//Második szál//
//Yathlanae, Lazyar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A karjaiba omló, gyönyörtől remegő test öröme mintha rá is átkúszna, pusztán az érintéseken keresztül, mint valami veszélyes járvány. Mire jelentkeznek a tünetek, már rég késő, a betegség megállíthatatlan, csak egyre súlyosabb és kínzóbb lesz. De ez a kór édes lázban éget, s nem szenvedést hoz, halál és pokol helyett pedig az égbe repít hatalmas szárnyain.
Yathlanae rózsái a finom cirógatás hatására egészen kivirágoznak, s mintha levegőért sóhajtoznának, úgy ágaskodnak, hívogatóan. Élvezi ő is a törődést, hogy selymes, női karok simogatják, s valóban úgy játszanak egymáson, mint művész a hangszerén. Szenvedélyesen, mégis vigyázva, hiszen egy jó hangszer drága kincs, értéke közel felbecsülhetetlen.
Nem tudja, hányszor találkoznak ajkaik újra és újra, a megannyi inger teljesen elkábítja idegeit, érzékei lassacskán összeolvadnak, ahogy a sok kis bogyó alkot végül egy gyönyörű szimfóniát. Kezei persze nem lustálkodnak, bár lehet, nem is egészen ő irányítja őket, teret adva természetes ösztöneinek.
Engedelmesen lépked a ágy irányába, Lazyar mintha a gondolataiban olvasna, mert már éppen ő is indult volna, hogy bódító táncukat a puha párnák közt folytathassák. Engedi, hogy a másik vezesse, mintha egy tapasztalatlan leánykát vezetne a titokzatos ágy felé, ahol meg kell esnie ama dolognak.
Lazyar lefekszik, háttal, s ebben a pozícióban Yath kimondhatatlanul gyönyörűnek találja a lányt. De most nem mond szép szavakat, hallatott már elég bókot, s amúgy is, a tettek jobban beszélnek mindennél.
Kecsesen és kipirult arcán szende mosollyal csúszik rá az ágyra, először csak négykézláb, hogy közel tudjon férkőzni a vörös arcához anélkül, hogy ránehezedne súlyával. Ha sikerül, lejjebb hajol, hogy csókot lopjon, először az ajkakról, majd nyakról, végül a mellkasról. Kezeivel oldalt támaszkodik, miközben ajkai Lazyar domborodó melleit kóstolgatják, egyre közelebb és közelebb kerülve a rózsákhoz.*