//Rosszalkodjunk!//
//Wellyradona//
*A feszültség oldódni kezd benne, még szórakoztatja is titkon a férfiak megfutamodása, de ezt most csak tekintetének árnyalatnyi változása jelezheti. Már elbúcsúzott tőlük, ezért nem tesz hozzá egyebet, csak kivárja a távozásukat. A tapsvihar készületlenül éri, a vendégsereg felé kapja a fejét, de aztán már felszínre enged egy csendes mosolyt. Annyi küzdelem és kudarcélmény után egyszer végre tényleg felemelt fejjel hagyhatnak ott egy kínos helyzetet, s nem csak belső bástyáik támogatásával kell vállukat veregetni, hogy ezt is túlélték. Jó érzés, sok dologért kárpótolja. Sajnálja, hogy Ralas ezt nem láthatja. Ám de most nem merül el érzéseiben, embereihez fordul inkább mosolyogva, akik megérdemlik az elismerést.*
- Szép volt, lányok, büszke vagyok rátok! Megérdemlitek a tapsot, és egy kör italt közösen az egészségetekre egy alkalmasabb időpontban.
*Tekintete Dreyián áll meg enyhülten, aki egy kicsit túlment a határon korábban, s bár Zammiria számára kétséges, hogy ennyire jól mérte-e fel a helyzetet vagy csak szerencséje volt, rossz politika volna most megrónia érte, mert minden más tekintetben példásan szerepelt. Azt pedig mindenki hallotta, mi Zammiria és a Sellőház álláspontja. Rey és Shan visszahelyezkedik a háttérbe, az ajtókat újra megnyitják a szabad jövés-menés előtt. Dreyia viszont még vele marad a trió szemmel tartása után, a két kétes hírre szert tevő vendég társaságában. Zammiria a némán várakozó Burzhgor és Wylindhor felé fordul.*
- Ez az ügy most véget ért, és engem különösebben nem érdekel, hogy mi az igazság.
*Nem gondolja, hogy éppen most vallanák be, ha a vádak igazak, ha pedig továbbra is tagadják, nem biztos, hogy teljes mértékben elhinné nekik, ahhoz nagyon gyenge ellenállást mutattak, és most is olyan benyomást keltettek benne, mint akik bűnük tudatában várják a következményeket.*
- Mi csak asszisztáltunk ahhoz, ami bármelyik sikátorban lezajlódhatott volna, ha rátok találnak. Igaz, a fegyvereitek nem voltak nálatok, hogy szembe szálljatok velük, és nem volt hely a menekülésre, de nem szokásom védtelenül senkit odalökni olyanok kezébe, akik csonkolással fenyegetnek. Jól tettétek viszont, hogy a békés megoldás mellett döntöttetek, mert különben gyorsan kint találtátok volna magatokat velük együtt. Persze a felszerelésetekkel együtt, hogy legyen esélyetek. Részemről szabadon mehettek vagy maradhattok, de utóbbi esetén kéretlen figyelemben lehet részetek a történtek után. Azt nem gondolom, hogy ezek után próbálkoznátok valamivel, amivel ellenünk tesztek, hiszen nagy botorság volna.
*Nem fejtegeti, hogy mire számíthatnának, de az biztos, hogy nem úsznák meg olyan könnyen, mint most, és nem egy embere van, aki élvezné a vadászatot utánuk, ha meg is lógnak. Nem dobja ki őket viszont az utcára, végül is egészen korrekten viselkedtek, és nem tudhatja bizonyosan, hogy mi az igazság.*
- Döntsetek belátásotok szerint!
*Dreyiának biccent, aztán, ha csak nem tartóztatják, visszavonul a hátsó asztal felé, ahol a két jelentkezőt hagyta, s aminek a közelében Wellyt látja ácsorogni, mintha őt várná. Kérésére félreáll vele, úgy tűnik, valami sürgős dologról van szó.*
- Tessék, Welly! Valami baj van?
*Kérdezi csendesen a nőt.*