Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 124 (2461. - 2480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2480. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-07 19:38:32
Üzenet elküldve: 2020-02-07 19:38:32
ÚJ
![>Carlotteia Oryw [KKK] [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Welly, Dreyia//
*Dreyia komoly válaszára, hogy tolvajt és kihágást keresett, valahogy önkéntelenül felvonja szemöldökeit. Nem is azért, mert nem illik ez a válasz egy őrhöz, aki a rendre vigyáz, vagy nem lett volna példa ilyesmire nem is olyan régen, egyszerűen valahogy életszerűbbé válik számára hirtelen, hogy az ilyesmi minden pillanatban bekövetkezhet. De hát ő ezért pultos, és Dreyia ezért a rend őre. Ha baj van, maga sem fél belépni az eseményekbe, de mégis egy kicsit jobban a vendégek nézőpontjából indul ki, akik szórakozni jönnek, nem a kést keresi az ingujjuk alatt. A forgalmat illető kérdésre megvonja a vállát.*
- Mikor megérkeztem, és kinyitottam az ajtót, már kihömpölygött rajta a tömeg. Be kellett tolnom magam előtt az utazótáskámmal, hogy bejussak.
*Még mindig úgy gondolja, hogy Drey alattomosan humorizáló fajta, amióta a tetőn alvással próbálta szédíteni, ezért szívesen beszél ezen a nyelven vele. Mikor Wellyből kitör az álcázott nevetés, mialatt falaz a lányoknak az elbeszélésben, egy féloldalas mosollyal rákacsint.*
- Előfordul az ilyesmi.
*Éppen belekortyol teájába, mikor Drey értékeli az elhangzottakat, és megemlíti, hogy tánccal terelné el a figyelmet a Sellőkről. Szerencsére csak a tea egy részét köpi ki, és senkire se megy belőle, legalábbis törekvése szerint. Most rajta a köhögés sora. Megdöngeti kicsit a mellkasát, és kendőt ragad, hogy alaposan letakarítsa a munkaterületet, míg a másik kezének külső oldalát a szája előtt tartja.*
- Elkh… elnéhk… zést!
*Mire végez, a köhögés is lecsillapszik, és egy mély levegő után újra belekortyol a teába óvatosan.*
- Szóval igen… tánccal… öhm… ezt mondtad, ugye?
*Eddig nem jutott eszébe, de most, hogy az első sokkon túl van, felidézett egy emléket egy vásári mutatványosról, aki pengékkel zsonglőrködött nagyon látványosan. Valami ilyesmit képzel most el. A párbajos kihívás dolgában bólogat, hiszen a vendég volt a kezdeményező fél. Az összefoglaló alatt újabb kortyokkal nyugtatja torkát, és kissé elmosolyodik a baráti felszólításon.*
- Ez kedves tőled. De hogy érted, hogy hozzá kell szokni, hogy nem vagyunk egyedül?
*Lehet, hogy csak félreértett valamit.*
- Amúgy én régi bútordarab vagyok itt.
*Legyint.*
- Többet sikáltam ezt a pultot, mint ahányszor életemben megfésülködtem.
*Hiún megigazítja a haját, ha már eszébe jutott, hátha a fuldoklás kárt tett frizurájában.*
- Pedig életem másik felét Wegtorenben töltöttem. Ott él még most is az anyám. No és te?
//Új munka, és ami még vár//
//Később a pultnál//
//Drogg, Zammiria, Welly, Frädricus//
*Mikor Drogg dönt az ital felől, bólint a választásra.*
- Rendben, akkor az étlapot itt hagyom további tanulmányozásra.
*Alaposan megjegyzi a nevet, érdekes ismerősei vannak a főnökasszonynak, annyi szent. Van valami, ami mosolygásra ingerli a férfi közelében, de egyáltalán nem rosszindulattal. A kérésre bólogat.*
- Értem, akkor járjon szerencsével!
*S valóban visszatér a pulthoz, persze az ital miatt. Úgy esik, hogy Zammiria hamarosan éppen ugyanazt az italt rendeli el számára, és mivel a főnökasszony ugyanazzal a szándékkal nyilatkozik, mint Drogg, már nem is kell közvetítenie, hogy a férfi őt keresi. Bólint, aztán Wellyhez fordul.*
- Na, micsoda véletlen, az az úr is éppen ezt akarta!
*Éppen nekilátna a rendelés teljesítésének, mikor feltűnik Frädricus a színen. Már közeledtekor látja rajta, hogy szeretne valamit, ezért Wellyt megkéri, hogy vegye át egy kicsit Drogg kiszolgálását.*
- Megtennéd, hogy ezt kiviszed az üzenettel?
*A vajsört kupában tálcára teszi számára.*
- Lehet, hogy ételt is rendelne.
*Ha vállalja a lány, akkor hálásan megköszöni, és az odaérő Frädricust szívélyesen üdvözli. Hiába nem mai csirke már, a bókok neki is ugyanolyan jólesnek.*
- Jó reggelt, uram!
*A mosoly komolyodik, hiszen nem szolgálhat jó hírrel.*
- Végtelenül sajnálom, de még nem volt alkalmam rá. A kisasszony nagyon későn érkezett meg tegnap, ma reggel pedig elfoglaltsága akadt, nem volt megfelelő a pillanat. Ám ígérem, találok rá módot, hogy átadjam neki, amint lehet. Hacsak nem szeretne inkább személyesen beszélni vele később…
*Nem keresi tekintetével, hogy merre lehet Mady, hiszen éppen egy férfival van. Egyenesen Frädricus szemeibe néz várakozón. Némi rossz érzés ül a lelkén. Ma reggel szinte azonnal elhappolták előle Mady társaságát, amint feltűnt, de este odaadhatta volna a levelet. Mentségére szolgáljon, hogy igazából akkor ismerkedett csak meg vele, és szinte az összeroskadás szélén állt a lány, de sietett tovább megkeresni a tulajdonosokat. Utána pedig már nem találkoztak.*
//Welly, Dreyia//
*Dreyia komoly válaszára, hogy tolvajt és kihágást keresett, valahogy önkéntelenül felvonja szemöldökeit. Nem is azért, mert nem illik ez a válasz egy őrhöz, aki a rendre vigyáz, vagy nem lett volna példa ilyesmire nem is olyan régen, egyszerűen valahogy életszerűbbé válik számára hirtelen, hogy az ilyesmi minden pillanatban bekövetkezhet. De hát ő ezért pultos, és Dreyia ezért a rend őre. Ha baj van, maga sem fél belépni az eseményekbe, de mégis egy kicsit jobban a vendégek nézőpontjából indul ki, akik szórakozni jönnek, nem a kést keresi az ingujjuk alatt. A forgalmat illető kérdésre megvonja a vállát.*
- Mikor megérkeztem, és kinyitottam az ajtót, már kihömpölygött rajta a tömeg. Be kellett tolnom magam előtt az utazótáskámmal, hogy bejussak.
*Még mindig úgy gondolja, hogy Drey alattomosan humorizáló fajta, amióta a tetőn alvással próbálta szédíteni, ezért szívesen beszél ezen a nyelven vele. Mikor Wellyből kitör az álcázott nevetés, mialatt falaz a lányoknak az elbeszélésben, egy féloldalas mosollyal rákacsint.*
- Előfordul az ilyesmi.
*Éppen belekortyol teájába, mikor Drey értékeli az elhangzottakat, és megemlíti, hogy tánccal terelné el a figyelmet a Sellőkről. Szerencsére csak a tea egy részét köpi ki, és senkire se megy belőle, legalábbis törekvése szerint. Most rajta a köhögés sora. Megdöngeti kicsit a mellkasát, és kendőt ragad, hogy alaposan letakarítsa a munkaterületet, míg a másik kezének külső oldalát a szája előtt tartja.*
- Elkh… elnéhk… zést!
*Mire végez, a köhögés is lecsillapszik, és egy mély levegő után újra belekortyol a teába óvatosan.*
- Szóval igen… tánccal… öhm… ezt mondtad, ugye?
*Eddig nem jutott eszébe, de most, hogy az első sokkon túl van, felidézett egy emléket egy vásári mutatványosról, aki pengékkel zsonglőrködött nagyon látványosan. Valami ilyesmit képzel most el. A párbajos kihívás dolgában bólogat, hiszen a vendég volt a kezdeményező fél. Az összefoglaló alatt újabb kortyokkal nyugtatja torkát, és kissé elmosolyodik a baráti felszólításon.*
- Ez kedves tőled. De hogy érted, hogy hozzá kell szokni, hogy nem vagyunk egyedül?
*Lehet, hogy csak félreértett valamit.*
- Amúgy én régi bútordarab vagyok itt.
*Legyint.*
- Többet sikáltam ezt a pultot, mint ahányszor életemben megfésülködtem.
*Hiún megigazítja a haját, ha már eszébe jutott, hátha a fuldoklás kárt tett frizurájában.*
- Pedig életem másik felét Wegtorenben töltöttem. Ott él még most is az anyám. No és te?
//Új munka, és ami még vár//
//Később a pultnál//
//Drogg, Zammiria, Welly, Frädricus//
*Mikor Drogg dönt az ital felől, bólint a választásra.*
- Rendben, akkor az étlapot itt hagyom további tanulmányozásra.
*Alaposan megjegyzi a nevet, érdekes ismerősei vannak a főnökasszonynak, annyi szent. Van valami, ami mosolygásra ingerli a férfi közelében, de egyáltalán nem rosszindulattal. A kérésre bólogat.*
- Értem, akkor járjon szerencsével!
*S valóban visszatér a pulthoz, persze az ital miatt. Úgy esik, hogy Zammiria hamarosan éppen ugyanazt az italt rendeli el számára, és mivel a főnökasszony ugyanazzal a szándékkal nyilatkozik, mint Drogg, már nem is kell közvetítenie, hogy a férfi őt keresi. Bólint, aztán Wellyhez fordul.*
- Na, micsoda véletlen, az az úr is éppen ezt akarta!
*Éppen nekilátna a rendelés teljesítésének, mikor feltűnik Frädricus a színen. Már közeledtekor látja rajta, hogy szeretne valamit, ezért Wellyt megkéri, hogy vegye át egy kicsit Drogg kiszolgálását.*
- Megtennéd, hogy ezt kiviszed az üzenettel?
*A vajsört kupában tálcára teszi számára.*
- Lehet, hogy ételt is rendelne.
*Ha vállalja a lány, akkor hálásan megköszöni, és az odaérő Frädricust szívélyesen üdvözli. Hiába nem mai csirke már, a bókok neki is ugyanolyan jólesnek.*
- Jó reggelt, uram!
*A mosoly komolyodik, hiszen nem szolgálhat jó hírrel.*
- Végtelenül sajnálom, de még nem volt alkalmam rá. A kisasszony nagyon későn érkezett meg tegnap, ma reggel pedig elfoglaltsága akadt, nem volt megfelelő a pillanat. Ám ígérem, találok rá módot, hogy átadjam neki, amint lehet. Hacsak nem szeretne inkább személyesen beszélni vele később…
*Nem keresi tekintetével, hogy merre lehet Mady, hiszen éppen egy férfival van. Egyenesen Frädricus szemeibe néz várakozón. Némi rossz érzés ül a lelkén. Ma reggel szinte azonnal elhappolták előle Mady társaságát, amint feltűnt, de este odaadhatta volna a levelet. Mentségére szolgáljon, hogy igazából akkor ismerkedett csak meg vele, és szinte az összeroskadás szélén állt a lány, de sietett tovább megkeresni a tulajdonosokat. Utána pedig már nem találkoztak.*
2479. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-07 18:52:41
Üzenet elküldve: 2020-02-07 18:52:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakeresőben//
//Cassy//
*Alighogy odaér a pulthoz, máris szívélyes mosoly köszönti, ami ugyancsak arra sarkallja, hogy viszonozza saját, kissé fakó, megkopott, de szívből jövő bazsalygásával. Ha jobban megnézi, a szőkeség akár fajtárs is lehet, ami most megnyugtatóan hat rá, hiszen ez azt is jelentheti, hogy jobban megérthetik. Nehéz dolog ez most mind számára, mind pedig a lábai körül doromboló Beltrysnek - már ha az utóbbi egyáltalán felfogja azt, hogy itt miről is van szó, pontosan. Ettől függetlenül zavara és magyarázatra való hajlama nem múlik el, így ha teheti, közelebb hajol a szépséghez, hogy diszkrétebben "tárgyalhasson" vele.*
-Tudja, nem is tudom. Esetleg felszolgálóként, vagy szakácsként vehetnék leginkább hasznomat. Igazából erdei alkimista vagyok, de nem hiszem, hogy az... *Itt kicsit elakad, nagy levegőt vesz, hiszen úgy érzi, egyre mélyebben süpped bele a maga által kreált futóhomokba. Kissé kuncog saját ostobaságán, majd kezeit a pultra helyezve, folytatja. Látszódhat rajta, hogy határozottabban, összeszedettebben formál mondatokat, ettől függetlenül nem ellenséges, parancsoló, arrogáns, vagy túlságosan tárgyilagos.*
-Nézze, szolgáltam már kereskedők mellett, inasként, füvesemberként, piaci kofaként, s még sok egyébként is, de ez számomra kevés volt. Biztosan megérti, hogyha az elfnek annyi éve van, mely mellett a legtöbb halandó csak lepereg, jobb esetben, akkor szívesebben vállal valami... stabilabb állást. Pontosan ezért kerestem fel Önöket, de mivel nem hinném, hogy őrnek feltétlenül jó lennék, Sellőnek pedig az utolsó eshetőségben, de csatlakoznék, így ha szabadna, inkább felszolgálónak, inasnak, vagy ha szabad ilyeneken gondolkoznom és lenne rá esély, alkimistaként szolgálnék. ~ De ezeket már említettem. ~ *Újabb ok, hogy kínosan érezze magát: elismételte gondolatait. Már egyáltalán nem biztos benne, hogy felvennék, hiába próbálkozik jelenlegi képességeit mérve a legjobban. Aztán ebből Cassy menti ki, aki az étkekről nyit társalgást.*
-Igen, azt kérném, valamint italnak lehetne egy pohár Pezsgő, 11 aranyért.
Valamint ha szabadna, akkor kérnék egy Mélytengeri apróságok tálat, 17 aranyért. Beltrys imádná. *Mutat szemeivel a mellette somfordáló állatra, aki vizslató tekintettel üdvözli az elfet, de ez újabb gondolatot ébreszt a saját belátása szerint rossz szénával bíró alkimistában.*
-Tényleg, a macska maradhat mellettem, amennyiben felvesznek?
//Cassy//
*Alighogy odaér a pulthoz, máris szívélyes mosoly köszönti, ami ugyancsak arra sarkallja, hogy viszonozza saját, kissé fakó, megkopott, de szívből jövő bazsalygásával. Ha jobban megnézi, a szőkeség akár fajtárs is lehet, ami most megnyugtatóan hat rá, hiszen ez azt is jelentheti, hogy jobban megérthetik. Nehéz dolog ez most mind számára, mind pedig a lábai körül doromboló Beltrysnek - már ha az utóbbi egyáltalán felfogja azt, hogy itt miről is van szó, pontosan. Ettől függetlenül zavara és magyarázatra való hajlama nem múlik el, így ha teheti, közelebb hajol a szépséghez, hogy diszkrétebben "tárgyalhasson" vele.*
-Tudja, nem is tudom. Esetleg felszolgálóként, vagy szakácsként vehetnék leginkább hasznomat. Igazából erdei alkimista vagyok, de nem hiszem, hogy az... *Itt kicsit elakad, nagy levegőt vesz, hiszen úgy érzi, egyre mélyebben süpped bele a maga által kreált futóhomokba. Kissé kuncog saját ostobaságán, majd kezeit a pultra helyezve, folytatja. Látszódhat rajta, hogy határozottabban, összeszedettebben formál mondatokat, ettől függetlenül nem ellenséges, parancsoló, arrogáns, vagy túlságosan tárgyilagos.*
-Nézze, szolgáltam már kereskedők mellett, inasként, füvesemberként, piaci kofaként, s még sok egyébként is, de ez számomra kevés volt. Biztosan megérti, hogyha az elfnek annyi éve van, mely mellett a legtöbb halandó csak lepereg, jobb esetben, akkor szívesebben vállal valami... stabilabb állást. Pontosan ezért kerestem fel Önöket, de mivel nem hinném, hogy őrnek feltétlenül jó lennék, Sellőnek pedig az utolsó eshetőségben, de csatlakoznék, így ha szabadna, inkább felszolgálónak, inasnak, vagy ha szabad ilyeneken gondolkoznom és lenne rá esély, alkimistaként szolgálnék. ~ De ezeket már említettem. ~ *Újabb ok, hogy kínosan érezze magát: elismételte gondolatait. Már egyáltalán nem biztos benne, hogy felvennék, hiába próbálkozik jelenlegi képességeit mérve a legjobban. Aztán ebből Cassy menti ki, aki az étkekről nyit társalgást.*
-Igen, azt kérném, valamint italnak lehetne egy pohár Pezsgő, 11 aranyért.
Valamint ha szabadna, akkor kérnék egy Mélytengeri apróságok tálat, 17 aranyért. Beltrys imádná. *Mutat szemeivel a mellette somfordáló állatra, aki vizslató tekintettel üdvözli az elfet, de ez újabb gondolatot ébreszt a saját belátása szerint rossz szénával bíró alkimistában.*-Tényleg, a macska maradhat mellettem, amennyiben felvesznek?
2478. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-07 18:14:24
Üzenet elküldve: 2020-02-07 18:14:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőzéshez//
//Orm, Gyldwa, Vyliassa, Cahress//
*Ő is turpisságra gyanakszik a hirtelen rosszullétet illetően, bár csak gyanakvó tekintetében nyilvánul az meg. Nem igazán észleli, hogy Gyldwa félrevonul a korábban bűvöletet okozó hölgyeménnyel, de miután kitisztul a feje, azért gyanús lesz neki a nagy baráti susmus. Végül csak kibukik a lányból, ami nyomja, egyedül akar fürdeni.*
-Én nöm bánom aztat. Egyedül is mögy, már felnőttek vagyunk, csak gondoltam én aztat, tö lássál sok mindent a világbú, azé gyüttünk errefelé. *Szögezi le, hiszen ha valamit kihagynak, azt tuti, hogy ő nem kíséri megint vissza erre az átkozott helyre a lányt.Aztán a boszorka valamiért nagyon ragaszkodik hozzá, hogy márpedig ő szeretne a fürösztésükben részt venni, még egy puszit is nyom Gyldwa arcára. Erre felmorran.*
-Nem kérjük az elbájolást és ögyém ügyesködéseket, tartogassa csak másnak itten. *Már húzná is a lányt a háta mögé, de Gyldwa simán kikerülheti a terelést. Valamiért Cahress szavai megnyugtatják egy kicsit, hogy itt így foglalkoznak a vendégekkel, még ha másfajták is, így ha Gyldwa megindul Vyllel a fürdő felé, akkor követi őket, bár alaposan megnézi, merre is kalauzolják ebben a hatalmas épületben.*
//Orm, Gyldwa, Vyliassa, Cahress//
*Ő is turpisságra gyanakszik a hirtelen rosszullétet illetően, bár csak gyanakvó tekintetében nyilvánul az meg. Nem igazán észleli, hogy Gyldwa félrevonul a korábban bűvöletet okozó hölgyeménnyel, de miután kitisztul a feje, azért gyanús lesz neki a nagy baráti susmus. Végül csak kibukik a lányból, ami nyomja, egyedül akar fürdeni.*
-Én nöm bánom aztat. Egyedül is mögy, már felnőttek vagyunk, csak gondoltam én aztat, tö lássál sok mindent a világbú, azé gyüttünk errefelé. *Szögezi le, hiszen ha valamit kihagynak, azt tuti, hogy ő nem kíséri megint vissza erre az átkozott helyre a lányt.Aztán a boszorka valamiért nagyon ragaszkodik hozzá, hogy márpedig ő szeretne a fürösztésükben részt venni, még egy puszit is nyom Gyldwa arcára. Erre felmorran.*
-Nem kérjük az elbájolást és ögyém ügyesködéseket, tartogassa csak másnak itten. *Már húzná is a lányt a háta mögé, de Gyldwa simán kikerülheti a terelést. Valamiért Cahress szavai megnyugtatják egy kicsit, hogy itt így foglalkoznak a vendégekkel, még ha másfajták is, így ha Gyldwa megindul Vyllel a fürdő felé, akkor követi őket, bár alaposan megnézi, merre is kalauzolják ebben a hatalmas épületben.*
2477. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-07 17:50:12
Üzenet elküldve: 2020-02-07 17:50:12
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Cahress//
*Nem kerülte el a figyelmét, amikor azok négyen kivonultak az ajtón, sem az, hogy egyiküket támogatni igyekeztek, de végül előbb megoldották a dolgot, minthogy a közbelépésére lett volna szükség. Maga is tájékozódni óhajtott a történtekről, de Cahress elébe megy a dolognak, és maga jön beszámolni. Csendes somolygással nyugtázza, hogy tudja a dolgát, de ezúttal alig sejlik át komoly arckifejezésén, mert tudja, hogy valami fennforgás van, legalábbis volt. Szótlanul hallgatja a beszámolót, ez alkalmat ad neki végiggondolni az előző nap eseményeit. A két harcos hosszan tartotta egymást a küzdőtéren, de igazán komolynak tűnő sérülést nem látott. Nehéz persze megmondani, főleg, ha férfiúi büszkeségről van szó, de a láz akkor sem így egyik pillanatról a másikra alakul ki, s főleg nem tűnik el. Ki teljesen nem zárhatja, hogy mégis van összefüggés, az ágynyugalom elhagyása és a terhelés előhozhat tüneteket, amik addig lappangtak, elképzelhető, hogy akár valamilyen betegséget magukkal hoztak. Erre mindenképpen oda kell figyelni. Sokan megfordulnak itt. Jegyzi magában a felsorolt lehetőségeket is. Bólint.*
- Értettem, kisasszony. Ha bármi egyéb információ kiderül, vagy újra megtörténik, szóljanak!
*Nem tartja fel tovább a szőke Sellőt, inkább figyeli az eseményeket.*
//Visszatérés//
//Rey, Zammiria, Shan, Darelld//
*A főnökasszony intésére otthagyja posztját a falnál és csatlakozik a társasághoz. Megvárja, míg felvilágosítják erről-arról, aztán bólint, Shanneirának pedig biccent.*
- Üdvözlöm ismét az őrök sorában.
*Mikor Zammiria még visszakérdez, megragadja az alkalmat, hogy megossza a történteket.*
- Cahress kisasszony beszámolt egy különös rosszullétről, ami az imént történt az egyik vendéggel. Nem gondolom, hogy okot adna az aggodalomra, mert gyorsan elmúlt, de azért szemmel tartjuk az eseményeket. Cahress kisasszony gyógynövények birtokában van, Vyl kisasszony pedig ismer egy gyógyítót a városban, így nem vagyunk felkészületlenek, ha komolyabbnak mutatkozik a dolog.
*Ennél többet mondani a dologról nem érzi szükségesnek, alátámasztotta, hogy kézben tartják a dolgot. Ha magukra maradnak hármasban, vagy legalább míg a főnökasszony egyéb ügyekben intézkedik, ellátja kiosztott feladatát.*
- Reyraa kisasszony, Shanneira kisasszony! Ha megengedik, röviden összefoglalnám a történteket.
*Először is el kell döntenie, hogy honnan kell indítania, hiszen Reyraa csak egy napra ment el, Shanneira viszont régebben. Abban viszont biztos, hogy a tűzeset után még itt volt, sőt, talán Rollen látogatásakor is, amikor egy egész sereget hozott magával, és szinte megszállták a Sellőt. Talán akkor mégis az elmúlt napok eseményeire elég szorítkoznia. Halványan elmosolyodik.*
- Mennyit tudnak a tegnapról?
*Nem kerülte el a figyelmét, amikor azok négyen kivonultak az ajtón, sem az, hogy egyiküket támogatni igyekeztek, de végül előbb megoldották a dolgot, minthogy a közbelépésére lett volna szükség. Maga is tájékozódni óhajtott a történtekről, de Cahress elébe megy a dolognak, és maga jön beszámolni. Csendes somolygással nyugtázza, hogy tudja a dolgát, de ezúttal alig sejlik át komoly arckifejezésén, mert tudja, hogy valami fennforgás van, legalábbis volt. Szótlanul hallgatja a beszámolót, ez alkalmat ad neki végiggondolni az előző nap eseményeit. A két harcos hosszan tartotta egymást a küzdőtéren, de igazán komolynak tűnő sérülést nem látott. Nehéz persze megmondani, főleg, ha férfiúi büszkeségről van szó, de a láz akkor sem így egyik pillanatról a másikra alakul ki, s főleg nem tűnik el. Ki teljesen nem zárhatja, hogy mégis van összefüggés, az ágynyugalom elhagyása és a terhelés előhozhat tüneteket, amik addig lappangtak, elképzelhető, hogy akár valamilyen betegséget magukkal hoztak. Erre mindenképpen oda kell figyelni. Sokan megfordulnak itt. Jegyzi magában a felsorolt lehetőségeket is. Bólint.*
- Értettem, kisasszony. Ha bármi egyéb információ kiderül, vagy újra megtörténik, szóljanak!
*Nem tartja fel tovább a szőke Sellőt, inkább figyeli az eseményeket.*
//Visszatérés//
//Rey, Zammiria, Shan, Darelld//
*A főnökasszony intésére otthagyja posztját a falnál és csatlakozik a társasághoz. Megvárja, míg felvilágosítják erről-arról, aztán bólint, Shanneirának pedig biccent.*
- Üdvözlöm ismét az őrök sorában.
*Mikor Zammiria még visszakérdez, megragadja az alkalmat, hogy megossza a történteket.*
- Cahress kisasszony beszámolt egy különös rosszullétről, ami az imént történt az egyik vendéggel. Nem gondolom, hogy okot adna az aggodalomra, mert gyorsan elmúlt, de azért szemmel tartjuk az eseményeket. Cahress kisasszony gyógynövények birtokában van, Vyl kisasszony pedig ismer egy gyógyítót a városban, így nem vagyunk felkészületlenek, ha komolyabbnak mutatkozik a dolog.
*Ennél többet mondani a dologról nem érzi szükségesnek, alátámasztotta, hogy kézben tartják a dolgot. Ha magukra maradnak hármasban, vagy legalább míg a főnökasszony egyéb ügyekben intézkedik, ellátja kiosztott feladatát.*
- Reyraa kisasszony, Shanneira kisasszony! Ha megengedik, röviden összefoglalnám a történteket.
*Először is el kell döntenie, hogy honnan kell indítania, hiszen Reyraa csak egy napra ment el, Shanneira viszont régebben. Abban viszont biztos, hogy a tűzeset után még itt volt, sőt, talán Rollen látogatásakor is, amikor egy egész sereget hozott magával, és szinte megszállták a Sellőt. Talán akkor mégis az elmúlt napok eseményeire elég szorítkoznia. Halványan elmosolyodik.*
- Mennyit tudnak a tegnapról?
2476. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-07 17:12:10
Üzenet elküldve: 2020-02-07 17:12:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőzéshez//
//Orm, Gyldwa, Vyliassa, Cahress//
*Vyl kedves érintésére nyugalma mélyülni kezd, és látva, hogy magabiztosan és higgadtan átveszi az irányítást, szívesen húzódik a háttérbe.*
- Inkább a felettesekre gondoltam, de rám bízhatod, persze.
*Bólint engedelmes mosollyal. Kérdésére a vajákossal kapcsolatban megint komoly arcot ölt.*
- Én… én nem tudok róla.
*Nagyon reméli, hogy nem erről van szó, de annál is inkább sürgető érzés, hogy a történtekről beszéljen valakivel, aki a biztonságért felel. Ám első a vendégek igényeinek kiszolgálása, s a megbizonyosodás, hogy Orm miképpen érzi magát. Már nem támaszkodik rá a férfi, s mikor enyhülésről számol be, szándéka szerint lágyan megérinti ő is kezének külső felével a férfi homlokát és az arcát. Nyújtóznia kell hozzá, de azért nem lehetetlen, hacsak nem tagadják meg tőle. Akár saját tapasztalatból, akár bemondás alapján, de megnyugszik kissé. Talán épp eközben teszi meg nagylelkű gesztusát Gyldwa, hiszen Cassy figyelme úgyis éppen máshová koncentrálódik, nevezetesen Orm válaszára állapotát illetően.*
- Hála az égnek!
*Sóhajt fel megkönnyebbült mosollyal és gyengéden csillogó szemekkel.*
- Sajnos egyelőre nem tudom, mi történhetett, de a dolog hirtelen elmúlta nagyon biztató jel.
*Gyldwa és Vyl párbeszédéből csak az jut el hozzá, amit úgy is szántak. A felelősségérzet felerősödik benne Gyldwa kérését hallva az orvossal kapcsolatban, s már arra gondol, hogy mégis Vylt veszi rá, hogy számoljon be a történtekről, hátha útra küldik mindjárt, ám a lány szíve láthatóan a vendégekhez húz, így nem említi újra a szerepcserét. Látja, hogy kedvesen hívja őket, és tulajdonképpen mind a ketten szeretnének maradni, ezért már csak szelíd biztatást tesz hozzá.*
- Akkor hát, én gondoskodom róla, hogy az illetékesek értesüljenek a dologról, és megtegyék a szükséges lépéseket. Most pedig pihenjék ki az izgalmakat, és ha bármiben a szolgálatukra lehetek, csak üzenjenek! Akkor is, ha újra előfordulna valami szokatlan.
*Tekintete Vylen állapodik meg, mosolyogva biccent neki jelezvén, hogy számíthat rá. Kap az alkalmon, hogy társa átvállalta mindkét vendéget, mert meglátja, kihez kell fordulnia.*
//Darelld//
*Amíg még a férfi magában grasszál, megközelíti és félrevonja. Halkan számol be a történtekről.*
- Darelld, az imént különös dolog történt. Vendégünkre, aki tegnap párbajozott, az imént hirtelen gyengeség és láz tört minden előzmény nélkül. Azt mondta, nem sérült meg komolyabban a verekedésben, és nem tapasztalt ilyet korábban. Vizet ivott, majd, amint kimentünk a friss levegőre, szinte azonnal jobban lett, de… azért furcsa volt. Én is megérintettem, szinte tüzelt a homloka! Aztán hirtelen elmúlt. Többnek tűnt egyszerű, múló rosszullétnél…
*Arcára aggodalom ül.*
- Van Keresztes Ulsgám szükség esetére, és megkértem Ernusst, hogy hozzon még. Vyl azt mondja, hogy személyesen ismer egy orvost a városban, akit talán el tudunk hívni, ha komolyabbra fordulnak a dolgok… remélem… remélem, nem lesz rá szükség.
*Végiggondolja, hogy minden fontosat elmondott-e, innentől nem rajta múlik a dolog.*
- Csak szerettem volna szólni róla.
*Hacsak nem tartják vissza, akkor megy a dolgára. Épp bővül a vendégkör.*
//Munkakeresőben//
//Pultnál//
*Igyekszik összeszedni magát, és visszaindul a pult mögé. Fél füllel próbál hallgatózni arról, hogy Shan, Rey és Zammiria miről beszélgetnek, de inkább az arcokon megjelenő mosolyból olvas. Ez az ő arcára is mosolyt von. Alighogy odaér, Paranvyr megérkezik. Jóvágású férfinak tűnik Cassy saját népéből. Egy kissé mintha elcsigázottnak tűnne, de ez nem szokatlan errefelé. Ragyogó mosolyt öltve lép elé.*
- Üdvözlöm a Sellőházban, uram! Mivel szolgálhatok?
*Ha időre van szüksége, míg megfontolja a választ, türelemmel kivárja, ahogyan a nem olyan gördülékenyen érkező szavakat is nagy figyelemmel hallgatja. Amint az álláskeresés szóba kerül, hirtelen azt gondolja, hogy a férfi Sellőnek készül jelentkezni, hiszen nem tűnik harcos formának, és a Sellőházban ez a két leggyakoribb pozíció. Zavara ez esetben teljesen érthető lenne. Cassy átérzi a dolgot és szégyenlősen elmosolyodik, de aztán felébred benne a vágy a biztatásra.*
- Biztosan találunk rá alkalmat, de lehet, hogy egy kis időbe telik.
*Pillant Zammiria felé, aki igen elfoglaltnak tűnik. Aztán visszafordul a férfihoz.*
- Addig hozom a rendelést. Jól láttam, hogy a Kapitány kedvencével szemezett?
*Az összeg is stimmel, de a biztonság kedvéért rákérdez.*
- Tölthetek valamilyen italt is?
//Orm, Gyldwa, Vyliassa, Cahress//
*Vyl kedves érintésére nyugalma mélyülni kezd, és látva, hogy magabiztosan és higgadtan átveszi az irányítást, szívesen húzódik a háttérbe.*
- Inkább a felettesekre gondoltam, de rám bízhatod, persze.
*Bólint engedelmes mosollyal. Kérdésére a vajákossal kapcsolatban megint komoly arcot ölt.*
- Én… én nem tudok róla.
*Nagyon reméli, hogy nem erről van szó, de annál is inkább sürgető érzés, hogy a történtekről beszéljen valakivel, aki a biztonságért felel. Ám első a vendégek igényeinek kiszolgálása, s a megbizonyosodás, hogy Orm miképpen érzi magát. Már nem támaszkodik rá a férfi, s mikor enyhülésről számol be, szándéka szerint lágyan megérinti ő is kezének külső felével a férfi homlokát és az arcát. Nyújtóznia kell hozzá, de azért nem lehetetlen, hacsak nem tagadják meg tőle. Akár saját tapasztalatból, akár bemondás alapján, de megnyugszik kissé. Talán épp eközben teszi meg nagylelkű gesztusát Gyldwa, hiszen Cassy figyelme úgyis éppen máshová koncentrálódik, nevezetesen Orm válaszára állapotát illetően.*
- Hála az égnek!
*Sóhajt fel megkönnyebbült mosollyal és gyengéden csillogó szemekkel.*
- Sajnos egyelőre nem tudom, mi történhetett, de a dolog hirtelen elmúlta nagyon biztató jel.
*Gyldwa és Vyl párbeszédéből csak az jut el hozzá, amit úgy is szántak. A felelősségérzet felerősödik benne Gyldwa kérését hallva az orvossal kapcsolatban, s már arra gondol, hogy mégis Vylt veszi rá, hogy számoljon be a történtekről, hátha útra küldik mindjárt, ám a lány szíve láthatóan a vendégekhez húz, így nem említi újra a szerepcserét. Látja, hogy kedvesen hívja őket, és tulajdonképpen mind a ketten szeretnének maradni, ezért már csak szelíd biztatást tesz hozzá.*
- Akkor hát, én gondoskodom róla, hogy az illetékesek értesüljenek a dologról, és megtegyék a szükséges lépéseket. Most pedig pihenjék ki az izgalmakat, és ha bármiben a szolgálatukra lehetek, csak üzenjenek! Akkor is, ha újra előfordulna valami szokatlan.
*Tekintete Vylen állapodik meg, mosolyogva biccent neki jelezvén, hogy számíthat rá. Kap az alkalmon, hogy társa átvállalta mindkét vendéget, mert meglátja, kihez kell fordulnia.*
//Darelld//
*Amíg még a férfi magában grasszál, megközelíti és félrevonja. Halkan számol be a történtekről.*
- Darelld, az imént különös dolog történt. Vendégünkre, aki tegnap párbajozott, az imént hirtelen gyengeség és láz tört minden előzmény nélkül. Azt mondta, nem sérült meg komolyabban a verekedésben, és nem tapasztalt ilyet korábban. Vizet ivott, majd, amint kimentünk a friss levegőre, szinte azonnal jobban lett, de… azért furcsa volt. Én is megérintettem, szinte tüzelt a homloka! Aztán hirtelen elmúlt. Többnek tűnt egyszerű, múló rosszullétnél…
*Arcára aggodalom ül.*
- Van Keresztes Ulsgám szükség esetére, és megkértem Ernusst, hogy hozzon még. Vyl azt mondja, hogy személyesen ismer egy orvost a városban, akit talán el tudunk hívni, ha komolyabbra fordulnak a dolgok… remélem… remélem, nem lesz rá szükség.
*Végiggondolja, hogy minden fontosat elmondott-e, innentől nem rajta múlik a dolog.*
- Csak szerettem volna szólni róla.
*Hacsak nem tartják vissza, akkor megy a dolgára. Épp bővül a vendégkör.*
//Munkakeresőben//
//Pultnál//
*Igyekszik összeszedni magát, és visszaindul a pult mögé. Fél füllel próbál hallgatózni arról, hogy Shan, Rey és Zammiria miről beszélgetnek, de inkább az arcokon megjelenő mosolyból olvas. Ez az ő arcára is mosolyt von. Alighogy odaér, Paranvyr megérkezik. Jóvágású férfinak tűnik Cassy saját népéből. Egy kissé mintha elcsigázottnak tűnne, de ez nem szokatlan errefelé. Ragyogó mosolyt öltve lép elé.*
- Üdvözlöm a Sellőházban, uram! Mivel szolgálhatok?
*Ha időre van szüksége, míg megfontolja a választ, türelemmel kivárja, ahogyan a nem olyan gördülékenyen érkező szavakat is nagy figyelemmel hallgatja. Amint az álláskeresés szóba kerül, hirtelen azt gondolja, hogy a férfi Sellőnek készül jelentkezni, hiszen nem tűnik harcos formának, és a Sellőházban ez a két leggyakoribb pozíció. Zavara ez esetben teljesen érthető lenne. Cassy átérzi a dolgot és szégyenlősen elmosolyodik, de aztán felébred benne a vágy a biztatásra.*
- Biztosan találunk rá alkalmat, de lehet, hogy egy kis időbe telik.
*Pillant Zammiria felé, aki igen elfoglaltnak tűnik. Aztán visszafordul a férfihoz.*
- Addig hozom a rendelést. Jól láttam, hogy a Kapitány kedvencével szemezett?
*Az összeg is stimmel, de a biztonság kedvéért rákérdez.*
- Tölthetek valamilyen italt is?
2475. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-07 11:36:16
Üzenet elküldve: 2020-02-07 11:36:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakeresőben//
//Pultnál//
*A Lakónegyeden könnyen vágtázik át, hiszen ismerős a környéken, el tud találni a Kikötő legnívósabb épületéhez. Nagy nehezen, de úgy estefelé beérkezik a Sellőházba. A pultnál foglal helyet, majd kitesz oda 16 aranyat egy tál Kapitány kedvence miatt. Bárki is fogadja őt a másik oldalról, visszafogott, de őszinte mosollyal köszönti a hamvasbőrű hosszúéletű.*
-Jó estét! *Nagyon régóta beszélt úgy valakivel, hogy annak célja is van, így fogalma sincsen, hogyan kezdjen bele. Érdemes lenne kedvesnek maradni, vagyis ő így hiszi, ugyanakkor kertelni sem szeretne, azonnal a lényegre tér.*
-Tudja, régóta nem találtam magamnak megfelelő állást és arra gondoltam, hogy talán maguknál... Szóval lehetne az, hogy beszélhetnék a főnökével, vagy ilyen esetben az illetékessel? *Darabos a beszéde, összeszedetlen, de látszik, hogy próbálkozik.*
//Pultnál//
*A Lakónegyeden könnyen vágtázik át, hiszen ismerős a környéken, el tud találni a Kikötő legnívósabb épületéhez. Nagy nehezen, de úgy estefelé beérkezik a Sellőházba. A pultnál foglal helyet, majd kitesz oda 16 aranyat egy tál Kapitány kedvence miatt.
Bárki is fogadja őt a másik oldalról, visszafogott, de őszinte mosollyal köszönti a hamvasbőrű hosszúéletű.*-Jó estét! *Nagyon régóta beszélt úgy valakivel, hogy annak célja is van, így fogalma sincsen, hogyan kezdjen bele. Érdemes lenne kedvesnek maradni, vagyis ő így hiszi, ugyanakkor kertelni sem szeretne, azonnal a lényegre tér.*
-Tudja, régóta nem találtam magamnak megfelelő állást és arra gondoltam, hogy talán maguknál... Szóval lehetne az, hogy beszélhetnék a főnökével, vagy ilyen esetben az illetékessel? *Darabos a beszéde, összeszedetlen, de látszik, hogy próbálkozik.*
2474. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-07 01:00:04
Üzenet elküldve: 2020-02-07 01:00:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
*Felteszik a kérdéseiket amire a főnök még visszanéz és közli amit Zopal már tud, hogy fogalma sincs mit vittek el. Aztán az elf távozik, a jelen lévők megisszák az italukat és a térképészük távozik is. Zopal néz utána majd a tányérját magához veszi és kérdőn néz a többiekre, hogy ők kérnek-e. Ha igen elosztja nekik ha nem, azt is magához lapátolja és nekikezd falatozni majd beszélgetést indít. A vörös fattyú megjegyzésére bólint.*
-Nem olyannak tűnik akit át lehet baszni.
*Ő is ezért mondja, hogy profinak tűnik az öreg. Persze ha annyi évet megélt akkor ez természetes. Ezek után a lány tesz egy érdekes megjegyzést amire az ork csak bólintani tud és magában megjegyzi, hogy a nem ostoba a másik. Azt, is érdemes figyelembe venni. De ha már hajó is volt mutatva, meg térkép ami látott ismerős helyeket... A kapitányuk attól még lehetne gyanús mert a hajót csak ő látta és ő lett megmentve is. De ha így állnak neki nézni a többiekre még megbolondulnak. Az óvatosság viszont nem árt. Mivel más vélemény nem hangzik el és az étel is így fogy el ő is távozik a szobájába ahol egy egyszerű jelzőcsapda felállítása után leveszi a páncélját és ledől.*
//Napváltás//
//Rendelés//
*Másnap jól ébred, de egy olyan puha ágyban másképp nem is lehet. Egy darabig még fetreng, aztán ücsörög az ágy szélén és elmélkedik, hogy még jól is járt azzal, hogy a többiek tegnap este nem voltak beszédesebb kedvükben. Akkor többet is kellett volna inni. Komótosan felveszi a páncélját, a tegnap állított csapdáját hatástalanítja, magához veszi a fegyverét és az elmaradhatatlan zsákját majd leballag az ivóba. Ott végignézve a vendégeken elmélkedik, hogy leüljön valakihez majd úgy dönt, hogy nincs kedve. A pulthoz sétál.*
-Egy Reggeli lesz.*Ezzel le is teszi a 11 aranyat és miután megkapta leül egy nem túl szem előtt lévő asztalhoz.*
~Vajon ma is kitalálnak valami hülyeséget? Egyáltalán megéri ez nekem. A vacsorám és a kajám ingyen volt tegnap, de fizettem piát meg ezt. Bajban leszek.~
//Toborzás//
*Felteszik a kérdéseiket amire a főnök még visszanéz és közli amit Zopal már tud, hogy fogalma sincs mit vittek el. Aztán az elf távozik, a jelen lévők megisszák az italukat és a térképészük távozik is. Zopal néz utána majd a tányérját magához veszi és kérdőn néz a többiekre, hogy ők kérnek-e. Ha igen elosztja nekik ha nem, azt is magához lapátolja és nekikezd falatozni majd beszélgetést indít. A vörös fattyú megjegyzésére bólint.*
-Nem olyannak tűnik akit át lehet baszni.
*Ő is ezért mondja, hogy profinak tűnik az öreg. Persze ha annyi évet megélt akkor ez természetes. Ezek után a lány tesz egy érdekes megjegyzést amire az ork csak bólintani tud és magában megjegyzi, hogy a nem ostoba a másik. Azt, is érdemes figyelembe venni. De ha már hajó is volt mutatva, meg térkép ami látott ismerős helyeket... A kapitányuk attól még lehetne gyanús mert a hajót csak ő látta és ő lett megmentve is. De ha így állnak neki nézni a többiekre még megbolondulnak. Az óvatosság viszont nem árt. Mivel más vélemény nem hangzik el és az étel is így fogy el ő is távozik a szobájába ahol egy egyszerű jelzőcsapda felállítása után leveszi a páncélját és ledől.*
//Napváltás//
//Rendelés//
*Másnap jól ébred, de egy olyan puha ágyban másképp nem is lehet. Egy darabig még fetreng, aztán ücsörög az ágy szélén és elmélkedik, hogy még jól is járt azzal, hogy a többiek tegnap este nem voltak beszédesebb kedvükben. Akkor többet is kellett volna inni. Komótosan felveszi a páncélját, a tegnap állított csapdáját hatástalanítja, magához veszi a fegyverét és az elmaradhatatlan zsákját majd leballag az ivóba. Ott végignézve a vendégeken elmélkedik, hogy leüljön valakihez majd úgy dönt, hogy nincs kedve. A pulthoz sétál.*
-Egy Reggeli lesz.*Ezzel le is teszi a 11 aranyat és miután megkapta leül egy nem túl szem előtt lévő asztalhoz.*
~Vajon ma is kitalálnak valami hülyeséget? Egyáltalán megéri ez nekem. A vacsorám és a kajám ingyen volt tegnap, de fizettem piát meg ezt. Bajban leszek.~
2473. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-06 20:41:29
Üzenet elküldve: 2020-02-06 20:41:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
// Rendelés a pultnál //
// Napváltás //
* Egyedül marad az orkkal az asztalnál. Bár már kezd jobban lenni, inkább nem merülne bele nagyon semmilyen beszélgetésbe. Csöndben befejezi az evést és nyugovóra tér. Reggel kipihenten ébred fel. A tegnap esti rosszullétnek már nyoma sincs. Megtapogatja a fejét, de csak egy kis púp jelzi, hogy bizony kapott az este a fejére.*
- Ej ez még fogom érezni pár napig.* Meg mossa a pofáját és aztán madarát a vállára véve lemegy földszintre. Leérve egyből a pultot célozza meg. Neki aztán most mindegy melyik melyik hölgyemény áll ott.*
- Ahoy kiscsibéim! MegReggeliznék úgy *beletúr a zsebébe* 11 aranyért.* Mondja és miután letette a pultra a pénzt helyet foglal az egyik üres asztalnál. Látja lent a tudós embert, de jelenleg nincs vele dolga. Ha ránéz, akkor biccent neki és kész. Ha akar tőle az valamit, akkor megtalálja az asztalánál. Bár ahogy elnézi a helyzetet, inkább megint a nőcskék körül ténfereg. Egyelőre nem tervez mást, mint megkajálni és ezt meg is teszi ha megérkezik az étke.*
- Köszönöm angyalom!* Vigyorog rá a felszolgálóra és aztán nekiáll enni.*
// Rendelés a pultnál //
// Napváltás //
* Egyedül marad az orkkal az asztalnál. Bár már kezd jobban lenni, inkább nem merülne bele nagyon semmilyen beszélgetésbe. Csöndben befejezi az evést és nyugovóra tér. Reggel kipihenten ébred fel. A tegnap esti rosszullétnek már nyoma sincs. Megtapogatja a fejét, de csak egy kis púp jelzi, hogy bizony kapott az este a fejére.*
- Ej ez még fogom érezni pár napig.* Meg mossa a pofáját és aztán madarát a vállára véve lemegy földszintre. Leérve egyből a pultot célozza meg. Neki aztán most mindegy melyik melyik hölgyemény áll ott.*
- Ahoy kiscsibéim! MegReggeliznék úgy *beletúr a zsebébe* 11 aranyért
.* Mondja és miután letette a pultra a pénzt helyet foglal az egyik üres asztalnál. Látja lent a tudós embert, de jelenleg nincs vele dolga. Ha ránéz, akkor biccent neki és kész. Ha akar tőle az valamit, akkor megtalálja az asztalánál. Bár ahogy elnézi a helyzetet, inkább megint a nőcskék körül ténfereg. Egyelőre nem tervez mást, mint megkajálni és ezt meg is teszi ha megérkezik az étke.*- Köszönöm angyalom!* Vigyorog rá a felszolgálóra és aztán nekiáll enni.*
2472. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-06 19:37:42
Üzenet elküldve: 2020-02-06 19:37:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Fräd szobája//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Fräd sikeresen beér szobájába, bezárja az ajtót, előveszi az éjjeli edényt, majd kiengedi a vízesést a palackból. Megkönnyebbülten sóhajt, miközben furcsa hangokat hall maga mellett, a Professzor szobájából. Úgy tudja, hogy az elf egyedül van, szóval a könnyebbítő művelet befejeztével, valamint a végtermék edényének ágy alá söprése után, gondolkozni kezd. ~ Miért beszélne egyedül? ~ Hiába hallgatózik, konkrét dolgokat nem tud kivenni belőle, azonban megfordul a fejében - vajon mi lehet, ha a Prof titkol valamit? S mi lenne, ha ez az egész, ami a szakállassal történt, nem véletlen volt? Átöltözik, ágyba bújik, miközben ezen elmélkedik hosszasan.*
//Napváltás//
//Pultnál//
//Sryl//
//Érintőlegesen Drey, Welly//
*Amint felkel, a gondolatok már elhalványulnak elméjében, inkább megtörli arcát, hogy kissé ébredezzen, majd a felfrissülés érdekében, vízzel locsolja arcát a tálkából, lerendezi a reggeli teendőit, aztán elindul a fogadó részbe. Feltehetően megint ő kelt fel a legkorábban ötük közül, ha csak nem alszanak az itteniek kevesebbet, mint a szarvasligetiek. A pultnál azonban ismerős arc fogadja, Sryl személyében, akire a wegtoreni is rámosolyog.*
-Napsugaras jó reggelt, rózsaszálam! Tegnap át tudta adni a levelemet Maydeleinenak, ha szabadna kérdeznem? *Közben pedig biccentéssel köszönti Wellyt és Dreyiát is, amennyiben még ők is a pultnál vannak. Közben pedig odacsúsztat 13 aranyat , amin Kaviár pir�tóssalt venne. Nem igazán szeretne zavarni, viszont amennyiben teheti, szívesen csatlakozna egy társalgáshoz, ahhoz azonban el kéne kapnia annak a fonalát. Csendben figyel, egyelőre választ várva.*
//Fräd szobája//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Fräd sikeresen beér szobájába, bezárja az ajtót, előveszi az éjjeli edényt, majd kiengedi a vízesést a palackból. Megkönnyebbülten sóhajt, miközben furcsa hangokat hall maga mellett, a Professzor szobájából. Úgy tudja, hogy az elf egyedül van, szóval a könnyebbítő művelet befejeztével, valamint a végtermék edényének ágy alá söprése után, gondolkozni kezd. ~ Miért beszélne egyedül? ~ Hiába hallgatózik, konkrét dolgokat nem tud kivenni belőle, azonban megfordul a fejében - vajon mi lehet, ha a Prof titkol valamit? S mi lenne, ha ez az egész, ami a szakállassal történt, nem véletlen volt? Átöltözik, ágyba bújik, miközben ezen elmélkedik hosszasan.*
//Napváltás//
//Pultnál//
//Sryl//
//Érintőlegesen Drey, Welly//
*Amint felkel, a gondolatok már elhalványulnak elméjében, inkább megtörli arcát, hogy kissé ébredezzen, majd a felfrissülés érdekében, vízzel locsolja arcát a tálkából, lerendezi a reggeli teendőit, aztán elindul a fogadó részbe. Feltehetően megint ő kelt fel a legkorábban ötük közül, ha csak nem alszanak az itteniek kevesebbet, mint a szarvasligetiek. A pultnál azonban ismerős arc fogadja, Sryl személyében, akire a wegtoreni is rámosolyog.*
-Napsugaras jó reggelt, rózsaszálam! Tegnap át tudta adni a levelemet Maydeleinenak, ha szabadna kérdeznem? *Közben pedig biccentéssel köszönti Wellyt és Dreyiát is, amennyiben még ők is a pultnál vannak. Közben pedig odacsúsztat 13 aranyat , amin Kaviár pir�tóssalt venne.
Nem igazán szeretne zavarni, viszont amennyiben teheti, szívesen csatlakozna egy társalgáshoz, ahhoz azonban el kéne kapnia annak a fonalát. Csendben figyel, egyelőre választ várva.*
2471. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-06 17:44:44
Üzenet elküldve: 2020-02-06 17:44:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
-Nala. *Ismétli meg a nevet, nem azért, hogy felfogja, mert elsőre is prímán fogták a receptorai, csak valahogy illik rá, bár ő inkább kiscicára aggatná. Miközben zajlik a szóváltás és szinte minden kiderült a két egymáshoz csapódott vándor viszonyáról, úgy tűnik, a kislány zavarban érzi magát. Végtére ő itt most dolgozik, és bizonyára időpocsékolásnak véli hallgatni a civódásukat, esetleg talán olyasfajta érzések kavaroghatnak benne, hogy ez igazán nem rá tartozik. Bizony, Xavy is elintézné négyszemközt a kis félreértéseket, mondjuk este, mikor Taitos alszik, bosszúból cipőpasztát kenne az arcára, csak hogy megmutassa, ki is a fasza gyerek, azaz gnóm a szobában. De egyelőre hátrányt szenved, így csak sértetten csüggeszti ajkait és szúrósan pofozgatja a tekintetével. Ám mikor Nala elragadó teremtésnek titulálja, szinte leesik szó szerint az álla is, szétnyílnak az ajkai és köpni, nyelni nem tud.*
-Én? *Mutat magára a mutatóujjával, majd Taitos felé fordul diadalittasan.*
-Na látod! Elragadó vagyok! *Dobál egyet a kócos haján, közben lekerül a sapka is, mert vele nehezebb dobálni, mint nélküle. Majd egyéb dolgokra is fény derül és a tünci közelebb lép Taitoshoz, aztán elkezdi kigombolni az ingét. Ettől megint kiakad a gondolkodó doboza. ~Itt mosnak is? ~ Ez az egyetlen értelmes ok jut eszébe, amiért most pőrére akarja vetkőztetni a kis teremtmény az utazótársát.*
-Látod, te koszosabb vagy, már nézni se tudja. *Ugrik le az ágyról és megy közelebb, közben leveszi a pulcsiját és Nala kezére akasztja, mi sem természetes modorral. Ekkor vált át a hangulat nem kicsit viccesbe, bár ő nem igazán érti, Taitos min is derül ennyire jót.*
-Combja? Áh, dehogy, a cuppogós pörcök a legjobbak. A patkányláb kocsonya, vagy a csülökpörkölt réti zsályával fűszerezve, de az öreg még a békacombbal töltött varjúbendőt is kiválóan sütötte. Itt a Rumos a nyomába sem ér, de ha nincs más… *Sóhajt fel lemondóan. * - Nincs mit tenni, muszáj más főztjét egyem. *Ha pedig már étel, szemei megint a zárt ajtóra szegezi, hiszen azon bizonyára nem juthat be az ő vacsorája, amit már megrendelt.*
-Nem nyitjuk ki az ajtót? *Sétál oda a barna, kicsit foltos pólójában, és ha a kulcs még a zárban van, akkor megpiszkálja. Nem igazán foglalkozik azzal, hogy a botos és Nala mivel múlatja az időt ez alatt.*
//Fodrok a víz tükrén//
-Nala. *Ismétli meg a nevet, nem azért, hogy felfogja, mert elsőre is prímán fogták a receptorai, csak valahogy illik rá, bár ő inkább kiscicára aggatná. Miközben zajlik a szóváltás és szinte minden kiderült a két egymáshoz csapódott vándor viszonyáról, úgy tűnik, a kislány zavarban érzi magát. Végtére ő itt most dolgozik, és bizonyára időpocsékolásnak véli hallgatni a civódásukat, esetleg talán olyasfajta érzések kavaroghatnak benne, hogy ez igazán nem rá tartozik. Bizony, Xavy is elintézné négyszemközt a kis félreértéseket, mondjuk este, mikor Taitos alszik, bosszúból cipőpasztát kenne az arcára, csak hogy megmutassa, ki is a fasza gyerek, azaz gnóm a szobában. De egyelőre hátrányt szenved, így csak sértetten csüggeszti ajkait és szúrósan pofozgatja a tekintetével. Ám mikor Nala elragadó teremtésnek titulálja, szinte leesik szó szerint az álla is, szétnyílnak az ajkai és köpni, nyelni nem tud.*
-Én? *Mutat magára a mutatóujjával, majd Taitos felé fordul diadalittasan.*
-Na látod! Elragadó vagyok! *Dobál egyet a kócos haján, közben lekerül a sapka is, mert vele nehezebb dobálni, mint nélküle. Majd egyéb dolgokra is fény derül és a tünci közelebb lép Taitoshoz, aztán elkezdi kigombolni az ingét. Ettől megint kiakad a gondolkodó doboza. ~Itt mosnak is? ~ Ez az egyetlen értelmes ok jut eszébe, amiért most pőrére akarja vetkőztetni a kis teremtmény az utazótársát.*
-Látod, te koszosabb vagy, már nézni se tudja. *Ugrik le az ágyról és megy közelebb, közben leveszi a pulcsiját és Nala kezére akasztja, mi sem természetes modorral. Ekkor vált át a hangulat nem kicsit viccesbe, bár ő nem igazán érti, Taitos min is derül ennyire jót.*
-Combja? Áh, dehogy, a cuppogós pörcök a legjobbak. A patkányláb kocsonya, vagy a csülökpörkölt réti zsályával fűszerezve, de az öreg még a békacombbal töltött varjúbendőt is kiválóan sütötte. Itt a Rumos a nyomába sem ér, de ha nincs más… *Sóhajt fel lemondóan. * - Nincs mit tenni, muszáj más főztjét egyem. *Ha pedig már étel, szemei megint a zárt ajtóra szegezi, hiszen azon bizonyára nem juthat be az ő vacsorája, amit már megrendelt.*
-Nem nyitjuk ki az ajtót? *Sétál oda a barna, kicsit foltos pólójában, és ha a kulcs még a zárban van, akkor megpiszkálja. Nem igazán foglalkozik azzal, hogy a botos és Nala mivel múlatja az időt ez alatt.*
2470. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-06 01:12:49
Üzenet elküldve: 2020-02-06 01:12:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A távozni készülő professzort, még megeresztik néhány kérdéssel, amire egy "Oda se neki!" arckifejezéssel fordul vissza, és jégkék szemeit végig vezeti a társaságon, miközben megigazítja orrán a szemüvegét.*
-Nos.
*Kezdi magyarázó kedvességgel.*
-Sajnos sejtésem sincs mit vihettek el, sőt az is lehet, hogy nem jártak sikerrel, és minden a helyén van. A holnapi napomat arra szánom, hogy mindent átnézzek a holmijaim között.
*Mondja mosolyogva, majd biccent, mint aki ezzel letudta a beszélgetést. Nyugodt, és lassú lépteinek egyenletes zaját elmossa a fogadó kellemes alapzaja.
Távozta után érdekes beszélgetés alakul ki a csapatban. Zopal feldobta a Professzor témát, amit nem is nagyon veséznek ki. Deasys, és Fräd a két fiatal hagyja el elsőnek az asztaltársaságot vacsorájuk végeztével, és a mennek a maguk útjára. Marad tehát az asztalnál a már aggályait felsorakoztató ork, és a kapitány, aki szintén tapasztalt furcsákat az öreggel kapcsolatban, mikor a Topázt vizsgálták. A kapitány egyébként szépen lassan, mintha langyos víz mosná el a fájdalmat, kicsit gyomorforgatóan, de jobban lesz. A rum remek játszópajtása a lila gyógyszernek amit kapott. A hányingert csökkenti, a rémes ízt kimossa, az egyetlen ami marad az emléke, és a hatása. Érzi, ahogy húzódik a bőr a fején. Ha oda nyúl, egy kis maradék alvadó véren, és egy jókora púpon kívül sebet nem talál. Úgy forradt össze mintha viaszt öntöttek volna közé.*
//Fräd szobája//
*A fiatal tudós mögött kattan a zár, és a szokottan biztonságot adó hang lezárja a szoba csendjét. Az egyetlen ami megüti a fülét, a Professzor hangja. Daesys még nem érhetett oda, így az egyetlen kézenfekvő magyarázat, hogy az öreg magában beszél. Mivel más hangot nem halla szomszédos szobából, kénytelen ennyi információval beérni, mert akárhogy próbálhat hallgatózni, nem tud ki venni egyetlen értelmes szót sem. A falak itt vastagra vannak tervezve akusztikailag. Érthető okokból.
//A Professzor szobája//
Daesys, az első próbálkozásra a jó ajtót találja meg. Valami oda hívja. Nincs benne semmilyen különös érzés. Az ajtóválasztás teljesen ösztönös. A véletlenre is foghatná az ember. Amint felemeli a kezét, hogy kopogjon, az ismerős férfihang megszólal.*
-Nyitva van kedves!
*Mondja, és egy asztalnál ülve várja, hogy a lány benyisson. A gyér gyertyafény sárgásan világítja be a szobát. Az öreg valami papírost ír, amit félre tol az asztalon, hogy hellyel kínálja maga előtt a lányt.*
-Foglalj helyet.
*Mondja kedvesen, miközben türkiz szemei a lány tekintetét nézik. Az utazóládákkal, és bőr-bőröndökkel telepakolt szobában egyenes útja van az asztalig. Aki itt valamit elsőre megtalál az tudja mit, és hol keressen.*
-Gondolom rengeteg kérdésed van.
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A távozni készülő professzort, még megeresztik néhány kérdéssel, amire egy "Oda se neki!" arckifejezéssel fordul vissza, és jégkék szemeit végig vezeti a társaságon, miközben megigazítja orrán a szemüvegét.*
-Nos.
*Kezdi magyarázó kedvességgel.*
-Sajnos sejtésem sincs mit vihettek el, sőt az is lehet, hogy nem jártak sikerrel, és minden a helyén van. A holnapi napomat arra szánom, hogy mindent átnézzek a holmijaim között.
*Mondja mosolyogva, majd biccent, mint aki ezzel letudta a beszélgetést. Nyugodt, és lassú lépteinek egyenletes zaját elmossa a fogadó kellemes alapzaja.
Távozta után érdekes beszélgetés alakul ki a csapatban. Zopal feldobta a Professzor témát, amit nem is nagyon veséznek ki. Deasys, és Fräd a két fiatal hagyja el elsőnek az asztaltársaságot vacsorájuk végeztével, és a mennek a maguk útjára. Marad tehát az asztalnál a már aggályait felsorakoztató ork, és a kapitány, aki szintén tapasztalt furcsákat az öreggel kapcsolatban, mikor a Topázt vizsgálták. A kapitány egyébként szépen lassan, mintha langyos víz mosná el a fájdalmat, kicsit gyomorforgatóan, de jobban lesz. A rum remek játszópajtása a lila gyógyszernek amit kapott. A hányingert csökkenti, a rémes ízt kimossa, az egyetlen ami marad az emléke, és a hatása. Érzi, ahogy húzódik a bőr a fején. Ha oda nyúl, egy kis maradék alvadó véren, és egy jókora púpon kívül sebet nem talál. Úgy forradt össze mintha viaszt öntöttek volna közé.*
//Fräd szobája//
*A fiatal tudós mögött kattan a zár, és a szokottan biztonságot adó hang lezárja a szoba csendjét. Az egyetlen ami megüti a fülét, a Professzor hangja. Daesys még nem érhetett oda, így az egyetlen kézenfekvő magyarázat, hogy az öreg magában beszél. Mivel más hangot nem halla szomszédos szobából, kénytelen ennyi információval beérni, mert akárhogy próbálhat hallgatózni, nem tud ki venni egyetlen értelmes szót sem. A falak itt vastagra vannak tervezve akusztikailag. Érthető okokból.
//A Professzor szobája//
Daesys, az első próbálkozásra a jó ajtót találja meg. Valami oda hívja. Nincs benne semmilyen különös érzés. Az ajtóválasztás teljesen ösztönös. A véletlenre is foghatná az ember. Amint felemeli a kezét, hogy kopogjon, az ismerős férfihang megszólal.*
-Nyitva van kedves!
*Mondja, és egy asztalnál ülve várja, hogy a lány benyisson. A gyér gyertyafény sárgásan világítja be a szobát. Az öreg valami papírost ír, amit félre tol az asztalon, hogy hellyel kínálja maga előtt a lányt.*
-Foglalj helyet.
*Mondja kedvesen, miközben türkiz szemei a lány tekintetét nézik. Az utazóládákkal, és bőr-bőröndökkel telepakolt szobában egyenes útja van az asztalig. Aki itt valamit elsőre megtalál az tudja mit, és hol keressen.*
-Gondolom rengeteg kérdésed van.
2469. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-05 21:24:28
Üzenet elküldve: 2020-02-05 21:24:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Taitos mellkasa duzzad a büszkeségtől, már leginkább átvitt értelemben, de azért egy boldog mosolyra és kihúzott testtartásra futja, ahogyan a "falu rozmárja" titulust megkapja Nalától.*
~Aranyos név.~
*Egy pillanatra átfut agyán a gondolat, hogyha egy törékeny lányt tartana a saját kényeztetésére, biztosan ő is hasonló névvel illetné, aztán kicsit megrázza magát, ahogy botjára, aztán a kalapos lányra terelődik a szó. Követi a tündér tekintetét, de inkább csak saját botját dönti az ágyhkz.*
-Ha tudnád...
*Mosolyog sejtelmesen, majd rátér öltözékük értékelésére.*
-Viszont azt hiszem félreismertük a helyet.
*Feleli őszintén, hiszen ha a szakadt párosuk csak egy "üde színfolt", akkor a Rumos egy igazán élénk csendélet lehet. A lány közeledésére elsőre csak hagyja magát, aztán mikor a lány elér az utolsó gombhoz a csuklójára fog. Talán eddigre kerül elő a nagymama is.*
~El kell ismerni végre veszi a lapot Xavy is.~
-Köszönöm.
*Kacsint Nalára, és másik kezével kedvesen megsimogatja arcát, aztán csak folytatja.*
-Viszont azt hiszem félreértettél. A legősibb női mesterség jegyében kötöttük a fogadást.
*Ismétli önmagát.*
-Amit bizony apró gnómunk nagyija is művelt még hajlott korában is.
*Keze még mindig lágyan öleli a tündérét mellkasán, miközben oldalra néz Xavyra.*
-A combja volt a legjobb, nem?
*Tesz még egy lapáttal a történetre, mielőtt nem bírja, és kuncogásban tör ki. Mélyen Nala szemébe néz.*
-A mai "játék" azt hiszem egy kicsit más lesz.
*Incselkedőn megérinti ujjával a lány formás kis orrát, mielőtt lépne egyet hátrébb, és a gnómra pillant.*
-Beavatod?
*Kérdezi már-már nevetve, a lánynak adva a dicsőséget, hogy lelője az est poénját.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Taitos mellkasa duzzad a büszkeségtől, már leginkább átvitt értelemben, de azért egy boldog mosolyra és kihúzott testtartásra futja, ahogyan a "falu rozmárja" titulust megkapja Nalától.*
~Aranyos név.~
*Egy pillanatra átfut agyán a gondolat, hogyha egy törékeny lányt tartana a saját kényeztetésére, biztosan ő is hasonló névvel illetné, aztán kicsit megrázza magát, ahogy botjára, aztán a kalapos lányra terelődik a szó. Követi a tündér tekintetét, de inkább csak saját botját dönti az ágyhkz.*
-Ha tudnád...
*Mosolyog sejtelmesen, majd rátér öltözékük értékelésére.*
-Viszont azt hiszem félreismertük a helyet.
*Feleli őszintén, hiszen ha a szakadt párosuk csak egy "üde színfolt", akkor a Rumos egy igazán élénk csendélet lehet. A lány közeledésére elsőre csak hagyja magát, aztán mikor a lány elér az utolsó gombhoz a csuklójára fog. Talán eddigre kerül elő a nagymama is.*
~El kell ismerni végre veszi a lapot Xavy is.~
-Köszönöm.
*Kacsint Nalára, és másik kezével kedvesen megsimogatja arcát, aztán csak folytatja.*
-Viszont azt hiszem félreértettél. A legősibb női mesterség jegyében kötöttük a fogadást.
*Ismétli önmagát.*
-Amit bizony apró gnómunk nagyija is művelt még hajlott korában is.
*Keze még mindig lágyan öleli a tündérét mellkasán, miközben oldalra néz Xavyra.*
-A combja volt a legjobb, nem?
*Tesz még egy lapáttal a történetre, mielőtt nem bírja, és kuncogásban tör ki. Mélyen Nala szemébe néz.*
-A mai "játék" azt hiszem egy kicsit más lesz.
*Incselkedőn megérinti ujjával a lány formás kis orrát, mielőtt lépne egyet hátrébb, és a gnómra pillant.*
-Beavatod?
*Kérdezi már-már nevetve, a lánynak adva a dicsőséget, hogy lelője az est poénját.*
2468. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-05 21:17:42
Üzenet elküldve: 2020-02-05 21:17:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőzéshez//
//Orm, Gyldwa, Vyliassa, Cahress//
*Cassy elmagyarázza neki, hogy mi a helyes protokoll a Sellőházban, amivel ő a legkevésbé sem szeretne vitatkozni. Mosollyal nyugtázza, majd ha teheti, az elfet cirógatva a karjánál, mondja neki.*
-Igazából, ha megkérhetnélek rá, szólnál te valakinek? Van az a másik munkatársunk... mondjuuuk Mady? Igen, Maydeleine! Olyan szép a neve, megtennéd, hogy felkeresnéd? Orm és Gyldwa úgyis velem foglalkozna, meg tudod. *Itt közelebb hajol, hogy suttoghasson a kolléganőnek.*
-Igazán megkedveltem őket. *Itt aztán Orm olyan viselkedésformát vesz fel, ami nagyon érdekli az ifjú félvért.*
-Különös. Nincsen esetleg vajákos, vagy varázsló most a Sellőházban? *Cassyt kérdezi, de az ork testvérpár is tökéletesen hallhatja az alábbiakat. Gyldwa viselkedése meglepi, a suttogásra pedig csak elmosolyodik, s ha van ideje, akkor még az akciót megelőzve, ha nem, akkor közben, vagy utána mondja el, lehetőleg a zöld szépség karjait megfogva, barátian, csicsergő hangján.*
-Jaj, Gyldwa, itt egyáltalán nem erről van szó. Régen jártam Artheniorban, ez igaz, hiányzik a divat is, de majd Ernuss hoz nekem ruhákat. Ha nem, akkor pedig... *Itt maga elé mered, időt hagyva a többieknek, hogy elképzelhessék, miféle válogatott gonoszságokat pörget át elméjén. Ezután egy pillanat alatt újra visszatér, s figyelme megint az agyaras lányé.*
-Szóval szeretnélek Titeket megfürdetni, ha lehet, minél kellemesebben. Egészen megkedveltelek benneteket, de azért köszönöm. *Ha megengedi neki a lány, nyom egy puszit is az arcára. Igazából kellemesen csalódott most ebben a kettő orkban, kifejezetten aranyosaknak hatnak a szemében. A magukban fürdésre pedig csak hevesen tiltakozik, ha lehet, a testvéreket óvatosan újra az épületbe terelve.*
-Nem, nem, szó sem lehet róla! Órák óta nem találkoztam olyan kellemes társasággal, mint ti, nem fogtok magatok fürdeni! Ha Cassy lesz szíves, s szól a vezetőségnek, én megmosdatlak titeket, majd Gyldwát megmasszírozom. Na, gyertek! *Mosolyog a végére, hogy kimutassa, őszintén mondja, s nem csak saját érdekei járnak mindig maga előtt.*
//Orm, Gyldwa, Vyliassa, Cahress//
*Cassy elmagyarázza neki, hogy mi a helyes protokoll a Sellőházban, amivel ő a legkevésbé sem szeretne vitatkozni. Mosollyal nyugtázza, majd ha teheti, az elfet cirógatva a karjánál, mondja neki.*
-Igazából, ha megkérhetnélek rá, szólnál te valakinek? Van az a másik munkatársunk... mondjuuuk Mady? Igen, Maydeleine! Olyan szép a neve, megtennéd, hogy felkeresnéd? Orm és Gyldwa úgyis velem foglalkozna, meg tudod. *Itt közelebb hajol, hogy suttoghasson a kolléganőnek.*
-Igazán megkedveltem őket. *Itt aztán Orm olyan viselkedésformát vesz fel, ami nagyon érdekli az ifjú félvért.*
-Különös. Nincsen esetleg vajákos, vagy varázsló most a Sellőházban? *Cassyt kérdezi, de az ork testvérpár is tökéletesen hallhatja az alábbiakat. Gyldwa viselkedése meglepi, a suttogásra pedig csak elmosolyodik, s ha van ideje, akkor még az akciót megelőzve, ha nem, akkor közben, vagy utána mondja el, lehetőleg a zöld szépség karjait megfogva, barátian, csicsergő hangján.*
-Jaj, Gyldwa, itt egyáltalán nem erről van szó. Régen jártam Artheniorban, ez igaz, hiányzik a divat is, de majd Ernuss hoz nekem ruhákat. Ha nem, akkor pedig... *Itt maga elé mered, időt hagyva a többieknek, hogy elképzelhessék, miféle válogatott gonoszságokat pörget át elméjén. Ezután egy pillanat alatt újra visszatér, s figyelme megint az agyaras lányé.*
-Szóval szeretnélek Titeket megfürdetni, ha lehet, minél kellemesebben. Egészen megkedveltelek benneteket, de azért köszönöm. *Ha megengedi neki a lány, nyom egy puszit is az arcára. Igazából kellemesen csalódott most ebben a kettő orkban, kifejezetten aranyosaknak hatnak a szemében. A magukban fürdésre pedig csak hevesen tiltakozik, ha lehet, a testvéreket óvatosan újra az épületbe terelve.*
-Nem, nem, szó sem lehet róla! Órák óta nem találkoztam olyan kellemes társasággal, mint ti, nem fogtok magatok fürdeni! Ha Cassy lesz szíves, s szól a vezetőségnek, én megmosdatlak titeket, majd Gyldwát megmasszírozom. Na, gyertek! *Mosolyog a végére, hogy kimutassa, őszintén mondja, s nem csak saját érdekei járnak mindig maga előtt.*
2467. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-05 21:03:01
Üzenet elküldve: 2020-02-05 21:03:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*A tündér úgy elszégyelli magát, hogy az arcába rózsás pír szalad. Természetesen szándékában állt viszonozni a bemutatkozás de a hirtelen bedobott pöcörőmágus és a rozmár szavak úgy elterelték a figyelmét, hogy végül teljesen kiment a fejéből.*
- A nevem Nalaeä *pótolja sietve az elmaradást.* - De általában csak Nalának szólítanak.
*A kis hölgy természete valahogy ösztönösen jó kedvre deríti, így a morfondírozását is figyelmes mosollyal hallgatja.*
- Hát, valószínűleg a rozmárok közt is van ilyen is, olyan is *vonja meg a vállát.*
- Valóban *pillant Taitos botjára.* - Biztosan igen... különleges darab. *Tekintete közben kissé arrébb kalandozik. Mondhatni szakmai ártalom nem áthallásba siklani egy ilyen megjegyzésen. A lábbelik közben lekerülnek. A kisasszony precízen a fal mellé is igazítja a sajátjait, ami megint csak egy olyan megnyilvánulás, ami akaratlanul is vidámságot csal a tündér arcára.
Tőle határozottan szokatlanul rosszalló ráncok szaladnak Nala homlokára a szó hallatán, amit az úr a kísérőjére aggat. Habár bájos ez az évődés köztük, a férfi most azért mintha átlépett volna egy határt. A tündértől távol áll, hogy ítélkezzen, de a kalapos kisasszonyt valahogy ösztönösen védelmébe veszi. Persze hamar észbe kap és inkább gyorsan a szőnyeg süppedős szálainak mintája felé irányozza a pillantását.*
- Sokféle szerzet ölthet sokféle gúnyát. Nem azon múlik a vendégszeretet *mondja.* - És természetesen nem, a kisasszony külsejével semmi baj. Igazán különc és elragadó teremtés. Üde színfolt *pillog a hölgyre őszinte elragadtatással.* - Hálás vagyok, hogy engem tiszteltek meg a társaságukkal ma este.
*Végül rátérnek a fogadásra, amiről túl sok részlet így se derül ki. ~ A Rumosban? ~ Hallott már a helyről ezt-azt, de amióta nemrég a Kikötőbe érkezett, még ki sem tette a lábát a Sellőházból. Nem tudja pontosan, milyen konkurenciával kalkuláljon ebben a kihívásban, bár nem is számít igazán. Nala mindig a tőle telhető legtöbbet és legjobbat nyújtja.*
- Azért vagyok, hogy bearanyozzam az estéjüket *feleli és közelebb lép, hogy Taitos meglazított ingét egy gyengéd simítás után tovább gombolja kezdésképp.
Csak a kisasszony kommentárjára torpan meg a mozdulat. A tündér feltételezi, hogy valamit félreértett. Mindenesetre az arcán némi zavarodottság látszik.*
- A nagymamája? *kérdez vissza. Ha huncutságról, kéjes örömökről van szó, Nala sok mindent látott már, de ez most egy kicsit összezavarta.*
//Fodrok a víz tükrén//
*A tündér úgy elszégyelli magát, hogy az arcába rózsás pír szalad. Természetesen szándékában állt viszonozni a bemutatkozás de a hirtelen bedobott pöcörőmágus és a rozmár szavak úgy elterelték a figyelmét, hogy végül teljesen kiment a fejéből.*
- A nevem Nalaeä *pótolja sietve az elmaradást.* - De általában csak Nalának szólítanak.
*A kis hölgy természete valahogy ösztönösen jó kedvre deríti, így a morfondírozását is figyelmes mosollyal hallgatja.*
- Hát, valószínűleg a rozmárok közt is van ilyen is, olyan is *vonja meg a vállát.*
- Valóban *pillant Taitos botjára.* - Biztosan igen... különleges darab. *Tekintete közben kissé arrébb kalandozik. Mondhatni szakmai ártalom nem áthallásba siklani egy ilyen megjegyzésen. A lábbelik közben lekerülnek. A kisasszony precízen a fal mellé is igazítja a sajátjait, ami megint csak egy olyan megnyilvánulás, ami akaratlanul is vidámságot csal a tündér arcára.
Tőle határozottan szokatlanul rosszalló ráncok szaladnak Nala homlokára a szó hallatán, amit az úr a kísérőjére aggat. Habár bájos ez az évődés köztük, a férfi most azért mintha átlépett volna egy határt. A tündértől távol áll, hogy ítélkezzen, de a kalapos kisasszonyt valahogy ösztönösen védelmébe veszi. Persze hamar észbe kap és inkább gyorsan a szőnyeg süppedős szálainak mintája felé irányozza a pillantását.*
- Sokféle szerzet ölthet sokféle gúnyát. Nem azon múlik a vendégszeretet *mondja.* - És természetesen nem, a kisasszony külsejével semmi baj. Igazán különc és elragadó teremtés. Üde színfolt *pillog a hölgyre őszinte elragadtatással.* - Hálás vagyok, hogy engem tiszteltek meg a társaságukkal ma este.
*Végül rátérnek a fogadásra, amiről túl sok részlet így se derül ki. ~ A Rumosban? ~ Hallott már a helyről ezt-azt, de amióta nemrég a Kikötőbe érkezett, még ki sem tette a lábát a Sellőházból. Nem tudja pontosan, milyen konkurenciával kalkuláljon ebben a kihívásban, bár nem is számít igazán. Nala mindig a tőle telhető legtöbbet és legjobbat nyújtja.*
- Azért vagyok, hogy bearanyozzam az estéjüket *feleli és közelebb lép, hogy Taitos meglazított ingét egy gyengéd simítás után tovább gombolja kezdésképp.
Csak a kisasszony kommentárjára torpan meg a mozdulat. A tündér feltételezi, hogy valamit félreértett. Mindenesetre az arcán némi zavarodottság látszik.*
- A nagymamája? *kérdez vissza. Ha huncutságról, kéjes örömökről van szó, Nala sok mindent látott már, de ez most egy kicsit összezavarta.*
2466. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-05 20:10:56
Üzenet elküldve: 2020-02-05 20:10:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőzéshez//
//Orm, Gyldwa, Vyliassa, Cahress//
*Gyldwa, ha teheti, és miért ne tehetné, hisz nem úgy áll a dolog, segíti testvérét, hogy kijusson a friss levegőre, talán az majd segít valamit. S ahogy eltelik egy pár perc, kiderül, hogy nem tévedett nagyot, sőt. Igazán hamar, szinte varázsütésre jobban lesz. ~Varázsütésre? Hüm. Talán tényleg varázslat.~ Legyint egyet a lelki, képzeletbeli kezeivel, miközben hallgatja a másikat, meg úgy mindenki mást is természetesen. Szemet szúr neki Vyl viselkedése, s nem mintha bánná, de talán egy olyan női fortély lehet, Orm valószínűleg nem annyira érezheti át, mint ő maga, bár ki tudja.*
-Vyl!
*Mondja, s ha egy módja van rá, akkor közelebb menne a nőhöz, s akár suttogna is neki, de mindenképp úgy, hogy csak ő hallja a szavait.*
-Látom ám, hogy mi folyik itt.
*Suttogja, s huncutul mosolyog az orra alatt.*
-El akarsz kicsit lógni innen, mi? Nyugi, rám számíthatsz.
*Kacsint egyet, s választ nem várva kezd el hangosabban beszélni, lehetőleg úgy, hogy odabent is hallják Vyl esetleg felettesei.*
-Jajj JAJJ! Segítsen kérem, kedves hölgy. Ha ismer egy orvost messzi a városba, kérem szaladjon érte! A biztonság a fő! Hogy ez a Sellőház milyen törődő a vendégeivel.
*Néz nagy és kerek szemekkel, s ha Orm esetleg vitatkozna, vagy hebrencskedne a dolog ellen, hogy ő már bizony jól van, és nem kell orvos, akkor adna neki egy kishúgi öklöst a vállába, szeretetből, s hogy értse, hogy ez egy kis turpisság.*
-Egyébként.
*Mondja, s akár megtörténik a korábbi eshetőség, akár nem, Ormra néz.*
-Mi lenne, ha csak magunk fördenénk meg? Az se esne rosszul, aztán meg mehetnénk egy kicsit világot látni. Tudod, tudtam gyűjteni egy kis aranyat! Elleszünk egy darabig bátyó. Na mit szólsz?
//Orm, Gyldwa, Vyliassa, Cahress//
*Gyldwa, ha teheti, és miért ne tehetné, hisz nem úgy áll a dolog, segíti testvérét, hogy kijusson a friss levegőre, talán az majd segít valamit. S ahogy eltelik egy pár perc, kiderül, hogy nem tévedett nagyot, sőt. Igazán hamar, szinte varázsütésre jobban lesz. ~Varázsütésre? Hüm. Talán tényleg varázslat.~ Legyint egyet a lelki, képzeletbeli kezeivel, miközben hallgatja a másikat, meg úgy mindenki mást is természetesen. Szemet szúr neki Vyl viselkedése, s nem mintha bánná, de talán egy olyan női fortély lehet, Orm valószínűleg nem annyira érezheti át, mint ő maga, bár ki tudja.*
-Vyl!
*Mondja, s ha egy módja van rá, akkor közelebb menne a nőhöz, s akár suttogna is neki, de mindenképp úgy, hogy csak ő hallja a szavait.*
-Látom ám, hogy mi folyik itt.
*Suttogja, s huncutul mosolyog az orra alatt.*
-El akarsz kicsit lógni innen, mi? Nyugi, rám számíthatsz.
*Kacsint egyet, s választ nem várva kezd el hangosabban beszélni, lehetőleg úgy, hogy odabent is hallják Vyl esetleg felettesei.*
-Jajj JAJJ! Segítsen kérem, kedves hölgy. Ha ismer egy orvost messzi a városba, kérem szaladjon érte! A biztonság a fő! Hogy ez a Sellőház milyen törődő a vendégeivel.
*Néz nagy és kerek szemekkel, s ha Orm esetleg vitatkozna, vagy hebrencskedne a dolog ellen, hogy ő már bizony jól van, és nem kell orvos, akkor adna neki egy kishúgi öklöst a vállába, szeretetből, s hogy értse, hogy ez egy kis turpisság.*
-Egyébként.
*Mondja, s akár megtörténik a korábbi eshetőség, akár nem, Ormra néz.*
-Mi lenne, ha csak magunk fördenénk meg? Az se esne rosszul, aztán meg mehetnénk egy kicsit világot látni. Tudod, tudtam gyűjteni egy kis aranyat! Elleszünk egy darabig bátyó. Na mit szólsz?
2465. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-05 19:32:04
Üzenet elküldve: 2020-02-05 19:32:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord//
*Nagy teher esik le a szívéről, mikor látja, hogy még kívánatosak az érintései a férfi számára. Így talán nem fogja csupán egy fogasnak és némi mosakodó szivacsnak érezni magát ez alatt az idő alatt. Azonban az út alatt igazán nélkülöznie kellett ezeket a fajta kedves érintéseket, mind azokat, amiket ő adhatott volna, mind azokat, amiket ő kaphatott volna. A nemes bőre igazán csábító, puha, kellemes érintésű, így nem tudja tovább tartani magát és odalopakodva a másik mögé egy erőtlen ölelés erejéig magához szorítja őt. Csak egy- két pillantás erejéig ragadja magához az irányítást, aztán el is húzódik.*
-Hát, szerintem pont elég rajtad az izom. Nekem kedvemre való lenne, bár, mintha kicsit gyarapodott volna. *Vágja ki magát és próbálja előnyösebb fényben láttatni a nemest.*
-Viszont úgy tapasztaltam, hogy eléggé merev vagy, a jó neveltetés teszi. *Nem hangzik úgy, mintha ezt hátránynak értékelné, neki kifejezetten tetszik a hivatalos és formális viselkedés, egészen vonzónak tartja.*
-A humor az, ami még igen kellemes, úgy érzem azt a hölgyeményt nehéz lesz megnevettetni, de meg kell próbálnod. Minden széles mosoly egy újabb ásónyom a kertetekben. *Fejti ki a megfigyeléseit, persze azt nem osztja meg, hogy ez saját tapasztalat. Nem egy vicceskedő vendéggel sorolta már össze a sors és igen, kétségtelen, hogy mindet kedvelte, egytől egyig. Bevallani is nehéz számára, hogy néha még repetát is kaptak, avagy még reggel is belopózott a szobájukba, hogy a kedvükre tegyen, csupán azért, hogy ismét beszélgethessenek.*
-Nem, nem ékszer. *Ha bemászik a másik a dézsába, akkor ő kintről tisztogatja a szappanos szivaccsal, majd leöblíti az erre a célra odakészített bödönnel.*
-Szeretnéd ha kint maradnék? *Erre most rákérdez, mert valóban bizonytalan immár mindenben a nemessel kapcsolatban.*
-Azt mondták nekem, ez egy rúd, amit ha meggyújt az ember, akkor elkezd csillagokat szórni. Tudod, amilyenek az égen is vannak. De óva intettek, hogy ne legyek semmi gyúlékony közelében, mert hamar lángra kaphat. *Meséli a vásárban hallottakat.*
-Hiszen melyik nő ne szeretné, hogy egy férfi lehozza a csillagokat is neki. *Süti el ezt a közhelyet.*
-Ha végeztünk odaadom, a szobámban van.
*Nagy teher esik le a szívéről, mikor látja, hogy még kívánatosak az érintései a férfi számára. Így talán nem fogja csupán egy fogasnak és némi mosakodó szivacsnak érezni magát ez alatt az idő alatt. Azonban az út alatt igazán nélkülöznie kellett ezeket a fajta kedves érintéseket, mind azokat, amiket ő adhatott volna, mind azokat, amiket ő kaphatott volna. A nemes bőre igazán csábító, puha, kellemes érintésű, így nem tudja tovább tartani magát és odalopakodva a másik mögé egy erőtlen ölelés erejéig magához szorítja őt. Csak egy- két pillantás erejéig ragadja magához az irányítást, aztán el is húzódik.*
-Hát, szerintem pont elég rajtad az izom. Nekem kedvemre való lenne, bár, mintha kicsit gyarapodott volna. *Vágja ki magát és próbálja előnyösebb fényben láttatni a nemest.*
-Viszont úgy tapasztaltam, hogy eléggé merev vagy, a jó neveltetés teszi. *Nem hangzik úgy, mintha ezt hátránynak értékelné, neki kifejezetten tetszik a hivatalos és formális viselkedés, egészen vonzónak tartja.*
-A humor az, ami még igen kellemes, úgy érzem azt a hölgyeményt nehéz lesz megnevettetni, de meg kell próbálnod. Minden széles mosoly egy újabb ásónyom a kertetekben. *Fejti ki a megfigyeléseit, persze azt nem osztja meg, hogy ez saját tapasztalat. Nem egy vicceskedő vendéggel sorolta már össze a sors és igen, kétségtelen, hogy mindet kedvelte, egytől egyig. Bevallani is nehéz számára, hogy néha még repetát is kaptak, avagy még reggel is belopózott a szobájukba, hogy a kedvükre tegyen, csupán azért, hogy ismét beszélgethessenek.*
-Nem, nem ékszer. *Ha bemászik a másik a dézsába, akkor ő kintről tisztogatja a szappanos szivaccsal, majd leöblíti az erre a célra odakészített bödönnel.*
-Szeretnéd ha kint maradnék? *Erre most rákérdez, mert valóban bizonytalan immár mindenben a nemessel kapcsolatban.*
-Azt mondták nekem, ez egy rúd, amit ha meggyújt az ember, akkor elkezd csillagokat szórni. Tudod, amilyenek az égen is vannak. De óva intettek, hogy ne legyek semmi gyúlékony közelében, mert hamar lángra kaphat. *Meséli a vásárban hallottakat.*
-Hiszen melyik nő ne szeretné, hogy egy férfi lehozza a csillagokat is neki. *Süti el ezt a közhelyet.*
-Ha végeztünk odaadom, a szobámban van.
2464. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-05 19:30:26
Üzenet elküldve: 2020-02-05 19:30:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Új munka, és ami még vár//
//Carlietta, és Zammiria érintőlegesen//
*A pincérlány természetes mosollyal teszi le elé a kért itallapot. Csendesen nézi át jó alaposan, majd a vajsör mellett dönt.*
- Egy kupa vajsört kérnék egyelőre. De lehet, hogy később valami ételt is fogyasztanék.
*A kérdésekkel megakasztott Car nem sokáig töpreng, azonnal válaszol.*
- Értem, ez nagyszerű, legalább tudom, hol dolgozik. Megköszönném, és megértem hisz első a munka a pihenés és minden más csak utána jöhet. Pörölytörő Drogghyan a nevem, és Zammira kisasszony ismerőse vagyok. Ő már tud róla, hogy jövök, pontosabban annyit hogy valamikor jövök. De ez épp most van. Mindenképp megköszönném, ha jelezné neki az ittlétemet.
*Ismétli meg a szavait, ezzel is nyomatékosítva, hogy türelme az van, de várni ritka nehéz bármire. Ahogy a lány távozik, feltűnik Zammi is, valamit cseveg a lánnyal és Drogg felé int. Drogg vidám mosollyal integet vissza, és türelmesen lesi az érkező sörét.*
//Carlietta, és Zammiria érintőlegesen//
*A pincérlány természetes mosollyal teszi le elé a kért itallapot. Csendesen nézi át jó alaposan, majd a vajsör mellett dönt.*
- Egy kupa vajsört kérnék egyelőre. De lehet, hogy később valami ételt is fogyasztanék.
*A kérdésekkel megakasztott Car nem sokáig töpreng, azonnal válaszol.*
- Értem, ez nagyszerű, legalább tudom, hol dolgozik. Megköszönném, és megértem hisz első a munka a pihenés és minden más csak utána jöhet. Pörölytörő Drogghyan a nevem, és Zammira kisasszony ismerőse vagyok. Ő már tud róla, hogy jövök, pontosabban annyit hogy valamikor jövök. De ez épp most van. Mindenképp megköszönném, ha jelezné neki az ittlétemet.
*Ismétli meg a szavait, ezzel is nyomatékosítva, hogy türelme az van, de várni ritka nehéz bármire. Ahogy a lány távozik, feltűnik Zammi is, valamit cseveg a lánnyal és Drogg felé int. Drogg vidám mosollyal integet vissza, és türelmesen lesi az érkező sörét.*
2463. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-05 18:45:38
Üzenet elküldve: 2020-02-05 18:45:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine//
- Igen, az volt *bólint, miközben hagyja, hogy Mady segítsen neki levetkőzni. Abban még nincs semmi, sőt, leplezni sem tudja, hogy mennyire jól esik a bőrének a puha, női kényeztetés. De ha akarna sem tudna most másra gondolni, csak Laurenre.*
- Nem, nem az én házamban él. Sok baráttal vettek közösen egy házat.
*Itt elmondhatná, hogy azért, mert depressziós volt és a többi, ezért elvonult a világ elől, de most inkább kihagyná ezt az "apró" részletet.*
- Igen, igazad lehet, valószínűleg így értette *sóhajt egyet. Ez eddig nem meggyőző, ki kell találnia valamit, ami nem hétköznapi, és amivel le tudja venni Laurent a lábáról.*
- Ajándékot? Igen, ez igaz. Vajon minek örülhetne? Ő olyan... Szerény... Nem tudom, le tudnám-e nyűgözni szép ékszerekkel. Ha ezen múlna, felvásárolnám mindet.
*Mady ekkor említi meg, hogy van nála valami értékes és szép dolog, ami talán megfelelő ajándék lehet.*
- Igen? Mi lenne az?
- Igen, az volt *bólint, miközben hagyja, hogy Mady segítsen neki levetkőzni. Abban még nincs semmi, sőt, leplezni sem tudja, hogy mennyire jól esik a bőrének a puha, női kényeztetés. De ha akarna sem tudna most másra gondolni, csak Laurenre.*
- Nem, nem az én házamban él. Sok baráttal vettek közösen egy házat.
*Itt elmondhatná, hogy azért, mert depressziós volt és a többi, ezért elvonult a világ elől, de most inkább kihagyná ezt az "apró" részletet.*
- Igen, igazad lehet, valószínűleg így értette *sóhajt egyet. Ez eddig nem meggyőző, ki kell találnia valamit, ami nem hétköznapi, és amivel le tudja venni Laurent a lábáról.*
- Ajándékot? Igen, ez igaz. Vajon minek örülhetne? Ő olyan... Szerény... Nem tudom, le tudnám-e nyűgözni szép ékszerekkel. Ha ezen múlna, felvásárolnám mindet.
*Mady ekkor említi meg, hogy van nála valami értékes és szép dolog, ami talán megfelelő ajándék lehet.*
- Igen? Mi lenne az?
2462. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-05 17:41:41
Üzenet elküldve: 2020-02-05 17:41:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Pultnál//
//Carlotteia, Welly, Dreyia//
*Ahogy visszaér és csevegésbe kezd, kiderül, már hárman vannak a pultnál. Illetve többen is megfordulnak, bár ők csak áthaladnak. Car kérdésén elgondolkodik, mielőtt válaszolna.*
- Nem történt semmi kihágás, és eddig tolvajt se láttam. De mintha nagyobb lenne a forgalom, mint szokott. Jól látom?
*Carlotteia, a kérdése egyes elemeit totál kikerülte, vagy csak Dreyia fogalmazott pontatlanul. Bár az is igaz, hogy amit arról el lehetett mondani már megtette korábban, így nem sok dolog lehet, mit elmondhat. A további hírekre azért figyel, hisz nem csak testőrnek van itt, bár ez még egy fura helyzet a számára is. Car közvetlensége kicsit meglepi, de nem teszi szóvá, hisz barátkozni érkezett a pulthoz nem felügyelni a lányok csevegését. A dalnokok tevékenységére felfigyel, hisz hiába hasznosak, ha szándék nélkül ugyan, de bajforrások. Viszont Carlotteia szavaiból nem tűnnek problémás személyeknek, így nem is engedi, hogy a testőr énje jusson szóhoz.*
- Bárdoknál ez elvárható, pláne ha még csinosak is. De majd rájuk is figyelek, ha másképp nem megy, tánccal terelem el róluk a figyelmet.
*Ahogy a párbajhoz ér felsóhajt. Közben lesi Welly reakcióit is.*
- Sose tanul belőle… Gondolom az ork volt, aki a párbajt kezdeményezte? Nem baj a lényeg hogy mindenki biztonságban van, és még a vendégek se sérültek meg. Már ha nem vesszük a két verekedőt.
*Welly rejtett nevetése mosolyra ösztönzi, és kicsit vállon veregeti.*
- Azért ne fulladj meg, ha nevetni kell, nevess. Jobb, mint megfulladni a teától. Tényleg vicces lehetett, és erről is lemaradtam. Csak úgy mint te Welly. Azért örülök, hogy egyre többen vagyunk, és van mit csinálni. Ha problémás vendég érkezne, csak jelezzétek és segítek, persze nem verekedéssel. Na de nem munka beszélgetni jöttem ide, még ha kicsit az lett belőle. Igazából rátok vagyok kíváncsi, szeretnélek megismerni titeket, na meg hozzászokni ahhoz, hogy nem vagyunk egyedül.
//Carlotteia, Welly, Dreyia//
*Ahogy visszaér és csevegésbe kezd, kiderül, már hárman vannak a pultnál. Illetve többen is megfordulnak, bár ők csak áthaladnak. Car kérdésén elgondolkodik, mielőtt válaszolna.*
- Nem történt semmi kihágás, és eddig tolvajt se láttam. De mintha nagyobb lenne a forgalom, mint szokott. Jól látom?
*Carlotteia, a kérdése egyes elemeit totál kikerülte, vagy csak Dreyia fogalmazott pontatlanul. Bár az is igaz, hogy amit arról el lehetett mondani már megtette korábban, így nem sok dolog lehet, mit elmondhat. A további hírekre azért figyel, hisz nem csak testőrnek van itt, bár ez még egy fura helyzet a számára is. Car közvetlensége kicsit meglepi, de nem teszi szóvá, hisz barátkozni érkezett a pulthoz nem felügyelni a lányok csevegését. A dalnokok tevékenységére felfigyel, hisz hiába hasznosak, ha szándék nélkül ugyan, de bajforrások. Viszont Carlotteia szavaiból nem tűnnek problémás személyeknek, így nem is engedi, hogy a testőr énje jusson szóhoz.*
- Bárdoknál ez elvárható, pláne ha még csinosak is. De majd rájuk is figyelek, ha másképp nem megy, tánccal terelem el róluk a figyelmet.
*Ahogy a párbajhoz ér felsóhajt. Közben lesi Welly reakcióit is.*
- Sose tanul belőle… Gondolom az ork volt, aki a párbajt kezdeményezte? Nem baj a lényeg hogy mindenki biztonságban van, és még a vendégek se sérültek meg. Már ha nem vesszük a két verekedőt.
*Welly rejtett nevetése mosolyra ösztönzi, és kicsit vállon veregeti.*
- Azért ne fulladj meg, ha nevetni kell, nevess. Jobb, mint megfulladni a teától. Tényleg vicces lehetett, és erről is lemaradtam. Csak úgy mint te Welly. Azért örülök, hogy egyre többen vagyunk, és van mit csinálni. Ha problémás vendég érkezne, csak jelezzétek és segítek, persze nem verekedéssel. Na de nem munka beszélgetni jöttem ide, még ha kicsit az lett belőle. Igazából rátok vagyok kíváncsi, szeretnélek megismerni titeket, na meg hozzászokni ahhoz, hogy nem vagyunk egyedül.
2461. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-05 12:51:19
Üzenet elküldve: 2020-02-05 12:51:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés//
//Rey, Zammiria, Shan, Darelld//
//A pultnál álló kiszolgálók//
//Érintőlegesen Merchen, Drogg//
*A menyét körüli eseményekről egyelőre lemarad, a kis bolyhos állatka idejében elrejtőzött, és a téma is továbblépett, mire megérkezett. Míg Rey csendesen kivárja, hogy Shanneirával megtárgyalják a dolgokat, Zammiria igyekszik rövidre zárni a beszélgetést. Nem, mintha nem élvezné a két nő társaságát, sőt, igazából nagyon kíváncsi rájuk, mert eddig igen kevés időt töltöttek együtt, amin a jövőben változtatni szándékozik, de most érzi a teendők sürgetését. Finoman elmosolyodik a zsoldos nő ígéretére.*
- Számítok rád, Shanneira. Mindjárt kezdhetsz is.
*Tölt magának egy pohár almalevet és azonnal belekortyol. Jobbnak látja ezzel közlekedni a következő időben. Shan visszakérdezésére nagyot sóhajt.*
- Nem is tudnám, hol kezdjem.
*Tekintete Darelldre esik, aki éppen ellenőrző feladatait látja el. Int neki, hogy odahívja magukhoz. Aztán Shanneirához fordul puha mosollyal, lágy hangon szólítja meg.*
- Bocsáss meg, Shan, de várnak rám egy fontos ügyben, ez pedig hosszú történet, és azt hiszem, a legmegfelelőbb személy a felvilágosításra nem is én vagyok. Darelld végig itt volt, és a lényeget tudja, egyetlen kivétel van ez alól…
*A közben várakozásai szerint odaérkező férfihoz fordul, hogy ezt az egy dolgot is közölje vele.*
- Darelld, Milhen saját kérésére távozott körünkből. Kérlek, ezt tudja mostantól minden őr! Csak fegyver nélkül és kísérettel léphet be, ám ezt leszámítva barátságosan fogadjuk. Shanneira pedig visszatért hozzánk, kérlek, avasd be az elmúlt idők eseményeibe!
*Shanhoz és Reyhez fordul aztán.*
- Van esetleg még valami, amiben tudok segíteni most?
*Tekintete közben Merchent is keresi, és eközben megállapodik Droggon. Gyorsan felismeri a férfit, és rámosolyog, sőt, int neki üdvözlésképpen, majd a közelben álló kiszolgálókhoz szól.*
- Annak az úrnak vinne valaki egy kupa vajsört az üdvözletemmel? És üzenem neki, hogy várjon meg, beszélgetni szeretnék vele.
*Természetesen Droggra gondol, ezt igyekszik egyértelművé tenni.*
//Rey, Zammiria, Shan, Darelld//
//A pultnál álló kiszolgálók//
//Érintőlegesen Merchen, Drogg//
*A menyét körüli eseményekről egyelőre lemarad, a kis bolyhos állatka idejében elrejtőzött, és a téma is továbblépett, mire megérkezett. Míg Rey csendesen kivárja, hogy Shanneirával megtárgyalják a dolgokat, Zammiria igyekszik rövidre zárni a beszélgetést. Nem, mintha nem élvezné a két nő társaságát, sőt, igazából nagyon kíváncsi rájuk, mert eddig igen kevés időt töltöttek együtt, amin a jövőben változtatni szándékozik, de most érzi a teendők sürgetését. Finoman elmosolyodik a zsoldos nő ígéretére.*
- Számítok rád, Shanneira. Mindjárt kezdhetsz is.
*Tölt magának egy pohár almalevet és azonnal belekortyol. Jobbnak látja ezzel közlekedni a következő időben. Shan visszakérdezésére nagyot sóhajt.*
- Nem is tudnám, hol kezdjem.
*Tekintete Darelldre esik, aki éppen ellenőrző feladatait látja el. Int neki, hogy odahívja magukhoz. Aztán Shanneirához fordul puha mosollyal, lágy hangon szólítja meg.*
- Bocsáss meg, Shan, de várnak rám egy fontos ügyben, ez pedig hosszú történet, és azt hiszem, a legmegfelelőbb személy a felvilágosításra nem is én vagyok. Darelld végig itt volt, és a lényeget tudja, egyetlen kivétel van ez alól…
*A közben várakozásai szerint odaérkező férfihoz fordul, hogy ezt az egy dolgot is közölje vele.*
- Darelld, Milhen saját kérésére távozott körünkből. Kérlek, ezt tudja mostantól minden őr! Csak fegyver nélkül és kísérettel léphet be, ám ezt leszámítva barátságosan fogadjuk. Shanneira pedig visszatért hozzánk, kérlek, avasd be az elmúlt idők eseményeibe!
*Shanhoz és Reyhez fordul aztán.*
- Van esetleg még valami, amiben tudok segíteni most?
*Tekintete közben Merchent is keresi, és eközben megállapodik Droggon. Gyorsan felismeri a férfit, és rámosolyog, sőt, int neki üdvözlésképpen, majd a közelben álló kiszolgálókhoz szól.*
- Annak az úrnak vinne valaki egy kupa vajsört az üdvözletemmel? És üzenem neki, hogy várjon meg, beszélgetni szeretnék vele.
*Természetesen Droggra gondol, ezt igyekszik egyértelművé tenni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5204-5223