárán is a lány, de nem ilyenben. Még mindig nem egészen biztos abban, hogy csak egy utcagyerekről van szó és a megérzéseit sem tudja csak úgy figyelmen kívül hagyni.*
- Persze, hogy a mi titkunk marad. Emiatt nem kell aggódnod.
*A másik csak megpróbált neki hazudni, Mai viszont most először meg is teszi. Persze óvatosan kell majd cselekednie, a lány mit sem tudhat abból, ha valóban közbe kell lépnie. Meg fogja védeni a simlis alakoktól, bármi áron. Tudja jól, hogy kikkel nem szabad - Mai esetében pedig szabadna - szóba állni. Meglehetősen kétes figurákat gyűjtött maga köré, de ő felnőtt. Ura a a helyzetnek és még csak ki sem tudják használni. Kivételt képez ez alól az a zöld szempár, aminek tulajdonosa azért neki is meg tudná mutatni, hogy milyen az, amikor vak és ostoba.*
- Menjünk csak, vezess, jó?
*Ha egy mód van rá nem is állna meg addig, amíg oda nem viszi a gyerek ahhoz a bizonyos odúhoz, ahol egy ártatlan kis elf segítségét várja valaki. *
//Tolvajbecsület//
*Aleneia minden bizonnyal a legmegfelelőbb személyt választotta ki a nevelő szerepre. Gondoskodó, óvó és megtenné a gyerekekért azt, amit a szüleik nem tudnak. Kissé fájó is a tudat, hogy amint a igazgatói szerepkörbe lép igazán, akkor erre kevesebb ideje marad és a lelkek száma is megsokszorozódik majd, akikkel hasonlóan szeretne eljárni, de az már lehetetlenség lesz. Az biztos, hogy megkeresi ide a legmegfelelőbb személyzetet, ha már nem tud mindenhol ott lenni az a szem, ami ilyen ügyesen, mégis türelmesen vallat. Az már sejthető, hogy Szikra nem fog viszont kevesebb figyelmet kapni tőle, ami belegondolva talán mégsem azt jelenti, hogy ő volna a legjobb nevelő, na de nem gondol bele.
A kis kézen érzi, hogy megremeg, hogy még a finom szorításban is folyton csak mozgolódik. Lehet, hogy valakinek ígéretet tett a lány, s nem is kívánná arra okítani, hogy szegje meg az ilyesmit, de ha ő még nem ismeri fel, hogy melyik ígéretek azok, amelyeknek egyáltalán meg kell foganni, addig neki kell okosnak lenni. Tanulhatna a saját kárán is a lány, de nem ilyenben. Még mindig nem egészen biztos abban, hogy csak egy utcagyerekről van szó és a megérzéseit sem tudja csak úgy figyelmen kívül hagyni.*
- Persze, hogy a mi titkunk marad. Emiatt nem kell aggódnod.
*A másik csak megpróbált neki hazudni, Mai viszont most először meg is teszi. Persze óvatosan kell majd cselekednie, a lány mit sem tudhat abból, ha valóban közbe kell lépnie. Meg fogja védeni a simlis alakoktól, bármi áron. Tudja jól, hogy kikkel nem szabad - Mai esetében pedig szabadna - szóba állni. Meglehetősen kétes figurákat gyűjtött maga köré, de ő felnőtt. Ura a a helyzetnek és még csak ki sem tudják használni. Kivételt képez ez alól az a zöld szempár, aminek tulajdonosa azért neki is meg tudná mutatni, hogy milyen az, amikor vak és ostoba.*
- Menjünk csak, vezess, jó?
*Ha egy mód van rá nem is állna meg addig, amíg oda nem viszi a gyerek ahhoz a bizonyos odúhoz, ahol egy ártatlan kis elf segítségét várja valaki. *
1385. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-02 15:19:28
Üzenet elküldve: 2024-11-02 15:19:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Ám az övé igen, türelme csak akkor akadt, amikor a megfelelő pillanatra várt, hogy lecsaphasson azokra az óvatlan sárga karika szütyőkre, almákra, vagy a füleken lógó kis csüngőkre amiket a kereskedők raktak az asztalukra. Viszont ez a helyzet más, ahol faggatják őt, és türelmesen ki kellene várnia, hogy a másik ráunjon a kérdezősködésre, és elengedje őt. Ezt azonban várhatja Maitól, mert amaz egy tapodtat sem enged a titoktartásból. Mert bizony itt nem egy másik gyermekről van szó. Hanem egy másik felnőtt kétlábúról. Aki.. Most, hogy jobban belegondol helyzetébe, nem igazán adott igazi választ arra miért kell neki ez a sok mütyür. Őt inkább a sárga karika érdekelte, de Szikrát azt meg egyáltalán nem. Csak annyira, hogy elemózsiát szerezzen magának és Deresnek. Ha lehetne egy fityinget sem költene olyasmikre mint ruha, ékszerek és egyéb dolgok mint általában azt a felnőtt nők szokták. Neki az a lényeg, a pocakja legyen tele barátjával együtt, és egy nyugodt kényelmes kis zug ahova lehajthatja fejét éjszakára. Az élet szép amikor az ember igényei egyszerűek.
Viszont az élet egyszerűségei, bonyolulttá válik hamar, ha olyasmikre teszi a fejét mint a lopás, vagy Mai előtti titkolózás. Az utóbbi talán veszélyesebb mint az sokan gondolnák. Mai kedves és törődő. De azok a szemek. A hideg is rázza őt ha csak belegondol. Látta mit műveltek azok Alaverral és nem szeretne arra a sorsra jutni. Lehet azok a láncos ruhások nem is olyan rosszak.
Hiába a nő ölelése, és simogatása, amennyire jól esik most neki, sürgeti az idő, teste izgága mozgása is csak azt sugallja mehetnéke van nagyon. Az arcának végig simításánál is csak egy fél őszinte mosoly húzódik arcára. Kissé izzadt tenyerét pedig igyekezne eldugni, de Mai néni elől ez sem lehet. Izgága kis mozgolódó ujjacskák a Mai tenyerében is szüntelenül remegnek morzsolódnak egymáshoz.*
-Igen tudom... De... Megígértem...
*Motyog ismét az orra alatt, tekintetét lehunyva. Nagyon nehezére esik a kékek elől elbújni. Kis talpával toporog idegesen, harapdálja szája szélét, ahogy a gondolatok cikáznak fejében, végül ismét kérlelően néz fel a nőre, és megszólal kis angyali hangján.*
- Ez a mi titkunk marad?
* Pislognak a zöldek, szinte könyörögve. Mert nem akarja, hogy az illetőnek baja legyen. Hiszen ő nem tett ellene semmi rosszat. Sőt egyszer el is üldözte a láncos ruhásokat az odújától, mikor bujkálni akart. Legalább is neki ezt mondta.*
- Oda viszlek, de sietnünk kell biztosan aggódik már.
*Adja fel a harcot végül, majd elmagyarázza Graelnek, Mai nem akar rosszat senkinek sem. Lehet vele is majd dűlőre jut végül. Ugye?*
//Tolvajbecsület//
*Ám az övé igen, türelme csak akkor akadt, amikor a megfelelő pillanatra várt, hogy lecsaphasson azokra az óvatlan sárga karika szütyőkre, almákra, vagy a füleken lógó kis csüngőkre amiket a kereskedők raktak az asztalukra. Viszont ez a helyzet más, ahol faggatják őt, és türelmesen ki kellene várnia, hogy a másik ráunjon a kérdezősködésre, és elengedje őt. Ezt azonban várhatja Maitól, mert amaz egy tapodtat sem enged a titoktartásból. Mert bizony itt nem egy másik gyermekről van szó. Hanem egy másik felnőtt kétlábúról. Aki.. Most, hogy jobban belegondol helyzetébe, nem igazán adott igazi választ arra miért kell neki ez a sok mütyür. Őt inkább a sárga karika érdekelte, de Szikrát azt meg egyáltalán nem. Csak annyira, hogy elemózsiát szerezzen magának és Deresnek. Ha lehetne egy fityinget sem költene olyasmikre mint ruha, ékszerek és egyéb dolgok mint általában azt a felnőtt nők szokták. Neki az a lényeg, a pocakja legyen tele barátjával együtt, és egy nyugodt kényelmes kis zug ahova lehajthatja fejét éjszakára. Az élet szép amikor az ember igényei egyszerűek.
Viszont az élet egyszerűségei, bonyolulttá válik hamar, ha olyasmikre teszi a fejét mint a lopás, vagy Mai előtti titkolózás. Az utóbbi talán veszélyesebb mint az sokan gondolnák. Mai kedves és törődő. De azok a szemek. A hideg is rázza őt ha csak belegondol. Látta mit műveltek azok Alaverral és nem szeretne arra a sorsra jutni. Lehet azok a láncos ruhások nem is olyan rosszak.
Hiába a nő ölelése, és simogatása, amennyire jól esik most neki, sürgeti az idő, teste izgága mozgása is csak azt sugallja mehetnéke van nagyon. Az arcának végig simításánál is csak egy fél őszinte mosoly húzódik arcára. Kissé izzadt tenyerét pedig igyekezne eldugni, de Mai néni elől ez sem lehet. Izgága kis mozgolódó ujjacskák a Mai tenyerében is szüntelenül remegnek morzsolódnak egymáshoz.*
-Igen tudom... De... Megígértem...
*Motyog ismét az orra alatt, tekintetét lehunyva. Nagyon nehezére esik a kékek elől elbújni. Kis talpával toporog idegesen, harapdálja szája szélét, ahogy a gondolatok cikáznak fejében, végül ismét kérlelően néz fel a nőre, és megszólal kis angyali hangján.*
- Ez a mi titkunk marad?
* Pislognak a zöldek, szinte könyörögve. Mert nem akarja, hogy az illetőnek baja legyen. Hiszen ő nem tett ellene semmi rosszat. Sőt egyszer el is üldözte a láncos ruhásokat az odújától, mikor bujkálni akart. Legalább is neki ezt mondta.*
- Oda viszlek, de sietnünk kell biztosan aggódik már.
*Adja fel a harcot végül, majd elmagyarázza Graelnek, Mai nem akar rosszat senkinek sem. Lehet vele is majd dűlőre jut végül. Ugye?*
1384. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-02 13:12:29
Üzenet elküldve: 2024-11-02 13:12:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*A türelme nincs fogyóban, ha kell napestig áll és bogozza ki a szálakat, de Szikrának sietősebb meglátogatni azt az ismeretlent, mint neki. Úgyis kiderítené, hogy kiről van szó, még ha időbe is telik. Nem tud jót sejteni, de nem ítélhet azonnal. Ha egy gyerekről van szó, akkor megbocsátható, hogy ilyesmi szövetséget kötöttek, de akkor Mai-nak is színre kell lépni, hiszen azért az ami és azért jött létre ez az árvaház is. Ha pedig valaki csak felhasználja az ő drágáját, akit épphogy ki tudott kupálni, az már másik kategória. Azt nem lehet csak úgy elnézni.
Igazi választ nem kapott még mindig, de folytatja a faggatózást. Megtiltotta. Még ez is olyan, ami beleférhet a képbe. Mind a kettőbe. Nem hagyhatja, hogy rosszul érezze magát a lány, mert nem engedi el. A tiltással nem jut semmire, azzal pedig végképp, ha szomorúságot hagy döntései lenyomataként az elfben. Megtiltotta. Visszhangzik a fejében, s egy nagyot sóhajt. Jól kell használnia a szavakat.*
- Drágám, figyelj ide jó? *Nem tudja nem simítani a puha arcot.*
- Hogyha valakinek ételre van szüksége, akkor pontosan tudod, hogy neked is segítettem, igaz?
*Fogja meg a kis kezet, kissé lehajolva, hogy egy szintben legyen az arcuk.*
- De, ha valaki csak kihasználja, hogy te segítesz neki, ami miatt te bajba is keveredhetsz, akkor az nem barát. És én megígértem, hogy nem hagyom, hogy bajod essen.
*Enyhül még a hideg lélektükör is így, hogy a másikat ilyen közelről látja.*
- Okos lány vagy és jó döntéseket kell hozni. Azzal véded majd meg magad, hogyha én valamiért nem leszek a közeledben. Fontos neked az a valaki, látom. Nekem pedig te vagy az. Hagyd, hogy segítsek a helyzeten. Vigyél oda, kérlek.
//Tolvajbecsület//
*A türelme nincs fogyóban, ha kell napestig áll és bogozza ki a szálakat, de Szikrának sietősebb meglátogatni azt az ismeretlent, mint neki. Úgyis kiderítené, hogy kiről van szó, még ha időbe is telik. Nem tud jót sejteni, de nem ítélhet azonnal. Ha egy gyerekről van szó, akkor megbocsátható, hogy ilyesmi szövetséget kötöttek, de akkor Mai-nak is színre kell lépni, hiszen azért az ami és azért jött létre ez az árvaház is. Ha pedig valaki csak felhasználja az ő drágáját, akit épphogy ki tudott kupálni, az már másik kategória. Azt nem lehet csak úgy elnézni.
Igazi választ nem kapott még mindig, de folytatja a faggatózást. Megtiltotta. Még ez is olyan, ami beleférhet a képbe. Mind a kettőbe. Nem hagyhatja, hogy rosszul érezze magát a lány, mert nem engedi el. A tiltással nem jut semmire, azzal pedig végképp, ha szomorúságot hagy döntései lenyomataként az elfben. Megtiltotta. Visszhangzik a fejében, s egy nagyot sóhajt. Jól kell használnia a szavakat.*
- Drágám, figyelj ide jó? *Nem tudja nem simítani a puha arcot.*
- Hogyha valakinek ételre van szüksége, akkor pontosan tudod, hogy neked is segítettem, igaz?
*Fogja meg a kis kezet, kissé lehajolva, hogy egy szintben legyen az arcuk.*
- De, ha valaki csak kihasználja, hogy te segítesz neki, ami miatt te bajba is keveredhetsz, akkor az nem barát. És én megígértem, hogy nem hagyom, hogy bajod essen.
*Enyhül még a hideg lélektükör is így, hogy a másikat ilyen közelről látja.*
- Okos lány vagy és jó döntéseket kell hozni. Azzal véded majd meg magad, hogyha én valamiért nem leszek a közeledben. Fontos neked az a valaki, látom. Nekem pedig te vagy az. Hagyd, hogy segítsek a helyzeten. Vigyél oda, kérlek.
1383. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-02 09:49:57
Üzenet elküldve: 2024-11-02 09:49:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Nem szabad. Ellen kéne állnia. Grael kifejezetten megmondta, hogy ha ilyesmibe keveredik ahol faggatják nem szabad megtörnie. De. Hogy tudna ellenállni? Hogy tudná leküzdeni Mait? Aki olyan jó volt hozzá, aki törődött vele, aki megfürdette, haját befonta és felöltöztette. Igaz húzza a fülét a szokásos, már pedig be kell illeszkedned a többiekkel, és Deres nem aludhat veled minden este. De érzi, hogy ettől függetlenül bízhat benne. Hogy ő nem akar neki rosszat egyáltalán, tán akkor Graelnek sem? De akkor miért olyan ridegek azok a szemek, mert ha a vonások barátságosnak tűnnek, beletekintve a kékekbe mást lát, amitől összeszorul piciny gyomra. És bár tudja rossz fát nem tett a tűzre. Még. Nem teljesen biztos abban, hogy a bajból kikeveredett volna.
Most légy okos Szikra, mit mondhat Mainak, hogy Graelnek tett ígéretét se szegje meg. Mert nem szabad. Tolvajbecsület valami ilyesmit mondott. De erről nem beszélhet, erről csak tudni kell, hogy kitartanak egymás mellett. Mert a tolvaj az olyan mint ő volt. Aki ételt szerez magának és szeretteinek. Igen. Nem szabad elárulnia a kétlábút.*
- Hát öhm. Igen. Azt hiszem.
*Válaszolja habogva, még a kékeket is kerüli sajátjával, ha szegényke kicsit jobb színész lenne talán eladhatná ezt Mainek, de így? Nincs ínyére, de muszáj hazudnia, most az egyszer. Vagyis még egyszer. De Mai jó. Nagyon jó biztos megérti. Majd egyszer elmondja neki. De nem most. Most Graelnek kell segíteni.*
- Nem! Nem szabad. Azt megtiltotta!
* Rázza meg fejecskéjét ismét, picit határozottabban. Most viszont kérlelően néz azokba a kékekbe, szemei arról árulkodnak ez nagyon fontos, szinte már toporog idegesen, ő már menne mert mennie kell.*
//Tolvajbecsület//
*Nem szabad. Ellen kéne állnia. Grael kifejezetten megmondta, hogy ha ilyesmibe keveredik ahol faggatják nem szabad megtörnie. De. Hogy tudna ellenállni? Hogy tudná leküzdeni Mait? Aki olyan jó volt hozzá, aki törődött vele, aki megfürdette, haját befonta és felöltöztette. Igaz húzza a fülét a szokásos, már pedig be kell illeszkedned a többiekkel, és Deres nem aludhat veled minden este. De érzi, hogy ettől függetlenül bízhat benne. Hogy ő nem akar neki rosszat egyáltalán, tán akkor Graelnek sem? De akkor miért olyan ridegek azok a szemek, mert ha a vonások barátságosnak tűnnek, beletekintve a kékekbe mást lát, amitől összeszorul piciny gyomra. És bár tudja rossz fát nem tett a tűzre. Még. Nem teljesen biztos abban, hogy a bajból kikeveredett volna.
Most légy okos Szikra, mit mondhat Mainak, hogy Graelnek tett ígéretét se szegje meg. Mert nem szabad. Tolvajbecsület valami ilyesmit mondott. De erről nem beszélhet, erről csak tudni kell, hogy kitartanak egymás mellett. Mert a tolvaj az olyan mint ő volt. Aki ételt szerez magának és szeretteinek. Igen. Nem szabad elárulnia a kétlábút.*
- Hát öhm. Igen. Azt hiszem.
*Válaszolja habogva, még a kékeket is kerüli sajátjával, ha szegényke kicsit jobb színész lenne talán eladhatná ezt Mainek, de így? Nincs ínyére, de muszáj hazudnia, most az egyszer. Vagyis még egyszer. De Mai jó. Nagyon jó biztos megérti. Majd egyszer elmondja neki. De nem most. Most Graelnek kell segíteni.*
- Nem! Nem szabad. Azt megtiltotta!
* Rázza meg fejecskéjét ismét, picit határozottabban. Most viszont kérlelően néz azokba a kékekbe, szemei arról árulkodnak ez nagyon fontos, szinte már toporog idegesen, ő már menne mert mennie kell.*
1382. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-02 09:13:47
Üzenet elküldve: 2024-11-02 09:13:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kisasszony hóbortok//
*Senki sem lehet tökéletes. Még egy burokban született nemeskisasszony sem. Főleg akkor nem, ha az első valódi tapasztalata a külvilágról az, hogy amint kiteszi a lábát a szülői ház kapuján, tönkreteszik az egész életét. Nem, nem tudja elengedni a múltat, soha nem is fogja tudni, viszont meg kell tanulnia együtt élni vele. Azzal is, ami megtörtént, és azzal is, hogy nem kaphatja meg minden kérdésére a választ.*
- Nem, Luni. Köszönöm, hogy ezt mondod, de nem szabad. Engem is tönkretesz, ha hagyom, hogy a múlt árnyéka kísértsen. Nem véletlenül hivatkoznak rá így. Az árnyék egy olyan dolog, amitől szeretnénk távol maradni.
*El kell fogadnia, hogy ezek az árnyak csak vissza akarják őt rántani a szenvedésbe, azt pedig nem hagyhatja, mert jól tudja, ha magabiztosan lépked előre, akkor Eeyr dicső fénye vár rá. A két végletet képviselő entitás között azonban nem egy hatalmas űr van, hanem egy olyan erény, amely sokkal fontosabb annál, mintsem az a tény, hogy a fényt keresve menekülni kell az árnyék elől. Fény nélkül ugyanis nincs árnyék sem, és ha azt akarnánk, hogy ne legyenek árnyak, akkor fénynek sem szabadna lennie. A kulcsszó az egyensúly.
Barátnője megjegyzésére halványan elmosolyodik. Nem vitatkozik vele, tényleg kényes. Ő azonban ezt nem rossz tulajdonságként értékeli, csak a kisasszonyság velejárójának. Pont ettől érez motivációt arra, hogy minél többet tegyen azért, hogy a lehető legszebb legyen.*
- Igen, az. Teysus hatalma. Ha akarom, gyönyörű és elegáns lehetek, ha akarom, akkor koszos és ápolatlan. *Ismerteti kedvesen a varázslat lényegét, melynek hatásában is jól látszik Teysus istenség egyedi természete. Ő nem ítéli el egyik végletet sem, a sötétség és a fény adta lehetőségeket is ugyanolyan hasznosnak véli a megfelelő helyen és időben.*
- Rajtad nem tudom megcsinálni sajnos, mert csak a varázslóra hat. Pedig vicces lenne. Képzeld el, ha az egész főteret egy csapat herceggé és hercegnővé vagy épp koldusokká változtatnám! *Kuncog jókedvvel, elfelejtve a korábbi komolyságot.
Úgy látszik, hogy a kis trükkje meghozta Luninari kedvét is a varázsláshoz, úgyhogy kíváncsian figyeli, miféle varázslatot mutat neki a lány. Végül egészen látványosra sikeredik. Az ezüstfényű, gyönyörű köpeny úgy jelenik meg a másik körül, mintha milliónyi apró varázspók szőné rá épp a különösen finom anyagot.*
- Ó, milyen gyönyörű! *Szép ruhákkal őt mindig le lehet venni a lábáról, csillognak is a szemei a látványtól.*
- Boldog lennék, ha majd tanítanál, de nem csak úgy. Szeretnék venni egy hintót, és azzal utazni veled a Mágustoronyba, hogy ott együtt tanulhassunk. *Soha nem foglalkozott még elemi mágiát, de a holdak eleme tőle sem állhat olyan távol, lévén az egyik ujján ő is egy holdfényes gyűrűt visel, amiről már nem is tudja, mikor és hogyan került hozzá, de ami még megdöbbentőbb, hogy még megvan. Az elrablói nem vették el tőle, és utána sem veszítette el. Talán csak szerencséje volt, mert a bal kezén viseli, de nem kizárt, hogy ennél többről van szó.*
- A lófarok egyáltalán nem elegáns, a két copf pedig valóban túl kislányos. Kontyra pedig kár elpazarolni azt a gyönyörű, hosszú hajadat. Na várj csak, segítek! Ülj csak le, ide a tükröm elé! *Oda is kíséri Luninari-t a Morthimer úrtól kapott pipereasztalhoz, és leülteti a lányt a székbe, ő maga pedig a lány mögé áll, és neki is áll dolgozni.*
- Egy kézzel nehéz lesz, szóval segíts majd kérlek! *Elkezd egy különleges frizurát készíteni Luninari-nak, s közben többször is megkéri rá, hogy itt vagy ott tartson neki egy-egy tincset. Ezért is ültette a tükör elé, hogy ő is lássa, mi történik a háta mögött. Ha mindkét keze meglenne, akkor biztos, hogy nem engedte volna meg Luni-nak, hogy lássa a folyamatot, csak a végeredményt szánta volna neki meglepetésként.
Mivel tudja, hogy a lány a legjobban kiengedve szereti hordani a haját, így ezt veszi kiindulópontnak. Szépen, igényesen kifésüli a fekete hajzuhatagot, majd elkezd neki egy különleges fonatot készíteni, ami előlről, két oldalról indul, majd hátul, középen egyetlen, mutatós fonatba fut össze, ami hasonló, mint amilyet ő is visel jelen pillanatban, de az ő haja hullámos, és Luninari-é egy kicsit egyszerűbb is lesz, mint amit magának tudott készíteni a mágia segítségével.*
- Így. Szerintem így nagyon csinos lettél, de van még egy ötletem. Ezt nemrég találtam meg. Szeretném kölcsön adni neked. *A pipereasztal egyik fiókjából előveszi azt az ezüstszínű színű tiarát, amit még a szüleitől kapott, és a régi szép időkben nem telt el olyan nap, hogy ne viselte volna.*
- Tökéletesen fog illeni hozzád, holdhercegnő. *Két tincset kihúz a fonatból, hogy elől szabadon lóghasson a lány arcának két oldalán, majd a tiarát hajpántként adja rá, de természetesen a fű funkciója az, hogy most a kis barátnője legszebb ékessége legyen.*
- Hogy tetszik? *Kérdezi kedvesen, ám felettébb kíváncsian. Reméli, hogy Luninari elégedett lesz az eredménnyel.*
*Senki sem lehet tökéletes. Még egy burokban született nemeskisasszony sem. Főleg akkor nem, ha az első valódi tapasztalata a külvilágról az, hogy amint kiteszi a lábát a szülői ház kapuján, tönkreteszik az egész életét. Nem, nem tudja elengedni a múltat, soha nem is fogja tudni, viszont meg kell tanulnia együtt élni vele. Azzal is, ami megtörtént, és azzal is, hogy nem kaphatja meg minden kérdésére a választ.*
- Nem, Luni. Köszönöm, hogy ezt mondod, de nem szabad. Engem is tönkretesz, ha hagyom, hogy a múlt árnyéka kísértsen. Nem véletlenül hivatkoznak rá így. Az árnyék egy olyan dolog, amitől szeretnénk távol maradni.
*El kell fogadnia, hogy ezek az árnyak csak vissza akarják őt rántani a szenvedésbe, azt pedig nem hagyhatja, mert jól tudja, ha magabiztosan lépked előre, akkor Eeyr dicső fénye vár rá. A két végletet képviselő entitás között azonban nem egy hatalmas űr van, hanem egy olyan erény, amely sokkal fontosabb annál, mintsem az a tény, hogy a fényt keresve menekülni kell az árnyék elől. Fény nélkül ugyanis nincs árnyék sem, és ha azt akarnánk, hogy ne legyenek árnyak, akkor fénynek sem szabadna lennie. A kulcsszó az egyensúly.
Barátnője megjegyzésére halványan elmosolyodik. Nem vitatkozik vele, tényleg kényes. Ő azonban ezt nem rossz tulajdonságként értékeli, csak a kisasszonyság velejárójának. Pont ettől érez motivációt arra, hogy minél többet tegyen azért, hogy a lehető legszebb legyen.*
- Igen, az. Teysus hatalma. Ha akarom, gyönyörű és elegáns lehetek, ha akarom, akkor koszos és ápolatlan. *Ismerteti kedvesen a varázslat lényegét, melynek hatásában is jól látszik Teysus istenség egyedi természete. Ő nem ítéli el egyik végletet sem, a sötétség és a fény adta lehetőségeket is ugyanolyan hasznosnak véli a megfelelő helyen és időben.*
- Rajtad nem tudom megcsinálni sajnos, mert csak a varázslóra hat. Pedig vicces lenne. Képzeld el, ha az egész főteret egy csapat herceggé és hercegnővé vagy épp koldusokká változtatnám! *Kuncog jókedvvel, elfelejtve a korábbi komolyságot.
Úgy látszik, hogy a kis trükkje meghozta Luninari kedvét is a varázsláshoz, úgyhogy kíváncsian figyeli, miféle varázslatot mutat neki a lány. Végül egészen látványosra sikeredik. Az ezüstfényű, gyönyörű köpeny úgy jelenik meg a másik körül, mintha milliónyi apró varázspók szőné rá épp a különösen finom anyagot.*
- Ó, milyen gyönyörű! *Szép ruhákkal őt mindig le lehet venni a lábáról, csillognak is a szemei a látványtól.*
- Boldog lennék, ha majd tanítanál, de nem csak úgy. Szeretnék venni egy hintót, és azzal utazni veled a Mágustoronyba, hogy ott együtt tanulhassunk. *Soha nem foglalkozott még elemi mágiát, de a holdak eleme tőle sem állhat olyan távol, lévén az egyik ujján ő is egy holdfényes gyűrűt visel, amiről már nem is tudja, mikor és hogyan került hozzá, de ami még megdöbbentőbb, hogy még megvan. Az elrablói nem vették el tőle, és utána sem veszítette el. Talán csak szerencséje volt, mert a bal kezén viseli, de nem kizárt, hogy ennél többről van szó.*
- A lófarok egyáltalán nem elegáns, a két copf pedig valóban túl kislányos. Kontyra pedig kár elpazarolni azt a gyönyörű, hosszú hajadat. Na várj csak, segítek! Ülj csak le, ide a tükröm elé! *Oda is kíséri Luninari-t a Morthimer úrtól kapott pipereasztalhoz, és leülteti a lányt a székbe, ő maga pedig a lány mögé áll, és neki is áll dolgozni.*
- Egy kézzel nehéz lesz, szóval segíts majd kérlek! *Elkezd egy különleges frizurát készíteni Luninari-nak, s közben többször is megkéri rá, hogy itt vagy ott tartson neki egy-egy tincset. Ezért is ültette a tükör elé, hogy ő is lássa, mi történik a háta mögött. Ha mindkét keze meglenne, akkor biztos, hogy nem engedte volna meg Luni-nak, hogy lássa a folyamatot, csak a végeredményt szánta volna neki meglepetésként.
Mivel tudja, hogy a lány a legjobban kiengedve szereti hordani a haját, így ezt veszi kiindulópontnak. Szépen, igényesen kifésüli a fekete hajzuhatagot, majd elkezd neki egy különleges fonatot készíteni, ami előlről, két oldalról indul, majd hátul, középen egyetlen, mutatós fonatba fut össze, ami hasonló, mint amilyet ő is visel jelen pillanatban, de az ő haja hullámos, és Luninari-é egy kicsit egyszerűbb is lesz, mint amit magának tudott készíteni a mágia segítségével.*
- Így. Szerintem így nagyon csinos lettél, de van még egy ötletem. Ezt nemrég találtam meg. Szeretném kölcsön adni neked. *A pipereasztal egyik fiókjából előveszi azt az ezüstszínű színű tiarát, amit még a szüleitől kapott, és a régi szép időkben nem telt el olyan nap, hogy ne viselte volna.*
- Tökéletesen fog illeni hozzád, holdhercegnő. *Két tincset kihúz a fonatból, hogy elől szabadon lóghasson a lány arcának két oldalán, majd a tiarát hajpántként adja rá, de természetesen a fű funkciója az, hogy most a kis barátnője legszebb ékessége legyen.*
- Hogy tetszik? *Kérdezi kedvesen, ám felettébb kíváncsian. Reméli, hogy Luninari elégedett lesz az eredménnyel.*
1381. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-02 07:30:54
Üzenet elküldve: 2024-11-02 07:30:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Abból is kihúzza az igazat, aki igen felkészült. Erre tette fel az életét, mélyre látni és megfejteni. Nevetségesnek tarthatják egyesek, de a legtöbbször igazolja az élet. Előle nem menekül sem egy kurtizán, sem pedig egy magát vagyonosnak hazudó pojáca. A megérzései is segítségére vannak, de nem csak abból olvas. Egy kis elf lány nem fog ki rajta, amúgy is a szinte dadogó szavakból igen könnyen sejthető, hogy valami egyáltalán nincs rendben. Az imént belül megkeményedett tudat igen sötét színben kezd pompázni. A vonásait rettentő nehéz meg nem mozdítani ezzel együtt. Hogy valakiről nem szabadna árulkodni még kevés ahhoz, hogy elöntse a düh, hiszen ezek a lurkók szeretnek titkolózni, ami nem is jelent problémát. Talán egy másik utcagyerekről van szó, de valami motoszkál benne és nem sejt a világon semmi jót.
Végül a szemek, amik oly sokakat irányítanak, sikeresen lefegyverzik Szikrát is, de ami Mai-ban forrong, az kezd megállíthatatlan lenni. Hogy az ő kis kincsét valaki ilyesmire használja? De mégis ki lehet az? A fonott hajúnak már nem kellene ezen gondolkodnia, de talán akad más is, aki a félvér segítségére szorul. Lehet, hogy egy hasonló korú, mint az elf. Valahogy kétli. Utána kell járnia. Finoman húzza magához a gyermeket, hogy megölelhesse, mintegy biztosítékként, hogy a világon semmi baj nem érheti, ha mellette van.*
- Akkor lehet, hogy neki is szüksége van a segítségre? Ő is egyedül él egy olyan odúban, mint te éltél? Nézzük meg őt együtt, ha megérdemli, akkor neki is segítek, ahogy neked. Ide sok gyerek elfér.
*Mosolyodik el, magát is nyugtatva azzal, hogy csak egy újabb elkallódott fiatal. Persze a kérdései kissé irányítják a másikat, hogy felfedje annak kilétét. Mert, ha sejtései beigazolódnak, akkor segíteni fog. Például a városőrökkel karöltve megmutatni neki, hogyan is kell bánni az elesettekkel. *
- Menjünk, mutasd meg nekem.
//Tolvajbecsület//
*Abból is kihúzza az igazat, aki igen felkészült. Erre tette fel az életét, mélyre látni és megfejteni. Nevetségesnek tarthatják egyesek, de a legtöbbször igazolja az élet. Előle nem menekül sem egy kurtizán, sem pedig egy magát vagyonosnak hazudó pojáca. A megérzései is segítségére vannak, de nem csak abból olvas. Egy kis elf lány nem fog ki rajta, amúgy is a szinte dadogó szavakból igen könnyen sejthető, hogy valami egyáltalán nincs rendben. Az imént belül megkeményedett tudat igen sötét színben kezd pompázni. A vonásait rettentő nehéz meg nem mozdítani ezzel együtt. Hogy valakiről nem szabadna árulkodni még kevés ahhoz, hogy elöntse a düh, hiszen ezek a lurkók szeretnek titkolózni, ami nem is jelent problémát. Talán egy másik utcagyerekről van szó, de valami motoszkál benne és nem sejt a világon semmi jót.
Végül a szemek, amik oly sokakat irányítanak, sikeresen lefegyverzik Szikrát is, de ami Mai-ban forrong, az kezd megállíthatatlan lenni. Hogy az ő kis kincsét valaki ilyesmire használja? De mégis ki lehet az? A fonott hajúnak már nem kellene ezen gondolkodnia, de talán akad más is, aki a félvér segítségére szorul. Lehet, hogy egy hasonló korú, mint az elf. Valahogy kétli. Utána kell járnia. Finoman húzza magához a gyermeket, hogy megölelhesse, mintegy biztosítékként, hogy a világon semmi baj nem érheti, ha mellette van.*
- Akkor lehet, hogy neki is szüksége van a segítségre? Ő is egyedül él egy olyan odúban, mint te éltél? Nézzük meg őt együtt, ha megérdemli, akkor neki is segítek, ahogy neked. Ide sok gyerek elfér.
*Mosolyodik el, magát is nyugtatva azzal, hogy csak egy újabb elkallódott fiatal. Persze a kérdései kissé irányítják a másikat, hogy felfedje annak kilétét. Mert, ha sejtései beigazolódnak, akkor segíteni fog. Például a városőrökkel karöltve megmutatni neki, hogyan is kell bánni az elesettekkel. *
- Menjünk, mutasd meg nekem.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1432-1451