//Második szál//
//Yathlanae, Lazyar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Yathlanae elmagyarázza neki, hogy igazából ő maga ruházta fel egykori gazadáját Grófnő címmel, amire kedvesen mosolyogva bólogat Lazyar.*
-Akkor tényleg kedvelhetted. Remek ember lehetett.
*Mondja miközben eszébe jut a Syllerworf villa. Igazából ő is szeretett ott lenni, és szerette azt a kislányt. Noha nem sírja vissza azokat az időket, de szeretettel gondol vissza rá. Ám az intellektusára kapott bókkal nem tud mit kezdeni. Egyáltalán nem tartja magát műveltnek.*
-Oh, én inkább az elementarista dolgokhoz értek. Nekem a rímek, az irodalom, a zene szinte mágia.
*Mondja, jelezvén, hogy éppen olyan különlegesek egymásnak. Úgy látszik a későbbi elbeszélés alatt Yathlanaenak, egyáltalán nem esik rosszul az ölelés, és viszonozza is egy finom érintéssel vállán, és arcán. Lazyar hasa megtelik pillangókkal, a torka pedig elszorul. Ő attól félt, hogy majd érezni fogja a lányon, hogy ezt kényszerből, vagy pénzért teszi, de Lazyar lassan már arra sem tud gondolni, hol van csak az elf rabja. Vagy nagyon érti a dolgát, vagy Lazyar hamar megkedvelte. Ebből az utóbbi a valószínű mert néhány kósza mondattal később már az elsimított hajszál mögül, a szeplők alatt a mosolya őszintén pihen, és megsimogatja az arcához érő hófehér kezet.*
-Pedig egyáltalán nem vagyok érdekes.
*Mondja zavarában, és az egyre pirosodó arcát belesimítja a tenyérbe, mint egy kóbor macska, akit életében először szeret valaki. Ezután szó, szót követ, hang, hangot, a gyönyörű dalt pedig egy csók. A már egy ügyesen ellopott távolság után nagyon közel kerülnek egymáshoz. Yathlanae megfordítja a lányt, aki zavart hallgatásában rá se mer nézni, holott rabja a szempárjának. Lazyar már csak akkor fogja fel mi is történt vele mikor a puha ajkak az övére simulnak. Egy pillanatra azt sem tudja mit tegyen, majd rájön, hogy nem kell tennie semmit. Átadja magát a csóknak. Érzi a kezet a nyakán, és ő is finoman az elf kecses derekára csúsztatja a karját. A lassú csók csöndes véget ér, és egy a lány nyugodt hangja tölti be a szobát, ahogy Lazyart nyugtatja. A válasz rövid, de a levegősen lágy, szinte sóvárgó hang egy egész regényt belerejt.*
-Akarom.
*Mondja miközben elvesz a másik szemeiben, de nem sokáig. Yathlanae közel hajolva, egészen a füléhez megdicséri a lányt. A suttogás finom szel megsimogatja a lány nyakát, és egy kellemes borzongás fut végig a testén. Ha keze még mindig a nyakán van érezheti.*
-Te is gyönyörű vagy Yathlanae.
*Suttogja vissza őszintén, miközben egyre magához húzza a lány csípőjét. És egy szoros ölelést ad neki. Ez most kevésbé érzéki, mintsem inkább őszinte. Mintha évek üres, kongó visszhangja lenne ebben az ölelésben.*
-Köszönöm.
*Mondja közben halkan, és elengedi a lányt, de nem messze. Ha újra látják egymás arcát, észrevehet egy apró öröm könnycseppet Lazyar zöld szeméből kicsordulni, végig a szeplős a szeplős arcán, hogy aztán megakadjon a mosoly által képzett apró ráncokon.*
-Köszönöm.
*Ismétli meg, és újra magához húzza, de ezúttal, ő kezdeményez egy újabb csókot. Immáron kicsit hevesebben.*