//Második szál//
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Akár egy testvérpár évődése. Önkéntelenül is ez jut Nala eszébe a két vendég folyvást sziporkázó szócsatájáról. Habár együtt érkeztek, valahogy nehezére esik elképzelni, hogy bármi lenne köztük. A tündér ellenben inkább távol tartja magát attól, hogy ilyesmiben következtetéseket vonjon le.*
- Betörni? *lenyűgözött döbbenet ül ki Nala arcára. Bár Xavy kisasszony visszhangjai a túlsó dézsából okot adnának rá, hogy felvágásnak titulálja a férfi szavait, de a tündérke naiv, szolgálatra formált lelkületében fel se merül, hogy ilyesmivel vádoljon meg valakit. A túlzásokkal szemben pedig amúgy is igazán elnéző és megtanulta már, hogy ezeket a dolgokat rugalmasan illik kezelni. De mintha lenne a párbeszédben némi félreértés. Egészen úgy tűnik, Xavy kisasszony az úrra gondol inkább. Legalábbis a nagyszájú jelzőt pont olyan éles-csípős hangsúllyal mondja, mint az egyéb, egymásra szórt megjegyzéseket, amik elég sűrűn röpködnek idebent. Nala csak vidáman kuncog a dolgon. Kivédhetetlenül elragadónak találja a gnóm kisasszony személyiségét. Persze az ifjú úr se hagyja hidegen.
A csiklandozás abszolút eléri a célját és hathatósan el is hessegeti a kelleténél komorabb gondolatokat a Sellő fejéből.*
- Nálunk egyetlen vendég sem alszik a padlón, Taitos úr *súgja a férfi ajkaira, majd ujjacskáit néhány arasszal arrébb kormányozza* - sem a NŸpsosa *mosolyog. Nala még új a Kikötőben, így igazából csak körvonalas sejtései vannak a NŸpsos mibenlétéről. Valami tengeri állat lehet, úgy gondolja. Valahogy úgy képzeli el, mint a lihanechi nagy tó legendás vízikígyóját, amiről egy utazó mesélt neki egyszer. Egyesek szörnyetegként emlegetik, mások lenyűgöző és varázslatos lényként.* - Kivéve persze, ha ez a kifejezett kívánsága *teszi hozzá.* - Mert itt a Sellőházban a vendég kívánsága a legelső.
*Arra már nem is nagyon van érkezése reagálni, amit az úr a fekete jelről mond; a másik dézsa felől érkező figyelmes intelemre Nala elneveti magát. Csendes, huncut kis kuncogása teljesen őszintén csilingel.*
- Ne aggódjon, Xavy kisasszony, kézben tartom! *válaszolja pajkosan csillogó pillantását Taitos úréba fúrva. Ezt persze a gnóm kisasszony nem láthatja, így nem is tudhatja, milyen konkrétan is fogalmazott a tündér.
A kis úrnő beszámolója nem várat magára. Olyan dúsan zavaros pikantériával érkezik, mint egy bő tányér wegtoreni leves. Nalát azért meglepi, hogy ezek szerint a kettős ismeretsége talán egy naposnál is fiatalabb lehet, bár őszintén szólva, a történetnek alig van olyan eleme, ami nem lepi meg. Taitos úr szemmel láthatólag nem akar közbevágni, hagyja, hogy a kisasszony kibontakozzon. Nala közben átadja a szivacsot és készségesen adja át magát a kényeztetésnek, miközben Xavy úrnő beszámolóját hallgatja.
A galacsindobálós résznél kicsit még feljebb szökik Nala szemöldöke.*
- Neee... *kommentálja elképedve. Legalábbis a hanghordozásában, ahogy ezt a kérdés elvárja tőle. Az arcán inkább kérdő kifejezés ül és egy leheletnyi feddés, mert a kisasszony igazát ugyanúgy nem firtatja. Sejti persze, hogy abban a dobálásban leginkább mindketten benne lehettek, de nem az ő tiszte hogy bármelyikük felett ítélkezzen. Az viszont tény, hogy az illembéli kilengések tekintetében csak a hölgyeknek jár némi plusz türelem a másik nem képviselőitől, ez amolyan íratlan szabály. Nala ráadásul ezt mindig csakis kívülállóként értelmezte, magára vonatkoztatva soha eszébe se jutott.*
- De... azt a zoknit a kisasszony a nagymamájától kapta! *nyílnak el a tündér ajkai. A kis úrnő méltatlankodásának magával ragadó lendülete egy pillanatra el is sodorja a Sellőt. Rosszalló fejcsóválással dorgálja a férfit, de lassan kezdi megszokni ezt a civódást, így mindjárt meg is enyhül.*
- A zokniját? Tényleg? *szűkíti a szemét azért játékosan, ahogy suttogva visszakérdez Taitos úrnál. Aztán egy édes csókkal fel is oldja a pártütést.*
- Nem is sejti, Xavy kisasszony, mennyien vannak ezzel így *mondja, mikor elérnek a Sellőházba való betérés sokakat megfutamító kihívásához.* - Pedig nem is olyan félelmetes hely. Hát érti ezt, kisasszony? *kérdi komisz mosollyal.*
- Azért... zoknipecér létére *fűzi bele* - gavallér, ha úgy vesszük *simít végig finoman a férfi nedves bőrén.* - De, ha csak most ismerkedtek össze, hogyhogy egy szobában töltik az éjszakát? *Igazából nem szándékosan mondja ki a fejében mocorgó kérdést, csak túlságosan csiklandozta a dilemma. Egyikük sem olyannak tűnt, mint aki pénz szűkében van, legalábbis elég bőkezűek voltak, ami a vacsorát meg a szolgáltatásokat illeti. A magyarázat adja magát, de a párossal kapcsolatban Nala semmit sem mer már biztosra venni. Közel hajol a férfihoz, hogy egészen csendesen kérdezzen rá a dologra.* - Őt is szeretné az úr?