//Második szál//
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
//Fogadótér, majd Cassy szobája//
*Paranvyr sárga tekintetében reménnyel teli csillogás látszik felsejleni, miközben Cassyra sandít. Az empátia egyike azon dolgoknak, melyek kifejezetten őszintévé és vajszívűvé tudják változtatni, az amúgy sem túl kérges elfet - szánalmas egy fickó. Mielőtt még a fajtárs megszólalhatna, azért nehezen, gombócokkal küszködve, de elmond valamit, amit fontosnak is tart.*
- Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, van hova fejlődnöm, a hetven év ellenére is, amik a vállaimat nyomják. De hidd el, igyekszem majd, mert nagyon megkedveltem ezt a helyet. Talán... ha megengeditek... akár a családomnak is lehetne titeket szólítanom. *Fájdalmasan mosolyodik el, hiszen a jó szándék ellenére, úgy véli, bizarr volt az, amit mondott. Biztosan nem ezt értik mások család alatt, de a hosszúéletű még mindig nem tudta összerakni, mit is jelent pontosan ez a szó, hiszen neki sose adatott meg, hogy abban éljen, örökárva figura ő. Nehéz neki úgy beilleszkedni, hogy eleve a szita karimájára pottyantotta ki valami gólya. Az önsajnáltatás nem az ő világa, ezért nem árulja el ezeket a többieknek. Elég sokk az a hölgynek most, hogy megtudta, hány évig volt remete. Csak az kéne még, hogy rátegyen egy lapáttal, dobnák is kifele innen, megbélyegeznék, használhatatlannak hívnák, akár az öreg kereskedő fia is tette!
A feltörő emlékek persze értelmetlenek, így igyekszik elnyomni őket, aminél segítségére van az is, hogy élcelődik vele a társa. Nevet egy sort, de utána komolyan válaszol, mégis mosolyogva, úgy dönt, értelmetlen lenne elrugaszkodnia magától és belemenni a játékba.*
- Nem baj az, úgyis be kell hoznom az elmaradt éveket! Örülök, hogy itt lehetek. *Beltrys figyeli Cassy és Wrexan beszélgetését, ahogyan azt gazdája is teszi. A kupaürítés után mindketten rábólintanak a szobában kuporgásra, így miután megvan a készlet, útnak is indulnak. A szabályokat igyekszik megjegyezni, közben hátra-hátrapillant Beltrysre, hogy követi e. A macska tisztes távolságból, de érdeklődő tekintettel masírozik égnek álló farokkal a társaság nyomába, egészen addig, míg a szoba ajtajáig nem érnek. Ott aztán felbátorodik, s igyekszik elsurranni a lábak között, be a helyiségbe, ahol aztán szagok széles választéka, ismeretlen látvány, újabb leverni való tárgyak és jó búvóhelyek fogadják. El is indul mindent a legrészletesebben felderíteni.
Paranvyrt megbabonázzák az illatok, s a látvány. Akár a nőkben, a szobáikban is van egyfajta elragadó misztikusság, a gyöngéd stílusérzék kifejezetten kellemessé, otthonossá és lakójának teljes tükörképévé formálta az egészet. Egyszerűen szemkápráztató az elfnek. Látott már ilyeneket, de harminc év egy kunyhóban akkor is harminc év marad, ha előtte artheniori főnemes volt az illető, róla pedig még ezt sem lehet elmondani.*
- Persze, ha Wrexan is benne van, szívesen elhúzom. *Ha a fiú csatlakozna hozzá, úgy a kívánt helyre mozdítaná az asztalt. A hangosság miatt a vadcirmos közben hirtelen előbukkan hátulról, egészen az ágy felől, s az egyetlen hölgyhöz siet, aki a közelben van, dorombolva, cirógatásért unszolva azt, elvégre a hölgyeknek illik összetartani. Végül minden a helyére kerül, ha dinamikusan haladnak, Parcy is megköszöni a neki felkínált széket, leül rá, ha teheti, kissé közelebb is húzza azt. A téteknél elsomolyodik, ötlete van.*
- Mi lenne, ha a kör nyertese egy szívességet zsebelne be a két vesztestől, amit ő határoz meg, mikor kérne ki. De felőlem úgy is játszhatjuk akár, hogy pontokat gyűjtünk. Egy nyertes kör egy pont, és akinek hamarabb kijön mondjuk tíz pontja, az viszi a két tartozást. Nos, mit szóltok?