Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 135 (2681. - 2700. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2700. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-21 20:20:00
Üzenet elküldve: 2020-03-21 20:20:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
*Beharapott ajkakkal hosszan lehunyja szemeit a domború fél elf nő láttán, és elégedetlen tudatosítja magában, hogy pontosan őt kereste. Közelebb lépdel a pultra simuló, szemrevaló test gazdájához és mihelyst odaér egy kacér mosollyal nyújtja kezét a hölgynek. *
-Örvendek a találkozásnak. Mondja, csak hogy hívják kegyedet? Tudja, szeretek személyesebb viszonyt kialakítani *kacsint a nőre egy pillanatig sem burkolva kétértelmű célzását, majd folytatja mondandóját* pontosan ezért szeretném a nevén szólítani. Ha pedig itt tartunk, nem bánnám ha tegeződnénk. Meséljen egy keveset magáról! * Pillant az ezüstös fényű zöldekbe és várja kérdéseire válaszát. *
*Beharapott ajkakkal hosszan lehunyja szemeit a domború fél elf nő láttán, és elégedetlen tudatosítja magában, hogy pontosan őt kereste. Közelebb lépdel a pultra simuló, szemrevaló test gazdájához és mihelyst odaér egy kacér mosollyal nyújtja kezét a hölgynek. *
-Örvendek a találkozásnak. Mondja, csak hogy hívják kegyedet? Tudja, szeretek személyesebb viszonyt kialakítani *kacsint a nőre egy pillanatig sem burkolva kétértelmű célzását, majd folytatja mondandóját* pontosan ezért szeretném a nevén szólítani. Ha pedig itt tartunk, nem bánnám ha tegeződnénk. Meséljen egy keveset magáról! * Pillant az ezüstös fényű zöldekbe és várja kérdéseire válaszát. *
2699. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-21 20:11:37
Üzenet elküldve: 2020-03-21 20:11:37
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri Expedíció//
//2. nap - este //
*Másnap reggel, sőt egész délután nem látni a Professzort. Ugyan nem is nagyon keresi senki, de a nyugodt nap úgy telik el mintha nem is létezne. Van aki a napi ügyeit intézte. Van aki kereskedő nézőbe ment. A nyugodt, mégis szabad nap lassan telik el. Aztán elérkezik az a pillanat, amikor a kikötő szürkületbe burkolódzva lassan kiürül. Az utcák elnéptelenednek, a fogadók megtelnek. A Sellőház fogadótere is kicsit felélénkül amikor a Professzor, barna bőrkabátját fent hagyva, ingujjba lemegy a pulthoz. Aki így néz rá, meg kell hogy lepődjön. Szálkás az öreg. Nagyon is jó formában van, amit eddig takart a kabát.*
//Kiszolgálást kérve//
*A pulthoz érve, egy kedves, és udvarias mosollyal kivárja a sorát, és amikor ő kerül sorra akkor biccentve közelebb lép.*
-Estét.
*Mondja kacsintva.*
-Rendelnék magamnak, meg az embereimnek vacsorát. Az enyémet most hozzák ki, a többiek meg majd a nevemre kérjék.
*Mondja kedvesen, majd rögtön hozzá teszi.*
-Fycherhard. Ha megoldható lenne.
*Majd azzal felveszi az étlapot. Kirendeli ugyan azt mindenkinek. A Ralas kincse fantázianév alatt megbúvó valamiért kifizeti az érte járó 155 aranyat.
Ha ezzel megvannak, le is ül egy asztalhoz.*
//A professzor asztala//
*A kényelmesen elhelyezkedő Prof egy csendes asztalt választott, és ott ülve várja a vacsoráját. Ha új legénységének bármelyik tagja arra jár, annak intve jelzi, hogy örülne ha csatlakozna hozzá.*
//2. nap - este //
*Másnap reggel, sőt egész délután nem látni a Professzort. Ugyan nem is nagyon keresi senki, de a nyugodt nap úgy telik el mintha nem is létezne. Van aki a napi ügyeit intézte. Van aki kereskedő nézőbe ment. A nyugodt, mégis szabad nap lassan telik el. Aztán elérkezik az a pillanat, amikor a kikötő szürkületbe burkolódzva lassan kiürül. Az utcák elnéptelenednek, a fogadók megtelnek. A Sellőház fogadótere is kicsit felélénkül amikor a Professzor, barna bőrkabátját fent hagyva, ingujjba lemegy a pulthoz. Aki így néz rá, meg kell hogy lepődjön. Szálkás az öreg. Nagyon is jó formában van, amit eddig takart a kabát.*
//Kiszolgálást kérve//
*A pulthoz érve, egy kedves, és udvarias mosollyal kivárja a sorát, és amikor ő kerül sorra akkor biccentve közelebb lép.*
-Estét.
*Mondja kacsintva.*
-Rendelnék magamnak, meg az embereimnek vacsorát. Az enyémet most hozzák ki, a többiek meg majd a nevemre kérjék.
*Mondja kedvesen, majd rögtön hozzá teszi.*
-Fycherhard. Ha megoldható lenne.
*Majd azzal felveszi az étlapot. Kirendeli ugyan azt mindenkinek. A Ralas kincse fantázianév alatt megbúvó valamiért kifizeti az érte járó 155 aranyat.
Ha ezzel megvannak, le is ül egy asztalhoz.*//A professzor asztala//
*A kényelmesen elhelyezkedő Prof egy csendes asztalt választott, és ott ülve várja a vacsoráját. Ha új legénységének bármelyik tagja arra jár, annak intve jelzi, hogy örülne ha csatlakozna hozzá.*
2698. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-21 19:46:32
Üzenet elküldve: 2020-03-21 19:46:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
//Sertuenx Qers//
//Részben Cassy//
*Vyl kissé bánatosan, de belátja, hogy Wellyvel semmire sem megy. Egy darabig áll értetlenül, aztán bevillan neki egy emlékkép, még az utca nyomorából. Az egyik ottani barátnője viselkedett úgy, mint a félvér, s mint minden hasonló pillanatban, mikor kellemetlen dolog ötlik fel benne, menekül. Hirtelen faképnél hagyja a másikat, magyarázatot mellőzve siet a Sellőház felé, közben pedig, a vendégekre előre gondolva, kettó gombot elválaszt a lyuk fogságából, hogy kényelmesebb rálátás nyílhasson a dekoltázsra.
Leér a fogadóba, beáll a pult mögé, egyelőre úgy látja, hogy Cassy foglalkozik a többi vendéggel, így ha ránéz az elf, egy kacsintással kísért mosollyal köszön rá, aztán beáll a másik oldalra, poharakat törölgetni. Így telik a napja, jó ideig csak a sürgés-forgás megy, semmi különös, senki nem választja. Vyl kezdi egy kicsit értéktelennek érezni magát, hiszen annak ellenére, hogy kívülre próbálja magát magabiztosnak és erősnek mutatni, hamar össze lehet törni, akár apró jelekkel, akár saját maga által. Önpusztító porcelánbaba.
Ekkor azonban érdekes fordulat áll be. Határozott, délceg vonásokkal megáldott, kellemes megjelenésű férfi lép be, afféle kackiáns beszéddel, amit a lovagok szoktak használni, így a Sellő annak is gondolja a másikat, miközben a még meztelen nyakától lefelé eső területeket igyekszik gondolatban levetkőztetni, hogyha tényleg vendégről van szó, milyen fizikumra számítson. Kellemes elfoglaltság ez. Vyl belemegy a játékba, kezét nyújtja a magasba, majd ha a férfi közelebb ér, igyekszik elterpeszkedni a pulton, kezeivel minél szélesebb ívet alkotva, hogy beláthasson az ing által fedetlenebb részekre.*
- Üdvözlöm a Sellőházban, a vágyak házában, a képzelet határtalan palotájában! Ha megengedi, én szívesen lesném óhajait, akár egész este. *A kacér megjegyzés mellé ledér lányunk kacsintást is társít, s várja a fejleményeket.*
//Sertuenx Qers//
//Részben Cassy//
*Vyl kissé bánatosan, de belátja, hogy Wellyvel semmire sem megy. Egy darabig áll értetlenül, aztán bevillan neki egy emlékkép, még az utca nyomorából. Az egyik ottani barátnője viselkedett úgy, mint a félvér, s mint minden hasonló pillanatban, mikor kellemetlen dolog ötlik fel benne, menekül. Hirtelen faképnél hagyja a másikat, magyarázatot mellőzve siet a Sellőház felé, közben pedig, a vendégekre előre gondolva, kettó gombot elválaszt a lyuk fogságából, hogy kényelmesebb rálátás nyílhasson a dekoltázsra.
Leér a fogadóba, beáll a pult mögé, egyelőre úgy látja, hogy Cassy foglalkozik a többi vendéggel, így ha ránéz az elf, egy kacsintással kísért mosollyal köszön rá, aztán beáll a másik oldalra, poharakat törölgetni. Így telik a napja, jó ideig csak a sürgés-forgás megy, semmi különös, senki nem választja. Vyl kezdi egy kicsit értéktelennek érezni magát, hiszen annak ellenére, hogy kívülre próbálja magát magabiztosnak és erősnek mutatni, hamar össze lehet törni, akár apró jelekkel, akár saját maga által. Önpusztító porcelánbaba.
Ekkor azonban érdekes fordulat áll be. Határozott, délceg vonásokkal megáldott, kellemes megjelenésű férfi lép be, afféle kackiáns beszéddel, amit a lovagok szoktak használni, így a Sellő annak is gondolja a másikat, miközben a még meztelen nyakától lefelé eső területeket igyekszik gondolatban levetkőztetni, hogyha tényleg vendégről van szó, milyen fizikumra számítson. Kellemes elfoglaltság ez. Vyl belemegy a játékba, kezét nyújtja a magasba, majd ha a férfi közelebb ér, igyekszik elterpeszkedni a pulton, kezeivel minél szélesebb ívet alkotva, hogy beláthasson az ing által fedetlenebb részekre.*
- Üdvözlöm a Sellőházban, a vágyak házában, a képzelet határtalan palotájában! Ha megengedi, én szívesen lesném óhajait, akár egész este. *A kacér megjegyzés mellé ledér lányunk kacsintást is társít, s várja a fejleményeket.*
2697. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-21 18:52:38
Üzenet elküldve: 2020-03-21 18:52:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
//Nyílt//
-Szép jó estét! *Hallatszik a mély bariton, amint belép a hangulatos helyiség falai közé. A férfi kivirult, csillagok fényét megszégyenítően mosolyog, majd körbefuttatja tekintetét az őt körülvevő embereken. *
- Sertuenx Qers vagyok, kardforgató. Azonban jelenleg, csak egy átlagos férfi aki kellemes időtöltésre vágyik. Mely becses hölgy tisztelne meg jelenlétével az elkövetkezendő szépséges pillanatok hadára? * Hallott, már férfiakról akik modortalanul, szégyent hozva fajtájukra rontottak be, ehhez hasonló helyekre elfeletkezvén az etikett mindennemű előírásáról. Az elf férfi nem akart ilyenné válni. Mindig is pimasz volt, és őszintesége átkának hála sokszor dől kardba saját bolondságai miatt, mégis tiszteli társait, annál inkább a bájos nőket. Tudta, hogy amint belép egy helyiségbe egy bemutatkozást, mindenek felett pedig udvarias köszönést mindenki megérdemli. Ez azonban nem rettenti el attól, hogy tökéletesen érthetően célozzon ittléte okára. Már csak reménykedni, mer hogy egy tényleg eszes nő kerül közelébe, mert bizony szereti a szépséget, de annál inkább a lenyűgöző gondolkodást. Noha mégsem konkrétan csevegni szeretne, de nem bánja a szellemi érettséget egy pillanat erejéig sem. *
//Nyílt//
-Szép jó estét! *Hallatszik a mély bariton, amint belép a hangulatos helyiség falai közé. A férfi kivirult, csillagok fényét megszégyenítően mosolyog, majd körbefuttatja tekintetét az őt körülvevő embereken. *
- Sertuenx Qers vagyok, kardforgató. Azonban jelenleg, csak egy átlagos férfi aki kellemes időtöltésre vágyik. Mely becses hölgy tisztelne meg jelenlétével az elkövetkezendő szépséges pillanatok hadára? * Hallott, már férfiakról akik modortalanul, szégyent hozva fajtájukra rontottak be, ehhez hasonló helyekre elfeletkezvén az etikett mindennemű előírásáról. Az elf férfi nem akart ilyenné válni. Mindig is pimasz volt, és őszintesége átkának hála sokszor dől kardba saját bolondságai miatt, mégis tiszteli társait, annál inkább a bájos nőket. Tudta, hogy amint belép egy helyiségbe egy bemutatkozást, mindenek felett pedig udvarias köszönést mindenki megérdemli. Ez azonban nem rettenti el attól, hogy tökéletesen érthetően célozzon ittléte okára. Már csak reménykedni, mer hogy egy tényleg eszes nő kerül közelébe, mert bizony szereti a szépséget, de annál inkább a lenyűgöző gondolkodást. Noha mégsem konkrétan csevegni szeretne, de nem bánja a szellemi érettséget egy pillanat erejéig sem. *
2696. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-21 18:35:39
Üzenet elküldve: 2020-03-21 18:35:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
*Bátortalan mosollyal engedi útjára Wrexant, Parcy szavai további nyugalmat adnak neki bizonyos szempontból, másfelől viszont rögtön felméri, hogy nem is olyan kedélyes társalgásba csöppent, mint elsőre gondolta.*
- Felingerelte? Valami baj va…
*A fekete bundás nőstény felbukkanása megakasztja. Leguggol hozzá, és ha teheti, megsimogatja, majd kedves hangon beszél hozzá.*
- Ejnye hát, nem lenne szabad itt lenned, tudod? Persze megértem, hogy a gazdi mellett akarsz lenni mindig, én is ezt tenném a helyedben.
*Mosolyog megértőn.*
- De sajnos itt bajba kerülhetsz, legközelebb várd meg kint, jó?
*Aztán felállva Parcyra kacsint, és elvonul az italokért. Szándéka ellenére kényelmetlenséget okoz megint Wrexannak, s magában megjegyzi, hogy a jövőben kerülje a hasonló fordulatokat. Parcynak abban talán igaza lehet, hogy fiatal és talán kicsit tapasztalatlan még, bár kisfiúnak így ránézésre koránt sem mondaná. Sőt. Mielőtt azonban tekintete feltűnő lenne, legalábbis reméli, hogy még előtte, elfordítja a pillantását, hogy a poharát vékony ujjai közé fogja. Aztán inkább mégis elengedi, és kíváncsian várja, mit hozott magával Wrexan, bár úgy tűnik, előbb magyarázattal kell szolgálnia a poharakról. Parcyra pillant, aki vendéglátójukká lépett elő, s ha megengedi, felel a kérdésre.*
- Parcy meghívott minket egy pohárra a különleges borkínálatunkból. Remélem, ízleni fog nektek, egy testesebb vöröset választottam. Úgyhogy csak óvatosan, eléggé erős.
*Mosolyog jóindulatúan Wrexanra.*
- Ha még nem kóstoltad, javaslom, hogy lassan fogyaszd, egy kicsit alattomosan tudja itatni magát. De azért van így, mert nagyon finom.
*Végre aztán lelepleződik a titok, s Cassy szemeiben látható a kislányos rajongás, ahogy a szép holmi elbűvöli.*
- Ez gyönyörű, Wrexan! Már a kagyló is nagyon különleges, de ez a gyöngy még elragadóbb.
*Arcáról hirtelen lehull a derű, mikor a borba pottyan a drága holmi.*
- Oh!
*Kapna érte, mert úgy gondolja, a vörösbor csúnyán megfestheti az esetleges repedéseket, sérüléseket. Mielőtt azonban ennek hangot adhatna, belefojtja a szót a fény látványa. Óvatosan nyúl a felkínált pohárért. Közel emeli az arcához, kicsit magasabbra, mint a szeme, hogy alulról is belenézhessen ámulattal, s meg is forgatja a kezében. Szemeiből visszacsillog, arcát derengővé teszi, a mosoly visszaül ajkaira.*
- Olyan… mintha folyékony fény lenne.
*Ha Parcy meg akarja nézni, akkor átnyújtja neki, ha nem, akkor visszaadja Wrexannak.*
- Nagyon szép ajándék. Mit kellett tenned egy ilyen kincsért? És milyen volt az a valami?
*A fiú szavaiból azt veszi ki, hogy büszke rá, ezért reményei szerint nem találja személyeskedőnek vagy zavarba ejtőnek a kérdéseket.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.21 20:37:44
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
*Bátortalan mosollyal engedi útjára Wrexant, Parcy szavai további nyugalmat adnak neki bizonyos szempontból, másfelől viszont rögtön felméri, hogy nem is olyan kedélyes társalgásba csöppent, mint elsőre gondolta.*
- Felingerelte? Valami baj va…
*A fekete bundás nőstény felbukkanása megakasztja. Leguggol hozzá, és ha teheti, megsimogatja, majd kedves hangon beszél hozzá.*
- Ejnye hát, nem lenne szabad itt lenned, tudod? Persze megértem, hogy a gazdi mellett akarsz lenni mindig, én is ezt tenném a helyedben.
*Mosolyog megértőn.*
- De sajnos itt bajba kerülhetsz, legközelebb várd meg kint, jó?
*Aztán felállva Parcyra kacsint, és elvonul az italokért. Szándéka ellenére kényelmetlenséget okoz megint Wrexannak, s magában megjegyzi, hogy a jövőben kerülje a hasonló fordulatokat. Parcynak abban talán igaza lehet, hogy fiatal és talán kicsit tapasztalatlan még, bár kisfiúnak így ránézésre koránt sem mondaná. Sőt. Mielőtt azonban tekintete feltűnő lenne, legalábbis reméli, hogy még előtte, elfordítja a pillantását, hogy a poharát vékony ujjai közé fogja. Aztán inkább mégis elengedi, és kíváncsian várja, mit hozott magával Wrexan, bár úgy tűnik, előbb magyarázattal kell szolgálnia a poharakról. Parcyra pillant, aki vendéglátójukká lépett elő, s ha megengedi, felel a kérdésre.*
- Parcy meghívott minket egy pohárra a különleges borkínálatunkból. Remélem, ízleni fog nektek, egy testesebb vöröset választottam. Úgyhogy csak óvatosan, eléggé erős.
*Mosolyog jóindulatúan Wrexanra.*
- Ha még nem kóstoltad, javaslom, hogy lassan fogyaszd, egy kicsit alattomosan tudja itatni magát. De azért van így, mert nagyon finom.
*Végre aztán lelepleződik a titok, s Cassy szemeiben látható a kislányos rajongás, ahogy a szép holmi elbűvöli.*
- Ez gyönyörű, Wrexan! Már a kagyló is nagyon különleges, de ez a gyöngy még elragadóbb.
*Arcáról hirtelen lehull a derű, mikor a borba pottyan a drága holmi.*
- Oh!
*Kapna érte, mert úgy gondolja, a vörösbor csúnyán megfestheti az esetleges repedéseket, sérüléseket. Mielőtt azonban ennek hangot adhatna, belefojtja a szót a fény látványa. Óvatosan nyúl a felkínált pohárért. Közel emeli az arcához, kicsit magasabbra, mint a szeme, hogy alulról is belenézhessen ámulattal, s meg is forgatja a kezében. Szemeiből visszacsillog, arcát derengővé teszi, a mosoly visszaül ajkaira.*
- Olyan… mintha folyékony fény lenne.
*Ha Parcy meg akarja nézni, akkor átnyújtja neki, ha nem, akkor visszaadja Wrexannak.*
- Nagyon szép ajándék. Mit kellett tenned egy ilyen kincsért? És milyen volt az a valami?
*A fiú szavaiból azt veszi ki, hogy büszke rá, ezért reményei szerint nem találja személyeskedőnek vagy zavarba ejtőnek a kérdéseket.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.21 20:37:44
2695. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-21 17:42:04
Üzenet elküldve: 2020-03-21 17:42:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//A pultnál//
- Máris!
*Szolgálatkészen biccent a választásra, s míg keze rutinosan nyúl az üvegért és a pohárért, titkon örömmel gondol rá, hogy ő is ezt szereti jobban. A keze megáll egy kicsit, és meglepetten tekint fel a hízelgő kijelentésre. Vélekedése a bordélyházi érzelmekről nagyon is egybecseng Daesys hozzáállásával, de hogy egy nőtől kapjon érdeklődő figyelmet, még mindig kicsit szokatlan számára, legalábbis váratlanul éri. Noha e pajzán környezetben a kínálkozó szabad lehetőségek között könnyen éled kíváncsiság új vizek felé, minden tekintetben. A színes díszletben és jótékony félhomályban azonban könnyebben életre kelnek a szerepek is, az attraktív nő kijelentése mögött mégsem érez ugratást, talán csak egyfajta könnyelműséget. Gyorsan összekapja magát, és szerényen, kissé szégyenlősen elmosolyodik, de a szemében vidám fényekkel néz rá.*
- Megtisztelő lenne egy ilyen izgalmas, szilaj szépség figyelme. De valóban érdemtelen lennék rá. Köszönöm!
*Fogadja hálával a borravalót, a poharat pedig a jókívánsággal kísérve elé teszi, s hagyja a két vendéget beszélgetni. Diszkréten úgy tesz-vesz a pult mögött, mintha nem hallana semmit, ami nem rá tartozik. Egészen addig, míg Frädricus bevonja a beszélgetésbe. Akkor visszalép hozzájuk kedves arckifejezéssel.*
- Igen, így hívnak.
*Figyelmesen hallgatja a férfi szavait, s persze meg se fordul a fejében, hogy zokon vegyen bármit, ráadásul a jelek szerint neki a teljes nevén mutatkozott be egykor, ezért kiemelt vendég lehetett. Restelkedő arckifejezést és bocsánatkérő mosolyt ölt a nevek hallatán, de kutat emlékeiben. Ha most Komblarddal együtt állnának itt, könnyebb lenne felidéznie, hiszen eléggé futólag találkoztak annak idején, és a nevekkel sem biztos, hogy találkozott, hiszen a személyzet megosztja a feladatokat, a szobát talán nem is ő adta ki. A végén elhangzó kérdésen viszont elcsodálkozik.*
- A tengerbe…?
*Kérdez vissza halkan.*
- Ilyenről nem hallottam, uram. Nagyon sajnálom. De emlékeznék rá, ha eljutott volna hozzám a híre. Szeretné, ha utánakérdeznék?
*Ajánlkozik a nyomozásra.*
//A pultnál//
- Máris!
*Szolgálatkészen biccent a választásra, s míg keze rutinosan nyúl az üvegért és a pohárért, titkon örömmel gondol rá, hogy ő is ezt szereti jobban. A keze megáll egy kicsit, és meglepetten tekint fel a hízelgő kijelentésre. Vélekedése a bordélyházi érzelmekről nagyon is egybecseng Daesys hozzáállásával, de hogy egy nőtől kapjon érdeklődő figyelmet, még mindig kicsit szokatlan számára, legalábbis váratlanul éri. Noha e pajzán környezetben a kínálkozó szabad lehetőségek között könnyen éled kíváncsiság új vizek felé, minden tekintetben. A színes díszletben és jótékony félhomályban azonban könnyebben életre kelnek a szerepek is, az attraktív nő kijelentése mögött mégsem érez ugratást, talán csak egyfajta könnyelműséget. Gyorsan összekapja magát, és szerényen, kissé szégyenlősen elmosolyodik, de a szemében vidám fényekkel néz rá.*
- Megtisztelő lenne egy ilyen izgalmas, szilaj szépség figyelme. De valóban érdemtelen lennék rá. Köszönöm!
*Fogadja hálával a borravalót, a poharat pedig a jókívánsággal kísérve elé teszi, s hagyja a két vendéget beszélgetni. Diszkréten úgy tesz-vesz a pult mögött, mintha nem hallana semmit, ami nem rá tartozik. Egészen addig, míg Frädricus bevonja a beszélgetésbe. Akkor visszalép hozzájuk kedves arckifejezéssel.*
- Igen, így hívnak.
*Figyelmesen hallgatja a férfi szavait, s persze meg se fordul a fejében, hogy zokon vegyen bármit, ráadásul a jelek szerint neki a teljes nevén mutatkozott be egykor, ezért kiemelt vendég lehetett. Restelkedő arckifejezést és bocsánatkérő mosolyt ölt a nevek hallatán, de kutat emlékeiben. Ha most Komblarddal együtt állnának itt, könnyebb lenne felidéznie, hiszen eléggé futólag találkoztak annak idején, és a nevekkel sem biztos, hogy találkozott, hiszen a személyzet megosztja a feladatokat, a szobát talán nem is ő adta ki. A végén elhangzó kérdésen viszont elcsodálkozik.*
- A tengerbe…?
*Kérdez vissza halkan.*
- Ilyenről nem hallottam, uram. Nagyon sajnálom. De emlékeznék rá, ha eljutott volna hozzám a híre. Szeretné, ha utánakérdeznék?
*Ajánlkozik a nyomozásra.*
2694. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-21 13:13:24
Üzenet elküldve: 2020-03-21 13:13:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
* A tündérek ócsárolásának szerencsére vége szakad, amikor Cassy megérkezik. Viszont, mikor látja a fiú szándékát a távozásra gyorsan bocsánatot kér.*
- Semmi baj rögtön jövök vissza.* Hamar megjárja az utat. Úgy tűnik Cassy örül neki, hogy visszatért.*
- Csak mutatni akartam valamit. Azért szaladtam fel.* Mondja sebtében és gyorsan helyet is foglal. A hízelgő szavak hatására szegény fiú el is pirul egy cseppet. Természetesen nem bánja, ha a lány is helyet foglal köztük.*
- Persze, csak nyugodtan.* Azt elé kerülő poharat kezdi el nézegetni. Még nem volt dolga alkoholos itallal ezelőtt, mivel kevés pénzét inkább ételre költötte el, nem úgy, mint korábbi kollégái többsége.*
- Ez itt micsoda?* Kérdez rá, mert amikor a rendelés történt, akkor nem volt észnél. Mikor választ kap rá, akkor elgondolkodik, de aztán a zsebéhez nyúl.*
- Ezt nézzétek meg!* Teszi ki az asztalra a fekete-lila, füstös színű kagylót. Aztán felnyitja és a páros szeme elé tárulhat hasonló színű gyöngy is.*
- Ezt kaptam a tengeri akármitől, mert nem vagyok benne biztos, hogy mi volt az. És ez még nem minden.* Azzal bedobja a gyöngyöt az érintetlen borospoharába. Amint bedobja a pohár tartalma fehéres fénnyel kezd el derengeni, mintha valaki gyertyát gyújtott volna benne.*
- Nekem nagyon tetszik ez az ajándék. Megdolgoztam ám érte.* Át is nyújtja a poharát a többieknek, ha esetleg közelebbről is megszeretnék tekinteni.*
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
* A tündérek ócsárolásának szerencsére vége szakad, amikor Cassy megérkezik. Viszont, mikor látja a fiú szándékát a távozásra gyorsan bocsánatot kér.*
- Semmi baj rögtön jövök vissza.* Hamar megjárja az utat. Úgy tűnik Cassy örül neki, hogy visszatért.*
- Csak mutatni akartam valamit. Azért szaladtam fel.* Mondja sebtében és gyorsan helyet is foglal. A hízelgő szavak hatására szegény fiú el is pirul egy cseppet. Természetesen nem bánja, ha a lány is helyet foglal köztük.*
- Persze, csak nyugodtan.* Azt elé kerülő poharat kezdi el nézegetni. Még nem volt dolga alkoholos itallal ezelőtt, mivel kevés pénzét inkább ételre költötte el, nem úgy, mint korábbi kollégái többsége.*
- Ez itt micsoda?* Kérdez rá, mert amikor a rendelés történt, akkor nem volt észnél. Mikor választ kap rá, akkor elgondolkodik, de aztán a zsebéhez nyúl.*
- Ezt nézzétek meg!* Teszi ki az asztalra a fekete-lila, füstös színű kagylót. Aztán felnyitja és a páros szeme elé tárulhat hasonló színű gyöngy is.*
- Ezt kaptam a tengeri akármitől, mert nem vagyok benne biztos, hogy mi volt az. És ez még nem minden.* Azzal bedobja a gyöngyöt az érintetlen borospoharába. Amint bedobja a pohár tartalma fehéres fénnyel kezd el derengeni, mintha valaki gyertyát gyújtott volna benne.*
- Nekem nagyon tetszik ez az ajándék. Megdolgoztam ám érte.* Át is nyújtja a poharát a többieknek, ha esetleg közelebbről is megszeretnék tekinteni.*
2693. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-21 08:12:17
Üzenet elküldve: 2020-03-21 08:12:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
*Parcy valósággal utálja a tündéreket, hiszen eddig nem igazán volt a saját megítélése szerint, kifejezetten csak jó tapasztalata velük szemben, már pedig ha valakit a "jóságosak népébe" sorolnak, akkor illő lenne, ha hagyja magát alárendelni és szó nélkül teljesíti azt, amit kér tőle. Valójában eléggé téves elképzelése van arról, hogy milyennek is kéne lennie egy virágbólszületettnek, ez pedig folyamatos csalódásokra sarkallja. Mikor a remeteasszony mellett nőtt fel, nem volt alkalma találkozni ezekkel a lényekkel, így a tapasztalatai is hiányosak.*
- Földi tündérek! Azok is borzalmasak, sőt, a tündéreknél a varázslók és a kereskedők a legmegbízhatatlanabbak, főként az utóbbiak. Kiforgatnak a vagyonodból. *Szerencsére a további fajgyűlölködést megakadályozza Cassy, azzal, hogy a társasághoz csatlakozik, ha egyelőre nem is biztos alapon. Wrexan zavarodottságát nem tudja hova tenni, vagy sértődékeny, vagy nagyon gyerekes, mindenesetre érthetetlen számára a reakció. A fajtársát, ha csupán harmadik félként is, igyekszik megnyugtatni, mert nem hiszi, hogy ez az ő hibája lenne, nem kéne magára vennie.*
- Öhm, szerintem ez nem miattad van. Láthatóan felingerelte valami, de mondjuk az előző témával sem értett egyet nagyon. Kisgyerek még, nem kell elgondolkozni rajta, mit miért tesz. *Mosolyodik el a végére, közben pedig váratlan fordulat következik be - Beltrys úgy dönt, gazdája minden igyekezete ellenére, a társasághoz szándékozik caatlakozni, így ki is dugja fejét az asztal alól, hogy bemutassa magát, miközben Parcy lassan sápadni kezd, hiszen nem szeretne bajba kerülni, készül is a magyarázkodásra.*
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
*Parcy valósággal utálja a tündéreket, hiszen eddig nem igazán volt a saját megítélése szerint, kifejezetten csak jó tapasztalata velük szemben, már pedig ha valakit a "jóságosak népébe" sorolnak, akkor illő lenne, ha hagyja magát alárendelni és szó nélkül teljesíti azt, amit kér tőle. Valójában eléggé téves elképzelése van arról, hogy milyennek is kéne lennie egy virágbólszületettnek, ez pedig folyamatos csalódásokra sarkallja. Mikor a remeteasszony mellett nőtt fel, nem volt alkalma találkozni ezekkel a lényekkel, így a tapasztalatai is hiányosak.*
- Földi tündérek! Azok is borzalmasak, sőt, a tündéreknél a varázslók és a kereskedők a legmegbízhatatlanabbak, főként az utóbbiak. Kiforgatnak a vagyonodból. *Szerencsére a további fajgyűlölködést megakadályozza Cassy, azzal, hogy a társasághoz csatlakozik, ha egyelőre nem is biztos alapon. Wrexan zavarodottságát nem tudja hova tenni, vagy sértődékeny, vagy nagyon gyerekes, mindenesetre érthetetlen számára a reakció. A fajtársát, ha csupán harmadik félként is, igyekszik megnyugtatni, mert nem hiszi, hogy ez az ő hibája lenne, nem kéne magára vennie.*
- Öhm, szerintem ez nem miattad van. Láthatóan felingerelte valami, de mondjuk az előző témával sem értett egyet nagyon. Kisgyerek még, nem kell elgondolkozni rajta, mit miért tesz. *Mosolyodik el a végére, közben pedig váratlan fordulat következik be - Beltrys úgy dönt, gazdája minden igyekezete ellenére, a társasághoz szándékozik caatlakozni, így ki is dugja fejét az asztal alól, hogy bemutassa magát, miközben Parcy lassan sápadni kezd, hiszen nem szeretne bajba kerülni, készül is a magyarázkodásra.*
2692. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-21 07:35:31
Üzenet elküldve: 2020-03-21 07:35:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//A pultnál//
//Cassy, Daesys//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Fräd egy dolgot megtanult a Kikötőről, miközben lassan életéből a harmadik napját, az expedícióból pedig a másodikat tölti itt - bármilyen mosolygós, aranyos, vagy szépséges teremtéssel hozta össze az élet, ha nem kotyog neki, kiutálja, ha meg beszél, akkor meg akarja ölni. Ezt az életigazságot még Svorntnál sajátította el, s a szerzetesnek köszönhető az is, hogy feltehetően egy életre leírta a hullámok cifrázta partok mentén elterülő viskórengeteget. A mocsok pang, a söpredék teng a szennytől bűzlő negyedekben, s akárhogyan nézi, Fräd még Artheniornál is kevesebbre tartja a hasonló kaliberű figurákat, vagy képet. A szemforgatás nem kerüli el a tekintetét, valójában kezdi élvezni, hogy végre nem csak őt idegesítik, még annak az áran is, hogyha itt az elkövető szerepére kárhoztatik.*
- Csak nem valami rosszat mondtam? *Igyekszik elnyomni a sunyi mosolyt és közömbös arcot vágni, hasztalanul. Az egyvelegből egy kissé tágra nyílt szemekkel, fel-le libbenő ajkakkal megáldott csodagrimasz születik, mely okán még azt is lehetne feltételezni róla, hogy szerencsétlen Frädricust a kultúra maradék hiánya is annyira kikészítette nyámnyilasága okán két nap alatt, hogy méltóztatott megbolondulni, ami azért nagy tévedés lenne, de árnyalatilag hasonlít az igazsághoz is. Daesys Cassynak kezd el bókolni, s a sablonos színdarabok "nem lehetünk egymáséi" sémáját adja elő a tudós szerint, amire most ő néz kissé oldalra, szinte szégyenében, hogy ilyen társa adódott. ~ Ez képtelen nyugton maradni? ~ Ugyanakkor ha megnézi az elf arcát, rá kell jönnie, hogy ez bizony ismerős neki, ráadásként a nevének is szóba kellene jönnie. ~ Találkoztam már vele? De hol? Mikor? ~ Az elméjült emlékfelfedezésből megint a fruska rángatja ki, Fräd pedig igyekszik befejezni az elkezdett szavakat.*
- Jah, kurva unalmas vagyok, gondoltam. Ha Svorntot keresed, éppen kint cimborázik egy kormos képű kollégájával, aki feltehetően apám egyik munkatársának a hajóját csáklyázta meg, ha nem magának az apámnak a bárkája az. Zopal meg... *Szétnéz, hiszen reggel még itt volt a közelben. Amennyiben tekintete az őket vizslató orkra tévedhet, nyájas somolygás ül ki az arcára.*
- Ott leskelődik, a zöldike! Éppen halászik. *Tesz egy utalást az elképzeléseire; hiszen mi más oka lehet annak, hogy Carlotteia Zopal társaságánál legyen. Srylről azonban eszébe jut Maydeleine, róla pedig az első napja Artheniorban, arról pedig a Kikötő, az érkezése. ~ Megvan! ~ Fordul a pultos felé, akár egy kisgyerek, hiszen valóban örömre méltó az, ha az embernek végre eszébe jut valami.*
- Te Cahress vagy, igaz? Bocsáss meg, elhiszem, ha nem ismersz meg, hiszen rengeteg vendég volt itt mostanság. Vagy ha igen, kérlek, ne vedd zokon, hogy nem jutott először eszembe a neved. Még nyár végén érkeztem a Kikötőbe, a Sellőházban szálltam meg egy szerzetessel, bizonyos Komblarddal. A nevem Frädricus Lisendrehl. *Mondja, lassan szélesre nyíló mosollyal. Ezeket Daesys is jól hallhatja, sőt, akár Zopal is, amennyiben eléggé figyel. A következő mondatnál azonban a wegtoreni közelebb hajol, hiszen a jó hírnév mindenkinek jogában áll, s ez csorbíthatná a Sellőházét, azonban számára fontos részletkérdés, ugyanis az egyik ilyen áldozat pont ő lett volna, ha nem szökik el időben.*
- Kérlek, mondd csak, ha emlékszel: végül is sikeresen a tengerbe tudott dobni valakit az a kattant szerzetes?
//A pultnál//
//Cassy, Daesys//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Fräd egy dolgot megtanult a Kikötőről, miközben lassan életéből a harmadik napját, az expedícióból pedig a másodikat tölti itt - bármilyen mosolygós, aranyos, vagy szépséges teremtéssel hozta össze az élet, ha nem kotyog neki, kiutálja, ha meg beszél, akkor meg akarja ölni. Ezt az életigazságot még Svorntnál sajátította el, s a szerzetesnek köszönhető az is, hogy feltehetően egy életre leírta a hullámok cifrázta partok mentén elterülő viskórengeteget. A mocsok pang, a söpredék teng a szennytől bűzlő negyedekben, s akárhogyan nézi, Fräd még Artheniornál is kevesebbre tartja a hasonló kaliberű figurákat, vagy képet. A szemforgatás nem kerüli el a tekintetét, valójában kezdi élvezni, hogy végre nem csak őt idegesítik, még annak az áran is, hogyha itt az elkövető szerepére kárhoztatik.*
- Csak nem valami rosszat mondtam? *Igyekszik elnyomni a sunyi mosolyt és közömbös arcot vágni, hasztalanul. Az egyvelegből egy kissé tágra nyílt szemekkel, fel-le libbenő ajkakkal megáldott csodagrimasz születik, mely okán még azt is lehetne feltételezni róla, hogy szerencsétlen Frädricust a kultúra maradék hiánya is annyira kikészítette nyámnyilasága okán két nap alatt, hogy méltóztatott megbolondulni, ami azért nagy tévedés lenne, de árnyalatilag hasonlít az igazsághoz is. Daesys Cassynak kezd el bókolni, s a sablonos színdarabok "nem lehetünk egymáséi" sémáját adja elő a tudós szerint, amire most ő néz kissé oldalra, szinte szégyenében, hogy ilyen társa adódott. ~ Ez képtelen nyugton maradni? ~ Ugyanakkor ha megnézi az elf arcát, rá kell jönnie, hogy ez bizony ismerős neki, ráadásként a nevének is szóba kellene jönnie. ~ Találkoztam már vele? De hol? Mikor? ~ Az elméjült emlékfelfedezésből megint a fruska rángatja ki, Fräd pedig igyekszik befejezni az elkezdett szavakat.*
- Jah, kurva unalmas vagyok, gondoltam. Ha Svorntot keresed, éppen kint cimborázik egy kormos képű kollégájával, aki feltehetően apám egyik munkatársának a hajóját csáklyázta meg, ha nem magának az apámnak a bárkája az. Zopal meg... *Szétnéz, hiszen reggel még itt volt a közelben. Amennyiben tekintete az őket vizslató orkra tévedhet, nyájas somolygás ül ki az arcára.*
- Ott leskelődik, a zöldike! Éppen halászik. *Tesz egy utalást az elképzeléseire; hiszen mi más oka lehet annak, hogy Carlotteia Zopal társaságánál legyen. Srylről azonban eszébe jut Maydeleine, róla pedig az első napja Artheniorban, arról pedig a Kikötő, az érkezése. ~ Megvan! ~ Fordul a pultos felé, akár egy kisgyerek, hiszen valóban örömre méltó az, ha az embernek végre eszébe jut valami.*
- Te Cahress vagy, igaz? Bocsáss meg, elhiszem, ha nem ismersz meg, hiszen rengeteg vendég volt itt mostanság. Vagy ha igen, kérlek, ne vedd zokon, hogy nem jutott először eszembe a neved. Még nyár végén érkeztem a Kikötőbe, a Sellőházban szálltam meg egy szerzetessel, bizonyos Komblarddal. A nevem Frädricus Lisendrehl. *Mondja, lassan szélesre nyíló mosollyal. Ezeket Daesys is jól hallhatja, sőt, akár Zopal is, amennyiben eléggé figyel. A következő mondatnál azonban a wegtoreni közelebb hajol, hiszen a jó hírnév mindenkinek jogában áll, s ez csorbíthatná a Sellőházét, azonban számára fontos részletkérdés, ugyanis az egyik ilyen áldozat pont ő lett volna, ha nem szökik el időben.*
- Kérlek, mondd csak, ha emlékszel: végül is sikeresen a tengerbe tudott dobni valakit az a kattant szerzetes?
2691. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-20 22:50:52
Üzenet elküldve: 2020-03-20 22:50:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//A pultnál//
*Természetesen Daesys nem várt kitörő lelkesedést, ámbár ilyen mértékű kelletlenséget sem. Felmerül benne az, hogy esetleg megbántotta a férfit, de ezt gyorsan el is hessegeti, egyfelől, mert biztos benne, hogy nem, ha pedig mégis, akkor pedig viselje derekasan, ahogy a férfiak szokták.
~ Büdös sem vagyok, és orrba sem vágtam még, pedig egyre inkább kedvem lenne hozzá. ~ Szemeit forgatja Frädricus fancsali üdvözlésén, és inkább a kedves pultos lányra mosolyog.*
- Hüm, az édes fehér jó lesz, kedves. Köszönöm szépen.
*Cahressben eddig nem csalódott, és amaz most is éppen annyira elragadó, mint amilyen első alkalommal volt.*
- Beléd tudnék szeretni, ha nem egy bordélyban dolgoznál.
*Sóhajtja és imádata tárgya Cahress Damastantnak átnyújt 5 arany borravalót. Mivel tisztában van vele, hogy fellángoló csodálata plátói, ezért kénytelen a csapat kevésbé kellemes tagjával foglalkozni, mégpedig Frädricusszal.*
- Látom számodra továbbra is fájdalmas a létezés. Ku...
*Kezdene éppen bele, de összeszorítja fogait, és valami arra készteti, hogy másik kifejezés után kutasson.*
- Iszonyatosan unalmas vagy. Honnan tudod egyáltalán mi érdekel engem?
*Állapítja meg, miközben felkönyököl egyik kezével, és kifúj egy tincset az arcából, majd amint megkapja a borát, belekóstol.*
- Akkor csak annyit mondj meg, hogy a többiek merre császkálnak?
A hozzászólás írója (Daesys Vaelyora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.20 22:51:34
//A pultnál//
*Természetesen Daesys nem várt kitörő lelkesedést, ámbár ilyen mértékű kelletlenséget sem. Felmerül benne az, hogy esetleg megbántotta a férfit, de ezt gyorsan el is hessegeti, egyfelől, mert biztos benne, hogy nem, ha pedig mégis, akkor pedig viselje derekasan, ahogy a férfiak szokták.
~ Büdös sem vagyok, és orrba sem vágtam még, pedig egyre inkább kedvem lenne hozzá. ~ Szemeit forgatja Frädricus fancsali üdvözlésén, és inkább a kedves pultos lányra mosolyog.*
- Hüm, az édes fehér jó lesz, kedves. Köszönöm szépen.
*Cahressben eddig nem csalódott, és amaz most is éppen annyira elragadó, mint amilyen első alkalommal volt.*
- Beléd tudnék szeretni, ha nem egy bordélyban dolgoznál.
*Sóhajtja és imádata tárgya Cahress Damastantnak átnyújt 5 arany borravalót.
Mivel tisztában van vele, hogy fellángoló csodálata plátói, ezért kénytelen a csapat kevésbé kellemes tagjával foglalkozni, mégpedig Frädricusszal.*- Látom számodra továbbra is fájdalmas a létezés. Ku...
*Kezdene éppen bele, de összeszorítja fogait, és valami arra készteti, hogy másik kifejezés után kutasson.*
- Iszonyatosan unalmas vagy. Honnan tudod egyáltalán mi érdekel engem?
*Állapítja meg, miközben felkönyököl egyik kezével, és kifúj egy tincset az arcából, majd amint megkapja a borát, belekóstol.*
- Akkor csak annyit mondj meg, hogy a többiek merre császkálnak?
A hozzászólás írója (Daesys Vaelyora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.20 22:51:34
2690. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-20 21:24:21
Üzenet elküldve: 2020-03-20 21:24:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
*A két férfi között feszülő nézetkülönbségről mit sem tud, s a változó felállás miatt talán soha nem derül már ki számára. Parcy visszadobja a labdát, s Cassy szégyenlősen elmosolyodik. A meghívás jólesik neki, de még fontolóra kell vennie, leülhet-e szórakozni. Közben szembesül vele, hogy Wrexan hárítja a feltételezést, s mikor távozni készül, ijedten felel.*
- Bocsáss meg, csak tréfáltam!
*Bűntudattal hallgat el, mikor Wrexan jelzi, hogy visszatér, és bizonytalanul fordul Parcyhoz.*
- Remélem, nem miattam ment el. Hozom a bort, remélem, kiengesztelhetem. Megkérdezem, hogy tarthatok-e szünetet.
*Kezd felvidulni ismét, nagyon jólesne egy kis baráti társaságban töltött idő. Ellibben a pulthoz, s nagyjából addigra visszaér, mire Wrexan felbukkan, megkönnyebbült derű ül az arcára. Tálcáján három pohár különleges bor van.*
- Örülök, kedves, már féltem, hogy elüldöztelek.
*Rákacsint, leteszi a poharakat, majd elviszi a tálcát és maga is leül. Parcynak mond köszönetet, finoman megérinti a karját hálája jeleként, de csak néhány pillanatra.*
- Köszönöm a meghívást, drága, nagyon szívesen csatlakozom két ilyen jóképű úriemberhez.
*A végén Wrexan felé is pillant derűsen, kutatva, vajon nem vált-e ki a korábbihoz hasonló reakciót.*
- Ugye nem bánod?
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
*A két férfi között feszülő nézetkülönbségről mit sem tud, s a változó felállás miatt talán soha nem derül már ki számára. Parcy visszadobja a labdát, s Cassy szégyenlősen elmosolyodik. A meghívás jólesik neki, de még fontolóra kell vennie, leülhet-e szórakozni. Közben szembesül vele, hogy Wrexan hárítja a feltételezést, s mikor távozni készül, ijedten felel.*
- Bocsáss meg, csak tréfáltam!
*Bűntudattal hallgat el, mikor Wrexan jelzi, hogy visszatér, és bizonytalanul fordul Parcyhoz.*
- Remélem, nem miattam ment el. Hozom a bort, remélem, kiengesztelhetem. Megkérdezem, hogy tarthatok-e szünetet.
*Kezd felvidulni ismét, nagyon jólesne egy kis baráti társaságban töltött idő. Ellibben a pulthoz, s nagyjából addigra visszaér, mire Wrexan felbukkan, megkönnyebbült derű ül az arcára. Tálcáján három pohár különleges bor van.*
- Örülök, kedves, már féltem, hogy elüldöztelek.
*Rákacsint, leteszi a poharakat, majd elviszi a tálcát és maga is leül. Parcynak mond köszönetet, finoman megérinti a karját hálája jeleként, de csak néhány pillanatra.*
- Köszönöm a meghívást, drága, nagyon szívesen csatlakozom két ilyen jóképű úriemberhez.
*A végén Wrexan felé is pillant derűsen, kutatva, vajon nem vált-e ki a korábbihoz hasonló reakciót.*
- Ugye nem bánod?
2689. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-20 20:55:42
Üzenet elküldve: 2020-03-20 20:55:42
![>Carlotteia Oryw [KKK] [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elsősorban Zopal//
//Reyraa, Paranvyr, Drogghyan//
*A Sellőház színes vendégseregében Zopal lakonikus nyugalma és fegyelmezettsége érdekes ellenpólus, különösen Sryl számára. Az ő szeme könnyebben megakad a hasonlókon, nem véletlenül. S nemhogy elkedvetlenítené a fanyarság, inkább kíváncsisága növekszik. Megszemléli a kardot, mely az ismeretlen városőr jutalma volt, s úgy tűnik, Zopal azóta is becsben tartja. Elgondolkodik a dolgon, míg visszatér az italokkal, s néhány szót vált Droggal, majd a hozzá csatlakozó társasággal. A törpe visszafogott kedélyessége is a közelben tartaná, de csak addig beszélget vele, míg egyedül ül. Érdekelné, miket gyártott eddig például, de végül erre a kérdésre nem kerül sor. Csak kihúzott háttal felel arra, hogy számít-e az első- vagy másodkézből való ismeret. Inkább csak büszkeség, nem sértettség beszél belőle.*
- Egy tisztes asszonynak nem mindegy.
*Későbbi tréfája Reyraa-val észrevehető zavart okoz Parcynál, amit Sryl félreért, s egy mindentudó mosollyal reagál rá. Úgy gondolja, érdekli őt a mélységi nő, ami egyáltalán nem lepné meg, leszámítva, hogy a faji ellentétek átívelésének szép példájáról van szó. Na de éppen ő ne értené meg, mennyire ellenállhatatlanul vonzó lehet a veszély és a hűvös felszín? El is fordítja figyelmét, némi fájó nosztalgiával, és hagyja, hogy a három fős társaság ismerkedjen, már el is köszönt tőlük azokkal a szavakkal, melyekkel rendelkezésre állásáról biztosította őket.
Zopalhoz lép, és egy kupa vajsört tesz a magányos harcos elé is.*
- Egészségére, és a régi hősiesség emlékére!
*Ám még nem tántorít az asztaltól.*
- Megkérdezhetem, mi történt utána? Jó szolgálatot tett a kard? Ezért őrzi még mindig?
*Sokan eladták volna, ha csak koloncként kell cipelniük ilyesmit, ezért vagy érzelmi értéke van, vagy praktikus okok állnak a ragaszkodás mögött.*
//Reyraa, Paranvyr, Drogghyan//
*A Sellőház színes vendégseregében Zopal lakonikus nyugalma és fegyelmezettsége érdekes ellenpólus, különösen Sryl számára. Az ő szeme könnyebben megakad a hasonlókon, nem véletlenül. S nemhogy elkedvetlenítené a fanyarság, inkább kíváncsisága növekszik. Megszemléli a kardot, mely az ismeretlen városőr jutalma volt, s úgy tűnik, Zopal azóta is becsben tartja. Elgondolkodik a dolgon, míg visszatér az italokkal, s néhány szót vált Droggal, majd a hozzá csatlakozó társasággal. A törpe visszafogott kedélyessége is a közelben tartaná, de csak addig beszélget vele, míg egyedül ül. Érdekelné, miket gyártott eddig például, de végül erre a kérdésre nem kerül sor. Csak kihúzott háttal felel arra, hogy számít-e az első- vagy másodkézből való ismeret. Inkább csak büszkeség, nem sértettség beszél belőle.*
- Egy tisztes asszonynak nem mindegy.
*Későbbi tréfája Reyraa-val észrevehető zavart okoz Parcynál, amit Sryl félreért, s egy mindentudó mosollyal reagál rá. Úgy gondolja, érdekli őt a mélységi nő, ami egyáltalán nem lepné meg, leszámítva, hogy a faji ellentétek átívelésének szép példájáról van szó. Na de éppen ő ne értené meg, mennyire ellenállhatatlanul vonzó lehet a veszély és a hűvös felszín? El is fordítja figyelmét, némi fájó nosztalgiával, és hagyja, hogy a három fős társaság ismerkedjen, már el is köszönt tőlük azokkal a szavakkal, melyekkel rendelkezésre állásáról biztosította őket.
Zopalhoz lép, és egy kupa vajsört tesz a magányos harcos elé is.*
- Egészségére, és a régi hősiesség emlékére!
*Ám még nem tántorít az asztaltól.*
- Megkérdezhetem, mi történt utána? Jó szolgálatot tett a kard? Ezért őrzi még mindig?
*Sokan eladták volna, ha csak koloncként kell cipelniük ilyesmit, ezért vagy érzelmi értéke van, vagy praktikus okok állnak a ragaszkodás mögött.*
2688. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-20 18:29:49
Üzenet elküldve: 2020-03-20 18:29:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Bobbir, Nalaeä, Yathlanae //
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ismét úgy történik, ahogyan ő azt elrendelte. Ezt meg tudná szokni. A nap viszont már a végéhez közeledik, mindjárt itt a holnap, amikor vissza kell térnie egy másik, sokkal kevésbé kellemes világba. Az utazást azért nem sietteti, minden percet kiélvez, még ha csak passzívan is. Igazít a takarón, amit Nalaeä borít hármójukra, aztán elhelyezkedik a két meztelen nő között a paplan alatt. A szoba félhomályában egy ideig még figyeli, ahogy a mellkasánál játszanak a sellők a kezeikkel, aztán becsukja a szemét, hogy engedje magát álomba cirógatni. A halk dúdolás is kellemes, pont a helyzetükhöz illik. Keze a takaró alatt az őt közrefogó két testhez ér miközben elalszik.
Nyugodtan, mélyen alussza álmát, mely sokkal jobb nem lehet a tegnapjánál. Talán pont a napot álmodja tovább vagy a holnapról képzeleg. A hozzábújó tündért öntudatlanul magához öleli, aztán el sem engedi reggelig. Reggel a lányoknál később ébred egy kicsit, a napköszöntő csókot szinte fel sem fogja, csak csukott szemmel mosolyodik el miatta. A tündéri trükkökre már feleszmél egy idő után. Csendben enged Nalaeänak miután érzi, hogy hajnalban sem tud parancsolni a vágyának. Lám, a tündér türelmesen megvárta, hogy lankanjon az ébersége, hogy aztán csellel szerezze meg, amit akar. Bobbir megadja neki, így Nalaeäval összefonódva éri őket a hajnal első napsugara. Csókot nyom a tündérlány nyakára, majd lazír az ölelésen, hogy visszatérjen közte és Yathlanae közé.*
– Milyen csodás napunk van, lányok. Jó reggelt! *mondja miközben feljebb tornássza magát az ágyon, hogy az ágytámlának dőlhessen.*
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ismét úgy történik, ahogyan ő azt elrendelte. Ezt meg tudná szokni. A nap viszont már a végéhez közeledik, mindjárt itt a holnap, amikor vissza kell térnie egy másik, sokkal kevésbé kellemes világba. Az utazást azért nem sietteti, minden percet kiélvez, még ha csak passzívan is. Igazít a takarón, amit Nalaeä borít hármójukra, aztán elhelyezkedik a két meztelen nő között a paplan alatt. A szoba félhomályában egy ideig még figyeli, ahogy a mellkasánál játszanak a sellők a kezeikkel, aztán becsukja a szemét, hogy engedje magát álomba cirógatni. A halk dúdolás is kellemes, pont a helyzetükhöz illik. Keze a takaró alatt az őt közrefogó két testhez ér miközben elalszik.
Nyugodtan, mélyen alussza álmát, mely sokkal jobb nem lehet a tegnapjánál. Talán pont a napot álmodja tovább vagy a holnapról képzeleg. A hozzábújó tündért öntudatlanul magához öleli, aztán el sem engedi reggelig. Reggel a lányoknál később ébred egy kicsit, a napköszöntő csókot szinte fel sem fogja, csak csukott szemmel mosolyodik el miatta. A tündéri trükkökre már feleszmél egy idő után. Csendben enged Nalaeänak miután érzi, hogy hajnalban sem tud parancsolni a vágyának. Lám, a tündér türelmesen megvárta, hogy lankanjon az ébersége, hogy aztán csellel szerezze meg, amit akar. Bobbir megadja neki, így Nalaeäval összefonódva éri őket a hajnal első napsugara. Csókot nyom a tündérlány nyakára, majd lazír az ölelésen, hogy visszatérjen közte és Yathlanae közé.*
– Milyen csodás napunk van, lányok. Jó reggelt! *mondja miközben feljebb tornássza magát az ágyon, hogy az ágytámlának dőlhessen.*
2687. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-20 15:31:26
Üzenet elküldve: 2020-03-20 15:31:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
* Hát ha eddig nem is tartotta furcsának Paranvyrt, akkor most már biztos annak tartja. Ugyanis a mélységiekről nem fogalmazott ilyen lenézően, mint a cuki kis tündérekről. Főleg a tengeri tündérről, ami talán nem is volt tündér, de ez most nem lényeges.*
- Hát nekem még ajándékot is adott. Tökre rendes volt. Sőt ismerek földi tündért is. Egész aranyos kis népség. Sőt tőlük is kaptam ajándékot a nyári vásáron. Egy kis lámpást, ami éjjel világít.* Magyarázza lelkesen. Aztán betoppan a semmiből Cassy. Wrexan elszégyelli magát, rögvest mikor a lányok stírölése szóba kerül. Eszébe sem jutna, hogy csak úgy megbámulja az itt lévőket. Az szerinte nagy illetlenség volna.*
- Én nem bámultam meg senkit.* Mentegetőzik gyorsan. Hogy leplezze a zavarát gyorsan távozik az asztaltól.*
- Egy pillanat és jövök vissza.* Mondja még gyorsan. A szobája felé iramodik. ~ Még jó, hogy a tündérekre terelődött a szó. ~ A szobába berontva keresgélni kezd, majd mikor megtalálja gondosan visszazárja az ajtót, mielőtt visszaindulna a többiekhez. Nem telik bele sok idő és máris az asztalnál van.*
- Itt is vagyok.
//A kocka el van vetve//
* Hát ha eddig nem is tartotta furcsának Paranvyrt, akkor most már biztos annak tartja. Ugyanis a mélységiekről nem fogalmazott ilyen lenézően, mint a cuki kis tündérekről. Főleg a tengeri tündérről, ami talán nem is volt tündér, de ez most nem lényeges.*
- Hát nekem még ajándékot is adott. Tökre rendes volt. Sőt ismerek földi tündért is. Egész aranyos kis népség. Sőt tőlük is kaptam ajándékot a nyári vásáron. Egy kis lámpást, ami éjjel világít.* Magyarázza lelkesen. Aztán betoppan a semmiből Cassy. Wrexan elszégyelli magát, rögvest mikor a lányok stírölése szóba kerül. Eszébe sem jutna, hogy csak úgy megbámulja az itt lévőket. Az szerinte nagy illetlenség volna.*
- Én nem bámultam meg senkit.* Mentegetőzik gyorsan. Hogy leplezze a zavarát gyorsan távozik az asztaltól.*
- Egy pillanat és jövök vissza.* Mondja még gyorsan. A szobája felé iramodik. ~ Még jó, hogy a tündérekre terelődött a szó. ~ A szobába berontva keresgélni kezd, majd mikor megtalálja gondosan visszazárja az ajtót, mielőtt visszaindulna a többiekhez. Nem telik bele sok idő és máris az asztalnál van.*
- Itt is vagyok.
2686. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-19 19:10:06
Üzenet elküldve: 2020-03-19 19:10:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Drogghyan, Paranvir, Reyraa, Carlotteia//
*Arra, hogy az ötletei továbbítva lesznek csak egykedvűen bólint. Nem hiszi, hogy olyan világmegváltó gondolatok lettek volna, de csak nyugodtan. Ártani nem árthat. Azzal pedig meglepi a másik, hogy a tegnapi csetepaté hangjai nem jutottak el hozzá Pedig mintha itt lett volna mikor Zopal telekiabálta a kocsmát a hőstetteivel. Bár ebben bizonytalan az ork. Ő se tudja biztosan már. Mindenesetre elmondja a történetet. Most nincs a hangjában dicsekvés. Nincs is miért. A saját otthonát védte és meg is hallt volna érte ha a városőrség hagyja neki. Az ajánlatra azért bólint.*
-Azt, elfogadom. A városőr meg nem a társam volt. Az összecsapás után érkeztek erősítésnek, de végül csak annyit tettek, hogy feladták a kikötőt és hagyták, hogy ellepjen mindent a szemét. Valami vörös csitri aki jól szórakozott a helyzeten és azon, hogy játszhatja a parancsnokot. Ezt*Csap az oldalán lévő díszes kardra.*se azért kaptam tőle mert tudta volna, hogy ki vagyok hanem mert tetszett neki, hogy nem érdekelt ki ő és milyen hülyeségeket hadovál.
*Keserű? Az. Pedig az ő tragikus sorsa még nem is itt ért véget. Történt más is míg végül eljutott a városba épp csak a szerencsének köszönhető, hogy működőképes sebesült karral és egyetlen vagyonként csak a felszerelésével és egy arany nyakörvvel amiért minden bizonnyal sokkal kevesebbet kapott mint járt volna kellett a pénz. Mesélhetne még sok keserű történetet, de nem teszi. Nem is számít. Az orkoknak ez a sorsa. Most meghívják egy italra és ennek örülhet. Az asztalukhoz csatlakozók egy biccentést kapnak.*
-Zopal.
*Köszönti őket majd néz ki a fejéből. Figyeli a társalgást, de nem szól közbe. Látja, hogy a pultnál ott a két szerelmes csapattárs és romantikáznak. Ezt látva mélyen valami benne is megmozdul, de hogy nosztalgia, keserűség, magány, undor, az eddig elfogyasztott reggeli vagy mi lehet az, azt ő se tudja.*
*Arra, hogy az ötletei továbbítva lesznek csak egykedvűen bólint. Nem hiszi, hogy olyan világmegváltó gondolatok lettek volna, de csak nyugodtan. Ártani nem árthat. Azzal pedig meglepi a másik, hogy a tegnapi csetepaté hangjai nem jutottak el hozzá Pedig mintha itt lett volna mikor Zopal telekiabálta a kocsmát a hőstetteivel. Bár ebben bizonytalan az ork. Ő se tudja biztosan már. Mindenesetre elmondja a történetet. Most nincs a hangjában dicsekvés. Nincs is miért. A saját otthonát védte és meg is hallt volna érte ha a városőrség hagyja neki. Az ajánlatra azért bólint.*
-Azt, elfogadom. A városőr meg nem a társam volt. Az összecsapás után érkeztek erősítésnek, de végül csak annyit tettek, hogy feladták a kikötőt és hagyták, hogy ellepjen mindent a szemét. Valami vörös csitri aki jól szórakozott a helyzeten és azon, hogy játszhatja a parancsnokot. Ezt*Csap az oldalán lévő díszes kardra.*se azért kaptam tőle mert tudta volna, hogy ki vagyok hanem mert tetszett neki, hogy nem érdekelt ki ő és milyen hülyeségeket hadovál.
*Keserű? Az. Pedig az ő tragikus sorsa még nem is itt ért véget. Történt más is míg végül eljutott a városba épp csak a szerencsének köszönhető, hogy működőképes sebesült karral és egyetlen vagyonként csak a felszerelésével és egy arany nyakörvvel amiért minden bizonnyal sokkal kevesebbet kapott mint járt volna kellett a pénz. Mesélhetne még sok keserű történetet, de nem teszi. Nem is számít. Az orkoknak ez a sorsa. Most meghívják egy italra és ennek örülhet. Az asztalukhoz csatlakozók egy biccentést kapnak.*
-Zopal.
*Köszönti őket majd néz ki a fejéből. Figyeli a társalgást, de nem szól közbe. Látja, hogy a pultnál ott a két szerelmes csapattárs és romantikáznak. Ezt látva mélyen valami benne is megmozdul, de hogy nosztalgia, keserűség, magány, undor, az eddig elfogyasztott reggeli vagy mi lehet az, azt ő se tudja.*
2685. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-19 14:24:49
Üzenet elküldve: 2020-03-19 14:24:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//A pultnál//
*Ha csak egy kósza tengeri fuvallat idejére is, de legalább enyhülést lát a gondterhelt férfin, viszonozza a mosolyát. Az érkező Daesys az ő számára nem teljesen ismeretlen, már korábban is megcsodálta különleges hajszínét, és külseje egész színvilágát. Sokkal intenzívebb a sajátjánál, a velejáró magabiztossággal együtt pedig egészen impulzív benyomást tesz, ezt már akkor leszűrte magában, mikor születésnapját ünnepelni érkezett. Ő is kap egy kedves mosolyt Cassytől üdvözlésképpen, a rendelésre készségesen bólint.*
- Ajánlhatok egy száraz vöröset? Vagy esetleg egy édeskésebb fehéret?
*Amennyiben e két javaslat alapján eldől a választás, úgy egy öblös pohárba tölti a megfelelő italt.*
- Egészségére!
*Mivel a két vendég beszélgetésbe kezd, a háttérbe vonul a pult mögött, s további teendőit végzi.*
//A pultnál//
*Ha csak egy kósza tengeri fuvallat idejére is, de legalább enyhülést lát a gondterhelt férfin, viszonozza a mosolyát. Az érkező Daesys az ő számára nem teljesen ismeretlen, már korábban is megcsodálta különleges hajszínét, és külseje egész színvilágát. Sokkal intenzívebb a sajátjánál, a velejáró magabiztossággal együtt pedig egészen impulzív benyomást tesz, ezt már akkor leszűrte magában, mikor születésnapját ünnepelni érkezett. Ő is kap egy kedves mosolyt Cassytől üdvözlésképpen, a rendelésre készségesen bólint.*
- Ajánlhatok egy száraz vöröset? Vagy esetleg egy édeskésebb fehéret?
*Amennyiben e két javaslat alapján eldől a választás, úgy egy öblös pohárba tölti a megfelelő italt.*
- Egészségére!
*Mivel a két vendég beszélgetésbe kezd, a háttérbe vonul a pult mögött, s további teendőit végzi.*
2684. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-19 12:47:36
Üzenet elküldve: 2020-03-19 12:47:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//A pultnál//
*Végre valami, ami wegtoreni medvénk morcos kedvét feldobja - egy kedves, mosolygós lány fogadja a pultnál. Fräd gondolja, hogy ez nem az eredeti és őszinte hangulatuk, ugyanakkor nagy becsben tartja, hogy a valós érzelmeiktől függetlenül, a vendégekre ügyelve választanak meg stílust. Ez minden jó fogadó alapreceptjének része, amikből azért néhányat ismert Wegtorenből is. Cassy szavait egy széles mosollyal honorálja, jelezve, hogy értette az utalást. Ekkor azonban, mikor pont szájához emelné az italt, ismerős hang üti meg a fülét.*
- Szervusz, Daesys. *Inkább kijelentésként, enyhe nyűggel közli, mintsem valódi köszönésként kezelje. Egyáltalán nincsen most kedve a kikötői fruskához, legszívesebben jól kiosztaná őt is, amennyiben tehetné. A kérdésre majdnem valósággá is válnak a vágyai, de még időben türtőzteti magát, ezzel megelőzve a bajt. Egy egyszerű sóhajtással adja a tudtára, hogy igen, annak ellenére, hogy meg se kérdezte, helyet foglalhat itt. Aztán megint egy kérdés, szinte már borzasztónak érzi ezt az egészet. ~ Ez mindig csak faggat? Komolyan, csatlakoznia kéne a Városi Őrséghez, kihallgatónak, az alapkészségek már megvannak hozzá. Amennyiben van még olyan Artheniorban. ~ Utóbbin jót kuncog magában. Biztosan lehet valami kezdeményezés, erről ő semmit sem tud, azonban nem hiszi, hogy ez felérne a lázadás előtti végrehajtó hatalommal. Sose fogja kiheverni a saját ostobaságát az a város. Soha.*
- Semmi olyan, ami téged érintene, vagy érdekelne, szerintem. *Hangzik el a válasz, aztán kortyol az italából, megint. Nem akar arra gondolni, hogy az is lehet, az a fekete képű vadbarom az egyik wegtoreni jóbarátja hajóját csáklyázta meg. És Svornt is mellé állt, undorító, bár kalózoktól mit vár az ember.*
//A pultnál//
*Végre valami, ami wegtoreni medvénk morcos kedvét feldobja - egy kedves, mosolygós lány fogadja a pultnál. Fräd gondolja, hogy ez nem az eredeti és őszinte hangulatuk, ugyanakkor nagy becsben tartja, hogy a valós érzelmeiktől függetlenül, a vendégekre ügyelve választanak meg stílust. Ez minden jó fogadó alapreceptjének része, amikből azért néhányat ismert Wegtorenből is. Cassy szavait egy széles mosollyal honorálja, jelezve, hogy értette az utalást. Ekkor azonban, mikor pont szájához emelné az italt, ismerős hang üti meg a fülét.*
- Szervusz, Daesys. *Inkább kijelentésként, enyhe nyűggel közli, mintsem valódi köszönésként kezelje. Egyáltalán nincsen most kedve a kikötői fruskához, legszívesebben jól kiosztaná őt is, amennyiben tehetné. A kérdésre majdnem valósággá is válnak a vágyai, de még időben türtőzteti magát, ezzel megelőzve a bajt. Egy egyszerű sóhajtással adja a tudtára, hogy igen, annak ellenére, hogy meg se kérdezte, helyet foglalhat itt. Aztán megint egy kérdés, szinte már borzasztónak érzi ezt az egészet. ~ Ez mindig csak faggat? Komolyan, csatlakoznia kéne a Városi Őrséghez, kihallgatónak, az alapkészségek már megvannak hozzá. Amennyiben van még olyan Artheniorban. ~ Utóbbin jót kuncog magában. Biztosan lehet valami kezdeményezés, erről ő semmit sem tud, azonban nem hiszi, hogy ez felérne a lázadás előtti végrehajtó hatalommal. Sose fogja kiheverni a saját ostobaságát az a város. Soha.*
- Semmi olyan, ami téged érintene, vagy érdekelne, szerintem. *Hangzik el a válasz, aztán kortyol az italából, megint. Nem akar arra gondolni, hogy az is lehet, az a fekete képű vadbarom az egyik wegtoreni jóbarátja hajóját csáklyázta meg. És Svornt is mellé állt, undorító, bár kalózoktól mit vár az ember.*
2683. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-19 09:21:55
Üzenet elküldve: 2020-03-19 09:21:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
*Amennyire furcsának tartja Wrexan Parcyt, a hosszúéletű legalább annyira viszonozza most ezt az érzést, hiszen olybár tűnik, mintha a fiú még büszke is lenne, legalábbis nem szégyelné azt, hogy tudatlan. Saját magából kiindulva, ő biztosan elviselhetetlennek tartaná azt az állapotot, hogy elmebeli képességei gyengébbek legyenek akárki másénál. Persze ezt Wrexan nem tudhatja, de Parcy tapasztalatból beszél, eredetileg a kereskedőnél döntött úgy, hogy igenis az ész útjára kíván lépni, s nem marad egy olyan hontalan senkiházi vándor, mint előtte. Ezután szó esik a tündérekről is, az alkimista pedig képtelen magában tartani a fajgyűlöletét.*
- Én a helyedben nem segítettem volna egy tündérnek, főként egy tengerinek. Álszent népség, akik mindig behajtják rajtad a tartozásodat, de ők persze ezt mindig elfelejtik, de a társaikat mind hozzád csábítják, hogy kihasználjanak. Nem hiszem, hogy foglalkoznod kellett volna vele, de ezek után légy óvatos. *Mintha tapasztalat beszélne belőle, ami nagyrészt téves. Egyszerűen elviselhetetlennek tartja azt, hogy gyerekképűek és olyan csodaszépek a virágbólszületettek. Lám lám, Parcyból féltékenység beszél. Közben megérkezik Cassy, a maga derűjével, Paranvyr pedig azonnal mosolyogni kezd.*
- Most is egy szépet nézegetek. Szia Cassy! *Wrexanra tekint, hogy rendelhetne e. Amennyiben igenlő választ kap, rendel 30 aranyért három Különleges bort. *
- Inkább bort kérnénk. Caatlakoznál utána hozzánk, esetleg? Persze csak akkor, ha kevés dolgod van már, tudod nem szeretnélek feltartani.
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
*Amennyire furcsának tartja Wrexan Parcyt, a hosszúéletű legalább annyira viszonozza most ezt az érzést, hiszen olybár tűnik, mintha a fiú még büszke is lenne, legalábbis nem szégyelné azt, hogy tudatlan. Saját magából kiindulva, ő biztosan elviselhetetlennek tartaná azt az állapotot, hogy elmebeli képességei gyengébbek legyenek akárki másénál. Persze ezt Wrexan nem tudhatja, de Parcy tapasztalatból beszél, eredetileg a kereskedőnél döntött úgy, hogy igenis az ész útjára kíván lépni, s nem marad egy olyan hontalan senkiházi vándor, mint előtte. Ezután szó esik a tündérekről is, az alkimista pedig képtelen magában tartani a fajgyűlöletét.*
- Én a helyedben nem segítettem volna egy tündérnek, főként egy tengerinek. Álszent népség, akik mindig behajtják rajtad a tartozásodat, de ők persze ezt mindig elfelejtik, de a társaikat mind hozzád csábítják, hogy kihasználjanak. Nem hiszem, hogy foglalkoznod kellett volna vele, de ezek után légy óvatos. *Mintha tapasztalat beszélne belőle, ami nagyrészt téves. Egyszerűen elviselhetetlennek tartja azt, hogy gyerekképűek és olyan csodaszépek a virágbólszületettek. Lám lám, Parcyból féltékenység beszél. Közben megérkezik Cassy, a maga derűjével, Paranvyr pedig azonnal mosolyogni kezd.*
- Most is egy szépet nézegetek. Szia Cassy! *Wrexanra tekint, hogy rendelhetne e. Amennyiben igenlő választ kap, rendel 30 aranyért három Különleges bort.
*- Inkább bort kérnénk. Caatlakoznál utána hozzánk, esetleg? Persze csak akkor, ha kevés dolgod van már, tudod nem szeretnélek feltartani.
2682. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-18 23:33:08
Üzenet elküldve: 2020-03-18 23:33:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//A pultnál//
*Többnyire nem rossz alvó, ám ritkán van lehetősége arra, hogy egy hosszú és kielégítő alvásban legyen része. Ezen ritka alkalmak egyike történt meg, ami részben annak is köszönhető, hogy Ambroggio meglehetősen kimerítette, és a díszes társasággal eltöltött rövidke idő sem volt egy kifejezetten pihentető kikapcsolódás. Ennek okán későn érkezik meg, már csak azért is, mert jól tudja, hogy a kényelmesen eltöltött idők hamarosan lejárnak.*
- Nem semmi a Professzor.
*Motyogja maga elé, miközben végigsimít fenekén, ami nem olyan rég még igencsak fájt, ám a helyzet azóta javulóban van. A Sellőház terébe érve először is körbehordozza tekintetét a jelenlévőkön, annak reményében, hogy észrevesz valakit, ami meg is történik. Könnyed, ráérős léptekkel indul meg Frädricus irányába. Odaérve kezét a férfi vállára helyezve megpaskolgatja azt, egyúttal üdvözölve is kissé szeszélyes barátját.*
- Már megint iszol?
*Kérdezi egy ravaszkás mosollyal arcán, majd a pult mögött álló lányra pillant.*
- Nem hibáztatlak érte. Én is hasonlóképpen teszek. Aranyom, egy bort szeretnék, ha nem túl nagy fáradtság.
*Nem vacakol sokat, gyorsan a pultra csapja a 9 aranyat a kért Borért. Persze egy bizalmas mosolyt is megenged, hiszen a Sellőben lévő lányok igen csak szemrevalóak, és Daesys eddig is, és ezután is örömmel flörtöl velük, akkor is, ha amazoknak már éppen elege van ebből.*
- Na, történt valami érdemleges?
*Kérdezi Frädricust miközben zöld íriszeit rászegezi.*
//A pultnál//
*Többnyire nem rossz alvó, ám ritkán van lehetősége arra, hogy egy hosszú és kielégítő alvásban legyen része. Ezen ritka alkalmak egyike történt meg, ami részben annak is köszönhető, hogy Ambroggio meglehetősen kimerítette, és a díszes társasággal eltöltött rövidke idő sem volt egy kifejezetten pihentető kikapcsolódás. Ennek okán későn érkezik meg, már csak azért is, mert jól tudja, hogy a kényelmesen eltöltött idők hamarosan lejárnak.*
- Nem semmi a Professzor.
*Motyogja maga elé, miközben végigsimít fenekén, ami nem olyan rég még igencsak fájt, ám a helyzet azóta javulóban van. A Sellőház terébe érve először is körbehordozza tekintetét a jelenlévőkön, annak reményében, hogy észrevesz valakit, ami meg is történik. Könnyed, ráérős léptekkel indul meg Frädricus irányába. Odaérve kezét a férfi vállára helyezve megpaskolgatja azt, egyúttal üdvözölve is kissé szeszélyes barátját.*
- Már megint iszol?
*Kérdezi egy ravaszkás mosollyal arcán, majd a pult mögött álló lányra pillant.*
- Nem hibáztatlak érte. Én is hasonlóképpen teszek. Aranyom, egy bort szeretnék, ha nem túl nagy fáradtság.
*Nem vacakol sokat, gyorsan a pultra csapja a 9 aranyat a kért Borért.
Persze egy bizalmas mosolyt is megenged, hiszen a Sellőben lévő lányok igen csak szemrevalóak, és Daesys eddig is, és ezután is örömmel flörtöl velük, akkor is, ha amazoknak már éppen elege van ebből.*- Na, történt valami érdemleges?
*Kérdezi Frädricust miközben zöld íriszeit rászegezi.*
2681. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-18 19:21:59
Üzenet elküldve: 2020-03-18 19:21:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
*Szokásos nap volt ez a Sellőházban a forgalmat tekintve, de több dolga akadt a fürdőházban, mint máskor. Most is éppen abból az irányból érkezik egy masszázsból, így a keze levendulaillatú. Feljegyez a fogyasztók könyvébe néhány tételt, aztán a pulttól körbenéz. Megakad a tekintete kollégáin, tán még találkozik is az övékével. Elmosolyodik, és odalibben hozzájuk.*
- Mi újság, fiúk? Csak nem a lányokat szemlézitek?
*Kuncog, s a teremben itt-ott munkálkodó Sellők és szórakozni érkezett hölgyvendégek felé sandít cinkosan.*
- Úgy hallottam, ha két férfi leül egy sör mellé, mindjárt kibeszélik a felhozatalt. Igaz, a lányokról is mondják, és nekik se asztal, se ital nem kell mellé…
*Érinti állához a mutatóujját elgondolkodón.*
- No de… hol a sör?
*Fedezi fel, hogy hibádzik a dolog.*
- Hozzak egyet?
*Beltrys jelenlétét nem veszi észre azonnal, ahogyan a morzsácskák sem feltűnőek, a nap végén mindig alapos a takarítás.*
//A kocka el van vetve//
*Szokásos nap volt ez a Sellőházban a forgalmat tekintve, de több dolga akadt a fürdőházban, mint máskor. Most is éppen abból az irányból érkezik egy masszázsból, így a keze levendulaillatú. Feljegyez a fogyasztók könyvébe néhány tételt, aztán a pulttól körbenéz. Megakad a tekintete kollégáin, tán még találkozik is az övékével. Elmosolyodik, és odalibben hozzájuk.*
- Mi újság, fiúk? Csak nem a lányokat szemlézitek?
*Kuncog, s a teremben itt-ott munkálkodó Sellők és szórakozni érkezett hölgyvendégek felé sandít cinkosan.*
- Úgy hallottam, ha két férfi leül egy sör mellé, mindjárt kibeszélik a felhozatalt. Igaz, a lányokról is mondják, és nekik se asztal, se ital nem kell mellé…
*Érinti állához a mutatóujját elgondolkodón.*
- No de… hol a sör?
*Fedezi fel, hogy hibádzik a dolog.*
- Hozzak egyet?
*Beltrys jelenlétét nem veszi észre azonnal, ahogyan a morzsácskák sem feltűnőek, a nap végén mindig alapos a takarítás.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5204-5223