Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 72 (1421. - 1440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1433-1452
1440. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-22 10:48:02
Üzenet elküldve: 2024-12-22 10:48:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Gyerekjáték//
*Érzi, hogy a torkában dobog valami. A szíve lesz az. Nem szokott hozzá az ilyesfajta izgalomhoz. Érzett már sokfélét, de reménykedni nem szokott túlságosan, hogy majd jobbra fordul valami. Hiszen elvolt ő abban a világban, amit hátra hagytak neki. Üres kicsit, de megtalálja benne mindig az elfoglaltságát, egy kis szórakozást, aztán éjjelente egy helyet, ahol lefekhet. Mindig tudja, hogy majd tovább kell menni, de ez most teljesen más érzés. Ha a lány is itt él, akkor itt élni lehet, nem pedig folyton keresni az új ágyakat. Majd megkérdezi, mert nem tiszta a kép. Biztosan nem csak annyi, hogy belép, kap egy szalmazsákot, aztán kész. Valaki ki fogja kérdezni, mert még az is kérdezte, hogy mit keres ott ahol, aki pontosan tudta a történetét. Nem akarták sehol, dolgoznia kellett cserébe. Itt is mindent megtesz majd, ha hagyják, hogy ellegyen és nem küldik tovább. Van itt egy lány, aki miatt már érdemes, mert még senki nem fordult hozzá ilyen szeretettel… hosszú-hosszú ideje.
Oson ő is a másik után és megpróbál nem zajt csapni. Igen nehéz a sötétben közlekedni, pedig pislákol néhány gyertya, de nem tud mindenhez hozzászokni a szeme, hiszen maga sem hiszi el, amit lát. Tágas és tiszta minden. Szép az a régi lépcsősor is, amin fel kell menni. Úgy lekötné a tekintetét még a bútorzat is, hogy ott maradna perceket, pedig őt aztán nem érdekli, hogy szép-e, vagy nem. Sosem érdekelte. Most mégis minden homályosság tündököl. A szíve zakatolása pedig nem áll le, ahogy ő sem nézelődni.
A hosszúfülű szobájába érve megtorpan. A holdak fénye éppen elegendő arra, hogy lássa, amit kell, még jobban is, mint az előtérben. Nagyot nyel, s figyeli a szőkeséget, ahogy nyújt neki egy törölközőt. Régen is kötelező volt mosakodni, most már csak akkor, ha rászólnak. Na meg nem is olyan egyszerű egy műhelyben. Mégsem dorgálásnak érzi a mozdulatot, ezért el is veszi, majd még mielőtt ő is belemártaná a rongyot a vízbe, közelebb lép a kis hosszúéletűhöz és ő teszi azt, ami tőle egyáltalán nem szokványos, amibe nemrég még megmerevedett. Magához öleli a leányt, mint régen a húgát, vagy, mint ahogy őt az édesanyja. Most nem is olyan utálatos érzés. Nem is tud megszólalni, a másiknak kell belőle kirángatni szavakat, ha akar. Percekig csak nem tér észhez, s a mozdulatok, ahogy leveti a felsőjét és megtörölgeti magát is olyanok, amit csak csinál, de nem is tudja, hogy mit. Elveszett valami újban. Hálás és fél. Meleg van… nem a földön van megvetve. És még csak nem is kellett érte egy egész napot gürcölnie. Meg fogja becsülni.*
*Érzi, hogy a torkában dobog valami. A szíve lesz az. Nem szokott hozzá az ilyesfajta izgalomhoz. Érzett már sokfélét, de reménykedni nem szokott túlságosan, hogy majd jobbra fordul valami. Hiszen elvolt ő abban a világban, amit hátra hagytak neki. Üres kicsit, de megtalálja benne mindig az elfoglaltságát, egy kis szórakozást, aztán éjjelente egy helyet, ahol lefekhet. Mindig tudja, hogy majd tovább kell menni, de ez most teljesen más érzés. Ha a lány is itt él, akkor itt élni lehet, nem pedig folyton keresni az új ágyakat. Majd megkérdezi, mert nem tiszta a kép. Biztosan nem csak annyi, hogy belép, kap egy szalmazsákot, aztán kész. Valaki ki fogja kérdezni, mert még az is kérdezte, hogy mit keres ott ahol, aki pontosan tudta a történetét. Nem akarták sehol, dolgoznia kellett cserébe. Itt is mindent megtesz majd, ha hagyják, hogy ellegyen és nem küldik tovább. Van itt egy lány, aki miatt már érdemes, mert még senki nem fordult hozzá ilyen szeretettel… hosszú-hosszú ideje.
Oson ő is a másik után és megpróbál nem zajt csapni. Igen nehéz a sötétben közlekedni, pedig pislákol néhány gyertya, de nem tud mindenhez hozzászokni a szeme, hiszen maga sem hiszi el, amit lát. Tágas és tiszta minden. Szép az a régi lépcsősor is, amin fel kell menni. Úgy lekötné a tekintetét még a bútorzat is, hogy ott maradna perceket, pedig őt aztán nem érdekli, hogy szép-e, vagy nem. Sosem érdekelte. Most mégis minden homályosság tündököl. A szíve zakatolása pedig nem áll le, ahogy ő sem nézelődni.
A hosszúfülű szobájába érve megtorpan. A holdak fénye éppen elegendő arra, hogy lássa, amit kell, még jobban is, mint az előtérben. Nagyot nyel, s figyeli a szőkeséget, ahogy nyújt neki egy törölközőt. Régen is kötelező volt mosakodni, most már csak akkor, ha rászólnak. Na meg nem is olyan egyszerű egy műhelyben. Mégsem dorgálásnak érzi a mozdulatot, ezért el is veszi, majd még mielőtt ő is belemártaná a rongyot a vízbe, közelebb lép a kis hosszúéletűhöz és ő teszi azt, ami tőle egyáltalán nem szokványos, amibe nemrég még megmerevedett. Magához öleli a leányt, mint régen a húgát, vagy, mint ahogy őt az édesanyja. Most nem is olyan utálatos érzés. Nem is tud megszólalni, a másiknak kell belőle kirángatni szavakat, ha akar. Percekig csak nem tér észhez, s a mozdulatok, ahogy leveti a felsőjét és megtörölgeti magát is olyanok, amit csak csinál, de nem is tudja, hogy mit. Elveszett valami újban. Hálás és fél. Meleg van… nem a földön van megvetve. És még csak nem is kellett érte egy egész napot gürcölnie. Meg fogja becsülni.*
1439. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-21 20:39:54
Üzenet elküldve: 2024-12-21 20:39:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Mindig szeret érdekességeket hallani. Az alkímia nem az ő asztala, de igencsak hasznos tudomány. Ahogy az orvoslás is. A kettő vegyítve pedig ámulatba ejti Mai-t. Nem csoda, hogy csillognak a szemei, amikor az elfet nézi és issza minden szavát. *
- Érdekesen hangzik. És kin fogsz kísérletezni?
*Bár a kérdés úgy hangzik tőle, mintha csak viccelne, de valójában komolyan tette fel. Üvegeket törni lehet ám bárhol, elég nekivágni a falnak, na de, hogy valóban ne sértsen bőrt, nem árt valakin kifejleszteni. Egy halotthoz is hozzá lehet vágni, na de akkor meg a bőrön át felszívódásról nem derül ki semmi. Persze a másik biztosan már rég tudja, hogy melyik hogyan hasznosul.
Nem áll távol a félvértől a járulékos veszteség. Mert hát, mindent a tudományért. Azért a kékek a másikon maradnak, hátha kap rá egy érdekes választ.
Hiányzik róla a férfi keze, ami éppen tele van a szerzeményével. De hamar a rezidenciához érnek, ahol máris lefoglalja egy kis időre Kriza. Nem lát semmit a Doki vonásain, de nem is várt sokat. Már az előző nap teljesen egyértelművé tette, hogy őt nem érdeklik a gyerekek. Nos, Mai-t pedig igen. Jelen helyzetben ő is csak egy játékos mosolyt tud megengedni a szőke felé, mert bár szinte folyton kívánja, de most tényleg fontosabb dolgok következnek. A kislány megoldásra váró problémája, ami sikeresen meg is történt, na meg Aleniá-val egy beszélgetés.
Az ijedt gyerekszemek a Dokira villannak, de nem tudja hová tenni egy idegen ezen kijelentését, így inkább azzal törődik, amit a félvér kért tőle. Megy fürdeni. De Mai lélektükrei azért szigorúbbá válnak, ahogy hallja a cseppet sem kellemes mondatot.
Hogy ne most akadjon ezen ki, inkább elindul a szobája felé. Kérdezne Nimeril-ről, de nem teszi még. Az sem segít, ami sugárzik a hosszúéletűről, de visszafogja magát. Ha most idegesíti fel azzal, hogy leteremti, vagy megjegyzést tesz, akkor egyel rosszabb helyzetből indulnak majd.
Nyílik a szobája ajtaja, s az asztalon maradt pálinkás üvegre néz. Szerencsére kisétálta már magából a másnaposságot, így kedve lenne előre lenyugtatnia magát, de nem teszi. Nem akar sokáig időzni, közel lép a másikhoz és egy csókot adna annak gyermekgyűlölő ajkaira.*
- Ott van az ágyam alatt egy láda. Addig nézd meg nyugodtan. Abban vannak az italok.
*Kivesz a szekrénye rejtekéből egy kulcsot, amit a másikra bíz, jelezve, hogy azzal nyílik. Ha megteszi, akkor láthatja, miket rejt: számos kék és zöld ital található benne, valamint egy kevés piros, barna, lila, sárga és még fehér is. Emellett egy kis ördögvigyor, na meg pár össze kötözött napló és jegyzet. Ő a mosdótáljához lép, amiben szerencséjére mindig van víz. Kissé megmosakszik, miután cseppet sem szégyenlősen megválik a fekete anyagtól.*
*Mindig szeret érdekességeket hallani. Az alkímia nem az ő asztala, de igencsak hasznos tudomány. Ahogy az orvoslás is. A kettő vegyítve pedig ámulatba ejti Mai-t. Nem csoda, hogy csillognak a szemei, amikor az elfet nézi és issza minden szavát. *
- Érdekesen hangzik. És kin fogsz kísérletezni?
*Bár a kérdés úgy hangzik tőle, mintha csak viccelne, de valójában komolyan tette fel. Üvegeket törni lehet ám bárhol, elég nekivágni a falnak, na de, hogy valóban ne sértsen bőrt, nem árt valakin kifejleszteni. Egy halotthoz is hozzá lehet vágni, na de akkor meg a bőrön át felszívódásról nem derül ki semmi. Persze a másik biztosan már rég tudja, hogy melyik hogyan hasznosul.
Nem áll távol a félvértől a járulékos veszteség. Mert hát, mindent a tudományért. Azért a kékek a másikon maradnak, hátha kap rá egy érdekes választ.
Hiányzik róla a férfi keze, ami éppen tele van a szerzeményével. De hamar a rezidenciához érnek, ahol máris lefoglalja egy kis időre Kriza. Nem lát semmit a Doki vonásain, de nem is várt sokat. Már az előző nap teljesen egyértelművé tette, hogy őt nem érdeklik a gyerekek. Nos, Mai-t pedig igen. Jelen helyzetben ő is csak egy játékos mosolyt tud megengedni a szőke felé, mert bár szinte folyton kívánja, de most tényleg fontosabb dolgok következnek. A kislány megoldásra váró problémája, ami sikeresen meg is történt, na meg Aleniá-val egy beszélgetés.
Az ijedt gyerekszemek a Dokira villannak, de nem tudja hová tenni egy idegen ezen kijelentését, így inkább azzal törődik, amit a félvér kért tőle. Megy fürdeni. De Mai lélektükrei azért szigorúbbá válnak, ahogy hallja a cseppet sem kellemes mondatot.
Hogy ne most akadjon ezen ki, inkább elindul a szobája felé. Kérdezne Nimeril-ről, de nem teszi még. Az sem segít, ami sugárzik a hosszúéletűről, de visszafogja magát. Ha most idegesíti fel azzal, hogy leteremti, vagy megjegyzést tesz, akkor egyel rosszabb helyzetből indulnak majd.
Nyílik a szobája ajtaja, s az asztalon maradt pálinkás üvegre néz. Szerencsére kisétálta már magából a másnaposságot, így kedve lenne előre lenyugtatnia magát, de nem teszi. Nem akar sokáig időzni, közel lép a másikhoz és egy csókot adna annak gyermekgyűlölő ajkaira.*
- Ott van az ágyam alatt egy láda. Addig nézd meg nyugodtan. Abban vannak az italok.
*Kivesz a szekrénye rejtekéből egy kulcsot, amit a másikra bíz, jelezve, hogy azzal nyílik. Ha megteszi, akkor láthatja, miket rejt: számos kék és zöld ital található benne, valamint egy kevés piros, barna, lila, sárga és még fehér is. Emellett egy kis ördögvigyor, na meg pár össze kötözött napló és jegyzet. Ő a mosdótáljához lép, amiben szerencséjére mindig van víz. Kissé megmosakszik, miután cseppet sem szégyenlősen megválik a fekete anyagtól.*
1438. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-21 19:50:18
Üzenet elküldve: 2024-12-21 19:50:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő bármit elrontani? Mégis mivel? Tegnap este hányszor elronthatta volna? Tőr az asztalba, pultoslánnyal kacérkodás és mégse lett semmi elrontva. Mindenből jó sült ki. Ma is még abból is, hogy elejtette a lányt, jó sült ki. Ott is a nyoma a fekete ruhán. Még a feltételezés is felháborító, hogy ő bármit el tudna rontani. Hiába próbálkozik ez nem megy neki. A szemetelés pedig fontos része a rosszfiús sármnak. Akárcsak a nyílt utcán történő taperolás amit csak azért nélkülöz most mert megint tele van a keze a vásárolt áruval. A kérdésre hanyagul vállat ránt.*
-Tudod nem csak elfogyasztva hatnak ezek az italok hanem*Keresi a megfelelő szakkifejezést, de nem jut eszébe.*bőrrel érintkezve is. Pont ezért egyes alkimisták speciális eljárással olyan fiolákban tárolják az italaikat amik úgy törnek el, hogy a szilánkjaik nem okoznak kárt abban akit eltalálnak vele és így speciális körülmények közt is alkalmazhatóak. Példának okáért harctéren vagy egy súlyos baleset során ahol nincs idő kihúzgálni a dugót belőlük és megitatni a célponttal.
~Vagy ha valakit egy nagyon erős fekete itallal eszeveszett tombológéppé akarsz változtatni.~
-Nagyon sok lehetőség van benne csak még nem volt lehetőségem ilyesmivel próbálkozni. Majd ez után.
*És amíg mesél lassan el is érnek a rezidenciához. Ott már kicsit alábbhagy a lelkesedése. A félvér kicsit mint, aki kiszökött a bálba úgy lopakodik befelé. A doki nem tudja ezt a helyzetet komolyan venni. Annyira nem, hogy a lány szavaira se tud csak egy huncut megjegyzéssel reagálni.*
-Pedig nekem tetszik.
*Villannak játékosan a zöldek, de most tényleg csak tréfál. Jelen pillanatban jobban érdekli őt a ház és a lányok sorsa minthogy megint gerincre vágja a félvért. A felbukkanó kölyök teljesen hidegen hagyja. Ez látszik a tekintetében is mikor a lány ránéz. Egy kölyök. Mi van vele? Majd a lány karjaiba rohan. Aki, felveszi és nyugtatja. Minek nyugtatni egy akkora kölyköt? Ha baja van mondja el ne bőgjön? Ha meg nem tudja nem is olyan fontos. Amúgy is nem látja, hogy zavarja a felnőtteket? Verés kéne annak nem nyugtatás. A betegség hallatán ő is megnézi miről van szó, de úgy néz ki nincs is szükség az ő orvosi véleményére. Vagyis de. Nagyon is szükség van rá és saját durva stílusában közbe is szól.*
-Akkor döglötök meg ha ahhoz a kontárhoz mentek.
*Csak elismeréssel tud adózni Aleimord húgának vagy a lányoknak. Hagyták, hogy az a kontár rájuk akaszkodjon. Egy foghúzó kovácsinasnak több köze van a szakmához mint annak az akadémista picsának. Ha magukra maradnak akkor az elf véleménye a gyerekekről az arcára lesz írva.*
-Blőeh.
*Ebből egyértelmű lehet, hogy bizonyos kor alatt ő nem lesz az itteni lányok kedvence.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő bármit elrontani? Mégis mivel? Tegnap este hányszor elronthatta volna? Tőr az asztalba, pultoslánnyal kacérkodás és mégse lett semmi elrontva. Mindenből jó sült ki. Ma is még abból is, hogy elejtette a lányt, jó sült ki. Ott is a nyoma a fekete ruhán. Még a feltételezés is felháborító, hogy ő bármit el tudna rontani. Hiába próbálkozik ez nem megy neki. A szemetelés pedig fontos része a rosszfiús sármnak. Akárcsak a nyílt utcán történő taperolás amit csak azért nélkülöz most mert megint tele van a keze a vásárolt áruval. A kérdésre hanyagul vállat ránt.*
-Tudod nem csak elfogyasztva hatnak ezek az italok hanem*Keresi a megfelelő szakkifejezést, de nem jut eszébe.*bőrrel érintkezve is. Pont ezért egyes alkimisták speciális eljárással olyan fiolákban tárolják az italaikat amik úgy törnek el, hogy a szilánkjaik nem okoznak kárt abban akit eltalálnak vele és így speciális körülmények közt is alkalmazhatóak. Példának okáért harctéren vagy egy súlyos baleset során ahol nincs idő kihúzgálni a dugót belőlük és megitatni a célponttal.
~Vagy ha valakit egy nagyon erős fekete itallal eszeveszett tombológéppé akarsz változtatni.~
-Nagyon sok lehetőség van benne csak még nem volt lehetőségem ilyesmivel próbálkozni. Majd ez után.
*És amíg mesél lassan el is érnek a rezidenciához. Ott már kicsit alábbhagy a lelkesedése. A félvér kicsit mint, aki kiszökött a bálba úgy lopakodik befelé. A doki nem tudja ezt a helyzetet komolyan venni. Annyira nem, hogy a lány szavaira se tud csak egy huncut megjegyzéssel reagálni.*
-Pedig nekem tetszik.
*Villannak játékosan a zöldek, de most tényleg csak tréfál. Jelen pillanatban jobban érdekli őt a ház és a lányok sorsa minthogy megint gerincre vágja a félvért. A felbukkanó kölyök teljesen hidegen hagyja. Ez látszik a tekintetében is mikor a lány ránéz. Egy kölyök. Mi van vele? Majd a lány karjaiba rohan. Aki, felveszi és nyugtatja. Minek nyugtatni egy akkora kölyköt? Ha baja van mondja el ne bőgjön? Ha meg nem tudja nem is olyan fontos. Amúgy is nem látja, hogy zavarja a felnőtteket? Verés kéne annak nem nyugtatás. A betegség hallatán ő is megnézi miről van szó, de úgy néz ki nincs is szükség az ő orvosi véleményére. Vagyis de. Nagyon is szükség van rá és saját durva stílusában közbe is szól.*
-Akkor döglötök meg ha ahhoz a kontárhoz mentek.
*Csak elismeréssel tud adózni Aleimord húgának vagy a lányoknak. Hagyták, hogy az a kontár rájuk akaszkodjon. Egy foghúzó kovácsinasnak több köze van a szakmához mint annak az akadémista picsának. Ha magukra maradnak akkor az elf véleménye a gyerekekről az arcára lesz írva.*
-Blőeh.
*Ebből egyértelmű lehet, hogy bizonyos kor alatt ő nem lesz az itteni lányok kedvence.*
1437. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-21 17:24:46
Üzenet elküldve: 2024-12-21 17:24:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Valóban nem sokat számít, hogy hol éri utol őket a vágy. Persze Mai az ideje nagy részében minden részletre odafigyel, s soha nem engedné, hogy csorba essen megítélésén, na de az elf tényleg tett vele valamit, ami elfeledteti vele ezt a fontos szokását. Annyi esze most már azért van, így, hogy felavatták az új házát és lenyugodtak, hogy számítson, hogy Alenia hogyan is látja majd őket. Koszos fekete ruhában, amit még a férfi magja is ékesít, - csak Mai ezt pont nem látja, mindenki nagy szerencséjére - nem jelenhet meg előtte. Akármit szeretne a hosszúéletű, először a szobájába kell menni, hogy legalább átöltözzön. Aztán tönkre lehet tenni újra mindent, majd a félvér valahogy helyrehozza, ha tényleg sikerül a Dokinak. Mert bár pontosan tudja, milyen jól forgatja a szavakat, a hevessége nem csak az ágyban olyan mindent elsöprő. Kissé aggódik bár, de tudja jól, hogy megoldja később, ha meg kell.
Figyelmesen hallgatja a volt kalózt, ő csak egy kis szemetelésről akarta lebeszélni finoman, de új tervek sejlenek fel. Milyen sok van belőlük. Hamar el is felejti azt a macskakövön szétpattant üvegcsét, hiszen annál értékesebb dolog nincs is számára, hogy valaki nem elégszik meg, hanem mindig többet és jobbat akar. Már csillognak is azok a kékek, ahogy figyel minden egyes szót.*
- Milyen érdekes dolgot?
*Hogyne akarná tudni. Még pár mese és úgy megszédíti Mai-t a férfi, hogy még a nevére is íratná azt a rezidenciát. Na, talán azt mégsem, de tényleg megveszik érte. Olyan eszes. Mit számít, hogy néha a nadrágjába törli a zsíros ujjait?
Hamar a rezidenciához érnek, s nagyot sóhajt, mert tudja, hogy kifogásolható a megjelenése. Ha az előtérben van valamelyik felnőtt, akkor neki annyi. A gyerekek mások, nekik minden kosz játékosnak hat. Végtére is… játszottak.
Nyílik a nehéz ajtó, s ijedten villannak a lélektükrök. De még sehol senki, talán az emeleten vannak, vagy a konyhában.*
- Gyere, át kell öltözzek, így senki nem fog komolyan venni minket.
*Fájdalmas a fintor, ahogy végignéz magán. Kézen is fogná a másikat, hogy induljanak, de akkor apró trappolás hangja veri fel a csendet, a lépcsőről leszáguldó Kriza fut felé, könnyekkel a szemében. Int-re néz a félvér, majd vissza a gyerekre, aki már ugrik is rá, mint valami kismajom. Ha nem itta volna meg azt a zöld italt, akkor most itt helyben esne össze. Megemeli a sózsákot, aki már fonja is át rajta a kis karjait.*
- Mi történt Kriza?
*A kislány hüppögve mutatja a kezét, amin valami elkent festék található. Mai összevonja a szemöldökét, s figyelmesen hallgatja a történetet.*
- Arn nagyon beteg! Szikra mutatta, tele van piros pöttyökkel és már rajtam is itt vannak! Telis-tele! Meg fogunk halni. Jaj! *Húzódik el és befogja a szemeit, amikor ráeszmél a kislány, hogy így most Mai-t is megfertőzte. Hiszen, ahogy érintette rá is került abból a piros festékből. Ugyan van velük egy orvos, de hamar rájön magától is, hogy mi történhetett. Leteszi a leányt, s egy határozott mozdulattal törli le róla az egyik „kiütést”.*
- Kriza, ne ijedj meg. Ez csak festék. Szikra csak bolondozott.
*Behunyja a szemét, mikor ráeszmél, hogy megint el kell beszélgessen vele. Valahol pedig mulattatja az egész, de ezt nem mutatná.*
- Menj, mosd le magadról és segíts Arn-nak is. Később felmegyek hozzátok. Szikra még itt van?
*Figyeli az apróságot, aki megnyugszik, ahogy elkezdi ő is törölgetni magáról a nyomokat. *
- Nem, Deressel elmentek. Akkor nem halunk meg? Nem kell Nimeril-t megkeresnünk?
*Mai ráharap az ajkára, hogy elnyomjon egy nevetést.*
- Semmiképp. Irány fürdeni!
*Megrázza a fejét, majd hagyja, hogy elszaladjon a lány, ha csak az elf nem akar ismerkedni. Kétli. Nos ez vár a félvérre az andalgás helyett az elkövetkezendő napokban, hatokban. Újra Int-re néz.*
- Üdv nálunk…
*Mosolyodik el, tegnap ilyet nem láthatott a másik. Már venné is az irányt a szobája felé a szőkével együtt.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.21 18:02:52
*Valóban nem sokat számít, hogy hol éri utol őket a vágy. Persze Mai az ideje nagy részében minden részletre odafigyel, s soha nem engedné, hogy csorba essen megítélésén, na de az elf tényleg tett vele valamit, ami elfeledteti vele ezt a fontos szokását. Annyi esze most már azért van, így, hogy felavatták az új házát és lenyugodtak, hogy számítson, hogy Alenia hogyan is látja majd őket. Koszos fekete ruhában, amit még a férfi magja is ékesít, - csak Mai ezt pont nem látja, mindenki nagy szerencséjére - nem jelenhet meg előtte. Akármit szeretne a hosszúéletű, először a szobájába kell menni, hogy legalább átöltözzön. Aztán tönkre lehet tenni újra mindent, majd a félvér valahogy helyrehozza, ha tényleg sikerül a Dokinak. Mert bár pontosan tudja, milyen jól forgatja a szavakat, a hevessége nem csak az ágyban olyan mindent elsöprő. Kissé aggódik bár, de tudja jól, hogy megoldja később, ha meg kell.
Figyelmesen hallgatja a volt kalózt, ő csak egy kis szemetelésről akarta lebeszélni finoman, de új tervek sejlenek fel. Milyen sok van belőlük. Hamar el is felejti azt a macskakövön szétpattant üvegcsét, hiszen annál értékesebb dolog nincs is számára, hogy valaki nem elégszik meg, hanem mindig többet és jobbat akar. Már csillognak is azok a kékek, ahogy figyel minden egyes szót.*
- Milyen érdekes dolgot?
*Hogyne akarná tudni. Még pár mese és úgy megszédíti Mai-t a férfi, hogy még a nevére is íratná azt a rezidenciát. Na, talán azt mégsem, de tényleg megveszik érte. Olyan eszes. Mit számít, hogy néha a nadrágjába törli a zsíros ujjait?
Hamar a rezidenciához érnek, s nagyot sóhajt, mert tudja, hogy kifogásolható a megjelenése. Ha az előtérben van valamelyik felnőtt, akkor neki annyi. A gyerekek mások, nekik minden kosz játékosnak hat. Végtére is… játszottak.
Nyílik a nehéz ajtó, s ijedten villannak a lélektükrök. De még sehol senki, talán az emeleten vannak, vagy a konyhában.*
- Gyere, át kell öltözzek, így senki nem fog komolyan venni minket.
*Fájdalmas a fintor, ahogy végignéz magán. Kézen is fogná a másikat, hogy induljanak, de akkor apró trappolás hangja veri fel a csendet, a lépcsőről leszáguldó Kriza fut felé, könnyekkel a szemében. Int-re néz a félvér, majd vissza a gyerekre, aki már ugrik is rá, mint valami kismajom. Ha nem itta volna meg azt a zöld italt, akkor most itt helyben esne össze. Megemeli a sózsákot, aki már fonja is át rajta a kis karjait.*
- Mi történt Kriza?
*A kislány hüppögve mutatja a kezét, amin valami elkent festék található. Mai összevonja a szemöldökét, s figyelmesen hallgatja a történetet.*
- Arn nagyon beteg! Szikra mutatta, tele van piros pöttyökkel és már rajtam is itt vannak! Telis-tele! Meg fogunk halni. Jaj! *Húzódik el és befogja a szemeit, amikor ráeszmél a kislány, hogy így most Mai-t is megfertőzte. Hiszen, ahogy érintette rá is került abból a piros festékből. Ugyan van velük egy orvos, de hamar rájön magától is, hogy mi történhetett. Leteszi a leányt, s egy határozott mozdulattal törli le róla az egyik „kiütést”.*
- Kriza, ne ijedj meg. Ez csak festék. Szikra csak bolondozott.
*Behunyja a szemét, mikor ráeszmél, hogy megint el kell beszélgessen vele. Valahol pedig mulattatja az egész, de ezt nem mutatná.*
- Menj, mosd le magadról és segíts Arn-nak is. Később felmegyek hozzátok. Szikra még itt van?
*Figyeli az apróságot, aki megnyugszik, ahogy elkezdi ő is törölgetni magáról a nyomokat. *
- Nem, Deressel elmentek. Akkor nem halunk meg? Nem kell Nimeril-t megkeresnünk?
*Mai ráharap az ajkára, hogy elnyomjon egy nevetést.*
- Semmiképp. Irány fürdeni!
*Megrázza a fejét, majd hagyja, hogy elszaladjon a lány, ha csak az elf nem akar ismerkedni. Kétli. Nos ez vár a félvérre az andalgás helyett az elkövetkezendő napokban, hatokban. Újra Int-re néz.*
- Üdv nálunk…
*Mosolyodik el, tegnap ilyet nem láthatott a másik. Már venné is az irányt a szobája felé a szőkével együtt.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.21 18:02:52
1436. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-21 17:19:15
Üzenet elküldve: 2024-12-21 17:19:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Ezt igazán jól eltanulta Graeltől. A füllentés úgy megy neki néha, mint másnak a levegővétel. De leginkább csak akkor, ha ő maga elhiszi, hogy az nem csak önös érdekből származik. Még ha morális rendszer számára ismeretlen, egy magának való, csavart fajta csak lakozik benne. Tény, a gyerekeknek, legalább is ilyen tájt már aludnia kellene. Mai viszonylag korán igyekszik őket lefektetni, hogy az éjszakán kis részét a felnőttek maguknak tudhassák. Ezt is onnan tudta meg, mikor még az elején Dereshez szökött ki, hogy vele aludhasson, mert a szobában egyedül érezte magát.
Valóban szürkületkor indultak el, és hiába a gyorsaság, egy gyermek lépte fele akkora se néha, mint egy felnőtté, és átszelni a teljes várost sem két perc. Főleg, ha valaki Szikrát követi, mert ő hajlandó inkább az olyan utcákat választani ami kevésbé jártak, a tömeget azóta is igyekszik kerülni.
Bólint egy kettőt a fiú szavát megerősítve, elhiszi neki az indokot, amit örömmel konstatál. Cipőcskéjét azóta is szokja rendesen, igazából kész csoda, hogy még nem kopott le a talpa a sok járkálástól. Ha a fiú tudná, hogy ő anélkül érkezett ide még múltkorában biztos jó nagyot nevetne, főleg, hogy még Mairól is lekerült a cipő mert jól megfuttatta a nőt.
Végül, szépen elmagyarázva a fiúnak a jelenlegi helyzetét, csak barátságosan mosolyog neki, hiszen minden rendben van félnie nem kell. A reggel gondjai és a bemutatkozás maradjon reggelre. Eleget szaladtak és játszottak mára. Szikrának pedig épp elég galiba van a számláján amit majd neki kell lerendeznie Maival. Azért a fiúnak igazán nem kell aggódnia.
Oda is lép a fa ajtóhoz, fülét erősen rányomja arra, hallgatózik egy keveset. Hátha hall lépés hangokat az előtérből. Majd miután megállapítja, hogy tiszta a levegő, a kilincsre helyezi apró kezét, és azt nagyon lassan óvatosan kezdi el lehúzni.
A kilincs halk, vékonyka recsegéssel adja meg magát, csak úgy mint az ajtó amit Szikra két kézzel óvatosan kezd el nyomni. Egyik kezével a kilincsen a másikkal az ajtólapon. Mintha már rutinból csinálná úgy tűnhet a fiúnak, hisz az ajtó alig észrevehető nyeszlett nyikorgással nyílik. De nem is kell annyira kitárni azt, amikor már úgy véli be tudja magukat préselni, meg is teszi. Legyint is párat a fiúnak, hogy kövesse szépen. Kell az a bátorítás biztosan, látva, hogy milyen kis megszeppent lett hirtelen. Majd pedig, ahogy az ajtó halk nyikorgással nyílt ki, csukódik is be mögöttük.*
- Kövess.
*Suttogja halkan, és óvatos halk léptekkel halad szépen át a hatalmas, egykor fényűző termen, majd pedig fel a hasonló lépcsőn. Nem az a pompa amiben tündöklött a Rezidencia, de számára még így is egy palota.
Már a célegyenesben vannak, nem is kell sok, amíg az egyszerű fa ajtó elé állva, Szikra hallgatózás nélkül, óvatosan benyit. Tudván a saját szobájában csak nem várja senki őt. Legalább is reméli, hogy nem látja bent Mait, mert lehet megállna rögvest a pici szíve.*
-Tádá!
*Tárja szét karjait bemutatva szobáját, ami most leginkább a sötétség takar, a holdak fénye világít be csupán az ablakon. Ami talán épp elég a sötéthez hozzászokott szemeiknek, hogy legalább a bútorok körvonalait lássák. Azóta is szegényes, az ágy látszódik, az előtte lévő ládikó, és a kis asztal a székkel. Amin pedig egy edény áll törölközőkkel és vízzel. Mai mutatta meg neki, hogy bizony a fürdés is egy olyan dolog amit akkor szokás ha nagyon piszkos az ember, mert felmelegíteni annyi vödör vizet bizony napi szinten nem egyszerű.*
- Gyere mosakodjunk meg.
*Lép is hozzá az edényhez, majd az egyik törölközőt a fiúnak nyújtja, sajátját pedig a vízbe mártja. Kifacsarja, és kezdi el arcát és nyakát törölgetni.*
*Ezt igazán jól eltanulta Graeltől. A füllentés úgy megy neki néha, mint másnak a levegővétel. De leginkább csak akkor, ha ő maga elhiszi, hogy az nem csak önös érdekből származik. Még ha morális rendszer számára ismeretlen, egy magának való, csavart fajta csak lakozik benne. Tény, a gyerekeknek, legalább is ilyen tájt már aludnia kellene. Mai viszonylag korán igyekszik őket lefektetni, hogy az éjszakán kis részét a felnőttek maguknak tudhassák. Ezt is onnan tudta meg, mikor még az elején Dereshez szökött ki, hogy vele aludhasson, mert a szobában egyedül érezte magát.
Valóban szürkületkor indultak el, és hiába a gyorsaság, egy gyermek lépte fele akkora se néha, mint egy felnőtté, és átszelni a teljes várost sem két perc. Főleg, ha valaki Szikrát követi, mert ő hajlandó inkább az olyan utcákat választani ami kevésbé jártak, a tömeget azóta is igyekszik kerülni.
Bólint egy kettőt a fiú szavát megerősítve, elhiszi neki az indokot, amit örömmel konstatál. Cipőcskéjét azóta is szokja rendesen, igazából kész csoda, hogy még nem kopott le a talpa a sok járkálástól. Ha a fiú tudná, hogy ő anélkül érkezett ide még múltkorában biztos jó nagyot nevetne, főleg, hogy még Mairól is lekerült a cipő mert jól megfuttatta a nőt.
Végül, szépen elmagyarázva a fiúnak a jelenlegi helyzetét, csak barátságosan mosolyog neki, hiszen minden rendben van félnie nem kell. A reggel gondjai és a bemutatkozás maradjon reggelre. Eleget szaladtak és játszottak mára. Szikrának pedig épp elég galiba van a számláján amit majd neki kell lerendeznie Maival. Azért a fiúnak igazán nem kell aggódnia.
Oda is lép a fa ajtóhoz, fülét erősen rányomja arra, hallgatózik egy keveset. Hátha hall lépés hangokat az előtérből. Majd miután megállapítja, hogy tiszta a levegő, a kilincsre helyezi apró kezét, és azt nagyon lassan óvatosan kezdi el lehúzni.
A kilincs halk, vékonyka recsegéssel adja meg magát, csak úgy mint az ajtó amit Szikra két kézzel óvatosan kezd el nyomni. Egyik kezével a kilincsen a másikkal az ajtólapon. Mintha már rutinból csinálná úgy tűnhet a fiúnak, hisz az ajtó alig észrevehető nyeszlett nyikorgással nyílik. De nem is kell annyira kitárni azt, amikor már úgy véli be tudja magukat préselni, meg is teszi. Legyint is párat a fiúnak, hogy kövesse szépen. Kell az a bátorítás biztosan, látva, hogy milyen kis megszeppent lett hirtelen. Majd pedig, ahogy az ajtó halk nyikorgással nyílt ki, csukódik is be mögöttük.*
- Kövess.
*Suttogja halkan, és óvatos halk léptekkel halad szépen át a hatalmas, egykor fényűző termen, majd pedig fel a hasonló lépcsőn. Nem az a pompa amiben tündöklött a Rezidencia, de számára még így is egy palota.
Már a célegyenesben vannak, nem is kell sok, amíg az egyszerű fa ajtó elé állva, Szikra hallgatózás nélkül, óvatosan benyit. Tudván a saját szobájában csak nem várja senki őt. Legalább is reméli, hogy nem látja bent Mait, mert lehet megállna rögvest a pici szíve.*
-Tádá!
*Tárja szét karjait bemutatva szobáját, ami most leginkább a sötétség takar, a holdak fénye világít be csupán az ablakon. Ami talán épp elég a sötéthez hozzászokott szemeiknek, hogy legalább a bútorok körvonalait lássák. Azóta is szegényes, az ágy látszódik, az előtte lévő ládikó, és a kis asztal a székkel. Amin pedig egy edény áll törölközőkkel és vízzel. Mai mutatta meg neki, hogy bizony a fürdés is egy olyan dolog amit akkor szokás ha nagyon piszkos az ember, mert felmelegíteni annyi vödör vizet bizony napi szinten nem egyszerű.*
- Gyere mosakodjunk meg.
*Lép is hozzá az edényhez, majd az egyik törölközőt a fiúnak nyújtja, sajátját pedig a vízbe mártja. Kifacsarja, és kezdi el arcát és nyakát törölgetni.*
1435. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-21 16:34:26
Üzenet elküldve: 2024-12-21 16:34:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*A fogadóban más volt a helyzet azért. Egyrészt volt az elfben is pár kör, másrészt ott ő se tudta mit várhat attól a szajhától. Az előrántott tőr célja az volt, hogy megfigyelje milyen reakciót kap rá. Ha szeme se rebbent volna a nőnek akkor tudta volna, hogy vagy nem először üzletel simlis alakokkal vagy van, aki védje a hátát. Itt a helyzet nem az volt, hogy őt szólították meg hanem fordítva. És bizonyos szempontból ő volt a szajha helyzetében vagyis akit próbára tettek. A volt kalózt meg nem ijeszti meg holmi utcamocska. De ez nem is számít. Mikor visszatér a kisasszonyhoz vele egyből kellemesebb témák kerülnek szóba.*
-Megbeszéltük.
*Nem mintha számítana bármit. Róluk van szó. Ha egy ganédomb mellett találkoznak össze ott esnek egymásnak. Nem beszélgetéssel szerezték a nyomokat se a bőrükön. Amiket el kell sajnos tüntetni. Mindketten megisszák az italukat. Valóban nem tenne jót az üzletnek ha kiszívott nyakkal állítanának be a kisasszonyhoz. Majd ha övék lesz a ház akkor Alenia szeme láttára se szégyell majd nyomot hagyni a félvéren. Hadd lássa miben különbözik egy igazi férfi Aleimord-tól. A kapott kérdésre a másikra néz és megrázza a fejét.*
-Nem. Sajátot szeretnék. Mármint kicsit átalakított üvegcséket szeretnék csinálni. Olvastam már régebben valami érdekes dolgot és kipróbálnám, hogy működik-e.
*Kezd el mesélni miközben mennek a rezidencia felé. Tervekből van egy csomó. Nem is tudja mennyit mesélt már el a lánynak. A kertről, a szeszfőzésről, a szépítőszerekről, az alkímiai kísérletekről... Csak ideje lenne valamit meg is valósítani ezekből az elképzelésekből.*
*A fogadóban más volt a helyzet azért. Egyrészt volt az elfben is pár kör, másrészt ott ő se tudta mit várhat attól a szajhától. Az előrántott tőr célja az volt, hogy megfigyelje milyen reakciót kap rá. Ha szeme se rebbent volna a nőnek akkor tudta volna, hogy vagy nem először üzletel simlis alakokkal vagy van, aki védje a hátát. Itt a helyzet nem az volt, hogy őt szólították meg hanem fordítva. És bizonyos szempontból ő volt a szajha helyzetében vagyis akit próbára tettek. A volt kalózt meg nem ijeszti meg holmi utcamocska. De ez nem is számít. Mikor visszatér a kisasszonyhoz vele egyből kellemesebb témák kerülnek szóba.*
-Megbeszéltük.
*Nem mintha számítana bármit. Róluk van szó. Ha egy ganédomb mellett találkoznak össze ott esnek egymásnak. Nem beszélgetéssel szerezték a nyomokat se a bőrükön. Amiket el kell sajnos tüntetni. Mindketten megisszák az italukat. Valóban nem tenne jót az üzletnek ha kiszívott nyakkal állítanának be a kisasszonyhoz. Majd ha övék lesz a ház akkor Alenia szeme láttára se szégyell majd nyomot hagyni a félvéren. Hadd lássa miben különbözik egy igazi férfi Aleimord-tól. A kapott kérdésre a másikra néz és megrázza a fejét.*
-Nem. Sajátot szeretnék. Mármint kicsit átalakított üvegcséket szeretnék csinálni. Olvastam már régebben valami érdekes dolgot és kipróbálnám, hogy működik-e.
*Kezd el mesélni miközben mennek a rezidencia felé. Tervekből van egy csomó. Nem is tudja mennyit mesélt már el a lánynak. A kertről, a szeszfőzésről, a szépítőszerekről, az alkímiai kísérletekről... Csak ideje lenne valamit meg is valósítani ezekből az elképzelésekből.*
1434. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-21 16:16:22
Üzenet elküldve: 2024-12-21 16:16:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kupec szarvaslesen//
*Átnyújtja a köntöst, majd kövér ábrázatára ragasztott mosollyal szemléli, ahogy az elflány forgatja azt kezei között.*
-Bizonyára tudnék szerezni egyéb színben is, de... *Közelebb lép.*
-Megmondom őszintén, ez a halványzöld szín felettébb illik önhöz, kisasszony. *A fene se venne még egy darabot, ha ezt is eltudja adni. Mégpedig az elf érdeklődőnek tűnik.*
-Ötvenöt arany igazán nem sok érte. Rajta vesztek persze, de szívesen képzelem az ilyen finom kelmékbe a szépséges vásárlóim. *Hajlongva lép vissza a szekérhez, hogy a kacatok között kereshessen még valami értékelhetőt. Valóban szívesen képzeli el a köntösben az elfet, de leginkább szétnyitva, miközben ő felette izzad.*
-Á, Merhio Drofus! Wegtorenben és Lihanechben is sokan ismerik a műveit! Igazi klasszikus fajta, ha engem kérdez. A tájképei párját ritkítják. Ez itt bizonyosan korai műve. A Lihanechi Galériában vettem, garanciát vállalok az eredetiségéért. *Szigorú homlokráncolással ad nyomatékot szavainak. Biztosra játszik.*
-Gyermekkorom óta ismerem a művészetét! De hogy él-e vagy hal... *Megcsóválja fejét.*
-Azt nem tudom. Sosem volt szerencsém hozzá. Sajnos!
*Az utolsó kérdésre felegyenesedik. Komolykodva fordul a nemesféle elflány felé.*
-Semmiben, kisasszony, persze, hogy semmiben! És még is... Akadnak olyan tényezők, melyek feleslegesen csorbítják a tökéletességet, ha megengedi. Tudja... *Bizalmaskodva hajol közelebb.*
-Rundengart Ipsioninak számtalan kapcsolata akad. Talán tudok szerezni olyan holmit kegyednek, ami.. Kiegészíti a megjelenést. Könyékből hajtható porcelán vagy elefántcsont kar... Egy-két bőrszíjjal gyerekjáték rögzíteni. Persze mozgatni nem lehet, de mutatós, akár egy ékszer. *Valóban látott már ilyesmit. Persze fel kell kutatnia valakit, aki konyít a tudományhoz...*
-Persze az ára is borsos egy efféle... Kiegészítőnek. *Kezeit összekulcsolja jókora pocakja előtt.*
-Remélem, most már elhiszi kegyed, hogy Rundengart Ipsioni mennyi mindenben jártas!
*Átnyújtja a köntöst, majd kövér ábrázatára ragasztott mosollyal szemléli, ahogy az elflány forgatja azt kezei között.*
-Bizonyára tudnék szerezni egyéb színben is, de... *Közelebb lép.*
-Megmondom őszintén, ez a halványzöld szín felettébb illik önhöz, kisasszony. *A fene se venne még egy darabot, ha ezt is eltudja adni. Mégpedig az elf érdeklődőnek tűnik.*
-Ötvenöt arany igazán nem sok érte. Rajta vesztek persze, de szívesen képzelem az ilyen finom kelmékbe a szépséges vásárlóim. *Hajlongva lép vissza a szekérhez, hogy a kacatok között kereshessen még valami értékelhetőt. Valóban szívesen képzeli el a köntösben az elfet, de leginkább szétnyitva, miközben ő felette izzad.*
-Á, Merhio Drofus! Wegtorenben és Lihanechben is sokan ismerik a műveit! Igazi klasszikus fajta, ha engem kérdez. A tájképei párját ritkítják. Ez itt bizonyosan korai műve. A Lihanechi Galériában vettem, garanciát vállalok az eredetiségéért. *Szigorú homlokráncolással ad nyomatékot szavainak. Biztosra játszik.*
-Gyermekkorom óta ismerem a művészetét! De hogy él-e vagy hal... *Megcsóválja fejét.*
-Azt nem tudom. Sosem volt szerencsém hozzá. Sajnos!
*Az utolsó kérdésre felegyenesedik. Komolykodva fordul a nemesféle elflány felé.*
-Semmiben, kisasszony, persze, hogy semmiben! És még is... Akadnak olyan tényezők, melyek feleslegesen csorbítják a tökéletességet, ha megengedi. Tudja... *Bizalmaskodva hajol közelebb.*
-Rundengart Ipsioninak számtalan kapcsolata akad. Talán tudok szerezni olyan holmit kegyednek, ami.. Kiegészíti a megjelenést. Könyékből hajtható porcelán vagy elefántcsont kar... Egy-két bőrszíjjal gyerekjáték rögzíteni. Persze mozgatni nem lehet, de mutatós, akár egy ékszer. *Valóban látott már ilyesmit. Persze fel kell kutatnia valakit, aki konyít a tudományhoz...*
-Persze az ára is borsos egy efféle... Kiegészítőnek. *Kezeit összekulcsolja jókora pocakja előtt.*
-Remélem, most már elhiszi kegyed, hogy Rundengart Ipsioni mennyi mindenben jártas!
1433. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-21 09:52:41
Üzenet elküldve: 2024-12-21 09:52:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Gyerekjáték//
*Mindig változik körülötte minden. Ennek már nem kellene újdonságnak lennie. Hol jobb, hol rosszabb dolgok történnek. Ez a nap a jobbak közé tartozik. Találkozni egy ismeretlen lánnyal, aki jó társaság, aki válaszol a kérdéseire, tűzrőlpattant és még mókás is. Itt áll egy hatalmas ház előtt, ahol van talán számára is rendes ágy, nem csak a hideg földön megvetett kis fekhely. A kutya is igen barátságos, még ha hirtelen ijesztő is volt a látványa, na meg hallani, hogy a sötétből trappol valami feléjük és még Szikra is elesett tőle. Fel sem kell segíteni, jól van. Ez némileg nyugtatja, de még mindig nem az igazi. Miért kell bujkálni? Sok mindenre gondol, de arra nem, amit hall végül. Olyan végtelenül egyszerű a válasz, hogy ha teljesen nem is, de helyére kerülnek a gondolatok.*
- Alszanak.
*Mormogja az orra alatt. Hát persze, hogy nem szabad őket felkelteni. Pedig ők igyekeztek még szürkületkor elindulni, most pedig arra értek ide, hogy már mindenki nyugovóra tért. Akkor a másik kedvéért ő is úgy fog mozdulni, de még levegőt venni is, hogy azt senki, de senki ne hallhassa. Kissé beljebb jutnak, Deres is eloldalog, ismét csak ketten maradnak. A szótlanságból ismét az elf rángatja ki. Okos lány. Tudja, hogy mit érez Tryl, talán azért is, mert hasonló cipőben járnak. A lányé talán már nem olyan kopott, de volt az is. Biztos benne.
Elpárolog hát belőle a rossz érzés, de azért izgul. Tördeli a kezeit, ahogy egyre közelítenek a bejárati ajtóhoz. *
- Jó… menjünk. Köszönöm.
*Nem mer beszélni. Csendben kell maradnia. Úgy nézi azt az ajtót, hogy azt várná, hogy majd a barna szemek hatására kinyílik. Ő bizony nem fog semmilyen kilincshez nyúlni. Szikrára marad az, hogy valóban ajtót nyisson neki egy új világra. De be fog rajta lépni. És, ha minden jól megy, még csak ki sem hajítják onnan.*
*Mindig változik körülötte minden. Ennek már nem kellene újdonságnak lennie. Hol jobb, hol rosszabb dolgok történnek. Ez a nap a jobbak közé tartozik. Találkozni egy ismeretlen lánnyal, aki jó társaság, aki válaszol a kérdéseire, tűzrőlpattant és még mókás is. Itt áll egy hatalmas ház előtt, ahol van talán számára is rendes ágy, nem csak a hideg földön megvetett kis fekhely. A kutya is igen barátságos, még ha hirtelen ijesztő is volt a látványa, na meg hallani, hogy a sötétből trappol valami feléjük és még Szikra is elesett tőle. Fel sem kell segíteni, jól van. Ez némileg nyugtatja, de még mindig nem az igazi. Miért kell bujkálni? Sok mindenre gondol, de arra nem, amit hall végül. Olyan végtelenül egyszerű a válasz, hogy ha teljesen nem is, de helyére kerülnek a gondolatok.*
- Alszanak.
*Mormogja az orra alatt. Hát persze, hogy nem szabad őket felkelteni. Pedig ők igyekeztek még szürkületkor elindulni, most pedig arra értek ide, hogy már mindenki nyugovóra tért. Akkor a másik kedvéért ő is úgy fog mozdulni, de még levegőt venni is, hogy azt senki, de senki ne hallhassa. Kissé beljebb jutnak, Deres is eloldalog, ismét csak ketten maradnak. A szótlanságból ismét az elf rángatja ki. Okos lány. Tudja, hogy mit érez Tryl, talán azért is, mert hasonló cipőben járnak. A lányé talán már nem olyan kopott, de volt az is. Biztos benne.
Elpárolog hát belőle a rossz érzés, de azért izgul. Tördeli a kezeit, ahogy egyre közelítenek a bejárati ajtóhoz. *
- Jó… menjünk. Köszönöm.
*Nem mer beszélni. Csendben kell maradnia. Úgy nézi azt az ajtót, hogy azt várná, hogy majd a barna szemek hatására kinyílik. Ő bizony nem fog semmilyen kilincshez nyúlni. Szikrára marad az, hogy valóban ajtót nyisson neki egy új világra. De be fog rajta lépni. És, ha minden jól megy, még csak ki sem hajítják onnan.*
1432. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-20 12:17:27
Üzenet elküldve: 2024-12-20 12:17:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kupec szarvaslesen//
*Nem örül a megerősítésnek, hogy bizony róluk pletykálnak a jó ég tudja kicsodák, és még azt sem tudja, hogy mit, de nem akad fent rajta túl sokáig. A rossz nyelvek a régi életében is folyton-folyvást jelen voltak. Egyetért Ipsioni Úr azon felfogásával, hogy akit az igazság érdekel, az nézze meg maga.*
- Ó, a mindenféle áldástól óvakodjon, jó uram! Nehogy olyan „áldásokba” fusson, melyek inkább átkok! *mondja tanácsként, ám Eeyr és Teysus áldását szívesen osztogatja bárkinek, így a harsányan vigadó házalónak is. Neki is ugyanúgy jár főként az istennő szeretete, mint bárki másnak.
Hála az ezüstköpenynek, nem fázik, így kíváncsian lép közelebb a szekérhez, hogy szemügyre vegye a portékákat. A kalmár érti a dolgát, rögtön olyasmit mutat neki, amivel egy Aleniá-hoz hasonló nemeskisasszonyt meg lehet fogni, és a körítés is kecsegtető mellé.*
- Ó, igen! Ebben igaza van. A megjelenés mindig, minden körülmények között fontos. Megfoghatom? *kérdezi, és ha megengedik neki, akkor ujjai közé veszi a finom anyagot, hogy megbizonyosodjon arról, az valóban olyan kellemesen selymes-e, ahogy mondják. Világéletében ilyeneket hordott, így a tapintása alapján úgy véli, rögtön kiszúrná a hamisítványt, de ebben az esetben nem talál semmiféle kivetnivalót.*
- Gyönyörű darab. Esetleg, ha volna más színben is… *mosolyog lágyan, de közben teszteli a kereskedőt. Annakidején rengeteg hasonló alakkal volt dolga, tudja, hogy ezek még a macskaszőrt is eladnák a ruhájukról, ha pénzt kapnak érte, ám sok esetben valóban igazi kincsre lehet náluk bukkanni, ha képesek kielégíteni a vevő igényeit.
A selyemharisnya nem különösebben érdekli, abból most vásárolt nemrég a piacon, a történet azonban egészen jó ötletet ad neki is arra, hogy az Aranyszarvas Árvaházban mivel foglalkozhatnának majd a gyermekek. Végül megrázza a fejét, jelezve, hogy a harisnyát biztosan nem fogja megvenni.
Aztán a kép, melyen valóban egy hajó látható. Hogy azt az Elveszett Cápának hívják-e, nem tudja, ahogy a híres-neves Merhio Drofus-ról sem hallott még, ami az ő tájékozottságát figyelembe véve meglepő. A rezidencia még egyáltalán nincs annyira felújítva, hogy képeket aggassanak a falakra, de úgy dönt, tovább teszteli a nagyhasút.*
- Meséljen még kérem Merhio Drofus-ról! Találkozott már esetleg más alkotásával is? Miféle stílusról híres és mikor alkotott? Gondolom utána olvasott a művésznek, mikor a birtokába került ez a kép.
*Azt valóban nem fogja bevallani, hogy ő sem ismeri az illetőt, de ezt nem kell tudnia a másiknak. Az utolsó ajánlatot hallva azonban kissé megdermed.*
- Mégis… mit gondol, miben szenvednék hiányt? *Lehet, hogy igenis meg fogják bántani. Ez attól függ, hogy miről van szó pontosan.*
*Nem örül a megerősítésnek, hogy bizony róluk pletykálnak a jó ég tudja kicsodák, és még azt sem tudja, hogy mit, de nem akad fent rajta túl sokáig. A rossz nyelvek a régi életében is folyton-folyvást jelen voltak. Egyetért Ipsioni Úr azon felfogásával, hogy akit az igazság érdekel, az nézze meg maga.*
- Ó, a mindenféle áldástól óvakodjon, jó uram! Nehogy olyan „áldásokba” fusson, melyek inkább átkok! *mondja tanácsként, ám Eeyr és Teysus áldását szívesen osztogatja bárkinek, így a harsányan vigadó házalónak is. Neki is ugyanúgy jár főként az istennő szeretete, mint bárki másnak.
Hála az ezüstköpenynek, nem fázik, így kíváncsian lép közelebb a szekérhez, hogy szemügyre vegye a portékákat. A kalmár érti a dolgát, rögtön olyasmit mutat neki, amivel egy Aleniá-hoz hasonló nemeskisasszonyt meg lehet fogni, és a körítés is kecsegtető mellé.*
- Ó, igen! Ebben igaza van. A megjelenés mindig, minden körülmények között fontos. Megfoghatom? *kérdezi, és ha megengedik neki, akkor ujjai közé veszi a finom anyagot, hogy megbizonyosodjon arról, az valóban olyan kellemesen selymes-e, ahogy mondják. Világéletében ilyeneket hordott, így a tapintása alapján úgy véli, rögtön kiszúrná a hamisítványt, de ebben az esetben nem talál semmiféle kivetnivalót.*
- Gyönyörű darab. Esetleg, ha volna más színben is… *mosolyog lágyan, de közben teszteli a kereskedőt. Annakidején rengeteg hasonló alakkal volt dolga, tudja, hogy ezek még a macskaszőrt is eladnák a ruhájukról, ha pénzt kapnak érte, ám sok esetben valóban igazi kincsre lehet náluk bukkanni, ha képesek kielégíteni a vevő igényeit.
A selyemharisnya nem különösebben érdekli, abból most vásárolt nemrég a piacon, a történet azonban egészen jó ötletet ad neki is arra, hogy az Aranyszarvas Árvaházban mivel foglalkozhatnának majd a gyermekek. Végül megrázza a fejét, jelezve, hogy a harisnyát biztosan nem fogja megvenni.
Aztán a kép, melyen valóban egy hajó látható. Hogy azt az Elveszett Cápának hívják-e, nem tudja, ahogy a híres-neves Merhio Drofus-ról sem hallott még, ami az ő tájékozottságát figyelembe véve meglepő. A rezidencia még egyáltalán nincs annyira felújítva, hogy képeket aggassanak a falakra, de úgy dönt, tovább teszteli a nagyhasút.*
- Meséljen még kérem Merhio Drofus-ról! Találkozott már esetleg más alkotásával is? Miféle stílusról híres és mikor alkotott? Gondolom utána olvasott a művésznek, mikor a birtokába került ez a kép.
*Azt valóban nem fogja bevallani, hogy ő sem ismeri az illetőt, de ezt nem kell tudnia a másiknak. Az utolsó ajánlatot hallva azonban kissé megdermed.*
- Mégis… mit gondol, miben szenvednék hiányt? *Lehet, hogy igenis meg fogják bántani. Ez attól függ, hogy miről van szó pontosan.*
1431. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-20 11:39:52
Üzenet elküldve: 2024-12-20 11:39:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kupec szarvaslesen//
-Úgy hírlik. Úgy! A népek beszélnek mindenféléket, talán az a legjobb, ha az ember a saját szemével győződik meg az igazságokról. *Negédes békamosolyba kúsznak ajkai, miközben felpillant a lányra. Aligha tűnik szolgálónak, már csak hegyes füleiből kiindulva sem. Lopva fut rajta végig apró, sötét szemeivel, miközben heves, kurta hajlongásba kezd.*
-Eeyr, Teysus... Minden áldást elfogadok! A magamfajta kupeceknek szüksége is van a jószerencsére! *Megenged magának egy kuncogást, miközben a szekérhez lép. Megfordulva ismét végigpillant az elfen; hamar konstatálja a karja hiányát. Eszébe ötlik egy gondolat, ám ezt egyelőre megtartja magának. Talán sértésnek vélné az elf így elsőre Sosem lehet tudni. Őt nem is zavarja különösebben az összképben, ennél sokkal mélyebben mozog az ő ingerküszöbe.*
-Ó, kegyed túl nagylelkű! Nos... *Összefűzi hordóhasa előtt kezeit, majd komoly képpel a szekér mögé lép.*
-Rundengart Ipsionit csak a legkülönlegesebb holmik érdeklik! *Harsogja. Felkapaszkodik hátra és sebtiben hátratolja a tyúkokat rejtő ketrecet. Még egyszer lopva felméri vendéglátóját; nem szemét legelteti, inkább csak felméri, vajon mit érdemes mutatnia.*
-Nézze ezt a köntöst! Igazán nemes anyag, selyemmel átszőtt. *Magasba emeli a szóban forgó ruhaneműt. Ezt kivételesen valóban drága pénzen vette.*
-Egy olyan finom hölgynek, mint kegyed, éjjel is figyelnie kell a megjelenésre. Nem igaz? *Felgöcög, hogy csak úgy libben bele tokája. Ő maga szíves örömest megtekintené az elfet éjjel is, de ezt a gondolatot persze megtartja magának.*
-Vagy esetleg ez a selyemharisnya, itt, ni... A lihanechi árvák varrták, igazi lihanechi selyemből, nem vitás. Egy magamfajta, világlátott kereskedő megismeri az ügyes kis kezük munkáját. *Elmerengve szemléli egy darabig a Teysus tudja hol beszerzett ruhaneműt, majd mint aki hirtelen eszmél, egy barna lepellel letakart tárgy felé nyúl.*
-Ez itt... Merhio Drofus keze munkája! *Némi áhítatot is sikerül hangjába csempésznie, miközben lerántja a leplet. Felemeli a festményt, ám kellő erő híján inkább megtámasztja annak keretét a szekér szélében.*
-A háborgó tengert ábrázolja, rajta egy hánykolódó hajó... Alighanem az Elveszett Cápa. Fű alatt adom kisasszony, szinte féláron... Kár a szép vászon egy magamfajta kupec birtokában, nem igaz? *Megenged egy udvarias vigyort. Ami azt illeti, fogalma sincs, mit ábrázol a kép, vagy hogy valójában ki festette. De tapasztalata szerint a kékvérűek általában szeretnek okosnak tűnni és úgy tenni, mintha pontosan tudnák, miről vagy kiről van szó.*
-De van itt más is. Ipsioni talán olyat is szerezhet, aminek... Híján van a kisasszony, ha meg nem bántom. *Lekászálódik a szekér hátuljáról, majd közelebb lép a kerítéshez.*
-Úgy hírlik. Úgy! A népek beszélnek mindenféléket, talán az a legjobb, ha az ember a saját szemével győződik meg az igazságokról. *Negédes békamosolyba kúsznak ajkai, miközben felpillant a lányra. Aligha tűnik szolgálónak, már csak hegyes füleiből kiindulva sem. Lopva fut rajta végig apró, sötét szemeivel, miközben heves, kurta hajlongásba kezd.*
-Eeyr, Teysus... Minden áldást elfogadok! A magamfajta kupeceknek szüksége is van a jószerencsére! *Megenged magának egy kuncogást, miközben a szekérhez lép. Megfordulva ismét végigpillant az elfen; hamar konstatálja a karja hiányát. Eszébe ötlik egy gondolat, ám ezt egyelőre megtartja magának. Talán sértésnek vélné az elf így elsőre Sosem lehet tudni. Őt nem is zavarja különösebben az összképben, ennél sokkal mélyebben mozog az ő ingerküszöbe.*
-Ó, kegyed túl nagylelkű! Nos... *Összefűzi hordóhasa előtt kezeit, majd komoly képpel a szekér mögé lép.*
-Rundengart Ipsionit csak a legkülönlegesebb holmik érdeklik! *Harsogja. Felkapaszkodik hátra és sebtiben hátratolja a tyúkokat rejtő ketrecet. Még egyszer lopva felméri vendéglátóját; nem szemét legelteti, inkább csak felméri, vajon mit érdemes mutatnia.*
-Nézze ezt a köntöst! Igazán nemes anyag, selyemmel átszőtt. *Magasba emeli a szóban forgó ruhaneműt. Ezt kivételesen valóban drága pénzen vette.*
-Egy olyan finom hölgynek, mint kegyed, éjjel is figyelnie kell a megjelenésre. Nem igaz? *Felgöcög, hogy csak úgy libben bele tokája. Ő maga szíves örömest megtekintené az elfet éjjel is, de ezt a gondolatot persze megtartja magának.*
-Vagy esetleg ez a selyemharisnya, itt, ni... A lihanechi árvák varrták, igazi lihanechi selyemből, nem vitás. Egy magamfajta, világlátott kereskedő megismeri az ügyes kis kezük munkáját. *Elmerengve szemléli egy darabig a Teysus tudja hol beszerzett ruhaneműt, majd mint aki hirtelen eszmél, egy barna lepellel letakart tárgy felé nyúl.*
-Ez itt... Merhio Drofus keze munkája! *Némi áhítatot is sikerül hangjába csempésznie, miközben lerántja a leplet. Felemeli a festményt, ám kellő erő híján inkább megtámasztja annak keretét a szekér szélében.*
-A háborgó tengert ábrázolja, rajta egy hánykolódó hajó... Alighanem az Elveszett Cápa. Fű alatt adom kisasszony, szinte féláron... Kár a szép vászon egy magamfajta kupec birtokában, nem igaz? *Megenged egy udvarias vigyort. Ami azt illeti, fogalma sincs, mit ábrázol a kép, vagy hogy valójában ki festette. De tapasztalata szerint a kékvérűek általában szeretnek okosnak tűnni és úgy tenni, mintha pontosan tudnák, miről vagy kiről van szó.*
-De van itt más is. Ipsioni talán olyat is szerezhet, aminek... Híján van a kisasszony, ha meg nem bántom. *Lekászálódik a szekér hátuljáról, majd közelebb lép a kerítéshez.*
1430. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-20 10:37:25
Üzenet elküldve: 2024-12-20 10:37:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ünnepi vacsora - Zárás//
*Arról szó sincs, hogy Orthus udvarlása hatna negatívan a hangulatára, de tény, hogy sem a neveltetése, sem a saját személyisége nem engedi, hogy a rossz kedve okán ne legyen élvezhető a társasága. Ami valóban elszomorította, az a tény, hogy ha a férfi szeretne is neki udvarolni, céltalanul tenné, hisz, mint kiderült, ő nem felel meg a kereskedő igényeinek azon egyszerű oknál fogva, hogy elfnek született. Az ebből fakadó szomorúságán segít viszont az alkohol, melynek hatására egészen beszédes, kedves társasággá válik, de mint tudjuk, minden jónak ára van. Az alkoholnak például az, hogy egy idő után már inkább fáradtnak, esendőnek kezdi érezni magát, éppen ezért szeretne távozni. Hálás, amiért Morthimer Úr ezt megérti.
Járása kissé bizonytalan, pedig még becsiccsentve sincsen, egyszerűen csak túl új neki az alkohol szervezetére gyakorolt hatása. A hintóban ülve már nem szeretne beszélgetni, a másik által kínált témákra is csak röviden, lényegretőrően válaszol. Ezért nem Orthus, hanem a fáradtsága a hibás.
Mikor az otthonához érve az ajtóhoz kísérik, kíváncsian pillant még fel a másikra a félhomályban, ma még egyszer utoljára minden figyelmét Orthus Morthimer-nek szenteli.*
- Természetes, hogy megértem Önt. Ha valaki, akkor én pontosan tudom, hogy a származásunkból fakadó kötelezettségeink néha átírhatnak bármilyen mesebelinek tűnő történetet. Ön nem tehet erről. Köszönöm a kedves szavakat, és reménykedem benne, hogy ez az apró sikertelenség nem fog annak az útjába állni, hogy barátok maradhassunk, és közös céljaink lehessenek a városunk megszépítésének érdekében. Jó éjszakát kívánok Önnek, Morthimer Úr! *Még végignézi, ahogy a hintó kigördül a rezidencia udvarából, és eltűnik a távolban, utána lép csak be az ajtón. Ha találkozik is valakivel, csak köszön, de meg sem áll az emeletig, ahol a szobája négy fala között senki előtt sem kell megjátszania magát, s könnyek formájában engedheti ki a csalódottságát.*
//Ünnepi vacsora - Zárás//
*Arról szó sincs, hogy Orthus udvarlása hatna negatívan a hangulatára, de tény, hogy sem a neveltetése, sem a saját személyisége nem engedi, hogy a rossz kedve okán ne legyen élvezhető a társasága. Ami valóban elszomorította, az a tény, hogy ha a férfi szeretne is neki udvarolni, céltalanul tenné, hisz, mint kiderült, ő nem felel meg a kereskedő igényeinek azon egyszerű oknál fogva, hogy elfnek született. Az ebből fakadó szomorúságán segít viszont az alkohol, melynek hatására egészen beszédes, kedves társasággá válik, de mint tudjuk, minden jónak ára van. Az alkoholnak például az, hogy egy idő után már inkább fáradtnak, esendőnek kezdi érezni magát, éppen ezért szeretne távozni. Hálás, amiért Morthimer Úr ezt megérti.
Járása kissé bizonytalan, pedig még becsiccsentve sincsen, egyszerűen csak túl új neki az alkohol szervezetére gyakorolt hatása. A hintóban ülve már nem szeretne beszélgetni, a másik által kínált témákra is csak röviden, lényegretőrően válaszol. Ezért nem Orthus, hanem a fáradtsága a hibás.
Mikor az otthonához érve az ajtóhoz kísérik, kíváncsian pillant még fel a másikra a félhomályban, ma még egyszer utoljára minden figyelmét Orthus Morthimer-nek szenteli.*
- Természetes, hogy megértem Önt. Ha valaki, akkor én pontosan tudom, hogy a származásunkból fakadó kötelezettségeink néha átírhatnak bármilyen mesebelinek tűnő történetet. Ön nem tehet erről. Köszönöm a kedves szavakat, és reménykedem benne, hogy ez az apró sikertelenség nem fog annak az útjába állni, hogy barátok maradhassunk, és közös céljaink lehessenek a városunk megszépítésének érdekében. Jó éjszakát kívánok Önnek, Morthimer Úr! *Még végignézi, ahogy a hintó kigördül a rezidencia udvarából, és eltűnik a távolban, utána lép csak be az ajtón. Ha találkozik is valakivel, csak köszön, de meg sem áll az emeletig, ahol a szobája négy fala között senki előtt sem kell megjátszania magát, s könnyek formájában engedheti ki a csalódottságát.*
1429. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-20 10:22:52
Üzenet elküldve: 2024-12-20 10:22:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kupec szarvaslesen//
*A váratlan, ám annál hangosabb vendégnek csalódnia kell, ha arra számít, hogy majd egy őr, inas vagy szolga bejelenti őt a ház urának vagy úrnőjének. A rezidencia már rég nem tündököl régi fényében úgy, mint amikor még fényűző bálokat rendeztek a hatalmas kúria falai között, így az érkezőt csak a csendben fölé magasodó, zárt tölgyfaajtó fogadja. Szerencsére nincs is szükség hírvivőre, Alenia így is meghallja, hogy valaki az udvarba érkezett, így a hordóhasú kereskedő végül hozzá intézheti szavait, jöttének magyarázatát.
A lány, ha nem rontja el, egy, az elegáns ruháján viselt ezüstköpenyben nyit ajtót, amit még odabent varázsol magára, hisz kint valóban dermesztően hideg szél fúj már, ő pedig nem szeret fázni, és mellékesként a köpeny még a hiányzó karját is takarhatja.*
- Eeyr áldja, Uram! Miben segíthetek? *kérdezi kedves hangon, de legbelül mégis gyanakodva. Nem tehet róla, mióta elrabolták, nem képes megbízni az idegenekben, és egyébként is furcsa, amit hall. A város legjobb kalmárja? Ez a tisztség szerinte Orthus Morthimer-t illeti, Ipsioni Úr pedig egyáltalán nem hasonlít a prefektusra. Sőt, még csak nem is hallott arról soha, hogy Morthimer Úrnak riválisa lenne a városban.*
- Úgy hírlik? *húzza fel a szemöldökét. A magyarázat hallatán gyanakvása nemhogy múlna, inkább erősödik, főleg a mellékesként megemlített pletykákat hallva. Azt megszokta már, hogy a nemesekről mindig pletykálnak, de annak egyáltalán nem örülne, ha rossz hírét keltenék a városban.*
- Arra semmi szükség *válaszolja a bejelentés kérdésére.* Már tudom, hogy itt van *mosolyog sejtelmesen, de beengedni egyelőre még nem tervezi az urat, hisz nem lett meggyőzve róla, hogy érdemes.*
- Á, értem. *Tényleg csak egy kereskedő, aki el akarja adni a portékáit. Nyugtatja magát ezzel.* Kérem, keltse fel az érdeklődésem! Esetleg, ha mesélne egy kicsit arról, miféle áruval érkezett, vagy megmutatná, milyen kincseket rejt a szekere, elképzelhető, hogy lesz miről beszélgetnünk *pillant őszinte kíváncsisággal a szekér irányába, hisz nőből van ő is, nemesből ráadásul. Drága, különleges holmikkal le lehet őt kötelezni.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
*A váratlan, ám annál hangosabb vendégnek csalódnia kell, ha arra számít, hogy majd egy őr, inas vagy szolga bejelenti őt a ház urának vagy úrnőjének. A rezidencia már rég nem tündököl régi fényében úgy, mint amikor még fényűző bálokat rendeztek a hatalmas kúria falai között, így az érkezőt csak a csendben fölé magasodó, zárt tölgyfaajtó fogadja. Szerencsére nincs is szükség hírvivőre, Alenia így is meghallja, hogy valaki az udvarba érkezett, így a hordóhasú kereskedő végül hozzá intézheti szavait, jöttének magyarázatát.
A lány, ha nem rontja el, egy, az elegáns ruháján viselt ezüstköpenyben nyit ajtót, amit még odabent varázsol magára, hisz kint valóban dermesztően hideg szél fúj már, ő pedig nem szeret fázni, és mellékesként a köpeny még a hiányzó karját is takarhatja.*
- Eeyr áldja, Uram! Miben segíthetek? *kérdezi kedves hangon, de legbelül mégis gyanakodva. Nem tehet róla, mióta elrabolták, nem képes megbízni az idegenekben, és egyébként is furcsa, amit hall. A város legjobb kalmárja? Ez a tisztség szerinte Orthus Morthimer-t illeti, Ipsioni Úr pedig egyáltalán nem hasonlít a prefektusra. Sőt, még csak nem is hallott arról soha, hogy Morthimer Úrnak riválisa lenne a városban.*
- Úgy hírlik? *húzza fel a szemöldökét. A magyarázat hallatán gyanakvása nemhogy múlna, inkább erősödik, főleg a mellékesként megemlített pletykákat hallva. Azt megszokta már, hogy a nemesekről mindig pletykálnak, de annak egyáltalán nem örülne, ha rossz hírét keltenék a városban.*
- Arra semmi szükség *válaszolja a bejelentés kérdésére.* Már tudom, hogy itt van *mosolyog sejtelmesen, de beengedni egyelőre még nem tervezi az urat, hisz nem lett meggyőzve róla, hogy érdemes.*
- Á, értem. *Tényleg csak egy kereskedő, aki el akarja adni a portékáit. Nyugtatja magát ezzel.* Kérem, keltse fel az érdeklődésem! Esetleg, ha mesélne egy kicsit arról, miféle áruval érkezett, vagy megmutatná, milyen kincseket rejt a szekere, elképzelhető, hogy lesz miről beszélgetnünk *pillant őszinte kíváncsisággal a szekér irányába, hisz nőből van ő is, nemesből ráadásul. Drága, különleges holmikkal le lehet őt kötelezni.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
1428. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-19 21:17:09
Üzenet elküldve: 2024-12-19 21:17:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Bizony, bizony gyorsulnak az események. Hiszen ha nem sietnek, akkor az este nagy részét kint fogják tölteni a hidegben, ami lehet nem fog jót tenni egyik gyerkőcnek sem. Hiszen valóban jobb egy puha ágyban tölteni az estét mint egy hideg, dohos pincében. Belegondolva mehettek volna oda is akár, de jobb ha a fiú szembesül azzal, hogy sorsa hol is fog jobbra fordulni. Egy bölcs ember mondta talán azt egyszer, hogy a félelmeinkkel jobb ha szembenézünk és nem rohanunk előlük. Most pontosan ezt kell a fiúnak is megtennie. Tény, a változás olykor nem egyszerű, sok bátorság kell ahhoz, hogy azt az új, ismeretlen utat végigjárja az illető.
Viszont úgy sokkal könnyebb, ha egy makacs, hosszú fülű lányka ráncigálja át éppen azon.
Nem is érti, hogy hova tűnt a fiú lelkesedése, elvégre nem is vágóhídra készül. Tény Mainak a szemei tudnak nyársra húzni, de az mégsem ugyan az.
Azonban egyenlőre a lelkes vadat kell megnyugtatnia épségéről, mert addig bizony úgy fog nyüszíteni, mint egy újszülött kiskutya. Amekkora az állat, annyira kezes, legalább is Szikra kezében.
Még szerencse, hogy a fiú legalább könnyedén átjutott mint ő, legalább ezzel nem kellett ügyködniük. Ha a fiú felszólalna kétségeiről, szívesen megmondaná, hogy az ok amiért settenkednek az leginkább az Szikra maitt van. Ugyanis, még nincs felkészülve arra lelkiekben, hogyan álljon Mai szemei elé, azok után amit tett. És ha ad neki egy másik okot ami elterelheti a figyelmét az éppen szemben álló problémákról, addig sem ő lesz a célpontban. Legalább is ez a ő terve. Így a fiú helyzetét fogják előbb kitárgyalni, addig talán elfelejtik az ő galád tettét ami a reggel történt. Lehet egy kicsit önző ötlet ez számára, de elsősorban nem emiatt hozza ide a fiút. Megkedvelte rövid kis játékuk alatt, és valamiért vele úgy érzi talán egy húron tudnak majd pendülni. Nem úgy mint a többiekkel.*
- Picit.
*Dörzsöli meg felnyúlva háta közepét, valóban nagyot puffant a földön, de esett ennél már rosszabbakat is. Szerencse, az erdei remete élet megkeményítette. Nem egy holmi nyápic aki sírni kezd, egy eséstől, vagy horzsolástól. A könnyei ha már hullnak, akkor ott nagy baj történt.
Mindeközben a fiú és a kutya ismerkedése, viszonylag simulékonyan megy. Deres számára ő sem más mint a többi árva, azoknak is tűri egy egy rövidke simogatását, és ha megelégeli a figyelmet, csak feláll és arrébb megy. Okos jószág ő, látszik hozzá van szokva a házi élethez.*
- Senki nem fog elvinni mert nem engedem! Nem lesz baj, már mindenki alszik, azért kell osonni. Nem akarok senkit sem felébreszteni.
*Suttogja ismét a fiúnak, miközben megsimogatja nagy kutyájának a fejét, majd eltessékelve végül a helyére parancsolja a jószágot, aki lassú léptekkel megy is szépen vissza a pajta irányába, míg végül eltűnik a sötétség lágy ölelésében.
Azonban csak zavarja őt, szó szerint bántja a fülét a fiú hangja, sokkalta lehangoltabb mint azt a folyónál hallotta. Néhány lépés után a sötétben meg is áll vissza fordul a fiúhoz és megszólal.*
- Trylnor, tudom, hogy félsz. Én is féltem mikor ide hoztak. De minden rendben lett, veled sem lesz máshogy tudom.
*Majd egy nagy kedves mosollyal, félre állva a fiú mellé mutatja tovább az irányt, már nincsenek is messze a Rezidencia nagy széles ajtójától. Hiszen a kedvenc kis fáját, épp most hagyták el. Szinte hallja feje hátsó zugában az ütés hangját, amit szegény árvának okozott a reggel folyamán. Szinte érzi tenyerében azt a sajgó fájdalmat amit a bot visszaütése okozott. De most nincs idő ebbe belesüllyedni a fiút kell bejuttatnia végre a melegbe. A futás után kimelegedett teste, már jobban érzi az este hidegét, a libabőr csak úgy fel alá rohangál a hátán, igaz ennek sok jelét nem adja.*
*Bizony, bizony gyorsulnak az események. Hiszen ha nem sietnek, akkor az este nagy részét kint fogják tölteni a hidegben, ami lehet nem fog jót tenni egyik gyerkőcnek sem. Hiszen valóban jobb egy puha ágyban tölteni az estét mint egy hideg, dohos pincében. Belegondolva mehettek volna oda is akár, de jobb ha a fiú szembesül azzal, hogy sorsa hol is fog jobbra fordulni. Egy bölcs ember mondta talán azt egyszer, hogy a félelmeinkkel jobb ha szembenézünk és nem rohanunk előlük. Most pontosan ezt kell a fiúnak is megtennie. Tény, a változás olykor nem egyszerű, sok bátorság kell ahhoz, hogy azt az új, ismeretlen utat végigjárja az illető.
Viszont úgy sokkal könnyebb, ha egy makacs, hosszú fülű lányka ráncigálja át éppen azon.
Nem is érti, hogy hova tűnt a fiú lelkesedése, elvégre nem is vágóhídra készül. Tény Mainak a szemei tudnak nyársra húzni, de az mégsem ugyan az.
Azonban egyenlőre a lelkes vadat kell megnyugtatnia épségéről, mert addig bizony úgy fog nyüszíteni, mint egy újszülött kiskutya. Amekkora az állat, annyira kezes, legalább is Szikra kezében.
Még szerencse, hogy a fiú legalább könnyedén átjutott mint ő, legalább ezzel nem kellett ügyködniük. Ha a fiú felszólalna kétségeiről, szívesen megmondaná, hogy az ok amiért settenkednek az leginkább az Szikra maitt van. Ugyanis, még nincs felkészülve arra lelkiekben, hogyan álljon Mai szemei elé, azok után amit tett. És ha ad neki egy másik okot ami elterelheti a figyelmét az éppen szemben álló problémákról, addig sem ő lesz a célpontban. Legalább is ez a ő terve. Így a fiú helyzetét fogják előbb kitárgyalni, addig talán elfelejtik az ő galád tettét ami a reggel történt. Lehet egy kicsit önző ötlet ez számára, de elsősorban nem emiatt hozza ide a fiút. Megkedvelte rövid kis játékuk alatt, és valamiért vele úgy érzi talán egy húron tudnak majd pendülni. Nem úgy mint a többiekkel.*
- Picit.
*Dörzsöli meg felnyúlva háta közepét, valóban nagyot puffant a földön, de esett ennél már rosszabbakat is. Szerencse, az erdei remete élet megkeményítette. Nem egy holmi nyápic aki sírni kezd, egy eséstől, vagy horzsolástól. A könnyei ha már hullnak, akkor ott nagy baj történt.
Mindeközben a fiú és a kutya ismerkedése, viszonylag simulékonyan megy. Deres számára ő sem más mint a többi árva, azoknak is tűri egy egy rövidke simogatását, és ha megelégeli a figyelmet, csak feláll és arrébb megy. Okos jószág ő, látszik hozzá van szokva a házi élethez.*
- Senki nem fog elvinni mert nem engedem! Nem lesz baj, már mindenki alszik, azért kell osonni. Nem akarok senkit sem felébreszteni.
*Suttogja ismét a fiúnak, miközben megsimogatja nagy kutyájának a fejét, majd eltessékelve végül a helyére parancsolja a jószágot, aki lassú léptekkel megy is szépen vissza a pajta irányába, míg végül eltűnik a sötétség lágy ölelésében.
Azonban csak zavarja őt, szó szerint bántja a fülét a fiú hangja, sokkalta lehangoltabb mint azt a folyónál hallotta. Néhány lépés után a sötétben meg is áll vissza fordul a fiúhoz és megszólal.*
- Trylnor, tudom, hogy félsz. Én is féltem mikor ide hoztak. De minden rendben lett, veled sem lesz máshogy tudom.
*Majd egy nagy kedves mosollyal, félre állva a fiú mellé mutatja tovább az irányt, már nincsenek is messze a Rezidencia nagy széles ajtójától. Hiszen a kedvenc kis fáját, épp most hagyták el. Szinte hallja feje hátsó zugában az ütés hangját, amit szegény árvának okozott a reggel folyamán. Szinte érzi tenyerében azt a sajgó fájdalmat amit a bot visszaütése okozott. De most nincs idő ebbe belesüllyedni a fiút kell bejuttatnia végre a melegbe. A futás után kimelegedett teste, már jobban érzi az este hidegét, a libabőr csak úgy fel alá rohangál a hátán, igaz ennek sok jelét nem adja.*
1427. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-19 21:13:24
Üzenet elküldve: 2024-12-19 21:13:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kupec szarvaslesen//
*A derekas méretű szekér jókora elánnal gördül be a szarvasos kapuk tövébe. A lovak patái szinte csúsznak a kövekkel kirakott úton, a kordé pedig nagyot nyikordulva zöttyen s állapodik meg. Első pillantásra nincs senki a szekéren, csak néhány láda, meg egy jókora ruhakupac. Egészen addig tűnhet így, míg a ruhakupac meg nem moccan, s nem sejlik ki belőle valaki. A szekér egy szem utasa - és egyben kocsisa - szintén jókora, ám ez inkább széltében igaz. Rundengart Ipsioni ezúttal vaskos, bundákat visel, mik elfedik a nyakában lógó ékszerek tömkelegét. Tokája beleremeg, ahogy kisebb nehézségek árán lekászálódik a bakról. Nem könnyű feladat ez az ő testfelépítésével, de tudja, a visszaút még macerásabb.*
-Rundengart Ipsioni van itt! Kelmemester és a város legjobb kalmárja, ha szabad élnem ilyen jelzővel. *Egy kiadós szusszanás kíséretében a kapuőr felé fordul, ha van ilyen és széles békamosolyt varázsol ábrázatára.*
-Úgy hírlik, ismét szarvasok vertek tanyát e falak között... És sok mást is pletykálnak, de ezt meghagyom a piaci kofáknak. *Felkuncog.*
-Nos, ha bejelentene, úgy szíves-örömest beljebb is kerülnék. Böjti szelek fúnak már! *Jelzésértékűen dörzsöli össze tenyereit, mintha hófúvásban állnának épp odakinn.*
-Ó, majd elfelejtettem! *Homlokára csap.*
-Üzleti útban érkeztem! Igen, igen. Üzletiben. Bizonyosan van olyan a tarsolyomban, ami érdekelheti a háznépet. Vagy ha nem is, hát beszerzem, jutányosan! *Mit sem érdekli, kivel beszél, lényeg, hogy bejusson azokhoz, akiknek van mit a tejbe aprítania. Mégpedig neki van szeme az ilyesmihez. Aki képes kitatarozni ezt a borzadály nagy kúriát, annak másra is fog jutni. Az ő portékáira kiváltképp.*
*A derekas méretű szekér jókora elánnal gördül be a szarvasos kapuk tövébe. A lovak patái szinte csúsznak a kövekkel kirakott úton, a kordé pedig nagyot nyikordulva zöttyen s állapodik meg. Első pillantásra nincs senki a szekéren, csak néhány láda, meg egy jókora ruhakupac. Egészen addig tűnhet így, míg a ruhakupac meg nem moccan, s nem sejlik ki belőle valaki. A szekér egy szem utasa - és egyben kocsisa - szintén jókora, ám ez inkább széltében igaz. Rundengart Ipsioni ezúttal vaskos, bundákat visel, mik elfedik a nyakában lógó ékszerek tömkelegét. Tokája beleremeg, ahogy kisebb nehézségek árán lekászálódik a bakról. Nem könnyű feladat ez az ő testfelépítésével, de tudja, a visszaút még macerásabb.*
-Rundengart Ipsioni van itt! Kelmemester és a város legjobb kalmárja, ha szabad élnem ilyen jelzővel. *Egy kiadós szusszanás kíséretében a kapuőr felé fordul, ha van ilyen és széles békamosolyt varázsol ábrázatára.*
-Úgy hírlik, ismét szarvasok vertek tanyát e falak között... És sok mást is pletykálnak, de ezt meghagyom a piaci kofáknak. *Felkuncog.*
-Nos, ha bejelentene, úgy szíves-örömest beljebb is kerülnék. Böjti szelek fúnak már! *Jelzésértékűen dörzsöli össze tenyereit, mintha hófúvásban állnának épp odakinn.*
-Ó, majd elfelejtettem! *Homlokára csap.*
-Üzleti útban érkeztem! Igen, igen. Üzletiben. Bizonyosan van olyan a tarsolyomban, ami érdekelheti a háznépet. Vagy ha nem is, hát beszerzem, jutányosan! *Mit sem érdekli, kivel beszél, lényeg, hogy bejusson azokhoz, akiknek van mit a tejbe aprítania. Mégpedig neki van szeme az ilyesmihez. Aki képes kitatarozni ezt a borzadály nagy kúriát, annak másra is fog jutni. Az ő portékáira kiváltképp.*
1426. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-19 18:32:07
Üzenet elküldve: 2024-12-19 18:32:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Gyerekjáték//
*Felgyorsulnak az események. Igen sokat tud meg a lányról, s bár magával kapcsolatban szűkszavúbb a fiú, mégis elejt neki egy-egy információmorzsát. Szerencse, hogy nem tud olyasmiről, hogy majd azt vizsgálgatja az a gyógynövényes, akadémián tanult Nimeril, amit reggelente az árnyékszéken produkál. Van, amiről egy ilyen kaland előtt nem kell tudomást szerezni.
Figyelmesen hallgat, megjegyez majd mindent, amit az elf szájacskából hall, de ha valami most igazán érdekli, akkor az az árvaház. Amíg futniuk kell és átszelni a várost, addig nincs is semmi baj. Várakozással teli, s el is ámul, amikor meglátja a szépen felújított kúriát. Akkor eszmél csak rá, hogy ez csupán valami olyan, amit csak az álmában remélhet, amikor be kell menniük. Tétován áll és figyeli a szőkeséget, nem meri bevallani, de fél. Fél, mert sok minden csak addig tűnik jó ötletnek, amíg valóban meg nem kell lépni. Nagyot sóhajt, már visszakozna, már menne vissza az agyagedények közé, esetleg megkeresné a kovácsot, hátha megenyhült az irányába és befogadja, de az a kis kéz megint csak megfogja az övét és nem tágítva vonja magával.
Nemigen láthatta még a lány azt az árnyat, ami most kissé megfesti a tekintetét. Rendes gyerek ő, s igen lelkes, de megtanulta, hogy a jó az hamar elvész. Itt pedig valami jóra számított eddig, s gondolkodóba is esik, ahogy szinte beszökniük kell a kerítésen. Gyerekjáték, hogy beférjen, olyan nyüzüge, hogy nem okoz semmilyen problémát, de az egyre sokasodó fellegek felette, azok igen. Aztán még mielőtt igazán megfogalmazhatná magában a kérdéseit, már trappol is feléjük egy hatalmas szörnyeteg, akit alig lát a holdak fényében. Hamar ráeszmél, hogy kiről lehet szó, de még mielőtt nyílna az ajka, ösztönszerűen kapna a lány után, hogy felsegítse. Nem akarja megint sírni látni, de amaz nem is teszi. Csitítja az ebet, akire Tryl mérgesen tekint, mert miatta esett el a barátja. Barát. Hogyan is nevezhet valakit így, akit nem is ismer? Aki valami új életet kínál neki, pedig lehetne ő gyilkos is. Na, nem mintha arra hajazna, de túl bizalmasak egymással. Hümment egyet, de aztán enyhülnek a vonások.*
- Nem fáj, Szikra?
*Nyújtja a kezét közben, ahogy azt kérik tőle és megengedi, hogy megszaglássza az a vadállat. Igazából amilyen hatalmas, olyan aranyos. Nem is kell tőle tartani. Megindul a tenyere és belesimít a szőrök közé, a feje búbján. De aztán elveszi onnan, s kissé gyanakodva, szomorkásan figyeli a lányt.*
- Miért kell beszökni valahova a kerítésen át, hogyha engem itt szívesen látnak? Ha ez egy árvaház, akkor miért kell úgy bujkálni, mintha valami rosszat tennénk? Ha elvisznek innen a városőrök, akkor szégyent hozok atyá… *Összevonja a szemöldökét, s már rá is jön, hogy nincs kire szégyent hoznia. Talán ezért nem folytatja sokkal tovább a zaklatott kérdezősködést.* - Biztos nem lesz baj?
*Felgyorsulnak az események. Igen sokat tud meg a lányról, s bár magával kapcsolatban szűkszavúbb a fiú, mégis elejt neki egy-egy információmorzsát. Szerencse, hogy nem tud olyasmiről, hogy majd azt vizsgálgatja az a gyógynövényes, akadémián tanult Nimeril, amit reggelente az árnyékszéken produkál. Van, amiről egy ilyen kaland előtt nem kell tudomást szerezni.
Figyelmesen hallgat, megjegyez majd mindent, amit az elf szájacskából hall, de ha valami most igazán érdekli, akkor az az árvaház. Amíg futniuk kell és átszelni a várost, addig nincs is semmi baj. Várakozással teli, s el is ámul, amikor meglátja a szépen felújított kúriát. Akkor eszmél csak rá, hogy ez csupán valami olyan, amit csak az álmában remélhet, amikor be kell menniük. Tétován áll és figyeli a szőkeséget, nem meri bevallani, de fél. Fél, mert sok minden csak addig tűnik jó ötletnek, amíg valóban meg nem kell lépni. Nagyot sóhajt, már visszakozna, már menne vissza az agyagedények közé, esetleg megkeresné a kovácsot, hátha megenyhült az irányába és befogadja, de az a kis kéz megint csak megfogja az övét és nem tágítva vonja magával.
Nemigen láthatta még a lány azt az árnyat, ami most kissé megfesti a tekintetét. Rendes gyerek ő, s igen lelkes, de megtanulta, hogy a jó az hamar elvész. Itt pedig valami jóra számított eddig, s gondolkodóba is esik, ahogy szinte beszökniük kell a kerítésen. Gyerekjáték, hogy beférjen, olyan nyüzüge, hogy nem okoz semmilyen problémát, de az egyre sokasodó fellegek felette, azok igen. Aztán még mielőtt igazán megfogalmazhatná magában a kérdéseit, már trappol is feléjük egy hatalmas szörnyeteg, akit alig lát a holdak fényében. Hamar ráeszmél, hogy kiről lehet szó, de még mielőtt nyílna az ajka, ösztönszerűen kapna a lány után, hogy felsegítse. Nem akarja megint sírni látni, de amaz nem is teszi. Csitítja az ebet, akire Tryl mérgesen tekint, mert miatta esett el a barátja. Barát. Hogyan is nevezhet valakit így, akit nem is ismer? Aki valami új életet kínál neki, pedig lehetne ő gyilkos is. Na, nem mintha arra hajazna, de túl bizalmasak egymással. Hümment egyet, de aztán enyhülnek a vonások.*
- Nem fáj, Szikra?
*Nyújtja a kezét közben, ahogy azt kérik tőle és megengedi, hogy megszaglássza az a vadállat. Igazából amilyen hatalmas, olyan aranyos. Nem is kell tőle tartani. Megindul a tenyere és belesimít a szőrök közé, a feje búbján. De aztán elveszi onnan, s kissé gyanakodva, szomorkásan figyeli a lányt.*
- Miért kell beszökni valahova a kerítésen át, hogyha engem itt szívesen látnak? Ha ez egy árvaház, akkor miért kell úgy bujkálni, mintha valami rosszat tennénk? Ha elvisznek innen a városőrök, akkor szégyent hozok atyá… *Összevonja a szemöldökét, s már rá is jön, hogy nincs kire szégyent hoznia. Talán ezért nem folytatja sokkal tovább a zaklatott kérdezősködést.* - Biztos nem lesz baj?
1425. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-18 15:10:55
Üzenet elküldve: 2024-12-18 15:10:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Jobb megbizonyosodni arról, hogy hosszútávon is képes tartani a tempót a fiú. Még szoknia kell az itteni beszéd stílust. Illetve a helyes szóhasználatokat. Na meg a szokásokat. De mindent idővel. A legtöbbet szerencsére amúgy is sejti, de gyakori, hogy a szájába kell helyezni a helyest szót.*
- Remek, mert szükség lesz rá.
*Jelenti ki elégedetten a fiú határozottságára. A biztatás jól esik hegyes kis füleinek. Ő is ebben reménykedik, hogy valami mód biztosan van a szülők megtalálására. Csak még nem derítette ki, hogy mi is lenne az. Talán Nimeril ötlete beválhat.*
- Én szerettem az erdőt, de a város izgalmasabb volt, ezért jöttem ide.
*Ami részben igaz is, azt inkább nem részletezi, hogy a legtöbbször a többi vadonbéli előtt elől kellett vándorolnia, mert hiába volt vele Deres, egy vaddisznó csorda, vagy épp ami nagyobb, könnyedén kiszorítja őket a helyükről.*
- Igen az! Tudtam én!
*Rezzen meg a feje egy pillanatra, ahogy ráeszmél hibájára a szónál kapcsolatban.*
- Nem tudom, Nimeril nem tűnt annyira gazdagnak, inkább okosabbnak. Sok gyógyfüvet ismer és használ a szobájában.
*Osztja meg szerény véleményét a nőről a fiúval, bár egyenlőre még úgy sem ismeri, de mindennek eljön az ideje. Vajon vele is fog tökmagot etetni Nimeril, ahogy vele tette? Illetve vizsgálni azt amit bizonyos illemhelyeken szokás hagyni? Majd kiderül ha a keze elé kerül.*
-Igen? Rendben mehetünk!
*Még szép, hogy elmenne vele, biztos annyi mondani valója van még a fiúnak, szívesen elhallgatná a hosszú úton.
De előbb egy másik, és talán sokkal sorsfordítóbb út áll előttünk. Ami a város utcáin vezet keresztül, át a romokon, egészen a Rezidenciáig.
Neki is kell egy kis idő amíg kifújja magát. De szaladt már annyit hosszútávon életében, hogy viszonylag hamar sikerül neki. Ha nem is estére, de reggele biztos megjön majd az étvágya ennyi futás után. De ez még a másnap reggel dolga, egyenlőre be kell juttatnia a fiút.*
-Ugye? Látnod kell majd belülről, hatalmas!
*Mondja lelkesen, de hangját már kezdi csitítgatni. Nem szeretne túl nagy zajt csapni innentől. Settenkedni amúgy is izgalmas.*
-Nem, nem fognak mert nem engedem!
*Toppant egyet lábával, hogy kirázza a fiút ebből az ostoba ötletből.*
-Gyere!
*Fog ismételten rá a kezére, hogy elvezesse őt a rácsos kapu azon részéhez, ami egy picit görbébb mint a többi. Majd féloldalasan elhelyezkedve átcsusszan a két rács között. Ezt jobb még most kihasználni, mert sejtései alapján Mai biztosan szólni fog majd Alavernak, hogy tegyen ellene valamit, hiszen a gyerekek csak úgy ne tudjanak már csak úgy átpréselni magukat a nagy kapu rácsai között.*
- Látod, menni fog.
*Suttogja biztatóan, kezével pedig, ha még talán látható a holdak fényében jóhiszeműen int a fiúnak kövesse őt.
Azonban a kis beszélgetésük, és toppantásának zaja, és a kapu, ahogy megrezzent átpréselése közepette. Egy érzékeny fülnek tűnt fel csupán a rezidencián.
Az éjjelen talán rémisztőnek hangzó, trappolás töri meg a kettejük csendjét. Ami egyre jobban kivehetőbb.
Szikrának sem kell sok, hogy rájöjjön ittlétük egyvalakinek már nem titok egyáltalán. Még szerencse, hogy Deres nem az ugatós fajta.
A hatalmas jószág lelkesen nyelvét öltve hasít át az éjszakán, meg sem állva gazdájáig, akit szó szoros értelemben ledönt a lábáról, és halk, örömteli nyüszögéssel kezdi el nyalogatni, ahol csak éri.
Szikra persze, egy halk puffanással a földön kapálózva próbálja csitítgatni a nagy ebet.*
-Deres elég! Jól vagyok! Cssshh!!
*A nagy dög persze hajthatatlan és nem engedi el gazdáját egy kis ideig. Annyira megörült visszatértének, hogy először észre sem veszi a fiút, csak miután gazdája letessékelte végre magáról. Ekkor veszi szemügyre az ismeretlen. Nagy barna szemét pedig alig akarja levenni róla.*
- Deres, ő az új barátom Trylnor, ő pedig Deres.
*Mutatja be egymást a kettőnek a földön ücsörögve. De nem marad ott sokáig, gyorsan leporolja magát, megtörli a nyálas arcát, és ismét bátorító mosollyal nézi a fiút, hogy jöjjön közelebb bátran, ismerje meg barátját.
Deres amíg a fiú nem érinti meg, az irányába szimatol vagy pedig gazdáját méri fel. Az az ismeretlen szag amit érzett gazdáján az előbb, értelmet nyer.*
- Nem harap, mutasd neki a kezed, így.
*Segíti a fiút azzal, miképp mutassa fel tenyerét a jószágnak. Nyújtja előre karját, hogy a tenyere külső felét mutassa fel.*
*Jobb megbizonyosodni arról, hogy hosszútávon is képes tartani a tempót a fiú. Még szoknia kell az itteni beszéd stílust. Illetve a helyes szóhasználatokat. Na meg a szokásokat. De mindent idővel. A legtöbbet szerencsére amúgy is sejti, de gyakori, hogy a szájába kell helyezni a helyest szót.*
- Remek, mert szükség lesz rá.
*Jelenti ki elégedetten a fiú határozottságára. A biztatás jól esik hegyes kis füleinek. Ő is ebben reménykedik, hogy valami mód biztosan van a szülők megtalálására. Csak még nem derítette ki, hogy mi is lenne az. Talán Nimeril ötlete beválhat.*
- Én szerettem az erdőt, de a város izgalmasabb volt, ezért jöttem ide.
*Ami részben igaz is, azt inkább nem részletezi, hogy a legtöbbször a többi vadonbéli előtt elől kellett vándorolnia, mert hiába volt vele Deres, egy vaddisznó csorda, vagy épp ami nagyobb, könnyedén kiszorítja őket a helyükről.*
- Igen az! Tudtam én!
*Rezzen meg a feje egy pillanatra, ahogy ráeszmél hibájára a szónál kapcsolatban.*
- Nem tudom, Nimeril nem tűnt annyira gazdagnak, inkább okosabbnak. Sok gyógyfüvet ismer és használ a szobájában.
*Osztja meg szerény véleményét a nőről a fiúval, bár egyenlőre még úgy sem ismeri, de mindennek eljön az ideje. Vajon vele is fog tökmagot etetni Nimeril, ahogy vele tette? Illetve vizsgálni azt amit bizonyos illemhelyeken szokás hagyni? Majd kiderül ha a keze elé kerül.*
-Igen? Rendben mehetünk!
*Még szép, hogy elmenne vele, biztos annyi mondani valója van még a fiúnak, szívesen elhallgatná a hosszú úton.
De előbb egy másik, és talán sokkal sorsfordítóbb út áll előttünk. Ami a város utcáin vezet keresztül, át a romokon, egészen a Rezidenciáig.
Neki is kell egy kis idő amíg kifújja magát. De szaladt már annyit hosszútávon életében, hogy viszonylag hamar sikerül neki. Ha nem is estére, de reggele biztos megjön majd az étvágya ennyi futás után. De ez még a másnap reggel dolga, egyenlőre be kell juttatnia a fiút.*
-Ugye? Látnod kell majd belülről, hatalmas!
*Mondja lelkesen, de hangját már kezdi csitítgatni. Nem szeretne túl nagy zajt csapni innentől. Settenkedni amúgy is izgalmas.*
-Nem, nem fognak mert nem engedem!
*Toppant egyet lábával, hogy kirázza a fiút ebből az ostoba ötletből.*
-Gyere!
*Fog ismételten rá a kezére, hogy elvezesse őt a rácsos kapu azon részéhez, ami egy picit görbébb mint a többi. Majd féloldalasan elhelyezkedve átcsusszan a két rács között. Ezt jobb még most kihasználni, mert sejtései alapján Mai biztosan szólni fog majd Alavernak, hogy tegyen ellene valamit, hiszen a gyerekek csak úgy ne tudjanak már csak úgy átpréselni magukat a nagy kapu rácsai között.*
- Látod, menni fog.
*Suttogja biztatóan, kezével pedig, ha még talán látható a holdak fényében jóhiszeműen int a fiúnak kövesse őt.
Azonban a kis beszélgetésük, és toppantásának zaja, és a kapu, ahogy megrezzent átpréselése közepette. Egy érzékeny fülnek tűnt fel csupán a rezidencián.
Az éjjelen talán rémisztőnek hangzó, trappolás töri meg a kettejük csendjét. Ami egyre jobban kivehetőbb.
Szikrának sem kell sok, hogy rájöjjön ittlétük egyvalakinek már nem titok egyáltalán. Még szerencse, hogy Deres nem az ugatós fajta.
A hatalmas jószág lelkesen nyelvét öltve hasít át az éjszakán, meg sem állva gazdájáig, akit szó szoros értelemben ledönt a lábáról, és halk, örömteli nyüszögéssel kezdi el nyalogatni, ahol csak éri.
Szikra persze, egy halk puffanással a földön kapálózva próbálja csitítgatni a nagy ebet.*
-Deres elég! Jól vagyok! Cssshh!!
*A nagy dög persze hajthatatlan és nem engedi el gazdáját egy kis ideig. Annyira megörült visszatértének, hogy először észre sem veszi a fiút, csak miután gazdája letessékelte végre magáról. Ekkor veszi szemügyre az ismeretlen. Nagy barna szemét pedig alig akarja levenni róla.*
- Deres, ő az új barátom Trylnor, ő pedig Deres.
*Mutatja be egymást a kettőnek a földön ücsörögve. De nem marad ott sokáig, gyorsan leporolja magát, megtörli a nyálas arcát, és ismét bátorító mosollyal nézi a fiút, hogy jöjjön közelebb bátran, ismerje meg barátját.
Deres amíg a fiú nem érinti meg, az irányába szimatol vagy pedig gazdáját méri fel. Az az ismeretlen szag amit érzett gazdáján az előbb, értelmet nyer.*
- Nem harap, mutasd neki a kezed, így.
*Segíti a fiút azzal, miképp mutassa fel tenyerét a jószágnak. Nyújtja előre karját, hogy a tenyere külső felét mutassa fel.*
1424. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-18 11:41:44
Üzenet elküldve: 2024-12-18 11:41:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Gyerekjáték//
*Követi a lány szemeit, ahogy az végignéz rajta, s megállapodik a kopottas cipőjén a smaragd. Nem érti túlzottan a kérdést, mert hát miért is ne tudna? Futottak már, a mai napon kétszer is. De kezd rájönni, hogy a másik, ha tud is beszélni, ráadásul igen sokat, a szavakkal hadilábon áll, legalábbis az ő által ismertekkel biztosan. Talán emiatt is kérdez furcsán, vagy furcsát. Mindegy is, a válasz nem várat sokáig magára.*
- Persze, hisz láttad. De gyorsabban is megy.
*Jelenti ki határozottan, mielőtt még szomorkásabb témák felé vennék az irányt. Csak nemlegesen ingatja a fejét, jobb is, hogy folytatja a kis elf a saját történetével, mert nem szeret sokat beszélni a sajátjáról.*
- Biztosan ki lehet pedig valahogy deríteni, hogy hol vannak.
*Csillan fel a szeme, ő bizony bármiben segítene, kalandosnak és érdekesnek hangzik a dolog, na meg az is, hogy hogyan kerülhetett a másik az árvaházba. Újra hallja a neveket, amiket még nem tud hová tenni.*
- Az erdőnél azért még a romhalmaz is sokkal jobb lehet, ott legalább véd valami a széltől.
*Nyári estéken semmi problémája nem lenne a kinti léttel, de hogy rájuk köszönt a hideg évszak, annak már a fele sem tréfa. Most is érzi a saját bőrén, miközben dobálóznak. Mesél a tóról is, ami után ismét egy olyan szót hall, amin fel kell nevetnie. Kedveli a lányt. Minden butus kis kifejezésével együtt.*
- Az akadémia! Oda szerintem csak a gazdagok jutnak el, hogy tanulhassanak. Szerencsések. Nekem még azt sem engedték meg, hogy egy tálat készítsek agyagból.
*Horkan fel, de nem irigyli el azért túlságosan másoktól a tudást, meg a pénzt sem. Megvan ő így, nem gondtalanul, de minden teher még nem szakadt rá. Végtére is, ha nem is mindig ugyanott és ugyanakkor, de jutott ételhez és alvóhelyhez is. Ennyi épp elég jelenleg.* - De a tavat meg szeretném egyszer nézni. Majd ha megint jó lesz az idő. Majd elviszlek magammal! *Mondja, mert kétség sem férhet hozzá, hogy jó útitársa lenne.
Megvonja a vállát, ha nem baj, akkor nem baj. A szőkeség biztos sokkal jobban tudja, hogy ki mehet oda és ki nem, ki ő, hogy ezt megkérdőjelezze? Árva, akkor árvaházba való. A formaságok pedig nem az ő dolgai, nem is gondol arra még, hogy egyszerűen csak nem engedik majd be. Azon ráér akkor aggódni, ha megtörténik. Bár akkor ne nevezzék úgy, ahogy.
Újra a lány kezeiben az övé és együtt vágtatnak át az egész városon. Az irányt pontosan tudja, így nem akad meg, de hosszabb a táv jóval, mint a kis dombról az álomfűz, így azért már érzi, hogy kellőképpen elfáradt, mire felsejlik előtte a cseppet sem olyan borzalmasan kinéző monstrum, mint amire emlékezett. Valóban történt itt valami változás, már nem is mondaná rá, hogy romhalmaz. A szemeinek igencsak tetszik, nem szokott ekkora terekhez, talán majd el is veszhet benne. Nem bánná, mert bármennyire is kellemes a lány közelében, túl sok nevet hallott és ő szeret néha egyedül is lenni. Hogy együtt kell aludnia a hosszúéletűvel, el sem jutott a tudatáig. *
- Ó, hát ezt tényleg kipofozták! Remélem nem fognak velem veszekedni.
*Végignéz magán, kissé koszos, kissé megviselt. Nem úgy, mint a lány. Alig lát már a sötétben, de ahogy megpillantja közelebbről a hatalmas ajtót, egyszerre éri el a sok érzés, ami eddig nem foglalkoztatta. Talán nem is lesz itt helye. Talán ilyen szép házba ő árvának sem való. A szemei kissé bizonytalan fénnyel néznek a másikéba.*
- Én inkább mégsem… el fognak küldeni.
*Nem múlt el teljesen a zihálás a futástól, de most már azért sem tudja abbahagyni, mert megijedt. Persze álcázza, amennyire tudja.*
*Követi a lány szemeit, ahogy az végignéz rajta, s megállapodik a kopottas cipőjén a smaragd. Nem érti túlzottan a kérdést, mert hát miért is ne tudna? Futottak már, a mai napon kétszer is. De kezd rájönni, hogy a másik, ha tud is beszélni, ráadásul igen sokat, a szavakkal hadilábon áll, legalábbis az ő által ismertekkel biztosan. Talán emiatt is kérdez furcsán, vagy furcsát. Mindegy is, a válasz nem várat sokáig magára.*
- Persze, hisz láttad. De gyorsabban is megy.
*Jelenti ki határozottan, mielőtt még szomorkásabb témák felé vennék az irányt. Csak nemlegesen ingatja a fejét, jobb is, hogy folytatja a kis elf a saját történetével, mert nem szeret sokat beszélni a sajátjáról.*
- Biztosan ki lehet pedig valahogy deríteni, hogy hol vannak.
*Csillan fel a szeme, ő bizony bármiben segítene, kalandosnak és érdekesnek hangzik a dolog, na meg az is, hogy hogyan kerülhetett a másik az árvaházba. Újra hallja a neveket, amiket még nem tud hová tenni.*
- Az erdőnél azért még a romhalmaz is sokkal jobb lehet, ott legalább véd valami a széltől.
*Nyári estéken semmi problémája nem lenne a kinti léttel, de hogy rájuk köszönt a hideg évszak, annak már a fele sem tréfa. Most is érzi a saját bőrén, miközben dobálóznak. Mesél a tóról is, ami után ismét egy olyan szót hall, amin fel kell nevetnie. Kedveli a lányt. Minden butus kis kifejezésével együtt.*
- Az akadémia! Oda szerintem csak a gazdagok jutnak el, hogy tanulhassanak. Szerencsések. Nekem még azt sem engedték meg, hogy egy tálat készítsek agyagból.
*Horkan fel, de nem irigyli el azért túlságosan másoktól a tudást, meg a pénzt sem. Megvan ő így, nem gondtalanul, de minden teher még nem szakadt rá. Végtére is, ha nem is mindig ugyanott és ugyanakkor, de jutott ételhez és alvóhelyhez is. Ennyi épp elég jelenleg.* - De a tavat meg szeretném egyszer nézni. Majd ha megint jó lesz az idő. Majd elviszlek magammal! *Mondja, mert kétség sem férhet hozzá, hogy jó útitársa lenne.
Megvonja a vállát, ha nem baj, akkor nem baj. A szőkeség biztos sokkal jobban tudja, hogy ki mehet oda és ki nem, ki ő, hogy ezt megkérdőjelezze? Árva, akkor árvaházba való. A formaságok pedig nem az ő dolgai, nem is gondol arra még, hogy egyszerűen csak nem engedik majd be. Azon ráér akkor aggódni, ha megtörténik. Bár akkor ne nevezzék úgy, ahogy.
Újra a lány kezeiben az övé és együtt vágtatnak át az egész városon. Az irányt pontosan tudja, így nem akad meg, de hosszabb a táv jóval, mint a kis dombról az álomfűz, így azért már érzi, hogy kellőképpen elfáradt, mire felsejlik előtte a cseppet sem olyan borzalmasan kinéző monstrum, mint amire emlékezett. Valóban történt itt valami változás, már nem is mondaná rá, hogy romhalmaz. A szemeinek igencsak tetszik, nem szokott ekkora terekhez, talán majd el is veszhet benne. Nem bánná, mert bármennyire is kellemes a lány közelében, túl sok nevet hallott és ő szeret néha egyedül is lenni. Hogy együtt kell aludnia a hosszúéletűvel, el sem jutott a tudatáig. *
- Ó, hát ezt tényleg kipofozták! Remélem nem fognak velem veszekedni.
*Végignéz magán, kissé koszos, kissé megviselt. Nem úgy, mint a lány. Alig lát már a sötétben, de ahogy megpillantja közelebbről a hatalmas ajtót, egyszerre éri el a sok érzés, ami eddig nem foglalkoztatta. Talán nem is lesz itt helye. Talán ilyen szép házba ő árvának sem való. A szemei kissé bizonytalan fénnyel néznek a másikéba.*
- Én inkább mégsem… el fognak küldeni.
*Nem múlt el teljesen a zihálás a futástól, de most már azért sem tudja abbahagyni, mert megijedt. Persze álcázza, amennyire tudja.*
1423. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-16 21:18:48
Üzenet elküldve: 2024-12-16 21:18:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Milyen jó is lenne, ha rajta kívül más is így értékelné ezt a fajta tudományt. De ha ezt a szakmát folytatná, Mainak biztosan megőszülne idejekorán. Grael volt az aki legalább egy elégedett félmolyost erőltetett magára, ha egy picivel jobban megtelt erszényt tudott hazahozni. Bár érezhetően az is nehezére esett.
Fel is méri a fiúcskát, de leginkább lábait és lábbeliét.*
-Ebben tudsz gyorsan futni?
*Mutat rá cipőjére, mert őszintén megvallva, néha úgy érzi, hogy neki lábbeli nélkül jobban megy, persze ez sokban függ a talajtól is, de egy szépen kikövezett utca, vagy a füves talaj gyerekjáték számára.*
-És bent rekedt? Oh. Én nem ismerem a sajátjaim. Nem tudom mi lehet velük.
*Mondja ő is hasonlóan, kicsit szomorkásabban mint a fiú, de leginkább empátiája miatt. Nem tudja eldönteni melyik rosszabb. Ha ismersz valakit és elveszted, vagy ha sosem ismerted azt.*
-Én Deressel mentem odúról odúra, amikor még az erdőben laktam. Végül Mai és Alaver vitt el a nagy odúhoz. Vagyis az árvaházhoz.
*Javítja ki magát történetének mesélése közben.
De nem is baj, az a nagy maroknyi kő, mint egy hangos lezárása a játéknak, kielégítő volt számára.*
-Lihanechi tó? Nimeril volt ott egy ideig a kakadémián. Legalább is azt mondta.
*Sejtései alapján, nem egy-két alvásnyi idő míg az ember odajut. De talán majd egyszer közösen megtehetik ezt az utat. Biztosan szórakoztató lenne.*
-Nem tudom. De ha te is árva vagy, akkor nem hiszem, azért hívják árvaháznak nem?
*Következteti le az egyszerű logikát. Na persze ennek is megvannak a hivatalosabb megoldásai, de ez legyen a felnőttek gondjai. Ő megtalálta a fiút, vagy pont, hogy ő találta meg őt. De ő lesz az aki végül oda juttatja.*
-Majd alszunk együtt, bemutatlak Deresnek, meg Mainak és Alavernak, mindenkinek. Gyere!
*Ragadja meg a fiú kezét egy kezdő löketet adva neki, ahogy ránt rajta egyet. Majd sietős léptekkel kocogva indul el remélhetőleg a fiúval a városon át.
Átvezeti őt gyors léptekkel, hiszen az este hamar rájuk fog köszönni, és fények nélkül a romvárosban nehéz a közlekedés. De ha minden jól megy, gond nélkül átvezeti őt azon is. Majd pedig amikor már csak a holdak és az esti csillagok adnak némi fényt érkeznek meg a Rezidencia nagy vas kapuihoz.*
- Látod, mondtam, hogy itt van.
*Mondja szuszogva, kezeit a kapun pihentetve. Kell neki egy kis idő, hogy összeszedje magát. Rég volt már, hogy ilyen sokat szaladt egy ültő helyében. De az este túl hamar köszöntött rájuk így is. Kész csoda, ha ilyen sötétben befognak találni a nagy ajtón. Főleg anélkül, hogy észrevegyék őket. Mert jobban örülne Szikra, ha ezt a beszélgetést, ami délutánról elmaradt, na meg azt, hogy egy ismeretlent hozott haza, megtartani a reggel folyamán.*
*Milyen jó is lenne, ha rajta kívül más is így értékelné ezt a fajta tudományt. De ha ezt a szakmát folytatná, Mainak biztosan megőszülne idejekorán. Grael volt az aki legalább egy elégedett félmolyost erőltetett magára, ha egy picivel jobban megtelt erszényt tudott hazahozni. Bár érezhetően az is nehezére esett.
Fel is méri a fiúcskát, de leginkább lábait és lábbeliét.*
-Ebben tudsz gyorsan futni?
*Mutat rá cipőjére, mert őszintén megvallva, néha úgy érzi, hogy neki lábbeli nélkül jobban megy, persze ez sokban függ a talajtól is, de egy szépen kikövezett utca, vagy a füves talaj gyerekjáték számára.*
-És bent rekedt? Oh. Én nem ismerem a sajátjaim. Nem tudom mi lehet velük.
*Mondja ő is hasonlóan, kicsit szomorkásabban mint a fiú, de leginkább empátiája miatt. Nem tudja eldönteni melyik rosszabb. Ha ismersz valakit és elveszted, vagy ha sosem ismerted azt.*
-Én Deressel mentem odúról odúra, amikor még az erdőben laktam. Végül Mai és Alaver vitt el a nagy odúhoz. Vagyis az árvaházhoz.
*Javítja ki magát történetének mesélése közben.
De nem is baj, az a nagy maroknyi kő, mint egy hangos lezárása a játéknak, kielégítő volt számára.*
-Lihanechi tó? Nimeril volt ott egy ideig a kakadémián. Legalább is azt mondta.
*Sejtései alapján, nem egy-két alvásnyi idő míg az ember odajut. De talán majd egyszer közösen megtehetik ezt az utat. Biztosan szórakoztató lenne.*
-Nem tudom. De ha te is árva vagy, akkor nem hiszem, azért hívják árvaháznak nem?
*Következteti le az egyszerű logikát. Na persze ennek is megvannak a hivatalosabb megoldásai, de ez legyen a felnőttek gondjai. Ő megtalálta a fiút, vagy pont, hogy ő találta meg őt. De ő lesz az aki végül oda juttatja.*
-Majd alszunk együtt, bemutatlak Deresnek, meg Mainak és Alavernak, mindenkinek. Gyere!
*Ragadja meg a fiú kezét egy kezdő löketet adva neki, ahogy ránt rajta egyet. Majd sietős léptekkel kocogva indul el remélhetőleg a fiúval a városon át.
Átvezeti őt gyors léptekkel, hiszen az este hamar rájuk fog köszönni, és fények nélkül a romvárosban nehéz a közlekedés. De ha minden jól megy, gond nélkül átvezeti őt azon is. Majd pedig amikor már csak a holdak és az esti csillagok adnak némi fényt érkeznek meg a Rezidencia nagy vas kapuihoz.*
- Látod, mondtam, hogy itt van.
*Mondja szuszogva, kezeit a kapun pihentetve. Kell neki egy kis idő, hogy összeszedje magát. Rég volt már, hogy ilyen sokat szaladt egy ültő helyében. De az este túl hamar köszöntött rájuk így is. Kész csoda, ha ilyen sötétben befognak találni a nagy ajtón. Főleg anélkül, hogy észrevegyék őket. Mert jobban örülne Szikra, ha ezt a beszélgetést, ami délutánról elmaradt, na meg azt, hogy egy ismeretlent hozott haza, megtartani a reggel folyamán.*
1422. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-07 11:06:21
Üzenet elküldve: 2024-12-07 11:06:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kisasszony hóbortok//
//Zárás//
*Mosolya szélesedik Luninari születésének történetét hallgatva. Szerinte nincsenek véletlenek. Amit mások annak gondolnak, csupán ékes bizonyítéka annak, hogy isteni beavatkozás történt. Bár, ebben az esetben talán nem erről volt szó, hanem csak az az igen erős kötelék dolgozott, melyet egy anya érezhet újszülött gyermeke iránt, miközben a világ maga is minden aspektusból a lánya jövőjét igyekezett elárulni.*
- Szóval azt mondod, hogy a születésedkor az elemek közül jelen volt a hold, a tűz és a föld. Szerintem már te is tudod, de nagyon érdekes, hogy mágia terén is ebben a három elemben vagy a legjártasabb. Mindig minden okkal történik, ezért nem szabad sohasem figyelmen kívül hagyni az apró részelteket sem.
*A válasz a legtöbbször mindig, minden kérdésre ott van az orrunk előtt, csak sokszor nem vesszük észre, és ezért hisszük egy bizonyos helyzetben azt, hogy nincs megoldás, pedig van. Mindig van. Na, de nem akar elkalandozni a gondolataiban, most arra szeretne fókuszálni, hogy valóban olyan jó tanítvány legyen, amilyennek Luninari tartja őt.*
- Én sem értettem mindig a szüleimet, hogy miért mondják, hogy hasznos lesz, ha évtizedeket áldozok majd könyvek bújására, de azt hiszem, egyre inkább kezdem megérteni őket. A sok munka most hozza meg a gyümölcsét.
*Most, hogy már senki nem mutat neki utat, egyedül kell döntéseket hoznia, sőt, jó döntéseket hoznia, azóta már maga is érti és örül is neki, hogy a szülei ennyire fontosnak tartották, hogy tanuljon, és igen, a mágia elsajátításához is rengeteget segít, ha már elméletben legalább tudja, hogy mit kell csinálnia. Onnan már csak egy újabb lépés átültetni mindent a gyakorlatba.
A varázslás etikáját ő már nem feszegeti tovább, csak végighallgatja a lány hosszas bevezetését, és határozottan bólint rá egyet, hogy érti a dolgokat és az okokat is a mögött, amiért pont ezeket gondolja barátnője a mágia tudományáról és az egyes varázslatokról.*
- Ó, értem! Jó ötlet. *Tényleg remek ötlet, hogy ugyanolyan köpenyt próbáljon magára varázsolni, amilyet a fél-elf lány is visel, mert látja maga előtt az eredményt, így könnyen tudja majd a sajátját hasonlítani hozzá.*
- Mormogva és nem teljesen érthetően? *Kissé értetlenül pislog. Korábbi tanulmányai alapján nem egészen érti, hogy miért van erre szükség. Szerinte a tisztán érthető varázsige a legbiztosabb, de most Luninari a tanár, úgyhogy azt csinálja, amit ő mond. Elfojtott hangon mondja ki a varázsigét, és próbálja meg ő is magára ölteni az Ezüstköpenyt. Ha a varázslata jó sikerül, akkor mintha milliónyi apró pókocska futkozna a teste körül, a mágikus energia úgy szövi köré a köpenyt. Akkor sem csügged, ha esetleg nem sikerül elsőre a varázslat, hisz azért van itt, hogy tanuljon.
Bárhogy is alakul, ő szeretné, ha tovább folytatnák a tanulást, így a délutánjuk csak úgy elrepül, Alenia pedig a nap végére jócskán el is fárad, hisz a varázslás, ha a testet nem is feltétlenül, az elmét bizony rendkívül megterheli. Miután mindketten egyetértenek abban, hogy mára elég volt a gyakorlásból, bemehetnek a házba, és egy finom vacsora után Alenia nyugovóra is tér az emeleti szobájában.
Mielőtt elaludna, még gondolkozik egy kicsit, hogy a mai nap eredményei miatt felbuzdulva talán meg kéne próbálkoznia a karját visszaadó varázslattal, de még mindig nem sikerül teljesen meggyőznie magát, hogy eljött az ideje. Nagyon szeretné, de tart tőle. Ezekkel a gondolatokkal hunyja le a szemét, és nyomja el végül az álom.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
//Zárás//
*Mosolya szélesedik Luninari születésének történetét hallgatva. Szerinte nincsenek véletlenek. Amit mások annak gondolnak, csupán ékes bizonyítéka annak, hogy isteni beavatkozás történt. Bár, ebben az esetben talán nem erről volt szó, hanem csak az az igen erős kötelék dolgozott, melyet egy anya érezhet újszülött gyermeke iránt, miközben a világ maga is minden aspektusból a lánya jövőjét igyekezett elárulni.*
- Szóval azt mondod, hogy a születésedkor az elemek közül jelen volt a hold, a tűz és a föld. Szerintem már te is tudod, de nagyon érdekes, hogy mágia terén is ebben a három elemben vagy a legjártasabb. Mindig minden okkal történik, ezért nem szabad sohasem figyelmen kívül hagyni az apró részelteket sem.
*A válasz a legtöbbször mindig, minden kérdésre ott van az orrunk előtt, csak sokszor nem vesszük észre, és ezért hisszük egy bizonyos helyzetben azt, hogy nincs megoldás, pedig van. Mindig van. Na, de nem akar elkalandozni a gondolataiban, most arra szeretne fókuszálni, hogy valóban olyan jó tanítvány legyen, amilyennek Luninari tartja őt.*
- Én sem értettem mindig a szüleimet, hogy miért mondják, hogy hasznos lesz, ha évtizedeket áldozok majd könyvek bújására, de azt hiszem, egyre inkább kezdem megérteni őket. A sok munka most hozza meg a gyümölcsét.
*Most, hogy már senki nem mutat neki utat, egyedül kell döntéseket hoznia, sőt, jó döntéseket hoznia, azóta már maga is érti és örül is neki, hogy a szülei ennyire fontosnak tartották, hogy tanuljon, és igen, a mágia elsajátításához is rengeteget segít, ha már elméletben legalább tudja, hogy mit kell csinálnia. Onnan már csak egy újabb lépés átültetni mindent a gyakorlatba.
A varázslás etikáját ő már nem feszegeti tovább, csak végighallgatja a lány hosszas bevezetését, és határozottan bólint rá egyet, hogy érti a dolgokat és az okokat is a mögött, amiért pont ezeket gondolja barátnője a mágia tudományáról és az egyes varázslatokról.*
- Ó, értem! Jó ötlet. *Tényleg remek ötlet, hogy ugyanolyan köpenyt próbáljon magára varázsolni, amilyet a fél-elf lány is visel, mert látja maga előtt az eredményt, így könnyen tudja majd a sajátját hasonlítani hozzá.*
- Mormogva és nem teljesen érthetően? *Kissé értetlenül pislog. Korábbi tanulmányai alapján nem egészen érti, hogy miért van erre szükség. Szerinte a tisztán érthető varázsige a legbiztosabb, de most Luninari a tanár, úgyhogy azt csinálja, amit ő mond. Elfojtott hangon mondja ki a varázsigét, és próbálja meg ő is magára ölteni az Ezüstköpenyt. Ha a varázslata jó sikerül, akkor mintha milliónyi apró pókocska futkozna a teste körül, a mágikus energia úgy szövi köré a köpenyt. Akkor sem csügged, ha esetleg nem sikerül elsőre a varázslat, hisz azért van itt, hogy tanuljon.
Bárhogy is alakul, ő szeretné, ha tovább folytatnák a tanulást, így a délutánjuk csak úgy elrepül, Alenia pedig a nap végére jócskán el is fárad, hisz a varázslás, ha a testet nem is feltétlenül, az elmét bizony rendkívül megterheli. Miután mindketten egyetértenek abban, hogy mára elég volt a gyakorlásból, bemehetnek a házba, és egy finom vacsora után Alenia nyugovóra is tér az emeleti szobájában.
Mielőtt elaludna, még gondolkozik egy kicsit, hogy a mai nap eredményei miatt felbuzdulva talán meg kéne próbálkoznia a karját visszaadó varázslattal, de még mindig nem sikerül teljesen meggyőznie magát, hogy eljött az ideje. Nagyon szeretné, de tart tőle. Ezekkel a gondolatokkal hunyja le a szemét, és nyomja el végül az álom.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
1421. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-02 13:51:16
Üzenet elküldve: 2024-12-02 13:51:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Kisasszony hóbortok//
*Miközben beszélgetnek, ő pedig vidáman lelkesedik azért, hogy taníthatja Aleniát valahogy ismét komoly táma felé kanyarodnak, amit ő úgy nevez magában, hogy a mágia etikája, igaz, hogy a fogalmat nem ő találta ki, hanem olvasta valahol.
A lényege viszont, hogy neki kell eldöntenie, hogy miközben félelmetes erőkkel játszik, vagy inkább úgy fogalmaz, hogy félelmetes erőket használ egy-egy varázslat során, mi az, amit még elbír a lelkiismerete. Közhelyes lenne, ha csak annyira jutna, hogy az ő etikai alapelve az, hogy ne tegyen olyasmit mágiával mással, amit ő sem szeretne kapni mástól, mert ilyesmi legfeljebb csak akkor igaz, ha az érzelmek befolyásolásáról van szó.
Ugyanakkor úgy gondolja, hogy bármilyen támadó varázslatot gond és lekiismeret-furdalás nélkül képes lenne használni, ami másnak akár fizikai fájdalmat, akár komoly sérüléseket okoz, akkor, hogyha ezzel olyasvalakit sebezne meg, aki neki, vagy Aleniának akarna ártani, vagy bárkinek, akit ő a szerettei közé sorol. Végtére is, egyszer már leütötték és elrabolták mellőle Aleniát, természetesen nem azért tanult mágiát, hogy hagyja, hogy mindez, vagy hasonló újra megtörténjen velük. Ezt mindenesetre nem hozza szóba, hiszen mindaz már nyilván Alenia számára is nyilvánvaló, hogy, amit korábban átéltek együtt elég komoly inspirációt adott neki ahhoz, hogy még annál is komolyabban kezdjen el mágiával foglalkozni, ahogyan eredetileg tervezte, amikor félig-meddig még csak magának akart bizonyítani.*
- Jól mondod, tényleg így van, és hálás is vagyok ezért anyának. *mondja ehelyett először.* Tényleg már a nevem is arra utal, hogy a a holdhoz tartozom, nem véletlenül adta nekem, hanem, mert teliholdas, éjszakán születtem, nem sokkal azelőtt, hogy a tűz hónapjai a földébe váltanának. Nem rémlik hirtelen, hogy ezt meséltem-e már. De gondolom igen, mert előbb-utóbb mindenkinek elmesélem. *neveti el ezúttal saját magán magát. De ez a derű eléggé rövid, mert pont az Alenia által emlegetett két holdvarázslat készteti igazi komolyságra, amelyeknek kapcsán elgondolkodott a mágia etikáján az előbb.*
- Nagyon jó egyébként, tényleg jó tanítvány leszel. *mondja ezek után, mert bár még nem tanított szóban, csak írásban korábban, abban biztos minden ilyen irányú tapasztalat nélkül is, hogy az önbizalom növelése minden tanítványra jó irányba hat, a benne való látványos kételkedés pedig éppen ellenkezőleg. Még könnyebb ezeket a szavakat úgy kimondania, hogy teljesen komolyan is gondolja őket.*
- Így még inkább könnyű lesz a dolgom, hogy konkrét holdvarázslatok nevét és lényegét is tudod. *mondja ki a valóságnak megfelelően.*
- Számomra a hold mindig a szépséget és a nyugalmat testesítette meg. Oltalmazó, kedves barát, akár egy, akár kettő van éppen fent belőle az égen. Nem számít, illetve nem ez számít, hanem elsősorban arra gondolj szerintem, hogy neked mit jelent. Hiszen a mana összegyűjtésének és összpontosításának a módszerét már pontosan ismered. Ha teljesen kezdő lennél hosszasan magyaráznék ezekről, meg azt mondanám, hogy várjuk meg az estét, vagy a holdkeltét legalább, hogy jobban tudj a hold ághoz kapcsolódni, de úgy, hogy már Eeyr segít téged, aki maga is nyugalom és fény, még akkor is, ha másfajta nyugalom és fény, mint a hold, nem hiszem, hogy szükséged lenne ilyesmire. Most a szemeidet sem kell feltétlenül lehunyod, biztosan képes leszel nyitott szemmel is magad elé képzelni az éjszakát és a holdfényt. *igyekszik Alenia önbizalmát tovább növelni, mert továbbra is nem csak benne bízik, hanem egyben azt is gondolja, hogy mindez fontos. Hinnie kell magában, hogy sikerüljön a varázslat, ennek ellenére még nem tart ott, hogy konkrét varázslatot tanítson, mert úgy érzi, hogy muszáj elmondania saját véleményét a Nia által imént említett két varázslatról is.*
- A két konkrét varázslat közül, amit említettél, abból az első, valóban a szerelemhold csókja... igen, megtanultam és ismerem. De köztük szólva sok értelmét nem igazán látom, legalábbis nem a hétköznapi, nyugodt élet keretei között, és különben csak végszükség esetén használnám, mondjuk akkor, ha az életemről lenne szó. Ha már nincs más esélyem túlélni, mint az, hogy aki aki mondjuk legyőzött és fogságba ejtett és meg is akar ölni, halálosan szerelmes lesz belém, és hagy elmenekülni, ha szépen megkérem rá. De még így sem biztos, hogy pont úgy működne, ahogyan kívánod, mert át kell engedned a testedet ekkor egy másik létsíkról érkezett lénynek, aki a te testedben, de mégis helyetted csábít, ráadásul te magad is átéled az általa felkeltett szerelmet. Nyilván a mágus lelkierején és eszén múlik, hogy mennyire marad ura eközben önmagának és a saját szándékainak. De a varázslat vége mindenképpen az, hogyha még ott vagy akkor menekülnöd kell, mert az elbűvölt hirtelen ráébred arra, hogy már nem szeret téged, szó szerint kiábrándul belőled.
*Ismét a rá jellemző rövidebb-hosszabb hallgatás jön, hogy kicsit összeszedje a gondolatait.*
- Nem vészhelyzetben, hanem pusztán önzőségből használni sem biztos, hogy sok értelme van ennek a varázslatnak, bár persze ez már attól függ, hogy ki használja, ezért inkább azt mondom, hogy nem éppen a szerelemhold csókja az a varázslat, amit pont nekem találtak ki. Köztünk, de tényleg csak köztünk szólva, azt hiszem, hogy nem ismerem a szerelmet még. Anya mesélt csak róla, ugyanakkor, bármennyire erős érzelem is, nem tudom elképzelni magam, hogy bármennyire is vágyom valakire, csak azért varázsoljak, hogy megkaphassam őt, aki engem nem akar. És, mint te is tudod, ez a varázslat tényleg nem tart örökké. A megigézett egy idő után, ahogy mondtam, kiszabadul a hatás alól, és kiábrándul belőled. Persze, ha újra rávarázsolod akkor megint hatni fog, aztán ő újra kiábrándul és így tovább, ezért mondom, hogy szerintem semmi értelme, egyetlen pár élete sem állhat ehhez hasonló körforgásból, meg aztán, ha igazán szeretsz valakit, akkor úgyis azt szeretnéd szerintem, hogy magadért szeressen téged, nem azért mert megbűvölted őt. Ezért is mondtam az előbb, hogy szerintem a lélekre nincsen igazán ható varázslat, de persze nem volt teljesen igazam. A kósza álom, amit szintén említettél már kevésbé drasztikus, ugyanakkor sokkal tovább tart, és, ha komolyabb hatást szeretnél elérni valakinél, lehetséges, hogy az illető, ha csak kicsi fogalma is van a mágiáról, előbb-utóbb gyanút fog, hogy miért álmodik egyre gyakrabban veled. Bevallom, nem tanultam meg ezt a varázslatot, mert igyekeztem inkább olyan varázslatokra koncentrálni, amik meg tudnak védelmezni, ha az életem, vagy a testi épségem a veszélybe kerül, vagy bármi egyéb módon hasznosak, például a kőevés. De bocsánat a hosszas felvezetésért, ettől még ezek fontos dolgok szerintem, mert rávilágítanak arra, hogy nem árt meggondolni minden egyes varázslatot, mert sokszor lehet, hogy egynek nagyobb a hátránya, mint az előnye, amit pedig el akarunk érni vele, az akár varázslat nélkül is elérhető lenne, de amúgy sem javasolnám, hogy éppen ezekkel a varázslatokkal kezdjed el a hold ág tanulását.
*Kicsit hallgat, hagy időt Aleniának arra, hogyha akár hosszabban, akár rövidebben válaszolni szeretne neki, vagy vitába szállni vele, az erre való választ mindenesetre inkább az első varázslat megtanítása utánra tartogatja, de azt is el tudja képzelnie, hogy Nia inkább csak az első holdvarázslat megtanulása után szeretné kifejteni a véleményét az általa mondottakról, már amennyiben szeretne rá valamit mondani egyáltalán, a végeredmény szempontjából viszont mindez tulajdonképpen mindegy.*
- Nem muszáj pont ugyanúgy kinéznünk, nem így értettem az egymáshoz öltözést, de kezdjük a köpennyel szerintem. *javasolja ezek után.* Nem csak, mert szép és egyszerű, hanem, mert ha éppen az, ami most rajtad van nincs kéznél, meg tud téged óvni a hidegtől, széltől, esőtől, hótól. Ezt a látszólag teljesen értelmetlen dolgot kell csak kimondani hozzá. *mondja ki végül, hangosan és érthetően a varázslathoz szükséges rövid igét.* Bár biztos megjegyezted, inkább megismétlem szótagolva is. *teszi hozzá és ismétli meg valóban szótagolva.*
- Fontos, hogy ne hangosan és teljesen érthetően ejtsed ki, hanem kissé mormogva, mintha fojtott hangon beszélnél, úgy, mint aki azt akarja, hogy más ne értse tisztán, amit mond. De csak nyugodtan, nem sietünk. *mosolyodik el végül.*
- Mivel ez az első holdvarázslatod, hagyj időt magadnak... Koncentrálj a benned lévő erőre, ahogy szoktál, érezd, ahogyan áramlik a testeden, aztán pedig képzeld magad elé a holdat, az éjjeli holdfényt, vagy akár csak azt, amit neked jelent, képzeld el, hogy belülről is átszínez kicsit, aztán mormogd a tőlem hallottakat. Ha segít, képzeld el azt is, hogy leveszem a köpenyemet, és lerakom magunk közé ide az asztalra.
*Ekkor olyan mozdulatot tesz, mintha valóban levenne magáról egy köpenyt, az eddig rajta lévő ezüstköpeny pedig ebben a pillanatban valóban szerte is foszlik, olyan hirtelenséggel, mintha eddig nem is lett volna rajta, aztán pedig az immár láthatatlanná vált ruhadarabot látszólag gondosan összehajtogatja és lerakja az asztalra, oda ahol a tálca és teáscsészék mellett van még neki egy kis hely.
Közben nagyon reméli, hogy érthetően magyarázott, és elegendő használható instrukciót adott a varázslat végrehajtásához, már csak azért is, mert, ha az nem sikerülne nyilván nem Nia, hanem önmaga kudarcaként élné meg. Nem mintha ekkor ne lehetne újra próbálkozni, ettől még nem bánná, ha elsőre sikerülne az ő útmutatásai szerint Aleniának használnia a hold erejét.
Innentől kezdve mindenesetre nem szólal meg, hanem kíváncsian figyel és vár, mivel jelen helyzetben eleve nem tehet mást.*
*Miközben beszélgetnek, ő pedig vidáman lelkesedik azért, hogy taníthatja Aleniát valahogy ismét komoly táma felé kanyarodnak, amit ő úgy nevez magában, hogy a mágia etikája, igaz, hogy a fogalmat nem ő találta ki, hanem olvasta valahol.
A lényege viszont, hogy neki kell eldöntenie, hogy miközben félelmetes erőkkel játszik, vagy inkább úgy fogalmaz, hogy félelmetes erőket használ egy-egy varázslat során, mi az, amit még elbír a lelkiismerete. Közhelyes lenne, ha csak annyira jutna, hogy az ő etikai alapelve az, hogy ne tegyen olyasmit mágiával mással, amit ő sem szeretne kapni mástól, mert ilyesmi legfeljebb csak akkor igaz, ha az érzelmek befolyásolásáról van szó.
Ugyanakkor úgy gondolja, hogy bármilyen támadó varázslatot gond és lekiismeret-furdalás nélkül képes lenne használni, ami másnak akár fizikai fájdalmat, akár komoly sérüléseket okoz, akkor, hogyha ezzel olyasvalakit sebezne meg, aki neki, vagy Aleniának akarna ártani, vagy bárkinek, akit ő a szerettei közé sorol. Végtére is, egyszer már leütötték és elrabolták mellőle Aleniát, természetesen nem azért tanult mágiát, hogy hagyja, hogy mindez, vagy hasonló újra megtörténjen velük. Ezt mindenesetre nem hozza szóba, hiszen mindaz már nyilván Alenia számára is nyilvánvaló, hogy, amit korábban átéltek együtt elég komoly inspirációt adott neki ahhoz, hogy még annál is komolyabban kezdjen el mágiával foglalkozni, ahogyan eredetileg tervezte, amikor félig-meddig még csak magának akart bizonyítani.*
- Jól mondod, tényleg így van, és hálás is vagyok ezért anyának. *mondja ehelyett először.* Tényleg már a nevem is arra utal, hogy a a holdhoz tartozom, nem véletlenül adta nekem, hanem, mert teliholdas, éjszakán születtem, nem sokkal azelőtt, hogy a tűz hónapjai a földébe váltanának. Nem rémlik hirtelen, hogy ezt meséltem-e már. De gondolom igen, mert előbb-utóbb mindenkinek elmesélem. *neveti el ezúttal saját magán magát. De ez a derű eléggé rövid, mert pont az Alenia által emlegetett két holdvarázslat készteti igazi komolyságra, amelyeknek kapcsán elgondolkodott a mágia etikáján az előbb.*
- Nagyon jó egyébként, tényleg jó tanítvány leszel. *mondja ezek után, mert bár még nem tanított szóban, csak írásban korábban, abban biztos minden ilyen irányú tapasztalat nélkül is, hogy az önbizalom növelése minden tanítványra jó irányba hat, a benne való látványos kételkedés pedig éppen ellenkezőleg. Még könnyebb ezeket a szavakat úgy kimondania, hogy teljesen komolyan is gondolja őket.*
- Így még inkább könnyű lesz a dolgom, hogy konkrét holdvarázslatok nevét és lényegét is tudod. *mondja ki a valóságnak megfelelően.*
- Számomra a hold mindig a szépséget és a nyugalmat testesítette meg. Oltalmazó, kedves barát, akár egy, akár kettő van éppen fent belőle az égen. Nem számít, illetve nem ez számít, hanem elsősorban arra gondolj szerintem, hogy neked mit jelent. Hiszen a mana összegyűjtésének és összpontosításának a módszerét már pontosan ismered. Ha teljesen kezdő lennél hosszasan magyaráznék ezekről, meg azt mondanám, hogy várjuk meg az estét, vagy a holdkeltét legalább, hogy jobban tudj a hold ághoz kapcsolódni, de úgy, hogy már Eeyr segít téged, aki maga is nyugalom és fény, még akkor is, ha másfajta nyugalom és fény, mint a hold, nem hiszem, hogy szükséged lenne ilyesmire. Most a szemeidet sem kell feltétlenül lehunyod, biztosan képes leszel nyitott szemmel is magad elé képzelni az éjszakát és a holdfényt. *igyekszik Alenia önbizalmát tovább növelni, mert továbbra is nem csak benne bízik, hanem egyben azt is gondolja, hogy mindez fontos. Hinnie kell magában, hogy sikerüljön a varázslat, ennek ellenére még nem tart ott, hogy konkrét varázslatot tanítson, mert úgy érzi, hogy muszáj elmondania saját véleményét a Nia által imént említett két varázslatról is.*
- A két konkrét varázslat közül, amit említettél, abból az első, valóban a szerelemhold csókja... igen, megtanultam és ismerem. De köztük szólva sok értelmét nem igazán látom, legalábbis nem a hétköznapi, nyugodt élet keretei között, és különben csak végszükség esetén használnám, mondjuk akkor, ha az életemről lenne szó. Ha már nincs más esélyem túlélni, mint az, hogy aki aki mondjuk legyőzött és fogságba ejtett és meg is akar ölni, halálosan szerelmes lesz belém, és hagy elmenekülni, ha szépen megkérem rá. De még így sem biztos, hogy pont úgy működne, ahogyan kívánod, mert át kell engedned a testedet ekkor egy másik létsíkról érkezett lénynek, aki a te testedben, de mégis helyetted csábít, ráadásul te magad is átéled az általa felkeltett szerelmet. Nyilván a mágus lelkierején és eszén múlik, hogy mennyire marad ura eközben önmagának és a saját szándékainak. De a varázslat vége mindenképpen az, hogyha még ott vagy akkor menekülnöd kell, mert az elbűvölt hirtelen ráébred arra, hogy már nem szeret téged, szó szerint kiábrándul belőled.
*Ismét a rá jellemző rövidebb-hosszabb hallgatás jön, hogy kicsit összeszedje a gondolatait.*
- Nem vészhelyzetben, hanem pusztán önzőségből használni sem biztos, hogy sok értelme van ennek a varázslatnak, bár persze ez már attól függ, hogy ki használja, ezért inkább azt mondom, hogy nem éppen a szerelemhold csókja az a varázslat, amit pont nekem találtak ki. Köztünk, de tényleg csak köztünk szólva, azt hiszem, hogy nem ismerem a szerelmet még. Anya mesélt csak róla, ugyanakkor, bármennyire erős érzelem is, nem tudom elképzelni magam, hogy bármennyire is vágyom valakire, csak azért varázsoljak, hogy megkaphassam őt, aki engem nem akar. És, mint te is tudod, ez a varázslat tényleg nem tart örökké. A megigézett egy idő után, ahogy mondtam, kiszabadul a hatás alól, és kiábrándul belőled. Persze, ha újra rávarázsolod akkor megint hatni fog, aztán ő újra kiábrándul és így tovább, ezért mondom, hogy szerintem semmi értelme, egyetlen pár élete sem állhat ehhez hasonló körforgásból, meg aztán, ha igazán szeretsz valakit, akkor úgyis azt szeretnéd szerintem, hogy magadért szeressen téged, nem azért mert megbűvölted őt. Ezért is mondtam az előbb, hogy szerintem a lélekre nincsen igazán ható varázslat, de persze nem volt teljesen igazam. A kósza álom, amit szintén említettél már kevésbé drasztikus, ugyanakkor sokkal tovább tart, és, ha komolyabb hatást szeretnél elérni valakinél, lehetséges, hogy az illető, ha csak kicsi fogalma is van a mágiáról, előbb-utóbb gyanút fog, hogy miért álmodik egyre gyakrabban veled. Bevallom, nem tanultam meg ezt a varázslatot, mert igyekeztem inkább olyan varázslatokra koncentrálni, amik meg tudnak védelmezni, ha az életem, vagy a testi épségem a veszélybe kerül, vagy bármi egyéb módon hasznosak, például a kőevés. De bocsánat a hosszas felvezetésért, ettől még ezek fontos dolgok szerintem, mert rávilágítanak arra, hogy nem árt meggondolni minden egyes varázslatot, mert sokszor lehet, hogy egynek nagyobb a hátránya, mint az előnye, amit pedig el akarunk érni vele, az akár varázslat nélkül is elérhető lenne, de amúgy sem javasolnám, hogy éppen ezekkel a varázslatokkal kezdjed el a hold ág tanulását.
*Kicsit hallgat, hagy időt Aleniának arra, hogyha akár hosszabban, akár rövidebben válaszolni szeretne neki, vagy vitába szállni vele, az erre való választ mindenesetre inkább az első varázslat megtanítása utánra tartogatja, de azt is el tudja képzelnie, hogy Nia inkább csak az első holdvarázslat megtanulása után szeretné kifejteni a véleményét az általa mondottakról, már amennyiben szeretne rá valamit mondani egyáltalán, a végeredmény szempontjából viszont mindez tulajdonképpen mindegy.*
- Nem muszáj pont ugyanúgy kinéznünk, nem így értettem az egymáshoz öltözést, de kezdjük a köpennyel szerintem. *javasolja ezek után.* Nem csak, mert szép és egyszerű, hanem, mert ha éppen az, ami most rajtad van nincs kéznél, meg tud téged óvni a hidegtől, széltől, esőtől, hótól. Ezt a látszólag teljesen értelmetlen dolgot kell csak kimondani hozzá. *mondja ki végül, hangosan és érthetően a varázslathoz szükséges rövid igét.* Bár biztos megjegyezted, inkább megismétlem szótagolva is. *teszi hozzá és ismétli meg valóban szótagolva.*
- Fontos, hogy ne hangosan és teljesen érthetően ejtsed ki, hanem kissé mormogva, mintha fojtott hangon beszélnél, úgy, mint aki azt akarja, hogy más ne értse tisztán, amit mond. De csak nyugodtan, nem sietünk. *mosolyodik el végül.*
- Mivel ez az első holdvarázslatod, hagyj időt magadnak... Koncentrálj a benned lévő erőre, ahogy szoktál, érezd, ahogyan áramlik a testeden, aztán pedig képzeld magad elé a holdat, az éjjeli holdfényt, vagy akár csak azt, amit neked jelent, képzeld el, hogy belülről is átszínez kicsit, aztán mormogd a tőlem hallottakat. Ha segít, képzeld el azt is, hogy leveszem a köpenyemet, és lerakom magunk közé ide az asztalra.
*Ekkor olyan mozdulatot tesz, mintha valóban levenne magáról egy köpenyt, az eddig rajta lévő ezüstköpeny pedig ebben a pillanatban valóban szerte is foszlik, olyan hirtelenséggel, mintha eddig nem is lett volna rajta, aztán pedig az immár láthatatlanná vált ruhadarabot látszólag gondosan összehajtogatja és lerakja az asztalra, oda ahol a tálca és teáscsészék mellett van még neki egy kis hely.
Közben nagyon reméli, hogy érthetően magyarázott, és elegendő használható instrukciót adott a varázslat végrehajtásához, már csak azért is, mert, ha az nem sikerülne nyilván nem Nia, hanem önmaga kudarcaként élné meg. Nem mintha ekkor ne lehetne újra próbálkozni, ettől még nem bánná, ha elsőre sikerülne az ő útmutatásai szerint Aleniának használnia a hold erejét.
Innentől kezdve mindenesetre nem szólal meg, hanem kíváncsian figyel és vár, mivel jelen helyzetben eleve nem tehet mást.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1433-1452