//Pultnál//
//Visszaérve a Sellőbe//
//Mady, Dreyia, Milhen//
*Ugyanarra a gondolatra jutnak Milhennel, majd hagyja, hogy nyugodtan követhesse az eseményeket. Annak fényében, hogy ma milyen vendégeik voltak, Dreyia nem igazán lóg ki a sorból, és viselkedése alapján tekinthetné Mady testőrének. Különben is inkább tévedjen abban, hogy túl udvarias, mintha egy vendéget néz a személyzet tagjának. Azon könnyebb megsértődni. Azt azonban nem engedheti, hogy csak úgy kiszolgálja magát valaki, akit nem ismer, így Dreyia felé fordul, aki minden magyarázat nélkül besétál mellé. Sryl nem az a típus, akinek első gondolata, hogy segítségért kiált, sok rámenős alakot le kellett már állítania. Látja az őrök felé villanó tekintetet, akik már ismerik Dreyiát, ezért nem valószínű, hogy mozdulnának, ezért kezd gyanakodni, de ez még nem elég bizonyíték arra, hogy megengedheti neki, amit csinál. Éppen szólna, mikor Mady közbelép, és magyarázatot ad. Testtartása máris lazább lesz és elmosolyodik.*
- Így már minden világos. Örvendek, én Carlotteia Oryw vagyok, de hívhattok Srylnek is. Régen már dolgoztam itt pultosként.
*A vezetőség elfoglaltságai és Dreyia kérdései feltételezhetően nagyjából ekkor hangzanak el. Átfutnak az emlékek rajta, az orkok hangoskodása a bájoló dal után, az ablak betörése, és tekintete Milhenre is odaugrik egy pillanatra, mielőtt Dreyiához fordul somolyogva.*
- Fogalmazzunk úgy, hogy nem egy könnyű nap ez a Sellőházban, de jelenleg kézben tartjuk a dolgokat. Odakint egy becsületharc folyik ellenőrzött körülmények között, Darelld gondoskodik róla, és még fogadásokat is köttettek rá a vezetők. Ha szeretnétek, szívesen elmesélem részletesen, de elég hosszú történet. Biztosan jólesne, ha kényelembe helyezhetnétek magatokat, és ha jól értem, előbb van egy kis dolgotok a főnökökkel.
*Mady nem marad tea nélkül, akár kitölti ő, ha Dreyia elmulasztaná. Amint Milhen italt kér, odabiccent neki.*
- Semmi akadálya.
*Abból, ahogy fogalmaz, kezdi sejteni a státuszát, de mivel Dreyia megelőzi a kiszolgálásban és a kérdezésben, ő már nem piszkálja vele, csak érdeklődve hallgatja a választ. Aztán Madyhez fordul.*
- Keressétek meg őket, gondolom, az irodában vagy a tárgyalóban lehetnek. Szeretnétek enni valamit? Mondjuk egy meleg levest?
*Tekintete Milhenen is megállapodik egy időre, jelezve, hogy ő is kérhet most valamit, ha úgy érzi.*