Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 116 (2301. - 2320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2320. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-12 18:51:54
Üzenet elküldve: 2020-01-12 18:51:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
-Aran? *Felcsillan a szeme, de hát kinek ne csillanna fel az arany hallatán.*
-Es hol lenne a civárbányod vége? Egyáltaláb hogyan sinálc te olyat? *Nézi gyanakodva, mert a sztori kezd gyanús lenni neki, hiszen az aranyszerzés ennyire nem lehet egyszerű. Valamint nem nézné ki a másikból, hogy olyan, hű de sok aranytallért birtokolna. Aztán, ahogy az elvárható, helyben is hagyják a megállapítását a magasságára vonatkozóan, amelyet még a bölcs öregasszony hagyományozott rá. Nyilván immár a boszorkát, eme igen előnyös és hízelgő megállapítása eddig ismeretlen magasságokba emelte a lány szemében.*
-Érdem. Aztán bi lett vele? *Mert számára egyértelmű, hogy az utcán csak ketten botladoznak, és saját magát tartja gyorsabbnak, még így is, eldugaszolva. Aztán lassan ráfordulnak, az ő iránymutatásai alapján a fehér kavicsokkal kirakott jópofa ösvényre. Ekkor Taitos megjegyzi, hogy még ennél furcsább hangoknak is lehet fültanúja, amennyiben egy botos mágus meg egy vérszomjas törperozmár belép a bordélyba. Erre veszettül kezdi forgatni a fejét minden irányba, minthogy ő bizony lemaradt a rozmárról, de mindenképpen látni szeretné, főleg, ha valóban olyan vérszomjas.*
-Ozmár? Berre?! *Egy kis nyaktorna után esik le neki a tantusz, ezt csupán két neheztelő pillantás sejteti és egy fujtatás, amely a hűvös levegő nyomán hagy fehér csíkot kettejük között.*
-He-he-he. *Nyomja el a gúnyos, szaggatott nevetést még tőle is mély hangnemben.* -Gyah, a varázsbló zavard beg, de te ténybleg hasonlítac egy rozbárra. *Magyarázza félre szándékosan a dolgokat.*
-Gyovan! *Immár pedig lassan már a Sellőház ajtaját is meg tudná koccolni az orrával, olyan közel járnak, azaz ő, mert a bosszankodás megszaporázta a lépteit. Azonban az a kis idő sem telik el tétlen, mert van mit nézni az impozáns építményen kívülről is.*
-Ide azdán beférde néhány tízszer az éd vájogpincéb. *Mivel pedig közelebb leledzik a földhöz, némi félelem is társul az ámulat mellé, nem is lép be, inkább megvárja a másikat, hogy betartsa az ígéretét és esetlegesen saját testét feláldozva mentse meg őt az ifjú haláltól.*
-Bedjél csak! *Áll félre az útból, közben kicsit leporolja magát, de a használt ruháin ez mit sem változtat.*
//Fodrok a víz tükrén//
-Aran? *Felcsillan a szeme, de hát kinek ne csillanna fel az arany hallatán.*
-Es hol lenne a civárbányod vége? Egyáltaláb hogyan sinálc te olyat? *Nézi gyanakodva, mert a sztori kezd gyanús lenni neki, hiszen az aranyszerzés ennyire nem lehet egyszerű. Valamint nem nézné ki a másikból, hogy olyan, hű de sok aranytallért birtokolna. Aztán, ahogy az elvárható, helyben is hagyják a megállapítását a magasságára vonatkozóan, amelyet még a bölcs öregasszony hagyományozott rá. Nyilván immár a boszorkát, eme igen előnyös és hízelgő megállapítása eddig ismeretlen magasságokba emelte a lány szemében.*
-Érdem. Aztán bi lett vele? *Mert számára egyértelmű, hogy az utcán csak ketten botladoznak, és saját magát tartja gyorsabbnak, még így is, eldugaszolva. Aztán lassan ráfordulnak, az ő iránymutatásai alapján a fehér kavicsokkal kirakott jópofa ösvényre. Ekkor Taitos megjegyzi, hogy még ennél furcsább hangoknak is lehet fültanúja, amennyiben egy botos mágus meg egy vérszomjas törperozmár belép a bordélyba. Erre veszettül kezdi forgatni a fejét minden irányba, minthogy ő bizony lemaradt a rozmárról, de mindenképpen látni szeretné, főleg, ha valóban olyan vérszomjas.*
-Ozmár? Berre?! *Egy kis nyaktorna után esik le neki a tantusz, ezt csupán két neheztelő pillantás sejteti és egy fujtatás, amely a hűvös levegő nyomán hagy fehér csíkot kettejük között.*
-He-he-he. *Nyomja el a gúnyos, szaggatott nevetést még tőle is mély hangnemben.* -Gyah, a varázsbló zavard beg, de te ténybleg hasonlítac egy rozbárra. *Magyarázza félre szándékosan a dolgokat.*
-Gyovan! *Immár pedig lassan már a Sellőház ajtaját is meg tudná koccolni az orrával, olyan közel járnak, azaz ő, mert a bosszankodás megszaporázta a lépteit. Azonban az a kis idő sem telik el tétlen, mert van mit nézni az impozáns építményen kívülről is.*
-Ide azdán beférde néhány tízszer az éd vájogpincéb. *Mivel pedig közelebb leledzik a földhöz, némi félelem is társul az ámulat mellé, nem is lép be, inkább megvárja a másikat, hogy betartsa az ígéretét és esetlegesen saját testét feláldozva mentse meg őt az ifjú haláltól.*
-Bedjél csak! *Áll félre az útból, közben kicsit leporolja magát, de a használt ruháin ez mit sem változtat.*
2319. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-12 17:55:56
Üzenet elküldve: 2020-01-12 17:55:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
// + Amborggio//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Úgy tűnik az ellenhang nem túl erős, és azt a pár megjegyzést leszámítva elhalkulnak. A kapitány esetében megállja, hogy megjegyzést tegyen arra milyen ostoba kérdések jutnak eszébe. Úgy sejti az engedelmességgel lesznek még gondjai, ezt már Ambroggio is remekül megtapasztalhatta. A kapitány egyelőre kétségeket ébreszt benne, Daesysnek egyetlen szó jut róla eszébe. ~ Töketlen. ~ Reméli végül kellemeset csalódik majd.*
- Vagy úgy.
*Vonakodva hiszi el, hogy a Professzor pont ne tudná, hogy mire vállalkoznak. Feltehetően annak átható tekintete miatt érzi így. Ezután figyelemmel kíséri a zsebből előkerülő térképet, majd az azt tanulmányozó Frädricust. Kivételesen csendben marad, nem akarja megzavarni a folyamatban.*
- Ühüm, ühüm. Szóval bele a ködbe. Biztató.
*Túlzottan persze nem aggódik, csak megjegyzéseket tesz, hogy szórakoztassa magát. Általában nem szokott előre agyalni dolgokon, feleslegesnek tartja. Vagy elvállal valamit, és akkor annak következményeivel szembesül abban a pillanatban, vagy óvatosságból egyszerűen csak nem száll be a buliba.*
- Gyíkemberek? Az olyan unalmas, nem tetszik.
*Ekkor tájt toppan be munkaadója is, akinek jelenléte valamelyest meglepi. Természetesen nem maradhat el a kötelező szópárbaj egyik oldalról sem.*
- Mióta becézgetjük egymást, Főnök?
*Morran oda, mint egy vérmes kis macska, és kész érvek hadát felvonultatni, hogy neki most miért kell sürgősen megnéznie ezeket a rejtélyes, ismeretlen szigeteket. A sajgó fenekét érintő megjegyzésre elhúzza a száját, és rögvest vissza is támad.*
- Ilyen hamar végeztél a vöröskével?
*Pillant Latamie irányába, aki italt rendel magának. Vigyorogva néz fel újra Ambroggiora, akinek éppen potenciálját vonja kérdőre. Talán ezzel átlép egy bizonyos határt, de valójában a határok már az elejétől nem léteztek közöttük.*
- Gondolom ezért ilyen morcos.
*Csak bólogat. A jussát illetően még lesz egy kis vitájuk, de amiatt is elég lesz, ha a jövőben fáj majd a kis buksija.*
- Egészen meghat, hogy így törődsz velem. De ne aggódj, ígérem szépen fogok beszélni, és nem hozok rád szégyent.
*Ám ekkor tekintete a Professzora téved, így arcáról rögtön le is hervad mosolya, és újra átfut rajta a libabőr.*
- Aztán nehogy lecserélj egy másik vöröskére!
*Veti oda még búcsúzóul, és megejt egy nemes kisasszonyosan finom, drámai integetést. Örül annak, hogy Ambroggio távozik, és annak is, hogy a Professzor is. Hangosan, megkönnyebbülten sóhajt fel, ám integetés közben csuklóján lévő karperecre pillant, ami megváltozott. Ha megfelelő szögben a fény felé fordítja mintha látna rá vésve valamit.
~ Mi a szösz? ~
Ezzel viszont elengedi ezt a témát, letudva annyival, hogy csak figyelmetlen volt. Meglepődve vonja fel szemöldökeit, mert nem érti Frädricus miért próbál hirtelen kedveskedni. Daesys eddig azt a következtetést vonta le, hogy a kezdeti kis 5 aranyas borravalót leszámítva nem kifejezetten kedveli őt.*
- Igyunk még?
*Tér rá ismét a lényegre.*
A hozzászólás írója (Daesys Vaelyora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.12 18:04:02
//Toborzás//
// + Amborggio//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Úgy tűnik az ellenhang nem túl erős, és azt a pár megjegyzést leszámítva elhalkulnak. A kapitány esetében megállja, hogy megjegyzést tegyen arra milyen ostoba kérdések jutnak eszébe. Úgy sejti az engedelmességgel lesznek még gondjai, ezt már Ambroggio is remekül megtapasztalhatta. A kapitány egyelőre kétségeket ébreszt benne, Daesysnek egyetlen szó jut róla eszébe. ~ Töketlen. ~ Reméli végül kellemeset csalódik majd.*
- Vagy úgy.
*Vonakodva hiszi el, hogy a Professzor pont ne tudná, hogy mire vállalkoznak. Feltehetően annak átható tekintete miatt érzi így. Ezután figyelemmel kíséri a zsebből előkerülő térképet, majd az azt tanulmányozó Frädricust. Kivételesen csendben marad, nem akarja megzavarni a folyamatban.*
- Ühüm, ühüm. Szóval bele a ködbe. Biztató.
*Túlzottan persze nem aggódik, csak megjegyzéseket tesz, hogy szórakoztassa magát. Általában nem szokott előre agyalni dolgokon, feleslegesnek tartja. Vagy elvállal valamit, és akkor annak következményeivel szembesül abban a pillanatban, vagy óvatosságból egyszerűen csak nem száll be a buliba.*
- Gyíkemberek? Az olyan unalmas, nem tetszik.
*Ekkor tájt toppan be munkaadója is, akinek jelenléte valamelyest meglepi. Természetesen nem maradhat el a kötelező szópárbaj egyik oldalról sem.*
- Mióta becézgetjük egymást, Főnök?
*Morran oda, mint egy vérmes kis macska, és kész érvek hadát felvonultatni, hogy neki most miért kell sürgősen megnéznie ezeket a rejtélyes, ismeretlen szigeteket. A sajgó fenekét érintő megjegyzésre elhúzza a száját, és rögvest vissza is támad.*
- Ilyen hamar végeztél a vöröskével?
*Pillant Latamie irányába, aki italt rendel magának. Vigyorogva néz fel újra Ambroggiora, akinek éppen potenciálját vonja kérdőre. Talán ezzel átlép egy bizonyos határt, de valójában a határok már az elejétől nem léteztek közöttük.*
- Gondolom ezért ilyen morcos.
*Csak bólogat. A jussát illetően még lesz egy kis vitájuk, de amiatt is elég lesz, ha a jövőben fáj majd a kis buksija.*
- Egészen meghat, hogy így törődsz velem. De ne aggódj, ígérem szépen fogok beszélni, és nem hozok rád szégyent.
*Ám ekkor tekintete a Professzora téved, így arcáról rögtön le is hervad mosolya, és újra átfut rajta a libabőr.*
- Aztán nehogy lecserélj egy másik vöröskére!
*Veti oda még búcsúzóul, és megejt egy nemes kisasszonyosan finom, drámai integetést. Örül annak, hogy Ambroggio távozik, és annak is, hogy a Professzor is. Hangosan, megkönnyebbülten sóhajt fel, ám integetés közben csuklóján lévő karperecre pillant, ami megváltozott. Ha megfelelő szögben a fény felé fordítja mintha látna rá vésve valamit.
~ Mi a szösz? ~
Ezzel viszont elengedi ezt a témát, letudva annyival, hogy csak figyelmetlen volt. Meglepődve vonja fel szemöldökeit, mert nem érti Frädricus miért próbál hirtelen kedveskedni. Daesys eddig azt a következtetést vonta le, hogy a kezdeti kis 5 aranyas borravalót leszámítva nem kifejezetten kedveli őt.*
- Igyunk még?
*Tér rá ismét a lényegre.*
A hozzászólás írója (Daesys Vaelyora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.12 18:04:02
2318. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-12 17:29:33
Üzenet elküldve: 2020-01-12 17:29:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Latamie, Darelld//
*Tudja, hogy Darelld nem iszik. De jól esik megfutni ezeket a köröket. Legalább telik az idő.*
- Tudom. *Vállát magától értetődőn vonja meg.* Áll az ajánlat, de a két kupica is maradjon. *Nem hagyja veszni azt sem, ha már kikérte.
Nem moccan akkor sem, amikor Darelld vele szemben állapodik meg. Tartja a szemkontaktust, még akkor is mikor félrebillenti fejét a tenyerén.*
- Jah... disznó szokás *tengereket idéző pillantása Darelld rezdülő bajszára siklik, majd vissza a szemeire. Latamie kezdeti mosolya gunyorosan hat, mint mindig. Ezen változtatni aligha tudna.*
- Ne tedd messzire. *Biccent az üveg felé, de azért felkelti érdeklődését a leves, amit Darelld ajánl.*
- Azt mondod? Na jó. Letesztelném azt a levest.
*Húzza kihívóan szemöldökét, ám a jó megfigyelő újra lecsap, s szavaiban túlontúl sok az igazság.*
- Megleptek. Azt hiszem. *Fancsalodik egy kissé, de hamar visszanyeri a gúnyt, mintha ott sem lett volna. Furcsa ez a mai reggel.* Vagy ritka szerencsés csillagzat alatt születtek. Vagy öregszem *Ez utolsó mondattöredékre karcosan felnevet, majd lapogatni kezdi oldalát a megszokott fémdoboz és szikra után, mellyel a fűszeres füstöt kívánja majd eregetni.*
- Nem volt alkalmam kideríteni. Megzavartak, és fontosabb volt az ügylet. *Így hát érthető, hogy Latamie a helyzethez szokva nem lévén, dühössé válhatott, s a flegma közönyből kibillent. Kevés sérti egy nő önérzetét annál jobban, mintha parlagon hagyják. *
- Nem akartam vérfürdőt. Szeretek ide járni. Ha bökök, ketten hullana, és mi hasznom belőle? Semmi. *Húzza el a száját. Nem azért állnak a rejtett barlangokban a zsákmányhalmok, mert céltalan öldökléssel múlatják az időt.*
- De még megbosszulhatom. Nem itt. Vagy tán hajnalban kopogtattam volna az ajtódon, hogy segíts eltakarítani a mocskot? *A gondolat amint végigfut Latamie arcán, úgy láthatja Darelld is, hogy az voltaképp megáll a vörösben, mint lehetőség, s talán legközelebb él is vele.*
- Anyaszült meztelenül, számszeríjjal a kezemben. Mit szóltál volna? Hm? *Jó kedvre deríti a fantáziakép. Amint elképzeli Dareldd folyton komoly megfontolt arcát, amint Latamie vércseppesen áll az ajtajában segítségért. "Hantolni kéne. Meg takarítani." Felettébb mulattató lehetett volna az a kifejezés bár könnyen lehet, látott már cifrábbat is. Kicsit kezdi bánni, hogy nem tesztelte le. Persze a feltételezésre adott válasz nagyon érdekli. Nem is veszi le a szemeit Darelldről, minden rezdülésre kíváncsi, ami ezzel kapcsolatban a vonásaira ül, vagy az oly kedvelt szakáll mögött megrezdül.*
- Szív vihara. Nem vétek ilyen hibát, Darelldem. *Válaszol végül. Őszinte megkönnyebbülés a hangjában tudatja, hogy szerelemről szó sincs. Kevesen képesek Latamie szívét elrabolni, vagy ha igen, hát... az is lehet, hogy csupán legenda az az egy is.*
- Hogy mit? Levest. Ha te készíted. Egyelőre. *Hangja egyenletes, ám a kívánságok még talán nem értek véget.*
//Latamie, Darelld//
*Tudja, hogy Darelld nem iszik. De jól esik megfutni ezeket a köröket. Legalább telik az idő.*
- Tudom. *Vállát magától értetődőn vonja meg.* Áll az ajánlat, de a két kupica is maradjon. *Nem hagyja veszni azt sem, ha már kikérte.
Nem moccan akkor sem, amikor Darelld vele szemben állapodik meg. Tartja a szemkontaktust, még akkor is mikor félrebillenti fejét a tenyerén.*
- Jah... disznó szokás *tengereket idéző pillantása Darelld rezdülő bajszára siklik, majd vissza a szemeire. Latamie kezdeti mosolya gunyorosan hat, mint mindig. Ezen változtatni aligha tudna.*
- Ne tedd messzire. *Biccent az üveg felé, de azért felkelti érdeklődését a leves, amit Darelld ajánl.*
- Azt mondod? Na jó. Letesztelném azt a levest.
*Húzza kihívóan szemöldökét, ám a jó megfigyelő újra lecsap, s szavaiban túlontúl sok az igazság.*
- Megleptek. Azt hiszem. *Fancsalodik egy kissé, de hamar visszanyeri a gúnyt, mintha ott sem lett volna. Furcsa ez a mai reggel.* Vagy ritka szerencsés csillagzat alatt születtek. Vagy öregszem *Ez utolsó mondattöredékre karcosan felnevet, majd lapogatni kezdi oldalát a megszokott fémdoboz és szikra után, mellyel a fűszeres füstöt kívánja majd eregetni.*
- Nem volt alkalmam kideríteni. Megzavartak, és fontosabb volt az ügylet. *Így hát érthető, hogy Latamie a helyzethez szokva nem lévén, dühössé válhatott, s a flegma közönyből kibillent. Kevés sérti egy nő önérzetét annál jobban, mintha parlagon hagyják. *
- Nem akartam vérfürdőt. Szeretek ide járni. Ha bökök, ketten hullana, és mi hasznom belőle? Semmi. *Húzza el a száját. Nem azért állnak a rejtett barlangokban a zsákmányhalmok, mert céltalan öldökléssel múlatják az időt.*
- De még megbosszulhatom. Nem itt. Vagy tán hajnalban kopogtattam volna az ajtódon, hogy segíts eltakarítani a mocskot? *A gondolat amint végigfut Latamie arcán, úgy láthatja Darelld is, hogy az voltaképp megáll a vörösben, mint lehetőség, s talán legközelebb él is vele.*
- Anyaszült meztelenül, számszeríjjal a kezemben. Mit szóltál volna? Hm? *Jó kedvre deríti a fantáziakép. Amint elképzeli Dareldd folyton komoly megfontolt arcát, amint Latamie vércseppesen áll az ajtajában segítségért. "Hantolni kéne. Meg takarítani." Felettébb mulattató lehetett volna az a kifejezés bár könnyen lehet, látott már cifrábbat is. Kicsit kezdi bánni, hogy nem tesztelte le. Persze a feltételezésre adott válasz nagyon érdekli. Nem is veszi le a szemeit Darelldről, minden rezdülésre kíváncsi, ami ezzel kapcsolatban a vonásaira ül, vagy az oly kedvelt szakáll mögött megrezdül.*
- Szív vihara. Nem vétek ilyen hibát, Darelldem. *Válaszol végül. Őszinte megkönnyebbülés a hangjában tudatja, hogy szerelemről szó sincs. Kevesen képesek Latamie szívét elrabolni, vagy ha igen, hát... az is lehet, hogy csupán legenda az az egy is.*
- Hogy mit? Levest. Ha te készíted. Egyelőre. *Hangja egyenletes, ám a kívánságok még talán nem értek véget.*
2317. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-12 16:50:38
Üzenet elküldve: 2020-01-12 16:50:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Cahress, Vyliassa, Gyldwa, Orm//
//Khul említés szintjén//
*Az elf lány tudja is mi a dörgés, hogy itt nem szeretné széjjel kürtölni, hogy mit is akarnak, azaz legfőképpen ő akar. A hegyes hosszú fül láttán egy pillanatnyi habozás érzékelhető, de folytatja a mondandóját eztán. *
-Jó, hát addigan mi itten várunk. *Veszi a kezébe a korsó sörét, de nem tud arra figyelni, inkább Cassy után pillant, és lopva nézi, merre felé viszi az útja. A nő ismerős, akihez odalép, nagyon is, bár, hogy mit beszélnek az számára rejtély. Aztán odakiált a nagyszájúnak, ezek szerint még nem volt alkalmuk tisztázni, hogy is záródott a tegnapi kis testmozgás.*
-Meguntuk egymást gyaszatolnli, oszt ennyi lett a vége. *Többet ő sem tesz hozzá, hiszen azt megígérte Khulnak, hogy az, hogy esetlegesen ő mondta be előbb az isten véled-et nem fogja feljogosítani az ígért éjszakára. Aztán látja, hogy a férfinek dolga is akad, nem is meglepő, hiszen ő itt, most dolgozóban van, kötelezettségei vannak, mint ő neki a dokkoknál szokva lenni. Az pedig, ahogy várható is, hogy húga jobban feltalálja magát a szavak terén, már meg sem lepi. Aztán fordulnak felé olyan kérdéssel, amit nem, hogy Gyldwa nem ért, de ő maga se igazán.*
-Mazsázs. Azt hiszem hallottam már róla. *Ejti el, mert nem akar nagyon butának tűnni.*
-Itt azt nagyon fájdalmasan csinálják? Oszt mit kellene fizetnünk, ha ilyen mazsázsot is meg fürdőt is kérnénk egy jánnyal kettőnknek? *Azért már csak megkérdezi mennyi is azaz annyi, mert nem biztos, hogy vannak annyira jómódúak, hogy megengedhessék maguknak. A maga részéről viszont, elkerülne minden számára ismeretlen eredetű dolgot, mert nem tudhatja ezek a városi népek milyen újfajta kínzást találtak ki csak a maguk szórakoztatására.*
A hozzászólás írója (Ormronym Zuunkered) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.12 16:51:28
//Khul említés szintjén//
*Az elf lány tudja is mi a dörgés, hogy itt nem szeretné széjjel kürtölni, hogy mit is akarnak, azaz legfőképpen ő akar. A hegyes hosszú fül láttán egy pillanatnyi habozás érzékelhető, de folytatja a mondandóját eztán. *
-Jó, hát addigan mi itten várunk. *Veszi a kezébe a korsó sörét, de nem tud arra figyelni, inkább Cassy után pillant, és lopva nézi, merre felé viszi az útja. A nő ismerős, akihez odalép, nagyon is, bár, hogy mit beszélnek az számára rejtély. Aztán odakiált a nagyszájúnak, ezek szerint még nem volt alkalmuk tisztázni, hogy is záródott a tegnapi kis testmozgás.*
-Meguntuk egymást gyaszatolnli, oszt ennyi lett a vége. *Többet ő sem tesz hozzá, hiszen azt megígérte Khulnak, hogy az, hogy esetlegesen ő mondta be előbb az isten véled-et nem fogja feljogosítani az ígért éjszakára. Aztán látja, hogy a férfinek dolga is akad, nem is meglepő, hiszen ő itt, most dolgozóban van, kötelezettségei vannak, mint ő neki a dokkoknál szokva lenni. Az pedig, ahogy várható is, hogy húga jobban feltalálja magát a szavak terén, már meg sem lepi. Aztán fordulnak felé olyan kérdéssel, amit nem, hogy Gyldwa nem ért, de ő maga se igazán.*
-Mazsázs. Azt hiszem hallottam már róla. *Ejti el, mert nem akar nagyon butának tűnni.*
-Itt azt nagyon fájdalmasan csinálják? Oszt mit kellene fizetnünk, ha ilyen mazsázsot is meg fürdőt is kérnénk egy jánnyal kettőnknek? *Azért már csak megkérdezi mennyi is azaz annyi, mert nem biztos, hogy vannak annyira jómódúak, hogy megengedhessék maguknak. A maga részéről viszont, elkerülne minden számára ismeretlen eredetű dolgot, mert nem tudhatja ezek a városi népek milyen újfajta kínzást találtak ki csak a maguk szórakoztatására.*
A hozzászólás írója (Ormronym Zuunkered) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.12 16:51:28
2316. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-12 14:30:19
Üzenet elküldve: 2020-01-12 14:30:19
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Latamie, Darelld//
*Mit szinte észre sem vesz, máris hatékonynak bizonyul, hisz pultot törölni önkéntelenül állt neki, de meg lett a foganatja, s az imént kifreccsent ork nedűnek, bármily kosznak, vagy szennynek nyoma sincs, makulátlan és ragyogó. Szándékosan nem függeszti mélyen tekintetét Latamie igéző szempárjába, hisz sejti, hogy baj van, a bámulás tán csak ront a helyzeten, egy ilyen hirtelen természetű nőnél. Ismeri már, ó nagyon rég ismeri, hisz csapatával számos alkalommal töltötték idejüket a Sellő berkein belül. Most azonban egyedül van... egyedül, mint, akit elhagytak. A szem környéken meghúzódó apró szarkalábak, a dühösnek álcázott megbántott tekintet, a sértett póz, mit rátarti tartással leplez, mind ezt súgja. Darelld régóta van már a szakmában, s feladata emberi reakciók feltérképezése. Ezért jó abban, amit csinál, s ezért is szánja azt, ki valamily oknál fogva kegyvesztetté vált, főképp, ha nem biztos, hogy rászolgált.*
- Tudja, hogy én nem iszom... *Szusszan fel, míg a pillanat töredéke halvány mosolyt karcol markáns arcára.* de egy üdítő teát jó szívvel elfogadok, már, ha arra is él az ajánlat. *Biccent a nőnek, de keze már dolgozik, s a pult alól elővarázsolva, lágyan fordítva az üvegen, a megfelelő pohárba tölti az italt. Felnéz, s míg baljával az üveget tartja, jobbjával annak dugóját helyezi helyére, egy határozott mozdulattal, máris jó pultos módjára folytatja, s terel. Hangulatról, hangulatra.*
- Duarrte, értem. *van egy olyan érzése, hogy ezt a pénzt kevéssé látja viszont, ámde nem bánja. Majd téríti a fizetéséből. Míg a teavíz forr, szemben könyököl a pultra a lánnyal, s ezúttal szemein tartja saját tekintetét.*
- Kár, elrontani egy finom levest. *Vonja meg vállát hetykén.* De magam is kitűnőt készítek, hátha, az jobb kedvre deríti. *Lágyan ívelten emelkedik a bal szemöldök, s a metszettre vágott bajusz pillanatnyit bemozdul, mintha ismét mosolyogni támadna kedve.*
- A Partalle-féle harag... *Sóhajtva egyenesedik fel, s az eddig maga mellé tett üveget, a pult alá teszi, vissza a helyére, de a beszédet nem hagyja abba.* Az istenek kíméljék azt, kik egyszer szembetalálják magukat vele... bár furcsállóm, hisz a Partalle-ék, híresen nyugodt és cinikus természetűek is, ritkán hozzák ki őket sodrukból, vagy, ha igen, hát következményeit már nem igen látják. Miért van, hogy azt érzem, ezúttal a harag nem csapott le kellő időben és helyen? *Egyenesedik vissza, s fonja karba kezét.*
- Tán, éjszakai hálótársa nem viselkedett úriemberként, mi képében tetszeleg? *Csóválja meg fejét.* Ez esetben, meglehetősen csalfa színész csupán, egy hiú ábránd, mi nem érdemli a vér zubogását, vagy a szív viharát. *Pillant keményen a lányra, s tekintete tán azt sugallja, hogy próbálja összeszedni magát, mert ez nem ő, nem Latamie, bár mást is súg a tekintet: Most jó helyen és jó időben van, hogy feldolgozhassa, az őt ért veszteséget.*
- Mit fogyasztana? *Kérdezi hirtelen, átcsapva egy teljesen más témába.*
//Latamie, Darelld//
*Mit szinte észre sem vesz, máris hatékonynak bizonyul, hisz pultot törölni önkéntelenül állt neki, de meg lett a foganatja, s az imént kifreccsent ork nedűnek, bármily kosznak, vagy szennynek nyoma sincs, makulátlan és ragyogó. Szándékosan nem függeszti mélyen tekintetét Latamie igéző szempárjába, hisz sejti, hogy baj van, a bámulás tán csak ront a helyzeten, egy ilyen hirtelen természetű nőnél. Ismeri már, ó nagyon rég ismeri, hisz csapatával számos alkalommal töltötték idejüket a Sellő berkein belül. Most azonban egyedül van... egyedül, mint, akit elhagytak. A szem környéken meghúzódó apró szarkalábak, a dühösnek álcázott megbántott tekintet, a sértett póz, mit rátarti tartással leplez, mind ezt súgja. Darelld régóta van már a szakmában, s feladata emberi reakciók feltérképezése. Ezért jó abban, amit csinál, s ezért is szánja azt, ki valamily oknál fogva kegyvesztetté vált, főképp, ha nem biztos, hogy rászolgált.*
- Tudja, hogy én nem iszom... *Szusszan fel, míg a pillanat töredéke halvány mosolyt karcol markáns arcára.* de egy üdítő teát jó szívvel elfogadok, már, ha arra is él az ajánlat. *Biccent a nőnek, de keze már dolgozik, s a pult alól elővarázsolva, lágyan fordítva az üvegen, a megfelelő pohárba tölti az italt. Felnéz, s míg baljával az üveget tartja, jobbjával annak dugóját helyezi helyére, egy határozott mozdulattal, máris jó pultos módjára folytatja, s terel. Hangulatról, hangulatra.*
- Duarrte, értem. *van egy olyan érzése, hogy ezt a pénzt kevéssé látja viszont, ámde nem bánja. Majd téríti a fizetéséből. Míg a teavíz forr, szemben könyököl a pultra a lánnyal, s ezúttal szemein tartja saját tekintetét.*
- Kár, elrontani egy finom levest. *Vonja meg vállát hetykén.* De magam is kitűnőt készítek, hátha, az jobb kedvre deríti. *Lágyan ívelten emelkedik a bal szemöldök, s a metszettre vágott bajusz pillanatnyit bemozdul, mintha ismét mosolyogni támadna kedve.*
- A Partalle-féle harag... *Sóhajtva egyenesedik fel, s az eddig maga mellé tett üveget, a pult alá teszi, vissza a helyére, de a beszédet nem hagyja abba.* Az istenek kíméljék azt, kik egyszer szembetalálják magukat vele... bár furcsállóm, hisz a Partalle-ék, híresen nyugodt és cinikus természetűek is, ritkán hozzák ki őket sodrukból, vagy, ha igen, hát következményeit már nem igen látják. Miért van, hogy azt érzem, ezúttal a harag nem csapott le kellő időben és helyen? *Egyenesedik vissza, s fonja karba kezét.*
- Tán, éjszakai hálótársa nem viselkedett úriemberként, mi képében tetszeleg? *Csóválja meg fejét.* Ez esetben, meglehetősen csalfa színész csupán, egy hiú ábránd, mi nem érdemli a vér zubogását, vagy a szív viharát. *Pillant keményen a lányra, s tekintete tán azt sugallja, hogy próbálja összeszedni magát, mert ez nem ő, nem Latamie, bár mást is súg a tekintet: Most jó helyen és jó időben van, hogy feldolgozhassa, az őt ért veszteséget.*
- Mit fogyasztana? *Kérdezi hirtelen, átcsapva egy teljesen más témába.*
2315. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-12 13:20:50
Üzenet elküldve: 2020-01-12 13:20:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az ajtónálló//
*A reggeli unalmassághoz képest egyre többen kezdik el ostromolni a Sellőházat. Már nem panaszkodik arra, hogy unatkozik, sőt, kényelmességből inkább visszasétál az ajtó mellé. Onnan sokkal könnyebben belátni az egész Sellőházat. Figyel az újonnan betérőkre, és nem tudja nem megjegyezni magában, hogy Carlottiea szinte megszakad a munkában. Ez így nem lesz jó... Ha odamegy segíteni, akkor nem tud figyelni, így pedig elkerülheti a figyelmét olyasmi, aminek nem lenne szabad. Ugyanakkor könnyen megeshet, hogy ma semmi érdekes nem fog történni, akkor pedig a felszolgáló biztosan hálás lenne egy kevés segítségért...
Azért Ernuss megejt felé egy mosolyt és egy biccentést, jelezve ezzel, hogy ha kell valami, szóljon nyugodtan, vagy intsen, amelyik egyszerűbb. Lehet, hogy a nő észre sem veszi.*
*A reggeli unalmassághoz képest egyre többen kezdik el ostromolni a Sellőházat. Már nem panaszkodik arra, hogy unatkozik, sőt, kényelmességből inkább visszasétál az ajtó mellé. Onnan sokkal könnyebben belátni az egész Sellőházat. Figyel az újonnan betérőkre, és nem tudja nem megjegyezni magában, hogy Carlottiea szinte megszakad a munkában. Ez így nem lesz jó... Ha odamegy segíteni, akkor nem tud figyelni, így pedig elkerülheti a figyelmét olyasmi, aminek nem lenne szabad. Ugyanakkor könnyen megeshet, hogy ma semmi érdekes nem fog történni, akkor pedig a felszolgáló biztosan hálás lenne egy kevés segítségért...
Azért Ernuss megejt felé egy mosolyt és egy biccentést, jelezve ezzel, hogy ha kell valami, szóljon nyugodtan, vagy intsen, amelyik egyszerűbb. Lehet, hogy a nő észre sem veszi.*
2314. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-12 12:48:12
Üzenet elküldve: 2020-01-12 12:48:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Aleimord Sayqueves//
//Érintőlegesen Latamie//
*Latamie jó kezekben van, ezért az ügyébe nem folyik bele, figyelmét az elegáns elfre fordítja. Máris bólintani kezd a név hallatán, és a száját nyitja, hogy válaszoljon, de a magyarázkodásra megtorpan, végül megértőn elmosolyodik. A finom vonások, a hányattatott élet nyomainak elhalványulása miatt nem kételkedik benne, hogy kékvérű lehet. Ezt megerősíti nevének eltitkolása is. A közismert személyeknek kínos lehet, ha személyéhez a bordélylátogatást kötik.*
- Értem. Ma még nem találkoztam vele, de feltétlenül szólok neki. Mindig kedves a lányok számára, ha barátok érkeznek látogatóba.
*Sokan elég magányosan tengődnek itt, mások kedvét keresve. Hogy mennyire igazán barát e barát, nem tudhatja, de ez nem is rá tartozik, ő csak a hírvivő. Úgy tudja, még nem vette fel ma Mady a munkát, ami épp kapóra jön, ahogy az is, hogy tegnap este érkezett vissza az útjáról. Így a találkozót nem akadályozza semmi. A további kívánságok megelőzik készülő javaslatait, úgyis arra kellett volna kérnie a férfit, hogy üljön le, és várakozzon, míg Mady előkerül. Így pedig bőven van ideje intézni a dolgot, lehet, hogy a lány még az utazás fáradalmait piheni ki.*
- Természetesen. Kérem, helyezze magát kényelembe egy szimpatikus asztalnál! Az étlapot mindjárt kiviszem, és az italt is, ha már tudja, mit szeretne inni.
*Ha még nem, akkor sincs gond, ez esetben egy étlapot magához véve kíséri el a jóvágású, titokzatos nemest egy asztalhoz, s amint helyet foglal, a menüt nyújtja neki, s az italválasztást megvárja vele. Ha megvan az ital, akkor kitölti és kiviszi, s ha esetleg az étlap tanulmányozására sincs szükség több időre, felveszi a rendelést.*
//Szép remények – Reggel//
*Torskel és Rynstatin boldog és friss mosolyát látva az ő ajkai is kissé felkunkorodnak. Tán a lány, aki épp arra készült, hogy beáll a Sellők soraiba, most megmenekül a szerelem karjaiban. Reméli, hogy a csibészes tengerész, kiben oly ifjonti hév lobog, megnyugszik mellette, és sok boldogságot adnak egymásnak.*
- Jó reggelt a galambpárnak!
*Fogadja őket cikosan mosolyogva, de Torskel nagylelkűségét látva elámul.*
- Igazság szerint az én listámon csak két fürdő és egy gyümölcstál volt.
*Böngészi a vendégkönyvet.*
- Igazán kedves a bőkezűség, de ha szabad valamit javasolnom a tapasztalt jogán…
*Jóindulatúan néz a két fiatalra, akik fürdőznek egymás örömében. Egy kicsit irigykedik rájuk, régen jutott ki utoljára neki, hogy így nézzenek rá. Sőt, még olyanabbul… Megrázza magát, most nem a saját sorsán kellene rágódnia.*
- Nem, azt hiszem, nincs jogom tanácsot adni. Inkább ajánlanék helyette valamit. Felírok ide 500 aranyat...
*Már serceg is a toll a papíron.*
- Ez egy szabadon felhasználható keret az úrnak.
*Kacsint rá.*
- És köszönjük szépen a borravalót. Minden jót kívánok!
*Ereszti útjára a párost.*
//Különleges ügyben//
*Az elegáns tündér úrfi szimpátiát keltő betoppanására teendői között szintén felfigyel. Azonnal arcára kerül az üdvözlőmosoly, szereti a kellemes személyeket, főként, ha különleges megjelenésűek. Errefelé viszonylag ritkán látni tündért, de azonnal Nala jut eszébe, és hogy még nem tudja, miként telt az első napja a törékeny virágszálnak. Reméli, hogy minden rendben ment, ám ennek kiderítése még várat magára. A hivatalos ügyek említésére komoly arccal elgondolkodik azon, hogy kaphatott-e a személyzet bármiféle instrukciót, amiről lemaradt, mert bár a férfi a nevét még nem árulta el, nem rémlik neki, hogy bárkit is kifejezetten várnának a vezetők. Ez azonban valóban nem jelenti azt, hogy nincs így, csupán még nem terjedt el a híre az ő füléig.*
- Üdvözlöm nálunk! Szabad megkérdeznem a becses nevét és hogy milyen ügyben jött?
*Ha meg is mondja, időbe telik, míg a találkozás létrejöhet, főképp mert a vezetőséget még nem látta ma. Korán van viszonylag, a Sellő élete a hajnalba nyúlik rendszerint, a tegnapi pláne hosszú volt, ezért lehet, hogy még pihennek a szobájukban.*
- Szeretném a türelmét kérni, míg értesítem őket az érkezéséről. Meglehet, hogy még várakoznia kell, addig helyezze magát kényelembe! Tölthetek egy italt?
//Érintőlegesen Latamie//
*Latamie jó kezekben van, ezért az ügyébe nem folyik bele, figyelmét az elegáns elfre fordítja. Máris bólintani kezd a név hallatán, és a száját nyitja, hogy válaszoljon, de a magyarázkodásra megtorpan, végül megértőn elmosolyodik. A finom vonások, a hányattatott élet nyomainak elhalványulása miatt nem kételkedik benne, hogy kékvérű lehet. Ezt megerősíti nevének eltitkolása is. A közismert személyeknek kínos lehet, ha személyéhez a bordélylátogatást kötik.*
- Értem. Ma még nem találkoztam vele, de feltétlenül szólok neki. Mindig kedves a lányok számára, ha barátok érkeznek látogatóba.
*Sokan elég magányosan tengődnek itt, mások kedvét keresve. Hogy mennyire igazán barát e barát, nem tudhatja, de ez nem is rá tartozik, ő csak a hírvivő. Úgy tudja, még nem vette fel ma Mady a munkát, ami épp kapóra jön, ahogy az is, hogy tegnap este érkezett vissza az útjáról. Így a találkozót nem akadályozza semmi. A további kívánságok megelőzik készülő javaslatait, úgyis arra kellett volna kérnie a férfit, hogy üljön le, és várakozzon, míg Mady előkerül. Így pedig bőven van ideje intézni a dolgot, lehet, hogy a lány még az utazás fáradalmait piheni ki.*
- Természetesen. Kérem, helyezze magát kényelembe egy szimpatikus asztalnál! Az étlapot mindjárt kiviszem, és az italt is, ha már tudja, mit szeretne inni.
*Ha még nem, akkor sincs gond, ez esetben egy étlapot magához véve kíséri el a jóvágású, titokzatos nemest egy asztalhoz, s amint helyet foglal, a menüt nyújtja neki, s az italválasztást megvárja vele. Ha megvan az ital, akkor kitölti és kiviszi, s ha esetleg az étlap tanulmányozására sincs szükség több időre, felveszi a rendelést.*
//Szép remények – Reggel//
*Torskel és Rynstatin boldog és friss mosolyát látva az ő ajkai is kissé felkunkorodnak. Tán a lány, aki épp arra készült, hogy beáll a Sellők soraiba, most megmenekül a szerelem karjaiban. Reméli, hogy a csibészes tengerész, kiben oly ifjonti hév lobog, megnyugszik mellette, és sok boldogságot adnak egymásnak.*
- Jó reggelt a galambpárnak!
*Fogadja őket cikosan mosolyogva, de Torskel nagylelkűségét látva elámul.*
- Igazság szerint az én listámon csak két fürdő és egy gyümölcstál volt.
*Böngészi a vendégkönyvet.*
- Igazán kedves a bőkezűség, de ha szabad valamit javasolnom a tapasztalt jogán…
*Jóindulatúan néz a két fiatalra, akik fürdőznek egymás örömében. Egy kicsit irigykedik rájuk, régen jutott ki utoljára neki, hogy így nézzenek rá. Sőt, még olyanabbul… Megrázza magát, most nem a saját sorsán kellene rágódnia.*
- Nem, azt hiszem, nincs jogom tanácsot adni. Inkább ajánlanék helyette valamit. Felírok ide 500 aranyat...
*Már serceg is a toll a papíron.*
- Ez egy szabadon felhasználható keret az úrnak.
*Kacsint rá.*
- És köszönjük szépen a borravalót. Minden jót kívánok!
*Ereszti útjára a párost.*
//Különleges ügyben//
*Az elegáns tündér úrfi szimpátiát keltő betoppanására teendői között szintén felfigyel. Azonnal arcára kerül az üdvözlőmosoly, szereti a kellemes személyeket, főként, ha különleges megjelenésűek. Errefelé viszonylag ritkán látni tündért, de azonnal Nala jut eszébe, és hogy még nem tudja, miként telt az első napja a törékeny virágszálnak. Reméli, hogy minden rendben ment, ám ennek kiderítése még várat magára. A hivatalos ügyek említésére komoly arccal elgondolkodik azon, hogy kaphatott-e a személyzet bármiféle instrukciót, amiről lemaradt, mert bár a férfi a nevét még nem árulta el, nem rémlik neki, hogy bárkit is kifejezetten várnának a vezetők. Ez azonban valóban nem jelenti azt, hogy nincs így, csupán még nem terjedt el a híre az ő füléig.*
- Üdvözlöm nálunk! Szabad megkérdeznem a becses nevét és hogy milyen ügyben jött?
*Ha meg is mondja, időbe telik, míg a találkozás létrejöhet, főképp mert a vezetőséget még nem látta ma. Korán van viszonylag, a Sellő élete a hajnalba nyúlik rendszerint, a tegnapi pláne hosszú volt, ezért lehet, hogy még pihennek a szobájukban.*
- Szeretném a türelmét kérni, míg értesítem őket az érkezéséről. Meglehet, hogy még várakoznia kell, addig helyezze magát kényelembe! Tölthetek egy italt?
2313. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-12 11:38:44
Üzenet elküldve: 2020-01-12 11:38:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Darelld, és érintőleg bárki//
*A pultnál könyököl, odafele menet köszönti Cassyt egy biccentéssel, és Carlot is. Morog az orra alatt, nem csoda, ha Darelld erre érzékeny orra kiszagol valamit.*
- Csodás. *Válaszolja lapos elégedetlen pillantását a pultról a férfira emelve, mely szöges ellentétben áll szavaival. Önnön hibájából alakult úgy az este. Nyilván ha a hely szolgáltatását veszi igénybe, nem így alakul. Csak magára tehet szemrehányást, bár ezzel kapcsolatban Latamie nem biztos hogy egyenesen gondolkodik, de azért igyekszik nem Darellden elverni a port.*
- Jöhetne abból a wegtoreni töményből *Bólint a kérdésre szemével pedig követi a tökéletesen tiszta pult újbóli áttörlését, aztán kisvártatva hozzáteszi.* két kupica. A vendégem vagy *morogja fejét a könyöklő kezének tenyerén félrebillentve.*
- Itt iszom a pultnál. Majd talán eszem is. Ja, és Ambroggio Duarrte nevére írd. *Mutatóujját emelve ad nyomatékot, s szenvtelen váltja be ígéretét, mellyel lenne nagylelkű más kontójára.
Darelld azonban nem hagyja annyiban a reggelt. Rákérdezni látszik arra ami amúgy Latamie arcán cseppet sem titok. Nem szokása rejtegetni ha boldog, vagy ha szomorú. Fancsali képe tökéletesen tükrözi kedvét most is.*
- Úgy tűnik baj van? *Kérdezi szemöldökét felvonva, továbbra is komor felhanggal, mely nyomán bizonyságot nyerhet minden kételkedő.* Beleköptek a levesembe, csak annyi.
*Vállát megvonja, hátha ezzel lerázza a kellemetlen élményt.*
- De már senkit nem akarok ledöfni *húzza kesernyés mosolyra buja vörös ajkait, bár Darelld sosem volt az ijedős fajta. Azt azért tudhatja, Latamietől még akár az is kitelhetett volna. *
//Darelld, és érintőleg bárki//
*A pultnál könyököl, odafele menet köszönti Cassyt egy biccentéssel, és Carlot is. Morog az orra alatt, nem csoda, ha Darelld erre érzékeny orra kiszagol valamit.*
- Csodás. *Válaszolja lapos elégedetlen pillantását a pultról a férfira emelve, mely szöges ellentétben áll szavaival. Önnön hibájából alakult úgy az este. Nyilván ha a hely szolgáltatását veszi igénybe, nem így alakul. Csak magára tehet szemrehányást, bár ezzel kapcsolatban Latamie nem biztos hogy egyenesen gondolkodik, de azért igyekszik nem Darellden elverni a port.*
- Jöhetne abból a wegtoreni töményből *Bólint a kérdésre szemével pedig követi a tökéletesen tiszta pult újbóli áttörlését, aztán kisvártatva hozzáteszi.* két kupica. A vendégem vagy *morogja fejét a könyöklő kezének tenyerén félrebillentve.*
- Itt iszom a pultnál. Majd talán eszem is. Ja, és Ambroggio Duarrte nevére írd. *Mutatóujját emelve ad nyomatékot, s szenvtelen váltja be ígéretét, mellyel lenne nagylelkű más kontójára.
Darelld azonban nem hagyja annyiban a reggelt. Rákérdezni látszik arra ami amúgy Latamie arcán cseppet sem titok. Nem szokása rejtegetni ha boldog, vagy ha szomorú. Fancsali képe tökéletesen tükrözi kedvét most is.*
- Úgy tűnik baj van? *Kérdezi szemöldökét felvonva, továbbra is komor felhanggal, mely nyomán bizonyságot nyerhet minden kételkedő.* Beleköptek a levesembe, csak annyi.
*Vállát megvonja, hátha ezzel lerázza a kellemetlen élményt.*
- De már senkit nem akarok ledöfni *húzza kesernyés mosolyra buja vörös ajkait, bár Darelld sosem volt az ijedős fajta. Azt azért tudhatja, Latamietől még akár az is kitelhetett volna. *
2312. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-12 11:24:15
Üzenet elküldve: 2020-01-12 11:24:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőzéshez//
*Mindenek előtt ásít egy nagyot, de azt az igazi, jóleső fajtát. Kellemesen kialudta magát, az már biztos.*
-Pofám lapos, pofám lapos.
*Ismétli gúnyosan Orm után, s száját nevetségesen elvékonyítja, grimaszol, mint egy gyermek. Ha a másik ork nem túl szigorú kedvében van, akár röhöghetne is rajta. Az italt kellemesen fogadja, s az egész hangulat, a lent lévők, meg az ott dolgozók kedélye nagyon meglepi Gyldwát. Azt hinné, az otthoniakból kiindulva, hogy ha előző nap ilyen dolgok történtek, akkor a másnap nem így kezdődött. Igazán kellemes meglepetés, épp csak a szemöldökét nem ráncolja kíváncsiságában.*
-Jó reggelt önnek is, kedves hölgyem.
*Viszonozza a köszöntést, majd kissé bamba arccal figyel. Hallgatja a szavakat.*
-Kö.. köszönjük, igen. Az jó lenne.
*Majd vár, hogy esetleg ki szabad, aki vállalná is a feladatot. Hamar kiderül, hogy akinek a teste volt a tét a bunyóban a fogadásban, készséggel segítene nekik.*
-Masszázszszsz?
*Ízlelgeti a szót, s szájával a zs-sz betűket csak úgy zizegi.*
-Az mi az?
*Kikerekedett szemekkel kérdezi, mert sosem hallott még róla odahaza.*
-Orm, neked kell ilyen masszásszzssz?
*Mindenek előtt ásít egy nagyot, de azt az igazi, jóleső fajtát. Kellemesen kialudta magát, az már biztos.*
-Pofám lapos, pofám lapos.
*Ismétli gúnyosan Orm után, s száját nevetségesen elvékonyítja, grimaszol, mint egy gyermek. Ha a másik ork nem túl szigorú kedvében van, akár röhöghetne is rajta. Az italt kellemesen fogadja, s az egész hangulat, a lent lévők, meg az ott dolgozók kedélye nagyon meglepi Gyldwát. Azt hinné, az otthoniakból kiindulva, hogy ha előző nap ilyen dolgok történtek, akkor a másnap nem így kezdődött. Igazán kellemes meglepetés, épp csak a szemöldökét nem ráncolja kíváncsiságában.*
-Jó reggelt önnek is, kedves hölgyem.
*Viszonozza a köszöntést, majd kissé bamba arccal figyel. Hallgatja a szavakat.*
-Kö.. köszönjük, igen. Az jó lenne.
*Majd vár, hogy esetleg ki szabad, aki vállalná is a feladatot. Hamar kiderül, hogy akinek a teste volt a tét a bunyóban a fogadásban, készséggel segítene nekik.*
-Masszázszszsz?
*Ízlelgeti a szót, s szájával a zs-sz betűket csak úgy zizegi.*
-Az mi az?
*Kikerekedett szemekkel kérdezi, mert sosem hallott még róla odahaza.*
-Orm, neked kell ilyen masszásszzssz?
2311. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-12 05:47:59
Üzenet elküldve: 2020-01-12 05:47:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
*Zopal-t őszintén szólva hidegen hagyják a lány érzései a fogadtatással kapcsolatban. Ő elmondta a véleményét. Hogy a kapitány megfogadja-e az már más tészta. A két gyanús fickóval kapcsolatos dologra viszont odafigyel és egy meglepően naiv dolgot tesz. A testőrét aki méghozzá egy ork egyedül beküldené a saját szobájába. Ha nem Zopal-ról lenne szó akkor ez nagy butaság volna. Viszont a kopasz csak bólint, kiissza a maradék sörét és a kulcsot elvéve fegyverével és elmaradhatatlan zsákjával a kezében elindul fel a lépcsőn. Két korsó sör után még ha az egyiket nem is teljesen itta meg, de a mozdulatai könnyebbek. Amit csinál viszont rutin. Igyekszik csendben mozogni már amennyire egy fémpáncélos behemót csendben tud haladni és az ajtó előtt kicsit hallgatózik. Ha nem hallsemmit akkor nyugodtan benyit és alaposan szétnéz. Az ablakokat és a zárat is. Ha hall valamit esetleg ork szaglásával érez akkor megpróbál belesni a kulcslyukon. Csendben a kulcsot a zárba tenni és hirtelen kinyitni a ajtót és nekitámadni a bent lévőnek ököllel.*
//Toborzás//
*Zopal-t őszintén szólva hidegen hagyják a lány érzései a fogadtatással kapcsolatban. Ő elmondta a véleményét. Hogy a kapitány megfogadja-e az már más tészta. A két gyanús fickóval kapcsolatos dologra viszont odafigyel és egy meglepően naiv dolgot tesz. A testőrét aki méghozzá egy ork egyedül beküldené a saját szobájába. Ha nem Zopal-ról lenne szó akkor ez nagy butaság volna. Viszont a kopasz csak bólint, kiissza a maradék sörét és a kulcsot elvéve fegyverével és elmaradhatatlan zsákjával a kezében elindul fel a lépcsőn. Két korsó sör után még ha az egyiket nem is teljesen itta meg, de a mozdulatai könnyebbek. Amit csinál viszont rutin. Igyekszik csendben mozogni már amennyire egy fémpáncélos behemót csendben tud haladni és az ajtó előtt kicsit hallgatózik. Ha nem hallsemmit akkor nyugodtan benyit és alaposan szétnéz. Az ablakokat és a zárat is. Ha hall valamit esetleg ork szaglásával érez akkor megpróbál belesni a kulcslyukon. Csendben a kulcsot a zárba tenni és hirtelen kinyitni a ajtót és nekitámadni a bent lévőnek ököllel.*
2310. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-11 20:28:11
Üzenet elküldve: 2020-01-11 20:28:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
* A hölgyike mintha nem örülne még a feltételezésnek sem, hogy ő maga könnyűvérű lenne.*
- Nem mondtam, hogy az lennél, csak kérdeztem. De ahogy látom nem vagy olyan.* Nincs is több mondanivalója. Megy a duma, hogy mi meg, hogy lesz. Szóba kerülnek a tengeri szörnyek is, de ezek olyan dolgok, amik a tengeren megesnek ha úgy akad. Ezért talán felesleges is terhelni magukat a hajósoknak az ilyen gondolatokkal. Jön valami emberke akire talán ráférne egy alapos verés is. A kalóz ezt is csak nyugtázza és tovább lép. Nem az ő dolga, így hát nem is fog vele foglalkozni. Egy dolog bizonyos neki, ha valaki úgy követelné a jussát tőle, hogy nem vett részt az egészben, akkor biztos levágna belőle pár darabot. Az a férfi már elásta magát a kalóz szemében. Az ücsörgésének a Prof vett véget, mert szobára hívja az orkkal. Most talán elsüthetne egy jó viccet, de inkább nem teszi. Feláll és követi a munkaadóját.*
//Toborzás//
* A hölgyike mintha nem örülne még a feltételezésnek sem, hogy ő maga könnyűvérű lenne.*
- Nem mondtam, hogy az lennél, csak kérdeztem. De ahogy látom nem vagy olyan.* Nincs is több mondanivalója. Megy a duma, hogy mi meg, hogy lesz. Szóba kerülnek a tengeri szörnyek is, de ezek olyan dolgok, amik a tengeren megesnek ha úgy akad. Ezért talán felesleges is terhelni magukat a hajósoknak az ilyen gondolatokkal. Jön valami emberke akire talán ráférne egy alapos verés is. A kalóz ezt is csak nyugtázza és tovább lép. Nem az ő dolga, így hát nem is fog vele foglalkozni. Egy dolog bizonyos neki, ha valaki úgy követelné a jussát tőle, hogy nem vett részt az egészben, akkor biztos levágna belőle pár darabot. Az a férfi már elásta magát a kalóz szemében. Az ücsörgésének a Prof vett véget, mert szobára hívja az orkkal. Most talán elsüthetne egy jó viccet, de inkább nem teszi. Feláll és követi a munkaadóját.*
2309. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-11 18:55:45
Üzenet elküldve: 2020-01-11 18:55:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Fürdőház//
//Drey//
-A fürdőben van köntös, elhozhatsz egyet, mert azért meztelenül még itt sem illik a folyosón sétálgatni. *Pislog nagyokat, bár tudja, hogy a fürdő az egy közös használatú helyiség, de azért el van szeparálva paravánokkal, így a hálóing hiánya nem fog másnak feltűnni. De a mélységi máris eltűnik, mert visszaviharzik a szobájába, hogy mégis felkapjon a kezébe valami erre alkalmas ruhát. Ha tudná, hogy a másik azt hiszi, szeretné lekorlátozni, hogy miben lehet a saját szobájában, akkor egyéb magyarázatot is fűzne hozzá, de így csak megindulnak a fürdőbe.*
-Dreyia, szeretném megköszönni még egyszer, hogy elkísértél erre az útra, ezért vettem neked egy kis ajándékot a piacon, remélem tetszeni fog. *Árulja el a dolgot, de csak így sejtelmesen, hogy csigázza a másik kíváncsiságát.
Miután belépnek a fürdőbe és kiválasztják a megfelelő helyet, ami még szabad, lepakolja a cuccait, mert ő hozott magával dögivel holmit. Mikor a másik a szagukról beszél meg a lóról, azért beleszagol a ruhájába, eddig észre sem vette, hogy valóban eléggé érdekes bukéja van, talán út közben megszokta az orra.*
-Mindenképpen. * Már dobálja is le.*
-Persze, egy dézsa elég lesz, ketten elférünk. *Nyugtázza ő is, majd miután az ottani alkalmazottak szépen elkészítették a meleg fürdőt, bele is helyezkedik egy hatalmas szivaccsal a kezében, a másikban meg egy szappannal. ~Ezt mindenképp le kell dörgöljük. ~Bele se mert gondolni, mi lenne, ha ilyen szaga maradna a bőrének. *
-Ez jólesik neki is. *Simogatja meg a hátsó combjait, miközben a sarkára ül a vízben.*
-Megmossam a hátad? *Ajánlja fel, már megszokásból is.*
//Drey//
-A fürdőben van köntös, elhozhatsz egyet, mert azért meztelenül még itt sem illik a folyosón sétálgatni. *Pislog nagyokat, bár tudja, hogy a fürdő az egy közös használatú helyiség, de azért el van szeparálva paravánokkal, így a hálóing hiánya nem fog másnak feltűnni. De a mélységi máris eltűnik, mert visszaviharzik a szobájába, hogy mégis felkapjon a kezébe valami erre alkalmas ruhát. Ha tudná, hogy a másik azt hiszi, szeretné lekorlátozni, hogy miben lehet a saját szobájában, akkor egyéb magyarázatot is fűzne hozzá, de így csak megindulnak a fürdőbe.*
-Dreyia, szeretném megköszönni még egyszer, hogy elkísértél erre az útra, ezért vettem neked egy kis ajándékot a piacon, remélem tetszeni fog. *Árulja el a dolgot, de csak így sejtelmesen, hogy csigázza a másik kíváncsiságát.
Miután belépnek a fürdőbe és kiválasztják a megfelelő helyet, ami még szabad, lepakolja a cuccait, mert ő hozott magával dögivel holmit. Mikor a másik a szagukról beszél meg a lóról, azért beleszagol a ruhájába, eddig észre sem vette, hogy valóban eléggé érdekes bukéja van, talán út közben megszokta az orra.*
-Mindenképpen. * Már dobálja is le.*
-Persze, egy dézsa elég lesz, ketten elférünk. *Nyugtázza ő is, majd miután az ottani alkalmazottak szépen elkészítették a meleg fürdőt, bele is helyezkedik egy hatalmas szivaccsal a kezében, a másikban meg egy szappannal. ~Ezt mindenképp le kell dörgöljük. ~Bele se mert gondolni, mi lenne, ha ilyen szaga maradna a bőrének. *
-Ez jólesik neki is. *Simogatja meg a hátsó combjait, miközben a sarkára ül a vízben.*
-Megmossam a hátad? *Ajánlja fel, már megszokásból is.*
2308. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-11 18:18:18
Üzenet elküldve: 2020-01-11 18:18:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Különleges ügyben//
*A Sellő elé érve úgy húzza meg a kantárt, mint egy igazi lovag, s olyan méltóságteljesen száll le a kordéról, mintha paripa lenne, és legalább két-három méter magas. Kiköti a jószágot, nehogy elcsatangoljon, reményei szerint nem kell olyan sokáig maradnia, hogy bárkinek útban legyen, vagy féltenie kellene a lopástól. Bemegy az épületbe, jól ismeri már, talán többször járt ide, mint haza. Oldalán díszes tőrei, s a nemesi inge, valamint szőke, szép fürtjei árulkodóak lehetnek. A pulthoz lép, kellemesen, megnyerően mosolyog mindenkire odabent, de főként az ott dolgozóakra, akiket nagyjából látásból ismer csak. ~Ki a fene emlékezne arra a sok névre?~ Mindenesetre ha talál egy helyet, ahol még a pulthoz fér, úgy ezt meg is teszi, s ha esetleg lenne olyan szerencsére Teysus segedelmével, hogy el is kapja valaki figyelmét, úgy meg is szólal.*
-A legkellemesebb napokat, csókolom. A főnököt keresném, üzleti ügyben.
*Épp befejezné, de még hozzáteszi a félreértések elkerülése végett.*
-Fontos. Már be vagyok jelentve, várnak rám.
*Ez lehet, hogy nem igaz, sőt. De valószínűleg úgysem tudna róla senki, akárhogy is lenne, legalábbis itt a vendégtérben aligha.*
*A Sellő elé érve úgy húzza meg a kantárt, mint egy igazi lovag, s olyan méltóságteljesen száll le a kordéról, mintha paripa lenne, és legalább két-három méter magas. Kiköti a jószágot, nehogy elcsatangoljon, reményei szerint nem kell olyan sokáig maradnia, hogy bárkinek útban legyen, vagy féltenie kellene a lopástól. Bemegy az épületbe, jól ismeri már, talán többször járt ide, mint haza. Oldalán díszes tőrei, s a nemesi inge, valamint szőke, szép fürtjei árulkodóak lehetnek. A pulthoz lép, kellemesen, megnyerően mosolyog mindenkire odabent, de főként az ott dolgozóakra, akiket nagyjából látásból ismer csak. ~Ki a fene emlékezne arra a sok névre?~ Mindenesetre ha talál egy helyet, ahol még a pulthoz fér, úgy ezt meg is teszi, s ha esetleg lenne olyan szerencsére Teysus segedelmével, hogy el is kapja valaki figyelmét, úgy meg is szólal.*
-A legkellemesebb napokat, csókolom. A főnököt keresném, üzleti ügyben.
*Épp befejezné, de még hozzáteszi a félreértések elkerülése végett.*
-Fontos. Már be vagyok jelentve, várnak rám.
*Ez lehet, hogy nem igaz, sőt. De valószínűleg úgysem tudna róla senki, akárhogy is lenne, legalábbis itt a vendégtérben aligha.*
2307. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-11 17:14:22
Üzenet elküldve: 2020-01-11 17:14:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
// + Amborggio//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Daesys feltehetően lezárta az ő kis cseverészésüket, Fräd nagy bánatára, hiszen ha tehetné, már nem csupán verbálisan ráncibálná a farkát a kikötői vöröskének. May innestova feledés homályába merül, akárcsak a Szarvasliget, persze ez nem azt jelenti, hogy tudóskánk azonnali szerelembe esett volna, egyszerűen csak megtetszett neki a másik, s kíváncsi rá, vajon milyen lehet az ágyban. Persze még mindig egy sóslevegőről szakajtott fruska, így érdemes vigyázni vele, Fräd nem felejt el számítani. A Prof, úgy néz ki, próbára szeretné tenni a férfi képességeit, amin a Lisendrehl eleinte meg is lepődik. A térképet elveszi, kibontja azt, majd nézegeti. Szokásos felállás, pár elszórt tintapaca a szigeteket jelölve próbálná jelezni nagyokosunknak, hogy bizony őket meg kéne fejteni. ~ Wegtorenivel könnyebb lenne. ~ Gondolja, hiszen az otthoni részét a tengernek legalább ismeri, innen pedig csak a déli, délnyugati részről ismer egy-két nagyobb szigetecskét.*
-Ez itt a Danrette, mellette pedig, annak az övnek a legvégén, a Madár-szigetcsoport. A többi nevét sajnos nem tudom, wegtoreni vagyok alapvetően, ugyanakkor az bizonyos, hogy a ködhöz közeli, avagy abban lévő szigetről lehet szó, az lesz az úti célunk. Egy kapitány itt beszélt valami békaképű, beszédre képes lényekről, talán ők lehetnek a mi új, intelligens fajunk, bár szerintem közönséges talmidok is lehetnek, az egyszerű hajósok fantáziájával kiegészítve. Ha viszont előbbi, hívhatnánk őket gyíkembereknek. *Mosolyodik el egy kissé. Amborggio nem kap többet egy kételkedő és enyhén lenéző pillantásnál, majd mikor elmegy, a többiekhez szól úgy, hogy a pökhendi azt ne hallhassa.*
-Ugathat a szolga, Daesys, de harapni nem mer. *Nem tudja, miről lehet szó, de nem valami szívélyes figura a testőr alkalmazottja a szemében, így Fräd elutasító mondandója akár érthető is lehet a többiek számára.*
//Toborzás//
// + Amborggio//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Daesys feltehetően lezárta az ő kis cseverészésüket, Fräd nagy bánatára, hiszen ha tehetné, már nem csupán verbálisan ráncibálná a farkát a kikötői vöröskének. May innestova feledés homályába merül, akárcsak a Szarvasliget, persze ez nem azt jelenti, hogy tudóskánk azonnali szerelembe esett volna, egyszerűen csak megtetszett neki a másik, s kíváncsi rá, vajon milyen lehet az ágyban. Persze még mindig egy sóslevegőről szakajtott fruska, így érdemes vigyázni vele, Fräd nem felejt el számítani. A Prof, úgy néz ki, próbára szeretné tenni a férfi képességeit, amin a Lisendrehl eleinte meg is lepődik. A térképet elveszi, kibontja azt, majd nézegeti. Szokásos felállás, pár elszórt tintapaca a szigeteket jelölve próbálná jelezni nagyokosunknak, hogy bizony őket meg kéne fejteni. ~ Wegtorenivel könnyebb lenne. ~ Gondolja, hiszen az otthoni részét a tengernek legalább ismeri, innen pedig csak a déli, délnyugati részről ismer egy-két nagyobb szigetecskét.*
-Ez itt a Danrette, mellette pedig, annak az övnek a legvégén, a Madár-szigetcsoport. A többi nevét sajnos nem tudom, wegtoreni vagyok alapvetően, ugyanakkor az bizonyos, hogy a ködhöz közeli, avagy abban lévő szigetről lehet szó, az lesz az úti célunk. Egy kapitány itt beszélt valami békaképű, beszédre képes lényekről, talán ők lehetnek a mi új, intelligens fajunk, bár szerintem közönséges talmidok is lehetnek, az egyszerű hajósok fantáziájával kiegészítve. Ha viszont előbbi, hívhatnánk őket gyíkembereknek. *Mosolyodik el egy kissé. Amborggio nem kap többet egy kételkedő és enyhén lenéző pillantásnál, majd mikor elmegy, a többiekhez szól úgy, hogy a pökhendi azt ne hallhassa.*
-Ugathat a szolga, Daesys, de harapni nem mer. *Nem tudja, miről lehet szó, de nem valami szívélyes figura a testőr alkalmazottja a szemében, így Fräd elutasító mondandója akár érthető is lehet a többiek számára.*
2306. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-11 15:20:20
Üzenet elküldve: 2020-01-11 15:20:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Őrjárat tán, vagy világgá?//
//Milhen, Khul//
*Fürkésző szempár, hunyorító tekintet, miközben végigméri a lányt. Tehát nem szaladt el, akkor talán mégsem menekül, tán igaza van.*
- Levegő... hah? Tény, hogy egyre fojtogatóbb benn. *Vonja meg a vállát, majd közelebb sétál, miközben a levegőben repülő kardot csuklóból kapja el, s egy mozdulattal csattintja vissza a tokjába.*
- Pech, nekem mindegy. *Aztán kezét csípőre vágja, s úgy figyel, mielőtt egy lehelettel később el is indul. Nem néz hátra, csak szája húzódik félmosolyra, mikor hallja, az apró szökkenő, vagy inkább surranó kis lépteket. ~ Jó... ~ Lendületesen halad, de lehet vele tartani a lépést, ez a lánynak nem okozhat gondot, s úgy léptében követi le fél füllel a szende kis kérést, melyre rögtön cinikus mosolyra húzódik szája, tán csak tekintete csillan egy apró vidorat. Egy darabig gondolkodik, majd folytatva útját legyint.*
- Ne hízelegj. Majd veszünk neked egy tőrt. Ve-szünk... nem lopunk, veszünk. Most nincs idő. Be kell járjuk a környéket. *Rázza meg fejét, aztán féloldalasan villant egy oldalfogsoros vigyort.*
- Rafinált vagy, te hallod, rafinált egy kis csaj! Nem csodálom, hogy a jég hátán is megélsz. *Lehet akár elismerésnek is venni, vagy csupán egy kijelentésnek. Nem tudja, hogy a mimika, mit oly gyakran alkalmaz, a finom mozdulatok, a műviesen kivitelezett apró, doromboló nyújtózkodások, tán természetének velejárója, vagy gondosan kiképzett technikák. Vigyázni kell vele.*
- Mi lett a hátaddal? Láttam, hogy fájlaltad. *Vált komorabbra a tekintet kissé, s a lány füle mellett lassan kúszik a szempár, a korábban, a Sellőben, mintha fájdalmasan megrándított testrészre.*
- Tegnap még olyan voltál, mint egy macska, semmi kehesség. *Figyel tovább, de a tempón nem lassít.*
//Milhen, Khul//
*Fürkésző szempár, hunyorító tekintet, miközben végigméri a lányt. Tehát nem szaladt el, akkor talán mégsem menekül, tán igaza van.*
- Levegő... hah? Tény, hogy egyre fojtogatóbb benn. *Vonja meg a vállát, majd közelebb sétál, miközben a levegőben repülő kardot csuklóból kapja el, s egy mozdulattal csattintja vissza a tokjába.*
- Pech, nekem mindegy. *Aztán kezét csípőre vágja, s úgy figyel, mielőtt egy lehelettel később el is indul. Nem néz hátra, csak szája húzódik félmosolyra, mikor hallja, az apró szökkenő, vagy inkább surranó kis lépteket. ~ Jó... ~ Lendületesen halad, de lehet vele tartani a lépést, ez a lánynak nem okozhat gondot, s úgy léptében követi le fél füllel a szende kis kérést, melyre rögtön cinikus mosolyra húzódik szája, tán csak tekintete csillan egy apró vidorat. Egy darabig gondolkodik, majd folytatva útját legyint.*
- Ne hízelegj. Majd veszünk neked egy tőrt. Ve-szünk... nem lopunk, veszünk. Most nincs idő. Be kell járjuk a környéket. *Rázza meg fejét, aztán féloldalasan villant egy oldalfogsoros vigyort.*
- Rafinált vagy, te hallod, rafinált egy kis csaj! Nem csodálom, hogy a jég hátán is megélsz. *Lehet akár elismerésnek is venni, vagy csupán egy kijelentésnek. Nem tudja, hogy a mimika, mit oly gyakran alkalmaz, a finom mozdulatok, a műviesen kivitelezett apró, doromboló nyújtózkodások, tán természetének velejárója, vagy gondosan kiképzett technikák. Vigyázni kell vele.*
- Mi lett a hátaddal? Láttam, hogy fájlaltad. *Vált komorabbra a tekintet kissé, s a lány füle mellett lassan kúszik a szempár, a korábban, a Sellőben, mintha fájdalmasan megrándított testrészre.*
- Tegnap még olyan voltál, mint egy macska, semmi kehesség. *Figyel tovább, de a tempón nem lassít.*
2305. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-11 15:02:27
Üzenet elküldve: 2020-01-11 15:02:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Őrjárat tán, vagy világgá?//
//Milhen, Khul//
*Nem sokat ücsöröghet gondolatai sodrában, mert nyílik a Sellőház ajtaja és egy jókora dobbanás adja tudtára, hogy ki is jött utána. Csak szeme rebben az előtte csörrenő kardra, majd feltápászkodik a földről.*
-Levegőztem. *Válaszol rezzenéstelen arccal, miközben leporolja magát és a földre dobott kardért hajol. Ezzel részéről meg is magyarázott mindent, habár talán Khulnak nem lesz elégséges magyarázat a hirtelen lelécelésre. Egy ideig forgatja a fegyvert kezében gondolataiba merülve, majd visszadobja Khul-nak úgy, hogy a markolat a férfi keze ügyébe kerüljön.*
-Ez túl nehéz nekem. A kard.
*Indul el a férfi nyomában, majd néhány szökkenés és már mellette is terem. Széles mosolyt ereszt a marcona férfire, majd végighordozza tekintetét az utcafronton.*
-Megtennéd, hogy... Kihozod nekem a fegyvereim? Nem biztos, hogy nekem odaadják. *Húzza el a száját, de a pillantás, amit a férfire vet, kérlelő.*
//Milhen, Khul//
*Nem sokat ücsöröghet gondolatai sodrában, mert nyílik a Sellőház ajtaja és egy jókora dobbanás adja tudtára, hogy ki is jött utána. Csak szeme rebben az előtte csörrenő kardra, majd feltápászkodik a földről.*
-Levegőztem. *Válaszol rezzenéstelen arccal, miközben leporolja magát és a földre dobott kardért hajol. Ezzel részéről meg is magyarázott mindent, habár talán Khulnak nem lesz elégséges magyarázat a hirtelen lelécelésre. Egy ideig forgatja a fegyvert kezében gondolataiba merülve, majd visszadobja Khul-nak úgy, hogy a markolat a férfi keze ügyébe kerüljön.*
-Ez túl nehéz nekem. A kard.
*Indul el a férfi nyomában, majd néhány szökkenés és már mellette is terem. Széles mosolyt ereszt a marcona férfire, majd végighordozza tekintetét az utcafronton.*
-Megtennéd, hogy... Kihozod nekem a fegyvereim? Nem biztos, hogy nekem odaadják. *Húzza el a száját, de a pillantás, amit a férfire vet, kérlelő.*
2304. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-11 14:41:26
Üzenet elküldve: 2020-01-11 14:41:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szép remények - Reggel//
*A férfi elkuncogja magát, a nő látszólagos felháborodásán. Tudja, hogy csak viccel, talán többek között ez is fogta meg a nőben. Jó a humora, és ezek mellett remek szerető.*
- Tudod mit? Majd meghívsz valamire legközelebb.*-kacsnit, és a pulthoz érve előveszi az erszényét. Nem tudja pontosan, hogy mennyit Ezüstszakáll lehelete csúszott le ő és a vendégei torkán, de 60 arannyit biztos elfogyasztottak.
Ezt kifizetve a férfi újra gondolkodóba esik. Emlékszik, hogy háromszor is járt a Fürdő területén, így 69 aranyat kell fizetnie. Majd újra átgondolja, hogy mit csinált a röpke éjszaka alatt. Bár nem sok időt töltött a Sellő (NJK) társaságában, úgy véli, hogy nagylelkű lesz, és a többszörösét fizeti ki azaz, 171 aranyat. Már csak az étkezést kell kifizetnie. Nem tudja mennyi Birtokok íze nevű finomságot fogyasztott, de nagylelkűen kifizet 120 aranyat. Ha netán többet fizetett volna, mint kellene az sem baj, a ház nyugodtan megtarthatja magának a plusz bevételt. Ekkor azonban eszébe jut, hogy a szobáért még nem fizetett. Egy éjszakát töltött a Szoba melegében, így kifizet még 17 aranyat. Most már tényleg mindent rendezett, karját nyújtja a kedvesének, és el is indulnak az ajtó felé.*
- Merre szeretnél sétálni Kedvesem?*-kérdezi, majd a fegyvertartóhoz érve elveszi a fegyvereit, amit a belépéskor letett.*
*A férfi elkuncogja magát, a nő látszólagos felháborodásán. Tudja, hogy csak viccel, talán többek között ez is fogta meg a nőben. Jó a humora, és ezek mellett remek szerető.*
- Tudod mit? Majd meghívsz valamire legközelebb.*-kacsnit, és a pulthoz érve előveszi az erszényét. Nem tudja pontosan, hogy mennyit Ezüstszakáll lehelete csúszott le ő és a vendégei torkán, de 60 arannyit biztos elfogyasztottak.
Ezt kifizetve a férfi újra gondolkodóba esik. Emlékszik, hogy háromszor is járt a Fürdő területén, így 69 aranyat kell fizetnie. Majd újra átgondolja, hogy mit csinált a röpke éjszaka alatt. Bár nem sok időt töltött a Sellő (NJK) társaságában, úgy véli, hogy nagylelkű lesz, és a többszörösét fizeti ki azaz, 171 aranyat. Már csak az étkezést kell kifizetnie. Nem tudja mennyi Birtokok íze nevű finomságot fogyasztott, de nagylelkűen kifizet 120 aranyat. Ha netán többet fizetett volna, mint kellene az sem baj, a ház nyugodtan megtarthatja magának a plusz bevételt. Ekkor azonban eszébe jut, hogy a szobáért még nem fizetett. Egy éjszakát töltött a Szoba melegében, így kifizet még 17 aranyat. Most már tényleg mindent rendezett, karját nyújtja a kedvesének, és el is indulnak az ajtó felé.*- Merre szeretnél sétálni Kedvesem?*-kérdezi, majd a fegyvertartóhoz érve elveszi a fegyvereit, amit a belépéskor letett.*
2303. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-11 10:04:51
Üzenet elküldve: 2020-01-11 10:04:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szép remények - Reggel//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mosolyogva viszonozza a csókot, majd amikor a kalóz megtapogatja, akkor felkuncog, majd játékosan annak kezére csap.*
-Na, de uram! Mégis mit képzel?!
*Amint megkapja ruháit, öltözni kezd és közben reagál a számla kérdésére.*
-Amikor elindultunk a fürdőbe még csak egy egy éjszakás kalandnak számítottunk ne is tagadd. Így a számla fele jogosan engem illett.
*Magára ölti ruháit, majd a kérdésre biccentve, elindul kifelé, hogy lemenjenek a fogadó térbe. Lent sok ember nyüzsög, hirtelen nem is tudja merre induljon.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mosolyogva viszonozza a csókot, majd amikor a kalóz megtapogatja, akkor felkuncog, majd játékosan annak kezére csap.*
-Na, de uram! Mégis mit képzel?!
*Amint megkapja ruháit, öltözni kezd és közben reagál a számla kérdésére.*
-Amikor elindultunk a fürdőbe még csak egy egy éjszakás kalandnak számítottunk ne is tagadd. Így a számla fele jogosan engem illett.
*Magára ölti ruháit, majd a kérdésre biccentve, elindul kifelé, hogy lemenjenek a fogadó térbe. Lent sok ember nyüzsög, hirtelen nem is tudja merre induljon.*
2302. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-11 00:25:20
Üzenet elküldve: 2020-01-11 00:25:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Carlotteia//
*Érzi, ahogyan az őrök tekintete egyenesen a tarkójára szegeződik, de nem foglalkozik vele. Természetesen, hogy ilyen helyen félnek a szegényektől, de Aleimord nem tartozik közéjük. Nem szívbajos, nyugodtan közelíti meg a pultot, ahol egy kedves hölgy fogadja.*
- Üdvözöllek *köszönti a pultost.* Madyt keresem *jelenti ki rögtön, aztán rájön valamire. Egy bordélyban van, és éppen egy szajhát keres. Nagyon könnyen félreértenék, és azt hiszik, maga is örömlányt keres. Mármint azt keres, de...*
- Mármint... nem úgy *rázza meg a fejtét.* Egy barátja vagyok, csak beszélgetni szeretnék vele. Csak megmondaná neki, hogy a kedvenc nemese keresi? Érteni fogja.
*Legalábbis reméli, hogy Mady még emlékszik rá, Aleimordnak ugyanis sokat jelent a találkozásuk. Ha nem futnak össze, a férfi ugyanis nem kezd el enni, Mady volt az első, aki főtt krumplit tudott legyömöszölni a férfi torkán, aki majdnem halálra éheztette saját magát.*
- Elég sokat utaztam, jól esne egy kis étel és ital. Utána pedig egy fürdő. Van egy ügyes kezű alkalmazottjuk, aki megmosdat és megmasszíroz? Kivételesen mindenféle... egyéb jellegű dolog nélkül.
*Képtelen lenne úgy ránézni akár egyetlen nőre is, még egy egyszerű szajhára sem, ugyanis Aleimord szíve most hős szerelmest játszik.*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.11 00:26:28
*Érzi, ahogyan az őrök tekintete egyenesen a tarkójára szegeződik, de nem foglalkozik vele. Természetesen, hogy ilyen helyen félnek a szegényektől, de Aleimord nem tartozik közéjük. Nem szívbajos, nyugodtan közelíti meg a pultot, ahol egy kedves hölgy fogadja.*
- Üdvözöllek *köszönti a pultost.* Madyt keresem *jelenti ki rögtön, aztán rájön valamire. Egy bordélyban van, és éppen egy szajhát keres. Nagyon könnyen félreértenék, és azt hiszik, maga is örömlányt keres. Mármint azt keres, de...*
- Mármint... nem úgy *rázza meg a fejtét.* Egy barátja vagyok, csak beszélgetni szeretnék vele. Csak megmondaná neki, hogy a kedvenc nemese keresi? Érteni fogja.
*Legalábbis reméli, hogy Mady még emlékszik rá, Aleimordnak ugyanis sokat jelent a találkozásuk. Ha nem futnak össze, a férfi ugyanis nem kezd el enni, Mady volt az első, aki főtt krumplit tudott legyömöszölni a férfi torkán, aki majdnem halálra éheztette saját magát.*
- Elég sokat utaztam, jól esne egy kis étel és ital. Utána pedig egy fürdő. Van egy ügyes kezű alkalmazottjuk, aki megmosdat és megmasszíroz? Kivételesen mindenféle... egyéb jellegű dolog nélkül.
*Képtelen lenne úgy ránézni akár egyetlen nőre is, még egy egyszerű szajhára sem, ugyanis Aleimord szíve most hős szerelmest játszik.*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.11 00:26:28
2301. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-11 00:20:17
Üzenet elküldve: 2020-01-11 00:20:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
// + Amborggio//
*A kis csapat szinte azonnal a szívébe fogadta az új jövevényt. Ez egyik már verbálisan a farkát rázza előtte, a másik közli, hogy ő lesz maga a tenger haragja: A balszerencse. A harmadik pedig közli, hogy nincsen más, szóval ha nem egy lotyó akkor jöhet. Erre a felettébb vidám hozzáállásra a Professzor türkiz szemei kicsit elégedetlenkedve forgolódnak. Ekkor amíg a fiatal tudós, és a felvágott nyelvű újonc éppen a férfi nemi szervekről diskurálnak, addig az öreg szépen meghallgatja Zopalt. Már az ork szavai alatt mélyre nyúl a zsebébe.*
-Ha gondolod, hogy többet akartak egy balhénál, kérlek vizsgáld át a szobát. Ablakok, és zárak. Ha bármi rendelleneset találsz, ne érj semmihez csak szólj kérlek.
*Mondja kedvesen és átnyújtja a 6-os számmal jelzett kulcsot az orknak, amely a Professzor emeleti szobáját nyitja. Közben Daesy elintézi a maga dolgát Fräddal, és folytatják a beszélgetést. Mikor mindenki elmondta a maga véleményét, az öreg egy kedves, nyugodt mosollyal fogadja el, hogy a lányt érdekelheti a dolog. Bár. Akad egy kis bökkenő. A lány egy ismeretlen kapitány ismeretlen történetére alapozza aggályait. Legalábbis elsőre úgy tűnhet. Végkifejletként pedig csak arra lenne kíváncsi, hogy mi is a pontos úti cél.*
-Senki sem tudja pontosan hol van, különben nem kellene felfedezni.
*Mondja, egy igazi kalandor lelkesedésével.*
-A bájos úr, *Mutat Frädra.* a térképészünk. Bizonyára felvilágosítja az útról, és a tervekről.
*Kedves, öreguras hangja karcolja át a levegőt, és az apró motozás zajai, ahogy szinte feneketlen kabátzsebéből előhúzza a kicsire hajtott térképet, és átadja a tudósnak. Ebben a pillanatban válik ki a tömegből, egy alak. Arrogáns, és hirtelen megszólalásának a tárgya, a frissen odacsapódott vörös lány, akit nem kissé lekezelően a maga rendje, és módja szerint megkínál néhány keresetlen mondattal. A Professzor türkizkék szeme mintha tőr lenne, oly hegyesen döf át a másikon. Egy pillanatra nem is tudhatja mire vélni, a szuggesztív pillantás egyszerre taszító, és mégis mozdulatlanságra kényszerítő hatását. Még az egyik mondatba is meg akad a szava, de aztán folytathatja mintha mi sem történt volna. Mikor ezt a kis megalázó hadjáratot befejezte, a professzor egy hirtelen felvett kedves mosollyal bólint.*
-Milyen kedves, hogy így aggódik érte.
*A szarkazmus a szavak között, mint a pipafüst. Lágy, de ki lehet szagolni.*
-Vigyázunk rá.
*Mondja, miközben újra ráemeli hideg, kékes tekintetét az idegen férfira, akit hirtelen elfog egy érzés. Egy érzés, hogy itt neki, most nem különösebben jó. Szeretné elhagyni ezt a helyet. Nem tudja miért. Lehet csak egy futó gondolat.*
-Beszéljétek meg a részleteket.
*Fordul vissza az álompárhoz a kezükben a térképpel. Majd hátra fordul, és ránéz Svorntra.*
-Mi pedig járjunk utána a szobának.
*Mondja, és ha már elindult az ork, akkor most utána mennek, ha nem akkor egy kérő, mintsem parancsoló kézmozdulattal int Zopalnak, hogy jöjjön ő is.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.11 00:26:12
//Toborzás//
// + Amborggio//
*A kis csapat szinte azonnal a szívébe fogadta az új jövevényt. Ez egyik már verbálisan a farkát rázza előtte, a másik közli, hogy ő lesz maga a tenger haragja: A balszerencse. A harmadik pedig közli, hogy nincsen más, szóval ha nem egy lotyó akkor jöhet. Erre a felettébb vidám hozzáállásra a Professzor türkiz szemei kicsit elégedetlenkedve forgolódnak. Ekkor amíg a fiatal tudós, és a felvágott nyelvű újonc éppen a férfi nemi szervekről diskurálnak, addig az öreg szépen meghallgatja Zopalt. Már az ork szavai alatt mélyre nyúl a zsebébe.*
-Ha gondolod, hogy többet akartak egy balhénál, kérlek vizsgáld át a szobát. Ablakok, és zárak. Ha bármi rendelleneset találsz, ne érj semmihez csak szólj kérlek.
*Mondja kedvesen és átnyújtja a 6-os számmal jelzett kulcsot az orknak, amely a Professzor emeleti szobáját nyitja. Közben Daesy elintézi a maga dolgát Fräddal, és folytatják a beszélgetést. Mikor mindenki elmondta a maga véleményét, az öreg egy kedves, nyugodt mosollyal fogadja el, hogy a lányt érdekelheti a dolog. Bár. Akad egy kis bökkenő. A lány egy ismeretlen kapitány ismeretlen történetére alapozza aggályait. Legalábbis elsőre úgy tűnhet. Végkifejletként pedig csak arra lenne kíváncsi, hogy mi is a pontos úti cél.*
-Senki sem tudja pontosan hol van, különben nem kellene felfedezni.
*Mondja, egy igazi kalandor lelkesedésével.*
-A bájos úr, *Mutat Frädra.* a térképészünk. Bizonyára felvilágosítja az útról, és a tervekről.
*Kedves, öreguras hangja karcolja át a levegőt, és az apró motozás zajai, ahogy szinte feneketlen kabátzsebéből előhúzza a kicsire hajtott térképet, és átadja a tudósnak. Ebben a pillanatban válik ki a tömegből, egy alak. Arrogáns, és hirtelen megszólalásának a tárgya, a frissen odacsapódott vörös lány, akit nem kissé lekezelően a maga rendje, és módja szerint megkínál néhány keresetlen mondattal. A Professzor türkizkék szeme mintha tőr lenne, oly hegyesen döf át a másikon. Egy pillanatra nem is tudhatja mire vélni, a szuggesztív pillantás egyszerre taszító, és mégis mozdulatlanságra kényszerítő hatását. Még az egyik mondatba is meg akad a szava, de aztán folytathatja mintha mi sem történt volna. Mikor ezt a kis megalázó hadjáratot befejezte, a professzor egy hirtelen felvett kedves mosollyal bólint.*
-Milyen kedves, hogy így aggódik érte.
*A szarkazmus a szavak között, mint a pipafüst. Lágy, de ki lehet szagolni.*
-Vigyázunk rá.
*Mondja, miközben újra ráemeli hideg, kékes tekintetét az idegen férfira, akit hirtelen elfog egy érzés. Egy érzés, hogy itt neki, most nem különösebben jó. Szeretné elhagyni ezt a helyet. Nem tudja miért. Lehet csak egy futó gondolat.*
-Beszéljétek meg a részleteket.
*Fordul vissza az álompárhoz a kezükben a térképpel. Majd hátra fordul, és ránéz Svorntra.*
-Mi pedig járjunk utána a szobának.
*Mondja, és ha már elindult az ork, akkor most utána mennek, ha nem akkor egy kérő, mintsem parancsoló kézmozdulattal int Zopalnak, hogy jöjjön ő is.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.11 00:26:12
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5204-5223