Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 162 (3221. - 3240. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3240. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-30 20:49:44
Üzenet elküldve: 2020-04-30 20:49:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés a Sellőbe//
*Nem minden Sellő egyforma, Cahress pedig különösen az a típus, aki előzékenyen aláveti magát a vendégek majdnem minden szeszélyének. Számára már az udvarias megfogalmazásból is kiderül, hogy közelsége roppant kellemetlen, és ehhez mérten is eléggé rosszul érzi magát miatta, hiszen kénytelen jelenlététét tovább erőltetni. Valójában akart magának egy kis időt nyerni, hogy lemossa bőréről az illat nagy részét, mielőtt felviszi készletét a vendégszobába, ám nem akar akadékoskodni, mikor később megkérik, hogy vezesse fel őket. Ám előbb még próbára teszik ítélőképességét némi tréfával és riposzttal, s egy kicsit valóban komolyabb arcot ölt, míg töpreng rajta, miként reagáljon. Ám nem esik kétségbe, hiszen testbeszédük, s egész viselkedésük azt sugallja, hogy nem lehet olyan komoly ellentét közöttük, ami miatt aggódnia kellene. Az pedig, hogy mivel töltik a közös idejüket, igazán nem rá tartozik, inkább egyfajta adok-kapoknak értékeli a beszélgetést. Elsőként akkor szalad mosolyra a szája, és kuncogja el magát, mikor Rhule megkérdezi a szájkötésről. De aztán gyorsan abbahagyja, hiszen nem szűnt meg együttérezni a beteggel. Válaszát azonban csak félkomolyan mondja.*
- Most nem igazán tudnám ajánlani, az émelygésre tekintettel. Erre tessék.
*Int kezével a lépcső felé, és előre megy, ahogy kérték tőle. Igyekszik azonban a másik oldalra húzódni, mint amelyiken Meira jár a férfi mellett, hogy a nyomában járó rózsaillat minél kevésbé érje és kavarja fel.
Előkelő vendégekhez van szokva, akik éppen azon sértődnének meg, ha nem beszélne róluk illedelmesen. Nem fordul hátra a suttogásra, s nem adja jelét, hogy értené a szavakat, azonban az arca vörösebb, mint korábban, mikor a férfi figyelmes megoldására hátrafordul egy szerény mosollyal.*
- Örvendek! Én Cassy vagyok. Tegezhetnek, ha gondolják.
*Ez megint olyan dolog, amit a vendégek döntenek el, ha közvetlen stílussal nyitna, az önérzetes gazdagok felhúzhatnák az orrukat. A szoba ajtaját kitárja, hogy beléphessenek, előre engedi őket. A szokásos berendezést találhatják itt is, egy kancsó naponta cserélt forrásvíz és tiszta poharak akadnak az asztalon, csak úgy, mint a többi szobában. Ha teheti, akkor harmadikként lép be a szobába, és becsukja az ajtót, de nem megy nagyon beljebb, míg csak útban lenne. Megvárja, hogy elhelyezkedjenek. Eszébe jut, hogy Vyl említett egy gyógyítót, mikor az ork vendég lett rosszul a minap. Sovány reménység, hogy megtalálják, és el tudják hozni így hirtelen, de azért jó, hogy van egy tartalék terv a fejében. Először azonban megpróbál megtenni mindent, ami tőle telik, de ehhez informálódnia kell. Nem sok tapasztalata van ebben, valahol azért megpróbálja elkezdeni.*
- Akkor, ha jól értettem, fejsérülésről van szó, ami tegnap este történt, ugye? Seb is keletkezett, esetleg nőtt rá dudor? A tünetek pedig szédülés, fejfájás és émelygés?
*Számolja ujjain a jeleket.*
- Csak émelygés vagy… tudott rendesen enni és inni azóta? Tölthetek egy pohár vizet?
*Mutat az asztalkára. Ez magától is eszébe jutott, de azért nem ajánlgatta odalent, mert tudta, hogy itt lesz majd. Igenlő válasz esetén tölt az egyik pohárba, és átnyújtja Meirának.*
*Nem minden Sellő egyforma, Cahress pedig különösen az a típus, aki előzékenyen aláveti magát a vendégek majdnem minden szeszélyének. Számára már az udvarias megfogalmazásból is kiderül, hogy közelsége roppant kellemetlen, és ehhez mérten is eléggé rosszul érzi magát miatta, hiszen kénytelen jelenlététét tovább erőltetni. Valójában akart magának egy kis időt nyerni, hogy lemossa bőréről az illat nagy részét, mielőtt felviszi készletét a vendégszobába, ám nem akar akadékoskodni, mikor később megkérik, hogy vezesse fel őket. Ám előbb még próbára teszik ítélőképességét némi tréfával és riposzttal, s egy kicsit valóban komolyabb arcot ölt, míg töpreng rajta, miként reagáljon. Ám nem esik kétségbe, hiszen testbeszédük, s egész viselkedésük azt sugallja, hogy nem lehet olyan komoly ellentét közöttük, ami miatt aggódnia kellene. Az pedig, hogy mivel töltik a közös idejüket, igazán nem rá tartozik, inkább egyfajta adok-kapoknak értékeli a beszélgetést. Elsőként akkor szalad mosolyra a szája, és kuncogja el magát, mikor Rhule megkérdezi a szájkötésről. De aztán gyorsan abbahagyja, hiszen nem szűnt meg együttérezni a beteggel. Válaszát azonban csak félkomolyan mondja.*
- Most nem igazán tudnám ajánlani, az émelygésre tekintettel. Erre tessék.
*Int kezével a lépcső felé, és előre megy, ahogy kérték tőle. Igyekszik azonban a másik oldalra húzódni, mint amelyiken Meira jár a férfi mellett, hogy a nyomában járó rózsaillat minél kevésbé érje és kavarja fel.
Előkelő vendégekhez van szokva, akik éppen azon sértődnének meg, ha nem beszélne róluk illedelmesen. Nem fordul hátra a suttogásra, s nem adja jelét, hogy értené a szavakat, azonban az arca vörösebb, mint korábban, mikor a férfi figyelmes megoldására hátrafordul egy szerény mosollyal.*
- Örvendek! Én Cassy vagyok. Tegezhetnek, ha gondolják.
*Ez megint olyan dolog, amit a vendégek döntenek el, ha közvetlen stílussal nyitna, az önérzetes gazdagok felhúzhatnák az orrukat. A szoba ajtaját kitárja, hogy beléphessenek, előre engedi őket. A szokásos berendezést találhatják itt is, egy kancsó naponta cserélt forrásvíz és tiszta poharak akadnak az asztalon, csak úgy, mint a többi szobában. Ha teheti, akkor harmadikként lép be a szobába, és becsukja az ajtót, de nem megy nagyon beljebb, míg csak útban lenne. Megvárja, hogy elhelyezkedjenek. Eszébe jut, hogy Vyl említett egy gyógyítót, mikor az ork vendég lett rosszul a minap. Sovány reménység, hogy megtalálják, és el tudják hozni így hirtelen, de azért jó, hogy van egy tartalék terv a fejében. Először azonban megpróbál megtenni mindent, ami tőle telik, de ehhez informálódnia kell. Nem sok tapasztalata van ebben, valahol azért megpróbálja elkezdeni.*
- Akkor, ha jól értettem, fejsérülésről van szó, ami tegnap este történt, ugye? Seb is keletkezett, esetleg nőtt rá dudor? A tünetek pedig szédülés, fejfájás és émelygés?
*Számolja ujjain a jeleket.*
- Csak émelygés vagy… tudott rendesen enni és inni azóta? Tölthetek egy pohár vizet?
*Mutat az asztalkára. Ez magától is eszébe jutott, de azért nem ajánlgatta odalent, mert tudta, hogy itt lesz majd. Igenlő válasz esetén tölt az egyik pohárba, és átnyújtja Meirának.*
3239. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-30 20:05:16
Üzenet elküldve: 2020-04-30 20:05:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kuncogás és a haját ért édes támadás, egyszerűen felhőtlenné teszi a férfit. Boldog, elégedett és egyszerűen rég elvesztek a megfelelő szavak. *
- Mindig a saját csapdámba esek* mosolyog a lábujjától kezdve a feje csúcsáig édes nőre, aki annyi vágyat rejt magában, amelyet karizmában még aligha tapasztalt valaha Max. Az ezt követő szavakat reakció nélkül hagyja, és ahogy a sikkantást kettejük közé merészkedik, a vállaiba többszörösen belemarnak azok az ujjak, tényleg férfinak érzi magát. Büszke és vágytól telt, hogy ezt mind ő váltotta ki a barnából. Nem sokkal később, már Maydeleine a férfin ül, az pedig igyekszik az újdonsült pozícióban is megismételni az emlegetett lövéseket, közben a másik derekára markol, és gyöngéden simogatja az ujjai alatt rejlő felületet, hirtelen pedig azt kívánja bárcsak száz karja lenne, hogy mindenhol betakarhassa és szépséget okozhasson a kacér virágszálnak. Ha pedig, már a szépség át fut a gondolatain, a teste sem maradhat ki, és szorosan a testére igyekszik vonni a hívogató sellőt, miközben annak a nyakába hajtott fejjel az utolsó nyögése átsodorja a szikla egyik oldaláról az édes másikra, melyet akár a legszebb érzésnek is keresztelhetne bárki aki átéli azt. Ha módjában áll egy csókot ajándékoz a szépséges nyak finom, fehéres bőrére, majd még egyet a váll hajlatba és végül a dús párnájú szájra. *
- May? *Szólítja félve a felette helyezkedő angyalt. *
- Feküdj kérlek mellém! *Kissé kellemetlen neki, hogy nem tud könnyedén elválni a nő mezédes barlangjától, ugyanis az ő vágya sem tarthat örökké. Amennyiben a másik eleget tesz a kérésének felé fordul, és fél oldalasan a nő felett fekszik, miközben annak hasát simogatja a terebélyes tenyere nyomával, majd feljebb merészkedik a feszes keblekre lágy mozdulatokkal, és a végén egy utolsó csókot lehel a vágyak kapujára, ha sikeresen a másik lábai közé tud helyezkedni, és onnan néz mosolyogva Maydeleinra. *
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kuncogás és a haját ért édes támadás, egyszerűen felhőtlenné teszi a férfit. Boldog, elégedett és egyszerűen rég elvesztek a megfelelő szavak. *
- Mindig a saját csapdámba esek* mosolyog a lábujjától kezdve a feje csúcsáig édes nőre, aki annyi vágyat rejt magában, amelyet karizmában még aligha tapasztalt valaha Max. Az ezt követő szavakat reakció nélkül hagyja, és ahogy a sikkantást kettejük közé merészkedik, a vállaiba többszörösen belemarnak azok az ujjak, tényleg férfinak érzi magát. Büszke és vágytól telt, hogy ezt mind ő váltotta ki a barnából. Nem sokkal később, már Maydeleine a férfin ül, az pedig igyekszik az újdonsült pozícióban is megismételni az emlegetett lövéseket, közben a másik derekára markol, és gyöngéden simogatja az ujjai alatt rejlő felületet, hirtelen pedig azt kívánja bárcsak száz karja lenne, hogy mindenhol betakarhassa és szépséget okozhasson a kacér virágszálnak. Ha pedig, már a szépség át fut a gondolatain, a teste sem maradhat ki, és szorosan a testére igyekszik vonni a hívogató sellőt, miközben annak a nyakába hajtott fejjel az utolsó nyögése átsodorja a szikla egyik oldaláról az édes másikra, melyet akár a legszebb érzésnek is keresztelhetne bárki aki átéli azt. Ha módjában áll egy csókot ajándékoz a szépséges nyak finom, fehéres bőrére, majd még egyet a váll hajlatba és végül a dús párnájú szájra. *
- May? *Szólítja félve a felette helyezkedő angyalt. *
- Feküdj kérlek mellém! *Kissé kellemetlen neki, hogy nem tud könnyedén elválni a nő mezédes barlangjától, ugyanis az ő vágya sem tarthat örökké. Amennyiben a másik eleget tesz a kérésének felé fordul, és fél oldalasan a nő felett fekszik, miközben annak hasát simogatja a terebélyes tenyere nyomával, majd feljebb merészkedik a feszes keblekre lágy mozdulatokkal, és a végén egy utolsó csókot lehel a vágyak kapujára, ha sikeresen a másik lábai közé tud helyezkedni, és onnan néz mosolyogva Maydeleinra. *
3238. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-30 19:51:02
Üzenet elküldve: 2020-04-30 19:51:02
![>Carlotteia Oryw [KKK] [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae//
//Érintőlegesen Reyraa//
- Kitűnő választás! Máris intézkedem.
*Feleli a rendelésre. Valahogy úgy érzi, illik a férfihoz a Kapitány kedvence. Carlotteia úgy ítéli meg, hogy nem várnak tőle választ az ajánlatra, így inkább nem felel rá, kivonul a konyhába megrendelni az ételt. Imoren boldogan ülne le éppen a férfi mellé, mikor Alfonz érkezik, s megköszörüli a torkát.*
- Elnézést kérek, uram... de ha megbocsát, volna egy vendégünk, aki kifejezetten Imoren kisasszony társaságát szeretné kérni. Mindenképpen Öné az elsőbbség természetesen, de ha Önnek esetleg megfelelne egy csere, úgy ajánlhatnék valakit bájos Sellőink közül egy itallal együtt, melyre vendégünk. Mit szólna például a gyönyörű hangú, hamvas szépségű Yathlanae kisasszonyhoz?
*Mutat diszkréten a zenészekhez nemrég csatlakozott Sellőre, akinek kitüntető figyelme mintha Xarasnak lenne címezve. Amennyiben a férfi elfogadja a cserét, úgy Alfonz megköszöni és elvezeti Imorent, és szól Yathlanae-nak, hogy szeretettel várják Xaras asztalánál. Ha nem, akkor Alfonz búcsú után távozik, Imoren marad Xaras mellett. Hamarosan aztán Carlotteia is visszatér, immár a Kapitány kedvencével egy tálcán, amit letesz a férfi elé. Ha közben a lányok kicserélődnek, akkor meglepetten néz egy ideig, de akkor se szól miatta.*
- Parancsoljon uram! Óhajt még valamit?
*Reyraa-nak sajnos egy picit még várnia kell rá, míg visszatérhet a pulthoz, vagy találhat ott mást, aki elkészítheti az italát.*
//Érintőlegesen Reyraa//
- Kitűnő választás! Máris intézkedem.
*Feleli a rendelésre. Valahogy úgy érzi, illik a férfihoz a Kapitány kedvence. Carlotteia úgy ítéli meg, hogy nem várnak tőle választ az ajánlatra, így inkább nem felel rá, kivonul a konyhába megrendelni az ételt. Imoren boldogan ülne le éppen a férfi mellé, mikor Alfonz érkezik, s megköszörüli a torkát.*
- Elnézést kérek, uram... de ha megbocsát, volna egy vendégünk, aki kifejezetten Imoren kisasszony társaságát szeretné kérni. Mindenképpen Öné az elsőbbség természetesen, de ha Önnek esetleg megfelelne egy csere, úgy ajánlhatnék valakit bájos Sellőink közül egy itallal együtt, melyre vendégünk. Mit szólna például a gyönyörű hangú, hamvas szépségű Yathlanae kisasszonyhoz?
*Mutat diszkréten a zenészekhez nemrég csatlakozott Sellőre, akinek kitüntető figyelme mintha Xarasnak lenne címezve. Amennyiben a férfi elfogadja a cserét, úgy Alfonz megköszöni és elvezeti Imorent, és szól Yathlanae-nak, hogy szeretettel várják Xaras asztalánál. Ha nem, akkor Alfonz búcsú után távozik, Imoren marad Xaras mellett. Hamarosan aztán Carlotteia is visszatér, immár a Kapitány kedvencével egy tálcán, amit letesz a férfi elé. Ha közben a lányok kicserélődnek, akkor meglepetten néz egy ideig, de akkor se szól miatta.*
- Parancsoljon uram! Óhajt még valamit?
*Reyraa-nak sajnos egy picit még várnia kell rá, míg visszatérhet a pulthoz, vagy találhat ott mást, aki elkészítheti az italát.*
3237. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-30 17:13:35
Üzenet elküldve: 2020-04-30 17:13:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ahogy Nala teste megfeszül, lábai Taitos oldalára szorulnak, lélegzete pedig elakad, a fiú is érzi, hogy legendás akarata eddig tartott, s nem tovább. Talán csak két-három szívveréssel később, mely tekintve elfoglaltságukat nem sok idő, éli át ő is a pillanatot, mely tüzes találkájuk végkifejlettjét jelenti. Mivel partnere tündér, így nem fogja vissza magát, egy pillanatig sem óvatoskodik, legfeljebb akkor, mikor szorításnak is beillő öleléséből enged kicsit, hogy a lány levegőhöz jusson. Ahogy felemelkedik még egyszer egy rövidke, de annál puhább csókot nyom a lány ajkaira.*
-Nálad elragadóbbal még soha nem találkoztam!
*Suttogja szaggatottan aztán a tündér mellé fekszik, és csupán combjaitól mellének vonaláig lágyan, hosszan simogató karját hagyja ott, míg mindketten egy kis levegőhöz jutnak. Bókja kicsit hirtelen, talán az édes pillanatok, talán az mondatja vele, hogy életében először volt tündérrel, netán csak az, hogy vízpart helyett most ágyon érte egy hölgy társasága. Egy biztos, vidám elégedettséggel sóhajt, és fordul hátáról oldalra, hogy a lány veszélyesen elragadó pillái mögé leshessen, amikor végre ő is levegőhöz jut. A Zöldfülű ezen hangosan felnevet.*
-Szerintem ha nekem kéne benne feszengenem csak leszólna és kinevetne.
*Bár őszintén valószínűleg Nalának van igaza. Kezével eligazít pár kósza hajszálat a lány arcán mielőtt felülne az ágyon. Aztán a lány indul el elsőként az ágytól. Vizet tölt, és Taitos már szól is.*
-Oh, hoznál...
*A vége kimarad mikor tekintete a mosdótálra téved.*
-Oh, mindegy, csak azt hittem ital, de van a szobában is!
*A szobáról jut eszébe, hogy valószínűleg bőségesen átlépték a leghosszabb átöltözés idejét is már, így szótlanul hagyj a tündért, hadd törölgesse meg őt, és még azt a belső késztetését is legyőzi, hogy viszonozza a kedvességet, helyette csak néhány csókkal és kedves érintéssel jutalmazza az apróságot.*
-Szinte minden megfelel, csak ne legyen túl kényelmetlen és tündérre szabott.
*Mosolyog, és talán jobb is, ha nem mennek el az őrségig egy ingért. A lány következő szavaival pedig teljesen egyet tud érteni.*
-Engem is!
*Sóhajt, és legalább olyan mohón eszi szemével a tündért, ahogy az őt.*
-De jobb lesz, ha felöltözünk, még mielőtt még jobban elkezdünk olyanra vágyni, ami most szóba se jöhet.
*Mormogja kicsit lemondóan, aztán a tündér apró vállára teszi a kezét.*
-Viszont ha Xavynak sincs ellenére ölelgethetlek reggelig.
*Kacsint egy kis kompromisszumot kínálva és elkezdi nézegetni a szekrény tartalmát. Egyszerű madzagos nadrágot, és egy bővebb felsőt keres, miközben a ruhákkal szemezve hátraszól Nalának.*
-És... Ha esetleg tudsz kérni egy szabadnapot. Egyszer lehetnél te is az én vendégem.
*Egy kis szünetet tart.*
-Fogadni mernék, hogy tudok olyat mutatni, amit még soha nem láttál.
*Kacsint hátra egy kósza pillantással, noha itt kevésbé titkos technikákról, mint inkább csodákról, varázslatról és óriási farkasokról van szó.*
~Megnézném Ragronon.~
*Nevet fel magában, ahogy a szekérnyi warg gyeplőjét fogó pöttöm lány képe felsejlik lelki szemei előtt. Remélhetőleg eddigre ruhát is talál, és azt felhúzva Nalára nézhet.*
-Segítsek még valamiben? És mit mondunk Xavynak?
*Kérdezi cinkosan, miközben biztos, ami biztos lop még pár csókot, hiszen az ajtón kilépve ki tudja mikor teheti majd meg megint.*
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ahogy Nala teste megfeszül, lábai Taitos oldalára szorulnak, lélegzete pedig elakad, a fiú is érzi, hogy legendás akarata eddig tartott, s nem tovább. Talán csak két-három szívveréssel később, mely tekintve elfoglaltságukat nem sok idő, éli át ő is a pillanatot, mely tüzes találkájuk végkifejlettjét jelenti. Mivel partnere tündér, így nem fogja vissza magát, egy pillanatig sem óvatoskodik, legfeljebb akkor, mikor szorításnak is beillő öleléséből enged kicsit, hogy a lány levegőhöz jusson. Ahogy felemelkedik még egyszer egy rövidke, de annál puhább csókot nyom a lány ajkaira.*
-Nálad elragadóbbal még soha nem találkoztam!
*Suttogja szaggatottan aztán a tündér mellé fekszik, és csupán combjaitól mellének vonaláig lágyan, hosszan simogató karját hagyja ott, míg mindketten egy kis levegőhöz jutnak. Bókja kicsit hirtelen, talán az édes pillanatok, talán az mondatja vele, hogy életében először volt tündérrel, netán csak az, hogy vízpart helyett most ágyon érte egy hölgy társasága. Egy biztos, vidám elégedettséggel sóhajt, és fordul hátáról oldalra, hogy a lány veszélyesen elragadó pillái mögé leshessen, amikor végre ő is levegőhöz jut. A Zöldfülű ezen hangosan felnevet.*
-Szerintem ha nekem kéne benne feszengenem csak leszólna és kinevetne.
*Bár őszintén valószínűleg Nalának van igaza. Kezével eligazít pár kósza hajszálat a lány arcán mielőtt felülne az ágyon. Aztán a lány indul el elsőként az ágytól. Vizet tölt, és Taitos már szól is.*
-Oh, hoznál...
*A vége kimarad mikor tekintete a mosdótálra téved.*
-Oh, mindegy, csak azt hittem ital, de van a szobában is!
*A szobáról jut eszébe, hogy valószínűleg bőségesen átlépték a leghosszabb átöltözés idejét is már, így szótlanul hagyj a tündért, hadd törölgesse meg őt, és még azt a belső késztetését is legyőzi, hogy viszonozza a kedvességet, helyette csak néhány csókkal és kedves érintéssel jutalmazza az apróságot.*
-Szinte minden megfelel, csak ne legyen túl kényelmetlen és tündérre szabott.
*Mosolyog, és talán jobb is, ha nem mennek el az őrségig egy ingért. A lány következő szavaival pedig teljesen egyet tud érteni.*
-Engem is!
*Sóhajt, és legalább olyan mohón eszi szemével a tündért, ahogy az őt.*
-De jobb lesz, ha felöltözünk, még mielőtt még jobban elkezdünk olyanra vágyni, ami most szóba se jöhet.
*Mormogja kicsit lemondóan, aztán a tündér apró vállára teszi a kezét.*
-Viszont ha Xavynak sincs ellenére ölelgethetlek reggelig.
*Kacsint egy kis kompromisszumot kínálva és elkezdi nézegetni a szekrény tartalmát. Egyszerű madzagos nadrágot, és egy bővebb felsőt keres, miközben a ruhákkal szemezve hátraszól Nalának.*
-És... Ha esetleg tudsz kérni egy szabadnapot. Egyszer lehetnél te is az én vendégem.
*Egy kis szünetet tart.*
-Fogadni mernék, hogy tudok olyat mutatni, amit még soha nem láttál.
*Kacsint hátra egy kósza pillantással, noha itt kevésbé titkos technikákról, mint inkább csodákról, varázslatról és óriási farkasokról van szó.*
~Megnézném Ragronon.~
*Nevet fel magában, ahogy a szekérnyi warg gyeplőjét fogó pöttöm lány képe felsejlik lelki szemei előtt. Remélhetőleg eddigre ruhát is talál, és azt felhúzva Nalára nézhet.*
-Segítsek még valamiben? És mit mondunk Xavynak?
*Kérdezi cinkosan, miközben biztos, ami biztos lop még pár csókot, hiszen az ajtón kilépve ki tudja mikor teheti majd meg megint.*
3236. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-30 16:27:01
Üzenet elküldve: 2020-04-30 16:27:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Beluntina és Rendor//
//A 10-es szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Úgy tűnik egyelőre jól csinálja amit csinál, mert kéjes nyögéseket és sóhajokat kap válaszul cselekedetire. Végül aztán eléri a nadrágot nyelvével így hát meg áll. Pedig úgy tűnik, hogy nem kellet volna, mert a lány csípője vágyakozva emelkedett meg felé. Mielőtt levehetné szűk nadrágját megállítják ebben. Amint a puha kis kéz ráfog az övére rögtön meg is áll. Az igéző pillantás minden figyelmét leköti, hogy aztán újabb csókban egyesüljenek ajkaik, miközben azok a rakoncátlan ujjacskák a nadrágjánál ingerlik bőrét. Rendor nagyot nyel és bólint a lány szavaira. Igaza lehet ezzel kapcsolatban. Így hát visszatérnek a kezdetekhez. Azok párnák egyedül érezhették magukat. Leírhatatlan érzés járja át, amikor testük egymáshoz préselődik. A tengerész lány bőre szinte égeti az övét. Érzi az Beluntina legapróbb rezdülését is. Az apróbb rándulásoktól a szabályosan emelkedő mellkasig, amikor még jobban egymáshoz érnek. Még egy szeretője sem dédelgette ennyire, mint most Bel. És itt még nincs is vége, ugyanis lassan lebukik és csókjaival immáron a dagadó lágyékát ingerli. Az, hogy ezt a ruhán keresztül teszi csak még jobban tüzeli. Persze ez a ruhadarab már nem sokáig marad rajta. Egy hirtelen mozdulat múlva már lent is van minden. Még ha akarna sem tudna védekezni egy ilyen támadás ellen. Az üdvözlésre egész teste megrázkódik az izgalomtól. Roppantul izgalmasnak találja ezt a kis huncutságot. Úgy dűl az ágyra a sellő, mint egy szobor. Most ős átélheti azt az érzést, amit nem is olyan rég a lánynak nyújtott. Fekszik az ágyon kiszolgáltatottan. Most ő szenved az ingerlő forró csókoktól, miközben mancsait a nadrághoz vezetik. Végül a lágy ajkak elérik a fülét, ahova aztán beleduruzsolja mindkettejük legnagyobb vágyát. Újfent megborzong, amikor a kis fogak érzékeny pontjára csattannak. Engedelmeskedve a parancsnak el is kezdi lassan lehúzni látatlanban azt a fránya nadrágot. Sajnos a térdelés nem teszi lehetővé számára, hogy teljesen megtegye. Átöleli a karcsú testet és maga alá fordítja azt, hogy aztán felé térdelve teljesen lehámozza róla az összes alsóneműjét. Immáron feltárulkozik előtte a gyönyörök kapuja. Odahajol és egy gyengéd csókot hint rá. Megint közrezárja a lányt, mint legelőször, amikor az ágyra dobta. Fél karján megtámaszkodik, hogy a másikkal betudja helyezni duzzadó mára már az előváladéktól ragacsos szerszámát a lányba szépen lassan. Ha végre bejutott a forró katlanba, akkor súlya egy részével ránehézkedik Belre. Csak annyira, hogy ne legyen az kellemetlen, de érzékeltesse jelenlétét. Lassú ütemben kezd el mozogni a lányban, miközben egy hosszú és szenvedélyes csókban részesíti. Tempóján lassan fog gyorsítani, hogy kitapasztalja a legmegfelelőbb tempót Beluntina számára. Ezt a nyögések sűrűségéből és erősségéből fogja majd levonni, hogy megfelelő-e.*
//A 10-es szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Úgy tűnik egyelőre jól csinálja amit csinál, mert kéjes nyögéseket és sóhajokat kap válaszul cselekedetire. Végül aztán eléri a nadrágot nyelvével így hát meg áll. Pedig úgy tűnik, hogy nem kellet volna, mert a lány csípője vágyakozva emelkedett meg felé. Mielőtt levehetné szűk nadrágját megállítják ebben. Amint a puha kis kéz ráfog az övére rögtön meg is áll. Az igéző pillantás minden figyelmét leköti, hogy aztán újabb csókban egyesüljenek ajkaik, miközben azok a rakoncátlan ujjacskák a nadrágjánál ingerlik bőrét. Rendor nagyot nyel és bólint a lány szavaira. Igaza lehet ezzel kapcsolatban. Így hát visszatérnek a kezdetekhez. Azok párnák egyedül érezhették magukat. Leírhatatlan érzés járja át, amikor testük egymáshoz préselődik. A tengerész lány bőre szinte égeti az övét. Érzi az Beluntina legapróbb rezdülését is. Az apróbb rándulásoktól a szabályosan emelkedő mellkasig, amikor még jobban egymáshoz érnek. Még egy szeretője sem dédelgette ennyire, mint most Bel. És itt még nincs is vége, ugyanis lassan lebukik és csókjaival immáron a dagadó lágyékát ingerli. Az, hogy ezt a ruhán keresztül teszi csak még jobban tüzeli. Persze ez a ruhadarab már nem sokáig marad rajta. Egy hirtelen mozdulat múlva már lent is van minden. Még ha akarna sem tudna védekezni egy ilyen támadás ellen. Az üdvözlésre egész teste megrázkódik az izgalomtól. Roppantul izgalmasnak találja ezt a kis huncutságot. Úgy dűl az ágyra a sellő, mint egy szobor. Most ős átélheti azt az érzést, amit nem is olyan rég a lánynak nyújtott. Fekszik az ágyon kiszolgáltatottan. Most ő szenved az ingerlő forró csókoktól, miközben mancsait a nadrághoz vezetik. Végül a lágy ajkak elérik a fülét, ahova aztán beleduruzsolja mindkettejük legnagyobb vágyát. Újfent megborzong, amikor a kis fogak érzékeny pontjára csattannak. Engedelmeskedve a parancsnak el is kezdi lassan lehúzni látatlanban azt a fránya nadrágot. Sajnos a térdelés nem teszi lehetővé számára, hogy teljesen megtegye. Átöleli a karcsú testet és maga alá fordítja azt, hogy aztán felé térdelve teljesen lehámozza róla az összes alsóneműjét. Immáron feltárulkozik előtte a gyönyörök kapuja. Odahajol és egy gyengéd csókot hint rá. Megint közrezárja a lányt, mint legelőször, amikor az ágyra dobta. Fél karján megtámaszkodik, hogy a másikkal betudja helyezni duzzadó mára már az előváladéktól ragacsos szerszámát a lányba szépen lassan. Ha végre bejutott a forró katlanba, akkor súlya egy részével ránehézkedik Belre. Csak annyira, hogy ne legyen az kellemetlen, de érzékeltesse jelenlétét. Lassú ütemben kezd el mozogni a lányban, miközben egy hosszú és szenvedélyes csókban részesíti. Tempóján lassan fog gyorsítani, hogy kitapasztalja a legmegfelelőbb tempót Beluntina számára. Ezt a nyögések sűrűségéből és erősségéből fogja majd levonni, hogy megfelelő-e.*
3235. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-29 23:45:41
Üzenet elküldve: 2020-04-29 23:45:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nalaeä hűségesen szolgálja a házat, amióta csak itt van. Háláját elsősorban a vendégek felé nyújtott odaadásában tudja kifejezni, hogy lehetőség szerint minél többször tiszteljék meg e patinás intézményt a jelenlétükkel, így mindig öröm, ha egy-egy kuncsaftja többször visszatér a Sellőház örömeiből repetázni. Ám ezúttal mégis más egy kicsit a helyzet. Lehet, hogy a saját szoba légköre teszi vagy az ezüstös tekintet delejes csillogása, de a kis tündér szolgálatra formált énje legbelső redőjében, valahol egy apró, személyes zugban kelt ehhez a kívánsághoz egy csendes tónus, ami csak róla szól. Meglapul, mint egy félszeg-kíváncsi tünemény, de őszintesége nem rejti el. A válaszul kapott ígéretben pedig úgy kivirágzik ez az őszinteség, hogy beragyogja Nala egész lényét.
Az úr kérésének úgy tesz eleget, mintha a szavak hatalommal bírnának felette, s erejük örvénye húzná is magával ahogy kimondattak. Lehunyja a szemét és alábukik az érzésben. Minden porcikája bizsereg és zsibong. Tudata gyönyörtől részeg kábulatban tántorog, hiába suttog a kötelesség, hogy figyelme éber maradjon, hiszen a vendég vágyait kellene lesnie. Nem tudja. Már nem. Kicsúszik a gyeplő a kezéből és a teste megadja magát a kéjek rohamának. Megfeszül a háta és combjai közé zárva, görcsösen öleli magához a felkavaró közelséget. Apró lábujjai ökölbe zárnak, ajkai viszont elnyílnak, ahogy elakad a zilált pihegés erre a néhány szívdobbanásnyi időre, amikor nincs más, csak a hitetlenkedve megélt csoda, az édes megsemmisülés.
Van néhány pillanat ezután, amivel nem tud elszámolni. Taitos úr elsuttogott szavai, sóhajai, gyönyörtől átitatott nyögései kavarognak a fejében, összefonódó testük ritmusa, ami hihetetlen messzeségekbe vitte. Mély kortyokban nyeli a levegőt, a tudata csak lassan tisztul. Jobbja mindjárt nyúlna is, hogy simítással fejezze ki háláját a vendégnek, de mintha minden erő elszállt volna belőle. Mosolygása egész éteri, ám még ez is bágyadt a kimerültségtől. Mondania kellene valamit, ahogy illő. Édes, hálás, lenyűgözött szavakat, de tud megszólalni. Elcsigázott derűvel csillogó tekintetébe viszont bele van foglalva minden: az elmondhatatlan, amit ez a különc ifjú úr művelt vele. Csókra hajlik, és simításokkal, simulással tölti ki az időt, míg egy kicsit összeszedi magát.*
- Félek, a lihanechi csipkét Xavy úrnő megvétózná *szólal meg végül, mikor a pillantása megakad a szék hátán heverő ruhadarabon.* - Talán még rajtam is *mosolyodik el pajkosan, hiszen az valóban egy elég pikáns kis semmiség* -, de az úron biztosan.
*Szívesen maradna még így, a férfihoz bújva ebben az édes kimerültséget zsibongó birodalomban, de lassan ideje visszamenniük és még valami hálóruhát is kellene találni Taitos úrnak. Nala egy idő után kicsusszan szeretkezésük mámoros emlékei közül és felkel. Illatos vizet tölt a mosdótálba és megnedvesít vele egy kendőt. Ahogy visszasétál az ágyhoz, érzi, hogy még kissé remegnek a térdei az úr szenvedélyétől. Visszatelepszik a férfi mellé és elkezdik finoman áttörölni Taitos úr testét a nedves kendővel.*
- A szekrényben van pár ruha. Remélem, találunk köztük olyat, ami megfelel *mondja.* - De ha nem, kérhetek kölcsön Oryw úrtól az őrségből. Ő mindig finom, elegáns ingeket hord. *A nedves kendő simítását itt-ott apró csókocskákkal kíséri, de ezúttal egy sóhaj után csak felpillant a férfi ezüstös szemeire.* - De... őszintén szólva, Taitos úr, nehezen visz rá a lélek, hogy hagyjam felöltözni.
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nalaeä hűségesen szolgálja a házat, amióta csak itt van. Háláját elsősorban a vendégek felé nyújtott odaadásában tudja kifejezni, hogy lehetőség szerint minél többször tiszteljék meg e patinás intézményt a jelenlétükkel, így mindig öröm, ha egy-egy kuncsaftja többször visszatér a Sellőház örömeiből repetázni. Ám ezúttal mégis más egy kicsit a helyzet. Lehet, hogy a saját szoba légköre teszi vagy az ezüstös tekintet delejes csillogása, de a kis tündér szolgálatra formált énje legbelső redőjében, valahol egy apró, személyes zugban kelt ehhez a kívánsághoz egy csendes tónus, ami csak róla szól. Meglapul, mint egy félszeg-kíváncsi tünemény, de őszintesége nem rejti el. A válaszul kapott ígéretben pedig úgy kivirágzik ez az őszinteség, hogy beragyogja Nala egész lényét.
Az úr kérésének úgy tesz eleget, mintha a szavak hatalommal bírnának felette, s erejük örvénye húzná is magával ahogy kimondattak. Lehunyja a szemét és alábukik az érzésben. Minden porcikája bizsereg és zsibong. Tudata gyönyörtől részeg kábulatban tántorog, hiába suttog a kötelesség, hogy figyelme éber maradjon, hiszen a vendég vágyait kellene lesnie. Nem tudja. Már nem. Kicsúszik a gyeplő a kezéből és a teste megadja magát a kéjek rohamának. Megfeszül a háta és combjai közé zárva, görcsösen öleli magához a felkavaró közelséget. Apró lábujjai ökölbe zárnak, ajkai viszont elnyílnak, ahogy elakad a zilált pihegés erre a néhány szívdobbanásnyi időre, amikor nincs más, csak a hitetlenkedve megélt csoda, az édes megsemmisülés.
Van néhány pillanat ezután, amivel nem tud elszámolni. Taitos úr elsuttogott szavai, sóhajai, gyönyörtől átitatott nyögései kavarognak a fejében, összefonódó testük ritmusa, ami hihetetlen messzeségekbe vitte. Mély kortyokban nyeli a levegőt, a tudata csak lassan tisztul. Jobbja mindjárt nyúlna is, hogy simítással fejezze ki háláját a vendégnek, de mintha minden erő elszállt volna belőle. Mosolygása egész éteri, ám még ez is bágyadt a kimerültségtől. Mondania kellene valamit, ahogy illő. Édes, hálás, lenyűgözött szavakat, de tud megszólalni. Elcsigázott derűvel csillogó tekintetébe viszont bele van foglalva minden: az elmondhatatlan, amit ez a különc ifjú úr művelt vele. Csókra hajlik, és simításokkal, simulással tölti ki az időt, míg egy kicsit összeszedi magát.*
- Félek, a lihanechi csipkét Xavy úrnő megvétózná *szólal meg végül, mikor a pillantása megakad a szék hátán heverő ruhadarabon.* - Talán még rajtam is *mosolyodik el pajkosan, hiszen az valóban egy elég pikáns kis semmiség* -, de az úron biztosan.
*Szívesen maradna még így, a férfihoz bújva ebben az édes kimerültséget zsibongó birodalomban, de lassan ideje visszamenniük és még valami hálóruhát is kellene találni Taitos úrnak. Nala egy idő után kicsusszan szeretkezésük mámoros emlékei közül és felkel. Illatos vizet tölt a mosdótálba és megnedvesít vele egy kendőt. Ahogy visszasétál az ágyhoz, érzi, hogy még kissé remegnek a térdei az úr szenvedélyétől. Visszatelepszik a férfi mellé és elkezdik finoman áttörölni Taitos úr testét a nedves kendővel.*
- A szekrényben van pár ruha. Remélem, találunk köztük olyat, ami megfelel *mondja.* - De ha nem, kérhetek kölcsön Oryw úrtól az őrségből. Ő mindig finom, elegáns ingeket hord. *A nedves kendő simítását itt-ott apró csókocskákkal kíséri, de ezúttal egy sóhaj után csak felpillant a férfi ezüstös szemeire.* - De... őszintén szólva, Taitos úr, nehezen visz rá a lélek, hogy hagyjam felöltözni.
3234. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-29 22:09:54
Üzenet elküldve: 2020-04-29 22:09:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
* Gonoszul elbánnak vele, de legalább kap segítséget a feljövetelben. Valahogy most nem tudja értékelni, hogy átölelik. Épp azzal van elfoglalva, hogy felköhögje magából a benyelt vizet. A válasz már eléri a tudatát, de felelni nem igazán tud még rá. Amikor a vörös arca a nyakához ér ki használja az alkalmat, hogy megtörölje az arcát. Oda nyúl Lisé fejéhez közeli hajzuhataghoz, hogy a szárazát megragadva áttörölje vele arcát. Talán akad még annyi száraz haj, hogy ezt megtegye. Végül is van belőle bőven a vörösnél.*
- Hrm! Megvagyok!* Morogja sértetten és igyekszik ezt a képét megőrizni. Mondjuk azzal a mosollyal az lány arcán ezt nehéz megtennie. Hogy tudna így haragudni rá. Naznak most eszében sincs újabb légyottra. Jó volt, de egyelőre elég is. Így elvannak egy darabig egymást ölelve, de aztán megszólal Lisé. Talán jó, ha nem látja a Rókalány Nazi arcát. ~ Kösz a biztatást. ~ Valahogy nincs megelégedve a válasszal. Nem is válaszol rögtön a kérdésre. Némán nézi a vörös hajat, amikor egy forró csókot kap a nyakára. ~ Vajon ha születne egy kislányunk, akkor neki is vörös lenne a haja? Vagy inkább rám hasonlítana és fekete lenne? ~ El is képzeli a rohangáló kis vöröst, mert inkább Lisésen képzeli el a kicsit. A vigyor még dolgozik, szóval kitör belőle a nevetés. Valahogy eléggé mulatságosnak hat fejében a rohangáló kis róka. Persze ezt már nem meri elmondani a nőnek, mert félő, hogy vízbe fojtaná. Amikor végre meg tud szólalni a nevetéstől, akkor válaszol.*
- Jól van rendben. ~ Vörös démonfajzat. ~ *Hiába is tagadná nagy hatással van rá ez a vörös róka. Mondjuk torka meg orra még mindig ég. Néha még köhög is egyet.*
- Tudod nagyon rosszul esett nekem ott a víz alatt. Lenne itt valami, amivel kiengesztelhetetlennél. Enged meg, hogy megmossam a hajad illatos szappannal.* Néz rá miközben gyorsan morcos ábrázatot ölt magára. Nem tehet róla, hogy az vörös hajzuhatag ennyire a hatalmába kerítette. Amúgy is meg kéne mosni a testüket, mert lassan kis fog hűlni a vizük. Akkor meg miért ne tehetné meg ezt ő maga.*
//Fürdő//
* Gonoszul elbánnak vele, de legalább kap segítséget a feljövetelben. Valahogy most nem tudja értékelni, hogy átölelik. Épp azzal van elfoglalva, hogy felköhögje magából a benyelt vizet. A válasz már eléri a tudatát, de felelni nem igazán tud még rá. Amikor a vörös arca a nyakához ér ki használja az alkalmat, hogy megtörölje az arcát. Oda nyúl Lisé fejéhez közeli hajzuhataghoz, hogy a szárazát megragadva áttörölje vele arcát. Talán akad még annyi száraz haj, hogy ezt megtegye. Végül is van belőle bőven a vörösnél.*
- Hrm! Megvagyok!* Morogja sértetten és igyekszik ezt a képét megőrizni. Mondjuk azzal a mosollyal az lány arcán ezt nehéz megtennie. Hogy tudna így haragudni rá. Naznak most eszében sincs újabb légyottra. Jó volt, de egyelőre elég is. Így elvannak egy darabig egymást ölelve, de aztán megszólal Lisé. Talán jó, ha nem látja a Rókalány Nazi arcát. ~ Kösz a biztatást. ~ Valahogy nincs megelégedve a válasszal. Nem is válaszol rögtön a kérdésre. Némán nézi a vörös hajat, amikor egy forró csókot kap a nyakára. ~ Vajon ha születne egy kislányunk, akkor neki is vörös lenne a haja? Vagy inkább rám hasonlítana és fekete lenne? ~ El is képzeli a rohangáló kis vöröst, mert inkább Lisésen képzeli el a kicsit. A vigyor még dolgozik, szóval kitör belőle a nevetés. Valahogy eléggé mulatságosnak hat fejében a rohangáló kis róka. Persze ezt már nem meri elmondani a nőnek, mert félő, hogy vízbe fojtaná. Amikor végre meg tud szólalni a nevetéstől, akkor válaszol.*
- Jól van rendben. ~ Vörös démonfajzat. ~ *Hiába is tagadná nagy hatással van rá ez a vörös róka. Mondjuk torka meg orra még mindig ég. Néha még köhög is egyet.*
- Tudod nagyon rosszul esett nekem ott a víz alatt. Lenne itt valami, amivel kiengesztelhetetlennél. Enged meg, hogy megmossam a hajad illatos szappannal.* Néz rá miközben gyorsan morcos ábrázatot ölt magára. Nem tehet róla, hogy az vörös hajzuhatag ennyire a hatalmába kerítette. Amúgy is meg kéne mosni a testüket, mert lassan kis fog hűlni a vizük. Akkor meg miért ne tehetné meg ezt ő maga.*
3233. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-29 19:11:51
Üzenet elküldve: 2020-04-29 19:11:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Beluntina és Rendor//
//A 10-es szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A Rendor ajkai közül kiszökő kuncogás hasonló cselekedetre ösztönözi Belt is. Amikor a férfi pedig a szájával kezdi lehámozni róla az anyagot elfelejt levegőt is venni a felgyülemlő vágytól, és egy apró sóhaj is kiszakad belőle, mert egyszerűen ez az egész túl erotikus egyszerre. A férfi lénye a megtestesült kívánatosság, és azok a határozott mozdulatok, csak még jobban feltüzelik a nőt. A finom csókok, ahogy egyre intenzívebbé válnak hirtelen, úgy érzi magát mint akit tényleg birtokba vesznek, az egész testét akarják és meg is szerzik, de még hogyan. A sellő nyelvének látványa felélesztik benne a női ösztönöket, és automatikusan emeli feljebb a csípőjét hátha az az áhítatos hús lejjebb is merészkedik, de ehelyett a kényeztetés mindenhol megszűnik, és elégedetlenül nyöszörögve tápászkodik a térdére, és ha teheti a másik kezei után nyúl, hogy megállítsa azt minden eddigi mozdulatában. Mélyen az ágy mellett álló szemébe néz, és az ajkaira bukik, hogy lágyan cirógathassa azokat, közben az ujjai a másik hasfala felé igyekeznek, és ráérősen köröznek a nadrág korca felett táncot járva, még egy kicsit kínozva a férfit. *
- Ne siess! Hagy élvezzük ki, amíg bírunk magunkkal. Ha ezt leveszed nem fog menni*a szavai után, újból visszatér a finom párnákhoz, és a másik hátába markolva préselni össze a felső testüket, cirógatja fél kezével az arcot és a tarkót, amit csak ér,, aztán lassan lejjebb bukik, és a csókjai hirtelen, már a duzzadt erekció körül szorgoskodnak egyenlőre, csak a textílián keresztül. Majd felnéz a fekete hajú férfi istenség vágyba ejtő arcára, és egy mozdulattal lerántja az alsó és a felső nadrágot is Rendorról, így teljesen meztelenné téve őt, ha nem ütközik ellenálló falakba, melyeket a volt szerzetes épített a támadások ellen, melyek a tengeri szökevénytől származnak. Immáron az ígéretéhez híven, már a csupasz bőrön vezeti végig a nyelvét, de nem időzik sokáig, csak köszönteni próbálja a várva várt „vendéget ”amilyen hevesen, csak tudja pár csókban és szédült táncban, mintha csak valami egzotikus csemege lenne aztán, ha minden a tervei szerint alakul Rendor, már az ágyon fekszik, Beluntina felette térdel és a nagy mancsokat a nadrágjára vezeti, közben csábos mosollyal az arcán hajol a másik nyaka felé, visszaadni a szenvedtető csókokat. *
- Hagy érezzük egymást jobban* suttogja a lány a férfi fülének kagylójába, és rá is harap az említett területre, miközben igyekszik hozzá dörgölni a két szenvedélytől égő ágyékot. Reméli ennyi biztatásból, már érti az alatta lévő, hogy ideje megszabadulni az utolsó ruhadaraboktól is, és talán a matracba döngölhetné a vendége testét, mintha nem létezne holnap és adhatna neki, olyan éjszakát ami végre jobb emléket hagy maga után, mint az eddigi összes önző partnere. Bár ebből talán az utóbbi, már ennyivel is sikerült. Ám a legjobbakból mindig több kell és még több. *
A hozzászólás írója (Beluntina Wheastys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.29 19:12:12
//A 10-es szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A Rendor ajkai közül kiszökő kuncogás hasonló cselekedetre ösztönözi Belt is. Amikor a férfi pedig a szájával kezdi lehámozni róla az anyagot elfelejt levegőt is venni a felgyülemlő vágytól, és egy apró sóhaj is kiszakad belőle, mert egyszerűen ez az egész túl erotikus egyszerre. A férfi lénye a megtestesült kívánatosság, és azok a határozott mozdulatok, csak még jobban feltüzelik a nőt. A finom csókok, ahogy egyre intenzívebbé válnak hirtelen, úgy érzi magát mint akit tényleg birtokba vesznek, az egész testét akarják és meg is szerzik, de még hogyan. A sellő nyelvének látványa felélesztik benne a női ösztönöket, és automatikusan emeli feljebb a csípőjét hátha az az áhítatos hús lejjebb is merészkedik, de ehelyett a kényeztetés mindenhol megszűnik, és elégedetlenül nyöszörögve tápászkodik a térdére, és ha teheti a másik kezei után nyúl, hogy megállítsa azt minden eddigi mozdulatában. Mélyen az ágy mellett álló szemébe néz, és az ajkaira bukik, hogy lágyan cirógathassa azokat, közben az ujjai a másik hasfala felé igyekeznek, és ráérősen köröznek a nadrág korca felett táncot járva, még egy kicsit kínozva a férfit. *
- Ne siess! Hagy élvezzük ki, amíg bírunk magunkkal. Ha ezt leveszed nem fog menni*a szavai után, újból visszatér a finom párnákhoz, és a másik hátába markolva préselni össze a felső testüket, cirógatja fél kezével az arcot és a tarkót, amit csak ér,, aztán lassan lejjebb bukik, és a csókjai hirtelen, már a duzzadt erekció körül szorgoskodnak egyenlőre, csak a textílián keresztül. Majd felnéz a fekete hajú férfi istenség vágyba ejtő arcára, és egy mozdulattal lerántja az alsó és a felső nadrágot is Rendorról, így teljesen meztelenné téve őt, ha nem ütközik ellenálló falakba, melyeket a volt szerzetes épített a támadások ellen, melyek a tengeri szökevénytől származnak. Immáron az ígéretéhez híven, már a csupasz bőrön vezeti végig a nyelvét, de nem időzik sokáig, csak köszönteni próbálja a várva várt „vendéget ”amilyen hevesen, csak tudja pár csókban és szédült táncban, mintha csak valami egzotikus csemege lenne aztán, ha minden a tervei szerint alakul Rendor, már az ágyon fekszik, Beluntina felette térdel és a nagy mancsokat a nadrágjára vezeti, közben csábos mosollyal az arcán hajol a másik nyaka felé, visszaadni a szenvedtető csókokat. *
- Hagy érezzük egymást jobban* suttogja a lány a férfi fülének kagylójába, és rá is harap az említett területre, miközben igyekszik hozzá dörgölni a két szenvedélytől égő ágyékot. Reméli ennyi biztatásból, már érti az alatta lévő, hogy ideje megszabadulni az utolsó ruhadaraboktól is, és talán a matracba döngölhetné a vendége testét, mintha nem létezne holnap és adhatna neki, olyan éjszakát ami végre jobb emléket hagy maga után, mint az eddigi összes önző partnere. Bár ebből talán az utóbbi, már ennyivel is sikerült. Ám a legjobbakból mindig több kell és még több. *
A hozzászólás írója (Beluntina Wheastys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.29 19:12:12
3232. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-29 18:28:37
Üzenet elküldve: 2020-04-29 18:28:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vörös és fekete//
//Zárás//
*A kezdeti édes, játékos lassú keringőt szinte durva pofonként csapja agyon Redin távozása, de Yath nem tud ez ellen mit tenni, csak áll, tétován, zavartan, s igyekszik gyorsan felöltözni, de kezei minduntalan rossz darabokat ragadnak meg, mintha nem tudna koncentrálni. Végül csak magára rángatja a fehér szoknyát, s a felsőt, de azzal most nem kezd vacakolni, hogy összes ékszerét, övét visszavegye, inkább haját igazgatja meg, hogy normálisan nézzen ki, ha visszatér a vendégek közé. A pénzét megkapja, még borravalót is bőven, habár nem érti, mire fel. Hebeg egy köszönömöt, majd erszényébe süllyeszti az aranyakat.*
-Ég veled, Redin.
*Annyi kérdés, annyi bizonytalanság kavarog benne, de mégsem tartja szóval a vörös démont, helyette rövid búcsút mond, magába fojtva feltörő érzéseit. Csókja is hidegebb a szokásosnál, de nem tehet róla, sikerült teljesen összezavarodnia. Pár pillanatig még nézi a távozó lányt, majd egy mély sóhajtással hátat fordít, s lehuppan az ágyra.*
- Hát, ez fura volt...
*Mondja ki hangosan gondolatait, már nem tart attól, hogy bárki meghallja, Redin gyorsan lerobogott a lépcsőn, talán ki is lépett a Sellőházból. Majd feláll, a tükör elé libben, s pár röpke pillanat múlva már a megszokott Yathlanae mosolyog vissza rá. Az ott lévő fésűt is igénybe veszi, zavart ráncai a homlokán szépen kisimulnak, mintha ott sem lettek volna soha. Most már nyugodtan, szertartásos mozdulatokkal felveszi karpereceit, és arany, szépen megmunkált övét, s készen áll rá, hogy az este folytatódjon, mint ha mi sem történt volna. Felkapja lantját, s mielőtt visszatér a vendégek közé, még meghagyja a két vízhordó kölyöknek, hogy rakják rendbe a szobát.*
//A kanári visszatér, másodszor is//
//Nyílt, főleg Xaras//
*Szinte észrevétlenül surran vissza a zenészek közé, de Fendronn figyelme nem lankad, széles mosollyal, s némi értetlenséggel köszönti a visszatérő énekest. De a nő most nem méltatja kacér pillantásokkal, csak helyet foglal, s minden további beszélgetés, jelzés nélkül vidám dallamokat kezd pengetni, s hamarosan énekével is bekapcsolódik. Az üde dalocska az ő jókedvét is visszahozza, nincs olyan baj, amit egy kis felszabadult dalolás el ne tudna űzni. Szemével célba veszi a magányosnak tűnő vendégeket, bár aligha akad ilyen ezen az esti órán. Végül mégis megállapodik egy férfin, aki a pultnál ácsorog, talán az egyik alkalmazottal cseveg éppen. Igyekszik addig szuggerálni, amíg a bárd észre nem veszi, hogy figyelik, ekkor megereszt egy kedves, kicsit kihívó, de szelíd mosolyt. Ha létrejött a szemkontaktus, onnantól kezdve mintha neki énekelne.*
//Zárás//
*A kezdeti édes, játékos lassú keringőt szinte durva pofonként csapja agyon Redin távozása, de Yath nem tud ez ellen mit tenni, csak áll, tétován, zavartan, s igyekszik gyorsan felöltözni, de kezei minduntalan rossz darabokat ragadnak meg, mintha nem tudna koncentrálni. Végül csak magára rángatja a fehér szoknyát, s a felsőt, de azzal most nem kezd vacakolni, hogy összes ékszerét, övét visszavegye, inkább haját igazgatja meg, hogy normálisan nézzen ki, ha visszatér a vendégek közé. A pénzét megkapja, még borravalót is bőven, habár nem érti, mire fel. Hebeg egy köszönömöt, majd erszényébe süllyeszti az aranyakat.*
-Ég veled, Redin.
*Annyi kérdés, annyi bizonytalanság kavarog benne, de mégsem tartja szóval a vörös démont, helyette rövid búcsút mond, magába fojtva feltörő érzéseit. Csókja is hidegebb a szokásosnál, de nem tehet róla, sikerült teljesen összezavarodnia. Pár pillanatig még nézi a távozó lányt, majd egy mély sóhajtással hátat fordít, s lehuppan az ágyra.*
- Hát, ez fura volt...
*Mondja ki hangosan gondolatait, már nem tart attól, hogy bárki meghallja, Redin gyorsan lerobogott a lépcsőn, talán ki is lépett a Sellőházból. Majd feláll, a tükör elé libben, s pár röpke pillanat múlva már a megszokott Yathlanae mosolyog vissza rá. Az ott lévő fésűt is igénybe veszi, zavart ráncai a homlokán szépen kisimulnak, mintha ott sem lettek volna soha. Most már nyugodtan, szertartásos mozdulatokkal felveszi karpereceit, és arany, szépen megmunkált övét, s készen áll rá, hogy az este folytatódjon, mint ha mi sem történt volna. Felkapja lantját, s mielőtt visszatér a vendégek közé, még meghagyja a két vízhordó kölyöknek, hogy rakják rendbe a szobát.*
//A kanári visszatér, másodszor is//
//Nyílt, főleg Xaras//
*Szinte észrevétlenül surran vissza a zenészek közé, de Fendronn figyelme nem lankad, széles mosollyal, s némi értetlenséggel köszönti a visszatérő énekest. De a nő most nem méltatja kacér pillantásokkal, csak helyet foglal, s minden további beszélgetés, jelzés nélkül vidám dallamokat kezd pengetni, s hamarosan énekével is bekapcsolódik. Az üde dalocska az ő jókedvét is visszahozza, nincs olyan baj, amit egy kis felszabadult dalolás el ne tudna űzni. Szemével célba veszi a magányosnak tűnő vendégeket, bár aligha akad ilyen ezen az esti órán. Végül mégis megállapodik egy férfin, aki a pultnál ácsorog, talán az egyik alkalmazottal cseveg éppen. Igyekszik addig szuggerálni, amíg a bárd észre nem veszi, hogy figyelik, ekkor megereszt egy kedves, kicsit kihívó, de szelíd mosolyt. Ha létrejött a szemkontaktus, onnantól kezdve mintha neki énekelne.*
3231. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-29 15:42:21
Üzenet elküldve: 2020-04-29 15:42:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vörös és fekete//
//Egy szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Yath csalódott kifejezését látva majd' megszakad a démon szíve, de pontosan tudja, nemsokára előtör belőle az az oldala, amit kifejezetten gyűlöl önmagában, és a legkevésbé sem szeretné, ha a lány is tanújává válna egy kitörésének. Érzi a hűvös, és most szokatlanul keménynek tetsző padlót talpai alatt, a bőrén apró patakokká gyűlő vizet, amint a kőkockákra csorog. Arcán titokzatos belső fájdalom suhan át, furcsa, csapongó személyiségének kínja ez. Halvány, bocsánatkérő mosollyal arcán átveszi a törölközőt, s gyors, kapkodó mozdulatokkal itatgatja bőréről a fürdő kellemes vizét, mintha csak egy gyilkosság után tüntetné el a bűn vörös nyomait. Ruháit is zavart tétovasággal rángatja magára, érzi, nincs sok hátra már. Mikor az elf a pénzt hozza szóba, zavarodottan rázza meg a fejét, hogy emlékeztesse magát a valóságra.*
~Hát persze, a játék díja... Majdnem el is felejtettem, hol vagyok.~
*Aranyaktól közepesen meghízott erszénye - mint minden más értékesnek tartott tulajdona - a puha bőr csizmában lapul gondosan elrejtve. Miután a lábára cibálta a lábbelit, óvatosan benyúl jobb vádlija mellett, kihúzva a hímzett kis tárgyat. Gondolkodás nélkül nyújt át 100 aranyat az egész este csodásan alakító Yathlanae Vyserra számára.
A pénzt felé nyújtva halvány félmosolyt küzd riadt arcára, ami inkább ijesztőnek hat, mintsem kedvesnek.*
- Figyelj, én... Szóval őszintén sajnálom, de tényleg mindenki jobban jár, ha most elmegyek. De valami furcsa okból úgy érzem, útjaink nem válnak el véglegesen. Mindenesetre legyen szép estéd, boldog életed és minden egyéb.
*Még egyszer, utoljára finoman megszorítja a lány kezét, majd másik tenyerét arcára csúsztatva lágy csókot nyom ajkaira.*
- Ég veled, kedves Yath.
*Gyors, ijedt macskáéhoz hasonlatos surranó léptekkel lekúszik a lépcsőn, majd át az asztalok közt, meg sem állva az ajtóig, ahol kiér a hideg éjszakába. A levegő felborzolja hátán és karjain a szőrt, arcára kétségbeesett tekintet kúszik, légzése nehezül. Hangtalanul tűnik el a sötét levegő ölelő karjai közt.*
//Egy szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Yath csalódott kifejezését látva majd' megszakad a démon szíve, de pontosan tudja, nemsokára előtör belőle az az oldala, amit kifejezetten gyűlöl önmagában, és a legkevésbé sem szeretné, ha a lány is tanújává válna egy kitörésének. Érzi a hűvös, és most szokatlanul keménynek tetsző padlót talpai alatt, a bőrén apró patakokká gyűlő vizet, amint a kőkockákra csorog. Arcán titokzatos belső fájdalom suhan át, furcsa, csapongó személyiségének kínja ez. Halvány, bocsánatkérő mosollyal arcán átveszi a törölközőt, s gyors, kapkodó mozdulatokkal itatgatja bőréről a fürdő kellemes vizét, mintha csak egy gyilkosság után tüntetné el a bűn vörös nyomait. Ruháit is zavart tétovasággal rángatja magára, érzi, nincs sok hátra már. Mikor az elf a pénzt hozza szóba, zavarodottan rázza meg a fejét, hogy emlékeztesse magát a valóságra.*
~Hát persze, a játék díja... Majdnem el is felejtettem, hol vagyok.~
*Aranyaktól közepesen meghízott erszénye - mint minden más értékesnek tartott tulajdona - a puha bőr csizmában lapul gondosan elrejtve. Miután a lábára cibálta a lábbelit, óvatosan benyúl jobb vádlija mellett, kihúzva a hímzett kis tárgyat. Gondolkodás nélkül nyújt át 100 aranyat az egész este csodásan alakító Yathlanae Vyserra számára.
A pénzt felé nyújtva halvány félmosolyt küzd riadt arcára, ami inkább ijesztőnek hat, mintsem kedvesnek.*- Figyelj, én... Szóval őszintén sajnálom, de tényleg mindenki jobban jár, ha most elmegyek. De valami furcsa okból úgy érzem, útjaink nem válnak el véglegesen. Mindenesetre legyen szép estéd, boldog életed és minden egyéb.
*Még egyszer, utoljára finoman megszorítja a lány kezét, majd másik tenyerét arcára csúsztatva lágy csókot nyom ajkaira.*
- Ég veled, kedves Yath.
*Gyors, ijedt macskáéhoz hasonlatos surranó léptekkel lekúszik a lépcsőn, majd át az asztalok közt, meg sem állva az ajtóig, ahol kiér a hideg éjszakába. A levegő felborzolja hátán és karjain a szőrt, arcára kétségbeesett tekintet kúszik, légzése nehezül. Hangtalanul tűnik el a sötét levegő ölelő karjai közt.*
3230. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-29 15:35:46
Üzenet elküldve: 2020-04-29 15:35:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés a Sellőbe //
//Meira, Rhule, Cahress és Reyraa //
*A helyzet szerencsére javulni látszik, és talán a Rhule nevű fiú sem bajt okozni jött, így Rey is visszaenged kicsit, kevésbé komoran és vészjóslóan méregetve a társaságot. Cassy most elbocsátja, amit Rey kicsit furcsáll, elvégre most hívta ide, de különösebb reakció nélkül csak egy apró vállrándítással reagálja le a helyzetet, elfogadva, hogy nem lesz rá szükség. Igazából nem is bánja, semmi kedve nem lett volna a lányt támogatni a lépcső, örül, hogy megoldják helyette a többiek. De azért véglegesen még nem tér vissza a pult árnyékába, inkább megfelelő távolságból megvárja, amíg biztonságban eltűnnek a lépcsőn. Neki aztán nem hiányzik, hogy valaki lezúgjon, és még súlyosabban megsérüljön. Az a biztos, ha egyelőre ott marad a lépcső közelében, készen állva bármilyen hirtelen, mentő mozdulatra. De némi megnyugvással veszi tudomásul, hogy a trió sikeresen felért, s talán már a szobát is megtalálták. Így neki itt több feladata nincs, visszatérhet hivatásába.*
//Őrségben, érintőlegesen Carlotteia//
*Mielőtt elfoglalná szokásos helyét, tesz egy kényelmes kört a vendégtérben, minden társaságot diszkréten, de alaposan szemügyre véve. Néhányan kellemes, ittas állapotban nevetnek, s egymás szavába vágva beszélgetnek, lányokkal az ölükben. Mások egyelőre csendesen iszogatnak, ismerkedve a fűszerektől illatos, folyton zsongó hellyel. De nem lát senkit, aki különösebb gyanakvásra adhatna okot, így visszatér a pult mellé. Csendes megfigyelését csak száraz torkának kellemetlen kaparása zavarja meg, eszébe juttatva, hogy régóta nem ivott semmit. Sok minden történt, s hajlamos elfeledkezni az események sűrűségében ilyen aprócska, ámde fontos dolgokról. Így ha a pult mögött álló lány tud szánni rá néhány másodpercet, s éppen nem elfoglalt, odalép, hogy kérjen valami frissítő, lehetőleg alkoholmentes italt.*
//Meira, Rhule, Cahress és Reyraa //
*A helyzet szerencsére javulni látszik, és talán a Rhule nevű fiú sem bajt okozni jött, így Rey is visszaenged kicsit, kevésbé komoran és vészjóslóan méregetve a társaságot. Cassy most elbocsátja, amit Rey kicsit furcsáll, elvégre most hívta ide, de különösebb reakció nélkül csak egy apró vállrándítással reagálja le a helyzetet, elfogadva, hogy nem lesz rá szükség. Igazából nem is bánja, semmi kedve nem lett volna a lányt támogatni a lépcső, örül, hogy megoldják helyette a többiek. De azért véglegesen még nem tér vissza a pult árnyékába, inkább megfelelő távolságból megvárja, amíg biztonságban eltűnnek a lépcsőn. Neki aztán nem hiányzik, hogy valaki lezúgjon, és még súlyosabban megsérüljön. Az a biztos, ha egyelőre ott marad a lépcső közelében, készen állva bármilyen hirtelen, mentő mozdulatra. De némi megnyugvással veszi tudomásul, hogy a trió sikeresen felért, s talán már a szobát is megtalálták. Így neki itt több feladata nincs, visszatérhet hivatásába.*
//Őrségben, érintőlegesen Carlotteia//
*Mielőtt elfoglalná szokásos helyét, tesz egy kényelmes kört a vendégtérben, minden társaságot diszkréten, de alaposan szemügyre véve. Néhányan kellemes, ittas állapotban nevetnek, s egymás szavába vágva beszélgetnek, lányokkal az ölükben. Mások egyelőre csendesen iszogatnak, ismerkedve a fűszerektől illatos, folyton zsongó hellyel. De nem lát senkit, aki különösebb gyanakvásra adhatna okot, így visszatér a pult mellé. Csendes megfigyelését csak száraz torkának kellemetlen kaparása zavarja meg, eszébe juttatva, hogy régóta nem ivott semmit. Sok minden történt, s hajlamos elfeledkezni az események sűrűségében ilyen aprócska, ámde fontos dolgokról. Így ha a pult mögött álló lány tud szánni rá néhány másodpercet, s éppen nem elfoglalt, odalép, hogy kérjen valami frissítő, lehetőleg alkoholmentes italt.*
3229. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-29 15:08:19
Üzenet elküldve: 2020-04-29 15:08:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Munkában//
*A Sellőház ajtaját meglátva szemei felragyognak, és izgatott mosoly kúszik az ajkára. A hosszú, kecses kezeivel lesimítja a rajta lévő tűzpiros selymet, majd kihúzott, büszke testtartással beljebb lépked munkaidöjét ezennel elindítva a nagy, képzeletbeli homokórában. A füleibe ismerős dallamok szállnak, és látja maga előtt amikor először betért ide, oly elveszetten most pedig kiegyensúlyozottabb, mint azokban a percekben képzelhette volna. Izgatott és mosolygós, nem törődik az elméje semmi mással, csak az itt jelenlévő asztalokkal, a vendégekkel és a keményen dolgozó munkatársaival. A pult felé lépdel, és látja mennyire serényen dolgoznak mindannyian körülötte, ő maga pedig a hullámos tincseit birizgálva kémleli mit lehetne tenni- venni, hogy az unatkozás szelleme be se köszönjen hozzá. Végül csak, úgy dönt megkerüli a pultot immáron a belső felére szökkenve annak, és kiszolgálásra készen álldogál, ameddig a vendégek fel nem sorakoznak a hangulatos falakon belül. Egy kis tevékenység az asztalok és az italok körében, még jót is fog neki tenni, lenyugtatja az eddigi aggodalmait és nyugodt lehet az első napja. Nem szeretne tétlen lenni egy pillanatig sem, így már a puha keze öleli is körbe a fehéres rongyot, is dudorászva tisztogatja az előtte rejlő hosszú lapot. *
*A Sellőház ajtaját meglátva szemei felragyognak, és izgatott mosoly kúszik az ajkára. A hosszú, kecses kezeivel lesimítja a rajta lévő tűzpiros selymet, majd kihúzott, büszke testtartással beljebb lépked munkaidöjét ezennel elindítva a nagy, képzeletbeli homokórában. A füleibe ismerős dallamok szállnak, és látja maga előtt amikor először betért ide, oly elveszetten most pedig kiegyensúlyozottabb, mint azokban a percekben képzelhette volna. Izgatott és mosolygós, nem törődik az elméje semmi mással, csak az itt jelenlévő asztalokkal, a vendégekkel és a keményen dolgozó munkatársaival. A pult felé lépdel, és látja mennyire serényen dolgoznak mindannyian körülötte, ő maga pedig a hullámos tincseit birizgálva kémleli mit lehetne tenni- venni, hogy az unatkozás szelleme be se köszönjen hozzá. Végül csak, úgy dönt megkerüli a pultot immáron a belső felére szökkenve annak, és kiszolgálásra készen álldogál, ameddig a vendégek fel nem sorakoznak a hangulatos falakon belül. Egy kis tevékenység az asztalok és az italok körében, még jót is fog neki tenni, lenyugtatja az eddigi aggodalmait és nyugodt lehet az első napja. Nem szeretne tétlen lenni egy pillanatig sem, így már a puha keze öleli is körbe a fehéres rongyot, is dudorászva tisztogatja az előtte rejlő hosszú lapot. *
3228. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-29 15:07:03
Üzenet elküldve: 2020-04-29 15:07:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés a Sellőbe //
//Meira, Cahress és Reyraa //
* A mélységi is csatlakozik hozzájuk, továbbra is bizalmatlanul méricskélve Bedowirt. Az ifjú nem tudja hibáztatni a nőt, a Meira által elejtett információ morzsák nem vetnek rá jó fényt. Szőke elf segítőjük szabadkozik valamiért, ami felett Rhule nyilván elsiklott, így most csak egy kérdő pillantást lövell a Sellő felé. Firtatni nem akarja a témát. A dolgok így is túlságosan kuszák az ő ízlésének. Csupán egy pofa sörre és némi töményre vágyott a mai nap után. Nagyot sóhajt. Ő hozta fejére ezt az egészet, így nem illeti meg a panaszkodás joga. Az őrt - Reyraát, mint később kiderül - az elf elbocsátja, majd Meira szokásához híven ismét szájalni kezd.*
~Egek!~
* Való igaz, hogy ezt a büntetést helyezte kilátásba, ha a lány nem hagy fel a becézgetéssel, de most úgy érzi ez a legkisebb problémájuk.*
- Mondja csak, ha a száját bekötözzük azzal nem rontunk az állapotán, nem igaz?* intézi kérdését a szőkéhez, nehéz megállapítani, hogy komolyan gondolja, vagy csak tréfál.*
- Kérem, mutassa az utat.* int fejével és felkészül, hogy kövesse Cahress-t bármerre is vezesse őket. Meira továbbra is mondja a magáét. Rhule bizalmasan közel hajol hozzá, bár nem tudja a barna leányzó mennyire igyekszik tompítani a hangját, miközben az őt ért megszólítást kritizálja.*
- Gondolod eddig olyan jó benyomást keltettél, hogy épp ez rontana a helyzeten?* bosszúsan csóválja a fejét, de mégis igyekszik a lány kívánsága szerint cselekedni.*
- Meirának hívják, engem pedig szólítson csak Rhulnak.* intézi szavait a rózsaillatú szépségnek, majd szabadkozni kezd.* Ugyan, dehogy! Meira holmijáról majd én gondoskodom, hálásan köszönjük már az eddigieket is. Igaz, Meira?* pillant jelentőségteljesen a kókadozó leányzóra. Igenlő válaszra számít, és bízik benne, hogy hamarosan megérkeznek ahhoz a szobához.*
//Meira, Cahress és Reyraa //
* A mélységi is csatlakozik hozzájuk, továbbra is bizalmatlanul méricskélve Bedowirt. Az ifjú nem tudja hibáztatni a nőt, a Meira által elejtett információ morzsák nem vetnek rá jó fényt. Szőke elf segítőjük szabadkozik valamiért, ami felett Rhule nyilván elsiklott, így most csak egy kérdő pillantást lövell a Sellő felé. Firtatni nem akarja a témát. A dolgok így is túlságosan kuszák az ő ízlésének. Csupán egy pofa sörre és némi töményre vágyott a mai nap után. Nagyot sóhajt. Ő hozta fejére ezt az egészet, így nem illeti meg a panaszkodás joga. Az őrt - Reyraát, mint később kiderül - az elf elbocsátja, majd Meira szokásához híven ismét szájalni kezd.*
~Egek!~
* Való igaz, hogy ezt a büntetést helyezte kilátásba, ha a lány nem hagy fel a becézgetéssel, de most úgy érzi ez a legkisebb problémájuk.*
- Mondja csak, ha a száját bekötözzük azzal nem rontunk az állapotán, nem igaz?* intézi kérdését a szőkéhez, nehéz megállapítani, hogy komolyan gondolja, vagy csak tréfál.*
- Kérem, mutassa az utat.* int fejével és felkészül, hogy kövesse Cahress-t bármerre is vezesse őket. Meira továbbra is mondja a magáét. Rhule bizalmasan közel hajol hozzá, bár nem tudja a barna leányzó mennyire igyekszik tompítani a hangját, miközben az őt ért megszólítást kritizálja.*
- Gondolod eddig olyan jó benyomást keltettél, hogy épp ez rontana a helyzeten?* bosszúsan csóválja a fejét, de mégis igyekszik a lány kívánsága szerint cselekedni.*
- Meirának hívják, engem pedig szólítson csak Rhulnak.* intézi szavait a rózsaillatú szépségnek, majd szabadkozni kezd.* Ugyan, dehogy! Meira holmijáról majd én gondoskodom, hálásan köszönjük már az eddigieket is. Igaz, Meira?* pillant jelentőségteljesen a kókadozó leányzóra. Igenlő válaszra számít, és bízik benne, hogy hamarosan megérkeznek ahhoz a szobához.*
3227. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-29 14:33:20
Üzenet elküldve: 2020-04-29 14:33:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés a Sellőbe//
// Cahress, Rhule, Reyraa//
*Egyetlen egy picike lelkiismeret furdalása van, hogy milyen bélyeget aggat most Rhule-ra. Sosem bántotta úgy, ahogy most tálalta a dolgot. A verekedéseik között becsúszó ütések, és földre eséseket nem veheti ide, hiszen harc közben ezek előfordulnak. Azonban fejsérülésével eszébe jut a saját ostoba döntése, hogy sörrel teli korsóval verte fejbe Rhule-t akinek a szemébe a sör egy része landolt. Na, attól nagyon rosszul volt. Kétféle érzés kezd keveredni benne, míg Cahress közelébe nem lép, úgy rögtön ez hárommá, nem is néggyé lesz. A bűntudat, az aggódás és az undor a rózsák felé. Illetve az erősödő hányinger. Kedve lenne rávágni, hogy egy fenét a dézsában és az nem volt baleset. Persze nem is tegnap, hanem előtte volt.
Jó nagyokat lélegzik az ingéből, amikor a morcos sötételf Reyraa is közelebb lép. Na, hát róla már mondjuk elhiszi, hogy ha erősen borulni készülne elkapni és megtartani is tudja. Nem kerüli el a figyelmét, hogy Reyraa hogyan méregeti Rhulet. Pedig kettejük között, nem a fiúval szoktak bajok lenni.
Cahress szavaira, bólint, hogy persze hogy igaza van. Az hogy részeg lenne, ez leginkább Rhule-nak szólt, de hogy ki mire gondol, ebből, az nem érdekli. A rózsaszagára Cahress elszégyelli magát. Ezen értetlen nézi az elfet. ~Vajon ezeket belenevelik az itt dolgozókba? Ha azt mondanám, hogy bűzlesz akkor is ezt reagálná, vagy megsértődne.~ Kedve lenne kipróbálni de eddigre befurakodik a képbe Rhule, akire kiment a fejéből, hogy mérges így hagyja magát támogatni. A magyarázatra hogy hogyan sérült meg Cahress szörnyen aranyosan reagál. ~Ha tudnád, mennyire messze jársz a valóságtól? És mennyire mondtam én igazat.~ Azonban ezzel nem tetézi Rhule rossz renoméját.
Azt tudja a szőke elf velük jön fel, kérdés a sötételf is szükségét érzi-e ennek. Rhule illata azonban valahogy megszokottabb és nem kavarja fel annyira, mit Cahressé. Hiába aki gyerekkorában is utálta a lányos dolgokat és egészséges állapotában is rosszul volt ezektől. Most ez így bizonyára rosszabb. Most fejét Rhule vállára hajtja, tovább erősítve hogy egy pár lennének. Meg aztán mégis inkább Rhulera támaszkodik szívesebben, mert akárhogy is őt ismeri, benne bízik. ~Nos azért mégiscsak egy bordélyban vagyunk, amiért dühös vagyok rád.~ Jut eszébe egy csapásra minden, és a szemét dög énje kerekedik ismét felül. Felsóhajt, és szörnyű ostobaságot mond.*
- Rhulcii, azt mondtad, ha még egyszer így hívlak egy fához kötözöl. *itt számol egy kicsit. Már csak a hatás kedvéért is, meg mert levegőt kell venni Rhule illatából. *
- Ez már így legalább két fát jelent. *Egy kis szünetet tart.*
- De ha már ez eszedbe jutott, csináljuk úgy, hogy megpróbálok kiszabadulni, és akkor megtámadlak. Hátha ezúttal képes leszek legyőzni téged. *na, hát dühe ellenére elképzelhető, hogy most helyre rakta a dolgokat Rhule nőverő híréről. Közben hagyja magát felfelé vezetni. Cahress szavaira, a kisasszonyra különösen felnyög, és ez nem vágyakozós, inkább kínjai miatt.*
- Szólnál neki udvariasan, hogy ne hívjon így? Hogy nagyon távol állok tőlük. Én biztos, hogy bunkó lennék most. *suttogja Rhulenak. Talán víz kellene neki, de hát ki tudja, ez most nem jut eszébe.*
// Cahress, Rhule, Reyraa//
*Egyetlen egy picike lelkiismeret furdalása van, hogy milyen bélyeget aggat most Rhule-ra. Sosem bántotta úgy, ahogy most tálalta a dolgot. A verekedéseik között becsúszó ütések, és földre eséseket nem veheti ide, hiszen harc közben ezek előfordulnak. Azonban fejsérülésével eszébe jut a saját ostoba döntése, hogy sörrel teli korsóval verte fejbe Rhule-t akinek a szemébe a sör egy része landolt. Na, attól nagyon rosszul volt. Kétféle érzés kezd keveredni benne, míg Cahress közelébe nem lép, úgy rögtön ez hárommá, nem is néggyé lesz. A bűntudat, az aggódás és az undor a rózsák felé. Illetve az erősödő hányinger. Kedve lenne rávágni, hogy egy fenét a dézsában és az nem volt baleset. Persze nem is tegnap, hanem előtte volt.
Jó nagyokat lélegzik az ingéből, amikor a morcos sötételf Reyraa is közelebb lép. Na, hát róla már mondjuk elhiszi, hogy ha erősen borulni készülne elkapni és megtartani is tudja. Nem kerüli el a figyelmét, hogy Reyraa hogyan méregeti Rhulet. Pedig kettejük között, nem a fiúval szoktak bajok lenni.
Cahress szavaira, bólint, hogy persze hogy igaza van. Az hogy részeg lenne, ez leginkább Rhule-nak szólt, de hogy ki mire gondol, ebből, az nem érdekli. A rózsaszagára Cahress elszégyelli magát. Ezen értetlen nézi az elfet. ~Vajon ezeket belenevelik az itt dolgozókba? Ha azt mondanám, hogy bűzlesz akkor is ezt reagálná, vagy megsértődne.~ Kedve lenne kipróbálni de eddigre befurakodik a képbe Rhule, akire kiment a fejéből, hogy mérges így hagyja magát támogatni. A magyarázatra hogy hogyan sérült meg Cahress szörnyen aranyosan reagál. ~Ha tudnád, mennyire messze jársz a valóságtól? És mennyire mondtam én igazat.~ Azonban ezzel nem tetézi Rhule rossz renoméját.
Azt tudja a szőke elf velük jön fel, kérdés a sötételf is szükségét érzi-e ennek. Rhule illata azonban valahogy megszokottabb és nem kavarja fel annyira, mit Cahressé. Hiába aki gyerekkorában is utálta a lányos dolgokat és egészséges állapotában is rosszul volt ezektől. Most ez így bizonyára rosszabb. Most fejét Rhule vállára hajtja, tovább erősítve hogy egy pár lennének. Meg aztán mégis inkább Rhulera támaszkodik szívesebben, mert akárhogy is őt ismeri, benne bízik. ~Nos azért mégiscsak egy bordélyban vagyunk, amiért dühös vagyok rád.~ Jut eszébe egy csapásra minden, és a szemét dög énje kerekedik ismét felül. Felsóhajt, és szörnyű ostobaságot mond.*
- Rhulcii, azt mondtad, ha még egyszer így hívlak egy fához kötözöl. *itt számol egy kicsit. Már csak a hatás kedvéért is, meg mert levegőt kell venni Rhule illatából. *
- Ez már így legalább két fát jelent. *Egy kis szünetet tart.*
- De ha már ez eszedbe jutott, csináljuk úgy, hogy megpróbálok kiszabadulni, és akkor megtámadlak. Hátha ezúttal képes leszek legyőzni téged. *na, hát dühe ellenére elképzelhető, hogy most helyre rakta a dolgokat Rhule nőverő híréről. Közben hagyja magát felfelé vezetni. Cahress szavaira, a kisasszonyra különösen felnyög, és ez nem vágyakozós, inkább kínjai miatt.*
- Szólnál neki udvariasan, hogy ne hívjon így? Hogy nagyon távol állok tőlük. Én biztos, hogy bunkó lennék most. *suttogja Rhulenak. Talán víz kellene neki, de hát ki tudja, ez most nem jut eszébe.*
3226. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-29 12:21:20
Üzenet elküldve: 2020-04-29 12:21:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés a Sellőbe//
//Meira, Rhule, Reyraa//
*Aggodalma talán rosszabbul festi le Meirát saját szemében, mint ahogy a valóságban zajlik, könnyen megijed, ha valaki bajba kerül, s mindig kell egy kis idő, hogy nyugalmát és összeszedettségét visszanyerje. Mikor a nő az arcához kap, még nem érti az okát, egyszerűen rosszullétnek tudja be, s igyekszik nem akadályozni a szabad mozgásban, leszámítva azt, ha esetleg készülne eldőlni, összecsuklani. Ennél azonban erősebbnek mutatkozik Meira, így időt hagy a körülötte lévőknek, hogy gondoskodni tudjanak az épségéről. Tény, hogy Cassy szándéka erősebb a fizikai adottságainál, de ha csak tompítani tudja a nemkívánatos eseményeket, már megéri mindent megtennie érte.*
- Sajnos igazad lehet…
*Feleli restelkedőn, de azért nem távolodik el, míg nem jelzik számára, hogy időszerű lenne. Kiderül számára, hogy a férfi nem csak úgy véletlenül lépett oda hozzájuk, s ez valahol megnyugtatja, jó, ha valaki Meira mellett lehet, akiben megbízik, s egy férfi segítsége mégiscsak hasznos a támogatásban. Csak magában fontolgatja, hogy a nő mennyire lehet részeg, ahogy mondja, a jelek alapján mintha valami nem lenne kerek a történetben. Az erős fejfájásról inkább másnaposságra gondolna, de azt se erősíti meg egyéb jellemző. Az ördögvigyor használatának tüneteit se véli felfedezni rajta. Nem erősködik a fizikai kontaktus fenntartásában, mikor eltolják, vannak, akik ezt nem szeretik, ezért szerényen elhúzódik, készenlétben várva, ha mégis vissza kellene lépnie. Mikor Meira megosztja vele viszolygásának okát, mélyen elszégyelli magát, és lesütött szemekkel, kellemetlenül kipiruló arccal még hátrébb húzódik.*
- Igazán sajnálom… nem gondoltam rá…
*Az újabb felfedett részletek az eseményekről feledteti vele kínos helyzetét. A sejlő ragaszkodás és bizalom, amit így első benyomás alapján a páros között érez, nem engedi, hogy komolyabb fizikai bántalmazásra gondoljon egyből, de azért értetlenül néz hol az egyikre, hol a másikra. Rhule hozzáfűzött magyarázatára, és tekintetére végül elmosolyodik.*
- Á, értem.
*Ez viszont további vizsgálatot igényel akkor, hiszen fizikai sérülésről van szó. Minthogy ketten is Meira közelében állnak, ő nem próbál közelebb lépni, hiszen egyértelmű, hogy a közelsége nemkívánatos. Reyraa felé fordul aztán, mert úgy tűnik, mégsem lesz szükség a segítségére.*
- Köszönöm, Reyraa, azt hiszem, megoldjuk.
*Aztán visszafordul a pároshoz.*
- A kisasszony már kivett egy szobát, nyugodtan felmehetnek. Ha megengedik, jönnék én is mindjárt, szeretnék többet tudni, hogy aztán hatékonyabban segíthessek. Ígérem, nem megyek túl közel, és nem maradok sokáig, csak ameddig feltétlenül szükséges.
*Néz a végén Meirára restelkedőn.*
- Esetleg hozhatok valamit magammal addig is? Gondoskodjam az istállóban maradt holmikról, hogy felvigyék?
//Meira, Rhule, Reyraa//
*Aggodalma talán rosszabbul festi le Meirát saját szemében, mint ahogy a valóságban zajlik, könnyen megijed, ha valaki bajba kerül, s mindig kell egy kis idő, hogy nyugalmát és összeszedettségét visszanyerje. Mikor a nő az arcához kap, még nem érti az okát, egyszerűen rosszullétnek tudja be, s igyekszik nem akadályozni a szabad mozgásban, leszámítva azt, ha esetleg készülne eldőlni, összecsuklani. Ennél azonban erősebbnek mutatkozik Meira, így időt hagy a körülötte lévőknek, hogy gondoskodni tudjanak az épségéről. Tény, hogy Cassy szándéka erősebb a fizikai adottságainál, de ha csak tompítani tudja a nemkívánatos eseményeket, már megéri mindent megtennie érte.*
- Sajnos igazad lehet…
*Feleli restelkedőn, de azért nem távolodik el, míg nem jelzik számára, hogy időszerű lenne. Kiderül számára, hogy a férfi nem csak úgy véletlenül lépett oda hozzájuk, s ez valahol megnyugtatja, jó, ha valaki Meira mellett lehet, akiben megbízik, s egy férfi segítsége mégiscsak hasznos a támogatásban. Csak magában fontolgatja, hogy a nő mennyire lehet részeg, ahogy mondja, a jelek alapján mintha valami nem lenne kerek a történetben. Az erős fejfájásról inkább másnaposságra gondolna, de azt se erősíti meg egyéb jellemző. Az ördögvigyor használatának tüneteit se véli felfedezni rajta. Nem erősködik a fizikai kontaktus fenntartásában, mikor eltolják, vannak, akik ezt nem szeretik, ezért szerényen elhúzódik, készenlétben várva, ha mégis vissza kellene lépnie. Mikor Meira megosztja vele viszolygásának okát, mélyen elszégyelli magát, és lesütött szemekkel, kellemetlenül kipiruló arccal még hátrébb húzódik.*
- Igazán sajnálom… nem gondoltam rá…
*Az újabb felfedett részletek az eseményekről feledteti vele kínos helyzetét. A sejlő ragaszkodás és bizalom, amit így első benyomás alapján a páros között érez, nem engedi, hogy komolyabb fizikai bántalmazásra gondoljon egyből, de azért értetlenül néz hol az egyikre, hol a másikra. Rhule hozzáfűzött magyarázatára, és tekintetére végül elmosolyodik.*
- Á, értem.
*Ez viszont további vizsgálatot igényel akkor, hiszen fizikai sérülésről van szó. Minthogy ketten is Meira közelében állnak, ő nem próbál közelebb lépni, hiszen egyértelmű, hogy a közelsége nemkívánatos. Reyraa felé fordul aztán, mert úgy tűnik, mégsem lesz szükség a segítségére.*
- Köszönöm, Reyraa, azt hiszem, megoldjuk.
*Aztán visszafordul a pároshoz.*
- A kisasszony már kivett egy szobát, nyugodtan felmehetnek. Ha megengedik, jönnék én is mindjárt, szeretnék többet tudni, hogy aztán hatékonyabban segíthessek. Ígérem, nem megyek túl közel, és nem maradok sokáig, csak ameddig feltétlenül szükséges.
*Néz a végén Meirára restelkedőn.*
- Esetleg hozhatok valamit magammal addig is? Gondoskodjam az istállóban maradt holmikról, hogy felvigyék?
3225. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-29 11:47:21
Üzenet elküldve: 2020-04-29 11:47:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vörös és fekete//
//Egy szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kis híján teljesen elveszik az érintések és csókok okozta intenzív érzések és ingerek tengerében, s elfelejti, ki is ő valójában. Nem érzi magát pénzért vásárolt Sellőnek, de emlékeznie kell rá, hogy az. A vörös egy estén át tartó törődést, látszólagos szeretetet és gyönyöröket akar, aligha fűzhet nagyobb reményeket az elfhez. Csak egy újabb vendég, aki ki akarja élvezni a pénzén vásárolt árut, s Yathlanae kötelessége, hogy minél minőségibb, értékesebb áru szerepében tetszelegjen.
Igyekszik hát belesimulni a másik ölelésébe, s hasonlóan kényeztető érintésekben részesíteni. Közben minduntalan beleremeg a nyakát érő csókokba, s azt kívánja, bár megfordulhatna, és ő is felfedezésre indíthatná ajkait. De a vendég igényei az elsők, ha ő kellően ki kívánja élvezni az elf bájait, nem fogja ebben megakadályozni.
Azonban az este újabb meglepetéseket tartogat, ezúttal kellemetlen csalódás formájában, amikor Redin kifejezi távozásra való szándékát. Yath felé fordul, s szemében leplezetlen, szomorú csalódottsággal fürkészi az arcot. Nincs abban a helyzetben, hogy megkérdőjelezze a félvér szavainak hitelességét, és a legkevésbé az érdekli, hogy vajon tényleg e miatt távozik-e. Előtör benne az önmarcangoló érzés, hogy valamit talán rosszul csinált, nem volt elég óvatos, vagy túlságosan is hidegnek hatott, vagy mondott valami olyat, vagy esetleg érintései nem voltak kellemesek. S hiába próbálja ezeket a negatív feltételezéseket elnyomni, önkéntelenül is kiül az arcára, de csak pár röpke pillanatra. Majd nyugodtan feláll, hagyva, hogy lecsöpögjön róla a víz nagy része, s mezítláb kilép a forró fürdő után bizsergetően hidegnek ható padlóra. Előveszi a szekrénybe hajtogatott törölközőket, s Redinnek nyújtja az egyiket, különös, rezignált mosoly kíséretében.*
- Persze, természetesen megértem. Remélem, azért jól szórakozott.
*Ha majd felöltözködnek, és összekészülnek a távozásra, Yath, kelletlenül bár, de rátérhet az anyagiakra. Rossz szájízzel, de el kell kérnie azt a 80 aranyat, amennyibe egy ilyen este kerül, még ha nem is történt semmi. A lehetősége meg lett volna a vörösnek, hogy hosszabbra nyújtsa az éjszakát, ha nem tette, az már az ő gondja.*
//Egy szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kis híján teljesen elveszik az érintések és csókok okozta intenzív érzések és ingerek tengerében, s elfelejti, ki is ő valójában. Nem érzi magát pénzért vásárolt Sellőnek, de emlékeznie kell rá, hogy az. A vörös egy estén át tartó törődést, látszólagos szeretetet és gyönyöröket akar, aligha fűzhet nagyobb reményeket az elfhez. Csak egy újabb vendég, aki ki akarja élvezni a pénzén vásárolt árut, s Yathlanae kötelessége, hogy minél minőségibb, értékesebb áru szerepében tetszelegjen.
Igyekszik hát belesimulni a másik ölelésébe, s hasonlóan kényeztető érintésekben részesíteni. Közben minduntalan beleremeg a nyakát érő csókokba, s azt kívánja, bár megfordulhatna, és ő is felfedezésre indíthatná ajkait. De a vendég igényei az elsők, ha ő kellően ki kívánja élvezni az elf bájait, nem fogja ebben megakadályozni.
Azonban az este újabb meglepetéseket tartogat, ezúttal kellemetlen csalódás formájában, amikor Redin kifejezi távozásra való szándékát. Yath felé fordul, s szemében leplezetlen, szomorú csalódottsággal fürkészi az arcot. Nincs abban a helyzetben, hogy megkérdőjelezze a félvér szavainak hitelességét, és a legkevésbé az érdekli, hogy vajon tényleg e miatt távozik-e. Előtör benne az önmarcangoló érzés, hogy valamit talán rosszul csinált, nem volt elég óvatos, vagy túlságosan is hidegnek hatott, vagy mondott valami olyat, vagy esetleg érintései nem voltak kellemesek. S hiába próbálja ezeket a negatív feltételezéseket elnyomni, önkéntelenül is kiül az arcára, de csak pár röpke pillanatra. Majd nyugodtan feláll, hagyva, hogy lecsöpögjön róla a víz nagy része, s mezítláb kilép a forró fürdő után bizsergetően hidegnek ható padlóra. Előveszi a szekrénybe hajtogatott törölközőket, s Redinnek nyújtja az egyiket, különös, rezignált mosoly kíséretében.*
- Persze, természetesen megértem. Remélem, azért jól szórakozott.
*Ha majd felöltözködnek, és összekészülnek a távozásra, Yath, kelletlenül bár, de rátérhet az anyagiakra. Rossz szájízzel, de el kell kérnie azt a 80 aranyat, amennyibe egy ilyen este kerül, még ha nem is történt semmi. A lehetősége meg lett volna a vörösnek, hogy hosszabbra nyújtsa az éjszakát, ha nem tette, az már az ő gondja.*
3224. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-29 11:22:34
Üzenet elküldve: 2020-04-29 11:22:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés a Sellőbe //
//Meira, Rhule, Cahress és Reyraa //
*Udvariasan hátrébb lép, amikor a fiú felvilágosítja, hogy már kardját letette, csak ezt Rey elmulasztotta észrevenni. Hisz neki, bár bízni nem bízik benne, de elengedi minden további nélkül.*
-Arra nem lesz szükség.
*Lép félre, figyelmen kívül hagyva a pimasz mosolyt.*
- Ez esetben elnézést a zavarásért, és további jó mulatást.
*Engedi útjára, s tervei szerint visszatérne szokásos helyére, ám Cahress megakadályozza ezt hirtelen kérésével. Természetesen Rey egy bólintás után azonnal a kérdéses társasághoz lép, szemrevételezve a sérült, eléggé ingatag lábakon álló nőt. Szemöldökét enyhén felhúzza, kérdőn néz a szőke elfre, mintha magyarázatot várna, mit keres egy sérült, enyhén zavart, látszólag ájulás szélén lévő nő a Sellőházban. Arca még inkább elkomorul, amikor meglátja az imént betérő fiút is, aki minden bizonnyal ismeri a bajban lévő lányt. Már csak ez hiányzott, egy újabb balhés páros, akikre figyelni kell, persze egészen más értelemben.*
- Természetesen. Miben segíthetek?
*Intézi szavait Cassyhez, tőle várva az utasításokat. Közben ügyel arra, hogy elég közel álljon a lányhoz, hogy amennyiben az ismét elvesztené az egyensúlyát, ott legyen, megelőzve, hogy fájdalmasat koppanjon a padlón. A mélységi remélhetőleg könnyen megbirkózik egy ember súlyával, elég magas, és őr lévén jó erőben is van, tudja támogatni.
Fél szemét nem veszi le a fiúról, azért nem árt továbbra is szemmel tartania, főleg, hogy a lány őt hibáztatja csúnya sérüléséért. Ha kiderül, hogy esetleg több köze is van a dologhoz, mint egy véletlen baleset, sok jóra nem számíthat itt a Sellőházban. Nem szeretik a verekedős, durva férfiakat.*
//Meira, Rhule, Cahress és Reyraa //
*Udvariasan hátrébb lép, amikor a fiú felvilágosítja, hogy már kardját letette, csak ezt Rey elmulasztotta észrevenni. Hisz neki, bár bízni nem bízik benne, de elengedi minden további nélkül.*
-Arra nem lesz szükség.
*Lép félre, figyelmen kívül hagyva a pimasz mosolyt.*
- Ez esetben elnézést a zavarásért, és további jó mulatást.
*Engedi útjára, s tervei szerint visszatérne szokásos helyére, ám Cahress megakadályozza ezt hirtelen kérésével. Természetesen Rey egy bólintás után azonnal a kérdéses társasághoz lép, szemrevételezve a sérült, eléggé ingatag lábakon álló nőt. Szemöldökét enyhén felhúzza, kérdőn néz a szőke elfre, mintha magyarázatot várna, mit keres egy sérült, enyhén zavart, látszólag ájulás szélén lévő nő a Sellőházban. Arca még inkább elkomorul, amikor meglátja az imént betérő fiút is, aki minden bizonnyal ismeri a bajban lévő lányt. Már csak ez hiányzott, egy újabb balhés páros, akikre figyelni kell, persze egészen más értelemben.*
- Természetesen. Miben segíthetek?
*Intézi szavait Cassyhez, tőle várva az utasításokat. Közben ügyel arra, hogy elég közel álljon a lányhoz, hogy amennyiben az ismét elvesztené az egyensúlyát, ott legyen, megelőzve, hogy fájdalmasat koppanjon a padlón. A mélységi remélhetőleg könnyen megbirkózik egy ember súlyával, elég magas, és őr lévén jó erőben is van, tudja támogatni.
Fél szemét nem veszi le a fiúról, azért nem árt továbbra is szemmel tartania, főleg, hogy a lány őt hibáztatja csúnya sérüléséért. Ha kiderül, hogy esetleg több köze is van a dologhoz, mint egy véletlen baleset, sok jóra nem számíthat itt a Sellőházban. Nem szeretik a verekedős, durva férfiakat.*
3223. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-29 10:27:38
Üzenet elküldve: 2020-04-29 10:27:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés a Sellőbe //
//Meira, Cahress és Reyraa //
* Épp, hogy kilépne a pult irányába, amikor a mélységi nő feltartoztatja. Rhule láthatóan nem veszi zokon, sőt, eddig búskomor ábrázatán most udvarias mosoly szökken szárba a nő tiszteletére.*
- Én is örvendek.* futtatja végig tekintetét a rezignált arcú amazonon.* A kardomat már elhelyeztem amott.* biccent fejével a bejárat felé.* Más hagyományos értelemben vett fegyverrel nem rendelkezem.* enged meg magának egy pimasz mosolyt ezen a ponton.* Természetesen megmotozhat, ha szükségét érzi.* emeli fel két kezét megadón maga elé. Nem fogja útját állni az esetleges procedúrának, máskor talán még örömét is lelné benne, de ma kimondottan szar napja van. Reméli sikerül dűlőre jutniuk egymással. Mielőtt még folytatná útját a pulthoz búcsúzul odabiccent az ezüst szemű nőnek.*
- További jó munkát!
* A borús hangulata hamar visszaszáll rá látva útitársa állapotát. Hiba volt magára hagyni a lányt. A csinos szőke elf teremtés igyekszik biztosítani őt, hogy minden rendben van és uralják a helyzetet. Rhulet azonban nem az udvarias aggodalom, hanem a bűntudat vezérli.*
~ Baszki.~
* Meira pocsékul fest és a férfi tudja, hogy ez az ő sara. Míg az elf lány a mélységi segítségét kéri Rhule közelebb lép Meirához.*
- Ne butáskodj.* vonja össze szemöldökét szigorúan. Mindannyian tudják, hogy ez nem az italnak, hanem annak a bizonyos fejsérülésnek köszönhető. A lányért nyúlna, de az ellép az őt körülvevők mellől, hogy a pultnál keressen magának támasztékot.*
- Khm* köszörüli meg a torkát, amint Meira szétkürtöli, hogy ki is áll a sérülés hátterében. Amennyiben a lány nem lenne ilyen állapotban, úgy most rendesen bokán rúgná. Azt kívánja legalább a vértje rajta lenne, hogy megvédje a hölgyek szúró pillantásaitól. Legalábbis erre számít.*
- Igen, szóval, baleset volt.* igyekszik tisztázni, majd Meira háta mögé lép, karja a lány könyöke alá siklik, lehetőséget adva, hogy a bolond nőszemély rátámaszkodjon. Tudja, hogy a lány bosszantani akarja, de az aggodalma most minden egyében felül kerekedik.*
- Előző este erősen beverte a fejét egy dézsa szélébe.* intézi szavait immár Cahressnak, tőle várva a megváltást.* Azóta nincs túl jó formában.* magyarázza. Sötétszürke szemei az elfet fürkészik, várva valami utasítást, instrukciót, akármit.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.29 10:33:39
//Meira, Cahress és Reyraa //
* Épp, hogy kilépne a pult irányába, amikor a mélységi nő feltartoztatja. Rhule láthatóan nem veszi zokon, sőt, eddig búskomor ábrázatán most udvarias mosoly szökken szárba a nő tiszteletére.*
- Én is örvendek.* futtatja végig tekintetét a rezignált arcú amazonon.* A kardomat már elhelyeztem amott.* biccent fejével a bejárat felé.* Más hagyományos értelemben vett fegyverrel nem rendelkezem.* enged meg magának egy pimasz mosolyt ezen a ponton.* Természetesen megmotozhat, ha szükségét érzi.* emeli fel két kezét megadón maga elé. Nem fogja útját állni az esetleges procedúrának, máskor talán még örömét is lelné benne, de ma kimondottan szar napja van. Reméli sikerül dűlőre jutniuk egymással. Mielőtt még folytatná útját a pulthoz búcsúzul odabiccent az ezüst szemű nőnek.*
- További jó munkát!
* A borús hangulata hamar visszaszáll rá látva útitársa állapotát. Hiba volt magára hagyni a lányt. A csinos szőke elf teremtés igyekszik biztosítani őt, hogy minden rendben van és uralják a helyzetet. Rhulet azonban nem az udvarias aggodalom, hanem a bűntudat vezérli.*
~ Baszki.~
* Meira pocsékul fest és a férfi tudja, hogy ez az ő sara. Míg az elf lány a mélységi segítségét kéri Rhule közelebb lép Meirához.*
- Ne butáskodj.* vonja össze szemöldökét szigorúan. Mindannyian tudják, hogy ez nem az italnak, hanem annak a bizonyos fejsérülésnek köszönhető. A lányért nyúlna, de az ellép az őt körülvevők mellől, hogy a pultnál keressen magának támasztékot.*
- Khm* köszörüli meg a torkát, amint Meira szétkürtöli, hogy ki is áll a sérülés hátterében. Amennyiben a lány nem lenne ilyen állapotban, úgy most rendesen bokán rúgná. Azt kívánja legalább a vértje rajta lenne, hogy megvédje a hölgyek szúró pillantásaitól. Legalábbis erre számít.*
- Igen, szóval, baleset volt.* igyekszik tisztázni, majd Meira háta mögé lép, karja a lány könyöke alá siklik, lehetőséget adva, hogy a bolond nőszemély rátámaszkodjon. Tudja, hogy a lány bosszantani akarja, de az aggodalma most minden egyében felül kerekedik.*
- Előző este erősen beverte a fejét egy dézsa szélébe.* intézi szavait immár Cahressnak, tőle várva a megváltást.* Azóta nincs túl jó formában.* magyarázza. Sötétszürke szemei az elfet fürkészik, várva valami utasítást, instrukciót, akármit.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.29 10:33:39
3222. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-29 09:53:41
Üzenet elküldve: 2020-04-29 09:53:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Taitos soha nem hitte volna magáról egy lapulevél-halászattal ezelőtt, hogy a Sellőházban ő, a mágusmester pont elveszti a fejét, és egy tündért szegez saját ágyának selymes takarójához. "Badarság", mondta volna, de hát az élet útjai, melyeken vándorként bolyong ő is, olykor kacifántos kanyarokat vesznek. Szemében holdszín tűzzel és némi elvarázsolt élvezettel figyeli, ahogy a lány szava el-el akad érintése nyomán. A szavak pedig csak egy lágy mosolyt varázsolnak rá.* ~Hát ezért járnak ide vissza.~
*Fut át fején, noha valószínűleg minden betérőhöz hasonlóan ebben a percben ő most igazán kivételesnek érzi magát, olyan valakinek, aki nem csak néhány száz aranyért kapja most ezeket a szavakat, és ezt a hitét nem is szeretné megkérdőjelezni.*
-Ígérem.
*Suttogja és félúton találkozik a lánnyal, ugyanis ezt a választ szerette volna hallani. Ajkuk csókokkal forr össze, a fiú mozdulataiba pedig visszatér a hév és a közelség. A csókokba egyre gyakrabban keverednek az ő sóhajai is, karjait pedig Nala köré fűzi, úgy öleli az apróságot maga alatt. Mellkasuk együtt emelkedik és süllyed, szinte a mágus mozdulatainak tempós, de nem rohanó ütemére. A lány ajkáról nyakára és arcára csúszik heves csókjainak, apró, vágyakozó harapásainak sora. A következő kérdésre pedig egyértelműen, szinte azonnal felel.*
-Hunyd le a szemed, és add át magad nekem!
*Duruzsolja a lány fülébe, s mozdulatait teljesen elmélyíti. Érezhetően nem csak játszadozik, hanem akar, szinte elvesz és mindent megtesz annak érdekében, hogy a kis tündért ölelve átlépje az Sellő lány határait. Egyre hevesebb mozdulataiból, abból, ahogy magához húzza a lányt kiérződik, hogy ő is a gyönyörök égbeszökő hegyének csúcsát közelíti éppen. Vágyainak pedig a lány fülébe sóhajtva, itt-ott egy-egy nyögéssel megszakítva ad hangot.*
-Nala...
*Sóhajtja a lány nevét.*
-Vadítóan... Édes vagy.
*Talán nem a legjobb időpont a bókokra, de a mágus fejében most a hatalmas varázslatok zsongó gyülekezetének is össze kell húznia magát, ugyanis egy sokkal apróbb, de majd' minden üres zugot, gondolatot betöltő lány szorítja őket sarokba. Taitos pedig minden erejével arra összpontosít, hogy kevéssé gyakorlott fiatal szeretőként a Nala által nyújtott csodálatos örömök viharában is folytathassa kötéltáncát a gyönyör csúcsai között, hogy betarthassa az íratlan férfiúi szabalyt és előreengedhesse a hölgyet, még ha az most csak egy pihegő kis tündér is.*
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Taitos soha nem hitte volna magáról egy lapulevél-halászattal ezelőtt, hogy a Sellőházban ő, a mágusmester pont elveszti a fejét, és egy tündért szegez saját ágyának selymes takarójához. "Badarság", mondta volna, de hát az élet útjai, melyeken vándorként bolyong ő is, olykor kacifántos kanyarokat vesznek. Szemében holdszín tűzzel és némi elvarázsolt élvezettel figyeli, ahogy a lány szava el-el akad érintése nyomán. A szavak pedig csak egy lágy mosolyt varázsolnak rá.* ~Hát ezért járnak ide vissza.~
*Fut át fején, noha valószínűleg minden betérőhöz hasonlóan ebben a percben ő most igazán kivételesnek érzi magát, olyan valakinek, aki nem csak néhány száz aranyért kapja most ezeket a szavakat, és ezt a hitét nem is szeretné megkérdőjelezni.*
-Ígérem.
*Suttogja és félúton találkozik a lánnyal, ugyanis ezt a választ szerette volna hallani. Ajkuk csókokkal forr össze, a fiú mozdulataiba pedig visszatér a hév és a közelség. A csókokba egyre gyakrabban keverednek az ő sóhajai is, karjait pedig Nala köré fűzi, úgy öleli az apróságot maga alatt. Mellkasuk együtt emelkedik és süllyed, szinte a mágus mozdulatainak tempós, de nem rohanó ütemére. A lány ajkáról nyakára és arcára csúszik heves csókjainak, apró, vágyakozó harapásainak sora. A következő kérdésre pedig egyértelműen, szinte azonnal felel.*
-Hunyd le a szemed, és add át magad nekem!
*Duruzsolja a lány fülébe, s mozdulatait teljesen elmélyíti. Érezhetően nem csak játszadozik, hanem akar, szinte elvesz és mindent megtesz annak érdekében, hogy a kis tündért ölelve átlépje az Sellő lány határait. Egyre hevesebb mozdulataiból, abból, ahogy magához húzza a lányt kiérződik, hogy ő is a gyönyörök égbeszökő hegyének csúcsát közelíti éppen. Vágyainak pedig a lány fülébe sóhajtva, itt-ott egy-egy nyögéssel megszakítva ad hangot.*
-Nala...
*Sóhajtja a lány nevét.*
-Vadítóan... Édes vagy.
*Talán nem a legjobb időpont a bókokra, de a mágus fejében most a hatalmas varázslatok zsongó gyülekezetének is össze kell húznia magát, ugyanis egy sokkal apróbb, de majd' minden üres zugot, gondolatot betöltő lány szorítja őket sarokba. Taitos pedig minden erejével arra összpontosít, hogy kevéssé gyakorlott fiatal szeretőként a Nala által nyújtott csodálatos örömök viharában is folytathassa kötéltáncát a gyönyör csúcsai között, hogy betarthassa az íratlan férfiúi szabalyt és előreengedhesse a hölgyet, még ha az most csak egy pihegő kis tündér is.*
3221. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-29 09:44:32
Üzenet elküldve: 2020-04-29 09:44:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meira, Rhule – Megérkezés a Sellőbe//
// Cahress, Meira, Rhule, Reyraa//
*A hirtelen jött segítség, támaszték, amit az elf nőtől kap. Rózsaillatot hoz magával, amire erősebben tör rá a hányinger. Kezét szája s orra elé kapja. Anyját juttatja eszébe, aki imádja a rózsáit. Jól esik a támogatás a nőtől, noha nem mutatná ezt ki. Illetve az öltözékére pillantva ráébred, milyen munkában is állhat. ~Teysusra hova kerültem? ~ Annyira mondjuk, nem imbolyog csak egyszer megszédült. Igyekszik inkább a pultot támasztani, és nem a nőt terhelni súlyával. Több mint hat láb magas, az elf szöszke eltörpül mellette méretben és nyilván súlyban is.*
- Ugyan, meg se tudsz tartani, ha igazán el akarok esni. *mondja, közben bólint vállat vonva, hogy talán ennyire súlyos lenne? Azonban azt tudja, hogy simán megtudja itt várni Rhule-t. Aki igazán közel is van. Cahress éppen győzködni próbálja, hogy felkíséri, mikor az útitársa megjelenik előttük és kérdezősködni kezd. ~Most komoly, úgy festek, mint aki rendben van?~ Döbben meg, ezúttal még a gondolkodás is kellemetlen. Rhule mellett egy sötételf tűnik fel, aki a fegyverei letételére kéri. A szőke elf nőre pillant, aki udvariasan utasítja el Rhule érdeklődését. Elmosolyodik erre, és inkább megszólal. Hangja azonban nem tűnik olyannak, aminek beállítja magát, sőt az ezzel járó szag is hiányzik.*
- Sokáig kellett várnom rád, ezért berúgtaaaam… *Ezzel azonban Cahress rózsái befurakodnak az orrába és szájába. Szinte érzi a rózsa ízét. Kezével kinyúl és eltolja magától az elfet, mert ebből így hányás lesz. Rózsamentes levegőre van szüksége. A pult felé fordul és a vajszínű vászoningébe szagol. A hányinger csillapodik. ~Egész biztos, hogy nem fogok itt hányni.~ Fogadkozik magában, azt nagyon nem élné túl.*
- Ne haragudj, de ez a rózsaszag, nagyon… *azt mégse mondhatja, hogy büdös. ~Pedig az~ kontrázik rá elméjében, ami csak egyre jobban fáj.*
- erős, és hányni fogok tőle. *magyarázza meg miért tolta el magától az elfet.*
- Rhulci, felmehetnénk, nem vagyok jól? Tegnap nagyon megverhettél. *mondja a kis bosszúját ki, ha Rhule éppen az arcára néz, láthatja ennek fent még lesz folytatása. A szeme, ahogy szája sarkába az az apró mosoly odagörbül, mind árulkodik arról, hogy rosszulléte mellett dühös is.*
// Cahress, Meira, Rhule, Reyraa//
*A hirtelen jött segítség, támaszték, amit az elf nőtől kap. Rózsaillatot hoz magával, amire erősebben tör rá a hányinger. Kezét szája s orra elé kapja. Anyját juttatja eszébe, aki imádja a rózsáit. Jól esik a támogatás a nőtől, noha nem mutatná ezt ki. Illetve az öltözékére pillantva ráébred, milyen munkában is állhat. ~Teysusra hova kerültem? ~ Annyira mondjuk, nem imbolyog csak egyszer megszédült. Igyekszik inkább a pultot támasztani, és nem a nőt terhelni súlyával. Több mint hat láb magas, az elf szöszke eltörpül mellette méretben és nyilván súlyban is.*
- Ugyan, meg se tudsz tartani, ha igazán el akarok esni. *mondja, közben bólint vállat vonva, hogy talán ennyire súlyos lenne? Azonban azt tudja, hogy simán megtudja itt várni Rhule-t. Aki igazán közel is van. Cahress éppen győzködni próbálja, hogy felkíséri, mikor az útitársa megjelenik előttük és kérdezősködni kezd. ~Most komoly, úgy festek, mint aki rendben van?~ Döbben meg, ezúttal még a gondolkodás is kellemetlen. Rhule mellett egy sötételf tűnik fel, aki a fegyverei letételére kéri. A szőke elf nőre pillant, aki udvariasan utasítja el Rhule érdeklődését. Elmosolyodik erre, és inkább megszólal. Hangja azonban nem tűnik olyannak, aminek beállítja magát, sőt az ezzel járó szag is hiányzik.*
- Sokáig kellett várnom rád, ezért berúgtaaaam… *Ezzel azonban Cahress rózsái befurakodnak az orrába és szájába. Szinte érzi a rózsa ízét. Kezével kinyúl és eltolja magától az elfet, mert ebből így hányás lesz. Rózsamentes levegőre van szüksége. A pult felé fordul és a vajszínű vászoningébe szagol. A hányinger csillapodik. ~Egész biztos, hogy nem fogok itt hányni.~ Fogadkozik magában, azt nagyon nem élné túl.*
- Ne haragudj, de ez a rózsaszag, nagyon… *azt mégse mondhatja, hogy büdös. ~Pedig az~ kontrázik rá elméjében, ami csak egyre jobban fáj.*
- erős, és hányni fogok tőle. *magyarázza meg miért tolta el magától az elfet.*
- Rhulci, felmehetnénk, nem vagyok jól? Tegnap nagyon megverhettél. *mondja a kis bosszúját ki, ha Rhule éppen az arcára néz, láthatja ennek fent még lesz folytatása. A szeme, ahogy szája sarkába az az apró mosoly odagörbül, mind árulkodik arról, hogy rosszulléte mellett dühös is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5204-5223