Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 127 (2521. - 2540. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2540. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-16 12:21:50
Üzenet elküldve: 2020-02-16 12:21:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord//
*Odabent a szobában, már állna is neki megkeresni a csillagszórót, amit még a tündérek vásárán szerzett be, a városi kirándulásuk alatt, de a férfi megállítja ebben. Nem igazán számított rá, így, mikor érzi a csuklóján a másik kezét kérdően felé fordul.*
-Ez érthető. *Vált a hangja egyszerre szomorúbb tónusúvá. Szeretett volna mindenben a férfi segítségére lenni, de nagyon úgy fest, hogy ezt nem igazán szeretné igénybe venni.*
-Végül is te jobban ismered a kisasszonyt, biztosan sokkal inkább kedvére valót tudnál választani. *Nem szeretné most azzal betámadni a mágust, hogy de ezt a tündérektől vette, talán ilyet a piacon se talál, inkább ráhagyja a dolgot. Úgy tapasztalta, ha az ember maga vesződik egy leleményesebb ajándék felkutatásával, azt sokkal nagyobb lelkesedéssel tudja átadni, értékesebbnek tűnik majd talán a nő szemében is. Ha tudná, hogy ebben az elutasításban a pénz is közre játszik, bizony szélesen elmosolyodna, mivel ő itt mindennel jól el van látva, nem szorul rá, hogy garasoskodjon bármilyen ajándék tekintetében is.*
-Akkor induljunk a szobádba. *Lép oda Aleimordhoz és kedvesen végig simít a köntösén, ha már egyéb érintkezési formák jelenleg nem megengedettek. Ha nem húzza el, akkor ráfog a kezére és a törölközővel meg az olajos fiolákkal elindul, hogy a szobájáig kísérje a nemest. A lelkesedés valahogy időközben lejjebb is apad, nem szereti, hogy így vissza kell fognia magát, de megérti a helyzetet. Amint odaérnek, elkéri a kulcsot és benyit a szobába. A szokásos tiszta és üde állapotában fogadja őket ezúttal is, minden a helyén van, az ágy frissen bevetve a napsugarak pedig lágyan cirógatják a puha szőnyeg sörtéit.*
-Szívesen megmasszíroználak, közben pedig beavathatnál a tudományod alapjaiba, ha neked is megfelel. *Nem szeretne túlságosan tolakodónak tűnni, de neki is jobb, ha lefoglalja magát, a helyett, hogy az energiáit a furcsa és hasztalan gondolatok gyártására használja fel.*
*Odabent a szobában, már állna is neki megkeresni a csillagszórót, amit még a tündérek vásárán szerzett be, a városi kirándulásuk alatt, de a férfi megállítja ebben. Nem igazán számított rá, így, mikor érzi a csuklóján a másik kezét kérdően felé fordul.*
-Ez érthető. *Vált a hangja egyszerre szomorúbb tónusúvá. Szeretett volna mindenben a férfi segítségére lenni, de nagyon úgy fest, hogy ezt nem igazán szeretné igénybe venni.*
-Végül is te jobban ismered a kisasszonyt, biztosan sokkal inkább kedvére valót tudnál választani. *Nem szeretné most azzal betámadni a mágust, hogy de ezt a tündérektől vette, talán ilyet a piacon se talál, inkább ráhagyja a dolgot. Úgy tapasztalta, ha az ember maga vesződik egy leleményesebb ajándék felkutatásával, azt sokkal nagyobb lelkesedéssel tudja átadni, értékesebbnek tűnik majd talán a nő szemében is. Ha tudná, hogy ebben az elutasításban a pénz is közre játszik, bizony szélesen elmosolyodna, mivel ő itt mindennel jól el van látva, nem szorul rá, hogy garasoskodjon bármilyen ajándék tekintetében is.*
-Akkor induljunk a szobádba. *Lép oda Aleimordhoz és kedvesen végig simít a köntösén, ha már egyéb érintkezési formák jelenleg nem megengedettek. Ha nem húzza el, akkor ráfog a kezére és a törölközővel meg az olajos fiolákkal elindul, hogy a szobájáig kísérje a nemest. A lelkesedés valahogy időközben lejjebb is apad, nem szereti, hogy így vissza kell fognia magát, de megérti a helyzetet. Amint odaérnek, elkéri a kulcsot és benyit a szobába. A szokásos tiszta és üde állapotában fogadja őket ezúttal is, minden a helyén van, az ágy frissen bevetve a napsugarak pedig lágyan cirógatják a puha szőnyeg sörtéit.*
-Szívesen megmasszíroználak, közben pedig beavathatnál a tudományod alapjaiba, ha neked is megfelel. *Nem szeretne túlságosan tolakodónak tűnni, de neki is jobb, ha lefoglalja magát, a helyett, hogy az energiáit a furcsa és hasztalan gondolatok gyártására használja fel.*
2539. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-16 11:38:33
Üzenet elküldve: 2020-02-16 11:38:33
![>Carlotteia Oryw [KKK] [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Frädricus//
*Mosolya csendesebbé válik, hiszen nem célozta a bókokat, bár valahol jólesik neki, még ha nem is attól kapja, akitől remélné.*
- Ön egy gáláns úriember.
*Sryl félreértelmezi Frädricus hozzáállását a közelgő kaland témájához, mert úgy tűnt neki, hogy némi aggodalommal vegyülve foglalkoztatja a dolog, emiatt igyekszik életben tartani a beszélgetést róla, és emelni a várakozás pozitív színezetét, nem pusztán személyes kíváncsiságból. Sajnos olykor melléfog. Olyan információkra derül fény, melyek meglepik. Ha létezik egy térkép, akkor mégsem annyira ismeretlen vidékre mennek. Bár a Ködről elhiszi, hogy akkor is éppoly veszélyes, ha már valaki tucatszor járt arra. A notesszel kapcsolatos válaszra bólint, az indulást nem akadályozza, hiszen van még a férfinak teendője tengerre szállás előtt. Még most sem fordul a fejében, hogy ő volt tapintatlan, s ezért talán sürgetőbbnek találja a férfi a távozást, főképp a búcsú mikéntjét érzi egyfajta hála kifejeződésének, és alaposan meglepődik tőle.*
- Öhm… jó szelet és sok szerencsét kívánok! A levélről gondoskodom.
*Erősíti meg ígéretét, s amint a férfi távozik, összeszedi gondolatait. Mady nincs a színen, így ezzel a dologgal még várnia kell. Eltakarítja inkább vendége reggelijének maradékát, majd visszaáll a helyére, és szemlézi a fogadóteret, szükség van-e rá valahol.*
//Frädricus//
*Mosolya csendesebbé válik, hiszen nem célozta a bókokat, bár valahol jólesik neki, még ha nem is attól kapja, akitől remélné.*
- Ön egy gáláns úriember.
*Sryl félreértelmezi Frädricus hozzáállását a közelgő kaland témájához, mert úgy tűnt neki, hogy némi aggodalommal vegyülve foglalkoztatja a dolog, emiatt igyekszik életben tartani a beszélgetést róla, és emelni a várakozás pozitív színezetét, nem pusztán személyes kíváncsiságból. Sajnos olykor melléfog. Olyan információkra derül fény, melyek meglepik. Ha létezik egy térkép, akkor mégsem annyira ismeretlen vidékre mennek. Bár a Ködről elhiszi, hogy akkor is éppoly veszélyes, ha már valaki tucatszor járt arra. A notesszel kapcsolatos válaszra bólint, az indulást nem akadályozza, hiszen van még a férfinak teendője tengerre szállás előtt. Még most sem fordul a fejében, hogy ő volt tapintatlan, s ezért talán sürgetőbbnek találja a férfi a távozást, főképp a búcsú mikéntjét érzi egyfajta hála kifejeződésének, és alaposan meglepődik tőle.*
- Öhm… jó szelet és sok szerencsét kívánok! A levélről gondoskodom.
*Erősíti meg ígéretét, s amint a férfi távozik, összeszedi gondolatait. Mady nincs a színen, így ezzel a dologgal még várnia kell. Eltakarítja inkább vendége reggelijének maradékát, majd visszaáll a helyére, és szemlézi a fogadóteret, szükség van-e rá valahol.*
2538. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-15 22:53:29
Üzenet elküldve: 2020-02-15 22:53:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakeresőben//
//Rey, Cassy, Parcy//
*A kellemetlen és váratlan helyzet hamar rendeződik, köszönhetően mindkét állattulajdonos gyors reakciójának, és józan ítélőképességének. A férfi ugyanis szintén a nyugalmában igencsak megzavart macska után kap, megakadályozva, hogy a két állat bármilyen módon elérhesse egymást.
Rey pedig szint azonnal megpróbálja elrejteni tilosban járkáló kedvencét, de Cassy talán még pont végig tudta egyszer simogatni a fehér bundát. A mélységi egy olyan "köszönöm"-féle pillantást küld az elf nő irányába, mert észreveszi a másik mozdulatait, ahogy takarni igyekszik az állatokat, próbálva ezzel fedezni Reyt.*
- Én Reyraa vagyok, s akadnak, akik valami érthetetlen oknál fogva Reynek kezdtek szólítani. Engem személy szerint nem zavar, szóval hívjon, ahogy kedve tartja. Ő pedig Noru.
*Mutatkozik be ő is illendően, habár Cassy bizonyára megelőzte, de azért mégis csak így szokás.
Tekintete pár másodpercre megpihen a fekete bundás állaton, s átfut az agyán, mennyire különös a sors fintora. Előző nap Artheniorban éppez azzal a komoly dilemmával küszködött, hogy fehér menyét, vagy fekete macska közt döntsön valahogy. S miután nagy nehezen választott, rá egy nappal beállít valaki a másik dologgal, amit hátrahagyott. Mintha valamelyik felsőbb erő a képébe akarná tolni, hogy; tessék, nézd meg, így is dönthettél volna...
De gyorsan elnyomja magában ezeket a filozofikus gondolat-csírákat, s ismét minden figyelmét a másik kettőnek szenteli.*
- Ezentúl jobban figyelek rá.
*Bólint, majd eltöpreng az elf nő invitálásán.*
- Szívesen veletek tartok, most éppen nem akad semmi jobb dolgom.
*Jobban belegondolva tényleg nem rossz ötlet Cassyékkel tartania. Bár nem tűnik veszélyesnek Parcy, Rey az évek alatt mindennél jobban megtanulta, hogy nem szabad senkiben bízni, és sok minden nem az, aminek elsőre látszik. Ha pedig, ne adj isten, valami mégis történne valamelyik sellővel, azt Rey saját hibájának és mulasztásának érezné.
Persze ezen töprengésének nem ad hangot, nem feltételez ő sem rosszat, sem jót a jövevényről. Majd elválik, kiféle, miféle teremtés.*
//Rey, Cassy, Parcy//
*A kellemetlen és váratlan helyzet hamar rendeződik, köszönhetően mindkét állattulajdonos gyors reakciójának, és józan ítélőképességének. A férfi ugyanis szintén a nyugalmában igencsak megzavart macska után kap, megakadályozva, hogy a két állat bármilyen módon elérhesse egymást.
Rey pedig szint azonnal megpróbálja elrejteni tilosban járkáló kedvencét, de Cassy talán még pont végig tudta egyszer simogatni a fehér bundát. A mélységi egy olyan "köszönöm"-féle pillantást küld az elf nő irányába, mert észreveszi a másik mozdulatait, ahogy takarni igyekszik az állatokat, próbálva ezzel fedezni Reyt.*
- Én Reyraa vagyok, s akadnak, akik valami érthetetlen oknál fogva Reynek kezdtek szólítani. Engem személy szerint nem zavar, szóval hívjon, ahogy kedve tartja. Ő pedig Noru.
*Mutatkozik be ő is illendően, habár Cassy bizonyára megelőzte, de azért mégis csak így szokás.
Tekintete pár másodpercre megpihen a fekete bundás állaton, s átfut az agyán, mennyire különös a sors fintora. Előző nap Artheniorban éppez azzal a komoly dilemmával küszködött, hogy fehér menyét, vagy fekete macska közt döntsön valahogy. S miután nagy nehezen választott, rá egy nappal beállít valaki a másik dologgal, amit hátrahagyott. Mintha valamelyik felsőbb erő a képébe akarná tolni, hogy; tessék, nézd meg, így is dönthettél volna...
De gyorsan elnyomja magában ezeket a filozofikus gondolat-csírákat, s ismét minden figyelmét a másik kettőnek szenteli.*
- Ezentúl jobban figyelek rá.
*Bólint, majd eltöpreng az elf nő invitálásán.*
- Szívesen veletek tartok, most éppen nem akad semmi jobb dolgom.
*Jobban belegondolva tényleg nem rossz ötlet Cassyékkel tartania. Bár nem tűnik veszélyesnek Parcy, Rey az évek alatt mindennél jobban megtanulta, hogy nem szabad senkiben bízni, és sok minden nem az, aminek elsőre látszik. Ha pedig, ne adj isten, valami mégis történne valamelyik sellővel, azt Rey saját hibájának és mulasztásának érezné.
Persze ezen töprengésének nem ad hangot, nem feltételez ő sem rosszat, sem jót a jövevényről. Majd elválik, kiféle, miféle teremtés.*
2537. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-14 21:28:29
Üzenet elküldve: 2020-02-14 21:28:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakeresőben//
//Rey, Cassy, Parcy//
*Parcynak gyengéje az, hogyha valami apró, finom mozdulattal, tettel, gesztussal, vagy utalással, kissé zavarba hozhat egy nőt, vagy pírral festhet arcrózsákat egy hölgy orcájára. Ez azt jelenti számára, hogy értékelik azt, amit tesz, s a pozitív visszajelzés mindig felhőtlen és kiemelkedő. Emiatt van az, hogy megérzi, szíve egy kissé hevesebben kalapál, mikor finoman megérintheti a lágy kezet, hüvelykujját végigsimítva azon, csókot lehelve rá, szemeivel az elvörösödött elfet nézve. A nevet pedig jó mélyen megjegyzi, mind a teljeset, mind a teljesség igényével, a becézést is.*
-Nagyon örvendek, Cassy! Csodálatosan szép neve van, tudott róla? *Mosolyodik el, de ez semmi ahhoz a vigyorhoz képest, ami az arcára kúszik, mikor viszont érdeklődésre lel.*
-Na, valóban? Kegyed is alkimista? Vagy csupán érdeklődik iránta? *Már pont kérdést tenne fel, a homályos múlt sejtetése miatt, mikor eljön a pillanat, hogy itt bizony tiltakoznia kelljen.*
-Ugyan már, dehogy bántott meg! Nem kell szabadkoznia, csupán a macskát szeretném valami mindannyiunk számára kényelmesebb és megszokhatóbb környezetbe helyezni. *Vagyis szeretné, mert a vadcirmos hirtelen felborzolja szőrét, s fújtat.*
-Na, Beltrys, mi lelt? *Arról persze fogalma sincs, hogy valójában az állat egyik traumája vágtat feléjük, egy menyét képében. Beltrys éppen már támadna is, mikor Parcy időben felkapja, majd nyugtatóan simogatni kezdi a bundást, aki csak mély hangon moroghat, s szorosan kapaszkodhat gazdájához már.*
-Ugyan, semmi baj nincsen! Én Paranvyr vagyok, de hívjon csak Parcynak. Ő pedig Beltrys. *Mutat szemeivel a macskára, ami még mindig nem hajlandó megnyugodni.*
//Rey, Cassy, Parcy//
*Parcynak gyengéje az, hogyha valami apró, finom mozdulattal, tettel, gesztussal, vagy utalással, kissé zavarba hozhat egy nőt, vagy pírral festhet arcrózsákat egy hölgy orcájára. Ez azt jelenti számára, hogy értékelik azt, amit tesz, s a pozitív visszajelzés mindig felhőtlen és kiemelkedő. Emiatt van az, hogy megérzi, szíve egy kissé hevesebben kalapál, mikor finoman megérintheti a lágy kezet, hüvelykujját végigsimítva azon, csókot lehelve rá, szemeivel az elvörösödött elfet nézve. A nevet pedig jó mélyen megjegyzi, mind a teljeset, mind a teljesség igényével, a becézést is.*
-Nagyon örvendek, Cassy! Csodálatosan szép neve van, tudott róla? *Mosolyodik el, de ez semmi ahhoz a vigyorhoz képest, ami az arcára kúszik, mikor viszont érdeklődésre lel.*
-Na, valóban? Kegyed is alkimista? Vagy csupán érdeklődik iránta? *Már pont kérdést tenne fel, a homályos múlt sejtetése miatt, mikor eljön a pillanat, hogy itt bizony tiltakoznia kelljen.*
-Ugyan már, dehogy bántott meg! Nem kell szabadkoznia, csupán a macskát szeretném valami mindannyiunk számára kényelmesebb és megszokhatóbb környezetbe helyezni. *Vagyis szeretné, mert a vadcirmos hirtelen felborzolja szőrét, s fújtat.*
-Na, Beltrys, mi lelt? *Arról persze fogalma sincs, hogy valójában az állat egyik traumája vágtat feléjük, egy menyét képében. Beltrys éppen már támadna is, mikor Parcy időben felkapja, majd nyugtatóan simogatni kezdi a bundást, aki csak mély hangon moroghat, s szorosan kapaszkodhat gazdájához már.*
-Ugyan, semmi baj nincsen! Én Paranvyr vagyok, de hívjon csak Parcynak. Ő pedig Beltrys. *Mutat szemeivel a macskára, ami még mindig nem hajlandó megnyugodni.*
2536. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-14 20:50:44
Üzenet elküldve: 2020-02-14 20:50:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Ernuss//
* Mire visszatér az engedéllyel már Ernuss felszerszámozta a lovát. Még neki is segít befogni Citromhabot, mert a fiú vagy gyalogol vagy kocsizik. Így hát inkább a kocsi mellet dönt. Érdeklődve hallgatja, hogy mit kell venniük.*
- Azt a füvet megnézhetjük a szántón is. Úgy tudom ott nő mi meg ugye ott fogunk elhaladni majd. Annyit esetleg megtehetünk, hogy jól kinyitjuk a szemünket.* A többi cuccot tényleg muszáj lesz megvenniük.*
- Én magamnak ilyen új kockát akarok venni, de azt majd én elintézem.* Mondja és utána ha minden kész, akkor indulhatnak is.*
* Mire visszatér az engedéllyel már Ernuss felszerszámozta a lovát. Még neki is segít befogni Citromhabot, mert a fiú vagy gyalogol vagy kocsizik. Így hát inkább a kocsi mellet dönt. Érdeklődve hallgatja, hogy mit kell venniük.*
- Azt a füvet megnézhetjük a szántón is. Úgy tudom ott nő mi meg ugye ott fogunk elhaladni majd. Annyit esetleg megtehetünk, hogy jól kinyitjuk a szemünket.* A többi cuccot tényleg muszáj lesz megvenniük.*
- Én magamnak ilyen új kockát akarok venni, de azt majd én elintézem.* Mondja és utána ha minden kész, akkor indulhatnak is.*
2535. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-14 19:37:21
Üzenet elküldve: 2020-02-14 19:37:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Amíg Wrexan elmegy, hogy engedélyt kérjen, Ernuss befejezi a lóval való babrálást, és a holmiját is elhelyezi a hátason. Wrexan közben visszatér, és közli, hogy megkapta az engedélyt, így neki is segít elkészülni.*
- Kelleni fog Keresztes Ulsga, olyan 160 arany értékben. Egy szép, tollas, hosszúkarimás, vörösbáránybőr kalap a legújabb divat szerint, és fekete selyemharisnya.
*Azzal, hogy a beszerzendő, nem túl sok termék listáját is ismertette, el is indulhatnak.*
- Régen voltam már Artheniorban. Emlékszel, hogy hány nap az út?
*Amíg Wrexan elmegy, hogy engedélyt kérjen, Ernuss befejezi a lóval való babrálást, és a holmiját is elhelyezi a hátason. Wrexan közben visszatér, és közli, hogy megkapta az engedélyt, így neki is segít elkészülni.*
- Kelleni fog Keresztes Ulsga, olyan 160 arany értékben. Egy szép, tollas, hosszúkarimás, vörösbáránybőr kalap a legújabb divat szerint, és fekete selyemharisnya.
*Azzal, hogy a beszerzendő, nem túl sok termék listáját is ismertette, el is indulhatnak.*
- Régen voltam már Artheniorban. Emlékszel, hogy hány nap az út?
2534. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-14 19:17:03
Üzenet elküldve: 2020-02-14 19:17:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Bobbir, Nalaeä, Yathlanae //
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Bobbir kissé meglepődik azon, hogy Nalaeä abbahagyja a lenti kényeztetést amikor Yathlanae megérkezik melléjük. Olyan jó volt, amíg a tündér csinálta, kár, hogy máris vége lett. Talán túl nyersek és hirtelenek voltak a tündérnek és ráijesztettek. Ha így van, akkor bánja, és majd megpróbálja kiengesztelni a nőt. Egyáltalán nem szeretné, ha valamelyikük számára rossz kedvvel érne véget az este. A szünet persze célzás lehet arra is, hogy Bobbir ne érje be ennyivel, próbáljon csak ki mást is bátran. Akár kérik erre, akár nem, ő eleget fog tenni a felhívásnak. Viszonozza Nalaeä simogatását, örül, hogy azért így is maga mellett tudhatja a tündérlányt. Figyelmének jelentősebb részét közben Yathlanae köti le, nem is akármivel. *
– Ugyan, én köszönöm neked. *válaszolja játékosan udvariaskodva. Valóban hálás azért, hogy a lányok partnerek a játékban, még ha tudja is, hogy fizet majd nekik ezért. *
– Nala nagyon ügyes volt. *ismeri el. A tündér nemrég még a szájával érezhette is, hogy mennyire tetszett Bobbirnak az, amit csinál, Yathlanae pedig bizonyára szintén észrevette, hogy az elf férfit nem hagyták hidegen az eddigiek. Kaján vigyorral fogadja Yathlanae kívánságát, majd az ágy széléről az ágyra tornássza magát egyúttal a lányokat is, főleg az elfet, közelebb húzva. Rövid ideig hagyja, hogy Yathlanae játsszon vele, aztán egy tőle szokatlanul határozott mozdulattal a hátára fordítja a lányt, hogy rámásszon. *
– Bármit, akármit? *kérdi már az elf fölé hajolva. A válaszra nem vár sokat, tapasztalatlanul, de nagyon igyekezve megpróbál végre tényleg a tárgyra térni. A tündérlányról eközben érthető okokból szinte teljesen megfeledkezik, viszont így sem lesz ellenére, ha esetleg Nalaeä bekapcsolódik valahogy. Úgy ismerte meg a délután, mint aki mindig megtalálja ennek a módját.*
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Bobbir kissé meglepődik azon, hogy Nalaeä abbahagyja a lenti kényeztetést amikor Yathlanae megérkezik melléjük. Olyan jó volt, amíg a tündér csinálta, kár, hogy máris vége lett. Talán túl nyersek és hirtelenek voltak a tündérnek és ráijesztettek. Ha így van, akkor bánja, és majd megpróbálja kiengesztelni a nőt. Egyáltalán nem szeretné, ha valamelyikük számára rossz kedvvel érne véget az este. A szünet persze célzás lehet arra is, hogy Bobbir ne érje be ennyivel, próbáljon csak ki mást is bátran. Akár kérik erre, akár nem, ő eleget fog tenni a felhívásnak. Viszonozza Nalaeä simogatását, örül, hogy azért így is maga mellett tudhatja a tündérlányt. Figyelmének jelentősebb részét közben Yathlanae köti le, nem is akármivel. *
– Ugyan, én köszönöm neked. *válaszolja játékosan udvariaskodva. Valóban hálás azért, hogy a lányok partnerek a játékban, még ha tudja is, hogy fizet majd nekik ezért. *
– Nala nagyon ügyes volt. *ismeri el. A tündér nemrég még a szájával érezhette is, hogy mennyire tetszett Bobbirnak az, amit csinál, Yathlanae pedig bizonyára szintén észrevette, hogy az elf férfit nem hagyták hidegen az eddigiek. Kaján vigyorral fogadja Yathlanae kívánságát, majd az ágy széléről az ágyra tornássza magát egyúttal a lányokat is, főleg az elfet, közelebb húzva. Rövid ideig hagyja, hogy Yathlanae játsszon vele, aztán egy tőle szokatlanul határozott mozdulattal a hátára fordítja a lányt, hogy rámásszon. *
– Bármit, akármit? *kérdi már az elf fölé hajolva. A válaszra nem vár sokat, tapasztalatlanul, de nagyon igyekezve megpróbál végre tényleg a tárgyra térni. A tündérlányról eközben érthető okokból szinte teljesen megfeledkezik, viszont így sem lesz ellenére, ha esetleg Nalaeä bekapcsolódik valahogy. Úgy ismerte meg a délután, mint aki mindig megtalálja ennek a módját.*
2533. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-14 19:14:23
Üzenet elküldve: 2020-02-14 19:14:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine//
- Dehogy zavar *mondja, miközben Mady szobája felé tartanak.*
- Nem is tartok attól, hogy nem vigyázná rájuk.
*A tudást Aleimord fejébe van, ha Mady pedig tönkreteszi a jegyzetet, amiből aztán nem tud tanulni... Saját magának okoz kárt, nem másnak.
Mikor Mady mondja, hogy csak meg akarja keresni az ajándékot, a férfi hirtelen megragadja a csuklóját és megállítja.*
- Kérlek ne. *Mély levegőt vesz.* Meggondoltam magamat, szeretnék én magam ajándékot választani neki. Kedves felajánlás tőled, és valóban ötletes, de jobban érezném magamat, ha magam választanám ki és vásárolnám meg.
*Ráadásul rosszul érezné magát, ha lehúzna valakit, akinek sokkal kevesebb pénze van.*
- Dehogy zavar *mondja, miközben Mady szobája felé tartanak.*
- Nem is tartok attól, hogy nem vigyázná rájuk.
*A tudást Aleimord fejébe van, ha Mady pedig tönkreteszi a jegyzetet, amiből aztán nem tud tanulni... Saját magának okoz kárt, nem másnak.
Mikor Mady mondja, hogy csak meg akarja keresni az ajándékot, a férfi hirtelen megragadja a csuklóját és megállítja.*
- Kérlek ne. *Mély levegőt vesz.* Meggondoltam magamat, szeretnék én magam ajándékot választani neki. Kedves felajánlás tőled, és valóban ötletes, de jobban érezném magamat, ha magam választanám ki és vásárolnám meg.
*Ráadásul rosszul érezné magát, ha lehúzna valakit, akinek sokkal kevesebb pénze van.*
2532. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-14 18:07:17
Üzenet elküldve: 2020-02-14 18:07:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Drogghyan//
*Azért neki is megkönnyebbülést jelent, bár csak most gondol bele, hogy nem feltétlen kell védelemért vagy csupán egy kis biztonságérzetért egy mogorva vagy beképzelt férfihoz menni segítségül. Közben Drogghyan részére is szervírozza a kívánt reggelit, ő pedig nagyon készségesen előkészíti a helyet, ahova utána szépen ki is pakol. Az meg, hogy a vendégnek jó kedve van, csak elégedettséggel tölti el, mert a sok papír bosszúságot meg elfoglaltságot jelent számára, itt meg ugye a lazítás és a kikapcsolódást tűzték ki célul. Miután kipakolta az ételt, még beszélgetnek, de a törpe már a kitett falatért nyúl, hogy megízlelje, de félremegy. Ő is odalép mögé, hátha tud segíteni, kicsit megveregeti a vendég hátát, ha észleli, hogy nincs baj, akkor be is fejezi.*
-Minden rendben? Igyon rá valamit. Ne haragudjon rám, egyen csak, már megyek is. *A férfi nagyon kedves, azt állítja ez inkább az ő mohóságának a hibája, nem Wellyé, ami igazán szimpatikussá teszi a szemében. Elragadó mosollyal köszön el, majd meghajol és távozik is, az viszont biztos, hogy még szemmel tartja egy darabig.*
-Minden vendég ugyan annyira fontos és vagyunk elegen, ne féljen. Csak szóljon, ha bármit óhajtana.*Válaszol, aztán visszasétál a dolgára.*
*Azért neki is megkönnyebbülést jelent, bár csak most gondol bele, hogy nem feltétlen kell védelemért vagy csupán egy kis biztonságérzetért egy mogorva vagy beképzelt férfihoz menni segítségül. Közben Drogghyan részére is szervírozza a kívánt reggelit, ő pedig nagyon készségesen előkészíti a helyet, ahova utána szépen ki is pakol. Az meg, hogy a vendégnek jó kedve van, csak elégedettséggel tölti el, mert a sok papír bosszúságot meg elfoglaltságot jelent számára, itt meg ugye a lazítás és a kikapcsolódást tűzték ki célul. Miután kipakolta az ételt, még beszélgetnek, de a törpe már a kitett falatért nyúl, hogy megízlelje, de félremegy. Ő is odalép mögé, hátha tud segíteni, kicsit megveregeti a vendég hátát, ha észleli, hogy nincs baj, akkor be is fejezi.*
-Minden rendben? Igyon rá valamit. Ne haragudjon rám, egyen csak, már megyek is. *A férfi nagyon kedves, azt állítja ez inkább az ő mohóságának a hibája, nem Wellyé, ami igazán szimpatikussá teszi a szemében. Elragadó mosollyal köszön el, majd meghajol és távozik is, az viszont biztos, hogy még szemmel tartja egy darabig.*
-Minden vendég ugyan annyira fontos és vagyunk elegen, ne féljen. Csak szóljon, ha bármit óhajtana.*Válaszol, aztán visszasétál a dolgára.*
2531. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-14 17:00:11
Üzenet elküldve: 2020-02-14 17:00:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Mikor Taitos rozmárokat kétségbeejtő módon próbálja elhumorizálni a dolgokat, csupán néhány értetlen pillantás fogadja.*
-Ugye megmondtam, hogy vigyázz vele. *Néz oldalra, szavait a tündérnek szánva, de látszik a szája szegletében a gúnyos vigyor, nyilván csak húzni akarja a botost.
Ez idáig teljesen abban a hitben ringatózott, hogy itt bizony mosnak, főznek, takarítanak és egyéb vendéglátással kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtanak. A masszázs és a fürdőzés teljesen beleillik a képbe, amelyet magában a hallottak alapján kialakított. Ezek alapján azért úgy érzi, hogy ez az egyenruha, amiben a tündér leledzik igazán kényelmetlen lehet suvickolás közben, de hát ez elit hely, itt csak csinosan lehet dolgozni. Ezen hitében pedig eddig még nem rengette meg senki és semmi, bár így, hogy az étel gőzölög, igazán nehéz munka lenne elvonni a figyelmét róla. Mindig örül, ha rendes ételhez jut, a hideg kosztot már túlpörgette, miután a nagymamája eltűnt a lázadás alatt. Nem mondhatni, hogy nem próbálkozott maga is normális étel elkészítésével, de mindig ízetlen kotyvalékként végezte az alapanyag, ami pedig kész pazarlás ilyen időkben, inkább ette volna meg nyersen.
Miközben lelkesen falja a tenger pórul járt gyümölcseit, látja, hogy a kislány húzódzkodik, ebből csak annyi jön le neki, hogy bizonyára nincs ínyére, hiszen engedélyt adtak neki rá, hogy egyen. Ezt követően, mikor épp egy tengeri csillagot készül eltüntetni végérvényesen a föld színéről, érkezik a megdöbbentő kijelentés, mi szerint Nala egyáltalán nem tud főzni. Meglepettségében szétnyílik a szája és a félig megrágott darab az ölében landol.*
-Micsoda? *Pislog meglepetten maga elé, közben pedig közelíti az üres villát a szájához és végül koccan a foga rajta kellemetlenül érzékeltetve fémes mivoltát. Ekkor kap csak észbe, hogy útközben a csillagocska megszökött. Körbenéz, hogy ki láthatta a malőrt, majd úgy dönt, hogy megszabadul tőle, besöpri az öléből az asztal alá. Volt, nincs.*
-Hát, ez igazán kellemetlen. Te biztos, akkor csak masszőz vagy meg felszolgáló és mosodás. Főzni itt is csak később tanulnak meg a lányok. *Adja elő az elképzelését, felmerül benne, hogy ha talán keresnének egy idősebb sellőt, az talán eleget tudna tenni a kérésüknek.*
-Köööntös? *Már rakja is le a villát és megy a szekrényhez, hogy szemrevételezze őket, ott hagyva a tündért és a vele egy csapatban lévő szurkolófiút, aki épp próbál lelkesedést és önbizalmat fecskendezni belé, hogy tettre bírja.*
-Ejha! *Csak úgy csillognak a szemei, miközben a finom anyagot tapogatja.*
-Micsoda nap! A botos álla felkopik, kimossák a ruháim, ehetek édességet és van egy házitündérünk. *Sorolja a dolgokat szépen, hiszen az már neki is leesett, ha a kislány nem fog főzni, akkor nyilván ő nyert, ha meg fog, akkor se olyat, amilyet a Rumosban csinálnak. Így pedig, hogy eljött az asztaltól, ott hagyta mindkét desszertet parlagon.*
-Most, hogy említed, megúsztatnám a kalapom. Itt ugye vannak akkora dézsák, hogy beleférjek? *Látszik, hogy ez a kérdés elsőbbséget élvez egyelőre, a fogadást már szinte le is játszotta magában.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Mikor Taitos rozmárokat kétségbeejtő módon próbálja elhumorizálni a dolgokat, csupán néhány értetlen pillantás fogadja.*
-Ugye megmondtam, hogy vigyázz vele. *Néz oldalra, szavait a tündérnek szánva, de látszik a szája szegletében a gúnyos vigyor, nyilván csak húzni akarja a botost.
Ez idáig teljesen abban a hitben ringatózott, hogy itt bizony mosnak, főznek, takarítanak és egyéb vendéglátással kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtanak. A masszázs és a fürdőzés teljesen beleillik a képbe, amelyet magában a hallottak alapján kialakított. Ezek alapján azért úgy érzi, hogy ez az egyenruha, amiben a tündér leledzik igazán kényelmetlen lehet suvickolás közben, de hát ez elit hely, itt csak csinosan lehet dolgozni. Ezen hitében pedig eddig még nem rengette meg senki és semmi, bár így, hogy az étel gőzölög, igazán nehéz munka lenne elvonni a figyelmét róla. Mindig örül, ha rendes ételhez jut, a hideg kosztot már túlpörgette, miután a nagymamája eltűnt a lázadás alatt. Nem mondhatni, hogy nem próbálkozott maga is normális étel elkészítésével, de mindig ízetlen kotyvalékként végezte az alapanyag, ami pedig kész pazarlás ilyen időkben, inkább ette volna meg nyersen.
Miközben lelkesen falja a tenger pórul járt gyümölcseit, látja, hogy a kislány húzódzkodik, ebből csak annyi jön le neki, hogy bizonyára nincs ínyére, hiszen engedélyt adtak neki rá, hogy egyen. Ezt követően, mikor épp egy tengeri csillagot készül eltüntetni végérvényesen a föld színéről, érkezik a megdöbbentő kijelentés, mi szerint Nala egyáltalán nem tud főzni. Meglepettségében szétnyílik a szája és a félig megrágott darab az ölében landol.*
-Micsoda? *Pislog meglepetten maga elé, közben pedig közelíti az üres villát a szájához és végül koccan a foga rajta kellemetlenül érzékeltetve fémes mivoltát. Ekkor kap csak észbe, hogy útközben a csillagocska megszökött. Körbenéz, hogy ki láthatta a malőrt, majd úgy dönt, hogy megszabadul tőle, besöpri az öléből az asztal alá. Volt, nincs.*
-Hát, ez igazán kellemetlen. Te biztos, akkor csak masszőz vagy meg felszolgáló és mosodás. Főzni itt is csak később tanulnak meg a lányok. *Adja elő az elképzelését, felmerül benne, hogy ha talán keresnének egy idősebb sellőt, az talán eleget tudna tenni a kérésüknek.*
-Köööntös? *Már rakja is le a villát és megy a szekrényhez, hogy szemrevételezze őket, ott hagyva a tündért és a vele egy csapatban lévő szurkolófiút, aki épp próbál lelkesedést és önbizalmat fecskendezni belé, hogy tettre bírja.*
-Ejha! *Csak úgy csillognak a szemei, miközben a finom anyagot tapogatja.*
-Micsoda nap! A botos álla felkopik, kimossák a ruháim, ehetek édességet és van egy házitündérünk. *Sorolja a dolgokat szépen, hiszen az már neki is leesett, ha a kislány nem fog főzni, akkor nyilván ő nyert, ha meg fog, akkor se olyat, amilyet a Rumosban csinálnak. Így pedig, hogy eljött az asztaltól, ott hagyta mindkét desszertet parlagon.*
-Most, hogy említed, megúsztatnám a kalapom. Itt ugye vannak akkora dézsák, hogy beleférjek? *Látszik, hogy ez a kérdés elsőbbséget élvez egyelőre, a fogadást már szinte le is játszotta magában.*
2530. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-14 11:08:51
Üzenet elküldve: 2020-02-14 11:08:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord//
-Nem, nem, tényleg az én hibám volt. Nem gondoltam bele hirtelen, hogy nem vagyunk egyedül. *Igazából, amikor vendéggel van, próbálja kizárni a külvilágot, úgy sokkal egyszerűbb a feladatra és a másik igényeire koncentrálnia. Segít is ebben, hogy paravánnal vannak elszeparálva, így viszont sokszor figyelmen kívül hagyja a környezetet és csak utólag eszmél rá, hogy miben is hibázott. Aztán már rohannak is, talán nem szó szerint, de elég veszített tempót diktál, nem igazán szokta amúgy sem zavarni, ha a vendég csak köntösben flangál a folyosón. Amint beéri a férfi, bele is karol, nem akarja elhagyni maga mellől, hiszen most ő a lényeg. Aztán a mágus próbálja nyugalomra inteni, ami egy kicsit meglassítja a lépteit, mert eljut az agyáig, fel is fogja és igazat is ad.*
-Persze, tudom, csak annyira izgatott vagyok. *Mondja kicsit szomorkásan, mert rádöbben mennyire elragadták az érzései és a pillanat heve, ami nem igazán illendő.*
-Valóban megtennéd? Olyan kedves vagy. *Bár a mágus kifejti, hogy egy éjszaka alatt sajnos csak az alapokat tudja neki elmagyarázni, nyilván függ ez attól is, hogy mennyire bonyolult a dolog, de reménykedik, hogy meg tudja érteni. A jegyzeteket pedig már most biztos benne, hogy kincsként fogja őrizni és mindig, mikor a kezébe veszi a férfi kedves arca fog visszamosolyogni rá belőlük.*
-Ne félj, nagyon fogok rájuk vigyázni. *Vág komoly képet, egészen megfeszült arccal. Aztán a férfi felveti, hogy bérelt magának ám saját szobát is. Ez eddig nem is igazán merült fel benne, de talán az sokkal tisztább meg szebb, mint a sajátja, így valóban oda kéne bevackolniuk magukat.*
-É-értem. Persze, egy pillanat, ha nem zavar, akkor csak beugrunk hozzám. *Bizonyára azért a férfi fáradt is, talán nem kéne hurcolásznia mindenfelé.*
-Gyorsan megkeresem az ajándékot, aztán mehetünk tovább. *Kinyitja az ajtót, majd betessékeli a mágust. Szereti a rendet, de azért látszik, hogy egy nő szobájában vannak. A tükörnél fel vannak halmozva a piperecuccok és az asztal félig van pakolva olajakkal meg krémekkel, a székek háttámláján pedig harisnyák lógnak, igazán szép csipkés darabok, talán száradási célzattal. Az ágy bevetve, mert azt úgy szereti és citrusos illat kering a levegőben, talán az üres olajos fiolákból szivárog. Amint beérnek azonnal nyitja is a fiókokat és nem is kell sokat keresgélnie, az ajándékok közül kiemeli a rudacskát, majd a törölközőre téve, ismét az ajtón kívülre kerül.*
-Megvan, akkor indulhatunk is a szobádhoz. *Próbálja megfogni a nemes egyik kezét, ha engedi, ha nem adja, csak feláll, akkor mellette sétál, kicsit megszeppenten, egészen a szobáig. ~Biztos kellemetlen volt látni a szobámat. Mégiscsak férfi, talán nem is illő ilyet csinálni, csak úgy elkapott a lelkesedés. ~ Latolgatja magában.*
-Nem, nem, tényleg az én hibám volt. Nem gondoltam bele hirtelen, hogy nem vagyunk egyedül. *Igazából, amikor vendéggel van, próbálja kizárni a külvilágot, úgy sokkal egyszerűbb a feladatra és a másik igényeire koncentrálnia. Segít is ebben, hogy paravánnal vannak elszeparálva, így viszont sokszor figyelmen kívül hagyja a környezetet és csak utólag eszmél rá, hogy miben is hibázott. Aztán már rohannak is, talán nem szó szerint, de elég veszített tempót diktál, nem igazán szokta amúgy sem zavarni, ha a vendég csak köntösben flangál a folyosón. Amint beéri a férfi, bele is karol, nem akarja elhagyni maga mellől, hiszen most ő a lényeg. Aztán a mágus próbálja nyugalomra inteni, ami egy kicsit meglassítja a lépteit, mert eljut az agyáig, fel is fogja és igazat is ad.*
-Persze, tudom, csak annyira izgatott vagyok. *Mondja kicsit szomorkásan, mert rádöbben mennyire elragadták az érzései és a pillanat heve, ami nem igazán illendő.*
-Valóban megtennéd? Olyan kedves vagy. *Bár a mágus kifejti, hogy egy éjszaka alatt sajnos csak az alapokat tudja neki elmagyarázni, nyilván függ ez attól is, hogy mennyire bonyolult a dolog, de reménykedik, hogy meg tudja érteni. A jegyzeteket pedig már most biztos benne, hogy kincsként fogja őrizni és mindig, mikor a kezébe veszi a férfi kedves arca fog visszamosolyogni rá belőlük.*
-Ne félj, nagyon fogok rájuk vigyázni. *Vág komoly képet, egészen megfeszült arccal. Aztán a férfi felveti, hogy bérelt magának ám saját szobát is. Ez eddig nem is igazán merült fel benne, de talán az sokkal tisztább meg szebb, mint a sajátja, így valóban oda kéne bevackolniuk magukat.*
-É-értem. Persze, egy pillanat, ha nem zavar, akkor csak beugrunk hozzám. *Bizonyára azért a férfi fáradt is, talán nem kéne hurcolásznia mindenfelé.*
-Gyorsan megkeresem az ajándékot, aztán mehetünk tovább. *Kinyitja az ajtót, majd betessékeli a mágust. Szereti a rendet, de azért látszik, hogy egy nő szobájában vannak. A tükörnél fel vannak halmozva a piperecuccok és az asztal félig van pakolva olajakkal meg krémekkel, a székek háttámláján pedig harisnyák lógnak, igazán szép csipkés darabok, talán száradási célzattal. Az ágy bevetve, mert azt úgy szereti és citrusos illat kering a levegőben, talán az üres olajos fiolákból szivárog. Amint beérnek azonnal nyitja is a fiókokat és nem is kell sokat keresgélnie, az ajándékok közül kiemeli a rudacskát, majd a törölközőre téve, ismét az ajtón kívülre kerül.*
-Megvan, akkor indulhatunk is a szobádhoz. *Próbálja megfogni a nemes egyik kezét, ha engedi, ha nem adja, csak feláll, akkor mellette sétál, kicsit megszeppenten, egészen a szobáig. ~Biztos kellemetlen volt látni a szobámat. Mégiscsak férfi, talán nem is illő ilyet csinálni, csak úgy elkapott a lelkesedés. ~ Latolgatja magában.*
2529. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-14 08:12:22
Üzenet elküldve: 2020-02-14 08:12:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Az ügyeletes gnóm kisasszony most azzal vádolja, hogy rozmári neveltetése nem terjed ki a sellőkre.*
-Na de kérlek!
*Teszi kezét agyarként szája mellé.*
-Mi ishmermhük cshak igazán a shmellőket.
*Mormogja sértődött rozmárt imitálva. A lány megjegyzésén persze csak szolidan derül. Még jó hogy "masszőr", ha enni jöttek ide. Hiszen egy sellővel akarják megetetni magukat.*
~Legyél mindig ilyen ártatlan!~
*Kívánja a lánynak, aki végül még egy mosást is elintéz nekik, amelett, hogy rajongását kifejezve az asztalhoz libben. Nala válasza azonban majdnem teljesen lesújtja.*
-Ohh.
*Tör ki Taitosból egy lemondó sóhaly és gondolatban már adja is el zokniját, ahogy Nala csipegetni, Xavy pedig habzsolni kezd.*
-Biztos nem próbálod meg? Csak egyszerű csirkéről lenne szó.
*Teszi kezeit a tündér vállára, és lágyan masszírozni kezdi, mintha ezen múlna az, hogy mennyire tud főzni. Mivel desszertjét a kalapos lány elhúzza, és Taitos a Sellőház közepén nem akar köpetkását fogyasztani, vagy egy újabb csatát kirobbantani, mágusunk csak elfogadja, hogy megrövidítették az édességgel. A ruhatisztíttatás kérdését aztán végül Taitos is elfogadja.*
-Köszönjük, kedves tőled!
*Biccent és továbbra is igyekszik a tündért lazítani széke mögül.*
-Az étel pedig jól néz ki. Azt, hogy a szakácsok elsőrendűek tudjuk. A hangsúly itt egy Sellőn van sajnos.
*Vagy talán nem is olyan sajnos. Egy a gnómnál finomabb női lény jelenléte talán bármelyik férfiúnak tetszőbb irányba viheti el az eseményeket, még ha nem is a szokott dolgokért hívták fel magukhoz Nalát.*
~Vajon mások jól bánnak vele?~
*Kezd el motozni Taitos fejében a gondolat, hogy vajon az aranyos lányt hogy tarthatják a ház vezetői.*
-Ettél már ilyet amúgy?
*Kérdi a lányt, aki láthatóan csak piszkálja az ételt.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Az ügyeletes gnóm kisasszony most azzal vádolja, hogy rozmári neveltetése nem terjed ki a sellőkre.*
-Na de kérlek!
*Teszi kezét agyarként szája mellé.*
-Mi ishmermhük cshak igazán a shmellőket.
*Mormogja sértődött rozmárt imitálva. A lány megjegyzésén persze csak szolidan derül. Még jó hogy "masszőr", ha enni jöttek ide. Hiszen egy sellővel akarják megetetni magukat.*
~Legyél mindig ilyen ártatlan!~
*Kívánja a lánynak, aki végül még egy mosást is elintéz nekik, amelett, hogy rajongását kifejezve az asztalhoz libben. Nala válasza azonban majdnem teljesen lesújtja.*
-Ohh.
*Tör ki Taitosból egy lemondó sóhaly és gondolatban már adja is el zokniját, ahogy Nala csipegetni, Xavy pedig habzsolni kezd.*
-Biztos nem próbálod meg? Csak egyszerű csirkéről lenne szó.
*Teszi kezeit a tündér vállára, és lágyan masszírozni kezdi, mintha ezen múlna az, hogy mennyire tud főzni. Mivel desszertjét a kalapos lány elhúzza, és Taitos a Sellőház közepén nem akar köpetkását fogyasztani, vagy egy újabb csatát kirobbantani, mágusunk csak elfogadja, hogy megrövidítették az édességgel. A ruhatisztíttatás kérdését aztán végül Taitos is elfogadja.*
-Köszönjük, kedves tőled!
*Biccent és továbbra is igyekszik a tündért lazítani széke mögül.*
-Az étel pedig jól néz ki. Azt, hogy a szakácsok elsőrendűek tudjuk. A hangsúly itt egy Sellőn van sajnos.
*Vagy talán nem is olyan sajnos. Egy a gnómnál finomabb női lény jelenléte talán bármelyik férfiúnak tetszőbb irányba viheti el az eseményeket, még ha nem is a szokott dolgokért hívták fel magukhoz Nalát.*
~Vajon mások jól bánnak vele?~
*Kezd el motozni Taitos fejében a gondolat, hogy vajon az aranyos lányt hogy tarthatják a ház vezetői.*
-Ettél már ilyet amúgy?
*Kérdi a lányt, aki láthatóan csak piszkálja az ételt.*
2528. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-13 20:35:16
Üzenet elküldve: 2020-02-13 20:35:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Ernuss//
* Úgy látszik, hogy a mélységi nem sérelmezi azt, hogy vele tartana.*
- Remek akkor gyorsan elszaladok engedélyért. Vagyis várj egy pillanatot! Én nem tudok lovagolni. Esetleg a szekeret azt tudnám hajtani, amit múltkor vettünk.* Mondja és utána gyorsan elszalad engedélyért, az egyik feljebb valóhoz. Ez nem tarthat túl sokáig. Hamar visszatér az istállóba.*
- Mehetek. Mit is kellene vennünk?* Kérdezi meg és várja a választ. Meg azt is szeretné tudni, hogy akkor mivel mennek.*
* Úgy látszik, hogy a mélységi nem sérelmezi azt, hogy vele tartana.*
- Remek akkor gyorsan elszaladok engedélyért. Vagyis várj egy pillanatot! Én nem tudok lovagolni. Esetleg a szekeret azt tudnám hajtani, amit múltkor vettünk.* Mondja és utána gyorsan elszalad engedélyért, az egyik feljebb valóhoz. Ez nem tarthat túl sokáig. Hamar visszatér az istállóba.*
- Mehetek. Mit is kellene vennünk?* Kérdezi meg és várja a választ. Meg azt is szeretné tudni, hogy akkor mivel mennek.*
2527. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-13 20:24:11
Üzenet elküldve: 2020-02-13 20:24:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
- Örülök a társaságnak *mosolyodik el a szerzetes.* Kevésbé unalmas az út, mintha egyedül mennék.
*Gyorsabban telik az idő, ha tud valakivel beszélgetni, ráadásul még mindig nem felejtette el azt, ami az edzőterem építésénél szöget ütött a fejében: Wrexan jó tanítvány lehet. Persze nem ennyire egyszerű az egész, ha nem akar tanulni, fejlődni, akkor hiába akarná tanítani. Ehhez mind a két félhez kell hajlandóság.*
- Kérlek beszéld meg az egyik illetékessel, hogy elengednek-e, lesz-e feladatot a jövőre és a többi. Addig és befejezem a lovat.
*Csak nem viheti el a fiút úgy, hogy senkinek nem szólnak róla.*
- Örülök a társaságnak *mosolyodik el a szerzetes.* Kevésbé unalmas az út, mintha egyedül mennék.
*Gyorsabban telik az idő, ha tud valakivel beszélgetni, ráadásul még mindig nem felejtette el azt, ami az edzőterem építésénél szöget ütött a fejében: Wrexan jó tanítvány lehet. Persze nem ennyire egyszerű az egész, ha nem akar tanulni, fejlődni, akkor hiába akarná tanítani. Ehhez mind a két félhez kell hajlandóság.*
- Kérlek beszéld meg az egyik illetékessel, hogy elengednek-e, lesz-e feladatot a jövőre és a többi. Addig és befejezem a lovat.
*Csak nem viheti el a fiút úgy, hogy senkinek nem szólnak róla.*
2526. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-13 20:18:32
Üzenet elküldve: 2020-02-13 20:18:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine//
- Ne haragudj, próbáltam hamar elfojtani *mondja szabadkozva. Nem akar ő gondot, de hát Mady mágiát kért, és milyen lenne, ha csak egy kis tüzecskét mutatna az ujján? Elég szánalmas!
Mady annyira lelkes lesz, hogy azt sem engedi Aleimordnak, hogy rendesen felöltözzön. Úgy köntösben kezd el vele rohanni a szolgálati szobák fel, amit Aleimord egy hal nevetéssel fogad. Összeszedi a holmiját és megindul Mady után, nehogy nő azt is elfelejtse, hogy a mágus is kelleni fog a tanuláshoz.*
- Nyugalom, nem fogom elfelejteni a tudásomat néhány perc alatt *nevet fel, de azért próbálja osztani Mady lelkesedését, és nem hátráltatni a tempóját.*
- Egy éjszaka sajnos kevés ahhoz, hogy használható tudásod legyen. De megpróbálom elmagyarázni a legfontosabbakat, amiket gyorsabban megértesz, ha magyaráznak, utána pedig itt hagyom a jegyzeteimet, abból megtanulhatod a maradékot. De nagyon vigyázz már rájuk, értékesek! Nem olyanok ugyan, mint egy igazi, mágiával foglalkozó könyv, de majd kiegészítem magyarázás közben ott, ahol szükséges.
*Reméli, hogy nem lesz baj abból, hogy Mady a saját szobájába viszi, nem szeretne még véletlenül sem bajba sodorni a nőt.*
- Ugye tudod, hogy béreltem magamnak saját szobát?
- Ne haragudj, próbáltam hamar elfojtani *mondja szabadkozva. Nem akar ő gondot, de hát Mady mágiát kért, és milyen lenne, ha csak egy kis tüzecskét mutatna az ujján? Elég szánalmas!
Mady annyira lelkes lesz, hogy azt sem engedi Aleimordnak, hogy rendesen felöltözzön. Úgy köntösben kezd el vele rohanni a szolgálati szobák fel, amit Aleimord egy hal nevetéssel fogad. Összeszedi a holmiját és megindul Mady után, nehogy nő azt is elfelejtse, hogy a mágus is kelleni fog a tanuláshoz.*
- Nyugalom, nem fogom elfelejteni a tudásomat néhány perc alatt *nevet fel, de azért próbálja osztani Mady lelkesedését, és nem hátráltatni a tempóját.*
- Egy éjszaka sajnos kevés ahhoz, hogy használható tudásod legyen. De megpróbálom elmagyarázni a legfontosabbakat, amiket gyorsabban megértesz, ha magyaráznak, utána pedig itt hagyom a jegyzeteimet, abból megtanulhatod a maradékot. De nagyon vigyázz már rájuk, értékesek! Nem olyanok ugyan, mint egy igazi, mágiával foglalkozó könyv, de majd kiegészítem magyarázás közben ott, ahol szükséges.
*Reméli, hogy nem lesz baj abból, hogy Mady a saját szobájába viszi, nem szeretne még véletlenül sem bajba sodorni a nőt.*
- Ugye tudod, hogy béreltem magamnak saját szobát?
2525. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-13 20:12:05
Üzenet elküldve: 2020-02-13 20:12:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Pultnál//
*Sryl szavait valóban nem egyenesen érti a tudós, azonban még mindig rajong a nőkért, - miért is ne tenné? - így közelebb hajol, arcán félmosollyal, Maydeleinet elméje egyik hátsó szegletébe üldözve, pillanatnyilag.*
-S mennyivel jobb az, ha ilyen igézően gyönyörű, csodálatos, okos és bájos hölggyel társaloghat az ember, mint kegyed, kedves Carlotteia! *Somolygásából kivehető, hogy többre jelenleg nem vágyik, mint egy kis flört, pár bók. Többre talán nem is lenne képes, hiszen még reggel van, fáradt is, összeszedetlen, valamint megint valami olyanra terelődik a téma, amely hangulatrombolóként hat: az expedíció. Frädricusnak kezd sok lenni, de elvállalta, így lenyeli a vele járó faggatózást, arra egyáltalán nem is gondolva, hogy feltehetően már túlságosan sokat mondott.*
-Nos, nem, attól tartok, nemleges választ kell adnom. Van egy térképe a Profnak, azonban az nála van. A zsebkönyvbe pedig olyan feljegyzéseket is készíthetek, olyan magániratokat tárolhatok, amik csak és kizárólag hozzám tartoznak, akár titokban is tarthatnám. Ki tudhatja, mi történne velük, ha nyilvánosan kezelném őket? Még az is megfordulhatna a lihanechiek fejében, hogy az expedíció kezdeményezésére hivatkozva, kisajátítsák őket. *Közben pedig feláll, majd ha teheti, hosszasan és szenvedélyesen kézen csókolja a pultost.*
-Jobb lesz viszont akkor, ha én most megyek. A viszontlátásra, kedves Carlotteia! Remélem élve haza fogok térni. *Mosolyodik el, majd ha megesett az elköszönés, kisétál az ajtón. Közben pedig elgondolkozik azon, hogy most először nevezte az artheniori területeket otthonának, Wegtoren helyett.*
*Sryl szavait valóban nem egyenesen érti a tudós, azonban még mindig rajong a nőkért, - miért is ne tenné? - így közelebb hajol, arcán félmosollyal, Maydeleinet elméje egyik hátsó szegletébe üldözve, pillanatnyilag.*
-S mennyivel jobb az, ha ilyen igézően gyönyörű, csodálatos, okos és bájos hölggyel társaloghat az ember, mint kegyed, kedves Carlotteia! *Somolygásából kivehető, hogy többre jelenleg nem vágyik, mint egy kis flört, pár bók. Többre talán nem is lenne képes, hiszen még reggel van, fáradt is, összeszedetlen, valamint megint valami olyanra terelődik a téma, amely hangulatrombolóként hat: az expedíció. Frädricusnak kezd sok lenni, de elvállalta, így lenyeli a vele járó faggatózást, arra egyáltalán nem is gondolva, hogy feltehetően már túlságosan sokat mondott.*
-Nos, nem, attól tartok, nemleges választ kell adnom. Van egy térképe a Profnak, azonban az nála van. A zsebkönyvbe pedig olyan feljegyzéseket is készíthetek, olyan magániratokat tárolhatok, amik csak és kizárólag hozzám tartoznak, akár titokban is tarthatnám. Ki tudhatja, mi történne velük, ha nyilvánosan kezelném őket? Még az is megfordulhatna a lihanechiek fejében, hogy az expedíció kezdeményezésére hivatkozva, kisajátítsák őket. *Közben pedig feláll, majd ha teheti, hosszasan és szenvedélyesen kézen csókolja a pultost.*
-Jobb lesz viszont akkor, ha én most megyek. A viszontlátásra, kedves Carlotteia! Remélem élve haza fogok térni. *Mosolyodik el, majd ha megesett az elköszönés, kisétál az ajtón. Közben pedig elgondolkozik azon, hogy most először nevezte az artheniori területeket otthonának, Wegtoren helyett.*
2524. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-13 20:08:13
Üzenet elküldve: 2020-02-13 20:08:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakeresőben//
*Vidámsága meglepettségbe fordul, idejét se tudja, mikor csókoltak neki kezet utoljára. Valahol, egy másik életben… szívbemarkoló ez a röpke felsejlés is. Pír szökik az arcára, és rettentően zavarba jön. Nem csupán a gesztustól, hanem megbillenő lelki egyensúlyától is.*
- Oh… oh… én… kö-köszönöm… azazhogy… örvendek! Parcy.
*Még a füle hegye is belepirul, amint félénken ajánlja fel a kezét. Puhán érinti meg a férfi tenyerét, és szégyenlősen kapkodja tekintetét. Amint kezének melegét megérzi, valamiképpen mégis megnyugtatja. Eszébe jut, hogy ez az a pillanat, amikor be kell mutatkoznia.*
- Cas… köhm… Cahress… Damastant.
*Mosolyog zavartan.*
- De elég a Cassy is.
*Lelki békéje kezd helyreállni most, hogy túlélte a dolgot. Sőt, hamar megfeledkezik róla, amint előkerülnek olyan információk, melyek felcsigázzák érdeklődését. Rég feledett szakmájáról hallva előbújik belőle a kíváncsiság. Engedelmesen hajol ő is közelebb.*
- Oh! Ez nagyon izgalmasan hangzik!
*Fojtja le a hangját.*
- Magam is érdeklődöm ezek iránt. Vagyis… egykor így volt.
*Fejezi be visszafogott derűvel. Oly rég volt. Tán igaz se volt. A kis kedvenc újabb irányt ad beszélgetésüknek, s minthogy Cassy munkájából fakadóan érzékenyen követi mások hangulatát, könnyen észreveszi, hogy a férfi kellemetlenül érzi magát. A kézcsók után most könnyedebben lépi át a határokat, igyekszik puhán megérinteni a férfi csuklóját, és rajta tartani a kezét, míg biztosítja róla, hogy nincs is igazából probléma.*
- Ó, nem, kérem, ne értsen félre! Igazán semmi komoly vétséget nem követett el, bocsásson meg, ha megbántottam! Semmiképpen ne menjen sehova, kérem... esetleg…
*Megáll a mondat közepén, mert meglátja, hogy Noru felbukkan furcsán feszült testbeszéddel, majd nyomában Rey. Pillanatnyi dermedtsége lehull róla, mikor társa kézbe veszi kis kedvencét. Megkönnyebbülten elmosolyodik, kisétál a pult mögül a felduzzadt társasághoz.*
- Nahát, Noru kezdi otthon érezni magát?
*Kérdezi visszafogott hangerővel, és igyekszik úgy állni, hogy testével takarjon, ha esetleg kíváncsi tekintetek fordulnának feléjük.*
- Légy vele óvatos, kérlek, könnyen bajba kerülhettek, ha szabadon futkos.
*Kérleli halkan és szelíden a nőt is, és ha még nem bújtatták el, finoman megpróbálja megsimítani a hófehér bundácskát.*
- Épp most akartam ajánlani Parcy úrnak, hogy a macskáját kikísérhetnénk az istállóba falatozni, ott biztosan nem szólnak érte. Van kedved velünk jönni? Ó, egyébként a hölgy Reyraa kisasszony.
*Fordul a férfi felé. Amennyiben egyetértés születik, úgy megkérdezi a férfit, hogy viheti-e az ennivalót a cica számára, és mutatja az utat az istállóhoz.*
*Vidámsága meglepettségbe fordul, idejét se tudja, mikor csókoltak neki kezet utoljára. Valahol, egy másik életben… szívbemarkoló ez a röpke felsejlés is. Pír szökik az arcára, és rettentően zavarba jön. Nem csupán a gesztustól, hanem megbillenő lelki egyensúlyától is.*
- Oh… oh… én… kö-köszönöm… azazhogy… örvendek! Parcy.
*Még a füle hegye is belepirul, amint félénken ajánlja fel a kezét. Puhán érinti meg a férfi tenyerét, és szégyenlősen kapkodja tekintetét. Amint kezének melegét megérzi, valamiképpen mégis megnyugtatja. Eszébe jut, hogy ez az a pillanat, amikor be kell mutatkoznia.*
- Cas… köhm… Cahress… Damastant.
*Mosolyog zavartan.*
- De elég a Cassy is.
*Lelki békéje kezd helyreállni most, hogy túlélte a dolgot. Sőt, hamar megfeledkezik róla, amint előkerülnek olyan információk, melyek felcsigázzák érdeklődését. Rég feledett szakmájáról hallva előbújik belőle a kíváncsiság. Engedelmesen hajol ő is közelebb.*
- Oh! Ez nagyon izgalmasan hangzik!
*Fojtja le a hangját.*
- Magam is érdeklődöm ezek iránt. Vagyis… egykor így volt.
*Fejezi be visszafogott derűvel. Oly rég volt. Tán igaz se volt. A kis kedvenc újabb irányt ad beszélgetésüknek, s minthogy Cassy munkájából fakadóan érzékenyen követi mások hangulatát, könnyen észreveszi, hogy a férfi kellemetlenül érzi magát. A kézcsók után most könnyedebben lépi át a határokat, igyekszik puhán megérinteni a férfi csuklóját, és rajta tartani a kezét, míg biztosítja róla, hogy nincs is igazából probléma.*
- Ó, nem, kérem, ne értsen félre! Igazán semmi komoly vétséget nem követett el, bocsásson meg, ha megbántottam! Semmiképpen ne menjen sehova, kérem... esetleg…
*Megáll a mondat közepén, mert meglátja, hogy Noru felbukkan furcsán feszült testbeszéddel, majd nyomában Rey. Pillanatnyi dermedtsége lehull róla, mikor társa kézbe veszi kis kedvencét. Megkönnyebbülten elmosolyodik, kisétál a pult mögül a felduzzadt társasághoz.*
- Nahát, Noru kezdi otthon érezni magát?
*Kérdezi visszafogott hangerővel, és igyekszik úgy állni, hogy testével takarjon, ha esetleg kíváncsi tekintetek fordulnának feléjük.*
- Légy vele óvatos, kérlek, könnyen bajba kerülhettek, ha szabadon futkos.
*Kérleli halkan és szelíden a nőt is, és ha még nem bújtatták el, finoman megpróbálja megsimítani a hófehér bundácskát.*
- Épp most akartam ajánlani Parcy úrnak, hogy a macskáját kikísérhetnénk az istállóba falatozni, ott biztosan nem szólnak érte. Van kedved velünk jönni? Ó, egyébként a hölgy Reyraa kisasszony.
*Fordul a férfi felé. Amennyiben egyetértés születik, úgy megkérdezi a férfit, hogy viheti-e az ennivalót a cica számára, és mutatja az utat az istállóhoz.*
2523. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-13 18:49:53
Üzenet elküldve: 2020-02-13 18:49:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Drogghyan kiszolgálás//
*Az új lány is érdekes színfoltja a Sellőnek, kicsit közvetlenebbnek tűnik a korábbinál. Bár ebben még nem lenne biztos. A Zammit érő dicséreteken nevetni kezd.*
- Jól látod a dolgokat, de ahogy látom nem csak a vezetőnek sok a munkája, te is egészen ügyesen kezelted a három asztalt. Ó én nem sietek sehova, mondhatni az istenek se várnak rám.
*Amint távozik, hogy a rendelését kihozza, Drogg újra a munkába feledkezik, hisz ideje tényleg sok van. Az a tény hogy a lány pár percen belül visszaér, kicsit kirángatja a saját világából. Majd a lány szavait az asztal méretéről kénytelen helyben hagyni, de ebben is új kihívást sejt önnön számára. De a lány megjegyzése mesmeg kacagásra készteti.*
- Azok a fránya asztalok már csak ilyenek, de majd én elpakolok kicsit odébb, hogy ez a sok finomság elférjen.
*Viszonylag gyorsan nyúlna a pörölyéért, amikor konstatáltja, hogy az bizony az állványon lóg. Nem esik kétségbe, kézzel nyúl a közelében lévő székért, és erre pakolja le a kacatjait, hogy a lány tálalhassa az ételét.*
- Köszönöm, nagyszerűen néz ki mind két adag. Nagyon szeretem a sajtot, közel annyira, mint a finom söröket, de még mindig a pipám viszi a prímet. De most lássuk azokat a csodás finomságokat, amiket felszolgáltál nekem.
*Szemléli meg alaposan a tálcákat, és szervezett formában lassan kezdi enni az étkeket. A lány szavaira először kicsit félre nyel, hisz válaszolni tervezett. Megütögeti a mellkasát, majd egy kis gyümölcslevet iszogat, mielőtt megfulladna.*
- A mohóság lesz a vesztem az egyszer már biztos. *Kacsint a lányra.* De köszönöm, ha lesz valami ígérem jelezni fogom, bár most nem is tartóztatom a munkájában hisz vannak még rajtam kívül vendégek.
*Hessegeti el vidáman a lányt, majd az ételbe és a papírokba feledkezve zárja ki a világot az érdeklődése köréből. Nem épp neveletlenségből teszi ezt, csupán a tervei, az ételek most elsődlegesek nála. Több felé nem szívesen osztaná a figyelmét.*
*Az új lány is érdekes színfoltja a Sellőnek, kicsit közvetlenebbnek tűnik a korábbinál. Bár ebben még nem lenne biztos. A Zammit érő dicséreteken nevetni kezd.*
- Jól látod a dolgokat, de ahogy látom nem csak a vezetőnek sok a munkája, te is egészen ügyesen kezelted a három asztalt. Ó én nem sietek sehova, mondhatni az istenek se várnak rám.
*Amint távozik, hogy a rendelését kihozza, Drogg újra a munkába feledkezik, hisz ideje tényleg sok van. Az a tény hogy a lány pár percen belül visszaér, kicsit kirángatja a saját világából. Majd a lány szavait az asztal méretéről kénytelen helyben hagyni, de ebben is új kihívást sejt önnön számára. De a lány megjegyzése mesmeg kacagásra készteti.*
- Azok a fránya asztalok már csak ilyenek, de majd én elpakolok kicsit odébb, hogy ez a sok finomság elférjen.
*Viszonylag gyorsan nyúlna a pörölyéért, amikor konstatáltja, hogy az bizony az állványon lóg. Nem esik kétségbe, kézzel nyúl a közelében lévő székért, és erre pakolja le a kacatjait, hogy a lány tálalhassa az ételét.*
- Köszönöm, nagyszerűen néz ki mind két adag. Nagyon szeretem a sajtot, közel annyira, mint a finom söröket, de még mindig a pipám viszi a prímet. De most lássuk azokat a csodás finomságokat, amiket felszolgáltál nekem.
*Szemléli meg alaposan a tálcákat, és szervezett formában lassan kezdi enni az étkeket. A lány szavaira először kicsit félre nyel, hisz válaszolni tervezett. Megütögeti a mellkasát, majd egy kis gyümölcslevet iszogat, mielőtt megfulladna.*
- A mohóság lesz a vesztem az egyszer már biztos. *Kacsint a lányra.* De köszönöm, ha lesz valami ígérem jelezni fogom, bár most nem is tartóztatom a munkájában hisz vannak még rajtam kívül vendégek.
*Hessegeti el vidáman a lányt, majd az ételbe és a papírokba feledkezve zárja ki a világot az érdeklődése köréből. Nem épp neveletlenségből teszi ezt, csupán a tervei, az ételek most elsődlegesek nála. Több felé nem szívesen osztaná a figyelmét.*
2522. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-13 16:41:44
Üzenet elküldve: 2020-02-13 16:41:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakeresőben//
*Rey tesz egy méla, lassú kört az asztalok között, mintha csak egy céltalanul lófráló vendég, aki talán véletlen tévedt be ebbe a fogadóba. Csendesen suhan végig tekintete a különböző társaságokon, és már félig öntudatlanul pakolja is polcokra az észlelt személyeket. Gazdag kereskedő. Szórakozni vágyó nemes. Biztos várja otthon a felesége, és gyerekei is vannak. Részegek. Félig józanok. Társaságok, akik csak beszélgetni és találkozni ültek be egy jó ital mellé.
Úgy dönt, megunta a mászkálást, és talán jobb lenne, ha elnézne szobája felé. Noru viszont máshogy dönt. Váratlanul, bármi előzetes jelzés nélkül ugrik le karjáról, s mint egy villám, megiramodik a padlón. Rey, bár meglepődik, kiélesített reflexeinek köszönhetően szinte rögtön racionálisan felméri a helyzetet, és mozdul is a kis szőrmók után. Bár igaz, a méretkülönbségek miatt a mélységi nehezebben kerülgeti az asztalokat.
Hamar felfedezi viszont a menyét furcsa és váratlan viselkedésének miértjét, ami nem más, mint egy hasonlóan szőrös élőlény, méghozzá egy macska. Norunak meg erős a vadászösztöne, de még kicsi, sok mindent nem tudna kezdeni kiszemeltjével. Meg is torpan, pedig már majdnem rá is vethetné magát, olyan közel kerül a másik állathoz. Rey ekkor éri utól, s kihasználva újdonsült kedvencének pillanatnyi tétovázását, lecsap a grabancára, és felemeli. Erősen tartja, de ügyel rá, hogy ne ártson a fehér csöppségnek.
Most néz fel először arra a társaságra, akikhez valószínűleg a macska tartozik. Kellemes meglepetésére ismerős arcot fedez fel, Cassy személyében, aki egy számára eddig ismeretlen elffel társalgott eddig valószínű zavartalanul.*
- Elnézést a hirtelen közbelépésért, de meg kellett akadályoznom, hogy vér folyjon.
*Szólal meg szokásos, kimért hangján, és nem érződik rajta, hogy akár egy kicsit is zavarban lenne. Csak azért kér bocsánatot, mert úgy tudja, így szokás, és azért a személyzettől megkövetelik itt az illő bánásmódot a vendégek irányába.*
*Rey tesz egy méla, lassú kört az asztalok között, mintha csak egy céltalanul lófráló vendég, aki talán véletlen tévedt be ebbe a fogadóba. Csendesen suhan végig tekintete a különböző társaságokon, és már félig öntudatlanul pakolja is polcokra az észlelt személyeket. Gazdag kereskedő. Szórakozni vágyó nemes. Biztos várja otthon a felesége, és gyerekei is vannak. Részegek. Félig józanok. Társaságok, akik csak beszélgetni és találkozni ültek be egy jó ital mellé.
Úgy dönt, megunta a mászkálást, és talán jobb lenne, ha elnézne szobája felé. Noru viszont máshogy dönt. Váratlanul, bármi előzetes jelzés nélkül ugrik le karjáról, s mint egy villám, megiramodik a padlón. Rey, bár meglepődik, kiélesített reflexeinek köszönhetően szinte rögtön racionálisan felméri a helyzetet, és mozdul is a kis szőrmók után. Bár igaz, a méretkülönbségek miatt a mélységi nehezebben kerülgeti az asztalokat.
Hamar felfedezi viszont a menyét furcsa és váratlan viselkedésének miértjét, ami nem más, mint egy hasonlóan szőrös élőlény, méghozzá egy macska. Norunak meg erős a vadászösztöne, de még kicsi, sok mindent nem tudna kezdeni kiszemeltjével. Meg is torpan, pedig már majdnem rá is vethetné magát, olyan közel kerül a másik állathoz. Rey ekkor éri utól, s kihasználva újdonsült kedvencének pillanatnyi tétovázását, lecsap a grabancára, és felemeli. Erősen tartja, de ügyel rá, hogy ne ártson a fehér csöppségnek.
Most néz fel először arra a társaságra, akikhez valószínűleg a macska tartozik. Kellemes meglepetésére ismerős arcot fedez fel, Cassy személyében, aki egy számára eddig ismeretlen elffel társalgott eddig valószínű zavartalanul.*
- Elnézést a hirtelen közbelépésért, de meg kellett akadályoznom, hogy vér folyjon.
*Szólal meg szokásos, kimért hangján, és nem érződik rajta, hogy akár egy kicsit is zavarban lenne. Csak azért kér bocsánatot, mert úgy tudja, így szokás, és azért a személyzettől megkövetelik itt az illő bánásmódot a vendégek irányába.*
2521. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-13 15:41:12
Üzenet elküldve: 2020-02-13 15:41:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakeresőben//
*Amint megkapja italát, a finom, édeskés zamatú, buborékos nedűből nagyokat kortyolva hallgatja tovább a társát. Hatalmas megkönnyebbülés számára, hogy egy ilyen kedves fajtárssal fújta össze a szél, no meg az is fontos tényező persze, hogy Cassy az, aki "bevezeti" a Sellőház tagsági kritériumaiba. Ettől függetlenül nem feledkezett meg az illemről, s most, hogy már majdnem egészen biztos benne, hogy legalább egy meghallgatásra eljuthat, finoman nyújta a kezét, olyanképpen, hogy abba könnyedén belehelyezhesse a hosszúéletű kisasszony a sajátját, már amennyiben elfogadja a kézcsókra való invitálást.*
-Ó, még be se mutatkoztam! Paranvyr vagyok. Paranvyr Lughander, de szólítson csak nyugodtan Parcynak. *Amennyiben Cassy hajlandó saját kezét a gesztushoz nyújtani, finom csókoz lehel rá a férfi, majd folytatja.*
-Igen, az vagyok. Főként a gyógyítás, a szervezetre való hatása érdekel a varázsitaloknak, de a botanika is foglalkoztat, jelentősen, ahogyan az állattan is. Valamint... *itt kissé közelebb hajol* nem tudom, hallott e már róla, de állítólag léteznek bizonyos italok, amik jelentősen megváltoztathatják az elfogyasztó bizonyos személyiség jegyeit, vagy akár képességbeli hozzáértését is. Szeretnék egyszer kikísérletezni egy ilyet, aztán többet alkotni. Most is van nálam néhány ital, igaz, jelentéktelenebbek sokkal ezeknél a ritka kincseknél, de remélem, egyszer azért majd hasznukat vehetnék, már ha felvesznek. *Elmosolyodik arra, hogy hamar megkedvelték a macskáját, aki a dorombolásból és magamutogatásból ítélve, hasonlóan vélekedik, mint gazdája. A tanácsra láthatóan elszégyelli magát az elf, hiszen rosszat cselekedett, ezt pedig kudarcként éli meg, ugyanakkor nincs még minden veszve, ezt érti.*
-Természetesen, és elnézést az okvetlenkedésért, azonnal kiviszem Beltryst. Esetleg ha lenne szíves elárulni, hol jelentkezhetek, már itt se vagyok. *Mosolyog, miközben a tengeri csemegékből maga is bekap egy falatot, valamint a szörmöst is megkínálja eggyel.*
*Amint megkapja italát, a finom, édeskés zamatú, buborékos nedűből nagyokat kortyolva hallgatja tovább a társát. Hatalmas megkönnyebbülés számára, hogy egy ilyen kedves fajtárssal fújta össze a szél, no meg az is fontos tényező persze, hogy Cassy az, aki "bevezeti" a Sellőház tagsági kritériumaiba. Ettől függetlenül nem feledkezett meg az illemről, s most, hogy már majdnem egészen biztos benne, hogy legalább egy meghallgatásra eljuthat, finoman nyújta a kezét, olyanképpen, hogy abba könnyedén belehelyezhesse a hosszúéletű kisasszony a sajátját, már amennyiben elfogadja a kézcsókra való invitálást.*
-Ó, még be se mutatkoztam! Paranvyr vagyok. Paranvyr Lughander, de szólítson csak nyugodtan Parcynak. *Amennyiben Cassy hajlandó saját kezét a gesztushoz nyújtani, finom csókoz lehel rá a férfi, majd folytatja.*
-Igen, az vagyok. Főként a gyógyítás, a szervezetre való hatása érdekel a varázsitaloknak, de a botanika is foglalkoztat, jelentősen, ahogyan az állattan is. Valamint... *itt kissé közelebb hajol* nem tudom, hallott e már róla, de állítólag léteznek bizonyos italok, amik jelentősen megváltoztathatják az elfogyasztó bizonyos személyiség jegyeit, vagy akár képességbeli hozzáértését is. Szeretnék egyszer kikísérletezni egy ilyet, aztán többet alkotni. Most is van nálam néhány ital, igaz, jelentéktelenebbek sokkal ezeknél a ritka kincseknél, de remélem, egyszer azért majd hasznukat vehetnék, már ha felvesznek. *Elmosolyodik arra, hogy hamar megkedvelték a macskáját, aki a dorombolásból és magamutogatásból ítélve, hasonlóan vélekedik, mint gazdája. A tanácsra láthatóan elszégyelli magát az elf, hiszen rosszat cselekedett, ezt pedig kudarcként éli meg, ugyanakkor nincs még minden veszve, ezt érti.*
-Természetesen, és elnézést az okvetlenkedésért, azonnal kiviszem Beltryst. Esetleg ha lenne szíves elárulni, hol jelentkezhetek, már itt se vagyok. *Mosolyog, miközben a tengeri csemegékből maga is bekap egy falatot, valamint a szörmöst is megkínálja eggyel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5204-5223