//Xaras, Yathalanae//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Készségesen gombolja ki az inget, és gyakorlott kezekkel szabadítja meg a férfit a felesleges anyagtól. Nem spórolja ki a kényeztető simításokat sem, Xarasnak bőven lehet része csupasz mellkasán játszadozó gyengéd érintésekből. A nadrágot is kioldja, s letérdelve fejezi be munkáját, szabaddá téve a lábakat is. Mikor már tényleg csak egy alsónadrág takarja a férfit, egy kígyó kecsességével felegyenesedik, s hozzásimul, hogy a bárd minden tagjával érezhesse az elf hófehér bőrének selymességét.
A fogas mutatványra zavartan felkuncog, hiszen csikis is, meg idegen neki ez a fajta vetkőztetési technika. De azért élvezi, hogyne élvezné, csak ne lenne olyan idegesítően érzékeny a bőre, hogy minden pillanatban ajkát beharapva kelljen uralkodnia magán, megelőzve az esetleges reflexszerű rángásokat.
A melleit takaró csipkétől ő maga szabadul meg, s a parkettára dobja, a többi levetett vagy lehullott anyag mellé. S immár teljes természetében, meztelenül áll a férfi előtt, arcán játékos mosollyal, csípőjét lágyan ringatva. Kislányos pír kúszik bőrére, s szeme is tettetett zavartsággal csillog, akár egy szűzlány a nászéjszakán, újdonsült férje előtt. Mintha csak némán azt kérdezné; "Tetszem?"
Mielőtt eleget tenne a vendég kérésének, még leveszi, lecsatolja magáról míves ékszereit, a karkötőt, bokaláncot, s nyakláncot, és az asztalra helyezi arany kincseit. Túl drágák neki ahhoz, hogy azokban mártózzon meg, s netán még rozsdát is fogjanak.
Majd karjait a férfi nyaka köré kulcsolja, ahogy az kérte, s hagyja, hogy a bárd könnyeden felemelje, s a kádba vigye. Még lábaival is átkarolja a másik derekát, s miközben az a vízbe helyezi, nyakát szívogatja nagy odaadással.
Ahogy száraz bőréhez ér a kellemesen meleg, gőzölgő víz, önkéntelen sóhaj szakad fel belőle, hangot adva elégedettségének. Igyekszik Xaras ölében maradni, s keze lejjebb csúszik, már nem a nyakát karolja, hanem vállait, majd a lapockáin keres fogást. Körmeivel még játékosan bele is szánt a bőrbe, természetesen ügyelve arra, hogy fájdalmat ne okozzon, csak az élvezeteket fokozza.*
- Mit kíván az én erős lovagom?
*Hajol egészen közel a férfi füléhez, s szavai édesen búgva csepegnek a fülébe, akár a legkiválóbb méz. Mondandója befejeztével finoman megsimítja ajkaival a fület, s a nő szemében veszélyesen vad, szenvedélyes fény villan. Fejében pedig aljas, gonosz terv kezd kibontakozni. Ideje megmutatnia, mire képes. Addig akarja hergelni, húzni a bárdot, hogy az végül türelmetlenül vesse rá magát. Így hát a combokon ülve csípőjével lágy hullámzásba kezd, ügyelve, hogy öle a férfi vággyal teli tagját súrolja, de még ne érjen nagyon hozzá, nem kíván akcióba lépni. Ez csak egy idegeket kikészítő játék, célja, hogy előtörjön az udvariaskodó bárdból a férfi, aki a kezébe veszi a dolgokat.*