Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 160 (3181. - 3200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3200. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-27 17:35:50
Üzenet elküldve: 2020-04-27 17:35:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Meira – Megérkezés a Sellőbe//
*Ekkor érzi csak igazán, hogy nincsen egyedül a pultnál sose. Az istállóval kapcsolatos kérdésre, a pult közepe tájáról érkezik a leghitelesebb válasz, mi tudná jobban megnyugtatni a vendéget, mintha a biztonsági személyzet egy tagja garantálja a dolgot. A második dolog már sokkal inkább elgondolkodtatja, ám ezen sem kell sokat töprengenie, mert, ahogy a szemével elkezdene a környékben keresni, már ott is terem mellette Cassy és a kezébe ragadja a dolgot.*
-Ha tudnál segíteni azt megköszönném. *Azt nem említi, de azért is hálás, mert hamarosan közeledik a szolgálati idejének a vége erre a napra és nem szerette volna itt hagyni a vendéget egyedül.*
-Át tudnád venni? *Súgja oda a szőke hajú elfnek, majd ha az biccent, csak akkor távozik, a szolgálati terület felé. Fél szemével Zammiriát kutatja, hátha már ő is végzett, ha azonban nem, akkor majd később fog beugrani hozzá, amikor elcsendesedett a környék.*
*Ekkor érzi csak igazán, hogy nincsen egyedül a pultnál sose. Az istállóval kapcsolatos kérdésre, a pult közepe tájáról érkezik a leghitelesebb válasz, mi tudná jobban megnyugtatni a vendéget, mintha a biztonsági személyzet egy tagja garantálja a dolgot. A második dolog már sokkal inkább elgondolkodtatja, ám ezen sem kell sokat töprengenie, mert, ahogy a szemével elkezdene a környékben keresni, már ott is terem mellette Cassy és a kezébe ragadja a dolgot.*
-Ha tudnál segíteni azt megköszönném. *Azt nem említi, de azért is hálás, mert hamarosan közeledik a szolgálati idejének a vége erre a napra és nem szerette volna itt hagyni a vendéget egyedül.*
-Át tudnád venni? *Súgja oda a szőke hajú elfnek, majd ha az biccent, csak akkor távozik, a szolgálati terület felé. Fél szemével Zammiriát kutatja, hátha már ő is végzett, ha azonban nem, akkor majd később fog beugrani hozzá, amikor elcsendesedett a környék.*
3199. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-27 17:35:38
Üzenet elküldve: 2020-04-27 17:35:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Foltok//
//Zárás//
//Később napváltás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az idő hamar eljár a gnóm felett, sokszor csak későn észlelve azt, mégis mennyire. Ilyenkor szoktak feltűnni olyan megosztó gondolatok, mint a család fontossága, a vagyon kérdése, vagy az, hogy valamit valóban sikerült e elérnie, ezalatt az idő alatt. Nehéz dolgok ezek, sokszor lehetetlen kérdést találni rájuk, beletörődő, szomorú lemondással fanyalog csak rajtuk az őszhajú vén, azon a képtelen klisén rágódva, miket is csinálhatott volna másképpen. Ha a fiával foglalkozott volna, nem lett volna ilyen jó szakember. Családja lehetett volna újra, akárhol eddigi állomásai alatt, valamiért mégse kezdett bele, volt, ami visszahúzta, ez pedig nem volt más, mint a becsvágy. Igen, az öreg becsvágyó volt, ambiciózus, munkájáért mindenét feláldozta, ő volt az alvilág királya, az úr a vékony szövet mögött. Szerette ezt a címet, szeretett így élni, nem bánta meg a cselekedeteit, semmit sem. Jó az, ha elismert vagy, akár egy szűkebb körön belül, talán úgy még édesebb is, nem érdemtelenül fognak magasztalni, vagy megvetni - ki éppen hogyan. És ez a legkomikusabb az egészben: ő semmit sem csinált, semmi különöset! A birtok tisztaságáért festette feketére lelkét, nem Ördögvigyor-terményért, banditaszövetkezetért, vagy fekete piacért. Sokszor mentette fel magát ezzel, de ő is tudta, az ürügy, ha kicsinyes is, semmiből nem húzza ki. Vannak, akiket kívülről vesz körbe mocsok, s vannak, akiket belülről marja a sár, de nincs olyan, aki képes lenn egy egész életet leélni anélkül, hogy egy folt ne esett volna rajta - senki. Álszent fasz mind, amelyik azt állítja, legyen szó papról, fejedelemről, nemes kisasszonyról. Reyraaval jó volt találkozni, felemelő érzés, legalább nem az az undorító, tenyérbe mászó Gutrhin, vagy a féltökű fia fogadta ideérkezésekor, ellenségeiről nem is beszélve, még azok is maradtak. Szomorú hallani a szavakat, súlyuk van, erősek, kissé felélesztenek egy régóta szunnyadó, de fel-felkelni készülő hangot a vajákosban ~ Túl későn érkeztem, túlságosan későn. ~ Nem, mintha mardosná valami lelkiismeret furdalás szerű dolog, egyszerűen előnyösebb lett volna visszatérni egy korábbi időpontba, még kevesebbet is veszített volna vele - mind embert, mind pénzt. Nem szokása fölösleges reményeket táplálni, de mégis elmosolyodik. Tévedett, mikor azt feltételezte érkezésekor, semmit sem változott a sötételf. Valamennyi kis illem, ebből a szaros társadalomból csak ragadt rá, képes odatoldani egy ilyet a végére. ~ Ez régen eszébe se jutott volna. ~ Jó ezt látnia, hallania, legalább valakinek összejött valami. Összekulcsolja hát maga előtt karvalykörmű ujjait, felszegi fejét, hogy szakálla, akár valami zúzmara, kissé elszakadjon mellkasától. A horgas orr alól szavak hallatszódnak ki, a tekintet pedig újra szilárd, kissé cinikus a hanglejtés, amolyan értő, de ki nem tálaló stílusban fogalmaz az öreg.*
- Legyen úgy, megértem. Azért jó volt újra látni téged, menjél csak. *Bólint a végére. Nem haragos, vagy bosszús, tudomásul vette a dolgokat. Az este további részére kivesz magának egy Szobat, amiért 18 aranyat fizet.
Felmegy, hogy átöltözhessen, majd hamar elalszik.
Másnap reggel korán ébred, hamar rendbe is szedi magát, nincs már maradása, valami belülről mintha siettetné a városba. Kér egy Teat, amiért 4 aranyat tesz a pultra, azt szürcsölgeti el, közben a vendégtérben kémlelve. Ha végez, csak bólint egyet az öreg, s már itt sincs, cipői másfelé kopognak.*
//Zárás//
//Később napváltás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az idő hamar eljár a gnóm felett, sokszor csak későn észlelve azt, mégis mennyire. Ilyenkor szoktak feltűnni olyan megosztó gondolatok, mint a család fontossága, a vagyon kérdése, vagy az, hogy valamit valóban sikerült e elérnie, ezalatt az idő alatt. Nehéz dolgok ezek, sokszor lehetetlen kérdést találni rájuk, beletörődő, szomorú lemondással fanyalog csak rajtuk az őszhajú vén, azon a képtelen klisén rágódva, miket is csinálhatott volna másképpen. Ha a fiával foglalkozott volna, nem lett volna ilyen jó szakember. Családja lehetett volna újra, akárhol eddigi állomásai alatt, valamiért mégse kezdett bele, volt, ami visszahúzta, ez pedig nem volt más, mint a becsvágy. Igen, az öreg becsvágyó volt, ambiciózus, munkájáért mindenét feláldozta, ő volt az alvilág királya, az úr a vékony szövet mögött. Szerette ezt a címet, szeretett így élni, nem bánta meg a cselekedeteit, semmit sem. Jó az, ha elismert vagy, akár egy szűkebb körön belül, talán úgy még édesebb is, nem érdemtelenül fognak magasztalni, vagy megvetni - ki éppen hogyan. És ez a legkomikusabb az egészben: ő semmit sem csinált, semmi különöset! A birtok tisztaságáért festette feketére lelkét, nem Ördögvigyor-terményért, banditaszövetkezetért, vagy fekete piacért. Sokszor mentette fel magát ezzel, de ő is tudta, az ürügy, ha kicsinyes is, semmiből nem húzza ki. Vannak, akiket kívülről vesz körbe mocsok, s vannak, akiket belülről marja a sár, de nincs olyan, aki képes lenn egy egész életet leélni anélkül, hogy egy folt ne esett volna rajta - senki. Álszent fasz mind, amelyik azt állítja, legyen szó papról, fejedelemről, nemes kisasszonyról. Reyraaval jó volt találkozni, felemelő érzés, legalább nem az az undorító, tenyérbe mászó Gutrhin, vagy a féltökű fia fogadta ideérkezésekor, ellenségeiről nem is beszélve, még azok is maradtak. Szomorú hallani a szavakat, súlyuk van, erősek, kissé felélesztenek egy régóta szunnyadó, de fel-felkelni készülő hangot a vajákosban ~ Túl későn érkeztem, túlságosan későn. ~ Nem, mintha mardosná valami lelkiismeret furdalás szerű dolog, egyszerűen előnyösebb lett volna visszatérni egy korábbi időpontba, még kevesebbet is veszített volna vele - mind embert, mind pénzt. Nem szokása fölösleges reményeket táplálni, de mégis elmosolyodik. Tévedett, mikor azt feltételezte érkezésekor, semmit sem változott a sötételf. Valamennyi kis illem, ebből a szaros társadalomból csak ragadt rá, képes odatoldani egy ilyet a végére. ~ Ez régen eszébe se jutott volna. ~ Jó ezt látnia, hallania, legalább valakinek összejött valami. Összekulcsolja hát maga előtt karvalykörmű ujjait, felszegi fejét, hogy szakálla, akár valami zúzmara, kissé elszakadjon mellkasától. A horgas orr alól szavak hallatszódnak ki, a tekintet pedig újra szilárd, kissé cinikus a hanglejtés, amolyan értő, de ki nem tálaló stílusban fogalmaz az öreg.*
- Legyen úgy, megértem. Azért jó volt újra látni téged, menjél csak. *Bólint a végére. Nem haragos, vagy bosszús, tudomásul vette a dolgokat. Az este további részére kivesz magának egy Szobat, amiért 18 aranyat fizet.
Felmegy, hogy átöltözhessen, majd hamar elalszik.Másnap reggel korán ébred, hamar rendbe is szedi magát, nincs már maradása, valami belülről mintha siettetné a városba. Kér egy Teat, amiért 4 aranyat tesz a pultra,
azt szürcsölgeti el, közben a vendégtérben kémlelve. Ha végez, csak bólint egyet az öreg, s már itt sincs, cipői másfelé kopognak.*
3198. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-27 17:23:00
Üzenet elküldve: 2020-04-27 17:23:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
*Nem akarja, hogy így lelje a végét Naz, így végül is segít is a felszínre bukkanni neki. Ha halálát akarná ott hagyta volna részegen a Vértkertben. Biztos, hogy reggelre már vagy kevésbé lett volna benne élet, vagy nem is. Egy pillanatra megsajnálja, ahogy elkezd prüszkölni vizet, és ahogy köhög.
~Talán túlzás volt a víz alá nyomni.~ A vállán nyugszik és zihál a fiú. Átöleli, és a hátát simogatja.*
- Mert butaságokat beszéltél. *mondja halkan. Ajkán azonban mosoly, és Naz nyakához nyomja az arcát. Nem akarja bevallani magának, de kedveli Nazront, még ezekkel a kis ostoba megnyilvánulásaival is együtt. Azon jár az esze, hogy mit feleljen erre a kérdésre, ami miatt a fiú a víz alá kényszerült. Mondhatná, hogy nem lehet gyereke, és akkor Naznak ejtenie kéne ezt a gyerek témát. Ez azonban hazugság lenne, így nem viszi rá a lélek, hogy ilyent mondjon. Nagyot sóhajt.*
- Na, megmaradsz, vagy lélegeztesselek szájból szájba? *mosolyodik el, megvillantva valami csalfa huncutságot, hangja is ekképpen éri Nazt, és ahogy simogatja, cirógatja a hátát, hát tán vágyhat még rá. Bár nem most rögtön és talán nem is a dézsában már. Erre még korai lenne bármit is mondania, vagy tennie. Most csak úgy jó érzés így közel tudnia magához Nazt.*
- Most ne aggódj úgy miattam, majd ha kell, szólok. Rendben? *kérdezi, na ez lenne a válasza a gyerek fogantatásos aggályra. Nagy levegőt vesz, és mivel a másik még csendben van, így nem mond semmi újabbat. Csak öleli, és néha egy-egy apró csókot lehel Nazron nyakára.*
//Fürdő//
*Nem akarja, hogy így lelje a végét Naz, így végül is segít is a felszínre bukkanni neki. Ha halálát akarná ott hagyta volna részegen a Vértkertben. Biztos, hogy reggelre már vagy kevésbé lett volna benne élet, vagy nem is. Egy pillanatra megsajnálja, ahogy elkezd prüszkölni vizet, és ahogy köhög.
~Talán túlzás volt a víz alá nyomni.~ A vállán nyugszik és zihál a fiú. Átöleli, és a hátát simogatja.*
- Mert butaságokat beszéltél. *mondja halkan. Ajkán azonban mosoly, és Naz nyakához nyomja az arcát. Nem akarja bevallani magának, de kedveli Nazront, még ezekkel a kis ostoba megnyilvánulásaival is együtt. Azon jár az esze, hogy mit feleljen erre a kérdésre, ami miatt a fiú a víz alá kényszerült. Mondhatná, hogy nem lehet gyereke, és akkor Naznak ejtenie kéne ezt a gyerek témát. Ez azonban hazugság lenne, így nem viszi rá a lélek, hogy ilyent mondjon. Nagyot sóhajt.*
- Na, megmaradsz, vagy lélegeztesselek szájból szájba? *mosolyodik el, megvillantva valami csalfa huncutságot, hangja is ekképpen éri Nazt, és ahogy simogatja, cirógatja a hátát, hát tán vágyhat még rá. Bár nem most rögtön és talán nem is a dézsában már. Erre még korai lenne bármit is mondania, vagy tennie. Most csak úgy jó érzés így közel tudnia magához Nazt.*
- Most ne aggódj úgy miattam, majd ha kell, szólok. Rendben? *kérdezi, na ez lenne a válasza a gyerek fogantatásos aggályra. Nagy levegőt vesz, és mivel a másik még csendben van, így nem mond semmi újabbat. Csak öleli, és néha egy-egy apró csókot lehel Nazron nyakára.*
3197. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-27 15:44:06
Üzenet elküldve: 2020-04-27 15:44:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras Nodraelor//
*Nevet az újabb rögtönzött költeményen, rég volt már, hogy ilyen módon udvaroljanak neki.*
- Vidám egy úr maga! Teljék meg pohara!
*Kacsint rá, miközben kitölti a bort, melyre a vendége. A férfi elvonul lepakolni, közben Carlotteia tekintete körbeszalad a termen a lányokat keresve. Mind elfoglaltnak tűnik éppen valahol, de megakad a szeme Imorenen, amint szerényen ücsörög a zenészek közelében lenge öltözetében, és élvezi játékukat. Int neki, hogy jöjjön közelebb. A poharat Sryl tálcára teszi, s mellé egy étlapot, majd Xaras után indul. Mire a szőke férfi helyet foglal, ő is odaér hozzá.*
- Parancsoljon!
*Leteszi elé a bort, majd átnyújtja az étlapot is.*
- A lányok többsége most eléggé le van kötve, de mit szólna egy szende szépséghez, kinek gömbölyded, ám karcsú alakját sokan dalolták már meg e vidéken, kinek egyetlen mosolya hósipkákat olvaszt, odaadása pedig határtalan?
*Szemével int a közelben megálló Sellő felé, kinek feketén hullámzó hajfürtjei átsejlő ruharedők fölé omlanak, s kinek dús pillái alól tiszta, fekete szemek tekintenek fel félénk kacérsággal. Mosolya érdeklődő, és kissé csintalan. Imoren közelebb lép, megáll Xaras mellett, és finom kezét puhán Xaras vállára simítja, ha a férfi engedi. Lágyan, halkan és melegséggel szól.*
- Szívesen lennék a társaságod, jó uram, ha elfogadsz magad mellé. Szenvedélyesen szeretem a zenét…
*Tekintete mélyen megfürdik a férfi pillantásában, ha teheti, keze továbbsimít a férfi vállán, nagyon is kedvére való lenne vele tölteni az időt.*
*Nevet az újabb rögtönzött költeményen, rég volt már, hogy ilyen módon udvaroljanak neki.*
- Vidám egy úr maga! Teljék meg pohara!
*Kacsint rá, miközben kitölti a bort, melyre a vendége. A férfi elvonul lepakolni, közben Carlotteia tekintete körbeszalad a termen a lányokat keresve. Mind elfoglaltnak tűnik éppen valahol, de megakad a szeme Imorenen, amint szerényen ücsörög a zenészek közelében lenge öltözetében, és élvezi játékukat. Int neki, hogy jöjjön közelebb. A poharat Sryl tálcára teszi, s mellé egy étlapot, majd Xaras után indul. Mire a szőke férfi helyet foglal, ő is odaér hozzá.*
- Parancsoljon!
*Leteszi elé a bort, majd átnyújtja az étlapot is.*
- A lányok többsége most eléggé le van kötve, de mit szólna egy szende szépséghez, kinek gömbölyded, ám karcsú alakját sokan dalolták már meg e vidéken, kinek egyetlen mosolya hósipkákat olvaszt, odaadása pedig határtalan?
*Szemével int a közelben megálló Sellő felé, kinek feketén hullámzó hajfürtjei átsejlő ruharedők fölé omlanak, s kinek dús pillái alól tiszta, fekete szemek tekintenek fel félénk kacérsággal. Mosolya érdeklődő, és kissé csintalan. Imoren közelebb lép, megáll Xaras mellett, és finom kezét puhán Xaras vállára simítja, ha a férfi engedi. Lágyan, halkan és melegséggel szól.*
- Szívesen lennék a társaságod, jó uram, ha elfogadsz magad mellé. Szenvedélyesen szeretem a zenét…
*Tekintete mélyen megfürdik a férfi pillantásában, ha teheti, keze továbbsimít a férfi vállán, nagyon is kedvére való lenne vele tölteni az időt.*
3196. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-27 14:50:34
Üzenet elküldve: 2020-04-27 14:50:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Foltok//
*Nosztalgikus és kellemes itt ücsörögni, és beszélgetni egy olyan személlyel, aki múltja egyik legsötétebb részéhez köti. Ez talán kicsit ironikus, hiszen sokan el akarnák felejteni azt a mocskot, amiből végtére is kikerültek, de Rey sosem látta saját sorsát olyan elkeserítőnek, mint más, külső szemlélők. Megtalálta magát a magányban, különös szabadságot is érzett, hiszen nem tartozott senkihez, s nem hallgatott senkire. Oda ment, ahová ép kedve tartotta, nem köteleződött el, hatalmában állt kiválasztani a jobb ajánlatokat. Sosem tartozott hűséggel senkinek. Ezt a teljes függetlenséget aligha tudják azok elképzelni, akiknek családja, szeretője, otthona van, s bár minden pillanatban résen kell lenni, megvan a maga szépsége, zamata ennek az életmódnak. Persze csak akkor, ha bírják gyomorral.
Hazugság lenne azt állítani, hogy Rey nem vágyik vissza otthonos kis mocsarába, az intrikák, mérgek, tőrök világába. Bár itt látszólag tényleg mindene megvan, lényének egy lényeges részét veszítette el, vagy legalábbis ebbe az életbe nem tudta még beilleszteni. Társai aligha értenék meg azt a természetes sötétségek, ami benne lakozik, s amely mindig felujjongott, ha tőrét húsba márthatta. Ez a sötétség, démon, vagy nevezzük akárhogy, úgy tudta átvenni a teste felett az irányítást, hogy szinte soha egy vágás nem érte bőrét, de ő mindig célba talált. Euforikus érzés volt ez az állapot, amikor lába magától lép, teste magától mozdul, s a józan ész helyett sokkal mélyebb ösztönök irányítják*
- Nem ígérhetek semmit.
*Segítene, persze hogy segítene az öregnek, ha az érte üzen, sietne Artheniorba ellátni a bajukat azoknak a félkegyelműeknek, akik keresztbe tettek a Szőke Rókának. De pont azért, amiért maga mögött hagyta azt a Reyt, s megállapodott a Sellőház természetellenes kényelmében, nem teheti meg, hogy akkor és oda megy, ahová éppen akar.*
- Tudod, hogy természetesen segítenék, ha csak rajtam múlna. De most már nem csak én létezem, hanem itt ez a hely és társaság, akik irányába elköteleztem magam. Nem tehetem meg, hogy kedvemre űzöm tovább mesterségemet, hacsak nem külön erre kapok utasítást. S főleg, nem hozhatok veszélyt a Sellőház fejére.
*Szomorkás mosollyal, de érzésektől mentes hanggal magyarázza helyzetét.*
- De azért üzenhetsz, s meglátom, mit tehetek.
*Kósza, bizonytalan ígéret ez csupán, de egy kis reményt magában foglal, hogy talán sikerül rövidebb időre elszabadulnia, ha úgy adódik. Szabadságot csak kérhet, csak ügyelnie kell, hogy ne szerezzen ellenségeket a Sellőnek, s fű alatt, névtelenül, láthatatlanul végezze alkalmi munkáit.*
- Nekem is vissza kéne térnem az őrségbe, nem időzhetek egy asztalnál túl sokat. Örülök, hogy láttalak.
*Mond rövid, száraz búcsút, nem érzékenyül, vagy szomorodik el, távol állnak tőle az ilyen érzelmek. Meg ha egyszer már visszatért Vulsryn tíz év után, könnyen lehet, hogy még viszontlátják egymást.*
*Nosztalgikus és kellemes itt ücsörögni, és beszélgetni egy olyan személlyel, aki múltja egyik legsötétebb részéhez köti. Ez talán kicsit ironikus, hiszen sokan el akarnák felejteni azt a mocskot, amiből végtére is kikerültek, de Rey sosem látta saját sorsát olyan elkeserítőnek, mint más, külső szemlélők. Megtalálta magát a magányban, különös szabadságot is érzett, hiszen nem tartozott senkihez, s nem hallgatott senkire. Oda ment, ahová ép kedve tartotta, nem köteleződött el, hatalmában állt kiválasztani a jobb ajánlatokat. Sosem tartozott hűséggel senkinek. Ezt a teljes függetlenséget aligha tudják azok elképzelni, akiknek családja, szeretője, otthona van, s bár minden pillanatban résen kell lenni, megvan a maga szépsége, zamata ennek az életmódnak. Persze csak akkor, ha bírják gyomorral.
Hazugság lenne azt állítani, hogy Rey nem vágyik vissza otthonos kis mocsarába, az intrikák, mérgek, tőrök világába. Bár itt látszólag tényleg mindene megvan, lényének egy lényeges részét veszítette el, vagy legalábbis ebbe az életbe nem tudta még beilleszteni. Társai aligha értenék meg azt a természetes sötétségek, ami benne lakozik, s amely mindig felujjongott, ha tőrét húsba márthatta. Ez a sötétség, démon, vagy nevezzük akárhogy, úgy tudta átvenni a teste felett az irányítást, hogy szinte soha egy vágás nem érte bőrét, de ő mindig célba talált. Euforikus érzés volt ez az állapot, amikor lába magától lép, teste magától mozdul, s a józan ész helyett sokkal mélyebb ösztönök irányítják*
- Nem ígérhetek semmit.
*Segítene, persze hogy segítene az öregnek, ha az érte üzen, sietne Artheniorba ellátni a bajukat azoknak a félkegyelműeknek, akik keresztbe tettek a Szőke Rókának. De pont azért, amiért maga mögött hagyta azt a Reyt, s megállapodott a Sellőház természetellenes kényelmében, nem teheti meg, hogy akkor és oda megy, ahová éppen akar.*
- Tudod, hogy természetesen segítenék, ha csak rajtam múlna. De most már nem csak én létezem, hanem itt ez a hely és társaság, akik irányába elköteleztem magam. Nem tehetem meg, hogy kedvemre űzöm tovább mesterségemet, hacsak nem külön erre kapok utasítást. S főleg, nem hozhatok veszélyt a Sellőház fejére.
*Szomorkás mosollyal, de érzésektől mentes hanggal magyarázza helyzetét.*
- De azért üzenhetsz, s meglátom, mit tehetek.
*Kósza, bizonytalan ígéret ez csupán, de egy kis reményt magában foglal, hogy talán sikerül rövidebb időre elszabadulnia, ha úgy adódik. Szabadságot csak kérhet, csak ügyelnie kell, hogy ne szerezzen ellenségeket a Sellőnek, s fű alatt, névtelenül, láthatatlanul végezze alkalmi munkáit.*
- Nekem is vissza kéne térnem az őrségbe, nem időzhetek egy asztalnál túl sokat. Örülök, hogy láttalak.
*Mond rövid, száraz búcsút, nem érzékenyül, vagy szomorodik el, távol állnak tőle az ilyen érzelmek. Meg ha egyszer már visszatért Vulsryn tíz év után, könnyen lehet, hogy még viszontlátják egymást.*
3195. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-27 13:03:56
Üzenet elküldve: 2020-04-27 13:03:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vörös és fekete//
//Egy szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Látva a másik serény vetkőzését, ő maga is elkezd megszabadulni lenge, könnyű ruhadarabjaitól. Először a barna saruját oldja le bokájáról, majd hosszú, fehér, fényben enyhén áttetsző, két oldalt hasított selyemszoknyáját veszi le, szépen az ágy végébe hajtogatva. Hamarosan lila felsője is idekerül, majd kiegészítőitől szabadul meg szépen sorjában, lehámozva először bokájáról, majd karjáról a míves, indaszerűen tekeredő arany díszeket. Vékony, elegáns ostorát is letekeri jobbjáról, s átfut a fején, hogy talán fel sem kellett volna vennie. Rosszul veheti ki magát néhány vendégnél, ha látják, hogy a sellő fel van fegyverkezve, még ha nem is durván. Bezzeg velük meg lerakatták a bejáratnál a pengéiket. De igyekszik nem zavartatni magát, a különleges fegyvert is a kupac tetejére helyezi, s miután mindentől megszabadult, kiegyenesedik, látni engedve magát teljes valójában. Kecsesen, csípőjét szándékosan ringatva lépdel Redin felé, mintha csak be akarná cserkészni.
Tesz egy félkört körülötte, alaposan szemrevételezve az előtte álló jelenséget, s a látvány egyre elégedettebb, kihívóbb mosolyt eredményez, és kezdi újra halvány pírral megfesteni sápadt arcát. A szobában tényleg minden megtalálható, amire a betérő pároknak csak szüksége lehet, így a kis pipereasztalra már oda van készítve egy friss, illatos szappan, s szivacs is, a mosakodni vágyók kedvéért. Yath pedig kezébe is veszi eme tárgyakat, s visszafordul vendége felé.*
- Ha megengedi...
*Közelít a dézsához, s ha Redin is bemászik, igyekszik eleinte mögötte elhelyezkedni. Kissé szűkös ugyan a kád, de úgy tervezték, hogy két személy azért elférjen különösebb kényelmetlenségek nélkül. Ha sikerül beférkőznie a nő háta mögé, megnedvesíti és beszappanozza a szivacsot, és gyengéden félretúrja a vörös zuhatagot, hogy hozzáférjen a csupasz bőrhöz. Hátával kezdi, gyengéd simításokkal mossa le, szabad kezével kísérve szivacsának útját, s el-elkotorva a minduntalan visszaeső, rakoncátlan tincseket. Persze néha azért elkalandoznak ujjai, tarkóra, nyakra, vállra, mintha csak engedetlen kölykök volnának.*
//Egy szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Látva a másik serény vetkőzését, ő maga is elkezd megszabadulni lenge, könnyű ruhadarabjaitól. Először a barna saruját oldja le bokájáról, majd hosszú, fehér, fényben enyhén áttetsző, két oldalt hasított selyemszoknyáját veszi le, szépen az ágy végébe hajtogatva. Hamarosan lila felsője is idekerül, majd kiegészítőitől szabadul meg szépen sorjában, lehámozva először bokájáról, majd karjáról a míves, indaszerűen tekeredő arany díszeket. Vékony, elegáns ostorát is letekeri jobbjáról, s átfut a fején, hogy talán fel sem kellett volna vennie. Rosszul veheti ki magát néhány vendégnél, ha látják, hogy a sellő fel van fegyverkezve, még ha nem is durván. Bezzeg velük meg lerakatták a bejáratnál a pengéiket. De igyekszik nem zavartatni magát, a különleges fegyvert is a kupac tetejére helyezi, s miután mindentől megszabadult, kiegyenesedik, látni engedve magát teljes valójában. Kecsesen, csípőjét szándékosan ringatva lépdel Redin felé, mintha csak be akarná cserkészni.
Tesz egy félkört körülötte, alaposan szemrevételezve az előtte álló jelenséget, s a látvány egyre elégedettebb, kihívóbb mosolyt eredményez, és kezdi újra halvány pírral megfesteni sápadt arcát. A szobában tényleg minden megtalálható, amire a betérő pároknak csak szüksége lehet, így a kis pipereasztalra már oda van készítve egy friss, illatos szappan, s szivacs is, a mosakodni vágyók kedvéért. Yath pedig kezébe is veszi eme tárgyakat, s visszafordul vendége felé.*
- Ha megengedi...
*Közelít a dézsához, s ha Redin is bemászik, igyekszik eleinte mögötte elhelyezkedni. Kissé szűkös ugyan a kád, de úgy tervezték, hogy két személy azért elférjen különösebb kényelmetlenségek nélkül. Ha sikerül beférkőznie a nő háta mögé, megnedvesíti és beszappanozza a szivacsot, és gyengéden félretúrja a vörös zuhatagot, hogy hozzáférjen a csupasz bőrhöz. Hátával kezdi, gyengéd simításokkal mossa le, szabad kezével kísérve szivacsának útját, s el-elkotorva a minduntalan visszaeső, rakoncátlan tincseket. Persze néha azért elkalandoznak ujjai, tarkóra, nyakra, vállra, mintha csak engedetlen kölykök volnának.*
3194. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-27 11:02:47
Üzenet elküldve: 2020-04-27 11:02:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vörös és fekete//
//Egy szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A zene andalító, ringató akkordjai kisimítják idegrendszere felborzolt voltát. Az egymásba fonódó hangzatok messzire repítik a képzelet kellemes óceánján, együtt száll és hull alá a szerelmesek keserves, mégis nemes melankóliát árasztó érzelmeivel. A dal ritmusára ujjai továbbra is táncot lejtenek a zene szolgáltatójának vállain. Csalódott kifejezés telepszik arcára, mikor az utolsó hangok is elhalnak, s mikor vendéglátója felpattan, egyenesen egy sértődött, hisztiközeli kislány dühe lepi el. Olyan tökéletes, olyan egyszeri volt a pillanat, olyan boldog belefeledkezés lett úrrá rajta... De amikor meglátja az érkező vizet, aminek felszínén a fény lágyan tekergő gőzcsíkok testén átfutva törik meg, rögtön elillan haragja, mintha sose létezett volna. A kamaszfiúk zavarát látva kaján kifejezés ül ki arcára, kár, hogy ilyen gyorsan elmentek. Pont olyan kisegereknek tűntek, akik kiáltanak némi gonoszkodó játékért egy vörös macskával. Mélyet sóhajt, bár jól tudja, hogy az éjszaka macska-egér játékban így sem fog szűkölködni. A közeledő elf láttán kaján kifejezés terül szét vonásain, s a segítő kezet meg sem várva egyetlen légies, tornászokhoz méltó mozdulattal felpattan. Azonban rögtön rá is jön, hogy felesleges a sietség, jobb, ha visszaül, hiszen valahogy el kell érni a puha bőrcsizmákat lábán, amiktől - csak most döbben rá - nagyon régóta szeretne megszabadulni, túlságosan vastag a bélésük ehhez a kellemesen meleg levegőjű helyhez. Óvatos, lassú mozdulattal szabadul meg előbb bal, majd jobb lábbelijétől, gondosan ügyelve arra, hogy tőre s az anyjától örökölt amulett rejtve maradjon. Semmi szükség arra, hogy megriassza társát, most nem vért ontani érkezett. Lágy, időnként megakadó mozdulatokkal egyszerre szabadul meg nadrágjától és harisnyájától.* ~Hogy időnként mennyivel praktikusabb viselet volna egy szoknya...~ *mosolyodik el magában. Persze pontosan tudja, hogy semmi pénzért le nem cserélné ezt a mozgást jelentős mértékben megkönnyítő, s feszes, rövid jellegével a szemnek is sokat adó viseletet. Pántos, mélyen dekoltált felsője elején rejtett kapcsokat kioldva hamar megszabadul a ettől a textiltől is. Kéjes, mély lélegzet szakad fel tüdejéből, élvezi bőre szabadságát. Eddig magával volt elfoglalva, most tekintete ismét a feketére szegeződik, várakozón nézi, vajon ő is követve példáját megszabadult-e már a felesleges daraboktól.*
A hozzászólás írója (Redissaeana La'Riuilnor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.27 11:53:16
//Egy szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A zene andalító, ringató akkordjai kisimítják idegrendszere felborzolt voltát. Az egymásba fonódó hangzatok messzire repítik a képzelet kellemes óceánján, együtt száll és hull alá a szerelmesek keserves, mégis nemes melankóliát árasztó érzelmeivel. A dal ritmusára ujjai továbbra is táncot lejtenek a zene szolgáltatójának vállain. Csalódott kifejezés telepszik arcára, mikor az utolsó hangok is elhalnak, s mikor vendéglátója felpattan, egyenesen egy sértődött, hisztiközeli kislány dühe lepi el. Olyan tökéletes, olyan egyszeri volt a pillanat, olyan boldog belefeledkezés lett úrrá rajta... De amikor meglátja az érkező vizet, aminek felszínén a fény lágyan tekergő gőzcsíkok testén átfutva törik meg, rögtön elillan haragja, mintha sose létezett volna. A kamaszfiúk zavarát látva kaján kifejezés ül ki arcára, kár, hogy ilyen gyorsan elmentek. Pont olyan kisegereknek tűntek, akik kiáltanak némi gonoszkodó játékért egy vörös macskával. Mélyet sóhajt, bár jól tudja, hogy az éjszaka macska-egér játékban így sem fog szűkölködni. A közeledő elf láttán kaján kifejezés terül szét vonásain, s a segítő kezet meg sem várva egyetlen légies, tornászokhoz méltó mozdulattal felpattan. Azonban rögtön rá is jön, hogy felesleges a sietség, jobb, ha visszaül, hiszen valahogy el kell érni a puha bőrcsizmákat lábán, amiktől - csak most döbben rá - nagyon régóta szeretne megszabadulni, túlságosan vastag a bélésük ehhez a kellemesen meleg levegőjű helyhez. Óvatos, lassú mozdulattal szabadul meg előbb bal, majd jobb lábbelijétől, gondosan ügyelve arra, hogy tőre s az anyjától örökölt amulett rejtve maradjon. Semmi szükség arra, hogy megriassza társát, most nem vért ontani érkezett. Lágy, időnként megakadó mozdulatokkal egyszerre szabadul meg nadrágjától és harisnyájától.* ~Hogy időnként mennyivel praktikusabb viselet volna egy szoknya...~ *mosolyodik el magában. Persze pontosan tudja, hogy semmi pénzért le nem cserélné ezt a mozgást jelentős mértékben megkönnyítő, s feszes, rövid jellegével a szemnek is sokat adó viseletet. Pántos, mélyen dekoltált felsője elején rejtett kapcsokat kioldva hamar megszabadul a ettől a textiltől is. Kéjes, mély lélegzet szakad fel tüdejéből, élvezi bőre szabadságát. Eddig magával volt elfoglalva, most tekintete ismét a feketére szegeződik, várakozón nézi, vajon ő is követve példáját megszabadult-e már a felesleges daraboktól.*
A hozzászólás írója (Redissaeana La'Riuilnor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.27 11:53:16
3193. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-27 10:18:40
Üzenet elküldve: 2020-04-27 10:18:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vörös és fekete//
//Egy szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A vállait érő gyengéd ujjak, a hátának simuló, karcsú test, s az arcár csiklandozó vörös hajszálak Yathlanae szívverését is felgyorsítják, jólesően, s még a szemeit is lehunyja pár pillanatra, hogy kiélvezhesse az érintések eme sokaságát. Szereti ezt a fajta intim közelséget, amikor még igazából semmi sem történik, mégis minden érzelmet, vágyat felvonultat a finom ismerkedés. A masszírozásba kezdő mozdulatok hatására mély, kellemes sóhaj szakad fel belőle, idejét sem tudja, mikor volt része utoljára ilyen kényeztetésben. Pedig itt adott lenne minden, betérhetne egyedül is a fürdőházba, ahol tehetséges kezek látnák el fáradt tagjait, de egyedül nem viszi rá a lélek, hogy ilyen szolgáltatásokkal éljen. Az efféle örömök nála nem magányos elfoglaltságok, s inkább ő adja őket, mint hogy kiélvezze.*
- Ahogy óhajtja.
*Leheli lelkes, kislányosan sugárzó arccal, hiszen ha van valami, amiért tényleg teljes szívéből rajong, az a zene világa. Szereti, ha a vendégek kíváncsiak erre a tehetségére, s nem restek magánszámot kérni a négy fal között is.
Úgy veszi kezébe a lantot, mintha az egy élő kisgyermek lenne, s fekteti ölébe, arcán a büszke anyuka mosolyával. Penget egy-kettőt, hogy megtalálja a megfelelő hangokat, majd egy andalító dallamú, lassú, de dinamikusan hullámzó szerelmes balladába kezd, ami talán az egyik legrégebbi dal, amit ismer. Gyönyörű költemény, s dallamvilága is egészen egyedi, bár szomorkásnak hat, de van benne valami földöntúli hangzás, ami mégis reményteljessé teszi. Nem szégyelli hangját sem kiereszteni, ami szemben a lent előadott, pörgős, mulatós énekével, most lágy marad, egyáltalán nem éles, de mégis egy erőteljes, alt női hang. Ezekben a pillanatokban mintha az elf is eggyé válna a zenével, részese lenne a szívfacsaró történetnek, amit énekel, s a záró akkordoknál együtt halna meg a szerelmesekkel.
S az időzítés pont kiváló, mert ahogy leteszi a hangszert, és kifújja magát, félénk kopogtatás hallatszik. Yath pedig fellibben, akár egy pillangó, s kitárja az ajtót, hogy a gőzölgő dézsát cipelő két kamasz be tudjon jönni. Aztán ahogy a kád a földre kerül, úgy surrannak is kifelé, mint az ijedt kisegerek.*
- Nos, kedves Redin, a fürdője készen áll.
*Lebben vissza a vörös szépség elé, csillogó szemekkel, kezét nyújtva, hogy udvariasan felsegíthesse az ágyról.*
A hozzászólás írója (Yathlanae Vyserra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.27 10:27:22
//Egy szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A vállait érő gyengéd ujjak, a hátának simuló, karcsú test, s az arcár csiklandozó vörös hajszálak Yathlanae szívverését is felgyorsítják, jólesően, s még a szemeit is lehunyja pár pillanatra, hogy kiélvezhesse az érintések eme sokaságát. Szereti ezt a fajta intim közelséget, amikor még igazából semmi sem történik, mégis minden érzelmet, vágyat felvonultat a finom ismerkedés. A masszírozásba kezdő mozdulatok hatására mély, kellemes sóhaj szakad fel belőle, idejét sem tudja, mikor volt része utoljára ilyen kényeztetésben. Pedig itt adott lenne minden, betérhetne egyedül is a fürdőházba, ahol tehetséges kezek látnák el fáradt tagjait, de egyedül nem viszi rá a lélek, hogy ilyen szolgáltatásokkal éljen. Az efféle örömök nála nem magányos elfoglaltságok, s inkább ő adja őket, mint hogy kiélvezze.*
- Ahogy óhajtja.
*Leheli lelkes, kislányosan sugárzó arccal, hiszen ha van valami, amiért tényleg teljes szívéből rajong, az a zene világa. Szereti, ha a vendégek kíváncsiak erre a tehetségére, s nem restek magánszámot kérni a négy fal között is.
Úgy veszi kezébe a lantot, mintha az egy élő kisgyermek lenne, s fekteti ölébe, arcán a büszke anyuka mosolyával. Penget egy-kettőt, hogy megtalálja a megfelelő hangokat, majd egy andalító dallamú, lassú, de dinamikusan hullámzó szerelmes balladába kezd, ami talán az egyik legrégebbi dal, amit ismer. Gyönyörű költemény, s dallamvilága is egészen egyedi, bár szomorkásnak hat, de van benne valami földöntúli hangzás, ami mégis reményteljessé teszi. Nem szégyelli hangját sem kiereszteni, ami szemben a lent előadott, pörgős, mulatós énekével, most lágy marad, egyáltalán nem éles, de mégis egy erőteljes, alt női hang. Ezekben a pillanatokban mintha az elf is eggyé válna a zenével, részese lenne a szívfacsaró történetnek, amit énekel, s a záró akkordoknál együtt halna meg a szerelmesekkel.
S az időzítés pont kiváló, mert ahogy leteszi a hangszert, és kifújja magát, félénk kopogtatás hallatszik. Yath pedig fellibben, akár egy pillangó, s kitárja az ajtót, hogy a gőzölgő dézsát cipelő két kamasz be tudjon jönni. Aztán ahogy a kád a földre kerül, úgy surrannak is kifelé, mint az ijedt kisegerek.*
- Nos, kedves Redin, a fürdője készen áll.
*Lebben vissza a vörös szépség elé, csillogó szemekkel, kezét nyújtva, hogy udvariasan felsegíthesse az ágyról.*
A hozzászólás írója (Yathlanae Vyserra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.27 10:27:22
3192. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-27 00:52:05
Üzenet elküldve: 2020-04-27 00:52:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Carlotteia Oryw [KKK]//
//Érintőlegesen Launridan//
//Pult//
*Xaras elmosolyodik. A tudománya már sokszor mentette meg az életét, jelen esetben röpke költeményével az italát váltotta meg. Miután megtudta a nő nevét újabb nótára gyújt, hiszen ez a bárdok lételeme.*
- Sellőházban lakik a szép Carlotteia
keze ügyében sör, bor, pálinka, tea.
Pultosok között ő a királynő,
minden férfiszem várja, hogy jöjjön ő.*-szól az újabb dalocska.*
- Ezt ne számlázza fel, ez a dalocska ajándék, a kedvességéért. Viszont élnék az ajánlatával, elfogadnék egy pohár Különleges bort.*-mondja a bárd, és feláll a pulttól, és egy közeli asztalt keres. A holmiját a széke mellé teszi, de mielőtt ezt megtenné tőrét a bejáratnál elhelyezett rekeszbe teszi. Ha már ennyire kedvesen jelezték számára, hogy itt biztonságban van, úgy a világért sem sértené meg a ház szabályát. Az asztalánál ülve türelmesen vár a pultosra.*
A hozzászólás írója (Xaras Nodraelor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.27 00:52:36
//Érintőlegesen Launridan//
//Pult//
*Xaras elmosolyodik. A tudománya már sokszor mentette meg az életét, jelen esetben röpke költeményével az italát váltotta meg. Miután megtudta a nő nevét újabb nótára gyújt, hiszen ez a bárdok lételeme.*
- Sellőházban lakik a szép Carlotteia
keze ügyében sör, bor, pálinka, tea.
Pultosok között ő a királynő,
minden férfiszem várja, hogy jöjjön ő.*-szól az újabb dalocska.*
- Ezt ne számlázza fel, ez a dalocska ajándék, a kedvességéért. Viszont élnék az ajánlatával, elfogadnék egy pohár Különleges bort.*-mondja a bárd, és feláll a pulttól, és egy közeli asztalt keres. A holmiját a széke mellé teszi, de mielőtt ezt megtenné tőrét a bejáratnál elhelyezett rekeszbe teszi. Ha már ennyire kedvesen jelezték számára, hogy itt biztonságban van, úgy a világért sem sértené meg a ház szabályát. Az asztalánál ülve türelmesen vár a pultosra.*
A hozzászólás írója (Xaras Nodraelor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.27 00:52:36
3191. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-26 22:48:23
Üzenet elküldve: 2020-04-26 22:48:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Foltok//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Jól esnek neki a szavak, főként Reyraa szájából, hiszen a mélységi nő mindig az igazad mondja. A mocsok nem feltétlenül piszkítja be a gyémántot is, attól még, hogy az utcán tengette mindennapjait, a mély nyomorban fetrengve, mindig igazat mondott a bérgyilkos, személy szerint a precizitása mellett ezt kedvelte benne a leginkább - no meg a következetességet. Az öreg nem szól, hallgat, nem szeretné magát felmagasztalni, mert felesleges lenne, azt a nemese szokták csinálni. Ő nem csinál segget a szájából, azután fog beszélni, ha letett már valamit az asztalra. Nem szabad erre egy dologként gondolni, mindig újrakezdődik az élet, mindig megmarad a körforgás, s akkor tiszta lappal indulunk, legfeljebb átmenthetünk dolgokat, emlékeket, érzelmeket és tapasztalatokat az előzőből. Ha valamit, ezt megtanulta a Szőke Róka, sose szabad a múltban ragadni, mert az csak leránt, magában tart és megfullaszt. Emiatt nem érez legkevésbé sem haragot azért, mert egykori bizalmasa visszautasította. egyrészt, szó nélkül eltűnt, nem lenne hozzá joga, hogy most magától, csak úgy megmondja, mégis mit kéne csinálnia, a zsarolás pedig eszébe se jut. Másrészt új életet kezdett a nő, végre kiemelkedett, s nem ő szorul védelemre, hanem inkább nyújtja azt. Mert a vén Laenrick mindig úgy tekintett, hol kevésbé, hol jobban a lányra, mint aki védelemre szorul. Kiszolgáltatott volt, elemeknek, éhségnek, érzelmeknek és annak a maró, sötét ürességnek, amit csak azok érezhetnek, s tudhatják, milyen, akik átélték. Ő közéjük tartozik, ő meglátta a sötétséget a fényben, de több lett nála.
A csontokról árnyék vetül a tányérra, még a cubákját is leszopogatja már, szépre, fényesre, simára. Makulátlan az egész, akár a gyermeki lélek, a legtöbb esetben. Szeret néha elkalandozni, talán a korral jár már, amikor felismeri a gnóm, hogy az olyan aprócska részletek, amit eddig ő hétköznapinak és magától értetődőnek gondolt, mégis mennyire fontosak tudnak lenni. Kapaszkodók ezek, örömek, amik apró cseppekkel látják el, erővel a folytatáshoz, vagy az újrakezdéshez. Nem bán semmit - miért tenné, akkor nem lenne ott, ahol, mert fejlődött, s még fejlődni is fog. A mélységi szavaira horkant egyet, a karvaly orr kissé megmozdul, a fakuló bajszok alatt a szikkadt ajkak felfelé kezdenek el görbülni. Öreges, egészen a kedves, vidéki apókákra jellemző mosoly kúszik a mélyen barázdált szarkalébakkal cicomázott, tiszta, zöld szemekre, vele együtt a szájra. Alig lehet ráismerni, nehéz lenne most kinézni belőle, valójában milyen tetteket hajtott végre, s feltehetően fog is még kivitelezni. Csak néz maga elé, ezzel a tőle talán bizarrnak ható mimikával, az egyetlen pedig, amit nem lehet soha megváltoztatni rajta, az az érces, fekete, füstös hang, ami akkor is rekedten kárál, amikor a legkedvesebb mosoly ül ki az arcára.*
- Ez a beszéd! *Nem mondja ki, talán nem is vallja be magának, de kedveli ezt a gondolkodást a másikban. Helyes és jó dolog az, ha tanulnak a fiatalok az öregek hibáiból, a Laenrick ezt kifejezetten tudja értékelni, akár a hasonló ambíciókat. A tiszavirág éltű vigyor lassan elhall, a fényes ég beborul az elméjében, újra magába roskad, s újra komoly ábrázatot ölt ráncos arcára.*
- Nem tartalak fel sokáig, még szobát is kell foglalnom. Azt mondd meg nekem, Reyraa, hogy számíthatok e rád, ha szükségesnek látom? *Tárgyra nem tér ki, talán a szilárd tekintet elég árulkodó lehet. Jól ismeri már gondolkodásmódját a mélységi, bizalommal fordul felé, ennyi év után is, de nem naivitással. Az egyenes válaszban most is bízik.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Jól esnek neki a szavak, főként Reyraa szájából, hiszen a mélységi nő mindig az igazad mondja. A mocsok nem feltétlenül piszkítja be a gyémántot is, attól még, hogy az utcán tengette mindennapjait, a mély nyomorban fetrengve, mindig igazat mondott a bérgyilkos, személy szerint a precizitása mellett ezt kedvelte benne a leginkább - no meg a következetességet. Az öreg nem szól, hallgat, nem szeretné magát felmagasztalni, mert felesleges lenne, azt a nemese szokták csinálni. Ő nem csinál segget a szájából, azután fog beszélni, ha letett már valamit az asztalra. Nem szabad erre egy dologként gondolni, mindig újrakezdődik az élet, mindig megmarad a körforgás, s akkor tiszta lappal indulunk, legfeljebb átmenthetünk dolgokat, emlékeket, érzelmeket és tapasztalatokat az előzőből. Ha valamit, ezt megtanulta a Szőke Róka, sose szabad a múltban ragadni, mert az csak leránt, magában tart és megfullaszt. Emiatt nem érez legkevésbé sem haragot azért, mert egykori bizalmasa visszautasította. egyrészt, szó nélkül eltűnt, nem lenne hozzá joga, hogy most magától, csak úgy megmondja, mégis mit kéne csinálnia, a zsarolás pedig eszébe se jut. Másrészt új életet kezdett a nő, végre kiemelkedett, s nem ő szorul védelemre, hanem inkább nyújtja azt. Mert a vén Laenrick mindig úgy tekintett, hol kevésbé, hol jobban a lányra, mint aki védelemre szorul. Kiszolgáltatott volt, elemeknek, éhségnek, érzelmeknek és annak a maró, sötét ürességnek, amit csak azok érezhetnek, s tudhatják, milyen, akik átélték. Ő közéjük tartozik, ő meglátta a sötétséget a fényben, de több lett nála.
A csontokról árnyék vetül a tányérra, még a cubákját is leszopogatja már, szépre, fényesre, simára. Makulátlan az egész, akár a gyermeki lélek, a legtöbb esetben. Szeret néha elkalandozni, talán a korral jár már, amikor felismeri a gnóm, hogy az olyan aprócska részletek, amit eddig ő hétköznapinak és magától értetődőnek gondolt, mégis mennyire fontosak tudnak lenni. Kapaszkodók ezek, örömek, amik apró cseppekkel látják el, erővel a folytatáshoz, vagy az újrakezdéshez. Nem bán semmit - miért tenné, akkor nem lenne ott, ahol, mert fejlődött, s még fejlődni is fog. A mélységi szavaira horkant egyet, a karvaly orr kissé megmozdul, a fakuló bajszok alatt a szikkadt ajkak felfelé kezdenek el görbülni. Öreges, egészen a kedves, vidéki apókákra jellemző mosoly kúszik a mélyen barázdált szarkalébakkal cicomázott, tiszta, zöld szemekre, vele együtt a szájra. Alig lehet ráismerni, nehéz lenne most kinézni belőle, valójában milyen tetteket hajtott végre, s feltehetően fog is még kivitelezni. Csak néz maga elé, ezzel a tőle talán bizarrnak ható mimikával, az egyetlen pedig, amit nem lehet soha megváltoztatni rajta, az az érces, fekete, füstös hang, ami akkor is rekedten kárál, amikor a legkedvesebb mosoly ül ki az arcára.*
- Ez a beszéd! *Nem mondja ki, talán nem is vallja be magának, de kedveli ezt a gondolkodást a másikban. Helyes és jó dolog az, ha tanulnak a fiatalok az öregek hibáiból, a Laenrick ezt kifejezetten tudja értékelni, akár a hasonló ambíciókat. A tiszavirág éltű vigyor lassan elhall, a fényes ég beborul az elméjében, újra magába roskad, s újra komoly ábrázatot ölt ráncos arcára.*
- Nem tartalak fel sokáig, még szobát is kell foglalnom. Azt mondd meg nekem, Reyraa, hogy számíthatok e rád, ha szükségesnek látom? *Tárgyra nem tér ki, talán a szilárd tekintet elég árulkodó lehet. Jól ismeri már gondolkodásmódját a mélységi, bizalommal fordul felé, ennyi év után is, de nem naivitással. Az egyenes válaszban most is bízik.*
3190. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-26 21:54:15
Üzenet elküldve: 2020-04-26 21:54:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras Nodraelor//
//Pult//
*Szemöldökei felszöknek, mikor a férfi rögtönzött nótára gyújt, de gyorsan féloldalas mosolyra szalad a szája, és egyik kezével csípőjén, a másikkal a pult szélén támaszkodva hallgatja a sorokat. A végén nevetve megtapsolja. Ha tudná a férfi, hogy ezzel a frappáns belépővel mennyire jó helyen kopogtat! Nem annyira viszont a méregetéssel, akkor csitul Carlotteia derűje. Nem neheztel, hiszen valahol hízelgőnek is tekinthető, hogy ennyi szemtelenül fiatal lány mellett rámosolyognak, de nem akar bátorító se lenni, hiszen ő csak egy pultos itt.*
- Az italát már megváltotta ezzel a belépővel. Ha már tudja, mi legyen az, máris kitöltöm, és erre az én vendégem.
*Ölti vissza jellegzetes, féloldalas mosolyát.*
- A nevem Sryl. Vagy Carlotteia. Válasszon egy szimpatikus asztalt magának, máris hozom az étlapot! Amennyiben a fegyvereit volna szíves a bejáratnál letenni, azt megköszönném. Tudja, ez most már szokás itt nálunk. Ne féljen, biztonságban fogja várni, mikor távozik! Annak pedig utánajárok, hogy a lányok közül kik szabadok most.
//Pult//
*Szemöldökei felszöknek, mikor a férfi rögtönzött nótára gyújt, de gyorsan féloldalas mosolyra szalad a szája, és egyik kezével csípőjén, a másikkal a pult szélén támaszkodva hallgatja a sorokat. A végén nevetve megtapsolja. Ha tudná a férfi, hogy ezzel a frappáns belépővel mennyire jó helyen kopogtat! Nem annyira viszont a méregetéssel, akkor csitul Carlotteia derűje. Nem neheztel, hiszen valahol hízelgőnek is tekinthető, hogy ennyi szemtelenül fiatal lány mellett rámosolyognak, de nem akar bátorító se lenni, hiszen ő csak egy pultos itt.*
- Az italát már megváltotta ezzel a belépővel. Ha már tudja, mi legyen az, máris kitöltöm, és erre az én vendégem.
*Ölti vissza jellegzetes, féloldalas mosolyát.*
- A nevem Sryl. Vagy Carlotteia. Válasszon egy szimpatikus asztalt magának, máris hozom az étlapot! Amennyiben a fegyvereit volna szíves a bejáratnál letenni, azt megköszönném. Tudja, ez most már szokás itt nálunk. Ne féljen, biztonságban fogja várni, mikor távozik! Annak pedig utánajárok, hogy a lányok közül kik szabadok most.
3189. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-26 21:45:27
Üzenet elküldve: 2020-04-26 21:45:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Naz és Lisé a Sellőben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Fürdő//
* Drága Lisé nem hagyja annyiban a dolgot. Kitesz rendesen magáért. Keze is meg a teste is mozog egyszerre, amivel nagy örömöket okoz Nazinak. Mi lehetne annál kínzóbb, mint amikor az elsülés előtt hirtelen belassítanak ezzel meghosszabbítva az élvezeteket. Szerencsére nem kínozzák sokáig. Pár határozott mozdulat és máris ott horog a lány vállain a fiú. Aztán csak lehanyatlik és csöndben pihen egy jó darabig szorosan ölelve a vöröst. Aztán, ahogy lassan kezd újra működésbe jönni agya belé hasít a gondolat. Ezt hamar elé is tárja Lisének, amire olyat kap, hogy azt egyhamar nem felejti el. Mire megemészthetné azt amit hallott, már le is kerül a víz alá. Rögtön vizet nyel, amire aztán köhögne is, ha nem lenne a víz alatt. Kezei valahol fent vadul csápolnak. Ha gyilkos kedve lenne a lánynak, akkor véglegesen megtudná szabadítani a világot egy bolondtól. Esélye sem lenne védekezni. A három lélegzetvételnyi idő nagyon soknak tűnik számára. Főleg így, hogy vizet nyelt. Amikor végre elengedik nagy nehezen kiemelkedik a vízből. Veszettül köhög és orrán száján folyik a víz. Ha mond is bármit Lisé az nem jut el most a tudatáig, bár az is lehet, hogy ezzel megvárja, amíg jobban észnél lesz. Jelenleg a igyekszik a fiú égő tüdejéből felköhögni a vizet. Mivel a kádba igen nehéz úgy kapaszkodni, hogy közben előre görnyed, ezért a Rókalány bal vállán támaszkodik meg bal kezével és előtte görnyedezik. Orra járatai égnek, ahogyan torka is, de lassan kezd jobban lenni. Csak egy szócskát képes kinyögni, amikor végre ázott kutya képével ránéz és megszólal.*
- Miért?* Abba hagyja a támaszkodást és befogja egyik aztán másik orrlyukát, hogy kifúja belőlük a vizet. Szörnyen festhet szegény szerencsétlen. Végül csak teljesült a vágya, mert a Rókalány bevadult. Valahogy nem így képzelte el a dolgot. Még soha egy nő sem bánt el ilyen csúnyán vele.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Fürdő//
* Drága Lisé nem hagyja annyiban a dolgot. Kitesz rendesen magáért. Keze is meg a teste is mozog egyszerre, amivel nagy örömöket okoz Nazinak. Mi lehetne annál kínzóbb, mint amikor az elsülés előtt hirtelen belassítanak ezzel meghosszabbítva az élvezeteket. Szerencsére nem kínozzák sokáig. Pár határozott mozdulat és máris ott horog a lány vállain a fiú. Aztán csak lehanyatlik és csöndben pihen egy jó darabig szorosan ölelve a vöröst. Aztán, ahogy lassan kezd újra működésbe jönni agya belé hasít a gondolat. Ezt hamar elé is tárja Lisének, amire olyat kap, hogy azt egyhamar nem felejti el. Mire megemészthetné azt amit hallott, már le is kerül a víz alá. Rögtön vizet nyel, amire aztán köhögne is, ha nem lenne a víz alatt. Kezei valahol fent vadul csápolnak. Ha gyilkos kedve lenne a lánynak, akkor véglegesen megtudná szabadítani a világot egy bolondtól. Esélye sem lenne védekezni. A három lélegzetvételnyi idő nagyon soknak tűnik számára. Főleg így, hogy vizet nyelt. Amikor végre elengedik nagy nehezen kiemelkedik a vízből. Veszettül köhög és orrán száján folyik a víz. Ha mond is bármit Lisé az nem jut el most a tudatáig, bár az is lehet, hogy ezzel megvárja, amíg jobban észnél lesz. Jelenleg a igyekszik a fiú égő tüdejéből felköhögni a vizet. Mivel a kádba igen nehéz úgy kapaszkodni, hogy közben előre görnyed, ezért a Rókalány bal vállán támaszkodik meg bal kezével és előtte görnyedezik. Orra járatai égnek, ahogyan torka is, de lassan kezd jobban lenni. Csak egy szócskát képes kinyögni, amikor végre ázott kutya képével ránéz és megszólal.*
- Miért?* Abba hagyja a támaszkodást és befogja egyik aztán másik orrlyukát, hogy kifúja belőlük a vizet. Szörnyen festhet szegény szerencsétlen. Végül csak teljesült a vágya, mert a Rókalány bevadult. Valahogy nem így képzelte el a dolgot. Még soha egy nő sem bánt el ilyen csúnyán vele.*
3188. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-26 21:25:28
Üzenet elküldve: 2020-04-26 21:25:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vörös és fekete//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A fél-elf, jóleső, kissé fáradt mozdulattal az ágyra veti magát, szeszélyes természetének tengere most épp közönségesebb vizekre vetette. Hátizmai megmerevedtek a sok lágy, apró mozgás közt, s most karjait hosszasan feje fölé nyújtva, háton fekve tekergőzik nyugtalan gyíkhoz hasonlatos módon. Érzi, s időnként hallja is, hogy csigolyái halk roppanások kíséretében fellélegeznek eltávolodva egymástól. Szégyentelenül mélyet sóhajt, élveteg vigyor terül szét arcán. Egy pillanatig még gyönyörködik a plafon izzó vörösében, majd felülve egy huncut mosoly kíséretében felidézi megismerkedésük pillanatát, s az elf mögé simulva a vállaira teszi mindkét kezét, finoman megszorítva azokat. Lágy, lassú mozdulattal félresöpri a sötét hajzuhatagot a lány ball válláról, majd kezét újra a karcsú teste nyugtatva, egy pimasz mosoly kíséretében egészen közel hajol a lágyan csúcsosodó fülhöz.*
- Nos, amennyiben emlékezetem nem csal, épp lekéstem kegyed játékát eme csodás eszközön. Esetleg lehetne szerencsém mégiscsak megtapasztalni a mennyei hangzatoknak egy kis töredékét?
*Suttogó, doromboló hangjának rezdülései megmozgatják a pihéket a lány nyakán, amik a lámpa meleg súrlófényében tökéletesen kirajzolódnak. Redin végigsimít rajtuk, majd lassú, szívdobogás ritmusára emlékeztető lüktetéssel masszírozni kezdi a törékenynek ható, mégis izmoktól rugalmasan kemény hófehér vállakat. Hüvelykujjai időnként röpke kalandokra indulnak a bájosan nyúlánk ívvel megáldott tarkó felé, vagy épp a lenti irányt választva a gerinc csigolyáit veszik számba. Ajkai továbbra is a lány füle mellett időznek, élvezve a friss, téli hajnalokra emlékeztető illatáradatot. A lány selymes bőre andalítólag hat rá, bársonyos melegsége mintha beszivárogna bőre pórusain át, majd a vérével száguldozva egészen a szívéig ér el. Közelebb csusszan a lányhoz, mellkasa óvatosan hátához nyomódik, Yath talán még szívverését is érezheti. Tökéletes ez az este.*
A hozzászólás írója (Redissaeana La'Riuilnor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 21:25:47
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A fél-elf, jóleső, kissé fáradt mozdulattal az ágyra veti magát, szeszélyes természetének tengere most épp közönségesebb vizekre vetette. Hátizmai megmerevedtek a sok lágy, apró mozgás közt, s most karjait hosszasan feje fölé nyújtva, háton fekve tekergőzik nyugtalan gyíkhoz hasonlatos módon. Érzi, s időnként hallja is, hogy csigolyái halk roppanások kíséretében fellélegeznek eltávolodva egymástól. Szégyentelenül mélyet sóhajt, élveteg vigyor terül szét arcán. Egy pillanatig még gyönyörködik a plafon izzó vörösében, majd felülve egy huncut mosoly kíséretében felidézi megismerkedésük pillanatát, s az elf mögé simulva a vállaira teszi mindkét kezét, finoman megszorítva azokat. Lágy, lassú mozdulattal félresöpri a sötét hajzuhatagot a lány ball válláról, majd kezét újra a karcsú teste nyugtatva, egy pimasz mosoly kíséretében egészen közel hajol a lágyan csúcsosodó fülhöz.*
- Nos, amennyiben emlékezetem nem csal, épp lekéstem kegyed játékát eme csodás eszközön. Esetleg lehetne szerencsém mégiscsak megtapasztalni a mennyei hangzatoknak egy kis töredékét?
*Suttogó, doromboló hangjának rezdülései megmozgatják a pihéket a lány nyakán, amik a lámpa meleg súrlófényében tökéletesen kirajzolódnak. Redin végigsimít rajtuk, majd lassú, szívdobogás ritmusára emlékeztető lüktetéssel masszírozni kezdi a törékenynek ható, mégis izmoktól rugalmasan kemény hófehér vállakat. Hüvelykujjai időnként röpke kalandokra indulnak a bájosan nyúlánk ívvel megáldott tarkó felé, vagy épp a lenti irányt választva a gerinc csigolyáit veszik számba. Ajkai továbbra is a lány füle mellett időznek, élvezve a friss, téli hajnalokra emlékeztető illatáradatot. A lány selymes bőre andalítólag hat rá, bársonyos melegsége mintha beszivárogna bőre pórusain át, majd a vérével száguldozva egészen a szívéig ér el. Közelebb csusszan a lányhoz, mellkasa óvatosan hátához nyomódik, Yath talán még szívverését is érezheti. Tökéletes ez az este.*
A hozzászólás írója (Redissaeana La'Riuilnor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 21:25:47
3187. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-26 20:58:13
Üzenet elküldve: 2020-04-26 20:58:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy asztal hátul//
*Hallomásai mind a kikötőben repdeső pletykákból származnak, így pontos helyet, időt és személyt nem tud hozzájuk kapcsolni, ám készségesen feltár Zammiria számára mindent, amit tud. Nincs takargatnivalója ezzel kapcsolatban.*
- Lássuk csak... Én errefelé lakom, és így gyakran jutnak el hozzám környékbeli beszélgetésfoszlányok az utcán. Hallottam, hogy nem jó Önökkel újat húzni. Ez az iménti jelenetből is kiderült, de ahogy Sryl is említette, ez szinte mindennapos. *Utal a pultosra becenevén, ezzel is tudatosan azt sugallva, hogy már el is kezdett barátkozni jövendőbeli kollégáival.* Azok, akik ezt rebesgették nem egészen voltak benne biztosak, hogy ezt az erős védelmet teljesen önerőből biztosítják, vagy a város őrségével is valamiféle bennfentes viszonyt ápolnak-e. Utóbbira tették le voksukat.
- A másik persze az, hogy itt találhatók a legszemrevalóbb hölgyek egész Artheniorban – bár ezt a kikötői nyelvek nem pont ilyen udvariasan fogalmazták meg. Gondolom, ezt sem kell részleteznem. Önt is ebbe a kalapba vették, bár félig keserűen boncolgatták, hogy a főnökasszonyt sajna nem lehet csak úgy „kilóra megvenni”.
*Az utolsó két szónál felemeli kezeit, mutató- és középsőujjaival illusztrálja az idézett kifejezést. Ajka mosolyra húzódik, s ahogy leengedi kezeit, jobbját a pohár köré fogja, baljával pedig lazán az asztalra könyököl. Kortyol egyet a borból, majd megvonja vállát.*
- Ha engem kérdez, én ezt már akkor hatalmas bóknak vettem az Ön nevében is.
*Reméli ezzel nem lépi túl az illendőség határait, de igazán mókásnak tartja a faragatlan, koszos matrózokat, ahogy az elérhetetlen után vágyódva azt hiszik, hogy nyelvüket élezik. Lau szerint azonban ennek épp az ellenkezőjét teszik, vágyaik tárgyát fényesítik csupán.*
- Erről jut eszembe, arról is sokat hallottam, hogy itt minden nagyon drága, mezei halandónak már-már megfizethetetlen.
*Ő ezeket az árakat nem egészen így érzékelte, pedig Lau is a szegények táborát erősíti. Pár garnitúra szép ruhája is csak azért van, mert amikor jobban ment az üzlet, ezekbe fektetett be. Az imént említett pletykának a hely patinás mivolta is biztosan táptalajt ad. Már az atmoszférától is akár sokan sarkon fordulhatnak, mert alapból feltételezik, hogy mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk, ha a megálmodott királyi ellátást kívánják átélni.
A kiegészített munkakört örömmel veszi tudomásul. Ugyan történetéből kiderült, hogy nem sok munkára alkalmas, de ebben a légkörben italokat készíteni, és potenciális vendégekkel bájologni az egészen más tészta, mint eddigi tapasztalatai. Hangos és forró kovácsműhelyek, koszos és büdös disznóólak, valamint unalmas inasmunkák... Egyik sem éppen selyemfiúnak való légkör. Nem ám a Sellőház! Itt még majdhogynem latrinát is szívesen pucolna, de szerencsére erről szó sincs.*
- Örömmel csatlakozom így is!
*Kék szemeibe valóban elragadtatás csillan, és ez tovább erősödik, ahogy a családról és a közös célokról való értekezést hallgatja. Reagálni nem igazán tud, mert az iménti nő távozása után egy sötételf is érkezik, és szót kér a főnöktől. Lau neki szótlanul viszonozza a bólintást, majd amíg végeznek, komótosan kiüríti poharát. Mikor Zammiria ismét felé intézi szavait, belül kitörő örömmel nyugtázza, hogy felvették. Nem is nagyon leplezi, szája majdhogynem fülig szalad kivillantva a gondosan karbantartott fehér fogsort. Azon őszintén meglepődött, hogy a fizetésen felül még szállást és ellátást is kap. Erre legvadabb álmában sem számított. Korábbi életét egyre fakóbbá színezi a ma este. Soha senkitől nem kapott még ennyit, holott a sötételf számára ez egy általános munkaszerződés megfogalmazása csupán. Launak ez jóval többet jelent.*
- Köszönöm... Lekötelez.
*Rebegi, egy pillanatra elfeledve tudatosan építgetett lezser, elegáns képét utat enged a gyermeteg ifjúnak, akivel a mai napig csúnyán bánt a sors.*
~ Kérdés...? ~
- Mikor kezdhetek?
*Hallomásai mind a kikötőben repdeső pletykákból származnak, így pontos helyet, időt és személyt nem tud hozzájuk kapcsolni, ám készségesen feltár Zammiria számára mindent, amit tud. Nincs takargatnivalója ezzel kapcsolatban.*
- Lássuk csak... Én errefelé lakom, és így gyakran jutnak el hozzám környékbeli beszélgetésfoszlányok az utcán. Hallottam, hogy nem jó Önökkel újat húzni. Ez az iménti jelenetből is kiderült, de ahogy Sryl is említette, ez szinte mindennapos. *Utal a pultosra becenevén, ezzel is tudatosan azt sugallva, hogy már el is kezdett barátkozni jövendőbeli kollégáival.* Azok, akik ezt rebesgették nem egészen voltak benne biztosak, hogy ezt az erős védelmet teljesen önerőből biztosítják, vagy a város őrségével is valamiféle bennfentes viszonyt ápolnak-e. Utóbbira tették le voksukat.
- A másik persze az, hogy itt találhatók a legszemrevalóbb hölgyek egész Artheniorban – bár ezt a kikötői nyelvek nem pont ilyen udvariasan fogalmazták meg. Gondolom, ezt sem kell részleteznem. Önt is ebbe a kalapba vették, bár félig keserűen boncolgatták, hogy a főnökasszonyt sajna nem lehet csak úgy „kilóra megvenni”.
*Az utolsó két szónál felemeli kezeit, mutató- és középsőujjaival illusztrálja az idézett kifejezést. Ajka mosolyra húzódik, s ahogy leengedi kezeit, jobbját a pohár köré fogja, baljával pedig lazán az asztalra könyököl. Kortyol egyet a borból, majd megvonja vállát.*
- Ha engem kérdez, én ezt már akkor hatalmas bóknak vettem az Ön nevében is.
*Reméli ezzel nem lépi túl az illendőség határait, de igazán mókásnak tartja a faragatlan, koszos matrózokat, ahogy az elérhetetlen után vágyódva azt hiszik, hogy nyelvüket élezik. Lau szerint azonban ennek épp az ellenkezőjét teszik, vágyaik tárgyát fényesítik csupán.*
- Erről jut eszembe, arról is sokat hallottam, hogy itt minden nagyon drága, mezei halandónak már-már megfizethetetlen.
*Ő ezeket az árakat nem egészen így érzékelte, pedig Lau is a szegények táborát erősíti. Pár garnitúra szép ruhája is csak azért van, mert amikor jobban ment az üzlet, ezekbe fektetett be. Az imént említett pletykának a hely patinás mivolta is biztosan táptalajt ad. Már az atmoszférától is akár sokan sarkon fordulhatnak, mert alapból feltételezik, hogy mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk, ha a megálmodott királyi ellátást kívánják átélni.
A kiegészített munkakört örömmel veszi tudomásul. Ugyan történetéből kiderült, hogy nem sok munkára alkalmas, de ebben a légkörben italokat készíteni, és potenciális vendégekkel bájologni az egészen más tészta, mint eddigi tapasztalatai. Hangos és forró kovácsműhelyek, koszos és büdös disznóólak, valamint unalmas inasmunkák... Egyik sem éppen selyemfiúnak való légkör. Nem ám a Sellőház! Itt még majdhogynem latrinát is szívesen pucolna, de szerencsére erről szó sincs.*
- Örömmel csatlakozom így is!
*Kék szemeibe valóban elragadtatás csillan, és ez tovább erősödik, ahogy a családról és a közös célokról való értekezést hallgatja. Reagálni nem igazán tud, mert az iménti nő távozása után egy sötételf is érkezik, és szót kér a főnöktől. Lau neki szótlanul viszonozza a bólintást, majd amíg végeznek, komótosan kiüríti poharát. Mikor Zammiria ismét felé intézi szavait, belül kitörő örömmel nyugtázza, hogy felvették. Nem is nagyon leplezi, szája majdhogynem fülig szalad kivillantva a gondosan karbantartott fehér fogsort. Azon őszintén meglepődött, hogy a fizetésen felül még szállást és ellátást is kap. Erre legvadabb álmában sem számított. Korábbi életét egyre fakóbbá színezi a ma este. Soha senkitől nem kapott még ennyit, holott a sötételf számára ez egy általános munkaszerződés megfogalmazása csupán. Launak ez jóval többet jelent.*
- Köszönöm... Lekötelez.
*Rebegi, egy pillanatra elfeledve tudatosan építgetett lezser, elegáns képét utat enged a gyermeteg ifjúnak, akivel a mai napig csúnyán bánt a sors.*
~ Kérdés...? ~
- Mikor kezdhetek?
3186. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-26 20:56:46
Üzenet elküldve: 2020-04-26 20:56:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Carlotteia Oryw [KKK]//
//Érintőlegesen Launridan//
//Pult//
*Xarasnak nem is kell sokat várnia, a pultnál lévő, sötétbarna hajú hölgy észreveszi, bár ezt eléggé meglepődve teszi. Xaras járása amúgy is halknak mondható, bár nem az a settenkedő típus. Mindenesetre elmosolyodik a reakción, majd lantját elővéve és egy rövid, rögtönzött dalt énekel a nőnek.*
- Nem hiszem, hogy képem rusnya
Nem fél tőlem asszony, se fruska!
Az, hogy bársonytalpakon járok
már születésem óta átok.*-szól a rövid dalocska.*
- Xaras Nordraelor vagyok, és egy kis vacsorát szeretnék, egy szobát éjszakára, és az egész estére egy társaságot!*-mondja el jövetel okát, és egy megnyerő kacsintást is dob a nő felé. Szemeivel végigméri, és egy újabb mosollyal nyugtázza azt, hogy tetszik, amit lát.*
A hozzászólás írója (Xaras Nodraelor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 21:00:11
//Érintőlegesen Launridan//
//Pult//
*Xarasnak nem is kell sokat várnia, a pultnál lévő, sötétbarna hajú hölgy észreveszi, bár ezt eléggé meglepődve teszi. Xaras járása amúgy is halknak mondható, bár nem az a settenkedő típus. Mindenesetre elmosolyodik a reakción, majd lantját elővéve és egy rövid, rögtönzött dalt énekel a nőnek.*
- Nem hiszem, hogy képem rusnya
Nem fél tőlem asszony, se fruska!
Az, hogy bársonytalpakon járok
már születésem óta átok.*-szól a rövid dalocska.*
- Xaras Nordraelor vagyok, és egy kis vacsorát szeretnék, egy szobát éjszakára, és az egész estére egy társaságot!*-mondja el jövetel okát, és egy megnyerő kacsintást is dob a nő felé. Szemeivel végigméri, és egy újabb mosollyal nyugtázza azt, hogy tetszik, amit lát.*
A hozzászólás írója (Xaras Nodraelor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 21:00:11
3185. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-26 19:58:26
Üzenet elküldve: 2020-04-26 19:58:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras Nodraelor//
//Érintőlegesen Launridan//
//Pult//
*Nem eszmél rá, hogy másodszor is félreértette a szemrevaló szőkeség szavait, talán jobban megzavarja a gondolkodását, mint azt elsőre érzékelné. Ám a feszes hátsójú férfi hamarosan elring Zammiria asztalához, Carlotteia pedig felocsúdik bűvköréből. S ki másra gondolna először, mint az ő drága Darelldjére? Kutya legyen, ha tudja, hol kujtorog annyit...
~Ha rajta múlt volna, a tetőt is lekapják a fejünk fölül!~
Tudja, hogy egy kicsit igazságtalan, de a dologban az is benne van, hogy az új Sellővel látta távozni. Akkurátusan dörgöli át az elmosogatott poharakat egy tiszta kendővel, és rendezgeti az üvegeket a polcon, miközben egy új vendég érkezik csendesen. Tulajdonképpen rendesen meg is lepődik, és kicsit megijed a váratlanságtól, ahogy úgy ott terem, mikor visszafordul a polctól.*
- Jó ég!
*Kap a szívéhez, és hátrahőköl.*
- Maga bársonytalpakon jár?
*Aztán megrázza a fejét, fél kézzel ellenőrzi, hogy tolldísze a helyén van-e, s mire közelebb lép, már enyhült arccal teszi.*
- Még nem volt szerencsénk találkozni, ugye? Ez esetben üdvözlöm a Sellőházban! Mivel szolgálhatok?
A hozzászólás írója (Carlotteia Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 20:00:07
//Érintőlegesen Launridan//
//Pult//
*Nem eszmél rá, hogy másodszor is félreértette a szemrevaló szőkeség szavait, talán jobban megzavarja a gondolkodását, mint azt elsőre érzékelné. Ám a feszes hátsójú férfi hamarosan elring Zammiria asztalához, Carlotteia pedig felocsúdik bűvköréből. S ki másra gondolna először, mint az ő drága Darelldjére? Kutya legyen, ha tudja, hol kujtorog annyit...
~Ha rajta múlt volna, a tetőt is lekapják a fejünk fölül!~
Tudja, hogy egy kicsit igazságtalan, de a dologban az is benne van, hogy az új Sellővel látta távozni. Akkurátusan dörgöli át az elmosogatott poharakat egy tiszta kendővel, és rendezgeti az üvegeket a polcon, miközben egy új vendég érkezik csendesen. Tulajdonképpen rendesen meg is lepődik, és kicsit megijed a váratlanságtól, ahogy úgy ott terem, mikor visszafordul a polctól.*
- Jó ég!
*Kap a szívéhez, és hátrahőköl.*
- Maga bársonytalpakon jár?
*Aztán megrázza a fejét, fél kézzel ellenőrzi, hogy tolldísze a helyén van-e, s mire közelebb lép, már enyhült arccal teszi.*
- Még nem volt szerencsénk találkozni, ugye? Ez esetben üdvözlöm a Sellőházban! Mivel szolgálhatok?
A hozzászólás írója (Carlotteia Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 20:00:07
3184. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-26 19:39:02
Üzenet elküldve: 2020-04-26 19:39:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek - 2. forduló//
//Egy asztal hátul//
*Megrezzen a tekintete, majd megemelkednek szemöldökei, mikor a saját híre kerül szóba.*
- Csakugyan?
*Enyhén elmosolyodik, és kissé játékosan hunyorít.*
- Mit hallott rólam? S mit hallott rólunk? Nem bókokra utazom, érdekel, miként tartanak számon, s mely területen. Mivel szóbeszédről van szó, nyugodtan lehet velem teljesen őszinte.
*Valóban érdekli teljes leplezetlenségében, mit beszélnek róluk, s honnan hallotta mindezt a férfi, nem képezi részét az értékelésének. A Sellők lefestésére bólint.*
- Úgy van, nagyon jól mondja. Illetve nálunk ők a felszolgálók is, mint látja.
*Mutat Cahress felé, aki éppen egy asztalnál takarít össze ekkor.*
- Így Sellőink a vendégek körül sürögnek, kapcsolatba kerülnek velük, ezzel már a kiszolgálás is sokkal odaadóbb és kellemesebb kezekbe kerül, s nem ritkán meghozzák a kedvet a mélyebb ismeretségre is.
*Somolyog cinkosan.*
- Ha tehát nálunk fog dolgozni, akkor ki kell vennie a részét a felszolgálásból is. Remélem, ez nem jelent gondot.
*Meghallgatja a tapasztalatokat is, egy-egy bólintással jelzi megértését vagy egyetértését. Elégedetten mosolyog, mire a beszámoló végére ér a férfi.*
- Ez nagyon meggyőzően hangzik. Tudja, itt valóban egyfajta családot képezünk, annak minden összetartásával, védelmével és konfliktusával együtt. Alapvetően azért harmonikus összetartásra törekszünk, világos célokért szállunk síkra, melyek túlmutatnak egy bordélyház keretein, ám az alapvető működésünk mégis e köré összpontosul.
*Beszélgetésük egy kis időre megszakad, mikor Vyl megérkezik. Zammiria időbeosztása még annál is sűrűbb, mint azt a nő elsőre gondolhatja, hiszen egy ideje nem csak egymaga viszi vállán az egyre népesebb és újabb tevékenységekkel bővülő mulató igazgatását - noha Darelldet már bevonta feladatai megosztásába -, de még meglepetésszerű bonyodalmak is feltartják, hogy előzetes tervei szerint vigye véghez napi teendőit. Hamarosan elvonul majd, hogy átgondolja nyugodtan, hogyan lehet ezt hatékonyabban csinálni, és mindenkit kapacitása szerint bevonni a közös munkába.*
- Köszönöm, Vyl, nagyon jól fog esni. Akkor később beszélünk.
*Veszi át hálásan a hűs italt, és lassan belekortyol, majd figyelmét ismét új Sellő-jelöltjükre fordítja.*
- Hol is tartottunk…
*Tűnődik, ám mielőtt beszélni kezdhetne, Dreyia is odaér. Először feszülten várja, hogy mit akar mondani, újabb problémát sejt a váratlan felbukkanás mögött, esetleg a korábbi két vendéggel kapcsolatban, vagy a három hangoskodó visszatérésére gondol, de aztán megkönnyebbülten ereszti ki a benntartott levegőt.*
- Meglepetés? Remélem, kellemes.
*Kérdése költői, nem vár rá választ, mindjárt folytatja is.*
- Rendben, menj csak! Várunk vissza.
*Mosolyog búcsúzóul. Valójában a meglepetések inkább nyugtalansággal, mint izgatottsággal töltik el, de ezt leplezi. Úgy vette ki a nő szavaiból, hogy nem kell tartania tőle. Dreyia távoztával halkan nevetve fordul ismét Launridanhoz.*
- Látja, sosincs megállás…
*Megint belekortyol az italba, nagyon ízlik neki. Éppen olyan könnyed, mégis enyhén bódító, amire most szüksége van.*
- Nos, részemről szívesen alkalmazom. Annyit illik elmondanom, hogy saját szobát és teljes ellátást kap a fizetésen felül. A Sellők megfelelő mennyiségben kapnak pihenőidőt, hiszen magas elvárásoknak kell eleget tenniük, de a vendégek kiszolgálását is állandóan biztosítani kell. Ha van még kérdése, akkor tegye fel nyugodtan!
*Kezébe veszi újra a poharat, a nap előrehaladtával egyre erősebb szomjúság környékezi a sok beszéd miatt, s ezzel lehetőséget ad, hogy a férfi átgondolja, megfelel-e így neki, s mindent megtudott-e, amit akart.*
//Egy asztal hátul//
*Megrezzen a tekintete, majd megemelkednek szemöldökei, mikor a saját híre kerül szóba.*
- Csakugyan?
*Enyhén elmosolyodik, és kissé játékosan hunyorít.*
- Mit hallott rólam? S mit hallott rólunk? Nem bókokra utazom, érdekel, miként tartanak számon, s mely területen. Mivel szóbeszédről van szó, nyugodtan lehet velem teljesen őszinte.
*Valóban érdekli teljes leplezetlenségében, mit beszélnek róluk, s honnan hallotta mindezt a férfi, nem képezi részét az értékelésének. A Sellők lefestésére bólint.*
- Úgy van, nagyon jól mondja. Illetve nálunk ők a felszolgálók is, mint látja.
*Mutat Cahress felé, aki éppen egy asztalnál takarít össze ekkor.*
- Így Sellőink a vendégek körül sürögnek, kapcsolatba kerülnek velük, ezzel már a kiszolgálás is sokkal odaadóbb és kellemesebb kezekbe kerül, s nem ritkán meghozzák a kedvet a mélyebb ismeretségre is.
*Somolyog cinkosan.*
- Ha tehát nálunk fog dolgozni, akkor ki kell vennie a részét a felszolgálásból is. Remélem, ez nem jelent gondot.
*Meghallgatja a tapasztalatokat is, egy-egy bólintással jelzi megértését vagy egyetértését. Elégedetten mosolyog, mire a beszámoló végére ér a férfi.*
- Ez nagyon meggyőzően hangzik. Tudja, itt valóban egyfajta családot képezünk, annak minden összetartásával, védelmével és konfliktusával együtt. Alapvetően azért harmonikus összetartásra törekszünk, világos célokért szállunk síkra, melyek túlmutatnak egy bordélyház keretein, ám az alapvető működésünk mégis e köré összpontosul.
*Beszélgetésük egy kis időre megszakad, mikor Vyl megérkezik. Zammiria időbeosztása még annál is sűrűbb, mint azt a nő elsőre gondolhatja, hiszen egy ideje nem csak egymaga viszi vállán az egyre népesebb és újabb tevékenységekkel bővülő mulató igazgatását - noha Darelldet már bevonta feladatai megosztásába -, de még meglepetésszerű bonyodalmak is feltartják, hogy előzetes tervei szerint vigye véghez napi teendőit. Hamarosan elvonul majd, hogy átgondolja nyugodtan, hogyan lehet ezt hatékonyabban csinálni, és mindenkit kapacitása szerint bevonni a közös munkába.*
- Köszönöm, Vyl, nagyon jól fog esni. Akkor később beszélünk.
*Veszi át hálásan a hűs italt, és lassan belekortyol, majd figyelmét ismét új Sellő-jelöltjükre fordítja.*
- Hol is tartottunk…
*Tűnődik, ám mielőtt beszélni kezdhetne, Dreyia is odaér. Először feszülten várja, hogy mit akar mondani, újabb problémát sejt a váratlan felbukkanás mögött, esetleg a korábbi két vendéggel kapcsolatban, vagy a három hangoskodó visszatérésére gondol, de aztán megkönnyebbülten ereszti ki a benntartott levegőt.*
- Meglepetés? Remélem, kellemes.
*Kérdése költői, nem vár rá választ, mindjárt folytatja is.*
- Rendben, menj csak! Várunk vissza.
*Mosolyog búcsúzóul. Valójában a meglepetések inkább nyugtalansággal, mint izgatottsággal töltik el, de ezt leplezi. Úgy vette ki a nő szavaiból, hogy nem kell tartania tőle. Dreyia távoztával halkan nevetve fordul ismét Launridanhoz.*
- Látja, sosincs megállás…
*Megint belekortyol az italba, nagyon ízlik neki. Éppen olyan könnyed, mégis enyhén bódító, amire most szüksége van.*
- Nos, részemről szívesen alkalmazom. Annyit illik elmondanom, hogy saját szobát és teljes ellátást kap a fizetésen felül. A Sellők megfelelő mennyiségben kapnak pihenőidőt, hiszen magas elvárásoknak kell eleget tenniük, de a vendégek kiszolgálását is állandóan biztosítani kell. Ha van még kérdése, akkor tegye fel nyugodtan!
*Kezébe veszi újra a poharat, a nap előrehaladtával egyre erősebb szomjúság környékezi a sok beszéd miatt, s ezzel lehetőséget ad, hogy a férfi átgondolja, megfelel-e így neki, s mindent megtudott-e, amit akart.*
3183. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-26 19:35:11
Üzenet elküldve: 2020-04-26 19:35:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Naz és Lisé a Sellőben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Fürdő//
*Miután testén végig áramlik az élvezet vad érzéki vibrálással, úgy a fáradság nem szállja meg. Pedig ezt hitte ez fog következni. Viszont még nincsen vége, amíg Nazront nem éri el ez a fergeteges érzés, addig nem nyugodhat. Odaadón érinti, simítja a fiút, közben egyre gyorsabban mozdul, hogy jó legyen a partnerének is. Figyeli Naz arcát, így amikor elkezd erősebben zihálni, ekkor szándékosan lassabb, de határozottabb mozdulatokkal adja meg a beteljesülést Nazronnak. A szorító ölelés nagyon jól esik ez után, arcát Nazron nyakához nyomja, majd apró csókkal kezdene kényeztetni, mikor Naz vagy háromszor is elszavalja a nevét. Ezt megmosolyogja, de aztán ahogyan befejezi. Morcosan szorítja össze ajkait, és szemét lehunyva nagy levegőt vesz. Legszívesebben egy pofont adna a fiúnak ököllel. Aztán a nyakára harap inkább, majd hirtelen jön az alkalmas felelet erre. Kicsit helyezkedik, hogy ne feszüljön annyira a teste Nazronénak neki, majd egyik keze a vállára nyomul erősen. A másik pedig a fiú fejére.*
- Miért nem tudod befogni a szádat? *mondja, közben hirtelen meglepetés erejével lenyomja a víz alá a fiút.*
- Miért kell tönkre tenni a pillanatot? *ezt már valószínű nem hallja Naz, bár ha sikerült elkerülni a víz alá bukást lehet hallja. De reméli Nazt ezzel annyira meglepi, hogy sikert arat. Nagy levegőt vesz és még tán kétszer is megteszi, mire elengedi a fiút. *
- Ostoba kérdéseidet a Sellőn kívülre tartogasd, mert megint a víz alá nyomlak.*mondja. Még mindig Naz lábain ül, de már annyira nem közel, mint víz alá bukás előtt. *
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 19:36:24
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Fürdő//
*Miután testén végig áramlik az élvezet vad érzéki vibrálással, úgy a fáradság nem szállja meg. Pedig ezt hitte ez fog következni. Viszont még nincsen vége, amíg Nazront nem éri el ez a fergeteges érzés, addig nem nyugodhat. Odaadón érinti, simítja a fiút, közben egyre gyorsabban mozdul, hogy jó legyen a partnerének is. Figyeli Naz arcát, így amikor elkezd erősebben zihálni, ekkor szándékosan lassabb, de határozottabb mozdulatokkal adja meg a beteljesülést Nazronnak. A szorító ölelés nagyon jól esik ez után, arcát Nazron nyakához nyomja, majd apró csókkal kezdene kényeztetni, mikor Naz vagy háromszor is elszavalja a nevét. Ezt megmosolyogja, de aztán ahogyan befejezi. Morcosan szorítja össze ajkait, és szemét lehunyva nagy levegőt vesz. Legszívesebben egy pofont adna a fiúnak ököllel. Aztán a nyakára harap inkább, majd hirtelen jön az alkalmas felelet erre. Kicsit helyezkedik, hogy ne feszüljön annyira a teste Nazronénak neki, majd egyik keze a vállára nyomul erősen. A másik pedig a fiú fejére.*
- Miért nem tudod befogni a szádat? *mondja, közben hirtelen meglepetés erejével lenyomja a víz alá a fiút.*
- Miért kell tönkre tenni a pillanatot? *ezt már valószínű nem hallja Naz, bár ha sikerült elkerülni a víz alá bukást lehet hallja. De reméli Nazt ezzel annyira meglepi, hogy sikert arat. Nagy levegőt vesz és még tán kétszer is megteszi, mire elengedi a fiút. *
- Ostoba kérdéseidet a Sellőn kívülre tartogasd, mert megint a víz alá nyomlak.*mondja. Még mindig Naz lábain ül, de már annyira nem közel, mint víz alá bukás előtt. *
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 19:36:24
3182. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-26 19:02:58
Üzenet elküldve: 2020-04-26 19:02:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Beluntina és Rendor//
//A 10-es szoba felé, majd a 10-es szobában//
*Elmosolyodik a férfi válaszán, és büszkeségtől telve veszi észre eléri a kívánt hatását tetteinek. A kacsintás után kishíján le is szédül a másik öléből, annyira a hátasa alá esik az átlagosan jelentéktelen tettnek, de valahogy Rendor az a férfi akitől a kemény nő is olvadozni kezd az első pillantásától. A szoba felé menet kiélvezi az egymásra fonódó végtagokat, és némán megjegyezi magában, hogy különösen tetszik neki a lágy, de bensőséges tett okozta érzés. Mindig vad esetekkel volt dolga minden téren, ez viszont most más, és szinte fájdalmasan jó. Ahogy a szobák elé érnek lepillant a kulcson található számra, hiszen eddig a hirtelen hevesség során nem igazán tulajdonított nagyobb figyelmet bármely részletre, ami nem a sellőhöz köthető. *
- A 10-es lesz az.* motyogja halkan, inkább csak magának. A szemeivel a számok között cikázik, de az őt követő fekete hajú Adoniszra is vet egy kósza pillantást, de csak megrázza a fejét. ~Emlékszel Bel? Egy férfi hatása alá se kerülhetsz teljesen!~ figyelmezteti magát, és egy kevéske bajlódás után a zárral, végre meghallja a jólismert pattanó hangot, és sietősen betessékelik őt a lábai, saját maga pedig az itt dolgozót. Egy széles, fogat csillogtató mosollyal később, ha teheti a magasabbaik ajkaira veti magát, és szenvedélyesség itatja át minden mozdulatát. A lábával belöki az ajtót, és ügyet sem vet holmi virágra, mely nem terem a sós tengeren vagy éppen gyönyörű kilátásra, csak a pillanatot jelentő férfi számít neki, akinek újból igyekszik a hajába markolva keresni szabad kezének menedékét, miközben a másikkal finoman simogatná a széles csuklót. Kitudja mikor, amint mind ketten engedik elválik a csodálatos ajkaktól, és kifulladva néz a másikra, ha az nem gátolja meg semmiben, majd végül a tetteket egy játékos mondat váltja le. *
- Ezt most én akartam nagyon. *A gyomra hosszú idő után ténylegesen megremeg, összehúzódik, vágyakozik valaki után, akiért bárcsak nem fizetett volna. ~Talán szánalmas vagyok és bűnös, de ezt nem adnám fel semmilyen „megfelelő” életért. ~*
A hozzászólás írója (Beluntina Wheastys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 19:37:20
//A 10-es szoba felé, majd a 10-es szobában//
*Elmosolyodik a férfi válaszán, és büszkeségtől telve veszi észre eléri a kívánt hatását tetteinek. A kacsintás után kishíján le is szédül a másik öléből, annyira a hátasa alá esik az átlagosan jelentéktelen tettnek, de valahogy Rendor az a férfi akitől a kemény nő is olvadozni kezd az első pillantásától. A szoba felé menet kiélvezi az egymásra fonódó végtagokat, és némán megjegyezi magában, hogy különösen tetszik neki a lágy, de bensőséges tett okozta érzés. Mindig vad esetekkel volt dolga minden téren, ez viszont most más, és szinte fájdalmasan jó. Ahogy a szobák elé érnek lepillant a kulcson található számra, hiszen eddig a hirtelen hevesség során nem igazán tulajdonított nagyobb figyelmet bármely részletre, ami nem a sellőhöz köthető. *
- A 10-es lesz az.* motyogja halkan, inkább csak magának. A szemeivel a számok között cikázik, de az őt követő fekete hajú Adoniszra is vet egy kósza pillantást, de csak megrázza a fejét. ~Emlékszel Bel? Egy férfi hatása alá se kerülhetsz teljesen!~ figyelmezteti magát, és egy kevéske bajlódás után a zárral, végre meghallja a jólismert pattanó hangot, és sietősen betessékelik őt a lábai, saját maga pedig az itt dolgozót. Egy széles, fogat csillogtató mosollyal később, ha teheti a magasabbaik ajkaira veti magát, és szenvedélyesség itatja át minden mozdulatát. A lábával belöki az ajtót, és ügyet sem vet holmi virágra, mely nem terem a sós tengeren vagy éppen gyönyörű kilátásra, csak a pillanatot jelentő férfi számít neki, akinek újból igyekszik a hajába markolva keresni szabad kezének menedékét, miközben a másikkal finoman simogatná a széles csuklót. Kitudja mikor, amint mind ketten engedik elválik a csodálatos ajkaktól, és kifulladva néz a másikra, ha az nem gátolja meg semmiben, majd végül a tetteket egy játékos mondat váltja le. *
- Ezt most én akartam nagyon. *A gyomra hosszú idő után ténylegesen megremeg, összehúzódik, vágyakozik valaki után, akiért bárcsak nem fizetett volna. ~Talán szánalmas vagyok és bűnös, de ezt nem adnám fel semmilyen „megfelelő” életért. ~*
A hozzászólás írója (Beluntina Wheastys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 19:37:20
3181. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-26 18:02:11
Üzenet elküldve: 2020-04-26 18:02:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Beluntina és Rendor//
* Kedvére való a mosolygó hajával játszadozó lány.*
- Köszönöm, de nem nehéz bókolni egy ilyen csinos lánynak.* Tényleg nagyon könnyen szökkennek a szavak a nyelvére, ha ránéz gyönyörű kuncsaftjára. Fel is magasztalja sorban Bel bájait, amik neki igencsak tetszenek. A combok amikor végig simít rajtuk kicsit megrándulnak, valamint még egy sóhajt is ki tud vele csikarni. Ezt megjegyzi magának. Talán később még jó hasznát veszi ezen megfigyelésének. A közös ivásra és mesélésre sejtelmes választ kap. Mintha egy kihívást intéztek volna felé.*
- Mindent meg fogok tenni, hogy elérjem.* Az ölében lévő céltudatos mocorgás meghozza a hatását. Kinek nem meredezne egy ilyen után a botja? Érezheti is Bel, hogy jó munkát végzet. Erre még rájön az ajánlat, amit el is fogad a kacér lány. Ki is pattan a férfi öléből.*
- Azt mondod? Hát én akkor nem vagyok egy átlagos sellő.* Kacsint rá. Valószínűleg nem fog leszokni erről a nyílt térben történő csókolózásról. Hacsak a vezetőség nem rója meg emiatt. Mire visszatér Beluntina a kulcsokkal ő is feltápászkodik. Karjánál fogva rángatják őt tova.*
- Jövök, jövök.* Mentegetőzik, de ő nem olyan fürge, mint a hosszú lábú lány. Szinte úgy lobog mögötte, mint egy zászló.*
* Kedvére való a mosolygó hajával játszadozó lány.*
- Köszönöm, de nem nehéz bókolni egy ilyen csinos lánynak.* Tényleg nagyon könnyen szökkennek a szavak a nyelvére, ha ránéz gyönyörű kuncsaftjára. Fel is magasztalja sorban Bel bájait, amik neki igencsak tetszenek. A combok amikor végig simít rajtuk kicsit megrándulnak, valamint még egy sóhajt is ki tud vele csikarni. Ezt megjegyzi magának. Talán később még jó hasznát veszi ezen megfigyelésének. A közös ivásra és mesélésre sejtelmes választ kap. Mintha egy kihívást intéztek volna felé.*
- Mindent meg fogok tenni, hogy elérjem.* Az ölében lévő céltudatos mocorgás meghozza a hatását. Kinek nem meredezne egy ilyen után a botja? Érezheti is Bel, hogy jó munkát végzet. Erre még rájön az ajánlat, amit el is fogad a kacér lány. Ki is pattan a férfi öléből.*
- Azt mondod? Hát én akkor nem vagyok egy átlagos sellő.* Kacsint rá. Valószínűleg nem fog leszokni erről a nyílt térben történő csókolózásról. Hacsak a vezetőség nem rója meg emiatt. Mire visszatér Beluntina a kulcsokkal ő is feltápászkodik. Karjánál fogva rángatják őt tova.*
- Jövök, jövök.* Mentegetőzik, de ő nem olyan fürge, mint a hosszú lábú lány. Szinte úgy lobog mögötte, mint egy zászló.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5204-5223