Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 73 (1441. - 1453. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1434-1453
1446. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-27 14:45:24
Üzenet elküldve: 2024-12-27 14:45:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1447
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1447
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Nem egyszerű mindenhez érteni és mindent jobban tudni. Szenved is tőle rendesen. Folyton rá van szükség és neki kell rendet tenni a fejekben. Jaj, doktor úr, jaj alkimista úr, jaj csinos elf úr... Le merné fogadni, hogy ha itt maradna akkor nyugta se lenne. Vagy a kis önveszélyes utcamocskok vagy a kisasszonyok valamelyike, de folyton rajta csüngene. És nem úgy ahogy neki is tetszene. Szörnyű belegondolni is. Inkább meg se teszi. Helyette az alkimista úr az üvegcséket vizsgálgatja. Amikről úgy állapítja meg, hogy nincs velük semmi baj. A vigyor kapcsán viszont megint csak mi történik? Még meg sincs a kertje és máris kikérik a véleményét és lehet lesz egy vevője. Csak mert ártatlanul szóba hozta és felajánlotta a dolgot. Ki gondolta volna, hogy ez lesz belőle. Munkálkodása közben felül az ágy szélére. A hozzá lépő félvérre úgy néz rá. Erre a válaszra nem számított. Ha nem arról lányról lenne szó, aki már megosztotta vele a jóval kellemetlenebb titkait is és nem is olyan rég még a nemrég vett háza ablakában akart vele bemutatkozni a szomszédoknak akkor feltételezné, hogy ez hazugság, így viszont nincs neki oka erre gyanakodni.*
-Nem tudod? Akkor miért vetted?
*Nyúl a másik felé, hogy átkarolva a derekát közelebb húzza magához. Alaposan meg kell nézni, azt a ruhát. Még nem látta. Pedig ő igazán nagy kedvelője a női ruháknak. Látszik is rajta ugyanis míg a választ hallgatja szemei többször is körbefutják a ruhát. Nem egyszer megállva a mellrészen. Az a kedvence. Viszont mire a lány a válasza végére ér a zöldek már megint azokba a kékekbe fúródnak. Szereti ezt a játékot a félvérrel.*
-Tudod min gondolkodtam Édes? Azon, hogy ha marad annyi a csókokból akkor csinálhatok egy gyengébb főzetet személyes használatra. Felszabadítja az érzéseket. A vágyakat. Szenvedélyesebbé tesz. Mit gondolsz?
*Búg egészen közel a másik nyakához. Elég erős gyanúja van arra, hogy nem fog csalódást okozni neki a kapott válasz. De van még valami.*
-Amit vettél annak viszont más a hatása. Nem felszabadítja hanem javítja a hangulatot. Egészen addig míg a saját tenyered bámulása is a legszórakoztatóbb dologgá nem válik. És elárulok egy titkot.*Hajol a lány füléhez.*A szex egészen fergeteges tőle.*Hajol vissza az ajkakhoz veszélyes közelségbe.*Viszont másnap számíthatsz egy kis fájdalomra a hasadban. Ez az ára.
*Majd leteszi a füvet és a félvér alá kapva megpróbálná az ölébe kapni a kisasszonyt.*
-Mindennek van ára Édes. Ezeknek*Mutat a fiolák felé.*mi lenne? A fehérekből és a kékekből tudok neked keverni és csak a munkadíjat számolom fel. A többi nem érdekel?*Simít végig párszor annak a ruhának az anyagán. Kimondottan kedvére való darab. Kiváltképp mellrészen.*A többi biztos nem keltette fel az érdeklődésed? Zöld sosem árt. Zúzódások, vágások, egy pimasz elf, aki elrabol egy éjszakára... Esetleg piros, hogy jobban bírd emelgetni a kölyköket. Vagy egy sárga. Hátha képes leszel mondjuk a lábaidat a nyakadba tenni tőle?*Valamiért mintha csak egy dolog járna mindig az eszében.*De tényleg mondj egy árat, Édes!
*Nem egyszerű mindenhez érteni és mindent jobban tudni. Szenved is tőle rendesen. Folyton rá van szükség és neki kell rendet tenni a fejekben. Jaj, doktor úr, jaj alkimista úr, jaj csinos elf úr... Le merné fogadni, hogy ha itt maradna akkor nyugta se lenne. Vagy a kis önveszélyes utcamocskok vagy a kisasszonyok valamelyike, de folyton rajta csüngene. És nem úgy ahogy neki is tetszene. Szörnyű belegondolni is. Inkább meg se teszi. Helyette az alkimista úr az üvegcséket vizsgálgatja. Amikről úgy állapítja meg, hogy nincs velük semmi baj. A vigyor kapcsán viszont megint csak mi történik? Még meg sincs a kertje és máris kikérik a véleményét és lehet lesz egy vevője. Csak mert ártatlanul szóba hozta és felajánlotta a dolgot. Ki gondolta volna, hogy ez lesz belőle. Munkálkodása közben felül az ágy szélére. A hozzá lépő félvérre úgy néz rá. Erre a válaszra nem számított. Ha nem arról lányról lenne szó, aki már megosztotta vele a jóval kellemetlenebb titkait is és nem is olyan rég még a nemrég vett háza ablakában akart vele bemutatkozni a szomszédoknak akkor feltételezné, hogy ez hazugság, így viszont nincs neki oka erre gyanakodni.*
-Nem tudod? Akkor miért vetted?
*Nyúl a másik felé, hogy átkarolva a derekát közelebb húzza magához. Alaposan meg kell nézni, azt a ruhát. Még nem látta. Pedig ő igazán nagy kedvelője a női ruháknak. Látszik is rajta ugyanis míg a választ hallgatja szemei többször is körbefutják a ruhát. Nem egyszer megállva a mellrészen. Az a kedvence. Viszont mire a lány a válasza végére ér a zöldek már megint azokba a kékekbe fúródnak. Szereti ezt a játékot a félvérrel.*
-Tudod min gondolkodtam Édes? Azon, hogy ha marad annyi a csókokból akkor csinálhatok egy gyengébb főzetet személyes használatra. Felszabadítja az érzéseket. A vágyakat. Szenvedélyesebbé tesz. Mit gondolsz?
*Búg egészen közel a másik nyakához. Elég erős gyanúja van arra, hogy nem fog csalódást okozni neki a kapott válasz. De van még valami.*
-Amit vettél annak viszont más a hatása. Nem felszabadítja hanem javítja a hangulatot. Egészen addig míg a saját tenyered bámulása is a legszórakoztatóbb dologgá nem válik. És elárulok egy titkot.*Hajol a lány füléhez.*A szex egészen fergeteges tőle.*Hajol vissza az ajkakhoz veszélyes közelségbe.*Viszont másnap számíthatsz egy kis fájdalomra a hasadban. Ez az ára.
*Majd leteszi a füvet és a félvér alá kapva megpróbálná az ölébe kapni a kisasszonyt.*
-Mindennek van ára Édes. Ezeknek*Mutat a fiolák felé.*mi lenne? A fehérekből és a kékekből tudok neked keverni és csak a munkadíjat számolom fel. A többi nem érdekel?*Simít végig párszor annak a ruhának az anyagán. Kimondottan kedvére való darab. Kiváltképp mellrészen.*A többi biztos nem keltette fel az érdeklődésed? Zöld sosem árt. Zúzódások, vágások, egy pimasz elf, aki elrabol egy éjszakára... Esetleg piros, hogy jobban bírd emelgetni a kölyköket. Vagy egy sárga. Hátha képes leszel mondjuk a lábaidat a nyakadba tenni tőle?*Valamiért mintha csak egy dolog járna mindig az eszében.*De tényleg mondj egy árat, Édes!
1445. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-26 12:25:40
Üzenet elküldve: 2024-12-26 12:25:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Kisasszony hóbortok//
//Zárás//
*Természetes elragadtatással hallgatja Aleniát, amikor az ő születésének a körülményeiről elmélkedik, illetve ennek nyomán arról, hogy minden okkal történik.
Ami őt illeti, azért nem teljesen biztos ebben, úgy tűnik, hogy barátnőjével ellentétben sokkal inkább hajlamos több teret engedni világképében és életében a véletlennek, legalábbis nem szeretne mindenbe jeleket belelátni, amelyek csak értelmezésre és megértésre várnak, ugyanakkor azzal mindig is tisztában volt, hogy születésének körülményei nem véletlenül kapcsolták őt a hold ághoz már egészen kislányként.
És hát bármennyire is igyekezett természetesen mindig is logikus lenni és racionális, még csak fel sem merült benne, hogy az, hogy Niával újra találkozhatott és most is beszélgethetnek, holmi véletlennek, és nem isteni beavatkozásnak lenne köszönhető. Legszebb és legtitkosabb vágya teljesült ezzel, amiért mindig hálás lesz majd Eeyrnek, ez az érzés pedig nyilván meg fogja majd határozni egész jövőjét.*
- Szép volt, ügyes vagy! Tudtam én, hogy menni fog ez. *biztat tovább, miután Aleniának sikerül megidéznie magra a köpenyt.*
- Ráadásul csodálatosan áll neked. *teszi hozzá, mert szeret sokszor teljesen egyértelmű dolgokat is kimondani.
Korábbi gondolataival ellentétben, a mostani pillanatok, illetve az egész hosszú délután, amivé ezek a pillanatok végül összeállnak kissé távol van attól, hogy sokat elmélkedjen a jövőn.
Igazából csak élvezi azt, hogy a barátnőjével lehet, ráadásul úgy, hogy első találkozásukkal ellentétben ezúttal ő a mentor, nem pedig Nia.
Persze csak a hold ág varázslatainak a tanításában, de pont azért szeret, illetve ezért is szeret együtt lenni Aleniával, mert tudja, hogy az élet más és más területén, de mind a ketten sokat tanulhatnak a másiktól. Úgy érzi legalábbis, hogy már csak annyira ellenkező hátterük és sorsuk miatt is így van ez, ami egy ponton mégis összekapcsolódott, és együtt sodorta őket bele életüknek legnagyobb megpróbáltatásába.
Varázslatokat tanítani és tanulni is persze egyaránt fárasztó egy kicsit, mégis legalább annyira szórakoztató, mint amennyire elfáraszt, főleg akkor, ha akad sikerélmény is közben.
Kicsit büszke is magára igazság szerint, mert úgy ítéli meg, hogy jó, kedves és türelmes tanár, ugyanakkor ez a büszkeség nem száll a fejébe, mert egy pillanatig sem felejti el, hogy végig olyasvalakit tanít, akinek van elméleti és gyakorlati képzettsége is, még akkor is, ha mágiájuk természete némiképpen eltér egymástól.
A varázslatok tanítása közben mindenesetre már eléggé elfárad annyira, hogy este egy percnek se kelljen eltelnie a betakarózás és az elalvás között. Elégedett és boldog a mai nap után, és úgy érzi, hogy nagyon is jó helyen van éppen, mintha ismét hazaért volna, pedig azelőtt nem tartotta lehetségesnek, hogy egyszerre két helyet is igazán az otthonának érezzen.
Nem csak ennyi változott mindenesetre, és az, hogy Alenia visszatérése óta sokkal boldogabb, mint előtte volt, hanem még az is, hogy most már nem csak plüssnyulakkal alszik.
Holdpihe mindenkori ágyának új vendége, bárhol legyen is az az ágy, Szarvasligetben, vagy itt, szereti, hogyha macskája, ahogyan most is teszi melléfekszik az párnára, vagy az ágyra.
Ami nem változott és talán nem is fog soha, hogy bármennyire is fáradt, nem tudna nyugodtan elaludni úgy, hogy ne adna egy-egy puszit plüssnyulainak, kívánna nekik jó éjszakát, és ne ölelné őket át. Hogy aztán mindez, hogyan lesz majd akkor, amikor macskákon és plüssnyulakon kívül más is szeretne majd vele aludni, arról fogalma sincs, majd megoldja valahogy, ha megtörténik mindez, egyelőre azonban ez még csak futó gondolat, így pedig teljesen nyugodtan és békében alszik el, hogy holnap új napot kezdhessenek Aleniával.*
//Zárás//
*Természetes elragadtatással hallgatja Aleniát, amikor az ő születésének a körülményeiről elmélkedik, illetve ennek nyomán arról, hogy minden okkal történik.
Ami őt illeti, azért nem teljesen biztos ebben, úgy tűnik, hogy barátnőjével ellentétben sokkal inkább hajlamos több teret engedni világképében és életében a véletlennek, legalábbis nem szeretne mindenbe jeleket belelátni, amelyek csak értelmezésre és megértésre várnak, ugyanakkor azzal mindig is tisztában volt, hogy születésének körülményei nem véletlenül kapcsolták őt a hold ághoz már egészen kislányként.
És hát bármennyire is igyekezett természetesen mindig is logikus lenni és racionális, még csak fel sem merült benne, hogy az, hogy Niával újra találkozhatott és most is beszélgethetnek, holmi véletlennek, és nem isteni beavatkozásnak lenne köszönhető. Legszebb és legtitkosabb vágya teljesült ezzel, amiért mindig hálás lesz majd Eeyrnek, ez az érzés pedig nyilván meg fogja majd határozni egész jövőjét.*
- Szép volt, ügyes vagy! Tudtam én, hogy menni fog ez. *biztat tovább, miután Aleniának sikerül megidéznie magra a köpenyt.*
- Ráadásul csodálatosan áll neked. *teszi hozzá, mert szeret sokszor teljesen egyértelmű dolgokat is kimondani.
Korábbi gondolataival ellentétben, a mostani pillanatok, illetve az egész hosszú délután, amivé ezek a pillanatok végül összeállnak kissé távol van attól, hogy sokat elmélkedjen a jövőn.
Igazából csak élvezi azt, hogy a barátnőjével lehet, ráadásul úgy, hogy első találkozásukkal ellentétben ezúttal ő a mentor, nem pedig Nia.
Persze csak a hold ág varázslatainak a tanításában, de pont azért szeret, illetve ezért is szeret együtt lenni Aleniával, mert tudja, hogy az élet más és más területén, de mind a ketten sokat tanulhatnak a másiktól. Úgy érzi legalábbis, hogy már csak annyira ellenkező hátterük és sorsuk miatt is így van ez, ami egy ponton mégis összekapcsolódott, és együtt sodorta őket bele életüknek legnagyobb megpróbáltatásába.
Varázslatokat tanítani és tanulni is persze egyaránt fárasztó egy kicsit, mégis legalább annyira szórakoztató, mint amennyire elfáraszt, főleg akkor, ha akad sikerélmény is közben.
Kicsit büszke is magára igazság szerint, mert úgy ítéli meg, hogy jó, kedves és türelmes tanár, ugyanakkor ez a büszkeség nem száll a fejébe, mert egy pillanatig sem felejti el, hogy végig olyasvalakit tanít, akinek van elméleti és gyakorlati képzettsége is, még akkor is, ha mágiájuk természete némiképpen eltér egymástól.
A varázslatok tanítása közben mindenesetre már eléggé elfárad annyira, hogy este egy percnek se kelljen eltelnie a betakarózás és az elalvás között. Elégedett és boldog a mai nap után, és úgy érzi, hogy nagyon is jó helyen van éppen, mintha ismét hazaért volna, pedig azelőtt nem tartotta lehetségesnek, hogy egyszerre két helyet is igazán az otthonának érezzen.
Nem csak ennyi változott mindenesetre, és az, hogy Alenia visszatérése óta sokkal boldogabb, mint előtte volt, hanem még az is, hogy most már nem csak plüssnyulakkal alszik.
Holdpihe mindenkori ágyának új vendége, bárhol legyen is az az ágy, Szarvasligetben, vagy itt, szereti, hogyha macskája, ahogyan most is teszi melléfekszik az párnára, vagy az ágyra.
Ami nem változott és talán nem is fog soha, hogy bármennyire is fáradt, nem tudna nyugodtan elaludni úgy, hogy ne adna egy-egy puszit plüssnyulainak, kívánna nekik jó éjszakát, és ne ölelné őket át. Hogy aztán mindez, hogyan lesz majd akkor, amikor macskákon és plüssnyulakon kívül más is szeretne majd vele aludni, arról fogalma sincs, majd megoldja valahogy, ha megtörténik mindez, egyelőre azonban ez még csak futó gondolat, így pedig teljesen nyugodtan és békében alszik el, hogy holnap új napot kezdhessenek Aleniával.*
1444. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-26 10:34:42
Üzenet elküldve: 2024-12-26 10:34:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Gyerekjáték//
*Beszélni sem szeretne arról, hogy miért érzi magát zavarban a másik pőresége miatt. Egyszerűen csak azt szokta meg, hogy ruhában vannak egymás környezetében, nagyjából mindenkivel. A lekerült felsőrésze nem mutat túl sokat, de az olyan hatköznapi dolog, mint az, hogy a hidegben pedig még kabát is van a testen. Nehéz válaszolni kérdésekre, amiket maga sem tud.*
- Nem, de… mégis. *Nem szeret összefüggéstelenül hadoválni, hiszen nem tartja magát egy buta gyereknek. Egyszerű talán, mert nem sok lehetősége volt nagy dolgokat tanulni, de amit kellett, az mindig ment. Meg is köszörüli a torkát, amikor érzi, hogy három olyan szó szökött ki rajta, aminek így semmi értelme nincs.*
- Nem tudom, nem hiszem, hogy baj, de nem szokás. Nálunk nem volt az és máshol sem láttam még.
*Szeretné befejezni ezt a beszélgetést, mert mintha égne a füle. Jól is jön, hogy mindenkin van valami anyag, rajta például egy olyan ing, ami ugyan nagy rá, de puha és olyan tiszta érzetű, amilyen már régen ért a bőréhez. Így nagyobb kedve is van bemászni az ágyba, persze neki nincsenek olyan nagy igényei, hogy oda tisztán kell megérkezni, de anyja azért szóvá tette, ha úgy huppant bele, hogy a kinti játéktól esetlegesen koszos volt.
Nem tetszik neki, amit hall. Semmi értelmét nem látja, vagy félrehallott valamit a szőkeség, vagy itt ostobák laknak. Képtelenség, hogy bárki kelljen más családnak. Elvinni őket dolgozni; bányákba, vagy a tengerentúlra, amíg hasznosak, olyat már hallott. Ilyet még nem. Próbálja visszafogni magát, hogy ne mondjon rosszat a helyről, ahová hozta az elf, de nehéz. Szerencséjére megelőzi őt azzal, hogy a fülébe súg. Sokkal jobb érzés így. Valami titkos. Egy szobában vannak, senki nem hallaná őket így sem, de mégis súgják egymásnak a szavakat és ez olyasmi, ami nagy dolog. A kettejüké. Az ő kis szövetségüké. Mélyen is néz a hatására a smaragd szemekbe, amik a sötéttől most nem olyan élénkek, de jól emlékszik, hogy a napfényben hogyan csillan. *
- Megtudok mindent erről a helyről. És akkor tudni fogom, hogy hogyan maradhatsz itt.
*Elszánt és a tekintete nem hagy okot kételkedésre. Ő ezt így hiszi. Apróságnak tűnő, mégis hatalmas tett a szemében segíteni valakit. Szikrát. Hiszen ő is azt tette vele.
Hallgatja a szuszogást, azt hiszi, hogy már alszik a lány. Ő is majd belemerült a saját belső kis világába, már érezte az eltávolodást a jelentől, de még mielőtt megérkezhetett volna az álomországába, hirtelen nyílik a szeme. Hallja a lány hangját, de picit gondolkodóba esik. Tryl még azt sem tudja, hogy hol van. Hogyan válaszolhatna erre jól?*
- Maradnék. De csak ha te is.
*Oldalra fordul, újra a szemeket keresi. Idegen minden; idegen a lány, az ágy, a tágas szoba, a beszűrődő holdak fénye, az is, hogy átvetette rajta a kis karját a másik, mégis mintha minden ismeretlenen túl ez jót tartogatna a számára. De egyedül ő sem birkózna meg ezzel. Hiszen nem csak ők vannak, vannak itt mások is. Azt pedig sosem szerette, ha sokan vannak egy térben. De ez a lány fontos lett. Nem úgy, ahogy az ikrek. Őket nem akarná megvédeni, csak a móka kedvéért.*
*Beszélni sem szeretne arról, hogy miért érzi magát zavarban a másik pőresége miatt. Egyszerűen csak azt szokta meg, hogy ruhában vannak egymás környezetében, nagyjából mindenkivel. A lekerült felsőrésze nem mutat túl sokat, de az olyan hatköznapi dolog, mint az, hogy a hidegben pedig még kabát is van a testen. Nehéz válaszolni kérdésekre, amiket maga sem tud.*
- Nem, de… mégis. *Nem szeret összefüggéstelenül hadoválni, hiszen nem tartja magát egy buta gyereknek. Egyszerű talán, mert nem sok lehetősége volt nagy dolgokat tanulni, de amit kellett, az mindig ment. Meg is köszörüli a torkát, amikor érzi, hogy három olyan szó szökött ki rajta, aminek így semmi értelme nincs.*
- Nem tudom, nem hiszem, hogy baj, de nem szokás. Nálunk nem volt az és máshol sem láttam még.
*Szeretné befejezni ezt a beszélgetést, mert mintha égne a füle. Jól is jön, hogy mindenkin van valami anyag, rajta például egy olyan ing, ami ugyan nagy rá, de puha és olyan tiszta érzetű, amilyen már régen ért a bőréhez. Így nagyobb kedve is van bemászni az ágyba, persze neki nincsenek olyan nagy igényei, hogy oda tisztán kell megérkezni, de anyja azért szóvá tette, ha úgy huppant bele, hogy a kinti játéktól esetlegesen koszos volt.
Nem tetszik neki, amit hall. Semmi értelmét nem látja, vagy félrehallott valamit a szőkeség, vagy itt ostobák laknak. Képtelenség, hogy bárki kelljen más családnak. Elvinni őket dolgozni; bányákba, vagy a tengerentúlra, amíg hasznosak, olyat már hallott. Ilyet még nem. Próbálja visszafogni magát, hogy ne mondjon rosszat a helyről, ahová hozta az elf, de nehéz. Szerencséjére megelőzi őt azzal, hogy a fülébe súg. Sokkal jobb érzés így. Valami titkos. Egy szobában vannak, senki nem hallaná őket így sem, de mégis súgják egymásnak a szavakat és ez olyasmi, ami nagy dolog. A kettejüké. Az ő kis szövetségüké. Mélyen is néz a hatására a smaragd szemekbe, amik a sötéttől most nem olyan élénkek, de jól emlékszik, hogy a napfényben hogyan csillan. *
- Megtudok mindent erről a helyről. És akkor tudni fogom, hogy hogyan maradhatsz itt.
*Elszánt és a tekintete nem hagy okot kételkedésre. Ő ezt így hiszi. Apróságnak tűnő, mégis hatalmas tett a szemében segíteni valakit. Szikrát. Hiszen ő is azt tette vele.
Hallgatja a szuszogást, azt hiszi, hogy már alszik a lány. Ő is majd belemerült a saját belső kis világába, már érezte az eltávolodást a jelentől, de még mielőtt megérkezhetett volna az álomországába, hirtelen nyílik a szeme. Hallja a lány hangját, de picit gondolkodóba esik. Tryl még azt sem tudja, hogy hol van. Hogyan válaszolhatna erre jól?*
- Maradnék. De csak ha te is.
*Oldalra fordul, újra a szemeket keresi. Idegen minden; idegen a lány, az ágy, a tágas szoba, a beszűrődő holdak fénye, az is, hogy átvetette rajta a kis karját a másik, mégis mintha minden ismeretlenen túl ez jót tartogatna a számára. De egyedül ő sem birkózna meg ezzel. Hiszen nem csak ők vannak, vannak itt mások is. Azt pedig sosem szerette, ha sokan vannak egy térben. De ez a lány fontos lett. Nem úgy, ahogy az ikrek. Őket nem akarná megvédeni, csak a móka kedvéért.*
1443. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-25 18:30:03
Üzenet elküldve: 2024-12-25 18:30:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kupec szarvaslesen//
*Akármennyire is rossz ötletnek bizonyult hiányzó karját egy üzlet részévé tenni, az már biztos, hogy Ipsioni úr nem távozik már üres kézzel a Sayqueves házból. Talán többre számított volna, de Alenia nem azért nem veszi meg a képet és a selyemharisnyát is, mert kételkedne a hozzájuk társított történetben, hanem egyszerűen nincs rájuk szüksége. Mondjuk a köntösre sincs, de hát na, kisasszony hóbortok.*
- Mindenképp meg fogom említeni neki, hogy itt járt, és ha a köntös beváltja a hozzá fűzött reményeket, akkor megeshet, hogy a jövőben már együtt keressük fel Önt, Ipsioni Úr. *Lágyan mosolyog, és közben lépked felfelé a lépcsőkön, majd be a ház ajtaján, hogy magához vehessen a köntös árának megfelelő mennyiségű aranyérmét.*
- Így lesz, Ipsioni Úr. *Mivel háttal áll a férfinek, ugyan nem láthatja, de mosolya most már játékosságot tükröz. Amennyire bizalmatlan volt elsőre ezzel a furcsa figurával szemben, mostanra már igazán szórakoztatónak találja a viselkedését. Még a kis jelmondat, versike, akármicsoda is olyan fülbemászó, hogy egész biztosan nem fogja tudni kiverni a fejéből, ami miatt csak azért nem fogja átkozni Ipsioni-t, mert ő olyat nem szokott csinálni.*
- Mosolyt csal az arcomra a közvetlensége. *Többet egyelőre nem kíván reagálni az újabb ajánlatra.* Nos, kérem, várjon meg itt! Mindjárt jövök. *Rundengart az előtérben várakozhat, ahol addig, míg Alenia pénzért megy, megmelengetheti a dermesztő szélben kihűlt végtagjait. A lány az ezüstköpenynek hála egyáltalán nem fázott odakint.
A ház igen nagy, így jó pár percbe beletelik, mire a szőkeség újra felbukkan a láthatáron. Egyenesen a vendéghez lépked, és egy kis erszényt nyújt át Rundengart Ipsioni-nak, benne 60 arannyal.
Nem azért több, mert nem tud számolni, hanem úgy döntött, hogy a különösen szórakoztató társaságáért megérdemli a borravalót.*
- Parnacsoljon! Örülök, hogy erre járt, Ipsioni Úr, és ha gondolja, látogasson el hozzánk gyakrabban, ha úgy gondolja, épp van olyan portékája, ami érdekelhet minket! További szép napot kívánok Önnek! Eeyr áldja! *Határozottan elköszön, ezzel jelezve, hogy kellemes időtöltés volt ugyan, de egyelőre elég is volt belőle. Mindezek ellenére nem határolódik el attól, hogy a jövőben újra üzletet köthessenek.
Ha a férfi nem tartja fel tovább, akkor még a kikíséri Ipsioni-t, majd újdonsült köntösével a kezében csukja be maga mögött a bejárati ajtót.*
*Akármennyire is rossz ötletnek bizonyult hiányzó karját egy üzlet részévé tenni, az már biztos, hogy Ipsioni úr nem távozik már üres kézzel a Sayqueves házból. Talán többre számított volna, de Alenia nem azért nem veszi meg a képet és a selyemharisnyát is, mert kételkedne a hozzájuk társított történetben, hanem egyszerűen nincs rájuk szüksége. Mondjuk a köntösre sincs, de hát na, kisasszony hóbortok.*
- Mindenképp meg fogom említeni neki, hogy itt járt, és ha a köntös beváltja a hozzá fűzött reményeket, akkor megeshet, hogy a jövőben már együtt keressük fel Önt, Ipsioni Úr. *Lágyan mosolyog, és közben lépked felfelé a lépcsőkön, majd be a ház ajtaján, hogy magához vehessen a köntös árának megfelelő mennyiségű aranyérmét.*
- Így lesz, Ipsioni Úr. *Mivel háttal áll a férfinek, ugyan nem láthatja, de mosolya most már játékosságot tükröz. Amennyire bizalmatlan volt elsőre ezzel a furcsa figurával szemben, mostanra már igazán szórakoztatónak találja a viselkedését. Még a kis jelmondat, versike, akármicsoda is olyan fülbemászó, hogy egész biztosan nem fogja tudni kiverni a fejéből, ami miatt csak azért nem fogja átkozni Ipsioni-t, mert ő olyat nem szokott csinálni.*
- Mosolyt csal az arcomra a közvetlensége. *Többet egyelőre nem kíván reagálni az újabb ajánlatra.* Nos, kérem, várjon meg itt! Mindjárt jövök. *Rundengart az előtérben várakozhat, ahol addig, míg Alenia pénzért megy, megmelengetheti a dermesztő szélben kihűlt végtagjait. A lány az ezüstköpenynek hála egyáltalán nem fázott odakint.
A ház igen nagy, így jó pár percbe beletelik, mire a szőkeség újra felbukkan a láthatáron. Egyenesen a vendéghez lépked, és egy kis erszényt nyújt át Rundengart Ipsioni-nak, benne 60 arannyal.
Nem azért több, mert nem tud számolni, hanem úgy döntött, hogy a különösen szórakoztató társaságáért megérdemli a borravalót.*- Parnacsoljon! Örülök, hogy erre járt, Ipsioni Úr, és ha gondolja, látogasson el hozzánk gyakrabban, ha úgy gondolja, épp van olyan portékája, ami érdekelhet minket! További szép napot kívánok Önnek! Eeyr áldja! *Határozottan elköszön, ezzel jelezve, hogy kellemes időtöltés volt ugyan, de egyelőre elég is volt belőle. Mindezek ellenére nem határolódik el attól, hogy a jövőben újra üzletet köthessenek.
Ha a férfi nem tartja fel tovább, akkor még a kikíséri Ipsioni-t, majd újdonsült köntösével a kezében csukja be maga mögött a bejárati ajtót.*
1442. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-25 17:01:24
Üzenet elküldve: 2024-12-25 17:01:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kupec szarvaslesen//
*Szélesre kúszik ábrázatán az udvarias mosoly, ahogy a lány rábólint a köntös dolgára. Persze valóban olcsóbban kínálja, ám ez az összes aprópénz az ismeretségért cserébe. Elvégre nem csupán egy esetleges ügyfelet csíphet el, de ha bárki megkérdi, kitől van-e kelme, akkor újdonsült vásárlókat is elcsíphet vele.*
-Úgy az Öné, kedves hölgyem, úgy az öné! Bolond is lennék nem odaadni, hisz ezt jóformán magára szabták! *Mesterkélten felkuncog.*
-Bizonyára. Nyugodtan küldje hozzám őt is, biztosan lesz még olyan e festményen kívül is, mi érdekelni fogja. *Vágja rá. Nem tart tőle, hogy bárki füllentésen kapja; elvégre tévedést színlelni a legkönnyebb dolog.*
-Ahogy gondolja kisasszony. Csak egy ötlet volt részemről, ha megenged ilyesmit egy magamfajta szerény kupecnak. *Dohogja. Fogalma sincs, hogy a nemeslány miféle Eeyr bűvésztrükkökről hablatyol, de nem is erőlteti a témát. Elvégre nem úgy néz ki, hogy ez az üzlet megköttethet.*
-Tudja kedves kisasszony, ha bármi eszébe jut... *Szedi a lábait és felzárkózik a lány mögé, miközben a méretes épület felé veszik az irányt. Így van ideje megszemlélni a lépésenként finoman ringó csípőt és a hátsó fertályat is.*
-Nyugodtan szóljon. Keresse a Piactéren Ipsionit! Tudni fogják, én meg mihamarább felkeresem. Olyan dolgokkal is szolgálni tudok, amiket nem kapni a Piactéren. *Teszi hozzá még nagy bölcsen, hajbókolva igyekezvén felzárkózni.*
-Jeleskedem a különböző szerek és kedvcsinálók felkutatásában. Meg úgy valójában bárkiben. A mondás is tartja: "bármi is, mi szívét tépi, Ipsioni olcsón méri!" Bizonyára Ön most hallja először, de városszerte ismerik. *Valójában ez a mondóka tegnap ütött szöget a fejében, de ebből nem csinál problémát. Amennyiben belépnek a házba, hamar a szőkeség felé nyújtja a kiszemelt köntöst, immáron az övé.*
A hozzászólás írója (Rundengart Ipsioni) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.25 17:02:08
*Szélesre kúszik ábrázatán az udvarias mosoly, ahogy a lány rábólint a köntös dolgára. Persze valóban olcsóbban kínálja, ám ez az összes aprópénz az ismeretségért cserébe. Elvégre nem csupán egy esetleges ügyfelet csíphet el, de ha bárki megkérdi, kitől van-e kelme, akkor újdonsült vásárlókat is elcsíphet vele.*
-Úgy az Öné, kedves hölgyem, úgy az öné! Bolond is lennék nem odaadni, hisz ezt jóformán magára szabták! *Mesterkélten felkuncog.*
-Bizonyára. Nyugodtan küldje hozzám őt is, biztosan lesz még olyan e festményen kívül is, mi érdekelni fogja. *Vágja rá. Nem tart tőle, hogy bárki füllentésen kapja; elvégre tévedést színlelni a legkönnyebb dolog.*
-Ahogy gondolja kisasszony. Csak egy ötlet volt részemről, ha megenged ilyesmit egy magamfajta szerény kupecnak. *Dohogja. Fogalma sincs, hogy a nemeslány miféle Eeyr bűvésztrükkökről hablatyol, de nem is erőlteti a témát. Elvégre nem úgy néz ki, hogy ez az üzlet megköttethet.*
-Tudja kedves kisasszony, ha bármi eszébe jut... *Szedi a lábait és felzárkózik a lány mögé, miközben a méretes épület felé veszik az irányt. Így van ideje megszemlélni a lépésenként finoman ringó csípőt és a hátsó fertályat is.*
-Nyugodtan szóljon. Keresse a Piactéren Ipsionit! Tudni fogják, én meg mihamarább felkeresem. Olyan dolgokkal is szolgálni tudok, amiket nem kapni a Piactéren. *Teszi hozzá még nagy bölcsen, hajbókolva igyekezvén felzárkózni.*
-Jeleskedem a különböző szerek és kedvcsinálók felkutatásában. Meg úgy valójában bárkiben. A mondás is tartja: "bármi is, mi szívét tépi, Ipsioni olcsón méri!" Bizonyára Ön most hallja először, de városszerte ismerik. *Valójában ez a mondóka tegnap ütött szöget a fejében, de ebből nem csinál problémát. Amennyiben belépnek a házba, hamar a szőkeség felé nyújtja a kiszemelt köntöst, immáron az övé.*
A hozzászólás írója (Rundengart Ipsioni) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.25 17:02:08
1441. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-23 08:40:40
Üzenet elküldve: 2024-12-23 08:40:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Hogy valóban jó lenne-e tudni a másik gondolatait, megismerni őt, az talány. Persze Mai szeretné, de olyan sok mindent szeretne. Tőle nem áll távol a kísérletezni szó, bár még csak gondolati síkon jelenik meg benne. Hiszi, hogy van, amihez szükséges, ami előrelépést nyújt, de addig még nem jutott el, hogy bármikor is ilyenhez folyamodjon, legalábbis károkat sosem okozott. Ha ott állna és át kellene vinnie gyakorlatba, akkor talán máshogy gondolkodna róla. Szereti hidegnek mutatni magát, de valójában túl nagy a szíve. A kérdés maga csak viccnek hatott, a válasz pedig csak azért érdekes, mert nem harapott rá a másik. Ha tudná miket tett amaz, még furcsállná is, hogy milyen ridegnek hat a szó a számára, de van, ami homályba vész.
Pontosan úgy, ahogy belépve a szobába a gyermekhiszti is, vagy a másik arcának vonásai, ahogy egyértelművé teszi, hogy nem kedveli a gyerekeket. Szerencsére nem kell mindenben hasonlítani, és amíg a „verés kéne annak” nem valósul meg, addig Mai nemigen bánja. Olyan különbözőek, különböző habitussal, módszerekkel, értékrendekkel, de amikor közös a cél, akkor minden egybe rezeg. Ha van fontos, akkor ennyi az számára. Na meg, ahogy rátekint az ágyra, ami valóban őrzi még a légyott nyomait. Nem siet rendezni, éppen elég, hogy a bőréről eltűnt minden.
Egy csók következtében az elf kézből elkerül a zsákmánya, s helyet kap azon részein, amit már igen sokszor érintett, csakhogy nem elég belőle. Mégis, most olyasmire készül a férfi, ami miatt talán nem tud Mai sem beleveszni egészen. A kulcsot átadja, a Doki neki is áll felderíteni a láda tartalmát, a félvér pedig rendbe tenni magát annyira, amennyire csak tudja. Nem siet, de nem is időzik el többet annál, mint kellene. Néha ő is lopva pillant a másikra, jó nézni, ahogy szakszerűen vizsgálja azt meg, amiről a nőnek halvány lila gőze sincs, hogy valóban eredetiek e. Nem az ő tisztje megállapítani, hagyja ezt az okosabbra, aki most helyette a színekben merül el. Igazából még ez a kép is kellemes.
Lassan végez a tisztálkodással, s újra a szekrényhez lép. A fekete már nem koszolódhatna be, hiszen mások a tervek, mégis másféle sötét színt választ. Egyszerű esésű sötétkék anyag, amilyen könnyű felvenni, olyan könnyedén csusszanna le róla, de eleganciát sugároz, csak sejtetve a bájait. Tökéletes lesz Alenia elé.
Mikor éppen bújik bele, hallja a másik kérdését. Kissé színtelen tekintettel figyeli, hogy miről is beszél, s a szemei máris keresik azt, ami annak kezében van. Ráharap az ajkára, majd közelebb sétál. Vannak hiányosságai, amiket nem szívesen vall be. Hogy pontosan mi az, nem tudja. Amikor vásárolt, akkor szúrta ki, hogy milyen kelendő áru, s úgy gondolta, ha annyira lelkesen mérik a pult alól, amit csak úgy fél szemmel vizslatott, akkor neki is kell. Azóta is ott hever a láda mélyén.*
- Igazából… nem tudom, hogy mit okoz pontosan.
*Meg akarja játszani magát, de aztán feleslegesnek érezi végül. Abban a dobozban a csak a naplóiról tudja, hogy mit rejtenek valójában, az üvegcsék tartalmáról is csak nemrég kapott igazi felvilágosítást.*
- De ha ilyet tervezel ültetni, elmesélhetnéd.
*Végül csak elmosolyodik halványan, majd a fiolákra néz.*
- Azokat pedig vidd el, ha jók.
*Hogy valóban jó lenne-e tudni a másik gondolatait, megismerni őt, az talány. Persze Mai szeretné, de olyan sok mindent szeretne. Tőle nem áll távol a kísérletezni szó, bár még csak gondolati síkon jelenik meg benne. Hiszi, hogy van, amihez szükséges, ami előrelépést nyújt, de addig még nem jutott el, hogy bármikor is ilyenhez folyamodjon, legalábbis károkat sosem okozott. Ha ott állna és át kellene vinnie gyakorlatba, akkor talán máshogy gondolkodna róla. Szereti hidegnek mutatni magát, de valójában túl nagy a szíve. A kérdés maga csak viccnek hatott, a válasz pedig csak azért érdekes, mert nem harapott rá a másik. Ha tudná miket tett amaz, még furcsállná is, hogy milyen ridegnek hat a szó a számára, de van, ami homályba vész.
Pontosan úgy, ahogy belépve a szobába a gyermekhiszti is, vagy a másik arcának vonásai, ahogy egyértelművé teszi, hogy nem kedveli a gyerekeket. Szerencsére nem kell mindenben hasonlítani, és amíg a „verés kéne annak” nem valósul meg, addig Mai nemigen bánja. Olyan különbözőek, különböző habitussal, módszerekkel, értékrendekkel, de amikor közös a cél, akkor minden egybe rezeg. Ha van fontos, akkor ennyi az számára. Na meg, ahogy rátekint az ágyra, ami valóban őrzi még a légyott nyomait. Nem siet rendezni, éppen elég, hogy a bőréről eltűnt minden.
Egy csók következtében az elf kézből elkerül a zsákmánya, s helyet kap azon részein, amit már igen sokszor érintett, csakhogy nem elég belőle. Mégis, most olyasmire készül a férfi, ami miatt talán nem tud Mai sem beleveszni egészen. A kulcsot átadja, a Doki neki is áll felderíteni a láda tartalmát, a félvér pedig rendbe tenni magát annyira, amennyire csak tudja. Nem siet, de nem is időzik el többet annál, mint kellene. Néha ő is lopva pillant a másikra, jó nézni, ahogy szakszerűen vizsgálja azt meg, amiről a nőnek halvány lila gőze sincs, hogy valóban eredetiek e. Nem az ő tisztje megállapítani, hagyja ezt az okosabbra, aki most helyette a színekben merül el. Igazából még ez a kép is kellemes.
Lassan végez a tisztálkodással, s újra a szekrényhez lép. A fekete már nem koszolódhatna be, hiszen mások a tervek, mégis másféle sötét színt választ. Egyszerű esésű sötétkék anyag, amilyen könnyű felvenni, olyan könnyedén csusszanna le róla, de eleganciát sugároz, csak sejtetve a bájait. Tökéletes lesz Alenia elé.
Mikor éppen bújik bele, hallja a másik kérdését. Kissé színtelen tekintettel figyeli, hogy miről is beszél, s a szemei máris keresik azt, ami annak kezében van. Ráharap az ajkára, majd közelebb sétál. Vannak hiányosságai, amiket nem szívesen vall be. Hogy pontosan mi az, nem tudja. Amikor vásárolt, akkor szúrta ki, hogy milyen kelendő áru, s úgy gondolta, ha annyira lelkesen mérik a pult alól, amit csak úgy fél szemmel vizslatott, akkor neki is kell. Azóta is ott hever a láda mélyén.*
- Igazából… nem tudom, hogy mit okoz pontosan.
*Meg akarja játszani magát, de aztán feleslegesnek érezi végül. Abban a dobozban a csak a naplóiról tudja, hogy mit rejtenek valójában, az üvegcsék tartalmáról is csak nemrég kapott igazi felvilágosítást.*
- De ha ilyet tervezel ültetni, elmesélhetnéd.
*Végül csak elmosolyodik halványan, majd a fiolákra néz.*
- Azokat pedig vidd el, ha jók.
1440. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-23 01:07:32
Üzenet elküldve: 2024-12-23 01:07:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1447
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1447
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Rühelli a kísérletezés szót. Soha nem szeretett másokon kísérletezni. Volt, hogy rákényszerült, de sosem szerette. Ilyen helyzetben pedig, mikor nem egyértelműen életbevágóan fontos az eredmény, főleg ridegnek hangzik számára a kifejezés.*
-Nem tudom. Talán a régi bőrkabátom áldozom fel.
*A kikészített szarvasbőr persze erősebb az ember, a tündérbőrnél főleg, de talán erre jó lesz. Az is lehet, hogy mire oda eljut támad egy jobb ötlete. Az elf hangulata ennek ellenére nem rossz. Ezen ront a kölyök felbukkanása és a hiszti amit az levág. Meg persze a hallott név, amit már ő se bír szó nélkül hagyni. Biztosan mondta korábban, hogy őt nem érdeklik a gyerekek. Nos, a teljes igazság, hogy kimondottan rühelli őket. Erre a félvér is rájöhet és jobb is, hogy nem tesz rá megjegyzést. Annyit érne vele mintha az orvos akarná őt meggyőzni a napi három étkezés fontosságáról. Zsebre dugott kézzel követi a lányt. Tudja hova mennek. Voltak már ott. Ha nem igazították meg azóta, az ágy jól őrzi a nyomaikat. Belépve megállapítja, hogy nem még nem járt itt senki. Vagy ha mégis rendet biztos nem tett. A váratlanul elé kerülő lányra és annak ajkaira most nem számított, de viszonozza a csókot. Közben kis csomagja le lesz téve az asztalra, hogy keze bejárhassa a másik testét. Egészen addig míg egy kulcsot nem tesznek bele és el nem küldik ládát nézegetni. Mondjuk igaz is, a kékszeműt nézegette már eleget. Van elképzelése mi lehet a ruha alatt. A láda több meglepetést rejthet. Bólint hát és odamegy megnézni. Nem kell keresgélni és a zár is egyszerű. Először az italokat vizsgálja meg. Meglötyögteti őket és a fény felé tartva alaposan megnézi mindet. Igaziak és nem csak színes víz. Alapos munkát végez úgyhogy nem kis idő telik el ezzel. Közben csak néha egy-egy kósza pillantást vet az öltöző lány felé. Végezetül a vigyort vizsgálja meg. Már a szaga is gyanús, de jobban megnézve egyértelművé válik mi az. El is vigyorodik.*
-Ha kell majd utánpótlás tervezek ezt is ültetni a leendő kertembe.
*Rühelli a kísérletezés szót. Soha nem szeretett másokon kísérletezni. Volt, hogy rákényszerült, de sosem szerette. Ilyen helyzetben pedig, mikor nem egyértelműen életbevágóan fontos az eredmény, főleg ridegnek hangzik számára a kifejezés.*
-Nem tudom. Talán a régi bőrkabátom áldozom fel.
*A kikészített szarvasbőr persze erősebb az ember, a tündérbőrnél főleg, de talán erre jó lesz. Az is lehet, hogy mire oda eljut támad egy jobb ötlete. Az elf hangulata ennek ellenére nem rossz. Ezen ront a kölyök felbukkanása és a hiszti amit az levág. Meg persze a hallott név, amit már ő se bír szó nélkül hagyni. Biztosan mondta korábban, hogy őt nem érdeklik a gyerekek. Nos, a teljes igazság, hogy kimondottan rühelli őket. Erre a félvér is rájöhet és jobb is, hogy nem tesz rá megjegyzést. Annyit érne vele mintha az orvos akarná őt meggyőzni a napi három étkezés fontosságáról. Zsebre dugott kézzel követi a lányt. Tudja hova mennek. Voltak már ott. Ha nem igazították meg azóta, az ágy jól őrzi a nyomaikat. Belépve megállapítja, hogy nem még nem járt itt senki. Vagy ha mégis rendet biztos nem tett. A váratlanul elé kerülő lányra és annak ajkaira most nem számított, de viszonozza a csókot. Közben kis csomagja le lesz téve az asztalra, hogy keze bejárhassa a másik testét. Egészen addig míg egy kulcsot nem tesznek bele és el nem küldik ládát nézegetni. Mondjuk igaz is, a kékszeműt nézegette már eleget. Van elképzelése mi lehet a ruha alatt. A láda több meglepetést rejthet. Bólint hát és odamegy megnézni. Nem kell keresgélni és a zár is egyszerű. Először az italokat vizsgálja meg. Meglötyögteti őket és a fény felé tartva alaposan megnézi mindet. Igaziak és nem csak színes víz. Alapos munkát végez úgyhogy nem kis idő telik el ezzel. Közben csak néha egy-egy kósza pillantást vet az öltöző lány felé. Végezetül a vigyort vizsgálja meg. Már a szaga is gyanús, de jobban megnézve egyértelművé válik mi az. El is vigyorodik.*
-Ha kell majd utánpótlás tervezek ezt is ültetni a leendő kertembe.
1439. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-22 20:26:32
Üzenet elküldve: 2024-12-22 20:26:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Benne is kavarognak a megannyi kellemes és ismeretlen érzések. Amit talán izgatottságnak tudna be, valami mással megfűszerezve. Mert elméje mélyén érzi, hogy tilosban jár, de nem esik le a tantusz. Hiszen ehhez még túl gyermeki az elme, de az ösztönök lassan majd nála is utat törnek. De addig is szégyenérzet nélkül álldogálhat a fiú előtt mezítelenül. Le is tekint testére mikor meghallja a fiú szavait, hiszen mi baj lehet ezzel? Ruhát persze viselnek mert különben fáznának. Nincsen akkora bundája mint Deresnek, hogy megvédje őt a hidegtől és az esőtől. Meg aztán, ha mindig ruhában lenne, hogy fürödne? Vagy úszna a folyóban? Kuncog is egyet a fiú válaszán.*
- Rajtad sem volt az előbb, ez miért baj?
*Teszi fel most Trylnornak a kérdést, hátha ő okosabb választ ad erre. Addig is kiélvezi, hogy alig mer rátekinteni a fiú. Valahol tetszik neki ez az érzés. Jaj majd a jövendőbeliknek, főleg ha idősebb korában többet tanul Maitól.
De addig is, az öltözködés után már az ágyba is bújnak, naivan és ártatlanul, ahogy azt illik. A csíntalanság majd maradjon a jövőre. Ki tudja, majd halhat a pityókázásról és annak rejtelmeiről Alaver mellett a fiú ha dolgozni viszi a Rezidencia körül.
A fiú elméje azonban tiltakozik az alvástól, amit Szikra is meg tud érteni, ő sem akar aludni. Túlságosan is zúg benne a kíváncsiság, mert a fiú érdeklődik, és ő is szeretne tudni pár dolgot. De egyenlőre a fiú az aki kérdez. Majd rá is rá kerül a sor.*
- Lehet *Rántja meg a vállát* - De Mai úgy hiszi lesz ilyen, ha jól viselkedünk és tanulunk. Na meg ha nem visznek el akkor itt maradhatunk együtt. Szerintem mind a kettővel jól járhatunk.
* Majd közelebb hajol, kezét a szájához emelve súgja a következőt a fiú fülébe.*
- Én maradni szeretnék.
* Azokat a szörnyűségeket amik történnek a városban, melyik gyerekkel mi történik vagy történt, bele sem mer gondolni. Látott elég utcagyereket abban az időben amíg az utcákat járta, egyik sem volt kellemes kinézetű, bár belegondolva, csak úgy mint önmaga sem lehetett egy gyönyör a piszkos loboncos hajával.
Fura szokás lenne egy ártatlan éjjeli csók az arcra? Lehetséges, de Maitól sokszor kap ilyet, hol a homlokára, hol az orcájára. Ő csak ezt ismétli meg, ahogy a törölközővel tette mikor a fiúnak a hátát mosta. Ez mind fura lenne? Lehet, tán azért mert nem neki kellene törődnie a fiúval legalább is így. De ezt látta, illetve tanulta el Maitól, ezért hiszi azt, hogy ez így helyes.
Jó éjszakát kíván úgy, ahogy azt jónak hiszi, és örül annak, hogy valakihez hozzábújhat az este. Mert tudja Deres miatt néha szúrós szemmel néz rá Mai. Reméli, hogy Trylnor miatt majd nem fog. Amúgy is azt mondta neki, előbb utóbb osztozkodnia kell a szobáján. Reméli, majd ezt Trylnorral megteheti. Őt hajlandó lenne megtűrni a szobájában, sőt mi több, szeretné, hogy ő legyen a szobatársa. Aztán éjjelente együtt szökhetnének ki hullócsillagot nézni, vagy csillagképeket nézni.
Jaj az a fránya álom nagyon nehezen érkezik meg, hiába szuszog kényelmesen a fiú mellkasán*
- Te maradni szeretnél itt? Vagy szeretnéd, hogy elvigyenek?
* Töri meg a csendet köztük, hiszen szeretné már most tudni, meddig tudhatja itt magának a fiút, mert benne jó játszópajtit vél fel, akivel sokat szórakozhat, akár maguk, akár más kárán is. Csínytevéstől függően persze.*
*Benne is kavarognak a megannyi kellemes és ismeretlen érzések. Amit talán izgatottságnak tudna be, valami mással megfűszerezve. Mert elméje mélyén érzi, hogy tilosban jár, de nem esik le a tantusz. Hiszen ehhez még túl gyermeki az elme, de az ösztönök lassan majd nála is utat törnek. De addig is szégyenérzet nélkül álldogálhat a fiú előtt mezítelenül. Le is tekint testére mikor meghallja a fiú szavait, hiszen mi baj lehet ezzel? Ruhát persze viselnek mert különben fáznának. Nincsen akkora bundája mint Deresnek, hogy megvédje őt a hidegtől és az esőtől. Meg aztán, ha mindig ruhában lenne, hogy fürödne? Vagy úszna a folyóban? Kuncog is egyet a fiú válaszán.*
- Rajtad sem volt az előbb, ez miért baj?
*Teszi fel most Trylnornak a kérdést, hátha ő okosabb választ ad erre. Addig is kiélvezi, hogy alig mer rátekinteni a fiú. Valahol tetszik neki ez az érzés. Jaj majd a jövendőbeliknek, főleg ha idősebb korában többet tanul Maitól.
De addig is, az öltözködés után már az ágyba is bújnak, naivan és ártatlanul, ahogy azt illik. A csíntalanság majd maradjon a jövőre. Ki tudja, majd halhat a pityókázásról és annak rejtelmeiről Alaver mellett a fiú ha dolgozni viszi a Rezidencia körül.
A fiú elméje azonban tiltakozik az alvástól, amit Szikra is meg tud érteni, ő sem akar aludni. Túlságosan is zúg benne a kíváncsiság, mert a fiú érdeklődik, és ő is szeretne tudni pár dolgot. De egyenlőre a fiú az aki kérdez. Majd rá is rá kerül a sor.*
- Lehet *Rántja meg a vállát* - De Mai úgy hiszi lesz ilyen, ha jól viselkedünk és tanulunk. Na meg ha nem visznek el akkor itt maradhatunk együtt. Szerintem mind a kettővel jól járhatunk.
* Majd közelebb hajol, kezét a szájához emelve súgja a következőt a fiú fülébe.*
- Én maradni szeretnék.
* Azokat a szörnyűségeket amik történnek a városban, melyik gyerekkel mi történik vagy történt, bele sem mer gondolni. Látott elég utcagyereket abban az időben amíg az utcákat járta, egyik sem volt kellemes kinézetű, bár belegondolva, csak úgy mint önmaga sem lehetett egy gyönyör a piszkos loboncos hajával.
Fura szokás lenne egy ártatlan éjjeli csók az arcra? Lehetséges, de Maitól sokszor kap ilyet, hol a homlokára, hol az orcájára. Ő csak ezt ismétli meg, ahogy a törölközővel tette mikor a fiúnak a hátát mosta. Ez mind fura lenne? Lehet, tán azért mert nem neki kellene törődnie a fiúval legalább is így. De ezt látta, illetve tanulta el Maitól, ezért hiszi azt, hogy ez így helyes.
Jó éjszakát kíván úgy, ahogy azt jónak hiszi, és örül annak, hogy valakihez hozzábújhat az este. Mert tudja Deres miatt néha szúrós szemmel néz rá Mai. Reméli, hogy Trylnor miatt majd nem fog. Amúgy is azt mondta neki, előbb utóbb osztozkodnia kell a szobáján. Reméli, majd ezt Trylnorral megteheti. Őt hajlandó lenne megtűrni a szobájában, sőt mi több, szeretné, hogy ő legyen a szobatársa. Aztán éjjelente együtt szökhetnének ki hullócsillagot nézni, vagy csillagképeket nézni.
Jaj az a fránya álom nagyon nehezen érkezik meg, hiába szuszog kényelmesen a fiú mellkasán*
- Te maradni szeretnél itt? Vagy szeretnéd, hogy elvigyenek?
* Töri meg a csendet köztük, hiszen szeretné már most tudni, meddig tudhatja itt magának a fiút, mert benne jó játszópajtit vél fel, akivel sokat szórakozhat, akár maguk, akár más kárán is. Csínytevéstől függően persze.*
1438. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-22 19:17:43
Üzenet elküldve: 2024-12-22 19:17:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Gyerekjáték//
*Megannyi gondolat, félelem, de nevetni most is tudnak. A lánnyal olyan könnyű minden, mert ő is olyan, mint ő. A füle hegyesebb csak, de sokat nem tud erről a népségről, nem volt sok köze hozzájuk. Csak úgy éldegéltek körötte, de az nem tűnt fel, hogy nem öregszenek olyan gyorsan. Nem figyel még ilyesmire és otthon sem volt szóbeszéd tárgya. Nagy lesz a szomorúság, ha megtudja, hogy hamarabb öregszik meg ő. De talán az öröm is, mert akkor nagyobb lesz nála és védheti. Egy darabig.
A mosakodás véget ér, de ő nem nagyon mer a szőkeségre nézni, amíg nincs rajta ruha. Érkezik is a kérdés, hogy mi a baj. Mintha kiszáradt volna a torka, mégis mit válaszoljon? Pár másodpercnyi gondolkodás után arra jut, hogy azt kellene, amit gondol. Mert hát minek hazudjon olyannak, aki bizalmába fogadta annyira, hogy ide hozza?*
- Hát, mi? Lány vagy és nincs rajtad ruha. Rajtatok mindig van.
*Ennyit tud kifejezni abból, ami benne van. Hallott már cifrákat, amik átszűrődtek a műhelyek falain, de még azt sem tudja hová tenni. Egyszerűen nem szokás. Otthon sem látott soha ilyet. Még gyermeki az érdeklődés csupán, de nem érzi helyesnek, hogy megbámulja. Jót is tesz neki és a pírnak az arcán, hogy végre rajta van valami fekete hálóing.
Bemásznak az ágyba mind a ketten és mintha csak védene a takaró minden mástól, úgy ömlenek belőle a kérdések. Bármennyit fel tudna tenni most.*
- Minek vinnének el? Kinek kellenénk? Eddig sem kellettünk. Volt már atyánk és anyánk, nem hívok úgy senkit az biztos. Ez butaság.
*Nem a lány szavait butázza le, hanem a feltételezést. Korcs gyerekeket dobnak ki, talán falhoz is vágják őket, mint a nemkívánatos kölyökmacskát. Ő sem kellett még annak sem, akit az atyja barátnak nevezett. Ilyen nem létezik, csak a kicsiket ringatják hiú ábrándokba. Haragos érte, pedig fogalma sincs, hogy ki az, aki ezeket mondta a szőkeségnek. De ettől még nem kívánkozik el. Az ágy túl jó és meleg. Kényelmesebb, mint hosszú idő óta bármi. Nem is akar aludni, csak feltenni ezer kérdést. De a másik, furcsa mód hozzá bújik és jó éjt kíván. Most nem ő volt az, aki ezt megtette, így újra kissé megmerevedik, de szép lassan megenyhül, s ő is átveti rajta a karját. *
- Jó éjt, Szikra.
*A puszit már nem tudná viszonozni. Ez számára szinte ismeretlen. Tán a homlokára, ha kapott valaha. Érdekes szokásai vannak a lánynak.
Nem akar aludni, mégis túl hamar nyomja el az álom. Hogy mit hoz a reggel, bármilyen félelmetes, most nem tudja megérinteni túl mélyen. Végre melegben van, igazán. És van rendes takaró, nem csak valami szúrós pokróc. És itt a másik is, akinek a szuszogása is nyugtató. *
*Megannyi gondolat, félelem, de nevetni most is tudnak. A lánnyal olyan könnyű minden, mert ő is olyan, mint ő. A füle hegyesebb csak, de sokat nem tud erről a népségről, nem volt sok köze hozzájuk. Csak úgy éldegéltek körötte, de az nem tűnt fel, hogy nem öregszenek olyan gyorsan. Nem figyel még ilyesmire és otthon sem volt szóbeszéd tárgya. Nagy lesz a szomorúság, ha megtudja, hogy hamarabb öregszik meg ő. De talán az öröm is, mert akkor nagyobb lesz nála és védheti. Egy darabig.
A mosakodás véget ér, de ő nem nagyon mer a szőkeségre nézni, amíg nincs rajta ruha. Érkezik is a kérdés, hogy mi a baj. Mintha kiszáradt volna a torka, mégis mit válaszoljon? Pár másodpercnyi gondolkodás után arra jut, hogy azt kellene, amit gondol. Mert hát minek hazudjon olyannak, aki bizalmába fogadta annyira, hogy ide hozza?*
- Hát, mi? Lány vagy és nincs rajtad ruha. Rajtatok mindig van.
*Ennyit tud kifejezni abból, ami benne van. Hallott már cifrákat, amik átszűrődtek a műhelyek falain, de még azt sem tudja hová tenni. Egyszerűen nem szokás. Otthon sem látott soha ilyet. Még gyermeki az érdeklődés csupán, de nem érzi helyesnek, hogy megbámulja. Jót is tesz neki és a pírnak az arcán, hogy végre rajta van valami fekete hálóing.
Bemásznak az ágyba mind a ketten és mintha csak védene a takaró minden mástól, úgy ömlenek belőle a kérdések. Bármennyit fel tudna tenni most.*
- Minek vinnének el? Kinek kellenénk? Eddig sem kellettünk. Volt már atyánk és anyánk, nem hívok úgy senkit az biztos. Ez butaság.
*Nem a lány szavait butázza le, hanem a feltételezést. Korcs gyerekeket dobnak ki, talán falhoz is vágják őket, mint a nemkívánatos kölyökmacskát. Ő sem kellett még annak sem, akit az atyja barátnak nevezett. Ilyen nem létezik, csak a kicsiket ringatják hiú ábrándokba. Haragos érte, pedig fogalma sincs, hogy ki az, aki ezeket mondta a szőkeségnek. De ettől még nem kívánkozik el. Az ágy túl jó és meleg. Kényelmesebb, mint hosszú idő óta bármi. Nem is akar aludni, csak feltenni ezer kérdést. De a másik, furcsa mód hozzá bújik és jó éjt kíván. Most nem ő volt az, aki ezt megtette, így újra kissé megmerevedik, de szép lassan megenyhül, s ő is átveti rajta a karját. *
- Jó éjt, Szikra.
*A puszit már nem tudná viszonozni. Ez számára szinte ismeretlen. Tán a homlokára, ha kapott valaha. Érdekes szokásai vannak a lánynak.
Nem akar aludni, mégis túl hamar nyomja el az álom. Hogy mit hoz a reggel, bármilyen félelmetes, most nem tudja megérinteni túl mélyen. Végre melegben van, igazán. És van rendes takaró, nem csak valami szúrós pokróc. És itt a másik is, akinek a szuszogása is nyugtató. *
1437. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-22 18:38:14
Üzenet elküldve: 2024-12-22 18:38:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Ebben egyetérthetnének, de a kimondatlan szavak, most éppen többet mondanak, bárminél is, amit elmagyarázhatnának nekik. Ha nem is tudják, vagy ha nem is értik, de biztosan érzik, hogy ennek a pillanatnak, hatalmas súlya lesz majd a jövőjükre nézve.
Sajnálja a fiút az elmondottak alapján. Borzalmas a veszteség, átélni, és megélni is teljesen más. Lehet a fiú is csak átélte a helyzetét, de még fiatal ahhoz, hogy megértse és megélje azt. Ami lehet jobb is, mert így azon gondolkozhat inkább, hogy fogócskázni, vagy bújócskázni akar másnap mintsem, azon gyötörnie magát, hol aludjon az este, hogy éljen meg, és az összes többi kérdést, amit a felnőttek gyötrik magukat minden áldott nap.
Ha visszaadni ezeket a pillanatokat nem is tudja neki, a mostanit meg tudja szépíteni. Amin most igyekszik is. Talán ő így fejezi ki háláját Mai irányába, hogy most ő gondozza azt, akit az utcán talált. Árván, egyedül, piszkosan, és lehet éhesen. Erről jut eszébe, hogy szegénynek még egy falat kenyeret sem hozott a konyhából. De most túlságosan is kockázatos is lenne oda menni, hisz ki tudja melyik felnőtt bújt oda egy éjjeli nyugtató teára, olyanra aminek furcsa az illata. Valamiért szeretik azokat éjjelente inni. Mindig is kíváncsi volt vajon mit tehetnek bele, de majd egyszer ezt is kideríti.
Az ölelés szerencsére lassan múlik, amit ő kiélvez az utolsó pillanatáig, nem érdekli őt, hogy nagyobb a fiú, vagy hogy piszkos, semmi sem számít, csak hogy itthon vannak, biztonságban. Reméli csupán, hogy a fiú is majd otthonának nevezheti majd a Rezidenciát, reméli, hogy Mai nem lesz mérges rá, hogy hazahozta őt az éjjel, főleg így settenkedve. De Mai kedves, és törődő, biztos megérti majd.*
- Én is, látod?
* Kuncog fel ő is halkan, majd folytatja tovább a mosdatását a fiúnak. Nem nagy dolog ugye? De nem esik túlzásokba, csak amíg tisztának nem ítéli meg.
Szégyenkezés ide vagy oda, ő nem zavartatja magát, hogy egy szál alsóban téblábol a fiú előtt. Nem is érti, amaz miért fordul el, fejét értetlenül dönti balra, ahogy az inget a fiú felé nyújtja.*
- Trylnor, mi baj?
* Kérdezi halkan, már a hálóingben persze, mert hát a libabőr, már az ő hátán is szaladgál fel és alá. Nem érti mi ütött a fiúba, és őszintén kérdezi, hiszen eszébe sem ötlött, hogy szegényke most látott még ha futva is a másik nemből ilyesmit.
Majd az öltözködés után, már az ágy felé vezeti a fiút, és szerencsére nem is kell sokat invitálni, hamar megtalálja a fiú a helyét. Ő is szépen bebújik a paplan alá és közel bújik a fiúhoz, csak úgy mintha Deres lenne. Már már helyezkedne is el, de a fiúnak még sok kérdése van, és érezhetően sok aggodalom bujkál abban a pici szívben.*
- Nem tudom Trylnor. Mai azt mondja, majd egy nap eljön, vagy eljönnek értünk és elvisznek. Akiket majd apának és anyának hívunk majd. De nem tudom az mikor lesz. De addig maradhatunk itt.
*Válaszolja közel bújva halkan, mert bizony ez most az őket érintő igen fontos titkos kérdések. Amiket őket aggasztja, az árvákat. Kik fognak értük jönni? Milyenek lesznek? Jók? Rosszak? Törődőek mint Mai? Vagy szorgalmasak mint Alaver? Egyrészt, számára hiányoznának mind a rezidenciáról. Mai szúrós szeme, meleg ölelése, és kedves szava. Luni finom főztje, Alaver ízes beszéde és káromkodása, amit folyton folyvást kér sose mondjon vissza Mainak. És a csillagos ég, amit a Rezidencia kertjében éjjelente nézett, amikor még melegebbek voltak az éjjelek.*
- Szívesen Trylnor, és jó éjt.
*Közel hajol ismét a fiúhoz, egészen az arcáig ahol egy apró puszit ad annak arcára, ahogy Mai szokta neki, hogy jobban aludjon. Bár ebbe még az ő arca is egy picit belepirul, nem is érti, hogy miért. Arcára pedig egy huncut mosoly húzódik tőle. Majd végül, fejét a fiú mellkasába nyomva helyezkedik el alváshoz, karjait pedig átveti azon. Számára most ő Deres, az ő személyes párnája.*
*Ebben egyetérthetnének, de a kimondatlan szavak, most éppen többet mondanak, bárminél is, amit elmagyarázhatnának nekik. Ha nem is tudják, vagy ha nem is értik, de biztosan érzik, hogy ennek a pillanatnak, hatalmas súlya lesz majd a jövőjükre nézve.
Sajnálja a fiút az elmondottak alapján. Borzalmas a veszteség, átélni, és megélni is teljesen más. Lehet a fiú is csak átélte a helyzetét, de még fiatal ahhoz, hogy megértse és megélje azt. Ami lehet jobb is, mert így azon gondolkozhat inkább, hogy fogócskázni, vagy bújócskázni akar másnap mintsem, azon gyötörnie magát, hol aludjon az este, hogy éljen meg, és az összes többi kérdést, amit a felnőttek gyötrik magukat minden áldott nap.
Ha visszaadni ezeket a pillanatokat nem is tudja neki, a mostanit meg tudja szépíteni. Amin most igyekszik is. Talán ő így fejezi ki háláját Mai irányába, hogy most ő gondozza azt, akit az utcán talált. Árván, egyedül, piszkosan, és lehet éhesen. Erről jut eszébe, hogy szegénynek még egy falat kenyeret sem hozott a konyhából. De most túlságosan is kockázatos is lenne oda menni, hisz ki tudja melyik felnőtt bújt oda egy éjjeli nyugtató teára, olyanra aminek furcsa az illata. Valamiért szeretik azokat éjjelente inni. Mindig is kíváncsi volt vajon mit tehetnek bele, de majd egyszer ezt is kideríti.
Az ölelés szerencsére lassan múlik, amit ő kiélvez az utolsó pillanatáig, nem érdekli őt, hogy nagyobb a fiú, vagy hogy piszkos, semmi sem számít, csak hogy itthon vannak, biztonságban. Reméli csupán, hogy a fiú is majd otthonának nevezheti majd a Rezidenciát, reméli, hogy Mai nem lesz mérges rá, hogy hazahozta őt az éjjel, főleg így settenkedve. De Mai kedves, és törődő, biztos megérti majd.*
- Én is, látod?
* Kuncog fel ő is halkan, majd folytatja tovább a mosdatását a fiúnak. Nem nagy dolog ugye? De nem esik túlzásokba, csak amíg tisztának nem ítéli meg.
Szégyenkezés ide vagy oda, ő nem zavartatja magát, hogy egy szál alsóban téblábol a fiú előtt. Nem is érti, amaz miért fordul el, fejét értetlenül dönti balra, ahogy az inget a fiú felé nyújtja.*
- Trylnor, mi baj?
* Kérdezi halkan, már a hálóingben persze, mert hát a libabőr, már az ő hátán is szaladgál fel és alá. Nem érti mi ütött a fiúba, és őszintén kérdezi, hiszen eszébe sem ötlött, hogy szegényke most látott még ha futva is a másik nemből ilyesmit.
Majd az öltözködés után, már az ágy felé vezeti a fiút, és szerencsére nem is kell sokat invitálni, hamar megtalálja a fiú a helyét. Ő is szépen bebújik a paplan alá és közel bújik a fiúhoz, csak úgy mintha Deres lenne. Már már helyezkedne is el, de a fiúnak még sok kérdése van, és érezhetően sok aggodalom bujkál abban a pici szívben.*
- Nem tudom Trylnor. Mai azt mondja, majd egy nap eljön, vagy eljönnek értünk és elvisznek. Akiket majd apának és anyának hívunk majd. De nem tudom az mikor lesz. De addig maradhatunk itt.
*Válaszolja közel bújva halkan, mert bizony ez most az őket érintő igen fontos titkos kérdések. Amiket őket aggasztja, az árvákat. Kik fognak értük jönni? Milyenek lesznek? Jók? Rosszak? Törődőek mint Mai? Vagy szorgalmasak mint Alaver? Egyrészt, számára hiányoznának mind a rezidenciáról. Mai szúrós szeme, meleg ölelése, és kedves szava. Luni finom főztje, Alaver ízes beszéde és káromkodása, amit folyton folyvást kér sose mondjon vissza Mainak. És a csillagos ég, amit a Rezidencia kertjében éjjelente nézett, amikor még melegebbek voltak az éjjelek.*
- Szívesen Trylnor, és jó éjt.
*Közel hajol ismét a fiúhoz, egészen az arcáig ahol egy apró puszit ad annak arcára, ahogy Mai szokta neki, hogy jobban aludjon. Bár ebbe még az ő arca is egy picit belepirul, nem is érti, hogy miért. Arcára pedig egy huncut mosoly húzódik tőle. Majd végül, fejét a fiú mellkasába nyomva helyezkedik el alváshoz, karjait pedig átveti azon. Számára most ő Deres, az ő személyes párnája.*
1436. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-22 17:49:58
Üzenet elküldve: 2024-12-22 17:49:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Gyerekjáték//
*Nincsenek még olyan szavai, amivel igazán ki tudná fejezni, amit most érez és gondol. Ha valaki elmondaná neki ezeket, akkor sem értené, csak bólogatna hevesen, hogy azt higgyék, hogy érti. De nem értené. Tudja milyen családban lenni, a másikkal ellentétben. Tudja azt is, hogy milyen, ha túl sok a zaj és el akar bújni előle. Nagyon szeret egyedül lenni, sokszor kívánta, hogy tűnjenek már el körüle, aztán megvalósult. Azóta is bán minden egyes olyan gondolatot, amikor terhes volt neki krumplit pucolni, vagy a húga sírása, esetleg, hogy az apja befogta akkor dolgozni, amikor ő éppen játszott volna. Nem is számolja már az időt, mikor lettek oda. Talán eltelt két nyár is, az apja óta pedig egy biztosan. Azóta hiányzik neki az a zaj. Azóta hiányzik neki, hogy befogják fát vágni úgy, hogy nem cserébe kapja az ágyat, hanem inkább csak pár büszke mosolyt, vagy éppen szúrós tekintetet, ha kelletlenül csinálta. Most csak a szúrósak jutnak, meg azok a pillantások, amikor tudja, hogy útban van.
Nincsenek szavai a lány felé sem, ezért gondolja úgy, hogy azt adja, amit már tud tőle, hogy szeret. Egy hosszúra nyúlt ölelést, ami sokkal jobban esik, mint azt gondolta. Ő még nem érdeklődik csinos szőkék iránt, de jól tudja, hogy fontos szereplője lesz az életének. Mert aki így segít neki, önzetlenül, az ott marad. Egészen addig, amíg el nem veszik ő is a semmiben. Legalább ért a gyógynövényekhez, majd megtanítja neki is és ha ő is haldokolna, majd tudja, hogy milyen főzetet kell készítsen. Bányába pedig biztos nem fogja engedni, de még csak olyan odúba sem egyedül, ahol régen élt. Meg fogja védeni, cserébe azért, mert segített. Már kötné is az ikrektől tanult vérszerződést. Csakhogy nem ejtene sebet a kis ujjacskán, ami éppen a hátát éri.
Lassan kibontakozik belőle, majd a következő pillanatban már átadja a vizes törölközőt és a kis elf törli tisztára őt.*
- Igen. De amúgy elérem a hátam.
*Nevet fel végre halkan, ahogy bizonygatja, hogy egyedül is nagyon ügyes ő.
Tryl nem szégyellős, nem tudja, hogy egyáltalán annak kell lennie. De, amikor a szőkeség ledobja a ruháját, amit persze alig lát, s csak a holdak fénye festi meg a kis testet, hamar elfordul mégis. Mert a fiúknak lehet félmeztelen szaladgálni, dolgozni, s bármit csinálni, de a lányoknál ez nem szokás. Sosem látott még ilyet, még húgát is csak baba korában. Enyhe pír szalad át az orcáján, s elkezdi bámulni a mosdótál feketének tűnő vizét. Szinte alig mer a smaragdokba nézni, amikor kap ő is egy inget, amit magára ölt. Egészen sokat vacakol vele, egyrészt, mert nagy rá, másrészt, mert mégsem nézhet végig egy majdnem meztelen elfen. Aki lány.
A fehér ing még nagy is rá, nem érti, honnan lehet itt ilyen, de ez nem is baj. Az ágyhoz sétál, kérdően néz, mert szívesen belefeküdne. De még nem tudja, hogy szabad-e. Amint megkapja az engedélyt, olyan óvatosan mászik fel rá, mintha baja tudna esni. Magára húzza a takarót, s követi a barnáival a már végre hálóingben tetszelgő Szikrát. *
- Köszönöm. A ruhát is, meg, hogy itt lehetek. De Szikra, mondd csak… Meddig szabad itt lenni?
*Szinte suttog, s akaratlan is közelebb húzódik a lányhoz, mintha egy igen titkos beszélgetésben lenne része.* - Te meddig lehetsz itt? Vagy ez örök? Befogadtak és már ők a családod, mintha lenne anyád és atyád? Vagy amíg jól viselkedsz és nem törsz el semmit?
*Nincsenek még olyan szavai, amivel igazán ki tudná fejezni, amit most érez és gondol. Ha valaki elmondaná neki ezeket, akkor sem értené, csak bólogatna hevesen, hogy azt higgyék, hogy érti. De nem értené. Tudja milyen családban lenni, a másikkal ellentétben. Tudja azt is, hogy milyen, ha túl sok a zaj és el akar bújni előle. Nagyon szeret egyedül lenni, sokszor kívánta, hogy tűnjenek már el körüle, aztán megvalósult. Azóta is bán minden egyes olyan gondolatot, amikor terhes volt neki krumplit pucolni, vagy a húga sírása, esetleg, hogy az apja befogta akkor dolgozni, amikor ő éppen játszott volna. Nem is számolja már az időt, mikor lettek oda. Talán eltelt két nyár is, az apja óta pedig egy biztosan. Azóta hiányzik neki az a zaj. Azóta hiányzik neki, hogy befogják fát vágni úgy, hogy nem cserébe kapja az ágyat, hanem inkább csak pár büszke mosolyt, vagy éppen szúrós tekintetet, ha kelletlenül csinálta. Most csak a szúrósak jutnak, meg azok a pillantások, amikor tudja, hogy útban van.
Nincsenek szavai a lány felé sem, ezért gondolja úgy, hogy azt adja, amit már tud tőle, hogy szeret. Egy hosszúra nyúlt ölelést, ami sokkal jobban esik, mint azt gondolta. Ő még nem érdeklődik csinos szőkék iránt, de jól tudja, hogy fontos szereplője lesz az életének. Mert aki így segít neki, önzetlenül, az ott marad. Egészen addig, amíg el nem veszik ő is a semmiben. Legalább ért a gyógynövényekhez, majd megtanítja neki is és ha ő is haldokolna, majd tudja, hogy milyen főzetet kell készítsen. Bányába pedig biztos nem fogja engedni, de még csak olyan odúba sem egyedül, ahol régen élt. Meg fogja védeni, cserébe azért, mert segített. Már kötné is az ikrektől tanult vérszerződést. Csakhogy nem ejtene sebet a kis ujjacskán, ami éppen a hátát éri.
Lassan kibontakozik belőle, majd a következő pillanatban már átadja a vizes törölközőt és a kis elf törli tisztára őt.*
- Igen. De amúgy elérem a hátam.
*Nevet fel végre halkan, ahogy bizonygatja, hogy egyedül is nagyon ügyes ő.
Tryl nem szégyellős, nem tudja, hogy egyáltalán annak kell lennie. De, amikor a szőkeség ledobja a ruháját, amit persze alig lát, s csak a holdak fénye festi meg a kis testet, hamar elfordul mégis. Mert a fiúknak lehet félmeztelen szaladgálni, dolgozni, s bármit csinálni, de a lányoknál ez nem szokás. Sosem látott még ilyet, még húgát is csak baba korában. Enyhe pír szalad át az orcáján, s elkezdi bámulni a mosdótál feketének tűnő vizét. Szinte alig mer a smaragdokba nézni, amikor kap ő is egy inget, amit magára ölt. Egészen sokat vacakol vele, egyrészt, mert nagy rá, másrészt, mert mégsem nézhet végig egy majdnem meztelen elfen. Aki lány.
A fehér ing még nagy is rá, nem érti, honnan lehet itt ilyen, de ez nem is baj. Az ágyhoz sétál, kérdően néz, mert szívesen belefeküdne. De még nem tudja, hogy szabad-e. Amint megkapja az engedélyt, olyan óvatosan mászik fel rá, mintha baja tudna esni. Magára húzza a takarót, s követi a barnáival a már végre hálóingben tetszelgő Szikrát. *
- Köszönöm. A ruhát is, meg, hogy itt lehetek. De Szikra, mondd csak… Meddig szabad itt lenni?
*Szinte suttog, s akaratlan is közelebb húzódik a lányhoz, mintha egy igen titkos beszélgetésben lenne része.* - Te meddig lehetsz itt? Vagy ez örök? Befogadtak és már ők a családod, mintha lenne anyád és atyád? Vagy amíg jól viselkedsz és nem törsz el semmit?
1435. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-22 17:00:40
Üzenet elküldve: 2024-12-22 17:00:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Az ő szíve is gyorsabban ver. Bár őszintén megmondva, nem igazán tudja miért. A settenkedés miatt talán? Vagy mert egy ismeretlent hozott otthonába? Vagy mert végre talált egy, hogy is mondta Alaver? Egyívású, igen talán az a szó. Talált maga mellé egy egyívású fiúcskát. Igaz, nem mindenben hasonlítanak, de talán jobb is így. Mert ha kettő lenne Szikrából, nagyon sokan hamarabb őszülnének meg a Rezidencián. De talán az is lehet az oka, amit ő maga még nem fog fel ésszel igazán, de tetszik neki ez a piszkos képű fiú, csak számára ez még nem olyan mint a felnőtteknek. Ő inkább játszana vele a tisztáson, vagy bújócskázna vele az erdőben, mintsem egy pajtában a szénaboglya között. Azzal még ráér, a gyermekkort is ki kell élvezni, és mint Ő a hosszú életűekhez tartozik, az kifejezetten hosszú nála. Már mint az emberekhez képest.
Bizony, itt él. Ő maga sem gondolta volna, hogy ennyi időt itt fog tölteni. De megkedvelte a helyet és a benne lévőket, már úgy, ahogy azt az Ő mérsékeltével lehet mérni. Leginkább Deres volt az oka, akin bizony látta, hogy a házias élet olyan hamar ráragadt, amit ő maga furcsa szemmel nézett egy ideig. Hiszen úgy hitte eddig is, hogy az erdőben talált rá a jószág akkor mikor megébredt azon a bizonyos napon.
Szerencsére, már kitapasztalta a bútorok, és a lépcsőfokok helyét, így gondtalanul vezérli át magukat az előtéren egészen a szobáig. Ahol a szegények bútorok miatt, már könnyebb a tájékozódás amúgy is. Szívesen gyújtana gyertyát, de Mai szabályai szerint a tűz nem gyerek kezébe való, főleg nem olyannak akit Szikrának hívnak, mert a végén, egy szög nem sok annyi nem maradna a leégett rezidenciából, az már hétszentség. Úgyhogy marad a sötétség, de ez nem is baj, úgy is lassan feküdni készültek. Jobb is így, mert a reggel akkor hamarabb jön el, ami azt jelenti, hogy többet tudnak majd kipihenten játszani majd a nagy kertben. Hiszen annyi mindent kell még megmutatnia a fiúnak. A kertjét, ami leginkább csak fel van ásva, és ki van mérve, mintsem most nőjön rajta valami. Az állatokat, főleg Borsot és a csacsit. Na meg azt a sok búvóhelyet amit ő előszeretettel szeret használni.
És megannyi gondolat fut át a fején, amit a fiúnak a hirtelenbe szökött ölelése tör meg. Egy meglepett apró sóhaj hagyja el csak száját, mert bizony meglepte vele a fiú. A szerepcsere, ha meg is lepte, ínyére van. Amúgy is az a bújós fajta, azokkal akiket kedvel. És arcát kedvesen a másik ölelésébe temeti, karjai pedig lassan szorulnak rá a másikra oly erővel, ahogy a fiú öleli most őt. Valahogy mélyen belül érzi is, ez az ölelés picit más mint a többi. Meghittebb, de nem igazán tudja még hova tenni, de tetszik neki az érzés, ahogy arca kipirul tőle, és szíve kettőt dobbant egy helyett. Pedig most már nem kell settenkedni, mégis megmarad az az izgatott érzés. Majd megkérdezi Mait mi lehet ez, mert egyenlőre ötlete sincs erről.
Ő is megfeledkezik egy pillanatra az időről, és marad az ölelésben, hagyja a fiút, valahogy érzi, most erre neki szüksége van, és valahol neki is. Majd miután a fiú kezd bele a mosakodásba, lép mellé, és lassan a fiú törölközőjéért nyúl.*
- Segítek.
*Ha a Trylnor át adja neki, akkor segít neki, hogy a háta közepét is alaposan megtörölje. Hasonlóan, ahogy Mai segített neki megmosakodni megérkezésekor. Picit oda nyomja a törölközőt, hogy alaposan megtisztítsa a fiút, de nem durvul.*
- Tessék, így jobb igaz?
*Nyújtja vissza ismét, hogy a maradékot a fiú fejezhesse be ahol jónak látja. Majd hasonlóan a másikhoz, ő is befejezi a saját mosakodását. Leveti egybe ruháját, és befejezi ő is a mosakodást. Nem félős ő, és bele sem gondol igazán, hogy az ilyesmi nem illik. Végezetül leteszi a rongyot a lavór mellé, és a ládához lép. Lassan felnyitja, és előveszi onnan alvó ruháját, azt a bizonyos feketét, amit Maitól kapott. És amíg a fiú is befejezi a mosakodást, neki is keres valamit, de nagyon nehezen talán neki bármit is. A legtöbb inkább neki való ruhácska, de mintha úgy látná, egy nagy fehér ing is került az anno hozott ruhakupac közé. Ez mintha férfi szabású lenne, vajon honnan szerezhette ezt Mai? Ki tudja, lehet a mosásnál keveredett bele véletlenül. Nem is igazán törődik vele, de legalább így a fiúnak sem kell egy szál alsóneműben feküdnie az éjjel, amik már sokkalta hűvösebbek.
Fel is áll a ládától, és a fiú mellé lép.*
- Tessék, ebben aludhatsz.
*Mosolyog kedvesen, ahogy vékony halk hangjával töri meg a víz halk csobogó hangját, amit a mosakodás okoz az éjjelben.*
*Az ő szíve is gyorsabban ver. Bár őszintén megmondva, nem igazán tudja miért. A settenkedés miatt talán? Vagy mert egy ismeretlent hozott otthonába? Vagy mert végre talált egy, hogy is mondta Alaver? Egyívású, igen talán az a szó. Talált maga mellé egy egyívású fiúcskát. Igaz, nem mindenben hasonlítanak, de talán jobb is így. Mert ha kettő lenne Szikrából, nagyon sokan hamarabb őszülnének meg a Rezidencián. De talán az is lehet az oka, amit ő maga még nem fog fel ésszel igazán, de tetszik neki ez a piszkos képű fiú, csak számára ez még nem olyan mint a felnőtteknek. Ő inkább játszana vele a tisztáson, vagy bújócskázna vele az erdőben, mintsem egy pajtában a szénaboglya között. Azzal még ráér, a gyermekkort is ki kell élvezni, és mint Ő a hosszú életűekhez tartozik, az kifejezetten hosszú nála. Már mint az emberekhez képest.
Bizony, itt él. Ő maga sem gondolta volna, hogy ennyi időt itt fog tölteni. De megkedvelte a helyet és a benne lévőket, már úgy, ahogy azt az Ő mérsékeltével lehet mérni. Leginkább Deres volt az oka, akin bizony látta, hogy a házias élet olyan hamar ráragadt, amit ő maga furcsa szemmel nézett egy ideig. Hiszen úgy hitte eddig is, hogy az erdőben talált rá a jószág akkor mikor megébredt azon a bizonyos napon.
Szerencsére, már kitapasztalta a bútorok, és a lépcsőfokok helyét, így gondtalanul vezérli át magukat az előtéren egészen a szobáig. Ahol a szegények bútorok miatt, már könnyebb a tájékozódás amúgy is. Szívesen gyújtana gyertyát, de Mai szabályai szerint a tűz nem gyerek kezébe való, főleg nem olyannak akit Szikrának hívnak, mert a végén, egy szög nem sok annyi nem maradna a leégett rezidenciából, az már hétszentség. Úgyhogy marad a sötétség, de ez nem is baj, úgy is lassan feküdni készültek. Jobb is így, mert a reggel akkor hamarabb jön el, ami azt jelenti, hogy többet tudnak majd kipihenten játszani majd a nagy kertben. Hiszen annyi mindent kell még megmutatnia a fiúnak. A kertjét, ami leginkább csak fel van ásva, és ki van mérve, mintsem most nőjön rajta valami. Az állatokat, főleg Borsot és a csacsit. Na meg azt a sok búvóhelyet amit ő előszeretettel szeret használni.
És megannyi gondolat fut át a fején, amit a fiúnak a hirtelenbe szökött ölelése tör meg. Egy meglepett apró sóhaj hagyja el csak száját, mert bizony meglepte vele a fiú. A szerepcsere, ha meg is lepte, ínyére van. Amúgy is az a bújós fajta, azokkal akiket kedvel. És arcát kedvesen a másik ölelésébe temeti, karjai pedig lassan szorulnak rá a másikra oly erővel, ahogy a fiú öleli most őt. Valahogy mélyen belül érzi is, ez az ölelés picit más mint a többi. Meghittebb, de nem igazán tudja még hova tenni, de tetszik neki az érzés, ahogy arca kipirul tőle, és szíve kettőt dobbant egy helyett. Pedig most már nem kell settenkedni, mégis megmarad az az izgatott érzés. Majd megkérdezi Mait mi lehet ez, mert egyenlőre ötlete sincs erről.
Ő is megfeledkezik egy pillanatra az időről, és marad az ölelésben, hagyja a fiút, valahogy érzi, most erre neki szüksége van, és valahol neki is. Majd miután a fiú kezd bele a mosakodásba, lép mellé, és lassan a fiú törölközőjéért nyúl.*
- Segítek.
*Ha a Trylnor át adja neki, akkor segít neki, hogy a háta közepét is alaposan megtörölje. Hasonlóan, ahogy Mai segített neki megmosakodni megérkezésekor. Picit oda nyomja a törölközőt, hogy alaposan megtisztítsa a fiút, de nem durvul.*
- Tessék, így jobb igaz?
*Nyújtja vissza ismét, hogy a maradékot a fiú fejezhesse be ahol jónak látja. Majd hasonlóan a másikhoz, ő is befejezi a saját mosakodását. Leveti egybe ruháját, és befejezi ő is a mosakodást. Nem félős ő, és bele sem gondol igazán, hogy az ilyesmi nem illik. Végezetül leteszi a rongyot a lavór mellé, és a ládához lép. Lassan felnyitja, és előveszi onnan alvó ruháját, azt a bizonyos feketét, amit Maitól kapott. És amíg a fiú is befejezi a mosakodást, neki is keres valamit, de nagyon nehezen talán neki bármit is. A legtöbb inkább neki való ruhácska, de mintha úgy látná, egy nagy fehér ing is került az anno hozott ruhakupac közé. Ez mintha férfi szabású lenne, vajon honnan szerezhette ezt Mai? Ki tudja, lehet a mosásnál keveredett bele véletlenül. Nem is igazán törődik vele, de legalább így a fiúnak sem kell egy szál alsóneműben feküdnie az éjjel, amik már sokkalta hűvösebbek.
Fel is áll a ládától, és a fiú mellé lép.*
- Tessék, ebben aludhatsz.
*Mosolyog kedvesen, ahogy vékony halk hangjával töri meg a víz halk csobogó hangját, amit a mosakodás okoz az éjjelben.*
1434. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-22 11:28:20
Üzenet elküldve: 2024-12-22 11:28:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kupec szarvaslesen//
*Ha a kezei közt nem is tudja forgatni a finom anyagot, egy kezével azért jól megtapogatja, és megállapítja róla, hogy igazán kellemes lehet viselni is. Az egyetlen problémája valóban csak a színével van. A fő színei világéletében a fehér, a világoskék és az arany voltak, újabban a barna és a fekete is, de a zöld sosem tartozott közéjük, főleg nem ebben a halvány árnyalatban. Ennek ellenére győz a benne lakozó, gátlástalanul költekezni képes nemeskisasszony, így az árat meghallva alkudozás nélkül vágja rá a válaszát.*
- Csak ötvenöt?! Megveszem! *Lehet, hogy később mindketten megbánják ezt az üzletet. Ipsioni Úr azért, mert Alenia válaszából már egyértelművé válik, hogy magasabb árat is mondhatott volna, de megegyezés után már lehetetlen volna árat emelni, a lány pedig talán soha nem fogja viselni ezt a darabot, de az nem számít. Itt és most kell neki.
A pénzt még nem nyújtja át, hisz a selyemharisnyákon kívül is van még miről beszélgetniük. Például arról a bizonyos festményről, ami ennek a bizonyos Merhio Drofus-nak a műve, akiről a hordóhasú egyre magabiztosabban állít hihetőnek tűnő dolgokat.*
- Ó, micsoda meglepetés! Tudja, egy kedves barátnőm előkelő, lihanechi körökből származik. Ő biztosan nagy rajongója lehet a művész úrnak, és örülne egy ilyen képnek. Bizonyára jobban is ismerheti Drofus munkásságát, mint jómagam. Bár, nekem is tetszik, de én jelenleg nem tartok rá igényt. A ház felújítása még nem tart ott, hogy a fala méltó hely legyen egy ilyesfajta remekműnek.
*A köntös ára mellett így egyelőre nem üti több arany Ipsioni Úr markát, és a következő felajánlása után Alenia kedve is lelombozódik. Nem tartja sem udvariasnak, sem helyénvalónak, ahogy finomkodva ugyan, de hiányzó karjára terelődik a beszélgetés. Hátra is hőköl, mikor a férfi közelebb hajol hozzá, és morcosan kezd bele a válaszába.*
- Minden tiszteletem, Ipsioni Úr, de úgy gondolom, hogy ez nem egy olyan dolog, melyet pénzzel és holmi kiegészítőkkel orvosolni lehet. *Már csak azért sem, mert a tökéletessége saját magának a legfontosabb, és ő pontosan tudná, hogy az a valami nem igazi.*
- Tudja, én magam is Eeyr áldását élvezem, és nem tart már sokáig, hogy az istennő segítségével valóban visszanyerjem azt a tökéletességet, amiről beszélünk. Jöjjön kérem! Az előtérben megvárhatja, amíg kifizetem a köntös árát! *Úgy látszik, nincs már hangulata vásárolni, persze ez nem azt jelenti, hogy Ipsioni nem tud olyasmivel előrukkolni, ami miatt meggondolná magát. Ha a kereskedő nem tartja szóval, akkor viszont elindul befelé.*
*Ha a kezei közt nem is tudja forgatni a finom anyagot, egy kezével azért jól megtapogatja, és megállapítja róla, hogy igazán kellemes lehet viselni is. Az egyetlen problémája valóban csak a színével van. A fő színei világéletében a fehér, a világoskék és az arany voltak, újabban a barna és a fekete is, de a zöld sosem tartozott közéjük, főleg nem ebben a halvány árnyalatban. Ennek ellenére győz a benne lakozó, gátlástalanul költekezni képes nemeskisasszony, így az árat meghallva alkudozás nélkül vágja rá a válaszát.*
- Csak ötvenöt?! Megveszem! *Lehet, hogy később mindketten megbánják ezt az üzletet. Ipsioni Úr azért, mert Alenia válaszából már egyértelművé válik, hogy magasabb árat is mondhatott volna, de megegyezés után már lehetetlen volna árat emelni, a lány pedig talán soha nem fogja viselni ezt a darabot, de az nem számít. Itt és most kell neki.
A pénzt még nem nyújtja át, hisz a selyemharisnyákon kívül is van még miről beszélgetniük. Például arról a bizonyos festményről, ami ennek a bizonyos Merhio Drofus-nak a műve, akiről a hordóhasú egyre magabiztosabban állít hihetőnek tűnő dolgokat.*
- Ó, micsoda meglepetés! Tudja, egy kedves barátnőm előkelő, lihanechi körökből származik. Ő biztosan nagy rajongója lehet a művész úrnak, és örülne egy ilyen képnek. Bizonyára jobban is ismerheti Drofus munkásságát, mint jómagam. Bár, nekem is tetszik, de én jelenleg nem tartok rá igényt. A ház felújítása még nem tart ott, hogy a fala méltó hely legyen egy ilyesfajta remekműnek.
*A köntös ára mellett így egyelőre nem üti több arany Ipsioni Úr markát, és a következő felajánlása után Alenia kedve is lelombozódik. Nem tartja sem udvariasnak, sem helyénvalónak, ahogy finomkodva ugyan, de hiányzó karjára terelődik a beszélgetés. Hátra is hőköl, mikor a férfi közelebb hajol hozzá, és morcosan kezd bele a válaszába.*
- Minden tiszteletem, Ipsioni Úr, de úgy gondolom, hogy ez nem egy olyan dolog, melyet pénzzel és holmi kiegészítőkkel orvosolni lehet. *Már csak azért sem, mert a tökéletessége saját magának a legfontosabb, és ő pontosan tudná, hogy az a valami nem igazi.*
- Tudja, én magam is Eeyr áldását élvezem, és nem tart már sokáig, hogy az istennő segítségével valóban visszanyerjem azt a tökéletességet, amiről beszélünk. Jöjjön kérem! Az előtérben megvárhatja, amíg kifizetem a köntös árát! *Úgy látszik, nincs már hangulata vásárolni, persze ez nem azt jelenti, hogy Ipsioni nem tud olyasmivel előrukkolni, ami miatt meggondolná magát. Ha a kereskedő nem tartja szóval, akkor viszont elindul befelé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1434-1453