Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 71 (1401. - 1420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1432-1451
1420. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-30 09:47:15
Üzenet elküldve: 2024-11-30 09:47:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kisasszony hóbortok//
*Mosolya egyre szélesedik, ahogy bővül a Luninari által utált dolgok listája is. Ebből is látszik, hogy a lány szája egy fokkal gyorsabban jár, mint ahogy a gondolatainak egésze megszületik az elméjében, de ezzel nincs különösebb baj, legalábbis addig, amíg nyugodt környezetben, hétköznapi dolgokról beszélgetnek. Egy komolyabb szituációban már más a helyzet, az sem volt véletlen, hogy neki kellett közbeszólnia, hogy ne mérgesedjen el a fél-elf lány Nimeril-lel folytatott vitája.
Azzal egyébként egyetért, hogy a test szükségletei szinte mind egy szálig kielégíthetőek varázslatok segítségével, ám a lélek igényei nem. Azonban ez sem teljesen igaz. Mikor a szeretet kérdése kerül szóba, látszik, hogy nagyon szeretne reagálni rá, de először csak keresi a megfelelő pillanatot, ahová az ő véleménye is befér Luninari lelkes gondolatai mellé. Amint ez megtörténik, meg is szólal.*
- Luninari drágám, még a neved is azt sugallja, hogy a hold elem hozzád tartozik. A hold mágia, még ha nem is olyan formában, ahogy elképzeled, képes arra, hogy megszerettesd magad másokkal. Példának okáért ott van a Szerelemhold Csókja, melynek hatására a célpont halálosan szerelmes lesz beléd. Igaz, ez valóban csak ideiglenesen működik, de a hatás azonnali. Azonban, ha jól emlékszem, valahol olvastam, hogy van egy tartós, ám lassú és bonyolult megoldás. Annak a varázslatnak nem tudom a nevét, de ha minden igaz, holdmágusok képesek arra, hogy álmokon keresztül befolyásolják a kapcsolataikat. Így, ha akarják, meg tudják szerettetni vagy akár utáltatni is magukat valakivel. Te nem hallottál még erről?
*Kérdezi, miközben mosolyogva figyeli, ahogy barátnője, mióta meghallotta, hogy taníthat, alig bír egy helyben maradni. Úgy látszik, hogy egy szép ruha és egy pár csinos magassarkú nem elég ahhoz, hogy igazi kisasszonyt faragjon a lányból, de ezt nem is várja el. Őt már gyerekkora óta arra nevelték, hogy ha igazán elegánsan van öltözve, ahhoz a hasonló viselkedés is kötelező, de ez csak nemesek között van így, általánosságban nem szentírás.*
- Gyakorolni az egymáshoz öltözést? Miért fontos, hogy ugyanúgy nézzünk ki? *Kicsit értetlenkedve kérdezi, nem érti, miért szeretne Luninari ugyanolyan lenni, mint ő, de talán hamarosan kap rá magyarázatot. Neki pedig mindeközben el kellene döntenie, hogy melyik ág varázslatait is szeretné elsőként elsajátítani. Abban egészen biztos, hogy nem a föld lesz az, így mikor Luninari a gyümölcsfákról beszél, ő csak határozottan a fejét rázza.*
- Valóban kedves emlék volna mindkettőnknek, de mégis úgy gondolom, hogy nem a föld az, amit most választanom kell. Szülővárosomhoz érzett tiszteletem jeléül úgy érzem helyesnek, ha azt mondanám, hogy elsőként azt a pár levegő varázslatot szeretném én is tudni, amiket már te is ismersz, de mégis úgy hiszem, hogy a jelenlegi helyzetemben a leghasznosabb az lesz, ha a hold elemmel kezdem. Már csak azért is, mert szerintem az vagy te igazán, és az irántad érzett tiszteletem legalább olyan erős, mint az Arthenior-hoz való kötődésem. Szóval legyen a hold. *Hozza meg végül a döntését egy rövid okfejtés után. Tényleg nem szeretné, ha mindezt ingyen kapná, kicsit zavarba is hozza, hogy Luni nem tudja, mit kérjen érte cserébe, de igyekszik nem problémát csinálni ebből.*
- Jó, de mindenképp tudd, hogy tartozom neked, rendben? *fűzi még hozzá.* Én készen állok. Mit kell csinálnom? *kérdezi. Gyorsan tanul, azzal nem lesz gondja, de azt nem tudja, hogy elemi mágiát tanulni miben lesz másabb, mint a szakrális varázslatok tanulmányozása. Majd most kiderül.*
*Mosolya egyre szélesedik, ahogy bővül a Luninari által utált dolgok listája is. Ebből is látszik, hogy a lány szája egy fokkal gyorsabban jár, mint ahogy a gondolatainak egésze megszületik az elméjében, de ezzel nincs különösebb baj, legalábbis addig, amíg nyugodt környezetben, hétköznapi dolgokról beszélgetnek. Egy komolyabb szituációban már más a helyzet, az sem volt véletlen, hogy neki kellett közbeszólnia, hogy ne mérgesedjen el a fél-elf lány Nimeril-lel folytatott vitája.
Azzal egyébként egyetért, hogy a test szükségletei szinte mind egy szálig kielégíthetőek varázslatok segítségével, ám a lélek igényei nem. Azonban ez sem teljesen igaz. Mikor a szeretet kérdése kerül szóba, látszik, hogy nagyon szeretne reagálni rá, de először csak keresi a megfelelő pillanatot, ahová az ő véleménye is befér Luninari lelkes gondolatai mellé. Amint ez megtörténik, meg is szólal.*
- Luninari drágám, még a neved is azt sugallja, hogy a hold elem hozzád tartozik. A hold mágia, még ha nem is olyan formában, ahogy elképzeled, képes arra, hogy megszerettesd magad másokkal. Példának okáért ott van a Szerelemhold Csókja, melynek hatására a célpont halálosan szerelmes lesz beléd. Igaz, ez valóban csak ideiglenesen működik, de a hatás azonnali. Azonban, ha jól emlékszem, valahol olvastam, hogy van egy tartós, ám lassú és bonyolult megoldás. Annak a varázslatnak nem tudom a nevét, de ha minden igaz, holdmágusok képesek arra, hogy álmokon keresztül befolyásolják a kapcsolataikat. Így, ha akarják, meg tudják szerettetni vagy akár utáltatni is magukat valakivel. Te nem hallottál még erről?
*Kérdezi, miközben mosolyogva figyeli, ahogy barátnője, mióta meghallotta, hogy taníthat, alig bír egy helyben maradni. Úgy látszik, hogy egy szép ruha és egy pár csinos magassarkú nem elég ahhoz, hogy igazi kisasszonyt faragjon a lányból, de ezt nem is várja el. Őt már gyerekkora óta arra nevelték, hogy ha igazán elegánsan van öltözve, ahhoz a hasonló viselkedés is kötelező, de ez csak nemesek között van így, általánosságban nem szentírás.*
- Gyakorolni az egymáshoz öltözést? Miért fontos, hogy ugyanúgy nézzünk ki? *Kicsit értetlenkedve kérdezi, nem érti, miért szeretne Luninari ugyanolyan lenni, mint ő, de talán hamarosan kap rá magyarázatot. Neki pedig mindeközben el kellene döntenie, hogy melyik ág varázslatait is szeretné elsőként elsajátítani. Abban egészen biztos, hogy nem a föld lesz az, így mikor Luninari a gyümölcsfákról beszél, ő csak határozottan a fejét rázza.*
- Valóban kedves emlék volna mindkettőnknek, de mégis úgy gondolom, hogy nem a föld az, amit most választanom kell. Szülővárosomhoz érzett tiszteletem jeléül úgy érzem helyesnek, ha azt mondanám, hogy elsőként azt a pár levegő varázslatot szeretném én is tudni, amiket már te is ismersz, de mégis úgy hiszem, hogy a jelenlegi helyzetemben a leghasznosabb az lesz, ha a hold elemmel kezdem. Már csak azért is, mert szerintem az vagy te igazán, és az irántad érzett tiszteletem legalább olyan erős, mint az Arthenior-hoz való kötődésem. Szóval legyen a hold. *Hozza meg végül a döntését egy rövid okfejtés után. Tényleg nem szeretné, ha mindezt ingyen kapná, kicsit zavarba is hozza, hogy Luni nem tudja, mit kérjen érte cserébe, de igyekszik nem problémát csinálni ebből.*
- Jó, de mindenképp tudd, hogy tartozom neked, rendben? *fűzi még hozzá.* Én készen állok. Mit kell csinálnom? *kérdezi. Gyorsan tanul, azzal nem lesz gondja, de azt nem tudja, hogy elemi mágiát tanulni miben lesz másabb, mint a szakrális varázslatok tanulmányozása. Majd most kiderül.*
1419. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-27 22:59:12
Üzenet elküldve: 2024-11-27 22:59:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Kisasszony hóbortok//
*Nem csak a szépségéért csodálja Aleniát, hanem számtalan minden másért is, amire hirtelen szavai sem igazán vannak, akkor sem, ha csak magában próbál gondolkodni rajtuk egy rövid ideig. Ezúttal tényleg nem túl sokáig. Fél tőle, hogy amúgy is szokása kissé hosszas hallgatásokkal megakasztani a beszélgetéseket. Az mindenesetre mindenképpen imponál neki, hogy Nia olyan varázslatokról is hallott, vagy inkább olvasott már, amiket nem volt lehetősége tanulni idáig. Úgy gondolja, hogy ez nem is lehetne másképpen, nehezen tud elképzelni olyasvalakit, aki úgy akar mágiát tanulni, hogy igazából nem is érdekli a téma.*
- Valóban így hívják őket, és teljesen igazad van. *ismeri el Alenia gondolatmenete után, még akkor is, ha korábban végül maga is arra jutott, hogy kissé elhamarkodottan ítélte, ha nem is túl haszontalannak, de azért nem túl hasznosnak a levegő ág legegyszerűbb varázslatait.*
- Amúgy is fázni utálok a legjobban. És persze éhesnek lenni, vagy szomjasnak. Meg félni. Viszont hideg, meleg, éhség és szomjúság ellen létezik varázslat, de a félelmet és a szomorúságot nem lehet mágiával legyőzni amennyire én tudom, legfeljebb utóbbit, de csak ideiglenesen, végleg sohasem. Talán nem véletlen és így is van jól, nem tudom, de azt hiszem helyénvaló az, hogy nem lehet mindent mágiával megoldani, még akkor sem, ha a legnagyobb mágusok közé tartozol. Ha így lenne az túlságosan is elkényelmesítene, és talán pont a lényünknek az egyik legfontosabb részét vesztenénk el.
*Tudja, hogy ez így kissé ködös, ezért siet hozzátenni még pár gondolatot.*
- Olyasmire gondolok, hogyha például varázslattal el lehetne intézni, hogy szeressenek, akkor sokan lehet nem is próbálnának kedvesek lenni mással, egyszerűen csak azt az illúziót keltenék, hogy azok, vagy varázslattal oldanák meg, hogy szeressék őket. Ami pedig a hold és nap szimbolikáját illeti, majd igyekszem mélyebben elgondolkodni ezen, mindenesetre, ami elsőre eszembe jut, hogy lehet, hogy látszólagos ellentétük ellenére a nap és a hold ág azért hasonlít egymásra jobban, mint azt elsőre várnánk, mert a holdak fénye tulajdonképpen csak visszavert napfény. Én mindenesetre a lágy holdfényt barátságosabbnak és kedvesebbnek érzem, mint a napot. *gondolkodik ő is hangosan, mint Nia nem sokkal korábban. Persze mindeddig ez csak elmélet, a lényeg az, hogy a mágiáról való elmélkedés és beszélgetés helyett akár néhány percen belül is a tettek mezejére léphetnek.
Annak ellenére, hogy sokáig élte levert, melankolikus, kissé magányos és eléggé szomorú kislányként az életét, a lelkesedés sohasem volt idegen tőle. Nem változott ez mostanáig sem, főleg nem akkor, ha olyasvalamiért lelkesedhet, amiért szerinte érdemes.*
- Na és mit szeretnél, mit tanítsak neked? *kérdi, és bár nem látja kívülről önmagát, érzi azért, hogy elképzelhető, hogy kissé komikus látványt nyújthat, ahogyan szépen felöltözve, teáscsésze és gyümölcsteához való és illő sütemény, meg szép tálca társaságában, ahelyett, hogy olyan eleganciával ülne, mint egy kisasszony, tulajdonképpen fészkelődik, és körülbelül vissza kell fognia magát ahhoz, hogy ne ugorjon ki örömében a székből.*
- Ha követ enni nem is, de nem lenne jó mondjuk gyümölcsfákat növeszteni együtt? *kérdi széles mosollyal közben.* Én szinte látom magunkat, ahogyan megyünk egy elhagyott, kietlen tájon, mint két istennő, egy szőke és egy fekete, aztán lépésről lépésre fákat teremtünk, ameddig nincsen körülöttünk egy egész erdő. Vagy inkább egy ilyen szép köpenyt szeretnél, mint amilyen nekem van?
*Utolsó mondata után még szélesebben mosolyog.*
- Még úgy is gyakorolni kell lehet kicsit az egymáshoz öltözést, persze inkább miattam, de, ha te is ismernéd ezt a varázslatot, akkor már lehetne egyforma köpenyünk.
*Persze ezen nem gondolkodik sokat, ahogyan azon sem, hogy ő mit javasolna Aleniának, mert az egyértelműen a hold ág és a föld. Utóbbi iránt éppen annak köszönhetően kezdett el most jobban érdeklődni, hogy Nia korábbi szavai nyomán rájött arra, hogy az erdő miatt, ahol felnőtt, talán sokkal jobban kötődik a föld elemhez, mint eddig gondolta volna. Ugyanakkor semmi értelme az egésznek, ha a saját vágyait próbálja Niára erőltetni, és úgy érzi, hogy nem is járna sikerrel, ha megpróbálná, mivel barátnője ennél sokkal erősebb egyéniség. Jobb lesz, ha ő maga választ, hiszen nyilván sokkal könnyebben és szívesebben fogja majd megtanulni azt, amit tényleg tanulni akar.*
- De minden viccet félretéve és teljesen komolyan, nagyon örülök és boldoggá tesz, ha taníthatlak *komolyodik meg tényleg egyetlen pillanat alatt az arca azok után, hogy átgondolta mindezt.*
- Vannak kedvenceim, de nem akarlak rábeszélni semmire. Ha valamiről, akkor arról, hogy mit szeretnél tanulni, mindenképpen neked kell döntened. Könnyebben fog menni, ha olyasmit választasz, amit tényleg szeretnél. Abban pedig teljesen biztos vagyok, hogy tényleg nem lesz nehéz dolgom veled. Az elméleti alapokat már ismered, a szakrális és az elemi mágiának a forrása bár más, az affinitás felélesztésének és a mana begyűjtésének az elve ugyanaz. Így az egyszerűbb varázslatok megtanítása szerintem könnyen fog menni, és feltételezem, hogy nem pont a legerősebb tűzvarázslataim érdekelnek főleg.
*Persze ez tényleg leginkább feltételezés. Alenia szőkeségéhez jobban állna egy szép sárgásvörös tűzcsóva, mint az ő hajának hold és csillagtalan éjszakát idéző sötétségéhez, de hát ha valami, akkor a mágia tényleg nem esztétikai kérdés, illetve nem csak az.*
- Viszont, hogy mit kérjek cserébe, komolyan nem tudom, fogalmam sincs. Azt hiszem, hogy csak olyasmit tudnák kérni, ami már megvalósult, és nagyon szívesen adom ajándékba is, amit tudok, főleg neked. Azért, ha valami eszembe jut esetleg, majd mindenképpen szólok. *ígéri meg, de tényleg nem igazán tudja, hogy mit kérhetne az általa átadott tudásért cserébe, mivel úgy érzi, hogy azon kívül, hogy együtt és jóban legyenek, nem nagyon van más kívánsága Aleniával kapcsolatban. Esetleg egy ölelés, de azt talán kérés nélkül is kaphat, csak úgy, ha úgy hozza a helyzet.*
*Nem csak a szépségéért csodálja Aleniát, hanem számtalan minden másért is, amire hirtelen szavai sem igazán vannak, akkor sem, ha csak magában próbál gondolkodni rajtuk egy rövid ideig. Ezúttal tényleg nem túl sokáig. Fél tőle, hogy amúgy is szokása kissé hosszas hallgatásokkal megakasztani a beszélgetéseket. Az mindenesetre mindenképpen imponál neki, hogy Nia olyan varázslatokról is hallott, vagy inkább olvasott már, amiket nem volt lehetősége tanulni idáig. Úgy gondolja, hogy ez nem is lehetne másképpen, nehezen tud elképzelni olyasvalakit, aki úgy akar mágiát tanulni, hogy igazából nem is érdekli a téma.*
- Valóban így hívják őket, és teljesen igazad van. *ismeri el Alenia gondolatmenete után, még akkor is, ha korábban végül maga is arra jutott, hogy kissé elhamarkodottan ítélte, ha nem is túl haszontalannak, de azért nem túl hasznosnak a levegő ág legegyszerűbb varázslatait.*
- Amúgy is fázni utálok a legjobban. És persze éhesnek lenni, vagy szomjasnak. Meg félni. Viszont hideg, meleg, éhség és szomjúság ellen létezik varázslat, de a félelmet és a szomorúságot nem lehet mágiával legyőzni amennyire én tudom, legfeljebb utóbbit, de csak ideiglenesen, végleg sohasem. Talán nem véletlen és így is van jól, nem tudom, de azt hiszem helyénvaló az, hogy nem lehet mindent mágiával megoldani, még akkor sem, ha a legnagyobb mágusok közé tartozol. Ha így lenne az túlságosan is elkényelmesítene, és talán pont a lényünknek az egyik legfontosabb részét vesztenénk el.
*Tudja, hogy ez így kissé ködös, ezért siet hozzátenni még pár gondolatot.*
- Olyasmire gondolok, hogyha például varázslattal el lehetne intézni, hogy szeressenek, akkor sokan lehet nem is próbálnának kedvesek lenni mással, egyszerűen csak azt az illúziót keltenék, hogy azok, vagy varázslattal oldanák meg, hogy szeressék őket. Ami pedig a hold és nap szimbolikáját illeti, majd igyekszem mélyebben elgondolkodni ezen, mindenesetre, ami elsőre eszembe jut, hogy lehet, hogy látszólagos ellentétük ellenére a nap és a hold ág azért hasonlít egymásra jobban, mint azt elsőre várnánk, mert a holdak fénye tulajdonképpen csak visszavert napfény. Én mindenesetre a lágy holdfényt barátságosabbnak és kedvesebbnek érzem, mint a napot. *gondolkodik ő is hangosan, mint Nia nem sokkal korábban. Persze mindeddig ez csak elmélet, a lényeg az, hogy a mágiáról való elmélkedés és beszélgetés helyett akár néhány percen belül is a tettek mezejére léphetnek.
Annak ellenére, hogy sokáig élte levert, melankolikus, kissé magányos és eléggé szomorú kislányként az életét, a lelkesedés sohasem volt idegen tőle. Nem változott ez mostanáig sem, főleg nem akkor, ha olyasvalamiért lelkesedhet, amiért szerinte érdemes.*
- Na és mit szeretnél, mit tanítsak neked? *kérdi, és bár nem látja kívülről önmagát, érzi azért, hogy elképzelhető, hogy kissé komikus látványt nyújthat, ahogyan szépen felöltözve, teáscsésze és gyümölcsteához való és illő sütemény, meg szép tálca társaságában, ahelyett, hogy olyan eleganciával ülne, mint egy kisasszony, tulajdonképpen fészkelődik, és körülbelül vissza kell fognia magát ahhoz, hogy ne ugorjon ki örömében a székből.*
- Ha követ enni nem is, de nem lenne jó mondjuk gyümölcsfákat növeszteni együtt? *kérdi széles mosollyal közben.* Én szinte látom magunkat, ahogyan megyünk egy elhagyott, kietlen tájon, mint két istennő, egy szőke és egy fekete, aztán lépésről lépésre fákat teremtünk, ameddig nincsen körülöttünk egy egész erdő. Vagy inkább egy ilyen szép köpenyt szeretnél, mint amilyen nekem van?
*Utolsó mondata után még szélesebben mosolyog.*
- Még úgy is gyakorolni kell lehet kicsit az egymáshoz öltözést, persze inkább miattam, de, ha te is ismernéd ezt a varázslatot, akkor már lehetne egyforma köpenyünk.
*Persze ezen nem gondolkodik sokat, ahogyan azon sem, hogy ő mit javasolna Aleniának, mert az egyértelműen a hold ág és a föld. Utóbbi iránt éppen annak köszönhetően kezdett el most jobban érdeklődni, hogy Nia korábbi szavai nyomán rájött arra, hogy az erdő miatt, ahol felnőtt, talán sokkal jobban kötődik a föld elemhez, mint eddig gondolta volna. Ugyanakkor semmi értelme az egésznek, ha a saját vágyait próbálja Niára erőltetni, és úgy érzi, hogy nem is járna sikerrel, ha megpróbálná, mivel barátnője ennél sokkal erősebb egyéniség. Jobb lesz, ha ő maga választ, hiszen nyilván sokkal könnyebben és szívesebben fogja majd megtanulni azt, amit tényleg tanulni akar.*
- De minden viccet félretéve és teljesen komolyan, nagyon örülök és boldoggá tesz, ha taníthatlak *komolyodik meg tényleg egyetlen pillanat alatt az arca azok után, hogy átgondolta mindezt.*
- Vannak kedvenceim, de nem akarlak rábeszélni semmire. Ha valamiről, akkor arról, hogy mit szeretnél tanulni, mindenképpen neked kell döntened. Könnyebben fog menni, ha olyasmit választasz, amit tényleg szeretnél. Abban pedig teljesen biztos vagyok, hogy tényleg nem lesz nehéz dolgom veled. Az elméleti alapokat már ismered, a szakrális és az elemi mágiának a forrása bár más, az affinitás felélesztésének és a mana begyűjtésének az elve ugyanaz. Így az egyszerűbb varázslatok megtanítása szerintem könnyen fog menni, és feltételezem, hogy nem pont a legerősebb tűzvarázslataim érdekelnek főleg.
*Persze ez tényleg leginkább feltételezés. Alenia szőkeségéhez jobban állna egy szép sárgásvörös tűzcsóva, mint az ő hajának hold és csillagtalan éjszakát idéző sötétségéhez, de hát ha valami, akkor a mágia tényleg nem esztétikai kérdés, illetve nem csak az.*
- Viszont, hogy mit kérjek cserébe, komolyan nem tudom, fogalmam sincs. Azt hiszem, hogy csak olyasmit tudnák kérni, ami már megvalósult, és nagyon szívesen adom ajándékba is, amit tudok, főleg neked. Azért, ha valami eszembe jut esetleg, majd mindenképpen szólok. *ígéri meg, de tényleg nem igazán tudja, hogy mit kérhetne az általa átadott tudásért cserébe, mivel úgy érzi, hogy azon kívül, hogy együtt és jóban legyenek, nem nagyon van más kívánsága Aleniával kapcsolatban. Esetleg egy ölelés, de azt talán kérés nélkül is kaphat, csak úgy, ha úgy hozza a helyzet.*
1418. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-24 18:34:32
Üzenet elküldve: 2024-11-24 18:34:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kisasszony hóbortok//
*Széles mosollyal az arcán hallgatja a „Mesedélután Luninari-val” című elbeszélő mű legújabb fejezetét. Még mindig ezt tartja a kis fél-elf lány legédesebb tulajdonságának, hogy egyetlen szó elég ahhoz, hogy a gondolatai mintegy láncreakciót indítva a tengeren túlra kalandozzanak el. Nem gondolta volna, hogy a levegő varázslatok témájából kiindulva majd a tea és a leves főzés kapcsolatánál fognak kilyukadni, de igazából maga a főzés egy egészen jó példa arra, hogy ő maga is ki tudja fejezni a gondolatait a legkönnyebb levegő varázslatok hatékonyságával kapcsolatban.*
- Sose mondj ilyet, hogy valami nem jó semmire. Ilyen nem létezik. Az istenek okkal teremtettek meg mindent, legfeljebb mi nem készültünk még fel rá, hogy megértsük az értelmét. *Ez a bölcsesség persze sokkal komolyabb dolgokra kivetítve helytállóbb, és jelen helyzetben túlzó is lehet, de Luninari maga is megjegyezte, hogy a mágustusán tapasztalta is az igazát.*
- Én ugyan egyelőre még nem vagyok képes ezekre a varázslatokra, de ha jól tudom, az egyiket Langyos szellőnek szokták nevezni. Te is említetted, és ennek is ugyanolyan találó a neve, mint a Vásott Eleganciának. Fel tudod magad körül melegíteni a levegőt, ami bármikor hasznos lehet. Ki szeret fázni, nem igaz? *mosolyog.* Előfordulhat azonban olyan helyzet is, amikor ez a varázslat életmentő lehet, mondjuk fagyhalál ellen. A párja emlékeim szerint a Hűsítő szellő. *Most is tanúbizonyságot ad igencsak mély és szerteágazó lexikális tudásáról. Még olyan információt is képes fejben tartani, amiben egyáltalán nem is jártas.*
- Ehhez a varázslathoz a főzés tökéletes példa. Bár, én magam nem tudok főzni, de azt hiszem, hogy ez a varázslat segít abban, hogy ne kelljen valamire olyan sokat várni, hogy kihűljön. Szóval tényleg, soha ne becsülj alá semmilyen mágiát vagy bármi mást, mert ki tudja, lehet, hogy egyszer az menti meg az életed!
*Szereti tanítgatni a lányt, pedig, ha elgondolkodnának rajta, akkor valószínűleg Luninari lenne az, aki többet tapasztalt már, és tud az életről. Alenia csak a nagykönyvben megírtakat ismeri, de azokat mindenkinél jobban. Ebbe is kapaszkodik most, hogy hirtelen a felnőtt életben találta magát.*
- A nap és a hold… pont olyanok, mint a fény és a sötétség *válaszolja eltűnődve a két elem közti okfejtésre.* Azok sem léteznek egymás nélkül, ahogy már meséltem. Ők is testvérek, mások, de kiegészítik egymást. Valahol talán a nap és a hold a fényt és a sötétséget szimbolizálja, hisz a nappal a nap miatt fényes, és… hm. *A mondat közben jön rá, hogy a logikájában van egy kis ellentmondás.* Igazából az éjszaka is a holdak miatt nem teljesen sötét. Ez érdekes… *Most sikerült magát is összezavarnia, de nem bánja. Legalább megvan, hogy milyen irányban akar tovább kutatni, ha lesz majd rá ideje.
A kőevést illetően nagyon nevetnie kell, elég abszurd dolognak hangzik.*
- Nem, nem szeretnék követ enni, köszönöm! Viszont arra gondoltam, hogy ha van hozzá kedved, esetleg már most megtaníthatnál nekem valamit. Ne aggódj, gyorsan tanulok, és kitalálhatod azt is, hogy mit kérsz tőlem cserébe! Mit szólsz? *Ha már nem utaztak sehová, és a délutánt a pihenésnek szentelik, akkor nem is lehetne semmi hasznosabb, mint mélyíteni a tudást.*
*Széles mosollyal az arcán hallgatja a „Mesedélután Luninari-val” című elbeszélő mű legújabb fejezetét. Még mindig ezt tartja a kis fél-elf lány legédesebb tulajdonságának, hogy egyetlen szó elég ahhoz, hogy a gondolatai mintegy láncreakciót indítva a tengeren túlra kalandozzanak el. Nem gondolta volna, hogy a levegő varázslatok témájából kiindulva majd a tea és a leves főzés kapcsolatánál fognak kilyukadni, de igazából maga a főzés egy egészen jó példa arra, hogy ő maga is ki tudja fejezni a gondolatait a legkönnyebb levegő varázslatok hatékonyságával kapcsolatban.*
- Sose mondj ilyet, hogy valami nem jó semmire. Ilyen nem létezik. Az istenek okkal teremtettek meg mindent, legfeljebb mi nem készültünk még fel rá, hogy megértsük az értelmét. *Ez a bölcsesség persze sokkal komolyabb dolgokra kivetítve helytállóbb, és jelen helyzetben túlzó is lehet, de Luninari maga is megjegyezte, hogy a mágustusán tapasztalta is az igazát.*
- Én ugyan egyelőre még nem vagyok képes ezekre a varázslatokra, de ha jól tudom, az egyiket Langyos szellőnek szokták nevezni. Te is említetted, és ennek is ugyanolyan találó a neve, mint a Vásott Eleganciának. Fel tudod magad körül melegíteni a levegőt, ami bármikor hasznos lehet. Ki szeret fázni, nem igaz? *mosolyog.* Előfordulhat azonban olyan helyzet is, amikor ez a varázslat életmentő lehet, mondjuk fagyhalál ellen. A párja emlékeim szerint a Hűsítő szellő. *Most is tanúbizonyságot ad igencsak mély és szerteágazó lexikális tudásáról. Még olyan információt is képes fejben tartani, amiben egyáltalán nem is jártas.*
- Ehhez a varázslathoz a főzés tökéletes példa. Bár, én magam nem tudok főzni, de azt hiszem, hogy ez a varázslat segít abban, hogy ne kelljen valamire olyan sokat várni, hogy kihűljön. Szóval tényleg, soha ne becsülj alá semmilyen mágiát vagy bármi mást, mert ki tudja, lehet, hogy egyszer az menti meg az életed!
*Szereti tanítgatni a lányt, pedig, ha elgondolkodnának rajta, akkor valószínűleg Luninari lenne az, aki többet tapasztalt már, és tud az életről. Alenia csak a nagykönyvben megírtakat ismeri, de azokat mindenkinél jobban. Ebbe is kapaszkodik most, hogy hirtelen a felnőtt életben találta magát.*
- A nap és a hold… pont olyanok, mint a fény és a sötétség *válaszolja eltűnődve a két elem közti okfejtésre.* Azok sem léteznek egymás nélkül, ahogy már meséltem. Ők is testvérek, mások, de kiegészítik egymást. Valahol talán a nap és a hold a fényt és a sötétséget szimbolizálja, hisz a nappal a nap miatt fényes, és… hm. *A mondat közben jön rá, hogy a logikájában van egy kis ellentmondás.* Igazából az éjszaka is a holdak miatt nem teljesen sötét. Ez érdekes… *Most sikerült magát is összezavarnia, de nem bánja. Legalább megvan, hogy milyen irányban akar tovább kutatni, ha lesz majd rá ideje.
A kőevést illetően nagyon nevetnie kell, elég abszurd dolognak hangzik.*
- Nem, nem szeretnék követ enni, köszönöm! Viszont arra gondoltam, hogy ha van hozzá kedved, esetleg már most megtaníthatnál nekem valamit. Ne aggódj, gyorsan tanulok, és kitalálhatod azt is, hogy mit kérsz tőlem cserébe! Mit szólsz? *Ha már nem utaztak sehová, és a délutánt a pihenésnek szentelik, akkor nem is lehetne semmi hasznosabb, mint mélyíteni a tudást.*
1417. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-20 09:36:38
Üzenet elküldve: 2024-11-20 09:36:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*Szikra igazán okos kislány. Tényleg az. Gyorsan tanul, és amit megtanult, azt fel is használja. Annyira okos, hogy egészen azt hiszi magáról hogy megpróbálhat titkolózni és csűrni-csavarni is a dolgokat, ami különben meg egy rohadt idegesítő szokása. Ha egyenes és őszinte lenne, akkor sok fejfájástól kímélhetné meg magát és a felnőtteket is. De nem baj – ezt van még ideje megtanulni. Valószínűleg jobb esetben a saját kárán fogja, rosszabb esetben valaki másén, még rosszabb az, ha ezzel az okoskodásával sodor valakit veszélybe. Mert hát az Élet cinkelt lapú kártyapaklijában, sajnos, ez is benne van.
De hiába igazán okos kislány, úgy veri át a palánkon a direkt érthetetlen hablatynak szánt mondataival, mint a hajnalban túl hangosan üvöltő macskát szokás rosszabb helyeken. Gondolatban szélesen vigyorogva figyeli a Szikra arcára kiülő értetlen arckifejezést, majd a tekintetét, ami mindig elárulja, ha valami jár abban a szőke kobakjában. Türelmes, és a türelme gyümölcsöt hoz: a kislány rábólint a kérdésére.*
- Má'most megin' nem értelek. *-pislant a lánykára töprengőn összevont szemöldökkel-* Most akkó' oda viszel ahol Mai-t hagytad, vagy oda ahu'n a barátja van?
*Néha nehezen igazodik ki Szikra szavai között. Nem tudja mi érhette korábban a lánykát hogy ennyire elfelejtett mindent, de akármi is volt az, néha egészen olyan, mintha a szavait is összekutyulta volna. Csak figyeli a kislányt, megint azt a csalafinta arckifejezést látja rajta. Ha ő nézett volna így annak idején az apjára s okoskodott volna hasonlóképpen, hát az két pofonnal tette volna helyre: az elsővel a mosolyt törölte volna le az arcáról, a másodikkal azt a gondolatot rázta volna ki belőle, hogy ez rendjénvaló viselkedés. De hát ő ugyan nem emel kezet Szikrára, az Mai dolga, ő neveli. Lerakja a fűrészt, még egy pillantással végigméri a terepet – kupis mint a veszedelem, de talán most nem ez a legfontosabb. Visszafordítja fejét a kislány irányába, és aprót int.*
- Mennyé' elől, *-mondja bátorítón-* én meg jövök mögötted.
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*Szikra igazán okos kislány. Tényleg az. Gyorsan tanul, és amit megtanult, azt fel is használja. Annyira okos, hogy egészen azt hiszi magáról hogy megpróbálhat titkolózni és csűrni-csavarni is a dolgokat, ami különben meg egy rohadt idegesítő szokása. Ha egyenes és őszinte lenne, akkor sok fejfájástól kímélhetné meg magát és a felnőtteket is. De nem baj – ezt van még ideje megtanulni. Valószínűleg jobb esetben a saját kárán fogja, rosszabb esetben valaki másén, még rosszabb az, ha ezzel az okoskodásával sodor valakit veszélybe. Mert hát az Élet cinkelt lapú kártyapaklijában, sajnos, ez is benne van.
De hiába igazán okos kislány, úgy veri át a palánkon a direkt érthetetlen hablatynak szánt mondataival, mint a hajnalban túl hangosan üvöltő macskát szokás rosszabb helyeken. Gondolatban szélesen vigyorogva figyeli a Szikra arcára kiülő értetlen arckifejezést, majd a tekintetét, ami mindig elárulja, ha valami jár abban a szőke kobakjában. Türelmes, és a türelme gyümölcsöt hoz: a kislány rábólint a kérdésére.*
- Má'most megin' nem értelek. *-pislant a lánykára töprengőn összevont szemöldökkel-* Most akkó' oda viszel ahol Mai-t hagytad, vagy oda ahu'n a barátja van?
*Néha nehezen igazodik ki Szikra szavai között. Nem tudja mi érhette korábban a lánykát hogy ennyire elfelejtett mindent, de akármi is volt az, néha egészen olyan, mintha a szavait is összekutyulta volna. Csak figyeli a kislányt, megint azt a csalafinta arckifejezést látja rajta. Ha ő nézett volna így annak idején az apjára s okoskodott volna hasonlóképpen, hát az két pofonnal tette volna helyre: az elsővel a mosolyt törölte volna le az arcáról, a másodikkal azt a gondolatot rázta volna ki belőle, hogy ez rendjénvaló viselkedés. De hát ő ugyan nem emel kezet Szikrára, az Mai dolga, ő neveli. Lerakja a fűrészt, még egy pillantással végigméri a terepet – kupis mint a veszedelem, de talán most nem ez a legfontosabb. Visszafordítja fejét a kislány irányába, és aprót int.*
- Mennyé' elől, *-mondja bátorítón-* én meg jövök mögötted.
1416. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-19 23:05:48
Üzenet elküldve: 2024-11-19 23:05:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Kisasszony hóbortok//
*Egyáltalán nem veszi zokon, hogy Alenia nem segít neki lepakolni a tálcáról. Szarvasligetben is hozzászokott ahhoz, hogy ő terít és szolgál ki másokat, és különben is, egyelőre kettőjük közül csak neki van két karja, így eleve gyorsabban tud haladni, és az egész művelet egyébként sem túl bonyolult és nem is tart sokáig. Ebédet tálalni és asztalt leszedni egészen más, de most éppen szó sincsen ilyesmiről, főleg, hogy most csak ketten vannak, és egy mindig láb alatt lévő macska sincsen útban neki éppen.
Közben határozottan örül annak, hogy Nia felvette a tőle ajándékba kapott prémes köpenyt, nem csak azért, mert boldoggá teszi, hogy viseli az ő ajándékát, hanem azért is, mert nincsen már olyan jó idő, hogy ne férjen rajta el. Arcán érzi még ugyan a nap erejét, de azért van csípős annyira a levegő, hogy ő maga is fázna akkor, hogyha nem bűvölte volna magára holdmágiával azt az ezüstköpenyt, amit még mindig nem vett le.
Miután kibeszélte magát, vagy legalábbis elmondta azt, ami a toronyról elsőre és hirtelen eszébe jutott, figyelmesen hallgatja barátnőjének elemi mágiával kapcsolatos terveit.*
- Persze, a tanulás a legfontosabb és annyira komoly az a hely valahogy, hogy nem is tudom elképzelni, hogy máshogy gondolja, aki arra jár, ennek ellenére miért ne lehetne egy szép ruhában komolyan tanulni? *mosolyodik el.*
- A leges legegyszerűbb levegővarázslatokat egyébként tudom, *teszi hozzá ezek után az igazság kedvéért* de azok nem jók semmire, mármint persze a maga módján szinte mindegyik varázslat hasznos. *bírálja felül egy mondaton belül is saját magát, néha ilyen is előfordul, hogyha túlságosan gyorsan mondja ki első gondolatait.*
- A mágustusán legalábbis nagy gondokat lehetett okozni másnak látszólag egyszerű varázslatokkal, nekem is sikerült hasonlóba belefutnom. Egy fuvallat, vagy egy apró porfelhő is veszélyes lehet, ha számodra rosszkor érkezik. *meséli felidézve az emlékeit.*
- Én kis meleget fuvallatot tudok csinálni, vagy egy kis hideget, illetve egy légbuborékot, ha a levegővel varázsolok, de nem tartósan egyiket sem. Viszont már csak azért sem bánom, hogy megtanultam ezeket a varázslatokat is, mert a mágia is olyan valahol, mint a főzés. Ott is a legegyszerűbb ételek elkészítése jelenti az alapját a bonyolultabbaknak, bizonyos értelemben véve egy csésze, vagy bögre tea tulajdonképpen olyan, mint egy egyszerű leves. Ha megtanulsz teát főzni már a leves alapjait is érted, hiába nehezebb elkészíteni és tovább is tart. Nincs ez máshogy az elemi mágiával sem, és gondolom a szakrális is éppen így működik. *mondja, és miközben iszik a teából és harap egy aprót a süteményből is, azon gondolkodik, amit Nia mondott az imént, hogy a szülővárosa iránti tiszteletből tanulna leginkább levegőmágiát, és valahol furcsának tartja, hogy neki ilyesmi még eszébe sem jutott. Ha szülőfaluját nem is szerette, az erdőt mindenképpen, az erdőhöz pedig leginkább a föld és a víz elemeket tudná gondolatban kapcsolni, mivel értelemszerűen kislány korában mindig rengeteg fa vette körül, fák pedig nem lennének meg a föld nélkül, amelyből nőnek, ahogyan természetesen víz nélkül sem, amit meg eső formájában kapnak, de a rengeteg apró erdei patak és forrás miatt is leginkább a víz ág jut még eszébe a föld mellett saját szülőföldjéről, amihez hiába jött el onnan régen, mégis csak ezer szállal kötődik.*
- Viszont visszatérve rád, szerintem a nap, a hold és a szél jó ötlet, bár a nap és a hold érdekes módon nem az ellentétei egymásnak, ahogyan talán elsőre gondolná az, aki elgondolkodik azon, hogy melyik mit szimbolizál. Sok mindenben hasonlítanak, legalábbis vannak olyan varázslataik, amelyek, mintha ikrek lennének. Én például védőkerubit tudok idézni, egy napmágiában jártas mágus pedig fénylovagot, de a két varázslat funkciója lényegében ugyanaz. A napfény és holdfényrácsok esetében is éppen ez a helyzet, de biztosan van még hasonlatosság bőven, de gondolom különbségek is. Nem tudom, mert a napmágiát csak eléggé felületesen ismerem, de első ránézésre van olyan hasznos, mint a hold. Viszont, ha jól sejtem akkor a földmágia és a kőevés nem vonz különösebben. *mosolyodik el ezek után megint, aztán kicsit nevet is, mert valahogyan tényleg nem tudja elképzelni Aleniát, ahogyan felszed a földről egy követ és megeszi.* Pedig úgy tudom, hogyha utóbbi nem finom, legalább nem is rossz. Esetleg meg lehetne cukrozni előtte, mint ezt a süteményt. Ezen talán kicsit túl sok is a cukor, de egy kövön kevesebb is segíthet. *ötletel végül, ezúttal persze már csak félig komolyan.*
*Egyáltalán nem veszi zokon, hogy Alenia nem segít neki lepakolni a tálcáról. Szarvasligetben is hozzászokott ahhoz, hogy ő terít és szolgál ki másokat, és különben is, egyelőre kettőjük közül csak neki van két karja, így eleve gyorsabban tud haladni, és az egész művelet egyébként sem túl bonyolult és nem is tart sokáig. Ebédet tálalni és asztalt leszedni egészen más, de most éppen szó sincsen ilyesmiről, főleg, hogy most csak ketten vannak, és egy mindig láb alatt lévő macska sincsen útban neki éppen.
Közben határozottan örül annak, hogy Nia felvette a tőle ajándékba kapott prémes köpenyt, nem csak azért, mert boldoggá teszi, hogy viseli az ő ajándékát, hanem azért is, mert nincsen már olyan jó idő, hogy ne férjen rajta el. Arcán érzi még ugyan a nap erejét, de azért van csípős annyira a levegő, hogy ő maga is fázna akkor, hogyha nem bűvölte volna magára holdmágiával azt az ezüstköpenyt, amit még mindig nem vett le.
Miután kibeszélte magát, vagy legalábbis elmondta azt, ami a toronyról elsőre és hirtelen eszébe jutott, figyelmesen hallgatja barátnőjének elemi mágiával kapcsolatos terveit.*
- Persze, a tanulás a legfontosabb és annyira komoly az a hely valahogy, hogy nem is tudom elképzelni, hogy máshogy gondolja, aki arra jár, ennek ellenére miért ne lehetne egy szép ruhában komolyan tanulni? *mosolyodik el.*
- A leges legegyszerűbb levegővarázslatokat egyébként tudom, *teszi hozzá ezek után az igazság kedvéért* de azok nem jók semmire, mármint persze a maga módján szinte mindegyik varázslat hasznos. *bírálja felül egy mondaton belül is saját magát, néha ilyen is előfordul, hogyha túlságosan gyorsan mondja ki első gondolatait.*
- A mágustusán legalábbis nagy gondokat lehetett okozni másnak látszólag egyszerű varázslatokkal, nekem is sikerült hasonlóba belefutnom. Egy fuvallat, vagy egy apró porfelhő is veszélyes lehet, ha számodra rosszkor érkezik. *meséli felidézve az emlékeit.*
- Én kis meleget fuvallatot tudok csinálni, vagy egy kis hideget, illetve egy légbuborékot, ha a levegővel varázsolok, de nem tartósan egyiket sem. Viszont már csak azért sem bánom, hogy megtanultam ezeket a varázslatokat is, mert a mágia is olyan valahol, mint a főzés. Ott is a legegyszerűbb ételek elkészítése jelenti az alapját a bonyolultabbaknak, bizonyos értelemben véve egy csésze, vagy bögre tea tulajdonképpen olyan, mint egy egyszerű leves. Ha megtanulsz teát főzni már a leves alapjait is érted, hiába nehezebb elkészíteni és tovább is tart. Nincs ez máshogy az elemi mágiával sem, és gondolom a szakrális is éppen így működik. *mondja, és miközben iszik a teából és harap egy aprót a süteményből is, azon gondolkodik, amit Nia mondott az imént, hogy a szülővárosa iránti tiszteletből tanulna leginkább levegőmágiát, és valahol furcsának tartja, hogy neki ilyesmi még eszébe sem jutott. Ha szülőfaluját nem is szerette, az erdőt mindenképpen, az erdőhöz pedig leginkább a föld és a víz elemeket tudná gondolatban kapcsolni, mivel értelemszerűen kislány korában mindig rengeteg fa vette körül, fák pedig nem lennének meg a föld nélkül, amelyből nőnek, ahogyan természetesen víz nélkül sem, amit meg eső formájában kapnak, de a rengeteg apró erdei patak és forrás miatt is leginkább a víz ág jut még eszébe a föld mellett saját szülőföldjéről, amihez hiába jött el onnan régen, mégis csak ezer szállal kötődik.*
- Viszont visszatérve rád, szerintem a nap, a hold és a szél jó ötlet, bár a nap és a hold érdekes módon nem az ellentétei egymásnak, ahogyan talán elsőre gondolná az, aki elgondolkodik azon, hogy melyik mit szimbolizál. Sok mindenben hasonlítanak, legalábbis vannak olyan varázslataik, amelyek, mintha ikrek lennének. Én például védőkerubit tudok idézni, egy napmágiában jártas mágus pedig fénylovagot, de a két varázslat funkciója lényegében ugyanaz. A napfény és holdfényrácsok esetében is éppen ez a helyzet, de biztosan van még hasonlatosság bőven, de gondolom különbségek is. Nem tudom, mert a napmágiát csak eléggé felületesen ismerem, de első ránézésre van olyan hasznos, mint a hold. Viszont, ha jól sejtem akkor a földmágia és a kőevés nem vonz különösebben. *mosolyodik el ezek után megint, aztán kicsit nevet is, mert valahogyan tényleg nem tudja elképzelni Aleniát, ahogyan felszed a földről egy követ és megeszi.* Pedig úgy tudom, hogyha utóbbi nem finom, legalább nem is rossz. Esetleg meg lehetne cukrozni előtte, mint ezt a süteményt. Ezen talán kicsit túl sok is a cukor, de egy kövön kevesebb is segíthet. *ötletel végül, ezúttal persze már csak félig komolyan.*
1415. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-19 20:21:29
Üzenet elküldve: 2024-11-19 20:21:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*Hiába az utánzás, hiába a kézmozdulat, még a tátogás sem segít. A fene essen belé, fogalma sincs, hogy csinálja ezt Nimeril. Pedig esküdni merne, hogy a nő is ugyan így csinált. Lehetséges nem árt az ilyesfajta gondolkodást megtámasztani némi tudással mögötte, hogy sikerüljön. Abból pedig neki még kevés van. Fiatal még így az élettapasztalat sem sok a tarsolyában, pláne, hogy a nagy részére nem is emlékszik.
Összerakott, ügyetlen mondandója végén, csak nézi azokat az érdekes szemeket Alaver arcán, hátha meglátja benne az értelmet és a tudást. Na de nem is azért mert, a férfi buta lenne, dehogyis. Hanem hátha talál ő valami értelmet, az ő értelmetlen kusza gondolatai között.
Azonban csalódás éri az első pillanatban, a férfi érthetetlen, de annál jogosabb, visszakérdezésénél.
Elszontyolodik, és egy nagy sóhajjal is kifejezi érzését. Kár, pedig ő megpróbálta.
Ám de, a férfi hirtelen felpattan, és Cilia szemei is csak úgy kipattan a kíváncsiságtól. Hát csak meglelte azt a szemernyi kis értelmet mondókájában. Reményteli tekintettel mosollyal az arcán várja a férfi magyarázatát, ám egy pillanatra az érthetetlenség ül ki rá, miután megpillantja a férfi a fadarabot kezdi újra vágni. Pont most mikor épp ő a magyarázatra vár. Amit furcsállva de nemsokára meg is érkezik, ahogy a fadarab egy halk puffanással éri el a földet.*
- Mint Alenia karja?
* Kérdez rá az eszébe jutott hasonlatra, mert hát mindenki tudja azt is, látják is a nőn. De beszélni ritkán, sőt szinte soha nem hall senkit sem amarról. Afféle nyílt titok.
Alaver ismételten firtató tekintete nem igazán tetszik neki. Mainak is hasonló volt a szeme állása, na de nem abban az értelemben, hanem abban, hogy az övé is így firtatta mint Szikra tekintetét, mint a tájat mielőtt jobban rákérdezett volna Grael kis titkára. Azonban, a kérdés meglepi. Nem erre számított. Viszont egy halvány lila dunsztja sincs arról, hogy amaz mit szeretne a tetővel. A problémát viszont nagyon is érti. Egy újabb szemmel hágást szeretne megúszni Alaver. Na azt bizony ő megtudja érteni. De nem megy az most olyan könnyen. Ha most oda viszi őt is ahol Mai van. Azzal megint csak megszegi a szavát. A férfi kérdésére, egy hosszas hümmögés, bólogatás és gondolkodás a válasz. Majd miután kiötlötte, nagyot bólintva kezd el mondandójába.*
- Jól van. Gyere! Mai már nincs ott ahova elment egy... Barátjához. Oda el tudlak vinni.
*Kezd el egy picivel gyorsabb pislogásba, ami tán érdekesnek is tűnhet a figyelő szemeknek. Arca egy hamiskásnak tűnő mosoly. Pusztán reméli, hogy Alaver nem fogja hinni, hogy ahova viszi az valójában Grael otthona, hanem valaki másé.
Hogy ha a férfi is beleegyezik, akkor sarkon fordulva oda lép Dereshez, és ismételten magához szólítva a jószágot ismét felkerekedve a városba, mutatja az utat.*
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*Hiába az utánzás, hiába a kézmozdulat, még a tátogás sem segít. A fene essen belé, fogalma sincs, hogy csinálja ezt Nimeril. Pedig esküdni merne, hogy a nő is ugyan így csinált. Lehetséges nem árt az ilyesfajta gondolkodást megtámasztani némi tudással mögötte, hogy sikerüljön. Abból pedig neki még kevés van. Fiatal még így az élettapasztalat sem sok a tarsolyában, pláne, hogy a nagy részére nem is emlékszik.
Összerakott, ügyetlen mondandója végén, csak nézi azokat az érdekes szemeket Alaver arcán, hátha meglátja benne az értelmet és a tudást. Na de nem is azért mert, a férfi buta lenne, dehogyis. Hanem hátha talál ő valami értelmet, az ő értelmetlen kusza gondolatai között.
Azonban csalódás éri az első pillanatban, a férfi érthetetlen, de annál jogosabb, visszakérdezésénél.
Elszontyolodik, és egy nagy sóhajjal is kifejezi érzését. Kár, pedig ő megpróbálta.
Ám de, a férfi hirtelen felpattan, és Cilia szemei is csak úgy kipattan a kíváncsiságtól. Hát csak meglelte azt a szemernyi kis értelmet mondókájában. Reményteli tekintettel mosollyal az arcán várja a férfi magyarázatát, ám egy pillanatra az érthetetlenség ül ki rá, miután megpillantja a férfi a fadarabot kezdi újra vágni. Pont most mikor épp ő a magyarázatra vár. Amit furcsállva de nemsokára meg is érkezik, ahogy a fadarab egy halk puffanással éri el a földet.*
- Mint Alenia karja?
* Kérdez rá az eszébe jutott hasonlatra, mert hát mindenki tudja azt is, látják is a nőn. De beszélni ritkán, sőt szinte soha nem hall senkit sem amarról. Afféle nyílt titok.
Alaver ismételten firtató tekintete nem igazán tetszik neki. Mainak is hasonló volt a szeme állása, na de nem abban az értelemben, hanem abban, hogy az övé is így firtatta mint Szikra tekintetét, mint a tájat mielőtt jobban rákérdezett volna Grael kis titkára. Azonban, a kérdés meglepi. Nem erre számított. Viszont egy halvány lila dunsztja sincs arról, hogy amaz mit szeretne a tetővel. A problémát viszont nagyon is érti. Egy újabb szemmel hágást szeretne megúszni Alaver. Na azt bizony ő megtudja érteni. De nem megy az most olyan könnyen. Ha most oda viszi őt is ahol Mai van. Azzal megint csak megszegi a szavát. A férfi kérdésére, egy hosszas hümmögés, bólogatás és gondolkodás a válasz. Majd miután kiötlötte, nagyot bólintva kezd el mondandójába.*
- Jól van. Gyere! Mai már nincs ott ahova elment egy... Barátjához. Oda el tudlak vinni.
*Kezd el egy picivel gyorsabb pislogásba, ami tán érdekesnek is tűnhet a figyelő szemeknek. Arca egy hamiskásnak tűnő mosoly. Pusztán reméli, hogy Alaver nem fogja hinni, hogy ahova viszi az valójában Grael otthona, hanem valaki másé.
Hogy ha a férfi is beleegyezik, akkor sarkon fordulva oda lép Dereshez, és ismételten magához szólítva a jószágot ismét felkerekedve a városba, mutatja az utat.*
1414. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-19 08:27:44
Üzenet elküldve: 2024-11-19 08:27:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*Figyeli ahogy Szikra fel-alá járkál, magában jót szórakozik a látványon. A kislány olyan módon tartja magát mint valami sokat látott öregember, és épp úgy csámcsogja magában szavait is. Ám attól függetlenül hogy szórakozik a látványon, belül rágja a kíváncsiság is. Persze az arcára nem engedi kiülni sem ezt, sem azt. Még mindig térdeire könyökölve ül, csupán kancsal-fél tekintete követi a sétálást. Mikor Szikra végre megáll előtte, kérdőn pislog fel rá.
Szemöldökei között árkot húz a figyelem, próbál értelmet hámozni abból amit hall, de ez most valahogy nagyon küzdelmesen megy.*
- Má'hogy.. mi? *-megvakarja a homlokát.*
~Tehát van valaki, aki rászólt a gyerekre, hogy az ne beszéljen. De Mai kiszedte belőle, hogy ki az? De miről nem beszélhet? Ki szólt rá? És oda mentek Mai-val, ha jól értem. De Mai se fog beszélni erről? Mi van..?! És most Szikra attól fél, hogy az a valaki megharagszik rá, mert odavitte Mai-t? Egek, de rohadtul zavaros ez! Egyáltalán nem értem, miről van szó.~
- Á, má'n értem, mirű' van szó. *-bólint komolyan. Feláll, újra megfogja a fűrészt, és maga elé veszi az utolsó könyökfát, amit már elkezdett levágni. A fűrész lustán harap újra a fába.-* Há' ha Mai se fog beszé'ni akkó' nincsen baj. Vannak olyan dó'gok, amikrű' nem baj ha többen is tunnak, amég tapintatba' vannak.
*Befejezi az utolsó vágást, felegyenesedik. A tűzrakóra néz. Valami nem jó így, ezt határozottan érzi, de így hogy a kislány nem beszél egyenesen meg titkolózik, nem jön rá, hogy mi az. Megtehetné persze hogy erővel szedje ki belőle amit szép szóval nem tud, de.. az aljas dolog lenne. Ilyet azért nem csinál.*
- Viszon' nekem beszé'nem kéne Mai-val. *-néz újra a kislányra-* Mer' lásd, nem beszé'tem meg vele, hogy hogy' kerű'jenek fel a könyökök. Mer' fel lehet tenni srégan meg haránt is, de ha srégan rakom akkó' lejteni fog a tető, ha haránt, akkó' meg cserép kerül rá. Oszt' ha nem úgy csinálom ahogy Mai-nak teccik, akkó' meg tudod, mi van…?
*Vigyorogva megint a szemére bök, majd előre, mintha vasvillával szúrna.*
- Úgyho' ha annyit segítené' öreg Ali barátodon, hogy hun' tanálom meg Mai-t hogy beszé'jjek vele, akkó' azzal kihúznád a fenekem a pácbú'. *-szinte bocsánatkérőn pislog Szikrára. Hátha van olyan jó, hogy elmondja neki, amit tudni akar.*
A hozzászólás írója (Alaver Raanus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.19 08:28:49
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*Figyeli ahogy Szikra fel-alá járkál, magában jót szórakozik a látványon. A kislány olyan módon tartja magát mint valami sokat látott öregember, és épp úgy csámcsogja magában szavait is. Ám attól függetlenül hogy szórakozik a látványon, belül rágja a kíváncsiság is. Persze az arcára nem engedi kiülni sem ezt, sem azt. Még mindig térdeire könyökölve ül, csupán kancsal-fél tekintete követi a sétálást. Mikor Szikra végre megáll előtte, kérdőn pislog fel rá.
Szemöldökei között árkot húz a figyelem, próbál értelmet hámozni abból amit hall, de ez most valahogy nagyon küzdelmesen megy.*
- Má'hogy.. mi? *-megvakarja a homlokát.*
~Tehát van valaki, aki rászólt a gyerekre, hogy az ne beszéljen. De Mai kiszedte belőle, hogy ki az? De miről nem beszélhet? Ki szólt rá? És oda mentek Mai-val, ha jól értem. De Mai se fog beszélni erről? Mi van..?! És most Szikra attól fél, hogy az a valaki megharagszik rá, mert odavitte Mai-t? Egek, de rohadtul zavaros ez! Egyáltalán nem értem, miről van szó.~
- Á, má'n értem, mirű' van szó. *-bólint komolyan. Feláll, újra megfogja a fűrészt, és maga elé veszi az utolsó könyökfát, amit már elkezdett levágni. A fűrész lustán harap újra a fába.-* Há' ha Mai se fog beszé'ni akkó' nincsen baj. Vannak olyan dó'gok, amikrű' nem baj ha többen is tunnak, amég tapintatba' vannak.
*Befejezi az utolsó vágást, felegyenesedik. A tűzrakóra néz. Valami nem jó így, ezt határozottan érzi, de így hogy a kislány nem beszél egyenesen meg titkolózik, nem jön rá, hogy mi az. Megtehetné persze hogy erővel szedje ki belőle amit szép szóval nem tud, de.. az aljas dolog lenne. Ilyet azért nem csinál.*
- Viszon' nekem beszé'nem kéne Mai-val. *-néz újra a kislányra-* Mer' lásd, nem beszé'tem meg vele, hogy hogy' kerű'jenek fel a könyökök. Mer' fel lehet tenni srégan meg haránt is, de ha srégan rakom akkó' lejteni fog a tető, ha haránt, akkó' meg cserép kerül rá. Oszt' ha nem úgy csinálom ahogy Mai-nak teccik, akkó' meg tudod, mi van…?
*Vigyorogva megint a szemére bök, majd előre, mintha vasvillával szúrna.*
- Úgyho' ha annyit segítené' öreg Ali barátodon, hogy hun' tanálom meg Mai-t hogy beszé'jjek vele, akkó' azzal kihúznád a fenekem a pácbú'. *-szinte bocsánatkérőn pislog Szikrára. Hátha van olyan jó, hogy elmondja neki, amit tudni akar.*
A hozzászólás írója (Alaver Raanus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.19 08:28:49
1413. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-18 17:53:18
Üzenet elküldve: 2024-11-18 17:53:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*Ennyit igazán megtehet a jószágnak, hogy egy vödör vizet az orra alá rak. Szegény kutya bőven rászolgált.
El lépve a faltól, egy újfajta gondolkodást segítő tevékenységet folytat. Fel alá kezd el járkálni, mint Nimeril, hátul tartva egyik kezét, másikkal pedig a levegőben ujjával ide oda mutogat, és tátog, mintha magában beszélve gondolkodna, de hang nem jön ki a száján.
Sok gyereknek valóban nem jár ilyesmin az esze, de ő saját magát sem tartja egy átlagos gyermeknek. Bár megvannak a maga kis hóbortjai mint minden más lurkónak.
Végül a gondolkodást abba hagyva, megáll. Közelebb lép Alaverhoz és a továbbra is tanácstalanságot sugárzó arccal folytatja gondolat menetét.*
- Nem szabad erről beszélnem. Megígértette velem. De Mainak már elmondtam, mert tudni akarta. És neki elmondtam sőt el is vittem hozzá, hogy maga láthassa akinek megígértem, hogy nem mondom el. Szóval, akinek megígértem, hogy nem mondom megismeri Mait, és tudja, hogy ő sem fog beszélni arról amiről nem beszélhetek, szerinted így haragudni fog vagy nem?
*Még saját maga is belekuszálódik a mondanivalójába, ujjaival és kezecskéjével is segít a mondanivalóját elmagyarázni, majd amint annak a végére ér, karjait összefonva teszi maga elé, amiből egyik alkarját feltartva tenyerébe helyezi kis állát gondterhelten. Reméli, hogy Alavernak ez elég magyarázat, mert még egyszer nem szegheti meg a szavát, Grael azt már biztosan nem nézné jó szemmel.*
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*Ennyit igazán megtehet a jószágnak, hogy egy vödör vizet az orra alá rak. Szegény kutya bőven rászolgált.
El lépve a faltól, egy újfajta gondolkodást segítő tevékenységet folytat. Fel alá kezd el járkálni, mint Nimeril, hátul tartva egyik kezét, másikkal pedig a levegőben ujjával ide oda mutogat, és tátog, mintha magában beszélve gondolkodna, de hang nem jön ki a száján.
Sok gyereknek valóban nem jár ilyesmin az esze, de ő saját magát sem tartja egy átlagos gyermeknek. Bár megvannak a maga kis hóbortjai mint minden más lurkónak.
Végül a gondolkodást abba hagyva, megáll. Közelebb lép Alaverhoz és a továbbra is tanácstalanságot sugárzó arccal folytatja gondolat menetét.*
- Nem szabad erről beszélnem. Megígértette velem. De Mainak már elmondtam, mert tudni akarta. És neki elmondtam sőt el is vittem hozzá, hogy maga láthassa akinek megígértem, hogy nem mondom el. Szóval, akinek megígértem, hogy nem mondom megismeri Mait, és tudja, hogy ő sem fog beszélni arról amiről nem beszélhetek, szerinted így haragudni fog vagy nem?
*Még saját maga is belekuszálódik a mondanivalójába, ujjaival és kezecskéjével is segít a mondanivalóját elmagyarázni, majd amint annak a végére ér, karjait összefonva teszi maga elé, amiből egyik alkarját feltartva tenyerébe helyezi kis állát gondterhelten. Reméli, hogy Alavernak ez elég magyarázat, mert még egyszer nem szegheti meg a szavát, Grael azt már biztosan nem nézné jó szemmel.*
1412. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-16 20:50:45
Üzenet elküldve: 2024-11-16 20:50:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*Visszaül a levágott könyökfák rakására, ismét kényelmesen elnyújtja a lábát. Figyeli ahogy Szikra a vödörrel küzd. Ő a maga részéről csak odahívta volna inni a kutyát, de hát ha a kislány ki akarja szolgálni Derest, tegye csak. Az öreg eb talán tényleg meg is érdemel ennyit.*
- Na húgocska, *-bólint komoly arccal Szikra kérdésére-* e'mmá'n olyan kérdés, amin a fe'nőttek gondókoznak a legtöbbet.
*Legalábbis kevés gyereknek jut eszébe ilyesmin tűnődni. Maga alá húzza a lábait, könyékkel megtámaszkodik a térdén, úgy néz a tűzrakónak támaszkodó kislányra.*
- Az attó' függ. Milyen szót szegtél meg, és esett-e kára belű'le valakinek? S ha igen, mekkora? *-kézfejeivel olyan mozdulatot tesz, mintha széttárná karjait.-* De ezt így nem eccerű megválaszó'ni, látatlanba'.
*És ezzel nem is lódít. Nem tudhatja mi nyomja a kislány lelkét, de úgy hogy az egy szót se szól erről, tényleg nem tud konkrétan válaszolni.*
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*Visszaül a levágott könyökfák rakására, ismét kényelmesen elnyújtja a lábát. Figyeli ahogy Szikra a vödörrel küzd. Ő a maga részéről csak odahívta volna inni a kutyát, de hát ha a kislány ki akarja szolgálni Derest, tegye csak. Az öreg eb talán tényleg meg is érdemel ennyit.*
- Na húgocska, *-bólint komoly arccal Szikra kérdésére-* e'mmá'n olyan kérdés, amin a fe'nőttek gondókoznak a legtöbbet.
*Legalábbis kevés gyereknek jut eszébe ilyesmin tűnődni. Maga alá húzza a lábait, könyékkel megtámaszkodik a térdén, úgy néz a tűzrakónak támaszkodó kislányra.*
- Az attó' függ. Milyen szót szegtél meg, és esett-e kára belű'le valakinek? S ha igen, mekkora? *-kézfejeivel olyan mozdulatot tesz, mintha széttárná karjait.-* De ezt így nem eccerű megválaszó'ni, látatlanba'.
*És ezzel nem is lódít. Nem tudhatja mi nyomja a kislány lelkét, de úgy hogy az egy szót se szól erről, tényleg nem tud konkrétan válaszolni.*
1411. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-16 14:32:27
Üzenet elküldve: 2024-11-16 14:32:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*Aki elég időt töltött már el Ciliával, pontosan tudja, hogy egy igazi kis örökmozgó. A kérdéseket, felteszi, és csak akkor marad ott igazán meghallgatni a válaszokat, ha amaz égetően fontos a kis fantáziájának. De alapvetőlegesen sokszor fordul elő, hogy csak fogja felteszi a kis kérdését, és megy tovább. De a választ majd máskor követeli ki. Ha az égető feladatok, mint most jelen helyzetben a vízszerzés Deresnek befejeződik.
Na de ha Alaver nem szólt Aleniának, Luni főztje miatt, akkor miért kell ez a kinti sütőhelység. Hm rejtély.
Nem csak a szerencse műve, hogy most itt lehet. Ezek az apró kis trükkök vagy fortélyok maguktól jöttek amíg az erdőben élt Deressel. Ott is sokat kellett hagyatkoznia önmagára, mert a megoldást senki nem nyújtotta a kezébe.
Elégedetten mosolyog Alaver dicséreteire. Azonban kérdésénél, kibújik a szög a zsákból. Valóban nyomasztja valamit a kislány, ez most már kétségtelen. Még Alaver is láthatja a jobbik szemével.
A fejintésre követi Alavert, örül annak, hogy a vödröt nem neki kell cipelnie, épp elég nehéz volt számára kiszedni a kútból. Az hiányzott volna még kettőjüknek, hogy a vödör kihúzásának pillanatában ő a kútba zuhanjon.
Szorgos kis lépteivel, mert hát ami Alavernak egy lépés, az neki legalább kettő, igyekszik a lépést tartani a férfival, miközben tekintetét folyamatosan feltartva hallgatja annak bölcsességét. Erősen elgondolkodik, a csendet ismét képes kiélvezni Alaver amíg Szikra a vödör vízzel van elfoglalva, hogy azt a kutya elé húzza. Egy pici itt ott ki is löttyen a vödörből, ahogy szegény emeli, majd előre húzza és leteszi. Ezt párszor megismételve jut el a fekvő lihegő jószághoz a vödör kút hideg víz. Amit az öreg deres pofájú kutya örömmel fogad, és nyomja bele nagy fejét mohón a vízbe, azt szorgosan hangosan lefetyelve.
A művelet alatt, kicsi Szikra fogaskerekei a fejében csak úgy csikorognak amíg a saját helyzetét és a férfi bölcsességét mérlegeli.
Talán úgy könnyebben megy a gondolkodás, ha úgy rakja kezét mint Alaver szokta, ő is maga elé teszi összefonva a kezét, és hátát a tűzrakóhely falának támasztja, és hangosan hümmög. Egy kis idő elteltével emeli fel tekintetét a férfira.*
- És ha leköptem a szavamat, akkor mi a legjobb amit tehetek?
* Mert végül is, akárhogy is szépítené a helyzetét, a szavát már megszegte Graelnek, ezt valahogy jóvá kell tennie, na de hogy? Illetve mit szól hozzá Mai majd, neki sem szeretne csalódást okozni, látta mennyire nem örült, hogy ilyen titokban tartotta Grael kilétét. Azt is jóvá szeretné tenni.*
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*Aki elég időt töltött már el Ciliával, pontosan tudja, hogy egy igazi kis örökmozgó. A kérdéseket, felteszi, és csak akkor marad ott igazán meghallgatni a válaszokat, ha amaz égetően fontos a kis fantáziájának. De alapvetőlegesen sokszor fordul elő, hogy csak fogja felteszi a kis kérdését, és megy tovább. De a választ majd máskor követeli ki. Ha az égető feladatok, mint most jelen helyzetben a vízszerzés Deresnek befejeződik.
Na de ha Alaver nem szólt Aleniának, Luni főztje miatt, akkor miért kell ez a kinti sütőhelység. Hm rejtély.
Nem csak a szerencse műve, hogy most itt lehet. Ezek az apró kis trükkök vagy fortélyok maguktól jöttek amíg az erdőben élt Deressel. Ott is sokat kellett hagyatkoznia önmagára, mert a megoldást senki nem nyújtotta a kezébe.
Elégedetten mosolyog Alaver dicséreteire. Azonban kérdésénél, kibújik a szög a zsákból. Valóban nyomasztja valamit a kislány, ez most már kétségtelen. Még Alaver is láthatja a jobbik szemével.
A fejintésre követi Alavert, örül annak, hogy a vödröt nem neki kell cipelnie, épp elég nehéz volt számára kiszedni a kútból. Az hiányzott volna még kettőjüknek, hogy a vödör kihúzásának pillanatában ő a kútba zuhanjon.
Szorgos kis lépteivel, mert hát ami Alavernak egy lépés, az neki legalább kettő, igyekszik a lépést tartani a férfival, miközben tekintetét folyamatosan feltartva hallgatja annak bölcsességét. Erősen elgondolkodik, a csendet ismét képes kiélvezni Alaver amíg Szikra a vödör vízzel van elfoglalva, hogy azt a kutya elé húzza. Egy pici itt ott ki is löttyen a vödörből, ahogy szegény emeli, majd előre húzza és leteszi. Ezt párszor megismételve jut el a fekvő lihegő jószághoz a vödör kút hideg víz. Amit az öreg deres pofájú kutya örömmel fogad, és nyomja bele nagy fejét mohón a vízbe, azt szorgosan hangosan lefetyelve.
A művelet alatt, kicsi Szikra fogaskerekei a fejében csak úgy csikorognak amíg a saját helyzetét és a férfi bölcsességét mérlegeli.
Talán úgy könnyebben megy a gondolkodás, ha úgy rakja kezét mint Alaver szokta, ő is maga elé teszi összefonva a kezét, és hátát a tűzrakóhely falának támasztja, és hangosan hümmög. Egy kis idő elteltével emeli fel tekintetét a férfira.*
- És ha leköptem a szavamat, akkor mi a legjobb amit tehetek?
* Mert végül is, akárhogy is szépítené a helyzetét, a szavát már megszegte Graelnek, ezt valahogy jóvá kell tennie, na de hogy? Illetve mit szól hozzá Mai majd, neki sem szeretne csalódást okozni, látta mennyire nem örült, hogy ilyen titokban tartotta Grael kilétét. Azt is jóvá szeretné tenni.*
1410. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-15 23:39:40
Üzenet elküldve: 2024-11-15 23:39:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kisasszony hóbortok//
*Egy rövid időre egyedül marad. míg Luninari a konyhában ténykedik a tea elkészítésével, addig ő kisétál a kertbe, és keres magának egy szimpatikus ülőhelyet. A nap sugarai ugyan kellemesen melengetik az arcát, de a hideg cseppet sem tréfa, úgyhogy mielőtt kijött volna, felvette a puha, prémből készült köpenyét, amit szintén a fél-elf lánytól kapott ajándékba. Ebben egyáltalán nem fázik. Egy pillanatra eszébe jut, hogy alatta a ruhája most fekete és barna színekben pompázik. Furcsa elképzelni még így is, hogy már rajta van, de most is arra a következtetésre jut, hogy egyáltalán nem zavarja, sőt, egész tetszetősek számára a sötét színek. Ezt gondolta akkor is, mikor odabent megnézte magát a tükörben. Luninari-nak igaza volt abban, hogy jól áll a fekete a szőke hajához. Ültében keresztbe helyezi egymáson a lábait, lepillant, és elmosolyodik. Magassarkú, szép ruha, kertben ücsörgés, miközben a teáját várja. Ez már kezd hasonlítani a régi életére.
Nem kell sokáig várnia, hogy barátnője is megérkezzen, kezében egy tálcával, rajta a teával és a csészékkel, illetve ajándék süteményekkel.*
- Gyors voltál. *Mondja, és közben akár segíthetne is lepakolni a lánynak, de nem teszi. Nem azért, mert egy karral inkább hátráltatná a másikat, mintsem segítené, hanem azért, mert a nemesi berögződéseit továbbra sem tudja, és nem is akarja levetkőzni. Még mindig szereti, ha kiszolgálják.
A kapott kérdésre nem válaszol rögtön, el akar tűnődni azon, hogy vajon mi érdekelné leginkább egy olyan különleges, már-már mesebeli hely kapcsán, mint a Mágustorony. Már épp nyitná a száját, mikor Luninari úgy dönt, hogy konkrétum hiányában inkább mindent elmond róla. Mindent. Tényleg mindent. Úgyhogy inkább nem is szól egy szót sem, csak mosolyogva a kezébe veszi a finom teával megtöltött csészét, szürcsölgeti, és közben hallgatja a történetet. Ez most egyszerre egy tea- és egy mesedélután is.
A hallottak alapján próbálja elképzelni a helyet. A torony méreteit ítélve kissé furcsa játékot űz vele az elméje, merthogy azzal nagyjából tisztában van, mekkora a Lihanech-i tó. Az elbeszélések alapján a torony pedig efölött a tó fölött lebeg, de azt mégsem tudná elképzelni, hogy akkora legyen, mint amekkorára a Luninari által mesélt belső terek nagyságából következtetni lehetne, illetve azon a néhány képen, amik híres és kevésbé híres festők munkája nyomán örökítették meg az építményt sem tűnt ennyire hatalmasnak.
Annak is örül, hogy Luni-nak ezek szerint barátokat is sikerült ott szereznie. Ez jó hír. Sokkal jobb lehet, mint négy fal közé bezárva, éjt nappallá téve könyveket olvasni, de annál is jobb, mint mikor az első, szülői házból való szökési kísérleted során elrabolnak.*
- Azt hiszem, hogy a hold, a nap, és Arthenior, a szülővárosom iránti tisztelet jeléül a levegő ága érdekel. Nem tudom, mire lehetek képes velük, de elsőre erre gondoltam. Azt sosem említetted, hogy a levegő vagy a nap varázslatokhoz értenél, úgy sejtem, hogy ezek miatt mindenképp érdemes volna meglátogatnunk a Mágustornyot. Arra gondoltam, hogy felkereshetnénk egy alkimistát is, aki készít nekünk bájitalokat, amik segítségével még könnyebb lehet a tanulás. Én is elkészíthetném őket, azt mondják tehetségem van az alkímiához, de bevallom, sosem érdekelt annyira, hogy elmélyedjek benne. *Egy kicsit elkalandozik, és ha már ilyen nyugodtan teázgatnak, akkor ő is mesél egy kicsit.
Ami a ruha kérdését illeti, örül, hogy Luninari ennyire fontosnak tartja az igényét arra, hogy mindig jól nézzen ki, de ennyire talán mégsem fontos.*
- Viszek majd magammal szép ruhát, de ha tanulni megyünk, akkor az a legfontosabb *teszi hozzá, miközben újabbat kortyol a finom teából.*
*Egy rövid időre egyedül marad. míg Luninari a konyhában ténykedik a tea elkészítésével, addig ő kisétál a kertbe, és keres magának egy szimpatikus ülőhelyet. A nap sugarai ugyan kellemesen melengetik az arcát, de a hideg cseppet sem tréfa, úgyhogy mielőtt kijött volna, felvette a puha, prémből készült köpenyét, amit szintén a fél-elf lánytól kapott ajándékba. Ebben egyáltalán nem fázik. Egy pillanatra eszébe jut, hogy alatta a ruhája most fekete és barna színekben pompázik. Furcsa elképzelni még így is, hogy már rajta van, de most is arra a következtetésre jut, hogy egyáltalán nem zavarja, sőt, egész tetszetősek számára a sötét színek. Ezt gondolta akkor is, mikor odabent megnézte magát a tükörben. Luninari-nak igaza volt abban, hogy jól áll a fekete a szőke hajához. Ültében keresztbe helyezi egymáson a lábait, lepillant, és elmosolyodik. Magassarkú, szép ruha, kertben ücsörgés, miközben a teáját várja. Ez már kezd hasonlítani a régi életére.
Nem kell sokáig várnia, hogy barátnője is megérkezzen, kezében egy tálcával, rajta a teával és a csészékkel, illetve ajándék süteményekkel.*
- Gyors voltál. *Mondja, és közben akár segíthetne is lepakolni a lánynak, de nem teszi. Nem azért, mert egy karral inkább hátráltatná a másikat, mintsem segítené, hanem azért, mert a nemesi berögződéseit továbbra sem tudja, és nem is akarja levetkőzni. Még mindig szereti, ha kiszolgálják.
A kapott kérdésre nem válaszol rögtön, el akar tűnődni azon, hogy vajon mi érdekelné leginkább egy olyan különleges, már-már mesebeli hely kapcsán, mint a Mágustorony. Már épp nyitná a száját, mikor Luninari úgy dönt, hogy konkrétum hiányában inkább mindent elmond róla. Mindent. Tényleg mindent. Úgyhogy inkább nem is szól egy szót sem, csak mosolyogva a kezébe veszi a finom teával megtöltött csészét, szürcsölgeti, és közben hallgatja a történetet. Ez most egyszerre egy tea- és egy mesedélután is.
A hallottak alapján próbálja elképzelni a helyet. A torony méreteit ítélve kissé furcsa játékot űz vele az elméje, merthogy azzal nagyjából tisztában van, mekkora a Lihanech-i tó. Az elbeszélések alapján a torony pedig efölött a tó fölött lebeg, de azt mégsem tudná elképzelni, hogy akkora legyen, mint amekkorára a Luninari által mesélt belső terek nagyságából következtetni lehetne, illetve azon a néhány képen, amik híres és kevésbé híres festők munkája nyomán örökítették meg az építményt sem tűnt ennyire hatalmasnak.
Annak is örül, hogy Luni-nak ezek szerint barátokat is sikerült ott szereznie. Ez jó hír. Sokkal jobb lehet, mint négy fal közé bezárva, éjt nappallá téve könyveket olvasni, de annál is jobb, mint mikor az első, szülői házból való szökési kísérleted során elrabolnak.*
- Azt hiszem, hogy a hold, a nap, és Arthenior, a szülővárosom iránti tisztelet jeléül a levegő ága érdekel. Nem tudom, mire lehetek képes velük, de elsőre erre gondoltam. Azt sosem említetted, hogy a levegő vagy a nap varázslatokhoz értenél, úgy sejtem, hogy ezek miatt mindenképp érdemes volna meglátogatnunk a Mágustornyot. Arra gondoltam, hogy felkereshetnénk egy alkimistát is, aki készít nekünk bájitalokat, amik segítségével még könnyebb lehet a tanulás. Én is elkészíthetném őket, azt mondják tehetségem van az alkímiához, de bevallom, sosem érdekelt annyira, hogy elmélyedjek benne. *Egy kicsit elkalandozik, és ha már ilyen nyugodtan teázgatnak, akkor ő is mesél egy kicsit.
Ami a ruha kérdését illeti, örül, hogy Luninari ennyire fontosnak tartja az igényét arra, hogy mindig jól nézzen ki, de ennyire talán mégsem fontos.*
- Viszek majd magammal szép ruhát, de ha tanulni megyünk, akkor az a legfontosabb *teszi hozzá, miközben újabbat kortyol a finom teából.*
1409. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-14 11:36:05
Üzenet elküldve: 2024-11-14 11:36:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Kisasszony hóbortok//
- Rendben, felveszem, és hamarosan hozom a teát is. *mondja, aztán mielőtt a konyhába indulna még átmegy a szobájába felhúzni a cipőjét, amiről korábban beszélt.
Ugyan most is furcsának tartja, hogy bár ez a ház létezni fog tovább, nem is akárhogyan, hamarosan meg kell válni tőle, mint itteni otthontól, így pedig ettől a szobától is, de megint arra jut magában, hogy mindez nem számít, pontosabban fontosabb az, hogy Alenia mellett lehessen, azt pedig egy másik házban is megteheti majd. Különben is vonzza az, hogy egy új otthont varázsoljanak együtt otthonossá és a sajátjukká. Ameddig viszont még itt élnek, addig is itt is az a dolguk, ebbe pedig belefér az is, hogy néha nem főz, hanem üldögél kicsit a kertben Nia oldalán, teát iszogatva és a mágiáról mesélve, beszélgetve.
Mivel viszont Alenia ruháinak kérdése ezzel szó szerint el lesz napolva, arra gondol, hogy ez a mostani nyugodt és csendes, dologtalan délután legalább még egyel több napot jelent a városban, más kérdés viszont, hogyha mindegyiket ilyen kellemesen el tudják tölteni, akkor nem bánja. Szarvasliget ugyan hiányzik neki, de annyira nem, hogy minél gyorsabban vissza akarjon térni oda.
A teát viszont igyekszik minél gyorsabban elkészíteni, de annak ellenére, hogy megígérte, hogy sietni fog, ellenáll a kísértésnek, hogy megint mágiával gyújtson tüzet, először is, mert, ha így tenne, akkor le kellene vennie a magára varázsolt ezüstköpenyt, másodszor pedig, mert minden apró-cseprő dolgot, amit elvégezhet puszta kézzel is, nem oldhat meg mágiával.
Nem forral túl sok vizet, így a teavíz hamar megfelelő hőmérsékletű lesz, aztán pedig beleáztatja a teafüvet is. Közben gondolkodik, hogy mit mondjon majd, ha ismét Alenia társaságában lesz.
A tálcára rakja a teáskannát két csészével, rak még melléjük egy kevés cukrot és mézet, valamint talál még néhány szem száraz, cukros süteményt is, amit a gyerekek kedvéért tart itthon, utóbbiak persze stilizált csillag és negyedhold alakúak. Aztán tényleg siet kifelé a kertbe, ahol már ott találja Aleniát.*
- Miről szeretnél hallani a toronnyal kapcsolatban? *kérdi miután lerakja a tálcát és tölt maguknak egy-egy csészével, az ízesítést viszont Niára bízza, végtére is, azt csak ő tudhatja, hogy hogyan szereti a gyümölcsteát.*
- Meg kell mondjam, hogy ahogyan korábban mondtam, a torony maga, azon kívül, hogy szinte olyan, mintha valami meséből kelt volna életre, nem túl érdekes, úgy értem, nem tudok róla sok izgalmas dolgot mesélni. Ami leginkább megmaradt bennem belőle, az a könyvek és a pergamen illata, az, hogy rengeteg emelet van, és sokat kell lépcsőzni felfelé, meg lefelé, meg, hogy mennyire elfáradtam ott, mivel reggeltől estig tanultam, hogy minden rendelkezésemre álló időt kihasználjak. Amúgy nagy a csend, mint egy templomban, de leginkább azért, mert az egész akkora, hogyha ketten beszélgetnének ugyanabban a teremben, aminek te a másik oldalán ülsz, talán azt sem hallanád, hogy beszélnek. Közben pedig, biztos van olyan is, amikor diákok nyüzsögnek benne és hangosak, meg vidámak, de amíg én ott voltam, nem találkoztam szinte senkivel, meglehet pusztán azért, mert mások más mágiaághoz tartozó emeleten tanultak éppen. Az biztos, hogy én egyedül voltam a holdnál, és sokszor úgy éreztem magamat, mintha egyedül lennék az egész toronyban is. A legtöbb tudás és varázslat persze ott férhető hozzá, de igazság szerint, mivel odajutni is körülményes kicsit, lehet, hogy jobb és egyszerűbb, hogyha a mágiát már valamennyire ismerő mágusok tanítgatják egymást. Ez legalább pénzbe sem kerül, hanem tudással fizetsz a tudásért. Persze ehhez szerencse kell, hogy találkozz a megfelelő tanárral és jókor, viszont, ha komolyan akarunk az elemi mágiában elmerülni legalább néhányszor muszáj ellátogatni a toronyba is szerintem. Nekem amúgy háromszor is szerencsém volt már. Például a lány, akivel a tusa döntőjébe jutottunk nem sokkal előtte megfordult Szarvasligetben. Én holdmágiát tanítottam neki, cserébe ő erős tűzvarázslatokat nekem. Nimeriltől pedig földmágiát tanultam és csak annyi volt az ára, hogy majd egyszer visszafizetem valamikor, persze tanítással. Téged melyik elemi mágiaág érdekelne? A holdat javasolnám, nem csak mert a kedvencem, hanem mert erős védőmágia. De nagyon hasznos lehet a tűz is, mivel támadással is lehet védekezni. És ott van a föld, amit ismerek egy kicsit, szintén elég hasznos varázslatokkal, például növeszteni tudsz vele fákat, vagy pedig megehetsz és megemészthetsz egy követ. Ugyan minket remélem nem fenyeget ez a veszély, de, ha egyszer valamiért úgy alakulna, hogy kifogyunk az ételből, jól jöhet, ha egy darab kővel is jól tudunk lakni.
*Megízesíti saját teáját és iszik is belőle egy kortyot, csak utána folytatja azzal, amin már szintén elgondolkodott.*
- Ha pedig szeretnéd, meg fogjuk tudni oldani, hogy átöltözz mielőtt bemegyünk a toronyba, főleg a vásott elegancia birtokában, de nélküle sem lenne nagy gond. Ha nincs is értelme hercegnőként átvonulni a mocsáron, a Mágustornyon belül még mindig lehetsz az. Számomra is üdítő változás lenne ahhoz képest, amilyen először volt a toronyban.
*El is képzeli, ahogyan Alenia szőkesége és szépsége szinte beragyogja azt a helyet, erősebben minden ott található mágiánál, ettől pedig nem véletlenül mosolyogni támad kedve, és el is mosolyodik.*
- Rendben, felveszem, és hamarosan hozom a teát is. *mondja, aztán mielőtt a konyhába indulna még átmegy a szobájába felhúzni a cipőjét, amiről korábban beszélt.
Ugyan most is furcsának tartja, hogy bár ez a ház létezni fog tovább, nem is akárhogyan, hamarosan meg kell válni tőle, mint itteni otthontól, így pedig ettől a szobától is, de megint arra jut magában, hogy mindez nem számít, pontosabban fontosabb az, hogy Alenia mellett lehessen, azt pedig egy másik házban is megteheti majd. Különben is vonzza az, hogy egy új otthont varázsoljanak együtt otthonossá és a sajátjukká. Ameddig viszont még itt élnek, addig is itt is az a dolguk, ebbe pedig belefér az is, hogy néha nem főz, hanem üldögél kicsit a kertben Nia oldalán, teát iszogatva és a mágiáról mesélve, beszélgetve.
Mivel viszont Alenia ruháinak kérdése ezzel szó szerint el lesz napolva, arra gondol, hogy ez a mostani nyugodt és csendes, dologtalan délután legalább még egyel több napot jelent a városban, más kérdés viszont, hogyha mindegyiket ilyen kellemesen el tudják tölteni, akkor nem bánja. Szarvasliget ugyan hiányzik neki, de annyira nem, hogy minél gyorsabban vissza akarjon térni oda.
A teát viszont igyekszik minél gyorsabban elkészíteni, de annak ellenére, hogy megígérte, hogy sietni fog, ellenáll a kísértésnek, hogy megint mágiával gyújtson tüzet, először is, mert, ha így tenne, akkor le kellene vennie a magára varázsolt ezüstköpenyt, másodszor pedig, mert minden apró-cseprő dolgot, amit elvégezhet puszta kézzel is, nem oldhat meg mágiával.
Nem forral túl sok vizet, így a teavíz hamar megfelelő hőmérsékletű lesz, aztán pedig beleáztatja a teafüvet is. Közben gondolkodik, hogy mit mondjon majd, ha ismét Alenia társaságában lesz.
A tálcára rakja a teáskannát két csészével, rak még melléjük egy kevés cukrot és mézet, valamint talál még néhány szem száraz, cukros süteményt is, amit a gyerekek kedvéért tart itthon, utóbbiak persze stilizált csillag és negyedhold alakúak. Aztán tényleg siet kifelé a kertbe, ahol már ott találja Aleniát.*
- Miről szeretnél hallani a toronnyal kapcsolatban? *kérdi miután lerakja a tálcát és tölt maguknak egy-egy csészével, az ízesítést viszont Niára bízza, végtére is, azt csak ő tudhatja, hogy hogyan szereti a gyümölcsteát.*
- Meg kell mondjam, hogy ahogyan korábban mondtam, a torony maga, azon kívül, hogy szinte olyan, mintha valami meséből kelt volna életre, nem túl érdekes, úgy értem, nem tudok róla sok izgalmas dolgot mesélni. Ami leginkább megmaradt bennem belőle, az a könyvek és a pergamen illata, az, hogy rengeteg emelet van, és sokat kell lépcsőzni felfelé, meg lefelé, meg, hogy mennyire elfáradtam ott, mivel reggeltől estig tanultam, hogy minden rendelkezésemre álló időt kihasználjak. Amúgy nagy a csend, mint egy templomban, de leginkább azért, mert az egész akkora, hogyha ketten beszélgetnének ugyanabban a teremben, aminek te a másik oldalán ülsz, talán azt sem hallanád, hogy beszélnek. Közben pedig, biztos van olyan is, amikor diákok nyüzsögnek benne és hangosak, meg vidámak, de amíg én ott voltam, nem találkoztam szinte senkivel, meglehet pusztán azért, mert mások más mágiaághoz tartozó emeleten tanultak éppen. Az biztos, hogy én egyedül voltam a holdnál, és sokszor úgy éreztem magamat, mintha egyedül lennék az egész toronyban is. A legtöbb tudás és varázslat persze ott férhető hozzá, de igazság szerint, mivel odajutni is körülményes kicsit, lehet, hogy jobb és egyszerűbb, hogyha a mágiát már valamennyire ismerő mágusok tanítgatják egymást. Ez legalább pénzbe sem kerül, hanem tudással fizetsz a tudásért. Persze ehhez szerencse kell, hogy találkozz a megfelelő tanárral és jókor, viszont, ha komolyan akarunk az elemi mágiában elmerülni legalább néhányszor muszáj ellátogatni a toronyba is szerintem. Nekem amúgy háromszor is szerencsém volt már. Például a lány, akivel a tusa döntőjébe jutottunk nem sokkal előtte megfordult Szarvasligetben. Én holdmágiát tanítottam neki, cserébe ő erős tűzvarázslatokat nekem. Nimeriltől pedig földmágiát tanultam és csak annyi volt az ára, hogy majd egyszer visszafizetem valamikor, persze tanítással. Téged melyik elemi mágiaág érdekelne? A holdat javasolnám, nem csak mert a kedvencem, hanem mert erős védőmágia. De nagyon hasznos lehet a tűz is, mivel támadással is lehet védekezni. És ott van a föld, amit ismerek egy kicsit, szintén elég hasznos varázslatokkal, például növeszteni tudsz vele fákat, vagy pedig megehetsz és megemészthetsz egy követ. Ugyan minket remélem nem fenyeget ez a veszély, de, ha egyszer valamiért úgy alakulna, hogy kifogyunk az ételből, jól jöhet, ha egy darab kővel is jól tudunk lakni.
*Megízesíti saját teáját és iszik is belőle egy kortyot, csak utána folytatja azzal, amin már szintén elgondolkodott.*
- Ha pedig szeretnéd, meg fogjuk tudni oldani, hogy átöltözz mielőtt bemegyünk a toronyba, főleg a vásott elegancia birtokában, de nélküle sem lenne nagy gond. Ha nincs is értelme hercegnőként átvonulni a mocsáron, a Mágustornyon belül még mindig lehetsz az. Számomra is üdítő változás lenne ahhoz képest, amilyen először volt a toronyban.
*El is képzeli, ahogyan Alenia szőkesége és szépsége szinte beragyogja azt a helyet, erősebben minden ott található mágiánál, ettől pedig nem véletlenül mosolyogni támad kedve, és el is mosolyodik.*
1408. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-13 18:36:21
Üzenet elküldve: 2024-11-13 18:36:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*Még mindig maga előtt összefont karokkal, csípővel a kútnak dőlve áll. Látszólag lusta-hanyag tekintettel követi ahogy Szikra megszenved a vödör felvonásával, közben válaszolgat a kérdésekre amiket még amoda tett fel a kislány, de a válaszokat már nem várta meg.*
- Nem beszé'tem Alenia-val. *-vonja meg a vállát-* Nemigen ér rá velem foglalkozni a kisasszony. Csiná'jja az a maga dó'gát. No meg nem is büdös a Luninari főztje! Csak há'.. nem az én fogam alá való.
*Elvigyorodik ahogy Szikra végre felhúzza a vizet, és bátorítóan rábólint a szép kérésre.*
- Úgy! *-egyszerű mozdulattal tolja helyére a csapszeget, és visszadől a kávának. Hagyja, hogy Szikra küzdjön meg a feladattal, amúgy se kérte a segítségét. Ő a maga részéről úgy van vele, hogy mindenkinek hagyni kell, hogy magától jöjjön rá s tanulja meg a dolgokat. Hiába ül a kislány Mai valamelyik okos könyve fölött, és tanul meg belőle valami nagyon fontosat, az azért biztos nincs leírva benne, hogy hogyan kell az élet valódi problémáit legyőzni. És tessék, a kislány magától is rájön hogy hogy húzza magához a vödröt, még ha küzd is vele. Életrevaló gyerek ez.*
- Ügyes vó't. *-dicséri meg Szikrát, ahogy a vödör a földre zuttyan. A kislány kérdésén meglepődik, meglehetősen jó kérdés. Talán Mai-nak kéne ilyeneket feltennie, hiszen mégiscsak a nő az kettejük közül, aki a gyerek agyát pallérozza. Na de ha ő kapta a kérdést, akkor elgondolkozik rajta. Megvakarja az orrát.*
- Há'.. fogós kérdés! *-Szikrára pislant kancsal-fél tekintetével, és felmutatja a kisujját-* Eccer, sose ígérek két embernek ugyanarrú kétfélét. Lásd..
*Ellép a kúttól, felkapja a vödröt, és visszaindul a tűzrakóhely felé, csak a fejével intve a gyereknek, hogy kövesse.*
- Ha Mai-nak megígérem, hogy többet nem mé'k be a városba, akkó neked mán nem ígérem meg, hogy e'kisérlek a piacra. Mer' akkó' vagy azt a szavamat köpöm le amit Mai-nak adtam, vagy azt, amit neked. É'ted? *-Szikrára pislant, újra felemeli szabad kezét, és kisujja mellé kinyújtja a gyűrűsujját is.-* Kéccer, ha má'n mégis így van, akkó' meg köll gondó'ni, hogy melyik szó tiprásáva' okozó' kisebb bajt. Pé'dá'ná' maradva..
*Leteszi a vödröt a tűzrakó mellé, int, hogy innentől Szikra itat, övé a kutya.*
- Ha azé' köll bekísérjelek a piacra, mer' fáj a hasad és gyógyszer köll rá, akkó' bekísérlek. Mer' Mai majd csúnyán néz legfö'jjeb, de neked má'n nem fog fájni a hasad. Érted? Így. Mé'r kérded?
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*Még mindig maga előtt összefont karokkal, csípővel a kútnak dőlve áll. Látszólag lusta-hanyag tekintettel követi ahogy Szikra megszenved a vödör felvonásával, közben válaszolgat a kérdésekre amiket még amoda tett fel a kislány, de a válaszokat már nem várta meg.*
- Nem beszé'tem Alenia-val. *-vonja meg a vállát-* Nemigen ér rá velem foglalkozni a kisasszony. Csiná'jja az a maga dó'gát. No meg nem is büdös a Luninari főztje! Csak há'.. nem az én fogam alá való.
*Elvigyorodik ahogy Szikra végre felhúzza a vizet, és bátorítóan rábólint a szép kérésre.*
- Úgy! *-egyszerű mozdulattal tolja helyére a csapszeget, és visszadől a kávának. Hagyja, hogy Szikra küzdjön meg a feladattal, amúgy se kérte a segítségét. Ő a maga részéről úgy van vele, hogy mindenkinek hagyni kell, hogy magától jöjjön rá s tanulja meg a dolgokat. Hiába ül a kislány Mai valamelyik okos könyve fölött, és tanul meg belőle valami nagyon fontosat, az azért biztos nincs leírva benne, hogy hogyan kell az élet valódi problémáit legyőzni. És tessék, a kislány magától is rájön hogy hogy húzza magához a vödröt, még ha küzd is vele. Életrevaló gyerek ez.*
- Ügyes vó't. *-dicséri meg Szikrát, ahogy a vödör a földre zuttyan. A kislány kérdésén meglepődik, meglehetősen jó kérdés. Talán Mai-nak kéne ilyeneket feltennie, hiszen mégiscsak a nő az kettejük közül, aki a gyerek agyát pallérozza. Na de ha ő kapta a kérdést, akkor elgondolkozik rajta. Megvakarja az orrát.*
- Há'.. fogós kérdés! *-Szikrára pislant kancsal-fél tekintetével, és felmutatja a kisujját-* Eccer, sose ígérek két embernek ugyanarrú kétfélét. Lásd..
*Ellép a kúttól, felkapja a vödröt, és visszaindul a tűzrakóhely felé, csak a fejével intve a gyereknek, hogy kövesse.*
- Ha Mai-nak megígérem, hogy többet nem mé'k be a városba, akkó neked mán nem ígérem meg, hogy e'kisérlek a piacra. Mer' akkó' vagy azt a szavamat köpöm le amit Mai-nak adtam, vagy azt, amit neked. É'ted? *-Szikrára pislant, újra felemeli szabad kezét, és kisujja mellé kinyújtja a gyűrűsujját is.-* Kéccer, ha má'n mégis így van, akkó' meg köll gondó'ni, hogy melyik szó tiprásáva' okozó' kisebb bajt. Pé'dá'ná' maradva..
*Leteszi a vödröt a tűzrakó mellé, int, hogy innentől Szikra itat, övé a kutya.*
- Ha azé' köll bekísérjelek a piacra, mer' fáj a hasad és gyógyszer köll rá, akkó' bekísérlek. Mer' Mai majd csúnyán néz legfö'jjeb, de neked má'n nem fog fájni a hasad. Érted? Így. Mé'r kérded?
1407. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-13 17:56:59
Üzenet elküldve: 2024-11-13 17:56:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*Mióta kell a fáknak odú? Néz kérdően Alaverra, már kezdi azt hinni túl sokat dolgozott a napon. Azonban amint hosszabb magyarázatba kezd, egy nagy rácsodálkozással bólint egyet. Majd rögtön utána ismét kérdően néz a férfira.*
-De már van egy konyhán a nagy odúban. Miért kell ide is?
*Tart egy kis szünetet majd egy újabb kérdést tesz fel kíváncsian.*
- Alaver, panaszkodtál Alenianak, hogy büdös a krumplis étele Luninarinak?
*Mert bizony azt az emlegetett ételt, ő sem igazán eszi meg. És azt is látta egy elkapott alkalommal, ahogy Alaver a konyha ajtaja előtt ellépve kimutatta véleményét Luni ételére, no nem szóval, hanem arckifejezéssel. Na de Cilia sem azért nem eszi mert finnyás, csak szereti a húst meghagyni Deresnek, ő amúgy is jobban szereti a zöldségféléket bármilyen formában. De a húst leginkább Deresnek cseni ki, amikor a figyeli szemek nem annyira figyelnek. Olyankor gyorsan lepattan a konyhában lévő székről és kiszalad táljával, hogy a maradékát Deresnek adja. Tényleg nem csoda, hogy Deres jobban szedi a kilókat a hátsó felére, mint a gazdája. No, nem mintha panaszkodna a jószág, szegény szűkölködött sokat mellette az erdőben.
Ekkor üti meg fülét az a korgás, hirtelen le is tekint pocakjára, de biza a hang nem is onnan jött, Deres meg túl távol van attól, hogy azt ilyen jól hallotta volna. Alaverra tekint ismét érdeklődve.*
- Éhes vagy?
*Rövid, egyszerű és lényegre törő kérdés. Ezt az érzést ő pontosan át tudja érezni. Amit viszont nem ért, az az, hogy miért is éhes a férfi? Hát reggelire annyi kását csinált Mai, alig győzték a gyerekek megenni. Bár igaz egy kettő húzta a száját, ő magába nyomta egy kis mézzel. Vagy lehet Alaver nem csak Luninari főztjét nem kedveli de Maiét sem?
Sebaj most a víz a feladat, legalább is annak megszerzése ami sikertelenül végződik nem is véletlenül kiáltja el Alaver nevét, hogy jöjjön neki segíteni.*
- De hát használom, nézd!
*Kapja át csüngő karjai között tekintetét a férfira, és bőszen pislogni kezd. Ezzel mutatva, hogy bizony használja azokat a smaragdokat. Mert biza néz szemeivel csak nem mindig lát.
Na de végül elenged a kart, és figyeli, ahogy a férfi elmutogatja neki, ez a csodás szerkezet, hogyan is működik. Hamar rájön, megint csak az ő akadályozása végett lett az is oda rakva. Mint az ablak rács is, na meg a falon felkúszó borostyán, amire a tetőre tudott felmászni. Azt is leszedette Alaverral Mai szinte az első itt töltött napján. De sebaj. Talál majd ő másik feljáratot, mert imádta a csillagokat a tetőről nézni, és a látvány a városra is gyönyörű volt.
Nagyot bólint Alaver szavaira, megértette a feladatot. Nyújtózkodva kihúzza a csapszeget, felpattan a karra, ami súlyától már rögtön megmozdul lefelé, a földre érve pedig ismét elrugaszkodva a földön, tesz egy fordulatot a kerékkel, és lassan de biztosan nyöszörgősen is, de feljut a vödör a kút tetejére. Végül, ahogy lent megtartja a kereket, kérően néz Alaverra.*
-A szeget told vissza. *Szólal fel nyöszörögve a kart tartva. Egy kis szünetet tart, mert rájött valamit elfelejtett.* - Kérlek. *Teszi hozzá szépen. Mert bizony az a szeg nem csak arra jó, hogy ne mozduljon meg a kerék, hanem arra, megtartsa a vödröt a vízzel, amíg valaki azt ki nem emeli. Ha ez megtörtént, egy nagy szusszanással engedi el a kút kerekét, majd a kútkávához lépve nyújtózkodik ismét a kötélhez. De bizony túl messze van. Jócskán nem éri el. Száját elhúzza, ellép a kúttól és az egyik fa alá szalad be. A földön kutat egy keveset.*
-ÁHá!
*Szólal fel győzelem ittasan, majd kezébe véve egy hosszúkás botot szalad vissza a kúthoz. A botot bevezeti a kötél mögé, míg a másik végét nekinyomva a kút tetőjét tartó egyik gerendának. Akár egy emelő, csak vízszintesen. A kötél pedig lassan közelít a kút széléhez. Épphogy csak tartani tudja egyik kezével a botot, míg másikkal a kávához közelítő kötélhez nyúl. Erősen rámarkol, a botot elengedi, ami egy halk puffanással éri el a földet egyik végével, majd lassú serceggessél a káván dől neki a gerendának. Másik szabad kezével is a kötélre markol, és nyöszörögve kezdi azt felhúzni. Majd átemeli azt a káván, és a földre ejti egy nagyobb puffanással.*
-Haaajj.
*Sóhajt egy nagyot, ez nehezebb volt mint gondolta. Fogalma sincs Alaver ezt, hogy tudja napjába többször is megcsinálni. Ekkor üti meg Alaver újabb kíváncsi kérdése a fülét.*
- Alaver? Ha egy valakinek ígéretet teszel, de a másiknak is. Hogy döntesz el kinek tartod azt meg?
* Teszi hátra kezeit háta mögött, és ide oda fordítva csípőjét, teszi fel kérdését. Alaver lehet nem olyan okos mint ő. Mert ő tud írni, Alaver pedig nem, mert egyszer látta valami kis gyűrött papírlapon nehezen, nyelvet öltve erőlteti a betűket. Tán Alenia kisasszony nevét vélte kivenni abból a papírból de erre ördögvigyort nem venne. De másban okos, sokkalta okosabb mint ő. Minthogy milyen válaszokat szabad adni Mainak és mit nem. Ő ehhez bizony jobban ért, meg ahhoz is, hogyan kell szép ólat csinálni Deresnek, mert még ő is belefér. Mintha tudta volna Deressel akar aludni néha napján. Ezért is bízik abban, biztos mondani fog valami hasonló okosságot, amitől végre ő maga tanulva képes pontot tenni az őt nyomasztó kérdésekre.*
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*Mióta kell a fáknak odú? Néz kérdően Alaverra, már kezdi azt hinni túl sokat dolgozott a napon. Azonban amint hosszabb magyarázatba kezd, egy nagy rácsodálkozással bólint egyet. Majd rögtön utána ismét kérdően néz a férfira.*
-De már van egy konyhán a nagy odúban. Miért kell ide is?
*Tart egy kis szünetet majd egy újabb kérdést tesz fel kíváncsian.*
- Alaver, panaszkodtál Alenianak, hogy büdös a krumplis étele Luninarinak?
*Mert bizony azt az emlegetett ételt, ő sem igazán eszi meg. És azt is látta egy elkapott alkalommal, ahogy Alaver a konyha ajtaja előtt ellépve kimutatta véleményét Luni ételére, no nem szóval, hanem arckifejezéssel. Na de Cilia sem azért nem eszi mert finnyás, csak szereti a húst meghagyni Deresnek, ő amúgy is jobban szereti a zöldségféléket bármilyen formában. De a húst leginkább Deresnek cseni ki, amikor a figyeli szemek nem annyira figyelnek. Olyankor gyorsan lepattan a konyhában lévő székről és kiszalad táljával, hogy a maradékát Deresnek adja. Tényleg nem csoda, hogy Deres jobban szedi a kilókat a hátsó felére, mint a gazdája. No, nem mintha panaszkodna a jószág, szegény szűkölködött sokat mellette az erdőben.
Ekkor üti meg fülét az a korgás, hirtelen le is tekint pocakjára, de biza a hang nem is onnan jött, Deres meg túl távol van attól, hogy azt ilyen jól hallotta volna. Alaverra tekint ismét érdeklődve.*
- Éhes vagy?
*Rövid, egyszerű és lényegre törő kérdés. Ezt az érzést ő pontosan át tudja érezni. Amit viszont nem ért, az az, hogy miért is éhes a férfi? Hát reggelire annyi kását csinált Mai, alig győzték a gyerekek megenni. Bár igaz egy kettő húzta a száját, ő magába nyomta egy kis mézzel. Vagy lehet Alaver nem csak Luninari főztjét nem kedveli de Maiét sem?
Sebaj most a víz a feladat, legalább is annak megszerzése ami sikertelenül végződik nem is véletlenül kiáltja el Alaver nevét, hogy jöjjön neki segíteni.*
- De hát használom, nézd!
*Kapja át csüngő karjai között tekintetét a férfira, és bőszen pislogni kezd. Ezzel mutatva, hogy bizony használja azokat a smaragdokat. Mert biza néz szemeivel csak nem mindig lát.
Na de végül elenged a kart, és figyeli, ahogy a férfi elmutogatja neki, ez a csodás szerkezet, hogyan is működik. Hamar rájön, megint csak az ő akadályozása végett lett az is oda rakva. Mint az ablak rács is, na meg a falon felkúszó borostyán, amire a tetőre tudott felmászni. Azt is leszedette Alaverral Mai szinte az első itt töltött napján. De sebaj. Talál majd ő másik feljáratot, mert imádta a csillagokat a tetőről nézni, és a látvány a városra is gyönyörű volt.
Nagyot bólint Alaver szavaira, megértette a feladatot. Nyújtózkodva kihúzza a csapszeget, felpattan a karra, ami súlyától már rögtön megmozdul lefelé, a földre érve pedig ismét elrugaszkodva a földön, tesz egy fordulatot a kerékkel, és lassan de biztosan nyöszörgősen is, de feljut a vödör a kút tetejére. Végül, ahogy lent megtartja a kereket, kérően néz Alaverra.*
-A szeget told vissza. *Szólal fel nyöszörögve a kart tartva. Egy kis szünetet tart, mert rájött valamit elfelejtett.* - Kérlek. *Teszi hozzá szépen. Mert bizony az a szeg nem csak arra jó, hogy ne mozduljon meg a kerék, hanem arra, megtartsa a vödröt a vízzel, amíg valaki azt ki nem emeli. Ha ez megtörtént, egy nagy szusszanással engedi el a kút kerekét, majd a kútkávához lépve nyújtózkodik ismét a kötélhez. De bizony túl messze van. Jócskán nem éri el. Száját elhúzza, ellép a kúttól és az egyik fa alá szalad be. A földön kutat egy keveset.*
-ÁHá!
*Szólal fel győzelem ittasan, majd kezébe véve egy hosszúkás botot szalad vissza a kúthoz. A botot bevezeti a kötél mögé, míg a másik végét nekinyomva a kút tetőjét tartó egyik gerendának. Akár egy emelő, csak vízszintesen. A kötél pedig lassan közelít a kút széléhez. Épphogy csak tartani tudja egyik kezével a botot, míg másikkal a kávához közelítő kötélhez nyúl. Erősen rámarkol, a botot elengedi, ami egy halk puffanással éri el a földet egyik végével, majd lassú serceggessél a káván dől neki a gerendának. Másik szabad kezével is a kötélre markol, és nyöszörögve kezdi azt felhúzni. Majd átemeli azt a káván, és a földre ejti egy nagyobb puffanással.*
-Haaajj.
*Sóhajt egy nagyot, ez nehezebb volt mint gondolta. Fogalma sincs Alaver ezt, hogy tudja napjába többször is megcsinálni. Ekkor üti meg Alaver újabb kíváncsi kérdése a fülét.*
- Alaver? Ha egy valakinek ígéretet teszel, de a másiknak is. Hogy döntesz el kinek tartod azt meg?
* Teszi hátra kezeit háta mögött, és ide oda fordítva csípőjét, teszi fel kérdését. Alaver lehet nem olyan okos mint ő. Mert ő tud írni, Alaver pedig nem, mert egyszer látta valami kis gyűrött papírlapon nehezen, nyelvet öltve erőlteti a betűket. Tán Alenia kisasszony nevét vélte kivenni abból a papírból de erre ördögvigyort nem venne. De másban okos, sokkalta okosabb mint ő. Minthogy milyen válaszokat szabad adni Mainak és mit nem. Ő ehhez bizony jobban ért, meg ahhoz is, hogyan kell szép ólat csinálni Deresnek, mert még ő is belefér. Mintha tudta volna Deressel akar aludni néha napján. Ezért is bízik abban, biztos mondani fog valami hasonló okosságot, amitől végre ő maga tanulva képes pontot tenni az őt nyomasztó kérdésekre.*
1406. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-13 05:39:40
Üzenet elküldve: 2024-11-13 05:39:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
- Oda? *-pislant lusta tekintettel a tűzrakóhelyre. Megvakarja tenyerét a könyökfa élén amin ül, majd vállat von.-* Fa.
*Felemeli a kezét, és ujjával a tűztér felé bök, ami most épp Szikra-vár, vagy ilyesmi.*
- Odabe' fog égi a tűz. Úgy képzejjed el, hogy ahun most állsz, ott így *-simító mozdulatot tesz a kezével vízszintesen-* egy vaslap lesz ráfektetve. Alu' megrakjuk a tüzet.. Vagyis majd a Luninari megra'jja.. A vaslap meg forró lesz, mint a veszedelem felette.
*Visszatámaszkodik a könyökfára, átveti egyik bokáját a másikon. Ha Mai itt lenne, akkor persze bőszen fűrészelne, de hát nem Mai-val beszélget.*
- Osztán a Luninari maj' rá tuggya tenni a fazékjait meg amit akar, oszt' főz nektek valami finomat.
*A gondolattól kissé megkordul a gyomra. Azóta hogy Nori-t idehozta, nem is nagyon járt a városban, csak ha muszáj volt, hogy ne csináljon megint butaságot. Mert ha talán nem is eszes fiú, annyit azért tud, hogy mikor csinál butaságot. Így hát elmaradtak az estebédek a városban. Mondjuk az amúgy is bajos lenne mostanság, mióta a Kalmár bezárt, a Pegazust meg kerüli, mintha leprás lenne a hely. Viszont Luninari burgonyás-húsos ételét ő meg se piszkálja, a Rezidencia szárazkenyér-készletét meg már régen elpusztította. Két napig a lovaknak kidobott répát és almát dézsmálta, de hát csak égett az arca attól hogy az állatok elől zabálja el az ételt, így már két nap óta nem igen evett, se sokat, se keveset.
Követi tekintetével a kút felé igyekvő kislányt, eltűnődik ezen a fene nagy titkolózáson. Ha Szikra csak annyit mondott volna neki, hogy igen, itt-meg-ott járt a kutyával, el is engedte volna a dolgot. De így? Olyan ez, mint a hüvelykujj bőre alá szaladt szálka. Úgy is addig fogja piszkálni, míg ki nem szedi. Megvigyorogja a gyerek erőlködését a kútkerékkel, majd végül csak feláll, mikor a segítségét kérik.*
- Gyüvök má'n, gyüvök. *-kuncogja, és ráérős léptekkel sétál oda maga is.-* Ej húgocska, húgocska.. Há' hasznájjad azokat a szép szemeidet!
*Ujjhegyével megkocogtatja a kútkereket a véletlen elfordítástól megakadályozó csapszeget, amit különben pont a kislány miatt szereltetett fel vele Mai a minap.*
- Ezt így megfogod.. picit megmozgatod a kereket hogy meglaz'újjon.. oszt eccerűen kihúzod. Így ni. *-mutogatja a dolgot, tudja, hogy Szikra úgy is elsőre megtanulja majd, mert okos kislány az. Átles a kút kávája felett, aprót biccent.-* Na mos'mán fel tudod húzni. Oszt' ha végeztél..
*Megint megkocogtatja a csapszeget.*
- ..akkó' ezt dugjad vissza. Na hajrá!
*Csípővel a kútkávának dől, összefonja maga előtt a karjait, visszanéz a tűzrakó felé.*
- Oszt' láttá' a piacon valami szépet? *-fordul vigyorogva vissza-* Mer' ha Mai megy ki, az mindég könyvet hoz, vagy ilyesmit. Neked legalább van szemed a dó'gokhoz. Vagy nem ott vó'tatok Deres komámmal?
//Az árva kertje mindig zöldebb//
- Oda? *-pislant lusta tekintettel a tűzrakóhelyre. Megvakarja tenyerét a könyökfa élén amin ül, majd vállat von.-* Fa.
*Felemeli a kezét, és ujjával a tűztér felé bök, ami most épp Szikra-vár, vagy ilyesmi.*
- Odabe' fog égi a tűz. Úgy képzejjed el, hogy ahun most állsz, ott így *-simító mozdulatot tesz a kezével vízszintesen-* egy vaslap lesz ráfektetve. Alu' megrakjuk a tüzet.. Vagyis majd a Luninari megra'jja.. A vaslap meg forró lesz, mint a veszedelem felette.
*Visszatámaszkodik a könyökfára, átveti egyik bokáját a másikon. Ha Mai itt lenne, akkor persze bőszen fűrészelne, de hát nem Mai-val beszélget.*
- Osztán a Luninari maj' rá tuggya tenni a fazékjait meg amit akar, oszt' főz nektek valami finomat.
*A gondolattól kissé megkordul a gyomra. Azóta hogy Nori-t idehozta, nem is nagyon járt a városban, csak ha muszáj volt, hogy ne csináljon megint butaságot. Mert ha talán nem is eszes fiú, annyit azért tud, hogy mikor csinál butaságot. Így hát elmaradtak az estebédek a városban. Mondjuk az amúgy is bajos lenne mostanság, mióta a Kalmár bezárt, a Pegazust meg kerüli, mintha leprás lenne a hely. Viszont Luninari burgonyás-húsos ételét ő meg se piszkálja, a Rezidencia szárazkenyér-készletét meg már régen elpusztította. Két napig a lovaknak kidobott répát és almát dézsmálta, de hát csak égett az arca attól hogy az állatok elől zabálja el az ételt, így már két nap óta nem igen evett, se sokat, se keveset.
Követi tekintetével a kút felé igyekvő kislányt, eltűnődik ezen a fene nagy titkolózáson. Ha Szikra csak annyit mondott volna neki, hogy igen, itt-meg-ott járt a kutyával, el is engedte volna a dolgot. De így? Olyan ez, mint a hüvelykujj bőre alá szaladt szálka. Úgy is addig fogja piszkálni, míg ki nem szedi. Megvigyorogja a gyerek erőlködését a kútkerékkel, majd végül csak feláll, mikor a segítségét kérik.*
- Gyüvök má'n, gyüvök. *-kuncogja, és ráérős léptekkel sétál oda maga is.-* Ej húgocska, húgocska.. Há' hasznájjad azokat a szép szemeidet!
*Ujjhegyével megkocogtatja a kútkereket a véletlen elfordítástól megakadályozó csapszeget, amit különben pont a kislány miatt szereltetett fel vele Mai a minap.*
- Ezt így megfogod.. picit megmozgatod a kereket hogy meglaz'újjon.. oszt eccerűen kihúzod. Így ni. *-mutogatja a dolgot, tudja, hogy Szikra úgy is elsőre megtanulja majd, mert okos kislány az. Átles a kút kávája felett, aprót biccent.-* Na mos'mán fel tudod húzni. Oszt' ha végeztél..
*Megint megkocogtatja a csapszeget.*
- ..akkó' ezt dugjad vissza. Na hajrá!
*Csípővel a kútkávának dől, összefonja maga előtt a karjait, visszanéz a tűzrakó felé.*
- Oszt' láttá' a piacon valami szépet? *-fordul vigyorogva vissza-* Mer' ha Mai megy ki, az mindég könyvet hoz, vagy ilyesmit. Neked legalább van szemed a dó'gokhoz. Vagy nem ott vó'tatok Deres komámmal?
1405. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-12 16:16:01
Üzenet elküldve: 2024-11-12 16:16:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*Somolyog ő is, nem véletlenül nem válaszolt Alaver kérdésére, és terelte el azt sajátjával. Nem szabad arról beszélni hol járt, Grael megtiltotta, és Mainak is titokban kell tartania. Addig is amíg ő az új munkálatokat nézegeti, van ideje gondolkodni mit mondjon, ha Alaver esetleg újra rákérdezne.
Ismeri azt a tekintetet Alaveron, úgy néz rá mint aki rosszban sántikálna, pedig cipő van a lábán, nem is érti miért kell most ismét így nézni. Azokról a bizonyos szerszámokról sem tud ő véletlenül sem semmit. Hogy miképp került az ásó a fa tetejére, a kalapács a bokor tövébe, a szögek pedig kiszórva szépen az istálló mögött, hogy senki ne lépjen rájuk. Azokról sem tud ő bizony semmit, bárki kérdezné. Addig is lassabban haladt Deres házának a felépítése.*
- Oh azért!
*Utánozza le ő is a szemre mutatást, majd a vasvillára hányás imitálását. Egy pillanatra elképzeli azt a hideg tekintetét Mainak, amikor az éjjel közepén Deressel a konyhában kirámolták Luni süteményes bödönét. Kis arca olyanná változik mint aki citromba harapott, szemeit ösztönösen becsukja felhúzza kezeit és jól megrázza magát, hogy kirázza testéből azt a hideget ami végigfutott a hátán a gondolattól.
Még szép, hogy mászna befelé, az újdonságokat meg kell nézni, és azokra mindig is kíváncsi, amikor már a tűzrakó helybe bekuporodott, dugja ki fejét ismételten, hogy nagy hangon válaszoljon.*
- Nem fogok!
*Mondja lelkesen megrázva a fejét, hogy esne már el, úgy mászik fára mint semelyik másik gyerek a rezidencián.
Jön is a válasz arra, miért nem fér be Deres. A kutya fel is kapja fejét, oldalra döntve fejét kérdően vizslatja Alavert. Azt azonban nem lehet eldönteni, hogy értette, hogy valaki kutya sonkát csinálna belőle, vagy csak a sonka szó hallatára kapta csak fel a fejét.*
- Akkor itt mi fog beférni?
*Ha nem Deresnek készül, akkor mi férne be oda? Illetve azzal ő is egyetért, kutyáján lassan látszódik a házias élet jelei, ő nem annyira visszafogott evésében, mint gazdája aki annyit se akar enni mint egy madárka, lehet ezt is elnézte Maitól.*
- Ühüm.
*Válaszolja hangosan és röviden, nem igazán szeretne teljes választ adni, és mászik most már ki frissen épített tűzrakóhelyből. Ő maga is megnézi jószágát, és valóban szomjasnak tűnik. Hátat fordítva Alavernak, kezd el sietős léptekkel haladni a kút felé. Lassú kimért léptekkel körbe járja, de a vödröt nem látja. Majd a kút szélén felkapaszkodva tekint le annak mélyére, és látja, hogy a kötél bizony jó mélyen lóg már a vödörrel a végén a kút fenekén pihenve. Ennyivel kevesebb dolga van legalább, nem kell leereszteni. A múltkor mikor belökte a kútba a vödröt úgy rákiabáltak, nem szeretné még egyszer azt hallani. A kút oldalához lép, ahol a kerék karja a magasban pihen, nagyot nyújtózva is épphogy eléri. Felszökken, felkapaszkodik rá. Azonban az meg sem nyekken. Erőlködik rajta, lábát lóbálja, hátha megindul. De a kút kereke, nem akar megmozdulni. Még párszor nyöszörög rajta erőlködésében, majd egy nagy sóhajjal megállapítja, ez nem fog menni.*
- Alaveer! Segíts!
*Fordítja hátra fejét, ahogy ott lóg a kút karján, lábait óvatosan kalimpálva a föld felett néhány centivel. Közben kiabálására, kutyája felpattanva siet hozzá, hogy megint mi ez a ramazúri gazdájával, miután megállapította, hogy nincs baj, elégedett, gúnyos képpel nézi, ahogy gazdája csak ott lóg. Mintha csak vigyorogna rajta. Legalább is úgy néz ki, ahogy enyhén nyitott pofával lihegve figyeli gazdája erőlködését.*
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*Somolyog ő is, nem véletlenül nem válaszolt Alaver kérdésére, és terelte el azt sajátjával. Nem szabad arról beszélni hol járt, Grael megtiltotta, és Mainak is titokban kell tartania. Addig is amíg ő az új munkálatokat nézegeti, van ideje gondolkodni mit mondjon, ha Alaver esetleg újra rákérdezne.
Ismeri azt a tekintetet Alaveron, úgy néz rá mint aki rosszban sántikálna, pedig cipő van a lábán, nem is érti miért kell most ismét így nézni. Azokról a bizonyos szerszámokról sem tud ő véletlenül sem semmit. Hogy miképp került az ásó a fa tetejére, a kalapács a bokor tövébe, a szögek pedig kiszórva szépen az istálló mögött, hogy senki ne lépjen rájuk. Azokról sem tud ő bizony semmit, bárki kérdezné. Addig is lassabban haladt Deres házának a felépítése.*
- Oh azért!
*Utánozza le ő is a szemre mutatást, majd a vasvillára hányás imitálását. Egy pillanatra elképzeli azt a hideg tekintetét Mainak, amikor az éjjel közepén Deressel a konyhában kirámolták Luni süteményes bödönét. Kis arca olyanná változik mint aki citromba harapott, szemeit ösztönösen becsukja felhúzza kezeit és jól megrázza magát, hogy kirázza testéből azt a hideget ami végigfutott a hátán a gondolattól.
Még szép, hogy mászna befelé, az újdonságokat meg kell nézni, és azokra mindig is kíváncsi, amikor már a tűzrakó helybe bekuporodott, dugja ki fejét ismételten, hogy nagy hangon válaszoljon.*
- Nem fogok!
*Mondja lelkesen megrázva a fejét, hogy esne már el, úgy mászik fára mint semelyik másik gyerek a rezidencián.
Jön is a válasz arra, miért nem fér be Deres. A kutya fel is kapja fejét, oldalra döntve fejét kérdően vizslatja Alavert. Azt azonban nem lehet eldönteni, hogy értette, hogy valaki kutya sonkát csinálna belőle, vagy csak a sonka szó hallatára kapta csak fel a fejét.*
- Akkor itt mi fog beférni?
*Ha nem Deresnek készül, akkor mi férne be oda? Illetve azzal ő is egyetért, kutyáján lassan látszódik a házias élet jelei, ő nem annyira visszafogott evésében, mint gazdája aki annyit se akar enni mint egy madárka, lehet ezt is elnézte Maitól.*
- Ühüm.
*Válaszolja hangosan és röviden, nem igazán szeretne teljes választ adni, és mászik most már ki frissen épített tűzrakóhelyből. Ő maga is megnézi jószágát, és valóban szomjasnak tűnik. Hátat fordítva Alavernak, kezd el sietős léptekkel haladni a kút felé. Lassú kimért léptekkel körbe járja, de a vödröt nem látja. Majd a kút szélén felkapaszkodva tekint le annak mélyére, és látja, hogy a kötél bizony jó mélyen lóg már a vödörrel a végén a kút fenekén pihenve. Ennyivel kevesebb dolga van legalább, nem kell leereszteni. A múltkor mikor belökte a kútba a vödröt úgy rákiabáltak, nem szeretné még egyszer azt hallani. A kút oldalához lép, ahol a kerék karja a magasban pihen, nagyot nyújtózva is épphogy eléri. Felszökken, felkapaszkodik rá. Azonban az meg sem nyekken. Erőlködik rajta, lábát lóbálja, hátha megindul. De a kút kereke, nem akar megmozdulni. Még párszor nyöszörög rajta erőlködésében, majd egy nagy sóhajjal megállapítja, ez nem fog menni.*
- Alaveer! Segíts!
*Fordítja hátra fejét, ahogy ott lóg a kút karján, lábait óvatosan kalimpálva a föld felett néhány centivel. Közben kiabálására, kutyája felpattanva siet hozzá, hogy megint mi ez a ramazúri gazdájával, miután megállapította, hogy nincs baj, elégedett, gúnyos képpel nézi, ahogy gazdája csak ott lóg. Mintha csak vigyorogna rajta. Legalább is úgy néz ki, ahogy enyhén nyitott pofával lihegve figyeli gazdája erőlködését.*
1404. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-12 15:07:10
Üzenet elküldve: 2024-11-12 15:07:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//Asszimilálás//
// Zárás //
- Igen kancsítás.* Azzal Nimeril meg is mutatja miről beszél. Szemei eltávolodnak egymástól, ami miatt ő maga is kettős látást tapsasztal arra a rövid időre, amíg ezt csinálja.*
- Na ilyet nem szabad csinálni, már akár így is maradhatnak a szemeid.* Kuncog fel, majd elkezdenek a lebabázás kényes témájáról diskurálni. Igyekszik is terelni, amennyire csak tud.*
- Részben, de majd egyszer megtudod, de ha nagyon érdekel, akkor kérdezd meg majd Mai nénitől, biztosan megmondja, de az én engem ne említs.* Próbálja bevédeni magát és egyben másra sózni a felvilágosító órát.*
- Érdekes.* Felel a fura Alesian fickóra, de ezzel el is engedi a dolgot.*
- Nem olyan egyszerű az. Meg nem is szabad sárga karikát készíteni, mert elvisznek a vasban sétálók és bezárnak egy sötét helyre.* A gyermekek olyan naivak, hogy az szinte már aranyos, aztán felnőnek és meglátják, hogy a világ milyen keserves dolog.*
- Majd meglátod. Olvass sok könyvet majd, de azzal is ráérsz. Ilyenkor még játszanod kell jó sokat. Szóval most menj és játsszál valamit. Nekem még van pár unalmas dolgom.* Igyekszik kitessékelni a szobából, amit aztán becsuk. Ezután a saját szobájába indul el, hogy még ott csináljon pár dolgot.*
// Zárás //
- Igen kancsítás.* Azzal Nimeril meg is mutatja miről beszél. Szemei eltávolodnak egymástól, ami miatt ő maga is kettős látást tapsasztal arra a rövid időre, amíg ezt csinálja.*
- Na ilyet nem szabad csinálni, már akár így is maradhatnak a szemeid.* Kuncog fel, majd elkezdenek a lebabázás kényes témájáról diskurálni. Igyekszik is terelni, amennyire csak tud.*
- Részben, de majd egyszer megtudod, de ha nagyon érdekel, akkor kérdezd meg majd Mai nénitől, biztosan megmondja, de az én engem ne említs.* Próbálja bevédeni magát és egyben másra sózni a felvilágosító órát.*
- Érdekes.* Felel a fura Alesian fickóra, de ezzel el is engedi a dolgot.*
- Nem olyan egyszerű az. Meg nem is szabad sárga karikát készíteni, mert elvisznek a vasban sétálók és bezárnak egy sötét helyre.* A gyermekek olyan naivak, hogy az szinte már aranyos, aztán felnőnek és meglátják, hogy a világ milyen keserves dolog.*
- Majd meglátod. Olvass sok könyvet majd, de azzal is ráérsz. Ilyenkor még játszanod kell jó sokat. Szóval most menj és játsszál valamit. Nekem még van pár unalmas dolgom.* Igyekszik kitessékelni a szobából, amit aztán becsuk. Ezután a saját szobájába indul el, hogy még ott csináljon pár dolgot.*
1403. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-12 15:06:42
Üzenet elküldve: 2024-11-12 15:06:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*Nem tetszik neki, ahogy Szikra néz. Nem nagyon látta még ezt az arckifejezést rajta. Látta már őt fáradtnak, vidámnak, éhesnek; látta már hogy milyen ha valami csínyre készül, és látta már azt is, hogy milyen az arca akkor, amikor Mai-n csüng. Nem tetszik neki azt sem, hogy a kislány így megkerülte a kérdését, mintha csak a falnak beszélt volna. Nem mérgeli fel ezen magát azért, ugyanúgy ahogy azon sem mérgelődött, amikor valamelyik gyerek az itteniek közül -mert hát csak azok közül volt valamelyik- reggelre virradóan eldugdosta a szerszámokat az istállóból. Ő is volt gyerek, tudja, hogy milyen az, ha unatkozik. Mondjuk az ő apja fülcsengős pofonnal honorálta az ilyen tréfákat, így nem is sűrűn csinált ilyesmit.*
- Hát tudod te, hogy mé'r. *-vigyorodik el. Felemeli jobbját, két ujjával előbb a szemei felé bök, majd előre, mintha vasvillára akarna hányni valakit. Halkan felcöcög ahogy meglátja hogy a kislány már magától értetődő természetességgel mászik be a tűzrakóhely majdani tűzterébe, és komoly arccal rázza meg a fejét.-* Gyere onnan kifelé, Szikrácska! Még az hiányzik, hogy elessé', vagy valami.
*Halk szusszanással leül az egymásra pakolt könyökfákra, kényelmesen elnyújtja a lábait.*
- Addég jó, amég Deres nem fér be oda. *-megint vigyorog-* Mer' én meg nem enném. Bár jó kis sonkácskái vannak. Biztos lenne rájuk jelentkező.
*Halkan felnevet, megtámaszkodik maga mellett a kezével, tűnődve néz a kutyára.*
- Aggyá' neki vizet, Szikrácska. Szomjasnak néz ki. *-pislant megint a kislányra-* Tán megjárattad szegényt?
A hozzászólás írója (Alaver Raanus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.12 15:07:51
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*Nem tetszik neki, ahogy Szikra néz. Nem nagyon látta még ezt az arckifejezést rajta. Látta már őt fáradtnak, vidámnak, éhesnek; látta már hogy milyen ha valami csínyre készül, és látta már azt is, hogy milyen az arca akkor, amikor Mai-n csüng. Nem tetszik neki azt sem, hogy a kislány így megkerülte a kérdését, mintha csak a falnak beszélt volna. Nem mérgeli fel ezen magát azért, ugyanúgy ahogy azon sem mérgelődött, amikor valamelyik gyerek az itteniek közül -mert hát csak azok közül volt valamelyik- reggelre virradóan eldugdosta a szerszámokat az istállóból. Ő is volt gyerek, tudja, hogy milyen az, ha unatkozik. Mondjuk az ő apja fülcsengős pofonnal honorálta az ilyen tréfákat, így nem is sűrűn csinált ilyesmit.*
- Hát tudod te, hogy mé'r. *-vigyorodik el. Felemeli jobbját, két ujjával előbb a szemei felé bök, majd előre, mintha vasvillára akarna hányni valakit. Halkan felcöcög ahogy meglátja hogy a kislány már magától értetődő természetességgel mászik be a tűzrakóhely majdani tűzterébe, és komoly arccal rázza meg a fejét.-* Gyere onnan kifelé, Szikrácska! Még az hiányzik, hogy elessé', vagy valami.
*Halk szusszanással leül az egymásra pakolt könyökfákra, kényelmesen elnyújtja a lábait.*
- Addég jó, amég Deres nem fér be oda. *-megint vigyorog-* Mer' én meg nem enném. Bár jó kis sonkácskái vannak. Biztos lenne rájuk jelentkező.
*Halkan felnevet, megtámaszkodik maga mellett a kezével, tűnődve néz a kutyára.*
- Aggyá' neki vizet, Szikrácska. Szomjasnak néz ki. *-pislant megint a kislányra-* Tán megjárattad szegényt?
A hozzászólás írója (Alaver Raanus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.12 15:07:51
1402. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-12 09:04:18
Üzenet elküldve: 2024-11-12 09:04:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*Mellette valóban nincs sok nyugta, úgy általában véve senkinek sem. Izgága, kíváncsi, és örökmozgó. Ez a három adottság mindenkiből mást és mást hoz ki. Maiból egy türelmes anyai mosolyt, Nimerilből egy szúrós tekintetet, Alaverból egy félmosollyal díszített rosszalló fejrázást, Graelból pedig azt a megszokott hamis mosolyt amit Szikra bármikor elhisz, hogy a mögött semmi ártó szándék sincs.
Alaver üdvözlésére elmosolyodik, a mai napig furcsállja a húgocska megszólítást, de kedveli.
Deres pontosan tudja vannak ott fák is, de most nem a megkönnyebbülés végett tette oda "kézjegyét" hanem mert ez is már az ő területe. Illik tudatni az erre járó állatokkal, hogy ki az úr a házban. Mert magánál tekintélyt parancsoló uraságot itt még nem látott. Elégedetten lihegve rakja le hátsó felét. Valóban megbékélt már Alaverrel is. Öreg kutya, de nem fél eszű. Tudja jól abba a kézbe nem harapunk ami ételt ad. Alaver pedig gondoskodik róla csak úgy mint a többi állatról is serényen. Ezt pedig ő értékeli, még ha a saját maga módján is mutatja ki.
Szikra továbbra is az aggodalommal bemocskolt kérdő tekintetét pihenteti Alaveron. Annak somolygós válaszán elgondolkodik. Szája szélét el is húzza, hogy gondolkodását jobban kifejezze. Majd ellépve a munkát megvizsgálva közelít a tűzrakó helyhez.*
- Miért mondasz mindig más választ nekem, mint Mainak?
*Jön ki száján a kérdés miközben ő maga a kemence száját vizsgálgatja nagyon. Betekintve látja a lyukat a tetején, nem is kell neki sok. Már mászik is be a lyukon, hogy a kemence belsejébe felegyenesedve kidugja a lyukon a fejét és egy nagy mosollyal nézzen körbe. Tetszik neki. Jó odút csinált neki Alaver. Lehet legközelebb itt tölti az éjszakát Deressel, bár lehet neki kicsi lesz a lyuk.*
- Nagyon jó odú lett ez Alaver, de Deres nem fog beférni.
*Újabb kérdése után, vissza bukik a kemencébe, négykézlábra ereszkedve dugja ki a fejét most már a kemence szájánál nem úgy mint az előbb a tetején.*
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*Mellette valóban nincs sok nyugta, úgy általában véve senkinek sem. Izgága, kíváncsi, és örökmozgó. Ez a három adottság mindenkiből mást és mást hoz ki. Maiból egy türelmes anyai mosolyt, Nimerilből egy szúrós tekintetet, Alaverból egy félmosollyal díszített rosszalló fejrázást, Graelból pedig azt a megszokott hamis mosolyt amit Szikra bármikor elhisz, hogy a mögött semmi ártó szándék sincs.
Alaver üdvözlésére elmosolyodik, a mai napig furcsállja a húgocska megszólítást, de kedveli.
Deres pontosan tudja vannak ott fák is, de most nem a megkönnyebbülés végett tette oda "kézjegyét" hanem mert ez is már az ő területe. Illik tudatni az erre járó állatokkal, hogy ki az úr a házban. Mert magánál tekintélyt parancsoló uraságot itt még nem látott. Elégedetten lihegve rakja le hátsó felét. Valóban megbékélt már Alaverrel is. Öreg kutya, de nem fél eszű. Tudja jól abba a kézbe nem harapunk ami ételt ad. Alaver pedig gondoskodik róla csak úgy mint a többi állatról is serényen. Ezt pedig ő értékeli, még ha a saját maga módján is mutatja ki.
Szikra továbbra is az aggodalommal bemocskolt kérdő tekintetét pihenteti Alaveron. Annak somolygós válaszán elgondolkodik. Szája szélét el is húzza, hogy gondolkodását jobban kifejezze. Majd ellépve a munkát megvizsgálva közelít a tűzrakó helyhez.*
- Miért mondasz mindig más választ nekem, mint Mainak?
*Jön ki száján a kérdés miközben ő maga a kemence száját vizsgálgatja nagyon. Betekintve látja a lyukat a tetején, nem is kell neki sok. Már mászik is be a lyukon, hogy a kemence belsejébe felegyenesedve kidugja a lyukon a fejét és egy nagy mosollyal nézzen körbe. Tetszik neki. Jó odút csinált neki Alaver. Lehet legközelebb itt tölti az éjszakát Deressel, bár lehet neki kicsi lesz a lyuk.*
- Nagyon jó odú lett ez Alaver, de Deres nem fog beférni.
*Újabb kérdése után, vissza bukik a kemencébe, négykézlábra ereszkedve dugja ki a fejét most már a kemence szájánál nem úgy mint az előbb a tetején.*
1401. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-12 05:37:58
Üzenet elküldve: 2024-11-12 05:37:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*A nyugalom is csak olyan, mint a porördög nyáron déltájt a tarlóra kaszált búzatábla fölött: az ember elcsodálkozik rajta ha ráakad egyre, de elég egyetlen erőteljesebb fuvallat valamelyik irányból, s a porördög feloldódik a levegőben, nem hagyva hátra mást, mint az emlékét és csikorgó homokot az ember fogai között. Az ő nyugalmát most nem szél, hanem szélvész zúzza szét, amely éles hangú süvöltéssel jelenik meg az udvar túlfelén, s mire odapillant, már közeleg is felé.*
- Áh, húgocska! *-somolyog az orra alatt-* Igazán nem is hallottam ám, hogy gy'össz.
*A fűrészt rárakja az utolsó könyökfára, kezeit csípőre teszi, jólesőn megropogtatja derekát, míg a kislány és elmaradhatatlan társa oda nem érnek hozzá. Kancsal-fél tekintete követi Derest, ahogy az előbb megszimatolja a tűzrakóhelyet, majd úgy dönt, hogy ellátja azt mesterjegyével.*
- Vannak ám ott fák is, *-bök állával szórakozottan amarrébb-* ha esetleg nem tu'nnád, Deres koma.
*Megcsóválja a fejét, de nem rója meg a kutyát. Miért is tenné? Ha nem lenne a környéken, a kutya ugyanolyan nyugalommal vizelné le amit csak akar, s örülhet, ha nem hagyna ott más meglepetést is hogy óvatlanul belelépjen valaki. No meg tulajdonképpen örül neki, hogy az utóbbi napokban a kutya végre nem úgy néz rá mint egy szaftos húscafatra, ha Szikra mellett talál állni. Jobb a békesség, gondolja, hugyozzál ahova csak akarsz.*
- Ha Mai kérde'né, azt mondanám, hogy épp mérem és számolom az utó'só vágást, hogy a könyökfák szépen s jól tartsák majd a tetőzetet. *-szavai mellé nagy komolyan biccent is, majd szeme sarkából Szikrára sandít, szájzugában megjelenik egy halvány mosoly-* De mer' te kérded, Szikrácska, neked e'mondom, hogy ippeg megszusszantam kicsit.
*Teljesen a kislány felé fordul, félrebiccenti a fejét. Valami fura vele. Újra az ütött-kopott kutyára néz, látja hogy annak lóg a nyelve kissé, és hogy hálásabb azért hogy a feneke a földön van, mint ahogy amúgy szokott.*
- Na és tik? *-kérdezi Szikrára fordítva újra kancsal-fél tekintetét-* Tán' jártatok valamerre, hm?
//Az árva kertje mindig zöldebb//
*A nyugalom is csak olyan, mint a porördög nyáron déltájt a tarlóra kaszált búzatábla fölött: az ember elcsodálkozik rajta ha ráakad egyre, de elég egyetlen erőteljesebb fuvallat valamelyik irányból, s a porördög feloldódik a levegőben, nem hagyva hátra mást, mint az emlékét és csikorgó homokot az ember fogai között. Az ő nyugalmát most nem szél, hanem szélvész zúzza szét, amely éles hangú süvöltéssel jelenik meg az udvar túlfelén, s mire odapillant, már közeleg is felé.*
- Áh, húgocska! *-somolyog az orra alatt-* Igazán nem is hallottam ám, hogy gy'össz.
*A fűrészt rárakja az utolsó könyökfára, kezeit csípőre teszi, jólesőn megropogtatja derekát, míg a kislány és elmaradhatatlan társa oda nem érnek hozzá. Kancsal-fél tekintete követi Derest, ahogy az előbb megszimatolja a tűzrakóhelyet, majd úgy dönt, hogy ellátja azt mesterjegyével.*
- Vannak ám ott fák is, *-bök állával szórakozottan amarrébb-* ha esetleg nem tu'nnád, Deres koma.
*Megcsóválja a fejét, de nem rója meg a kutyát. Miért is tenné? Ha nem lenne a környéken, a kutya ugyanolyan nyugalommal vizelné le amit csak akar, s örülhet, ha nem hagyna ott más meglepetést is hogy óvatlanul belelépjen valaki. No meg tulajdonképpen örül neki, hogy az utóbbi napokban a kutya végre nem úgy néz rá mint egy szaftos húscafatra, ha Szikra mellett talál állni. Jobb a békesség, gondolja, hugyozzál ahova csak akarsz.*
- Ha Mai kérde'né, azt mondanám, hogy épp mérem és számolom az utó'só vágást, hogy a könyökfák szépen s jól tartsák majd a tetőzetet. *-szavai mellé nagy komolyan biccent is, majd szeme sarkából Szikrára sandít, szájzugában megjelenik egy halvány mosoly-* De mer' te kérded, Szikrácska, neked e'mondom, hogy ippeg megszusszantam kicsit.
*Teljesen a kislány felé fordul, félrebiccenti a fejét. Valami fura vele. Újra az ütött-kopott kutyára néz, látja hogy annak lóg a nyelve kissé, és hogy hálásabb azért hogy a feneke a földön van, mint ahogy amúgy szokott.*
- Na és tik? *-kérdezi Szikrára fordítva újra kancsal-fél tekintetét-* Tán' jártatok valamerre, hm?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1432-1451