//Latamie, Ambroggio//
//Latamie szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ambroggio veheti játszadozásnak a harapást, hisz Latamie a mohó csókokba bele-belekap, ám a mostani megmarad a mozdulatban. Szereti ha a kérése teljesül, és hogy a testes elveszteni látszik a fejét, már kevésbé van ínyére. a szórakozást magáénak s akarja, melyben nem csak egy játékszer. Arra ott vannak a sellő lányok. Az éjszakára megvan a hajlandóság, ám a kiegyenlített játszmákat jobban kedveli. Ugyanakkor a gyeplőt átengedné, ha úgy tartaná kedve.
Ambroggio érteni látszik a határozott mozdulatból s a villanó szempárból, s mikor felemeli kezeit, Latamie is enged a szorításon. Tengereket idéző szemein engedékenyen ereszkednek sűrű pillái félárbócra.*
~Jó fiú.~
*Ám résen marad, így a násztáncban engedelmesen oldalaz a kívánt helyre, Latamie pedig engedi, hogy levesse a mellényt, és megoldja az ingnyakat. Kegyessége odáig fajul, hogy nem csapja el a kezeit sem, mikor az övének lazításába torkollik.
Mikor végre az ágy szélére ereszkedik, Latamie elengedi az összecsípett ajkat, legombolja az inget, s abban a meghagyott pillanatban csak annyit mond dohánytól karcos hangján:*
- Nocsak *Ujját végighúzza a szigony ívén, miközben ajkait lassan nyalja végig, mintha különösen ínyenc falatot mérne fel éppen. Közelebb lépve keze már a gombon, Ambroggio éppen szemmagasságban lehet azokkal a bomló gombokkal, bár hevesebb annál hogy kivárja a sort. Latamie az ölében végzi a vörössel szemközt, az ing pedig guruló gombokkal cafatként a nő vállain, mert a bőr pántok nem engedik olyan könnyen letépni. A dúsan hullámzó domborulatok nem rejtettek korábban sem zsákbamacskát, nem voltak lekötve, s ahogy az ingből kikerülnek, látható, hogy nincs holmi praktika sem, hogy nagyobbnak tűnjenek. Míg Ambroggio vágyainak tárgyát ízleli, a vörös szirén segít az ing fennakadásán, főleg, hogy külön kedveli, ha a kebleit kényeztetik. Így aztán hagyja is amíg a férfi arra vágyik.
Lekerülnek a pántok, lekerül a ronggyá szaggatott ing, s csak a vörös van a férfi ölében, kibomlott nadrágszíjjal, haja vörös indaként keresztezi a madárszárnyakat a nő mellkasán. Most bezzeg a testes nyaka köré fonja karjait, hogy minél inkább bele tudjon temetkezni.*
- Bandatag vagy? Voltál? *kérdez rá arra, ami azóta motoz benne, amióta meglátta a jeleket az ing alatt. Sosem volt még konkurenciával, és ez ha lehet, még jobban felkorbácsolja kedvét. Már nem tartja olyan piperkőcnek, s inkább összeállt a kép azzal kapcsolatban amit érzett. Még véletlenül sem olyan pipogya, ha ezek a jelek rajta vannak, ám a körítés majdnem becsapta Latamiet. Ha nem kap választ idejében, a férfi tarkójára fog jobbjával, hogy válaszra feszítse őt. Persze keze nem tétlen, balja a másik derékszíját kezdi bogozni. Mozdulatai határozottak, s ha sikerül, egy buja szemérmetlen csókra hajlik, mielőtt megpróbálna kiszállni Ambroggio öléből, hogy kínzó mozdulatokkal letolja magáról a nadrágot.*