Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 115 (2281. - 2300. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2300. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-11 00:01:32
Üzenet elküldve: 2020-01-11 00:01:32
![>Carlotteia Oryw [KKK] [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Orm, Gyldwa, Darelld, Shan//
//Érintőlegesen Vyl, Cassy, Latamie//
*Miután a reggelit feltálalja, a Csalogány tűnik fel a színen, s féloldalasan feléje somolyog.*
- Neked is.
*Látja, hogy szorgalmasan veti bele magát a teendőkbe, mígnem elcsapja egy furcsa rózsaszín szerzet.*
- Mi a…
*Ő nem sikkantgatós fajta, inkább a tettek asszonya, ezért a kezében tartott masszív tálcával megkerüli a pultot, hogy a dolog után nézzen. Még jól jöhet pajzsnak. Vyl hamarabb feltápászkodik, minthogy segíteni tudna neki, ezért csak gyanakodva bámul a szárnyas jószág után. Úgy dönt, hogy bármi is az, jobb, ha kint marad, ezért becsukja az ablakot, még a függönyt is ráhúzza. Mikor visszatér a pulthoz, megtorpan, mert épp Darelld lép be az ajtón. Valahogy a nagy nyüzsgés elaltatta éberségét, s feledtette, hogy ezek a kínos találkozások bármikor megtörténhetnek. Talán a szárnyas malac tehet róla. Mire a köszönésben a sor eljut hozzá, a feszültség oldódik benne kissé, bár az arca vörösesebbé vált.*
- Darelld…
*Feleli visszafogott hangerővel, az üdvözlés dallamával, úgy forgatva meg a tálcát a kezében, mintha éppen az egyik asztaltól érkezne vissza. Csak éppen az asztaloknál nem ül senki. Vissza akar állni a helyére, de Darelld átvág előtte, ezért újfent megtorpan, s irányt vált, hogy megkerülje őt a háta mögött. Kis közjátékuk után a tálcát visszateszi a helyére, s észreveszi, hogy a tegnap esti páros is megérkezett már. Mikor Cassy elmegy egyeztetni, Ormhoz és Gyldwához fordul barátságosan.*
- Jó reggelt! Gratulálok a sikerhez, hallom, kiegyeztek tegnap este. Szép teljesítmény egy tapasztalt őrrel szemben. A fogadás viszont sajnálatos módon így érvényét vesztette.
*Lép tekintete Ormról Gyldwára.*
- Remélem, mindezek mellett vagy éppen ellenére kellemesen telt az estéjük.
*Látja, hogy éppen elfoglaltak, ezért nem kívánja őket sokáig zavarni, csupán szereti rendben tudni a dolgokat, és ő volt megbízva a tétek kezelésével. Gyldwa előrelátóan magánál tartotta a magáét, ezért vele már nincs több dolga ennek kapcsán. Ha netán valamilyen kívánságuk lenne felé, akkor természetesen megvárja, de ha nincs, akkor rábízza őket a két lányra, akik már jönnek is hozzájuk. Darelld hangjára önkéntelenül odafordul, Latamie érkezését csak most veszi észre. Ha találkozna a tekintetük, egy féloldalas mosollyal biccent a nő felé. Látja, hogy Darelld milyen precízen törli át a pultot.
~Jellemző… mintha én nem tenném a dolgom… mindent jobban kell csinálnia…~
Arról nem tud, hogy tulajdonképpen ráfért a lakkozott fára a tisztogatás, mert éppen szárnyas malacokat kergetett. Most pedig sajnálja, hogy nem teheti le újra a tálcát, mert legalább egy kicsit hangosabban koppanna, mint illene. Csak egy leheletnyivel, amit azok érzékelnének, akik jó megfigyelőképességgel bírnak. Kicsinyességre azonban nincs több ideje, mert egyre jönnek a vendégek, s átrendeződik a terep a személyzet soraiban is.*
//Shan, Khul, Rey//
//Érintőlegesen Dreyia, Milhen//
*Shan érkezését nagyjából a reggelivel egy időben észleli. Bár számára idegen, nem nehéz összeraknia a képet, hogy kollégái miért fogadják olyan közvetlen stílusban. Megmosolyogja a fogadás melegségét, eszébe juttatja, miért jó ilyen helyen dolgozni. Rögtön aztán sóhajt is egyet rá, és a mosoly elkomolyodik. Eleinte csendben figyeli az örömködést, közben biccent a háttérben elvonuló Dreyiának. Érdekes nő. Mint itt mindenki tulajdonképpen. Aztán máris azon kapja magát, hogy Milhen szőke lobonca elsuhan látósávja peremén, Khul pedig morzsákat köpködve sietne utána. Megcsóválja a fejét.*
- Az étel szinte még érintetlen…
*Teszi csípőre a kezeit, de szavai valószínűleg már leperegnek a zsoldosról, és ott maradnak Shannal, Reyraa-val. A reggeli bőségtál, melyet oly gondosan készítettek, több személyre volt tervezve, teríték is van elég.*
- Ti nem vagytok éhesek?
*Fordul a két lányhoz, ha ugyan el nem inalnak közben.*
- Sryl a nevem. Shan, jól értettem, ugye?
//Ambroggio Duarrte//
*Társalgása társaival addig tarthat, míg Ambroggio fel nem bukkan, ebben a pillanatban ugyanis Carlotteia az egyetlen szabad alkalmazott. Ezen a ponton elnézést kér aktuális beszélgetőtársaitól, és közelebb lép hozzá.*
- Üdvözlöm, uram!
*Köszönti a divatosan öltözködő, karizmatikus férfit, aki igen hatékonyan rendelkezik az ügyei fölött. Látszik, hogy nem először csinálja. A szobafoglalás nem kevés időre szól, jól ki lehetnek tömve a zsebei, persze az is igaz, hogy jelenleg ez az egyetlen valamire való hely a kikötőben, ahol egy magára adó úr megszállhat.*
- Ez igen kiadós látogatás, kívánom, hogy teljék nagyon kellemesen! A 3-as szoba mostantól a rendelkezésére áll, Duarrte úr.
*Feljegyzi a foglalást a könyvben, majd egy kulcsot is átnyújt, de ha Ambroggio nem óhajtja magához venni, visszateszi a helyére, a személyzet bármikor a rendelkezésére bocsátja. Az instrukcióra bólint.*
- Igenis.
*Óvatosan veszi át a képet, és letámasztja a pult mögött biztonságos helyre.*
- Gondoskodom róla, hogy biztonságban várja. Érezze jól magát nálunk!
*Láthatóan sietős a férfi dolga, nem tartóztatja hát. A kép sokáig nem maradhat itt, az első adandó alkalommal felküldi valakivel. Csak most épp mindenki foglalt.*
//Aleimord Sayqueves//
*A szegényesen érkező férfit az őrök tekintete veszi célba, de amint felfedi elegáns öltözetét, és hallatja hangját, a készültség enyhülni kezd. Carlotteia is épp szemtanúja lesz az átváltozásnak, s megragadja az alkalmat, hogy a pulthoz közeledő férfit elsőként fogadja, méghozzá szívélyes mosollyal.*
- Üdvözlöm a Sellőházban, uram! Miben állhatok a rendelkezésére?
*A férfi elegánsnak és megfontoltnak tűnik, de talán csak csendessége miatt kelti ezt az első benyomást. Valahogy önkéntelenül maga Sryl is elcsendesedik, míg várja a férfi szavait, óhajait.*
//Orm, Gyldwa, Darelld, Shan//
//Érintőlegesen Vyl, Cassy, Latamie//
*Miután a reggelit feltálalja, a Csalogány tűnik fel a színen, s féloldalasan feléje somolyog.*
- Neked is.
*Látja, hogy szorgalmasan veti bele magát a teendőkbe, mígnem elcsapja egy furcsa rózsaszín szerzet.*
- Mi a…
*Ő nem sikkantgatós fajta, inkább a tettek asszonya, ezért a kezében tartott masszív tálcával megkerüli a pultot, hogy a dolog után nézzen. Még jól jöhet pajzsnak. Vyl hamarabb feltápászkodik, minthogy segíteni tudna neki, ezért csak gyanakodva bámul a szárnyas jószág után. Úgy dönt, hogy bármi is az, jobb, ha kint marad, ezért becsukja az ablakot, még a függönyt is ráhúzza. Mikor visszatér a pulthoz, megtorpan, mert épp Darelld lép be az ajtón. Valahogy a nagy nyüzsgés elaltatta éberségét, s feledtette, hogy ezek a kínos találkozások bármikor megtörténhetnek. Talán a szárnyas malac tehet róla. Mire a köszönésben a sor eljut hozzá, a feszültség oldódik benne kissé, bár az arca vörösesebbé vált.*
- Darelld…
*Feleli visszafogott hangerővel, az üdvözlés dallamával, úgy forgatva meg a tálcát a kezében, mintha éppen az egyik asztaltól érkezne vissza. Csak éppen az asztaloknál nem ül senki. Vissza akar állni a helyére, de Darelld átvág előtte, ezért újfent megtorpan, s irányt vált, hogy megkerülje őt a háta mögött. Kis közjátékuk után a tálcát visszateszi a helyére, s észreveszi, hogy a tegnap esti páros is megérkezett már. Mikor Cassy elmegy egyeztetni, Ormhoz és Gyldwához fordul barátságosan.*
- Jó reggelt! Gratulálok a sikerhez, hallom, kiegyeztek tegnap este. Szép teljesítmény egy tapasztalt őrrel szemben. A fogadás viszont sajnálatos módon így érvényét vesztette.
*Lép tekintete Ormról Gyldwára.*
- Remélem, mindezek mellett vagy éppen ellenére kellemesen telt az estéjük.
*Látja, hogy éppen elfoglaltak, ezért nem kívánja őket sokáig zavarni, csupán szereti rendben tudni a dolgokat, és ő volt megbízva a tétek kezelésével. Gyldwa előrelátóan magánál tartotta a magáét, ezért vele már nincs több dolga ennek kapcsán. Ha netán valamilyen kívánságuk lenne felé, akkor természetesen megvárja, de ha nincs, akkor rábízza őket a két lányra, akik már jönnek is hozzájuk. Darelld hangjára önkéntelenül odafordul, Latamie érkezését csak most veszi észre. Ha találkozna a tekintetük, egy féloldalas mosollyal biccent a nő felé. Látja, hogy Darelld milyen precízen törli át a pultot.
~Jellemző… mintha én nem tenném a dolgom… mindent jobban kell csinálnia…~
Arról nem tud, hogy tulajdonképpen ráfért a lakkozott fára a tisztogatás, mert éppen szárnyas malacokat kergetett. Most pedig sajnálja, hogy nem teheti le újra a tálcát, mert legalább egy kicsit hangosabban koppanna, mint illene. Csak egy leheletnyivel, amit azok érzékelnének, akik jó megfigyelőképességgel bírnak. Kicsinyességre azonban nincs több ideje, mert egyre jönnek a vendégek, s átrendeződik a terep a személyzet soraiban is.*
//Shan, Khul, Rey//
//Érintőlegesen Dreyia, Milhen//
*Shan érkezését nagyjából a reggelivel egy időben észleli. Bár számára idegen, nem nehéz összeraknia a képet, hogy kollégái miért fogadják olyan közvetlen stílusban. Megmosolyogja a fogadás melegségét, eszébe juttatja, miért jó ilyen helyen dolgozni. Rögtön aztán sóhajt is egyet rá, és a mosoly elkomolyodik. Eleinte csendben figyeli az örömködést, közben biccent a háttérben elvonuló Dreyiának. Érdekes nő. Mint itt mindenki tulajdonképpen. Aztán máris azon kapja magát, hogy Milhen szőke lobonca elsuhan látósávja peremén, Khul pedig morzsákat köpködve sietne utána. Megcsóválja a fejét.*
- Az étel szinte még érintetlen…
*Teszi csípőre a kezeit, de szavai valószínűleg már leperegnek a zsoldosról, és ott maradnak Shannal, Reyraa-val. A reggeli bőségtál, melyet oly gondosan készítettek, több személyre volt tervezve, teríték is van elég.*
- Ti nem vagytok éhesek?
*Fordul a két lányhoz, ha ugyan el nem inalnak közben.*
- Sryl a nevem. Shan, jól értettem, ugye?
//Ambroggio Duarrte//
*Társalgása társaival addig tarthat, míg Ambroggio fel nem bukkan, ebben a pillanatban ugyanis Carlotteia az egyetlen szabad alkalmazott. Ezen a ponton elnézést kér aktuális beszélgetőtársaitól, és közelebb lép hozzá.*
- Üdvözlöm, uram!
*Köszönti a divatosan öltözködő, karizmatikus férfit, aki igen hatékonyan rendelkezik az ügyei fölött. Látszik, hogy nem először csinálja. A szobafoglalás nem kevés időre szól, jól ki lehetnek tömve a zsebei, persze az is igaz, hogy jelenleg ez az egyetlen valamire való hely a kikötőben, ahol egy magára adó úr megszállhat.*
- Ez igen kiadós látogatás, kívánom, hogy teljék nagyon kellemesen! A 3-as szoba mostantól a rendelkezésére áll, Duarrte úr.
*Feljegyzi a foglalást a könyvben, majd egy kulcsot is átnyújt, de ha Ambroggio nem óhajtja magához venni, visszateszi a helyére, a személyzet bármikor a rendelkezésére bocsátja. Az instrukcióra bólint.*
- Igenis.
*Óvatosan veszi át a képet, és letámasztja a pult mögött biztonságos helyre.*
- Gondoskodom róla, hogy biztonságban várja. Érezze jól magát nálunk!
*Láthatóan sietős a férfi dolga, nem tartóztatja hát. A kép sokáig nem maradhat itt, az első adandó alkalommal felküldi valakivel. Csak most épp mindenki foglalt.*
//Aleimord Sayqueves//
*A szegényesen érkező férfit az őrök tekintete veszi célba, de amint felfedi elegáns öltözetét, és hallatja hangját, a készültség enyhülni kezd. Carlotteia is épp szemtanúja lesz az átváltozásnak, s megragadja az alkalmat, hogy a pulthoz közeledő férfit elsőként fogadja, méghozzá szívélyes mosollyal.*
- Üdvözlöm a Sellőházban, uram! Miben állhatok a rendelkezésére?
*A férfi elegánsnak és megfontoltnak tűnik, de talán csak csendessége miatt kelti ezt az első benyomást. Valahogy önkéntelenül maga Sryl is elcsendesedik, míg várja a férfi szavait, óhajait.*
2299. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-10 23:48:18
Üzenet elküldve: 2020-01-10 23:48:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csutakolás//
-Én értelek Kedves! De ez a kép, egy időre beleégett az agyamba.
*Mondja egy mosollyal finomított fintorral az arcán, miközben egy pillanatra megráncolja a szemöldökét. Ezután mint aki erős alkoholt próbál leküzdeni, megrázza a fejét, mintha ezzel el tudná rázni a fejéből a gondolatot. Azt, hogy ez után mindig ez fog eszébe jutni, ő maga kételkedve fogadná, bár egészen vicces gondolat. Ekkor érkezik az egyre füstösebb fejű lánytól a csizmakatapult át a palánkon egészen egy valakinek a fürdővizébe, ami nem kis lármát csap. Welly egy gyenge "hoppát" ereszt el, amivel teljesen megegyező jelentésű összenézést kap Lazyarral, aki alig várja, hogy mi sül ki a dologból. Közben a paraván túloldaláról felszólaló hang, mindenesetre férfit enged sejteni, mint a szenvedő alany, mégis a mód, és a mondanivaló, inkább egy gyermekre emlékezteti Lazyart. Welly a tettek mezejére lépne, ha nem ejtené fogságba az ördögvigyor okozta mozgáskoordinációs nehézségei, meg persze egy jó adagnyi párna, amiből próbál kimászni. Nem bírja ki, hogy ne nyúljon vissza a beszélgetés egy kezdeti mondatához.*
-Azért ne feszülj be, mert a végén még elnyel az a vacak. *Idézi vissza nevetve a másik élcességét, és közben kicsit ki is figurázza a kemény, de talpraesett, kicsit flegma stílust.*
-Nem tudom, egyedül hagyhatlak a párnákkal? A végén még lenyomnak.
*Teszi hozzá, csak ezért, hogy teljes legyen a verbális riposzt. Ekkor hatalmas nevetés fogja el. Egyik kezével hasát fogja, másikkal száját takarja. Mégse lásson senki le a torkán, ha már röhög mint egy kocsis. Ezt a tevékenységét nem töri meg a férfi kapálózása, a már felborított paravánon hassal. Sőt! Inkább tetézi a dolgot, és gonosz, gúnyos kívülállóként figyeli az eseményeket.*
-Én értelek Kedves! De ez a kép, egy időre beleégett az agyamba.
*Mondja egy mosollyal finomított fintorral az arcán, miközben egy pillanatra megráncolja a szemöldökét. Ezután mint aki erős alkoholt próbál leküzdeni, megrázza a fejét, mintha ezzel el tudná rázni a fejéből a gondolatot. Azt, hogy ez után mindig ez fog eszébe jutni, ő maga kételkedve fogadná, bár egészen vicces gondolat. Ekkor érkezik az egyre füstösebb fejű lánytól a csizmakatapult át a palánkon egészen egy valakinek a fürdővizébe, ami nem kis lármát csap. Welly egy gyenge "hoppát" ereszt el, amivel teljesen megegyező jelentésű összenézést kap Lazyarral, aki alig várja, hogy mi sül ki a dologból. Közben a paraván túloldaláról felszólaló hang, mindenesetre férfit enged sejteni, mint a szenvedő alany, mégis a mód, és a mondanivaló, inkább egy gyermekre emlékezteti Lazyart. Welly a tettek mezejére lépne, ha nem ejtené fogságba az ördögvigyor okozta mozgáskoordinációs nehézségei, meg persze egy jó adagnyi párna, amiből próbál kimászni. Nem bírja ki, hogy ne nyúljon vissza a beszélgetés egy kezdeti mondatához.*
-Azért ne feszülj be, mert a végén még elnyel az a vacak. *Idézi vissza nevetve a másik élcességét, és közben kicsit ki is figurázza a kemény, de talpraesett, kicsit flegma stílust.*
-Nem tudom, egyedül hagyhatlak a párnákkal? A végén még lenyomnak.
*Teszi hozzá, csak ezért, hogy teljes legyen a verbális riposzt. Ekkor hatalmas nevetés fogja el. Egyik kezével hasát fogja, másikkal száját takarja. Mégse lásson senki le a torkán, ha már röhög mint egy kocsis. Ezt a tevékenységét nem töri meg a férfi kapálózása, a már felborított paravánon hassal. Sőt! Inkább tetézi a dolgot, és gonosz, gúnyos kívülállóként figyeli az eseményeket.*
2298. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-10 21:43:54
Üzenet elküldve: 2020-01-10 21:43:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár az ork elnézést kér, Khul egyáltalán nem bánja, hogy csatlakoznának. Ám, mire kettőt is szólna, bizonyára, valami nagyon vagyányat, kiderül, csupán rendelnének, így nem kotnyeleskedik bele a dolgokba. Türelmesen kivárja, míg ismét rá kerül a sor szavak terén, s csak aztán szól. Shan megjelenése persze felborzolja a kedélyeket, nem csoda, hisz a lány stílusa, bár korántsem behízelgő, mégis hiányzó folt volt, e szövevényes szőttesen, mi a Sellőházat alkotja, nem csoda hát, hogy Cassy, Khul és tán többen is megörülnek látványának. Aztán csak kapkodja a fejét. Cassy öröme, Vyl sérülése, melynek keletkezése elkerüli figyelmét, Shan érkezése, Milhen látható húzódozása mind-mind esemény, melyet jó szívvel követne, s akar is követni. A habzó finomságot, csak elmarja, s kacsintással vegyített szép mosolyt küld Cassy felé, de oly bárdortalan lenne megszakítani a szép találkozást. Iszik egy kortyot, de fél szeme már a fogadó közepén, s a kislisszanó Milhenen jár. ~ Sokan vagyunk... ~ Jut eszébe, s hallgatólagosan egyet is értene, persze ő kedveli a népes társaságot, főleg ezt itt... őket. Halkan felsóhajt, vigyort erőltet magára, mert azért, mégis csak éri pozitív inger, nem is kevés.*
- Vyl... a párbajon... *Kezdené, de a lány máris az orkok felé fordul, így próbálkozása szárnyaszegett, nem folytatja. ~ Milhen, hová megy, egyedül? ~ Egyre erőteljesebb az érzés, hogy lelépne. Nem csodálná, a lány magának való, cinkos mosolya mögött ismeretlen élet, s gondolatok rejlenek, nem is biztos, hogy Khul cseppet sem filozofikus elméjének való bármelyik is. Darelld érkezését már csak puszta lehelettel és egy kósza intéssel jutalmazza, szerencsére nem utasítást osztani jött. Shan, magára talál... illetve tán hozza az adott formát, melyet természetesen vigyorral díjaz.*
- Bordélyban... heh?! *Röhög fel, aztán lassan feláll. Nem akarja Milhent szem elől veszíteni. Még csak az hiányozna, hogy hamarabb induljon őrjáratra, mint ő maga. Úgy álltában fél szelet kenyeret és egy jó adag hideget arcába túr, majd a többiek felé fordul.*
- Angyalkháim... bfvár a pföteleffég... *Motyogja tele szájjal, majd kardját megigazgatva, indul kifelé, csak Shannak löki oda:*
- Ha visszajöttünk, dumálunk szivi, de meló van sajna, tégy nekem is félre szeszt. *Kacsint a lányra, kettőt lép, aztán vissza két korty borért, majd el.*
//Őrjárat tán, vagy világgá?//
//Milhen, Khul//
*Nem szól a lány után, minek? Lépteit sebesebbre kapcsolja, az ajtóból még visszainteget, aztán kilép. Nem tetszik neki a távozás módja, de sejti mi lappang a háttérben. Korábban, mintha Ernussnál lett volna hasonló, legalábbis most kezdi felfogni a visszamosoly okát, mit a férfi felé küldött. A Milhentől elcsípett pillantás is árulkodó lehet, hacsak nem arról győződött meg a nő, hogy Khul éppen nem figyel, hogy megpattanhasson, de akkor elpicsázza annak rendje módja szerint. Az ajtón kilépve, csak körbepillant, s a lány nyomába ered, s bár sejtései vannak, mégsem állja meg szó nélkül:*
- Enélkül erre nehezen boldogulsz... *Kiáltja mélyen utána hangosan, majd kardját, hüvelyéből kihúzva dobja a lány felé, ha tudja elkapja, ha nem , hát előtte csörren.*
- Hova a faszba mész? *Nem vigyorog.* Azt hittem megreggelizünk. Fegyver nélkül a kikötőben? Mégis mire gondoltál? *Kiköp oldalra, nem kérdez rá, hogy a lány menekül, vagy csupán máris dolgozni akar, nem az ő dolga... jelenleg.*
- A lakónegyed felé indul az őrjárat... *Jegyzi meg foghegyről, s ha tud, felzárkózik a nő mellé, anélkül, hogy felé fordulna. Ha a kardját nem kapták el, vagy vették fel, fejcsóválva veszi fel a földről.* tudod, néha segít, ha szólsz, legalább két összetett mondatot. *Folytatja, anélkül, hogy meglepődne, micsoda lingvisztikai kifejezéseket is tud.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár az ork elnézést kér, Khul egyáltalán nem bánja, hogy csatlakoznának. Ám, mire kettőt is szólna, bizonyára, valami nagyon vagyányat, kiderül, csupán rendelnének, így nem kotnyeleskedik bele a dolgokba. Türelmesen kivárja, míg ismét rá kerül a sor szavak terén, s csak aztán szól. Shan megjelenése persze felborzolja a kedélyeket, nem csoda, hisz a lány stílusa, bár korántsem behízelgő, mégis hiányzó folt volt, e szövevényes szőttesen, mi a Sellőházat alkotja, nem csoda hát, hogy Cassy, Khul és tán többen is megörülnek látványának. Aztán csak kapkodja a fejét. Cassy öröme, Vyl sérülése, melynek keletkezése elkerüli figyelmét, Shan érkezése, Milhen látható húzódozása mind-mind esemény, melyet jó szívvel követne, s akar is követni. A habzó finomságot, csak elmarja, s kacsintással vegyített szép mosolyt küld Cassy felé, de oly bárdortalan lenne megszakítani a szép találkozást. Iszik egy kortyot, de fél szeme már a fogadó közepén, s a kislisszanó Milhenen jár. ~ Sokan vagyunk... ~ Jut eszébe, s hallgatólagosan egyet is értene, persze ő kedveli a népes társaságot, főleg ezt itt... őket. Halkan felsóhajt, vigyort erőltet magára, mert azért, mégis csak éri pozitív inger, nem is kevés.*
- Vyl... a párbajon... *Kezdené, de a lány máris az orkok felé fordul, így próbálkozása szárnyaszegett, nem folytatja. ~ Milhen, hová megy, egyedül? ~ Egyre erőteljesebb az érzés, hogy lelépne. Nem csodálná, a lány magának való, cinkos mosolya mögött ismeretlen élet, s gondolatok rejlenek, nem is biztos, hogy Khul cseppet sem filozofikus elméjének való bármelyik is. Darelld érkezését már csak puszta lehelettel és egy kósza intéssel jutalmazza, szerencsére nem utasítást osztani jött. Shan, magára talál... illetve tán hozza az adott formát, melyet természetesen vigyorral díjaz.*
- Bordélyban... heh?! *Röhög fel, aztán lassan feláll. Nem akarja Milhent szem elől veszíteni. Még csak az hiányozna, hogy hamarabb induljon őrjáratra, mint ő maga. Úgy álltában fél szelet kenyeret és egy jó adag hideget arcába túr, majd a többiek felé fordul.*
- Angyalkháim... bfvár a pföteleffég... *Motyogja tele szájjal, majd kardját megigazgatva, indul kifelé, csak Shannak löki oda:*
- Ha visszajöttünk, dumálunk szivi, de meló van sajna, tégy nekem is félre szeszt. *Kacsint a lányra, kettőt lép, aztán vissza két korty borért, majd el.*
//Őrjárat tán, vagy világgá?//
//Milhen, Khul//
*Nem szól a lány után, minek? Lépteit sebesebbre kapcsolja, az ajtóból még visszainteget, aztán kilép. Nem tetszik neki a távozás módja, de sejti mi lappang a háttérben. Korábban, mintha Ernussnál lett volna hasonló, legalábbis most kezdi felfogni a visszamosoly okát, mit a férfi felé küldött. A Milhentől elcsípett pillantás is árulkodó lehet, hacsak nem arról győződött meg a nő, hogy Khul éppen nem figyel, hogy megpattanhasson, de akkor elpicsázza annak rendje módja szerint. Az ajtón kilépve, csak körbepillant, s a lány nyomába ered, s bár sejtései vannak, mégsem állja meg szó nélkül:*
- Enélkül erre nehezen boldogulsz... *Kiáltja mélyen utána hangosan, majd kardját, hüvelyéből kihúzva dobja a lány felé, ha tudja elkapja, ha nem , hát előtte csörren.*
- Hova a faszba mész? *Nem vigyorog.* Azt hittem megreggelizünk. Fegyver nélkül a kikötőben? Mégis mire gondoltál? *Kiköp oldalra, nem kérdez rá, hogy a lány menekül, vagy csupán máris dolgozni akar, nem az ő dolga... jelenleg.*
- A lakónegyed felé indul az őrjárat... *Jegyzi meg foghegyről, s ha tud, felzárkózik a nő mellé, anélkül, hogy felé fordulna. Ha a kardját nem kapták el, vagy vették fel, fejcsóválva veszi fel a földről.* tudod, néha segít, ha szólsz, legalább két összetett mondatot. *Folytatja, anélkül, hogy meglepődne, micsoda lingvisztikai kifejezéseket is tud.*
2297. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-10 19:55:44
Üzenet elküldve: 2020-01-10 19:55:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Fürdéshez készen//
*Ahogy nyílik az ajtó Mady meglepetten néz rá, és Dreyia kezeit vizslatja. Pontosabban azok üres voltát, ami némileg zavarba hozza a sötételfet. Hisz nem igen szokott még hozzá hogy van könnyedebb viselete minden téren, és nem is érezte szükségesnek még a dolgot.*
- Hát eddig nem tűnt fontosnak az hogy más milyet viseljek, és amúgy is ki leskelődne? De mindjárt jövök, ismét.
*Visszatérve a szobájába, pár holmit vesz magához, amik váltásnak jók. Na meg alváshoz is, bár nem érti, minek kell bármit is viselnie, amikor alszik. Ezzel még koránt sincs kibékülve bár nem épp fura szokás. Majd visszaszáguld a lány szobájába. *
- Mehetünk is, ami kell, nálam van.
//Fürdő//
*Ezzel a témát rövidre zártan elindul. A fürdő felé. Ahogy a Sellőn áthaladnak, a jelenlegi műszaknak int, és egyenesen a fürdő felé veszi az irányt. Bár be kell lássa nem érti miért van külön épületben a dolog, hisz gyakorlatilag egy célt szolgál. Ahogy a fürdőbe érnek az egyik nagyobb kádat veszi célba hogy feltöltse. Bár egy idő után az itt lévő alkalmazottakra hagyja.*
- Egy kád bőven elég, amúgy is le kell mosnunk a lovak szagát is magunkról. A ruhákat is hasonlóképp ki kell mosatni, hisz azok is át vették a lovak szagát.
*Ahogy töltődik, a kád szép komótosan levetkőzik, majd körbe néz kefék és szivacs után. Na meg fürdőszappan után is. Ez a kis kényeztetés jól fog jönni mind a kettejüknek.*
*Ahogy nyílik az ajtó Mady meglepetten néz rá, és Dreyia kezeit vizslatja. Pontosabban azok üres voltát, ami némileg zavarba hozza a sötételfet. Hisz nem igen szokott még hozzá hogy van könnyedebb viselete minden téren, és nem is érezte szükségesnek még a dolgot.*
- Hát eddig nem tűnt fontosnak az hogy más milyet viseljek, és amúgy is ki leskelődne? De mindjárt jövök, ismét.
*Visszatérve a szobájába, pár holmit vesz magához, amik váltásnak jók. Na meg alváshoz is, bár nem érti, minek kell bármit is viselnie, amikor alszik. Ezzel még koránt sincs kibékülve bár nem épp fura szokás. Majd visszaszáguld a lány szobájába. *
- Mehetünk is, ami kell, nálam van.
//Fürdő//
*Ezzel a témát rövidre zártan elindul. A fürdő felé. Ahogy a Sellőn áthaladnak, a jelenlegi műszaknak int, és egyenesen a fürdő felé veszi az irányt. Bár be kell lássa nem érti miért van külön épületben a dolog, hisz gyakorlatilag egy célt szolgál. Ahogy a fürdőbe érnek az egyik nagyobb kádat veszi célba hogy feltöltse. Bár egy idő után az itt lévő alkalmazottakra hagyja.*
- Egy kád bőven elég, amúgy is le kell mosnunk a lovak szagát is magunkról. A ruhákat is hasonlóképp ki kell mosatni, hisz azok is át vették a lovak szagát.
*Ahogy töltődik, a kád szép komótosan levetkőzik, majd körbe néz kefék és szivacs után. Na meg fürdőszappan után is. Ez a kis kényeztetés jól fog jönni mind a kettejüknek.*
2296. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-10 19:13:10
Üzenet elküldve: 2020-01-10 19:13:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
// Latamie, Ambroggio, Daesys, érintőlegesen a Tengeri expedíció //
//Latamie szobája, majd a pultnál Daesys és az expedíciós csapat//
*Ennél rosszabb időzítést kevésbé tudna elképzelni. Sajnos a Sors részvétlenül keveri a lapokat. Csaknem megtorpan benne a szívverés, a tényt igazolva, hogy az a lapjárás lehet szerencsétlenebb is, mint csupán részvétlen, mikor a vörös a kezébe kapja a számszeríját. Valószínűleg senki nem lepődne meg rajta, ha az Intézőt így érné a vég, de úgy tetszik, a rőt szirén dühe inkább az ajtó előtt álló felé villantja ki a karmait, ami azért, mi tagadás, határozottan megnyugtató Ambroggio szemszögéből.
Közben a vér lassan megindul újra az agya felé csípőtájékról és megkocogtatja a józan tudatát egy szó, ami hullámok összecsapásakor elhangzott: Partalle. Ambroggiót simlis alaknak tartja, aki ismeri, s mint ilyennek általában ennél jóval gyorsabban is pörög az észjárása. Most azonban e körülmények egy kicsit döcögősebbé tették a felismerést. Mikor összeáll a kép, nem is tudja, hogy hogy érezze magát hirtelen. Lehet, hogy ez a kellemetlen közjáték pont, hogy megmentette a bőrét. Momentán nem sok rálátása van, hogy a méltán hírhedt Lerach Partalle kapitány hogy viszonyul a lánya bájaira ácsingózókhoz. Így viszont ezt a kérdést még lesz alkalma körbejárni, mielőtt valóban ágyba viszi a kicsikét. Mert az ilyesmiben Ambroggio ritkán ejt foglyokat.
Az utolsó pillanatban még visszalép a kis híján ott felejtett kalapjáért és a fejébe csapja, mikor kislisszol a nő mellett az ajtórésen.*
- Fair alku, drágám *biccent Latamie felé. Költséges vezeklés lesz, azt előre sejti, de ezt a békát kénytelen lesz lenyelni. Azért egy sármos rókavigyort még megereszt az utolsó mondatra.* - Tudom.
*A képet az ajtó előtt álló fickó kezébe nyomja, míg felrántja a csizmáit és hevenyészve visszaöltözködik.
Csipkezsabóját gombolva lépdel lefelé a lépcsőn, ahonnan már mindjárt szemet szúr neki, hogy újdonsült alkalmazottja máris egy illusztris társaság középpontjává avanzsált. Először nem a vöröskéhez lép mégsem, hanem a pultnál szolgálatot teljesítő személyzethez.*
- Üdvözlöm! Szeretnék kivenni egy szobát *mondja.* - Kérem, helyezzék ezt biztonságba ott nekem, míg visszatérek. *Azzal átadja a becsomagolt képet.* - Kényes holmi, óvatosan bánjanak vele *fűzi hozzá.
Az anyagiakra térve előveszi az erszényét és az árak listájára pillant. Leszámol a pultra 192 aranyat a Szobabérlés fejében.
*
- Két hatra előre fizetek, aztán majd meglátjuk. A nevem Ambroggio Duarrte *mondja az adminisztrációhoz, aztán a kalapját megpöccintve veszi is az irányt Daesys meg a kis társaság felé.*
- Életem, egy kicsit sok lesz ez a lehetőségekből egy napra, nem gondolod? *csap le az egyik mondatra. Szívesen élezné még a nyelvét a maga visszatetszően nyájas modorában, de sajnos a kíséretére küldött marcona alak már most elég türelmetlen, ahogy valószínűleg a főnöke is, aki az Intézőért küldte.*
- Hát jó *sóhajt oly kegyesen, mint egy szeretet béklyójától lefegyverzett atya.* - Látom nem bírsz megülni a fenekeden, te lány *csóválja a fejét az ártalmatlan szófordulat mögé rejtett fricska közben.* - Nekem meg némi elintéznivalóm akadt úgyis, ami kicsit elhúzódhat. *Ezzel adja áldását a dologra, de azért megemeli gyűrűtől ékes mutatóujját.* - De ne tűnj el nagyon! És mivel a szolgálatomban intézed, ha jövedelmező lesz ez a kis vállalkozás, a jussod húsz százaléka engem illet. *Az Intézővel nem egyszerű alkudni, ha üzletről van szó. Most pedig még a lehetőségét se igazán adja meg a vöröskének. Tényként közli a dolgot és már indul is.*
- Sértetlenül kérem vissza a testőrömet! *mondja még visszafordulva egy pillanatra. Mindenkinek címzi ezt a felszólítást, beleértve természetesen magát a vöröskét is.* - Szépségem *biccent Daesys felé.* - Urak *ismétli a gesztust a kompánia többi tagjától is búcsúzva, s az elköszönéshez megemelt kalapját visszaigazítva a fejére, egyelőre maga mögött hagyja a Sellőház impozáns intézményét.*
//Latamie szobája, majd a pultnál Daesys és az expedíciós csapat//
*Ennél rosszabb időzítést kevésbé tudna elképzelni. Sajnos a Sors részvétlenül keveri a lapokat. Csaknem megtorpan benne a szívverés, a tényt igazolva, hogy az a lapjárás lehet szerencsétlenebb is, mint csupán részvétlen, mikor a vörös a kezébe kapja a számszeríját. Valószínűleg senki nem lepődne meg rajta, ha az Intézőt így érné a vég, de úgy tetszik, a rőt szirén dühe inkább az ajtó előtt álló felé villantja ki a karmait, ami azért, mi tagadás, határozottan megnyugtató Ambroggio szemszögéből.
Közben a vér lassan megindul újra az agya felé csípőtájékról és megkocogtatja a józan tudatát egy szó, ami hullámok összecsapásakor elhangzott: Partalle. Ambroggiót simlis alaknak tartja, aki ismeri, s mint ilyennek általában ennél jóval gyorsabban is pörög az észjárása. Most azonban e körülmények egy kicsit döcögősebbé tették a felismerést. Mikor összeáll a kép, nem is tudja, hogy hogy érezze magát hirtelen. Lehet, hogy ez a kellemetlen közjáték pont, hogy megmentette a bőrét. Momentán nem sok rálátása van, hogy a méltán hírhedt Lerach Partalle kapitány hogy viszonyul a lánya bájaira ácsingózókhoz. Így viszont ezt a kérdést még lesz alkalma körbejárni, mielőtt valóban ágyba viszi a kicsikét. Mert az ilyesmiben Ambroggio ritkán ejt foglyokat.
Az utolsó pillanatban még visszalép a kis híján ott felejtett kalapjáért és a fejébe csapja, mikor kislisszol a nő mellett az ajtórésen.*
- Fair alku, drágám *biccent Latamie felé. Költséges vezeklés lesz, azt előre sejti, de ezt a békát kénytelen lesz lenyelni. Azért egy sármos rókavigyort még megereszt az utolsó mondatra.* - Tudom.
*A képet az ajtó előtt álló fickó kezébe nyomja, míg felrántja a csizmáit és hevenyészve visszaöltözködik.
Csipkezsabóját gombolva lépdel lefelé a lépcsőn, ahonnan már mindjárt szemet szúr neki, hogy újdonsült alkalmazottja máris egy illusztris társaság középpontjává avanzsált. Először nem a vöröskéhez lép mégsem, hanem a pultnál szolgálatot teljesítő személyzethez.*
- Üdvözlöm! Szeretnék kivenni egy szobát *mondja.* - Kérem, helyezzék ezt biztonságba ott nekem, míg visszatérek. *Azzal átadja a becsomagolt képet.* - Kényes holmi, óvatosan bánjanak vele *fűzi hozzá.
Az anyagiakra térve előveszi az erszényét és az árak listájára pillant. Leszámol a pultra 192 aranyat a Szobabérlés fejében.
*- Két hatra előre fizetek, aztán majd meglátjuk. A nevem Ambroggio Duarrte *mondja az adminisztrációhoz, aztán a kalapját megpöccintve veszi is az irányt Daesys meg a kis társaság felé.*
- Életem, egy kicsit sok lesz ez a lehetőségekből egy napra, nem gondolod? *csap le az egyik mondatra. Szívesen élezné még a nyelvét a maga visszatetszően nyájas modorában, de sajnos a kíséretére küldött marcona alak már most elég türelmetlen, ahogy valószínűleg a főnöke is, aki az Intézőért küldte.*
- Hát jó *sóhajt oly kegyesen, mint egy szeretet béklyójától lefegyverzett atya.* - Látom nem bírsz megülni a fenekeden, te lány *csóválja a fejét az ártalmatlan szófordulat mögé rejtett fricska közben.* - Nekem meg némi elintéznivalóm akadt úgyis, ami kicsit elhúzódhat. *Ezzel adja áldását a dologra, de azért megemeli gyűrűtől ékes mutatóujját.* - De ne tűnj el nagyon! És mivel a szolgálatomban intézed, ha jövedelmező lesz ez a kis vállalkozás, a jussod húsz százaléka engem illet. *Az Intézővel nem egyszerű alkudni, ha üzletről van szó. Most pedig még a lehetőségét se igazán adja meg a vöröskének. Tényként közli a dolgot és már indul is.*
- Sértetlenül kérem vissza a testőrömet! *mondja még visszafordulva egy pillanatra. Mindenkinek címzi ezt a felszólítást, beleértve természetesen magát a vöröskét is.* - Szépségem *biccent Daesys felé.* - Urak *ismétli a gesztust a kompánia többi tagjától is búcsúzva, s az elköszönéshez megemelt kalapját visszaigazítva a fejére, egyelőre maga mögött hagyja a Sellőház impozáns intézményét.*
2295. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-10 17:17:05
Üzenet elküldve: 2020-01-10 17:17:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés//
//Milhen, Carlotteia, Orm, Cassy, Rey, Khul//
*Mosolyt csal arcára, hogy az elf ennyire hiányolta őt, a karját gyengéden megszorító kézre viszonzásul barátian teszi bőrkeményedéses, hideg jobbját.*
-Én sem örülök kevésbé.
*Könyököl is fel a pultra, miközben várja, hogy Cassy meghozza kért italát*
-Ó, nem lehet ám engem olyan könnyen lerázni.
*Nevet fel, ám amint a lány komoran vizslatni kezdi sebhelyes képét egy pillanatra abbahagyja. Tisztában van vele, hogy valószínűleg újonnan szerzett kis vágását vehette észre a másik, de még mielőtt véletlenül rákérdezne eredetére, próbálja elviccelni a dolgot.*
-Mi az? Fikás az orrom?
*Emeli fel ujjával orrát és tágítja ki cimpáit majd megjátszott komolysággal bólogat a feltett, egyébként feltehetőleg költői kérdésre*
-Így van. Ez azért történt, mert nem védtél meg.
*Szája sarkában persze bujkál egy kis mosoly, ami látva az elf aggódását, töretlenül ottmarad.*
-Semmi szükség rá, megvagyok.
*Próbálja meggyőzni a szőke leányt, közben pedig nagyot kortyol borából.
Cassy persze nem az egyetlen, aki észrevette visszatértét, Khul hangos ordítással adja tudtára, hogy bizony neki is hiányzott Shan.*
-Mi van Szépfiú?
*Vigyorog szélesen a férfi láttán és hozzálépve barátian meglapogatja a hátát. Nem titkoltan ő is bírja bizony a zsoldos stílusát. Kezében borával helyet is foglal a felkínált helyen, fejét pedig ide-oda kapja, ahogy Khul próbálja neki megmutogatni az új arcokat. A Milhen nevűnek valószínűleg nem lehetett valami szimpatikus, ugyanis egy szó nélkül el is húzza a csíkot.*
-Én is örvendtem!
*Kiált utána majd a többi emberhez fordul, hogy udvariasan köszöntse őket is*
-Egyébként üdv népek!
*Mosolyog továbbra is, látszik rajta, hogy ő is nagyon örül annak, hogy itt lehet most. Mivel jókedvét semmiképp sem szeretné elrontani, a neki szegezett kérdésre meglehetősen kitérő feleletet ad.*
-Ó hát kicsit itt, kicsit ott.
*Szippant nagyot borából ismét, kicsi félre is nyel, így óvatosan öklével megütögeti mellkasát és megköszörüli torkát*
-Többnyire kocsmákban, bordélyokban, csak a szokásos. És itt mi történt míg odavoltam?
*Tereli gyorsan a témát más irányba. Nem is bánja még, hogy nincs itt Ralas, legalább van egy kis ideje beszélgetni régi-új társaival.*
//Milhen, Carlotteia, Orm, Cassy, Rey, Khul//
*Mosolyt csal arcára, hogy az elf ennyire hiányolta őt, a karját gyengéden megszorító kézre viszonzásul barátian teszi bőrkeményedéses, hideg jobbját.*
-Én sem örülök kevésbé.
*Könyököl is fel a pultra, miközben várja, hogy Cassy meghozza kért italát*
-Ó, nem lehet ám engem olyan könnyen lerázni.
*Nevet fel, ám amint a lány komoran vizslatni kezdi sebhelyes képét egy pillanatra abbahagyja. Tisztában van vele, hogy valószínűleg újonnan szerzett kis vágását vehette észre a másik, de még mielőtt véletlenül rákérdezne eredetére, próbálja elviccelni a dolgot.*
-Mi az? Fikás az orrom?
*Emeli fel ujjával orrát és tágítja ki cimpáit majd megjátszott komolysággal bólogat a feltett, egyébként feltehetőleg költői kérdésre*
-Így van. Ez azért történt, mert nem védtél meg.
*Szája sarkában persze bujkál egy kis mosoly, ami látva az elf aggódását, töretlenül ottmarad.*
-Semmi szükség rá, megvagyok.
*Próbálja meggyőzni a szőke leányt, közben pedig nagyot kortyol borából.
Cassy persze nem az egyetlen, aki észrevette visszatértét, Khul hangos ordítással adja tudtára, hogy bizony neki is hiányzott Shan.*
-Mi van Szépfiú?
*Vigyorog szélesen a férfi láttán és hozzálépve barátian meglapogatja a hátát. Nem titkoltan ő is bírja bizony a zsoldos stílusát. Kezében borával helyet is foglal a felkínált helyen, fejét pedig ide-oda kapja, ahogy Khul próbálja neki megmutogatni az új arcokat. A Milhen nevűnek valószínűleg nem lehetett valami szimpatikus, ugyanis egy szó nélkül el is húzza a csíkot.*
-Én is örvendtem!
*Kiált utána majd a többi emberhez fordul, hogy udvariasan köszöntse őket is*
-Egyébként üdv népek!
*Mosolyog továbbra is, látszik rajta, hogy ő is nagyon örül annak, hogy itt lehet most. Mivel jókedvét semmiképp sem szeretné elrontani, a neki szegezett kérdésre meglehetősen kitérő feleletet ad.*
-Ó hát kicsit itt, kicsit ott.
*Szippant nagyot borából ismét, kicsi félre is nyel, így óvatosan öklével megütögeti mellkasát és megköszörüli torkát*
-Többnyire kocsmákban, bordélyokban, csak a szokásos. És itt mi történt míg odavoltam?
*Tereli gyorsan a témát más irányba. Nem is bánja még, hogy nincs itt Ralas, legalább van egy kis ideje beszélgetni régi-új társaival.*
2294. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-10 12:10:35
Üzenet elküldve: 2020-01-10 12:10:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
*A Professzornak lehet megnyugtatónak kellene lennie, legalábbis Daesys ezt véli felfedezni szándékai között, ugyanakkor őt továbbra is végtelenül nyugtalanítja. Ennek ellenére igyekszik nem udvariatlan lenni, és a lehető legmegnyerőbben mosolyogni. ~ Túl sokat ittam már. ~ Állapítja meg bölcsen, mégis elfogja újra a vágy, mert üres a korsója.*
- Szóval Professzor.
*Természetesen úgy tesz, mintha nem felejtette volna el rögvest a bonyolult nevet. Annak kiejtésére már kísérletet sem tesz, de főleg nem társaságban, elvégre úgy kell tűnnie, mintha értené a dolgát.
A Professzor kijelentése miszerint kereshetik őt, majd a vele érkezett férfira pillant felkelti Daesys figyelmét.*
- Az istenek óvjanak attól a látványtól.
*Érkezik persze a kötelező csípős válasz, és a szemforgatás, ezután pedig az udvarló Frädricusról valamelyest tényleg elterelődik a figyelme.*
- Hajóztam, igen.
*El is gondolkodik, miközben a Professzor sorolja a az előnyöket. Természetesen kétkedve fogadják jelenlétét, ami Daesyst nem lepi meg, pontosan erről magyarázott Latamienek korábban.*
- Már miért lennék könnyűvérű fruska? Azért mert vörös a hajam.
*Ingatja is fejét emiatt a megkülönböztetés miatt. Zopal balszerencsés megjegyzésére pedig csak megrántja vállait.*
- Igazából nem hangzik rosszul, akár élnék is a lehetőséggel. De *Némi rövid hatásszünetet tart itt.* az imént egy feldúlt hajós el akarta adni a ladikját, mert valami rettenetes tengeri szörnyet látott.
*Unottan körmei piszkálgatásába kezd.*
- Hova is utaznánk pontosan?
*Bár úgy tűnhet a kijelentés és a kérdés nem függ össze, valójában egy olyan intelligens ember, mint a Professzor bizonyosan érti, hogy mire kíván Daesys utalni, aki az előbb elhangzottakon kívül mást még nem tud az említett felfedezéssel kapcsolatban.*
//Toborzás//
*A Professzornak lehet megnyugtatónak kellene lennie, legalábbis Daesys ezt véli felfedezni szándékai között, ugyanakkor őt továbbra is végtelenül nyugtalanítja. Ennek ellenére igyekszik nem udvariatlan lenni, és a lehető legmegnyerőbben mosolyogni. ~ Túl sokat ittam már. ~ Állapítja meg bölcsen, mégis elfogja újra a vágy, mert üres a korsója.*
- Szóval Professzor.
*Természetesen úgy tesz, mintha nem felejtette volna el rögvest a bonyolult nevet. Annak kiejtésére már kísérletet sem tesz, de főleg nem társaságban, elvégre úgy kell tűnnie, mintha értené a dolgát.
A Professzor kijelentése miszerint kereshetik őt, majd a vele érkezett férfira pillant felkelti Daesys figyelmét.*
- Az istenek óvjanak attól a látványtól.
*Érkezik persze a kötelező csípős válasz, és a szemforgatás, ezután pedig az udvarló Frädricusról valamelyest tényleg elterelődik a figyelme.*
- Hajóztam, igen.
*El is gondolkodik, miközben a Professzor sorolja a az előnyöket. Természetesen kétkedve fogadják jelenlétét, ami Daesyst nem lepi meg, pontosan erről magyarázott Latamienek korábban.*
- Már miért lennék könnyűvérű fruska? Azért mert vörös a hajam.
*Ingatja is fejét emiatt a megkülönböztetés miatt. Zopal balszerencsés megjegyzésére pedig csak megrántja vállait.*
- Igazából nem hangzik rosszul, akár élnék is a lehetőséggel. De *Némi rövid hatásszünetet tart itt.* az imént egy feldúlt hajós el akarta adni a ladikját, mert valami rettenetes tengeri szörnyet látott.
*Unottan körmei piszkálgatásába kezd.*
- Hova is utaznánk pontosan?
*Bár úgy tűnhet a kijelentés és a kérdés nem függ össze, valójában egy olyan intelligens ember, mint a Professzor bizonyosan érti, hogy mire kíván Daesys utalni, aki az előbb elhangzottakon kívül mást még nem tud az említett felfedezéssel kapcsolatban.*
2293. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-09 18:26:24
Üzenet elküldve: 2020-01-09 18:26:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Bobbir, Nalaeä, Yathlanae //
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Egészen elragadja Yathlanae sóhajainak forró kéjessége. Egy kicsit talán valóban irigykedik, de a tündértől olyan távol áll az ilyesmi, hogy amit érez, inkább csak áhítozó sóvárgás a kegy iránt, mellyel a vendég elhalmozza az elf lányt. Ő is szeretné kivenni a részét abból, hogy Bobbir úr majd elégedetten távozzon. Elvégre ez a dolga. Ettől lesz hasznossá a Sellőházban.*
- Óhaja szerint, Bobbir úr *szuszogja a kicsit talán feddő válaszra.* - Megérdemlem, amit kiszab rám *mondja csillogó szemekkel* - és készséggel fogadom. De remélem megengedi majd nekem, hogy megpróbáljam kiengesztelni.
*A férfi most határoz úgy, hogy ideje elmélyíteni ezt az ismeretséget. Sürgetése kuncogó mosolygást von Nalaeä arcára. A világért se váratná a kedves vendéget, igyekszik is kifelé. Gyorsan, kapkodva törölközik, ennél fogva egy kicsit tessék-lássék módon. Visszabújik a ruhácskájába, ami domborulatain itt-ott a nedvesen maradt bőrhöz tapad. A többi holmiját a kezébe kapkodja és a két elfet némileg megelőzve fordul vissza hozzájuk.*
- Előreszaladok elkérni a kulcsot *mondja.* - Yathlanae, addig remélem, a gondjaidra bízhatom a vendégünket. *Ha meg nem állítják, megy is. Apró, sietős léptei a pultig viszik, ahol is elkéri a szoba kulcsát, ahová Bobbir úr holmijait lerakták. Ha a két elf nem éri be addig, akkor eléjük megy, ha már a közelben vannak, akkor bevárja őket. Igyekszik Bobbir úr ölelésébe burkolózni, mihelyst melléjük ér. A lépcsőn felfelé pedig a férfira pillog.*
- Remélem, tetszeni fog önnek a szoba *mondja.* - De ha annyira nem is nyűgözné le, Yathlanae-vel igyekszünk majd feledtetni. Hogy semmi mást ne érezzen az éjjel, csak megelégedést.
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Egészen elragadja Yathlanae sóhajainak forró kéjessége. Egy kicsit talán valóban irigykedik, de a tündértől olyan távol áll az ilyesmi, hogy amit érez, inkább csak áhítozó sóvárgás a kegy iránt, mellyel a vendég elhalmozza az elf lányt. Ő is szeretné kivenni a részét abból, hogy Bobbir úr majd elégedetten távozzon. Elvégre ez a dolga. Ettől lesz hasznossá a Sellőházban.*
- Óhaja szerint, Bobbir úr *szuszogja a kicsit talán feddő válaszra.* - Megérdemlem, amit kiszab rám *mondja csillogó szemekkel* - és készséggel fogadom. De remélem megengedi majd nekem, hogy megpróbáljam kiengesztelni.
*A férfi most határoz úgy, hogy ideje elmélyíteni ezt az ismeretséget. Sürgetése kuncogó mosolygást von Nalaeä arcára. A világért se váratná a kedves vendéget, igyekszik is kifelé. Gyorsan, kapkodva törölközik, ennél fogva egy kicsit tessék-lássék módon. Visszabújik a ruhácskájába, ami domborulatain itt-ott a nedvesen maradt bőrhöz tapad. A többi holmiját a kezébe kapkodja és a két elfet némileg megelőzve fordul vissza hozzájuk.*
- Előreszaladok elkérni a kulcsot *mondja.* - Yathlanae, addig remélem, a gondjaidra bízhatom a vendégünket. *Ha meg nem állítják, megy is. Apró, sietős léptei a pultig viszik, ahol is elkéri a szoba kulcsát, ahová Bobbir úr holmijait lerakták. Ha a két elf nem éri be addig, akkor eléjük megy, ha már a közelben vannak, akkor bevárja őket. Igyekszik Bobbir úr ölelésébe burkolózni, mihelyst melléjük ér. A lépcsőn felfelé pedig a férfira pillog.*
- Remélem, tetszeni fog önnek a szoba *mondja.* - De ha annyira nem is nyűgözné le, Yathlanae-vel igyekszünk majd feledtetni. Hogy semmi mást ne érezzen az éjjel, csak megelégedést.
2292. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-09 09:19:09
Üzenet elküldve: 2020-01-09 09:19:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
*Mikor végre leszáll a nyeregből, szimte az összes csontja végigropog.
~Kelleni fog egy jó hosszú masszás. Ennyit lovagolni!~
Elsőnek az istállóhoz vezeti hófehér kancáját, aki elég fáradtnak tűnik, pont úgy, ahogyan gazdája. Nem meglepő, a Mágustorony messze van, ők pedig erőltetetten jöttek.
Miután az állatot lerendezte, belép a Sellőházba. Tekintetével rögtön Madyt kezdi el keresni, de nem látja.
~Talán éppen... dolgozik.~
Nem baj. Addig eszik valamit, ugyanis nagyon éhes. Meg iszik, valami erőset. És kell egy fürdő, meg ha lehet, meg is masszíroztatja magát.
A koszos é szakadt, elnyűtt kabátot, ami eddig rajta volt mintegy álcaként leveti, még mielőtt nincstelen csavargónak nézik. Alatta már sokkal drágább ruhák sejlenek fel, olyanok, amiket csak nemesek engedhetnek meg maguknak. Nem kérdés: az elnyűtt holmi azért kellett, hogy ne lopják ki még a szemét is útközben.
Mikor ezzel megvan természetesen hangosan köszön úgy, ahogyan azt illik, majd a pult felé indul.*
~Kelleni fog egy jó hosszú masszás. Ennyit lovagolni!~
Elsőnek az istállóhoz vezeti hófehér kancáját, aki elég fáradtnak tűnik, pont úgy, ahogyan gazdája. Nem meglepő, a Mágustorony messze van, ők pedig erőltetetten jöttek.
Miután az állatot lerendezte, belép a Sellőházba. Tekintetével rögtön Madyt kezdi el keresni, de nem látja.
~Talán éppen... dolgozik.~
Nem baj. Addig eszik valamit, ugyanis nagyon éhes. Meg iszik, valami erőset. És kell egy fürdő, meg ha lehet, meg is masszíroztatja magát.
A koszos é szakadt, elnyűtt kabátot, ami eddig rajta volt mintegy álcaként leveti, még mielőtt nincstelen csavargónak nézik. Alatta már sokkal drágább ruhák sejlenek fel, olyanok, amiket csak nemesek engedhetnek meg maguknak. Nem kérdés: az elnyűtt holmi azért kellett, hogy ne lopják ki még a szemét is útközben.
Mikor ezzel megvan természetesen hangosan köszön úgy, ahogyan azt illik, majd a pult felé indul.*
2291. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-08 21:04:47
Üzenet elküldve: 2020-01-08 21:04:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szép remények - Reggel//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Torskel már szépen fel is öltözött és kedvese is nyújtózkodik, hogy hamarosan kövesse a kalózt. A nő ruháit a székről az ágyra teszi, és átöleli a forró, meztelen testet. Hosszú, forró csókot vált a kedvesével és idomait finoman megtapogatja, majd átnyújtja a ruhákat.*
- A számlát én majd rendezem. Neked erre ne legyen gondod.*-szól és megvárja ameddig a nő felöltözik.*
- Indulhatunk Kincsem?*-kérdezi udvariasan a férfi. Ha igen, akkor lassan lemennek a fogadó térbe, hogy rendezzék a tartozásukat. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Torskel már szépen fel is öltözött és kedvese is nyújtózkodik, hogy hamarosan kövesse a kalózt. A nő ruháit a székről az ágyra teszi, és átöleli a forró, meztelen testet. Hosszú, forró csókot vált a kedvesével és idomait finoman megtapogatja, majd átnyújtja a ruhákat.*
- A számlát én majd rendezem. Neked erre ne legyen gondod.*-szól és megvárja ameddig a nő felöltözik.*
- Indulhatunk Kincsem?*-kérdezi udvariasan a férfi. Ha igen, akkor lassan lemennek a fogadó térbe, hogy rendezzék a tartozásukat. *
2290. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-08 19:25:08
Üzenet elküldve: 2020-01-08 19:25:08
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Latamie//
//Érintőlegesen mindenki//
*Kipihenten ébred, minden előzmény, vagy nyújtózkodás nélkül. Ágya szélére ül, s jobbjával tarkóját dörzsöli meg, fejét előre hajtva. Néma csendben ismétli a műveletet egy darabig, aztán feláll, s alaposan megmosdik, majd tiszta ruhát ölt. Makulátlan, kissé zabolátlan fehér ing, lágyan fekete nadrágjába tűrve, melyet övvel fogat meg. Apró fekete kendőt ölt, a gallér alá, semmi hivalkodót, csak, hogy csupán kissé összefogja nyaka előtt. Kedveli ezt a viseletet, hisz pont annyira elegáns, mint amennyire azt szolgálata megengedi. Haját összefogja hátul, majd lábbelit ölt, s az utolsó simítások után, tettre készen indul a fogadótérbe. Különösebben nem lepi meg, hogy számosan már fenn vannak, bár Khul talán mégis egy kicsit. Akinek tud, s aki felfigyel rá, azoknak odabiccent, ki nem látja, annak hangosan ismétli meg.*
- Jó reggelt, mindenkinek! Khul, Cassy, Sryl, *~szóval a lány még mindig itt van...~* Milhen... *Egyszóval végeredményben mindenkinek köszön, majd a pulthoz siet, hogy szokásához híven leigya magát. Egy jó pohár hűs forrásvízzel. Nem viszi túlzásba a hedonizmust, sem teával, sem egyéb ajzószerekkel nem kényezteti magát.*
- Latamie kisasszony... *Bólint oda a lánynak is, ki tán épp nem sokkal előtte érhetett oda.* jó reggelt, remélem csodás éjszakája volt. *Jegyzi meg faarccal, így persze a "remélem" kissé sántít, de Darelld már csak ilyen.*
- Óhajtja, hogy kiszolgáljam? Étkezni, vagy csak inni szeretne? Itt fogyasztja, vagy szervírozzam? *Néhány határozott mozdulattal a pult felé eső részét áttörli, bár tiszta, mint a patyolat, az új személyzet rendkívül jól végzi dolgát. Egy kicsit zavarja is, olyan, mintha rá már nem is lenne szükség, régen több beleszólása volt és kellett is, hogy beleszóljon. Egyik kezét lágyan csípőre téve, nagy kortyokban eltünteti a forrásvíz fennmaradó részét, majd lassú mosogatásba kezd, míg Latamie gondolkodik. Néha persze felnéz, arcvonásokat, érzelmeket, kedvet jelző jeleket keres.*
- Ugye nincs semmi baj, kisasszony? *Bár, maga sem tudja, miért kérdezte meg, előérzetében azért bízik.*
//Latamie//
//Érintőlegesen mindenki//
*Kipihenten ébred, minden előzmény, vagy nyújtózkodás nélkül. Ágya szélére ül, s jobbjával tarkóját dörzsöli meg, fejét előre hajtva. Néma csendben ismétli a műveletet egy darabig, aztán feláll, s alaposan megmosdik, majd tiszta ruhát ölt. Makulátlan, kissé zabolátlan fehér ing, lágyan fekete nadrágjába tűrve, melyet övvel fogat meg. Apró fekete kendőt ölt, a gallér alá, semmi hivalkodót, csak, hogy csupán kissé összefogja nyaka előtt. Kedveli ezt a viseletet, hisz pont annyira elegáns, mint amennyire azt szolgálata megengedi. Haját összefogja hátul, majd lábbelit ölt, s az utolsó simítások után, tettre készen indul a fogadótérbe. Különösebben nem lepi meg, hogy számosan már fenn vannak, bár Khul talán mégis egy kicsit. Akinek tud, s aki felfigyel rá, azoknak odabiccent, ki nem látja, annak hangosan ismétli meg.*
- Jó reggelt, mindenkinek! Khul, Cassy, Sryl, *~szóval a lány még mindig itt van...~* Milhen... *Egyszóval végeredményben mindenkinek köszön, majd a pulthoz siet, hogy szokásához híven leigya magát. Egy jó pohár hűs forrásvízzel. Nem viszi túlzásba a hedonizmust, sem teával, sem egyéb ajzószerekkel nem kényezteti magát.*
- Latamie kisasszony... *Bólint oda a lánynak is, ki tán épp nem sokkal előtte érhetett oda.* jó reggelt, remélem csodás éjszakája volt. *Jegyzi meg faarccal, így persze a "remélem" kissé sántít, de Darelld már csak ilyen.*
- Óhajtja, hogy kiszolgáljam? Étkezni, vagy csak inni szeretne? Itt fogyasztja, vagy szervírozzam? *Néhány határozott mozdulattal a pult felé eső részét áttörli, bár tiszta, mint a patyolat, az új személyzet rendkívül jól végzi dolgát. Egy kicsit zavarja is, olyan, mintha rá már nem is lenne szükség, régen több beleszólása volt és kellett is, hogy beleszóljon. Egyik kezét lágyan csípőre téve, nagy kortyokban eltünteti a forrásvíz fennmaradó részét, majd lassú mosogatásba kezd, míg Latamie gondolkodik. Néha persze felnéz, arcvonásokat, érzelmeket, kedvet jelző jeleket keres.*
- Ugye nincs semmi baj, kisasszony? *Bár, maga sem tudja, miért kérdezte meg, előérzetében azért bízik.*
2289. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-08 07:15:03
Üzenet elküldve: 2020-01-08 07:15:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Gyldwa, Orm, Cassy//
//Részben Shan, Khul//
*Vyl lassan feláll a malac okozta sokkból, s azonnal válaszol is Cassynak. Habár még fájó fejét fogja, megpróbál megejteni egy mosolyt.*
-Semmi bajom, csak nekem repült egy szárnyas malac. *Kissé kuncog, de aztán eszébe jut, hogy ezt talán mégsem kéne, még a végén azt hiszik, hogy a különös esemény és az ennek ellenére nem lankadó jókedve annak köszönhető, hogy megcsócsálta az ördögvigyor készleteket. Figyelme Ormra és Gyldwára terelődik, miközben a pult mögött tesz-vesz. A két ork, főként a sörnél, rosszat sejtető stílusban beszél, Vylnek pedig a legkevésbé sem tetszik ez. ~ Ugye nem megnyerte az a hústorony a tegnapit? Talán majd rá kéne kérdeznem. Ha igen, akkor én Khult... ~ Még gondolatban sem akarja befejezni, hogy mi mindent akarna ebben az esetben a nagyszájú emberrel csinálni. Talán még maga sem tudja, hogy rengeteg ötlete közül melyik lenne a legalkalmasabb. De az orkok mást is szeretnének és Vyl jó Sellőként egyiket sem találja megoldhatatlannak, mosolyogva, őszinte, lágy hangon mondja.*
-Ha én megfelelnék nektek, szívesen segítenék megmosni a hátatokat. Esetleg masszázst is szeretnétek igénybe venni, vagy elég a fürdő? *Úgy néz ki, a már reggel folytatódó, sorozatos balszerencséje ellenére nem akar lankadni a kedvesség. Amíg nem szeretnének egy barlangban családot alapítani vele, ő tökéletesen elvan bárkivel. Közben, ha teheti, tekintete azért vizslatni kezdi az újonnan érkezőt, akit eddig úgy néz ki, mindenki boldogan fogad. Persze Vyl később szeretné megnézni magának, mégis kiről van szó, hiszen ha ennyire kedvelt személy, akkor több, mint valószínű, hogy ők is jóban lesznek részéről.*
//Részben Shan, Khul//
*Vyl lassan feláll a malac okozta sokkból, s azonnal válaszol is Cassynak. Habár még fájó fejét fogja, megpróbál megejteni egy mosolyt.*
-Semmi bajom, csak nekem repült egy szárnyas malac. *Kissé kuncog, de aztán eszébe jut, hogy ezt talán mégsem kéne, még a végén azt hiszik, hogy a különös esemény és az ennek ellenére nem lankadó jókedve annak köszönhető, hogy megcsócsálta az ördögvigyor készleteket. Figyelme Ormra és Gyldwára terelődik, miközben a pult mögött tesz-vesz. A két ork, főként a sörnél, rosszat sejtető stílusban beszél, Vylnek pedig a legkevésbé sem tetszik ez. ~ Ugye nem megnyerte az a hústorony a tegnapit? Talán majd rá kéne kérdeznem. Ha igen, akkor én Khult... ~ Még gondolatban sem akarja befejezni, hogy mi mindent akarna ebben az esetben a nagyszájú emberrel csinálni. Talán még maga sem tudja, hogy rengeteg ötlete közül melyik lenne a legalkalmasabb. De az orkok mást is szeretnének és Vyl jó Sellőként egyiket sem találja megoldhatatlannak, mosolyogva, őszinte, lágy hangon mondja.*
-Ha én megfelelnék nektek, szívesen segítenék megmosni a hátatokat. Esetleg masszázst is szeretnétek igénybe venni, vagy elég a fürdő? *Úgy néz ki, a már reggel folytatódó, sorozatos balszerencséje ellenére nem akar lankadni a kedvesség. Amíg nem szeretnének egy barlangban családot alapítani vele, ő tökéletesen elvan bárkivel. Közben, ha teheti, tekintete azért vizslatni kezdi az újonnan érkezőt, akit eddig úgy néz ki, mindenki boldogan fogad. Persze Vyl később szeretné megnézni magának, mégis kiről van szó, hiszen ha ennyire kedvelt személy, akkor több, mint valószínű, hogy ők is jóban lesznek részéről.*
2288. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-07 22:35:51
Üzenet elküldve: 2020-01-07 22:35:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Bobbir, Nalaeä, Yathlanae //
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Szörnyen izgalmas dolgok történnek a medence lassan langyosodó vizében, és némelyikről nem is tud. Hogyan vehetné észre például, hogy Nalaeä is lassan megadja magát az akaratos kezeknek, amikor ádáz, bár lassan győztesre forduló csatában küzd az elffel hasonló téren? Egy kicsit azért csak megérez a tündér izgalmából ahogy az szorosan öleli őt. Még a korábbi ellenkezést is elkezdi megbocsátani neki.*
– Azt ajánlom is, különben tényleg kitalálunk valamit. *fenyegeti meg játékból a tündérkét. Talán ennek köszönhetően rengeteg segítséget kap a Yathlanae elleni ostromnál, aminek nemsokára meg is látszik az eredménye. Elégedetten, már-már mohón figyeli a keze mozgásától nyögdécselő elfet. A jelenség új számára, de nagyon izgalmas. Közben elgondolkodik a lányok közös óhaján, miszerint most már igazán Nalaeän lenne a sor, de úgy dönt, hogy szigorú lesz, mintegy a korábbi engedetlenség büntetéseként. Keze játéka lassal Yathlanae combjai között, baljával viszont maga mögé nyúl, hogy a tündér combját vagy fenekét megfoghassa.*
– Tilos az irigység. Meg kell tanulnia várni a sorára, különben még teljesen elkanászodik. *mondja, magát is meglepve azzal, hogy mennyire kezd belejönni ebbe a játékba.*
– Nalaeä csak a szobában jön majd. *közli a szigorú ítéletet. Hogy tovább feszítse a húrt közelebb hajol az elf nőhöz, hogy az ő nyakára adjon néhány szenvedélyesnek szánt csókot. *
– Viszont jobb lesz, ha most rögtön elindulunk. Nem szeretnék kegyetlen lenni. *mondja, majd kezeivel elkezdi kiterelni a lányokat a medencéből. Szeretné már őket úgy pucéran látni, hogy nem takarja őket a víz.*
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Szörnyen izgalmas dolgok történnek a medence lassan langyosodó vizében, és némelyikről nem is tud. Hogyan vehetné észre például, hogy Nalaeä is lassan megadja magát az akaratos kezeknek, amikor ádáz, bár lassan győztesre forduló csatában küzd az elffel hasonló téren? Egy kicsit azért csak megérez a tündér izgalmából ahogy az szorosan öleli őt. Még a korábbi ellenkezést is elkezdi megbocsátani neki.*
– Azt ajánlom is, különben tényleg kitalálunk valamit. *fenyegeti meg játékból a tündérkét. Talán ennek köszönhetően rengeteg segítséget kap a Yathlanae elleni ostromnál, aminek nemsokára meg is látszik az eredménye. Elégedetten, már-már mohón figyeli a keze mozgásától nyögdécselő elfet. A jelenség új számára, de nagyon izgalmas. Közben elgondolkodik a lányok közös óhaján, miszerint most már igazán Nalaeän lenne a sor, de úgy dönt, hogy szigorú lesz, mintegy a korábbi engedetlenség büntetéseként. Keze játéka lassal Yathlanae combjai között, baljával viszont maga mögé nyúl, hogy a tündér combját vagy fenekét megfoghassa.*
– Tilos az irigység. Meg kell tanulnia várni a sorára, különben még teljesen elkanászodik. *mondja, magát is meglepve azzal, hogy mennyire kezd belejönni ebbe a játékba.*
– Nalaeä csak a szobában jön majd. *közli a szigorú ítéletet. Hogy tovább feszítse a húrt közelebb hajol az elf nőhöz, hogy az ő nyakára adjon néhány szenvedélyesnek szánt csókot. *
– Viszont jobb lesz, ha most rögtön elindulunk. Nem szeretnék kegyetlen lenni. *mondja, majd kezeivel elkezdi kiterelni a lányokat a medencéből. Szeretné már őket úgy pucéran látni, hogy nem takarja őket a víz.*
2287. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-07 20:10:20
Üzenet elküldve: 2020-01-07 20:10:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csutakolás//
-Tudod, ha nagyobb erőfeszítés nélkül tudnék olyan eredeti dolgot mutatni, amiért csak úgy fizetnének az emberek. Aztán többet nem kéne mosogatnom. *Magyarázza még egy kicsit az elképzelését. Persze nem lepődik meg, hogy ez a kijelentés teljesen olyanná válik, amitől soha többet nem fog tudni elvonatkoztatni. Talán a lány akárhányszor meglátja majd ezek után, mindig fel fog ugrani a kép, ahogy az égő kar és ő… Ekkor már érzi, hogy képtelen komolyan felfogni bármit is. Ekkor történik a sajnálatos eset, mikor a lendület kiviszi a kezéből a csizmát, ami szinte magától szeli a levegőt és repül át a paraván másik oldalára.*
-Hopp. *Pattanna fel, de vissza is huppan.*
-Menni fog. *Közben hallja a csobbanást, ami vizet jelent, ez még nem is lenne meglepő, ám ekkor egy hang is követi. Egy férfi kiáltásai töltök be a környéket, majd hallja a loccsanást is, majd aztán, mintha már itt lenne a paraván mellett. Ekkorra sikerül feltápászkodnia. ~Bakker, ha kupán találta volna a csizma, az halkabb lenne. ~ Vigyorog maga elé, majd próbálja megkerülni a paravánt, hogy lássa mekkora a baj, ekkor dől fel az egész, hatalmas robajjal.*
-Mi a pics… *Majd hirtelen kezd nevetve visítani a füsttől, mikor megvillan a pucér hátsó a szemei előtt, az elterülés hozadékaképpen. Mind a két kezét a szája elé kapja, majd hamarosan már a térdeinél gubbaszt, hogy a hangját eltompítsa. Nem akar nevetni a szerencsétlenül járt férfin, főleg, hogy így farpofáról nem is ismeri meg, talán vendég is lehetne, de a vigyor teszi a dolgát és egyre könnyesebb a szeme a vigyorgástól. Persze tisztában van vele, hogy az ő hibája, és a meglepetés is kezd elülni, amit furcsa csukló hanggá degradált hang jelez.*
-Neee… mit?... *De még nem jön ki értelmes mondat a száján, csak az arcát takarja, míg megnyugszik.*
-Tudod, ha nagyobb erőfeszítés nélkül tudnék olyan eredeti dolgot mutatni, amiért csak úgy fizetnének az emberek. Aztán többet nem kéne mosogatnom. *Magyarázza még egy kicsit az elképzelését. Persze nem lepődik meg, hogy ez a kijelentés teljesen olyanná válik, amitől soha többet nem fog tudni elvonatkoztatni. Talán a lány akárhányszor meglátja majd ezek után, mindig fel fog ugrani a kép, ahogy az égő kar és ő… Ekkor már érzi, hogy képtelen komolyan felfogni bármit is. Ekkor történik a sajnálatos eset, mikor a lendület kiviszi a kezéből a csizmát, ami szinte magától szeli a levegőt és repül át a paraván másik oldalára.*
-Hopp. *Pattanna fel, de vissza is huppan.*
-Menni fog. *Közben hallja a csobbanást, ami vizet jelent, ez még nem is lenne meglepő, ám ekkor egy hang is követi. Egy férfi kiáltásai töltök be a környéket, majd hallja a loccsanást is, majd aztán, mintha már itt lenne a paraván mellett. Ekkorra sikerül feltápászkodnia. ~Bakker, ha kupán találta volna a csizma, az halkabb lenne. ~ Vigyorog maga elé, majd próbálja megkerülni a paravánt, hogy lássa mekkora a baj, ekkor dől fel az egész, hatalmas robajjal.*
-Mi a pics… *Majd hirtelen kezd nevetve visítani a füsttől, mikor megvillan a pucér hátsó a szemei előtt, az elterülés hozadékaképpen. Mind a két kezét a szája elé kapja, majd hamarosan már a térdeinél gubbaszt, hogy a hangját eltompítsa. Nem akar nevetni a szerencsétlenül járt férfin, főleg, hogy így farpofáról nem is ismeri meg, talán vendég is lehetne, de a vigyor teszi a dolgát és egyre könnyesebb a szeme a vigyorgástól. Persze tisztában van vele, hogy az ő hibája, és a meglepetés is kezd elülni, amit furcsa csukló hanggá degradált hang jelez.*
-Neee… mit?... *De még nem jön ki értelmes mondat a száján, csak az arcát takarja, míg megnyugszik.*
2286. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-07 19:46:22
Üzenet elküldve: 2020-01-07 19:46:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szép remények - Reggel//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Felül az ágyban és huncut mosollyal a szája szélén figyeli, ahogyan Torskel átmozgatja tagjait. Nagyot nyújtózik ő is, végül pedig felhúzva lábait, keresztbe fonva karjait, eltakarja a testét.*
-Nagyon jól hangzik. Jól esne egy kis séta.
*Kicsit megmozgatja ő is a tagjait, majd a ruháira mutat a férfi mellett, amik az egyik széken foglalnak helyet.*
-Ide adnád a ruháimat? Benne van az erszényem is, a számla felét én állom.
*Várja, hogy megkapja a ruhadarabokat és az említett szütyőt, miközben jelentőségteljesen a férfira pillant.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Felül az ágyban és huncut mosollyal a szája szélén figyeli, ahogyan Torskel átmozgatja tagjait. Nagyot nyújtózik ő is, végül pedig felhúzva lábait, keresztbe fonva karjait, eltakarja a testét.*
-Nagyon jól hangzik. Jól esne egy kis séta.
*Kicsit megmozgatja ő is a tagjait, majd a ruháira mutat a férfi mellett, amik az egyik széken foglalnak helyet.*
-Ide adnád a ruháimat? Benne van az erszényem is, a számla felét én állom.
*Várja, hogy megkapja a ruhadarabokat és az említett szütyőt, miközben jelentőségteljesen a férfira pillant.*
2285. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-07 19:30:48
Üzenet elküldve: 2020-01-07 19:30:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Csutakolás//
* Wrexan a vizet jól felhabosítja a szappanával. Tetszik neki a fehér hab. Kezével formázza, miközben magát mossa tisztára. Bele is mélyül ezen tevékenységébe, így még ha át is hallatszik a két nő hangja akkor se figyel rá túlzottan. A csöndes mosdása viszont hamar véget ér. Az egésznek egy berepülő csizma az oka, ami pont Wrexan előtt csobban bele a vízbe. A felcsapódó habos víz meg egyenesen bele a képébe. Ez még nem is lenne nagy probléma ha a szeme nem az arcán lenne, de így már egyenesen borzasztó. A szappanos víz elkezdi marni a szemét amire felkiált és egy ösztönös mozdulattal oda kap a kezével, hogy kitörölje a szemét. Igen ám, de a keze is habos, így csak annyit ér el, hogy még több szappant töröl bele.*
- Áááhhh! A szemem! Jaaj ez csíííp!* Szinte felugrik a dézsában és igyekezne kifelé belőle, hogy a paravánra terített törülközőjével törölje ki a szemét. Közben közben nyilván ordít, mert rendesen ég a szeme. Ha látná szegény, hogy mennyi víz került ki a dézsából a földre, akkor valószínűleg óvatosabban járna el. Nagy lendülettel indul meg és csúszik meg a csúszós padlón is. Kibillen az egyensúlyából és nagy robajjal zuhan a paravánra felborítva azt. De legalább a törölközője meg van. Igyekszik kitörölni a szeméből azt amit csak tud. Ha valaki erre jár, akkor megcsodálhatja a lanawini teli holdak fényét fényes nappal. Ugyanis a fiú hason a fekszik a paravánon anyaszült meztelenül. Már nem ordít csak a szemét törölgeti szorgalmasan. Azt se tudja, hogy mi történt igazából.*
* Wrexan a vizet jól felhabosítja a szappanával. Tetszik neki a fehér hab. Kezével formázza, miközben magát mossa tisztára. Bele is mélyül ezen tevékenységébe, így még ha át is hallatszik a két nő hangja akkor se figyel rá túlzottan. A csöndes mosdása viszont hamar véget ér. Az egésznek egy berepülő csizma az oka, ami pont Wrexan előtt csobban bele a vízbe. A felcsapódó habos víz meg egyenesen bele a képébe. Ez még nem is lenne nagy probléma ha a szeme nem az arcán lenne, de így már egyenesen borzasztó. A szappanos víz elkezdi marni a szemét amire felkiált és egy ösztönös mozdulattal oda kap a kezével, hogy kitörölje a szemét. Igen ám, de a keze is habos, így csak annyit ér el, hogy még több szappant töröl bele.*
- Áááhhh! A szemem! Jaaj ez csíííp!* Szinte felugrik a dézsában és igyekezne kifelé belőle, hogy a paravánra terített törülközőjével törölje ki a szemét. Közben közben nyilván ordít, mert rendesen ég a szeme. Ha látná szegény, hogy mennyi víz került ki a dézsából a földre, akkor valószínűleg óvatosabban járna el. Nagy lendülettel indul meg és csúszik meg a csúszós padlón is. Kibillen az egyensúlyából és nagy robajjal zuhan a paravánra felborítva azt. De legalább a törölközője meg van. Igyekszik kitörölni a szeméből azt amit csak tud. Ha valaki erre jár, akkor megcsodálhatja a lanawini teli holdak fényét fényes nappal. Ugyanis a fiú hason a fekszik a paravánon anyaszült meztelenül. Már nem ordít csak a szemét törölgeti szorgalmasan. Azt se tudja, hogy mi történt igazából.*
2284. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-07 18:34:25
Üzenet elküldve: 2020-01-07 18:34:25
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés//
//Shanneira, Khul//
//Érintőlegesen Milhen és Rey//
*Khul könnyelmű válaszán csak somolyogva csóválja a fejét. Férfiak... Ha az egyik karját a másikban lóbálná, akkor is legyintene. Valószínűleg az elejtett végtaggal. Amikor a viszonzás kerül szóba, akkor megrázza a fejét enyhén pirulva.*
- Nem azért hoztam. Különben is…
*Még idejében megáll, hogy folytassa a mondatot.*
- Ez tényleg csak egy apróság.
*Zárja gyorsan rövidre a dolgot. Amikor éppen az toppan be az ajtón, akit a minap emlegetett jó szívvel, de legalábbis akire úgy gondolt, nagyon megörül. Először csak elkerekednek a szemei és megnyúlik az arca, míg felismeri a nőt, ám aztán csak a pult akadályozza meg, hogy boldogságában megölelje.*
- Shanneira!
*Így viszont csak a karját szorítja meg gyengéden.*
- Úgy örülök, hogy látlak! Annyira hiányoztál! Persze, máris.
*Fürgén vesz elő egy szép talpas poharat, és kitölti a bort széles mosollyal.*
- Hihetetlen, hogy itt vagy, már azt hittem örökre elmentél.
*Leteszi elé a poharat, és megvizsgálja az arcát. Elkomorul.*
- Hát te is... csak egy napra teszem ki a lábam a kikötőből, és minden harcos hősünk megsérül?
*Csügged el, de persze látja ő is, hogy nem friss keletű dologról van szó.*
- Ralas urat ma még nem láttam, talán még alszik. Még csak most indul be itt az élet.
*Megint aggódó pillantást vet Shanra.*
- Lefogytál. Hozhatok neked reggelit? A vendégem vagy.
*Teszi hozzá határozott kedvességgel. Rey egyelőre csendesen meghúzódik közöttük, s hogy Milhen mikor szedi pontosan nyakába a kikötőt, nem tudja pontosan megmondani. Ahogy elsőre érezte, a nő csendes típus, társaságban inkább háttérbe vonul, s most Cassynek nagyon sokfelé kell figyelnie, már csak hiányára ébredhet rá, hacsak nem állítja meg valaki távozásakor. Nem értene vele egyet, nagyon kis szeletét kóstolta meg még csak a Sellőháznak, de annyi bizonyos, hogy senkit sem kényszerítenek olyasmire, amit nem akar. Jelenleg a Patkányokat és a Vihar Fiait is a hátuk közepére kívánják, de idővel eljön annak is az ideje.*
//Gyldwa, Ormronym, Vyl, kicsit Khul//
//Érintőlegesen Latamie//
*Nem feledkezik meg kedves vendégeiről, sem társairól, senkit nem hagy magára a mondat közepén, lefolytatja a beszélgetést, amíg tart.*
- Üdvözletem!
*Köszönti Gyldwát is. Bár tényleg nehéz ennyi váratlan és örömteli esemény közepette megtartani a fókuszt, a testvérpárt mégis kitüntetett figyelem illeti meg. Egy kicsit tán elcsapong a tekintete, amikor némi kedélyes civódás esik kettejük között, már csak diszkrécióból is, közben biccent a felbukkanó Vylnek, ám valóban érdekli, hogyan telt az éjszakájuk, mikor rákérdez. Halkan kuncog a sajátos elismerésen.*
- Azt hiszem, örömmel hallom. Ön is kellemesen aludt?
*Terjeszti ki a puhatolózást Gyldwára is. Vyl hamarosan hangosan elterül a földön, erre halkan felsikkant és a szájához kapja a kezét.*
- Az egekre, mi volt ez? Jól érzed magad?
*Bár hamar összeszedi magát a lány, aggódása nem szűnik meg azonnal. A zajos reggeli körítésből kivonó megjegyzésre restelkedő-érdeklődő arccal fordul Orm és Gyldwa felé. Nem akarja, hogy úgy érezzék, hanyagolja kötelességét.*
- Bocsánat az átmeneti nyüzsgésért, hamarosan elrendeződik minden. Addig is pompás fürdőházunk nyugalma bármikor várja Önöket!
*Úgy tesz, mint aki észre sem veszi a záporozást, bár a karján is érzi. Az ilyen balesetek előfordulnak, majd ráérnek takarítani később, ha a kedves vendég nem látja. Azonban a célzásra meglepődik és elpirul.*
- Ugyan, hogyan zavarnának?
*Nyúl máris a korsókért, és a csapra vert hordóhoz áll, egyenként megtölti habzó nedűvel. Gyldwa és Orm elé tesz le egyet-egyet.*
- Egészségükre! És köszönöm a kollégám nevében is a meghívást.
*A harmadikat Khul elé viszi a pulton belülről odalépve, kissé zavart mosollyal.*
- Ezt neked küldik, édes, onnan a szélről.
*De máris fordul vissza vendégeihez. Mikor érzékeli, hogy valami bizalmas közlendő következik, készségesen közelebb hajol, és kissé elfordítja a fejét, hogy hegyes füle kerüljön közelebb. Bólogat a kérdésre, és halkan felel.*
- Igen, valóban van rá lehetőség. Sellőink állnak rendelkezésükre. Néhány perc türelmet kérek, ha megengedik, utánajárok, kik szabadok éppen.
*Mosolyog elnézést kérőn, majd az érkező Vylhez lép egy előre bevizezett, tiszta kendővel, amit a halántéka felé nyújt, ha engedi. Halkan válaszol.*
- Neked is jó reggelt! Szegénykém, ezt jól beütötted. Később szívesen mesélek róla, de mondd csak, ráérsz most? A vendégek a fürdőben szeretnének segítséget kérni.
*Észleli az érkező, ismerős vendéget, mosolyogva biccent is neki a pult mögül, ám úgy esik, hogy Carlotteia közelebb áll hozzá, így ezúttal nem ugrik elsőként, két vendége ügyében jár el előbb.*
//Shanneira, Khul//
//Érintőlegesen Milhen és Rey//
*Khul könnyelmű válaszán csak somolyogva csóválja a fejét. Férfiak... Ha az egyik karját a másikban lóbálná, akkor is legyintene. Valószínűleg az elejtett végtaggal. Amikor a viszonzás kerül szóba, akkor megrázza a fejét enyhén pirulva.*
- Nem azért hoztam. Különben is…
*Még idejében megáll, hogy folytassa a mondatot.*
- Ez tényleg csak egy apróság.
*Zárja gyorsan rövidre a dolgot. Amikor éppen az toppan be az ajtón, akit a minap emlegetett jó szívvel, de legalábbis akire úgy gondolt, nagyon megörül. Először csak elkerekednek a szemei és megnyúlik az arca, míg felismeri a nőt, ám aztán csak a pult akadályozza meg, hogy boldogságában megölelje.*
- Shanneira!
*Így viszont csak a karját szorítja meg gyengéden.*
- Úgy örülök, hogy látlak! Annyira hiányoztál! Persze, máris.
*Fürgén vesz elő egy szép talpas poharat, és kitölti a bort széles mosollyal.*
- Hihetetlen, hogy itt vagy, már azt hittem örökre elmentél.
*Leteszi elé a poharat, és megvizsgálja az arcát. Elkomorul.*
- Hát te is... csak egy napra teszem ki a lábam a kikötőből, és minden harcos hősünk megsérül?
*Csügged el, de persze látja ő is, hogy nem friss keletű dologról van szó.*
- Ralas urat ma még nem láttam, talán még alszik. Még csak most indul be itt az élet.
*Megint aggódó pillantást vet Shanra.*
- Lefogytál. Hozhatok neked reggelit? A vendégem vagy.
*Teszi hozzá határozott kedvességgel. Rey egyelőre csendesen meghúzódik közöttük, s hogy Milhen mikor szedi pontosan nyakába a kikötőt, nem tudja pontosan megmondani. Ahogy elsőre érezte, a nő csendes típus, társaságban inkább háttérbe vonul, s most Cassynek nagyon sokfelé kell figyelnie, már csak hiányára ébredhet rá, hacsak nem állítja meg valaki távozásakor. Nem értene vele egyet, nagyon kis szeletét kóstolta meg még csak a Sellőháznak, de annyi bizonyos, hogy senkit sem kényszerítenek olyasmire, amit nem akar. Jelenleg a Patkányokat és a Vihar Fiait is a hátuk közepére kívánják, de idővel eljön annak is az ideje.*
//Gyldwa, Ormronym, Vyl, kicsit Khul//
//Érintőlegesen Latamie//
*Nem feledkezik meg kedves vendégeiről, sem társairól, senkit nem hagy magára a mondat közepén, lefolytatja a beszélgetést, amíg tart.*
- Üdvözletem!
*Köszönti Gyldwát is. Bár tényleg nehéz ennyi váratlan és örömteli esemény közepette megtartani a fókuszt, a testvérpárt mégis kitüntetett figyelem illeti meg. Egy kicsit tán elcsapong a tekintete, amikor némi kedélyes civódás esik kettejük között, már csak diszkrécióból is, közben biccent a felbukkanó Vylnek, ám valóban érdekli, hogyan telt az éjszakájuk, mikor rákérdez. Halkan kuncog a sajátos elismerésen.*
- Azt hiszem, örömmel hallom. Ön is kellemesen aludt?
*Terjeszti ki a puhatolózást Gyldwára is. Vyl hamarosan hangosan elterül a földön, erre halkan felsikkant és a szájához kapja a kezét.*
- Az egekre, mi volt ez? Jól érzed magad?
*Bár hamar összeszedi magát a lány, aggódása nem szűnik meg azonnal. A zajos reggeli körítésből kivonó megjegyzésre restelkedő-érdeklődő arccal fordul Orm és Gyldwa felé. Nem akarja, hogy úgy érezzék, hanyagolja kötelességét.*
- Bocsánat az átmeneti nyüzsgésért, hamarosan elrendeződik minden. Addig is pompás fürdőházunk nyugalma bármikor várja Önöket!
*Úgy tesz, mint aki észre sem veszi a záporozást, bár a karján is érzi. Az ilyen balesetek előfordulnak, majd ráérnek takarítani később, ha a kedves vendég nem látja. Azonban a célzásra meglepődik és elpirul.*
- Ugyan, hogyan zavarnának?
*Nyúl máris a korsókért, és a csapra vert hordóhoz áll, egyenként megtölti habzó nedűvel. Gyldwa és Orm elé tesz le egyet-egyet.*
- Egészségükre! És köszönöm a kollégám nevében is a meghívást.
*A harmadikat Khul elé viszi a pulton belülről odalépve, kissé zavart mosollyal.*
- Ezt neked küldik, édes, onnan a szélről.
*De máris fordul vissza vendégeihez. Mikor érzékeli, hogy valami bizalmas közlendő következik, készségesen közelebb hajol, és kissé elfordítja a fejét, hogy hegyes füle kerüljön közelebb. Bólogat a kérdésre, és halkan felel.*
- Igen, valóban van rá lehetőség. Sellőink állnak rendelkezésükre. Néhány perc türelmet kérek, ha megengedik, utánajárok, kik szabadok éppen.
*Mosolyog elnézést kérőn, majd az érkező Vylhez lép egy előre bevizezett, tiszta kendővel, amit a halántéka felé nyújt, ha engedi. Halkan válaszol.*
- Neked is jó reggelt! Szegénykém, ezt jól beütötted. Később szívesen mesélek róla, de mondd csak, ráérsz most? A vendégek a fürdőben szeretnének segítséget kérni.
*Észleli az érkező, ismerős vendéget, mosolyogva biccent is neki a pult mögül, ám úgy esik, hogy Carlotteia közelebb áll hozzá, így ezúttal nem ugrik elsőként, két vendége ügyében jár el előbb.*
2283. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-07 16:10:12
Üzenet elküldve: 2020-01-07 16:10:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Welly//
//Csutakolás//
-Találó. Egyszer.
*Mondja lágy hangján unottan, a másik elismerésére. Ezután jön az ő kis bölcselkedése, és igaza van. Valóban látta az útnak a végét, nem is akart arra menni. Letért, és most itt van. És jobb neki itt mint amit a Grombar idején látott. De ebbe most nem megy bele jobban. Csak untatná vele a másikat, és fiatal kora talán elbagatellizálná a dolgot. Bár az is lehet, hogy téved. Ugyan ezt sosem ismerné be magának. Büszkesége nem látja a jobb sors lehetőségét ha a Swillerforokkal tart, és az ő kezük között tanul tovább. Két vizsga, vagy éppen mágikus képzés között kitakarítja a teljes villát, és bevásárol a szakácsnének. Persze nem undorodik a dologtól, sőt egészen élvezte akkoriban. De most semmi pénzért nem menne vissza, noha szerette a kislány aki akkor volt a család feje. De csak őt. Miközben ezen elgondolkozik kicsit a beszélgetés tovább halad, és érkezik a lángoló seggkard ötlete. Ha ezzel meg akarta lepni Lazyart... Hát meglepte. Meglepettségéből elundorodik az arca, miután megkérdezte az mire jó. Az élettani, és anatómia órákon végzett boncolások ugranak az eszébe.*
-Valami eredeti dolog amiért fizetnek?
*Ismétli vissza kicsit hitetlenül.*
Szinte hallom az anatómia professzort az egyetemről, ahogy mondja bonctan órán: "A nő ánuszában égési sérülések nyomait láthatjuk, egy kereszt irányú vágással. Ez aztán egyedi eset."
*Mímeli volt tanárát, és közben utal ezzel arra, hogy nem biztos hogy túl élné a trükköt.*
-De a város jó ötlet. Én ott nőttem fel. Nem csak tündérek lakják, nem állom munka, de talán hozzád jobban passzol.
*Mondja kedves mosollyal, és noha ugyan ú nem szívja az ördögvigyort, csak a kifújt füstöt hasznosítja újra, egy gyenge késztetést ő is érez, a folytonos bazsajgásra. Kacéran folytatja, amíg a másik a csizmájával bajlódik.*
-Azért ha mennél, keress valami biztonságosabb mutatványt az ánuszkardnál.
*Tanácsolja orvosi szempontból. Közben a füstben ülő párocskára rátelepszik a lószag, ami nem túl lehet annyira megszokott itt. Vagy éppen, hogy az. Nem tudja, de megfacsarja az orrát ez a dolog.*
-Mi ez a szag?
*Kérdezi undor nélkül, inkább kíváncsian, de nem vár választ mert hamarosan úgy is kiderül valószínűleg, tekintve hogy mire észre veszi magát, egy egészen szép röppályán elindított csizmát figyel ami átesik egy paravánon, majd bulggyan egyet egy dézsában. Feltehetőleg. Nem bírja Lazyar visszafogni a nevetést. Hasát fogva, kezével integetve szabadkozva hangosan röhög.*
//Csutakolás//
-Találó. Egyszer.
*Mondja lágy hangján unottan, a másik elismerésére. Ezután jön az ő kis bölcselkedése, és igaza van. Valóban látta az útnak a végét, nem is akart arra menni. Letért, és most itt van. És jobb neki itt mint amit a Grombar idején látott. De ebbe most nem megy bele jobban. Csak untatná vele a másikat, és fiatal kora talán elbagatellizálná a dolgot. Bár az is lehet, hogy téved. Ugyan ezt sosem ismerné be magának. Büszkesége nem látja a jobb sors lehetőségét ha a Swillerforokkal tart, és az ő kezük között tanul tovább. Két vizsga, vagy éppen mágikus képzés között kitakarítja a teljes villát, és bevásárol a szakácsnének. Persze nem undorodik a dologtól, sőt egészen élvezte akkoriban. De most semmi pénzért nem menne vissza, noha szerette a kislány aki akkor volt a család feje. De csak őt. Miközben ezen elgondolkozik kicsit a beszélgetés tovább halad, és érkezik a lángoló seggkard ötlete. Ha ezzel meg akarta lepni Lazyart... Hát meglepte. Meglepettségéből elundorodik az arca, miután megkérdezte az mire jó. Az élettani, és anatómia órákon végzett boncolások ugranak az eszébe.*
-Valami eredeti dolog amiért fizetnek?
*Ismétli vissza kicsit hitetlenül.*
Szinte hallom az anatómia professzort az egyetemről, ahogy mondja bonctan órán: "A nő ánuszában égési sérülések nyomait láthatjuk, egy kereszt irányú vágással. Ez aztán egyedi eset."
*Mímeli volt tanárát, és közben utal ezzel arra, hogy nem biztos hogy túl élné a trükköt.*
-De a város jó ötlet. Én ott nőttem fel. Nem csak tündérek lakják, nem állom munka, de talán hozzád jobban passzol.
*Mondja kedves mosollyal, és noha ugyan ú nem szívja az ördögvigyort, csak a kifújt füstöt hasznosítja újra, egy gyenge késztetést ő is érez, a folytonos bazsajgásra. Kacéran folytatja, amíg a másik a csizmájával bajlódik.*
-Azért ha mennél, keress valami biztonságosabb mutatványt az ánuszkardnál.
*Tanácsolja orvosi szempontból. Közben a füstben ülő párocskára rátelepszik a lószag, ami nem túl lehet annyira megszokott itt. Vagy éppen, hogy az. Nem tudja, de megfacsarja az orrát ez a dolog.*
-Mi ez a szag?
*Kérdezi undor nélkül, inkább kíváncsian, de nem vár választ mert hamarosan úgy is kiderül valószínűleg, tekintve hogy mire észre veszi magát, egy egészen szép röppályán elindított csizmát figyel ami átesik egy paravánon, majd bulggyan egyet egy dézsában. Feltehetőleg. Nem bírja Lazyar visszafogni a nevetést. Hasát fogva, kezével integetve szabadkozva hangosan röhög.*
2282. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-07 15:08:22
Üzenet elküldve: 2020-01-07 15:08:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Latamie, Ambroggio //
//Latamie szobája//
// majd Pultnál, aki éppen//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Már látja előre, milyen ínyenc este elé néz. Hát kell annál több, mint mikor két erős jellem összetalálkozik? Latamie persze szíves örömest gombolná ki a nadrágból Ambroggiot, s nem is kellene kétszer mondani, de a kopogtatás megakasztja a mozzanatban.*
- Miafasz *Bukik ki a száján.*
- Partalle! *Üvölt vissza, mikor a szobába érkező szemtelen hang Ambroggiot keresi. Elvégre, a szoba Partalle névre szól, amellett nagyon nincs ínyére, hogy a jelen kedvencét elszólítják.*
- Franc kíváncsi rá! Tűnés innen! *Üvölti nagyjából egy időben, mikor Ambroggio szebben próbálna fogalmazni. Persze a mozdulat folytatódna, orra alatt még mordul elégedetlenül, mikor Ambroggio megadja magát. Hitetlenül néz rajta végig, s dühe hajához hasonlatossá teszi orcáit, majd elhátrál tőle.*
- Mostmivan? *Nem hisz a szemének fülének, hogy enged, s nem pedig itt marad.*
- A képet ne feledd itt! *Fordulna a még fogadott csók után a sarokba, s kapja fel a tollaskalapos nő képét. Fordulétában pedig a számszeríjat. Ambroggio kezébe nyomja menet közben a képet, ahogy esik úgy puffan. Nem fog senkinek könyörögni egy éjszakáért, ha inkább menne, hát neki úgy is jó, bár sértettségét arcán láthatja bárki is. Csak úgy az is, aki az ajtó túloldalán van, mikor kinyitja azt, anyaszült meztelenül, számszeríjjal a kezében, dühödt lángokat szikrázó szemeivel. Ide bizony nem lép be más, csak kifelé van irány, mert kattan a fegyver szó nélkül.*
- A többit a számládhoz íratom *Vigyorodik hamis mosollyal, mert ha nem tesznek ellene, bizony szemrebbenés nélkül Trimakot Ambroggio számlájára terhelteti.*
- Tudod hol találsz, ha nem tetszik a végösszeg. *Gonoszkás vigyor fut át a lány arcán. Megemlítette volna a pincearénát is, de azért sérti annyira az önérzetét a hoppon maradás, hogy inkább nem szól semmit, pedig a sebesülésekből pláne a tetoválásból úgy ítéli biztosan tenne egy próbát. Mindegy úgyis hamarosan híre fut szerte Lanawin sötét árnyékkal telt sikátoraiban is.
~Majd megtudja mástól...~ Vonja vállát gondolatban.
A férfi pedig amint elhagyja a szobát, bár ledérebben, de a vörös magára kap egy ép inget, nadrággal. Percek múltán a pultnál találja magát, hogy rendeljen.*
//Latamie szobája//
// majd Pultnál, aki éppen//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Már látja előre, milyen ínyenc este elé néz. Hát kell annál több, mint mikor két erős jellem összetalálkozik? Latamie persze szíves örömest gombolná ki a nadrágból Ambroggiot, s nem is kellene kétszer mondani, de a kopogtatás megakasztja a mozzanatban.*
- Miafasz *Bukik ki a száján.*
- Partalle! *Üvölt vissza, mikor a szobába érkező szemtelen hang Ambroggiot keresi. Elvégre, a szoba Partalle névre szól, amellett nagyon nincs ínyére, hogy a jelen kedvencét elszólítják.*
- Franc kíváncsi rá! Tűnés innen! *Üvölti nagyjából egy időben, mikor Ambroggio szebben próbálna fogalmazni. Persze a mozdulat folytatódna, orra alatt még mordul elégedetlenül, mikor Ambroggio megadja magát. Hitetlenül néz rajta végig, s dühe hajához hasonlatossá teszi orcáit, majd elhátrál tőle.*
- Mostmivan? *Nem hisz a szemének fülének, hogy enged, s nem pedig itt marad.*
- A képet ne feledd itt! *Fordulna a még fogadott csók után a sarokba, s kapja fel a tollaskalapos nő képét. Fordulétában pedig a számszeríjat. Ambroggio kezébe nyomja menet közben a képet, ahogy esik úgy puffan. Nem fog senkinek könyörögni egy éjszakáért, ha inkább menne, hát neki úgy is jó, bár sértettségét arcán láthatja bárki is. Csak úgy az is, aki az ajtó túloldalán van, mikor kinyitja azt, anyaszült meztelenül, számszeríjjal a kezében, dühödt lángokat szikrázó szemeivel. Ide bizony nem lép be más, csak kifelé van irány, mert kattan a fegyver szó nélkül.*
- A többit a számládhoz íratom *Vigyorodik hamis mosollyal, mert ha nem tesznek ellene, bizony szemrebbenés nélkül Trimakot Ambroggio számlájára terhelteti.*
- Tudod hol találsz, ha nem tetszik a végösszeg. *Gonoszkás vigyor fut át a lány arcán. Megemlítette volna a pincearénát is, de azért sérti annyira az önérzetét a hoppon maradás, hogy inkább nem szól semmit, pedig a sebesülésekből pláne a tetoválásból úgy ítéli biztosan tenne egy próbát. Mindegy úgyis hamarosan híre fut szerte Lanawin sötét árnyékkal telt sikátoraiban is.
~Majd megtudja mástól...~ Vonja vállát gondolatban.
A férfi pedig amint elhagyja a szobát, bár ledérebben, de a vörös magára kap egy ép inget, nadrággal. Percek múltán a pultnál találja magát, hogy rendeljen.*
2281. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-06 20:41:29
Üzenet elküldve: 2020-01-06 20:41:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Cassy, Khul, Gyldwa, Vyl ottlévők//
*Nem szereti, ha nagyközönség előtt így kineveti Gyldwa, meg is kapja érte a csúnya és bozontos nézést, mialatt szépen helyet is foglalnak.*
-Pofád lapos süldőkém. Tudni kell mikó fürödni kell, de pörsze a mérték is fontos. *Morogja oda neki, próbálja ennyivel letudni a nyiladozó gúnyos nevetést és irányába mutató piszkálódást. Ekkor éri a szőke elf kérdése, talán ez is eltereli a beszélgetés tévútra indult fonalát.*
-Köllemesen, úgy biza, nagyon puhák odafenn az ágyak, vagy három párnát is a tomporom alá köllett toljak, hogy ne nyeljen be a dunyha! *Dicséri a szobát az őt megszólító szőke elfnek, bár, lehet az, ami kijött a száján valami másnak tűnik, de a szándék a lényeg. Kicsit kezdi feszélyezni, hogy a pultnál szép kis csorda verődik össze, aztán mintha méregetnék is, de inkább arra figyel, amiért itt vannak. Hát a fürdőt el ne felejtse már!Az sem kerüli el a figyelmét, hogy Khul már nagybaj jártatja a bagólesőjét, mintha tegnap csak úgy egymás copfját húzigatták volna a homokozóban. Odaköszönne, de látja, hogy éppen a pultos kislánnyal kacérkodnak, ez sem először esik már meg vele, hogy elorozzák a fehérnépet előle. Így nem tesz mást, mint megvárja a csevej végét, azaz reméli, hogy lesz olyan, az kéne még, hogy a nagyszájú meglovasítsa a kiszolgáló kislyányt, azt uzsgyi. Ők meg itt kopoghatnak a pulton még egy fertályórát. *
-Nöm akarunk itten zavargászni. *Köhint bele a beszélgetésbe halkan.*
-Csupán egy fürdőt szeretnénk, azaz kettőt a húgival. Meg a zavarásírt egy pofa sört az udvarolósodnak, bár azt hiszöm neki kettő sorsó köll, hogy az a nagyot mindet be tudja tömni vele. *Röhög egy jót a végén, hogy csak úgy záporoznak a friss nyálcseppek a pult szépen takarított ívére.Lecsap Cahress Damastant elé a pultra 30 aranyat a sörért.* -Aztán kéne valaki oda, aki megmossa a hátunkot is. *Ezt már csak közelebb hajolva említi, a Gyldwa irányába eső karját fel is pakolja a pultra, hogy még csak a szája mozgását se lássa, bár a hangot ez sem tartóztatja fel ugyebár. Ekkor lép Vyl a pult mögé.*
-Azt hallottuk, hogy itten olyat is szokás, hogy lefürdetik még az orkot is, ha van píze rá. *Temetkezik vissza a saját fala mögé, mintha az bármit is fogna a külvilággal szemben.*
*Nem szereti, ha nagyközönség előtt így kineveti Gyldwa, meg is kapja érte a csúnya és bozontos nézést, mialatt szépen helyet is foglalnak.*
-Pofád lapos süldőkém. Tudni kell mikó fürödni kell, de pörsze a mérték is fontos. *Morogja oda neki, próbálja ennyivel letudni a nyiladozó gúnyos nevetést és irányába mutató piszkálódást. Ekkor éri a szőke elf kérdése, talán ez is eltereli a beszélgetés tévútra indult fonalát.*
-Köllemesen, úgy biza, nagyon puhák odafenn az ágyak, vagy három párnát is a tomporom alá köllett toljak, hogy ne nyeljen be a dunyha! *Dicséri a szobát az őt megszólító szőke elfnek, bár, lehet az, ami kijött a száján valami másnak tűnik, de a szándék a lényeg. Kicsit kezdi feszélyezni, hogy a pultnál szép kis csorda verődik össze, aztán mintha méregetnék is, de inkább arra figyel, amiért itt vannak. Hát a fürdőt el ne felejtse már!Az sem kerüli el a figyelmét, hogy Khul már nagybaj jártatja a bagólesőjét, mintha tegnap csak úgy egymás copfját húzigatták volna a homokozóban. Odaköszönne, de látja, hogy éppen a pultos kislánnyal kacérkodnak, ez sem először esik már meg vele, hogy elorozzák a fehérnépet előle. Így nem tesz mást, mint megvárja a csevej végét, azaz reméli, hogy lesz olyan, az kéne még, hogy a nagyszájú meglovasítsa a kiszolgáló kislyányt, azt uzsgyi. Ők meg itt kopoghatnak a pulton még egy fertályórát. *
-Nöm akarunk itten zavargászni. *Köhint bele a beszélgetésbe halkan.*
-Csupán egy fürdőt szeretnénk, azaz kettőt a húgival. Meg a zavarásírt egy pofa sört az udvarolósodnak, bár azt hiszöm neki kettő sorsó köll, hogy az a nagyot mindet be tudja tömni vele. *Röhög egy jót a végén, hogy csak úgy záporoznak a friss nyálcseppek a pult szépen takarított ívére.Lecsap Cahress Damastant elé a pultra 30 aranyat a sörért.
* -Aztán kéne valaki oda, aki megmossa a hátunkot is. *Ezt már csak közelebb hajolva említi, a Gyldwa irányába eső karját fel is pakolja a pultra, hogy még csak a szája mozgását se lássa, bár a hangot ez sem tartóztatja fel ugyebár. Ekkor lép Vyl a pult mögé.*-Azt hallottuk, hogy itten olyat is szokás, hogy lefürdetik még az orkot is, ha van píze rá. *Temetkezik vissza a saját fala mögé, mintha az bármit is fogna a külvilággal szemben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5204-5223