//Pult//
//Sryl, Reyraa, Maydeleine//
*Izgatottsága, pontosabban izgulása betudható annak, hogy még soha nem tartozott közösséghez, és még sosem kellett a saját maga szabályain kívül megfelelnie senkinek. Remegős érzései azonban kicsit fakulnak, mikor Sryl könnyed legyintéssel megnyugtatja. Következő mozdulatával a tollas frizurájú kollegina bemutatná a pultot támasztó sötételf hősnek. Lau készségesen nyújtja kezét, és biccent hozzá. Mentális feljegyzésként ismétli el a hallott nevet.*
- Nagyon örvendek, Reyraa!
*Bókolni nem bókol, pedig szívesen megjegyezné, hogy már kiszúrta korábban a másik erős fellépését a nemrég kialakult, frusztráló helyzetben, de a másik kimért biccentése nem éppen bátorító, így inkább marad a biztonsági játéknál, és csak a legszükségesebb mondandóra szorítkozik. A megtörténő vagy elmaradó bemutatkozás után, meg is üti fülét Sryl halfarkas tréfája. Röviden felnevet, majd becsatlakozva a halfarok keresésébe, hátra nézve megpördül tengelye körül.*
- Ó, hát ez ma este saaaajnos elmarad.
*Tettetett csalódottsággal biggyeszti le ajkait, mikor levonja a következtetést, hogy márpedig nem lesz itt semmiféle egzotikus gyümölcs kínálás. Legalábbis biztosan nem jelmezben ücsörögve a zenészek mellől.
Útközben az őt megbámuló barna hajú fél-elf nő válaszol kérdésére, melyet rövid bólintással nyugtáz. Ugyan Maydeleine részéről is inkább a skála rideg oldalán érzi magát, de ez egyelőre nem zavarja. Lesz még idő a kolleginákkal jobban megismerkedni. Zammiria is említett egy alkalmat, mikor a közeljövőben összehozza majd a személyzetet, hiszen sok az új tag. Általában kedveli a „gyengébb” nem, de eddig csak olyan tapasztalatai voltak, mikor az azt képviselők nadrágjához akartak hozzáférést. Ez most nem áll fent, új terep lesz kollegiálisan barátkozni, és tényleg csak barátkozni.*
- Akkor, sikeres estét kívánok.
* A következő, logikus jó tanácsot pedig azonnal meg is fogadja, s kézbe veszi a legközelebb keze ügyébe akadó étlapot.*
- Igen, köszönöm. Tényleg ezzel kellene kezdenem. Annyi új hatás ért, amióta megérkeztem a felvételire, hogy úgy tűnik, a józan paraszti eszem is elhagyott mára.
*Mosolyog egy pillanatra Maydeleine-re, majd, hacsak a másik nem intéz hozzá reagálásra okot adó mondatot, elmerül az előtte fekvő papír rejtelmeiben. Elsőkörben az italszekciót kezdi szemlélni, és igyekszik megjegyezni az ott felsorolt tételeket. Az alapvető dolgok, mint tea, bor, gyümölcslé már most sem okoznak gondot. Azonban kérdések merülnek fel benne a koktélkínálatot olvasva. Ugyan kóstolt már párat közülük, de sosem tudta, hogyan kell összerakni egy ilyen komplex ízű italkölteményt.*
- Sellők könnye...
*Halkan dörmög maga elé, memorizálja a leírtakat, ujjával követi a sorokat, de végül úgy dönt, majd mikor beérkezik egy ezekre vonatkozó rendelés, annak elkészítése során majd felteszi kérdéseit. Áttér az ételeket felsoroló részre. Közben lassan megnyugszik, hiszen a szolgáltatás nyújtás ezen része sem különbözhet annyira a már megszokottól. Kedvesség, előzékenység, odafigyelés.*
~ A hogyan majd úgyis jön magától, illetve segítség akad bőven... ~
*Mikor végigért az étlapon, és úgy érzi, menni fog a gyakorlatban is, felnéz, tekintetét korul járatja a vendégtéren, hátha észrevesz valakit, aki rendelni óhajt.*